Artes pláza [T4]páncél, [T2]potion, [T2] és [T1] kristály

Megkaptam a választ, tehát az Artes pláza, na kutakodjunk egy kicsit első szint, Kezdetek Városa, Keleti rész, tehát gondolt arra, hogy akár még egyes szintű is lehetek, a találkozás előtt, sokat gondolkoztam azon, hogy kölcsönveszem Marluna maszkját a megbeszélés idejére, majd végül úgy döntöttem, hogy nincs rejtegetnivalóm, abból nem lehet probléma, ha egy céhvezér tudja hogy fegyverkovács szándékozom lenni, egyébként is Asato csak jókat beszélt róla eddig, és elindultam a megadott helyszínre, mikor odaértem a bejáratnál várakoztam egy darabig.

Mitot kivételesen nem küldöm el ebédszünetre, nem árt, ha ő is találkozik ezzel a Cearso nevezetű emberkével. Több szem többet lát, plusz megbízom a segédem értékítéletében, tehát számít az is, hogy neki milyen lesz az lső benyomása. És hát mivel én mostanában jó, ha heti egyszer vagyok itt a boltban, elsősorban Mito lesz az, aki találkozik és érintkezik majd a fiúval... feltéve ha létre jön az üzleti megállapodás.
A tea, gyümölcslé és a Mito által készített válogatott sütemények ki vannak készítve az egyik vendégváró asztalhoz, én magam ott várakozok a menümben pötyögve és kényelmesen ücsörögve, segédem pedig egy süteményköltemény kreálásával van elfoglalva a pult mögött.

Megérkeztem a helyszínre, és úgy néz ki itt már vártak rám, igazi terülj-terülj asztalkámmal, persze egy ideje már nem hozz lázba az ételek látványa, de akkor is szép gesztus a részükről. Odasétálok az asztalhoz, majd leülök egy szabad székre. Majd pár másodperc néma hallgatás után megszólalok: Cearso. A viselkedésemből valószínűleg már most leszűrhették, hogy nem igazán vagyok az a szociális típus.

Ahogy megérkezik a fiatalember, már csak illendőségből is kezet nyújtok neki, de a szemszíne azért elég ütős, meg kell hagyni. Nem tudom hogy fogom állni a tekinteté. Mi ez, talán kontaktlencse? O.o Nah, mindegy, Anatole, kapd már össze magad, ennél azért profibb vagy! >.<
- Üdv nálunk! - Ha elfogadta a kézfogást, utána leülök én is. Ha nem, hát az elég fura. - Anatole vagyok, a segédem pedig Mito. Teát vagy inkább valami mást innál? Mivel szolgálhatok?

A kézfogást illik elfogadni, vagy legalább is valami ilyesmiről hallottam a szüleimtől. Tehát elfogadom a kézfogást, majd egy darabig csak a zöld szemét nézem, Miért nem lehet nekem is ilyen normális szemszínem? Mondjuk már megszoktam, hogy az emberek a szememet nézik meg legelőször. És miután bemutatkozott és bemutatta a segédjét automatikusan két darab papírcetli után nyúlok, és felírom rá a neveket. - Elnézést, megszokás. És azt hiszem a tea megfelelő lesz.- Nem tudom meddig fog tartani a beszélgetés, de azért jó lenne, ha egész végig meg tudnám tartani a józanságom.

Állom a fiú tekintetét, majd elmosolyodom a cetli dolog láttán. Alapos és felkészült. Ez eddig egy jó pont. Töltök neki a kért teából, magamnak pedig a jól megszokott limonádémból. Ezután elkényelmesedek a székemben ülve, egyik lábamat keresztbe vetem a másikon.
- Nos, akkor kérlek vázold fel a távlati terveidet. A terveidet a játékban és a terveidet a kovács szakmában.

-A terveim? - kérdezem csodálkozva -Nem igen vannak terveim.- Majd hozzáteszem az utolsó szócskát: -még. Egyenlőre a legfontosabb, amit szeretnék, ha nem kerülnék a figyelem középpontjába. Azt a levelet is csak hosszú kínlódás után írtam meg magának, és nem gondoltam volna, hogy fogok rá választ is kapni. Ami a fegyverkovácsságot illeti a közeljövőben szeretném T3-ra léptetni, és már nem is kell sokat várni vele.

Végre egy fegyverkovács, aki a T3-ra lépés előtt áll. Jójó, ott van Ayani is, de a folyamatos nyersanyaghiánya és a szűkös receptfelhozatala miatt sosem számolok vele, hacsak nincs konkrét kérésem irányában. Mint mondjuk az igazság rúnája, de hát már azt is Silver készíti. Nah igen, bosszantó a JL logó annál a férfinál, kardofrgató és még kovács is. Fene. Viszont a kovács kérdést lehet másként is orvosolni. Azonban arra kíváncsi vagyok, hogy működik-e rajta a képességem, így az előre megbeszél jelzés alapján figyelmeztetem Mitot, hogy dobja be magát. A jel, hogy a pohár száján körbehúzom párszor az ujjam, mintha csak szórakozottan játszadoznék. Ezt látva nem én, hanem a segédem kezd el tovább beszélgetni, addig is van időm koncentrálni a Spionfióka képi aktiválására és a kutakodásra az adataiban.
- És hogy jövünk képbe mi? - Kérdez ezúttal vissza Mito - Alapanyag szükségleted van, vagy vevőkörödet szeretnék kiszélesíteni? - Közben könnyedén sikerül aktiválnom a képim (nem kell képipróbát dobnom hozzá) és az infók meglepőek. Ilyen alacsony szintű íjász szólósként hogy tudta ilyen könnyedén felhúzni a kovácsolását. - Kik voltak eddig a társaid? - Kérdezek ezúttal már én is, visszatérve az adathullámok tengeréből.

-Mondtam, hogy nincsenek terveim. És társaim se igazán

- Szólósként képzeled el magadat a jövőben is, vagy nem zárkózol el egy céhhez való csatlakozástól sem?

-Mind a két opciót el tudnám képzelni, de sajnos nem vagyok se kardforgató, se árnyharcos és a kiképzőt sem szándékozom használni.

- A kiképzőre csak azért van szükség, hogy velük lakhass - vág bele a beszélgetésbe vigyorogva Mito, és ha megfigyeled, a fiú életcskjánál nem is szerepel az Artes céh ikonja.

-Értem, de eddig azért sikerült ilyen szintre emelnem a kovácsolásom, mert nem használtam kiképzőt.- Egy pillanatra elgondolkozok, vajon mondjam el nekik? Nem, ha ennyiből nem jönnek rá, hogy mire utaltam, akkor inkább ezt meghagyom magamnak. Így is rengeteget számoltam, mikor utoljára úgy döntöttem, hogy nem használom a kiképzőt. -Mondjuk sok értelme úgysincs T3 fölé menni...

- Miért? Miért nem használtad a kiképzőt? - vág bele ismét a beszélgetésbe Mito. Neki sem állt szándékában élni ezzel a lehetőséggel, de neki erre megvolt a maga oka: nem volt rá szüksége, úgysem lépett ki a kezdetek városából, hacsak nem volt muszáj. Viszont érdekelte, hogy más miért nem teszi ezt.
- Azért nem nem akarsz T3 fölé menni, mert nincs aki T4-es fegyvert venne, vagy valami más oka van? - kérdezek már ezúttal én.

-Mondjuk azt, hogy amíg nem feltétlen szükséges, én nem szívesen használnám.- Egyszerű matek pedig, a kiképző kevesebb lehetőséget ad, mintha saját magától lépked az egész. Hiszen: -A kezdő kiképzős, nagyjából annyit ér, mint egy nyolcas szintű játékos, és amíg egy tízes szintűről nem tudod elmondani, hogy kiképzős-e, addig egy nyolcasról biztosan állíthatod, hogy nem használt kiképzőt. Mégis kit választanál: Akiről biztosan tudod a dolgokat, vagy azt akiről csak bizonytalan információid vannak. Ráadásul ha találkozol valakivel aki így kilences szintű, arról biztosan állíthatod, hogy már képes nagyobb szintű felszereléseket használni. Persze ennek a rendszernek is meg van az a hátránya, hogy a rendesen tízes szintű játékosokra szintén kevesebbet mer bízni az ember. Ami meg a másodlagos jártasságot illeti, ezentúl szeretnék másra is koncentrálni a jártasság fejlesztése helyett. Hiszen eddig olyan dolgokat áldoztam rá, amiket másra is fordíthattam volna.

- Jól látod, magam is erre a számolásra jutottam. - Bólintok egyetértően, Mito pedig inkább csöndben marad. Sosem járt még utána a kiképzőtisztnek, így nincsenek is annyira beható ismeretei az egész mechanizmusáról. A hallottakat elraktározza magában, aztán nemtörődöm módon vállat von és keni tovább a piskótát a krémmel.
- A jelvényekre gondolsz? - Ha jelvényekkel fejlesztette fel ilyen magasra a kovácsolás szintjét, akkor már az mindent megmagyaráz. Hogy miért nem kellettek hozzá neki társak és hogy mitől volt ennyire dinamikus a fejlődése. És így már az is világos előttem, hogy miért akar betársulni. Mi segíthetnénk a kovácsolása további felhúzásában, ő pedig tudna más statja fejlesztésére koncentrálni. Remek, van sütnivalója, ez nem kétséges.
- Mit szólnál akkor, ha esetleg ajánlanék neked egy céhtagságot? - Addig nem folytatom tovább a gondolatmenetet, amíg nem látom a reakcióját?

-A jelvényekre is.- bólintottam. -Mielőtt elfogadnám kérnék pár percet egy négyszemközti beszélgetéshez.- Nem szoktam a betegségemről beszélni, de azt már rég eldöntöttem, hogy ha egyszer véletlen céhközelbe kerülnék, a céhvezérnek erről beszélni fogok. Nem azért, mert ki akarom adni magamból, hanem mert erről feltétlen tudnia kell, ha az emberei között akar tudni.

- Akkor én elmentem kajálni. Csáó főni, majd jövök! - Mito ki is használja az alkalmat, hogy elslisszolhasson egy általa csak rövidkének nevezett, de amúgy legalább egy órás ebédszünetre, aminek tudom, hogy a javát úgyis a barátnőjével lógva tölti. Megszoktam már és amúgy sem tudom rendre nevelni. Csak ráhagyom, a dolgát úgyis mindig rendesen elvégzi. Még azonban mielőtt kimenne, szórakozottan megpaskolja a vállad. - Jófej vagy, remélem bevesz és látlak még itt - Majd meg se várva a választ, csak rádvigyorog és már sprintel is el.
- No de mielőtt belekezdenénk, volna pár feltételem... Ha megengeded, vázolnám.

-Rendben, akkor kezdd te.- fölösleges mesélnem, ha még a feltételeket sem tudnám teljesíteni

- Elfogadom és ésszerűnek tartom az indokaidat a kiképzőtiszttel kapcsolatban. A céhházunk viszont valóban a tizedik szinten van, ahogyan arra a segédem is utalt. Így tehát ahhoz, hogy valóban velünk élhess, el kell érned a tizedik szintet. Ebben tudunk segíteni, de alapvetően rajtad múlik. Azért szeretném, ha csatlakoznál hozzánk, mert egyrészt jó gondolkozású fiatalembernek tűnsz és Shu is jó véleménnyel van rólad, másrészt pedig a céhboltba értelemszerűen céhtagok kerülnek. Mito nem követi a céhem elveit, ezért nem csatlakozott hozzánk. Kérdés, hogy te egyáltalán mennyire értesz ezekkel egyet... - S hogy tisztába tegyem a dolgokat, lehívom a menüm és üzenetben átküldöm neki a céhleírásunkat.

-A többséggel egyet is értek, és ha nincs más út, a kiképzőt is szívesen igénybe venném, de mint mondottam volt nem szívesen tűnnék ki a többi játékos közül. Főleg mert az én egyediségem nem olyan, amit szívesen a világnak kürtölnék.- Megvárom mit reagál, és csak utána kezdek el mesélni a betegségemről, azt is csak akkor, ha szükséges.

- Ha komolyak a szándékaid velünk, akkor arra kérlek, hogy ismerd meg a többieket is. Nem szokásom nélkülük dönteni és ha ők is elfogadnak, csak akkor tehetem hivatalossá a tagságodat. Gondolom ez érthető, egy közösség így működik. Ami azt illeti... a céhem a kezdetekben eléggé magamutogató társaság volt, de hmar rájöttem, hogy ez nem járható út. Azóta szinte teljesen kicserélődött a gárda és ha találkoznál velük, magad is tapasztalhatnád, hogy nem éppen arról híresek, hogy hivalkodóan kitűnnek. - Lenyitom a menüm és sorra mutatok a fotókra, mint egy büszke apuka.
- Esutel a kezdetektől mellettem van, eléggé csöndes és visszahúzódó. Íjász, akárcsak te. Saya szintén íjász, egy vidám kislány a maga furcsaságaival. Amnéziás, akárcsak Gilbert, a lovagot azért hívtam magunk közé, hogy tudjanak segíteni egymásnak Sayaval az emlékeik felidézésében. Alex a legnagyszájúbb mind közül és elég keményfejű is, de ugyanúgy csupaszív ember, mint Jun. Meredith pedig... Meredith kemény dió, de könnyű őt is megkedvelni. Zseniális művész, remekül rajzol. Shut pedig már nem kell bemutatnom. Keresd fel őket és majd mondd el, hogy mi a te véleményed róluk! Benne lennél?

-Akárcsak én?- Húztam fel a szemöldökömet, hiszen nem is mondtam el, hogy íjász lennék, csak annyit mondtam, hogy nem vagyok se kardforgató, se árnyharcos, ebből hogyan jöhetett az, hogy íjász vagyok? És amikor a kis Sayát és a problémáját említi, máris máshova száll a kíváncsiságom.- Ohhh, akkor nem csak nekem vannak problémáim az emlékeimmel...-hupsz, elszóltam magam.- Akkor már el is mondom az egészet. Felveszem a komoly pózt: kihúzom magam teljesen és Anat szemébe nézek.- Van egy betegségem, még a való világból, amit Aincrad se tudott igazán meggyógyítani. Gyakran kihagy a memóriám. A helyzet az, hogy nem csak információk esnek ki, hanem egyik pillanatról a másikra minden eltűnik, és egyáltalán nem, vagy alig emlékszem az előtte történt dolgokra. Néha súlyos kellemetlenségeket tud okozni. Ha így is megkísérled, hogy a céhedbe kerüljek, szívesen találkozok a többiekkel is.

Ehh, elszóltam magam. Most kamuzzak Shuval, aki nem is biztos, hogy tudja róla, hogy íjász, vagy öntsek tiszta vizet a pohárba? Jobb az utóbbi, mert mint tudjuk, a hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. És amúgy sem kenyerem a hazugság. - Utólagos engedelmeddel és elnézésedet kérve.... de ellenőriztem az adataid. Képesség. De nyugalom, nem szándékozom visszaélni vele. Viszont akkor már nyíltan is mondhatom: negyedik szintűként a 150-es kovácsolási szint igazán dícséretes. Viszont akkor már kérdeznék is: Hogyhogy még csak negyedik szintű vagy bő két év elteltével is?
A betegségét hallva elgondolkozom és konstatálom, hogy nagyon sok tanulnivalóm van még az orvostudományt illetőleg. - Engem nem zavar, s bár nem mondhatom, hogy segíteni tudok, de emiatt nem fog hátrány vagy megbélyegzés érni.

- Érdekes egy képesség, de ha kérdezel ezeket biztos... talán elmondtam volna. És hogy miért vagyok még csak négyes szintű? Mondjuk úgy, hogy történtek olyan dolgok a kezdetek kezdetén, amik elvették a kedvem a játéktól, és egy ideig csak a a főtéren bolyongtam, mint egy csodára várva, hátha egyszer kikerülhetünk innen, de ahogy tapasztalom ez rendes fegyverkovácsok nélkül nem igazán fog sikeredni.

Ismét csak jó a meglátása, tetszik az észjárása. Az pedig, hogy nehézkesen indult be számára az itteni élet, nem újszerű dolog és nem is ítélem el érte. - Mik a céljaid? Kivinni a játékot és kijutni? Ezért harcolnál akár a fronton is? Vagy csak szeretnél túlélni és átvészelni ezt az időszakot? Vagy csak élvezni akarod végre az életet, akkor is, ha mindezt bent kell megtenned?

-A lehető legkevesebb kár okozásával a lehető legtöbbet megtapasztalni.- Hiszen én végül is elsősorban programozó vagyok, és csak utána íjász.- Ha nem szükséges nem fogok beleavatkozni a világgal való küzdelmetekbe, persze mint fegyverkovács támogatni foglak benneteket.

- Ez így rendben van, ehhez mérten támasztok feléd elvárásokat. Azonban most már térjünk ki arra, hogy neked milyen elvárásaid vannak velem és a céhemmel szemben!

- Ismét csak ismételni tudom magamat, nincsenek terveim, és emiatt elvárásaim sem igazán. Majd én megpróbálok igazodni a kialakult helyzethez.- Ráadásul eredetileg nem is terveztem belépni a céhbe, de ez is az alkalmazkodási folyamat része lett.

- Akkor elmondom inkább én az ajánlataimat, vagy nevezzük inkább támogatásnak a céh részéről. A cuccaid egészen jók, de ha igényelnél jobbakat, segíthetek beszerezni őket. T2-től pedig már biztosítjuk neked a legkorszerűbb, legjobb kompakt felszerelést. Ami pedig a kovácsolásodat illeti: Gondoskodok arról, hogy minél előbb fel tudd húzni magad T3-ra. Az érclátóink közül többen is T2-es szinten vannak, szóval lesz alapanyag. Milyen receptjeid vannak?

- Nekem nincs receptem, vagy erről nem adott információt a képességed? Ne aggódj, a T3-as fegyverkovácsolást már biztosítottam magamnak. Már csak várnom kell egy keveset.

- Nem, ennyire részletekbe menően nem tudok informálódni, de köszönöm, hogy beavattál. Viszont azt is láttam, hogy a kovácsolás mellett a kristályírás is érdekelne. A céhemben van két író is, egy T1-es és egy T2-es is. Az írásodat is fel akarod húzni Tier 3-as szintre, vagy megelégednél az egyes szint összes receptjével?

-Ha kéred, és szükség is van rá, akár felvihetem T3-ra is, de ez már nem menne önerőből. Persze ehhez sincs receptem.- Teszem hozzá tájékoztató jelleggel.

- Nem szükséges. Jun hamarosan T3 szintre tud lépni, Shunak is megvan a szintje a T2-höz, így megkaphatnád az összes receptjét. Persze ez csak egy elmélet, ezt velük is meg kellene beszélnem, de szerintem nem lenne ellenükre, főleg ha ezzel neked és a céhnek is segítenek.

-Látod, erre nem is gondoltam. Nem vagyok hozzászokva a csoportmunkához.

- Akkor... mindez megfelel így neked? Van még hozzáfűznivalód, ellenvetésed a ma elhangzottakkal kapcsolatban?

-Igen, ez teljesen megfelel, egyetlen kérésem lenne, ha lehet, a betegségemet kezeld bizalmasan.

- Természetesen. Rád bízom kit avatsz be és mennyire, de ha javasolhatom, akkor bátran kezdeményezz beszélgetést Sayaval és Gilberttel. Sayaval könnyebben fog menni, Gilbert nehezebben nyílik meg.

-Rendben, köszönöm a lehetőséget. Ha nincs más, amiről beszélnünk kéne, akkor én távoznék.- Várok pár másodpercet. Majd ha nem mond semmit, akkor felállok a székből és távozok.

Felállok én is és mosolyogva kezet rázok vele. - Örülök, hogy partnerek lehetünk. Csomagolok süteményt. - Majd miután átadom neki a kis csomagot, kikísérem az ajtóig.

Ismerkedjünk meg Shu-channal
Avagy túl sok a pénz? Szórjuk el....

Ismerkedjünk meg Shu-channal
Avagy túl sok a pénz? Szórjuk el....

Ismerkedjünk meg Shu-channal
Avagy túl sok a pénz? Szórjuk el....