KezdőlapNioven
2 posters
1 / 1 oldal
Nioven
by Niels Groven Vas. Júl. 14 2013, 00:51
Név: Niels Groven (Játékbéli név: Nioven)
Nem: férfi
Kaszt: lovag (fegyvernek kardot választok)
Kor: 21
Kinézet:
Magas férfi, a magassága 189 cm, a súlya 75 kilogramm. A szeme világoskék, a haja világosszőke, a bőre világos, majdhogynem halvány. Annak ellenére, hogy félig japán, nem tűnik ki a skandinávok közül, kizárólag európai vonásokat örökölt. A bal fülében fülbevalót hord. A hátára a vikingek béke szimbóluma van tetoválva. A koránál fiatalabbnak tűnik, legalább három évvel.
A sötét ruházatot kedveli, de az igazi kedvencei a vikingek által viselt öltözékek. A fegyverét a bal oldalán viseli, a pajzsát pedig a bal vállára lógatja fel, a fegyverforgató keze a jobb, a pajzstartó a bal. A képessége hatása alatt vörös festék jelenik meg az arcán és a ruházatán/fegyverzetén. Az indikátora vörös színű.
Jellem:
Niels keveset beszélő férfi, egy adag fekete humorral és szarkazmussal megáldva. A gyerek- és kamaszkori élményei hatásának köszönhetően természetesnek veszi az erőszakot, nehezen érez együtt másokkal.
Nem hiszi, hogy valaha ki fog jutni a játékból, és igazság szerint nem is vágyik rá, ezért nem is célja, mivel úgy érzi, hogy egy olyan világba került, amilyenben mindig is élni akart. Minél hatalmasabb vagyont akar felhalmozni, hogy elérhesse, amit akar, az eszközök terén nem túl finnyás, talán a gyilkosság az egyetlen, amit igyekszik elkerülni.
Még érettségije sincs, de ettől függetlenül intelligens, sokat olvasott, mielőtt a játékba került, emellett az anyanyelvén kívül sikeresen megtanult tökéletesen japánul, és középfokon angolul. A tudása ugyanakkor nem terjed ki a játék részletes ismeretére, csak a publikusabb dolgok működésével van tisztában, illetve a saját képességeivel.
A való életben szerette a rock koncerteket és az északi népdalok rockosított verzióit, az éjszakai életet, emellett hobbija volt az úszás, számítógép játékozás és a pénzszórás. Kicsit tanult párbajtőrrel vívni, kendozni és judozni, bár soha nem volt bennük jó, ez sem tekinthető többnek múló hobbinál. A kedvenc programja egy évente megtartott viking hagyományőrző csoport tábora volt, amire mindig ellátogatott.
A SAO-n belül kedveli a párbajokat, a pénze egy részét különleges ételekre vagy zenére költi. Új hobbija a vadászat, de nem csinálja túl jól. Kedvenc időtöltése a játékon belül a fürdőzés, vagy az ég bámulása hosszú időn keresztül. Az első, balsikerű párbaját leszámítva csak néhány barátságos párbajt vívott, illetve nagyon gyenge szörnyeket ölt meg, de egészen eddig kerülte a komolyabb küldetéseket.
Képesség:
Bloody armor (Véres páncél):
Passzív képesség. A játékos minden 4 okozott sebzésért kap 1 pontot a páncéljára, függetlenül attól, hogy a páncélja így az eredeti maximum fölé kerül, vagy a páncélt már teljesen átütötték. Az így szerzett pontok csak egy ideig maradnak meg, a pontozástól függ, hogy meddig. Minden ötödik pontért egy körrel tovább marad meg az így kapott páncél.
Az ellenfél páncéljának sebzéséért nem jár pont. A páncélt érő támadások először az így nyert átmeneti pontokat szedik le, nem az eredetit. A képesség hatása alatt olyan, mintha vérrel lenne összekenve a pajzs, a páncél és a játékos arcán is vérrel mázolt harci festés jelenik meg. A mennyiségből lehet következtetni, hogy hány plusz pontja lehet a páncélján.
Előtörténet:
Niels Norvégia fővárosában, Osloban született, egy fiatal, egyedülálló nő gyermekeként. Az anya soha nem árulta el a fiúnak, ki az apa, így ez egészen a nő haláláig nem jutott a tudomására. Az egyetemi tanulmányait félbeszakítani kényszerülő nő csak nehézkesen tartotta el a magát és a fiút, egy kicsi bérelt lakásban éltek a segédeladói fizetésből és a szociális segélyekből.
A fiú nem igazán tűnt ki a többi, korabeli gyermek közül semmivel, hozzájuk hasonlóan játszott, szaladgált, hasonló fizikai és szellemi képességei voltak, mint az átlagnak. Talán annyiban különbözött az átlagtól, hogy jobban lekötötték a különböző mesék, mint a többit, sokkal többet álmodozott, ha éppen olyan napja volt.
Az iskolában irodalomból és történelemből volt jó, ezek a tantárgyak tartalmaztak meséket, történeteket, amik lekötötték a fiú fantáziáját, ugyanakkor ez szétszórtságot is eredményezett, ami lerontotta a tanulmányi eredményeit az összes többi tantárgyból. A harmadik, számára sikerélményeket tartogató tantárgy a testnevelés volt, miután másodikos koruktól úszni jártak, amiben Niels osztályelső lett.
A fiú addig többé-kevésbé gondtalan élete tíz éves korában vett negatív fordulatot. Anyja megbetegedett és ágynak esett, vele együtt Niels is kórházról kórházra járt, kimaradozott az iskolából, elszigetelődött a régi barátaitól. Alig öt hónappal az első tünetek után Niels anyja meghalt.
A megviselt, letargiába süllyedő fiú végül nem került árvaházba. Nem sokkal anyja halála után egy öltönyt viselő, középkorú japán férfi tűnt fel élete horizontján. A neves japán üzletember kedves volt a fiúhoz, megvigasztalta, Niels pedig már azelőtt az apjaként kezdett tekinteni rá, hogy a férfi elárulta neki, hogy tényleg az apja, és ő kapta meg a gyámságát.
Niels kezdetben nagyon jó viszonyt ápolt az apjával, akinek a segítségével lassan sikerült átvészelnie a gyászidőszakot, és megtanulnia a vadidegen ország nyelvét olyan szinten, hogy kommunikálni tudjon a külvilággal. A már megözvegyült férfi mindent megadott neki, amit kért, egy egészen új világot ismertetett meg az addig nélkülöző fiúval. A helyzet három év elteltével változott meg.
A tizenhárom éves fiú lassan rájött, hogy kicsoda is valójában az ő apja. Cseppet sem diszkréten, a házban intézte a törvénytelen üzleteit, ami előbb csak a falon átszűrődő suttogásként vagy pár, a telefonba dühösen kiadott parancs képében nyilvánult meg, de egyre rosszabbá vált. Éjszakánként gyakran ordítás, kiabálás, és vérfagyasztó hangok hallatszottak fel a pincéből, és bár a fiú soha nem látta, mit tesznek az apja emberei azokkal, akik keresztezik a férfi útját, elég filmet látott hozzá, hogy el tudja képzelni. Az első néhány ilyen éjszaka után rettegni kezdett az apjától, aki azonban továbbra is kedves volt vele, semmit nem mutatott ki az éjszakai énjéből, Niels pedig nem merte azt szóba hozni.
A fiú lassan alkalmazkodott, természetes részévé vált a szembesülés vagyonuk forrásával. Az első néhány ilyen alkalommal sírva húzta a fejére a párnát és a takarót, és szorította le a fülét, egy év elteltével viszont csak hangosabbra kapcsolta a zenét, vagy még egyszerűbb megoldást választva, elment otthonról, és belevetette magát a tokiói éjszakába.
Köszönhetően annak, hogy gyakorlatilag megszűntek számára az anyagi korlátok, rengeteg különböző hobbit, kedvtelést talált ki, amikhez engedélyt sem kellett kérnie, az apja mindent megengedett neki, amit csak akart.
Azonban nagyon kevés olyan dolgot sikerült találnia, ami tetszett volna neki, köszönhetően annak, hogy nem talált magának igazi barátokat. Az elitgimnázium diákjai éppen úgy idegenek voltak számára, mint azok, akikkel az éjszakákat járta, míg az előbbiek csak az apja üzleti közvetítőjét látták benne, addig az utóbbiak a gazdag kölyköt, akire rá lehet akaszkodni, és jó bulikon lehet részt venni teljesen ingyen.
Fordulópont volt az életében egy, a vikingekről szóló játékfilm, ami hosszú idő után először újra felébresztette benne a nemzeti hovatartozás tudatát, és vele együtt gyerekkori énje egy részét. Egyre ritkábban vett részt költséges bulikon, nyaralásokon, egyre többet maradt egyedül, és olvasott a vikingekről, hallgatott észak-európai típusú zenéket, és próbálta beleélni magát, hogy ő is viking. Végül hazautazott Norvégiába is egy hagyományőrző táborba, ahová azután minden évben visszatért. A második alkalommal tetoválást is készíttetett a hátára.
Megpróbálta magát minél jobban beleélni a képzeletébe, azonban semmilyen módszerrel nem sikerült olyan szintű eredményt elérnie, amilyet szeretett volna, sem írással, sem rpg-zéssel vagy MMO-zásssal, sem zenéléssel vagy beöltözéssel. Az sem hozott eredményt, hogy az apja ősei irányában próbálta ki azt, hogy bele tudja-e élni magát a szerepükbe, csak átmeneti érdeklődést érzett a japán kultúra irányába.
Végül egy forradalmian újnak tűnő játék képében látott lehetőséget rá, hogy megvalósítsa a fantáziáját, amit természetesen azonnal megrendelt, amint véget ért a béta teszt. Övé lett egy példány a korlátozott számú NerveGearekből, és a hozzá tartozó játékból, a Sword Art Onlineból. A neve néhány betűjének összekeveréséből gyorsan alkotott karakternevet, és csak rövid ideig vacillált azon, hogy melyik kasztot válassza, elvégre, a valódi vikingek pajzsot is használtak. Ezután belépett a játékba.
Minden várakozását felülmúlta a világ, amibe belekerült, egyáltalán nem érezte úgy, hogy egy játékban lenne, percekig nem is mozdult el arról a helyről, ahol megjelent, csak figyelte a környezetet, és miután megmozdult, azután sem tett mást, csak a játékot figyelte, és sikertelenül próbált bármit keresni, ami arra utalna, hogy nem a valóságban van.
Miután elhagyta a kezdővárost, egy erdős területre ment, ahol az útmutató segítségével az irányítást kezdte gyakorolni, amiben végül csatlakozott hozzá egy másik kezdő játékos. Miután legalább egy óra gyakorlással mindkettejüknek sikerült nagyjából megtanulni az irányítást, egy barátságos harcot vívtak egymással. Mivel nem tudták, hogy van párbajopció, a gyakorlatilag barátságos, elméletileg viszont már vérre menő harc a másik játékos halálával, és a karaktere szétesésével végződött. Niels hiába várt rá, hogy új barátja, aki minden bizonnyal feltámad a kezdőterületen, megkeresi, nem jött.
Nagyjából akkor, amikor megunta a várakozást, és továbbindult volna, hirtelen a kezdővárosba került, és megjelent az égen egy csuklyás alak, maga a játék készítője, aki közölte, hogy nincs lehetőség kilépni a játékból, aki pedig meghal, az meghal a valóságban is.
Mint mindenki más, Niels is meglepődött a hallottakon, de a legtöbbekkel ellentétben nem kapott sokkot, még úgy sem, hogy lassan összeállt neki, hogy a játékos, akit megölt, a valóságban is meghalhatott. Talán nem is érdekelte igazán, még ha soha nem is ölt embert, a gyilkosság már régóta része volt az életének, a pénzt, amiből élt, az apja többtucat ember halálával kereste meg. A legkomolyabb érzelem, amit a bejelentéssel kapcsolatban érzett, az öröm volt, hiszen egy olyan világba került, amire mindig is vágyott.
Nem sokkal később egyszerűen ledőlt egy falnak, és elaludt. A játék hosszú időre hibernálta, mielőtt visszakerült, és felébredt. Komolyan lemaradt a legerősebbektől, akik már a nagyon magas szintek főellenfelei ellen harcoltak, de még mindig elérhetetlenül messze voltak a céljuktól. Így Niovennek, aki hátrahagyta az eredeti nevét, még bőven van rá ideje, hogy elérje, amit szeretne- egy olyan világ részévé válni, amiben mindig élni szeretett volna.
Nem: férfi
Kaszt: lovag (fegyvernek kardot választok)
Kor: 21
Kinézet:
Magas férfi, a magassága 189 cm, a súlya 75 kilogramm. A szeme világoskék, a haja világosszőke, a bőre világos, majdhogynem halvány. Annak ellenére, hogy félig japán, nem tűnik ki a skandinávok közül, kizárólag európai vonásokat örökölt. A bal fülében fülbevalót hord. A hátára a vikingek béke szimbóluma van tetoválva. A koránál fiatalabbnak tűnik, legalább három évvel.
A sötét ruházatot kedveli, de az igazi kedvencei a vikingek által viselt öltözékek. A fegyverét a bal oldalán viseli, a pajzsát pedig a bal vállára lógatja fel, a fegyverforgató keze a jobb, a pajzstartó a bal. A képessége hatása alatt vörös festék jelenik meg az arcán és a ruházatán/fegyverzetén. Az indikátora vörös színű.
Jellem:
Niels keveset beszélő férfi, egy adag fekete humorral és szarkazmussal megáldva. A gyerek- és kamaszkori élményei hatásának köszönhetően természetesnek veszi az erőszakot, nehezen érez együtt másokkal.
Nem hiszi, hogy valaha ki fog jutni a játékból, és igazság szerint nem is vágyik rá, ezért nem is célja, mivel úgy érzi, hogy egy olyan világba került, amilyenben mindig is élni akart. Minél hatalmasabb vagyont akar felhalmozni, hogy elérhesse, amit akar, az eszközök terén nem túl finnyás, talán a gyilkosság az egyetlen, amit igyekszik elkerülni.
Még érettségije sincs, de ettől függetlenül intelligens, sokat olvasott, mielőtt a játékba került, emellett az anyanyelvén kívül sikeresen megtanult tökéletesen japánul, és középfokon angolul. A tudása ugyanakkor nem terjed ki a játék részletes ismeretére, csak a publikusabb dolgok működésével van tisztában, illetve a saját képességeivel.
A való életben szerette a rock koncerteket és az északi népdalok rockosított verzióit, az éjszakai életet, emellett hobbija volt az úszás, számítógép játékozás és a pénzszórás. Kicsit tanult párbajtőrrel vívni, kendozni és judozni, bár soha nem volt bennük jó, ez sem tekinthető többnek múló hobbinál. A kedvenc programja egy évente megtartott viking hagyományőrző csoport tábora volt, amire mindig ellátogatott.
A SAO-n belül kedveli a párbajokat, a pénze egy részét különleges ételekre vagy zenére költi. Új hobbija a vadászat, de nem csinálja túl jól. Kedvenc időtöltése a játékon belül a fürdőzés, vagy az ég bámulása hosszú időn keresztül. Az első, balsikerű párbaját leszámítva csak néhány barátságos párbajt vívott, illetve nagyon gyenge szörnyeket ölt meg, de egészen eddig kerülte a komolyabb küldetéseket.
Képesség:
Bloody armor (Véres páncél):
Passzív képesség. A játékos minden 4 okozott sebzésért kap 1 pontot a páncéljára, függetlenül attól, hogy a páncélja így az eredeti maximum fölé kerül, vagy a páncélt már teljesen átütötték. Az így szerzett pontok csak egy ideig maradnak meg, a pontozástól függ, hogy meddig. Minden ötödik pontért egy körrel tovább marad meg az így kapott páncél.
Az ellenfél páncéljának sebzéséért nem jár pont. A páncélt érő támadások először az így nyert átmeneti pontokat szedik le, nem az eredetit. A képesség hatása alatt olyan, mintha vérrel lenne összekenve a pajzs, a páncél és a játékos arcán is vérrel mázolt harci festés jelenik meg. A mennyiségből lehet következtetni, hogy hány plusz pontja lehet a páncélján.
Előtörténet:
Niels Norvégia fővárosában, Osloban született, egy fiatal, egyedülálló nő gyermekeként. Az anya soha nem árulta el a fiúnak, ki az apa, így ez egészen a nő haláláig nem jutott a tudomására. Az egyetemi tanulmányait félbeszakítani kényszerülő nő csak nehézkesen tartotta el a magát és a fiút, egy kicsi bérelt lakásban éltek a segédeladói fizetésből és a szociális segélyekből.
A fiú nem igazán tűnt ki a többi, korabeli gyermek közül semmivel, hozzájuk hasonlóan játszott, szaladgált, hasonló fizikai és szellemi képességei voltak, mint az átlagnak. Talán annyiban különbözött az átlagtól, hogy jobban lekötötték a különböző mesék, mint a többit, sokkal többet álmodozott, ha éppen olyan napja volt.
Az iskolában irodalomból és történelemből volt jó, ezek a tantárgyak tartalmaztak meséket, történeteket, amik lekötötték a fiú fantáziáját, ugyanakkor ez szétszórtságot is eredményezett, ami lerontotta a tanulmányi eredményeit az összes többi tantárgyból. A harmadik, számára sikerélményeket tartogató tantárgy a testnevelés volt, miután másodikos koruktól úszni jártak, amiben Niels osztályelső lett.
A fiú addig többé-kevésbé gondtalan élete tíz éves korában vett negatív fordulatot. Anyja megbetegedett és ágynak esett, vele együtt Niels is kórházról kórházra járt, kimaradozott az iskolából, elszigetelődött a régi barátaitól. Alig öt hónappal az első tünetek után Niels anyja meghalt.
A megviselt, letargiába süllyedő fiú végül nem került árvaházba. Nem sokkal anyja halála után egy öltönyt viselő, középkorú japán férfi tűnt fel élete horizontján. A neves japán üzletember kedves volt a fiúhoz, megvigasztalta, Niels pedig már azelőtt az apjaként kezdett tekinteni rá, hogy a férfi elárulta neki, hogy tényleg az apja, és ő kapta meg a gyámságát.
Niels kezdetben nagyon jó viszonyt ápolt az apjával, akinek a segítségével lassan sikerült átvészelnie a gyászidőszakot, és megtanulnia a vadidegen ország nyelvét olyan szinten, hogy kommunikálni tudjon a külvilággal. A már megözvegyült férfi mindent megadott neki, amit kért, egy egészen új világot ismertetett meg az addig nélkülöző fiúval. A helyzet három év elteltével változott meg.
A tizenhárom éves fiú lassan rájött, hogy kicsoda is valójában az ő apja. Cseppet sem diszkréten, a házban intézte a törvénytelen üzleteit, ami előbb csak a falon átszűrődő suttogásként vagy pár, a telefonba dühösen kiadott parancs képében nyilvánult meg, de egyre rosszabbá vált. Éjszakánként gyakran ordítás, kiabálás, és vérfagyasztó hangok hallatszottak fel a pincéből, és bár a fiú soha nem látta, mit tesznek az apja emberei azokkal, akik keresztezik a férfi útját, elég filmet látott hozzá, hogy el tudja képzelni. Az első néhány ilyen éjszaka után rettegni kezdett az apjától, aki azonban továbbra is kedves volt vele, semmit nem mutatott ki az éjszakai énjéből, Niels pedig nem merte azt szóba hozni.
A fiú lassan alkalmazkodott, természetes részévé vált a szembesülés vagyonuk forrásával. Az első néhány ilyen alkalommal sírva húzta a fejére a párnát és a takarót, és szorította le a fülét, egy év elteltével viszont csak hangosabbra kapcsolta a zenét, vagy még egyszerűbb megoldást választva, elment otthonról, és belevetette magát a tokiói éjszakába.
Köszönhetően annak, hogy gyakorlatilag megszűntek számára az anyagi korlátok, rengeteg különböző hobbit, kedvtelést talált ki, amikhez engedélyt sem kellett kérnie, az apja mindent megengedett neki, amit csak akart.
Azonban nagyon kevés olyan dolgot sikerült találnia, ami tetszett volna neki, köszönhetően annak, hogy nem talált magának igazi barátokat. Az elitgimnázium diákjai éppen úgy idegenek voltak számára, mint azok, akikkel az éjszakákat járta, míg az előbbiek csak az apja üzleti közvetítőjét látták benne, addig az utóbbiak a gazdag kölyköt, akire rá lehet akaszkodni, és jó bulikon lehet részt venni teljesen ingyen.
Fordulópont volt az életében egy, a vikingekről szóló játékfilm, ami hosszú idő után először újra felébresztette benne a nemzeti hovatartozás tudatát, és vele együtt gyerekkori énje egy részét. Egyre ritkábban vett részt költséges bulikon, nyaralásokon, egyre többet maradt egyedül, és olvasott a vikingekről, hallgatott észak-európai típusú zenéket, és próbálta beleélni magát, hogy ő is viking. Végül hazautazott Norvégiába is egy hagyományőrző táborba, ahová azután minden évben visszatért. A második alkalommal tetoválást is készíttetett a hátára.
Megpróbálta magát minél jobban beleélni a képzeletébe, azonban semmilyen módszerrel nem sikerült olyan szintű eredményt elérnie, amilyet szeretett volna, sem írással, sem rpg-zéssel vagy MMO-zásssal, sem zenéléssel vagy beöltözéssel. Az sem hozott eredményt, hogy az apja ősei irányában próbálta ki azt, hogy bele tudja-e élni magát a szerepükbe, csak átmeneti érdeklődést érzett a japán kultúra irányába.
Végül egy forradalmian újnak tűnő játék képében látott lehetőséget rá, hogy megvalósítsa a fantáziáját, amit természetesen azonnal megrendelt, amint véget ért a béta teszt. Övé lett egy példány a korlátozott számú NerveGearekből, és a hozzá tartozó játékból, a Sword Art Onlineból. A neve néhány betűjének összekeveréséből gyorsan alkotott karakternevet, és csak rövid ideig vacillált azon, hogy melyik kasztot válassza, elvégre, a valódi vikingek pajzsot is használtak. Ezután belépett a játékba.
Minden várakozását felülmúlta a világ, amibe belekerült, egyáltalán nem érezte úgy, hogy egy játékban lenne, percekig nem is mozdult el arról a helyről, ahol megjelent, csak figyelte a környezetet, és miután megmozdult, azután sem tett mást, csak a játékot figyelte, és sikertelenül próbált bármit keresni, ami arra utalna, hogy nem a valóságban van.
Miután elhagyta a kezdővárost, egy erdős területre ment, ahol az útmutató segítségével az irányítást kezdte gyakorolni, amiben végül csatlakozott hozzá egy másik kezdő játékos. Miután legalább egy óra gyakorlással mindkettejüknek sikerült nagyjából megtanulni az irányítást, egy barátságos harcot vívtak egymással. Mivel nem tudták, hogy van párbajopció, a gyakorlatilag barátságos, elméletileg viszont már vérre menő harc a másik játékos halálával, és a karaktere szétesésével végződött. Niels hiába várt rá, hogy új barátja, aki minden bizonnyal feltámad a kezdőterületen, megkeresi, nem jött.
Nagyjából akkor, amikor megunta a várakozást, és továbbindult volna, hirtelen a kezdővárosba került, és megjelent az égen egy csuklyás alak, maga a játék készítője, aki közölte, hogy nincs lehetőség kilépni a játékból, aki pedig meghal, az meghal a valóságban is.
Mint mindenki más, Niels is meglepődött a hallottakon, de a legtöbbekkel ellentétben nem kapott sokkot, még úgy sem, hogy lassan összeállt neki, hogy a játékos, akit megölt, a valóságban is meghalhatott. Talán nem is érdekelte igazán, még ha soha nem is ölt embert, a gyilkosság már régóta része volt az életének, a pénzt, amiből élt, az apja többtucat ember halálával kereste meg. A legkomolyabb érzelem, amit a bejelentéssel kapcsolatban érzett, az öröm volt, hiszen egy olyan világba került, amire mindig is vágyott.
Nem sokkal később egyszerűen ledőlt egy falnak, és elaludt. A játék hosszú időre hibernálta, mielőtt visszakerült, és felébredt. Komolyan lemaradt a legerősebbektől, akik már a nagyon magas szintek főellenfelei ellen harcoltak, de még mindig elérhetetlenül messze voltak a céljuktól. Így Niovennek, aki hátrahagyta az eredeti nevét, még bőven van rá ideje, hogy elérje, amit szeretne- egy olyan világ részévé válni, amiben mindig élni szeretett volna.
Niels Groven- Lovag
- Hozzászólások száma : 33
Join date : 2013. Jul. 12.
Karakterlap
Szint: 2
Indikátor: Zöld
Céh: Liberators
Re: Nioven
by Kayaba Akihiko Vas. Júl. 14 2013, 18:47
Szia!
Az előtörténetet elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 3
Fegyverkezelés: 0
Erő: 0
Kitartás: 2
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő *Kopja/Rövid Kard/Buzogány* (felszerelt, +1 erő) <- kérlek ezek közül csak egyet válassz, majd azt tüntesd fel adatlapodon, tehát vagy Kezdő Kopja vagy Kezdő Rövid Kard vagy Kezdő Buzogány
Kezdő Pajzs (felszerelt, +2 páncél)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Nyomás adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz [url=https://swordartonline.hungarianforum.com/t10-jelentkezes]küldetésre.
Az előtörténetet elfogadom.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit az alapra, azaz:
Élet: 3
Fegyverkezelés: 0
Erő: 0
Kitartás: 2
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő *Kopja/Rövid Kard/Buzogány* (felszerelt, +1 erő) <- kérlek ezek közül csak egyet válassz, majd azt tüntesd fel adatlapodon, tehát vagy Kezdő Kopja vagy Kezdő Rövid Kard vagy Kezdő Buzogány
Kezdő Pajzs (felszerelt, +2 páncél)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Nyomás adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz [url=https://swordartonline.hungarianforum.com/t10-jelentkezes]küldetésre.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.