Udvar [régi]

by **Noxy** Szer. Dec. 25 2013, 14:54

Angelic Tower udvara középn egy szép márványból faragott angyalszoborral.

by **Noxy** Szer. Dec. 25 2013, 15:28

Eljött az idő. Kicsit fáj a szívem, hogy Mirikának csalódást okozok ezzel, de annyi mindenen keresztülmentem ahhoz, hogy rájöjjek: nem vagyok való az Angelic Voice-ba, mert egyrészt egy-két ember és én közöttem egy mély szakadék van, mely befolyásolná az összefogást a csapatban, másrészt nem rendelkezem azokkal a tulajdonságokkal, amit elvárna tőlem a céhen belüli társadalom (végül is Rin igazán idegesítő számomra a lelkesedésével). Ám van egy harmadrésze is: követem Anatole példáját, hogy kipróbáljam magam egy új céhben. Egy új céhben, ahol mi mind testvérek vagyunk, látjuk a fényt az alagút végén, nem riadunk vissza semmitől sem és igazi rendőrökként szolgáltatjuk az igazságot Aincradban.
Legalábbis majd kitervelem még, hogy mi lesz, de az biztos, hogy Mogorva segíteni fog nekem, mert ő szívesen beszállna egy olyan jellegű céhbe, ami nem riadna vissza a harctól sem. Unja, hogy nem csinál semmit azon kívül, hogy a boltban sündörög és riogat mindenkit kidobóember-stílusával.
Bekopogtam Mirikához, de nem volt a szobájában. Nem akartam húzni az időmet keresésével, írtam neki egy pm-et, ami így szólt:

Mirika!

Figyelj. Nagyon kedves vagy, segítőkész és mindenkit elfogadsz olyannak, amilyen. És hálás vagyok neked mindezekért, de sajnos olyan hírt kell közölnöm veled, amitől kiborulhatsz, és biztos ezt már nem fogod nekem megbocsátani azután, hogy páran már cserbenhagytak téged.
Nincs azzal baj, hogy rossz vezető lennél, vagy ilyesmi. Ellenkezőleg az egyik legjobb! Tisztellek, és mindig is hű szívvel szolgáltalak téged (na jó, nem úgy, ahogy Ayani szokta csinálni, mert nem szokásom ilyen lelkes túlzásokba esni, ha érted, mire gondolok), de az a helyzet, hogy úgy érzem, muszáj kilépnem tőletek.
Miért?
Egy: Tudod, kiborultam múltkor, emlékszel? Azért történt ez, és már be merem vallani, hogy Yuichivel hetekkel ezelőtt egy friss szerelmespár voltunk. Nem, nem okoztál te semmit rosszat, hiszen mi akkor jöttünk össze, miután volt veled randija. Itt igazából Ayanira gondolok. Elviselem ömlengését irántad, másrészt nagyon kedves, barátságos lány meg minden, csak... az a helyzet, hogy Yuichi vele csalt meg engem, és emiatt voltam rá is dühös egy ideig. Most már Yuichi a múlté amúgy, mert összejöttem életem igaz szerelmével, Ozirisszel, aki mellettem volt karácsony előtti újabb rossz időszakomban, mikor más meg nem. Jobban szeretem őt bárki másnál, szerelmünk mint a paradicsom. Ennek ellenére akkor is rosszul érzem magam, ha egy olyan lánnyal kell lennem egy céhben, aki elcsábította tőlem azt az embert, akit Ozirisz előtt szerettem.
Kettő: Tudom, hogy én sem vagyok tökéletes, de azért jobban szerettem volna, ha össze tudnék barátkozni a többiekkel, de nem ment. Valahogy nincs összefogás és elvárásnak megfelelő minimális fegyelem a céhben, mint észrevetted. Másrészt a Rin-féle idegesítő kis ovis szintűeket meg nem tudom elviselni, mert annyira tudnak idegesíteni (egy szimpla korához megegyező gondolkodású gyerek nem, de Rin... ahhh!!), tudod. Az AV nem az én világom, már rájöttem.
Három: Én is kipróbálom magam azon az úton, amit Anat választott. Ha összejön a céhem, ettől függetlenül még számíthatsz rám is és céhtagjaimra is. Nem maradsz sose egyedül, hidd el nekem! Anat ott van neked, és majd ő vigyáz rád. Ha mégis úgy adódik, hogy kellenék, ne vesd el a lehetőséget, hogy hozzám fordulj.
Bocsáss meg, ha fentebb írt szavak megsértettek. Nem akartalak megbántani velük, csak az igazat írtam le neked, a színtiszta igazat. A sors más utat választott nekem, még ha szenvednem is kellett azért, hogy rájöjjek egy csomó mindenre. Hogy mikre? Kicsit nehéz lenne megmagyaráznom neked, elég annyit tudnod, hogy megvilágosodtam, és már nem vagyok az a logikát kereső, megvető, komolykodó lány, akit eddig ismertél bennem. A kínszenvedéseim elég nagy lecke volt nekem, és így szeretném mindent megtenni, hogy megtaláljam végre utamat oda, ahová célba akarok érni. Most, hogy Ozirisszel mi már egy komoly szerelmi párost alkotunk jóban-rosszban, egy életcélom már valóra vált. Remélem, hogy Anattal folytatott szerelmetek is ki fog tartani a SAO-n túl is! Ne hagyd elveszni! Ne járj úgy, mint én! Láttam ám a karácsonyi ünnepkor, hogy mennyire csillogott a szemetek!
Ami a tartozásaimat illeti, igyekezni fogom törleszteni neked, és ettől függetlenül, hogy leveszem magamról az AV jelvényét, maradok hűséges partner és egyben a barátod is, aki akkor is segítene neked a bajban, ha nem is akarnád. Sok sikert a jövőben! És a legjobbakat kívánom neked szilveszterre és azt követő jövőre is!
Baráti öleléssel:

Judy (A Fehér Főnix)

UI: Üdvözlöm Anatot!

Mikor kész lettem az írásával, elküldtem a lánynak. Igaz, sose laktam itt a toronyban, de azért utoljára ellenőriztem, hogy minden holmimat összeszedtem-e, csak azután léptem ki a céhházból, majd indultam el az Angelic Tower kijáratához az udvaron keresztül. Az úti célom a boltom volt, ahol eldönthetem, hogy onnantól kezdve miként és merre tovább. Végül is egy új céh megszervezése igen nagy felelősséggel jár, és némi anyagiakkal.

by **Mirika** Pént. Dec. 27 2013, 00:18

Repedtfazék hang és fényjelenség jelezte érkezésem a Kezdetek Városának főterére. Fárasztó egy nap volt, az a fura párbaj az erdő közepén meg pláne olyan volt, mint egy púp a hátamra. Engem aztán nem vág földhöz, ha veszítek egy ilyet, hadd verje azt a lapos mellkasát arra, hogy legyőzött Rolling Eyes

Nem PvP specialista vagyok, ez világos, mint a nap. Sose voltam az, egyetlen MMO-ban sem, és itt is jobbára vereségeim vannak, bár a mérlegemen látszik, hogy szökőévente egyszer állok oda. Felsóhajtottam és leléptem az emelvényről, amit egy csilingelő hang kísért. Na nem lett hangeffektje a mozdulatnak, csak üzenetet kaptam, legalábbis megjelent a narancsos színben tündöklő szövegbuborék a szemem sarkában.
- No - lepődtem meg a feladót látva, és miközben elindultam az utcákon, meg is nyitottam a levelet. Rögtön az első szavakból levágtam, hogy nem valami olyasmi lesz, ami hiperboldoggá tenne, és a második rövid bekezdés végére ki is bökte, mit akar. Megtorpantam és a fejemet lehajtva pörgettem végig az üzit. Jó hosszú volt, de rögtön úgy éreztem a lényeg után, hogy a többi csak porhintés, hogy ne érezzem olyan rosszul magam. Valahol mélyen éreztem, hogy ez lesz, millió meg egy jele volt annak, hogy Judy rosszul érzi magát nálunk. Még velem se tudott talán normális kapcsolatot kialakítani, pedig elég sokszor találkoztam vele, és ha voltak is dolgai, amik nem tetszettek, igyekeztem barátságos maradni. Oké, megmondtam neki a frankót, de attól még nem utáltam, vagy ilyesmi.
Az egyik épület falához botorkáltam, és a hátamat nekidöntve olvastam tovább a levelet, miközben gombóc gyűlt a torkomban. Rosszul esett, hogy már megint kilép egy játékos tőlünk még úgy is, hogy az okait még nem is ismertem. Aztán persze ahogy egyre lejjebb jutottam a sorok között, megértettem az okait, és valahogy sokkal könnyebb volt elfogadni, mint Anaték vagy Jin távozását. Sokféle érzelem öntött el, talán a legjobban Yuichi dühített fel. Eleve fújtam rá kicsit amiatt a randi miatt, ha szól, hogy nem jön és ne is várjam, az sokkal tisztességesebb lett volna, mint az, hogy egy büdös szó nélkül megvárat és csalódást okoz... Persze most már tudom, hogy az is csak egy kilengés volt részemről attól függetlenül, hogy amúgy tényleg bejön a srác, hiszen számomra most Anat jelentette a világot, és ővele tényleg úgy éreztem, hogy nélkülözhetetlen számomra. Most is legszívesebben rohannék őhozzá, és nem is csak azért, mert ilyen leveleket kapok, hanem mert hiányzik.
Aztán az is rosszul esett, ahogy Judy Rinről írt. Hogy nem lehet szeretni azt az édes, aranyos lányt? A szavakat olvasva olyan, "most beverek neked egyet"-érzésem támadt, "mert nem mondhatsz ilyeneket az egyik legjobb barátnőmről", de mivel nem volt előttem, így csak simán a falat kínáltam meg az öklömmel, és nem is túl durván, csak finoman, mintha játékosan Anat vállába bokszolnék. A zárómondatok viszont egy picit ellágyították a szívem, voltaképpen sejtelmem se volt róla, hogy Judy így gondol rám. Ellöktem magam a faltól és amennyire gyorsaságom és kitartásom engedte, futni kezdtem, lélekszakadva rohantam a céhház felé. Még elcsíptem, bár a kapun már kilépett, de az egészen biztosan az ő barna haja volt.
- Judy! - kiáltottam, a hangom erejével sose volt baj, most is elvitte a szél minimum a szomszéd kerületbe. Megálltam és a térdemre támaszkodva, lihegve néztem fel rá. Köztünk volt vagy 10-15 méter, de annyira ki voltam fulladva, hogy meg se bírtam szólalni. Igazság szerint... azt se tudtam, mit mondjak.

by **Noxy** Pént. Dec. 27 2013, 12:13

Nem volt valami könnyű elhagyni egy olyan "egyletet", aminek a tagja voltam majdnem egy évig, de a búcsúzkodásoknak előbb vagy utóbb el kell érkezniük, mikor közbe jön valami fontosabb dolog az életben, vagy csak úgy döntünk, hogy magunk alkotjuk meg a fontosabb dolgot, mert vagy szükségünk van rá, vagy mások érdekében akarunk tenni. Az én esetemben minden szóba jöhet, ami pozitív dolog. A döntésem sokat segítene még saját magamon is.
Nehéz sóhajjal indultam tovább. Már majdnem átléptem az AV kapuján, mikor meghallottam a nevemet, és megtorpantam. Egy tengelyfordulattal szembe találtam magam Mirikával, aki néhány méterrel állt csak tőlem távolabb. Úgy tűnt, hogy lélekszakadva futott utánam, hogy kommentálja személyesen az üzenetemet. Gondoltam, hogy nem nagyon fog tetszeni neki az az egy-két szavas mellékes mondat, amit Rinre tettem, de tudtam, hogy nem arról a kislányról lesz szó igazából. Anat és Violet kiléptek régebben. Jin viszont nem is rég lépett ki szintén. Én is kilépek, éppen most. Egy dolog, hogy én elmegyek, de én Jinnel ellentétben nem tűnök el egyik pillanatról a másikra, és elmondom az okokat Mirikának, hogy ne bántsam meg annyira. Az is jobb, mint szó nélkül elmenni, mert az az igazi árulás a céh irányában.
Ott álltam szemben Mirikával, kábé tíz méter választott el minket egymástól. Nem éreztem semmi feszültséget vagy más hűvös aurát a levegőben, mégis olyan volt ez a pillanat, mintha leállt volna az idő. Az én helyzetemben olykor az ember nem tudja, ilyenkor mit mondjon a másiknak, hogy magyarázza el mindazt, ami miatt jöttek az olyan döntések, melyek rövidtávon nem tesz jót másoknak, csak később. Jobb, ha Mirika is elfogadja a tényt, hogy el kell engednie azt a barátját vagy szövetségesét, akik menni akarnának. Amúgy nem nézném ki belőle, hogy megtenne mindent bármilyen módszerrel, hogy maradásra bírjon még engemet az amúgy is széthulló céhben.
- Szia Mirika - köszöntem. - , jó gyorsan elolvastad az üzenetet. Figyelj, nem akarok neked magyarázkodni, sem mentegetőzni. Elég sok eseménybeli és lelki gondom volt az utóbbi időben, hogy erre határozzam el magam. Változtam és döntöttem.

by **Mirika** Hétf. Dec. 30 2013, 14:49

Nehéz volt összekaparni magam, talán azért is, mert agyilag ahhoz vagyok hozzászokva, hogy nem bírok sokat futni, miközben a pontjaim itt már megengedik. Nagyokat nyelve, lihegve próbáltam kiegyenesedni és szembenézni a lánnyal, bár az tuti volt, hogy elég csapzott külsőm lehetett, nem éppen céhvezérhez való. Igen ám, de én nem voltam se Anat, se Hinari, se Peter, hogy mindig kifogástalan külsőm legyen. Én csak egy fiatal csajszi voltam, aki büszkén szerette hangsúlyozni, hogy a legjobbak között van, de nem úgy, mint céhvezér, hanem mint játékos. Magyarul baromira nem érdekelt, hogy vezérnek festek-e, egy pöttöm, rózsaszínmániás csaj amúgy sem lenne hiteles úgy Razz

- Huh - fújtam egy nagyot megkönnyebbülve, hogy ideértem, majd jó mélyen beszívtam a levegőt, már amennyire tudtam. Kicsit enyhült is a légszomjam, legalább annyira, hogy tudjak összefüggően beszélni. Judy pedig megkönnyítette a dolgom azzal, hogy ő szólalt meg először.
- Nem visszatartani akarlak :3 - szögeztem le gyorsan az elején, és tartottam pillanatnyi szünetet, hogy tudjam folytatni is - Én se szeretnék olyan céhben játszani... ahol nem jövök ki a tagokkal - újabb levegővételnyi szünet - Számomra sokáig a közösségről szólt az egész, de az mára már csak álom maradt. Jó ideje fontolgatok egy változást - jelentettem ki, és lassan elindultam előre, hogy közelebb sétáljak a lányhoz - Tudom, hogy ha erősködnék, hogy maradj, akkor azzal mindkettőnknek rosszat tennék. Szóval... - folytattam, miközben Anat kilépésére gondoltam, és arra, hogy hetekig rosszban voltunk miatta. Majd amint odaértem hozzá, egy jelentőségteljes pillanatra megálltam, de csak azért, hogy lendületet vehessek átölelni Judyt - ...kitartást a terveidhez. Még hallani fogsz rólam, és te se feledkezz el rólunk, oké? - próbáltam belőle valamiféle ígéretet kicsikarni - Köszönök mindent :3 - szorongattam meg kicsit, aztán elengedtem az árnyharcost és két lépést hátrálva távolabb álltam tőle, hogy kényelmesebben felnézhessek rá. Én meg a magasságom, hjaj Rolling Eyes

by **Noxy** Kedd Dec. 31 2013, 12:39

Kicsit meglepődtem Mirika váratlan reakciójára, miután kifújta magát és rendbe szedte magát. Arra számítottam, hogy azért kérdőre vonna azok után, hogy Jin se szó se beszéd lelépett az Angelic Voice-ból, de arra nem voltam felkészülve, hogy ezt jól fogadja. Miközben beszélt, közelebb jött, aztán lendülettel átölelt. Viszonyoztam neki az ölelést, aztán kibontakoztunk, hogy Mirika hátráljon két lépést.
Abban egyetértett velem, hogy senki se tudna maradni egy olyan céhben, ahol nem tud kijönni a többi taggal, mégis láttam benne a szomorúságot, mikor mondta, hogy a céhe a közösségről, azaz a barátokról és az ilyesmikről szólt egy jó ideig. Nem mertem neki elmondani, hogy az ilyen túlzott lelkesedések tehetnek arról egy részben, hogy az Angelic Voice már a szakadék szélén egyensúlyozik.
- Hát próbáld meg akkor ezt a változást - bátorítottam Mirikát. - Talán az lenne az egyetlen jó megoldás, ami segíthet az Angelic Voice-nak. Tudom, hogy én is mennyire megvágtam kilépésemmel a céh létszámát, és kockára tettem a jövőjét, de nem szabad, hogy megszűnjön úgy, ahogy a Gullwings nevű szervezet, ami csupa nagyképű lányból állt. Még van jövője az AV-nek, csak próbáld jobban sarkallni a csapatot és ne csak azokra koncentrálj, akikkel jóban vagy. Figyelj jobban másokra is, akik csak tagok a számodra. Ne csak Ayani, Rin meg a nem céhtag Anatole legyenek középpontban. Csak te tudsz megtenni mindent azért, hogy megtartsd az angyalok maradékát. Te vagy a céh reménye. Jó vezér vagy ám, de vésd az eszedbe azt is, hogy ne a külső benyomás és a közelibb barátok tesznek téged vezetővé, hanem az, hogy mi mindent áldozol másokért és mennyire tudod összetartani a csapatot. - Sóhajtottam egyet. - Igaz, az a múltkori gyakorlásunk kicsit latba vetette a bízhatóságodat mások iránt, de néha tényleg az a legjobb, ha megtudunk bízni valamennyire másokban, mert csak így adhatunk egy második esélyt a változásra. Én már megkaptam második esélyemet Ozirisztől és az élettől.
Mirika biztatásain elmosolyodtam, aztán büszkén végignéztem rajta. Még látszott rajta némi kifulladtság a futás miatt, de még így is egy jó vezetőjének számít saját céhének. Le a kalappal azok előtt, akik lassan-lassan jól fogadják a dolgokat és kiállnak minden próbát, akármennyire is akadályos.
- Nincs mit, Mirika, én is köszönök mindent. Aztán majd találkozunk még párszor. Legközelebb a tizennegyedik bossznál találkozunk.
Nem indultam még el, mert vártam, hogy van-e még valami mondanivalója Mirikának, mielőtt elválnak egy időre útjaink.

by **Hinari** Csüt. Jún. 12 2014, 22:08

Tizenhatodik boss – Epilógus
Az ABA megalapítása

Sokat gondolkoztam a bossteremben történteken. Még mindig jóérzéssel töltött el a viszonylag kevés veszteség a nehézséghez képest, a csapatmunka, hogy mindenki igyekezett, és hogy tényleg hidegvérrel, tiszta fejjel tudtuk megoldani az egyre másra felmerülő problémákat. A Katana is bámulatos volt, nélküle bizonyosan nem jöttem volna rá a különböző taktikákra, és a legjobb módszerre, mellyel fel lehetett venni velük a versenyt. Mindent összevetve, elégedett voltam, ám erősen bennem volt a tettrekészség, az akarás, hogy ez még ennél is jobb lehet, hogy valahogyan jobbá kell tenni.
Ekkor döntöttem el, hogy igenis lesz valami, hogy nem hagyom kárba veszni a gondolatot. Lenyitottam a menüm, és írtam egy pm-et Mirikának, hogy minél előbb szeretnék vele találkozni, írtam, hogy nem tűr halasztást, ám hogy pontosan mit is szeretnék, azt nem tartalmazta a levél. Főleg azért, mert még én magam sem tudtam. Szerencsére a lány hamar visszaírt, így el is indultam a Voice céhháza felé, és útközben jöttem rá, hogy még sohasem voltam ott. A tornyot persze nem volt nehéz megtalálni, a Kezdetek Városában sétálók nagy része tudta, hogy merrefele induljak, ám nem rohantam, inkább megfontoltan lépdeltem, közben összeszedve gondolataim. Annyit biztosan tudtam, hogy miért pont Mirikát keresem fel ezzel, és azt is, hogy ketten együtt hatékonyabbak leszünk, mintha csak egyedül agyalnék a problémán. Tekintetemmel pedig már kerestem is az Angelic Tower bejáratát, s végül az udvarban kötöttem ki, csodálkozva nézegetve körbe, egyelőre nem lépve be az épületbe. Jobb híján a szobornál tébláboltam; mintha Miri azt írta volna, hogy itt találkozzunk, de nem néztem utána a levelezőrendszerben: fontosabb volt a gondolatmenet, melyet az a két kattintás is félbeszakíthatott volna...

by **Mirika** Csüt. Jún. 12 2014, 23:10

Kicsit kedvetlenné váltam a 16. boss legyőzését követően. Nem azért, mert nehéz volt és annyira komplikált, hogy még én sem láttam át mi történik pontosan. Ezen a harci logok segítettek, kielemeztem és feldolgoztam őket, és így utólag átláttam már, mit csináltunk jól, és mit rosszul. De nem ez volt az érdekes. Rettentően piszkálta az egómat, hogy mennyire elveszítettem a fejemet Anat őrültsége után. Nem igazán voltam önmagam, csak a csata végére nyertem vissza valamelyest a higgadtságomat. Nem mutattam jó példát, nem alapoztam meg azt, hogy egyszer majd vezethessem úgy a csapatot, mint ahogy azt Hinari tette. Még mindig nem voltam elég erős, nem voltak acélidegeim. Pedig szükségem lenne rájuk...
Én is szerettem volna beszélni Hinával, így örültem neki, amikor rám írt, hogy találkozni akar velem. Kicsit felhúztam a szemöldököm azon, hogy nem tűr halasztást a dolog. Csak valami őrült, légből kapott ötlet volt, hogy Alex szerelmet vallott neki, és nem tudja, mit kezdjen a helyzettel, és ezért keres engem Razz

De nem, bármennyire is szerettem volna, majdnem biztos voltam benne, hogy nem személyes okból keresett meg. Nem az a típusú lány voltam, akivel ki lehet beszélni az ilyesmit, legalábbis az ő számára nem. Kicsit azért más világ voltunk ebből a szempontból :3 Az udvarra invitáltam, jó lett volna a szabad levegőn beszélni vele, és nem a négy fal közé zárva. A kert sarkában ültem le egy padra, ahonnan ráláttam a bejáratra, és mikor megláttam a szőke kobakot, nyomban felkeltem, hogy odamenjek hozzá.
- Hahó, Hina-chan! - integettem neki lágyan mosolyogva, és közelebb intettem magamhoz, hogy aztán megkínáljam hellyel, meg ilyesmik. Ülve kényelmesebb, na - Hogy vagy? - kérdeztem kedveskedve, de nem sokat vártam vele, hogy szóljak pár szót a múltkori kalanddal kapcsolatban - Nem tudom, mondta-e valaki, de szerintem lenyűgöző volt, ahogy összetartottad a csapatot, irigyellek érte, amiért így meg tudtad őrizni a hidegvéred. Taníts, mester :3 - kuncogtam, de azért látszott az arcomon, hogy mennyire komolyan gondolom, amit mondtam. Bennem volt, hogy nyomban rákérdezek, miért jött, de ha annyira fontos, úgyis mondani fogja, szóval nem zavartattam magam.

by **Hinari** Pént. Jún. 13 2014, 18:54

- Szia – köszöntöttem én is a lányt, s mosolyogva siettem oda hozzá – Fáradtan, azt hiszem >< És te? – ültem le közben, azért belepirulva kicsit a dicséretbe – Köszönöm szépen, de a Katana is rengeteget segített ^^ – feleltem, rápillantva a fegyver helyére, ami most kivételesen az inventorymban pihent – De még így se volt tökéletes, sőt – komolyodtam meg egy kicsit, belül azonban örültem a lány szavainak: egy apró, pozitív visszajelzés, amire néha azért nekem is szükségem volt, főleg a banándobáló boss, és a tizenhatodik eleje után – Tulajdonképpen ezért is jöttem – vezettem át a témát, visszaváltva csevegő stílusba: nem gondoltam, hogy teljesen komolyan és hivatalos hangnemben kellene nekünk erről beszélni, legalábbis ami a témafelvetést illeti. Persze most, hogy itt voltam, nemigen jutott eszembe, hogyan is kezdhetném, így egy rövid hümmögés után, ami alatt rendeztem a felmerülő problémákat, kezdtem bele rendesen is.
- Most, hogy kialakítottuk a parancsnoki rendszert, jóval hatékonyabbá vált a kommunikáció és a csapatmunka is, de nekem valami még hiányzik. Jobb, átfogóbb képesség-, és itemhasználat. Átnézegettem a piacon elérhető potionokat és kristályokat, és nem egyet terveztek boss ellen, ami tovább növelhetné a lehetőségeinket, ám nem tudom, hogyan lehetne ezt átvinni a bossharcra – húztam el a számat, majd megnyitottam a logbook-omat, ahova még tegnap, a boss legyőzésének estéjén véstem fel pár észrevételt – A közös tarisznya bevált, de úgy érzem, hogy a tagok vagy elfelejtenek belepakolni a harc előtt, vagy nem akarják mindenki rendelkezésére bocsátani az itemjeiket – sóhajtottam – Bevallom, egészen eddig én is jobban preferáltam a céhbankot – sütöttem le a szemem zavartan - de így, az új rendszerben a parancsnok helyzetét nagyban megkönnyítené, ha tudná, melyik embernél milyen kristályok és potionok vannak. Én már Chancery halálára készültem, amikor előhúztad a ritkát és mentetted meg őt – mosolyodtam el, egy kis szünetet tartva.
- Valahogy meg kéne oldani ezt, hogy lehessen tervezni, és hogy a közösben legyen minél több és többféle tárgy. Viszont kihasználni sem akarok senkit, azt hiszem, hogy közös érdekünk a szinttisztítás, így én nem tartanám fairnek, hogy mindig ugyanaz a pár ember pakoljon mindent a közösbe… de nem tudom, Miri – ráztam meg a fejem szomorúan – Te jobban otthon vagy ebben a témában és ezekben a körökben, nekem viszont egyelőre sejtésem sincs, hogy lehetne ezt megoldani, vagy egyáltalán, megvalósítható-e…

by **Mirika** Szomb. Jún. 14 2014, 13:41

- Hááát... sokat jár a fejemben mindaz, ami történt, de azt hiszem, már jobban - feleltem a kérdésre a halántékomat kapirgálva, miközben a szobrot vizsgáltam a szememmel. Hallatszott a hangomon azt hiszem, hogy kicsit letört vagyok még mindig, de igyekszem előrenézni, még ha nem is megy tökéletesen. Nem vacakolhatunk sokat, amint megvan a 17-es bossterem, szervezni kell a következő gyakást. Nem hiszem hogy 30 évesen is itt akarunk még vacakolni >.>
- A körülményekhez képest olcsón megúsztuk... Ha nem vagy... nem vagytok ott, akkor sokkal több áldozatot szedett volna - reagáltam a szavaira még mindig az angyalt nézve, ugyanazon fakóbb hangon. Nem néztem utána, hogy meg lehetett-e volna csinálni baleset nélkül, és nem is fogom átszámolni. Ami történt, megtörtént, és nagyon remélem, hogy ebből az esetből Anat is tanult, és ez volt az utolsó hülyeség, amit csinált... Mindenesetre úgy éreztem mindenképp tudatnom kell vele, hogy hálásak vagyunk neki, amiért higgadt tudott maradni. Nekem is csak hellyel-közzel köszönik meg, ha magamra veszem az irányítást, szóval tudom, mennyire jól esik, és azt is, hogy mennyire hiányozhat, ha nem teszik meg ezt az apróságot.
A lány közben felhozta a témáját, amivel jött, én meg feldobtam a könyököm a pad háttámlájára, kicsit felé fordultam, és kényelmesen, keresztbe tett lábakkal elhelyezkedtem, hogy meghallgathassam. Hosszas hümmögést csalt ki belőlem a problémája felvetése, és egy pár pillanatra felnéztem az égre, miközben az ujjammal a combomon doboltam. Eltöprengtem azon, amit mondott. Valóban, felkészületlenek voltunk, későn ismertük fel a potenciált a parancsnoki pozícióban. Vagy talán inkább az volt a bibi, hogy a tapasztalatlan Judy szervezte ezt a bosscsapást.
- Először is tudomást kéne szereznünk az összes képességről, ami a birtokunkban van, méghozzá előre, hogy lehessen tervezni, kombinálni. De nem tudom, hogy ezt mennyire hagynák, valamiért itt divat lett titkolni azt, hogy ki mire képes >.> - sóhajtottam fel - Bár jó, én is kicsit hibás vagyok, mindig kimegy a fejemből a vértem... - néztem félre kicsit zavartan, és észre se vettem, de csavargatni kezdtem egy hajtincsem - Ami az itemeket illeti, az meg működhetne úgy, hogy mindenki megkérünk, gyűjtsön a céhbankba bizonyos típusú kristályokból, potikból, így nem lenne probléma belőle, ha a tarisznyába nem kerül be semmi, deee... hát nem tudom, sok baj van vele. Egyrészt a szólósoknál meg lennénk lőve, másrészt ha Ai-chan képességére gondolok, annak nagyobb a tárgyigénye, így egyenlőtlen lenne a teherviselés, harmadrészt nem is biztos, hogy minden céhnek van elég alapanyaga, speciel én nem nagyon tudnék erre áldozni, mert nagyon kevés a T2-es növényünk, szóval... nem. Ha meg kivetünk valami adót, az csak elriasztaná az embereket a bossharcoktól >.> - gondolkodtam most hangosan, és ahogy haladtam előre, úgy sikerült lebeszélnem magam az ötletről. Ez így kivitelezhetetlen volt, még akkor is, ha Peter és Anat belemegy a dologba. Enheriel céhe meg azt hiszem nem termel ehhez eleget, oda be kéne fektetni egy nagyobb összeget először. A homlokomat ráncolva próbáltam valami ötletet elővarázsolni, de ha így folytatom, meg fog tőle fájdulni a fejem Neutral

by **Hinari** Szomb. Jún. 14 2014, 15:02

Csak most gondoltam bele, Miri válasza után, hogy az ő szemszögéből mennyire más volt az a harc, mint az enyémből. Egy óó-t ejtettem ki gondolatban, miközben ő elnézett a szobor felé, hangjából kiérződött a csalódottság, pedig igazán nem lett volna rá oka, sokat hozzátett a harchoz, bár való igaz, hogy Anat magánakciója felborította nála az egyensúlyt.
- Nincs miért bánkódnod, Miri – mosolyogtam rá, s bár kezem elindult afelé, hogy át is öleljem, de félúton megálltam, nem tudtam, mennyire is alkalmas ez, mennyire is vagyunk jóban ehhez. Az biztos, hogy Szophieval és Ai-val megtettem volna, de Mirikával ilyen téren egyelőre nem voltam biztos magamban – Abban a szituációban nem csoda, hogy összezavarodtál, mindenki más is így volt vele, engem is a Katana rántott ki… de a lényeg, hogy sikerült összeszedni magunkat, nem? Smile

Legközelebb jobban fog menni ^^ – mondtam, két kezemet egymásra téve a térdemen, kicsit elsimítva a szoknyámat – Köszi, tényleg. Igyekeztem – most rajtam volt a zavartság sora, jólesett ez a pár szó, főleg őtőle, az egyik legnagyobb stratégától a frontharcosok között. Visszaemlékeztem, miről beszélgettünk még a gyakorlómeccsünk előtt, és furcsa volt látni, hogy egy kicsit felnőttem hozzá, bár továbbra sem gondoltam, hogy teljesen. Nekem volt segítségem, egy elemző-beszélő fegyver, ő viszont mindezt egyedül érte el – Meghát, volt kitől tanulni – tettem még hozzá, őszinte mosollyal nézve rá, hisz végülis ő volt a fő szervező és irányító, amióta elkezdtem bossra járni… furcsa is volt, hogy Judy nem őt választotta.
Végül rátértünk az aktuális témára; a lány válaszának elejében volt igazság, de én tudtam a legpontosabban, mennyire nehéz és kényes téma a képesség. Amikor erről beszélt, sóhajtottam is egyet, tudtam, hogy igaza van, mégis, elárulni a skilljeinket, mindenkinek… nem, nem bíztam meg ennyire a többiekben. Pár emberben még talán, de… hiszen ott volt a vörös lovag, olyanok is, akiket még soha sem láttam, és… hangtalanul ingattam meg a fejem:
- A képességek… nemcsak azokról. A pontos kitartás is kellene, emiatt vesztettünk két embert az előző bosson. Meg az erő se másodlagos, de… - mostmár határozottan ráztam meg a fejem – Képtelenség. Én sem szívesen árulom el a skilljeimet, és nem is véletlenül. Így meg nem várhatom mástól sem… Viszont lehetne egy köztes megoldást – emeltem fel hirtelen a tekintetem a lányra – Nem kell a pontos hatás, sem a mechanizmus és a hátrányok. Elég, ha a típusokat tudjuk, és azokat is csak az aktuális parancsnok. Support, heal, területi heal, saját összsebzés erősítő – számoltam az ujjaimmal – Ez már sok segítség. Ezekhez hozzátéve a kitartást és egyéb információkat, mint például a vérted. Szerinted? – kérdeztem tőle kíváncsian, azt hiszem ennyit mindenki rááldozhat arra, hogy sikeresebbek legyenek a bossharcok. Én is megtennék ennyit – Aki pedig nem hajlandó, az nem fog bossolni – komolyodott meg a hangom – Ha mást nem, azt megtanultam ebből a tizenhatosból, hogy csapatmunka nélkül semmire sem megyünk. Jobb, ha a többiek is megtanulják.
Amit Mirika az itemekről mondott, valahogy nekem sem volt teljesen jó a megoldás, főleg, amikor a lány kezdte a hátrányait sorolni. Nem, valami mást kellett, de nem tudtam, hogy mit…
- Egyetértek, főleg mivel nincs minden céhnek minden itemből… és a közös tarisznya is kell, hiszen nem tudhatjuk, hogy egy-egy tárgy melyik játékosnak fog kelleni, kört átadogatni meg luxus – sóhajtottam – Az adózás sem jó, igen – húztam el a számat – Talán szervezhetnénk valami gyűjtést, vagy nem tudom… de minden boss előtt utánajárni és megszervezni egy ilyet meg szintén macerás és bonyolult. :/

by **Mirika** Szomb. Jún. 14 2014, 16:42

- Köszi :3 - elmosolyodtam végre, örültem, hogy mellettem állt és vigasztalt. Hogy felnézett rám. Nem haboztam közelebb csúszni kicsit és megölelni a lányt, és néhány hosszú pillanatig csöndben, remegő légzéssel kapaszkodtam belé. A könnyek már kijöttek korábban, így azok most elmaradtak, de ott és akkor féltem. Féltem, hogy elveszítettem Anatot, féltem, hogy én is elveszhetek. Nem tudtam megbízni a burokban, és akárhányszor fog jól működni, akár rajtam is, nem fogom tudni megszokni, és azt meg pláne nem fogom megtenni, hogy a burok megléte miatt hanyagul állok hozzá egy harchoz. Hogy majd úgyis megvéd... Persze, még mit nem.
- Na, jól átnyalogattuk egymás sebeit, mi? :3 - nevettem fel kicsit, és visszaültem a helyemre, hogy elhelyezkedjek és figyelmesen meg tudjam hallgatni, amiért jött, és amit meg szeretett volna beszélni velem. A problémafelvetés jogos volt, így egyből beindította az agytekervényeimet, hátha sikerül kifundálni valami megoldást, de az első ötletem hamvába volt hülyeségnek bizonyult. Azaz nem hülyeség, csak nem volt reális.
- Persze, bőven elég, ha a parancsnok tudja. Csak ahhoz olyanokat kell kiválasztani, akikben mindenki megbízik és hallgatnak rá - értettem egyet. Picit lesütöttem a szemem, szerettem volna azt hinni, hogy én ezek között az emberek között vagyok. Hina-chan biztos köztük volt, most bebizonyosodott, hogy van tekintélye, és előttem is abszolút jelesre vizsgázott, katana ide vagy oda. Lassan tényleg eltűnik a JL-fóbiám, hála a két lánynak, akikkel barátságot kötöttem :3
- Viszont nem tilthatjuk meg, hogy valaki segíteni jöjjön egy-egy harcban, csak... ha elhallgat valamit, és emiatt valaki meghal, akkor biztos nem lehet könnyű elviselni a terhet - reagáltam picit komolyabbra véve a figurát. Gondolom az ilyenek majd kikopnak, ha ellenségesen viselkedünk velük szemben, vagy éppenséggel nem kapják meg azt a segítséget, amit a többiek is. Hát na, még ha nem is szándékosan, bár a vörösöket cseppet sem sajnálnám, ők megérdemlik >.> Nem is tudom, mit keresnek ott, legalább az az irritáló Kazuma felszívódott.
- Gyűjtés... az nem rossz, nekem tetszik! Csinálhatnánk egy állandó standot, vagy bérelhetnénk egy helyet, ahová jöhetnének, nem? És akkor nem kell bossról-bossra kalapolni. Mondjuk én a nagyobb céhektől várnám a segítséget, mert nálunk van a legkomolyabb tőke hozzá, a szólósok nem éppen arról híresek, hogy beleférne nekik - vetettem fel, folytatva a gondolatmenetet. Máris dörzsölni kezdtem az állam, szerintem Anaték benne lennének, és akkor lenne egy jó alapunk - Lenne egy ilyen nagy alap, megcsinálnánk nagyban, amit a kazamatán elkezdtünk az ottani zsákmánnyal :3 - összegeztem, és elő is kaptam az inventoryból azt a két potit, ami megmaradt a múltkoriból, mutatóba. Jelképként. Vagy hogy Rolling Eyes

by **Hinari** Szomb. Jún. 14 2014, 18:39

Egy icipicit meglepődtem a hirtelen ölelésen, de jólesett, nekem legalább annyira, mint neki. Melegen öleltem vissza, örültem neki, hogy megosztja velem ezeket, a remegése is alábbhagyott, a végére pedig úgy éreztem, már rendbejött ő is, s én is képes voltam végleg hátrahagyni azt a kiakadást és feszültséget, ami a tizenhat dög megjelenésével úrrá lett rajtam. Én is féltem akkor, azt hiszem, bár az adrenalin és a felelősség nem engedte annyira a felszínre törni.
- Nem baj az, néha kell – mosolyogtam rá. Ezzel is egy kicsivel közelebb kerültünk egymáshoz barátság terén, s én is kezdtem egyre jobban és jobban megbízni a lányban, annak ellenére is, hogy elég sokmindenben különböztünk.
Rátérve a komolyabb témára, Miri parancsnokos észrevételére bólintottam:
- Igen, de szerintem ezzel nem lesz gond, főleg, mivel valószínűleg két-három játékos fogja váltogatni a posztot, így a csapattagoknak is könnyebb lesz azt a pár embert elfogadni – feleltem, ám amiket utána mondott, arra ráncoltam a homlokom: más meglátásaink voltak a nemkívánatos tagokat illetően – Hm, hiába akarnának segíteni, inkább hátráltatnának, ezt nekik is meg kell majd érteniük. Ami meg a terhet illeti, nem az ő terhük lenne – ráztam meg a fejem – a parancsnok felelőssége lenne, így nem, én nem engedném be őket a harcba. A másik pedig, nem hiszem, hogy a Tachibanához hasonló játékosokat mélyen érintené, ha kiesne valaki az ő hibájukból… egyszóval, én nem tiltanék ki senkit, sem az épphogy a szintet elérőket, sem a vörösöket abban az esetben, ha ők is hajlandóak tenni a csapatért. Lásd Kazumát, a végére már ő is switchelgetett és segített… De persze kivételes esetek lehetnek, mint a tizes boss - magyaráztam, ám nem vártam Miritől, nem kellett feltétlen egyetértenünk, hiszen senki sem egyforma. Ám most, hogy így megfogalmaztam és kimondtam ezeket, kezdett formálódni bennem az elhatározás, hogy ha majd én vezetek egy bosst a jövőben, lehet, hogy meg fogom lépni ezeket. Egyre valószínűbbnek tűnt.
- Ahaa, szóval állandó helyet? Nem is rossz ötlet, sőt! Igen-igen, és akkor bárki tehetne a közösbe, még azok a játékosok is, akik nem érték el a szintet a harchoz – bólogattam – Bár igazad van, a nagyobb céhek tennének bele főleg, de növényt is lehetne gyűjteni, meg aranyat, azt a szólósok is tudnának, főleg azok, akik bossoznak. Hisz az ő életüket is menjük ezekkel az itemekkel, és adok-kapok alapon kéne működnie ennek… - mondtam, teljesen felpörögve – És hogyan kéne megvalósítani? Van bármilyen kapcsolatod vagy ötleted? – kérdeztem, közben elő is hívva a sao újságot, azt lapozgatva, hátha találok benne valamit – Gondolom a Kezdetek Városa lenne a legmegfelelőbb, hisz az minden játékos számára elérhető – folytattam a gondolatmenetet, majd sóhajtva csuktam össze a lapot, eredménytelenül – A céhházat hogyan intézted? Ugye nálunk Lewis vette és építtette fel a palotát, még mielőtt csatlakoztam volna – fordultam a lap után újra Mirikához – Nem igazán vagyok otthon a témában – tettem hozzá zavartan: egyáltalán nem értettem ezekhez a dolgokhoz, a boltom helyére is véletlenül találtam rá, amolyan szerencsés, egyszeri ajánlat révén. Meghát, foglalkozni se nagyon foglalkoztam eddig ezzel...

by **Mirika** Szomb. Jún. 14 2014, 20:13

Mindez szép volt meg jó, de nem tudtam, lelombozzam-e. Szerintem a 10. bosson kifejezetten szerencsénk volt, hogy senki sem akarta a partit tönkretenni, de nem lehettünk benne biztosak, hogy ez mindig így marad. Elfilozofálgathatunk itt arról, hogy mi lenne az optimális, én is mondhatnám, hogy tulajdonképpen azok, akik éppen csak megütik a szintet, hasznos képesség nélkül csak ballasztok, akik hátráltatnak minket a kicsi sebzésükkel, de ezen felesleges volt rágódni, belefért nekünk, hogy 16-17 emberrel vágjunk neki a harcoknak, és ne csak az ideális tízzel, bár... nem, nem lehet összevetni azzal, hogy lett-e volna halál tíz emberrel, nem tudjuk.
- Ha be akar menni a kapun, be fog menni, akár segítőkész, akár nem. És nem, nem a parancsnok felelőssége, ha ő mindent megtett a sikerért, egy épeszű ember nem fogja hibáztatni - szólaltam meg végül, úgy döntve, hogy lerombolom az esetleges illúzióját. Most hiába mondjuk meg Pistinek, hogy te maradj kint, kizárni nem tudjuk a kapun kívülre, nincs hozzá kulcsunk Rolling Eyes

Na mindegy, nem volt érdemes ezen járatni az agyamat, épp elég bajom volt, nem értem rá ezen agyalni ._.
- Úgy-úgy, tetszik az elképzelés :3 Legyen valami alapítvány, az olyan menőnek hangzik \o/ - lelkesedtem én is, magával ragadott a lány hirtelen hangulatemelkedése. Meg amúgy is, jót tett, hogy valamire rápöröghettem, legalább nem a rossz dolgokon csámcsogtam.
- Igen, és valami központi helyen. Fúú, nem tudom találni-e még valamit a főtér közelében vagy a sugárutak egyikén... ha lesz is, biztos valami méregdrága hely. Vagy megveszem valakitől a bérleti jogot... alkudni jól tudok - emeltem meg kicsit a melleimet, hogy vegye a lapot, mire is gondolok. Egész gyorsan belemennek a fiúk az üzletekbe, ha kicsit bevetem magam, és még csak nem is kell sokat tenni érte, csak egy kis ártatlan flört Rolling Eyes

Most kihasználhatnám végre azt, amit eddig nem nagyon volt alkalmam, bár anno Yuichinál egészen jól bejött Rolling Eyes

Kár, hogy ilyen bunkó volt végül >.> Nem mintha nem lennék boldog Anat mellett, szóval jól jártam végső soron.
- Mondjuk ezt a helyet NPC-ktől vettem, de ahogy elnézem a palotáitok, sokszor gondolok rá, hogy túl szerény voltam - kuncogtam, szétnézve. Valóban, nem volt egy fényűző hely, csinos volt, meg takaros, de ennyi, nem volt óriás kertünk, meg ilyesmik.

by **Hinari** Szomb. Jún. 14 2014, 21:09

- Hm, végülis igen, de… - húztam el a számat – azt hiszem ez az, amire tényleg nincs megoldás – sóhajtottam – Maximum feszültség árán, ami megint nem tenne jót a csapatmunkának, vagy úgy, ha külön meghívás lenne és a többiek elől eltitkolnánk az időpontot… bár úgy sejtem csak a besúgóknak adnánk plusz bevételt vele – tettem hozzá lemondóan. Kicsit azért lelombozott, s ha nem most, egyszer úgyis találunk rá megoldást, de… nem akartam konfliktust. Nem akartam külön okot rá senkinek sem, hogy meg akarjon ölni, ígyis bőven elég a JL céhvezérség és a front, s hiába voltam erős, Lewis is az volt… Éreztem, ahogy megfeszülnek az izmaim, ám szerencsére eközben Miri folytatta az elképzeléseinek ismertetését, így én is témát tudtam váltani anélkül, hogy a kelleténél jobban elsodorjanak a negatív gondolatok.
- Alapítvány? Tetszik az ötlet – értettem egyet, jó tervnek tűnt, és ha a funkcióját nézzük, még illik is rá – Bár kissé vicces, mintha a pont a frontosok szorulnának rá – nevettem fel – De nem gond, sőt. Így mindenki segíthetne, aki csak szeretne. A hellyel kapcsolatban pedig… hm, azt hiszem, rád bízom a dolgot – kuncogtam, persze értettem én Miri utalását – Bár Anat nem tudom mit fog szólni… ha megtudja >< - mondtam még, annyira nem menve bele a témába, meg csakúgy mellékesen megjegyezve a dolgot, hiszen nem tudtam, hogy hogyan is vannak ők egymással, illetve hogy Anat mennyire tudja vagy veszi zokon az ilyesmiket. De úgy döntöttem, hogy nem is érdekel – Jah és pénzügyileg nyilván én is hozzáteszek – mentem is tovább – Csak szólj, hogy mennyi kell.
Miri tekintetét követve én is felnéztem az Angelic Towerre, nekem tetszett maga a hely, s bár tény, hogy méretben azért nem volt egy JL palota, de talán pont ebben rejlett az egyedisége.
- Áh, a hatalmas épület se mindig jó, néha én is eltévedek, beszélő, öltönyös dínók meg ilyesmik – ingattam a fejem vidáman, visszaemlékezve a legutóbbi barangolásomra a kastély falai között – Viszont az alapítványnak elég lenne valami kisebb. Akkor ezt bevállalod, ugye? – kérdeztem tőle – Ha meg van valami, csak írj. Wink

by **Mirika** Szomb. Jún. 14 2014, 22:25

Megvontam a vállam az eszmefuttatásra, igazság szerint talán még ártanánk is magunknak, ha csak egy belső kör harcolna a fronton a bossokkal, ráadásul növelné a magányos kalandorok őrült és értelmetlen próbálkozásait... bár ha most így belegondolok, a legutóbbi főnököt szólózni lett volna a legcélszerűbb, ha valaki előttünk talál rá a teremre és bemegy... Hát, megkíméltük volna magunkat ettől a sok stressztől, főleg én. Nem hiányzott a súrlódásom An-channal, de szerencsére jól végződött... nagyjából. Azért kicsit még haragudtam rá, de majd csak elmúlik.
- Hihi, gondolj rá úgy, mint egy szervezési feladatra, és akkor máris nem valami segélyező alapítványnak tűnik :3 - kuncogtam, majd hátradőltem a padon, és a potikat kicseréltem egy nyalókára, amit rögtön a számba is hajítottam. Egyre kevésbé éreztem úgy, hogy szükségem van rá, ahogy azok a fura álmok is lassan eltünedeztek, de most valahogy megint megkívántam.
- Na, hová kalandozott a fantáziád? Semmi komolyra nem kell gondolni ám - nevettem fel. Semmi olyasmi nem volt ebben, amit Anat kifogásolhatna, elég kiemelni kicsit a dekoltázsom, meg pár szép szó, és meg is van az üzlet kedvezően. De vajon Hina-chan hová kalandozhatott el? Lehet maradt benne valami a majmos bossról? hentai

- Naná! Csapjunk bele! :3 - lelkesedtem, és pacsira tartottam a kezem is. Közben meg már pörögtem, helyet kell keresni, aztán ki kell gyűjteni a szükséges itemeket, azoknak a nyersiigényét, felmérni, hogy miből mire van szükség... Hű, ez sok munka lesz, tuti kell majd a lány segítsége, ha végezni akarunk a következő harc előtt, és el is akarjuk híresztelni, hogy legyen valami a raktárban.
- Amúgy milyen öltönyös dinók? - jutott el a tudatomig az a félmondat, ami kicsit megállásra is késztetett, nem voltam benne biztos, hogy jól értettem scratch

by **Hinari** Vas. Jún. 15 2014, 02:44

- Hehe, hát persze >< - feleltem; semmi komoly, de azért elgondolkodtatott kissé, akaratlanul is. Annyi bizonyos volt, hogy nem vagyunk egyformák, kissé távol állt tőlem ez a fajta magatartás, de hát éppen ezért is intézte Mirika ezeket a dolgokat, s én úgy voltam vele, hogy hát na, ki mihez ért Rolling Eyes

A többit is sikeresen megbeszéltük, örültem, hogy végülis jutottunk valamire, sőt, hogy a felvetéstől eljutottunk a megvalósításig, ráadásul ilyen kevés idő alatt, bár ha azt vesszük, hogy van, amikor szinte pár nap alatt fedezzük fel a szintet, a kazamatát és a bosstermet is… gyorsan pörögtek az események, lépést kellett tartani velük.
- Yeah – pacsiztam a lánnyal felszabadultan és vidáman, nem igazán figyeltem, hogy ért-e angolul, vagy sem, annyira maga a téma és a lehetséges eredmények jártak a fejemben, hogy ilyen apróságokkal már igazán nem foglalkoztam – Köszi szépen – tettem azért még hozzá, merthát így illett, s ahogyan ő elővette a nyalókáját, nekem is eszembe jutott, hogy kéne valami édesség. Csak megünnepelni a terv megszületését. Elő is hívtam én is egy adag csokis sütit, amelyből mindig volt nálam, vészhelyzet esetére, egy kis szalvétán tettem kettőnk közé a padra is, ha a lány megkívánná esetleg. Jó kis befektetés volt ez a csokiszoba, nem is került annyira sokba, és rengeteg jó pillanatot okozott már – Jahh, dínók – feleltem Mirinek zavartan, ámde mosolyogva, két harapás között – Azt hiszem, a rejtelmes, félhomályos folyosók és termek tökéletesek rá, hogy beképzeljünk ilyeneket – csóváltam a fejem nevetve – Vagy csak a palota programozói kedveskedtek – folytattam az egészen abszurd gondolatmenetet, miközben elfogyasztottam az első sütit – Amúgy bőven van, ha kérsz – biccentettem az édesség felé, hátradőlve a padon, élvezve a meleg időjárást, elcsevegve még a lánnyal, hiszen nem siettünk sehová.

by **Mirika** Vas. Jún. 15 2014, 13:47

Király érzésem volt, a bossharc vége óta először mondhattam azt, hogy relatíve jól éreztem magam a bőrömben. Anat mellett is végig bujkált bennem az aggodalom, nem tudtam úgy ténylegesen felszabadultan viselkedni mellette, hiába sírtam ki magam a vállán meg stuff. Csak most, Hinarival dumcsizva sikerült túltennem magam az eseményeken, már amennyire lehetett. Bármennyire is különbözőek voltunk, valahogy jól megértettem magam a lánnyal. Másképp, mint Szophie-channal, de megvolt az alaphang. Innen már csak egy lépés, hogy bensőségesebb, lányos témákat is találjunk, elvégre uncsi mindig a játékról beszélgetni, és azért mégis... mi itt élünk, és nem folyton csak a mobokat hajszoljuk. Bárcsak úgy lenne, és élhetném a rendes életemet is... hiányzott nagyon, minden hátulütőjével együtt. Vajon most is betegen fekszem a kórházi ágyban? Van új szobatársam? Van aki meglátogasson?
- Úúú, süti *.* - vettem észre az ügyködését, és úgy hirtelenjében eszembe jutott, hogy valamit biza elfelejtettem az imént - Jaj, izé, bocsi. Kérsz? ^^" - mutogattam zavartan a számból lógó műanyag pálcikára, illetve arra a részére, ami rejtve volt a számban. Picit elfelejtettem, hogy vendéglátó vagyok, bár igazából ebben sose voltam jó Rolling Eyes

Betegekről tudtam gondoskodni, de a vendégek azok valahogy elcsusszantak a radar alatt, nem éreztem úgy, hogy ki kéne szolgálnom őket, vagy kínálgatni dolgokat Razz

- Erről az jut eszembe, amikor középsuliban úgy döntöttünk, hogy éjjel fedezzük fel a suli épületét. Minden árnyéktól megijedtünk, de nagy kaland volt És még le se buktunk volna, ha másnap nem szólja el magát az egyik srác - fogtam a fejemet, mosolyogva csóválva azt - Amúgy persze, hogy kérek - öltöttem nyelvet aprón, és a nyalókát félretéve elvettem egy darabot. Nem szemeztem vele sokat, az íze viszont olyan remek volt, hogy belepirultam - Isteni! Ezt melyikőtök sütötte? Mi van benne? :3 Ugye nem titkos a recept? - kérdezősködtem máris. Chilis sütit már tudtam csinálni, de a csokis az még valahogy kimaradt, nem találtam még meg a megfelelő kombinációt a tökéletes végeredményhez. Valami nem klappolt. De talán majd most megfejtem a talányt Razz

// Köszi a játékot :3 //

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Jún. 21 2014, 16:42

Hinari: Vas Sisak (+7 páncél)
Mirika: Gyenge Tisztító Kristály (maximálisan egy nem méreg negatív hatást levesz a használóról, ha a negatív hatás pontokat vesz le, akkor maximum két (2) pontot ad vissza (ami nem lehet élet))

by Ajánlott tartalom

Udvar [régi]

Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]

Re: Udvar [régi]