[Játékos Küldetés] Mersz vagy nyersz?

//Nah, késéssel bár, de folytatódik a mesélés. Mivel se Jin, se Bacchus nem jelzett azóta vissza, nélkülük megy tovább a játék//

Megmaradt játékosok: Jun, Szophie
Minimum szó: 500
Határidő: 1-2 hét, attól függ, hogy milyen gyorsan írtok, hogy mihamarabb le tudjuk zárni a küldetést sikeresen

Jun (mer):

- Akkor csapjunk a lecsóba, illetve a csokiba! - vigyorodott el gonoszul Sylvanias, majd zöld tűz effektusa alatt el is tűnt. A rajtvonalnál pedig megjelent egy hatalmas fekete étcsokicápa. Szemei vörösen izzottak, és alapban csoki révén mindent megevett, ami csoki, és talán rémületedre, illetve a reakciódtól függ, imként fogadod, hogy egy szurkoló csokivel tömte a száját, és mivel volt rajta még maszat, a cápa ezt az embert egyből elkapta egy ugrással fűrészfogaival.

Az étcsokis cápa:

Aztán meglát téged. Nem túl előnyös helyzet, hogy a csokiban úszol és majdnem hasonlítasz egy néger lánykára. Ő megnyalta szája széleit és gyors iramban felé úszik, hogy téged is megegyen. Csak úgy szánkázta a csokitó felszínét!
Mit csinálsz? Menekülsz a távoli célpontig, vagy megpróbálsz szembeszállni a cápával?

Szophie (mer):
Hiábavaló minden, amit a két vadász ellen tettél. Amíg az egyikkel voltál el, a másiknak még volt ideje, hogy lábon lőjön (elvesztettél 10 hp pontot). De végül is sikerült őket eltenned láb alól.
Egy valamire azért nem számítottál: vadászszezon van.
Újabb vadászok jelentek meg autóikon száguldva. Az összkép olyan, mintha Afrikából jöttek volna ide egyenest oroszlánvadászok, de ebben az esetben farkasvadászatra. Mindegyik a bundádat akarja magának. Legalább vagy tízen-húszan jönnek.
Kockáztatsz egy újabb támadást, vagy bemenekülsz az erdőbe? Persze még vannak ám más megoldások is a túléléshez.

Egy pillanattal ezelőtt még egy vulkán tetején egyensúlyoztam aranyos kis fürdőruciban, a vékonyka deszka túloldalán pedig Sylvaniass nézett farkasszemet velem. Most  pedig egy hatalmas medencében lubickolok ami valami csoda folytán étcsokoládéval van töltve. Nem a legkellemesebb érzés sűrű olvasztott csokiban lebegni.
Sokan talán kislányként arról álmodoztak, hogy milyen jó is lenne egyszer csokiban úszni, és annyit enni belőle amennyit csak tudnak. Elég hülye álom, és nekem aki legkevésbé sem vágyott rá adatik meg, hogy kipróbálhassam. Micsoda egy kalóriabomba lenne ha most elkezdeném eszeveszett módjára falni, ezt a sok tortabevonónak valót. Ami viszont sokkal inkább kedvemre valóbb, hogy a szeretteim a kilátón ücsörögve szurkolnak nekem. Mosollyal az arcomon integettem nekik, sütkéreztem a tapsviharban és hallgattam a fülsiketítő sikongatásaikat. Igen. Ilyen érzés lehet sztárnak lenni, egy élő Istennek. Csak ez járt az eszembe, arra már nem is gondoltam, hogy milyen lesz az amikor megérkezik a versenypartnerem akiről a nő beszélt. Annyiban biztos voltam, hogy jó úszó lesz, talán valami olimpiai bajnok, vagy hasonló. De legvadabb álmaimban sem gondoltam, hogy egy cápa lesz az. Döbbent arckifejezéssel, leesett állakkal, mozdulatlanul figyeltem az étcsokoládé cápát, miközben nem olyan messze beúszik a medencébe.
- Áh biztos nem veszélyes. - jelentettem ki hasra ütés szerűen. Biztos voltam benne, hogy ha egy ember mellé eresztenek egy emberevő állatot az csak nem lehet veszélyes... ténylegesen veszélyes. Biztos vega cápa, vagy ember mentes diétán van.
- Hmm csokit eszik.. Mákom van! - kiáltottam önfeledten látván, hogy milyen boldogan eszegeti az olvadt csokoládét a vad, úgy tűnt, hogy könnyedén megnyerhetem ezt a versenyszámot is, azonban, hamarosan sikolyra lettem figyelmes. Valakire rátámadt aki éppen a csokiból falatozott. Döbbenten néztem végig ahogyan befalja azt a szerencsétlen njk-t aki a medence szélén ízlelgette a csokit.
- Ez a valami csokit eszik nem? - kiáltottam el magam. Nem értettem mivel, majd belecsaptam a vízbe, és akkor csapott le villámcsapás szerűen a felismerés. Úristen én csokiban úszok, mindenem csokis, és így könnyedén összekeverhet egy úszkáló tábláscsokival.
- Nee! - arcomra tapasztottam a kezem, majd észrevétlenül el akartam úszni a célig amíg a cápa lakmározik, és nem vesz észre. De ez már nem jött össze, ugyanis azon nyomban kiszúrta a mozgást, és izgatottan csóválni kezdte a farokúszóját és felém úszott. Nem voltam profi úszó, de nem is voltam az átlagnál rosszabb. De valamiért most mégis úgy éreztem, hogy igen tudok úszni, és megúszom ezt az egészet egyetlen sérülés nélkül. Azonban ez csak a látszat volt, és a pillanatnyi izgalmak amit a hirtelen kapott adrenalin löket miatt érezhettem.
- Ússz, ússz, ússz! - szurkoltam magamnak, közben a lehető leginkább próbáltam arra koncentrálni, hogy ne előzzön meg a cápa, lábaimmal pedig elég nagy iramban rugdostam fel a csokit, hogy ha elég közel merészkedne a cápa, talán sikerüljön elvakítani egy-egy szeme irányába csapódó csokiöntettel. Jobb ötlet híján ezzel kellett beérnem, harcolni ellene hülye ötlet lett volna, főleg mert fogalmam sincs mennyire erős, és, hogy én mennyire tudok ezen a bizarr játékban a játék helyen harcolni. A szemeim becsuktam, hogy én azért ne vakuljak el a csokitól, már csak abban bízhattam, hogy még épp időben elérem a célegyenest, és lesz annyi energiám még, hogy kimásszak a medencéből, vagy valaki kihúzzon belőle.