Artes Céhbolt

A Kezdetek Városában az ismerős céhlogó hirdeti, hogy itt kapcsolatba lehet lépni az Artessel. Egyszerű, a többi épület közül nem kitűnő házban rendeztek be egy kicsi, tradicionális japán hangulatban díszített, kényelmes kiszolgálóteret. Akinek arra van kedve, a kitett néhány babzsákra és fotelbe leülhet, a terem sarkában álló asztalon pedig mindig található tea, meglepően széles választékban.
Ha éppen a Miko ruhás céhvezér fogadja a vásárlókat, ő szívesen szolgál javaslattal is, hogy mit fogyasszon a betérő.

Ami pedig a kínált portékát illeti: Több helyen is tierekre bontott lista hirdeti T3-ig, hogy mi mindent kínál eladásra. Ár viszont sehol nincs a listán, csak egy szöveg a végén:

Fizetés megegyezés szerint. Arany mellett nyersanyagot, és feleslegessé vált itemeket is elfogadunk fizetségként.

//A boltban az Artes céhbank bármely tárgya/nyersanyaga megvásárolható T1-től T3-ig. Ezen felül T1 és T2 potionokat illetve T1 Kristályokat tudunk készíteni hozott anyagból vagy a céhbank készletéből az alábbi bővülő lista szerint:

T1 Potik és mérgek (Chakna):

T2 Potik és Mérgek(Enheriel):

T1 Kristályok (Takada):

Érdeklődve néztem a listát, összevetve a bankunk készletével... Komoly kérés volt ez így. Három item is egyetlen darab a készletben. Ebből kettő ráadásul igazából szinte nem is fellelhető.
Gyors számolás után a két beszerezhetőre lett egy ár, a másik kettővel viszont kicsit gondban voltam.
- A macskaszem gyűrűt és az arany mellvértet 2000 aranyért elviheted máris. - fordultam a betérőhöz. - A másik két itemért cserébe hasonlóan értékes itemeket kérnénk, legfeljebb egy tierrel lejjebbről, mert ezeket nem gyártják, ráadásul a fény lovagja gyűrű ritka, így elég nehezen beszerezhető. - mondtam el az ajánlatot, amiből ezúttal hála a könyvesbolti munka során szerzett tapasztalatnak, ki tudtam zárni a jószívemet.

//Tehát 2000 aranyért cserébe tied az arany mellvért és a macskaszem gyűrű.
A sárkánymintás maszkért egy recept nélküli itemet kérünk, a Fény Lovagja gyűrűért pedig egy receptnélküli ritkát, mindkettő legalább T2-es legyen.

Kissé szégyellősen nyitom meg menümet és tekintek az összegyűjtött összegre, aztán átnézek a lányra, majd megint összegre, végül mélyet sóhajtva megadom magam. Ha akarnék se tudnék többet ajánlani, a kért tárgyak pedig nem voltak a birtokomban.
- Akkor legyen az Arany Mellvért és a Macskaszem gyűrű. - Beszédemben egyáltalán nem érezhető a csalódottság, elfogadtam, hogy olyan árat kérnek, amit nem tudok megadni. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy így alig marad aranyam és még csak T3-nál járok. Ha megkapom a kívánt tárgyakat, egy meghajlás kíséretében megköszönöm és búcsúzás után távozok.

Shota

Mostanában sok időmet kötötte le céhbolt elindítása, és működtetése. De egyáltalán nem bántam. Jóleső érzés volt, hogy hasonló tevékenységet folytatok, mint odakint tettem. Már csak a könyvek kellett volna körül vegyenek a boltban, de annyi könyvet még nem tudtam összegyűjteni, hogy a céh dolgai mellett könyveket is árusítsunk nagy számban. Talán majd eljön az ideje annak is.
A vásárlót jelző csengőre felkaptam a fejem, és kedves mosollyal fogadtam az érkező fiút.
- Üdvözlet az Artes boltjában. - feleltem a köszönésre - Mivel segíthetek? - kérdeztem
A felvetésre bólintottam, megállva hogy elnevessem magam a szövegén... Nem tudom miben reménykedik... de biztos, hogy nem kap semmilyen kedvezményt emiatt.
- Így van, csereüzletet is hajlandóak vagyunk kötni. - erősítettem meg, és kézmozdulatommal jeleztem, hogy csak tessék. Míg átfutotta a tárgyak listáját, én is ugyan ezt tettem, hogy tévedés nélkül tudjam gyorsan mérlegelni az esetleges ajánlatot.
Ami a mosolyból ítélve ki is pattant a fejéből. Továbbra is barátságos mosollyal vártam az elképzelését, és hallva a rizsát, egy pillanatra átfutott az arcomon a nevetés.
- Nos, a bankunkban nincs ördög fegyvere, ami ugyan úgy alig fellelhető ritka tárgy, mint az Angyalfegyver. Nincs akadálya - bólintottam, és le is kértem a bankból a fegyvert, hogy cserélhessünk.
Az Ördög fegyverét pedig el is tettem helyette.
- Köszönjük a vásárlást! - biccentettem, visszamerülve a bolt hangulatának fejlesztéséről alkotott elképzelésekbe.

Saibaitachi

Az újabb vásárlót is a szokásos, barátságos mosolyommal fogadtam. Megvártam, hogy megnézze a kínálatunkat, és az ajánlatát látva kicsit szélesebb mosollyal válaszoltam.
- Köszönjük, ez az ajánlat így magában is teljesen elfogadható - bólintottam, és le is hívtam a kért tárgyakat a bankból, hogy a másik négyet helyettük betehessem. Erős volt a kísértés, hogy elmondjam, fémpáncélra nincsen szükségünk, hiszen így is van már 7 a bankunkban, de hát ő maga mondta, hogy nincs ezekre szüksége, a plusz eladható árú pedig az üzletnek nem rossz.

Elgondolkodva hallgattam az ismerős fiú ajánlatát.
- Benne vagyok, de fenntartom a jogot, hogy eldöntsem melyik ritka tárgyat adom oda és milyen gyakoriért cserébe. - néztem rá kedves mosollyal. Az elv elfogadható, de nem mindegy mit mire cserélünk ilyen irányban sem.
- Köszönjük a bizalmat - mosolyogtam a fiúra, ahogy kicseréltük a tárgyakat.

Shota

A mosolyom szélesebbre húzódott a felajánlás láttán.
- Köszönjük szépen, nem felejtjük el a nagyvonalúságát - pillantottam rá a fiúra. A megmosolyogtató szövegelés mellett úgy fest csak tudja hogy érdemes üzleti kapcsolatban tárgyalni.

Saibaitachi

Ezután visszatértem az árnyharcoshoz, aki időközben előszedve a tárgyakat.
- Örömmel segítünk - feleltem az árnyharcosnak mosolyogva - Megtisztel a bizalmával - hajtottam meg kissé a fejemet, ahogy gazdát cseréltek a tárgyak.

Az utóbbi időben a bolt volt az, ahol kicsit kiengedtem. A rendezgetés, az emberekkel való találkozás (nem túl sokszor) fel tudott üdíteni.
Az ismerős arcokat pedig külön élvezettel figyeltem. Vajon változik a viszonyulásuk a bolthoz? Hozzám? És a stílusuk? Na meg… vajon mitől függ ez?
Szóval izgalmas “kutatás” volt a visszatérő vásárlók figyelése.
Mint amilyen ez a srác is, aki most kifejezetten céltudatosnak tűnt, és a reakciója alapján meg is találta amit keresett.
-Szia - köszöntem neki.
Odalépve két tárgyat is tett az asztalra cserébe a keresett vértért.
- Kovácsoltatni készülsz? - kérdeztem mosolyogva. Aztán át is adtam a tárgyat - Rendben leszünk így! - tettem el a két T1-es tárgyat.
- Gyere máskor is! - intettem a srácnak. Fura alak, de az üzlete érti, a visszatérő jó vásárlókat meg kell tartani!

- Igen, kicsit előre készülök itemekkel - felelte Shota a kérdést hallva, ugyanis semmi oka nem volt hazudni, a helyzet pedig tényleg ez volt - Néha elég bonyolult tud lenni - vakarta meg még az állát, majd hálás biccentéssel vette át az itemet és rakta is el gyorsan az inventoryjába.
- Köszönöm szépen - hajolt meg és lépett ki az üzletből: ez egyelőre elég zökkenőmentesen indult, a java viszont csak most következik.

Az itemeket küldtem ITT.

- Üdv újra - mosolyodott el Shota, amint belépve a boltba újra a feketehajú lánnyal találta szemben magát - Ezúttal egy kicsit több időre lesz szükségem, de igyekszem nem sokáig zavarni - lépett oda a pulthoz és kezdte el böngészni az elérhető árukat, hosszan, az állát dörzsölgetve közben.
Azután kérdezett.
Utánajárt, hogy vannak-e T5-ös nyersanyagjaik is a céhnek és hogy esetleg van-e eladó, természetesen közel egyenértékű cserealap fejében, legyen szó ritka itemekről vagy éppen aranyról és nyersanyagokról, tárgyakról, arcán pedig talán akkor először ragyogott fel az őszinte, hálás mosoly, amikor a nő közölte vele, hogy tud számára ilyesmit biztosítani. Tier 5-ös cuccokat ugyanis a magafajta szólósoknak beszerezni majdnem lehetetlen volt, még úgy is, hogy aranyban - szerencséjére - nem volt hiány. Shota tehát megköszönte a lehetőséget és kipakolt a pultra minden olyan itemet, amikből úgy látta, hogy az Artesnak nincs vagy éppen nem bővelkednek benne, egy rövid számolás után pedig még egy kisebb zsák aranyat is odatett, tierkompenzáció gyanánt.
Tényleg nehéz volt új felszerelésekhez hozzájutni.
- Hálás köszönetem, kisasszony - hajolt meg a csere végeztével, majd az ajtóhoz lépett - Ha szüksége van bármire, igyekszem a rendelkezésére állni - fordult még vissza egy félmosollyal, majd elköszönt és kilépett az üzletből.
Shota ritkán szokott ilyesmit bárminek is felajánlani. Chakna azonban tényleg sokat segített most neki és az ifjú harcművész remélte, hogy az üzleti kapcsolatuk az idő előrehaladtával a mostaninál csak még gyümölcsözőbb lesz.

A cseréket átküldtem csereberében, köszi! ^^

- Szia! Örülök, hogy újra nálunk jársz - köszöntem barátságos mosollyal.
Már meg sem lepődtem, mikor a feketehajú fiú belépett a boltba. Ha nem is napi vagy heti szinten, de rendszeres vásárló volt nálunk, aki mindig udvariasan, lényegretörően mondta el mit szeretne, és nem problémázott azon, hogy cserébe mennyit kértem tőle. Persze... oka sem volt rá igazán, mert  a többedik vásárlásakor már nem törekedtem rá, hogy kifejezetten  hasznot hozzon az üzlet, ha nem is mentem bele egyértelműen veszteséges cserébe.

Most volt az első alkalom, amikor igazán elgondolkodtatott. A megjegyzésére biztosítottam róla, hogy nem zavar, nézelődjön nyugodtan. Viszont, miután átböngészte a boltban bárki számára elérhető kínálatot, kérdezni kezdett.
Néhány pillanatig komoly arckifejezéssel gondolkodtam. Alaposan meghánytam-vetettem magamban a dolgot, de végül elmosolyodtam.
- A törzsvásárlóknak ez is megoldható - jelentetem ki, és gyorsan meg is tárgyaltuk, hogy mire lenne szüksége.
A mosolya ígéretes volt, bár levontam a következtetést, hogy mostmár a legmagasabb elérhető tierű felszerelést igyekszik összeszedni, így lehet nem egyhamar látom viszont vásárlóként.
A felajánlására meglepődés ült ki az arcomra, de aztán hálásan rámosolyogtam.
- Köszönöm! Ha hallasz valami érdekességről, amit el lehetne adni a boltban, mindenképp szólj! - kértem. Mást így félig ismeretlenül nem is kérnék.
Meghajlással búcsúztam tőle, és még kicsit elgondolkodva ezen az üzleten tértem vissza a rendezgetéshez, amivel az időt elütöttem.