[Játékos Küldetés] Halloween Party!

- Regiiii-ke *-* Hiányoztál ám már nekem, és uhúúú de szép nagyra megnőttél. ^^ – Dicsértem meg a kisnagy csőröst. Sok szép emlék fűz hozzá, főleg mikor az egyik küzdőteren kicseleztük Rent, és kajtathatott a madara után, miközben mi szépen megkajáltunk. :3 Régi szép idők ^^ De most nincs idő a nosztalgiázásra, sok-sok tennivaló vár még ránk, főként hogy felfedezzük a konyhát. o/ Ha már egy ekkora kísértetházban járkálunk. Időközben látom hogy a többiek is feltérképezik a környéket, és mindenki párban. Hehee, én lehagytam az én „társamat” és bár igaz hamarabb elértem a konyha területét, bekukkantva a halovány kis résen és látva hogy nem valószínű hogy egy terülj-terülj asztalkám fog várni, nem is volt kedvem bemenni… ráadásul zombikkal sem akartam találkozni, legalábbis egyedül nem. Így hát bevártam Rent is aki kisvártatva meg is érkezett, és megpóbált csípelődni is.
- Eehee, ne gondold hogy kihagylak a buliból. – Öltöttem ki rá a nyelvem, most én.  Mikor közelebb ért benyitottam és a vártnál is rosszabb látvány fogadott. Blaaa, jöhetett volna a róka, bár szerencsére Aincadban még nem tapasztaltam, hogy gyakori vendég volna. Szerencsére. Noh, nincs mit tenni megtámadtam az egyetlen mozdíthatónak tűnő dolgot, így súlyemelés kettővel nem hiszem hogy sokáig tartana. Megfogtam hát, majd megemeltem és… és… shock… ∑(;°Д°)… Nem tudtam mit tenni, amikor éreztem hogy valami ki fog pottyanni megpróbáltam vissza tolni az ajtót, de az úgy ahogy volt a kezemben maradt… és rám borult az összes trutyi… az összes trutyi…ミ●﹏☉ミ... amint felfogtam és tudatosult bennem, amihez kellett ugyan pár másodperc, tőlem nem várt gyorsasággal kezdtem el ugrálni egyik lábamról a másikra, és próbáltam megfogni a kezemmel hogy leszedjem a mellkasomról… majd rájöttem hogy akkor még a kezem is undi lesz… hirtelen nem tudtam mit kezdjek… ott csüngtek a banánhéjak és a nem nagyon tudom beazonosítani a többit a domborodó mellkasomon…
- Szedd le!.. szedd le!… szedd leee! – Kiabáltam kínomban, bár nem gondoltam komolyan… sőt Jin-en kívül más pasi csak ne nyúlkáljon oda. >< Majd kisvártatva elpixeleződött rólam, bár ez már nem segített rajtam…
- Undi lettem… egy undorító kis-disznó… egy bűzölgő varacskos malac… .・゜゜・（／。＼）・゜゜・． Soha többet nem bántom a szekrényajtókat QQ Bocsánat! Bocsánat Bocsánaatt! QQ - Szégyelltem magam, főleg hogy pont Ő aki minden alkalmat megragad hogy nevessen rajtam, vagy hogy megalázzon… hogy csépelődjön és kötözködjön velem… hogy pont Ő látott ilyen helyzetben. QQ A sokktól még pár másodpercig csak ültem egy helyben, miután összerogytam ott ahol épp álltam. Bambán bámultam magam elé, és igen… az arcom színe nem hogy pipacsvörös, vagy épp holt sápadt… sőt már a kék árnyalatokat is túlhaladta… egyenesen színváltós arcommal meredtem és bámultam a semmibe… És csak remélem hogy senki nem jön a közelembe… vagy pedig maximum egy hányózacskóval…
- Undi vagyok… szánalmas… és undi… büdös és undi… - Mormoltam az orrom alatt, bár ezt csak az érthette ki nagyon fülelt. Kellet egy kis idő hogy észhez térjek, és még így sem voltam teljesen önmagam. Feláltam ugyan de a mozgásom még így is egy zombiéhoz emlékeztetett… ~ Mahh… hogy minden szörnyűség velem történik… QQ~ Nem vettem észre a papírost… valahogy már nem tudott lekötni a szekrény környéke… mindinkább kezdtem kutatásba valamivel távolabb… majd ha már nem volt mit megtalálni, akkor megszólaltam.
- Éjhes vagyook… QQ – És tényleg az voltam, mindezek ellenére a pocikám megmordult. Én pedig ismét elvörösödtem, majd megpillantottam valamit… valami ehetőt?... nem tudom mert eddig nem láttam, de most…*-* Egy giga hamburger! Uhh, van vagy fél méteres.
- Waaah, egy fél méteres gigahambi! *-* - Jelentettem ki hangosan, és már emeltem is a számhoz…
~ Kicsit rágós.. ~ Haraptam rá még párat…
~ Sőt még csak nem is hambi íze van… T-T ~ Majd kinyitottam a szemem és… ismét fail… QQ Még szép hogy a táskámnak nincs hambi íze… QQ Ráad Ren eddig sem gondolt komplettnek… ezek után meg… már én sem bízok saját épelméjűségemben... QQ~Ismét cikizni foog QQ~ Ismertem fel a helyzetet… és már alig vártam hogy ennek a mai napnak vége legyen… egyszerűen félek a következő pár perctől…órától… örökkévalóságtól… ~ Haza akarook menni! QQ~

Borzasztóvá vált ez a mai nap, még a legrosszabb napjaimat is túlszárnyalta… de ez itt… ~ Haza akarook menniii! ~ Legszívesebben hangosan üvöltöttem volna, már a számon volt a szó… és sok minden más is amit valószínű Regi csipogásával cenzúráztak volna ki… pedig én nem vagyok olyan lány… >< Nem beszélek ám csúnyán. ><  De most itt voltam a mocsokba… mocskosan. ~ Útálom a szekrényekeeet >< ~ És igen, ezennel felérnek nálam egy Oz-fóbiával, soha többé nem fogom bántani őket, és soha többé nem fogok kinyitni egy szekrényt sem! ><  A szép rucim és megjelenésem oda… tele vagyok trutyival… nyálkás… nyúlós…ragacsos… csúszós… és nedves trutyival, ami nem mellesleg a szaga is taszító.. Így lettem én egy undi kismalac…. >< Hehee, most kéne egy ölelést adnom Reginek vagy Ren-nak. o/ De ekkora kínzást még ők sem érdemelnek QQ Remegő kézzel próbálom lerázni,vagy valamiképp leszedni magamról, mikor még egy furcsaságot is tapasztalok… ~ Valami mozog… QQ ><”~ És igen, az udniságból ami engem beborít pár csótányszerű rovar mászik ki, undi lábacskáikkal… És én kész voltam abban a pillanatban, két dolgot érezhettem hogy megtörténik velem: vagy elájulok, vagy sírva fakadok. Mind a két lehetőséget közelinek éreztem… még azután is hogy mozdulatlan testemről már elpixeleződött az engem rettegésben tartó undiság. Szinte fel sem fogtam hogy Ren és Regi rajtam nevet… majd lassan kitisztult a kép, látni kezdtem őket is és felszínes tudatomba lassan beolvadt hogy mi történt és mi történik most is. Ajkaim remegni kezdtek, szemeim csillogni kezdenek, majd mindezek után hangosan elkezdek bömbölni. ><
- Útálom ezt a mai napot! Ma minden és mindenki olyan gonosz velem QQ – Majd mikor kissé megnyugodtam, letöröltem a könnyeim, felálltam a földről és megszólaltam.
-Ezért még megnyuvasztok valakit! – Jelentettem ki halkan de annál fenyegetőbben, miközben már-már elmebeteg, gonosz vigyorra húzódott a szám. Majd mintha mi sem történt volna, oda pillantottam a falhoz ahol eltűntek a rovarok. Oda léptem közel hozzá, végig szemmel kísérve a repedés esetleges hosszát, és a súlyemelésemmel kompenzált „mindent bele” ökölcsapással, megkíséreltem beszakítani… Ha nem sikerült, akkor vállat vonva hátrébb léptem és átadtam Ren-nek a terepet.

Kikészítenek itt ezek ketten… kézen fogva a mai nap eddigi eseményeivel. A „De Ai-chan… te döntöttél úgy, hogy kitéped onnan azt a szekrényt. „ csak egy:
- Pofa be! >< - Volt a válaszom, össze szedtem magam és kissé kikelve önmagamból törtem be az ajtól. ~ Huhh… legalább ez sikerült><”~ Bár amekkora feszültség volt bennem, azt csodáltam volna ha nem ütöm ki az háznak az oldalát. Hiába imádom ezt aképim. >< Kövi lehetőségkor még tolok rajta egy szintet. Akkor már sziklákat is fogok tudni mozgatni! o/ Legalábbis remélem. >< Amint leszállt a por, megpillantottam a mellék helyiség csodáját.
- Uhh, ez maga a menyorszááág! *-* :F - Jelentettem ki, de Regi bevág a képbe… méghozzá elém. >< Nah most meg tudnám fosztani a tollaitól a kis főnix madárkát. *Ismételten gonosz vigyor.* Majd láttam miket is támad meg előlem.
- Ez szentségsértés a sütikkel szemben!>< - Morgogva felkiláltok, majd bevetem magam én is a kaja-csat… akarom mondani kaja versenybe.
- Ilyedn naacs, hoagy evgy madájka hamajaobb évs gyojsaobbaon torlja be nálaoam ao süetiekebt >< Fealháobojító.. – Zsörtölődtem teli szájjal. >< És versenyre kelltem a kis pipivel. Persze gyorsabb volt nálam, de én rendelkezem az évek és a rutin számával, egyszóval mér tapasztalatból tudom hogy hogy is kell, vérprofin zabálni. Majd mikor már lepusztítottunk minden olyat ami fogunkhoz való volt az asztalon, akkor elégedetten, kerek pocakkal dőltem hátra a székben. Megkoronáztam mindezt azzal hogy egy nyalókát elővettem az inventorimból, affajta levezetésként. Majd Ren-re pillantottam, és előkaptam egy tányért tele, fini husival. A pasik elvileg szeretik. Ha meg vegák valszeg homok is… De nem is ez volt a lényeg. Feláltam és a kezébe adtam.
- Ennyit kimentettem. – Mosolyodtam el, aztán ha megeszi megeszi, ha nem hát nem. Mivel a húst én nem szeretem így nincs veszteni valóm. :PKicsit elgondolkodva néztem körbe. ~ Jéé, egy ajtó…~ Mértem fel a terepet, meglepettséggel hogy nem holmi rejtett átjárót esetleg vissza ahonnan jöttünk úti cél tárul elénk. Ha mindenki végzett, oda sétáltam kilincsre a kezem és hátra fordultam.
- Ne lustálkodjatok. gyeretek ti is! >< - Szóltam hátra a duplaR- párosnak. Kinyitottam az ajtót, lassan komótosan, had nyikorogjon minnél hangosabban. o/ Nem, nem azért, csupán féltem mi lehet elrejtve mögötte. Ami egy sötét folyosó volt. Whe… eszem ágában sem volt, előre menni, így az ajtóval párhuzamosan megálltam és egy egyszerű kar lendítéses gesztussal, jeleztem hogy fiúké az elsőbség.
- Bátraké a szerencse. – Szóltam oda nekik ha nem vették volna a lapot. Majd miután megindultak, utánuk mentem. Persze nekem volt némi gógyim, és a sötét folyosót megvilágítottam, méghozzá felkaptam a székről az egyik töklámpást és uccu neki. Már ha ez kivitelezhető volt. ><”  Tehát a fiúk baktattak előttem a sötétségben, én meg villogtam a lámpával o/ Majd megtorpantam, az arcom elé emeltem és úgy döntöttem megtréfálom őket, már ha tudom. *Ördögi vigyor* Persze utolsóként baktattam így ezt nem is láthatták, majd mikor tényleg nem figyeltek, meg is kezdtem a „Rémítsük halálra a többieket akciót o/” Hátra pillantottam majd felsikoltottam.
- Kyaaah! – De amint ezt megtettem számra tapasztottam a kezem, és rémülten néztem a srácokra. Majd a hátam mögé pillantottam. Persze nem volt ott semmi És én ezt nagyon is jól tudtam, de maradtam a szerepemnél, és ilyedt arcal tekintettem vissza.
- Ott volt… hidd el hogy ott volt.. egy.. egy.. – Igyekeztem dadogni és magas elnyomott hangon megszólalni. Hehee, mekkora színész vagyok o/. Majd folytattam.
- Mindegy, fussunk! – Kiáltottam el magam, és előre tolva a srácokat igyekeztem mozgásra bírni őket, majd észrevétlen is hátra hagytam őket…>.> Beléptem az első ajtón, majd még azelőtt becsuktam az ajtót hogy ők is beléphettek volna. Legalábbis ez volt a terv. Hehee, kint egyedül őket megeszi a fene o/ De ha csend volt, ha kiabáltak legyen akrámi, azért egy idő után beengedtem őket is.
- Uhh, bocsi. ^^” – Szólaltam meg, kis vigyort megejtve. Majd végre eljött az idő hogy szétnézzek, merre is vagyunk
- Uhooo, egy könyvtár oO – Csaptam össze a kezem, remek felismerő képességemnek hála. Sok a könyv tehát tuti könyvtár. o/
- Etoo-rooo… Most mit kéne itt csinálnunk? – Kérdeztem a fiút kémlelve. Akin most valahogy talán a könyvtár nyers fénye… vagy nem tudom pontosan, de a csupasz felsőtestén akaratlan is megakadt a szemem… ><” Pár pillanatra ledermedtem, majd csak reméltem hogy nem vette észre. Mintha mi sem történ volna, robotikus mozgással fordultam el tőle, leplezve vörösödő arcom, háttal álltam neki, és igyekeztem Regit is elkerülni. Majd ismételten robotikus mozgással felemeltem a kezem, intettem a srácnak és közben megszólaltam.
- Asszem én szétnézek. – Jelentettem ki, és gyorsan porfelhőt hagyva magam után, behúztam a csíkot a könyvespolc sorai közé. Remélve hogy egy kis nyugit találok magamnak, ahol jól összeszidhatom magam.
- Baka, baka, baka, baka, baka ééééén. >< - Takartam el, még mindig vörös arcom, majd megráztam a fejem és eltereltem a figyelmem, Jin sármos felsőtestével.
- Uhh, máris jobb!~ – Jelentek meg piros szivecskék körülöttem, mikor hátamat neki támasztottam az egyik polcnak, majd lecsusszantam és kifújtam magam.
- Wehhh, szívás ez a nap… - Majd pár percnyi szieszta után, ismételten bele vetettem magam a kutatásba… bár nem tudtam pontosan mit is kéne keresnem, de azért megtettem a tőlem tehető legtöbbet. o/

Whee >< Úgy döntöttem nem foglalkozom velük. >< Sem a nem épp szerencsés fordulatokban bővelkedő napommal, sem pedig Ren megjegyzéseivel. Olyan gonosz ez a srác >< Pedig régen azért ennyire még nem volt elszálva magától… >< Amíg hosszú haja volt akkor még rendes volt, most csak gonoszkodni tud másokkal. >< Ha tudnám szálanként ragasztanám vissza a haját hogy ismét régi „fényében” tündökölhessen, és lecserélje ezt a kiállhatatlan imázsát. >< De mint mondtam egyik fülemen be, másikon ki. >< Amikor rá kérdez arra hogy fáj-e az igazság, szimplán meg sem hallom. >< De az tuti hogy neki is fájhat valami. >< Míg mi szépen eszegetünk… elegánsan csipegetünk… nem dehogy.. mi olyat nem teszünk. Egyenest zabálásnak lehetne nevezni azt amit mit teszünk. Regi sem kis pályás de azért beleőzni még ős sem tud. Hiába a kis csőr nagy poci ellen sosem győzhet. Ren levessel is megkínál minket, én csupán ehlúzom a szám. Nem vagyok nagy leves-es, nem szertem, főleg nem süti után. Viszont láttam hogy furcsa fejet vágott a levesre pillantva, úgymond bele merve… gondolom a kellemes látvány végett kínálta nekünk is. >< De nem hagyott annyiban a dolog, így miútán fényes diadallal beelőztem a petet, és sikeresen lepusztítottuk a feltálalt ételek nagy részét, utána azért megnéztem miféle levest is kínált volna nekünk. Elhúztam a szám mikor megpillantottam azt a valamit ami bele volt téve… az úgy kinéző vashinányos emberkéknek készített levesbe. Kimerve, az asztalról egy szalvétát felvéve ki halásztam, megtörölgettem, és végig mértem találok-e rajta bármit ami hasznos lehet, majd bele tettem a közös inventorynkba. Nem vagyok bunkó ezért kimentettem pár gusztább húsféleséget is Ren-nek, aki egy falatot sem evett, legalábbis amióta velünk van nem. Nem hiszem el hogy még mindig nem éjhes. De nem igzat, láttam hogy eltette a raktárába így majd ha késöbb éjhes lesz talán csipeget. Az már nem az én dolgom. Megpillantva az ajtót, kitessékelem a srácokat, hogy mutassák Ők az utat. Én gondoskodtam a magam megvilágításáról ha tudtam, Ren-nek már nehezebb dolga volt Regivel. Amikor egyenest lebüfögte, azt hiszem még sosem szimpatizáltam annyira a kis madárral mint akkor. Egy kuncogást is megengedtem, pedig még mindig mérges volta, de ez a jelenet mégis jobb kedvre derített.
- Szép volt Regii! o/ - Kiáltottam oda kis madárkának. Majd úgy döntöttem megviccelem őket, úgy néz ki a terv első fele bejött o/ Ren ilyedt képezete mindennel felért és közel is álltam ahhoz hogy elnevessem magam, dadogva kérdezett rá hogy mit is láttam, de nem válaszoltam ehhelyett elkezdtem őket tolni, majd mikor úgy véltem hogy gyorsabb ha egyedül haladok tovább szimplán csak beelőztem őket. Egy ajtót megpillantva be is tértem, kizárva ezzel a két fiút. A végén úgy látszik felspanoltam saját magamat is, és tényleg úgy vágódtam be rajta mintha az életem múlott volna rajta. Hátamat neki támasztva lihegtem, majd mikor kapcsoltam hogy kizártam őket (ami persze részben szándékos volt ) kinyitottam az ajtót és beengedtem. Regi gyorsan be is repült, Ren meg mintha csak vonszolta volna magát, olyan lassan lépett be és persze az élcelődő mondatát sem hagyta kívül, amire csupán egy nyelvöltés volt a válaszom. Beazonosítottam a helyet ami ugyebár egy könyvtár volt. o/ Szeretem a könyvtárakat. De nem igazán értettem hogy mégis mit kéne keresnünk most itt, itt nem hiszem hogy lesz hulla vagy gyilkos >< Bár ki tudja >< Lehet akad itt olyan npc aki egy rémunalmas könyv végeztével bele halt az unalomba. o/ De mindegy, tanácsozásomat hangosan is feltettem hátha tud segíteni, de a könyvtár fénye valahogy jobban kiemelte a melkasának doborulatait ami eddig fel sem tűnt. >< A válasza csak annyi volt hogy keressünk nyomokat… >< Nah ezzel sem lettem kisegítve ám. >< Pasiiik… >< Majd mikor észbe kaptam hogy még mindig a felső testét bámulom, gyorsan elfodultam, és lángvörös arccal távoztam is. Persze ő ezt nem vehette észre, remélem hogy csakis annyit látott hogy elindultam nyomokat keresni. o/ Hááát… jah >< Nyomkeresésem közepette megtámasztottam egy könyves polcot, és igyekeztem kiverni a fejemből azt amit tettem. >< Nem bámulhatom más pasik felsőtestét, engem csakis Jin érdkelel! >< Bakaaaa én! ><

A polcok között hangokra lettem figyelmes, vagyis inkább lépésekre. Kilestem mögülle és azt láttam hogy egy fiút elnyel valami… valami csapó ajtó szerű >< A srácot nem tudtam beazonosítani... Mégis ösztönösen ugrottam utána, hogy hátha el tudom még kapni a kezét, hogy felhúzzam vagy vissza rántsam, de túl lassú voltam hozzá. QQ A srácot elnyelte a sötétség, és nem állíthattam meg. Rést és repedést kerestem hátha ki lehet nyitni az ajtót hogy akkor valami kötelet leengedünk neki hogy felhúzom de semmi. Láttam hogy a fiú nem volt egyedül, egy lány társaságában volt. Megkértem hát hogy segítsen, hátha vissza tudjuk hozni a fiút. Majd mikor már feladtam minden lehetőséget, lenyugodtam és rápillantottam a lányra.
- Szia RenAi vagyok, de hívj csak Ai-nak. Találkozhattunk volna valami nyugodtabb helyen, de ha már így alakult…
- Örülök hogy megismerhetlek! – Hajoltam meg előtte mint ahogyan azt illik.
- Azzal a taggal vagyok egy partyban. A srácot Ren-nek hívják, a madárkát meg Reginald-nak. – Mutattam Ren-re és Regire.
- Úgy látom egyedül maradtál, legalábbis egy ideig. – Folytattam.
- Szeretném ha csatlakoznál hozzánk, legalábbis míg elő nem kerítjük valahogy a társadat. Persze ha szeretnétek után a is maradhattok. – Folytattam, és örültem hogy végre nem egyedüli falat leszek Ren számára. Most már nem csak rajtam fogja élezni a nyelvét, kötözködhet vele is. o/ Bár jobban elnézve, biztos nem fog egy ilyen édes kislányt bántani. Szall mégis csak maradok én neki, mint főfogás. >< Ha bele egyezett, akkor együtt folytattuk tovább. Ren véleményét ki sem kértem, nem is érdekelt igazán, egy ártatlan lányát biztos Ő sem hagyna magára… túlontúl biztos amilyen perverz… ><
Kinti zörejek törték meg a beszélgetésünk, ijedten néztem rájuk, majd úgy döntöttem jobb ha meg nézzük.
- Mi lehetett ez? – Kérdeztem ösztönösen, persze nem tőlük, inkább csak afféle költői kérdés volt. De már lábam útnak is indult hogy ki érve választ kapjak a kérdésemre.