Re: [Küldetés] Pokol játék

by **Kazuma** Szer. Szept. 18 2013, 17:21

Csak az időmet pocsékolom. Nem tudnak ezek semmit, vagy legalábbis egyikük sem mondja ki hangosan. Tachi időközben egyre agresszívebben próbálja társulásra bírni a két kislányt. Idegesítő egy helyzet. Tökéletesen haszontalannak éreztem magam. Jobb kezemet a késem markolatán nyugtatva lestem körbe a helyiségben bármi apróság után kutatva, amiből kiindulhatok miközben magamban a kis üzenet szavait, ismételgettem. Sikerült lefordítanom a szavakat de akárhogy rakosgattam nem nyertek értelmet. Talán eleve rossz helyen tapogatózom de, mégis merre keresgélhetnék? Túl hiányos, túl sok a lehetőség. Még abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán fontos-e. Nem ácsoroghatunk itt örökké. Valahogy, muszáj lesz kimozdulni ebből a patthelyzetből. Ismét a lovag felé pillantottam, aki kimutatta a foga fehérjét a két lánynak, viszont már korántsem olyan kedvesen, mint eddig. Vajon milye van, ami ennyire fontos? Volt egy-két tippem de biztosra egyiket sem mondtam volna. Biztos vannak itt hasznosabb társak, is mint két kislány. Talán nem ártana nekem is pár szövetségest gyűjteni viszont ki lehetne az? Na meg hogy vennék rá bárkit is, hogy nekem segítsen? A bizalom halálos út, amire jelenleg senki nem lépne szívesen. Ahhoz viszont túl sokan vannak, hogy egyedül jussak át rajtuk. Teljes mértékben Tachira hagyatkozni, pedig megint csak kész öngyilkosság. Túlságosan jól ért ahhoz, hogy zavart keltsen, amit ha ellenem használ majd fel, akkor komoly gondjaim lesznek. Egyelőre még nincs veszély de, a későbbiekben hasznos lenne, ha minél kevesebben maradnának játékban. Jelenleg viszont bármivel is próbálkoznék túl nyilvánvaló lenne. Ki kell várnom a kínálkozó alkalmat mielőtt mozgolódni, kezdenék. Nekidőltem a dalnak, és tovább várakoztam az oldalam mellett lógatva egyetlen igazi szövetségesemet.

by **Kirigaya Suguha** Vas. Szept. 29 2013, 17:58

Résztvevők:
Kazuma, Thunder, Tachibana Makoto

Thunder:
A lány meglepetten pislog rád pár másodpercig. Láthatóan nem számított arra, hogy az öledben köt majd ki. Viszont hamar megszokja új helyzetét, és kényelmesen hozzád bújik.
- És mond, miért ne csináljak? - szinte dorombol, ahogy a füledbe suttog.
Ám a románcot zaj zavarja meg.
Egy újabb üzenetet kaptok, miközben fémes kattogás, és csattogás hallatszik, majd egy ajtó nyílik előttetek a fal egyetlen csupasz, polcokkal nem fedett részén. Éppen akkora, hogy lehajolva átférhettek rajta.
Az üzenet pedig a következő:

Ismeretlen írta: Lejárt az időtök, nem jöttetek rá a megoldásra. Ez nem jelent semmi rosszat, de semmi jót sem. Most viszont itt az ideje továbblépnetek.

Belépve - vagy bemászva - rajta viszont már nyugodtan nyújtózkodhattok is, mivel kellően magas, és széles.
A lány nem teketóriázik, hamar bemászik a szűk kis résen, és téged biztatva kandikál ki belőle. Azt akarja, te is tedd azt, amit ő.

A megoldás:
Sub rosa azt jelenti, a rózsa alatt. És egy rózsa hol van? Egy vázában. Tényleg nem volt feltűnő, hogy egy üres váza van egy olyan szobában, egy olyan asztalon, ahol aztán mindenre szükség van, csak díszítő elemre nem? Na szóval: A megoldás: A vázában - mert ugye az van a rózsa alatt - kellett volna keresni valamit. Valamit, amit te nem találtál meg, Thun.^^

Tachi, Kazuma:
Az agyam vadul kattogott... volna, ha nem zavar meg ez a fura srác. Az idegeimre megy. Az egyértelmű, hogy fogalma sincs, mi a megfejtés, mint ahogy az is, ahogy szavakkal próbál csőbe húzni. Ügyes..lenne, ha nem rólam lenne szó.
- Nincs rá szükségem, hogy megfejtsd. Ezzel csak azt szerettem volna próbára tenni, hogy TE képes vagy-e megfejteni. Nyilvánvalóan nem. És mivel még ennyire sem vagy képes, ezért arra a következtetésre jutottam, hogy nincs rád szükségem. - Tényleg elgondolkodtam az ajánlatán, ám csupán csak egy röpke pillanatig. Nála sokkalta szimpatikusabb emberekkel sem társultam, nem hogy vele, meg a maszkos ufóval. Cöhh.. - A második feltételezésed helyt állna, ha nem tudnám magamtól is a megfejtést. De mivel nem így van, ezért ez is helytelen. Ne csűrd-csavard a szavakat, akkor sem fogsz jól kijönni ebből, akárhogy is próbálkozol. - fölényesen elmosolyodtam, bár fenyegetve éreztem magam.
- Na álljunk csak meg egy szóra. Az elején azt mondtad, hogy nincs más választásom, most meg azt, hogy a választás az enyém. Mondd, mit akarsz tőlem, ha még a saját mondataidat is képtelen vagy átgondolni rendesen? - belekapaszkodtam minden szalmaszálba. Miért pont én? Miért nem hagy békén végre? Idegesítő.. - Egyébként felszólalhatsz, de ki hinne egy hozzád hasonlónak? - Persze én is tudtam, hogy az idegesség nagy úr. És itt minden ember ideges a saját élete miatt, nem úgy gondolkodnak, ahogy józan esetben elvárná az ember. Itt nagyon is meglehet, hogy tényleg hinnének neki.
- És megvallom őszintén, az a helyzet sem lenne kényelmetlenebb, mint ez. - vágtam egy grimaszt. Előre lépkedtem, és kikerültem. Nincs időm a fenyegetéseire. Itt az életem a tét. És nem csatlakozhatok hozzá. Nem fogom a feláldozható szerepét betölteni, akárhogyan is akarja mindezt. Nekem megvan a saját feláldozható társam a kislány személyében, s ennyi pontosan elég. Arról nem is beszélve, hogy a kislány mellett a többiek is kedvesnek gondolnak, szelídnek, és egyáltalán nem veszélyesnek. Viszont ha abba a bizonyos csapatba állnék, akkor mindez megváltozna. És itt fontos az emberek benyomása. Ha veszélyesnek tartanak, akkor úgy is bánnak velem. Az pedig nem jelent semmi jót. Már az is, hogy vele beszélgettem, elég volt ahhoz, hogy most furcsa szemmel méregessenek.
- És most hogyan tovább? - szegeztem mindenkinek a kérdést, aki a szobában tartózkodott. - Én azt hiszem, nem tudom. És ha már ez történt, akkor lazíthatnánk is, úgy igazán. Gyűjteni kéne az erőnket arra az időre, amikor az igazi veszélyek jönnek, nem igaz? - tekintetemet végighordoztam a jelenlévőkön. Bevették. Egyetértően bólogattak néhányan, mások már le is ültek a kényelmes fotelokba, még mások továbbra sem tudták, mit tegyenek.
Index, rosacrux.. Tiltott könyvek listája, rózsa keresztesek. Lassan odaballagtam a könyvekhez, és leemeltem a polcról párat.
- Azt hiszem, én olvasok, ha már itt ez a sok könyv. - jelentettem ki, mintha csak magamnak mondtam volna, bár elég hangosan, hogy mindenki hallja.
Azzal lekuporodtam az egyik székbe, és elkezdtem átlapozgatni a könyveket. Nem mintha tényleg olvastam volna. Mást kerestem. Olyasmit, amit hamar meg is találtam. Pont a számításaim szerint történt minden. Index - tiltott könyvek listája, rosacrux - rózsa keresztesek neve. A rózsa keresztesek írtak olyan tudományos könyveket, melyeket betiltottak, illetve ők a keresztesek egyik ága volt, úgyhogy olyan könyvet kerestem, amely a keresztesekhez fűződött, illetve tudományosat. A megfejtést végül az egyik orvoslással foglakozó könyv adta, melynek borítóján egy rózsa, és kard szerepelt. Végül, hogy ne legyen furcsa a tevékenységem, mégis neki álltam az egyik könyv olvasásának. Ám erre nem volt sok időm, ugyanis hamarosan újabb üzenetet kaptunk.

Ismeretlen írta:Mostantól az egész emelet a játszóteretek.

Ezzel zárak kattanása hallatszik, és az összes ajtó az emeleten kinyílt. A játékmester terve újabb szintre lépett..

by **Tachibana Makoto** Vas. Okt. 06 2013, 12:50

Felnevettem. Egyre jobban megkedveltem a hölgyeményt, céltudatos, magabiztos, éles a nyelve és egyáltalán nem fél szembeszállni két piros indikátorossal, még akkor sem, ha fenyegetik. Igaz hiába beszélek többes számról, mivel Kazuma-kun teljesen kivonta magát az eszmecserénkből és tétlenül ácsorgott a falnál. Ez rögtön két fatális hiba egyben, egy ilyen szituációban proaktívnak kell lenni, mielőtt végleg a körön kívül maradsz, mielőtt a komplett társaság bizalmatlanná válik feléd. A másik hiba pedig az volt, hogy rám bízta magát ahelyett, hogy ő maga vette volna a kezébe a sorsát. Vetettem egy pillantást a maszkos fiú felé. Ha képtelen megállni a saját lábán, előbb-utóbb meg kell szabadulnom tőle, mert csak púp lesz a hátamon a jelenléte. Így sem volt túlságosan bizalomgerjesztő, sütött róla a magányos farkasok bélyege. Talán túlbecsültem a hasznát...
- Yare-yare... megfogtál, úgy tűnik semmivel sem tudlak meggyőzni, igaz-e? Ami engem illet, nekem sincs szükségem a megfejtésre, ezért nem is fárasztom magam vele, még a te kedvedért sem. Bolond lennék az élen járni a játékmester által elhintett nyomok felkutatásában. Sokkal egyszerűbb megvárni, amíg elvégzik a piszkos munkát helyetted, hogy aztán te arathasd le a gyümölcsét - adtam fel a próbálkozást. Okos enged, szamár szenved, biztosan lesz jobb alkalmam is a céljaim érvényre juttatására, és ami azt illeti, máris dolgoztam a következő tervemen. Egyelőre több szót nem fecséreltem rá, inkább eltávolodtam és egy rövid időre megfigyelő állapotba helyezkedtem. Látni kívántam a csoport dinamikáját, ki kivel szimpatizál, alakultak-e már ki csoportok, hogy viszonyulnak hozzánk és a célpontunkhoz. Ki viselkedik gyanúsan, kik bújnak meg inkább csendben, kik próbálják átvenni az irányítást? Ezekkel az információkkal a kezemben könnyebb lesz lavírozni, felmérhetem, ki jelenthet veszélyt, és ki az, akivel nem kell törődnünk. A lányt máris potenciális veszélyként kezeltem, konkrét elképzelései voltak, tudta mit csinál. Fenyegetést jelentettem a tervére, nem puszta makacsságból állt ellen. Ő is tudta, milyen előnyökkel és hátrányokkal jár velünk összeállni, elég intelligens volt ahhoz, hogy ezt ne vonjam kétségbe, és ha nem lennének elképzelései, kapva-kapott volna az alkalmon.
- Kazuma-kun, vettem a fáradságot és hajlandó vagyok téged magad mellett elviselni. Ne okozz csalódást - szóltam ideiglenes társamhoz nem túl kedves hangsúllyal. Habár nem szándékoztam ellenségemmé tenni, mégis ezt a közlési formát választottam, úgy éreztem ez a figyelmeztetés talán aktívabbá teheti. Ha fenyegetve érzi a státuszát, vagyis pozícióját szövetségesemként, változtatni fog, nekem pedig erre volt szükségem most.
Fél szemem azonban még mindig a lányon és pártfogoltján tartottam, mondanivalójával nyilvánvalóan szimpátiát igyekezett kelteni önmaga felé. Feltette a kérdést, ami a legtöbb fejben ott motoszkálhat, majd kifejezte bizonytalanságát, így azonos hullámhosszra került a többi emberrel. Ezután jött egy biztonságot adó javaslat, ami egyetértést válthat ki a gyávákból, majd bejelentette a következő tettét, azt sugallva, hogy nincs rejtegetnivalója, benne meg lehet bízni. Az ő szájából ezek persze hitelesnek hangzottak, egy gyerekkel az oldalán, szemrevaló lányként ki ne hinne neki? Elvigyorodtam, nagyszerű manipulátor volt a kiszemeltem. Csupán az volt a kérdés, hogyan juttassak a porszemet a fogaskerekek közé. Frontális támadással, vagy alkalmazzak sunyibb taktikát? A válasz egyértelmű volt :] Miután leült a könyvvel a kezében, kisvártatva a széke mögé léptem, és kezeimet a vállára helyezve masszírozni kezdtem.
- Tudod én az a típus vagyok, aki minél nagyobb ellenállással találkozik, annál több vágyat érez arra, hogy megszerezze azt, amit akar :] - jegyeztem meg. Tervem egyszerű volt, a legnagyobb hátrányunkat kívántam előnnyé kovácsolni. Ha közel maradok a lányhoz és közvetlenül viselkedek vele, baljós jelenlétemmel könnyedén lerombolhatom a felé táplált bizalmat, és ezzel izolálhatom, arra kényszerítve, hogy valóban ne maradjon más választása, mint velem tartani. Ám kicsiny belső monológomat üzenet érkezése szakította félbe, a zárak pedig kattantak egyet. Még a játékmester is segített, ez a mozzanat segíteni fog abban, hogy a társaság szétszéledjen. Nos, mit teszel most, szépségem?

by **Kazuma** Szer. Okt. 23 2013, 22:02

Mit is mondhatnék a helyzetről? A nagy semmit… Minden csendes. Mindenki. Mind tanácstalanul ácsorognak, és azt várják, hogy valaki más megoldást találjon. Ha ez így megy tovább, akkor itt bezárva fogjuk megvárni, míg valaki kinyírja a századik bosst. Tachi próbálkozásai is teljesen hiábavalónak tűntek, ami egyrészt mulattatott másrészt meg kezdett nagyon bosszantóvá válni. Nagy nehezen aztán otthagyta a két lányt és hozzám lépett. A mondandóján csak a mosolyogni tudtam volna, ha lett volna kedvem hozzá.
– A számból vetted ki a szót barátom… úgy látom, te sem tudsz több eredményt felmutatni, mint én szóval… - tekintetem félreérthetetlenül siklott a két kislány felé. - ne okozz csalódást. - doboltam párat a kés markolatán pihenő kezemmel. Nem is terveztem több szót pazarolni a felsült társamra. A lányra figyeltem, ahogy megszólalt. Látom, mit csinál. Ahogy a mondandóját hallgattam már biztos voltam benne, hogy a szobában lévők közül ő a legfőbb veszélyforrás. Pontosan azt mondta, amit a többiek hallani akartak és ezzel szinte észrevétlenül irányítást nyert felettük. Jelenleg több veszélyt jelent, mint Tachi. A többiek éberségét elaltathatta, én viszont ezek után már nem szívesen vettem le róla a szemem. Pár könyvet emelt le a polcról de tudtam, hogy nem csak egy esti mesére vágyik. Rögtön szemet szúrt az egyik könyv borítója. Rózsa és kard, rózsa keresztesek, rosacrux. Egy csapásra értelmet nyert az üzenet tartalma. Ha a lány nem hajlandó a mi oldalunkra állni, akkor félre kell állítanunk, mielőtt késő lenne. A vörös lovag már ott állt mögötte folytatva a harcot az irányítás megszerzéséért. Rossz a felállás és véleményem szerint Tachi sem próbálkozik elég keményen. Túlságosan finoman bánik a lánnyal. Kattantak a zárak és mindenki előtt megjelent egy kis üzenet. Már megvolt a tervem azonban túl sokan vannak még a szobában és Tachi is rossz helyen, van. Addig, míg így állunk túlságosan veszélyes beleavatkozni a dolgok folyásába. Bármennyire is bosszantó még nem jött el az ideje hogy mozgásba lendüljek. Tovább kell várnom a megfelelő alkalomra.

by **Thunder** Hétf. Okt. 28 2013, 11:03

A leányzó még mindig az ölembe volt és láthatóan kezdett hozzászokni a helyzethez amivel még kellemetlenebb helyzetbe hozott engem. ~ Az a fránya másik felem … ezt még lerendezem vele valahogy, csak jussak ki ebből az átkozott kastélyból ~ mondtam magamban. Hozzábújt majd átkarolt és ismét a fülembe súgott valamit. ~ Tényleg tetszem neki vagy csak játssza a szerepet ? ~ Mit sem gondolkozva a történteken kissé kezdtem hozzászokni a közelségéhez, de a pír még midig jelen volt orcámon. Átkarolt és rá pár pillanattal később én is őt. - Tudod nem vagyok az a fajta aki könnyen ki tudja mutatni az érzéseit egy ilyen szép és gyönyörű lánynak mint amilyen te vagy. Ebből kifolyólag könnyen zavarba hozható vagyok mint a jelen pillanatban - Magamhoz szorítottam majd a gyönyörű hosszú haját a füle mögé tűrtem és a fülébe szerettem volna súgni valami. Csak szerettem volna mivel egy újabb üzenet zavarta meg a mi kis békés együttlétünket és ezzel egy pillanatban fémes kattogást lehetett hallani a szobában. Le szerettem volna hívni a menümet, hogy megnézzem azt a bizonyos üzenetet, de a lányt nem tudtam elereszteni magamtól. Jobban magamhoz szorítottam és a fejemet a vállára borítottam. - Sajnálom de félbe kell szakítanunk ezt az együttlétet. Tovább kell haladnunk - és ahogy kimondtam ezeket a szavakat már el is engedtem a leányzót. ~ Nem tudom mi lelet engem, de valahogy megkedveltem őt ~ mondtam magamban amikor láttam ahogy átbújt azon a kis ajtón mely megnyílt nekünk. - Pillanat és én is utánad megyek - szóltam utána mikor lehajoltam az átjáróhoz. Lecsaptam a menümet és elolvastam az üzenetet amit kaptunk. Nos… hát okosabb nem lettem, de valóban itt az idő, hogy tovább haladjunk, így hát én is átmásztam a túloldalra. Amint átértem ismét őt láttam magam előtt és ez egy kis jó kedvel töltött el.

by **Kirigaya Suguha** Szer. Nov. 20 2013, 17:32

Na végre. Magamra hagyott. Nincs is jobb dolog, mint ha az emberről leszállnak az idegesítő kis vakarcsok, és szép nyugisan dolgozgathat a tervén. Igen, merthogy nekem megvoltak a magam kis tervei. Csak még azt nem döntöttem el, melyikkel érem el azt, amit akarok.
Magamban a körülöttem levőket elemeztem.
1. Itt volt ez az idegesítő lovag. Azt hiszem, a tehetetlensége épp akkora, mint bárki másé, ám nem elhanyagolható szempont, hogy süt róla, adott időben eltesz láb alól, ha szükség lesz rá. Lehet, hogy nyernék azzal, ha mellé állnék, hisz segítene a többiek ellen, m épp ugyanannyit vesztenék azzal, hogy folyamatosan a hátam mögé kell néznem - ki tudja, mikor támad rám? Jobb így, teljesen elhatárolódva tőle
2. Az ő csapattársa volt egy furcsa, nem épp bizalomgerjesztő, csendes alak. Fogalmam sincs, mit gondoljak róla. A csöndessége származhat mind magabiztosságból, mind félelemből. Vagy egyszerűen csak hülye, hogy felfogja a helyzetet.
3. A kislány, aki mellettem ül. Manipulálható, feláldozható, stb. Szóval a számomra tökéletes társ.
4. Egy kisfiús kinézetű harcos. Hatalmas pörölye nem épp álmaim étke, így nem szívesen kóstolnám meg pengéjét semmilyen formában. A gyermeki kinézet miatt könnyen elterelődhet a figyelem róla, ugyanakkor épp ez miatt lehet veszélyes is.
5. Egy hosszú, szőke hajú nő.. A fene sem tudja, mit gondoljak róla, azon kívül, hogy ribanc. Legalábbis a megjelenése alapján. Meg ahogy a mellette álló férfihoz fordul. Ő az a fajta, aki szó szerint a testének erejével védekezik. Vagyis inkább azzal az erővel vesz rá másokat, hogy megvédjék.
6. A férfi, aki a nő mellett áll.Köpcös, nem épp szemre való, és azt hiszem, könnyen manipulálható. valószínűleg ezért is tapadt rá hiéna módjára a szöszi. Ez a férfi még hasznomra válhat.
7. Egy félszeg nő, aki bizalmatlanul figyel mindenkit. Valószínűleg a legkönnyebben megtörhető, és kiejthető ember az egész csapatban, a mellette álló hapsival együtt. Semmi akaratosság, semmi győzelem utáni vágy.. Egyszerű védekezés mindennel szemben.
8. Furcsa, kócos, barna hajú fiú. Nos, mindent elmond róla az, ahogy sírás közeli állapotban tengődik, csillog a szeme, és ide-oda kapkodja a fejét.. Nem valami nagy ellenfél.
9. És végül egy nagyszájú barom. Azt hiszem, így tudnám jellemezni a sarokban, keresztbe font karokkal ácsorgó srácot, aki csak beszél, meg beszél.. Természetesen mindenféle értelmetlen, és nem témába vágó dologról, és még csak véletlenül sem hagyja abba. Konkrétan mindenkivel cseveg egy picikét, aki a közelében áll. Az sem érdekli, ha nem figyelnek rá. Kisugárzása az egész teret betölti.. Az a tipikus nagymenő csávó a gyerek.
És végül én, aki csendesen könyvet olvasgat a fotelban.
Ez így összesen 10. Mégis, mintha az elején úgy emlékeztem volna, hogy nagyjából tucatnyian vagyunk.. Vagy többen. Kevesebben biztosan nem. Hova tűnhetett az a kettő? Már ki is estek volna? Vagy esetleg csapdát állítottak nekünk? Nem ártana odafigyelni, hogy..
- Váá.. - ugrottam egyet, ahogy valami megérintett hátulról. Furi, idegesítő srác.. Már megint.-.-" Most mi a fenét kezdjek vele? Annyira grrrrr, hogy brrrr.. Ha értitek, mit akarok ezzel kifejezni. Szóval csak úgy muuuuuu.>.< De..de..de.. Mit csinál? Miért masszírozza a hátam? Hagyd abba! >.< Jajj.. Me-megszerezni? Ő egy fiú.. Miért viselkedik velem így?
- Hagyjál már békén! - ugrottam fel helyemről, és kitrappoltam a helyszínről. Amúgy is jött a furi üzenet, meg a zárak kinyíltak..
De most hova is tovább? Melyik szobába menjek be? Vajon melyik mit rejthet?
- Neked van valaki, aki hiányozna? - kérdezte tőlem egy vékonyka hang. Meglepetésszerűen ért a dolog, ugyanis a gyermek, ki a lábamhoz bújt eddig alig szólalt meg. Furcsa..

Thundert magába kebelezte egy nő csábos varázsa.. Talán túl könnyen is, hisz még alig ismerte. És egy ilyen helyen, egy ilyen határozott leányzóval talán nem árt vigyázni.
De lényeg a lényeg, bemásztak a szűk kis járaton, egymás után, mind a ketten. A sötétben aligha láthatott a fiú normálisan, bár a valahonnan messziről jövő, pislákoló fény körvonalakat engedett sejtetni. Egy hosszú, egyenes járatban álltatok, mellettetek két oldalt fal, melyen meg-megcsillant a fény. Valahonnan halk szuszogás hallatszott, és víz lassú, egyenletes ütemű csöpögése. Nincs is más tovább, mint előre!

by **Thunder** Szomb. Nov. 30 2013, 11:00

Bemászott a leányzó majd egy kis várakozást követve én is. Nagy kő esett le a szívemről mikor megláttam, hogy rám várakozik még, így hát minél gyorsabban siettem, hogy újra láthassam. Átmásztam hát azon a kis nyíláson. A túloldalon egy egy folyosón találtam/találtuk magunkat a lánnyal.
- Ha már így együtt maradtunk nem mesélnél kicsit magadról? Szeretnék kicsit többet tudni rólad. Tudod mi a neved a kasztod és ehhez hasonlók illetve amit nem félsz megosztani velem. Pustán csak azért kérdezem mivel ki tudja botunk e valamiféle ellenfélbe ebben a kastélyban és jó lenne tudni rólad egy-két dolgot. - szóltam a leányzóhoz ebben a sötét folyosón. Túl sok mindent nem láttam mivel a látás jártasságomat nem fejlesztettem ki, de ennek megvan a maga oka. Az ok pedig roppant egyszerű, mivel nem tudom mi legyen a negyedik azaz utolsó jártasságom. Bár ebben a helyzetben pont jó lenne, így lehetséges, hogy ha végeztem ezzel a “küldetéssel” akkor majd fejlesztek rajta. Ahogy haladtam/haladtunk a folyosón néhol a felcsillant a fény a falakon, de a plafonon nem. Nem furcsálltam nagyon a jelenséget, mivel lassan a távolban körvonalazódni látszódott a folyosó vége háta annak a rejtélyes pislákoló fénynek s ekkor kezdtem pár furcsa hangot hallani. Mintha valaki szuszogna és víz csepegését hallottam. Az úton ahogy haladtunk hallgattam ahogy az újdonsült társam mesélt magáról egy két dolgot, így mielőtt majd belépnénk a terembe vagy ahova ez a folyosó vezet én is mondok egy két dolgot magamról.
- Nos akkor ideje nekem is bemutatkoznom neked. A nevem Thunder. Tudom nem valami bizalom gerjesztő név, de hát ez van - pillantottam félre majd folytattam. - A kasztom kardforgató, de erre talán magadtól is rájöhettél. Nos egyenlőre ennyi elég is rólam szóval ideje továbblépni - fejeztem be ezzel a mondandómat majd először léptem át abba a másik helyiségbe ahova az út vezetett. Kezemet a fegyveremre tettem, hiszen nem tudhatom mi vár rám ott.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Dec. 14 2013, 20:29

// Ezer köszi, hogy a többiekről is adtál infót :] Bocsi, hogy csak most írok, igyekszem ennél gyorsabban //

Volt elég alkalmam arra, hogy megfigyeljek mindenkit, és elhelyezzem őket a megfelelő csoportban, habár többnyire a haszontalan, az unalmas, és a veszélytelen címkéket akasztottam rájuk képzeletben. A fiúk közül egyedül a pörölyös képviselt figyelemfelkeltő kvalitásokat, a többi vagy teljesen gyámoltalan volt, vagy éppen a nagydumájával próbálta elpalástolni, mennyire be van ijedve valójában. A lányok közül pedig csak az általam kiszemelt hölgyike érdemelt szót, habár a szőke is érdekes lehetett volna, ha nem teszem le a voksom ilyen korán. Szórakoztató lett volna elhitetni vele, hogy az ujja köré tud csavarni, és aztán később rádöbbenteni arra, hogy épp fordítva történt :] Csakhogy ebben a lehetőségben akadályozó tényező volt Kazuma-kun, így optimálisabb tervnek tartottam a nevét elhallgató, fondorlatos kisasszony elbűvölését. Hosszútávon menni fog, csupán azért kellett most erőlködnöm, hogy mások ne bízzanak meg benne és az egyetlen választása mi legyünk.
- Yare-yare... a hevesség nem áll neked jól... Biztosan szeretnéd, ha a többiek is látnák, mennyire indulatos tudsz lenni? :] - kommentáltam kifakadását, és nyugodt léptekkel utána indultam. Kazuma-kun, ha akar, majd jön utánunk, perpillanat nem foglalkoztatott, hogy mit tesz, vagy éppen mit nem. Nem vártam el tőle, hogy megértse az emberi viselkedés jelenlévő elemeit, melyek az én medremben tartják a vizet, így a cinikus megjegyzései sem érdekeltek.
- Megéri ennyit szenvedni, mikor volna egy sokkal egyszerűbb megoldás is? A sorsod úgysem kerülheted el és meglásd, nem csalódnál bennem :] - kérdeztem ravasz mosollyal az arcomon, és kezeimet zsebre dugva követtem, bárhová is ment. Bár ha megcéloz egy ajtót, akkor speciel hajlandó leszek előremenni, elvégre nem árt megmutatnom, hogy nem csak kamuból említettem, lennék a pajzsa is akár.
- Nekem máris hiányzik valaki... ketten is. Egy fehér hajú fiú és egy ravasz rókalány - említettem meg hanyagul, miközben besoroltam a lány mellé és nem voltam rest átkarolni a derekát sem - A fiút ismerem, csendes, visszahúzódó típus. Megkeressük, vagy jobban érdekel mondjuk az az ajtó? - mutattam arra a bejáratra, amire éppen kiszemeltem nézett.

by **Kirigaya Suguha** Csüt. Jan. 16 2014, 21:45

Kirigaya Suguha írta:
Határidő: Egyenlőre nincs, aztán majd meglátjuk, milyen ütemben tudunk haladni.

Azért nem úgy értettem, hogy évi 1 post. wtf

Nyo dee.. Csak hogy bizonyítsam egy szép tulajdonságomat, a türelmetlenséget, a küldetést zárom! Ne foglalja már fölöslegesen a helyeteket. Rolling Eyes

Jutalmazás:
Összesen 6 kör ment le, melyből Kazuma 5-öt teljesített, a többiek mindet.
Mivel a küldetés kezdetekor is már mindannyian 10-es szint felettiek voltatok, + 30 exp jár alapból. Ehhez jön még a köreitek száma, így:
Thunder: 60 exp 70 arany
Tachi: 60 exp 70 arany
Kazuma: 55 exp 70 arany.

Céh jutalmak:

White Rose: 35 arany a bankba.
Exp-k:
Enheriel 3 exp
Snowcat 3 exp
Azmaria 4 exp
Thunder 4 exp
Tachibana Zakuro 4 exp
Ryutoshi Kurasai 4 exp
Nagoyaka Kiyoshi 4 exp
Nio 4 exp

Liberators: 35 arany a bankba.
Exp-k:
Drake Haru 10 exp
Tachibana Makoto 10 exp
Hürrem 10 exp

Ércek, növények, receptek NEM járnak!

Köszönöm a részvételt. Smile

Izgalmas volt, amíg tartott.. Most nem sikerült addig eljutni, hogy megöljelek titeket, de legközelebb nem ússzátok meg! Twisted Evil

by Ajánlott tartalom