[Küldetés] Régi idők

by **Kirigaya Suguha** Vas. Jan. 19 2014, 13:00

Résztvevő: Thunder
Határidő: nincs, mivel kért küldetés.

Egy elhatározás végett úgy döntesz, hogy elindulsz felfedezni magadnak a nemrég megnyílt 13-as szintet. Solvik városába teleportálsz, és végigjárod a várost. Nincsenek sokan, még alig egy-egy játékos merészkedett fel erre a szintre, épp ezért nincs sok társaságod. Ám az idős NPC-k mindenhol jelen vannak, és jó idősekhez híven folyamatosan szóba akarnak elegyedni veled. Az egyik arra panaszkodik, hogy fáj a háta, a másik a mai fiatalokat szidja, a harmadik pedig az unokáiról kezd el mesélni neked. Végül egy sikátorszerű kis utcácskába vonulsz, egyenesen egy étterembe, melynek teraszán megpihenhetsz, végre kifújhatod magad. Sehol egy kíváncsiskodó öreg néni, vagy bácsi. Avagy mégis? A fiatal pincérnő felveszi a rendelésed, ám visszafelé már egy öreg bácsika hozza ki azt, és ahogy leteszi asztalodra, le is ül. Kíváncsi szemmel méreget végig, majd huncutul elmosolyodik. Vele mosolyog az összes ránca is.
- Van kedved valami mókáshoz? - súgja csalafinta vigyorral, amolyan jó szándékú öregapósan. - Szívesen elszórakoznék öreg napjaimon, remélem segítségemre leszel, fiatalember!

by **Thunder** Pént. Jan. 24 2014, 22:52

Teltek és csak teltek a percek órák s napok. Nem volt mit csinálnom. Egyszerűen eluntam magam ebben a világban. Ám egy nap ami éppen ugyan olyan semmittevően indult mint az utóbbi időben lévők egy furcsa “belső” hang elevezett egy egy újabb szintre. Egy újabb szintre hátha ott jobb kedvre derülök s visszalendülhetek a régi kerékvágásba …. a régi életembe és csak a fejlődéssel és a céh társaimmal törődjek. Jó ideje nem hallottak felőlem. Feltehetően már ki is tették a szűröm a céhből bár ezt nem tudom, viszont én se hallottam felőlük semmit. Ámbár ha jól meggondolom a “bujkálódás” alatt olyan eldugott kis falvakba keveredtem ahova szinte semmi információ morzsa se jutott el mi történt a nagyvilágban. Ilyen kis apróbb gondolatok közepette bomlott a testem pixelekre a teleoptáló szerkezetben majd egyesültek újra a kis darabkáim azon a helyen ahova az a bizonyos belső hang súgta, hogy el kell jönnöm és jó lesz itt nekem. Ahogy az utolsó pixeljeim is a helyükre keveredtek tisztult ki előttem a kép s láttam hogy a 13. szintre keveredtem. Solvik Városába keveredtem el így hát elkezdtem feltérképezni ezt a városkát. Néhány játékostól útbaigazítást kértem merre találok egy kis panziót ahol majd meg tudok szállni, de azok nem igen törődtek velem. Mentek a saját dolgukra, így hát NPC-ktől kellett segítséget kérnem. Alig kezdtem el beszélgetni egy idősebb férfival már jött oda a többi öreg is. Nem bírták abbahagyni a nyavalygást így gyorsan elillantam onnan, hogy ismét csak a gondolataimat halljam. Így keveredtem egy kis sikátorba ahol egy éttermet pillantottam meg. Gondoltam itt remek lenne megpihenni és falatozhatok egy jóízűt is, így hát betértem és a teraszra vezettek ki egy asztalhoz. Egy fiatal szemrevaló pincér leányzó vette fel a rendelésem akit meglehetősen jó hangulatban láttam így hát elővettem a szebbik és műveltebb felemet hátha megkedvel így egy picikét. Felvette hát a rendelésemet, de meglepetésemre egy öreg bácsi hozta azt ki nekem és tálalta fel előttem. Ám ez még hagyján mivel leült a velem szemben lévő székre és beszélgetést próbált elegyedni velem.
- Mókához? - kérdeztem vissza csodálkozva majd kicsit jobban szemügyre vettem az öreget. - Már elnézést de mégis mi az amit maga tudna nekem mutatni? Már elnézést, de ami magának móka lehet nekem maga a dög unalom lenne. Mégis mivel tudna maga szórakozni ami épp ugyan úgy érdekelné a mai fiatalságot? A maga válaszától függ, hogy a segítségére leszek e vagy sem, de ha nem zavarja most elfogyasztanám a rendelésemet …. Esetleg maga is kér valamit ?

by **Kirigaya Suguha** Csüt. Jan. 30 2014, 16:04

Az öreg csak az orra alatt bazsalygott a fiú válaszának hallatán, ám amikor Thunder kijelentette, hogy már pedig számára dög unalom lenne az, amit az idős ember mókának, rosszallóan felhorkant.
- Látom, elvakítanak az öregekről alkotott előítéletek. - mondta fejet csóválva. - És azt is tisztán érzem, hogy nem vagy valami kaland kergető. - hajtotta le a fejét, majd megfogta az asztal szélét, és arra támaszkodott, miközben nagy nehezen felállt.
- Pedig tudtam volna olyat mutatni, ami még egy hozzád hasonló tunya alakot is elszórakoztat. Ennyi év alatt láttam egy s mást, drága fiam, ne feledd el! - morogta mély, férfias hangján, majd elkezdett az ajtó felé botorkálni, ám amikor majdnem elérte azt, hirtelen megállt egy pillanatra, mint akinek eszébe villan valami, majd mosolyogva feléd fordult.
- Viszont ha benne lennél egy fogadásban.. Nos, fogadjunk, hogy tudok olyan érdekes kalandokkal szolgálni még én is, amilyenekre a fiatalok vágynak. Nem fogok ennél többet mondani előre, úgy elveszne a játék izgalma. Használd ezt - dobott eléd egy ismeretlen kristályt - ha elfogadod a kihívást.- ezzel elsétált, be az étterembe, egyedül hagyva gondolataiddal.

by **Thunder** Vas. Feb. 02 2014, 17:23

Ahogy elmondtam a nézőpontomat a gyors kérdésre láttam a nem tetszését az öregnek. Nem tehetek róla, hogy ilyen vagyok. Túl gyorsan történt minden és még a rendelésemet se tudtam megenni, így gyorsan kellett valami választ kicsikarnom magamból. Ám ahogy látni lehetett a öreg mimikáit melyek alapján jutottam az előbbi következtetésre, hogy nem erre számított. Majd hozzáfűzött még egy kis mondandót és kicsit nehézkesen ugyan, de felállt azt asztaltól. ~ Nah végre elmegy és ehetek nyugodtan. Nem szeretem ha evés közben zavarnak meg ~ Épp kezdtem volna bele az étkezésbe amikor még az ajtóból ismét hozzám beszélt. ~ Ilyen nincs ~ gondoltam magamban. Ám kénytelen voltam rá figyelni mivel ha ezt elmondja talán elmegy és ehetek nyugodtan. Amint ezt megtette egy kristályt dobott felém. Öreg korához képest meglehetősen közel dobta hozzám ám még így is fel kellett kelnem, hogy elkapjam nehogy mást találjon el vele. ~ Cöh … legalább most már foglalkoztatok a evéssel … Akárhogy is nézem üres hassal nem lehet elmenni küldetésre vagy valamerre kalandozni. ~ gondolkoztam magamban ismét amíg visszaültem helyemre. Jóízűen elkezdtem enni amikor ismét gondolkodóba estem egyes falatok között. ~ Vajon tényleg tud e valami érdekességgel meglepni egyáltalán? … Nos ha úgy vesszük tényleg megélhetett egy s mást már. Meg hát ott az a fogadás …. Lehet belemegyek ebbe még a végén hátha valami érdekes sül ki belőle a végére. Esetleg ha meg se lepődök vagyis nem hoz lázba vagy hasonló akkor se veszíthetek túl sokat. Legyen, de előbb azért még megeszek a rendelésemet ~
Nos amint végeztem az étellel jeleztem egy pincérnek hozza ki a számlát melyet ki is fizettem majd elmentem ennek a szintnek a főterére és leültem egy padra. Elővettem az inventory-ból azt a kristályt melyen az az ismeretlen dobott irányomba. Megtalálása nem okozott nagyobb kihívást a felszereléseim között mivel csupa “?” jel volt a neve. Ha találgatnom kellene egy teleport kristály szerűségre tippelnék mely a közelébe visz majd vagy nem is tudom. Gondolkodóba estem míg a kezemben nézegettem és vizsgálgattam az item-et. ~ Használjam avgy se ~ csupán erre tudtam gondolni. Némely pont mellett és volt ami ellene szólt, hogy aktiváljam. Ám a végén talán arra gondoltam, hogy veszíteni valóm sok nincs csak ne lenne öreg. Valahogy nem jövök ki velük túl jól. Lassacskán felálltam a padról és ismét a kezemben lévő kristályra pillantottam. Elkezdtem a városba sétálgatni és egyik kezemmel fel dobtam a levegőbe ezt a titokzatos tárgyat majd elkaptam. Így sétálgattam egy kicsit ami nem lehetett több úgy tíz percnél, majd megálltam és megpróbáltam aktiválni a tárgyat.

by **Kirigaya Suguha** Szer. Feb. 05 2014, 17:31

Ahogy aktiváltad a kristályt, hirtelen minden elhomályosul körülötted, és színes kis pöttyök kezdik belepni látókörödet, mígnem mindent elborítanak egy pillanatra. Végül tisztulni kezd a kép, ám nem az előbbi várost látod magad előtt, hanem egy halom játékot, és gyerekeket. Két fiúcska kerget melletted egy lányt, további egy lány pityereg a bal oldaladon, és még egy harmadik kisfiú húzogatja a ruhád sarkát, hogy figyelj rá oda. Ha lehajolsz meghallgatni, csak ennyit súg:
- Mondtam, hogy nem is vagyok annyira öreg. - kuncogja. Ezek után a kergetőzés abba marad, habár még utoljára a lányocska büntetésképp egy dobott a fiúk felé, valószínűleg azzal a szándékkal, hogy eltalálja őket, ám a jármű a levegőben eltéved, és téged talál nyakon. Ekkor minden elcsendesül, és mind az öt kis lurkó megszeppenve figyel téged, és a reakciódat, mígnem az előző, aki a ruhád szélét rángatta, és aki valószínűleg az egykori öreg, kuncogva felkiáltott.
- A bácsi mára ígért nekünk túrát az erdőben!
- Igen, túrát akarunk! - kiáltották kórusban a többiek is utána.
Itt az idő gyerekeket ~~kasztrálni~~..pesztrálni, óvóbácsi rendelésre!

by **Thunder** Kedd Feb. 18 2014, 17:03

Nemrég a padon üldögéltem szépen egymagamban és arról gondolkoztam mit tegyek ezzel a kristállyal, amit az öregtől kaptam. Ám eldöntöttem legyen, az bármi legalább nem fogok annyira unatkozni, mint általában és így a szokásos semmittevő napjaimból elszabadulhatok kicsit. Aktiváltam a kristályt, ami pontosan olyan effektet váltott ki, mint egy sima teleportáló kavics. Apró pixelekre szedi testem, amit majd valahol másutt összeállít a rendszer remélhetőleg. Az aktiválás közben nem éreztem semmi különöst, de akkor vajon miért volt csupa „?” jel ez az item? Erre sajnos nem tudom a választ, de nem is nagyon érdekelt. Szépen lassan összeállt ismét a testem pontosan olyanra, mint amikor használtam a tárgyat. Ám a látásommal valami nem stimmelt, mert mindenütt fura színes pöttyöket láttam egy rövidke kis ideig. Kissé ideges lettem, de gyorsan leesett, hogy biztos ez lehet a mellékhatása annak a cuccnak ám szépen lassacskán minden kitisztult előttem és már nem is volt semmi baja a szememnek. Egy holmi játékot pillantottam meg magam előtt, amikor visszanyertem a látásomat, de ez hagyján mivel nem csak előttem, hanem az egész szobában az van ahova keveredtem. A játékokon kívül más is zavart engem nem is kicsit, ami nem más volt, mint a sok gyerek körülöttem. Két fiú egy lányt kergettek nem tudom, miért egy másik lány pedig sírdogál, és egy harmadik fú, a felsőmet rángatja. Lehajoltam hozzá és elővettem azt a felem, amitől talán nem fog megijedni és arra kértem hagyja ezt abba, mert kinyúlik a ruhám és vehetek másikat (mellékesen ez se volt 2 arany). Ám amikor lehajoltam hozzá ő lepett meg azzal, amit mondott és eléggé megdöbbent képet vágtam.
- Ez hogy… mi… mikor? – és hasonló értelmetlen kérdéseket tettem fel így hirtelen. Ám a nagy értetlenkedésemet félbeszakítja egy játék, amit nekem dobtak. Erre mindenki elcsendesült ám ez se tartott valami, sokáig mert a korábbi öreg, aki most még nálam is fiatalabb valami túráról beszélt itt össze vissza. Erre, mint valami kórus együtt kiabálták, hogy túrát akarnak.
- Na, álljon csak meg a fáklyás menet. Melyik bátor volt az, aki nekem dobta ez a játékot – vettem fel a földről.- Ha nem jelentkezik, mindenkit megbüntetek és nem lesz túrázás ám… Szóval melyikkőtök volt az? – kérdeztem goromba hangon és figyeltem milyen reakciót vált ki ez belőlük. -Ha nem vállalja, aki tette akkor büntetésből itt maradtok…

// Bocsánat a késés miatt de jobbat nem tudtam kitalálni sajnos //

by **Kirigaya Suguha** Pént. Márc. 21 2014, 19:33

Elnézést a késésért.>.<

A gyerekek a büntetés szóra azonnal elcsendesedtek, és bűnbánóan, lehajtott fejjel léptek hátra tőled.
- Hát az úgy volt.. - kezdett bele az egyik.
- Nem én voltam, az ő ötlete volt! - mondta a másik, és ujjával a mellette állóra mutatott.
- Nem is! Hazudik! - nyafogta a következő. - Igazából ő volt, csak le akarja tagadni! - mutatott vissza.
- Nem is, mert ő volt! - mutatott a pityergős lányra ekkor mindkét fiú. A kislány meg ettől csak még jobban elkezdett sírni.
- Neehheheemm iihhss! - bőgte.
Ekkor veheted észre, hogy a fiú meghúzogatja a ruhádat újra, és hozzd vág egy építőkockát!
- Csúnya bácsi, nekem nem parancsoool! - kiáltja, majd futásnak ered, mögötte az összes többi gyerek, mint viháncolva. Most mát a sírós kislány is nevetve fut velük, és úgy látszik, jót szórakoznak mind azon, hogy téged sikerült kifigurázni. Nincs más hátra, követned kell őket. Egyenesen az erdőbe mentek, utatokat sok helyen kidőlt fák állják, ám a gyerekek ezeket könnyen megmásszák, sőt, még élvezik is. Egyszerre egy hatalmas térre értek, ahol valamiért nincs egyetlen fa sem, csak csalán, rengeteg, közte pedig farönkök. A gyerekek már meg is találták az utat. A rönkökre ugrottak, és nem törődve azzal, hogy azok mozognak, sétálnak rajtuk, így kikerülve a csípős csalánt.

by **Rosalia** Szomb. Szept. 06 2014, 13:17

A küldetés zárolva, de nem zárva, arra az esetre,
ha Thunder visszatérne inaktivitásából és folytatni szeretné.

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Régi idők

[Küldetés] Régi idők

Re: [Küldetés] Régi idők

Re: [Küldetés] Régi idők

Re: [Küldetés] Régi idők

Re: [Küldetés] Régi idők

Re: [Küldetés] Régi idők

Re: [Küldetés] Régi idők

Re: [Küldetés] Régi idők

Re: [Küldetés] Régi idők