[Miniboss] Chocobo Faló

A boss 23-at sebez Kazumára.

A boss felordít, majd Hinarit a szírt közepéről a jobb peremére taszítja.

A távolban hallhatjátok a démonfarkas kétségbeesett üvöltését:
- Gyorsan lökjétek vissza!

Az emlékképek:

1., Egy rövid emlékfoszlány: egy másik, felnőtt Faló a kölykével. A nagyobbik a szírt bal peremén elveszíti egyensúlyát, és tehetetlenül zuhan a mélység felé, míg a kicsi fájdalmas üvöltés közepette néz utána.

2., Néhány fiatalabb játékos, szembe a szörnyeteggel. A helyszín ugyanaz: a szírt, mely nem a legjobb harci helyszín, elvégre ti is alig fértek el. A Faló két karját kinyújtva vetődik a játékosok felé, kik a szírt szélén táncolva nem tudták túlélni a szörny elleni harcot. Egytől egyig a mélyben lévő sziklák, és a vad tenger áldozataivá váltak, és nem volt kiút...

3., Egy fészek, tele halott futómadárral. A fiatal Faló ott lakomázik. Az emlékben látható, hogy amint eszik a tetemekből, visszanyeri az erejét. A szörny pofáján iszonyatos önelégültség rajzolódik ki - látszik, hogy mennyire élvezi a vérfürdőt. A környék tele van Chocobo csontokkal.

Boss: Full élet, -367 páncél

Kazuma: 53 HP
Anatole Saito: 130 HP, 35 Páncél
Hinari: 140 HP, 44 Páncél
Szophie: 125 HP, 39 Páncél
Hayashi Yuichi: 65 HP, 25 Páncél
Rita Hanami: 70 HP, 27 Páncél
Meredith White: 50 HP, 33 Páncél
RenAi: 185 HP, 43 Páncél
Kincaid: 165 HP, 10 Páncél
Halász Alex: 110 HP, 40 Páncél
Chancery: 55 HP, 25 Páncél
Jun: 70 HP, 16 Páncél
Tachibana Makoto: 90 HP, 61 Páncél
Jay: 45 HP, 7 Páncél
Ozirisz: 70 HP, 27 Páncél
Enheriel: 70 HP, 15 Páncél
Ryutoshi Kurasai: 30 HP, 18 Páncél

Hinari jön.

Nemsokára Rita is megérkezett a céhház bejáratához, kérdésére mosolyogva bólintottam, kedves volt tőle az aggódás, de most, egy fontos harc előtt nem akartam belemenni a részletekbe e téren. Hamarosan befutottak a többiek is, Szophiet hiányoltam, de biztosan más dolga volt, így inkább bemutattam a legújabb tagunkat, Ai furcsa reakciójára pedig nevetve csóváltam a fejem, majd Ozi felé pillantottam:
- Ne aggódj, néha kicsit… hát, ilyen – böktem a kékhajú lány felé, majd lemondóan sóhajtottam, de azért vidáman, és reméltem, a fiú nem vette túlságosan magára Ai szavait. Yuichi is igyekezett oldani a feszültséget, aminek külön örültem, nem lett volna jó, ha már az első benyomások se pozitívak itt egymásról. Az út során azért nem tudtam nem észrevenni, ahogy Ozirisz kicsit félrevonult, de mégis hagytam, nem tudtam, mit csinál, így nem akartam zavarni. Nem ismertem őt eléggé, így inkább a többieket hallgattam, érdeklődve figyelve a Kyuubis történetre.

Sokan összegyűltünk, volt itt frontharcostól elkezdve mindenki, és jópár játékos, akit nem is ismertem, még látásból sem. Pillogtam egyet kettőt, próbáltam memorizálni az arcokat, meglepődve fordulva a lovag felé, aki megszólított.
- Szia, rég láttalak. Igen, az a jégsárkány tényleg legyőzhetetlen volt az akkori szintünkkel – feleltem Ryutoshinak – De mostmár sokkal erősebbek vagyunk – kacsintottam rá, hogy megnyugtassam kissé. Érdekes módon egy cseppet sem nehezteltem már rá, és noha azon a küldetésen nem volt túl szimpatikus, de jó volt látni, hogy kizöldült az indikátora. Alex a kislányhoz intézett szavain csak a szememet forgattam, és bocsánatkérően ráztam a fejem a fiú mögött, hogy Jeanie azért ne higgyen el mindent az íjá… oh télleg, kasztváltás. Gondolkodóba estem, és már éppen rá akartam kérdezni Alexnél, amikor a srác már válaszolt is.
- Szia, megkaptam – mosolyogtam rá, vidámsága valahogyan félresöpörte az aggodalmam, messziről látszott rajta, hogy örül a döntésének - De tudod-e, hogy a kést csak akkor kapod vissza, ha legyőzöl? – huncut mosoly, mert ezt nem hagyhattam ki, majd már hajoltam is le az időközben közénk álló démonfarkashoz, és simogattam meg a fejét, magamban csak sóhajtva egyet, hogy ezek sose fogják abbahagyni a civakodást. Szophienak csak intettem, hisz nem jött ide hozzánk, de hogy Kazut ölelgette… összeráncolt homlokkal figyeltem az eseményt, majd gondolataimat visszateremtem az előttünk álló feladatra: később majd rákérdezek a lánynál, de ez egyelőre várhat. Ki tudja, milyen előzményei voltak mindennek, és amíg nem tudom, kár ezen agyalni a miniboss helyett. Közben Anat is megjelent, így teljes lett a csapat. Készenlétbe helyzetem tehát a Katanát, és miután a kislány kinyitotta a kaput, már száguldottam is befelé.

Illetve száguldottam volna, ha az első lépésemet nem követi egy igen érdekes hang, amit kezdetben nem tudtam mire vélni. Tekintetemet gyorsan végigfuttattam a társaságon, az „elkövetőt” keresve, ám mivel így hirtelen senki sem tűnt gyanúsnak (ami a hangot illeti), így rohamoztam tovább, meglepődve azon, hogy már harmadikként üthetem a minibosst. Ekkor azonban a szörnyeteg hirtelen rontott rám, meglendítve karját, és csak azon csodálkoztam, hogy nem sebzett, mégis repültem. A szakadék felé. Ez olyannyira jellemző volt, bár lehet, csak én voltam a legkézreesőbb a minibossnak, hallottam Hati hangját is, azonban továbbra is én következtem a sorban, így valahogyan visszamásztam középre, bosszúsan aktiválva a képességemet, hogy nőjön az erőm, majd háromszor megvágtam, pihivel zárva a kört. Minél előbb le kell ütnünk, nem tetszett ez a trükközés.


3 támadás, 1 pihikör.
Aktív képességnél 3x57 sebzés, ha a képi nem sikerült, akkor 3x35 sebzés.

Értetlen néztem a többiekre hogy Ők miért nem látják azt amit én? Miért nem érzik azt amit én? Hogy-hogy nincs bennük semmi tartás, semmi félés a fekete ruhás srác miatt. Persze, nem csinált rosszat, de sosem lehet tudni hogy mi is jár a fekete ruhás pasik fejében. *Beleborzong* Először Yuichi bátyus hívja fel a figyelmem arra hogy Ő bizony nem rossz tag. Nem sikerült túlzottan meggyőznie ugyanúgy tartottam tőle. Majd Rita vette kezelésbe a helyzetet, vagyis inkább engem... >> Elmondta Ő is hogy nem rossz ember ez a srác, ugyanakkor mi a biztosíték erre, Ők is körülbelül annyit tudhatnak a fiúról mint én. De egy dologban igaza volt, ha rossz ember lenne Hinari nem tette volna meg céh taggá. Elgondolkoztam... Rii-chan oda lökött elé hogy kérjek tőle bocsánatot. Huzamosabb ideig csak álltam előtte durcásan. Majd rá jöttem. Az aki az édességet szereti rossz ember nem lehet! Így előhívtam egy csokit a raktáromból, és oda nyújtottam az Oz nevű fiúnak.
- Tessék! - Szóltam neki, jelezve hogy neki szánom. Nem kértem bocsánatot, elvégre ez egy teszt. Ha elfogadja jó, ha nem akkor rossz ember. ><

Ez a kis incidens után bele csaptunk bizony a lecsóba. Kettőt pislogtam és azon kaptam magam hogy máris egy miniboss ellen harcolunk. Egyszer már kerültem szembe hasonlóval, és akkor könnyedén fűbe is haraphattunk volna Vio-val ha nincs egy furcsa npc lányka aki ki egy könnyed mozdulattal megmentette a hátsó felünket. Nagyot sóhajtottam. Mindenki olyan gyors volt, és már jó adagot le is cincáltak a miniboss életéből mire meg tudtam moccanni. Körbe tekintettem kinek mire is lehet szüksége. Rögtön ki is szurtam Szophie-chant.
- Switch Szophie! - Kiáltottam el magam. És máris rajtam volt a sor. Álltam az ütéseket, de azért még volt egy húzásom. A speciális képességemet is használtam amivel megnöveltem a többiek fegyverkezelését még hozzá tizenegy ponttal. Majd mindezek után támadtam is.

Rohamoztam, mert éppenséggel most sikerült odakeverednem a bosshoz. Komolyan itt olyan tülekedés volt azért, csak hogy egyet úgy igazán odavágjon az ember, hogy már engem is feltüzelt, és csak nem bírtam megállni. Mint valami ideggyenge félőrült, már-már vakon ugrottam neki, és vastagon kacagva játszottam tovább is az ördögi harcost. Most éppen ez a „maszk” volt rajtam.

//Csaptam, dobnom nem kell.//