Re: Dzsungel

by **Nio** Szer. Júl. 08 2015, 20:00

Shukaku

Hamarosan meg is találtam a furcsa, aggasztó zajok forrását, amiről kiderült, hogy nem éppen a veszélyes fajtába tartozik. Egy idomár és állatkája vitázott hevesen, bár nem nagyon értem hogy pontosan miről lehet szó, csak annyit hogy valami gyakorlásról, vagy miről. Biztos fontos.
Vontam meg vállamat, majd indultam volna tovább, azonban lábam csak egy lépést volt hajlandó menni. Kíváncsiságom erősebbnek bizonyult, mint az, hogy továbbmenjek, és hagyjam őket békében. Így rövid úton kissé talán sietősen, de megfordultam és feléjük indultam csendben.
Viszont nem eléggé halkan. Alapszintű lopakodásom nem bizonyult valami hatékonynak, bár ami igaz az igaz, mióta kitanultam nem használtam tán egyszer sem. Ugyan eljutottam közelükbe bokorról bokorra mászkálva, de Ők hamarabb észrevettek, mint gondoltam.
-Sziasztok!- bújtam elő rejtekemből és kissé kínos vigyorral arcomon, nem akartam sokáig figyelni őket, csak egy kicsit...- Remélem nem zavartam meg semmi fontosat...- folytattam zavarban még mindig széles mosollyal, bár lehet, hogy inkább volt ijesztő az a mosoly, mint barátságos.- Nem állt szándékomban, csak erre tévedtem, vagy hogy is mondjam...- néztem körbe. Most, hogy mondom... valószínűleg tényleg eltévedtem, itt minden egyformának tűnik, mindegy. Amíg van kristály nem aggódom.- Egyébként Nio vagyok- váltottam egy kellemesebb arckifejezésre. Bár kicsit csiki, hogy az előbb leégettem magamat.

by **Shukaku** Szer. Júl. 08 2015, 20:18

Fontos. Timi nem csináltatna olyan dolgokat Shuval úgy, hogy ő maga nem akarja annyira, amik nem fontosak. Még Shu is tudta, hogy fontos, mert éppen egy legutóbbi küldetés során kellett volna Timi hátára ugrania, és akrobatika jártasság ide, akrobatika jártasság oda, nem ér semmit, ha a lány nem mer elrugaszkodni a faágról. Persze szabadkozott utána, hogy ennek semmi köze nincs a bizalmatlansághoz, csak egyszerűen fél, ám felesleges volt, mert Timidus fejében ez meg sem fordult. Szóval ezért próbálgatták most a magasból nyeregbeugrás csodálatos gyakorlatát. Bár ugye az akrobatika jártasság nem segít, ha az ember lánya nem ugrik, az észlelés jártasság is csak akkor ad jó sok boostot, ha valaki figyel. Viszont Shuval ellentétben, aki nem ugrott, Timidus figyelt, és még az idomár is, szóval ezért vették észre a harcművészt ilyen könnyen. A lánynak rögtön az jutott eszébe, hogy valamiképpen oldani kéne a feszültséget. Egyrészt újdonsült Nio nevezetű ismerősük feszültségét, akit láthatóan zavart, hogy őket zavarta, vagy az, hogy kiszúrták, na meg persze a sajátját is, amiért ugrania kellett. Szóval amint Timidus meghajolt, mellső lábait megrogyasztva, Shu ekkor érezte magában azt az erőt, hogy igen, most képes rá. Ennek hatására viszont, mivel a sárkány éppen előre volt dőlve, nem maradt meg a hátán, hanem szépen lecsusszant, és fenékre esett az ismeretlen lány előtt.
-Halihó! Én meg Shu vagyok, ő pedig Timidus.
Fejezte be a megszakított bemutatkozást barátja helyett, majd nevetve felpattant, és meghajolt ő is.
-Igazán megvárhattad volna, amíg készen állok.
-Nem az én hibám, hogy mást csinálsz a gyakorlás kellős közepén.
Öltötte a nyelvét a petre Shu, amire Timi csak bólintott, ezután pedig mindketten visszafordultak Nio felé.
-Eltévedtél? Éééés… merre szerettél volna menni? Nem találtad még meg a kistérképet a menüdben? Segítsünk?

by **Nio** Csüt. Júl. 09 2015, 17:20

Shukaku

Egy parádésabb ugrás után a lány le is került a fáról, ami nem volt éppen zökkenőmentes. Egy halovány mosolyt ugyan megengedtem magamnak, de nem olyan feltűnően.
-Az igazt megvallva nem tévedtem, el csak lehet, hogy nem tudnám megmondani így hirtelen merről jöttem- kezdtem el válaszolni már egy cseppet sem zavarban- Különösebb úti célom nem is volt,... így nehezen tévedhetek el, nem?- gondolkodtam el a mondat közben.- Bár az még most sincs, így emiatt nem kell aggódnod. És ti? Gyakorlat?- kérdeztem vissza érdeklődően. -Lehet, hogy a mai napot nekem is arra kellett volna szánnom... rám is férne, de mostanában nem visz rá a lélek- nyújtóztattam meg kezeimet beszéd közben.
Tény, hogy nem ártana, de egyedül sajnos nincs hozzá lelki erőm. Yuichi is ezt mondaná, ami nem is csoda, hiszen a legutóbbi arénaharcunkon leszerepeltem, bár ez Ő nem mondta. A szint különbség akkor nagy volt köztem meg az ellenfeleink között, de akkor is. Viszont most se lehet kisebb, de akkor óriási volt. Gondolom neki fontosabb dolgai is vannak, mint az hogy velem szerencsétlenkedjen. Amit az igazat megvallva meg is értek. Na majd holnap.
Terült szét az arcomon egy szolidabb mosoly, mely mindig felkerül, ha Yuichi eszembe jut.
-Komolynak tűnt, nem is akarok zavarni. Örülök, hogy találkoztunk!- hajoltam meg enyhén, majd tettem egy lépést hátrafelé...

by **Shukaku** Csüt. Júl. 09 2015, 18:47

-Nem tévedtünk el, csak nem tudjuk, hogy hol vagyunk.
Mosolyogva kezdte el, ám a végére már elnevette a rövid kis idézetet, és egy ugrással közelebb szökkent a másikhoz.
-Ha nem akartál sehova menni, akkor valóban nem is tévedhettél el. De… nem aggódunk, csak picit irigyellek.
Vált most már sokkal inkább érdeklődővé, kíváncsivá a tekintete.
-Mi Timivel most már nem nagyon tudunk csak úgy kószálgatni. Utoljára talán Kemmel volt olyan, hogy csak sétálgattunk. És… igen, valami gyakorlat féle. Tériszonyom van, és valamennyire ugyan már le tudtam győzni, de Timi szeretne még segíteni, hogy teljesen megszűnjön. Mondjuk persze igaza van, mert magas akrobatikával, meg kevés páncéllal már sokáig nem eshet semmi bajom, ha magasról esek le, akkor sem… de akkor is félelmetes még az ilyesmi… csak ezt nehéz elmagyarázni egy olyan lénynek, aki fél életét a levegőben tölti.
Pillantott a barátjára sokatmondóan, majd azonnal visszaterelte a tekintetét a harcművészre.
-Nem visz rá a lélek? Pontosan mire nem? Mit szeretnél gyakorolni?
Ám erre már következett is a szokásos lerázós szöveg, ami egyáltalán nem volt Shu ínyére, úgyhogy azonnal a másik után eredt, persze nem fogta meg, vagy ált elé, csak mellette kezdett sétálni.
-Ha gyakorolni szeretnél, mi szívesen gyakorlunk veled. Szerintem mára már befejeztük ezt a gyakorlást, hiszen leugrottam, szóval küldetés teljesítve. De ha nagyon nem visz rá a lélek, akkor csak sétálgathatunk is. Gyakorolni bármikor gyakorolhatunk, téged viszont még soha nem láttalak. Ébredő vagy? Vagy csak nem jártál még ezen a szinten? Persze ha mi zavarunk, akkor szólj nyugodtan, és békén hagyunk…
Erre a lehetőségre még nem is gondolt, és egy picit meg is torpant miatta…

by **Nio** Csüt. Júl. 09 2015, 20:28

Shukaku

Mint kiderült Shu egy kifejezetten beszédes lány, akinek sikerült mosolyt csalni arcomra, mivel mellém szegődött menet közben. Amit nem bántam. Bár ami azt illeti valahol reménykedtem benne, hogy nem hagy szó nélkül elmenni.
-A "nem visz rá a lélek" kifejezést arra értettem, hogy egyedül. Valahogy hülyén érezném magamat, ha valahol elkezdenék egy láthatatlan ellenséggel küzdeni, amit valaki meglátna -kezdtem rövid történetem vidáman, amiből valahol kissé elgondolkodó hangnem lett félúton. -Mostanában valahogy partnerem sem akad... és Yui sem ér rá velem foglalkozni... gondolom- vontam vállat, majd folytattam. -És nem mondanám magamat ébredőnek, csak... talán...- kerestem a szavakat, amik nem azt mondják, hogy lusta vagyok, vagy ilyesmi- inkább csak nem tok mit kezdeni magammal. Ez az első ilyen játék amivel játszok, és talán még mindig nem találtam rá önmagamra. Így a kezdetek városában vagyok többnyire, vagy küldetésen. Valószínűleg ezért. Jaa, bár lehet, hogy ez inkább kifogásnak hangzik- tettem tarkómra kezemet egy nagy "sóhajparódia" kíséretében.- De ezt félretéve a gyakorlás jól hangzik, csak nekem egy kicsit szűknek tűnik a hely -néztem körül... mindenhol fa és fa, na meg még több belőle. Táskámban pihenő lándzsámnak nem igen van hely a forgatásához.- Legalább egy tisztás kellene, vagy mező, de ezen a szinten nem ismerek ilyet a közelben. És a felszerelésedből ítélve és hozzád képest még kezdő vagyok.

by **Shukaku** Pént. Júl. 10 2015, 06:53

Hát ha valaki csak úgy, minden ok nélkül, vagy abból a félreértésből eredeztetően, hogy azt hiszi, hogy zavar, csak úgy faképnél akarja hagyni, akkor igenis beszédessé válik, és megpróbálja ezt megakadályozni. Ebben a világban már voltak barátai, és ha úgy is gondolta, hogy ebből egy-kettő darabnál többet soha nem szedhet össze, kedves ismerősök szerzésével azért szívesen próbálkozott. Na igen, ezt a meglátását is főként Kayabától kapta, aki azért nem engedett nekik több társat, mert azt az egyet kell nagyon nagyon jól megismerniük, és szoros kapcsolatot ápolni vele, akiket melléjük adott, jelen esetben ugye Shu mellé Timit. És ez volt a helyzet a barátokkal is. Száz baráttal nem lehet szoros kapcsolatot ápolni, mert egyszerűen időd sincs rá. A lány elmosolyodott a láthatatlan ellenfél hallatán, és legyintett.
-Hidd el, szerintem egy pár szint után már láthatatlan ellenfeleink is lesznek. Tudod, nem lopakodásos, hanem tényleg láthatatlan. Szellemek, vagy ilyesmi, és valami speciális item kell majd ahhoz, hogy láthassuk őket, amit egy küldetésen kell megszerezni… szerintem nagyon izgi lenne… de mindenképpen rájuk lehetne fogni, hogy velük harcolsz. Hidd el, elhinnék az emberek. Szokásuk, hogy minden rosszat a mobokra kennek.
A Yui név, ha Yuichire utalt, elengedődött az idomár füle mellett, ám azt megjegyezte, hogy újabb céhtag panaszkodik arra, hogy a JL fejesei nem foglalkoznak vele.
-Oh, ne aggódj! Nekem is ez az első új világ… bár én Timi mellett nem tudok unatkozni, ami a gyakorlást illeti. Éééés… igazából van egy kis tisztás innen öt-tíz perces gyaloglásra, csak át kell mászni hozzá egy barlangon, amiben lehetnek denevérek. Gyönyörű hely… persze sokan húzzák a szájukat, amikor kiderül, hogy nem kazamata, és nem tudnak kaszabolni.
Itt fújt egyet, majd kirázta a fejéből a gondolatot.
-Van kedved megnézni?

by **Nio** Vas. Júl. 12 2015, 13:42

Shukaku

Amit a "láthatatlan ellenfél" kijelentésem alapján hallott, pontosabban mondott, bár mosolyt csalt arcomra, viszont most, hogy mondta... tényleg elképzelhető. Bár én kerülni fogom az olyan küldetéseket, melyekben ilyenek megeshetnek. Valami horroros küldetésben tudnék elképzelni efféle ellenfelet, amit nagyon, de nagyon nem szeretek. Még akkor se ha valaki ismerőssel fogok menni efféle borzalomra.
E gondolatok után megráztam a fejem, és nem is feszegettem ezt a témát. Beszélni se akarok senkivel efféle dolgokról, így inkább a másik témára figyeltem, amit megemlített. Ami talán jobban is érdekelt. Elvégre egy kis edzés sosem árt, még sajnos nem is tudom úgy forgatni a lándzsát, mint ahogy azt szeretném, illetve kellene szintemhez híven.
-Benne vagyok- válaszoltam egy kisebb szünet után.- Bár nem vagyok annyira ügyes benne, az igazat megvallva eléggé lassan is haladok...- kezdtem el lassan magam ellen beszélni. Megint hülyeségeket beszélek- Még nem nagyon jöttem rá, hogy hogy kellene harcolnom- vallottam be végül. Nem maga a játék miatt léptem be ebbe a világba, hanem mert a rajzaimhoz anyagot akartam gyűjteni. Eredetileg. Bár amint kiderült ez még várat magára. -Rád bízom magam, illetve rátok. Merre van az a tisztás?- váltottam megint arcot. Bár nem maga a játék volt az eredeti célom, de ez így alakult, változtatni nem lehet, és megszökni se.

by **Shukaku** Vas. Júl. 12 2015, 19:27

Mosolygott, és erre Shu is visszamosolygott, olyan biztató jelleggel. Ez már nagyon pozitív visszajelzés volt ahhoz képest, hogy az előbb még el szeretett volna menekülni azt hívén, hogy zavar, vagy éppen azt az indokot kihasználva. De ezek szerint a menekülési ösztön azért ennyire nem volt erős benne, és az idomár és a társa sem voltak annyira félelmetesek, hogy tartsa magát az eredeti tervéhez… vagy nem is ez volt a terve, és csak kéretni akarta magát. Mindegy is, az a lényeg, hogy marad, és ezzel kis hősünknek újabb lehetőséget ad a barátkozásra. Shu először letért az ösvényről, amin eddig haladtak, és egy kisebb csapáson gázolt át, ahol már eléggé nehézkes volt a járás, majd két bokor ágai között bújt be, ahova a sárkány is követte.
-Gyere nyugodtan, nincs semmi, amitől félned kellene. Vannak tüskés bokrok, amik sebezhetnek egy picikét, de ne ijedj meg, ha pontosan követsz, akkor nem eshet bajod, és nem mérgeznek, vagy ilyesmi.
Ezzel tovább kúszott a bokrok alatt, persze ha nem követted, akkor megállt, ha viszont igen, akkor a mászás közben adta meg a választ a kérdéseidre.
-Ne aggódj, a harcolós izét még én sem értem teljesen, és nekem is csak sejtéseim vannak arról, hogy hogyan kellene harcolnom. Timidus viszont keni-vágja az ilyeneket, szóval inkább rá bízd magad, majd ha oda jutunk.
És eddigre, ha minden jól ment már ki is értetek a bozótból, be egy meredek kürtőhöz, ami a barlang bejárata volt.
-Innen már csak egy ugrás. Gyere.
És valóban ugrott, bele a kürtőbe, ami csúszdaként röpítette a barlang másik kijáratához, ahol valóban egy szép tisztás fogadott titeket.
-Meg is érkeztünk.
-Milyen felszerelésed van, és mire húztad ki a pontozásodat?
Csapott bele Timi közvetlen a közepébe… ahogy már megszokhattuk tőle…

by **Nio** Vas. Júl. 26 2015, 21:04

Shu

Ma is örülök, hogy eljöttem. Pontosabban el mertem indulni. Valami hasznosat is fogok ma csinálni, és újabb barátságos emberekkel ismerkedhetek meg, mert kétségtelen, hogy Ők olyanok.
Csendben követtem Shu-t, aki többnyire bozótosokon át vezetett. Nem kételkedtem, hogy rossz fele visz, vagy vörös volna és bántani akar. Elvégre ez a terep már nem olyan barátságos, mint amit megszoktam. Gondolom. A bozótosok után utolsó kihívásként valami csúszda-szerű barlang következett, melyet még nem láttam mióta itt vagyok. Úgy érzem, hogy lassan tényleg ideje lenne megismernem a játékot, és a helyszíneket. Főleg, ha fejlődni akarok én is és tenni is akarok valamit.
A "csúszdából" kiérve fenékkel érkeztem a földre, azonban éppen hogy felálltam, már kaptam is egy kérdést, melyet nem hallgathattam csendben.
-Felszerelésem, és pontjaim...- ismételtem meg, majd kezdtem menümben keresgélni a megfelelő menüpontot, ami kissé nehézkesen ment, mivel nem nagyon volt még rá példa, hogy meg kellett valakinek mutatnom. Így némiképpen kihívás volt. De nem tartott olyan sok időbe és meg is találtam, majd mutattam, amit kerestem. Így egyszerűbb volt.

-A felszerzésemen még volna mit javítom, csak pontosan nem tudom, hogy mit kellene erősítenem- fűztem hozzá egy rövid kommentet, majd nvárakozóan néztem hol Shu-ra, hol Timidusra.

by **Shukaku** Hétf. Júl. 27 2015, 05:35

Timidus nyugodtan lépdelt, majd csúszott le az alagúton mögöttük, egy pillanatra sem szem elől tévesztve egyiküket sem. A kérdésére a feleletet türelmesen, egy helyben üldögélve, tekintetét a lányra függesztve várta. Már abból is vont le bizonyos következtetéseket, hogy Nionak mennyi időbe tellett eligazodnia a saját menüjében. Vetett egy pillantást az adatokra, majd pár másodperc múlva beszélni kezdett.
-Érdemes ismerned a saját pontozásodat és a felszerelésedet. Az ellenfeledét a harcok elején az esetek igen kis százalékban tudod, így legalább a saját adataiddal fontos tisztában lenned. A harc alatt, kitapasztalva az ellenfele gyengeségeit, ennek tudatában fontos stratégiai lépéseket tehetsz, és kihasználhatod ha valamelyik statpontban esetlegesen előnyöd van. Az alap pontok elosztásánál ugyanazt, vagy egyelőre hasonló stratégiát követsz, mint amit én is, Shu pontjainak az elosztásánál. Egyik sem mutat erős kiugrást, tizenöt és húsz százalék között mozognak egymáshoz viszonyítva. Az, hogy az életre több pontot raktál, mivel azt nem kompenzálod felszerelésből nyet pontokkal, jó ötlet volt. A felszerelésed egymáshoz viszonyított adatai már jelentősen eltérnek. A páncélzat teszi ki annak ötvenegy százalékát, tehát feltételezem, hogy arra építesz. Ha azt nem számítjuk, hiszen azt kizárólag felszerelésekből nyerhetsz, akkor az eloszlás negyvennégy százalék erő, harminchárom százalék fegyverkezelés, tizenhárom százalék gyorsaság, és öt-öt százalék a kitartásra és a gyorsaságra. Ha a fegyverkezelés-erő kombinációhoz megtaláltad a megfelelő harcstílust, ez egy ütőképes összeállítás lehet. A tizennyolcadik szintedhez a kitartáspontjaid összessége, ami öt támadást tesz lehetővé, a gyorsaságodhoz mérten megfelelő, átlag pontszám. Fegyvernek a lándzsát választottad. Milyen harcstílust alkalmazol vele? A speciális képességeid mennyire vannak összhangban ezzel a harcstílussal?

by **Nio** Vas. Aug. 30 2015, 11:45

Örültem hogy ismét segítenek kiigazodni a SAO világában, azonban nem nagyon tudtam követni Timidust és szavait. Eléggé hamar felmérte a helyzetet és észrevette, hogy egy kifejezetten kezdővel áll szemben, akit feltehetőleg csak nagy nehézségek árán tud majd megtanítani néhány dologra.
Egy ideig még követtem mondatait, azonban hamar elvesztem az általa mondott adatok és számok tömkelegében. Soha nem voltam valami lángész matekból, és most is többnyire arra teszek pontot, amiben hátrányban vagyok, amiken a legkevesebb pont van. Különösebb stratégiát még annak ellenére sem gondoltam ki, hogy tudom, hogy kellene. Eddig egyedül azzal foglalkoztam, hogy valami megfelelő harci stílust kialakítsak, úgy, ahogy az kezemre esik és könnyebb. Viszont, ahogy látom ez nagyon de nagyon kevés.
Szavait bár nem értettem teljes mértékben, de abban biztos voltam, hogy arra utal, hogy még... finoman... szólva kezdő vagyok. Amit bár tudok, de kimondva valahogy rosszabbul hangzik, mint gondoltam.
-Tudom, hogy nehéz eset vagyok, de nem gondoltam volna, hogy ennyire. Még azt se nagyon tudom, hogy hogy célszerűbb harcolnom- guggoltam le.- Eddig csak arra jutottam, hogy az akrobatikát esetleg tudnám használni a harcok során, de messzebbre nem jutottam. Még csak kísérletezek és próbálgatok szituációtól függően, de valahogy nem érzem, hogy "na akkor ez lesz az".

by **Shukaku** Vas. Aug. 30 2015, 13:01

Shu ugyanolyan értetlenül hallgatta Timidust, mint amennyire értetlenkedve hallgatta Nio is a sárkányt. Az egyetlen különbség kettejük között talán csak az volt, hogy az idomár már nagyon régen megszokta, hogy a sárkány harci stratégiái és hadi statisztikái közül vajmi keveset ért meg, így nem is aggasztotta magát azon, ha valami nem volt számára világos. Egyszerűen megmondta Timinek, hogy ő ehhez nem ért, nem is igazán érdekli a dolog, és bőven beéri azzal, ha Timidus megoldja helyette a pontozást minden szintlépésnél, ha megmondja neki, hogy milyen páncélt vegyen meg, milyen itemeket vásároljon, a harc közben pedig melyeket használja. Persze a gyakorlás ettől még folyamatosan folyt, ő pedig próbálkozott, de soha nem akart érteni a harchoz. Ennek okán gyorsan fel is fogta, hogy mibe keveredett bele szegény Nio, és ahogy a lány leguggolt, ő mellé csüccsent, és egy pici ideig csak megnyugtatóan mosolygott rá, majd kissé hátradőlt, kezeire, pontosabban tenyerének alsó élére támaszkodva, és úgy szólalt meg.
-Ne aggódj, nem kell ezt olyan véresen komolyan venni. Egyáltalán nem vagy nehéz eset, nemhogy ennyire nem, hanem semennyire sem. Az oké, hogy kezdő vagy, de hát sokan kezdők, nem? Úgy tudom, hogy a Ligának vagy a tagja, ugye? Ott van pár ügyes harcos, kérd meg őket, biztosan szívesen gyakorolnak veled, hogy ügyesedj. Bár... azt sem értem, hogy miért nem tették meg eddig. Mióta vagy ott? Vagy... tudod mit? Ne várjunk rájuk, gyere, és gyakorolj velünk! Mi itt vagyunk, ráérünk. Ha ellátogatunk az Arénába, ott még a pályát is beállíthatod úgy, hogy neked a legmegfelelőbb legyen a fegyvered meg a taktikád kitapasztalására. No? Mit szólsz?

by **Nio** Szer. Szept. 09 2015, 12:54

Timidus szavai lehet hogy kissé tényleg zavarosak voltak... esetleg nagyon, azonban.
-A céhnek csak nem régen lettem tagja, és van egy olyan érzésem, hogy egyenlőre csak hátráltatnám őket- jutott eszembe akaratlanul is Yuichi, aki biztosan segítene, de már mérföldekkel lehagyott és nem volna merszem lefoglalni az idejét. Egyébként se lenne gyakorlás belőle. És megígértem neki, hogy fejlődni fogok és együtt szabadulunk ki, és...- A segítséget meg köszönöm előre is!- váltottam témát enyhén vörösödő arccal. - Viszont az arénához még szerintem kevés vagyok. Mind szint, mind pontügyileg. Yuichivel egyszer már voltam arénázni és az ellenfeleinknek 2 harapás voltam... bár volt némi szintkülönbség, az igaz, de még nagyon kezdő vagyok. Küldetéseket kellene csinálgatnom, de kicsit tartok tőlük- álltam fel ezen a ponton mielőtt a gondolataim valami negatív élmény felé kezdenek menetelni. -Egy két hiányosságomat ismerem, amiken kellene sürgősen változtatnom, de többjük igencsak költséges, amire sajnos nincsen sok keretem. Amit szintén orvosolnom kellene... Amúgy merre van az a mező?- kérdeztem egy halk sóhaj után. -Jó volna valami használhatót is tanulnom, amit fejleszthetek valamennyire az én stílusomban kialakítva. Bármilyen is legyen az...- kezdtem lelkesen, aztán viszont eszembe jutott, hogy nem nagyon tudom milyen is az. Harcoltam már az igaz, de azok a támadások szerintem eléggé kiszámíthatóak.

by **Shukaku** Szer. Szept. 09 2015, 13:10

-Vávávávárj!
Torpant meg Shu ismét, pedig alig tettek meg pár lépést. bár a mező már nagyjából kirajzolódott, de az idomár nem lehetett biztos abban, hogy csak ő látja-e, az erre szolgáló magas jártasságainak köszönhetően, vagy Nio is észrevehette már, csak nem tud róla, hogy az a mező bizony az a mező, amerre tartanak. Most persze ez nem is volt lényeges, hiszen mint említettem megtorpantak, Shu pedig értetlenkedve pislogott a lányra.
-Ki mondott neked ilyen butaságot, hogy hátráltatnád őket? Egy céh azért van, hogy segítse a tagjait. Az összes tagját. Ha hátráltatod őket, mert kicsi vagy, és ők olyan elitisták, hogy csak a nagy frontosokat akarják maguk közé, akkor miért vettek fel téged? Ne hidd el ezt a butaságot, hogy hátráltatnál bárkit is, vagy ha van olyan, aki ilyet mondott a céhből... de tényleg... ki volt az? Beszéltél erről Hinarival? Biztos jól leszidná azt, aki ilyen butaságokkal tömi a fejedet...
~Igen, még Hinari sem lehet olyan idióta, hogy a saját céhtagjait kiutálja. Vagy igen? Ennyire csak a fronton jár az agya? Miért engednek akkor oda kezdőket? Atoru bezzeg soha nem panaszkodott Mirire, és azt mesélte, hogy Kokoronak is jó dolga van itt. Hát ez hihetetlen!~
-A szintek miatt ne aggódj, olyan szintet állítunk be magunknak, amilyet csak szeretnénk, és ha csak gyakorlás van, akkor Timi úgysem akar két harapásból megenni, mert akkor nem tudnál gyakorolni. Ugye Timi?
-Valóban.
-Látod? És... és miért félsz a küldiktől? Jó, vannak olyanok, amiket direkt ijesztősre csinálnak meg, de azokat ki lehet válogatni, és azt nem veszed fel. Viszont vannak küldik direkt kezdőknek is, amik viccesek meg aranyosak. És...
Na itt megint csak leesett az álla, és már tényleg morcos lett a Ligára.
-De... figyi! Azért vagy céhtag, hogy a céh segítsen téged. Ha fellépsz a céh bigyuszkájára a menüdben, akkor ott megtalálod a céhbankot, és vehetsz ki pénzt, amennyi kell a felszerelésedre. Megmutassam az én menümben, hogy hol van? A JL-esek tényleg nem magyaráztak el neked semmit?

by **Nio** Csüt. Szept. 10 2015, 12:45

-Nem mondta senki, hogy hátráltatom, őket...- kezdtem kissé meglepetten. Nem éppen erre a reakcióra számítottam. Mondjuk semmi konkrét választ nem vártam, de erre a hevesebb tiltakozásra végképp nem. -Ahogy nézem ez még csak az én fejemben van így tévesen- mosolyodtam el saját butaságomon. Úgy tűnik, hogy csak én gondolom így, hogy nem valami szép dolog másokat zargatni. Hiába... vannak szokásaim, amiket még mindig nem tudok magam mögött hagyni, még akkor sem, ha változtam.- A küldetésekbe meg általában csúnyán belenyúlok. Nem vagyok a horrorok híve, azonban valahogy mindig az lesz a küldetéseimből a végén. Bár igaz, hogy kezdek hozzászokni, de azért talán egyedül mégsem akarok menni. Főleg addig amíg nem vagyok használható. És mivel csak én tudom megtalálni a saját harcmodoromat, még a sok segítség ellenére is... Hogy is mondjam...- vakartam meg tarkómat szavakat keresve.- Segíteni ti is tudtok, hogy gyakoroljak, Yuichi és a céh is, de abban nem nagyon, hogy megtaláljam a számomra kényelmes stílust. Vagy valami hasonló... vagy lehet hogy megint rosszul gondolom. Kicsit megkavarodtam. A céh meg biztosan segíteni fog, de most se vagyok éppen ott. Még igazán be se költöztem még annyira friss vagyok. Majd annak az ideje is eljön, nem?

by **Shukaku** Csüt. Szept. 10 2015, 13:23

-Na azért! Ha valaki ilyesmit mondana, tuti ráuszítanám Hinarit. De... te is verd ki a fejedből ezt a badarságot. Ha hátráltatnád őket, akkor nem fogadtak volna a céhbe.
Ebben azért nem volt annyira biztos, hiszen simán kinézi a céhekből, hogy csak a taglétszám miatt alkalmazzon embereket, de ezt azért nem fogja elmondani Nionak. Vagy legalább is most biztosan nem.
-Jajj... szegénykém... izé...
Erre nem nagyon tudott olyat mondani, amivel a lány is biztosan egyetértett volna, de azért magabiztosan mosolygott tovább, ha Nio engedte, akkor megfogta a kezét. a másik kezével meg a mező felé mutatott.
-Mindjárt odaérünk. És... hát én is keveredtem már olyan küldibe, amit ijesztősre terveztek, de tudnod kell, hogy nem szabad félni. Az összes küldi csak játék. Mindegyik küldi teljesíthető, sőt, az a lényege, hogy teljesítsd, hiszen semmi értelme nem lenne teljesíthetetlen küldiket csinálni. Ez legyen a fejedben akkor is, amikor véletlenül ijesztős küldikbe kerülsz. Ha ügyes vagy, akkor nem eshet semmi bajod, mert a küldi célja az, hogy teljesítsd. Rendicsek?
Halk sóhaj, majd kis fejcsóválás.
-Én sem értem, hogy miért jó egyes Játékmestereknek, hogy ilyen küldiket írogatnak... de hát vannak akik szeretik ezeket. Abból a robotos küldiből azt hiszem már a harmadik verzió megy, és még mindig vannak jelentkezők. De attól még neked nem kell ehhez hozzászoknod. Ha legközelebb találok valami cuki küldit, akkor üzenek neked is, hogy te is fel tudd venni. Oki? Vagy ha te találsz valamit, akkor írj, és megyünk mi, és akkor még egyedül sem kell menned. És igenis használható vagy! Miért ne lennél használható?
~Szuper... a céhlogót persze rögtön rátették, hogy több tagjuk legyen, de elmondani nem mondtak el szegénynek semmit. Hihetetlen...~
Persze kifelé ezt igyekezett nem mutatni, nem akart rosszban lenni ő senkivel, és Timidus meg is mentette a helyzetet.
-Azzal, ha gyakorlod a harcot, a sok gyakorlás közben megtalálhatod a te stílusodat is.
-És ide is értünk. itt a mező. Szóóóóóval... ha gyakorolni szeretnél, akkor felőlem indíthatunk egy KT-t.

by **Nio** Hétf. Okt. 12 2015, 12:59

Időközben meg is érkeztünk a mezőre, persze az odavezető út alatt is mondott Shu egy-két dolgot, mely ugyan jól esett, de sajnos én jobban ismerem magamat. Még Yuichi sem ismer ilyen jól engemet, mint én magamat. És sajnálatos módon tudom, hogy mik az előnyeim és hogy mik a hátrányaim, illetve határaim. A gyakorlással persze egyet értek, hiszem mostanában ez is célom többek között, hogy edzek és fejlődjek, de ugyanakkor tudom magamról, hogy hátrányban vagyok, és eléggé nehezen tanulok ezen a téren.
-Lehet, hogy nem vagyok reménytelen, de könnyű eset sem vagyok, amit tudok nagyon jól- engedtem hogy Shu vezessen.- Vannak félelmeim most is, és szembe is akarok nézni velük, de egy küldetést sem vehetek félvállról. Elvégre a végső célunkat nem felejthetjük el, nem?
Mióta Yuichi belépett az életembe és egyre jobban megismertem Őt, egyre inkább ez a cél lebeg a szemem előtt. Bár nem mindig foglalkozok vele, hiszen néha pihenek is, de van valami, amiért érdemes küzdenem. És csak remélni tudom, hogy Ő is így érez. Mondta ugyan, de ez ügyben is vannak félelmeim. Ami azt illeti e téren nem is kevés...
-Mindenesetre, nagyon köszönöm, hogy segítetek. Lehet, hogy tényleg a céhet is kellene kérnem. Yuichi azért vitt oda, mert biztosan lát bennem valamit, nem?

//Bocsánat a késésért, de munka és suli mellett, nem tudok sűrűn írni Sad

by **Shukaku** Hétf. Okt. 12 2015, 13:39

-Senki sem könnyű eset. Én amikor ide kerültem, féltem mindenkitől. Kerültem minden embert. Tényleg mindegyiket. Örültem, hogy Kayaba Akihiko mellém adta Timit, és inkább vele törődtem, mint az emberekkel, akik eddig mindig csak bántottak. Azóta... azóta hát lettek barátaim, meg ilyenek. Oké, ellenségeim is, de hát semmi sem lehet tökéletes, meg én sem vagyok tökéletes, elrontottam dolgokat, és emiatt megharagudtak rám páran... de ők vannak kevesebben. Sokkal kevesebben. Szóval ne aggódj, senki nem lehet annyira nehéz eset, hogy ne találhassa meg a helyét. Már ott vagy egy céhben, szóval az első... nem is... a sokadik lépést tetted már meg, szóval egyáltalán nem vagy reménytelen. Sőt! És semmit nem kell félvállról venni, a végső cél pedig... hát... igen...
Igen. Ez volt a legtöbb, amit mondhatott, hiszen a nagy közös végső céljukba nem akart belebonyolódni. Legyen elég annyi, hogy mindkettejüknek biztosan vannak végső céljaik, és talán valahol, valamikor még találkozni is fognak.
-És mindenképpen beszélj a céhed többi tagjával is. Sőt... talán ha rögtön Hinához mész, ő kioszt melléd egy pártfogót, vagy valakit. Biztos van abban a céhben is olyan, aki az újoncokért felel. Elég nagy céh már ehhez, és tudom, hogy Hina szeret szervezkedni. Yuichi pedig... persze, biztosan!
-Bizonyos félelmeiddel pedig szembenézhetsz akár most is. Ha a harccal, vagy akár a petekkel kapcsolatban vannak félelmeid, akkor mondd el, a párbajunk során pedig igyekszem úgy küzdeni, hogy előhozhassam ezeket, te pedig túlléphess rajtuk. Párszor már segédkeztem ilyenben embereknek.
És ezzel Shu el is küldte a párbajfelkérést, Timi pedig beállt védekező pozícióba.
-Kezdhetsz te.

by **Nio** Szomb. Okt. 17 2015, 17:37

Elsőre kicsit zavarosnak tűt, amiket mondott. Mindenről mondott egy kicsit apróbb szünetekkel tarkítva. Egy pár pillanatnyi gondolkodás után mosollyal válaszoltam én is összefoglalva mindent, ami jelenleg a fejemben zajlott, bár voltak olyan részek, amiket nem nagyon tudtam szavakkal körülírni, de arcom valamennyire kimondta azokat is.
-Nem az emberektől, vagy a petektől félek. Még csak nem is a küldetésektől. Inkább a félelmetes, horror filmbe illő elemektől. Kíséret város, szellem hajó, meg ilyenek. Bár ez az egész SAO ilyenbe illik, de végső soron nem magától a játéktól félek. Ami a pártfogoltat illeti,...- ezen a ponton jutott szóhoz arcom is, mely egy egyre erősödő pirosságként jelentkezett- ha jobban belegondolok Yuichi volna a az... Bár nem Hinari jelölte ki mellém. A kapcsolatunk ennél bonyolultabb... vagy egyszerűbb... Mindenesetre másabb- tettem pontot a téma végére, még mindig furcsa ez az egész, ami Yuichi és köztem van. Mióta beköltöztem a kastélyba majdnem mindennap látom...
Ezen nem tudtam sokáig elmélkedni, mert Shu máris küldte a felkérést, ami ugyan elterelte a gondolataim Róla, de arcomon még mindig nyoma volt. Azonban el is fogadtam, és a párbajra kezdtem összpontosítani. Elővettem lándzsámat, és vártam, hogy elkezdődjön, de mikor lejárt az idő és a párbaj kezdetét vette megtorpantam.
Az igazat megvallva egyszer arénán küzdöttem állatidomár ellen, de az aréma az más. Párbajon még soha nem harcoltam idomár ellen. Melyiküket kellene támadnom? Tudom, hogy a petje nélkül valószínűleg nem védtelen, de azt nem tudom, hogy kellene kezdenem. Kissé tanácstalan vagyok, de gyakorolni és tanulni akarok.
-Kérlek kommentáljátok, ha valamit rosszul vagy jól csinálok,mert az igazat megvallva idomár ellen még nem volt szerencsém küzdeni.
Fűztem hozzá egy csepp megjegyzést, majd egy nagy levegő után elkezdtem. Shu-t támadtam, mivel bár Timidustól valószínűleg vagy pofont fogok kapni, de egy párbajban gondolom maga az idomár élete számít, a pet ebből a szempontból egy fegyver, mint egy kard, vagy mint a lándzsám.
Miután eldöntöttem, a szokásos kezdésem mellett döntöttem. Ami gyakorlatilag arra szolgál, hogy megtudjam, hogy mit tud ellenfelem, így szimplán nekifutásból támadtam Shu oldalát megcélozva lándzsám hegyével a találat reményében, aminek ugyan vajmi kevés esélye volt, de próba szerencse.
Támadásomat követően mögöttük tisztes távolságra érkeztem és védekező pozícióba vártam a kommentárt.

Statok:

by **Shukaku** Vas. Okt. 18 2015, 09:07

Az, amit Timi mondott, még Shu számára is zavaros volt, hiszen eszébe sem jutott, hogy valaki egy ilyen édes és aranyos sárkánytól, mint Timidus, félni tudna. Na jó, persze lehet félni, csakhogy az butaság lenne, és mivel Nio már talán egy órája is velük bandukol, de egy fél órája már egészen biztosan, így tuti, hogy nem a petektől fél. Különben is, a JL céhházában is élnek petek. Az, hogy az emberektől féljen... na az már sokkal elképzelhetőbb volt, azzal viszont Timi sem tudott mit kezdeni, hiszen még a társa, vagyis maga Shu is tartott az emberektől. Sokkal inkább, mint Aincradtól, a világtól, ami úgy látszik Nio rettegésének volt az alapja.
-Na várj! Hol illik az egész SAO kísértetvárosokba meg szellemhajókba? Oké, kalózhajót már láttunk, és mondjuk Halloween alatt voltak szellemek is, de az inkább vicces volt, mint ijesztő. Te... szerintem te nagyon nem vagy szerencsés, ha mindig pont az ijesztő küldikbe botlasz bele, mert a SAO igazándiból... vagyis...
Itt egy kicsit megtorpant, és megvakargatta a tarkóját.
-Szóval az is lehet, hogy pont én vagyok a szerencsés, és még csak kevés ijesztős küldin voltam, de valahogy én mindig a vidám dolgokba boltok bele, ahol kedves helyieknek kell segíteni. Mondom, tuti az lesz, hogy ha küldit veszek fel, akkor jelzek neked, hogy gyere te is, és ott akkor majd meglátod, hogy nem kell félni. A játék meg... a küldik azért vannak, hogy teljesítsük őket. Nekem még soha egyetlen küldimen sem esett baja senkinek, vagy ha igen, az is csak blöff volt, és utána szépen visszatért. Yuichi pedig...
Itt már szélesen vigyorgott, bár azért egy kicsit aggódott, de nagyon remélte, hogy ezzel a lánnyal nem olyan goromba a fiú, mint vele volt... sőt, egyáltalán nem goromba, csak félreértették egymást, de majd ez is megoldódik.
-Szóval bonyolultabb kapcsolat... hmmm...
Hangzott el a tipikus Junos hümmögés, amivel jelezte, érti, hogy mire célzott a másik.
-Hát... akkor sok boldogságot kívánok nektek, és örülök, hogy megtaláltátok egymást. ^^
Ezután már a küzdelemé, na meg persze a kommentáré volt a szerep. Shu, megpróbált kitérni a szúrás elől, de azért hagyta, hogy a lándzsa hegye megkarcolja kissé, és közben fél térdre ereszkedett, mintha megrogyott volna. Ám ekkor már röppent is Timidus, ám még nem támadott, csak kőrözött az ellenfél körül.
-Az idomárt támadtad. Ügyes. A felszerelésed és a mozgásod alapján a gyorsaságod a szintedhez megfelelő. Ahhoz, hogy többet tudjak, ismernem kellene a pontozásodat, vagy elnyújtani a harcot. Látom, hogy gyorsabb vagyok, talán háromszor is támadhatnék, mire reagálni tudnál. Tartod a távolságot, ami lándzsánál fontos. Ügyelj arra, hogy most, hogy két felé kell figyelned, a fegyvered mindkét végét használhatod arra, hogy egyik irányból se tudjanak megközelíteni. Mit teszel akkor azonban, ha ez mégis megtörténik?
Egy hirtelen ugrással megpróbált közel férkőzni Niohoz, átölelve a testét szárnyaival, mancsaival, és még a farkával is, majd megpróbálta megharapni.

Pontok:

by **Nio** Vas. Okt. 18 2015, 13:44

Jól esett, amit mondtak, amit Shu mondott, és amit Timidus is. Bár lehet hogy csak én gondolom ezt az egész SAO-t valami rémálomba illő helyzetnek, bár szerintem bizonyos szempontból az is. Mindenesetre Yuichit egy ideig félrerakom fejemben, mert ha ott van valószínűleg nem tudnék figyelni sem a harcra, sem a megjegyzésekre, amiket Timidus hozzáfűz stílusomhoz... jobban mondva támadáshoz. Bát kezdek gyanakodni, hogy eddigi párbajos kudarcaimat nem az okozta, hogy nem tudom használni a fegyverem, hanem sokkal inkább az, hogy a felszerelésemre nem fordítottam kellő figyelmet.
Ami azt illeti úgy tűnik jól kezdtem, azonban, mikor Timi testem körül kezdett csapkodni és harapni kicsit bepánikoltam. Itt ott el is talált apróbb pixeleket kiszakítva belőlem mire észbe kaptam. Védekeznem kell. De pontosan hogyan?
Igazából nem is gondolkodtam, csak hagytam hogy testem mozduljon valahogyan. Így lándzsám nyelével próbálkoztam minnél távolabb ellökni magamtól Timidust, illetve ezzel egy időben magam is hátrálni kezdtem addig, amíg vissza nem nyertem egyensúlyomat, és ismételten levegőhöz nem jutottam. Nem gondoltam volna, hogy így is támadhatnak. Szophie az arénában másként harcolt, Chant meg nem is láttam. Mindenesetre nem számoltam ezzel a lépéssel. Nemcsak a felszerelésen, de a taktikán, illetve más kasztokat is jó volna minnél hamarabb megismerni, hogy tudjak mit kezdeni velük, ha úgy adódna. Azonban...
Most megint rajtam a sor. És már tudom is hogy hogyan. Bár kezdek kicsit elbizonytalanodni, tekintve, hogy nem sikerült valami jól a védekezésem szerintem.
Miután összeszedtem magamat támadni kezdtem. Ez alkalommal nem Shut volt a célpont közvetlenül. Elsőként elfutottam szinte hajszál pontosan mellette, majd mikor kellő távolságba értem hátát céloztam meg. Eztán ismét tartva a távolságot megálltam, és testem védelmében magam elé emeltem a lándzsámat úgy, hogy ezúttal tudjak védekezni ha Timidus támad... pontosabban remélhetőleg, mivel valószínűleg nem így fog ismét támadni, ahogy az előbb.

by **Shukaku** Csüt. Okt. 22 2015, 13:21

Timidus azért ügyelt arra, hogy a nagy szintkülönbség miatt ne érjen azonnal véget a küzdelem, így néha-néha direkt mellé harapott, hogy azért a félelmet továbbra is fenntartsa. Látta, hogy a lány pánikol, és pont ezt akarta előidézni. Ez kellett ahhoz, hogy megbizonyosodjon arról, hogy tényleg képes harcolni azokban az esetekben is, amikor esetleg félnie kell. Egyértelmű volt, hogy itt a gond, hiszen a világot is valami szörnyű helynek látta, a világtól is fél, félelemmel pedig nagyon nehéz és kényelmetlen élni. Meg kellett tanulnia nem félni. Most viszont a sárkány hagyta magát. Hagyta magát ellökni, de csak addig, hogy Nio ismételten Shut támadhassa. Ezúttal azonban már az idomár is felkészült, és megpördült a saját tengelye körül, hogy szembenézzen ellenfelével, aki elfutott mellette. Ez persze a szúrástól nem védte meg, ám most rajta volt a sor, hogy ráfogjon a fegyverre, amelyet Nio védekezésképpen maga elé tartott. Mindkét kezével megpróbálta megmarkolni, miközben Timidus, a harcművész példáját követve, a hátát próbálta végigszántani a karmaival.

by **Nio** Hétf. Nov. 02 2015, 12:24

Az ellökés ugyan sikerült, de gyanítom, hogy csak engedett Timidus, elvégre nem hiszem hogy hasonló szinten lennénk. Mindenesetre következő támadásomra úgy láttam, hogy Shu nem számolt, aminek azonban nem éppen az lett a következménye, amit én akartam, tulajdonképpen nem is tudom, hogy mit vártam. Talán azt, hogy ismét szemből támad rám Timidus. Azonban nem így lett.
Shu megfogta fegyveremet, Timidus meg hátam mögül kezdett támadni. Erre végképp nem számoltam, de tény, hogy meg lehet fogni az ellenfél fegyverét. Talán csak Yuichinál láttam ilyet, hogy megfogta az ellenfele fegyverét, de nem vagyok benne biztos. Mindenesetre eléggé rosszul érintett. Az agyam leblokkolt, hogyan kellene mégis kitörnöm ebből a helyzetből? Speciális képesség? Akrobatika? Egyik sem éppen helytálló. Egyik képességemet sem tudom használni ebben a helyzetben, és az akrobatikám sem éppen a legmegfelelőbb, még túl kicsi szinten van, ahhoz, hogy sikerrel alkalmazzam egy nálamnál nagyobb szinten lévő ellen.
Bár nem voltam biztos abban, hogy sikerül-e amit teszek, de tennem kell valamit, ami feltehetőleg kihúz a csávából. Megragadtam erősebben fegyveremet, és mint valami civakodó gyerek, aki a játékáért küzd, elkezdtem magam felé ráncigálni, majd egy óvatlan pillanatban mégis úgy döntöttem, hogy megpróbálok valamit, bár annak is megvolt az esélye, hogy ezzel Timidus karmai között végzem, ami egyébként is nézeteim szerint elkerülhetetlen volt.
Mindenesetre egyik pillanatban hirtelen aktiváltam első speciális képességemet, amit lándzsám hegyének ezüstös csillogása kísért, majd megduplázódott gyorsasággal kirántottam a fegyveremet Shu kezei közül.
Ennek eredményeként a fegyveremet sikerült megmentenem, de a hátra esés és az egyéb körülmények elől nem menekülhettem meg.

by **Shukaku** Szer. Nov. 04 2015, 06:56

Shu felnevetett, majd ahogyan Nio tette, ő ugyanúgy rángatni kezdte a fegyvert, persze vigyázva arra, hogy a hegyes és éles pengétől távol tartsa magát. Mivel súlyemelése egyiküknek sem volt, így talán az idők végéig civakodhattak volna. Shunak bár jobb volt az akrobatikája, tehát tudta, vagy legalább is érezte, hogy hogyan helyezze a testsúlyát, hogyan mozduljon ahhoz, hogy a másiknak ne sikerüljön megszereznie a fegyvert, Nio azért sokkal erősebb volt, meg a lándzsa is biztosan jobban ragaszkodott eredeti tulajdonosához, mint egy vadidegen idomárhoz, akinek egyébként nem is állt jól a kezében az ilyesfajta eszköz. Persze a küzdelmet nem ez döntötte el, hanem a képesség, amit a lány választott. Shu már a csillogós fázisban riadtan ugrott vissza, azt várván, hogy majd olyan effekt következik, mint a nodachinál, vagy valami fénysugaras sebzés, vagy ilyesmi. Persze látni is akarta, így nem az ugrásra figyelt, tehát újra az lett az eredmény, hogy a végére a fenekén csücsült, szembe az ellenfelével, aki ezek szerint szintén ezt a remek harci pozitúrát vette fel. Ez a szituáció pedig arra ösztökélte Shut, hogy nevetve hátradőljön, és úgy döntsön, nem folytatja tovább a harcot.
-Ritkán élvezem az ilyesmit, de te szórakoztatóan játszol. Ügyes vagy!
Dicsérte meg ellenfelét még mindig mosolyogva, és ekkor már újra ülve. Timidus is közéjük lépett, és tekintetét a harcművészre szegezte.
-Már a csata elején kértél arra, hogy emeljem ki azt, ha valamit rosszul csinálsz. Biztos voltál abban, hogy valamit rosszul fogsz csinálni. Légy magabiztosabb. Ez hiányzik a harcstílusodból. A lépéseid, a döntéseid jók, csak túl sokat gondolkodsz rajtuk, ezt pedig kihasználhatja a támadód. Bízz önmagadban, bízz a tudásodban. Sem a technikáddal, sem a stílusoddal nincs komolyabb probléma a szinteden. Az a probléma, ha ezt te nem hiszed el.

by **Nio** Csüt. Nov. 12 2015, 12:49

Meglepett, hogy Shu felnevetett, ami hatására nekem is nevetni támadt kedvem. Ami érthető, mivel tényleg egy elég vicces helyzet alakult ki. Shu is a földön kötött ki ahogy én.
-Tényleg az volt- értettem egyet az idomárral. Régen párbajoztam, talán ideje lenne ismét keresni szintemhez méltó ellenfelet. Attól tartok Shunak és Timidusnak egy harapás lennék.
Lassacskán felemelkedtem leporolva magamat. Közben pedig Timidus jellemzésére figyeltem. Az igazat megvallva nem nagyon tudtam eldönteni, hogy dicséret volt vagy egy szolid kritika. Bár ez annyira nem számított.
-Magabiztosság és gyorsabb reagálás... - foglaltam össze szavait kissé elgondolkodva. -Akkor ideje ismét párbajoznom- tettem hozzá egy széles mosollyal azt ami az előbb még csak a fejemben volt.
Nem tévedtem sokat, gyakorolnom kell, de amit eddig csináltam azzal nem volt gond. Ennek örülök is, és ezek szerint jó úton is haladok. Vannak még ugyan hiányosságaim, de korán sem olyan nagyok, mint képzeltem. Talán még könnyebben kiküszöbölhetőbbek, mint az korábban gondoltam.
-Köszönöm nektek!- tértem vissza gondolataimból. -Örülök, hogy találkoztunk. Tényleg szórakoztató volt, de nem sűrűn látni, hogy valaki a fegyveremre markol...- raktam el közben az említett tárgyamat, mely mostanra már tényleg a szívemhez nőtt, még akkor is, ha nem éppen azért választottam első belépéskor, mert forgatni akartam.

by Ajánlott tartalom

	Pontok	Felszerelés	Mesterke	Összesen
Élet	45	4	0	49
Fegyverkezelés	45	30	1	76
Erő	3	0	0	3
Irányítás	45	43	0	88
Kitartás	40	14	0	54
Gyorsaság	40	15	0	55
Speciális képesség	40	17	0	57
Páncél	0	55	0	55