Nioven vs Danee

A vakítóan tűző nap épp a zeniten járt, az aréna felvert pora lassan szállta alá, a küzdőtér fölött játszottak rajtuk a napsugarai, mint megannyi apró kristályon, a szivárvány minden színét vetítve az porba.
A hőség szinte elviselhetetlen volt, az küzdőtér átellenes oldala olyan erővel sugározta vissza a hőt, hogy itt-ott már délibábként tűnt fel egy-egy álpocsolya.
A nézőtéren csak már elvétve lehetett látni bámészkodót, volt aki hangosan hortyogott, más a napernyője árnyékában szürcsölte üdítőjét.
A délelőtt utolsó, szó szerint nagy port kavaró küzdelme már egy fél órája véget ért.
Így álltam én ott, a küzdőtérre vezető kapu árnyékot adó kapujában.
Fekete kabátom a mai napi hűségre való tekintettel fehérre mázolt könnyű, de erősre cserzett bőrzekére és lábasra cseréltem, nyakamban habos fehér ing gallérja lengedezett a gyenge szellőben.
Még féltucatnyian álltak a közelemben, az árnyékban, fegyveresen vértezetben. Egymást méregettük szótlanul. Már nem tudom mire vártunk, olyan rég szobroztunk ott a hőség elől meghúzódva.
A másik kihívására várva, vagy csak hogy láthassunk végre egy újabb izgalmas párbajt, ki tudja.
Kardommal hadonásztam a levegőben, vágásokat próbáltam, szúrásokat, kardrejtést, lábmunkát gyakorolva táncoltam közöttük.
Volt köztük egy colos, majd két méter magas szőke óriás, ő is európainak tűnt, akárcsak én, mégis robusztusabbnak nézett ki, és sokkal-sokkal szőkébbnek.
- Héj, te! - förmedtem rá, kardom hegyével a mellkasa felé bökve - Te, te colos!
- Nincs kedved megízlelni a kardom élét? - cikázva sorjáztam a szúrásokat a levegőbe az arca elé
- Megmérkőzhetnénk, hacsak nem szeretsz jobban henyélni itt a hűvösben a többi méla szájúval!
Dühös horkanásokat halottam mindenfelől, mintha csak egy vaddisznó csorda közepébe keveredtem volna
- Túl forró most az idő ahhoz, ilyen hőségben egy kaktusz is elfonnyadna! - hallottam a kifogásokat, de a szőke colos, akit kardommal bosszantottam, nem keresett kibúvót.
- Ki mer kiállni a legendás kardforgatóval, Daneeval? - hecceltem a társaságot.
- He? Féléletre! - s már küldtem is a bárbajfelhívást neki - Na gyerünk, legyen merszed kiállni velem!

- Jóóó döntés volt ... - mondom amolyan dicsérő hangnemben, s egy röpke pillanatra felsandítok a visszaszámláló mellett kiírt nevekre: Danee vs Nioven, ez a szöveg lebeg az aréna felett, mindenki számára jól látható módon
- ... Nioven-sama! - fejezem be a mondatom.
Egy kis show-elemként, csuklóból megforgatva, a kardommal egy nyolcast írok le a levegőbe, úgy pászítom a pengét a hüvely szájához, és csúsztatom vissza a helyére a fegyverem. Majd Niovent követve, bő távolságot tartva, ráérősen besétálok a hőségtől vibráló küzdőtérre.
- Óóó! - kezdem a válaszom ugyanolyan kérkedő, flegma hangnemben, ahogy az imént kihívtam - biztosíthatlak róla, hogy NEM - a 'nem' szócskát megnyomva - csak a nyelvem, de a pengém is legalább ilyen éles, amit hamarosan meg is tapasztalhatsz
- Méghozzá első kézből! - teszem a mondandóm végére afféle csattanóként
Jó tíz méterre az ellenfelemtől megállok, a homokban pördülök egyet, hogy szembekerüljek a lovaggal.
A közönségünk is feltámad "halottaiból":
- Végre!
- Gyerünk Nioven!
- Hajrá Danee!
- Szúrd le azt a mitugrászt, Nioven!
- Tanítsd móresre a PK-st, Danee!
És így tovább, hangzanak a bíztató kiabálások, hangos füttyök kíséretében.
A hangzavarrá sűrűsödő ordibálásokon felbuzdulva, összeszűkült szemhéjjal egyenesen a lovag szemébe nézek, a szám egyik széle cinikus mosolyra húzódik:
- Kíváncsi lennék, hogy azt a szép kis piros indikátort, -mutatok a feje fölé - vajon milyen sumáksággal szedted össze? - bosszantom tovább ellenfelemet - Csak nem egy alvót hívtál ki párbajra? Vagy esetleg egy szörnnyel küzdőt szúrtál hátba?
- Mert hogy sehogy se nézel elég felkészültnek, se összeszedettnek, ahhoz, hogy egy halálig tartó párbajt megnyerj!
- Na de ... - eközben a visszaszámláló az utolsókat kattogja le
Féltérdre ereszkedem, akár a futók szoktak, kardforgató kezem a markolatra simul, a másikkal a homokban támaszkodok meg, s a markom némi homokon zárul össze.
Mindkét lábam féltalpra húzom a homokon, s amint a számláló nullára vált, mint a rugó, lököm el magam.
- ... mindjárt meglátjuk!
Szédületes gyorsasággal hidalom át a kettőnk közt hagyott röpke tíz métert, miközben a kardom is előrántom a tokjából.
Közel két méterrel a lovag orra előtt a markomban szorongatott homokot egy hanyag mozdulattal az arca felé dobom, majd a következő lépéssel a pajzsa felőli irányba dobbantom magam, testsúlyomat hátrabillentve, lábbal előre csúszok be, el a pajzs alatt, a háta mögé.
A kardomat a homokba szúrva lassítom le magam, és egyúttal kapaszkodóként használva fordulok hasra, elrúgom magam a talajtól és a pengémmel Nioven hátára húzok egy haránt csíkot, remélhetőleg nem csak a páncélt fogja végigszántani, hanem jó mélyre vág alatta.

Dobás:

Danee:
Élet: 4
Aktuális életpontok: 20/20
Fegyverkezelés: 4
Erő: 3
Kitartás: 1
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 2
Páncél: 2

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

The member 'Niels Groven' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

- Persze! - vágom rá - Baleset! - a szó olyan becsmérlő hangnemben bugyog ki az ajkaimon, mintha már biztos lennék a győzelmemben. De miért is ne lennék, hiszen úgy tűnik a vívótudásom bőven a övé fölé kerekedik, nem lesz gondom azzal, hogy pontos támadásokat vigyek be, csak az a kérdés, hogy mennyire tudok majd eredményesen védekezni is ellene.
Pár gyors ugrással eltávolodom a lovagtól, hogy felkészüljek a következő manőverre, és persze az esetleges ellentámadásra.
Megkönnyebbülve látom, hogy nem mozdul rögtön utánam, így marad elég távolság köztünk, ahhoz, hogy reagálni tudjak minden mozdulatára.
Miközben ziháló tüdővel kifújom magam az előző sprintem után, megindul felém ráérősen, de olybá tűnik, hogy ezúttal átgondoltabb fegyvertartással fog próbálkozni.
Leengedett fegyvertartó kar, és e mellé még szinte be is bújik a pajzsa mögé...
Ahogy vívótávba ér, hol a szem mozgását, hol a karjait figyelem felváltva.
Azt, hogy mit akart a pajzzsal elérni, csak túl későn látom át, már nem tudok hárítani, túl közel került, próbálok kilépni a kardja sugarából, de csak csökkenteni tudom a vágás mélységét.
Simán áthatol a bőrzekémen a pengéje, széles, vízszintes csíkot hagyva a hasamon.
- Aaaaa! - nyögök fel a fájdalomtól, és kapok a szabad kezemmel a "sebhez", aztán zavart arccal jövök rá, hogy nem is fájt, csak sokkolt, hogy belém hasított a pengéje. Zavarodottságomban folytatom a kihátrálást, és ahelyett, hogy az agyam elkezdene sürgősen vésztervet fabrikálni, el kezd kattogni azon hogy:
- Akkor most mi van? - villan át a gondolat, majdnem a számra is kerül, de végül csak hangtalan lehelet formájában találkozik a külvilággal - Nincs fájdalom érzet, ezt már tudtam mielőtt a játékba léptem volna, még a Bétás beszámolókból, akkor hogy lehet hogy mégis egy pillanatra azt hittem? - ahogy újra teret nyerek kettőnk közt, a talpam mentén homok kavarodik fel a küzdőtérről - Lehetséges lenne, hogy a látvány sokkolt, és az kapcsolta hozzá agyamban, hogy fájdalmat kellene érezzek?
A szabad kezem végre leveszem a hasamon lévő vörös pixelcsíkról, szemem újra Nioven szemébe fúrom.
A düh tajtékjai öntik el az agyamat, fogaim recsegve préselődnek egymáshoz, s akár egy veszett kutya vicsorgok rá
- Ezt most nagyon megkeserülöd! - fröcsögöm a szemébe.
A tévedés érzése, a seb amit ütött rajtam, nem csak ezen a testen, de a büszkeségemen is, ami nem rég még oly magasról nézett le a lovagra, oly magabiztosan hitte, hogy könnyű győzelmet arathat, ott fújtatott az orrlyukaimban, akár egy bikának. A csalódás most dühé válik, minden másodperc, minden új gondolat és kétely csak újabb falattal tömi a dühödt szörnyet.
Kardomat oldalt a földre engedem, s alig emelkedik és süllyed a mellkasom kétszer, amikor bíbor vörösen izzik fel a penge, a jel, hogy aktiváltam a speciális képességemet, melyet eddig csak közönséges szörnyek láthattak, senki ember fia még, soha eddig.
Újra lendületet veszek, az erő a lábaimban mit sem változott, amit eddig csupán az adrenalin zöldje fűtött, most remekül keveredett a düh vörös folyamával, a testem minden porcikáját átjárva.
A penge mellettem húzta a csíkot a homokban, fel se emeltem egy pillanatra se, csak görcsösen szorítottam, ahogy a játék immáron automatikusan vezérelte a támadásom. A speciális támadásom, jelenlegi egyetlen, a Vérszomjas Penge.
Csak egy lépésre Nioventől mozdult a karom gépiesen, széles alulról jövő haránt vágás szelte a levegőt, s ha szerencsém van, akkor a Niovent magát is.
Ha ez betalál, akkor visszakapom az elvesztett életpontjaim egyikét, sajnos a páncélzatról ezt nem mondhatom el.
Ha mégsem, ami elég gáz, mert akkor Nioven ellen rizikós használni, hisz a képességem nem olyan jól kimunkált még, mint a vívásom, akkor még mindig lesz időm támadni újra.
Amit meg is teszek, akár betalálok-e, akár nem, a vágással együtt mozogva elemelkedem a földtől, a dobbantás adta erőből, a levegőben teljes fordulatot téve csapok le, szinte már a feje fölül, immáron speciális képesség nélkül, a másik irányba, lefele haránt vágással. Ennek, a második csapásnak már tutira sikerülnie kell, hacsak nincs valami trükkje ellene.

XX Páncél: 0/2
IIIII.IIIII.IIIII.IIIII Életpont: 18/20

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

- Remélem, maradt még hely a következőnek is, elég kicsi felület vagy- egy mosollyal fordulok az ellenfelem felé, miközben megjegyzést teszek a magasságára. Az agresszív, ész nélküli támadás, amit ezzel valószínű kiprovokálok, növeli a győzelmi esélyeimet, a páncélom miatt az ő életpontjai értékesebbek, így azonos értékű csere esetén fölé fogok kerekedni.
 A szemem összébb húzom, miközben feszülten figyelni kezdem, hogy mit fog csinálni, miután izzani kezdett a kardja. Az én képességem közelharci, passzív, ami hosszútávon előnyös, de most elképzelhető, hogy meg fogok válni pár életpontomtól, ez most veszélyesebbnek néz ki, mintha jobban tudna vágni. Végül, elindul felém, ami azt jelenti, hogy a képességéhez közvetlen találatra lesz szüksége.
 Megvetem a lábam, és a pajzsomat magam elé tartom, hogy felfogjak valamennyit a támadás erejéből, de a kard, annak ellenére, hogy elég erősen csattant az egyszerű körpajzson, nem tudott sérülést okozni, csak egy kicsit az egyensúlyomból kibillenteni. Meglepetésemre, a kard abbahagyta az izzást, ami azt jelentheti, hogy a képessége már aktív, de hirtelen nem vettem észre semmi változást.
 Mielőtt visszanyertem volna az egyensúlyom, az ellenfelem átugrott felettem, és olyan gyorsan támadott, hogy nem tudtam kivédeni. A kard leszedte a maradék páncélom is, és egy vörös csíkot hagyott a vállamon, elvéve néhány életpontomat is. A vágás ereje előrébb taszított, egy pillanatra úgy éreztem, hogy fáj is, de ez az érzés elfutott, elmúlt, mintha nem is lett volna. Ez pedig lényegesen megkönnyíti a harcot egy valódihoz képest, ott még a fakard is sokkal jobban fáj.
 Egy mosollyal az arcomon fordultam a mögöttem földet érő Danee felé, miközben a pajzsom magam elé emeltem, a kardot tartó jobb karom pedig a hátam mögé dobtam, hogy a kard hegye a földre ért. Vetettem egy pillantást a jobb vállamra, amin a csík futott keresztül, de különösebb figyelmet nem igényel. Nem fertőződik el, nem marad heg, még csak nem is vérzik, nem okoz kellemetlenséget.
 A pajzsot magam elé tartva indultam meg felé, gyors léptekkel, a kardot a homokban húzva, hogy amikor közel érek, egy teljes erejű, egyszerű, függőleges támadást indítsak ellene, lendületből. Ezt most annyira nem lehet nehéz észrevennie, és esetleg megpróbálnia hárítani, de a sebzésből arra következtetek, hogy magasabb az erőm, tehát erősebb vagyok fizikailag nála egy kicsit, úgyhogy ha közel tartom magamhoz, akkor le fogom győzni.
 Akár talál, akár nem, a kardom újra a hátam mögé húzom, miközben magam elé rántom a kívülre került pajzsomat, kis szerencsével kiverve a kezéből a kardját.
 
Nioven
HP: IIIII.IIIII.IIIII.IIIII(Életpont 18/20)
XXXX (Pajzs 0/4)

The member 'Niels Groven' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Az, hogy a különleges támadásom sikerült blokkolnia , visszazökkentett a valóságba.
Földet érve párszor meghemperedtem a homokban, mire elfogyott az esés lendülete.
Mivel most nem egyszerű esetről van szó, ahol nyugodtan fekve maradhatnék, hanem egy összecsapásról, amin könnyen szégyenben maradhatok, ha ilyen apró hülyeségeken veszítek, ezért kézzel-lábbal lefékeztem a forgást, és térdre, majd talpra kecmeregtem.
Nagyot fújva tessékeltem arrébb a szememből az összekócolódott fürtjeimet, és egyúttal, végre normálisan is levegőhöz juthattam.
Csípős megjegyzésén majdnem újra felszívtam magam, de inkább riposzt nélkül elengedtem a fülem mellett.
- Koncentrálj, Danee, koncentrálj! - visszahangozták a gondolataim
Szemem újra a tekintetét vizslatta, keze mozgását, lábmunkáját figyelte.
Nem hiába, kardját, hozzám hasonlóan, a vérszomjas pengém mozdulatát másolva a homokba engedte, csúcsával lefele, így, rejtett kard állással rontott nekem újra. Ami már azért is rossz mert így sokkal nehezebb kiszámítani, merre is fogja mozdítani a fegyverét.
De ezúttal elszámította magát, a függőleges vágás elakadt a magam elé emelt pengében
Próbálkozását egy mosollyal díjaztam, bár inkább örültem annak, hogy sikerült hárítanom, semhogy gúnyolnám őt magát.
Ahogy a két penge egymásnak feszült, éreztem a hatalmas erőt benne, ami ha milliméterekkel is, de felém taszította a kardokat.
Ezt nem hagyhattam, nem engedhetem meg magamnak, hogy a saját kardom pengéjével szabassam fel az arcomat.
Hátraléptem, hogy teret nyerjek, s kardomon hirtelen egy nagyot kanyarítottam az ő kardja körül.
A hosszú kardom pengéje körbetáncolta az ő rövid kardjának meztelen fémét, majdnem kiröpítve a kezéből.
A csavaró mozdulatot egy előrelépéssel toldottam meg, és a penge csúcsosabbik felét a mellébe küldtem. Vékony pixel csík rajzolódott ki a szúrás helyén. Az ő rövid kardja, nevéből adódóan nem ért el hozzám, de ott villant, kitekert kezében, a mellkasom előtt.
- Ha odafigyelek, még simán győzhetek is! - mondtam halkan magamnak
Felém tartó pajzsát, csak a nem lankadó figyelmemnek köszönhetően vettem észre.
Szabad kezemmel átnyúltam a pengék alatt, és pajzs szélébe kapaszkodva állítottam meg a mozdulatot. Ha nem így teszek, pofán töröl vele.
Éreztem, hogy ez nem mehet így tovább, nem támadhatok újra-és újra, mert ezzel a tempóval a homokba fogok szédülni egy elhibázott mozdulat után. A pajzsát kissé megtaszítva, a pengém kitéptem a sebből, és a kardjának fogságából, és oldalvást ugrottam balra, majd újra és újra megismételve az ugrást távolodtam el tőle.
- Pihennem kell! - suttogtam magamnak, és a számban összecsomósodott nyál és homok keverékét a küzdőtérre köptem
- Bárcsak ihatnék egy korty vizet, hogy kiöblítsem a szám - villant át a gondolat az agyamon.
- Csak kivédek pár ütést, erőt gyűjtök közben, és aztán gyorsan befejezem ezt a fárasztó küzdelmet - döntöttem el magamban

//nem kell dobnom, talál

Az ellenfelem kivédte a támadásomat, sőt, még válaszcsapást is tudott rám mérni. A kard elég mélyen szúródott a testembe, és újabb három életpontot sikerült így elveszítenem, így már csak öt maradt addig, amíg el nem érem a felét, ez pedig a sebzésével két találatból bőven megvan, és elég gyors és ügyes hozzá, hogy ezt előbb bevigye, mint én azt a kettőt, ami még hiányzik. Persze, ha eltalálnám, akkor azért kapnék valami pajzsot.
 A napnál is világosabban rajzolódik ki, mi az ellenfelem gyengepontja, amikor szemmel láthatóan kifogy a levegőből, és kevés híján összerogy a fáradtságtól. Úgy tűnik, nem csak a sebzése alacsonyabb, kitartás értékre se nagyon rakhatott pontokat, ami persze nem is csoda. A legtöbben úgy gondolják, hogy a gyors, pontos támadások vezetnek a leginkább eredményre, különösen a japán kultúra kedvelői között, de ha a kezdeményezés valóban az övé is, a sokkal fontosabb idő így az ellensége.
 Talán eredményes lenne egy agresszív, nyílt csapásokból álló, védelmet félredobó taktika most ellene, hogy a maradék ereje is elfogyjon, de annyi energiája még egészen biztosan van, hogy két támadást bevigyen nekem, ha nyitva hagyom a védelmem. Még a képességemmel együtt is kevesebb találatot engedhetek meg magamnak, mint ő, úgyhogy minél biztonságosabban kell megsebeznem.
 Elhátrálok, hogy négy méter legyen közöttünk, hogy aztán nekifutásból rohanjak neki a magam elé tartott pajzzsal, aminek köszönhetően nem tud szemből sérülést okozni, és eléggé el fogja veszíteni hozzá az egyensúlyát ahhoz, hogy bevigyek neki egy találatot. Most már fáradt, nem fog úgy parádézni, mint eddig, nem tud össze-vissza ugrálni, úgyhogy nem kell attól tartani, hogy oldalról támad meg.
 Belegondolva, kicsit talán túl komolyan veszem ezt a párbajt, ami a neve ellenére nem nagyon különbözik attól, ha valaki gyakorol. Itt nem tudunk meghalni, nem érzünk igazi fájdalmat, nem szerezhetünk maradandó sérülést, csak hasznunk van belőle, fejlődünk, hogy a külterületen vívott harcainkban, amik már vérre mennek, eredményesebbek legyünk. Persze, a vikingeknek ilyenkor is fontos volt a győzelem, elvégre, ez határozta meg a hierarchiát. Vörös Erik megölte az egyik riválisát gyerekkorában, aki jobbnak bizonyult nála, bár azt hiszem, erre most nem lesz szükség. Valószínűtlen, hogy még egyszer találkozom ezzel a harcossal.
 Ahogy a pajzzsal lökök egyet rajta, a hátam mögül, kívülről indítok egy teljes erejű támadást a feje irányába, nagyjából az állkapcsa magasságában. Persze, akárhol találom el, nem fogok többet sebezni, mint egyébként, de most, hogy levegő után kapkod, egészen biztos, hogy nagyon meggyengítené az érzet, hogy egy penge áthasítja az állkapcsát, a fogait, a nyelvét, sokkal kellemetlenebb, mint egy felső testre érkező seb. Mellesleg, reflexszerűen védeni fogja a fejét, kicsi az esélye, hogy pontos riposztot tud adni.

   
 Nioven
IIIII.IIIII.IIIII.IIIII (Életpont 15/20)
XXXX (Pajzs 0/4)

The member 'Niels Groven' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Még bőven az erőmet és az egyensúlyomat próbálom lihegve, összeszedni, amikor látom, hogy megindul felém.
El akarok lépni, de az erőm cserben hagy, a lábam megremeg.
Fújtatva próbálok eszméletemnél maradni, amikor mint egy gyorsvonat belém jön a pajzsával.
Nem sért fel a pajzs, de a levegőt kipréseli egy pillanat alatt a tüdőmből, és olyat taszít rajtam, hogy  ha nem számítok rá, és tartok ellen, már pillanatokkal előtte, akkor most valahol a homokban érnék éppen földet, háton. Nem épp szép megoldás, ahogy ezt bekaptam, de már iszonyúan a határon érzem magam
Ami ezután történt, azt mondhatni, már fel se fogtam, pedig láttam megcsillanni a napfényt a kardja pengéjén, még mielőtt végigmarta volna az arcomat.
Ha lenne fájdalom érzet, akkor most lett volna végem, elterültem volna mint egy fa, de hál istennek semmit se éreztem belőle, és a fáradtság, a pajzsos támadása miatt zsibbasztó levegőhiánnyal még a sokk hatás se zavart össze már ennél jobban.
El kell menekülnöm! - lüktetett az agyamban a túlélési ösztön, az adrenalin kimosta a zsibbadást a tagjaimból, és megindultam jobbra, mielőtt még újra lesújthatna rám. Futottam mint egy riadt nyúl.
Aztán az életcsíkján akadt meg a szemem, összevetettem a sajátommal.
Neki már csak egy ütés kell, és nyer, nekem még vagy kétszer találnom kéne. Még mindig nyerhetek, csak össze kell szednem magam egy utolsó roham erejéig. Mindent vagy semmit!
Futás közben felé fordultam, majd szemtől szemben neki:
Bal kézzel megpróbáltam oldalt ütni a pengéjét, és egyúttal a bal vállal be is fordulni elé, a lábaim az utolsó lépésnél lendületet vettek a talajon, és mint egy bika, mentem neki, nem számít pajzs, vagy kard, fel akartam öklelni, s egyúttal két gyors szúrással a nyakra, fejre, eldönteni a küzdelmet.

XX Páncél: 0/2
IIIII.IIIII.IIIII.IIIII Életpont: 14/20

//kis engedmény, mert túl imba vagyok: ha 1-est dobok, az nem talál

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

A támadásom talált, és így végre sikerült visszaszereznem egy pont pajzsot. Eléggé lement az élete, és fáradtnak tűnik, úgyhogy már csak egy jó találat hiányzik, miután kivédtem az ellentámadását.
 Ahogy felemelem a kardom, azt valahogy a puszta kezével üti arrébb, méghozzá olyan ügyesen, hogy egyáltalán nem sérül meg, valahogy pont a kard lapját ütötte meg, és olyan közel került, hogy a pajzsom teljesen hasznavehetetlenné vált a belharcban. Mielőtt reagáltam volna, már jött is egy szúrás, ami végigkaristolta a nyakamat, egy pillanatra olyan érzést keltve, mintha fájna, de a második, az arcom felé tartó szúrás elől ennek ellenére is sikerült kitérnem azzal, hogy kicsit jobbra léptem, és megrántottam a pajzsomat.
 Ahogy végre sikerült elhátrálnom, nyugtáztam, hogy az átmeneti pajzsomnak köszönhetően, amit az előző találatomból szereztem, nem sérültem meg olyan súlyosan, és még mindig nálam az előny. Persze, lehet, hogy nemsokára újra használja a képességét, amit még nem láttam, és azzal talán képes olyan sebzést bevinni, ami egyből levisz tíz életpontra.
 Ez a párbaj elég szorosra sikerült, már mindketten a végét járjuk, és még bármelyikünk lehet a győztes. Nekem is egy találat kell, és ha olyan a képessége, akkor neki is, úgyhogy a következő másodpercek döntenek el mindent. Illetve, nekem talán előnyöm van, talán túlélek még egy találatot, és akkor még mindig eldobhatom a kardomat. Ezt azért elkerülném egyelőre, nem gyakoroltam vele a célzást.
 A pajzsom magam elé tartva mentem megint felé, de ezúttal nem ütöttem meg vele, amire valószínű számított, hanem a jobb lábammal a külső térdébe próbáltam rúgni, hogy az így nyert bizonytalanságát kihasználva bevigyek egy kívülről induló vágást a mellkasa magasságában, remélhetőleg ezzel befejezve a küzdelmet.



Nioven
IIIII.IIIII.III.II.IIIII. (Életpont 13/20)
XXXX (Pajzs 0/4)

The member 'Niels Groven' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Azt hittem, a küzdőtér porában fogunk kikötni, de ezek szerint, elég jó kitartás statja lehet, hogy még egy ilyen mindent egy lapra feltevő támadás sem tudja ledönteni a lábáról.
- Lehetséges, hogy túl könnyű lennék, effajta öklelő támadásokhoz?
Kicsit azért hálás is voltam, hogy ilyen kimenetele lett a rohamozásomnak, így legalább nem kell vesződni a feltápászkodással, meg a kaotikus belharccal.
Még egy ütés a pajzsától végzetes lehetett volna, így négy életponttal a küzdelem vége előtt.
De lábon voltunk, s ő kihátrált. Mást nagyon nem is tehetett volna, így állva maradva, még biztos kiosztottam volna pár vágást és szúrást.
Látszik, hogy nem csak engem fárasztott ki a harc, ő sem volt már a helyzet magaslatán. Lehet még suhintunk párat a levegőbe, ilyen dekoncentrált állapotban, de már tényleg csak 1 találaton múlik a mérkőzésünk.
Aztán megindult felém újra.
De most nem fogom tétlenül várni.
Megpróbálkozom vele újra, elvégre úgyis elég gyors vagyok ha ki kell javítanom egy sima támadással
- Vérszomjas Penge! - kiáltottam fel, hogy magamban is tudatosítsam és benne is rémületet keltsek.
Leengedtem a penge hegyét a homokba magam mellé, megvártam míg bíborszínűre vált, és én is neki rugaszkodtam.
Már elterveztem, hogy a fegyvertartó karja mellett fogok lecsapni rá, majd visszakézből a fejére mérek csapást.
A pajzsára számítottam, hogy azzal töröl képen, de a térdemet próbálta megrúgni. De elkésett, mellé ment nem csak a rúgás, de azt követő vágása is pengében akadt el

The member 'Danee' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :


--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :

A speciális támadásomat megakasztotta az ő támadásának kivédése, de visszakezes vágásom így is célt ért.
Ahogy az életcsíkja tovább fogyott és sárgára váltott, vége lett az összecsapásnak.
Felharsantak a küzdelem végét hirdető fanfárok, és a fejünk felett megjelent az eredmény is:

Győztes: Danee

- Jeee!!! Ezaaaaazzz! - újongtam első győzelmem hallatán, karjaimat a levegőbe emelve ugráltam, kardommal pedig a levegőbe hasítva ugrottam fel
- Szép küzdelem volt! - fordultam a legyőzött ellenfelemhez, a kezemet nyújtottam felé a béke jeleként
- Nem sokon múlott, hogy te kerekedj fölém! - tettem hozzá őszinte meggyőződéssel
- Köszönöm a harcot, minden tiszteletem a tiéd! Nem is értem, hogyan lehetsz piros indikátoros, ha ilyen fair módon tudsz küzdeni!
- Remélem még harcostársként is találkozunk majd, nem csak ellenfelekként! - tettem hozzá bizakodva
- A nevem Danee, ahogy a visszaszámláláskor meg most is láthattad, ha gondolod nyugodtan üzenj, ha kell még egy kardforgató a partidba!
Aztán a kis számú közönséghez fordultam, hatalmas mosollyal az arcomon, sétáltam be a küzdőteret, integetve, a győzelemben fürdőzve
- A virágokat az öltözőmbe kérem! - kiabáltam viccelődve
Hiszen nincs is privát öltözöm a stadionban, olyan talán csak a legjobbaknak lehet.
- Ma este a Niceplacebe várok mindenkit, aki velem akar ünnepelni! - köszöntem el harsogva a stadion népétől és kisétáltam.