Re: Dzsungel

by **Tetsuko Jin** Vas. Dec. 01 2013, 12:19

Korán reggel kelek fel szűk kis szobámban, melyet egy kis fogadóban bérlek egy ideje a kezdetek városában. Egy gyors reggeli után elindulok a városba, körülnézek…. keresek jobb páncélt, fegyvert, de nincs, mindennel el vagyok látva rendesen és ez elégedettséggel tölt el jelen pillanatban. Ha már így van, akkor talán küldetés után kellene néznem, hogy fejlődjek egy kicsit, hogy a frontharcosok hasznára lehessek, akik közétartozom. Elindulok a főtér felé, a hirdetések irányába, mikor is megpillantom a besúgót. Hallottam már róla, de még nem találkoztam vele. Ennyit megér nekem… veszek gyorsan egy információt egy kis pénzért, amiből mostanság nincs valami sok. Az információ szerint a 12 szinten kell keresgéljek, és a tárgyat egy bokorban találom. Ez egyszerű feladatnak hangzik annak ellenére, hogy igen csak sok bokor lehet arrafelé. Még nem jártam arrafelé, de lesz gond, a mobok ugyan erősek, de kifejlesztettem pár taktikát, amivel baj esetén könnyedén felhúzhatom a nyúlcipőt. A teleport kapuk segítségével már ott is vagyok a tizenkettedik szinten. Egy húsz perc, rendkívül óvatos séta után megérkezek a cetliben említett helyre, tehát nincs más dolgom, mint vigyázni magamra és keresgélni, rendben…. lássunk is neki. Egyik bokrot járom a másik után, ha meglátok egy erősebb mobot, akkor egy időre visszavonulót fújok. Ez van, bár a szintem elég ahhoz, hogy belépjek erre a szintre és talán nem is jelentenének olyan nagy kihívást ezek a fenevadak, ha lenne egy kis támadóerőm. Azonban én annak híján vagyok. módfelett ügyetlenül bánok a fegyverekkel és a sebzésem sem éri el az öt egészet. Így azért eltart egy jó darabig, mire nyomára akadok az információban említett tárgynak az egyik bokor takarásában. Sajnos nem tehetek mást, támadásra alkalmatlan vagyok, így óvatosnak kell lennem, ha életben akarok maradni, mert ez a szint már nem vicc.

A következőt találtad: Fém *Pallos/Fejsze/Pöröly* (+9 erő *-2 kitartás/-2 fegyverkezelés/-2 gyorsaság*)

by **Anatole Saito** Szomb. Szept. 27 2014, 00:10

Anatole írta:
Kedves Gregant!

Egy találkozóra kívánlak invitálni. Amennyiben beleegyezel, várlak a 12. szint erdősségében, a teleportkaputól nem messze, látóhatáron belül, holnap délután 3-kor.

Üdvözlettel céhtársad,
Anatole

A megbeszélt időpont előtt tíz perccel a megadott helyen várakozok. Egykedvűen dobálgatok egy érmét egy farönkön ülve, s azt várom, hogy felvillanjon a teleportkapu. Nem vártam el Greganttól, hogy válaszoljon a levelemre, éppen elég, ha megjelenik. Valami azt súgta, hogy meg fog. Már csak kíváncsiságból is, hiszen szánt szándékkal nem árulta el, hogy miért akarok vele találkozni. Valószínűleg azt fogja hinni, hogy újabb információkat akarok belőle kicsalni bossokról. Ez annyira nem is áll távol a valóságtól, csak ezúttal nem bossokról kell infó, hanem arról a furcsa kaszás lényről, amely nemrég jelent meg a Kezdetek városának központjában lévő kútjánál. A megmagyarázhatatlan lény azóta sem mozdult onnan el és senki sem tudja, hogy mit keres ott. Sosem beszél, sosem esett még senkinek sem bántódása a közelében, de mégiscsak riasztó, hogy feltűnt a semmiből és hogy baljós alakjában csak úgy lebeg ott.
És persze van egy másik oka is a személyes találkozóra invitálásnak. Szeretném megtudni, hogy milyen ára van az információnyújtásnak, s persze minél többet akarok megtudni a Sayonárától és Yoshiaga professzorról is. S ki mást kérdezhetnék erről, mint azt a személyt, aki a legtöbb információval tud szolgálni egész Aincradról. Ő nem más, mint a Besúgó maga.

by **Yoshiaga** Szomb. Szept. 27 2014, 22:23

// Gregant //

Lassan lépkedett és körültekintően. Nem szívesen hagyta el búvóhelyét az első szinten, de egy társ segítéséért mindent megtesz. Igazából tetszett neki, hogy az újonc nem vállalja fel tagságát és ily' körültekintő, valahogy jobban tudott vele azonosulni, mint akármelyik másik taggal. Egy maszkot húzott lassan arcára és fejét kissé lehajtotta. Színtelen szeme villant egyet, ahogyan sétált és máris irányt váltott. Szépen, lassan, nagy ívben kanyarodott, mintha eredetileg is az lett volna az úti célja. Fekete köpenye végigsimította a füvet, ahogyan lassan a farönkön ülő személyhez ért. Tudta, hogy ki ő és remélte, hogy nem kell csalódnia céljaiban. Előre felkészült minden rosszra természetesen, de a másik Gregant bizalmát végleg elveszítené, ha "ő"-t kéne megkérnie a segítségre. Megérkezett és föntről pillantott a farönkön ülőre. Maszkját elengedte, az lecsúszott arcáról és mellkasán végigbukfencezve a földre ért, majd elpixeleződött. Kezét nyújtotta, ahogy szemével a pénzérmét követte. Felnyitott egy virtuális órát, ami mutatta, ahogyan a másodperc mutató 59-ről nullára ugrik és pontosan három óra lett.
- Látom, Anatole, volt időd felkészülni. - várta a kéznyújtásának viszonzását, majd ha ezt megkapta megpróbálta felsegíteni a másik felet a farönkről.

by **Anatole Saito** Szomb. Szept. 27 2014, 23:16

Úgy közeledik, mint egy ragadozó. Látásom és észlelésem nincs, hogy valóban le tudjam követni minden rezdülését a mozgásának, de mikor már egészen közel ér, akkor a hallgatózásom a segítségemre siet. Továbbra is magabiztosan állíthatom, hogy nem cserélném el a hallgatózást sem a látásra, sem az észrelésre. Nem szokásom megbánni azokat a döntéseimet, amiket alaposan megfontolok, s a jártasságválasztás is éppen egy ilyen rendkívül alaposan megfontolt döntés volt, melyet komoly elemzések sorozata előzött meg.
Ahogy a férfi megérkezik és szabad szemmel is láthatom, egészen olyan benyomás kerít hatalmába, mintha csak Kazu sétálna velem szembe. Ugyanúgy maszkot visel, ugyanúgy hosszú fekete köpenye van, ugyanúgy egy cingár kölyök benyomását kelti. A különbség csupán az, hogy piros helyett zöld az indikátora, ami egészen megnyugtató. Talán túlzottan is az. Gyanú ébred bennem, s amikor kezet nyújt nekem, akkor én is kinyújtom a kezem, de a tényleges kézfogás előtt megállítom a mozdulatsort.
- Felkészülni? Ugyan mire? De engedj meg kérlek még egy kérdést... Valóban te vagy Gregant? - Bármennyire is megvan az esély arra, hogy beégek ezzel a kérdéssel előtte, úgy éreztem muszáj feltennem. Mégiscsak a Besúgót invitáltam meg erre a kis találkozóra, róla pedig köztudott, hogy kényesen ügyel az inkognitójára. A férfi, aki velem szemben áll, könnyedén megvált a maszkjától, ami gyanút ébresztett bennem. Igaz, hogy immáron céhtársak lettünk és eddig is segített engem, de könnyen lehet, hogy tesztel engem. Éppen ezért nem megyek bele rögtön a kézfogásba sem, mert testi kontaktus létesítésével számtalan képességet lehet aktiválni. Én magam nem óhajtok - még - turkálni a velem szemben álló emlékei között, ráadásul ha ő valóban Gregant, akkor valószínűleg jóval felettem áll szintben, így hiába is próbálkoznék. Állom a férfi tekintetét és izgatottan várom a választ.

by **Yoshiaga** Szomb. Szept. 27 2014, 23:31

// Gregant. //

- Csak arra utaltam, hogy nem pontosan érkeztél, biztos jól át kellett gondolnod mit mondasz, ami helyes. Nem akarok kiforratlan kéréseket hallani, elég volt már belőlük. És igen, én vagyok az és ha nem bánod megtorpanásod arra késztet, hogy mégse fogjak veled kezet.
Kezét maga mögé viszi és egy kesztyűt húz le a kezéről, mit jártasságoddal hallasz. Jobb kezével a zsebébe nyúl, bal kezével pedig kettőt suhint háta mögött.
- Kísértetiesen hasonlítasz Anatolera, nincs igazam?
A távolban a fák között halk mozgolódást hallasz.

by **Anatole Saito** Vas. Szept. 28 2014, 00:12

- Sajnálom, csak elővigyázatos vagyok. De gondolom ennek a fontosságát éppen neked nem kell ecsetelnem. - Kihívó mosolyt villantok felé, miközben összefonom mellkasom előtt a karjaimat. Nincs rajtam páncél, így láthatja, hogy viszonylag védtelen vagyok, ugyanakkor ez arra is utalhat számára, hogy nem is ártó szándékkal érkeztem. - Olyannyira kísérteties a hasonlóság, hogy én magam vagyok az eredeti. Remélem megkaptad köszönetnyilvánító levelemet a legutóbbi segítségedért. Most pedig... rátérhetünk a legfrissebb levelemre, amiért ide érkeztél? - S a kérdésem szintén önmagában bizonyíték arra, hogy valóban én vagyok én, hiszen a levelet tőlem kapta, mint ahogyan a benne foglalt koordinátát és időpontot is. Persze megbízhattam én is valakit, hogy egy kinézet kristállyal helyettesítsen, de a kezdeti bizalmatlanságom ellenére éppen én kezdem unni ezt a macska egér játékot. Túlságosan szomjazom az információkra és a kérdések most fontosabbak. Az viszont nem kerüli el a figyelmemet, hogy valami készülődik. Azzal egy időben hogy maga mögé rejti a kezét, motozás zaját hallom a háta mögül. Ráadásul az is zavar, hogy a másik kezével a zsebébe nyúl. Vajon mire készül. - Vagy előbb még társaságunk érkezik? - Kérdezek tovább ugyanazzal a kihívó mosollyal.

by **Yoshiaga** Vas. Szept. 28 2014, 00:28

Kezével egy gyorsat suhint, majd a mozgolódás abbamarad. Továbbra is komolyan, de ezúttal egy mosollyal megspékelve válaszol.
- Dehogy, csak nem árt az elővigyázatosság, igaz?
Vár egy pillanatot, majd ismét beszédbe vág.
- Rátérhetünk nyugodtan, barátom, most, hogy rendeztük a kellemetlenségeket. Bár jobb lenne, ha minél tömörebben közölnéd mit szeretnél, hiszen távol vagyok a szokásos helyemtől és ez nagyon messze van a komfortzónámtól. Gondolom észrevetted.
Zsebéből előhúzza kezét egy fecnivel. A fecnin mintha lenne már írás, de a másik kezével ennek ellenére előkap egy tollat. Az írást sajnos nem látod, mert a fecni feléd csak az üres felét mutatja. A köpeny pedig pont úgy takarja a napsütést, hogy ne látszódjon át. Tollát végigfuttatva ujjai között, azzal játszadozva szólal meg.
- Nos?

by **Anatole Saito** Vas. Szept. 28 2014, 00:44

- Gondoltam találónak véled majd, ha éppen a 12. szinten találkozunk majd. - A szűnni nem akaró mosolyom még mindig kitart, de komolyabbra veszem a figurát. Ez a barátom megnevezés egy jó öreg ellenfelemre emlékeztet, mégpedig megboldogult koboldképű Srentok barátocskámra, akinek az életét éppen jelenlegi céhvezérem oltotta ki. Komolyra veszem a figurát és a neszezések elmaradása után megkönnyebbültebben folytatom a társalgást.
- Két fontos téma miatt kértem találkozót tőled.Téged talállak a legalkalmasabb személynek arra, hogy beavass a céhünk rejtelmeibe. Negyed éve vagyok a Sayonara tagja, mégis alig tudok valamit a szervezetről. Csekély infót osztottak meg eddig velem, ezért úgy döntöttem, hogy a magam kezébe veszem az információszerzés lehetőségét. A másik téma is eléggé aggasztó... Nyilván tudsz a Kezdetek városában felbukkanó kaszásról. Van róla bővebb infód is? Mi aktiválta a feltűnését, jelent-e veszélyt bárkire nézve is?

by **Yoshiaga** Vas. Okt. 12 2014, 18:09

// Gregant //

Gregant megmosolyogta a 12. szintes megszólalásod majd, miközben a következő mondanivalódat közölted vele, körbe-körbe sétált. Miután végeztél feléd fordult és beszélni kezdett.
- A kaszás pontosan Halloweenkor bukkant elő, így gondolom valami halloweeni esemény központi figurája. Annyit tudok róla, hogy ha valaki megölt egy játékost majd megközelítette a kutat, ami fölött lebeg, az egy valamiféle lelket küldött a kaszásnak. Gondolom valami versengés. Szerintem nem jelent veszélyt, hiszen a veszélyes dolgok általában nem nyilvánosak ennyire. Azok szeretnek megbújni. A bétában és még eddig semelyik évben sem jött elő ezelőtt, így fogalmam sincs az általa nyújtott jutalmakról. Lehet, ha részt veszel benne, akkor megtudod mit kapsz, bár, most, hogy jobban belegondolok elég felületesen néztem csak utána és ez egy hiba.
Ezután szemöldökeit összeborzolja, ír valamit a papírkára, majd zsebre teszi és újra járkálni kezd.
- Igazából a céhhel kapcsolatban... nincsenek nagyon rejtelmei, csupán egy aggasztó csendesség Yoshiaga felől. Nekem úgy tűnik, mintha készülődne valamire és elég kellemetlen, hogy nem szeretné megosztani velem amennyiben ez igaz. A nyolcas barátunk meg teljesen szótlan... igazából csak Terumi meg Ekitora azok, akikről tudom most mégis mit csinálnak.

by **Anatole Saito** Pént. Okt. 24 2014, 15:17

Kissé zavar az, hogy egyfolytában mozgásban van, folyton motoszkál körülöttem, mintha a nagyvad kerülgetné a zsákmányát. Persze azt nem hagyom, hogy az arcomra kiüljön ez az apró bosszúság, igyekszem higgadt maradni aközben is, hogy közli velem a kért információkat. Az kaszásról szóló infók esetén meglep a találgatása, vagyis hogy nem konkrét tényeket közöl, hanem feltételezésekbe bocsátkozik. Bár emlékeztetnem kell magamat, hogy ő is csak egy játékos, tehát semmiben sem lehet biztos, a többi infóját illetőleg is lehet, hogy csak jól adja elő magát. Az viszont valahol megnyugtat, hogy nem próbálja meg előttem eladni magát, hanem látszólag őszintén beszél. Mindenesetre fura nekem az a fajta céhközösség, ami itt a Sayonaraban uralkodik. A tagok közti levelezés végtelenül udvariasan folyik, szinte feltétel nélkül támogatják egymást, ennek ellenére soha el nem tűnő bizalmatlankodásra épül ez az egész fellegvár. Ékes példa erre az általam is imént hallott távoli neszek, amik egyértelműen arra utalnak, hogy Gregant tett némi biztonsági óvintézkedést velem szemben és nem egyedül érkezett. Talán butaság volt nekem is egyedül jönnöm, de nincs, akit beavathatnék a Sayonaras rejtélybe. Nem akarok senkit sem belerángatni, túl veszélyes.
- Akkor ezennel fényt is derítettünk erre a hibára. - Egy elégedett mosolyt intézek felé, nem mintha hálálkodást várnék azért, mert felhívtam a figyelmét erre a kaszás jelenségre. Különben is, ő még mindig ezerszer többet tud az ügyről, mint én. - Olyan eventben pedig nem szándékozom részt venni, ami emberéletekbe kerül. Ha a verseny lényege, hogy ölésre sarkallja a játékosokat, akkor jobb lenne inkább óvintézkedéseket tenni, minthogy csatlakozásra buzdítani az embereket, nem gondolod? - Hangomból inkább az aggodalom, mintsem a számonkérés hallatszódik ki.
Aztán a Sayonarara terelődik a szó és pont arról nem tudok információt szerezni, akiről a leginkább szeretnék. ez a Yoshiaga rejtély egyre jobban gyűrűzni kezd és a hallgatása engem is aggaszt. A burok ára az elvárásokhoz mérten megnőtt, de azóta semmi. A 12. szintet sem szálltuk meg, ez is stimmel, egyelőre. A két említett céhtag hallatán pedig csak felsóhajtok. - Terumi gondolom újabb és újabb felszereléseket hajkurász, Ekitora pedig... minden bizonnyal gyászolja a barátnőjét. - Pár pillanatra lesütöm a szemem, aztán ismét visszafordulok Greganthoz. - Miért választottatok ilyen kegyetlen módszert a vesztesek elintézésére? Miért kell megölni azokat, akik elvesztik a tagságot? Ilyen könnyedén beleegyezett ebbe mindenki?

by **Yoshiaga** Pént. Okt. 24 2014, 22:52

// Gregant //

- Őszintén szólva én sem támogatom, úgy vélem, hogy élvezze, aki akarja, de én nem kötelezem az időmet ilyenekre.
Türelmesen végighallgat, majd ismét válaszolgat.
- Terumi most verseng egy másik felszerelés őrülttel és úgy látszik, hogy mindkettejüknek jót tesz, hiszen olyan felszereléseket láttam nála, amiket még sosem láttam eddig. Egy pillanatra azt hittem, hogy legendás... aztán kiderült, hogy csak egy T6 ritka. Ott mutogatta nekem, de felvenni vagy nem tudta vagy nem merte. Ekitora pedig nekem nem úgy tűnt, mintha gyászolna, sokkal inkább, mintha folyamatosan erősödne. A legutóbb, mikor együtt kazamatáztunk mintha a képességei is változtak volna, sokkal... morbidabbak lettek.
Tartott egy kis szünetet és nyelt egyet.
- Nem, senki sem egyezett bele. Nem tudjuk ki műve és miért, de valamiért így történik minden alkalommal. Yoshiagát is kérdeztem már és elvileg ő sem így akarta. Amúgy a napokban elvileg kapni fogunk egy üzenetet, mivel elvileg Yoshi talált egy megoldást, valami rangeséssel vagy mivel. Nem volt tiszta amit mondott, de elvileg a halált kiküszöböljük, ha a vesztest kényszerítjük, hogy a győztes alatt dolgozzon.

by **Anatole Saito** Pént. Okt. 24 2014, 23:31

Örülök, hogy egyetértünk. Egyre jobban kezdem megkedvelni ezt a Gregantot, és ami azt illeti, azt sem felejtem el neki, amikor kisegített a bossinfóval. Úgy tűnik a céh egyetlen összefogó alapelve valóban jól működik és tényleg lehet rájuk számítani. Legalább is Gregant ezt bizonyította, a többiekről nem tehetek elhamarkodott kijelentést. Kíváncsi lennék Terumi kinek lenne hajlandó behódolni. Bár úgy tűnik Yoshinak megtette, hiszen ő is részere volt a konferenciás színjátéknak, sőt mi több, főszereplője. Azonban az sokkal jobban elgondolkodtat, amit a lány jelenlegi tevékenységéről hallok.
- Egy másik felszerelés őrült? Mit érdemes tudni róla? Esetleg tudod a nevét? Veszélyt jelenthet? Egyébként az hogy lehetséges, hogy nem Terumi birtokolja a legendás katanát? Meg úgy egyébként is furcsa, hogy egy ilyen erős céhben egy legendás fegyver tulajdonos sincs... mármint rajtam kívül. - Nyilván nem elkottyintottam magam, biztos vagyok benne, hogy Gregant ismeri Falánkot és a többi legendást is. Ácsi! - Várjunk csak... Azt hitted Teruminál egy legendás van... Tehát nem tudod, hogy kiknél vannak a legendások, vagy pedig azt feltételezed, hogy több legendás fegyver is van kasztonként? - Ha vannak még további legendás fegyverek, akkor sürgősen a keresésükre kell indulnom, ez nem tűr halasztást! Nem kerülhetnek rossz kezekbe a legendások!
Az Ekitoráról hallottak nem tudnak meghatni, az a fickót az első pillanattól fogva irritál, az pedig, hogy belerángatta a barátnőjét mindebbe, orbitális nagy felelőtlenség volt a részéről. Az viszont már sokkal inkább felkelti az érdeklődésem, amit Yoshi üzenetéről hallok.
- Ez már sokkal humánusabb megoldás lenne, mindenképpen támogatnám, bár a részletek ismerete híján nem tehetek ilyen felelőtlen kijelentést. - Továbbra is úgy hiszem, hogy a Sayonara tagok közül nekem van a legtöbb veszíteni valóm, így a kilétemet homálynak kell fednie. Ideje azonban az utolsó, kényes kérdésemet feltenni. - Annyit árulj még el kérlek, hogy mi az ára a most elhangzott információknak. Nem kívánok az adósod maradni, nem akarom hogy úgy érezd, ki akarlak használni.

by **Yoshiaga** Szomb. Okt. 25 2014, 00:37

// Gregant //

- Farotawa, nekem úgy tűnik, hogy kifejezetten veszélyes. Tudod, a tartsd a barátaid közel és az ellenségeid még közelebb elv alapján meg is keresem ezután és beszélgetek vele. Amúgy nem mi találtuk meg őket, ennyi. Az pedig meglehet, hogy több is létezik, vannak rá utalások a világban. Ezt azonban kérlek ne mondd el még senkinek sem, hiszen csak feltételezés és nem szeretnék hipotézisekkel dobálózni, elég volt már a halloweeni.
Ezután elmosolyodik.
- Ha ki akarnád ezeket fizetni az életed végéig adósom maradnál.
Majd egy baráti biccentés után megfordul és visszaveszi kapucniját.
- Örültem a találkozásnak! Megyek és megkeresem a barátom mielőtt túl késő lenne.
Majd egy teleport kristállyal el is tűnik. Az erdőből is egy teleport kristály hangja hallatszik.

by **Ozirisz** Szer. Dec. 31 2014, 14:45

// Shukaku :3

Hogy mi vezetett a 12. szintre? Ez egy olyan kérdés, amelyet még magam sem tudok. Talán az, hogy erre még nem jártam, és talán az is, hogy kicsit untam a Kezdetek Városának zaját és túlzsúfoltságát. Szerencsére Aincrad elég nagy, hogy ha szeretne, el tudjon vonulni az ember egy kicsit. Csupán az nem fér a fejembe, hogy a játékosok nagyrésze miért a legnagyobb városban lakik? Igaz, arrafelé van elég sokminden, kezdve a piactól a kovácsokon át a fogadókig, de ennek ellenére nem minden. Vannak ritkaságok más szinteken is, és persze az erdő. Bár minden erdő kicsit más, de annak ellenére a legtöbb játékos a Kezdetek Erdejében fordul meg, a többi erdő gyakorlatilag üres. Vajon mi mindent rejthet a 12. szint erdeje? Hát csak egyféleképpen deríthető ki. Talán emiatt indultam el az erdőbe. Vagy csupán azért, hogy addig is eltereljem a gondolataimat a közelmúlt eseményeiről? Nem tudom már én sem. Összefolynak a napok, a hetek. Ismét ott tartok, hogy nem találom a helyem a világban. A történelem megismételte önmagát, és ismét elveszítettem valakit, akit szerettem. Judy Noxia. Egy újabb név, amit könyörtelenül áthúzott két vonal azon a hatalmas táblán. Vajon mi történhetett vele? Nem tudom, és ha a Végzet úgy akarja, majd úgyis tudtomra adja. Vagy ugyanúgy örök rejtély marad, mint Ai Hane esetében...
Aztán hirtelen egy sietős szarvascsorda kizökkentett a gondolataimból. Még szerencsére ki tudtam térni előlük, és amennyire én nem vettem észre őket, ők se engem. Vagy csupán nem foglalkoztak a jelenlétemmel, és siettek tovább a dolgukra. Aztán felmásztam az egyik közeli fa tetejére, és az egyik kényelmesnek tűnő ágra letelepedtem. Ha valaki vagy valami ráijesztett szegény állatokra, akkor az jó eséllyel erre tart a szarvasok után, és jobb, ha inkább nem leszek szem előtt. Közben nézelődtem körbe, ameddig el lehetett látni. Az 1. szintéhez képest ritkább ez az erdő, és a fa sincs tele ilyenkor levelekkel. Még rá is csodálkoztam, hogy milyen messzire el lehet látni innen fentről. És csak bámultam a messzeséget, a gondolataim pedig még messzebb szálltak...

by **Shukaku** Szer. Dec. 31 2014, 15:06

Ugyan a tizenkettedik szinten nem szarvasokat akartak fogni, valahogy mégis megigéző látvány volt a csorda, ahogy szinte madárrajként röppent szét a feléjük tartó sárkány láttán. Különösen ilyenkor, karácsony tájékán. Talán Kayaba Akihiko ajándéka volt ez is a kislánynak, aki most már biztosan tudta, hogy az Admin mennyire szereti őt, és mennyire jó a kapcsolatuk. Rénszarvasok voltak ugyanis. Nagy, agancsos rénszarvasok, és Shu azt is tudta, hogy Kayaba Bácsi biztosan arra is figyelt, hogy ezek a szarvasok bizony lány szarvasok legyenek. Igen, hiába voltak a mikulás szarvasainak fiús neveik, az bizonyára csak a buta emberek hitték úgy, hiszen aki értett egy picit is az állatokhoz, az tudta, hogy a jávorszarvasok vezetői általában nőstények, ezen kívül pedig a hím jávorszarvasok még karácsony előtt levetik az agancsaikat, márpedig az összes karácsonyi képen aganccsal vannak ábrázolva, amikor a télapó szánját vontatják. Shu erről is tudta az igazat, ahogyan sok minden másról is, és az emberek bizonyára ezt is ugyanolyan felesleges tudásnak tartották volna, mint sok egyebet, amit ő észben tartott. Mindenesetre amíg Shu az állatkák vonulásában gyönyörködött, addig Timidus észlelt egy másik lényt is, aki az egyik fa ágán ücsörögve meredt a semmibe. A sárkány azonnal felismerte Oziriszt, még így, vastagon felöltözve is, hiszen bizonyára a férfi beöltözött, ha el akarta kerülni a hideg okozta folyamatos sebződést. Nyugodtan ereszkedett le mellé az ágra, majd biccentett egyet köszönésképpen, és ő is eltekintett ugyanabba az irányba, amely irányba Ozirisz bámult, keresve a tekintetével, hogy vajon mi is lehet az a nagyon érdekes állat, ember, vagy tárgy, amelyet a kardforgató kinézett magának.

by **Ozirisz** Szer. Dec. 31 2014, 17:26

Nem tudom pontosan, mennyi ideig pihengettem a fa tetején, és néztem a messzeségbe, amikor egyszer csak leszállt mellém a faágra Timidus. Egyet biccentett, majd nézte ő is a messzeséget. Vajon ilyenkor mi járhat a sárkány kobakjában? Vajon képes lehet észlelni az emberek gondolatát? Vagy csupán a kíváncsiság motíválta, hogy ő is a horizontot kémlelje? Nem tudni, de a gondolataink, az érzéseink, az álmaink, minden ami a fejünkben van elméletben elérhető a rendszer által. Korábban két alkalommal is előfordult, hogy küldetés körében álmokat kaptam, amit a rendszer kreált. Időnként éreztem, ahogy a rendszer mintha érezte volna, hogy nagy szükségem lenne pl. egy sikeres képességaktiválásra, és abban a pillanatban sikerült elsütnöm a gyógyító képességem. Vajon a sárkány, mint ezen világ őslakosa, mennyire képes érzékelni ilyesféle dolgokat? Nem tudni, de kissé zavarba ejtő volt a távolbanézés-verseny...
Majd a sárkányra néztem - Szervusz Timidus - köszöntem neki - Mi a helyzet? - majd egy kis szünet után feltettem egy elég nyilvánvaló kérdést - Shu is itt van a közelben? - Nyilvánvaló, hisz nem túl valószínű, hogy egy pet csak úgy, egymaga elhagyja a védett területet az idomár nélkül. Főleg nem Timidus, aki mindenáron megvédi Shut, és csak úgy egyedül elmászkálni elég logikátlan lépés lenne, hisz azalatt az idomárral bármi történhet, még védett területen belül is. Bár az, hogy számomra mi a logikus, és Timidus számára mi, az nem biztos, hogy ugyanaz. Minden lény, legyen az ember, vagy épp egy idomár társa, máshogy látja a világot, mást és mást tart logikusnak. Végülis ettől vagyunk különbözőek, ettől van egyéniségünk, ezek nélkül nem lennénk többek egy rakat zombinál vagy bégető birkánál...

by **Shukaku** Szer. Dec. 31 2014, 17:52

A férfi is köszönt. Ez természetes, hiszen az embereknél ez szokás, és a sárkány kilencvenkilenc százalékban biztos volt abban, hogy olyasfajta kölcsönös tisztelet övezi a kapcsolatukat, amely csak két, nagy tudású bölcsnek adatott meg. A legutóbbi beszélgetésük során rengeteg minden derült ki, vált világossá Timidus számára, és Ozirisz jövőbelátó jóslata sorra valósultak meg, amiket az emberekről mondott. A harmadik kérdést is roppant egyszerű volt megválaszolni, hiszen Timidus egyértelműen tudott bólintani. Számos, emberekkel történő beszélgetés során már kiszámolta, hogy a közelben szó, náluk átlagosan huszonhárom egész hetvennégy század méter sugarú kör területét jelenti, és amennyiben Ozirisz is ezt a rendszert használja, már pedig mivel emberből van, ez logikusan következett, így könnyen megadható volt a válasz, Shu a közelben tartózkodott. Na de a közbenső kérdés, miszerint mi a helyzet, már igen komoly dilemmát jelentett a pet számára. A teljes, aktuális helyzet vázolására feltehetően nem volt elég idejük, hiszen az előző találkozásuk óta eltelt kettőszáztíz nap annyi változást és történést tartalmazott, hogy az erről való beszámoló megtartása túlnyúlt volna azon az intervallumon, amelyet egy ember hallgatással, vagy egyáltalán ébren végigtölteni képes. Ilyenkor általában a számukra fontos dolgokra voltak kíváncsiak, ám balga módon azt mindig elfelejtették közölni, hogy mi is a fontos számukra, és miről is várják pontosan a beszámolót. Egyvalami volt csak, ami biztosan közös pont volt, és Ozirisz érdeklődhetett iránta, így Timidus választ adott erre a kérdésére, majd a jelen eseményeit, az itt tartózkodását is megindokolta.
-Már dolgozom ügyön. Jelenleg vadászunk. Vaddisznóra.
Természetesen a sárkány Judy gyilkosának, Darknessnek az elkapására gondolt. Nem nagyon tudta, hogy részvétet kellene kifejeznie, hiszen Ozirisz nem mutatta annak a jelét, hogy nagyon megviselték volna a történtek. Legalább is Timidus által érzékelhető jelét nem, hiszen amikor Hisame halt meg, akkor Shu éjszakákon át zokogott. Ozirisz nem zokogott. Ezalatt viszont, hogy ezt megtárgyalták, már Shu is a fa alá ért, és szomorúan, mégis kis bíztató mosolyt erőltetve magára nézte a párost, és várta, hogy a férfi észrevegye. Elhatározta, hogy ha a kardforgató nem hozza fel a témát, akkor ő sem fogja.
-Szervusz Ozirisz…

by **Ozirisz** Pént. Jan. 02 2015, 17:40

A sárkány bólintott, hogy Shu a közelben van, a "dolgozom az ügyön" kijelentésből következőleg épp erre tart. A helyzetjelentés viszont kissé meglepett... Vaddisznóra vadásznak, ám a vaddisznók az alsóbb szinteken fordulnak elő jelentősebb mértékben. Minden bizonnyal ezzel Timidus is tisztában van, és a sárkány mindent színtiszta logikára alapoz, amennyire én tudom. És a logikus döntés a cél hatékony elérésében egy vaddisznókban gazdagabb vadászmező lenne. Persze az is benne van a pakliban, hogy kihívást keresnek, vagy esetleg Shu gondolt a kezdő játékosokra is, és azért nem a Nagy Síkságon vannak. Vagy bármi egyéb oka, ami miatt pont ezen az emeleten akadt dolguk, és kellemest a hasznossal összekötve beszerzik a vacsorának valót. És még több más lehetséges oka, amit fel sem merült így hirtelen...
- Vaddisznóra? - húztam fel a szemöldököm, miközben válaszoltam a sárkánynak - Javíts ki ha tévedek, de emlékeim szerint az alsóbb szinteken fordulnak elő nagyobb mennyiségben... - majd egy levegővétel után folytattam - Sőt, ha jobban belegondolok, még nem is találkoztam errefele egyel sem. Ellentétben a szarvasokkal...
A mondatomat már nem fejeztem be, mert közben egy ismerős hangot hallottam lentről.
- Szia Shu! - köszöntem vissza neki, majd elkezdtem lemászni a fáról. Milyen jó lenne nekem is egy pár szárny a hátamra ilyenkor. Felfelé még csak felmászok, de lefelé... na az már nehezebb mutatvány. És ahogy az lenni szokott, az egyik alsó ágon szépen megcsúszott a mancsom, és dobtam egy szép nagy hátast a hóba. Miért nincsenek univerzális kesztyűk? Az egyik jó hógolyózni és hasonló dolgokra, de a kard kicsúszik harc közben az ember kezéből, a másikban hozzáfagy az ember keze a kardhoz, mert olyan hideg, a harmadik esetében pedig a havas faág lett hirtelen csúszós. Vagy csupán én lettem ügyetlenebb? Nem tudom, de nem zárják ki egymást, szóval kesztyű ide vagy oda, attól független még lehetek ügyetlen is... Majd feltápászkodtam és leporoltam magamról a havat. Nem mintha nem pixeleződne el magától, de addigis határozottan ellensúlyozza a télikabát és a vastag pulóverok melegítő hatását..
Majd a lány szemébe néztem, és újra megszólaltam - Mi újság? Rég láttalak... - ám befejezni most sem tudtam a mondatot. Nem tudtam, mit is mondhatnék. Még a horgászversenyen említette, hogy valakit elveszített, és a verseny sem valami rég volt. Shu valószínűleg ugyanazon a poklon megy át, amin én. A pokolból kivezető úton pedig csupán az idő az egyetlen szövetségesünk. Az idő múlásával sem oldódik meg semmi, csupán hozzászokunk a változásokhoz...

by **Shukaku** Pént. Jan. 02 2015, 19:24

Timidus újra bólintott. Igen, vaddisznóra vadásznak. Utána pedig nem mondott semmi többet, hiszen Ozirisz arra kérte, hogy javítsa ki, ha téved. Ozirisz nem tévedett. Valóban igaza volt mindenben, amit állított. Persze az volt a szerencséje, hogy Timidus Shu mellett már valamennyire megtanulta értelmezni az emberi arc kifejezéseit, így egy idő után világossá vált számára is, hogy a férfi kimondott szavaival ellentétben mégis vár valami választ.
-Nem tévedsz. A Bestiárium szerint itt nem is kellene előfordulniuk. A szafariteljesítmény azonban megköveteli ezen a szinten való levadászásukat, így arra a következtetésre jutottam, hogy a hagyományostól eltérő vadkanokkal fogunk találkozni.
Egy halk sikkantás jelezte Shu részéről, hogy észlelte, amint Ozirisz megcsúszik, és zuhanni kezd. Persze ilyenkor minden nagyon lassan történt, akárcsak a mátrixban, Shu izmai pedig megmerevedtek, és nem is tudott mozdulni. Csak az volt a fejében, hogy védett területen kívül vannak, és szegény Ozirisz le fog esni, és leesett, és itt fog a szeme előtt elpixeleződni, és nem tehet semmit, mert már eltelt egy rakat századmásodperc, és még mindig nem csinált semmit. Azután pedig a kardforgató hatalmas puffanással zuhant a hóba, és Shu szeme ekkor már nyitva sem volt. Majd kinyitotta az egyiket. Majd a másikat. Ozirisz megszólalt. Beszél hozzá. Akkor nem halt meg. Ám a következő szavai nem a férfihoz szóltak, hanem a társához.
-Timidus! Miért nem csináltál semmit?! Még baja is történhetett volna!
-Tévedsz. Abból a magasságból, amelyből leesett, semmilyen komoly sérülése nem eshetett. Kiszámoltam.
-De… de ha mondjuk…
A sárkány félrebillentette a bal fülét, és figyelmesen várta társa további fejtegetését, ám Shu inkább a kezét nyújtotta Ozirisz felé, hogy felsegítse.
-Hát… nem tudom… csak azt tudom, hogy igazad volt mindenben…

by **Ozirisz** Pént. Jan. 02 2015, 20:26

- Értem - válaszoltam a sárkánynak. A szafaris teljesítményeket nem tudom fejből. Tudom, hogy honnan lehet elérni a listát a menün belül, párszor átfutottam, de szerencsére sok gond nincs vele, mert ha valamelyiket sikerül teljesítenem, akkor egy üzenetablak keretében a rendszer tudatja velem, hogy mi történt. Persze aki céltudatos, nem a sorsra bízza a vadászatot, hanem tudja, hogy mire érdemes vadászni, és gyorsabban is fejlődik.
Mint kiderült, nem is a hagyományos értelemben vett vaddisznóról van szó, amik tényleg csak az alsóbb szinteken élnek, hanem a szafaris vaddisznóról. Sokaknak nyilván vaddisznó-vaddisznó, röfög-röfög, ugyanaz, de amíg az egyik minden további nélkül megtámadja az óvatlan játékost ha a közelébe megy, a másik csak békésen éldegél a számára szimpatikus erdős-mezős területen. A nagytöbbség azonban mégis csak arra a mobra gondol elsőre a vaddisznó hallatán, amit egyes-kettes szintűként még a kezdő fegyverünkkel püföltünk fejlődés és élelemszerzés végett. Elsőre én is arra asszociáltam, pedig gondolhattam volna a speciális vadkanra is, ami ritkán ugyan, de majdnem mindenhol előfordulhat. Úgy néz ki, ma is megtudtam valami újat.
A hóba puffanás viszont Shukakuból olyan reakciót váltott ki, amire nem számítottam. Sőt, olyannyira nem számítottam, hogy még szóhoz sem jutottam...
Nem szoktam hozzá, hogy bárki is aggódjon miattam. Sőt, már én magam sem aggódok. Lesz, ami lesz, hisz a Végzet már meg van írva, és nem lehet kicselezni. Ha egy felsőbb erő azt mondja, ennyi volt, nincs több ráadás, akkor nincs mit tenni. De nagyon úgy fest, velem még van valami terve, csak azt nem tudom, hogy mi...
- Köszönöm - mondtam Shunak, ahogy felsegített a hóból. - Ne aggódjatok, nekem nem lesz bajom... - szólaltam meg ismét, ám a mondatot nem fejeztem be. Timidus felé fordultam - A számításaid helyesek. Nem estem olyan magasról, és a friss hó is tompította a puffanást - mondtam a sárkánynak. Persze ha nem hóra estem volna, hanem a fagyos földre, vagy kőre, akkor már lehet néhány életpontot veszítettem volna.

by **Shukaku** Pént. Jan. 02 2015, 21:03

Ozirisz eléggé el volt tévedve, amikor azt hitte, hogy senki nem aggódik érte. Már hogyne aggódott volna? Ő volt az első felnőtt Shu életében, legalább is az Aincradi életében, aki ténylegesen, normálisan elbeszélgetett vele, nem nézte se gyereknek, se hülyének, meg a nézeteit sem gondolta eget rengető baromságnak, sőt, még Timidust is kedvelte, vagy legalább is úgy csinált, mint aki kedveli, de még ez is hatalmas szó volt akkortájt, hiszen abban az időben Shu még nem ismerte sem Cearsot, sem Junt, így nem voltak olyan személyek a kis idomár körül, akik ezzel a remek tulajdonsággal rendelkeztek volna. Az már azonban még nagyobb probléma volt, azaz valós probléma, ami Shut is aggasztotta, lévén a kardforgató gondolatairól mit sem tudott, csak sejthette, hogy a tragédia után igencsak borongós lehet a hangulata, szóval emiatt is igen bajosnak ígérkezett a témakeresés. Ahogy az várható volt, a férfi nem lett valami beszédes a zuhanás után sem, és Shunak is nagyon gondolkodnia kellett, hogy valamit mondhasson. Talán nem volt jó ötlet, talán nem gondolkodott eleget, de abba az első mondatba kapaszkodott, amit Ozirisz kiejtett a száján.
-De… hát hogyne aggódnánk, amikor…
És itt hirtelen elhallgatott. Tudta, hogy Judyt hozta volna szóba, ha nem vigyáz, és folytatja a mondatot. De szerencsére vigyázott, így egy nagyon rövid szünet után folytatta.
-Én… én nem tudok úgy számolni, mint Timidus…
-Számolok helyetted is. És cselekszem is helyetted, amikor ez módomban áll.
Arra csak bólintott, hogy a számításai helyesek. Ez majdhogynem egyértelmű volt, kivételt képezett az a lehetőség, hogy a zuhanás okozta sebződés rendszere pont abban a pillanatban változzon meg, miközben Ozirisz zuhan. Ám erre az esély elhanyagolható volt. Eközben Shu fura zajokat hallott a hóból, és egy kis kaparászás után, a kezébe is került egy manócska, aki éppen utat próbált törni magának a mély vájatokban, amiket ők hagytak maguk után.
-Gyere csak, segítek. Merre szeretnél menni?
Kérdezte a manócskát, majd letette a kitaposott útra, hogy könnyebb legyen neki, és ismét Ozirisz felé fordult.
-Tényleg… és te merre szeretnél menni?

(manó)

by **Ozirisz** Vas. Jan. 04 2015, 23:06

Shu tényleg aggódott ahogy a szavaiból is hallatszott, de a mondatát nem fejezte be. Azt, hogy mit is akart mondani, vagy mit nem, rejtély maradt. Talán lényeges, talán nem, de nem is akadtam fenn rajt. Timidus számolási készsége sem lepett meg túlzottan, őneki teljesen természetes ezen digitális világ őslakosaként az ilyesmi. A számok, a logika világának alapjai. Egyes feltevések szerint a világban minden leírható számokkal és mértékegységekkel. A távolságtól elkezdve az időn át az emberi tudatig minden. Végülis az emlékeink, a tudatunk, minden ami az agyunkban van, elektromos impulzusként léteznek, tárolódnak. Vajon lehetséges feltölteni egy ember tudatát a SAO szervereire? Csak a szóbeszédre tudom alapozni, de Kayaba valami hasonlót már alkotott. Kósza pletykák alapján az egyik boss képes volt halott játékosok alakját felvenni, és leutánozni. Bár ezt nem veszem készpénznek, amíg a saját szememmel nem látom, ahogy azt sem, amit anno az egyik Lights of Future tagtól hallottam. Shiro említette, hogy hallott pletykákat egy nehezen megszerezhető tárgyról ami képes lehet a felélesztésre. De az, hogy akinek így visszahozzuk a tudatát, ugyanaz lesz, aki volt? Vagy csak egy árnyék? Nem tudni, ahogy azt se, hogy egyáltalán létezik-e...
Aztán kizökkentem a gondolataimból, ahogy Shu fogott egy manót. Bár nem volt kék, de a hótól a fehér sapkája stimmelt. Lehet Bányásztörp eltévedt?
Aztán ahogy a manócska kikerült a hókupac alól a járhatóbb útra, megkérdezte Shu tőlem is, hogy merre szeretnék menni...
- Hát, nem is tudom...- kezdtem bele - Valahol a közelben van... tűzrakóhely? - tettem fel a kérdést. - Egy kis melegedés szerintem ránk férne. - fejeztem be a mondatot. Persze csak egy kósza ötletként jött elő, de jelentős mértékben rásegített az a hideg hó. Valószínű, ha létezik a közelben megfelelő hely, akkor azzal Timidus tisztában van, hisz fentről nagyobb területet belátni..
Aztán alighogy a manó elcsöszmörgött Aprajafalva felé, zörejeket hallottam. Nem, nem Bányásztörp és a cimborái. Kicsit hangosabb a zörgés, de ismerős. Pont mint az előtt, hogy a fa tetején kötöttem ki, amiről olyan szépen leestem. Na, most csak azért sem másztam vissza a fára, jöjjön aminek jönnie kell. Elsétáltam pár lépésnyit az ösvényen, amikor egyszercsak előttem termett a szarvas. A megérzéseim helytálltak a zaj forrását illetőleg, bár annyiban más a helyzet, hogy most olyan... békés. Nem rohan, nem menekül, csak épp erre járt. Jól megnézett magának, aztán alighogy megsimogattam, csak szép nyugodtan elindult az úton, majd betért vissza az erdőbe. Lehet Aprajafalvába tart?

// Szarvas //

by **Shukaku** Hétf. Jan. 05 2015, 08:40

~Ez így nehéz lesz. Nagyon nehéz.~
Futott végig a lány agyán, és nem tudta, hogy örüljön-e annak, hogy Ozirisz nem kérdezett rá a befejezetlen mondatára, vagy szomorkodjon-e emiatt. A felnőttek még itt is igyekeztek magukat mindig erősnek mutatni, és akkor sem mondták el, hogy segítségre, hogy egy kis beszélgetésre van szükségük, amikor ez igazából így lett volna. Főleg nem egy gyerek előtt. De Shu nem tudta kikövetkeztetni, hogy mekkora bajt okozna azzal, ha csak úgy a semmiből előrukkolva a témával, feltépné a sebeket. Nem, ezt nem merte, és nem is szabadott neki megkockáztatni. Ám Ozirisz sem volt ebben a segítségére, még egy picikét sem. Bár… bár pont ezért kérdezte azonnal a férfit, hogy merre akar ő menni. Ha a kedvében jár, ha igyekszik úgy viselkedni, hogy minden úgy történjen, ahogyan a kardforgató szeretné, akkor abból semmi baj nem kerekedhetett… legalább is a kis idomár nagyon remélte, hogy nem. És szerencsére Ozirisz már mondta is a vágyait, méghozzá azt, hogy meg kíván melegedni a lobogó tűz hője mellett. Ehhez pedig még Timidusnak sem kellett felröppennie, hiszen azokat a helyeket, amiket a játékosok készítettek, talán teljesen ellepte már a hó, és a sárkány nem is láthatta volna, ám Shu tudott valamit, amit a legtöbb játékos nem. Körbekémlelt, keresett egy helyet elég messze a fáktól és a bokroktól, majd elkezdte elkotorni a havat a lábával.
-Tudod, Ozirisz, az a legjobb abban, ha nem buta mobolással meg bossozással töltöd az idődet, hogy nemcsak a szintedet tudod gyorsan növelni, hanem a többi fontos képességet is, mint például a vadászat.
Felemelte szemmagasságba a kezét, összecsukta a tenyerét, majd újra kinyitotta, és a benne megjelenő dobozkát lehelyezte az elkotort korong közepére, ahol kisvártatva már meg is jelent a tűzrakóhely, és vígan lobogott a láng.
-Vadászat mester szint, és az instant tábortűz. Látod, mire nem jók a jártasságok?
Nevetett a kislány, és ha a férfi nem jött magától, akkor ő húzta közelebb maga mellé, miközben Timidus már röppent is a levegőbe, hogy levadássza azt a ritka disznót, amit kerestek.

(vadkan)

by **Ozirisz** Kedd Jan. 06 2015, 03:22

A tűzrakóhely kérdését illetőleg csak forgattam a szemeim eleinte, ahogy Shu a közelben tett pár lépést. Itt lenne a közelben a tűzrakóhely? És észre sem vettem? Nem látás jártasságot, hanem T2-es szemüveget kellene vennem...
Aztán megvilágosodtam. Nem kerülte el a figyelmem a tűzrakóhely, hanem éppen fordítva történtek a dolgok, mint amire számítottam. Nem mi megyünk a tűzrakóhelyhez, hanem az jött el hozzánk. És az idomárlány már magyarázta is, hogy a vadászat jártasság fejlesztése milyen előnyökkel jár. - Hűha! - szólaltam meg, rácsodálkozva a tábortűzre - Ez az instant tábortűz dolog tetszik - közben közelebb mentem a tűzhöz melegedni - Na igen, a jártasságok hasznosak. A vadászat terén még eléggé le vagyok maradva, valahol a gyakorló szint környékén. A horgászattal még jobban, általában csak a halakat etetem kukoricával, vagy a nagyobb halakat komplett pecabottal, mint a múltkor is... De ha ugyanúgy működik, mint a főzés, akkor a gyakorlástól függően fejlődik. Főzés terén félúton járok a mester szint felé, és már ritka az, ha elrontom...
Aztán láttam, ahogy Timidus felrepült. Valamit észrevett, az biztos. Élesebbek az érzékei, mint nekem, és ahogy néztem utána, merre tart... Ám elég volt csak rágondolnom, vagy a hallgatózás jártasság, vagy a szél, vagy csupán a képzeletem szüleménye, de mintha röfögést hallottam volna egy pillanatra. De az, hogy tényleg röfögés volt, vagy az alváshiány miatt kezd csődöt mondani a fejem, nem tudom. Aztán ha Timidus visszatért, akkor azért rákérdeztem - Jól hallottam, hogy megtaláltad a vaddisznót?
Aztán csak élveztem tovább a tábortűz melegét. Fel kell fejlesztenem a vadászat jártasságot. Majd egy újabb kérdés, amire bizonyára teljesen egyértelmű a válasz, de azért biztos, ami biztos alapon feltettem a lánynak - A vadászat mesterfoknál automatikusan küldi a rendszer a készletet, vagy valahol a városban lehet kapni? - majd kíváncsian figyeltem a választ.

by **Shukaku** Kedd Jan. 06 2015, 05:57

Meglepetés. Talán ez volt a legjobb szó arra, hogy Shu mit is szeretett volna. Látta, hogy a férfi értetlenkedik, ám kivételesen nem az esett le neki azonnal, hogy nem bízna benne, hogy valami buta gyereknek hiszi, aki azt sem tudja, hogy mit csinál… mindössze nem jutott eszébe a vadászat jártasság. Ennyi. És Shu sem nézte le emiatt. Úgy érezte, hogy Ozirisz komolyan veszi őt, és ő pedig valóban felnőttnek gondolta a férfit. Nem olyan felnőttnek, mint a többit, akik Aincradban voltak, hiszen Junnal már rég megbeszélték, hogy az összes felnőtt óvodás gyerekként viselkedik. Mind Hinari, aki toporzékol, mert más is akar játszani az ő játékával, és úgy is visszaszerzi, ha emiatt egy kislányt kell megvernie, mint pedig az összes frontharcos, aki nem segít a kicsiknek, mert ha ők végig tudták járni ezt az utat, akkor majd a kicsik is végig tudják, és ha nekem nem lehetett szupi felszerelésem az egyes szinten, akkor neked sem lehet. Anat volt persze az egyetlen, aki gondolt erre, aki meghirdette az Arteses kiárusítást, és aki Shut is felruházta… de a többiek, mármint a nagy céhek közül fikarcnyit se törődtek a picikkel, és az Artesből is csak Anat. Ozirisz azonban más volt, Shu pedig mosolyogva fogadta a dicséretét. Igen. A hűha ezúttal dicséret volt, nem pedig annak a jelzése, hogy nem nézte ezt ki belőle. Minden attól függött, hogy ki mondta, és a kislány mit akart belelátni.
-Igen, teljesen ugyanúgy működik… és ha van kedves, akkor szívesen segítek felfejleszteni. Hetente kétszer járok ki szafarizni, megbeszélhetnénk, hogy neked mikor jó, és akkor mehetünk együtt… csak… ezt még Timivel is meg kell beszélni, mert neki is felborítaná a napirendjét. De… gondolom nem baj, ha nem csak a kicsiknek segítek.
Arra, hogy a kardforgatónak magas lenne a főzés jártassága, mosolyogva bólintott, majd rögtön elő is vett két dobozkát.
-A mester felénél? Akkor a zöldségeket vállalod, vagy a húst? Ha már van tábortüzünk, akkor nem hagyom, hogy éhes maradj.
Majd attól függően, hogy Ozi mit választott, átadta neki az egyik dobozt. Ezalatt már Timidus is visszatért, és egy rövid igenlő válasszal jelezte, hogy valóban malacot talált, ezután pedig figyelte a társát, ahogyan alkot.
-Igen, automatikusan, ahogy mester főzésnél a konyhakészlet is mindig nálad van, italkészítésnél meg azok a dolgok… de… de biztosan tudok adni neked is ilyen dobozkát… csak azt nem tudom, hogy nálad is működik-e.
Próba szerencse, így hát elő is varázsolt egy újabb instant tábortűz dobozt, és átnyújtotta a férfinak.

by Ajánlott tartalom