Re: Al's apartman

by **Anatole Saito** Hétf. Jan. 27 2014, 22:24

- Törődj bele Razz

- Ismétlem a pöttöm szavait gúnyos és egyszerre a lány hangszínét idéző csipkelődéssel, mintegy majmolva a mondandóját és nyomatékosítás képen még nyelvet is öltök. Mégis hogy tetszene? Milyen buta kérdés... Hiányosság. Ehh, mártsd csak bennem még mélyebbre azt a kést >.> Mondjuk arra kiváncsi lennék mi az a más, amivel kiegyensúlyozom. Csak a humorom nem lehet elegendő ahhoz, hogy egy ilyen népszerű lányt megfogjak.
"A sál tényleg menő" - Ezt szépen fel is jegyeztem a buksimban egy Mirika címmel ellátott jegyzettömböcskébe Rolling Eyes

Többszörösen jó ötlet volt elhívni a pöttömöt, mert nemcsak segítségemre van, de még olyan apróságokat is kifürkészhetek vele kapcsolatban, amikre lehet köztünk sosem terelődne szó. De ha ez még nem lenne elég, Jun ötlete is nagyon tetszetős számomra. Lelki szemeim előtt látom a fagyoskodó Mirikát, akit egy sállendítéssel már magamhoz is húzok, hogy összebújva felmelegíthessem. Rolling Eyes

Ihh, elkalandoztam >.<
- Szerintem tök nyilvánvaló, hogy Hinari kedvenc színe a kék. - Tereltem el gyorsan a gondolataimat, mielőtt még belepirulok itt a nagy ábrándozásokba. Jobb is, ha most nem bújok oda a pöttömhöz, mert még a végén elkalandozik a kezecském. Rolling Eyes

Az meg igazán illetlen lenne társaságban, meg hát úriember amúgy sem csinál ilyen közönséges dolgokat. Hajj, de nehéz a férfiember sorsa... Na de Anatole, tessék most már végre szépen Alexra koncentrálni!
- No, akkor haladjunk tovább. Lássuk mit tudunk a választott hölgyről. Szorgos, alapos, rendkívül visszafogott és kissé kimért, de roppant csinos, na meg fifikás nőszemély. Egy egész céhet kell vezetni, nehéz terhek nyomják a vállát, ki kell állnia magáért és a céhtársaiért. Sok a munkája, mindenkinek meg kell felelnie. A magánéletben olyan férfira van szüksége, akire felnézhet, aki leveszi a mindennapok terhét a válláról, aki kellően karizmatikus és erélyes ahhoz, hogy lazíthasson mellette. Képes leszel ilyen kellően karizmatikus és erélyes férfiként viselkedni, Al? Hogy csinálnád? Mivel hívnád fel magadra a figyelmet, mint férfi? Nem kell alfahímnek lenni, szerintem az nem is a zsánere.

by **Halász Alex** Csüt. Jan. 30 2014, 20:34

~ Hinari kedvenc színe a kék Ezt megjegyzem magamnak, mondjuk tényleg jól áll neki a kék szín. :") ~
Kezdett feloldódni. Hallgatta a többieket, Mirikára azért vágott egy fancsali vigyort. Pont olyan laza, meg "szétesős", mint amikor a fagyasztóból veszik ki a...akármit. Egy darabos mozdulattal kivette a kezeit a zsebéből, majd egy látványosabb szemforgatás után tovább hallgatta őket. Mennyit tudnak beszélni egy ruháról! Surprised

Elraktározta magában mindet. Azaz legyen színesebb ruhája, check >< a sál jó kiegészítő, check >< ...
Amikor Jun az "ajándékát" hozta szóba, lángvörösen megrázta a fejét.
- Nem. ._. -
A következő megjegyzésre viszont felkapta a fejét. A piros pólót is hanyagolná szíve szerint, de...
- Mintás boxer? Minek? O.o A-aa :O -
Még mit nem ._. Nem papagájnak készül öltözni. Suspect

Aztán jött Mirika, Jun is ejtett még pár szót, majd még mielőtt leállhatott volna gondolkozni a ruha összeállításáról, Anat belegondolt, hogy mi is kéne Hinarinak. Hát öhm...azzal arányosan lett egyre lejjebb ívelő Alex vállai is. Most rá akarják hozni a frászt, vagy segíteni akarnak? o.O Szegény srác, a végére teljesen belecsüggedt és csak pislogott Anat felé. Hogy képes lesz e kellően karizmatikus és .... erélyes lenni? o.O
- Öööhm. @.@

Nem vagyok az az erélyes fajta. ._. -
Sejtelme sem volt róla, hogy mit értett ezalatt a másik srác. Rolling Eyes

... és ez meg is látszott ám rajta.
- De~ eddig karizmatiku-snak tar-tottam magam >\\\> -
Szépen annak rendje és módja szerint bele is vörösödött a szavaiba. Le is lassult és egyre tagoltabban ejtette ki a szavakat, mintha az segítene is valamit a helyzetén. Jup, eddig jó partinak gondolta magát, habár ahogy Mirika is kifejtette pár szóban az elején, Hinari nem egy átlagos japán lány, akinek a szőke haj már bejövős, mert egzotikus. >.<
Aztán jött a mentő gondolat, miszerint nem is az "alfahím" *bármit is jelentsen a bunkó "mindenkit meghúzok" és a menő manó észlény között* a zsánere a lánynak.
S habár Hinarival egész jól kezdődött a beszélgetésük, még is kicsit bizonytalan volt a választ illetően.
- Hát... Embarassed

- próbálta összeszedni magát, és egyben a gondolatait is. - adnám magam. -
Ekkor elkalandozott egy pillanatra a fejét vakarva közben.
- Úgy vettem észre, hogy hmf, szóval egy kicsit régimódi.. nem találok jobb szavakat rá. És ő is filozófikus természet, könnyű elbeszélgetni vele. ^^
Szóval Embarassed

egyértelmű, hogy maga lennék a megtestesült udvariasság, meg előzékenység. >///<
És... *nagy szünet* ...>.< persze magabiztos is lennék. Rolling Eyes

Igen.

Terveim közt szerepel a magabiztosság. Embarassed

Nah jó, inkább megmutatom mit vennék fel. Embarassed

-
Teljesen kiakadt. Egy lázmérő nem is lenne elég, semmit nem mutatna. >.> Még egy kis ráadás és már sütni főzni lehetne a szobában Alex leadott hője alapján. Rolling Eyes

De csak átvedlett, s most már Anat ruháit/kiegészítőit is megnézte. A csokornyakkendőt onnan is szerválta, meg a mellényt a zakó alá.
A fehér zakó, nadrág és ing viszont megint csak a saját tulajdona. Rolling Eyes

A zakó sajátossága, hogy zöld szegélyű és a hozzá választott mellény is zöld, arany szegéllyel, a csokornyakkendő viszont kék. :3
- És vinnék egy csokor rózsát. >< -
Tette hozzá még mindig rákvörösen, hátra fésülve a haját.

Al's apartman - Page 2 A1_2014_1_30_w2nb8fwhl1

by **Jun** Vas. Feb. 02 2014, 11:37

Hatalmasat sóhajtottam, már az elején sejtettem, hogy teljesen felesleges volt egy ilyen tökéletes ajándékot adni egy olyan személynek, aki még csak arra sem veszi a fáradtságot, hogy belelapozzon. Pedig ha valakinek, akkor neki biztosan szüksége lenne rá, hogy néha napján átlapozgassa, nyálazza a lapokat, jegyzeteket készítsen, stb... így próbáljon segíteni az ember…
- mindegy… - mormogtam alig hallhatóan, felfújt pofazacskókkal eloldalaztam, majd elkezdtem tüzetesebben átnézni a szobát, kezdve a ruhásszekrénnyel. Nem igazán tudom, hogy egy hozzá hasonló fiú hova rejtheti a kis titkait, de talán az utolsó hely, amit megnéznék, a ruhásszekrény lenne szóval… - Al hol is tartod az alsógatyáidat? – kiáltottam hátra a fiúnak, annak reményében, hogy esetleg lesz olyan kedves és önfeláldozó, hogy odavezessen. Jobban meg kell ismernem ahhoz, hogy tudjam milyen ízlése van. Ha a nem túl választékos ruhatárát megleshettem, talán még abban bízhatok, hogy a boxerjei között találok valami izgalmasat, ami talán még Hinarit is lehengerelné egy sokadik randi alkalmával… de talán nem kéne ennyire előre szaladni. Látva a fiú magabiztosságát és eltökéltségét a barátnőszerzéssel kapcsolatban, talán inkább azt kellene szem előtt tartani, hogy miképpen válhatna „bátrabbá”.
- Ne szaladjunk ennyire előre. – fordultam meg a szekrénytől, de mire a fiúra néztem már átöltözött a sokadik randi ruhába. – A ruha egy dolog, de mi értelme van a szép öltözetnek, ha nem képes önként odaállni szíve választottja elé és magához láncolni… - talán nem ez volt a legjobb szó rá, hogy magához láncolni, mivel elég sokféleképpen lehet értelmezni – vagyis… elhívni egy randira. – mosolyogtam, ami időközben áttért egy kínos nevetésbe. A fiú öltözékét végigmérve egészen jól áll neki az elegáns viselet is.
- Hmm nem is rossz, de... - léptem oda hozzá és megigazítottam a nyakkendőjét - nem kéne lazán hagynod - jegyeztem meg majd kicsit eltávolodtam a fiútól, hogy a többiek is jó alaposan megnézhessék miféle öltözet is született meg.

// Anat bocsi a minuszt én lőttem el oda .__." véletlen a görgővel pont azt a pontot találtam el ahol a minusz jel van Q_Q ha valaki tudja, hogy kell visszavonni jelezze Crying or Very sad

//

by **Anatole Saito** Vas. Feb. 09 2014, 00:35

Úgy érzem kezd sínen lenni a srác. Legalább is elindítottuk egy járható úton és talán végre elkezdett némi önbizalom is költözni belé. Elérkezettnek látom az időt arra, hogy komolyabb és együttérzőbb oldalunkat mutassuk, ahelyett, hogy oltogatjuk, lehurrogjuk és kiröhögjük. Kimúlattuk magunkat, bosszankodtunk is egy sort, most pedig eljött az ideje, hogy dicsérjük is és erősítsük benne a tudatot, hogy igenis jó srác és minden esélye megvan arra, hogy elnyerje szíve hölgye kegyeit. Ha mis sem hiszünk benne, akkor ő mégis hogy bízzon magában és hogy kezdeményezzen? Eldöntöm szépen magamban, hogy átadom a terepet a hölgyeknek, én magam pedig leheveredek a kanapéra. Nem fogok többet az arcába mászni. Lehívok a menümből némi frissítőt magamnak, ha már nem lettünk megkínálva semmivel, majd elkezdek kortyolgatva szemlélődni és elmélkedni.
- Az egyébként igaz, hogy különleges srác vagy - kezdek bele a mondandómba, de azt már inkább elhallgatom, hogy talán a különc ideillőbb szó lenne... nem akarom már rögtön a monológom elején elveszíteni a lelkesedését - Az pedig a lehető legjobb döntés, ha magadat adod. Különben is furcsa lenne, ha felvennél egy szerepet, amiben feszengenél, ráadásul ismer már valamennyire ahhoz, hogy ne tudd átverni ilyesmivel. Egyébként lenne egy feladatom számodra, amolyan zárás képen. - Nos igen, én úgy érzem, hogy a küldetésünk vége felé járunk. Megtettünk mindent, lerohantuk, kikupáltuk, innentől már rajta múlik, meg főképp azon, hogy a mai kis gyorstalpalóból mit tud magában elraktározni. - Mi lenne a 3 legjobb tulajdonságod és mi a 3 legrosszabb? A jó tulajdonságaidat hogy használnád ki egy randin, a rosszakon pedig hogy próbálnál javítani? Ha ezt meg tudod válaszolni, részemről felkészültnek nyilvánítalak. - engedek meg felé egy biztató mosolyt végezetül, s tekintetemmel már pár pillanat után Mirikát keresem. Igazán idecsüccsenhetne mellém, már hiányzik a közelsége.

by **Mirika** Szomb. Feb. 15 2014, 14:14

A fehér zakó pale

Egyből Anatra tévedt a tekintetem, és el is képzeltem a fiút abban a szívdöglesztő szerelésen, amiben azelőtt a "bál" előtt felbukkant a céhházban, és... azt hiszem bele is pirultam kicsit a lelki szemeim látványába, úgyhogy megráztam a fejem, köhintettem egyet és visszatereltem a figyelmemet Alexre. Jun már ki is szúrta, mi bajom volt az öltözékével, ahogy azt inget hordta, engem inkább valami vámpírra emlékeztetett. Az tuti, hogy ha Hinari előtt megjelenik egy ilyen szerelésben, a csajnak az lenne az első dolga, hogy megigazítsa a nyakkendőjét, elvégre... nem véletlenül NYAKkendőnek hívják wtf

Hinari meg az a típusú lány szerintem, aki pedáns. Amilyen kifogástalan a megjelenése mindig, gondolom zavarja az is, ha csak egy ránc van a ruháján, szóval egy ilyen az... halálos. Még akár infarktust is kaphat o.O Igen, Alexet óvni kell a laza öltözködéstől, az hétszentség!
- Ez az, légy magabiztos! Anat is azért ilyen megnyerő, mert egy pillanatig sem hagyja kétségben a csajt - jelen esetben engem Rolling Eyes

- ...hogy tetszik neki - fejeztem be, és jött az újabb köhintés. Mert már megint Anatról beszélek, és megint ő jár a fejemben, és nem bírok a másik fiúra koncentrálni - Amúgy csini vagy :3 - tettem még hozzá, hogy valami jót is mondjak. Nekem nem volt bejövős ez a hátranyalt haj, viszont az ingtől eltekintve egész pofásan festett ebben a ruciban. Vagy csak én vagyok belezúgva a fehér zakóba? Ki tudja? Rolling Eyes

Igazából a feladatai adottak voltak már, én meg nem akartam leterhelni egy újabbal, elég most a randira hívás, meg Anat kérdése. Szóval... ha már ennyire a fejemben járt a srác... megengedtem magamnak, hogy odasomfordáljak ahhoz a kanapéhoz és leüljek Nacchan mellé. Ha már ott volt, aztán rá is hajtottam a fejem a vállára, miközben egy centit sem hagyva kettőnk között befészkeltem magam a közelségébe. Tulajdonképpen az ölébe is ülhettem volna, de azt talán társaságban nem... pedig az lett volna az igazi :3
- Suki... :3 - súgtam oda neki alig hallhatóan, mikor éppen volt egy kis nyugalom, és rámosolyogtam. Boldogan és őszintén :3

by **Halász Alex** Hétf. Feb. 17 2014, 19:54

~ Senkit nem érdekelt a csokor rózsás ötletem ~
xD Hát nem. Rolling Eyes

Az már csak természetes, ha az imádott lánynak legalább egy csokor porzót meg bibét visz az ember. :3 Mert hát mi más legyen a virág, mint egy szaporítószerv. \o/ Nem is lehet érteni, miért lett ilyen népszerű. Rolling Eyes

De elkalandoztunk. Már ott folyik a beszédtéma ~ átugorva illetve teljesen ignorálva Jun alsógatyás kérdését ~, hogy jobb ha Alexünk összeszedi magát egy kicsit és nem lazázza el a dolgot Hinari előtt. Neutral

A kislány.... >.> még meg is igazította Al nyakkendőjét. Máris nem érezte magát olyan jól, mint a jóelőbb, de ha ez kell ahhoz, hogy Hinarinak tetszen, ennyit simán bevállal. Habár felmerül itt a kérdés, hogy honnan ismerik ennyire a szőke kardforgatót, de ha még jobban belegondol, akkor nem is olyan fogas kérdés ez. Egyszerűen ők ismerkedtek az emberekkel itt bent, nem úgy mint ő. reagkorbács

Máris nem olyan nyugodt érzés elszigetelve "végigvészelni" ezt a "rémálmot" mi? Rolling Eyes

Nah de ami megtörtént megtörtént. Alex sem ostorozhatja magát miatta, hanem inkább figyeljünk oda arra, ami ezután következik. Vegyünk példát a többiektől és éljünk vidáman ott, ahol épp most leledzünk. Ez kellene a konok fejének, semmi más. Surprised

És talán most kezd megtörni a jég. Ha nem is teljesen, de megtört a páncél, amibe egész ezidáig burkolódzott. Ami nem kis szó, feltéve, hogy kint....kint kint, mindig csak kint, de akkor is meg kell említeni, hogy a sao előtt nagyon jól érezte magát a bőrében. Jobb lesz ha a jég leolvad végre róla és újra mer emberekhez közeledni.
Anat "különleges" szavára felhúzta a szemöldökét. Gőze nincs, hogy miért mondta ezt. Az ugyan tény, hogy nem egy átlagos srác, de erre mindig is büszke volt. Most azonban ezen tulajdonságának leginkább csak az árnyoldalai mutatkoznak meg.
És Anat most azt kéri tőle, hogy sorolja fel?
Elgondolkozott rajta, és nem meglepő módon előbb azon, hogy hogyan utasítsa vissza ezt a felettébb kínos kérést, de Mirika közbe szólt és kifejtette ő is a maga gondolatát. Azután leült Anat mellé a kanapéra és neki dőlt. Rajta a sor, úgy átszik, mondania kell valamit. Shocked

- Háööhmmm....o.o -egy pillanatra lecövekelt abban a fehér ruhában és gondolkozott. - Elég konok tudok lenni. >.> deee, próbálok sokkal rugalmasabb lenni. Surprised

éés hmmm :/ van amikor félreértelmezik a kínosba forduló arckifejezésem, és volt már, hogy azt hitték rólam, hogy tetszik az, ami pedig nagyon nem. -.- Nem mindig találom el a megfelelő .... arcmimikát? O.o - No comment. Wtf fejek. facepalm

- Illetveee... három legrosszabb... randin?...hmm...eto...nem tudom. :/ Eddig nem volt olyan lány, aki igazán tetszett volna, szóval olyan nagyon ideges sem voltam a randikon. Neutral

... -
Nagyon is bele tudta magát gondolni a helyzetbe, mikor is Hinari előtt áll, vagy épp várja egy csendes kávézó netán étterem előtt.... nem, elé megy, elé kell mennie, és akkor az úton játszódik le a szívkalimpálós rész, meg a beszéd begyakorlás rész.... kami sama, fogalma sincsen, hogy valójában hogyan is viselkedne Hinari előtt egy ilyen szituációban. \o/
Elhúzta a száját, félre nézve közben. Kis csönd, majd mintha, a harmadik rossz tulajdonságát is elmondta volna, egyszerűen csak rátért a jókra. Talán azzal több sikere lesz. Neutral

- Krhm, szerintem vicces vagyok, ha akarok >.> És jó dobos, értek a zenékhez, meg legutóbb mint kiderült az .... mindegy xD.... -
Közben teljesen úgy nézett ki, mintha épp fogná azt az ominózus csokor virágot. Egy kicsit feszült a drága. ^^
~ Hol is tartottam? Jah igen. Mi van még? Hogy hasznosítsam? ~
- Eto, azt mondják, hogy jó hallgatóság vagyok. Surprised

És és hagyom beszélni a másikat, de én is szívesen beszélek magamról, meg könnyen tovább tudom vinni a témát általában. o.o .... -
Egy szuszra. \o/ Levegő be, levegő ki.
-.- És most megunta. xD

by **Anatole Saito** Szer. Feb. 19 2014, 10:42

// Megtörtük a páncélt \o/ //

Ahogy Kana mellém ül, áramütésszerű érzés tölt el, majd melegségbe vált át, ami mintha magába ölelné a testem. Épphogy csak egymáshoz érünk, de ennyi is elég ahhoz, hogy szaporábban vegyem a levegőt és ne tudja levenni róla a szemem. - Valóban gyönyörű vagy ma is - Súgom oda a fülecskéjébe, hogy biztosítsam róla, valóban nem hagyom egy pillanatra sem kétségben. Ahogy pedig vállamra hajtja a fejét és befészkeli magát, automatikusan átkarolom karommal pöttöm kis testét. Az az egyetlen szó, amit nekem szán, bugyuta mosolyt varázsol az arcomra :3
Senkinek sem mondtuk még, hogy összejöttünk, de a csak a vak nem látja, hogy mennyire oda vagyok érte és ahogy eddig tapasztaltam a visszajelzéseket, Mirika is hasonlóan érezhet irántam, mint én őiránta. Hiszen karácsony este azt mondta, hogy szeret, akkor rossz úton nem járhatok Rolling Eyes

A közelmúlt zavaros eseményei miatt nekem nem jönnek még olyan könnyen a szavak a számra, belül még össze vagyok kicsit zavarodva, de abban biztos vagyok, hogy nagyon kötődök a lányhoz. És már nem úgy, mint régen. Korábban nem repdestek pillangók a gyomromban, ha láttam és hát az agyamból sem kezdett el másfelé vándorolni a vér Embarassed

Magabiztos vagyok mellette, jól érzem magam a társaságában, s többet és többet szeretnék belőle. Minden tekintetben Rolling Eyes

Szeretném a karácsony estét folytatni, egész éjszakákat tudnék vele átbeszélgetni és úgy érzem egy élet is kevés lenne, hogy igazán kiismerjem, s ez benne a legizgalmasabb. Neki is megvan a maga tragédiája, mégis sokkal felszabadultabb, mint Viola valaha volt, vagy bárki más, akit itt Aincradban ismerek. A vibráló személyisége, igen, az ami engem most életet, az ami feltölt energiával újra és újra.
S ez az az érzés, amit szeretném, ha Alex is megtapasztalna! Úgy gondolom mindehez nem feltétlenül egy barátnő kell, másban is megtalálhatjuk a boldogságunkat, de láttam mennyire odavan azért a lányért, így hát a tettek mezelyére kellett lépnem. Az pedig, hogy ebben Jun és Mirika is segítségemre volt, különösen boldoggá tesz. Nagyon sok lehetőséget látok a fiúban, ezért is próbálkozom nála minél több fronton. Úgy tapasztaltam, hogy a közös zenélés felvillanyozza, az a groteszk mosolyú kajmán is majdcsak segít neki, de ha lenne valaki, akitől folyamatos visszajelzést kapna arra, hogy milyen értékes ember, és az illető még nőnemű is lenne, az bizonyára megadná Alexnek a végső löketet arra, hogy elkezdje újra felépíteni magát és azzá válhasson, ami után annyira sóvárog. A kinti önmagává.
Miközben alig észrevehetően, lágyan cirógatom Mirika karját, most már igyekszem majd minden idegszálammal Alexre koncentrálni. Persze nem tudok elszakadni a mellettem ülő lánytól sem. Na de lássuk, mit hoz ki Alex a kapott "feladatból"! - Eddig... - piszmogom az orrom alatt kuncogva, mert az nyilvánvaló, hogy Hinari már tetszik neki. Konok - pipa, WTF fej - pipa. Kis csaló, nem mondott harmadikat Razz

Tulajdonképpen nem is bánom, ez is egy jel, hogy elkezdett végre pozitívabban gondolkodni. Jobb, mintha elkezdene siránkozni meg sorolni a sok rossz tulajdonságokat.
- És legutóbb, mint kiderült... nagyon jó ízlésű szakács vagy. - Fejezem be én a mondatot, emlékeztetve a pazar karácsonyi menüjére. Egy dolog, hogy kinek mekkora a főzés jártasság szintje, de az ötletek megálmodása, a menüsor kitalálása és az álhatatos munka számomra rendkívül sokat ért. Az a figyelmesség, amivel adózott mindannyiunknak a menü összeállításakor és a teríték is megnyerő volt. - Hmm, az a helyzet, hogy Hinari is inkább hallgatóságnak jó, mert ritkán beszél... viszont akkor elmés dolgokat mond. Én úgy gondolom, mindenképpen érdemes lenne olyan egyszerű és hétköznapi dolgokról témáznod vele, ami nem kötődik a SAO-hoz. Kikapcsolna mindkettőtöket. Ha pedig beáll a kínos csend, akkor majd feloldod a "téma továbbgörgető" képességeddel. Lányok, mit gondoltok? Szerintem elértük, amit szerettünk volna. Már egészen jól alkalmazza az összetett mondatokat kellemetlen helyzetben is. - Elvigyorodok és egy elismerő tekintetet intézek Alex felé, kissé még biccentek is neki.

by **Jun** Hétf. Feb. 24 2014, 18:44

Végigmértem a fiút, töviről hegyire, az öltözéke egészen megfelelő, legalábbis egy sokadik randira tényleg nem rossz, habár eléggé helyszínfüggő szerintem, de nem kukacoskodok, és már rá is bólintottam, szóval furán jönne ki, ha csak úgy leszólnám. A laza nyakkendő zavart, sőt egyenesen idegesített mivel tönkretette azt a hatást amit én szeretek látni az emberekben ha elegánsan öltöznek fel. Közelebb léptem hozzá, majd egy gyors engedélykérést követően meg is igazítottam, és kicsit húztam rajta.
- Bocsi, de egyszerűen zavarja a szemem, túlságosan olyan ha laza mintha crossdressingelnél. - amint befejeztem hátraléptem és újra végignéztem rajta, eközben mondtam neki a korábban említett szavakat karba tett kézzel amit néhány bólintás kísért. De nem jártam túl messze az igazságtól, főleg visszagondolva, hogy régen amikor még én is viseltem iskolai egyenruhákat, vagy csupán unaloműzésnek egy-egy kiegészítő helyére felszereltem, hol csokor, hol pedig rendes nyakkendőt, többségében mindig lazára hagytam, mivel úgy nézett ki jól, vagy éppen "rossz kislányos" külsőt varázsolt nekem egy szempillantás alatt. Feltételezem, hogy Al nem erre vágyik, szóval... jobb is, hogy orvosoltam a problémát. A ruhapróba után, a srác szinte varázsütésre elkezdett beszélni, anélkül, hogy harapófogóval kellene kiszednünk belőle a szavakat. Figyelmesen hallgattam amit mondott, közben az ablakpárkánynak támaszkodtam, majd egy hirtelen jött felindulásból elkezdtem a saját kis szónoklatom.
- Hmm.. Szóval ennyi jó tulajdonság mellett még te félsz a szíved választottjától... vagy sokkal inkább az egész női nemtől? Furcsa... Szerintem rögtönözni mindenki tud egy randin, talán még cukinak is tűnhet ha kicsit esetlen vagy, viszont mi lenne ha kipróbálnánk élesben is mit tudsz...? Végtére is, kár lenne ha most hagynánk, hogy ennyi tréning után még csak be se mutasd nekünk mit is tudsz valójában... nincs igazam? - kérdeztem Miri és Anat felé nézve, bízva benne, hogy támogatják az ötletem.

by **Mirika** Szomb. Márc. 01 2014, 23:04

Tattara-tattara, őszintén szólva engem nem érdekeltek Alex jó meg rossz tulajdonságai, ha ilyesmin gondolkodok majd egyszer, valaha, akkor majd én eldöntöm őket magamnak Rolling Eyes

De igazából főleg azért nem érdekelt, mert nehéz volt másra figyelni Nacchan mellett, amikor ilyen közel hajol hozzám, és megérzem a teste biztonságot adó melegét Embarassed

meg azt a sok nyálas jelzős szerkezetet, amit ezekben a romantikus regényekben lehet olvasni :3 Szörnyű, hogy ezekből tanulok szókincset, szerintem annyira nem illik hozzám, ha elveszek a tengerkék szemek örvénylő óceánjában, miközben a tűzforró... khm, érintés égeti a perzselő... öhm, mondjuk bőrömet, hogy csak na Rolling Eyes

Lényeg a lényeg, ha Anat itt van mellettem és épp nincs semmi fontos dolgunk, akkor élvezni akarom a társaságát meg az érintését :3 Amiben Alexék most zavartak >.>
- Pedig most úgy nézek ki, mint máskor. Vagyis... én mindig gyönyörű vagyok :3 - kuncogtam a következtetésem után, és hát innentől kezdve nem sokat csináltam, csak bújtam a fiúhoz és békés mosollyal az arcomon néztem ki a fejemből. Jó volt így, hogy éreztem a simogató kezét a karomon, kellemesen libabőrössé tett. Voltaképpen amúgy is kicsit furán éreztem magam, mintha egyetlen épeszű emberként egy bolondok házába csöppentem volna. Na kábé ilyen hatás volt ezt a három tökkelütött idiótát egy helyre zárva látni. Vagy csak ők pörögtek túl hozzám képest. Mondjuk van, amikor meg én pörgök be, de ez nem az a nap :3
- A-aaa, úgyse érünk el vele semmiiii~t. Művi lesz az egész, belénk nem szerelmes. Hiába megy itt flottul, ha zavarba jön, mert Hinari fog előtte állni, és nem te vagy én... vagy Anat - feleltem lustán, bágyadtan Jun ötletére, az utóbbi említésnél pajkos vigyort húzva az arcomra. Becsuktam a szemem és próbáltam elképzelni, hogy Alex Anatnak udvarol... ... ...nope, nem indította be a BL-fantáziám.
- Útnak lehet ereszteni, kapott egy rakás tanácsot, ha ezek után se megy... akkor... eh, aludni akarok >.> - folytattam a hablatyolást félig-meddig bealudva. Túl kényelmes volt ez a kanapé így, hogy hozzábújhattam a saját, különbejáratú macikámhoz. Pedig nem akartam bealudni >.>

by **Anatole Saito** Vas. Márc. 02 2014, 16:09

Ahogy elnézem a túlbuzgó Junt és az álmosan merengő Mirikát, arra a következtetésre jutok, hogy ideje indulni. Junt jobb lesz még most leállítani, így is kellőképpen kiszórakozhatta magát Alexen - mint ahogyan azt tettem én is az első pár percben Razz

- Miri pedig szemmel láthatóan kifogyott az együttérzésből és a türelméből. Azt hiszem jobb lenne, ha kettesben villanyoznám fel kicsit a hangulatát Razz

Én már úgy érzem, hogy Alexnek nincs ránk tovább szüksége, hiszen mi csak katalizátorai voltunk annak, hogy beindítsuk az elmélkedését, így tehát feladatunk bevégeztetett. Megtörtük a jégpáncélt, a tavasz is közeleg, innentől kezdve már olvadni fog magától is. Majd áthívom valamelyik nap kicsit zenélgetni, az úgyis oldja a feszültségét.
Na de mégis hogy lehetne egyszerűen és elegánsan távozni úgy, hogy felesleges udvariassági köröket fussunk le és végre békén hagyjuk szegény Alexandert, kinek ki tudja mióta tömjük a fejét. Mint egy boxzsák, ami minden oldalról kapja az ütéseket. Nincs más választásom, cselekednem kell, főleg Mirika utolsó mondatát hallván >.> Hirtelen felállok és aktiválva súlyemelésemet, váratlanul felkapom a vállamra a pöttömöt, úgy, hogy a feje lelóg a hátamon, a combjait átkarolva pedig biztosan tartom. Mielőtt Jun is megneszelhetné a vesztét, már a hónom alá kapom őt és és már viszem is a lánykákat Razz

- Most ideje távozni, további kellemes elmélkedést és pihenést kedves Alexander! - Kacsintok oda egy huncut mosollyal, majd a bizonyára kapálózó és rikácsoló lánykákkal távozok is. Remélem azért annyi lélekjelenléte lesz a szöszinek, hogy kinyissa az ajtót, mert berúgni azért nem szeretném Razz

//Bocsi a végén az önkényes karakterirányításért, de jobbnak láttam így a zárást. Köszönöm a pazar játékot Very Happy

//

by **Kayaba Akihiko** Vas. Márc. 09 2014, 22:57

Alex: Használt Cipő (+1 gyorsaság)
Anat: Éles *Fegyver* (+2 erő)
Jun: Természetgyűrű (+1 élet)
Mirika: Birkózó Gyűrű (+1 kitartás)

by **Halász Alex** Szer. Márc. 26 2014, 14:53

A dob fölé van illesztve a falra.
Al's apartman - Page 2 A1_2013_12_21_nkwkx646yu

by **Shukaku** Vas. Ápr. 20 2014, 13:55

/Alex és Timidus/

Lassan sétáltak előre a folyosón, Alex szobája felé. Az irányt Anat mutatta meg, de lebeszélték arról, hogy elkísérje őket, megtalálták egyedül is. Mindketten a gondolataikba merültek, de Shu arcán a büszkeség jelei tükröződtek. Timidus nagy döntésre szánta el magát.
~Anatot magunk mellé állítottuk. Innentől már minden simán fog menni. Rengeteget tanultam az emberekről, rengeteget olvastam, és sokakkal beszélgettem. Biztos vagyok benne, hogy most már nem lesz nehéz meggyőzni Alexet arról, hogy béküljön ki velem. Én tudom, hogy nincs igaza, ő is nagyon jól tudja, Shut pedig zavarja, hogy nem vagyunk jóban. Kincaid is nagyon okosakat mondott, és Lancer is. Jó… végül is én vagyok az okosabb, tényleg nem várhatom el tőle, hogy ő jöjjön elém. Okos enged, szamár szenved. Ezt mondta Garfield. Tudtam én, hogy a legjobbtól kell tanulnom. Akármennyi könyvet olvasok el, mégis csak a képregényekben vannak ezek az alapigazságok…~
-Timidus…
-Igen?
-Megjegyezted amiket mondtam?
-Igen. Keressek kompromisszumokat, tegyek úgy, mintha lenne választási lehetősége…
-Nem, Timidus. Ne úgy tegyél, hanem valóban adj neki lehetőséget választani.
-Oké-oké! Azután ne szégyenítsem meg, hallgassam meg az érveit, képzeljem maga a helyébe és tartsam tiszteletben az érzéseit. Minden meg van?
-Igen, Timidus. Tényleg ki akarsz vele békülni?
-Igen. Tényleg.
-Akkor próbálj meg rendesen viselkedni. Tudod… mint a harcban…
-Tudom Shu. Ne aggódj már ennyit!
-Csak szeretném, ha minden jól sülne el.
-Sülne?
-Kifejezés.
-Oh! Azt hiszem megérkeztünk.
-Légy ügyes, Timidus!
-Persze-persze! Na menj már, mielőtt meglát!
Shu lassan megfordult, és visszahátrált abba az irányba, ahonnan jött, Timidus pedig az ajtó előtt maradt. Ez is az ő ötlete volt, kettesben szeretett volna beszélgetni a fiúval, a lány pedig addig lement az Artes kertjébe, és mivel jobb elfoglaltságot nem talált, megnézegette magának a peteknek készült részt, majd unalmában a körülötte lévő néhány virágot kezdte el gondozgatni. Egy ideje gondolkodott azon, hogy valami nagyba kellene fogni a kertészkedés jártassággal, de eddig nem igazán akadt partnere ebben. Most azonban Aldo érdeklődve figyeli a tevékenykedését. Ez egy cicától már segítségnek minősül. Timidus ezalatt vett egy nagy levegőt, és bekopogott az ajtón, majd amint kinyílt, és amennyiben Alex jelent meg, a tőle telhető legnagyobb kedvességgel köszöntötte, meghajlással. A fejét természetesen nem hajtotta le, mindösszesen a mellsőit rogyasztotta meg kissé.
-Szervusz Alex. Bemehetek? Beszélni szeretnék veled.
A fiút már eleve meglephette a sárkány mérete, és persze az is, hogy megszólalt, de Timidus kivételesen semmi jelét nem adta annak, hogy ő ezt látta előre, és várta a reakciót.

by **Halász Alex** Vas. Ápr. 20 2014, 18:17

Kis csörömpölés, fojtott szitkozódás, szólongatás. Semmi sem használ. Ez hallatszódik ki és tárul a szeme elé is a petnek, ahogy megkocogtatja az ajtót. Ugyanis valamilyen rejtélyes oknál fogva nem volt bezárva, s a kopogásával Timidus beljebb lökte. Nem nagyon, épp csak egy nagyobb résnyire, de arra épp elegendően, hogy lássa ahogy Alex fejvesztve, reménytelenül próbál az ágy alól kikotorni valamit. Valamit ami mozog.
- Gyere már ide az ég szerelmére te dög! - Mindezt azonban nem érthette a pet, mivel magyarul "hadovált" ebben a felettébb szerencsétlen helyzetben. Majd mintha valami tényleg kisurrant volna az ágy alól. Mire a sárc is megugrott és utána eredt. Az a valami elég gyors volt ahhoz, hogy Timidus is csak egy színes palettaként érzékelje, vagy még inkább egy színes szivárvány csíkhoz. Ám pont az ajtó felé húzta el a csíkot, a pet alatt és tovább. Al észre sem véve a hívatlan vendéget, meg sem hallva a szavait, nagy sietségében majdnem áttrappolt Timiduson, kitárva az ajtót. Ám ez lehetetlen, még Aincraddi körülmények közt. Egyszóval helyette inkább elhasalt, átbukfencezve rajta.
- Mi a? o.O @.@

- Egy fej rázás, hogy jól lássa mi történt. Közben a kajmán ~ mert hogy az volt ~ észre véve, hogy már a gazdája nem őt részesíti a figyelme középpontjába, visszatért vigyorogva megnézni az új tagot.
- Ohhh - pislogott még kettőt Al, majd - Bocsánat. Hát te? hogy kerülsz ide? Hol a gazdád? Shocked

- Nem vágta hogy miért kószál egy pet. Főleg, hogy az pont Timidus és miért pont nála kötött ki? És miért pont most? Ennél szerencsétlenebb helyzet nem is állhatott volna elő, ha elő akarják idézni, akkor se. -.-

by **Shukaku** Vas. Ápr. 20 2014, 18:43

~Na bumm! Még a végén azt fogja hinni, hogy leskelődöm. Ez aztán a nagy harcos, aki még a saját lakhelyét sem tudja eléggé bebiztosítani ahhoz, hogy ne tudják megtámadni. Még én is becsukom magam után az ajtót, pedig ÁK szerint nekem nem is kellene. Kayabára, hát tőle akartam én bocsánatot kérni? Nyugalom Timidus… csak Shu miatt van ez az egész… érte csinálod… de ez rettentően illogikus!~
A sárkány idegesen megbillegtette a fülét, hiszen a szigorú rendszerekhez és fontossági sorrendek betartásához szokott gondolkodása, még mindig nem tudta megérteni, hogy miért akar a társa jóban lenni ezzel a pojácával, de mivel neki Shukakut kellett segítenie, Shukaku pedig ezt akarta, hát ő is igyekezett lenyelni minden sértést, hogy kedvébe járjon a lánynak.
~Micsoda? Mit beszél? Nem csak, hogy az én nyelvemen nem tud, de még a sajátján sem? Hát ez szép! És így értsük meg egymást?~
Timidus természetesen észlelte a felé közeledő valamit, de mivel volt sejtése arról, hogy mi lehet, így nem nagyon próbálta megállítani. És… igazából Alexet sem próbálta megállítani, de azért ennyi mindenre már ő sem tudott egyszerre figyelni főleg nem ilyen gyorsan… és persze azt is remélte, hogy az a valaki, aki bossharcosnak vallja magát néha használja a szemeit is. Persze most is csalódnia kellett az emberek helyzetfelismerő képességeiben, hiszen Alex nem csak, hogy udvariatlanul észre sem vette, de még át is esett rajta. Szó szerint. Erre persze már Timidus is felmordult, de igyekezett türtőztetni magát, és végig azt futtatni a fejében, hogy az egészet az idomárért csinálja. Azon viszont meglepődött, hogy a fiú azonnal rátért a lényegre, a jövetelének az okára, és még a köszönést is kihagyta csak amiatt, hogy a bocsánatkéréssel kezdje a beszélgetésüket. Timidus ilyen gyorsan ilyen mértékű fejlődést még senkitől nem tapasztalt. Tudta, hogy ezek után már minden könnyedén, gördülékenyen fog haladni.
-Szia Alex! Újra. A bocsánatkérésedet elfogadom. Meglehet, hogy én is rossz helyen voltam rossz időben.
Ez ugyan még nem volt bocsánatkérés, és azt is csak feltételezésként kezelte, hogy a pet hibázhatott, de egyenlőre elégedjen meg a srác ennyivel.
~A szavak helyes használata még mindig nem megy. Találnom kellene valamit, amivel… áh! Mindegy!~
-Úgy kerültem ide, hogy idejöttem. Egyedül vagyok. Shu, a társam már elment. Szeretnék veled beszélgetni, ha van pár perced.

by **Halász Alex** Hétf. Ápr. 21 2014, 13:31

- Hmmmm?? Egyedül? Shocked

- Vágott hozzá egy hamisítatlan Alexféle wtf képet. Nem mindennapos, ~ még a kajmánkával is az oldalán ~ , hogy a petek önnállósodnak. Sajna még mindig nem tudta megszokni, hogy Aldo, Nestor, különféle idomárok petjei, pl így Hisame is egy külön entitás. Saját jellemmel, saját akarattal, és talán csak egy a közös bennük. A ragaszkodás egyetlen jkhoz. Mert ha ez nem lenne, ugyanúgy néznének ki mint bármilyen más mob, és az különböztetné meg őket, hogy emberre ártalmasak e vagy sem. Ennyi. Persze ő is tudja, hogy van jk-t segítő programok, amiket jobb nem levadászni, de a petek ebben is kicsit különlegesebbek. Ők nem csak hogy segítik, de szinte mindenben követik őket, és már már az életvitelüket is a magukévá tették. A legtöbb, mint amelyik példány itt is terpeszkedik, még beszélni is tud. Eddig is tudott? Meg mintha nagyobb lenne. Suspect

- Aaahh, ohayo Timidus. o.O - De még mindig nem értette, hogy miért vele állt le trécselni, és mit is akar ez a pixe... szóval pet. Közben a kis kajmán, beletörődve sorsába, hogy nem lehet az övé a nap, felmászott Al vállára a kezén keresztül, át a mellkasán, és úgy megpihenve a fiún. Al meg se rezzent, sokszor csinálja ezt a mobocska. Felállt, és kinyújtotta a karját a szoba felé.
- Dozo, fáradj be, demo, milyen téma lehet, amit meg szeretnél pont velem vitatni? O.o -
Nem fér a fejébe egész egyszerűen. Bent a szobában kisebb rendetlenség fogadja a petet. A dob tányérjai a földön, vélhetően azok csörömpöltek leesésükkor, a kanapé félre tolva, a szoba nagy ablakának függönye felakadva a boxzsákra, de Al nem igazán zavartatta magát. Becsukta az ajtót és a nagyjából a szoba közepén elhelyezett babzsákok felé terelte a petet.
- Remélem megfelel így hirtelen. Mond mit szeretnél? - Végül is piszkálta őt is, hogy miféle beszélgetést akar a pet kezdeményezni vele. Talán ... talán ez is egy megismerési folyamatnak kéne felfognia. Egy kis kutatásnak.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 21 2014, 14:10

Timidus igen meglepődött a fogadtatáson, és ha az elején azt is hihette, hogy a fiú csak a meglepettség miatt viselkedik így, vagy esetleg fél attól, hogy Timidus elszabadult –hiszen mi másra gondolhatna olyasvalaki, aki mobként gondolkodik róla–, és most az életére tőr, kellemesen csalódott a srácban. Ugyan a második pontra még mindig ráillett az arra vonatkozó kérdése, hogy miért egyedül jött, de a sárkány megpróbálta inkább elviccelni a kérdést, hátha azzal még inkább oldhatja a feszültséget. Ezt a taktikát Aldotól leste el, aki legutóbb is fura szavakat használt amikor ideges volt.
-Igen. Egyedül. Ne aggódj nem harapok, és vigyáznod sem kell rám.
A köszönésre újra biccentett, lassan besétált az ajtón, és körbenézett a szobán.
-Érdekes helyen laksz. Tetszik.
Jegyezte meg röviden, és kissé hátracsapta a füleit. Nem szeretett hazudni, de Álomkelő mesélt neki egy keveset az olyan dolgokról, amit az emberek kegyes-hazugságnak neveznek. Egyáltalán nem értett vele egyet, és az a fajta rendezetlenség, amit itt tapasztalt sehogy sem fért bele az ő terv szerű életébe, meg abba, amit Shukakutól megszokott. Bár… ha jobban belegondolt annyira nem is hazudott, mert a szoba és a berendezés tényleg tetszett neki, csak a rendetlenség nem. Egy pont viszont már teljesen kikezdte az idegeit. Shu állandóan nagyon ügyelt az ablakokra. Tisztán, zárva, befüggönyözve tartotta őket. A sárkány ugyan nem értette, hogy ez miért fontos, de tudta, hogy fontos. Szárnyának egy libbentésével leakasztotta a függönyt arról a valamiről, amin nem kellett volna lógnia, majd elégedetten bólintott.
-Így jobb. Szívesen.
Ezután elhelyezkedett a felkínált ülőhelyen, és még egyszer utoljára körbenézett a szobán. Még mindig rendetlenség volt, és rendszertelenség, de már lehetett valamelyest élhetőnek tekinteni a környezetet.
-Köszönöm. Teljesen megfelel.
Ezután Alexre emelte a tekintetét, és bele is kezdett a mondandójába.
-Shukakunak nem hiszel. Ezt tudom. Ezért beszéltem másokkal is. Kincaid azt mondta, hogy találkozott már veled… és azt is, hogy frontharcos vagy. Ő azt mondta, hogy öntudatos vagyok. Megnéztem a könyvben, ez azt jelenti, hogy öntudattal rendelkező. Azt is írta, hogy az öntudat az annak a tudata, hogy én én vagyok, és azt, hogy a tudat az ősvénye a lelki életnek, melynél fogva általában lelki életről lehet szó, az a tény, hogy tudok, érzek, akarok valamit, hogy tudomásom van belső állapotaimról…
Mondta vissza fejből a memorizált szöveget, de hazudni még továbbra sem akart, így töredelmesen hozzátette a lényeget is.
-…ezt viszont nem teljesen értem, de a könyv azt is írta, hogy az öntudattal rendelkező lények élnek. Azután találkoztam Lancerrel is. Nem tudom, hogy őt ismered-e, de okosakat mondott, ráadásul öregnek is tűnik. Ő egyértelműen kimondta, hogy élek. Tehát nem vagyok halott. Shu szerint ha az emberek vagy a petek eltűnnek, akkor meghalnak. A mobok nem, mert ők újrateremtődnek… de azt még nem tudjuk, hogy ugyanaz a mob lesz-e, vagy másik. Szóval ezt is megnéztem a könyvben, és azt írta, hogy a halott az nem mozog, nem beszél és nem csinál semmit.
Kis szünetet tartott, és igyekezett lenyelni a sértettségét, de a fülei még mindig hátra simultak. Alex talán észrevette, talán nem. A sárkánynak egyáltalán nem volt ínyére a helyzet, de mivel a fiú udvarias volt vele, és igazából érdekelte is a véleménye, így feltette a kérdését.
-Szeretném tudni, hogy miért nem kedvelsz engem, és miért hiszed azt, hogy nem élek.

by **Halász Alex** Hétf. Ápr. 21 2014, 21:48

- Nos krhmm ... - és megköszörülte a torkát, mielőtt igazán elkezdte volna azt ami az elmúlt egy-két percben megfogalmazódott benne. Attól kezdve, hogy a pet, belépett a szobába, vagy még előtte is ~ mikor meglátta ~ nyílvánvalóan szemmel tartotta. Ugyan nem tartott sebzéstől, hiszen egyértelműen nem teheti meg. Védett övezetben vagyunk, azonban viszketett a tenyere tőle. Nem stimmelt Timidus viselkedése. Talán.... tanult volna? Képesek tanulásra? Ez akkor lényegesen megváltoztatja a róluk alkotott képét. Nagyon sokban változik a kép, azonban a problémájának a gyökere nem eben volt, így nem volt értelme visszakoznia. De ezt ki is fejti, mihelyst a petecske minden szépen megfogalmazott arról, amit hallott. Mint egy gyerek, aki most tanulja a különféle fogalmak mögötti jelentést. Az igazi tartalmát a szavaknak, és megpróbálja ráhúzni ezt bizonyos dolgokra, amit úgy vél, hogy rá igaza lehetnek. Ám habár nem ellenkezett a sárkány gondolatmenetével, Alex mégsem így defíniállja az életet. Vagyis, nem egészen. És még nem is itt van a probléma. Valahol sokkal mélyebben fekszik annak a gyökere. Valahol ott, amit nem lehet megváltoztatni. Ami, még ha Timidus, vagy bárki más megpróbálná bizonygatni, hogy de ez nem történhet meg, az esélye mindig is ott lesz.
- Nos krhm... - Az asztalhoz dőlt, míg a sárkányt hagyta elhelyezkedni. Egymással szemben voltak és értelmeszerűen Alex nézett lefelé, habár nem volt szándékában lenézni. Az ablakos részen csak mosolygott. Hát ez van. Ép rendetlenség dulakodik erre felé. Rolling Eyes

- ...krhmm... -
~ Szeretném tudni, hogy miért nem kedvelsz engem, és miért hiszed azt, hogy nem élek. ~
- hmmm >.> - hirtelen akarta mondani, azonban ez nem sikerült. Félre vitte a tekintetét és felállva, majd leülve egy babzsákra gondolkodott láthatóan tovább. Részben őt is zavarta, hogy most Timidus fölé tornyosul, pedig a sárkány rendesen beszélt vele.
- Ehh. - sóhaj - tulajdonképpen nem tisztem megítélni, hogy élőnek nevezheted e magad vagy sem. Ez olyasmi, amit te döntesz el. Ha annak érzed magad, szíved joga. - Emelte most már fel a fejét és komolyan nézett a pet szemeibe.
- Azonban nem vonatkoztathatok el attól, hogy egy ember teremtménye vagy. Az emberek pedig hibáznak, kapzsik, önimádók. - Komolyan beszélt, és most minden gyűlölete benne hangzott az emberek iránt a szavaiban. - Persze ez csak a bennünk szunnyadó lehetőség. Az ember választhat, hogy milyen akar lenni. De minden esetben hibázik. Az ember attól ember, hogy meg van aképesége arra, hoyg hibázhasson és utána talpra állhasson megint. Legalább is egyféle szemlélet alaján. -
Előre dőlt.
- Azt akarom mondani Timidus, hogy ez a világ, és benne minden, beleértve téged is, egy őrült elme alkotmánya, aki ráadásul egy ember, ami pedig köztudottan nem tökéletes. Ha őmaga nem rombolná le a saját szabályait, jöhet valaki más, aki átír a Te programodban egy kis részletet és Shukaku ellen fordulsz, elfelejtve mindent ami eddig veled történt. Persze most tagadhatod, de nagyon könnyű egy programot meghackelni. -
Hátra dőlt, ám a mozdulataiban volt valami szomorú.
- Remélem soha nem jön el az az idő. Mert akkor Shukaku chan meghal. -

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 21 2014, 22:50

Timidus türelmesen várt, és folyamatosan futtatta magában a szituáció lehetséges alakulásait, és az ő lehetséges reakcióit is. Tudta, hogy a fiú azért kezd bele ennyiszer a beszédbe, azért hümmög, mert gondolkodik. Bár felmerült benne az előző jelenet után az is, hogy esetleg a szavakat keresi amiken megszólalhat, de ezt rövid időn belül elvetette. Azt azonban nem tudhatta, hogy Alex min gondolkodott. Elmélkedhetett azon, hogy miként vágjon alá, sértse vérig most, hogy a sárkány nyitva hagyta a védelmét azzal, hogy ő tette meg felé az első lépést. Megtehette volna, hogy megalázza azzal, hogy az orrára köti, hogy végtére is Timidus adta be a derekát, és a sárkány biztos volt abban, hogy a fiú nem elégedne meg a szamaras mondással válaszként. A pet ugyan értette a szamaras mondást, de tudta azt is, hogy veszélyes játékot űz, és lerombolhatja a tekintélyét. Ezt mindenképpen el akarta kerülni, és az eddigi fejlemények alapján egyre kevésbé hitte azt, hogy Alex csak szórakozik vele. A másik lehetőség az volt, hogy a fiú valóban elgondolkodik a válaszán. Ez Timidusnak természetesen már azonnal egy fél győzelmet jelentett. Ha Alex nem tudja azonnal rávágni azt, hogy miért gondolta és mondta nem élőnek őt, az azt jelentette, hogy nem volt megalapozott és átgondolt az állítása, nem támasztották alá érvek és még magát sem győzte meg igazán erről, magának sem tudta megindokolni a döntését. Azaz csak dühből beszélt akkor, nem megfontolásból. Timidus ennek nagyon örült.
Ezután következett a tényleges magyarázat. Furcsa volt. Mintha nem is ugyanazzal a bunkó Alexel beszélne, akivel anno találkozott. Az emberek feleslegesen bonyolultak voltak, hiszen a fejlettségüket semmi sem mutatta addig, amíg a sárkány nem váltott velük pár szót. Egy petnél legalább lehetett reménykedni abban, hogy ha nagyobb a mérete, azaz a szintje is, akkor talán a tapasztalatai okán érettebb és okosabb lehet. Persze ez sem volt soha biztos, de még mindig könnyebb volt a megállapítása, mint az embereknél, akik nagyjából egy méretűek voltak, ráadásul a kis méretkülönbségeik sem mutattak semmit a fejlettségükről.
Timidus türelmesen hallgatta végig a magyarázatot, azután pedig ő következett a hosszú percekig tartó gondolkodásban, ahogy sorban összehasonlította a tanultakat a fiú által elmondottakkal, és levonogatta magának a tanulságokat, majd megfogalmazta a választ.
-Köszönöm szépen. Én már döntöttem, és szerintem élek.
Elmosolyodott, és lehajtotta a fejét.
-Shu nem sokat mesélt nekem rólatok… mármint… hogy ti minek a teremtményei vagytok. Hisame az apjának hívja Petert, és amikor Shut megkérdeztem erről, akkor egy kicsit elmagyarázta. És… aszerint ti is emberek teremtményei vagytok, csak nem egynek, hanem kettőnek. Ez olyan nagyon nagy különbség? És…
Még jobban lehajtotta a fejét, és most már nem mosolygott, csak értetlenül csóválta a fejét. Kezdte érteni, hogy Shukaku miért nem akart beszélni arról, hogy árva. Ha őt magát nem lehetett élőnek nevezni azért, mert nem két szülője volt, csak egy, akkor Shu még inkább nem volt élő, hiszen neki nem voltak szülei. Legalább is Timidus ennyit tudott meg arról, hogy mi is az az árvaság, amikor egyik este megnézte magának az árvaházat.
-…és miért én vagyok a hibás azért, mert az emberek hibáznak? Az sokkal inkább a ti hibátok. Egyébként pedig én is tudok hibázni, meg korrigálni is, meg tanulni is belőle. Erről is beszéltünk Lancerrel.
Amikor Alex arról a badarságról kezdett el beszélni, hogy bárki is Shu ellen fordíthatná, akkor viszont felmordult, felborzolta tollait és dühösen szólt vissza.
-Ez butaság! És erre az emberek is képesek! Chan például majdnem megölte magát csak mert egy íjász…
És itt elharapta a mondatot, majd lelapította a füleit. Nem szabadott volna ezt elmondania, de mivel igaza volt, így Alexnek is tudnia kellett, hogy ebben sem különböznek tőlük. Nyugodtabbra vette a hangját, és inkább csak a lényeget osztotta meg.
-Nem tudom mi az a meghackelni, de az embereket is könnyű befolyásolni és rávenni dolgokra. Olyanra is, amit nem akarnak megtenni. Mindenkit lehet kényszeríteni dolgokra… de ilyen nem fog előfordulni.
Lelapította a füleit és fejét a padlóra tette. Lehetetlen volt elfogadnia annak a gondolatát, hogy miatta halna meg Shu. Persze… ha valaha is ez bekövetkezik, az mindenképpen miatta lesz, hiszen nem tudta megvédeni... de az, hogy közvetlenül ő okozza a halálát az lehetetlen volt.
-Ugye nem?
Nem mert felnézni, mert félt attól, hogy Alexet magabiztosan és pökhendi vigyorral az arcán fölötte tornyosulva fogja látni. Megtalálta a legnagyobb félelmét, átverte vele és legyőzte, most pedig elégedetten fürdik a győzelmi mámorban. Azonban ami még rosszabb lett volna, ha nem ezt teszi, hanem valóban komolyan gondolja, amit mondott. Nem lehetett igaza.

by **Halász Alex** Kedd Ápr. 22 2014, 12:55

Komoran nézett maga elé, és csak néha néha emelte fel a tekintetét valóban is a sárkányra. A látszat megvolt, és mindvégig figyelt arra, amit a pet mondott. Mindeközben különböző dolgok forogtak a fejében a petekről általánosságban. Nestorrol aki állhatatosan és alázatosan segíti Hinarit, Aldoról, aki néha néha egy nagyobb tigris alakját ölti fel, de összességében csak arra való, hogy játszanak. Viszont félelmetes. Ha valaki úgy dönt valamelyik programozó közül innen, vagy onnan kint, hogy megtalálta a megoldást, és mindent a feje tetejére állít, akkor megteheti. De Kayaba szellemi épségétől jobban félt. Attól hogy az az ember egyszer csak megunja őket és kegyetlen módon gyilkoltatja le a "játékosait". És akkor ott volt Timidus, aki szinte emberként viselkedett vele, és aki most neki szegezte azt a szörnyű kérdést, hogy "Ugye nem?" Nem fordulhat elő az, amit az előbb felvázolt? De hát mit mondjon? Hazudjon? Minek? Nem teheti meg és nem is akarja. Nem fog fars dolgokat mondani, csakhogy megnyugtasson egy adag pixelhalmazt. Őt Shukaku érdekli, a lány aki támaszának hiszi a játék egyik elemét.
Csak egy sóhaj szökött ki belőle, mielőtt szót kért volna. Csak ennyi volt, mi megtörte a kettejük közé befészkellő csendet. Csak ennyivel zavarta meg arcának szomorú berendezését.
Rámeredt, s összevonta a szemöldökét borúsan, ahogy maga előtt látta a petet. Mint egy a gazdáját féltő, hűséges jószág. De nem sajnálhatja meg, ha lehetősége adódott rá, akkor élnie e kell azzal, hogy ha nem Shukakut, akkor a petet tegye tudatosabbá. Talán működni fog. A mostani helyzetben lehetségesnek vélte.
- Szeretnék kérni tőled valamit, mielőtt válaszolok neked. Ha valóban törődsz Shukakuval, akkor segítsd őt át azon, hogy csakis rátok támaszkodjon. Barátkoztasd meg megbízható emberekkel. - és itt kezdődött Timidus ki nem mondott kérdéseinek rövid válaszadása. - Sokban különbözünk tőletek. Egyrészről az, amit most látsz, az nem én vagyok. Csak egy rólam alkotott kép. Én valójában már két éve egy beteg ágyon fekszem egy kórházban. Tudod mi az a kórház? Sérült, beteg embereket visznek oda, hogy életben tartsák őket. A testünk nem elég erős ahhoz hogy túl hosszú ideig el tudjuk viselni ennek a játéknak a ránk gyakorolt hatását. Ha nem jutunk ki, meghalunk. Ha sokáig akarsz Shukaku mellett lenni, ki kell juttatnod, hogy meggyógyulhasson, és visszajöhessen játszani.
Ezt a tényt sok játékos is elfelejti. -
Talán ő tudja a legjobban. Sokszor érzi magát gyengének, és sok furcsaság öleli körbe. Nem hiszi el, hogy egy petet akar erről meggyőzni, mikor sok ember siklik át efelett, de talán sikerülhet. És most, ha Timidus akarja, jöhetnek a konkrét kérdések is. Alex áll elébe.

by **Shukaku** Kedd Ápr. 22 2014, 13:37

Az első kérését a fiúnak igazán nem volt nehéz teljesíteni, és a sárkány kissé fel is vidult attól, hogy erről ugyanúgy gondolkodnak. A fiú szavába vágott, ha az elkezdte a második felét a válasznak, ha nem, akkor csak egyszerűen válaszolt a felelet első felére, még a farkával is legyintve, bár nem olyan vidáman, mint ahogy általában szokott.
-Ez nagyon jó, mert ez azt jelenti, hogy szerinted valóban törődöm Shukakuval. Szerinted ki vette rá arra, hogy a céhházban maradjunk? Jó… akkor még nem azért, hogy emberek között legyen, hanem mert védelmi szempontból az volt a legjobb döntés… de akkor is az én érdemem. Meg én viszem be a városokba is, meg a küldetésekre emberek közé. Az igaz persze, hogy idomárokkal szívesebben barátkozik… mármint… inkább az idomárok mellet lévő petekkel… de akkor is ott van a másik idomár is. Nem volt nehéz észrevenni, hogy Aldo például Álomkelővel akar lenni, Hisame meg velem. Gondoltam akkor Shukakunak is a saját fajtájával kellene lennie. meg Peter is ezt mondta.
Vallotta be a végén, hogy nem teljesen az ő ötlete volt az egész, de az eredményen nem változtatott. Önmagától törekedett arra, hogy Shu ne csak rá támaszkodjon, meg más környezetbe is kerüljön, hiszen azzal ő is új ismereteket szerez. Még a vakrandira is ő rángatta el. Persze végig rajta tartotta a szemét, mert nála jobban senki nem védheti meg. Azt persze már nem fűzte hozzá, hogy ő viszont kivételt jelent ebből a szempontból, hiszen inkább Álomkelő mellett érezte otthon magát, mint más sárkányok között, de abban most már biztos volt, hogy nála jobb társa sohasem lehet Shukakunak.
A szöveg második részére azonban már nem tudott ilyen könnyen válaszolni. Egyrészt újra boldogság fogta el, és a fiú véglegesen átértékelődött a szemében, hatalmas betűkkel felírva a jók oszlopába. Soha nem gondolta volna, hogy Alex lesz akinek tovább adja Shu szavait, de az előbb hallottak eléggé megrázták ahhoz, hogy most ezt meg tudja tenni.
-Tudod… erről beszélgettem már vele. Sokat. Egyrészt… nem tudom, hogy elhiggyem-e nektek ezt a sok mindent, amit az állítólagos kinti világotokról meséltek. Semmi jel nem utal arra, hogy ez igaz lenne. Másrészt… Shu azt mondta, hogy ő nem hazudik nekem. Azt is mondta, hogy a felnőtteknek ellent kellene neki mondaniuk. Azt, hogy ki kell jutnia, meg minden ilyesmit. Azt, amit te mondasz. Viszont azt is mondta, hogy nem akar kijutni, mert nincs értelme visszamennie. Meg azt is, hogy ha kijutna, akkor nem engednék vissza. Nem akarom, hogy ne engedjék vissza. És… nem tudom, hogy miért higgyek neked, ahelyett, hogy neki hinnék. Nem dönthetek helyette… az előbb mondtad, hogy ne támaszkodjon rám… most meg azt mondod, hogy erőltessek rá olyat, amit nem akar… teljesen logikátlanok vagytok.

by **Halász Alex** Hétf. Május 05 2014, 15:32

Belevágtak a szavába, ám amit Timidus kezdett kifejteni elfeledtette vele, hogy bosszankodjon. Valahogy ez az új Timidus tetszett neki. Leginkább az, hogy törődött a lánnyal, és habár nem tehetett arról, hogy bármikor mikor erre gondolt, elszorult a szíve. Timidus kedvessége, ragaszkodása, és valamilyen szinten biztonságosabb hűségessége sokkal jobbá teszi őt és az ő fajtáját Shukaku szemében, mint az embereket. Márpedig ez nem helyes. Nem egészséges. Neki rá kellene jönnie, hogy mennyi jó is lakozik az emberekben. Ebben pedig Timidus akaratlanul is hátráltatja. Ez a pet annak a lánynak egyszerre átok és áldás. Már tudja, hogy nem választhatja szét őket, és ez még komplikáltabbá teszi a helyzetet. Nincs mit tennie. Bíznia kell a lányban. Abban, hogy talán fejlődhet itt. És valószínűleg nem ő lesz az a személy aki miatt nyitni fog az emberek irányába. Ez szinte biztos. Ám mégis elmondta a szavait...befejezte Timidusnak a gondolatát, ami egy nagy áttöréshez vezetett. A sárkány valami nagy titkot árult el neki. A pet a bizalmáéba fogadta! Logikusan végiggondolva ez azt jelentené, hogy Timidus szerint ő alkalmas arra, hogy Shukaku mellett legyen? Hiszen a programja úgy szól, hogy segítse az idomárt. Tehát ha elárulta neki ezt, akkor azt is várja tőle, hogy segítse a lányt Alex is? Gondolhat erre? Túl filózná? Mindegy....
A szavak kemények voltak azonban.
- Értem. Hát ezért.... - szólalt meg fájdalommal a hangjában. - szóval ez történt... - ez egyszerre sok volt a fiúnak, így kis szünetet kellett tartania. A kezébe temette a homlokát. Míg "masszírozta" láthatóan a megoldáson agyalt.
- Ez két külön dolog. Azzal, hogy itt vagyunk a testi épségünket kockáztatjuk. Mint mondtam már, nem arra vagyunk teremtve, hogy az agyunk elbírjon huzamosabb ideig intenzív külső behatást. ... - sóhaj - amikor elsőre találkoztunk, akkor is láttam Shukakun, hogy itt boldognak érzi magát. Ami paradoxon, mert ... ez a játék olyan, mint egy drog... a tested nem bírja. Azért akarunk kijutni, hogy felerősödjünk. Hogy kockázat nélkül játszhassunk. Hogy anélkül jöhessünk vissza, hogy ne kelljen a haláltól rettegni.
- ...elhallgat, vészesen járnak az agytekervényei. - .... de ha őt nem engednék ide vissza... ő .... - sóhaj - ...ő akkor is életben lenne legalább. Itt meg fog halni. - Valahogy át tudta érezni Timidus fájdalmát a lány elvesztését illetően. Pedig csak egy gépnek tekintette. Egyszer látott egy filmet. Az AI. Jó sztori volt egy mesterséges intelligenciával bíró fiúról, aki Pinocció módra éhezett az emberei érzelmek után, és végül el is nyerte.... valamennyire.....Tudta, hogy most Timidustól a legrosszabbat kérte. Azt, hogy segítse Shut kijutni, még úgy is, hogy tudja, soha többé nem fogja viszont látni.

by **Shukaku** Hétf. Május 05 2014, 15:54

-Hmm…
A sárkány lehajtotta a fejét a mellsőire és lehunyta a szemeit. Újra csak igyekezett összerakni az információkat, és megérteni az emberi természet végtelenül bonyolult megfejthetetlenül kusza szálait. Hihetetlen volt amit Alex mondott, ráadásul semmi bizonyíték nem volt rá. Shu is mesélt ugyan a kinti világról, meg mindenki más is, de eddig mindenki csak rosszakat mondott, és azt, hogy ez a világ sokkal jobb. Minek is akarnának oda visszamenni? És… az egyetlen valaki, akire Shu azt mondta, hogy ezt az egész világot alkotta, az pedig hallgatott. A lány rengeteg levelet küldött Kayabának, de az a valaki egyikre sem válaszolt. Márpedig aki nem válaszol, az vagy bunkó, vagy nem létezik, és mivel az az állítólagos valaki, aki ilyen szépet tud építeni, mint ez a világ, az nem lehet bunkó. Így hát Timidus egyre inkább az utóbbiban gondolkodott.
-Ez butaság. Shu nem fog meghalni, mert én megvédem. Még csak sárgába sem ment soha az életcsíkja, szóval jól meg tudom védeni. Nem tudom mi az a drog… de azt tudom, hogy itt jól érzi magát, és itt akar élni, ahova te vinni akarod, ott meg nem érzi jól magát, és azt mondta, hogy ott nem akar élni. Ráadásul ott még meg sem védhetem. Márpedig ha nem védem meg, akkor meg fog halni. Tudom, hogy hogyan viselkedett amikor azt hitte, hogy nem vagyok ott és elveszített. Szóval szerintem nagyon rossz ötlet lenne az, ha nem védeném meg. És…
Picit újra elgondolkodott, de sehogy sem tudta, hogy hogyan magyarázza ezt el neked.
-Ti… furák vagytok. Már meséltem Utahimének is, hogy ti rosszul féltek. Csak attól kell tartani, ami árthat nekünk. Shu ügyesen fejlődik, gyorsan, gyorsabban mint mások. Megígérem neked, hogy nem viszem veszélyes küldetésekre, és mindenhonnan elmenekülünk (érezhetted, hogy ezt a szót nehezen mondja ki) ahol bajba kerülhet. És akkor nem kell félnie a haláltól, és nem is fog meghalni. Így megfelel?

by **Halász Alex** Hétf. Május 05 2014, 16:09

- Hahhh - Csalódott. Látszott is rajta. Azt hite egy pillanatra, hogy el tudja magyarázni, de olyan szavak megértése híján, mint a drog, túl sokáig tartana, amit egyikük sem akar. És ha Alex rá is szánná magát, Timidus egyszerűen csak ott hagyná ha untatja. Semmi esélye nem volt, miután a sárkány rávágta, hogy ez butaság. - Nem érted. - Mormogta komoran maga elé. Neki meg kellene erősödnie! Shukakunak egy önálló lénnyé kellene vállalnia. Ő is nagyon jól tudja, hogy ez nem egy nap alatt megy végbe, és az, hogy Timidus... ez a pet mellette van, biztonságot ad neki. Bárcsak ne tudna beszélni, bárcsak ne lenne ilyen okos. Bárcsak ne lenne több, mint egy kinti állat, mert akkor nem ragaszkodna a lány ennyire hozzá. Így viszont a sárkány megad neki szinte mindent, amit egy ember is meg tud. Sosem fogja érezni a késztetést arra, hogy valaha is vissza akarjon menni az életbe. A való életbe. Felállt. Kissé merev volt, feszült, de nem volt ideges Timidusra.
- Valamiben meg kell halni nem? - Tette rá a pontot az í-re egy régi köznyelvi fordulattal. Nem értett vele egyet, ám most még hiába tenne ellene bármit is. Most Shu ebben a világban él. Teljesen.
- Kérlek, most menj el. - Nem nézett rá a sárkányra. - Megfelel, amit mondtál. Tartsd is magad hozzá. - Nehéz volt így beszélnie. legszívesebben mindent rázúdított volna a sárkányra. Hogy rosszul látja, hogy ez nem jó így, de nem volt értelme. Semmi értelme. Így hát megpróbált megbékélni a jelenlegi helyzettel. Nem tehet semmit, csak figyelhet, és ... ebben a kis sárkányban, azaz a a szavaiban és a kompetenciájában bízhat. Meg abban, hogy a lány szervezete elég erős.

by **Shukaku** Hétf. Május 05 2014, 16:28

A sárkány felemelte a fejét, és kíváncsian nézett a rád. Úgy tűnt talán rosszul gondolkodott. Talán semmiben nem különbözöl a többi embertől, akikről Shu panaszkodott. Ugyanúgy csak ráhagyod, hogy nem érti. Ugyanúgy ráhagysz mindent, ahogyan a felnőttek ráhagytak mindent az idomárlányra. Timidus kezdte átérezni Shu helyzetét, és ez örömmel töltötte el. Az emberek furák voltak és érthetetlenek, de most neked hála picit közelebb jutott ahhoz, hogy megértse őket. Így majd jobban fog tudni segíteni a társának.
-Nem. Valóban nem értem. Szeretném, ha elmagyaráznád. Megkérhetlek erre? De…
Egy percre elbámult az ajtó felé, majd vissza a rád.
-De ha azt szeretnéd, hogy menjek, akkor elmegyek. A szavamat pedig mindig betartom. Én nem hazudok. Ezért is kedvel minket Shu jobban, mint az embereket. Őszinték vagyunk hozzá. Ezt is ő mondta. Szereti az őszinteséget, és én is szeretem. Talán nem velem kellene beszélned, hanem vele. Azt mondta, hogy senki sem őszinte vele, csak Anat és te. Anat is fura. Lehet, hogy utánad vele próbálkozom, hátha ő jobban el tudja magyarázni a dolgokat. Magasabb szintű mint te, és okosabbnak is tűnik.
A hangjából semmifajta sértést nem hallhattál ki, mindössze a tényeket közölte. A szint tapasztalatot jelentett, fejlődést és gyarapodást, így Anatnak talán több lehetett mint neked. Ismét elgondolkodott, de mivel nem tudta biztosra, hogy ismételten csak egy fura emberi szófordulatot használsz-e, vagy tényleg rosszul tudod a dolgokat, így úgy döntött, hogy inkább elmagyarázza neked, hogy tudd.
-Nem. Nem kell meghalni valamiben. Ha ügyes vagy, akkor nem fog lenullázódni az életed és akkor nem halsz meg. Én pedig igyekszem ügyesnek lenni, és akkor Shu sem hal meg.
Újra az ajtóra pillantott, majd vissza rád.
-Nos?

by Ajánlott tartalom