Re: Díszterem

by **Leonard** Vas. Dec. 19 2021, 19:13

Céhkarácsony

Leo a háta közepére sem kívánta ezt a karácsonynak nevezett rettenetet. Úgy rohangáltak körülötte az emberek kora reggel óta a céhházban, mint a mérgezett koboldok, mindegyik arcán széles vigyor ült, ráadásul egyre-másra kívántak neki boldog karácsonyt, figyelembe sem véve, hogy az tökre nem ebben az időpontban van. Legszívesebben ki sem dugta volna az orrát a szobájából, főleg mert a zajokból itélve Tapsi - Nestorral az oldalán - valószínűleg idén is felfordulást csinált a díszteremből, neki pedig semmi kedve nem volt utánuk pakolászni.
Ha valakinek eszébe jutott őt felzargatni és a segítségét kérni a készülődésben, akkor gyorsan és határozottan leszögezte, hogy dolga van, ezt alátámasztandó pedig végül magára kapott egy kabátot és látványosan kigyalogolt a palotából, mindenki számára egyértelművé téve, mennyire elfoglalt ember is ő.
Aztán persze fogalma sem volt róla, mihez kezdjen a felszabadult órákkal. Az emberek itt, a szabad ég alatt sem voltak kevésbé idegesítőek, mint odahaza. Mindenki ajándékokat csereberélt vagy éppen vásárolt, boldogan nevetett és beszélgetett, a forraltbor hívogató illata pedig végül még Leot is elcsábította egy körre.
Átvörösödött ujjai közé szorította a poharat és leült egy padra a Fagyapótól nem messze. Vicces volt nézni a nagy pocakú, szőrős arcú NPC-t, aki egymás után ültette térdére a kölyköket és kérdezte meg tőlük, mit szeretnének az idén.
Leo lehunyta a szemét és azt kívánta, kapjon végre egy kis nyugalmat. Nagyot kortyolt az édeskés italból, aztán - hogy alátámassza, a kívánságosdi mennyire nem működik - felzargatta nyugalmából egy újabb üzenet. Ezen a napon már vagy a századik.
Miko teljesen bepörgött, neki meg fogalma sem volt róla, hogyan állíthatná le. Amikor a lány először kérdezte meg, együtt töltik-e a karácsonyt, természetesen nemet mondott. Arra hivatkozott, hogy a céhhel kell lennie, aztán meg arra, hogy ő orosz, és az oroszok nem így ünnepelnek. Persze a lányt ez sem hatotta meg és addig-addig bombázta őt üzenetekkel, amíg végül bele nem egyezett egy közös napba, de... Hát, ahogy a céhes karácsonyt, úgy ezt sem várta különösebben, sőt! Vajon miért nem képes megértetni a környezetével, hogy neki ez teher?!
Kinyomta az üzenetet, sok száz társával együtt válasz nélkül hagyva, aztán megfogadta, hogy erről feltétlen kell majd beszélnie Mikoval holnap. Előtte viszont ezt a napot kellett valahogy túlélnie.
Szeretet meg közös ünneplés, na persze.
Ez persze nem arról szólt, hogy ne álltak volna közel hozzá a céhtagok, vagy ne töltött volna szívesen időt velük. Egész egyszerűen zavarta ez a hatalmas felhajtás, amit minden évben rendeztek, díszestül, főzésestül, kötelező boldogságostól, mindenestül. Leo tök béna volt a konyhában, semmi érzéke nem volt a díszítéshez és úgy általánosságban véve is az volt a véleménye, hogy az ilyesmit csinálja meg az, aki akarja. Például a szolgálók, vagy valami ilyesmi. Neki a tél sohasem a karácsonyról, a karácsony pedig nem a szeretetről szólt, ezen pedig az sem változtatott, hogy már lett volna kivel ünnepelnie, egy tucat is.
Meglötyögtette az utolsó korty langyosra hűlt italt a pohár fenekén, megitta, aztán felkelt. Mégis csak illene valamit tennie, ha nem is a saját, de legalább a céhtársai kedvéért. Persze Leo úgy gondolta, hogy egész évben eleget tesz. A karácsonyt hagyta a többiekre. Annyit viszont megérdemelt a közös ünnep, hogy kitolja a képét közéjük és megpróbálja jól érezni magát.
Összegyűrte és kidobta egy közeli szemetesbe a papírpoharat, aztán komótosan visszasétált a céhházba. Lezuhanyzott, megigazította a haját és keresett valami ruhafélét, amiről úgy gondolta, hogy kellően tiszta és elegáns hozzá, hogy ünnepinek lehessen nevezni. Zsebredugott kézzel kisétált az erkélyre, hogy rágyújtson egy cigarettára és... Abban a pillanatban csapódott a hógolyó a mellkasán. Egy teljes másodpercbe került, hogy felfogja, honnan érkezett a célzás és mi célból, aztán ott hagyott öngyújtót-cigarettát, ahol volt és egy laza lendülettel átugrott az erkély korlátján. Először persze csak a közeli fára, annak az ágairól gyűjtött havat egy válaszhógolyóhoz, aztán rövid célzás után visszadobta vele Hinarit.
Ha Leo az ünnepeket nem is szerette, hát a téli játékokat nagyon.
Természetesen esze ágában sem volt ennyiben hagyni a dolgot, főleg így, hogy végre számára is tetsző móka volt készülőben. Arcán széles mosollyal játszott a hóban a lányokkal kifulladásig és még annál is tovább. Egészen addig, hogy teljesen átvizesedett a ruhája és cseszhette az egész ünnepi szerelést.
Sebaj, ennyi belefért azért cserébe, hogy Hinarit is egy kicsit megforgathatta a hóban. Vigyorogva sétált vissza a céhházba, miután a lányok közölték vele, hogy most már azért ideje volna ebédet készíteni, mire pedig valamivel később - már száraz ruhába öltözve, átmelegedve - a konyhába sétált, már neki is kedve támadt részt venni a sürgés-forgásban. Persze nem úgy, hogy bármiféle segítséget is nyújtott, de azért szívesen bele-belekóstolt a kész vagy félig kész ételekbe és természetesen folyamatosan láb alatt volt, amíg körülötte szorgos kezek sürgölődtek. A legvégéig ott maradt Yurihime társaságában, elvégezni az utolsó simításokat, végül pedig segített a lánynak felcipelni a tálcákat is.
- Valaki Himét kereste? - lépett be a díszterembe az oldalán, aztán lepakolta az utolsó ételeket is a nagy közös asztalra és megpróbált elbújni a további társalgás elől.
A cigaretta, amire korábban rá akart gyújtani, azóta is ott árválkodott az erkélyén az öngyújtó társaságában.

by **Mirika** Vas. Dec. 26 2021, 17:18

Kiskarácsony - céhkarácsony

Egy kicsit kellemetlenül éreztem magam amiatt, hogy miattam tologatta Hina-chan a közös ünneplést, de tökre örültem neki, hogy a világ minden kincséért sem akart kihagyni engem belőle. És ami azt illeti, én is sajnáltam volna, ha ki kell, hogy hagyjam: ha nem lett volna ez a céh, tele olyan emberekkel, akiket a barátaimnak vallhattam, akkor nem is játszanám ezt a játékot. Ők tartottak itt, az volt a legfőbb motivációm amikor beléptem ide, hogy segítsem őket, ahogy csak tudom. Ma például úgy, hogy a díszítő csapatot igyekeztem vezetni, ami jobb híján elsősorban a fiúkból állt, mivel Hime-chan, Szophie-chan és Hina-chan is elsősorban a konyhát választotta. Meg valamiért Leo-kun is, pedig az ő magasságára komolyan számítottam >.> Helyette viszont itt volt Fuwa-chan, aki rajzokat ragasztgatott, illetve azt a nagyon fontos feladatot osztottam ki rá, hogy tartsa kordában Nestort, mielőtt feldönti a fát, vagy valami hasonló roppant gonosz dolgot tesz. És remélhetőleg így békében tudtunk mindenféle díszeket aggatni a fára és a falakra Afton-san, Makkun, Alex-kun és Ozi-kun segítségével. Mármint mikor kivel, mert ugye Alex-kun egy ponton valakivel elszaladt a menedékbe, aztán Ozi-kun is elcipelt magával valakit a fáért, stb. Kicsit az iskolai fesztiválokra emlékeztetett az egész készülődés, ahol mindenki szorgosan dolgozott azon, hogy utána jól érezhessük magunkat együtt. A lényeg az volt, hogy mindenki tegyen hozzá valamit, és így a készülődés végeztével elégedetten nézhettünk szét a teremben. Ha Hime-chan is itt lett volna, akkor biztosan lehetett volna szebb, de így is jól festett.
- Nagyon illik hozzád, szuperül nézel ki :3 - igazgattam meg még kicsit én is Hina-chan ruháját. Kicsit fura is volt mellette állni most, amikor ő ilyen elegánsan öltözött fel, tényleg ünnepi hangulathoz, rajtam meg mikulásruha volt. Már nem olyan igazi, hanem egy szépen nőiesre szabott darab, amihez tökre illett a sárkányos nyakékem is. Szóval rám nem lehetett mondani, hogy nem vettem a hátamra a Karácsony szellemét. Kíváncsi voltam, Leo-kunnak hogy fog tetszeni :3
- Huh, hát vettem a bátorságot, és feldíszítettem egy minifenyőt a szobámban pár napja, egy ilyen 50 centiset. Csak fél órára hagytam magára Momóval, és feldőlve találtam meg Tudom, hogy csak kíváncsi volt, de úgy leszidtam, hogy most nem mer semmi fényeshez hozzáérni :3 - kuncogtam, és valóban, Momo kisangyalként tette azt, amit mondtam neki, vagyis nyugton maradt az egyik sarokban, és Tapsit kóstolgatta. Mármint... nem szó szerint.
- Mi van? Egész nap savanyú képet vágsz. Ho-ho-hógy mersz a mikulás közelében szomorú lenni?! - zuttyantam le Leo-kun mellé - Rossz fiú voltál? :3 - mosolyogtam rá, és finoman hozzá is bújtam, mielőtt eszébe jutna az esetleges menekülés gondolata.

by **Afton** Hétf. Dec. 27 2021, 12:44

Céhkarácsony

A reggeli kávé illatánál talán nincs is jobb, még annak ellenére sem, hogy a mai reggel keserédesnek bizonyult a számára. Az ablak üvegének biztonsága mögött állva nézte végig a kertben kibontakozó hógolyócsatát és örült, amiért neki nem kell részt vennie benne. Kortyolt egyet az ihatóra hűlt, kissé keserű nedűből, majd a válla felett hátranézett a konyhapult felé. A nagyra nőtt macska mellső lábai a pult szélének támaszkodtak, ahogy hátsó lábaira állva szimatolta az egyik tálat. Pár másodperc múlva megérezhette a férfi tekintetét magán, mert felé fordult, majd lassan leereszkedett négy lábra és körbenézett, mintha az iménti kíváncsiskodás meg se történt volna.
Afton a tálhoz lépett, kivett belőle egy halszeletet, és a macska felé nyújtotta.
-Úgyse készültem idén se külön ajándékkal neked, sajnálom. Kicsit elfoglalt voltam.
~Nem mintha bármire is számítanék. Csantól is általában egy doboz lazacpástétomot kaptam.
A macska közben fogai közé vette a halszeletet, majd meg is ette két harapással. Egyikük sem rezzent meg, mikor egy kóbor hógolyó az ablaknak csapódott.
-Ha gondolod, elnézhetünk a Unity felé. Köszönhetsz annak a madárnak, meg ilyesmi.
A macska mintha elgondolkodott volna, füleit kissé hátra fordította, majd megfordult és lassú léptekkel elhagyta a konyhát.
~Megoldom.
-De aztán épségben gyere haza!
Ahogy nézte az ajtófélfa mögött eltűnő macskát, kicsit számot vetett már saját magának. Annak ellenére, hogy ezeket a négylábúakat szereti a legkevésbé, Álomkelő eléggé a szívéhez nőtt a lassan két év alatt, amióta vele van. Itt már nem a soha nem múló közös fájdalomról van szó, hanem valami többről, bár tudja jól, ha a macskának valaha is választania kéne közte és a régi gazdája között, akkor merre fordulna. Se baj, hisz neki úgyis ott van még két pokemon-szerű valami a szobájában.
Egy hajtással megitta a kávé maradékát, majd letette a csészét és tapsolt egyet.
-Akko' dologra, fiatalság!
Majd egy ősrégi dalt dúdolgatva, miszerint mindenkinek őszintének kéne lennie a szívéhez, kilépett a szobaajtón, ma tárva nyitva hagyva azt, hogy a rászánt feladatokat teljesíthesse.

Nem is kellett sok, hogy elkapja őt a karácsony tipikus hangulata, annak ellenére, hogy sose hitte volna, mennyi szervezéssel járhat ez az ünnep. Valahol persze nosztalgikus volt, Sugar annak idején szintén alaposan kivette a részét a munkából és olyan ünnepet rittyentett pillanatok alatt, mint most Hinari tette. A férfi egy ponton megállt és kicsit tovább figyelte a szőke hajzuhatagot, amint feladatokat osztott ki. Milyen különös, hogy másokon olykor pillanatok alatt észreveszi az esetleges személyiségjegyeket és problémákat, de saját magán mindig is későn diagnosztizálta. Végül fejcsóválva, de mosolyogva fordul el, halkan motyogva maga elé, hogy "menthetetlen vagyok", és folytatta dolgát, a falak szögeire felakasztotta a szőrös, csillogó, hosszú szalagokat.
Természetesen neki is feltűnt Leo-kun savanyú ábrázata és különös eltűnése, de mikor már úgy döntött, ideje lenne kézbe vennie az ügyet, legnagyobb örömére Mirika már le is huppant mellé. Afton magában elnevette magát és elfordult, hogy inkább megpaskolja Ozirisz vállát, miszerint kezdjenek akkor hangszereket behordani, amíg a galambpár egymással van elfoglalva. Magában persze próbált mentális üzeneteket küldeni Leo-nak, hogy csak aztán el ne szúrja a dolgot már megint.

Mikor minden cipekedéssel, díszítéssel kész voltak, Afton két kezét a derekára téve olyan ívben hajolt hátra kissé fintorogva, ahogy csak tudott, majd Hinarira mosolygott.
-Ezek után valakinek muszáj lesz megtaposnia a hátam! Alaposan megdolgoztatsz, asszonyom! -neveti el magát, majd úgy tesz, mint aki elsápad és körbenéz. -Csak ne a Tírexet dobjátok a hátamra, légyszi!

by **Hinari** Hétf. Jan. 10 2022, 22:02

- Himét, meg persze téged. Mindenki más itt van már - kuncogtam és miután Leo és a harcművész lány lepakolta az asztalra az utolsó tálakat is, segítettem mindent szépen szimmetrikusan elhelyezni az asztalon: ahogy teltek az évek, egyre több receptet tapasztaltunk ki és ahogy a lista egyre hosszabbra nyúlt, úgy került egyre több teríték elő a konyhaszekrényből. Boldogan néztem körbe a társaságon és örültem, hogy mindenki itt van, még akkor is, ha Eru az új barátaival karácsonyozott éppen és nem tudott eljönni ide ma este. Tekintetemmel Szophiet kerestem, ahogy a helyfoglalásnál a közelségét és persze észrevettem ám, hogy éppen süteménnyel van tele a szája, de ez márcsak az ünnephez tartozott. Megigazgattam a ruhám, amit Mirivel még korábban tökéletesítettünk és most is rámosolyogtam a lányra, ahogyan a háttérbe húzódó Leo felé igyekezett: igaz az ötletem már megvolt, hogy ki mit fog kapni, de látva az idomár öltözetét biztos voltam benne, hogy annyira nagyon csak nem lőhetek mellé őnála... bár az ízlésünk mindigis különbözött egy kicsit. És ahogyan alig egy órája még nevetve fogadtam a történetet Momóról, most csípőre tett kézzel voltam kénytelen megállni Nestor előtt, a tűzsárkány ugyanis nagyon akart segíteni... csakhát ezt bébikorában még sokkal kisebb zökkenőkkel volt képes véghez is vinni.
- Még jó, hogy Oziék egy ekkora fát hoztak. Nem dől el olyan könnyen - ingattam a fejemet, de persze bárminemű harag nélkül, majd rámosolyogtam a kezemet megfogó Alexra, pillantásom pedig rögtön ezután Leo felé terelődött - talán pont akkor, amikor Aftonnak is. Ezek után a melegen tartott étel és a fadíszítés utolsó lépései következtek és amikor senki sem figyelt, pár, névvel ellátott dobozkát gyorsan a fa alá csempésztem.
- T-rexet? - fordultam a lovag felé meglepettéget tettetve, csakhogy eltereljem a figyelmét a hátam mögött sorakozó, színes ajánkékokról - Mit szólnál esetleg Nestorhoz? - mosolyogtam rá ártatlanul és csak annyit vártam meg, amíg látom az arckifejezését, majd rögtön ezután nevetésben törtem ki - Vagy szóljak Chaknának az ügyben? - kérdeztem inkább kacéran, majd ellibbentem mellette és inkább Fuwa mellé sorakoztam be, megakadályozva benne, hogy a szorgos lány elkezdje leszedni az asztalt, az ugyanis ráért még. Tekintetem pedig megint Leot kezdte el keresni és szívből reméltem, hogy a hógolyózás végleg meghozta a kedvét és nem töri le nagyon az azutáni sürgés-forgás sem. Mondjuk azt megfogadtam magamban, hogy egyszer, egy váratlan pillanatban még visszakapja tőlem azt a hóban való meghempergetést, ami után teljesen át kellett öltöznöm: hogyisne, hogy büntetlenül megússzon egy ilyet? Vidáman csillogó szemekkel nevettem rajta akkor, az "ezt még visszakapod" felkiáltást viszont komolyan gondoltam ám.
- Ha mindenki teleette magát, akár jöhetnek is az ajándékok - emeltem fel a hangom és derűsen néztem körbe - Így legalább ráfoghatjuk a kajakómára, ha nem lelkesedtek a csomagotok tartalmáért - tettem hozzá viccelődve, de azért aki jobban ismert, az láthatta rajtam, hogy nagyonis érdekel, hogy ki mit fog szólni. Persze nem voltak nagy dolgok, csupáncsak pár apróság és hasznos holmi, amiket vettem vagy épp készítettem, kinek mit - és bár eredetileg más terveim voltak, a komolykodás, nos... maradjon csak a gyűlésre. Most nem ezért voltunk itt.
Amit mindenki először felfedezhetett, ha kinyitotta a dobozkát amit személyesen a kezébe adtam, az egy övre csatolható kristály- és potiontartó szütyő volt, egyedi mintával: a lányoknak a tengerpartról szedett, apró kagylókat és csigákat varrtam a szélére; Mirinek halványrózsaszín összeállításban, amíg Fuwának inkább kékben, Jeanienek sárgáspirosban, Himének halványzöldben, Szophienak meg kékes szürkében. A fiúk nem kaptak ilyesfajta díszítést, náluk inkább a szövet színével egyediesítettem, kerülve az élénk tónusokat. A lényeg viszont mindenkinél a tartalom volt.
- Kukkantsatok bele - biztattam is őket enyhe pírral az arcomon, ha maguktól nem tették volna és olyan erővel szorítottam Alex kezét, hogy a srác elnevette magát a szituáción. Afton egy mangusztát ábrázoló kitűzőt kapott és bár fél Aincradot felkutattam bármi másért, ami még mangusztát ábrázol, de egyelőre ezt az egyet találtam csak. Fuwa szütyőjében egy különleges ceruzakészlet pihent, amit vizes ecsettel kombinálva nemcsak rajzolásra, de festésre is lehet használni; Hime pár újonnan felfedezett növény magját kapta; Jeanie pedig egy chocobos fésűt. Leot ezekkel szemben csupán egy kézzel írt cetli várta: Az asztalodon megtalálod ^^ - szólt az írás és valóban, a tál frissen sült burgonyás pogácsát még Tapsi segítségével, egy adag répa fejében csempésztem be a szobába nem sokkal ezelőtt, amikor Leo épp mással volt elfoglalva. Miri egy magyalmintás fülbevalópárt talált, hozzá illő, magyal hajcsattal, amíg Maku még egy korábbi beszélgetésünk - vagyis, a legelső beszélgetésünk - ihlette logikai zsebkönyvet kérdésekkel és válaszokkal. Ozirisz szütyőjében pár vadonatúj, nem-krokodil-csali lapult (igen, rá is írtam!), Szophienak... Szophienak pedig egy ezüst gekkós karkötőt ajándékoztam, aminek csillogó szemeit fekete holdkő alkotta; mellette egy cetlivel, hogy a meglepetés másik része a csokiszobában várja majd, a következő alkalomkor. Mert bizony, léteztek még Aincradban különleges sütemények és noha tudtam szerezni állatos sütit, de ezúttal csak félig volt ilyenekkel tele a kis tálka. Hogy a másik fele mit okoz majd... hát, az maradjon egy másik történet meséje :3
- Remélem mindenkinek tetszik - mosolyodtam el haloványan és szavaimat kísérve, a díszterem hatalmas üvegablakain túl elkezdett nagy pelyhekben hullni a hó.

by **Leonard** Szomb. Jan. 15 2022, 16:35

Nagyjából két másodperccel azután, hogy belépett a terembe, már egyáltalán nem is bánta, hogy el kellett jönnie erre az ünnepségre. Tekintete öntudatlanul futott végig előbb a Hinari csípőjére simuló elegáns ruhán, aztán a Mirika dekoltázsát kiemelő mikulás öltözéken. A lányok kitettek magukért, erre aztán nem lehetett panasz. Nem is tudta eldönteni, melyikükhöz lépjen előbb oda megdicsérni, csakhogy aztán a kérdést eldöntötte a frissen betoppanó Alex, aki természetesen rögtön elbitorolta szerelme mosolyát. Leo elfordult és nagyon erősen próbált nem odakoncentrálni a barátja állapotára és mindarra, amit nem szabadott volna róla tudnia, de arcára így is kiült az aggodalom. Aggódott Alexért, akit súlyos betegség gyötört és még jobban aggódott Hinariért, aki viselője volt mindannak a fájdalomnak, ami ezzel járt. Meg akarta őket óvni, azonban tehetetlen volt egy ilyen horderejű problémával szemben. Boldoggá akarta tenni Hinarit, de árulónak érezte magát, amikor Alexra nézett. Elárulta őt minden egyes alkalommal, amikor együtt nevetett, borozott vagy hógolyózott a lánnyal, miközben Alt valószínűleg leküzdhetetlen fájdalom kínozta valahol egy másik szinten, egy másik szobában.
Borús hangulatából Mirika zökkentette ki. Hálásan mosolygott rá a lányra, majd felé nyújtott egy pezsgős poharat, amilyet a saját kezében is szorongatott.
- A mikuláskisasszony biztosan tudja, mennyire rossz voltam. Attól tartok, bűntetést érdemlek - ment bele a játékba, közben pedig ujjaival végigsimított a sárkányos medalion formáján. Nem ajándéknak szánta, de végül csak azzá vált. - Remekül nézel ki ma - bókolt, pillantását szolidan újra végigfuttatva a mikulásruhán.
Az ebéd hátralévő részében aztán férfias pusztítást hajtott végre az odakészített ételeken, megivott néhány pohár pezsgőt, közben pedig hol Oziriszt ugratta, hol Aftonnal poénkodott, máskor pedig Fuwát vagy Jeaniet hozta zavarba és összességében mindvégig nagyon hangos volt, ahogy az általában lenni szokott. Váltott néhány szót Makudával és Himével is, Hinarihoz azonban legközelebb csak akkor tudott közelebb kerülni, amikor az ajándékosztásra került a sor.
- Köszönöm - vette át tőle a csomagot és tenyerét a derekára csúsztatta, hogy magához vonva két puszit adjon érte cserébe. A mozdulat egy hangyányit talán bennsőségesebbre sikerült, mint két barát között illett volna, de tekintetében nem volt semmi más, csak jókedv.
- Jól állnak neked a szűkre szabott darabok - dicsérte meg őt is egy gyorsan elsuttogott fél szóval, aztán mintha mi sem történt volna, hozzálátott a csomag szakszerű kibontásának. Abban egy táskát, a táskában azonban csak egy... kézzel írt cetlit talált. Értetlenül olvasta el rajta a szöveget, tanácstalanul rápislogott Hinarira, aztán amint alkalma nyílt rá, észrevétlenül kioldalgott a teremből, hogy most azonnal felkeresse a szobájának békéjét.
Más esetben, ha egy lánytól kap ilyen szöveget, tuti, hogy valami perverz dologra gondolt volna. Ez viszont most egyáltalán nem tűnt logikusnak és ami azt illeti, hihetetlenül kíváncsivá tette. Az utolsó lépcsőfokokat szinte futva tette meg, aztán berontott az ajtón és szinte abban a pillanatban felcsillant a szeme.
- Tapsi, össze ne szőrözd nekem! - ripakodott rá a nyúlra, aki a még meleg táltól alig két centire feküdt összegömbölyödve, aztán melléült és magához ölelte. Már a tálat, nem pedig a nyulat.
A karácsony... mégis csak egy remek dolog.

És hogy mi van a tőle kapott ajándékokkal? Attól tartok, a fa alatt semmi nem utalt rá, hogy Leo bárkinek is készült volna, ez pedig senkit nem érhet váratlanul, hisz mindenki számára egyértelmű karácsonyutálatban szenved. Másnap reggelre azonban a szobája előtt termett mindenkinek néhány bénán becsomagolt, nyűlszőrrel megfűszerezett apróság, amit bizonyára a Mikulás csempészett oda az éj leple alatt.

Ajándékok:

by **Ozirisz** Vas. Jan. 23 2022, 19:30

Idén a karácsonyt nem a szokásos időben tartotta a céh, hogy Mirika is jelen tudjon lenni. Ennek is persze megvoltak a maga előnyei - azon kívül is, hogy a macskalány is velünk tud karácsonyozni. Az a plusz pár nap életmentő tud lenni azon hozzám hasonló egyéneknek, akiknek évről évre fejtörést okoz az ajándékozás, arról nem is beszélve, hogy van amiért fél Aincradot fel kell hajtani. De, legalább az efféle dolgok is tudatosítják az emberben, hogy "Hékás, karácsony van" - még ha alapból nem is járja át az embert reggel az ünnep hangulata. Aztán persze a kávé és a bootszekvencia betöltése után, hála a céhtársaknak szépen kialakul az is.
A fenyőfáért ezúttal Aftont hívtam el. Nem, mintha a cipelésében segítségre szorultam volna, hisz a Súlyemelés-Teherbírás kombóval ez gyerekjáték - pont annyira, mint céhtársaimnak a hógolyók szórása, amiből valószínűleg én is megkaptam a magam részét. Az ideális fa kiválasztásához viszont nem árt valaki - meg persze addig sem vagyok egyedül. Sokkal könnyebb, ha valaki szóval tartja az embert, mielőtt a random mód kóválygó gondolatok rossz irányba terelnék az ember hangulatát, nem? Afton pedig ideális társaság, bár a szóviccektől kiégett neuronok valószínűleg nem osztják ezt a véleményt.

Két fenyőfa beszélget:
- Akkor viszont látásra.
- Csak nem hazamégy?
- Nem. Csak jönnek a Ligások fenyőfáért, én meg ledőlök egy kicsit...

Avagy egymást is sújtsuk egy kicsikét, ne csak a baltát. Bár a fára viszonylag kevés hatással volt, mert alig akarta adni magát. Vagy csak kezdtem berozsdálni? Tekintetem a bal felső sarokba tévedt, és megállapítást nyert, hogy a [Fárasztó vicc] debuff levét a cselekvéspontjaim itták meg. Avagy amikor a hóhért akasztják...

- Na és, tudod-e, mi van, amikor a Télapó karambolozik?
- Szánja bánja...

Ilyen, és ehhez hasonló kaliberű, fárasztó viccek repkedtek a favágás alatt és útközben hazafelé is. Majd ahogy beértünk a Díszterembe a fával - ami azért kissé nehézkes volt, tekintve a lépcsőfordulókat, amik nem éppen a fenyőfához voltak méretezve, na, ott egyértelműen elkélt Afton segítsége. Mert hiába, hogy szűkösen, de el lehet lavírozni, azért nem kellene a fa összes ágát letörni. Bár, kétségkívül megspórolnánk vele a lépcsősor ünnepi díszbe öltöztetését, de nem... valahogy nem az igazi.
Majd amikor Mirikát megláttam, ismét felgyulladt a fejem felett a virtuális villanykörte:
- Mi köze a Mikulásnak Piroskához? - kérdeztem elsősorban Aftont, de a többiek is hallhatták a kérdést. Majd egy pár másodpercnyi hatáskeltő csendet követően jött is a válasz
- Hát a Mikulás Piroskabáttyja... - természetesen a lehető legkomolyabb hangon. Majd sunyi tekintettel körbenéztem, ki mennyire égett ki, mint az az ominózus villanykörte.

Onnantól pedig csak úgy repült az idő, és totálisan beszippantott a készülődés és a sok tennivaló. Miután felállítottuk és kellőképp rögzítettük a fát, hol a díszítésben segédkeztem, hol a cipelkedésben. Úgy egy jó erős fél órára eltűntem a horizontról, amíg Alexékkel a Menedékből elhoztuk a hangszereket. Az utolsó fordulóval egy plusz dobot is elhelyeztem, amikor magamra maradtam, de erről majd később. Időközben egy kósza gondolat is szöget ütött a fejemben, ahogy Leo igencsak... leragadt a konyhában. Az ördög a bal fülemben elültette a bogarat, ahogy a mellékelt ábra is mutatta Riko vagy épp Miri esetében. Az angyal a jobb fülemben viszont elhessegette, hogy "Ozi te már megint hülye vagy". Aztán el is terelődött a figyelmem a dologról, nem tulajdonítva neki túl nagy jelentőséget.

Majd a sokfogásos ünnepi ebéd és a virtuális kalóriákkal telítődve jött az ajándékozás. - Köszönöm - hatódtam meg Hinari ajándékán - Jó szolgálatot fog tenni - feleltem mosolyogva, egyfajta ígéretnek is. Elvégre azon kívül, hogy kétségkívül hasznos a potion- és kristálytároló szütyő, azon kívül egy burkolt célzás: "Hékás, ideje lenne itemkészletet tartani... és használni!". - És ráadásul passzol a Tűzálló Kesztyűhoz is - lelkesen előhúztam az említett itemet a zsebemből, ami a mai napon kétszer is nagyon hasznos volt. Először a fenyőfa, aztán később a hangszerek cipelésé során. A "nem-krokodil-csali" láttán, és ahogy a lány még rá is írta, kitört belőlem a nevetés: - Erre... erre nem számítottam... - majd kis szöszmötölés után előástam én is az ajándékot - Boldog karácsonyt! - adtam át a lánynak egy ölelés kíséretében lánynak. Hinari ajándéka egy "Legendás állatok és megfigyelésük" könyv volt, visszautalva egy régi küldetésen elhangzott beszélgetésünkre, az első lapja mögött pedig egy kicsit bénácska de aranyos rajz egy másik alkalomról. A rajzon pedig négy zsiráf látható egymás hátán, a legfelső pedig a Holdat nézegeti. Alex ajándéka egy dobostorta volt. Mármint egy dob alakú torta, ami első ránézésre összekeverhető egy rendes hangszerrel - Az igazi a hangszerek között pihen - tettem hozzá egy sunyi vigyorral. És igen, itt jön képbe a korábban "véletlenül" odakeveredett extra dob. Ennek pedig az a különlegessége, hogy a szokásos hang helyett más-más állathangokat ad ki, attól függően, hogy épp hol üti meg a zenész. Silence egy rajzfüzetet kapott, aminek első borítóján egy Noise-ra hasonlító róka rajza, amint nagy vidáman ücsörög. A hátsó borítón pedig ugyanaz a róka, ahogy összegömbölyödve, békésen alszik. Miri ajándéka egy "Így neveld a sárkányod" című könyv lett, és egy saját készítésű tegez piros-fekete színben. Leo egy kis fadobozkát kapott, benne egy tűzpiros vihargyújtóval és pár szál minőségi szivarral. Ha jobban megnézi a dobozka tartalmát, az alján találhat egy kétes eredetű csomagot, benne egy kis sárkányfűvel, és egy cetlivel mellette: "Sárkány ellen sárkányfű" felirattal. Hogy vajon a légyottba beleavatkozó Momó, vagy a Tapsit megkergető Nestor ellen kerül bevetésre, az már csak rajta múlik. Afton egy névreszóló kávésbögrét kapott, illetve egy tálca kávés-karamellás süteményt. Apropó, ha már süti, természetesen Szophie sem maradt finomság nélkül, bár, az igazat megvallva, azt hiszem, kicsit meglódult a rumosüveg amikor tegnap este a krémmel ügyetlenkedtem... Himécske egy gyöngysort kapott, amihez a gyöngyöket a tengeri szinteken szedegettem össze évközben. Eredeti tervem az volt, hogy saját kezűleg készítem el a nyakláncot, de a sokadik bénázásom után inkább némi arany fejében egy hozzáértő szakmabelire bíztam. Jeanie egy chocobós sapkával lett gazdagabb, a hozzá tartozó - az árus szerint csípés álló - kesztyűvel, nem mintha vele mernének rakoncátlankodni az állatok. Makudával kicsit bajban voltam, hisz vele még nem volt alkalmam denevér- és rajtaütésmentes környezetben jobban elbeszélgetni. Végül a Kezdetek Városának egy eldugott játékboltjában megszületett a döntés, amint megláttam egy SAO-világra alakított nyomozós társasjátékot. Talán mindannyiunkra ráfér egy kis játéknak álcázott agytorna - de legalább nem fogunk unatkozni, ha például hóátfúvás miatt az utcák járhatatlanok lesznek, és a teleportkapu se látszik ki a hóból, de az egy másik történet. Vagy mégsem? Felhúzott szemöldökkel konstatáltam a hatalmas pelyhekben, szép csendesen hulló havat...

by **Afton** Hétf. Jan. 24 2022, 11:34

Ozirisz társaságában Afton a facsoport szélén csípőre tette a kezét, kifújta a levegőt, majd felemelte a fejét és fújtatva egyet megszólalt.
-Najó, én ezt már most unom! Ki fogjuk vágni a legközelebbi fát, akár fel van díszítve, akár nem!
A férfival eddig is jól megvoltak; ha úgy alakult, hogy közösen étkeztek, általában nem maradtak el a jobbnál jobb poénok és örült neki, hogy akadt valaki, akivel néha versenyre kelhet. Mikor már megvolt a fa és elindultak befelé, rá vigyorgott társára.
-Én már tudom, mi lesz idén a fa alatt! Parketta!

- Miben különböznek a japánok és a mikulás?
- A japánok nindzsák, a mikuláson meg van zsák.

Fenyőfa, díszek, hangszerek, és már illatozott a leendő étek is a közelben. Afton tudta jól, hogy az éhségérzet teljesen más itt, mint a valóságban, de nagyon tudott volna már örülni valami ehetőnek, ami feltölti kicsit az energiakészleteit. Mosolyogva hallgatta Hinari válaszát a masszírra vonatkozólag, de mikor megemlített egy bizonyos nevet, és mellé azt a mosolyt, Afton nem tudta megállni, hogy ne piruljon el a füle tövéig és inkább elfordult, úgy téve, mintha az egyik díszt akarná megigazítani a fán és alaposan meg is lepődött ijedtséget színlelve, mikor a rendszerablak ugrott fel, hogy megkérdezze, mit akar tenni a kérdéses tárggyal. Gyorsan lecsukta a menüt és legyintett a Tó Úrnője felé, bár a hangja kissé mintha remegett volna.
-Ugyan, ne zavarjuk ezzel.
Millió gondolat kezdett átfutni az agyán kontrollálhatatlanul. Két kézzel dörgölte meg kissé a haját, mintha fel akarná frissíteni magát, ami nem is állt távol a valóságtól. Pár másodperc csupán, de végül sikerült összeszednie magát és visszatért ahhoz, hogy megnézze, kinek kell még esetleg segíteni valamiben még az étkezés előtt. Alextől is megkérdezte, illedelmesen, hogy miként érzi magát, majd hagyta is, had töltsék együtt az idejüket Hinarival, a Leo-Mirika közti apró kis villanásokat pedig örömmel látta, úgy téve persze, mintha nem figyelne oda rájuk.
Mindig örömmel töltötte el, mikor látta mások sikerét.

-Én előre szólok, pocsék ajándékozó vagyok. Szóval az én részemről nem sértődöm meg, ha elfintorodtok. Bocsi. -pirult el újra kissé, de mosolyogva, és talán pont ezért is lepődött meg, tényleg, mikor a többiek még az ő kezébe is nyomtak csomagokat - meg másnap reggel is várta őt valami az ajtónál Leótól. Hinari kitűzője láttán hangosan elnevette magát, és nem tudta megállni, hogy ne ölelje magához a nőt és adjon érte egy cuppanós puszit a fejére, a kitűző pedig csakhamar rákerült a szütyőre, dísznek. Ozirisz bögréje is fényesebbé varázsolta a szemeit (a kávét hozzá örömmel köszönte meg az üres folyosónak másnap reggel).
Majd ő maga is a többiek kezébe adta saját, néha csak utolsó pillanatban "most-jutott-eszembe" típusú ajándékait. Nem ismer még bensőségesebben mindenkit, a játék is talán örökre kínai... pardon, japán marad a számára, de igyekezett.

Hinari egy kék, látszólag víztündért ábrázoló függőt kapott, amit bármelyik tárgyra rá lehet akasztani, ha szeretné.
Ozirisz egy vicckönyvet - csak hogy semmiképp ne fogyjon ki a munícióból, vigyorgott rá.
Silence... Mikor Ozirisz is odaadta neki az ajándékát, Afton pironkodva húzta elő, hogy bizony ő sem készült épp mással, hanem egy másfajta, nagyobbacska rajztömbbel, majd elnevette magát. "Legalább még több remekmű születhet így", kacsintott a lányra.
Mirika egy doboz macskanyelv csokoládét kapott.
Leo eddigre már eltávozott, szóval a neki szánt rubikkocka másnap kerül átadásra - kifejezetten azért, hogy elterelje a fiú gondolatait, ha úgy érzi, szüksége van rá.
Makudával még sosem beszélt másfél percnél tovább, viszont látta már a boltrészét, így némi zavart mosollyal egy kis kalapácsot - egész pontosan a Mjölnirt, Thor kalapácsát ábrázoló - díszt szerzett neki.
Alex hasonló függőt kapott, mint Hinari... csak hal alakút. Mert... Halász. Afton jobbnak látta, ha hamar tovább megy a következő emberhez.
Yurihime egy csomag dinnye alakú gumicukrot kapott, mert fülébe jutott, hogy a lány szereti a dinnyét.
Jeanie némi chocobo alakú csokis süteményt.
Szophie pedig egy kis, tündérrózsa alakú edénykét, hozzá pár illatosító kockával, ami kellemes aromát kölcsönöz a szobának, miközben olvad.

by **Mirika** Szomb. Jan. 29 2022, 23:42

Örültem neki, hogy Leo-kun végül csak-csak megfeledkezett magáról egy kicsit és elmerült a társaságban legalább evés közben. Nem tagadom, őrá tévedt a pillantásom a leggyakrabban az ebéd folyamán, még akkor is, ha elsősorban Hina-channal, Ozi-kunnal és Fuwa-channal elegyedtem szóba. Tudom, tökéletes alkalom lett volna ez jobban megismerni mondjuk Afton-sant vagy Makuda-kunt, de végül úgy alakult az ülésrend, vagy micsoda, hogy közelebb voltam azokhoz, akiket amúgy is jobban ismertem. És hát voltak olyan pillanatok is, amikor még az én szám csukva volt, olyankor pedig egészen szívet melengető volt hallani azt a zsivajt, amit ennyi ember tud okozni egy közös ebéd kellős közepette. A szófoszlányok, a kuncogások, a tányérok, evőeszközök és poharak csengése mind-mind hozzájárultak ehhez a koncerthez. Szöges ellentéte volt minden más karácsonyi vacsorának, amit ezen a termen kívül éltem meg, hiszen az én családom icike-picike volt, ez a társaság meg minden volt, csak kicsi nem.
Az ajándékozás is lényegében káoszba torkollott, mert hát amikor ennyi ember próbál ajándékokat átadni mindenki másnak, annak nem lehet más az eredménye, csak teljes zűrzavar. Igyekeztem mindenkinek valami olyasmit adni, ami rám fogja emlékeztetni. Nem önzőségből, hanem egyszerűen azért, mert messze nem ismertem elég jól mindenkit, arról nem is beszélve, hogy engem nem lehet itt akármikor megtalálni, hála a "különleges" körülményeimnek, és bármikor benne volt a pakliban, hogy akár hetekre is eltűnhetek. Szóval szigorúan abécé sorrendben:
Afton-san egy menő, rózsaszín keretes napszemüveget kapott, hogy ne mindig ezt a béna tudós-szemüveget viselje :3
Alex-kunnak egy pár sárkánymintás dobverőt adtam.
Fuwa-chan csomagjában egy rózsaszín hajmasni lapult, a többiek ajándékát elnézve örültem, hogy én nem a rajzos ösvényt választottam.
Hime-channak egy maneki neko szobrocskával kedveskedtem.
Hina-chan egy rózsaszín sárkányfigurás mamuszt kapott.
Jeanie-chan egy apró, rózsaszín ékkővel díszített gyűrűt húzhat valamelyik ujjára.
Makuda-kunnak leginkább egy fejbe kólintás járna, de mivel Karácsony van, így egy rózsaszín kötött sapkát nyomtam a fejébe.
Ozi-kun valamilyen italt kapott, meg se néztem őszintén szólva, a lényeg a rózsaszín címke volt :3 Ilyen csomagolással tuti valami rózsalikőr, vagy fene tudja.
Szophie-chan dobozában pedig egy nem túl meglepő módon rózsaszín, fodros szegélyű bikini bújt meg, hátha bevillant neki valami halvány emlékfoszlány.
Már csak Leo-kun maradt volna, de súlyos hibát követtem el, amikor arra gondoltam, hogy neki akarok utoljára ajándékot adni, mert mire eljutottam volna hozzá, addigra nyoma veszett Neutral

Hiába tekergettem a fejem, nem láttam sehol, és bár nagyon gondolkodtam rajta, mégsem léptem le azonnal én is, hogy megkeressem. Ezt a napot a céhhel szerettem volna tölteni, szóval csak azután eredtem a nyomába, hogy feltakarítottunk, és az ajándékaimat is a szobámba hordtam. Végül az ajtaja alatt csúsztattam be egy papírlapot azt ígérve, hogy kettesben szeretném átadni az ajándékát. Persze bosszús voltam, hogy nem úgy alakult az este, ahogy terveztem, de Karácsonykor nem fogok mérgelődni, és majd legközelebb úgyis kap emiatt egy taslit :3

by **Hinari** Pént. Feb. 04 2022, 12:13

Örültem ezeknek a napoknak. Lelkem új energiákat kapott és hiába a szervezéssel járó munka és az előző hetek, mégis úgy tűnt, mintha ezek csupán elenyésző apróságok lennének az eredményhez képest, ami feketén-fehéren állt itt előttem: az itteni családom és az arcukra kiülő boldogság. Ez több volt a közös ebédeknél és a reggeli teázgatásoknál és ahogyan mindenki hozzátett valamit önmagából, úgy nőtt az értéke is - a közös élmények felülírtak minden negativitást és aggodalmat és én önfeledten tudtam kuncogni Afton elpirulásán és valahogy pont így kuncoghatott más is, amikor én pirultam el Leo nem várt dicséretétől. Íriszeimben hála csillogott, amiért itt vannak velem, a puszikért és ölelésekért, kedves szavakért és persze az ajándékokban rejlő gesztus miatt is, ami igazából lényegtelenné tette a tárgyat magát. Nem mintha ne dobbant volna meg a szívem minden alkalommal, amikor valaki kibontotta a csomagom vagy éppen a kezembe adott valamit - abban pedig teljesen biztos voltam, hogy a napokban Ozi könyve lesz a kezemben, ha valaki rám talál a csokiszobában és ébredés után a rózsaszín, sárkányos mamuszomban fogok kimenni teázni a többiekhez. A vízitündér pedig ott fog lógni a nappalinkban, egészen közel a halacskához: ha elégszer öleli és csókolja őt, talán megmentheti a kiszáradástól, legalább addig, amíg új tavat nem talál a számára. Legalábbis reménykedtem benne, hogy képes lesz rá, elengedni ugyanis csakis akkor fogja tudni, ha tudja, hogy jobb élet vár rá, mint itt, ővele.
És az a kristály... azt a kristályt majd egyszer tényleg aktiválni fogom, ha úgy döntök, hogy elérkezett az idő.
- Mielőtt szétszélednétek, mindenki álljon be a fa elé! Jó szorosan, hogy beleférjünk a képbe - kiabáltam túl a hangzavart és lóbáltam meg a kezemben tartott Fotó Kristályt jókedvűen, ha pedig Leonak még ezelőtt sikerült elmenekülnie, hát megkértem Aftont, hogy ha kell megkötözve, de hozza vissza a srácot is egy céhes csoportkép erejéig. Nestor pedig nagyon szívesen ment segíteni a lovagnak, innentől pedig márcsak Leon múlt, hogy nadrágban, vagy anélkül fog megjelenni közöttünk.
Ahogy eddig minden évben, úgy most is beállítottam a tárgyat az asztal szélén, egy kis kiegészítő szerkezettel bekapcsoltam rajta az "időzítőt", majd odarohantam a többiekhez, valahova Szophie és Al közelébe, ahol helyet hagytak nekem. Arcomon derű-, ajkaim szélén pedig mosoly játszott és amikor végül eltört a kristály, lelkemben új energiákkal vettem kezembe a képet, írtam rá a hátuljára a dátumot és ragasztottam ki azt a falra, a többi csoportkép közé.

Mindenkinek köszönöm, aki akárcsak egy reaggal is, de hozzájárult a céhközösség építéséhez ^^ Remélem lesznek ilyen játékaink még :3

by Ajánlott tartalom