Re: Álomkelő vs Timidus (visszavágó)

by **Chancery** Pént. Jan. 17 2014, 20:10

Bölcs hallgatással ingatom a fejem kissé. -Nem. Gondoltam, ez legyen az ő dolguk. Két pet, akik tanítgatják egymást. Majd elmesélik nekünk, amit úgy éreznek, el kell.
Én sosem kérdeztem a macskát külön, ő pedig magától nem sokat mesélt. Bár a mi kapcsolatunk valahogy mindig is ilyen volt. Én mindig meséltem neki, de ő vajmi kevesebbszer tette velem ugyanezt. Eddig azt gondoltam, azért, mert tekintve, hogy csak a SAO indulása óta létezik, nem ismerhet olyan sok dolgot, nem tudhat mindenről, nincsenek élményei, amiken én ne vettem volna részt. Ám most, amióta elvállalta, hogy foglalkozik Timidussal, ez az elméletem erősen meginogni látszik.
Ingásról ejtve szót, a kislány is mintha nagyon elgondolkodna valamin, ismét, aztán rám néz nagy szemeivel és kérdez. Bizonyára el akarja rejteni, én mégis érzem, most kivételesen észlelem, hogy valami van. Aggódik. Én is sokszor aggódom valamiért, talán ezért vettem most észre, még ha csak részben is, és nem-vagyok-benne.biztos. Mosolygok rá, ahogy tudok, bátorítóan.
-Igazából nem tudom. Álomkelő kölyökkorában sem volt nagyon játékos, így ebben nem változott. A mai napig olyan, mint egy kisgyerek, egyszerűen csak már engedelmesebb, mint azelőtt. Ne feledd, ha szintet is lép, akkor is Fiatal marad, és a fiatalok még szeretnek játszani, csak már jobban értik a világot ahhoz, hogy tudják, mikor kell komolynak lenni.
Valahol ez után villan fel előttünk a felirat. -Yare-yare... -csóválom a fejem és nyomom meg a gombot, miszerint rendben, felfogtam és tudok róla.

Ezalatt Álomkelő haragja párologni kezd, mikor a sárkány lehorgasztott fejét kell néznie. Fülét hátralapítja, de farka heves mozgása és villogó szemeinek ereje alábbhagy. Kissé összehúzza magát és ő maga is lehajtja a fejét.
~Nem gond. Köszönöm. -mondja végül, fehér hollósan; avagy ez nála oly ritkaságszámba megy, hogy még ő maga is meglepődik, de tényleg jól esik neki, hogy a sárkány bocsánatot kért. Két napja mintha még más lett volna a bégeredmény hasonló esetben, ő legalábbis így gondolja, és nagyon örül annak, hogy ebben kellemes meglepetés érte. Ezt valamilyen módon mindenképp honorálnia kell.
~Csannak is vannak fóbiái. -ingatja végül a fejét. ~És igazad van. Majd... akkor majd fogjunk össze, és győzzük le őket.
Majd mosolyogva, fülét ismét feljebb emelve folytatja. ~Nem haragszom.
Végül úgy dönt, ideje ezek után visszatérni a gazdi... avagy társakhoz. Még gondolatban is megrázza a saját fejét, hogy leszokhasson erről a szóról. Igaz, hogy rám még mindig gazdájaként tekint, de ha Shukakuék a közelben vannak, még csak gondolni sem akar rá. Félúton megáll és ismét a sárkányra néz.
~Nagyon közel voltál. -alaposan kiemeli a "nagyon" szót. ~Ha majd szintet léptél, küzdjünk meg harmadszorra is. Persze, csak ha szeretnél. -teszi hozzá utólag, némi hezitálás után. Túlságosan is nyersnek érezte csak úgy, magában a kijelentést, és eleddig még sosem volt tekintettel arra, mások mit akarhatnak. Kicsit eltöpreng; vajon hogyan változtathatott ennyit rajta egy kissárkány?

by **Shukaku** Pént. Jan. 17 2014, 21:18

-Igazad van. Én sem a titkokat szerettem volna megtudni, csak… azt hittem, hogy…
Picit zavarba jön. Bár imádja a világ csodáit, a fejében motoszkáló szavakat és az ilyesfajta dolgokat még mindig nehezen szokta meg.
-Szóval azt hittem, hogy Álomkelő folyamatosan közvetít neked. Vagy valami hasonlót. De nem aggódom… nagyon… annyira… biztosan vigyáznak egymásra.
Ekkor mintegy fel nem tett kérdésre érkezett válasszerűen meg is érkezik az üzenet, hogy a csata lezárult, és Álomkelő győzött. Shu ennek még egyáltalán nem tudja, hogy örüljön-e, vagy aggódjon, így amíg vissza nem érnek, inkább igyekszik elvonni a figyelmét, még akkor is, ha ez csak pár másodperbe telik abban az esetben is, ha nagyon lassan jönnek, vagy a folyosó másik felén küzdöttek meg.
-És… milyen messziről hallod a hangját a fejedben? Egyébként… Timidussal szerintem nem az a baj, hogy ne tudná, hogy mikor kell komolynak lenni. Illetve… pont igen, de mégsem. Amikor olyan helyzettel találkozik, amit már ismer, vagy egyszerűen csak érzi, hogy harc van, vagy veszély, akkor nagyon komoly. Akkor szokott baj lenni, amikor semmi veszély nincsen… mondjuk amikor… azzal a fiúval voltunk, és bent voltunk a városban, tehát nem lehetett veszély, és az a fiú csúfolódott vele, és akkor ő is visszavágott. Szerintem nem kellett volna… de ő nem így gondolja. Szereti tartani magát a szabályaihoz. Ezt még én tanítottam meg neki, de szerintem nem tudta mindet teljesen jól értelmezni…
A sárkány eközben megkönnyebbülten lépdel a cica mellett. Legszívesebben megölelné, vagy hozzá dörgölőzne vagy megnyalintaná köszönetképpen, most, hogy már nincs harci szituáció, de valahogy érzi, hogy Álomkelő ezt annyira nem honorálná. Mindenesetre mivel a cica nem tud repülni, így ő sem repül. A dicséretre azért még mindig büszkén felemeli a fejét, és sütkérezik benne.
-Persze. Amikor csak szeretnéd. A szabályok szerint legközelebb úgyis nekem kell győznöm. Eddig legalább is így volt, egyszer én, egyszer te.
Elmosolyodik, előre röppen és belöki az ajtót Álomkelő előtt, majd udvariasan előre engedi, bár látszik, hogy nagyon színészkedősre veszi. Shu azonnal felpattan, és már ezen is elcsodálkozik, mert Timidus mindig is szeretett először bemenni mindenhova, de az utána következő csipogás még inkább meglepi.
-Képzeld Shu, tudom mi az a hárpia, és majd a könyvbe le kell rajzolnunk a jégmadár-csapást is, és majd…
A lány a vidám csivitelésre először csak értetlenül bámul, majd kimondja ami először eszébe jut
-Te… te nem veszítettél?
Bár rögtön meg is bánja, de Timidust úgy látszik nem igazán zavarja, hogy elszenvedte élete első vereségét.
-De, de most ez nem fontos. Szóval majd írjuk fel azt a taktikát is, és majd Álomkelővel együtt is kidolgozunk egyet közösen, és akkor azt is, meg feljebb kell építeni a folyosó plafonját is, mert Álomkelő még eléri ha elég ügyes… no… miért nem jegyzetelsz?
Shu nagyokat pislog, és keze automatikusan mozdul a füzet után, ami amúgy is elöl volt a sárkány rajzának megmutatása óta, bár igazából csak ezt az egy parancsot értette meg a nagy csivitelésből.
-No… csodás. Kezdjem elölről, vagy meg tudtad jegyezni? Nagyon sok mindent tanultam és nem szeretném elfelejteni… jah, és ami a legfontosabb. Majd segítünk Álomkelőnek, úgyhogy elő kell keresni a buborékdobozt. Tudooood… viccesinni.
-Mi… Miért?
A lány megrázza a fejét, továbbra is értetlenül néz, de azért bólogat.
-Persze… a habfürdő… de…
Inkább visszaül a helyére, és kétségbeesetten keresi a válaszokat ezúttal Álomkelő szemeibe nézve.
-Mi történt?

by **Chancery** Pént. Jan. 17 2014, 22:56

Szinte ordít a lányról, hogy igenis aggódik, méghozzá nagyon. Érzelmeit talán még tetőzi is a párbaj végéről érkező hír, hisz elmondásaiból tudom, Timidus miképp is reagál a vereségekre, én mégis úgy érzem, nem kell aggódni. Ha hisztizik, akkor hisztizik, ha meg nem, akkor miért szorulna görcsbe gyomrunk? Persze tudom, ha Shukaku helyében lennék, én is aggódnék - nálam is csak átmeneti állapot ez a nagy optimizmus.
-Hát... a céhház másik feléből már nem hallanám. -forgatom a szemem. Sosem voltam jó abban, hogy távolságokat határozzak meg, valahogy ez a része egyszerűen kimaradt az agyamnak. Számomra az, hogy valami egy méterre van, az ugyanakkorának tűnik fejben, mintha két vagy három méterre lenne. Ha nincs semmi támpontom, hogy mi mekkora és milyen messze van, akkor lehetetlenség meghatároznom a dolgok helyzetét és távolságát.
Közben hümmögve bólogatok a Timidus kontra fiú eset kapcsán. -Hát... ha nagyon a lelkébe gázolt, akkor érthető a reakciója szerintem. Lehet, hogy csak digitalizálások... de ahogy észrevettem, KayaBá ügyesen megoldotta, hogy nekik is legyen szívük.

Álomkelő nagyot nevet a sárkány szabályleírásán. ~Azt majd meglátjuk. -mintha a nyelvét nyújtaná, majd egy halk 'köszönöm' kíséretében átlépi a küszöböt. Lassú, kimért léptekkel halad, mint a ráérős otthoni macskák, miközben a sárkány olyan heves és jókedvű csivitelésbe kezd, hogy még én is elámulok. Látva, hogy Shukaku szintén meg van döbbenve, egyenesen elnevetem magam. Mi történhetett köztük ott kint?
~Ne is kérdezd... -válaszol is rögvest Álomkelő, mintha belelátna a fejemben - persze tudom, hogy ez nincs így -, és elfoglalja a helyét az asztal alatt, hogy pihenhessen kicsit. Az egyik csivitelésnél mintha összerázkódna, de egyébként semmi baja nincs, türelmesen hallgat és a mancsát nyalogatja elégedetten.
Jómagam pedig úgymond követem, amit Shukaku mondott: hallgatom Timidust. A hangszín alapján nagyon is jókedvű és pattogós hangulatban van, mondhatni, a tökéletes ellentéte annak, amit Shukaku még az előző párbaj elején mondott. Mosolyogva nézek hol rá, hol a petre, miközben magamban azt kérdezem, 'vajon sikerült elérnünk a célunkat?'
Shukaku pedig hasonló gondolatokkal telve fordulhat talán Álomkelő felé, aki lusta szemekkel néz vissza rá.
~Párbajoztunk egy jót.
Ravasz mosollyal úgy dönt, ennyi magyarázat talán elég is.

by **Cardinal** Pént. Jan. 24 2014, 11:55

Ossu!

30 exp és 80 arany jutalommal lezárom a küzdőteret! Szép játék volt, lányok (megint)! Very Happy

by Ajánlott tartalom