Rosemarie vs Yahiko

Az aréna ekkor sem volt csendes. Legutóbb, mikor itt jártam, még tapasztalatlanabb voltam és nem is volt ennyi néző, mint most, s harcra sem vártak ennyien.
~ Legalább jobban tudok majd válogatni. – gondoltam elégedetten.
Magamra öltöttem a harci öltözékem, és elkezdtem sétálni az üres ülőhelyek közt, miközben szemléltem azokat, akik ott voltak. Eléggé vegyes volt a felhozatal. Révén, hogy ránézésből nem tudtam megmondani, hogy ki mennyire lehet erős, így csak a kinézetükből tippelhettem.
~ Ha valaki sokat játszik, akkor az alacsonyabb szinten is veszélyes lehet. – vontam le a következtetést, elvégre magamat ismerve, ha egy játék minden mozzanatát ismerem, akkor akár gyengébb állapotban is győzhetek.
Éppen ezért messze elkerültem azokat, akikről azt feltételeztem, hogy ilyenek lennének és inkább olyanok után kutattam, akikről nem feltételeztem volna elsőre, hogy az online játékok művésze. Ekkor vettem észre tőlem nem túl távol egy lányt, aki a lehető legtávolabb húzódott a többi nézőtől és a biztatás vagy épp szidalmazás helyett ahogy elnéztem inkább csendben volt.
Első ránézésre meglepett a fehér haja, de ettől függetlenül nem tűnt fannak, így hát jó eséllyel feltételezhettem róla, hogy nem lehet túl jó.
~ Bár a látszat néha csal. – emlékeztettem magam, majd figyelmen kívül hagyva a saját intésemet amolyan hazardírozó módjára közelebb mentem az illetőhöz.
Amikor már csak pár lépés választott el minket, elővettem a tárgyaim közül a késeim, és egy vágásféle mozdulattal egyenesen  feléje mutattam, s azt mondtam:
- Veled fogok harcolni! – közöltem vele nemes egyszerűséggel.
Ám alig, hogy ezt kimondtam, feltűnt, hogy valami nem stimmel. Ez a valami pedig a fegyverem volt, mely ahelyett, hogy a rendes, már-már megszokott penge lett volna, egy-egy ecset volt, melynek végeiről tinta csöpögött alá. Így történhetett, hogy a színpadias mozdulatom közben ahelyett, hogy csak neki szegeztem volna a tőröm, egyenesen lefröcsköltem tintával.
~ Hupszi…
Ám hamar rájöttem, hogy ez talán nem is olyan nagy baj.
~ Most már legalább van oka harcolni velem, ha netán a kihívás nem lett volna elég. – konstatáltam elégedetten, s vártam, hogy hogyan fog reagálni.

AKTUÁLIS STATOM:

Azt mindenképpen elmondhatom, hogy ő sem lepődött meg kevésbé a kezemben lóbált ecseteim, mint saját magam, ellenben nem egészen azt a hatást értem el, mint amit vártam. Aztán meg kioktatott, hogy attól, hogy provokálom egy kissé, még nem fog velem harcolni. Ez némileg még érthető is lett volna, hiszen valóban vannak olyan hidegvérű emberek, akiket nem olyan könnyű felmérgesíteni, ellenben a további okfejtése már nem arról tanúskodott, hogy csak erről lett volna szó. Gyakorlatilag arra utasított, hogy ha szeretnék harcolni vele, akkor könyörögjek neki, mint egy talpnyaló.
~ Cöhh, ez azt hiszi, hogy felettem áll. – gondoltam mérgesen.
Ennek lehetett az az oka, hogy magasabb szintű volt, mint én, ám, tekintve, hogy én sem láttam mások szintjét, így jó biztonsággal feltételezhettem, hogy más se látja az enyémet, így hát nem lehetett tisztában a kettőnk közti különbségekkel. Ám el kellett ismernem, hogy a pemzlikkel eléggé nehézkes lett volna a harc, így mielőtt bármit is válaszoltam volna neki, elraktam a tintás pamacsokat és megpróbáltam ismét előhozni a késeim, mely végre sikerült is, ezúttal talán hibátlanul.
~ Ha eztán meg evőpálcikává változnak én felkötöm magam. – morogtam a bensőmben, s leírtam ugyanazt a mozdulatot, amit eredetileg is terveztem, s felé szegeztem ezúttal már a valós fegyverem. – Szóval nem akarsz harcolni velem te nyuszi? – kérdeztem elmosolyodva. ~ Fogadjunk, hogy fel tudlak annyira paprikázni, hogy megküzdj velem. – gondoltam némileg rosszindulatúan, majd leengedtem a kezemben tartott pengét, és tettem néhány lépést lejjebb a lelátón.
Néhány szintet mentem csak alacsonyabbra, majd ismét szembe fordultam vele.
- Utoljára kérdezem: Harcolsz velem? Ha nem, akkor keresek valaki olyat, aki tökösebb, mint te és nem ijed be ilyen könnyen.
Annak alapján, ahogy viselkedett két sejtésem alakult ki. Egyfelől egy vérprofi viselkedhet így, akik tényleg a játék minden csínját-bínját ismeri és tisztában vele, hogy egyszerűen nem érheti meglepetés. A másik lehetőség pedig az volt, hogy annyira kezdő még, hogy még csak azzal sincs tisztában, hogy mi az, amit nem tud.
~ De vajon melyikről van szó? – tűnődtem, mialatt a válaszát vártam.

AKTUÁLIS STATOM: