Re: [Játékos Küldetés] Halloween Party!

by **Licht** Szer. Nov. 13 2013, 22:29

Az üres szekér húzását a tökföldre még bevállaltam volna, viszont kaptam egy ajánlatot, miszerint leváltanának a kocsi húzásba. Egy kis ideig gondolkodtam a dolgon, hisz üresen nem jelentett nagy gondot számomra a kocsi mozgatás, de végül a kényelmesség eluralkodott rajtam, így átengedtem a helyem a szekér húzásában, végül is magától ajánlotta fel és, ha már így alakult akkor ezt a kört el lébuskázom és csak a kocsit kísérem.
-Rendben, ahogy gondolod.
Végül csak ennyi hagyta el a számat, majd megindultunk az úti cél felé és mint kísérő sétáltam a kocsi mellett. A tök földre megérkezve kissé meglepett a hatalmas földek látványa, amik mind telítve voltak tökökkel. Oda érve láttam, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek akik ezzel a feladattal foglalkoztak. Egy ideig csak figyeltem a már dolgozókat, hogy miként is szüretelik be a tököket, majd én is neki láttam a feladatnak. Egy pár is dolgozott a földeken, bár engem nem igazán foglalkoztatott a jelenlétük, inkább az ütötte meg a fülem amiről a férfi beszélt, mármint beszélt volna, mivel a nő folyton csitította, majd befogta a száját. ~Mégis mit akart mondani? Mi folyik még errefelé? Mégis mi az amit idén megtaláljuk e vagy sem, végül is, ha megtaláljuk akkor kiderül mi az, ha nem rejtély marad.~
Nagyon megakartam érdeklődni tőlük a dolgot, de látszott, hogy nem igazán tartozik ránk vagy nem kell róla tudnunk, de így még inkább fúrta az oldalam a kíváncsiság. A tökök begyűjtése nem okozott túlzott problémát, egész szépen megpakoltuk a kocsit, viszont látván a tök mennyiséget, már eszem ágában sem volt a szekeret vonszolni. Nem igazán tűnt fel az idő múlása, csak akkor tűnt fel, hogy erőst sötétedik mikor végre megálltunk és készültünk vissza menni Torubanába. Bár különösebben ez sem foglalkoztatott, hisz nincs olyan messze a város, így viszonylag gond nélkül vissza is tudunk menni. Oda fordultam a többiekhez és bár, tudtam, hogy ők sem tudnak sokkal több mindent mint én, de már muszáj kiadnom a kíváncsiságom egy részét.
-Hé, szerintetek mi lehet az amit vajon az idén meg kéne találni, ha netán van rá esély? És mért ennyire titkos a dolog?
Igazából nem tudtam ezen kívül mit szólni a többiekhez, hisz senkit sem ismertem és igazán még nem is beszélgettünk, mindenki a maga dolgával foglakozott inkább, na meg persze a feladattal. A vissza úton hallani lehetett a távolban vonyító farkasok hangját, nagyon reméltem, hogy egy mob-bal sem futunk össze a vissza úton, még nem igazán volt szerencsém egyikhez sem, talán pont emiatt is van az, hogy a szintem a Kiképző tisztnek köszönhetem, de ez egy teljesen más probléma. Zökkenő mentesen visszaértünk Torubanába, kissé meg is könnyebbültem mikor átértünk a város határán, hisz azok zörgő bokrok kissé zavartak, hisz akármikor fordultam a zajok forrása felé nem láttam semmit sem és mi tagadás kissé ügyetlen vagyok a harcokban. Mire a visszaértünk már teljesen besötétedett, már Helen is várt minket, a két segítő aki korábban összegyűjtött minket pedig átvették tőlünk a kocsit és elvitték a végleges helyére ahol kipakolják róla a tököket. Elég hálás volt a dologért, pedig nem nagy feladat volt ez a szüretelés, jutalmul belépőket kaptunk a Kísértetházba. ~Végre, most már az következik soron ami miatt idejöttem.~ Bár kissé korán örültem, mikor megláttam a hatalmas kosarat tele jelmezekkel, már nem tudtam mit is gondoljak, hisz eszembe sem volt, hogy netán be kéne öltözzek. Helen két segítője persze azonnal kézen fogta a jelmez nélküli tagokat és elkezdték ránk tukmálni őket, kissé unottan kezdtem el feltúrni a kosár tartalmát, nem is igazán találtam nekem tetszőt vagy olyat, ami megmozgatja a fantáziám, szóval minél egyszerűbben próbáltam megoldani a dolgot. Találtam egy köpenyt meg valami maszkot halásztam még ki a kosárból, valamiféle róka maszk volt a köpeny színe pedig amennyire a félhomályban láttam bordó lehetett. Magamra vettem a köpeny a maszkot pedig fél oldalvást helyeztem fel a kobakomra úgy, hogy még az arcom látszódjon, kissé fintorogva, de utamra engedtek a kosár mellől, majd még körül belül tíz percig csodáltam a Halloweeni városkát, mikor elkezdett kongani a harang. A jegyen az állt, hogy mikor kong a harang akkor legyünk a Kísértetház bejáratánál, szóval arra vettem az irányt és mikor elhalt a harang hangja, már a bejárat előtt álltam. Már a játékos társak is felsorakoztak a helyszínen, néhányuknak egész ötletes és szép jelmezük volt, ők talán gondoltak a jelmezre és előre beszerezték, bár nem tragédia az, hogy ellejtettem, a kapunyitásra várva ismét bepróbálkoztam a beszélgetéssel.
-Szerintetek milyen lehet belülről ez a Kísértethát? Vajon lesznek bent csapdák vagy ilyesmik, netán várhatnak bent ellenfelek is?
Már megint csak kérdeztem, de nem tudtam mást tenni, sajna egyéb nem jutott az eszembe.

by **Ryuninji Ren** Csüt. Nov. 14 2013, 18:01

// Elénlézést, ha valamire nem reagálok, nem fér bele minden Rolling Eyes

//

Sajnálatos módon, nem ügyelek eléggé a szavaimra, így olyat is kikotyogok a petem előtt, amit nem kellene. Veeeh, nem szoktam még hozzá ahhoz, hogy oda kell rá figyeljek, hogy mit mondok, sőt, még azt sem, hogy beszélgetek vele. egyik napról a másikra hirtelen megnő és elkezd magyarázni… emlékszem, a víz levert azon a napon…
Tehát Reginald-al együtt kelünk útra és érkezünk meg Torubana városába. Rendesen megváltozott a hely, mióta utoljára itt jártam és jóval több talpacska tapossa most az utcáit, mint előtte bármikor is. Milyen nagy változásra késztet egyeseket egy ilyen esemény… Tele van standokkal az egész mindenség és még hipp-hopp egy temetőt is felhúztak, amit mondjuk szerintem hanyagolhattak volna, bármennyire is illik ehhez az… mi is ez? Valami ünnep? Asszem…. de inkább szórakozás \o/
Pont kinézem magamnak azt a jól kinéző szellemházat és elindulok felé, persze Regi követ engem, emrt számára itt minden ismeretlen, még megszólalni sem tud. Most majd kiderül, hogy milyen fából is faragták a nagyszájú főnixet, hehe…. remélem halálra rémül majd az épület belsejében. Akkor már lesz valami, amivel visszafoghatom azt a nagy száját.. izé csőrét Rolling Eyes

Azonban nem jutunk el a célig, mivel egy lányka nemes egyszerűséggel elkapja a kezem és vonszolni kezd maga után o.O Nem mondom, igen bátor lányka. Ilyen bátran fellépni… még egyik rajongóm sem tett így, pedig volt már pár nagyon őrült :roll:de hát én nem vagyok semmi rossznak az elrontója. Mindig kész vagyok egy kis takaró alatti testmozgásra vagy hasonlókhoz :F
- Hű de rámenős itt valaki – nyomok egy rövid dicséretet.
~ Hova mész ?
- Szórakozni- mondom, de nem érti, hogy mire célzok, mert jön utánam -.-’’ Az embernek már egy cseppnyi magánélete sem lehet, ha az idomár kasztba tartozik? Ez mekkora szívás már? :(Veeeh, na mindegy, majd valami ürüggyel lerázom, vagy elküldöm valamiért, azalatt meg teszem a dolgom Cool

- Hogy mi? – elképedve kérdezek vissza. Hát nem éppen erre számítottam az tuti, teljesen másfajta dolgok jártak az eszemben, hogy miért is rángat magával ez a vadmacska, aki nem is olyan vad :(Báááár, ez a másik csaj is eléggé csini hentai

- Hello! Én Ren vagyok és mázlid van, mert örömmel segítek - vágok egyből a közepébe, majd Reginald is bemutatkozik -.-’’ Mivel figyelmen kívül hagytam, vagyis hagytuk, nemes egyszerűséggel fellebbenti Helen szoknyácskáját :F
- Ejnye Reginald, nem szabad! - vagyis nice Regi hentai

, de ezt mégsem mondhatom ki hangosan
~ Neked nem ~.~
- Elnézést, eléggé neveletlen szegény
~ Cöh… Én ellépek innen >_< ~ azzal széttárja szárnyait és felreppen, amivel megint csak elmozdulnak azok a szoknyácskák :F Amúgy is visszajön, mindig visszajön, csak unatkozik, ezért elmegy csinálni valamit, ami miatt később bizonyára fájhat majd a fejem….
Elég sokan vagyunk itt, hát ez van, de én nem engedek… kel az a fizetség hentai

- Ryuninji Ren – mutatkozom be annak, aki még nem ismerne, de persze az itt lehetetlen, mindenki ismer már Rolling Eyes

többnyire.. De azért ez így illik, meg persze hozzá jön a mosoly.
Azon egyből megakad a szemem, hogy rengetegen jelmezben vannak, hát nehogy már rajtam ne legyen… Egyből legörgetem a menüm és felveszem a nemrég beszerzett gyümis szerkóm… ezzel tuti tarolni fogok Cool

Jelmez:

Tökpite? Pfejjj… az kell a hóhérnak… Nekem bizony van halloween anélkül is :arrogant:Persze azért segítek, mert már megint előre ígértem, mert egy csini lánykáról van szó…. nincs már visszaút…
- Hmmmmmm – egy jelmezes lányka jön oda hozzám.. olyan ismerősnek tűnik de… Hmmm… alaposan felmérem, de a tüdő tájékán megakadnak a szemeim.. még hozzá is érek, ha figyelmetlen.
- DD – mondom ki hangosan.. nagy cici és kék haj.. csak egy ilyen lánykát ismerek.
- Szia Ai-chan – köszönök mosolyogva. Kimondta, hogy én arcról és hangról ismerem meg a lányokat? Veeeh… azt csak az amatőrök teszik… nem én Cool

- Azt hittem, te túl ijedős vagy ide kisboszi – szurkálódok egy kicsit, majd indul a gürcölés, persze én nem húzom a kocsit, vannak itt arra önkánt jelentkezők, nem szükséges fárasztani magam feleslegesen, hehe.
Odaérve makog valamit a tökös bácsi, de náluk nem ő viseli a nadrágot.. szánalmas egy öreg. A pakolásba azért besegítek egy kicsit, csak, hogy lássák, mennyire kemény vagyok… igen-igen… 2. szintű súlyemelés .. Végül pedig irány vissza a városba a jutalomért \o/
a jutalom, igen -,-’’ már megint nem az, amire számítottam, hanem csak egy ingyen kör a kísértet házban… Nagyot sóhajtok és elveszem a jegyem, majd megindulok oda…. -,-’’ ennyi munka a semmiért…
- Na mi az, visszajöttél?
~ Közöd?
- -.-’’’’

by **Aoi Shizuka** Vas. Nov. 24 2013, 15:53

Shizuka remélte, hogy Azmaria-chan nem fog megsértődni a tolakodó kérdései hallatán, az igazat megvallva a kérdéseire a legtöbb játékos valószínűleg nem szívesen adott volna választ, még talán úgy sem, hogy Shizu azért cserébe előzékenyen gyorsan meg is osztotta Azmariával, amit saját magáról lehet tudni.
Nagyon kíváncsi volt, hogy egy ilyen fiatalka lányka mit keres egy ilyen komplex, tiniknek és fiatal felnőtt korosztálynak készült játékban. A Kezdetek Városának árvaházában egy csomó hasonló korabeli kislány és kisfiú volt, és mindannyiuknak meg volt a saját kis története, nem is nagyon volt két hasonló köztük.
Végül megérkeztek a végeláthatatlan tökföldekre, amerre a szem ellátott a napfényen és vízen kövérre hízott sárgaszín tökök virítottak a földeken. Voltak mások is, akik már nagyban szüretelték a bumfordi sárgaságokat, de nem kérdezősködtek a jövevények iránt.
A kocsit behúzták az első sorban, s mindenki lázas pakolászásba fogott.
Volt egy idősebb pár is, oda-oda lestek a fiatalok felé, és úgy tűnt egymásközt az újakról beszélgetnek.
A magát Lichtnek nevező lány kapta fel a fejét egy mondatra, de Shizu is felfigyelt arra amit az öregapó kezdett el mondani: a "képesek maradni" és a"vajon megtalálják-e" szavak igen érdekesen hangzottak az íjász lány fülében, s ahogy Licht elindult az öregek felé, némi hezitálás után Shizuka is utána eredt. Megvárta míg a lány szól előbb, majd ő is meghajolva üdvözölte a két idős embert:
- Konnichiwa Ojiisan, Obaasan! Ogenki desu ka? Ano... gomen... de akaratlanul is meghallottam, hogy a Torubanában most kezdődő fesztiválról beszélgetnek! Meg lehet kérdezni, hogy miért tetszett azt mondani, hogy "még ezeken a napok képesek Torubana-ban maradni"? És mi volt az a másik, amit meg kell találni?
Az öreganyót elnézve nem volt biztos benne, hogy választ kapnak a kérdésekre, de meg akarta próbálni, hátha...
Aztán válaszokkal vagy anélkül, elbúcsúzva az öregektől visszatért a többiekhez és tovább segédkezett megpakolni a szekerüket.
Visszafele már szerette volna húzni a kis kocsit, ha idefele lemaradt róla, így az elsők közt ragadta meg a kocsi rúdját és húzta vissza a városig. Útközben kezdett kísértetiessé válni a táj, s ha nem lett volna egy tucat hasonló fiatallal körülvéve, akkor egyedül lehet hogy reszketve futott volna vissza Torubanáig.
A városka már messziről világított a töklámpások sokaságától, odaérve az utánpótlásért cserébe egy-egy belépőjegyet nyomtak mindenki kezébe. Belépőjegyeket a kísértetházba.
Miután Azmaria is kapott egy jegyet, rámosolyogva kézen fogta
- Húúú, szuper, akkor menjünk is, Azmaria-chan! - és ha a lány vele tart, akkor vidáman, karjait lóbálva, a kísértetházhoz ugrándozott

by **Azmaria** Pént. Nov. 29 2013, 09:33

Kis ideig egyedül mentem a kocsi mellet. De miközben gondolkoztam, egyszer csak arra lettem figyelmes mintha valaki felém futna. Miközben hallottam a lépéseit egyre jobban elkezdett verni a szívem. Egyre közelebbről hallottam. Lehetséges,hogy valaki vagy valami megtámadna minket. Biztos, hogy nem mert akkor a többiek már rég szóltak volna. De akkor mégis... Miközben magamba tettem föl a kérdésekét. Addigra már nem hallottam. Síri csönd lett. Már csak a mi lépteinket, meg a kocsi nyikorgását lehetett hallani. Lehetséges hogy túl reagáltam volna? Hirtelen valaki megfogta a kezemet. Azt éreztem mintha a szívem a torkomba dobogna. Nagyon megijedtem és hirtelen fölkaptam a fejem. Shizuka volt az. Nagyon megkönnyebbültem.
-Ne félj nem hagylak magadra!- suttogta a fülembe, és közben fogta a kezem. Shizuka keze meleg volt, szeretett áradt belőle, nagyon megnyugtató volt. Kicsit meglepet a dolog mikor megkérdezte tőlem, hogy általános iskolába járok-e. -Igen -Jól gondoltad én tényleg általános iskolába,járnák azért csak járnák mert igazából magántanuló vagyok, de 12 éves.
-Jó lehet az íjász kaszt, de én az állatidomár kasztba tartozom. Így most nem lehet tudni mivel otthon hagytam az állatkámat nehogy baja essen.-válaszoltam a kérdései re, csak most vettem észre, hogy csak magamról beszélek pedig én is többet szeretnék tudni Shizukáról persze ha megengedi.
Öm..öö..Shizuka-chan ha szabadna tudnom téged mi szél sodort ebbe a játékba?-kérdeztem kicsit félve, nem tudtam hogy most mérges lesz e rám vagy sem. Végre odaértünk a tök földre. Szebbnél szebb tökök,pompáztak az őszi tájban. Nem is telt bele sok idő tele is raktuk a kocsit tökökkel, és indultunk is vissza felé. Most már én is a kocsit húzok között voltam. Menet közben vissza gondoltam a tökszedés pillanatára. A tökföldön volt egy idős házaspár is, akik valamiről beszélgettek, de miről is, mi volt az a dolog, pedig fontosnak tartottam....Á megvan eszembe jutott. Mintha az a bácsi a felesége fülébe súgót volna olyat,hogy: Kíváncsi vagyok vajon idén megtalálja e a…. azt hiszem tovább már nem is tudta mondani mivel a felesége gyorsan befogta a száját. De egyébként se jó hallgatózni, meg nem is szabad. Vissza is értünk Torubana-ba. Már szinte a sötétség uralkodott ott. Helen nagyon megköszönte mindenki segítségét és persze meg is kaptuk érte a jutalmunkat. Egy jegyet a Kísértet házba. Shizuka nagyon örült neki.
- Húúú, szuper, akkor menjünk is, Azmaria-chan!- mondta vidáman Shizuka.
-Ree-rendben akkor mennyünk.-Shizuka karon fogott és mentünk együtt a kísértetházba. Mikor odaértünk kicsit megettem tényleg nagyon ijesztő volt és hatalmas. De még egy ideig nem tudtunk bemenni,addig is fel tudtam képzelni a legrosszabb dologra.

by **Saya** Szomb. Nov. 30 2013, 17:47

/Bocsi, de Saya még mindig makacskodik, hogy nem akar írni... Rolling Eyes

/

Végül meglett mindenki, meg az Aidorék húzzák a kocsit is, meg minden rendben, ezért el is indulunk, aztán utolsó pillanatban megjelenik valami félmezítelen hapek is, de nem is ő az érdekes, hanem a madara, mert az beszél meg csipog meg szép meg minden *.* Be is mutatkozik, de nem igazán jegyzem meg, a madár nevére kivi vagyok, de aztán ez a Ren bácsi egyből neki is áll taperolni valami lánykákat, és eszembe jut, hogy akkor ő biztos valami cukrosbácsi és akkor jobb vele vigyázni silent

A Jay is figyelmeztetett, meg az Anat is, meg már mindenki. Nem tudom még mindig, mondjuk, hogy hogy is néz ki pontosan egy cukrosbácsi, de a Ren bácsi biztos hasonló lehet, hogy itt fogdossa a lányokat. Na, majd később odamegyek hozzá megkérdezni, hátha van rá alkalmam.
A tökföldön nem történik semmi érdekes: hórukk, felemelek egy tököt, hóhupp, leteszem a szekérre, és így tovább, amíg miiiind jól meg nem töltjük. Ha ez is megvan, a férfiak, főleg ők, visszahúzzák a szekeret, én pedig mellettük loholva biztatom őket, amennyire csak tudom, mert tisztába vagyok ám azzal, mennyire jót tesz az embereknek, ha dicsérik meg biztatják őket ^^
Pár lány meg szintén elvan magában, őket szintén nem zaklatom, amúgy is látni, hogy már ismerik egymást ^^
Mikor visszaérünk, megkapjuk a jegyeket is, nekem meg már van jelmezem, szóval kedvesen visszautasítom, hogy a jelmezre rávegyek még egyet. És mivel más dolgom úgysincs, leülök egy közeli lépcsőn és megvárom, amíg csicsereg a madárka ^^
Most Hugi is elég hallgatag, nincs mit mondania, én meg dúdolászom tovább. Legalábbis akkor, ha nem látom meg megint a Ren bácsit, mert akkor odamegyek:
-Szia. Te egy cukrosbácsi vagy, igaz? O.o

by **Aidor** Szomb. Nov. 30 2013, 21:55

Végül átadta a helyét így férfiasan húzhattam a szekeret. Ahelyett, hogy hagytam volna a lányokat dolgozni. Az út eseménytelenül telik. De amennyien vagyunk szerintem egy kisebb hadsereggel is elbánhatunk volna. Szóval meglehetősen gyorsan megérkeztünk s tökföldekre és sajnálatomra úgy fest, hogy ezt is nekem... nekünk kell betakarítani. Páran már dolgoztak a földeken így könnyen el leshetük a tökszedés minden fortélyát. És kitudja... ha sietünk talán egy kis tök foci is belefér. Közben néhány NPC össze súg mögöttünk. Hm.. érdekes valamit meg kell találni? Akkor egyértelmű, hogy most meg lesz az a valami. Ez egy küldetés... ami vagy sikerül vagy nem. Viszont nem hinném, hogy ez a nehezebb fajtából lenne. Valószínűleg szimpla verseny futás az idővel... Úgy fest mégsem lesz idő tök focizni... na mindegy... Majd legközelebb. De azért elrúgtam egy jókora tököt... ami messze szállt. Remélhetőleg nem talált senkit fejbe...

A munka eltartott egy darabig... de csak elkészült... indulás vissza. Az út most is eseménytelenül telt. Torubanában meg várt minket a kedves megbízónk. Aki kéretlenül is gondoskodott arról, hogy mindenképp legyen egy ünnepi szerkóm. Hurrá... ezzel legalább már nem kell törődnöm, annyira eltelt az idő, hogy talán már nem is kerestem volna. És mit kaptam? Egy lepedőt rajta két lyukkal. Na szellem lettem... legalább egyszerű. Ráadás képen kaptunk egy belépőt a kísértet házba is. ami jó... elvégre ezért jöttem. De addig is... még rá érek... azt hiszem addig is körbe nézek.

by **Jun** Vas. Dec. 01 2013, 16:41

Résztvevők:
- Licht
- RenAi (500 szóval pótol)
- Aoi Shizuka
- Aidor
- Yokuatsu (500 szóval pótol)
- Ryuninji Ren
- Azmaria
- Raven (500 szóval pótol)
- Saya

Határidő: 5 nap mindenkinek.
Sorrend: Nincs

Az idős házaspár meglepetten néz Shizuka szavaira, egymásra néznek, majd a bácsi izgatottan lép melléd, és halkan kezd hozzá a mondandójához.
- Nos, édes lányom, természetesen a sorozatgyilkosra gondoltam. Már évek óta visszatérő vendég Torubana-ban, máig nem kapták el, minden évben Halloween hetében, megjelenik, és megöl egy tucat embert. A fejüket egy suhintással képes leválasztani a testükről. - egy pillanatra elcsendesedett a mese mondása közben, majd egy hatalmasat nyel. - Még a zárt ajtók sem jelentenek neki akadályt. - ha elég figyelmes vagy, láthatod, ahogy az anyóka megrázza a fejét, és folytatja a munkát. Látszólag nem zavarja amit a férje mond, bizonyára azért mert halkan teszi. - Amit meg kell találni... Mi is volt az... Mi is... Oh megvan! A holttest! - ezt azonban elég hangosra sikeredett, az anyóka pedig nem bírta tovább, megfogta a bácsi fülét és visszarángatta dolgozni.
- Egek, hogy te tényleg nem bírsz csendben maradni... - még talán épp halhattad, ahogy szitkozódik.

A városban mindannyitok elüti a szabadidejét valamilyen módon, az óriási kakukkos óra jelzésére pedig szépen felsorakoztatok, a Kísértetház bejáratánál, akik nem tették, azokhoz egyesével odamennek a lányok, és megkérdezik, hogy részt akarnak e venni. A többieket akik, megérkeztek, egy Hóhérnak öltözött férfi fogad.
- Jól van, szóval tíz fő... - számol össze titeket. Ha elég figyelmesek vagytok, észreveszitek, hogy egy eddig nem látott lány is ott áll veletek.

Mio:

Illedelmesen bemutatkozik, meghajol előttetek, és a Hóhér előtt. Halkan de érthetően mondja ki a nevét. "Mio". Majd az őr, elővesz öt pár különféle színű karszalagot, és egyesével mindenki kezére tűz egyet.
Pink szalag: Aoi Shizuka és Azmaria
Kék szalag: Ryuninji Ren és RenAi
Zöld szalag: Yokuatsu és Saya
Piros szalag: Licht és Aidor
Sárga szalag: Raven és Mio
- A szalagok azt jelentik, hogy egy pár vagytok, dolgozzatok együtt. Azért osztottunk csapatokra titeket, mivel ez nem egy egyszerű kísértetház, feladatot kell teljesítenetek, ami nem mást mint, kideríteni ki az igazi bűnös. - Hangzanak el a szavak, a férfi szájából, és már nyitja is a romos ház ajtaját. De mielőtt még bárki is bemehetne, egy női kiáltásra lehettek figyelmesek. Helen lép közétek néhány kisgyermek társaságában. A gyerekek oda lépnek hozzátok, és egy-egy töklámpást nyújtanak át nektek.
- Egy kis plusz, amiért segítettetek nekünk. - kacsint felétek, majd Ren öltözékén pihenteti a szemét, füttyent egyet, és megveregeti a fiú vállát.
- Nem semmi ruha. - majd a dicséret után rögtön tovább is áll.
Mindenki észreveheti, hogy egy új gomb jelent meg a menütökben, ami a "Töklámpás" névre hallgat. Egyfajta közös raktárként üzemel. A csapatok tagjai a felvett tárgyakat meg tudják egymással osztani. Illetve a lámpást a fegyveretek helyére teszi be a rendszer, és képesek kis távolságot megvilágítani.

A ház térképe:

A házba lépve az ajtó becsapódik mögöttetek, és ha valaki esetleg megpróbálja nem tudja kinyitni. Kulcsra van szükség hozzá. A ház térképe főleg sötét részekből áll, viszont amit láthattok rajta a jelenlegi szoba alakja, és egy másik szobáé. Ha szétnéztek, láthatjátok, hogy rengeteg ajtó sorakozik egymás mellett, és a falon mellettük, egy-egy fémlapra fel van írva mi található az ajtó mögött. A plafonon, egy jókora lyuk tátong, de néhány deszka akadályozza a fellátást. Az előszoba, ahol vagytok, antik bútorokkal van berendezve, azonban mindent pór fog. Ami még szemet szúrhat az pedig egy jókora ruhásszekrény, amin egy régi lakat van.

Feladat, a "csapatok" válasszanak maguknak ulticélt és kezdjék meg a kutakodást, és felfedezést. A töklámpás menübe nyugodtan tehettek felszereléseket, bármit ami mozdítható. De természetesen nem rakhattok bele asztalokat, vagy nagyobb dolgokat. Felszerelést az épületen belűl nem tudtok cserélni, nem tudtok fegyvert felvenni sem. Illetve szeretném, ha a hsz-ek végén lenne //-ek között, hogy melyik szobát ki választotta. Az engedélyezve van, hogy több csapat tartózkodjon, egy szobában. Ha kérdés merülne fel, nyugodtan írjatok Pü-t, és megbeszéljük Wink

by **RenAi** Kedd Dec. 10 2013, 21:21

~ Imádtam az öltözékem, és imádtam a többiek ruháit is, egyszerűen imádom a Haloweent és a csokikat. Yupp, főleg a csokikat. *Kacsint* ~

Kissé megszeppenve és elkeveredve a jelmezes emberkék között próbáltam megtalálni a helyem. Vagy legalábbis valakit aki mellé társulhatnék. Körbenéztem látok-e ismerős arcot, de nem nagyon figyeltem fel hasonlókra. Léptem pár lépést előre, majd a nevemet hallva torpantam meg és fordultam hátra. Voltak jó páran de körbe nézve még mindig nem láttam senkit akit be tudnék azonosítani. Próbáltam az arcokra koncentrálni, de nem segített sokat… sőt. Majd pár sűrű pislogás után úgy döntöttem valószínűleg csak képzelődtem. Az az ismeretlen kedves női hang járt a fejembe… majd beugrott. ~ Mi van ha egy szellem volt az? ~ Rezzentem össze és rázott ki a hideg, majd ijedtemben hátra fordultam és ismét végig pásztáztam a tömeget. Ismerős arcot nem láttam… legalábbis elsőre, majd végre akadt valaki akit felismerhetek. Igen, valószínűleg lenge öltözéke végett, de úgy döntöttem ebben az ijedt helyzetben Ő is jó lesz, és nem ártana kissé rendbe hozni vele a kapcsolatom, mármint összeveszni nem vesztünk, sőt inkább én voltam az aki neheztelt a fiúra méghozzá pont azért mert ez az egomen idióta szembesített azzal a ténnyel hogy hiába vagyok tank, az életpontjaimmal akkor sem játszadozhatok. Vagyis inkább csak zavart hogy olyan sokat fejlődött rövid idő alatt és pár csapással elintézhetne ha akarna… ez megrémísztett… mármint a gonodolat. Eddig biztonságban éreztem magam mert rengeteg pontot osztottam az életemre, de vannak emberek és helyzetek akik ellen ez kevés. Tulajdonképp most tapasztaltam meg azt, amit mindenki megtapasztalhatott már aki nem épp tank…

Oda léptem hozzá és egy vajon ki találod-e ki vagyok játékba kezdtem… Persze, nem tudom mivel is árultam el magam de sikerült kitalálnia ki is vagyok. Így már nem is olyan mókás ez a játék. A kezet a melleim felé emelte, és itt már sejtettem hogy akar valamit… méghozzá valami tőle várható perverzióra készül. Ha tudtam, hátrébb léptem a jobb lábammal és még a levegőben elkaptam a kezét, ha nem akkor a mellemről rántottam le, és hajítottam át a fiút a fejem felett, méghozzá igencsak nagy erővel. Páran felénk is néztek. Mindenesettre mivel tartottam hogy valami visszavágó lesz a vége…Elvégre miért is ne… szemet szemért és vak lesz a világ… de se gond, Ő majd elkéri Miri én pedig Jin szívem szemkötőjét az ilyen esetekre. >< Mindenesetre öszpontosítottam a súlyemelésemre mellette az akrobatikámra és igyekeztem hárítani az esetleges húzásait ha lesznek.
- Én ilyedős? – *Értetlenkedtem.*
- Nem is tudom ki mutatta meg nekünk a nőies sikolyát az elátkozott kastélyban. – Nevettem fel hangosan.
- Yupp, és egy dolog. A szellemek köztünk járnak… és ezen a napon igazi élő testbe akarnak bújni, hogy új életre kellhesseneeeek! Haaahahahahaaaa~ – A mondat végét már magas hangon kiabáltam, és sipítozós hangon kezdtem bele egy gonosz kacajba a végén. Persze nem várom hogy megrémül, de rémisztgetős hangulatomban voltam, elvégre haloween van. *Kacsint*

Majd teljesítettünk pár kérést, de a végén mégis csak egy kísértet házban kötöttünk ki. Remélem csak valami vicc, Aincardnak készített színdarab, és nem igaz az hogy tényleg egy gyilkos tűnik fel ebben az időszakban és még inkább remélem hogy nem fogunk hullákkal találkozni… ~Várj! Hullákkal?! Hisz itt nincsenek is hullák! oO ~ Tudatosult bennem egy dolog ami megnyugtatott, ugyanakkor még inkább feszélyezni kezdett. ~ Mivel itt az aki meghall, elpixeleződik, így hullák nincsenek a játékban… de akkor mégis mit kéne megtalálnunk?! Ez itt a nagy kérdés. Vajon felhasználnak minket valamire? Vagy csupán tényleg egy a „szórakoztatásunkra” készített színdarab résztvevői volnánk?...~
Arra ocsúdtam fel hogy már kaptam is egy karszalagot a kaszás bácsitól. Méghozzá Ren-el soroltak össze. ~Hmm, érdekes lesz… asszem most jobban félek mint a szellemtől regge! Valakii mentsen meeeg! ~ *Reszket* Talán szerencse hogy a belső gondolataimat nem hallja mindenki… főleg nem az a pervi…*Izzadságcsepp a homlokon*
Majd a tömeggel és a történésekkel együtt haladva én is kaptam egy töklámpást, aminek főbb funkciójának megértéséhez azért idő kellet, de rá jöttem. Az ajtón belépve rögtön becsapódott mögöttünk. Valamiért a kezdeti félelmem elszállt sőt inkább kifejezetten élveztem, ez egy kihívássá vált számomra. Meg akartam érteni hogy mégis mi folyik itt pontosan. A társamhoz fordultam, majd megszólaltam.
- Hihiii, ha már egy ilyen helyen vagyunk akkor nyomás a konyhaa! – Kiáltottam fel lelkesen.
- Ha nem sietsz nem marad semmi sem! – *Kacsint* Hívtam fel a figyelmét hogy ne mélázzon hanem kövessen hacsak nem előzött már be. >.>

by **Aoi Shizuka** Kedd Dec. 10 2013, 21:43

- Hooo! Magántanuló? - kérdezett vissza Shizuka meglepődve - Biztos nagyon gazdagok lehetnek a szüleid, ha magántanulóként tanulhatsz, Azmaria-chan!
- És idomár vagy, én baka azt hittem, az biztos nem lehetsz, de ha otthon hagytad... úgy már érthető! És te akkor ezek szerint nem félsz a szörnyektől annyira, igaz? Milyen peted van? Kicsi még? Mesélsz róla? - lelkesült fel annak ellenére, hogy ő a szörnyekért nem igazán volt oda
- Hogy én? - mutatott magára Shizu - É-é-én csak kipróbáltam tesóm játékát, mert ragaszkodott hozzá, hogy próbáljam ki én is. Tudod, ő bétás volt, és igazából most ő játszana itt a helyemben, ha ki tudtam volna lépni... de... de... legalább nem ő rekedt itt, nem tudom, mit csináltam volna, ha ő lett volna a helyemben...
Ahogy visszafele tartottak, Shizu intett Azmariának, hogy hajoljon közelebb és a fülébe súgta, amit az öregapótól hallott:
- Képzeld, az öreg a tökmezőn, azt mondta, hogy minden évben Halloween idején egy őrült szedi áldozatait, lenyakazza őket, és azt is mondta, hogy a bezárt ajtón át is bejut bárhová! Remélem csak egy buta rémtörténet, de ha csak a fele is igaz, akkor jobb ha nyitott szemmel járunk!
- És valami olyasmit is mondott, hogy meg kell találni a holtestet! De nem értem, miért csak egyről van szó, ha tényleg ilyen ámokfutó a gyilkos - tette még hozzá halkan
Végül beértek, megjutalmazták őket, és szinte a kísértetház előtt találták magukat. Egy bizarr, hóhérnak öltözött férfi fogadta őket, ami teljesen normális lett volna, lévén mind valamilyen halloween jelmezben voltak már, ám mégis Shizukának balsejtelmei támadtak a nem mindennapi jelmez láttán, egyfolytában az öreg szavai jártak a fejében, s idegesen kapaszkodott kis barátnője kezébe.
- Feladat? Bűnös? - akadt ki az íjászlány az újonnan közöltek hallatán - Akkor ez nem szimpla kísértetház, vicces és rémisztő dolgokkal?
Már nem volt benne biztos, hogy olyan jó ötlet bemenni, de Azmaria is mellette volt, és a szalagokat is rájuk aggatták, már nem volt visszaút.
Sietve egy-egy töklámpást is a kezükbe nyomtak, ami igazán remekül nézett ki, de Shizuka kényelmetlen érzését csak még inkább fokozta ez a kis plusz dolog.
Alig ért be az utolsó pár, a bejárati ajtó nagy hanggal becsapódott, Shizu az első volt aki a hang hallatán összerezzenve felsikoltott, majd az ajtóhoz rohant, hogy kinyissa, de hiába rángatta-feszegette kétségbeesve, nem nyílt ki
- Nem tudom kinyitni! Nem tudom kinyitni! - sipákolta, hátha valaki a segítségére siet. Feladva a hiábavaló kísérletezést, visszaszaladt az idomárlányhoz, és karon fogva a jobb oldalon sorakozó ajtók egyike felé futott
- Biztos kell lennie másik ajtónak, amin kijuthatunk! Nézzük meg arra! - Mutatott a közbülső ajtóra, de ahogy belépett, hamar rá kellett jönnie, hogy az nem kijárat, csupán valamiféle dolgozószoba lehet, ahová betoppant.

by **Aidor** Hétf. Dec. 16 2013, 22:32

Körbenéztem... az őszi vásár igazán érdekes, sajnos sok mindent nem vehettem meg, elvégre most másra gyűjtök. Így szomorúan ballagtam el a jobbnál jobb fegyverek és egyéb eszközök mellet. Végül eljött az idő és ideje volt benézni a híres neves kísértet házhoz is. Ott egy hóhér ruhás csákó várt minket. Igen... mivel nem egyedül érkeztem. Csupa ismerős arc a tökszedésről. Meg persze van akit régebbről ismerek.
- Jól van, szóval tíz fő... Mondta a hóhér csuhás. Majd kaptunk néhány szalagot, különböző színekben. Mindenki egyet és mindegyik színnek volt egy ugyan olyan színű párja.
- A szalagok azt jelentik, hogy egy pár vagytok, dolgozzatok együtt. Azért osztottunk csapatokra titeket, mivel ez nem egy egyszerű kísértetház, feladatot kell teljesítenetek, ami nem mást mint, kideríteni ki az igazi bűnös. Bűnös? Igazi bűnös? Ez meg mit jelentsen... persze mintha beszéltek volna valami ilyesmiről... igen. Akkor ez lenne a küldetés... mi meg egyenesen be csöppentük, úgy tűnik... Bűnös előbb azt kéne meg tudni miféle bűntény történt... Így jobb ötlet híján odamentem a hóhérhoz, hogy rákérdezzek.
-Miféle bűntény történt? Majd miután választ kaptam, rá vagy ha nem akkor... megkerestem a párom és bemutatkoztam neki:

-Amúgy Aidor vagyok, Örvendek a találkozásnak. Mutatkoztam be a lánynak. Akkor azt hiszem egy darabig egy csapat leszünk. Számítok a segítségedre. Azt hiszem ha nincs ellene kifogásod akár indulhatunk is... Mondtam és beléptem az ajtón. Ami hangosan csukódott mögöttünk. Hm... idáig jó... és most merre? Néztem szét. Ránéztem a térképemre és láttam, hogy több szoba is van. Végül úgy döntöttem csapatársaim női megérzéseire hagyom, hogy most mihez kezdjünk.
-Nos, szerinted merre menjünk?

by **Licht** Csüt. Dec. 19 2013, 14:15

Megérkeztem a Kísértetházhoz, ahol egy Hóhérnak öltözött ipse fogadott minket, majd össze számolt minket és elővett néhány különböző színű szalagot, majd mindenkihez oda ment és a kezére tűzött egyet. Elmondta, hogy ez jelzi kivel vagyunk egy párba meg, hogy valami bűnöst kell megtalálnunk de, hogy miféle bűnös vagy, hogy miféle bűntény történt azt már nem mondta. ~ Talán rá kéne kérdezni, hogy mi is történt, de előbb meg kéne találni, hogy kivel is vagyok párba.~ Végig néztem a csapaton keresve, hogy kinek van még piros szalag a kezén, meg is találtam épp a Hóhérral diskurált, gondolom rákérdezett arra amire én is akartam, hogy mégis miféle bűntény történt, majd mikor befejezte a társalgást a Hóhérral oda jött hozzám, majd bemutatkozott meg elmondta még egyéb mondandóját is.
-Én Licht vagyok. murkoztam be én is.
~ Mintha rémlene, hogy már egyszer bemutatkozott volna még az egész hajcihő legelején, meg ő váltott le a kocsi húzásban is, de mindegy is most a feladatra kell koncentrálni.~
-Láttam, hogy beszéltél a Hóhérral, mondott valami használható infót?
Közben már elindultunk befelé a Kísértetházba, aminek az ajtaja nagyot puffanva zárult be mögöttünk. Körbenéztem, láttam, hogy szoba is van meg, hogy a helyiség tele van antik bútorokkal amin vastagon állta por. ~Na most merre kéne megindulni?~ Futott végig a kérdés fejemben, közben pedig már jött is kérdés felém, hogy merre is tovább. ~Nekem kéne eldönteni, hogy merre is, nos akkor nézzük azt a térképet.~ Nézegettem a térképet, az bejárati ajtótól nem messze két vendég szoba áll, majd jobb oldal van még egy dolgozó szoba, azzal szemben bal oldalt pedig egy raktár, attól nem messze meg egy lépcsőház húzódott, majd pedig szinte szemben a főbejárattal van a konyha. ~Na akkor merre is, hol lehetne leginkább valami hasznosat lelni ami segít a feladat során. ~ Gondolkoztam magamban közben erőst vakargattam a fejem, majd kiválasztottam az úti célt és közöltem a társammal is.
-Nos kezdhetnénk a raktárral, hát ha találunk ott valami használható „kacatot”.
Vártam kicsit, majd meg is indultam a első cél felé, akármilyen ellen vetése lenne a partneremnek, nem érdekel, mivel rám bízta, hogy merre menyük így oda is megyünk most már. /Raktár/

by **Ryuninji Ren** Vas. Dec. 22 2013, 17:53

Ai-chan megpróbált átverni engem, de felesleges volt, még a próbálkozás is. Abban az esetben, ha hajszínt változtatott volna, meg cici méretet, talán elhittem volna, hogy ő itt nem Ai, hanem másvalaki, de így…. Esélytelen, túl skilles vagyok, ez van Cool

A kezem sajnos elüti, így nem áll módomban kézzel is megbizonyosodni az igazamról, nem baj, majd lesz még rá alkalom, valamikor a közeljövőben, az tuti. A próbálkozása elől kitérek, nem fog engem csak úgy dobálgatni, nem-nem, kinőttem már abból a korból, bizony 8)Mindezek mellett meg már ismerem annyira, hogy tudjam, miféle próbálkozás is ez, ezért csak kipördülök oldalra és kiöltöm a nyelvem, jó hosszasan, mert megérdemli Razz

- Fogalmam sincs, hogy miről beszélsz Ai-chan. Az egy igen férfias skálázás volt, sem több, sem kevesebb. Talán meg kellene nézetned a fülecskédet – én nem emlékszem semmilyen sikolyra, főleg nem nőire, ami az én számat hagyta el. Ilyen nem történt még sohasem, efelől biztosíthatok mindenkit Rolling Eyes

- o.O- Kész ez a csaj, most lehet elszállt nála valami, vagy ennyire beleéli magát a dolgokba? :O
- Ai-chan, cask nem ez a kedvenc ünneped, vagy mid? :O – kérdezek rá, jobb tudni, ezt, főleg mert valami hóhérka egy csapatba rakott minket. A megtudott információk miatt meg csak nyomok egy wtf fejet… hova és mibe kerültem én :O .
Azt „ébreszt fel, hogy megdicsérik a menő jelmezem, vagyis inkább engem, gondolom a füttyentésből. A vállveregetésért cserébe, pedig megpaskolom a hátsóját…. csak viszonzásképpen, nem másért Rolling Eyes

- He? o.O - odatotyog hozzám egy picike lányka, nem tudom, talán lehet benne olyan 10-12 éve, de nem tuti, mert a kort sosem tudtam rendesen eltalálni, valahogy nincs hozzá érzékem, szokták mondani, de kit érdekel az, hogy ki mennyi idős? Vannak öregek, fiatalok és kész, ez a lényeg Cool

A szavain először meglepődöm, majd jót nevetek rajta és egy kis buksisimit is levágok..
- Tudod pici lány. Én se cukros, se bácsi nem vagyok. – mondom mindezt mosolyogva, ez még igaz is, hehe.
- Én az vagyok, akinek mindent szabad – mondom büszkén
~ Én is olyan vagyok ~ szólal meg egyből a kis szemtelen..
- Hát hogyne-hogyne
~ Beszóltál?!
- Én ugyan nem - Mire észbe kapok, Reginald már közelhajolt a kislányhoz o.O Vazeg, remélem nem támad neki o.O
~ Ez fű? :O ~ kéredzi Saya hajacskáját piszkálgatva
-
- Mindegy.. . Pici lány, ha van kedved jöhetsz velem és ezzel a buta nénivel ~.~ - mutatom meg a kedves, vagyis részben kedves oldalam…. a döntés rajta áll, én mindenesetre megyek a falánk lány után…

by **Jun** Szer. Dec. 25 2013, 16:27

Résztvevők:
- Licht
- RenAi
- Aoi Shizuka
- Aidor
- Yokuatsu (750 szóval pótol)
- Ryuninji Ren
- Azmaria (500 szóval pótol)
- Raven (750 szóval pótol)
- Saya (500 szóval pótol)

Határidő: 5 nap/kör, illetve úgy döntöttem, hogy ha egy csapatból mindkét fél ír még a határidő lejárta előtt várható, hogy nekik előbb érkezik egy kis mesélés attól függően, hogy mit csinálnak.

Mielőtt még bemennétek néhányan próbáltak kérdéseket feltenni azonban semmilyen információt nem volt hajlandó kikotyogni a hóhér. Csupán megveregette a vállatokat és beljebb tessékelt titeket. Különös...

RenAi és Ren - Konyha:
Ti a konyhát választottátok elsődleges célotoknak, az ajtó hangos nyikorgás kíséretében nyílik ki, a terem nem túl nagy, a falakat világoszöld csempe borítja kivéve egy kis részt ami kékes színű. Az ablakon bevilágító hold fénye adja a terem világosságát, szerencsétek van, ugyanis látás híján is tökéletesen belátjátok a termet. Szinte rögtön az ablak mellett egy falba épített szekrény szerűségre is felfigyelhettek, ami zárva van, kulcsra van szükségetek ahhoz, hogy kinyissátok. Mindent por borít ugyan, de attól még kedvetekre kutathattok a szobában, pakolhattok, vagy éppen pusztíthattok.

Konyha:

Shizuka: Dolgozószoba
Te kiutat keresel, de helyette a dolgozószoba ajtaját nyitottad ki. A szoba olyan mintha egy hurrikán söpört volna végig rajta. A könyvespolcokon a könyvek össze vissza, néhol szinte teljesen üres a polc, a földön kupacokba rakva is láthatsz néhányat, bizonyára valaki megpróbálta őket összeszedni. Neked azonban nincs akkora szerencséd a fény viszonyokat illetően, az ablakot bereteszelték, csupán egy-két fénynyaláb képes keresztüljutni egy-egy apróbb hasadékon keresztül. A szoba közepén egy asztalt láthatsz, jól megpakolva tárgyakkal, köztük néhány régi újságot, és könyvet. Ami még említésre méltó egy felborult ládikó, az ablakkal szemben, jó vastag porréteg fedi be, biztosan régen nyúltak hozzá utoljára. Ha bemész a szobába, nyugodtan vizsgálódhatsz te is, kutathatsz, pakolhatsz, ha szükségesnek látod akár rombolhatsz is.

Dolgozószoba:

Aidor és Licht - Raktár:
Ti a raktárhelyiséget szemeltétek ki magatoknak. Az ajtó mellett egy furcsa festményt láthattok, ami egy vöröses pacát ábrázol, ami akár lehet egy szörnyeteg képe is, ha úgy nézzük. Szépen gondosan le van róla törölve a por. Az ajtó a konyha ajtajához hasonlóan nehezen nyílik, sőt a zár le is törik miközben bajlódtok a kinyitásával, de nagyobb erőkifejtés nélkül is be tudjátok törni, mivel a régi faajtó már olyannyira meg van repedezve, hogy egyetlen rúgástól megadja magát. A szoba sötét, sehol egy ablak, vagy fényforrás amivel világíthattok. Ha bementek, a szűk szobába, két oldalt szekrényeket tapogathattok ki amiken dobozok sorakoznak különféle kerti szerszámokkal, többek között egy baltát is találhattok. Illetve a folyosóról beszivárgó fény elegendő ahhoz, hogy a kijárathoz legközelebbi szekrény legfelső polcán még egy petróleumlámpást is kiszúrjatok. Azonban túl alacsonyak vagytok hozzá, hogy leszedjétek, micsoda pech.
Azonban a többiekhez hasonlóan ti is tudtok szabadon nézelődni, keresgélni, viszont a fémszekrényekben nem tudtok kárt tenni, sőt elmozdítani sem őket.

Azok akik nem írtak előző körben úgy vettem, hogy maradtak az előcsarnokban, beleértve Miot is.

by **Aidor** Csüt. Dec. 26 2013, 16:48

Raktár... Azért nem ép erre számítottam. Ha már nyomokat keresünk akkor egy hálószoba vagy valami ilyesmi... sokkal kézenfekvőbb. Ép szólásra nyitottam volna a szám, de Licht döntött... olyan határozattan, hogy ott is hagyott álltamban...
*sóhaj* Na jól van gyerünk... Ha már egyszer én ajánlottam fel neki a döntést. Kitudja talán igaza van és jó irányba tartunk... Na talán tényleg találunk valamit... Na... női megérzések mutassátok mit tudtok, aztán meglátom, hogy a jövőben alapozok-e rá bármit is. Bár az a tudat kicsit zavar, hogy ő valami "használhatót" akar találni amikor a feladat a bűnös megtalálása lenne... bármi is legyen a tett. De én hogy gondolom előbb arra kéne rájönni mi a bűn... Mielőtt a bűnösre mutogatnánk. De... hé ne siess annyira... gondoltam és rohantam utána.

A raktár ajtaja előtt egy különös festmény volt. Nem konyítok annyira a művészetekhez, de akár hogy is nézem ez egy paca. Egy piros paca... Nem csoda, hogy valaki ide támasztotta. Egy pillantásnál nem is vetettem többet rá. Helyette az ajtóhoz léptem. Nyitottam volna... aztán azt vettem észre kicsit megszorult a kilincs. Kicsit jobban lenyomtam mire letört a zár... mattaku

Így kell ezt... gondoltam miközben a kezemben maradt zárat bámultam. Majd egy hanyag mozdulattal oldalra hajítottam.
-Akkor marad a B terv. Kicsit hátrébb léptem és egy jól irányzott rúgással darabokra zúztam az ajtót.
Így kell ezt... gondoltam... de valójában kicsit agódtam amiatt, hogy kijön az "immortal object" felirat az nekem jobban fájt volna, hogy leégetem magam amikor ép menőzni próbálok.
-Na gyerünk...
A szoba sötét, sehol egy ablak, vagy fényforrás amivel világíthattunk. Teljes a sötétség.
-Á.. nagyon sötét van.Az orromig se látok. Jegyeztem meg. Ekkor megláttam az ajtó hűlt helyén beszivárgó fénynek hála megláttam a kijárathoz legközelebb álló szekrény tetején egy régi lámpást... Ugyan van egy gyertya kristályom, de nem szeretném használni ha nem muszáj. Viszont a szekrény túlontúl magas... megálltam előtte és az államat dörzsöltem.
-Licht, mond eltudnád érni azt a lámpást ha a vállamra veszlek? Kérdezem...

by **Azmaria** Vas. Dec. 29 2013, 12:09

- Igen gazdagok a szüleim, de nem teljesen az igazi szüleim, alig ismerem őket, de a tanulással kapcsoltban behoztam az összes lemaradásomat. A petemre visszatérve igen még kicsike, és nagyon aranyos. Sas fióka Diamondnak neveztem el, azért mert számomra olyan értékes, sőt még értékesebb, is mint egy gyémánt. Hát nagyon sokat úgy nem tudok róla mesélni. - kicsit gondolkoztam, majd fojtattam tovább.
- Kedves aranyos játékos, és imád enni, sokszor úgy kezelem mintha egy valódi érző ember lenne, meg persze néha úgy is viselkedik, nagyon különöset nem tudok róla mondani. - mondtam Shizukának. Kicsit csöndben maradtam, mert el gondolkoztam két dolgon is amit Shizuka mondott. Szóval sok ember járt hasonló képpen mint én. Más helyet ragadtak be a játékba, de ők se bánták meg ezt, ahogy én sem. És tényleg ezt mondta az az öreg ott a tökmezőn. B-Biztosan nem füllentett? Lehet, hogy csak ránk akarja hozni a frászt. Még hogy annak az elvetemült gyilkosnak a zárt ajtók se jelentenek gondot, és minden évben pont Halloweenkor sorszámra szedi az áldozatait és ontja a vérüket. És még egy holtestet is meg kell találnunk. Ez egészen biztosan csak egy pletyka, amit pont az ijesztgetés miatt találtak ki. Legalábbis ezt próbáltam beadni magamnak, hogy ne féljek annyira. De mégis rám tört a félelem, mert mire föleszméltem a gondolkodásomból a kísértet házban találtam magam. Hogy hogy ilyen gyorsan bekerültünk a kísértet házba? Előbb még csak a sorban álltunk vagy talán tévedek? Kérdeztem magamtól. Ránéztem a kezemre, mert valami kicsit szorította. Jaj de ari rózsaszín, mint a kedvenc színem, de hogyan is került rám, ez a karszallag? Ja, hát, persze de egy idióta vagyok, akkor rakták ránk mielőtt még bejöttünk volna, ez jelzi, hogy Shizukával párban vagyunk. Várjunk csak egy kicsit azt mondta az a furcsa alak, aki hóhérnak volt öltözve, hogy meg kell találnunk az igazi bűnöst. Akkor tényleg egy elvetemült gyilkos garázdálkodik szabadon, és lehet, hogy ő is épp most a kísértet házban tartózkodik velünk. És az az őrült azt akarja, hogy meg találjuk. Mielőtt még bármit is cselekedtem volna bezárult mögöttünk a hatalmas kapu. A félelemtől moccani sem bírtam csak a körülöttem lévő történéseket figyeltem. Shizuka nagyon megijedt, mert az ajtó hirtelen bezárult mindenki mögött. Odament az ajtóhoz és elkezdte rángatni, közben meg azt kiabálta, hogy nem tudja kinyitni. Néhányan elindultak valamerre, valamelyik helységbe. Még kevesebben pedig ott maradtak az előtérbe, ahogy én is. Pedig Shizuka megfogta a kezemet, hogy mi is valamelyik szobarészbe mennyünk, csak a kezei közül kicsúszott az én kezem, mert még mindig nem tudtam moccanni. Mikorra már teljesen föleszméltem csak azt vettem észre, hogy Shizuka már nincs a közelembe. Kellet nekem ennyire megijednem az előbb, most megint csalódást okoztam valakinek, de legalább nem hozok rá balszerencsét, nem úgy mint a többi emberre, körülöttem. De miért vagyok ennyire felelőtlen pont egy ilyen félelmetes helyen, és pont most mikor egy gyilkos garázdálkodik az épületben. De mintha Shizuka valami olyasmit mondott volna az előbb, hogy gyerünk siessünk a Dolgozószobába keressünk nyomokat de vajon, hol lehet a dolgozó szoba. Pillantottam a térképre, sohasem voltam valami jó a térkép olvasásában, lehet hogy jobb lenne leülni és megvárni Shizut mire vissza jön? Nem semmi esetre sem jó ez, így mert egy párban vagyunk, segítenünk kell egymásnak, tehát utána kéne mennem, hogy vele együtt keresünk nyomokat. Így hát elindultam a sötét folyóson egyenesen a Dolgozó szóba felé, remélve, hogy nem valahova máshova lyukadok ki. És rátalálok Shizukára is, és közben nem futok össze a tettessel.

by **Licht** Vas. Dec. 29 2013, 23:03

Nagy hévvel elindultam a Raktár felé, az ajtó mellet a falon valami festmény volt, vagyis annak csúfolják mivel csak egy piros paca volt, sose kedveltem a modern művészetet, meg azokat se értettem akik kedvelik, hisz semmi szép nincs bennük. Az ajtó nem nagyon akaródzott kinyílni a zár is letört és a partnerem kezében maradt, majd azt félre dobva berúgta az ajtót. A Raktárban teljes sötétség volt csak az ajtón szivárgott be egy kis fény. ~Lehet nem erre kellet volna jönni, de már mindegy, most már itt kell találni valamit.~ A helységben volt néhány szekrény, bennük dobozok némelyik dobozban kerti cuccok semmi különösebb dolog. Tapogatóztam a szekrényekben, de nem sok értelme volt a sötétben tapogatózni így felhagytam a dologgal, ezek után tűnt fel, hogy Aidor nagyon figyel valamit az egyik szekrény tetején, ekkor vettem észre az annak tetején elhelyezkedő lámpást, amit persze nem érni el. ~Ha legalább azt a lámpást le tudnánk varázsolni onnan, akkor már megérte ide bejönni, de ki tudja működik e, meg mivel gyújtjuk meg egyel talán. ~ Teljesen elmerengtem magamnak a sötétben, az zökkentett vissza, hogy Aidor megkérdezte elérném e a lámpást, ha a nyakába vesz. Néztem rá kikerekedett szemekkel, közben pedig a szekrény méregettem, hogy összejönne e a mutatvány, bár jobb ötletem nincsen és többet látnánk, ha betudjuk üzemelni a lámpást.
-Nos… megpróbálhatjuk, de nem ígérek semmit.-mondtam nem valami magabiztosan,
Oda léptem Aidorhoz és még mindig kerek szemekkel néztem a szekrényt, ami közelebbről még nagyobb lett számomra.
-Bár az vicces lenne, hogy mutatványozunk itt és miután befejeztük akkor találunk egy létrát.

by **Jun** Vas. Dec. 29 2013, 23:52

Miniatűr mesélés\o/

Némi változás: Yokuatsu helyett Kiyoshi folytatja Saya-channal a kalandot :3

Azmaria /Dolgozó szoba/:
Ahogy sétálsz a folyosón gyorsan bejutsz abba a szobába amibe Shizuka is betért, bizony a dolgozószoba. Te is hozzáfoghatsz a kutatáshoz. A fentebbi mesélésben olvashatod is, hogy mi van a dolgozószobában, és a kép alapján el is fogod tudni képzelni. :3

Aidor és Licht /Raktár/:
A sötét raktárba sikerül bejutnotok, és a szekrény tetején a lámpást is kiszúrjátok hála Aidor éles szemének. Mivel mindketten picik vagytok, egyikőtök sem éri el, viszont Aidor lovagiasan felajánlja, hogy hátára veszi, a terv tökéletes. Licht tökéletesen látja, hogy mi is van a szekrény tetején. Jó vastagon áll a por, a lámpást gond nélkül le tudod szedni. Jobban megnézve egy aranyos kis petróleum lámpa, azonban pechetekre teljesen száraz ezért hiába is próbálnátok begyújtani mindaddig lehetetlen lesz amíg nem találtok hozzá petróleumot. Hogyan tovább?

Folytatás majd nagy mesélésben, addig is ezek alapján írhattok, megbeszélhetitek hova tovább, vagy éppenséggel folytatjátok a kutatást a kiválasztott helyeteken.

by **Aida Atsumori** Szer. Jan. 01 2014, 02:48

Gyorsan megszerettem a White Rose tagjait, szinte a családommá váltak, ezért be is költöztem a kastélyba. Viszont, igazából kezdett már hiányozni a régi, hülye szoba, ahol napokat depiztem, agonizáltam, izgultam. Így hát, ami után véget ért a „buli”, elindultam „haza”, a régi fogadóba. Az utcák falai, a házak, az a szög, amiből láttam őket, olyan volt, mintha ismét egy másik dimenzióba lennék, a sajátomban. Az én kis világomban. „Semmi sem változott” – mosolyodtam el.
Olyan nosztalgikus volt ott haladni. Kicsit visszamentem a múltba fejben, amikor még ennél is tehetetlenebb voltam és értetlenül mentem itt, ingben és farmerben…Hmmm. Persze ebből még több emlék jutott eszembe, egyre messzebbre néztem el, hiába voltak halványak, az érzések megmaradtak. Mert ám, nekem is voltak rossz emlékeim. Nem véletlenül lettem én az informatika megszállottja. Az egyedüllét. Nem veszi észre senki más, hogy egyedül vagy, gondolja, csak most van így, amúgy jól elvagy, viszont te megjátszod magad, nem akarod őket ilyennel, ezért elfojtod magadban. Játszod a jófiút. A fal mellett haladtam, ujjaimat végighúztam a falon, majd egyszer csak megálltam és lehajoltam. ”Itt estem össze. Nemesis. Mindegy. Áthívhatnék valakit.” – álltam fel, majd továbbhaladtam. Az út végén, a kereszteződésnél egy fura embert pillantottam meg…tiszta feketében volt, fején cilinder díszelgett, köpenye messzire lobogott mögötte és valami plakátot rakott ki az egyik oszlopra. ”Mi a..jó isten? Hasfelmetsző Jack?”
Nem tudom mért, de hirtelen Hasfelmetsző Jack jutott eszembe róla, hogy miért, azt nem tudom. Kíváncsi voltam, hogy ki a fene ez, ezért elkezdtem lopakodni. Elindult. Egy szaltóval felugrottam a lámpaoszlopra, majd onnan egy háztetőre. Végig futottam rajta, viszont Kayaba volt olyan kedves, hogy rakott egy kiálló cserepet, így a mondatelejét muszáj lesz feltételes módba tenni, hisz csak végig futtottam volna rajta, de hiába az akrobatika kettes szint, a csodálatra méltó egyensúly érzék, az esés NEM, LEHETETT, ELKERÜLNI. Így aztán legurultam a tetőről, egyenesen egy kukába. ”Kayaba…áruld el nekem…MIÉRT KÉSZÍTESZ SELEJTES HÁZAKAT!? ENNEK SZ*R AZ EGYIK CSEREPE, A MÁSIKNAK NINCS FÜGGÖNYE, A HARMADIK OLYAN MINT EGY OVÁLIS VIRSLI LEFORDÍTVA, MIÉRT!? BIG RIGS OVER ROAD THE RACING! IGEN! AZ JOBB JÁTÉK! LEGALÁBB OTT NEM LEHET FELBUKNI A HÁZAKBAN, HANEM EGYSZERŰEN ÁTMÉSZ RAJTUK!!!”
Eltartott egy ideig amíg kikászálódtam a rettenetesen büdös szemetesből, (ami hogy egyáltalán miért létezett, azt nem tudom) és amikor körülnéztem, már nem volt sehol a Hasfelmetsző Jack. ”Mmmmh…„Hasfelmetsző Jack elmegy, viszont a plakát nem”…máskor inkább a plakátot nézem…”
És hát, meg is néztem és kiderült hogy egy hirdetés. De érdekes….tök ritka hogy a plakátok hirdetnek valamit. Az állt rajta, hogy Halloweni buli lesz Torubana városában. ”Torubana….hmmmm…..már megint? Basszus csak ne legyen még egy WTF?! Land i cirkusz, idióta zsiráfokkal, különben én megőrülök. Igazából egész jó ötlet. A hotel szoba még várhat, irány Torubana!”
Mivel teleportkristállyal uncsi lett volna, így gyalog indultam neki, és rájöttem hogy az se túl izgalmas, de azért mégis jobb volt. Csend volt, csak a madarak csipogtak, csak a szél süvített az erdőben, de legalább volt hangulata. A teleportálásnak nem lett volna…
Egy kis gyaloglás után megérkeztem a városba és minden felvolt díszítve halloweni rémekkel, bár elég sok helyen még nem volt kint minden dísz. Ott egy kis denevér, amott egy kis töklámpás, egész jól nézett ki. Szinte telve volt a város emberekkel, a legtöbbjük diszítő volt, viszont akadtak olyanok is mint én: járókelők: Persze legjobban engem nem ez érdekelt….HANEM A STANDOOOOOOK!!!! Azonnal nekiugrottam az édességes standnak, aminek a felét meg is hódítottam. Aztán vettem egy jó kis jelmezt. Egy szellem jelmezt! Járt hozzá lánc a lábfejemre, szakadt köpeny, és egy ilyen küllem-manipulálóbisz-basz. A lényeg hogy tudok a kinézetemen változtatni picit, plusz, még ad egy kis átlátszóságot is. Hajamon hosszabbítottam picit, hogy eltakarja az arcomat, aztán beállítottam a lebegőeffektust és tá-dá! Kész a Kiyo szellem!

...

Ahogy haladtam a standok között, eszembe jutott valami, ami teljesen kiment a fejemből. Nem, nem a bolygóegyüttállás…nem is valami csillaghadjárat, vagy holdviláguralomratörés. A Szellemházról! Meg is találtam, a parkot alakították át, hogy legyen valami Szellemház hatása, viszont még zárva volt, őrök járkáltak előtte, ez nekem egyértelmű üzenet volt, hogy még nincs nyitva. ”Hihetetlen…kitudja mikor fog megnyílni a Szellemház? Mit fogok én addig csinálni?” – iszogattam a forrócsokimat.
Aztán jött egy aranyos lány, megragadta a kezem és elkezdett húzni az egyik irányba, olyan arckifejezéssel, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy felkarol egy idegen srácot és elkezdi rángatni.
…
”WTF!?” – fogalmazódott meg bennem az első kérdés így az egész helyzetre.
”Ne…Ne! NE!” – hajtottam le a fejem. ”Áhááá értem…Uhh én hülye el is felejtettem hol vagyok. Hát basszus, Kayaba, ne haragudj hogy a te elcseszett, nulla realitással lévő világodban vagyok, hát köszönöm, azért kiírhattad volna az ismertetőbe hogy te hülye, ha harmincméteres, vak zsiráfokat látsz, vagy idióta, átálló ellenfeleket, esetleg cuki lányokat, akik húznak-vonnak, ne csodálkozz ember! Ne! Mert Aincradban vagy! Jajj Kayaba ne haragudj, már megint az állnevét használtam…WTF!? LAND B*ZDMEG!!!”
Persze nem Kayabát kellett volna hibáztatnom azért, mert odament hozzám az a furcsalány, de amikor már kismillió fura dologgal találkoztál ezen a helyen és full sokkban vagy, akkor tulajdonképpen még azt se tudod mennyi az az egy. Természetesen túl reagáltam, meg minden, de mindig az érzelmek embere voltam, aki könnyen pánikba esett, könnyen megijedt, könnyen elcsodálkozott és az erős érzelmei elfújták az eszét, így aztán esély nem volt arra, hogy ésszerűen lássam a helyzetet.
Végül sikerült lehiggadnom és meg is érkeztünk egy másik lányhoz: csak akkor láttam hogy nem én voltam az egyetlen, akit idehoztak. Arra kért minket, hogy segítsünk neki, mivel úgy tűnik kicsit sokat vállalt, és nem tud mindent elvégezni napnyugtáig. ”Ahaaa, ezek szerint napnyugtakor kezdődik minden érdekesség, beleértve a Szellemház is. Szuper…az még messze vaaaan!”
- Rendben, én mindenképp segítek neked, már ha tudok.

...

Kiderült, hogy nem kell komolyabb munkákat végeznünk, csak tökszállítást meg hasonlókat. ”Nem is hangzik olyan nehéznek…”
Odaléptem a szekérhez, nézegettem, tettem egy kört körülötte, hogy megvizsgáljam és kijelenthessem: pöpec kis járgány. ”Legalábbis lenne, ha járna hozzá pár fehér ló és nem nekünk kéne húzni, mondjuk…nem lehet olyan túl súlyos, szóval még talán túl is éljük a húzását…”
- Ha nem bánjátok, beállok ló helyett. – álltam a szekér elé, majd elindultunk.
Mellettem két leányzó állt, az egyik segített húzni, a másik nem vállalkozott rá, csak simán nem akart minket még azzal is terhelni hogy beül a szekérbe. Igazából már az is meglepő volt, hogy egy csaj állt a szekér előtt és szenvedett a vontatásával, nem egy fiú. ”Most komolyan, nincs egy férfi se rajtam kívül? Szegény lányt terhelik ilyenekkel, nem képesek beállni…szégyen.”
A másik lány az egy számot dúdolt, amit ép ismertem is. ”This is Hallowen…imádom”
Halkan vele együtt dúdoltam, nem akartam belerondítani, bár állítólag jó hangom volt, de én sosem hittem el, mondhatta bárki. Aránylag csend volt. A dúdoláson kívül semmi sem hallatszott, ami az elején még kellemes volt, szerettem a halk zenéket mindig is, viszont rövid időn belül véget ért a dalolászása és csend ült az útra, szabályosan zavaró vált a szótlanság. Olyan volt, mintha mindenki arra várna, hogy a másik megszólaljon, de közbe mindenki azt gondolta, hogy ő bizony nem fog beszélgetést kezdeményezni. Aztán megpillantottam a tökföldeket… ”Rendben…most már csak kibírjuk addig..”

...

Hálaistennek hamar leértünk a véget nem érő tökföldre ami mit mondjak, tényleg hatalmas volt. Nem vicceltek, addig tartottak, amíg elláttunk. Tőlünk nem messze egy hasonló szekér állt, akiktől elleshettük pontosan hogyan is kell leszedni a tököket. ”Áhááá…”
Viszont nem csak ők dolgoztak a földeken , hanem egy idős házaspár is, vagyis csak az időshölgy, az úr az csak lógatta lábát, meg nézelődött. ”És még csak nem is segít neki…hihetetlen milyen emberek léteznek…Ja várjunk…ők NPC-k…mindegy, a tényen nem változtat hogy tuskó az öregúr.”
Az úr elkezdett valami furát beszélni, valami olyasmit, hogy …bátrak vagyunk, mert itt maradunk ezen a napon is Torubanaban… ”Úristen…csak nem fellép ezen a napon is a cirkusz? Mert ha igen én megyek a fenébe, nem fogom megvárni amíg megint megjönnek azok…”
Aztán ismét mondott valami érdekeset, talán hogy, „kíváncsi hogy idén megtalálja e a…”
”Mi az isten folyik itt? Csak nem tényleg jön Hasfelmetsző Jack? Lehet hogy direkt azért rakta ki a plakátokat, hogy mindenki eljöjjön és aztán kibelezzen mindenkit? Áhh…Kayaba hülye…meg elmebeteg, de azért ilyet biztos nem csinálna…meg amúgy is, Torubana védett területen van, ott meg nem lehet támadni, nem?
- Őőő szerintem kezdjünk neki. – indultam el tököt szüretelni.
Sokan voltunk, így aztán nem tartott annyira sokáig telepakolni a szekeret, aránylag gyorsan végeztünk vele, ezért siettünk is vissza, mivel kezdett lemenni a nap. Érdekes módon, visszafelé furcsahangok jöttek, farkasvonyítás és a többi.
- Nyugodjatok meg, ez biztos csak a buli része. – nyugtattam meg a többieket, ha esetleg megijedt volna valaki.
Eléggé igazinak hangzottak, de mivel Hallowen volt, egyértelműnek tűnt, hogy csak hangulatfokzó. Amikor beértünk a városba, a két segítő átvette tőlünk a szekeret, a tömeg közül pedig kilépett Helen, megköszönte a munkánkat, majd átadott pár papírost. Jegyek voltak! A Szellemház első jegyei! Csillogószemmel vettem át őket, majd gyorsan odamentem a bejárathoz, ahol még egy kicsit várnunk kellett, aztán egy kakukkos óra jelezte a kezdést és megnyíltak a kapuk.

...

A tökföldeken, az egyik lány még rá kérdezett, hogy pontosan mire is érette az öregúr azt a mondatot. ”Ó istenem, csak ne jöjjön a cirkusz…könyörgöm…” – tettem össze a kezem. ”Nem fogok több pudingot lopni, esküszöm, csak kérem, Jó Uram, NE!!!”
Aztán kiderült, hogy ennél sokkal jobb a helyzet, nem jön a cirksuz, csak egy sorozatgyilkos szokott Halloweenkor Torubanaban járkálni és kinyírni egy tucat emberkét. Mi lehetne más, mint mese? Egyértelműen nem létezik ilyen. Kayaba csak nem csinál ilyen npc-t…miért tenné? Végül az anyóka fülön fogta az urat, és odébbráncigálta, viszont szerintem senki se felejtette el az elhangzottakat. Főleg a végét: ”Meg kell találni a holttestet”.

A bejárat előtt egy fura fickó volt, hóhérnak öltözve, kicsit érdekes látvány volt. Körülnéztem, hogy itt van-e mindenki, és érdekes módon, felfedeztem még egy lányt, akit eddig nem láttam. ”Lehet mindvégig ott volt? Vagy csak most jött ide?”
Kapott minden ember egy-egy szalagot, az én karomra zöldet kötöttek. ”Hihihi..favorszín…”
Aztán kijelentette a hóhér, hogy egy csapat vagyunk és együtt kell dolgoznunk. Hogy teljesítsük a feladatot: ki kell deríteni, ki az igazi bűnös. Elmondta, majd kinyitotta nekünk a romos ajtót.
- Saya, igaz? – mosolyogtam a lányra. – Én Kiyo vagyok.
Mielőtt beléphettünk volna, egy lány kiáltását halhattuk, majd Helen lépett elő, körülötte kislányokkal –és fiúkkal, majd átnyújtott minden csapatnak egy-egy töklámpást, mondva, hogy ajándék. Egy közösraktárszerűségbe került a tárgy, hogy a csapatok mindkét tagja elérhesse, ha esetleg szüksége lenne rá.
- Akkor, szerintem menjünk is be. – léptünk be a kastélyba, s hogy fokozva legyen az izgalom, az ajtó kísértetiesen, magától becsapódott. ”Nagyon faja”
Bent rengeteg szoba volt, nem tudtam merre kéne mennünk.
- Hova szeretnél menni? - mosolyogtam a lányra.

by **RenAi** Csüt. Jan. 02 2014, 19:58

Ren csináljon bármit is… biztos hogy még vénségére is egy perverz kéjenc marad… amit be is bizonyított mikor megpróbált letapizni… >< Szerencsémre kivédtem, és már támadtam is de könnyedén kitért előle… Kissé bosszantott hogy nem tudtam földbe döngölni… de az ilyen dolgaival is elárul magáról egy s mást… akaratlanul is… Bosszantó a fiú viselkedése… De sok esetben az ilyen apróságokból való kiolvasás is előnyömre vállhat… Amit tudok hogy jóval erősebb nálam…legalábbis nem is olyan rég Regi három hittből kigyakott volna…>< Aztán most még abban is biztos lehetek hogy gyorsabb is mint én… Bosszantó… De egy vállrendítéssel lerendezem az egészet. És inkább
Inkább Regit kezdem el keresni a tekintetemmel. Imádom azt a kis bestiát. Olyan cukii *-*
- Regiii! – Kiálltok fel mikor megpillantom.
- Gyere ide, hadd öleljelek jól magamhoz! – Szólam oda neki a fiút teljes ignorálva. Majd ha megöleltem, akkor folytattam.
- Hiányoztál ám te kis CsipogóCsőrös :3 – Öleltem szorosan magamhoz. Majd ismét a fiúra figyeltem…
- Persze…persze…Férfias skálázás… bár ha női suliba, a női énekkarba jártál akkor tényleg tűnhet férfiasnak Razz

- Tettem kezem a fiú fejére és adtam neki egy biztató buksisimit.
- Szeretem persze, halloween is a kedvenc ünnepeim közé tartozik. :3 – Magyarázkodtam a fiúnak.

Majd mikor beléphettünk az épületbe, kérdéssem volt hogy én melyik területet fogom megtámadni. Naná hogy irány a konyha *-* - Amúgy is éhes már a pici poci QQ.
Nem figyelem hogy Ren követ-e, majdcsak összefutunk ha velem tart Razz

Oda lépve az ajtóhoz az magától nyikorogva nyílik ki…
- Nem túl bíztató…>< - Talán tényleg meg kellett volna várnom a TahóKirályt ><- Bekukkantva az aprócska részen, sem épp bíztató kép fogadott… kissé megbántam hogy olyan lelkesedve kerestem fel eme szent helyiséget….>< Nem kellett sok, lassan Ren is utol ért. Persze egyedül hülye lettem volna belépni…>.> Kitudja miféle Zombik lehetnek bent ><… Megvártam az ajtó előtt a falnak támaszkodva Rent. És ha már láttam akkor már ki mertem nyitni az ajtót… így belépve rajta… kissé fintorogva néztem körbe.
- Itt nincs is kaja… QQ- Jelentettem ki kissé elszomorodva, némi bosszankodással. Majd utolsó reménysugárként megkíséreltem kinyitni az egyetlen szekrény ajtaját.
- Zárva van…QQ – Mah… nem úgy alakulnak a dolgok ahogy épp szeretném…
- Várj csak!- Csillant fel a szemem *-* Két oldalt megfogom a szekrényt, majd súlyemelésemmel megkíséreltem leszakítani a falról. Majd ha sikerült aszttal híján rá tettem székre.
- Szerinted ha földhöz vágom kinyílik?- *Vakartam meg a fejem*
- Vagy netán lehet benne bármi törékeny? - Bár ha jobban bele gondolok… nem akarok szekrényt törögetni… sőt ha lebeszél a szekrény összetöréséről, akkor marad a hagyományos kulcs keresési művelet… ami uncsi… és ráadásul sok időt vehet igénybe… de mindegy… úgy döntöttem ha keresgélünk akkor megnéztem a radiátor alatt… a mosogatók környékén… a szék alatt… sőt még a korhadó plafonra is vetettem egy pillantást… nem mintha megfordult volna a fejemben hogy felragasztják a kulcsot a plafonra >.> ^^” Majd ha ez sem járt sikerrel, akkor marad az utolsó ötletem… a kardom hegyét bele akasztottam a szekrényajtó kis résébe és ügyesen megpróbáltam végig húzni úgy hogy ne jöjjön ki… és amikor megakadt a zárban akkor egy erős lendületet véve megpróbáltam széjel vágni. :3 Ha sikerült akkor büszkén néztem Renre, ha viszont nem akkor mint egy igazi nő utolsó lehetőségként pillantottam rá hogy kezdjen valamit a helyzettel… mert én már feladtam… >< A sok próbálkozás végett kissé kifáradtam, így ha sikerült megtalálni a kulcsot ha nem a mosogató szélére felülve, elgondolkodva néztem a srácra… ha észre vette ha nem, elgondolkodtam azon amin már forog egy ideje a buksim.
- Ren, neked nem volt furcsa néhány dolog…>.> - Végig az idős házaspár és úgy.. mindenki mondatai kavarogtak a fejembe…
- Minthogy addig oké hogy az a feladatunk hogy megtaláljuk az igazi sorozatgyilkost… de mint ahogy a néni is említette hogy egy holttestet is meg kell találnunk… miközben ha Aincardban valaki meghal elpixeleződik... és nem marad meg holttestként... plusz csatlakozott hozzánk az a vörös hajú lány, aki azt hiszem Raven-el tartott… Kicsit aggódom… - tekintettem a fiúra.

by **Licht** Csüt. Jan. 02 2014, 21:07

Megcsináltuk a mutatványt, Aidor a nyakába vett és utána könnyedén elértem a lámpást. Miután ismét talajt ért a lábam sóhajtottam egyet, mivel kissé féltem, hogy nagy esés lesz ebből a zsonglőrködésből, bár igaz, hogy a SAO-ban nem érezni fájdalmat, de akkor is jobb szeretek két lábbal a földön járni és, ha netán mégis el kell távolodni tőle azt jobb szeretem ön erőből csinál minthogy valaki emelgessen. Jobban szemügyre vettem a szerzeményt, egy petróleum lámpa volt, ami persze csont száraz volt, bár nem is én lennék, ha lenne benne akár egy csepp petróleum is. A problémát közöltem a csapattársammal is.
-Ez a lámpa teljesen száraz, így nem tudjuk begyújtani. Viszont biztos itt van valahol hozzá a petróleum is csak ki kéne tapogatnunk itt a sötétbe.
Nos igen a fényviszonyok nem az előnyünkre játszanak, alig látni valamit, ha petróleum az orrunk előtt lenne még akkor sem biztos, hogy kivesszük a sötétben, hogy mi is az.
-Nem lesz egyszerű kör felkutatni az biztos, de ha oda figyelünk arra, hogy semmit se borogassunk fel vagy ki akkor nem lesz probléma. Na meg persze remélem, hogy nem lesz olyan hosszú idő míg itt tapogatózunk a sötétben.
A beszédet befejezve oda léptem az egyik szekrényhez és kutakodni kezdtem benne a petróleum után. Kis kutakodás után a kezem ügyébe akad valami, de persze nem az amit kerestünk, igazából egy balta élébe sikerült bele nyúlnom, amit kivettem a szekrényből és jobban megvizsgáltam, ha már kis híján elvágtam vele a kezem.
-Hé ezt is eltehetnénk, később még jó lehet ajtót nyitni, tekintettel arra, hogy ez az ajtó sem akart könnyen beengedni minket a helységbe.
Közben a szekrénynek támasztottam a baltát, majd tovább folytattam a kutakodást a szekrényben petróleum után.

by **Ryuninji Ren** Hétf. Jan. 06 2014, 15:24

Ai-chan már megint bántalmazni, de nem tud, mert gyorsabb és ügyesebb vagyok nála, simán kitérek a gyermeteg próbálkozása elől, majd nyelvet is öltök, hogy ezzel is jelezzem a diadalom felette 8)Közben megérkezik megint Reginald, aki szerintem csak nem tud mit kezdeni magával és ezért engem boldogít. A társam, mert hogy az előbb ki lett osztva mellém, hála a szalagoknak, meg fogja magát és megöleli a petemet
~ o.O ~ vicces nézni, hogy Regike nem tudja lereagálni ezt az egészet, nem sok kell, és el is nevetem magam, azonban még bírom…. kitartó vagyok.
~ Ennek meg mi baja? o.O ~kérdezi tőlem,láthatóan nem nagyon emlékszik rá, mondjuk megértem Rolling Eyes

- Semmi különös, csak nem fut százon
~ Miva’?!
- Kicsit defektes
~ He???
- Aikon
~ Ahhaaaa, vagyis buta ~.~ ~ tölti el egy kis elégedettség, hogy végre valahára sikerült felfognia, hogy mit is mondok. A csipogó csőrős beszóláson már nem tudom tartani magamat és hangosan nevetek.
~ >.< Te!! Én ezt megütöm >.<
- Énfelőlem - a legkevésbé sem érdekel, hogy nekiugrik itt Ai-nak. Amúgy is védett területen belül vagyunk, nem eshet baja egyiküknek sem. Ha a felesleges energiákat egy picike bunyóval akarják levezetni, áldásom rá amennyiben engem kihagynak belőle Suspect

~ Cöh >.< ~ tudtam, hogy nem meri, hehe…. Reginald megalázó jelenete után következik az enyém, a kis buksisimivel. Nem mintha szükségem lenne ilyen gyerekes dolgokra >.>
- Szerintem meg valami baj van a fülecskéddel vagy a fejecskéddel - Azért mégsem hagyhattam szó nélkül, hogy csak úgy meglázzon vagy mi…
- Ahha, mindjárt gondoltam
~ Baaaaka~ mondja Ai-nak… kikészült szegény….. Körül nézek, hogy szemügyre vehessem a csinos jelmezekbe bújt lánykákat, mit ne mondjak, van egy-két jó darab a környéken…. Aztán mire visszafordulok, Ai-chan már el is tűnt…. jellemző… még szerencse, hogy pontosan tudom, hogy merre tart. Hamar utolérem, na nem sietek azért, csak szépen lassan. Regi meg? Hát rábízom mit tesz…. egy ideig csak nézelődik, majd kelletlenül elindul utánam….
- Na mi az? Nem mertél bemenni egyedül mi? – incselkedek, majd miután benyitunk, hát… elment az étvágyam is, mondjuk nem is volt, de azért…. Ilyen konyha… fúj….
~ ~ igyekszik a pajti távol maradni a kékségtől Rolling Eyes

Én magam is felfigyelek a szekrényre, majd figyelem mit művel a lányka…
- o.O
~ O.o ~ no comment… egyikünk sem jut szóhoz… helyette körülnézek, hátha találok egy kulcsot, ami jó ebbe a valamibe.
- Nekem nem – valójában nekem minden furcsa ekörül az ünnep körül, szóval lényegtelen…
- Ez egy játék, tehát hulla is lehet benne, ami csak egy rakat adat Razz

~ Mi az a hulla? :O
- Őőőőő fekvő ember

by **Saya** Szer. Jan. 08 2014, 23:02

-Jaaa... -hajtom félre a fejem és mosolygok a fura bácsira meg a madarára, aki akkor ezek szerint nem cukrosbácsi \o/ Követem is végül tovább, majd el is érjük a házat, és ott megint csak történik valami, egész pontosan el vannak magyarázva a dolgok. *.*
-Az jó, én szeretem a csapatmunkákat \o/ -ujjongok egy sort, miközben a Hugi a fejemben inkább megvetően prüszköl egyet, ő ugyanis meg pont hogy utálja az ilyesmit.
~Nem arról volt szó, hogy az esték az enyémek?~
De ma Halloween van, kivételesen elől maradok Razz

~Önző liba...~
Nem törődve a rosszkedvével megnézem a saját karperecem, aztán körbenézek. Nem a mókás madaras srác kapta a másik zöldet, hanem egy másik, aki ismerős, de hirtelen nem tudom, hogy honnan, mindenesetre ő is észrevesz és összekoccanunk, na nem szó szerint, hanem hogy egymás mellé megyünk. Már ki is találja rögvest a nevem, tehát akkor tényleg találkoztunk már valamikor, csak nem jut eszembe sehogy se, hogy hol. Vagy valaki már megmondta neki, amíg én nem figyeltem? De akkor mondják meg nekem is ><
-Aha! És te...? -próbálom valahogy kihúzni belőle, hogy őt viszont hogy hívják, mert tényleg nem emlékszem. Nem ő volt a rókás küldetésnél, ott az Aidor volt, a kígyósnál meg a Peter, másra meg nem emlékszem scratch

Ja, meg volt valami cirkuszos, de asszem ott sem volt ott... vagy igen? Hisz ott sokan voltak. Csak épp a végére nem emlékszem O.o
Ha elmondja, akkor minden erőmmel azon leszek, hogy ezt megjegyezzem, aztán körbenézek. Van, aki elment errefelé, valaki meg arrafelé, össze-vissza, túl sok információ volt egyszerre, kicsit meg is zavarodtam @_@ Mire összeszedtem magam, már alig voltunk az előcsarnokban, a Kiyo meg megkérdezte, hogy merre menjünk. Ugyanis a Kísértetházat fel kéne fedezni, amihez el kéne indulni, a Töklámpást is csak most veszem igazából észre, és alaposan megnézem. Közös raktár *.* Mit tegyek vajon bele?
-Ööö... -volt a hatalmas reakcióm, ahogy ujjamat az ajkamra téve körbenéztem. Hugi máris felröhögött a fejemben, ahogy szokott.
~Engedj előre, majd én megmondom, hova menjünk öldökölni!~
De nem fogunk öldökölni, Hugi >< Ezt verd is ki a fejünkből >< Csúnya dolog ><
~Most miért? Az tökjó móka, nagyokat fogsz nevetni te is, meglátod \o/~
Szerintem meg nem, szóval nem és punktum ><
Megrázom a fejem, hogy kiverjem őt belőle, ami mondjuk úgyse sikerül, de legalább elhallgattatom picikét. Addig is a Kiyora nézek ismét, hisz most ő a csapattársam, most rá kell figyeljek.
-Ide rakjak be valamit? -mutatok a Töklámpásra kérdőn, mert igazából arra sincs ötletem, miket érdemes belepakolni egyáltalán. Vagy majd csak az út alatt kéne rakni bele bármit is? Ez is csak most jut eszembe.
~Hát persze, mert egy hülye vagy.~
Te fogd már be a szádat wtf

~Neeeem ~
Elindulok a folyosón, mit sem törődve a Hugival, míg végül megcsillan a szemem, mikor meglátom a Könyvtár feliratot. Egy könyvtár \o/ Imádom a könyveket, és biztos nagyon sok-sok-sok érdekes dolgot lehet itt találni. Ha meg szellemek vannak, az sem baj, mert azok is izgik, meg hátha olyan szellemekkel találkozunk, akik okosak és tudnak nagyon jókat mesélni.
-Ide menjünk, ide-ide! -mutogatok lelkesen az ajtóra, toporogva, és be is nyitok végül, már ha a Kiyo engedi vagy beleegyezik, elvégre most csapatmunka van

//Előbb ihlet nincs, aztán el is feledkezem róla facepalm

gomenne.//

by **Jun** Csüt. Jan. 09 2014, 16:01

//Off: Semmi baj :3//

Résztvevők:
- Licht
- RenAi
- Aoi Shizuka (500 szóval pótol)
- Aidor
- ~~Yokuatsu~~ Kiyoshi
- Ryuninji Ren
- Azmaria
- Saya

//Raven kiesett :(Ha mégis szeretné folytatni akkor +1000 szóval pótolhatna.//

Határidő: 5 nap/kör

A térképetek frissült.

Térkép:

Shizuka és Azmaria – Dolgozószoba:
A dolgozószobában látott és történt dolgokat korábbi mesélésben látjátok :3

Aidor és Licht – Raktár:
A kiszáradt lámpa levétele után Licht tovább folytatta a kutakodást, ami eredményre vezetett, talált egy baltát ugyan belenyúlt az élébe, de nem veszített tőle élet pontokat. A balta elvétele jó ötlet volt, a későbbiekben talán még hasznotokra válhat. Eredménytelenek a további kutatások a folyadék után, csupán néhány fémdobozra bukkantok, amik üresek, illetve egy régi poros sisakra. Felvenni nem tudjátok, viszont elég könnyű ahhoz, hogy vihessétek magatokkal. Az, hogy mit csináltok a továbbiakban rajtatok áll, kimentek a szűkös raktárszobából, és máshol próbáltok szerencsét, vagy vakon, de folytatjátok a turkálást megkockáztatva, hogy akár odabent lapul a petróleum és össze is törhetitek. Bármit is tesztek egy hangos csörömpölésre figyelhettek fel, közvetlenül az ajtó mellől. A korábban látott ronda kép esett le a falról és tört darabokra. A képről viszont a vörös paca helyett csak egy fekete lap látható.

RenAi és Ren – konyha:
Talán nem éppen egy gyönyörű, szépen karbantartott konyhát kaptatok, amire számítottatok. Első, amire felfigyeltetek az a szekrény, amit súlyemeléssel Ai-chan meg is kísérel kiszakítani a falból. Ami valljuk be egész jó ötletnek tűnt, viszont a szekrény helyett csupán az ajtó szakadt le. Nagy mennyiségű kiömlő rothadt étel mellett még néhány csótány is kiszabadul a szekrényből. A kezedben maradt ajtó hátoldalára pedig egy régi gyűrött papírdarab van felragasztva. Minden bizonnyal valami féle jegyzet van emlékeztető lehet, viszont az sincs kizárva, hogy máshonnan hiányzik. Ha leszeditek és alaposan megnézitek a következő szöveg áll rajta:

??? írta:XXXX. Október 5.
„Reggeli mellett felvázoltam az utazási tervezetet, közös megegyezés alapján úgy döntöttünk 31.-én „hazautazunk”.

Folytathatjátok a konyha átnézését, biztosan találtok még valami érdekeset, ha pedig inkább máshová mennétek, nyugodtan megtehetitek.

Kiyoshi és Saya – Könyvtár (?) :
Mivel ti indultatok el legkésőbb láthatjátok, ahogyan a sárga csapatból Mio elindul a lépcsőház felé, amíg ti a könyvtárszoba felé veszitek az irányt. Az ajtó a többihez képest szépen néz ki, nincsenek rajta repedések, nem szú rágta, a kilincs sem törik le, és amikor kinyitjátok, az ajtót nem nyikorog. A szobában, körben szorosan egymáshoz illesztve sorakoznak a könyves szekrények, oly annyira, hogy képtelenség belátni mi is van kettő között. A könyvek rendezettek igaz, de mégis porosak. Az egyik szekrény alacsonyabban van, mint a többi, felette egy kisebb ablak található. Ami még érdekessége lehet a szobának, az a szoba sarkában pislákoló lámpás, ha el akarnátok venni nyugodtan, megtehetitek, viszont nem tudjátok túl messzire vinni, ugyanis egy két méter hosszú lánccal van a falhoz erősítve. Szóval lényegében csak a szobában használhatjátok. Nyugodtan turkálhattok és pakolhattok kedvetekre, a könyvek között minden félét találhattok. Kis gyerekeknek való mesekönyvektől, egészen a komoly felnőtt darabokig. (többek közt olyant is amit talán jobb kisgyerekeknek elkerülni:P)

Könyvtár:

by **Aoi Shizuka** Csüt. Jan. 09 2014, 22:01

Korábban, a szekér mellett:

- So desu ka?* - lepődött meg Shizu, mikor Azmaria kijelentette, hogy a szülei nem a vér szerinti hozzátartozói. Megfordult a fejében, hogy rákérdez, hogyan is került akkor a nevelőszüleihez, és hogy mi történt az édesszüleivel, de hosszú morfondírozás után úgy döntött, hogy egy ilyen kérdésnek még nem igen jött el az ideje, rövid kis ismeretségük kezdetén. Hiszen, kitudja, talán az édesszülei halottak, talán épp Azmaria szemei előtt haltak meg, balesetben, és Shizu nem látta túl bölcsnek felszakítani egy ilyen esetleges mély sebet.
Inkább csak komoly arccal bólogatott, ami a szülőket illeti:
- Én még apuval és anyuval lakom, és Shinjivel, a bátyuskámmal, nagyon szeretem őket, jó lenne már viszont látni mindenkit, nagyon hiányoznak! - tette hozzá a maga részét a kis kitárulkozáshoz
- Woá! Diamondo desu ka? Biztos nagyon aranyos lehet a sasfiókád! - mosolygott rá a kis idomárlányra

A kísértetházban:

A páni félelemben, ami magával ragadta, még azt sem vette észre, hogy a kis barátnője keze kicsúszik az övéből, úgy nyitott be az ajtó mögött rejtőző helyiségbe, hogy azt hitte, a leányka valahol ott áll mögötte.
Kattanva engedett a míves rézkilincs Shizu erőlködő tenyerei alatt, mert mindkét kéz kellett hozzá, hogy megmozduljon az a fránya szerkezet, s már épp feladta volna, hogy másik ajtónál próbálkozzon, amikor a zár engedett, s a megvetemedett ajtó egy icipicit megmozdult. Két kézzel kellett nekinehézkedni, hogy a régi, fakazettás, ódon és láthatóan vastag ajtó megnyissa az utat befelé. A vaspántok kínkeservesen sírtak fel: az elrostáld ajtópántok nyikorogva adták meg magukat az új vendégnek: rég nem láthattak már efféle látogatót.
Ahogy Shizu tenyerei alatt az ajtó felengedett, szinte bezuhant a helységbe. Nagyot toppanó cipője alól felhőként szállt a magasba a por, orrba, szembe, szájba jutva. Köhögve nézett szét a helységben, bár sok fény nem volt, az ablak bereteszelt zsalui között be-beszökött egy-egy fénysugár, épp csak pár foltot világítva meg a sötét szobából. Merthogy egy szoba volt, ahova az ajtó, vezetett, s nem a városka főtere. Könyvek és könyvespolcok mindenfelé, hatalmas íróasztal és egy nagyobbacska ládikó köszönt vissza a félhomályból, a vastag porréteg alól.
Csak most tekintett hátra, hogy megossza a hirtelen látottakat kis barátnőjével, de nem volt mögötte. Jobbra-balra tekintett gyorsan, de ott sem lelte, hát visszafordult az ajtóból, és lám a nagyszobában akadt össze a tekintete az övével
- Azu, Azu! Gyere! Találtam valamit! - kiáltott izgatottan megfeledkezve minden korábbi kétségbeeséséről
- Gyere! Valami tanulós hely, tele van könyvekkel! Dolgozószoba, mint az apumé! - intette magához az idomárlányt, majd amikor látta, hogy a leány megindult felé visszafordult a szobába, nyitva hagyva az ajtót, nagy, óvatos léptekkel sétált az ablakhoz, miközben blúzocskájának ujjával előrelátóan eltakarta a száját, orrát.
- Csinálok egy kis fényt, ha tudok! A töklámpásunkat nem tudnád meggyújtani, hogy adjon egy kis fényt is? - intézte kérdését Azmariához, s az ablaktáblákat majd a zsalugátereket próbálta kiszabadítani a reteszek fogságából. Nem volt igazán erős, de jobbnak láttam megpróbálni, és több fényt beengedni a szobába, hogy jobban látathóvá tegyen mindent.
Akár sikerült, akár nem, végül a rejtélyes, oldalára döntött ládához guggolt, közelről is megtekintve a zárát
- Vajon mi lehet benne Azu-chan? Tele kalózok aranyával vagy kincsestérképekkel?
Megpróbálkozott a zárral, hátha csak felhajtani kell, majd felfeszíteni/nyitni a ládat tetejét. Ha sikerrel jár, akkor óvatos mozdulatokkal beletúr a láda tartalmába. Ha viszont nem, akkor a polcokról leemelt könyvek címeit böngészi át, a könyvek gerincét végigvizslatva.
- Vajon mi történhetett itt, hogy ilyen rendetlenség van? Valaki mintha kutatott volna valami után! Lehet járt itt az a bűnös is, akit mondtak, nem?

*Vagy úgy/Értem/Valóban?

by **Aidor** Szomb. Jan. 11 2014, 21:32

Lich belement és a vállamra állt. Nem tartott soká, de egyszer csak az észlelésem jelzett azonnal abba az irányba pillantottam és az egyik sarokban meg pillantottam egy világító szempárt még a teste még félig bent áll azon a részen amit még megvilágított a kintről bejövő fény. Ez egy... macska? Elég furán néz ki. Majd pislantottam és eltűnt... elgondolkodtam... biztos csak képzelődtem...
És!!!! Megvan. Sikerült. Mission object: Mission complete. Jutottak eszembe a régről már sokat látott szavak a játékokból. Kár, hogy ennek még közel sincs vége. És a lámpa leszedése is legfeljebb egy kis küldetésnek felel meg. Amíg nincs meg a bűnös addig ennek még nincs vége. Márpedig nincs meg... A lámpát leszedtük ugyan, de Licht közli, hogy nincs benne petroleum... hát ez jó... Licht rögvest kutakodni kezdett. Közben pedig mondta...
-Nem lesz egyszerű kör felkutatni az biztos, de ha oda figyelünk arra, hogy semmit se borogassunk fel vagy ki akkor nem lesz probléma. Na meg persze remélem, hogy nem lesz olyan hosszú idő míg itt tapogatózunk a sötétben.
Én eközben kinyitottam az inventorymat... és kutakodni kezdtem.
-Aha... persze, természetesen. Mondogattam miközben kerestem a mára már igen csak zsúfolttá vált inventorymból a kristályt. Eközben Licht talált is valamit... egy baltát. Azt javasolta vigyük magunkkal még jó lesz ajtó nyitogatáshoz. Először arra gondoltam fölös leges aztán egy ijesztő mosolyt engedtem el. Hirtelen eszembe jutott valami... ÉS amíg ezen agyaltam rányomtam a gyertya kristályra ami egy kis fényjelenség kíséretében meg jelent.

-Igen azt hiszem tényleg hasznát vesszük majd... akár csak ennek. Mondtam, majd rá nyomtam a gyertya kristályra mire halvány derengésbe kezdett majd nem sokára megvilágította a helységet.

-Siessünk, ez se örök életű, keresd a petróleumot, vagy bármi mást ami használható... vagy nyom.
Mondtam, és elkezdtem nézelődni hátha meglátok valamit, de valójában a fő célom a titkos ajtók meg találása volt. Elvégre ez egy kísértet hát csak van valahol egy rejtett helyiség? Elkezdtem tapogatni a falat, itt ott belé ütöttem, azt hallgatva, hogy üreges-e. Benéztem a szekrények alá... mögé, tologattam a ládákat. Kergettem a porcicákat valamint átrágtam magam a filmekből is ismert titkos ajtó nyitó "hagyományos" dolgokon. Mint a könyves polc... gyertya tartó csavargatás meg ilyenek...

by Ajánlott tartalom