KezdőlapAsuka vs. Haru
3 posters
1 / 1 oldal
Asuka vs. Haru
by Drake Haru Kedd Júl. 02 2013, 20:37
A telihold fénye mindent túlvilági kékes színnel vont be. A házak, az bódék élei elmosódtak, csak sejteni lehetett, hogy árus standok állnak az út két oldalán, és épületek sötét tömbje magasodik a járdán túl. Néhány távoli ablakban még derengett némi sárgás lámpafény, de az összes utca kihalt volt, egy lélek sem járt rajtuk. A rendes, dolgos emberek, akik másnap hajnalban kelnek ki az ágyukból, hogy újult erővel belevessék magukat az élet nagy mókuskerekébe, mélyen aludtak, bezárkózva biztonságosnak vélt lakásaikba. Más helyeken, kocsmákban, siktorokban ilyenkor még mindig tombol az élet, de itt csak a kóbor macskák éltek éjszakai életet. Meg én.
A fogadó, aminek a tetején gubbasztottam, ugyanolyan sivár és kihalt volt, mint az összes többi a környéken, lakói már az igazak álmát aludták. Az egyetlen komolyabb mesterséges fény a szemközti épület ablakaiból szűrődött ki.
Felálltam, hogy egy kicsit kinyújtóztassam elgémberedett izmaimat. Legalább két órája vártam itt az áldozatomra, hogy kijöjjön az épületből, de ha egyszer ez a késői időpont volt a legalkalmasabb… Lemondóan felsóhajtottam még a gondolatra is, hogy még egy órát itt vacakoljak el az életemből. Nem mintha nem érnék rá, csak a várakozást utálom nagyon. Én a tettek embere vagyok, a megfigyelés és a lesben állás nem az én műfajom. Egyszerűen nem nekem találták ki.
Végre kinyílt az épület kapuja. Halleluja! Már kezdtem azt hinni, hogy hajnalig itt dekkolhatok a tetőn ahelyett, hogy a meló után végre valahára az ágyamba dőlhetnék. Azért néha nekem is kell pihenni, nem vagyok robot!
Az egész napom egy merő hajtás volt, ezért az első órában még örültem a szerencsémnek, hogy végre egy kicsit megpihenhetek. A második tétlen óra viszont maga volt a pokol. Na jó, nem szó szerint.
Egy nagy csoport lépett ki a kapun, de egyik sem hasonlított a lányra, akit nemrégen láttam. Rögtön felfigyeltem rá, és a fejembe vettem, hogy egyet harcolok vele. Vártam, hogy hátha jön egy újabb adag ember, de sehol senki. Az eddigi levertséget és fáradtságot kezdte átvenni a düh ismerős érzése. Láttam, hogy oda bement, tudom! Régóta követtem a harcos lányt.. Amióta láttam az egyik utcán..
Végül kilépett. Végre megláttam őt! Elindult valamerre, de nem volt vele senki.
Nyújtóztam még egyet, hogy az izmaim ellazuljanak, még mielőtt az üldözésbe vetem én is magam. Nem kapkodtam el, az tény, de hova siessek?
Az áldozatom odébb lépkedett. Innen fentről prímán ráláttam mindre. Gyorsan lesiettem a kültéri lépcsőkön, és utána mentem. Próbáltam nem feltűnő lenni.. Nem volt nagy a távolság, hamar utolértem.. Viszont amikor végre elővettem volna a fegyverem, egyszerűen elestem, és sikerült jó nagy hangzavart csapnom. Ez az én formám..
A fogadó, aminek a tetején gubbasztottam, ugyanolyan sivár és kihalt volt, mint az összes többi a környéken, lakói már az igazak álmát aludták. Az egyetlen komolyabb mesterséges fény a szemközti épület ablakaiból szűrődött ki.
Felálltam, hogy egy kicsit kinyújtóztassam elgémberedett izmaimat. Legalább két órája vártam itt az áldozatomra, hogy kijöjjön az épületből, de ha egyszer ez a késői időpont volt a legalkalmasabb… Lemondóan felsóhajtottam még a gondolatra is, hogy még egy órát itt vacakoljak el az életemből. Nem mintha nem érnék rá, csak a várakozást utálom nagyon. Én a tettek embere vagyok, a megfigyelés és a lesben állás nem az én műfajom. Egyszerűen nem nekem találták ki.
Végre kinyílt az épület kapuja. Halleluja! Már kezdtem azt hinni, hogy hajnalig itt dekkolhatok a tetőn ahelyett, hogy a meló után végre valahára az ágyamba dőlhetnék. Azért néha nekem is kell pihenni, nem vagyok robot!
Az egész napom egy merő hajtás volt, ezért az első órában még örültem a szerencsémnek, hogy végre egy kicsit megpihenhetek. A második tétlen óra viszont maga volt a pokol. Na jó, nem szó szerint.
Egy nagy csoport lépett ki a kapun, de egyik sem hasonlított a lányra, akit nemrégen láttam. Rögtön felfigyeltem rá, és a fejembe vettem, hogy egyet harcolok vele. Vártam, hogy hátha jön egy újabb adag ember, de sehol senki. Az eddigi levertséget és fáradtságot kezdte átvenni a düh ismerős érzése. Láttam, hogy oda bement, tudom! Régóta követtem a harcos lányt.. Amióta láttam az egyik utcán..
Végül kilépett. Végre megláttam őt! Elindult valamerre, de nem volt vele senki.
Nyújtóztam még egyet, hogy az izmaim ellazuljanak, még mielőtt az üldözésbe vetem én is magam. Nem kapkodtam el, az tény, de hova siessek?
Az áldozatom odébb lépkedett. Innen fentről prímán ráláttam mindre. Gyorsan lesiettem a kültéri lépcsőkön, és utána mentem. Próbáltam nem feltűnő lenni.. Nem volt nagy a távolság, hamar utolértem.. Viszont amikor végre elővettem volna a fegyverem, egyszerűen elestem, és sikerült jó nagy hangzavart csapnom. Ez az én formám..
_________________
Színem:DarkOrchid
Drake Haru- Harcos
- Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Asuka Kedd Júl. 02 2013, 21:44
Néhány hét telt el a kijelentkezős incidens óta, amit még mindig nem tudok hova tenni. Hiszen olyan izé volt az egész! Egyáltalán miért engedték azt, hogy visszajöjjünk, s miért nem mehetek vissza, a magam kis életéhez? Néha egészen elbizonytalanodok az ese megtörténtében, hiszen az egészen biztosan nem lehet, meg akkor izé, és hát bizé, meg hát akkor is, mi ez az egész már? T-T Kételkedem még saját személyem valóságában is, hiszen az a világ sem létezhet, ahol most vagyok, mégis, ha csak bármikor megnyitom az üzenetes ablakom, mindig ott van emlékeztetőként a bizonyíték. Igen, én ott jártam, én kint jártam. Nem kell örökké itt maradnom.
Kaguci picit kevésbé volt lelkes az utóbbi időben, pedig ő aztán mohóóó, ő mindig az szokott lenni, nagyobb probléma számomra, hogy ezzel együtt engem is apátiába ránt. Be kell látnom, túl sok időt töltünk együtt, s már egészen, de egészen azt hiszik, hogy barátnők vagyunk, pedig ez nem is igazán van így, hanem csak egyszerűen úgy, hogy együtt társulunk. Kaguci túl normális ugyanis, éppen ezért mindenben jó, amiben én egyáltalán nem vagyok. ^^ Tudniillik, eléggé unalmas dolog ám, éppen olyan, mint a várakozás, toporzékolnék is egy helyben, meg hisztiznék csendben meg zajosan, ha folyamatosan csak várakoznom kell, legrosszabb az egészben, hogy ismételten abba a helyzetbe kerültem, hogy gyakorlatilag csak tétlenül ücsöröghessek a formás kis valagamon, bár én esküszöm rá, hogy itt, a játékban akkor is sokkal laposabb ám, mint a valóságban! >.< Figyellek ám, Kayaba-san, tudom, mit csinálsz, láttam a tükörben, hogy akkor sem éppen olyan, mint amilyennek a valóságban kéne lennie. T.T
Borzalmacska az egész. De komolyan! Tehát kénytelen voltam szinte az egész napomat arra fordítani, hogy a depressziómat Kaguci-muci tanácsára vásárlásba fojtsam. *w* Az éjjeli bazárlátogatásnál, meg főleg a bolhacirkusznál pedig keresve se találnék jobbat, nem beszélve arról, hogy egy csapat meghívott egy éjszakai murira, ahol a magukhoz hasonló kezdőket próbálják megkeresni! Teljesen elámultak ám a legújabb szerzeményeimtől, még én is büszkültem rá, milyen ügyes vagyok, hogy ilyenekre költöm az aranytallérjaim.
Valamiért viszont a férfiak gyengék, ha pörgésről van szó. :/ Alig lehetett vagy hajnali három, amikor végképp kifulladtak, s nem bírták tovább. Amatőrök. :/ Pateroltak hát ki nagy csapatostul, meg csatabárdostul, meg hiperaktívságostul kifele a kapun, hogy jó éjszakát kívánjanak, amit igazán nem értek, pedig hiába mondom én, hogy nem vagyok álmos. Valamivel el kell hát ütnöm az időmet, anélkül, hogy bárkit megütnék, mert az csúnya dolog ám, nem szabad olyat tenni.
Abból meg baj még nem lehet, ha védett területen sétálok egy keveset. ^^
Szökdécs, szökdécs, szökdécs, mint kislány reggel az iskolája felé, járom az utakat, s fedezem fel a várost, hisz még csak most kezdtem el a rejtettebb kis utcáit bejárni, annyi minden lenne még itt! Amíg pedig mozgásban vagyok, addig tudom, hogy telik az idő, s nem válok saját elmém áldozatává. Nem kell addig sem attól tartanom, hogy megint hülyét kapok attól, mert éppen megint nem történik semmi.
Ezúttal egy szimpatikus épület felé vettem az irányt. Igazából az égvilágon semmi keresnivalóm nincs ott, azonban arra éppen elég, hogy elmeneküljek a tétlenség elől. Valamint Kaguci finom szendvicseket is készített nekem, legalábbis őszintén remélem, hogy finomakat, és tutira biztos, hogy jó lesz ám őket az ódon épület falai közt elfogyasztani. Idebent egészen templomszerű az egész. Még a vallási motívumok sem hiányoznak innét. Ülnék le kőből faragott emelvényre, mely akár oltárnak is beillene, mikor legnagyobb örömömre zajt hallok, méghozzá nem is olyan messziről! *.* Kapom is fel magam, és azonnal a forrás keresésére indulok, hogy lánykát észrevéve sopánkodhassak esésén boldogságos bazsalygással arcomon.
- Hűűűű, te aztán nagyon ügyetlen vagy! *.* - nem veszek észre arra utaló jeleket, hogy esetleg életemre akarna törni. Miért is tenném? Hiszen tisztára aranyos! Ráadásul ő sem bír csendben maradni! Biztosan ő is ugyanolyan, mint én! Nyújtom felé karomat, abban a hiszemben, talán elfogadja, mert hát csúnya dolog ott hagyni a másikat a padlón, amikor láthatóan jól el van kenődve. Ha elfogadja, akkor pedig szívesen felsegítem, mert én ennyire segítőkész vagyok, ugyebár.
- Nahát, nem gondoltam volna, hogy bárki más is kijön ide időt sürgetni! *.* Vagy te itt laksz? o.O Bár azt nem hiszem, mert akkor nem is lehetnék itt, azt hiszem. :/ Tudod, már majdnem megijesztettél, olyan nagy zajt csaptál. *.* Már azt hittem, semmi érdekes nem történik ma... Túl csendes ez az egész éjszaka. Ez nem normális. :/ - zúdítom rá ezúttal értelmesebb monológjaim hadát, reménykedve, talán ennyicske nem fogja elsodorni őt, és magával rántani az árba, mert szegény pára, akkor biztosan elárvulna.
Kaguci picit kevésbé volt lelkes az utóbbi időben, pedig ő aztán mohóóó, ő mindig az szokott lenni, nagyobb probléma számomra, hogy ezzel együtt engem is apátiába ránt. Be kell látnom, túl sok időt töltünk együtt, s már egészen, de egészen azt hiszik, hogy barátnők vagyunk, pedig ez nem is igazán van így, hanem csak egyszerűen úgy, hogy együtt társulunk. Kaguci túl normális ugyanis, éppen ezért mindenben jó, amiben én egyáltalán nem vagyok. ^^ Tudniillik, eléggé unalmas dolog ám, éppen olyan, mint a várakozás, toporzékolnék is egy helyben, meg hisztiznék csendben meg zajosan, ha folyamatosan csak várakoznom kell, legrosszabb az egészben, hogy ismételten abba a helyzetbe kerültem, hogy gyakorlatilag csak tétlenül ücsöröghessek a formás kis valagamon, bár én esküszöm rá, hogy itt, a játékban akkor is sokkal laposabb ám, mint a valóságban! >.< Figyellek ám, Kayaba-san, tudom, mit csinálsz, láttam a tükörben, hogy akkor sem éppen olyan, mint amilyennek a valóságban kéne lennie. T.T
Borzalmacska az egész. De komolyan! Tehát kénytelen voltam szinte az egész napomat arra fordítani, hogy a depressziómat Kaguci-muci tanácsára vásárlásba fojtsam. *w* Az éjjeli bazárlátogatásnál, meg főleg a bolhacirkusznál pedig keresve se találnék jobbat, nem beszélve arról, hogy egy csapat meghívott egy éjszakai murira, ahol a magukhoz hasonló kezdőket próbálják megkeresni! Teljesen elámultak ám a legújabb szerzeményeimtől, még én is büszkültem rá, milyen ügyes vagyok, hogy ilyenekre költöm az aranytallérjaim.
Valamiért viszont a férfiak gyengék, ha pörgésről van szó. :/ Alig lehetett vagy hajnali három, amikor végképp kifulladtak, s nem bírták tovább. Amatőrök. :/ Pateroltak hát ki nagy csapatostul, meg csatabárdostul, meg hiperaktívságostul kifele a kapun, hogy jó éjszakát kívánjanak, amit igazán nem értek, pedig hiába mondom én, hogy nem vagyok álmos. Valamivel el kell hát ütnöm az időmet, anélkül, hogy bárkit megütnék, mert az csúnya dolog ám, nem szabad olyat tenni.
Abból meg baj még nem lehet, ha védett területen sétálok egy keveset. ^^Szökdécs, szökdécs, szökdécs, mint kislány reggel az iskolája felé, járom az utakat, s fedezem fel a várost, hisz még csak most kezdtem el a rejtettebb kis utcáit bejárni, annyi minden lenne még itt! Amíg pedig mozgásban vagyok, addig tudom, hogy telik az idő, s nem válok saját elmém áldozatává. Nem kell addig sem attól tartanom, hogy megint hülyét kapok attól, mert éppen megint nem történik semmi.
Ezúttal egy szimpatikus épület felé vettem az irányt. Igazából az égvilágon semmi keresnivalóm nincs ott, azonban arra éppen elég, hogy elmeneküljek a tétlenség elől. Valamint Kaguci finom szendvicseket is készített nekem, legalábbis őszintén remélem, hogy finomakat, és tutira biztos, hogy jó lesz ám őket az ódon épület falai közt elfogyasztani. Idebent egészen templomszerű az egész. Még a vallási motívumok sem hiányoznak innét. Ülnék le kőből faragott emelvényre, mely akár oltárnak is beillene, mikor legnagyobb örömömre zajt hallok, méghozzá nem is olyan messziről! *.* Kapom is fel magam, és azonnal a forrás keresésére indulok, hogy lánykát észrevéve sopánkodhassak esésén boldogságos bazsalygással arcomon.
- Hűűűű, te aztán nagyon ügyetlen vagy! *.* - nem veszek észre arra utaló jeleket, hogy esetleg életemre akarna törni. Miért is tenném? Hiszen tisztára aranyos! Ráadásul ő sem bír csendben maradni! Biztosan ő is ugyanolyan, mint én! Nyújtom felé karomat, abban a hiszemben, talán elfogadja, mert hát csúnya dolog ott hagyni a másikat a padlón, amikor láthatóan jól el van kenődve. Ha elfogadja, akkor pedig szívesen felsegítem, mert én ennyire segítőkész vagyok, ugyebár.
- Nahát, nem gondoltam volna, hogy bárki más is kijön ide időt sürgetni! *.* Vagy te itt laksz? o.O Bár azt nem hiszem, mert akkor nem is lehetnék itt, azt hiszem. :/ Tudod, már majdnem megijesztettél, olyan nagy zajt csaptál. *.* Már azt hittem, semmi érdekes nem történik ma... Túl csendes ez az egész éjszaka. Ez nem normális. :/ - zúdítom rá ezúttal értelmesebb monológjaim hadát, reménykedve, talán ennyicske nem fogja elsodorni őt, és magával rántani az árba, mert szegény pára, akkor biztosan elárvulna.
_________________
Asuka
Asuka- Harcos
- Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 35
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja
Karakterlap
Szint: 34
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Drake Haru Szer. Júl. 03 2013, 16:25
A kiszemelt áldozatom észrevett. Oda jött hozzám, rám pillantott, és a kezét nyújtotta. Meglepődtem. Szép, emberi gesztus. Mit tegyek? Támadjak rá esztelen? Hisz nem azért vártam annyit, hogy elriasszam. Egyáltalán miért is akarom én megölni őt? Pont őt? Egyáltalán semmi különleges nincs benne. Fogalmam sincs, miért keltette fel mégis a figyelmem, miért volt muszáj követnem. Elszúrtam a megölésére a lehetőségemet, nincs mese. Viszont így.. Talán jó lesz egy kicsit megismerni, mielőtt végzek vele. Esetleg túl is élheti, ha úgy adódik. CUki, jó kislány én nézett vissza rá.
- Köszönöm a segítséget. - mosolyogtam, mikor felkeltem. Hirtelen nagyon, de nagyon sokat kezdett el beszélni, hogy ketté álltak a szemeim, mire szünetet hagyott végre.
- Nem, jól gondoltad, nem lakom itt, csak.. - kis szüntet tartottam, amíg azon gondolkodtam, vajon mit is csináltam itt. - sétáltam. - fejeztem be a mondatot. - Kicsit elbénáztam, és elestem. - vakargattam meg a tarkóm. - Nem direkt csaptam ám én ekkora zajt. hehehh. - mosolyogtam kínosan. Ha tudná, hogy mennyire csendes akartam lenni.. - Pedig ez a normális, általában csendes minden, persze az nem azt jelenti, hogy nincs sehol senki. - magyaráztam. - Viszont ha vad partykra vágysz, pezsgésre, életre, meg ehhez hasonlókra, akkor nem ez a kerület a megfelelő számodra. - Mégis miért vágyna ezekre? Mondjuk sokan töltik eldugott kocsmákban az idejüket, mióta a játék részesei lettek. Tudom, mert láttam. Sokat járkálok olyan helyeken magam is, mert bizony ott lehet a legjobb munkákat találni. Nem azokat a szimpla mob ölőseket, meg ehhez hasonló unalmas feladatokat, annál sokkalta izgalmasabbakat. - Nem gondolod, hogy veszélyes egy ilyen késői órában egyedül sétálgatni? Tudod, ilyenkor rossz alakok járkálnak.. - néztem körül, mintha valamitől tartanék. Ehh..Nem csak én lehetek az egyetlen rossza alak a környéken.
- Köszönöm a segítséget. - mosolyogtam, mikor felkeltem. Hirtelen nagyon, de nagyon sokat kezdett el beszélni, hogy ketté álltak a szemeim, mire szünetet hagyott végre.
- Nem, jól gondoltad, nem lakom itt, csak.. - kis szüntet tartottam, amíg azon gondolkodtam, vajon mit is csináltam itt. - sétáltam. - fejeztem be a mondatot. - Kicsit elbénáztam, és elestem. - vakargattam meg a tarkóm. - Nem direkt csaptam ám én ekkora zajt. hehehh. - mosolyogtam kínosan. Ha tudná, hogy mennyire csendes akartam lenni.. - Pedig ez a normális, általában csendes minden, persze az nem azt jelenti, hogy nincs sehol senki. - magyaráztam. - Viszont ha vad partykra vágysz, pezsgésre, életre, meg ehhez hasonlókra, akkor nem ez a kerület a megfelelő számodra. - Mégis miért vágyna ezekre? Mondjuk sokan töltik eldugott kocsmákban az idejüket, mióta a játék részesei lettek. Tudom, mert láttam. Sokat járkálok olyan helyeken magam is, mert bizony ott lehet a legjobb munkákat találni. Nem azokat a szimpla mob ölőseket, meg ehhez hasonló unalmas feladatokat, annál sokkalta izgalmasabbakat. - Nem gondolod, hogy veszélyes egy ilyen késői órában egyedül sétálgatni? Tudod, ilyenkor rossz alakok járkálnak.. - néztem körül, mintha valamitől tartanék. Ehh..Nem csak én lehetek az egyetlen rossza alak a környéken.
_________________
Színem:DarkOrchid
Drake Haru- Harcos
- Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Asuka Szer. Júl. 03 2013, 18:42
Természetes dolog, nem hagyhatok édi kislányt elkenődve! *.* Hiszen én is mindig akartam egy kislányt, amióta a játékban egyre többet látok, mert én aztán nem az a szülő leszek, aki hagyja a gyermekét elkanászodni! >.> Én gyermekemnek ilyen idősen minimum érettségijére kell készülnie, hisz 16 évesen már én is letettem mindet! >_> Kislányt sem nézem sokkal többnek, valós kora ellenére 13-15 évesnek tippelem, nem foglalkozom tévedési esélyemmel annak ellenére sem, hogy jól tudom, én gyűlölök tévedni. Majdnem ugyanannyira, mint várakozni. Várakozni azért még mindig rosszabb, hisz nincs is annál kínzóbb időtöltés, ugyebár.
- Igazán nincs mit! **>** - mosolygok rá, melyből talán már leszűrheti, amit általában feltételeznek rólam. Valamiért mindig mindenki azt mondja rám, hogy bolond vagyok, pedig neheeeemihiiiis ihigahaaaz! T-T Hisztérikusan csapkodnám a földet, ha éppen eszembe jutna, de tűrsaságom jobban lefoglal annál, saját drámázásom miatt önmagamba forduljak. Ismét.
- De hiszen ez fantasztikus! *.* Végre valaki, aki ugyanannyira szeret sétálni, mint én. Képzeld, a csapattársam valamiért nem szeret éjjeli sétákra indulni. Teljesen érthetetlen. Nők.
- mintha megfeledkeznék róla, hogy ezzel még önmagam is minősítem. De ha egyszerűen ilyenek, akkor ilyenek, nem tehetek róla. Csóválom a fejem az iménti gondolatomra, hisz tényleg nem értem, miért ennyire csendes a város ilyenkor. Én legalábbis tisztán úgy érzem, hogy sokkal kisebb az alvásigényem ideát, mint odakint. Aztán az is lehet, hogy az egészet csupán beképzelem önmagamnak. Ki tudja. Nem mintha nem léptem volna már túl a 24 órás naphatár korlátait.
- Valóban, azt hiszem, igazad van... T^T - tényleg van abban valami, amit a kislány mond. De nem tehetek róla, hiszen erről is Justin Bieber tehet! Már az első hónapban végigjártam az összes ilyen tivornyázós helyet. Ha meg sokáig csinálom ugyanazt, akkor egyszerűen megunom. Nem bírom a monotonságot.
- De egyet se félj! *.* Ebben a játékban nincsenek rossz alakok. Néééézd, én is mosolygok. Aki pedig mosolyog, az nem lehet rossz alak. ^^ - villantok meg neki egy vigyort, éppen olyat, mintha sütne rólam, hogy egyébként dunsztom sincs róla, valójában hol vagyok, és ki vagyok. Csak egyszerűen kivagyok. Na persze, a látszat nem mindig elég, ezt én tudom a legjobban, de ezt a legjobb magamnak megtartanom.
- Valami azonban, most, hogy mondod, tényleg nem stimmel. Nem, nem, valami határozottan nem jó. Érzem a negatívokat, olyan furi. >.< Tudod, hogy min agyalok? Nem. Honnan is tudhatnád? Mert akkor te mondanád, nem pedig én, és még a puszta elképzelés is felháborító! Olyasmin agyalok, ami m betűvel kezdődik. Méter, mártír, medve, mob, megöl, hmmm... méreg. - mint aki kiszakítja magát a virtuális valóság talajáról, kezdek el ezen hümmögve és agyalva sétálgatni fel-alá, hiszen komoly problémával állok szemben, amit csak elég ésszel és elegendő őrülettel lehet megoldani ám. Kell nekem ez az m betűs szó. Bármi is legyen az. >.<
>_> Kislányt sem nézem sokkal többnek, valós kora ellenére 13-15 évesnek tippelem, nem foglalkozom tévedési esélyemmel annak ellenére sem, hogy jól tudom, én gyűlölök tévedni. Majdnem ugyanannyira, mint várakozni. Várakozni azért még mindig rosszabb, hisz nincs is annál kínzóbb időtöltés, ugyebár.- Igazán nincs mit! **>** - mosolygok rá, melyből talán már leszűrheti, amit általában feltételeznek rólam. Valamiért mindig mindenki azt mondja rám, hogy bolond vagyok, pedig neheeeemihiiiis ihigahaaaz! T-T Hisztérikusan csapkodnám a földet, ha éppen eszembe jutna, de tűrsaságom jobban lefoglal annál, saját drámázásom miatt önmagamba forduljak. Ismét.
- De hiszen ez fantasztikus! *.* Végre valaki, aki ugyanannyira szeret sétálni, mint én. Képzeld, a csapattársam valamiért nem szeret éjjeli sétákra indulni. Teljesen érthetetlen. Nők.
- mintha megfeledkeznék róla, hogy ezzel még önmagam is minősítem. De ha egyszerűen ilyenek, akkor ilyenek, nem tehetek róla. Csóválom a fejem az iménti gondolatomra, hisz tényleg nem értem, miért ennyire csendes a város ilyenkor. Én legalábbis tisztán úgy érzem, hogy sokkal kisebb az alvásigényem ideát, mint odakint. Aztán az is lehet, hogy az egészet csupán beképzelem önmagamnak. Ki tudja. Nem mintha nem léptem volna már túl a 24 órás naphatár korlátait.- Valóban, azt hiszem, igazad van... T^T - tényleg van abban valami, amit a kislány mond. De nem tehetek róla, hiszen erről is Justin Bieber tehet!
Már az első hónapban végigjártam az összes ilyen tivornyázós helyet. Ha meg sokáig csinálom ugyanazt, akkor egyszerűen megunom. Nem bírom a monotonságot.- De egyet se félj! *.* Ebben a játékban nincsenek rossz alakok. Néééézd, én is mosolygok. Aki pedig mosolyog, az nem lehet rossz alak. ^^ - villantok meg neki egy vigyort, éppen olyat, mintha sütne rólam, hogy egyébként dunsztom sincs róla, valójában hol vagyok, és ki vagyok. Csak egyszerűen kivagyok. Na persze, a látszat nem mindig elég, ezt én tudom a legjobban, de ezt a legjobb magamnak megtartanom.
- Valami azonban, most, hogy mondod, tényleg nem stimmel. Nem, nem, valami határozottan nem jó. Érzem a negatívokat, olyan furi. >.< Tudod, hogy min agyalok? Nem. Honnan is tudhatnád? Mert akkor te mondanád, nem pedig én, és még a puszta elképzelés is felháborító! Olyasmin agyalok, ami m betűvel kezdődik. Méter, mártír, medve, mob, megöl, hmmm... méreg. - mint aki kiszakítja magát a virtuális valóság talajáról, kezdek el ezen hümmögve és agyalva sétálgatni fel-alá, hiszen komoly problémával állok szemben, amit csak elég ésszel és elegendő őrülettel lehet megoldani ám. Kell nekem ez az m betűs szó. Bármi is legyen az. >.<
_________________
Asuka
Asuka- Harcos
- Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 35
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja
Karakterlap
Szint: 34
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Drake Haru Szomb. Júl. 06 2013, 11:46
- Én csak este szeretek sétálni. - mosolyogtam rá. - Akkor nincs tömeg.
Hogy pörög még ilyenkor is. Nagyot sóhajtottam, ahogyan próbáltam felfogni mondatait, melyek úgy tűntek, örökké tartanak. Viszont van valami, amit nem értek.. Vagyis vele kapcsolatban sok mindent nem értek, de ez most más.
- Most miért beszélsz előítéletesen a nőkről? Szerintem nem lehet csak úgy egy kalap alá venni az összeset. Igenis vannak kivételek. Arról nem is beszélve, hogy én is az vagyok.. Meg azt hiszem, te is. - magyaráztam. Furcsa beidegződés ez.. Még a szerzetesek tanították nekem, hogy ne legyünk semmivel sem előítéletesek, és soha nem szabad ilyesfajta módon általánosítani. Valamit mégiscsak tanultam én ott.. A végén még jó leszek? O.O
- Nincsenek rossz alakok? - szaladt fel a szemöldököm. - Te ennyire megbízol mindenkiben? - ámultam. - Honnan tudod, hogy nem vagyok-e véletlenül én is egy rossz alak? - kérdeztem alattomosan mosolyogva. Szerettem, ha valaki megbízik bennem.. Főleg ha jogtalanul. És szerettem őket felvilágosítani arról, hogy tévednek. - És mi van azokkal, akik mások halálán mosolyognak? Akik gyilkolás közben mosolyognak? Aki mosolyog, nem lehet rossz alak? Ugyan már.. - legyintettem. - Én is mosolygok. Akkor most mi vagyok? Rossz? Jó? - kérdeztem, megint csak azt a témát feszegetve, hogy én voltaképp egy gyilkos lennék, vagy mi a fene.. Nagyot sóhajtottam. Már megint ez a tömérdek, kibogozhatatlan mondanivaló.. "M" betűvel kezdődő szó?! Nos.. Akkor agyaljunk együtt! Nemcsak érdekelt, hogy min agyalhat, de szerettem volna ki is találni, úgyhogy én is törtem a kis buksim. Persze ez nem megszokott tevékenységem, de hát beszélgetni is ritkán állok le egy áldozattal. Ma valahogy furcsa dolgokat teszek..
- Mmmmm.... - ejtettem hosszan a betűt. - Motor?- visszatemetkeztem a gondolatokba. - Mmmm.. Malac? Menekülj? Makréla? Makaróni? Minyon? - kezdek éhes lenni.. És miért is kell neki az az "M" betűs szó? És miért csak azt az egy betűt tudja? Furcsa egy lány, az tuti..
Hogy pörög még ilyenkor is. Nagyot sóhajtottam, ahogyan próbáltam felfogni mondatait, melyek úgy tűntek, örökké tartanak. Viszont van valami, amit nem értek.. Vagyis vele kapcsolatban sok mindent nem értek, de ez most más.
- Most miért beszélsz előítéletesen a nőkről? Szerintem nem lehet csak úgy egy kalap alá venni az összeset. Igenis vannak kivételek. Arról nem is beszélve, hogy én is az vagyok.. Meg azt hiszem, te is. - magyaráztam. Furcsa beidegződés ez.. Még a szerzetesek tanították nekem, hogy ne legyünk semmivel sem előítéletesek, és soha nem szabad ilyesfajta módon általánosítani. Valamit mégiscsak tanultam én ott.. A végén még jó leszek? O.O
- Nincsenek rossz alakok? - szaladt fel a szemöldököm. - Te ennyire megbízol mindenkiben? - ámultam. - Honnan tudod, hogy nem vagyok-e véletlenül én is egy rossz alak? - kérdeztem alattomosan mosolyogva. Szerettem, ha valaki megbízik bennem.. Főleg ha jogtalanul. És szerettem őket felvilágosítani arról, hogy tévednek. - És mi van azokkal, akik mások halálán mosolyognak? Akik gyilkolás közben mosolyognak? Aki mosolyog, nem lehet rossz alak? Ugyan már.. - legyintettem. - Én is mosolygok. Akkor most mi vagyok? Rossz? Jó? - kérdeztem, megint csak azt a témát feszegetve, hogy én voltaképp egy gyilkos lennék, vagy mi a fene.. Nagyot sóhajtottam. Már megint ez a tömérdek, kibogozhatatlan mondanivaló.. "M" betűvel kezdődő szó?! Nos.. Akkor agyaljunk együtt! Nemcsak érdekelt, hogy min agyalhat, de szerettem volna ki is találni, úgyhogy én is törtem a kis buksim. Persze ez nem megszokott tevékenységem, de hát beszélgetni is ritkán állok le egy áldozattal. Ma valahogy furcsa dolgokat teszek..
- Mmmmm.... - ejtettem hosszan a betűt. - Motor?- visszatemetkeztem a gondolatokba. - Mmmm.. Malac? Menekülj? Makréla? Makaróni? Minyon? - kezdek éhes lenni.. És miért is kell neki az az "M" betűs szó? És miért csak azt az egy betűt tudja? Furcsa egy lány, az tuti..
_________________
Színem:DarkOrchid
Drake Haru- Harcos
- Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Asuka Szomb. Júl. 06 2013, 14:45
Cseppet sem értem, miért van szükség alvásra ebben világban. Ugyan még csak néha-néha fordult velem afféle felhábortó tényező, hogy elaludtam, egyszer akkor, amikor a csillagokat vizsgáltam, mert hát csillagász vagyok, vagy mi, és tudni akartam, mert én mindig mindent tudni akarok, hogy azok a csillagok mennyire is csillagok ebben a világban, azonban akkor is butaság, hogy efféle fizikai igényeink legyenek itt, amikor még csak igaziból aztán testünk sincsen, és null-huszonnégy az agyunkkal dolgozunk.
- Ugyan-ugyan, én nem vagyok előítéletes. ^.^ Hiszen mindenki egyenlő, hát nem is tudtad? Csak én egyenlőbb vagyok. ^^ - csúszik ki számon a folytatás, holott egy ici-picit azért összehúzom magam, amiért a kislány *.*, amilyet én is akarok *.*, előítéletesnek hívott. Pedig nem is igaz! Ezt mindenki megmondhatja! Sóhajtok egyet, majd az oltárszerűségre ráülve lógatom a lábam a semmibe. Nagyon vicces, hiszen nem ér le a talpam a földre.
- Bizalom, bizalom... az nem is m betűs szó. :/ - morfondírozok, s a tetőt bámulok olyan áhítattal, mintha látnék is rajta valami érdekeset. Egészen olyan, mintha folynának lefele a falak. Pedig igazából azok teljesen mozdulatlanok, de mégis. Pont olyan, mint amikor sziklák szögellnek kifele az autópályán.
- Nohát, és miből gondolod azt, hogy én bízom az emberekben, kislány? *.* Tudod, én a legkevésbé bízok bárkiben. Főleg önmagamban nem. folyamatosan becsapom magam... T.T Pedig én nem akarok rossz ember lenni. Meg remélem, nem is vagyok az. A rossz embereket senki sem szereti. Főleg azért, mert az emberek buták, és azt hiszik, hogy az öregember rántotthús, meg hogy létezik a jó, és a gonosz, pedig ez nincs is így... De te hiszel nekem, ugye? *.* - álmélkodó tekintetem szempillantás alatt átvált örvendezővé, s csillogó szemeim a lány lélektükreibe fúrom. Talán már feltűnt neki, hogy nem vagyok egészen normális. T^T De abban semmi vicces nincs, ha valaki nem az. Ugyanakkor talán észreveszi mondandóm paradoxonát, hisz egyszerre hívtam fel a figyelmét arra, hogy ne bízzon bennem, s arra is kértem, hogy higyjen nekem. Márpedig a kettő nem működik együtt. Mint amikor eldöntöd, hogy minden vágyad teljesíted. Az csak akkor működik, ha tényleg mindet megteszed. Bármily gátlástalan is legyen.
- Azt mondják, a tetteink határoznak meg, Kislány-chan. *3* De ez szerintem ugyanolyan butaság, mint azt hinni, hogy a tested vagy te. Pedig ez nem lehet igaz. Az emberi szervezet minden egyes sejtje egyszer kicserélődik. Van olyan izom, ami hetente cserélődik. Hét évente pedig gyakorlatilag minden porcikád teljesen új... Vagyis a tested nem lehetsz te. Az csak egy váz. De akkor ki vagy te? Ki vagyok én? És miért nem jut eszembe az m betűs szó? Hümm... Madár, mindenki, maradék, Mexikó... Kóros, kóla, kóbor... Megvan! *.* A nevem Asuka. Egyébként így hívnak. ^.^ - pattanok fel ültömből, s kedves mosollyal a kezemet nyújtom a kislánynak. Hiszen én tényleg kedves vagyok. Teljesen kiszámítható, meg beszámítható. *.*
- Ugyan-ugyan, én nem vagyok előítéletes. ^.^ Hiszen mindenki egyenlő, hát nem is tudtad?
Csak én egyenlőbb vagyok. ^^ - csúszik ki számon a folytatás, holott egy ici-picit azért összehúzom magam, amiért a kislány *.*, amilyet én is akarok *.*, előítéletesnek hívott. Pedig nem is igaz! Ezt mindenki megmondhatja! Sóhajtok egyet, majd az oltárszerűségre ráülve lógatom a lábam a semmibe. Nagyon vicces, hiszen nem ér le a talpam a földre.- Bizalom, bizalom... az nem is m betűs szó. :/ - morfondírozok, s a tetőt bámulok olyan áhítattal, mintha látnék is rajta valami érdekeset. Egészen olyan, mintha folynának lefele a falak. Pedig igazából azok teljesen mozdulatlanok, de mégis. Pont olyan, mint amikor sziklák szögellnek kifele az autópályán.
- Nohát, és miből gondolod azt, hogy én bízom az emberekben, kislány? *.* Tudod, én a legkevésbé bízok bárkiben. Főleg önmagamban nem. folyamatosan becsapom magam... T.T Pedig én nem akarok rossz ember lenni. Meg remélem, nem is vagyok az. A rossz embereket senki sem szereti. Főleg azért, mert az emberek buták, és azt hiszik, hogy az öregember rántotthús, meg hogy létezik a jó, és a gonosz, pedig ez nincs is így... De te hiszel nekem, ugye? *.* - álmélkodó tekintetem szempillantás alatt átvált örvendezővé, s csillogó szemeim a lány lélektükreibe fúrom. Talán már feltűnt neki, hogy nem vagyok egészen normális. T^T De abban semmi vicces nincs, ha valaki nem az. Ugyanakkor talán észreveszi mondandóm paradoxonát, hisz egyszerre hívtam fel a figyelmét arra, hogy ne bízzon bennem, s arra is kértem, hogy higyjen nekem. Márpedig a kettő nem működik együtt. Mint amikor eldöntöd, hogy minden vágyad teljesíted. Az csak akkor működik, ha tényleg mindet megteszed. Bármily gátlástalan is legyen.
- Azt mondják, a tetteink határoznak meg, Kislány-chan. *3* De ez szerintem ugyanolyan butaság, mint azt hinni, hogy a tested vagy te. Pedig ez nem lehet igaz. Az emberi szervezet minden egyes sejtje egyszer kicserélődik. Van olyan izom, ami hetente cserélődik. Hét évente pedig gyakorlatilag minden porcikád teljesen új... Vagyis a tested nem lehetsz te. Az csak egy váz. De akkor ki vagy te? Ki vagyok én? És miért nem jut eszembe az m betűs szó? Hümm... Madár, mindenki, maradék, Mexikó... Kóros, kóla, kóbor... Megvan! *.* A nevem Asuka. Egyébként így hívnak. ^.^ - pattanok fel ültömből, s kedves mosollyal a kezemet nyújtom a kislánynak. Hiszen én tényleg kedves vagyok. Teljesen kiszámítható, meg beszámítható. *.*
_________________
Asuka
Asuka- Harcos
- Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 35
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja
Karakterlap
Szint: 34
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Drake Haru Hétf. Júl. 08 2013, 13:00
- De-de! - ingattam a fejem. - Te bizony az vagy, hisz most mondtál egy általánosságot a nőkkel kapcsolatban, ami bizony erre enged engem következtetni. - bólogattam még mindig.
- De azt mondtad, hogy aki mosolyog, az nem lehet rossz alak, ami azt jelenti, hogy te mindenkiben megbízok, aki mosolyog. Legalábbis nem hiszed rossznak. - magyaráztam az én meglátásom, miközben az államra tettem a kezem, hogy úgy nézzek ki, mint valami okos ember. Mondjuk elég nehéz kibogozni az értelmét a mondatainak. Rántott hús? Én még sosem hittem egy öregemberre sem ezt. Mondjuk volt régen a buszon - amivel iskolába jártam - egy csaj, akinek tényleg folyamatosan rántott hús szaga volt, de az nem volt öreg.
- Nem, mert a jó, meg a rossz létezik, csak nem tisztán. - magyaráztam neki. - Az dönti el, hogy milyenek vagyunk, hogy több-e a rossz bennünk, mint a jó. És ez mindenkiben másként van jelen. Az emberek azokat hívják gonosznak, akik az átlagos gonoszoktól eltérnek. Mert a legtöbb ember átlagos gonosz. Még te is az vagy! - mosolyogtam rá. - És nem kell félned, hogy rossz ember leszel, mert már az vagy. Inkább arra összpontosíts, hogy csak annyira legyél rossz, amennyire a társadalmi normák még elfogadják. És abban az esetben nem lesz baj. - mosolyogtam ismét. Egyébként én miért is folytatok most vele ilyesfajta beszélgetést? Mosolyogva? Az áldozat jelöltemmel? Talán mert érdekes jellem.. Talán mert unatkozom.. Talán mert elment az eszem..
- Én én vagyok.. Sosem hittem, hogy a testem lennék, hisz ezt ez a játék is bizonyítja. Én én vagyok itt is, és otthon is. Az agyamban lakó gondolatok, és érzések összessége. De mégis mi lakik ott? - tettem fel a kérdést, kis hatásszünetet tartva. - Ez egyszerű.. Mi maga a lélek vagyunk! - hatással volt rám az élet a szerzetesrendben.*-* Hát nem remek? Hamarosan életmód tanácsokat osztogatok, meg imádkozok..! Ehh.:/
- De azt mondtad, hogy aki mosolyog, az nem lehet rossz alak, ami azt jelenti, hogy te mindenkiben megbízok, aki mosolyog. Legalábbis nem hiszed rossznak. - magyaráztam az én meglátásom, miközben az államra tettem a kezem, hogy úgy nézzek ki, mint valami okos ember. Mondjuk elég nehéz kibogozni az értelmét a mondatainak. Rántott hús? Én még sosem hittem egy öregemberre sem ezt. Mondjuk volt régen a buszon - amivel iskolába jártam - egy csaj, akinek tényleg folyamatosan rántott hús szaga volt, de az nem volt öreg.
- Nem, mert a jó, meg a rossz létezik, csak nem tisztán. - magyaráztam neki. - Az dönti el, hogy milyenek vagyunk, hogy több-e a rossz bennünk, mint a jó. És ez mindenkiben másként van jelen. Az emberek azokat hívják gonosznak, akik az átlagos gonoszoktól eltérnek. Mert a legtöbb ember átlagos gonosz. Még te is az vagy! - mosolyogtam rá. - És nem kell félned, hogy rossz ember leszel, mert már az vagy. Inkább arra összpontosíts, hogy csak annyira legyél rossz, amennyire a társadalmi normák még elfogadják. És abban az esetben nem lesz baj. - mosolyogtam ismét. Egyébként én miért is folytatok most vele ilyesfajta beszélgetést? Mosolyogva? Az áldozat jelöltemmel? Talán mert érdekes jellem.. Talán mert unatkozom.. Talán mert elment az eszem..
- Én én vagyok.. Sosem hittem, hogy a testem lennék, hisz ezt ez a játék is bizonyítja. Én én vagyok itt is, és otthon is. Az agyamban lakó gondolatok, és érzések összessége. De mégis mi lakik ott? - tettem fel a kérdést, kis hatásszünetet tartva. - Ez egyszerű.. Mi maga a lélek vagyunk! - hatással volt rám az élet a szerzetesrendben.*-* Hát nem remek? Hamarosan életmód tanácsokat osztogatok, meg imádkozok..! Ehh.:/
_________________
Színem:DarkOrchid
Drake Haru- Harcos
- Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Asuka Csüt. Júl. 11 2013, 09:12
Elkerekedő szemekkel hallgatom Kislány-chant, akinek már igazán illene megnéznem a nevét az adatai között, azonban este van már, sötét, és nem akarom, hogy tovább romoljon a látásom, hiszen odaát már szemüveget kell viselnem olvasáshoz, meg egy másikat, amikor a gépek előtt kell dolgoznom, s még az a szerencse, nem biológizálóizmusnak mentem ám el, mert tutti-frutti, hogy még a mikiroszkópiácskában sem látnám rendesen a sejteket meg a bacikat, és az milyen már. Meg aztán jobb szeretem a csillagokat bámulni, ismerem az összes csillagképet, ami létezik, bár én még soha nem fedeztem fel csillagot, mert engem a Mars jobban érdekel, mert én bizony benne leszek abban a tímben, akik a legelső Marsra szállást fogják lebonyolítani, az meg már tökmindegy, hogy one-way-ticket, vagy retúr jegy, mert az nem fontos, nem ám, csak az, hogy előrelendítem a tudományt!
Tehát, hatalmas Bambi szemekkel rebegtetem hosszú, ám nem göndör szempilláim Kislányra, aki igaziból nem is kislány, s mindezt most bizonyítja be igazán... Akarom, kell! *_* Fogalmazódik meg bennem a gondolat, megtaláltam a tökéletes "gyereket". Túl okos Kislánynak, de mégis Kislány! *___* Hűűűű, én most azonnal fogom, és hazaviszem..! *3*
- Hűűűű, te aztán rafinált vagy ám, tudsz-e róla? Egészen emlékeztetsz a pár évvel ezelőtti önmagamra! *w* Csak én picit többet beszélek. Tudod, nem bírok keveset beszélni. T.T De te is tudsz ám beszélni, csak nem annyit, mint én. Senki sem tud annyit beszélni, mint én! *-*Mert azt hiszem, megzakkantam... T^T Viszont te nagyon okos vaaaaagy! - tör ki belőlem a rajongó szeretet, mint tinilányokból ugyanez, zekefron iránt, csak az enyém értelmesebb, úgy ám, másképpen nem is lehetne érte ennyire rajongani.
- Tökéletes! Fantasztikus! Te annyira fantasztikus vagy! *_* Sunyi dolog ám úgy tenni, mint aki nem az... Honnan tanultál te ilyeneket? Honnan tudod, hogy átlagos gonosz vagyok? Hogyan tudsz ilyen jókat mondani? Mi a neved, hogy hívnak? Kérhetek egy autogrammot? *_* - támadom le a kislányt, aki nem is kislány, mert egyértelműen nem lehet az, aki ilyen sok-sok okosat beszél, amihez még Én sem tudok mit hozzáfűzni, mert egészen igaza van. Nagyon egyszerűen csak tudni akarok róla mindent. Nem foglalkozok vele, hogy kissé creepy lehet, ahogy a magamfajta ennyire letámadja szegénykét, de én egyszerűen csak mindig ilyen vagyok. Mert sohasem bírom ki. Éljen a Willy Wonka kór!
Tehát, hatalmas Bambi szemekkel rebegtetem hosszú, ám nem göndör szempilláim Kislányra, aki igaziból nem is kislány, s mindezt most bizonyítja be igazán... Akarom, kell! *_* Fogalmazódik meg bennem a gondolat, megtaláltam a tökéletes "gyereket". Túl okos Kislánynak, de mégis Kislány! *___* Hűűűű, én most azonnal fogom, és hazaviszem..! *3*
- Hűűűű, te aztán rafinált vagy ám, tudsz-e róla?
Egészen emlékeztetsz a pár évvel ezelőtti önmagamra! *w* Csak én picit többet beszélek. Tudod, nem bírok keveset beszélni. T.T De te is tudsz ám beszélni, csak nem annyit, mint én. Senki sem tud annyit beszélni, mint én! *-*Mert azt hiszem, megzakkantam... T^T Viszont te nagyon okos vaaaaagy! - tör ki belőlem a rajongó szeretet, mint tinilányokból ugyanez, zekefron iránt, csak az enyém értelmesebb, úgy ám, másképpen nem is lehetne érte ennyire rajongani.- Tökéletes! Fantasztikus! Te annyira fantasztikus vagy! *_* Sunyi dolog ám úgy tenni, mint aki nem az... Honnan tanultál te ilyeneket? Honnan tudod, hogy átlagos gonosz vagyok? Hogyan tudsz ilyen jókat mondani? Mi a neved, hogy hívnak? Kérhetek egy autogrammot? *_* - támadom le a kislányt, aki nem is kislány, mert egyértelműen nem lehet az, aki ilyen sok-sok okosat beszél, amihez még Én sem tudok mit hozzáfűzni, mert egészen igaza van. Nagyon egyszerűen csak tudni akarok róla mindent. Nem foglalkozok vele, hogy kissé creepy lehet, ahogy a magamfajta ennyire letámadja szegénykét, de én egyszerűen csak mindig ilyen vagyok. Mert sohasem bírom ki. Éljen a Willy Wonka kór!
_________________
Asuka
Asuka- Harcos
- Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 35
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja
Karakterlap
Szint: 34
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Drake Haru Pént. Júl. 12 2013, 14:41
- Az tuti.. - sóhajtottam. Tudja magáról, hogy sokat beszél, zakkant, és érthetetlen, és mégsem változtat rajta. Azt hiszem, erre mondják azt, hogy úgy jó, ahogy van. De legalább van önkritikája. - Persze, hogy tudok beszélni, majdnem mindenki tud beszélni. - magyaráztam, mintha ez nem lenne egyértelmű amúgy is. Mondjuk megeshet, hogy neki nem is az.. Bár így jobban belegondolva talán nem is annyira bugyuta, mint amennyire tetteti. - És nem vagyok okos, ez csak egyszerű elmélkedés. Én így látom a dolgokat, és vannak, akik máshogy. Kifejtettem a véleményem, és ez nem ész kérdése, inkább felfogásmód. És talán közrejátszik az is, hogy egy ember miket élt át. - mosolyodtam el haloványan. Tényleg kezdtem okosnak érezni magamat, és szerettem az én meglátásmódomat másokkal megosztani. Szívesen mesélnék neki a gyilkolás okozta örömökről is, és bevezetném az emberölés legtökéletesebb érzésébe.. Persze az kissé furcsa lenne így hirtelen. Furcsa egy nő, akinek természete megragadott, és inkább úgy döntöttem, nem ölöm meg. Most nem.. Kellenek a kellemes beszélgető társak is néha napján. Odaát is tartottam ilyesmiket. Ők úgy nevezték magukat, hogy a barátaim, én meg rájuk hagytam a dolgot. Persze ő nem volt a "barátom" , egyszerűen csak egy ex áldozat, aki kivívta magnak különös viselkedésével, hogy lekerüljön a halálra válók listájáról.
- Onnan tudom, hogy mindenki gonosz egy picit. Már úgy születtünk, hogy azok vagyunk, és nincs olyan ember, aki ne követett volna el legalább egy picike bűnt életében. - fordítottam el tekintetem róla. Furcsa volt az a sok imádat, melyet rám zúdított, és enyhén belepirultam. - Meg persze talán segített ezt a felfogásmódot kialakítani a szerzetesrend, ahol éltem. - tettem azért hozzá nagyot sóhajtva. - Autogrammot nem áll módomban adni, de a nevemet azért megmondhatom. - motyogtam, miközben visszaemeltem rá tekintetem. - Haru vagyok. - nyújtottam kézfogásra a kezem. Semmit nem veszíthetek azzal, ha ennyit tud. Nem szükséges álnevekkel bajlódnom, sosem tettem. - És benned kit tisztelhetek? - kérdeztem vissza kedélyesen mosolyogva, már amennyire ezt megengedte komor arckifejezésem. - Mondd csak, nem akarod valamivel elütni az időt? Esetleg egy párbaj? - kérdeztem, mert én is kezdtem unatkozni, ami soha nem vezet semmi jóhoz. Nem fogom megölni, ezt már eldöntöttem. Elég most egy szimpla fél életes is számomra.
- Onnan tudom, hogy mindenki gonosz egy picit. Már úgy születtünk, hogy azok vagyunk, és nincs olyan ember, aki ne követett volna el legalább egy picike bűnt életében. - fordítottam el tekintetem róla. Furcsa volt az a sok imádat, melyet rám zúdított, és enyhén belepirultam. - Meg persze talán segített ezt a felfogásmódot kialakítani a szerzetesrend, ahol éltem. - tettem azért hozzá nagyot sóhajtva. - Autogrammot nem áll módomban adni, de a nevemet azért megmondhatom. - motyogtam, miközben visszaemeltem rá tekintetem. - Haru vagyok. - nyújtottam kézfogásra a kezem. Semmit nem veszíthetek azzal, ha ennyit tud. Nem szükséges álnevekkel bajlódnom, sosem tettem. - És benned kit tisztelhetek? - kérdeztem vissza kedélyesen mosolyogva, már amennyire ezt megengedte komor arckifejezésem. - Mondd csak, nem akarod valamivel elütni az időt? Esetleg egy párbaj? - kérdeztem, mert én is kezdtem unatkozni, ami soha nem vezet semmi jóhoz. Nem fogom megölni, ezt már eldöntöttem. Elég most egy szimpla fél életes is számomra.
_________________
Színem:DarkOrchid
Drake Haru- Harcos
- Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Asuka Hétf. Júl. 22 2013, 19:00
Sajna-bajna picilány nem teljesen érti, miért mondom neki azt, amit, és hogy miért tartom sokkal, sokkal okosabbnak a többieknél. Kár, igazán kár. Miért nincs sokkal több ilyen ember a világon? :/ Kíváncsivá tesz a viselkedése, és minden, amit elmond önmagáról. Többet akarok tudni, még többet! *.* Szívom be szivacsként minden szavát, pedig nem vagyok én Spongyabob, nem ám, bár tudom jól, ennek nagy része felesleges tudás. Kár, igazán kár. TT_TT Pedig úgy érzem, annyi mindent taníthatna majdnemkislány-chan a világnak! *-* Mert egyszerűen jobb, mint a többiek, csak éppen ezt még nem tudja önmagáról.
- Móóóó... T-T - szontyolodok el, s szendén lehajtom a buksim, mikor megtudom, hiába a sok okosság, autogramot azért nem kapok. Pedig még soha senkitől sem kértem autogramot, leszámítva a professzoraimat, akiknek kell az aláírásuk a félévi indexeimhez! ToT Igen, igen, a lány ezzel újonnan csak az igazát bizonyította. Valóban mindenkiben van némi gonoszság. Még akkor is, ha én igazán, de igazán nem akarok gonosz lenni! Jó lenne ugyanúgy érezni, ahogyan mindenki más, de egyszerűen annyira, de ahannyira képtelen vagyok rá! T_T Tudtam én viszont, hogy nem bennem van a hiba, hanem a világban, amiért ilyennek teremtett minket.
- Az én nevem Asukaaaa! *>* - rázom meg a felém nyújtott kezet, s mint valami régi rajzfilmben, változik meg szomorkodóról tekintetem vidám vigyorira egy szempillantás alatt, mikor a lány bemutatkozik nekem. Hűűű, ő már vagy a második ebben a világban, aki nem kapott agyérgörcsöt tőlem! *_* Fura, egészen fura, hogy nem akar elmenekülni tőlem... Vagy megölni. Eddig általában ez a kettő volt a gyakori. TwT
- Hümm~hümm, tudod, nem vagyok nagy párbajos ám! Legalábbis azt hiszem, ezt mondják rólam... Tudod, sokmindent mondanak rólam. Mert az emberek beszélnek, és az emberek buták, vagy nem is, ahogyan te mondtad, gonoszak, úgy ám! Pedig csak ostoba egoisták. :/ - vetem be mindazt a tanítást, amit eddig kaptam. Mert én tényleg úgy érzem, hogy hasznos volt. Saját tapasztalataim osztom meg vele, hiszen mindez hozzájárult ahhoz, hogy nekem is igazi, saját véleményem lehessen.
A megjelenő panelre pislogok kettőt, mielőtt elfogadnám a kihívást. A fél életes nekem éppen megfelel. ^.^ Nem tudhatom azt, hogy Haru-chin mennyire erős-merős, hiszen az adataihoz sehogyan sem férek hozzá, de annyira nem is izgat. Legalább újabb tapasztalatot szerzek abban, hogy hogyan is működik ez a játék szisztem. Mert én még mindig nem igazán értem... Nem tehetek róla, soha senki sem tanította meg.
Felállok az ülőhelyemül szolgáló szikladarabra, majd az inventory menümből felszedem fegyverem. Nemrégiben vettem, és én igazán elégedett vagyok vele! *.* Csatabárdom már egész jól megtanultam kezelni, így éppen idejét láttam már annak, hogy lecseréljem őt egy másikra. Csak még el kéne neveznem. Még nem sikerült elneveznem. Hümm, nem is igazán tudom, mi lehetne a neve. :/
- Sok sikert neked, Haru-chin. A legjobbakat! ^.^ - mosolyom mintha felvarrták volna arcomra, de nem bírok nem vigyorogni egyszerűen! *.* Vállamra vetem a csatabárdom, másik kezemet pedig csípőre teszem, miközben a szikladarabon ácsorgok. Támadás helyett azonban azt várom, hogy ő kezdeményezzen. Fegyvere nagysága is lényeges persze, hiszen nem mindegy, hogy egy hosszú pengét kell kikerülnöm, vagy éppen egy egyszerű kiskést, ez az információ pedig már eleve sokat segíthet a párbaj további menetében. Na persze, ha távolharcos, akkor kicsit nehezebb dolgom lesz.
- Móóóó... T-T - szontyolodok el, s szendén lehajtom a buksim, mikor megtudom, hiába a sok okosság, autogramot azért nem kapok. Pedig még soha senkitől sem kértem autogramot, leszámítva a professzoraimat, akiknek kell az aláírásuk a félévi indexeimhez! ToT Igen, igen, a lány ezzel újonnan csak az igazát bizonyította. Valóban mindenkiben van némi gonoszság. Még akkor is, ha én igazán, de igazán nem akarok gonosz lenni!
Jó lenne ugyanúgy érezni, ahogyan mindenki más, de egyszerűen annyira, de ahannyira képtelen vagyok rá! T_T Tudtam én viszont, hogy nem bennem van a hiba, hanem a világban, amiért ilyennek teremtett minket. - Az én nevem Asukaaaa! *>* - rázom meg a felém nyújtott kezet, s mint valami régi rajzfilmben, változik meg szomorkodóról tekintetem vidám vigyorira egy szempillantás alatt, mikor a lány bemutatkozik nekem. Hűűű, ő már vagy a második ebben a világban, aki nem kapott agyérgörcsöt tőlem! *_* Fura, egészen fura, hogy nem akar elmenekülni tőlem... Vagy megölni. Eddig általában ez a kettő volt a gyakori. TwT
- Hümm~hümm, tudod, nem vagyok nagy párbajos ám!
Legalábbis azt hiszem, ezt mondják rólam... Tudod, sokmindent mondanak rólam. Mert az emberek beszélnek, és az emberek buták, vagy nem is, ahogyan te mondtad, gonoszak, úgy ám! Pedig csak ostoba egoisták. :/ - vetem be mindazt a tanítást, amit eddig kaptam. Mert én tényleg úgy érzem, hogy hasznos volt. Saját tapasztalataim osztom meg vele, hiszen mindez hozzájárult ahhoz, hogy nekem is igazi, saját véleményem lehessen.A megjelenő panelre pislogok kettőt, mielőtt elfogadnám a kihívást. A fél életes nekem éppen megfelel. ^.^ Nem tudhatom azt, hogy Haru-chin mennyire erős-merős, hiszen az adataihoz sehogyan sem férek hozzá, de annyira nem is izgat. Legalább újabb tapasztalatot szerzek abban, hogy hogyan is működik ez a játék szisztem. Mert én még mindig nem igazán értem... Nem tehetek róla, soha senki sem tanította meg.
Felállok az ülőhelyemül szolgáló szikladarabra, majd az inventory menümből felszedem fegyverem. Nemrégiben vettem, és én igazán elégedett vagyok vele! *.* Csatabárdom már egész jól megtanultam kezelni, így éppen idejét láttam már annak, hogy lecseréljem őt egy másikra. Csak még el kéne neveznem. Még nem sikerült elneveznem. Hümm, nem is igazán tudom, mi lehetne a neve. :/
- Sok sikert neked, Haru-chin. A legjobbakat! ^.^ - mosolyom mintha felvarrták volna arcomra, de nem bírok nem vigyorogni egyszerűen! *.* Vállamra vetem a csatabárdom, másik kezemet pedig csípőre teszem, miközben a szikladarabon ácsorgok. Támadás helyett azonban azt várom, hogy ő kezdeményezzen. Fegyvere nagysága is lényeges persze, hiszen nem mindegy, hogy egy hosszú pengét kell kikerülnöm, vagy éppen egy egyszerű kiskést, ez az információ pedig már eleve sokat segíthet a párbaj további menetében. Na persze, ha távolharcos, akkor kicsit nehezebb dolgom lesz.
_________________
Asuka
Asuka- Harcos
- Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 35
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja
Karakterlap
Szint: 34
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Drake Haru Szomb. Júl. 27 2013, 15:55
- Szia Asukaaaaa.. - nyújtottam el ugyanúgy a neve végét, mint ő. Olyannyira furcsa természete van. Olyan idiótán aranyos, és mégsem. Biztos, hogy annyi idős, mint amennyinek kinéz? Mert jellemileg olyan, mint egy öt éves. Csak talán okosabb, meg kevesebbet hisztizik. De mégis hogyan ölhetnék én meg egy ilyen szórakoztató személyiséget.. Azt hiszem, sehogy.
- Neked kéne tudnod, hogy mi vagy, és mi nem. - sóhajtottam nagyokat. - Annak semmi köze nincs ehhez, hogy mit mondanak, meg mit nem. - temettem az arcom a kezembe. Könyörgöm.. Saját magáról azért lehetne saját véleménye.. - Egy ember lehet egyszerre buta is, meg gonosz is, a kettő nem zárja ki egymást. - tényleg kezdtem úgy érezni magam, mintha valami csodálatos okosságok birtokában lennék. Végül is így is volt, csak ezt az okosságot úgy hívják, józan ész.. - Egoisták? - ezen kicsit megakadtam. - Nem is mindenki az.. Legalábbis szerintem. - gondolkodtam el. - Magyarázd meg, kérlek. - néztem nagy, kérlelő szemekkel rá. Rajta volt a sor, hogy okosságokat mondjon, a véleményével kapcsolatban.
Elküldtem nagy nehezen a kihívást. Nem sokszor küldtem eddig ilyeneket senkinek, mivel általában vagy enélkül támadok, vagy az ellenfelem küldi nekem, illetve akkor is, amikor nagy ritkán én hívok ki valakit, inkább egész életeseket szoktam alkalmazni. Szóval bénáztam enyhén egy sort vele, de nem volt vészes. El is fogadta, és sok sikert kívánt. Ez ugyancsak meglepett, ugyanis még soha senki nem kívánt nekem ilyesmit harchoz.
- Köszönöm.*-* - most rajtam volt a sor, hogy elolvadjak tőle. - Neked is.:3 - mosolyogtam bárgyún. - Amúgy mi az chin? Valami dzsinnféle? - érdeklődtem hunyorítva. - Chin-dzsinn! És én miért vagyok az?
Azt hiszem, sehogy. - Neked kéne tudnod, hogy mi vagy, és mi nem. - sóhajtottam nagyokat. - Annak semmi köze nincs ehhez, hogy mit mondanak, meg mit nem. - temettem az arcom a kezembe. Könyörgöm.. Saját magáról azért lehetne saját véleménye.. - Egy ember lehet egyszerre buta is, meg gonosz is, a kettő nem zárja ki egymást. - tényleg kezdtem úgy érezni magam, mintha valami csodálatos okosságok birtokában lennék. Végül is így is volt, csak ezt az okosságot úgy hívják, józan ész.. - Egoisták? - ezen kicsit megakadtam. - Nem is mindenki az.. Legalábbis szerintem. - gondolkodtam el. - Magyarázd meg, kérlek. - néztem nagy, kérlelő szemekkel rá. Rajta volt a sor, hogy okosságokat mondjon, a véleményével kapcsolatban.
Elküldtem nagy nehezen a kihívást. Nem sokszor küldtem eddig ilyeneket senkinek, mivel általában vagy enélkül támadok, vagy az ellenfelem küldi nekem, illetve akkor is, amikor nagy ritkán én hívok ki valakit, inkább egész életeseket szoktam alkalmazni. Szóval bénáztam enyhén egy sort vele, de nem volt vészes. El is fogadta, és sok sikert kívánt. Ez ugyancsak meglepett, ugyanis még soha senki nem kívánt nekem ilyesmit harchoz.
- Köszönöm.*-* - most rajtam volt a sor, hogy elolvadjak tőle. - Neked is.:3 - mosolyogtam bárgyún. - Amúgy mi az chin? Valami dzsinnféle? - érdeklődtem hunyorítva. - Chin-dzsinn! És én miért vagyok az?
_________________
Színem:DarkOrchid
Drake Haru- Harcos
- Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Asuka Hétf. Júl. 29 2013, 20:37
Arra számítottam, hogy már támadni fog, ellenben erre még nem került sor. T.T Nagy kár, mert én igazán nem szeretek először támadni. Csatabárdom elegánsan a tarkómnak támasztom, szabad kezemmel megtámasztva annak másik végét, lényegébe véve pedig, ha nem egy merev fegyver lenne, akkor egészen olyan lenne, mint azokon a dagadt, burzsuj néniken a rókaprém! *.* Ártatlanul pislogok néhányat, majd legguggolok, így pedig nagyjából egy szinten lehet a fejünk Haru-chinnel. Éppen elég arra, hogy a szemébe nézhessek. S hogy mit látok tekintetében? Hűűűű... hiszen annyi minden van benne! Egy adagnyi értetlenség, csipetnyi kétségbeeséssel fűszerezve, mindez pedig a meggyötört tapasztalat mellé tálalva. Éppen csak, éppen, de tényleg éppen csak egyetlen dolog hiányzik belőle. Az ártatlanság. Ez a lány nem véletlenül tud ám ilyeneket mondani. Hiszen szinte süt a csalódottság szavaiból. Mindabból, amit elmondott, egészen nyilvánvaló, hogy olyan tapasztalatai lehettek, amik miatt kénytelen volt ártatlanságát feláldozni a saját jója érdekében. Csupán egyetlen, csak egyetlen dologra vagyok kíváncsi. Milyen lehet akkor, amikor leveti önmagáról az ego gátlásos korlátait? Hűűű... Akkor aztán felfedezné, hogy milyen nagyszerű ember is ő valójában. De nem én leszek az, aki megteszi neki ezt a szívességet. Hiszen ahhoz ártanom kéne neki. Én pedig nem akarom, hogy bárki megismerje a valódi oldalamat.
- Az ego él, az ego létezik, Haru-chin. Nem leszel ám egoista attól, mert van egod. Egoja mindenkinek van. Ez akadályoz meg minket abban, hogy tökéletesen az én-központunkba kerüljünk. Vagyis... mindazokat, akik nem élnek olyan tudatosan, mint én. - mosolygok rá, s magyarázom el neki saját cincogó kisegér hangomon. Nem tehetek ám róla, hogy ilyen a hangom! TT_TT Pedig egyáltalán nem hasonlítok egy egérre! >w>
A becézés megkérdezésére csak pajkosan nyelvet nyújtok neki. Szerintem cuki így a neve, nekem úúúúgy tetszik! *.* További válaszadásokat halogatván inkább megkezdem én magam a harcot, s így, hogy ilyen közel van hozzám, megpróbálom megfejelni. Kicsit más a felfogásom a harcról, mint a többi játékosnak, legalábbis én már kezdem mindezt kitapasztalni, igaz, harcos létemre nem is nagyon volt még részem sok csatában és PvP-ben. *.* Ha sikerül megfejelnem, akkor csupán az alap erőmmel sikerül majd megsebeznem. Nem kell ám semmit sem elkapkodni. *w*
- Dzsinn-chan! *.* Ez azt-azt-azt-azt-azt jelenti, hogy lehet tőled három kívánságom? ***-*** - egyenesedek fel, továbbra is azon a kövön ácsorogván, ami néhány perccel ezelőtt még az ülőhelyem volt. Ezúttal Haru-dzsinnen van a sor arra, hogy támadjon. *.*
- Az ego él, az ego létezik, Haru-chin. Nem leszel ám egoista attól, mert van egod. Egoja mindenkinek van. Ez akadályoz meg minket abban, hogy tökéletesen az én-központunkba kerüljünk. Vagyis... mindazokat, akik nem élnek olyan tudatosan, mint én. - mosolygok rá, s magyarázom el neki saját cincogó kisegér hangomon. Nem tehetek ám róla, hogy ilyen a hangom! TT_TT Pedig egyáltalán nem hasonlítok egy egérre! >w>
A becézés megkérdezésére csak pajkosan nyelvet nyújtok neki. Szerintem cuki így a neve, nekem úúúúgy tetszik! *.* További válaszadásokat halogatván inkább megkezdem én magam a harcot, s így, hogy ilyen közel van hozzám, megpróbálom megfejelni. Kicsit más a felfogásom a harcról, mint a többi játékosnak, legalábbis én már kezdem mindezt kitapasztalni, igaz, harcos létemre nem is nagyon volt még részem sok csatában és PvP-ben. *.* Ha sikerül megfejelnem, akkor csupán az alap erőmmel sikerül majd megsebeznem. Nem kell ám semmit sem elkapkodni. *w*
- Dzsinn-chan! *.* Ez azt-azt-azt-azt-azt jelenti, hogy lehet tőled három kívánságom? ***-*** - egyenesedek fel, továbbra is azon a kövön ácsorogván, ami néhány perccel ezelőtt még az ülőhelyem volt. Ezúttal Haru-dzsinnen van a sor arra, hogy támadjon. *.*
_________________
Asuka
Asuka- Harcos
- Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 35
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja
Karakterlap
Szint: 34
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Drake Haru Szer. Júl. 31 2013, 17:06
Én központ? Ego él? Mi? Nem tudom értelmezni a mondatait. Annyira, de annyira kusza, és érthetetlen. Ésésés ő? Szerintem inkább ő egoista.. Na mindegy. Az érthetetlenség foka magas.
Elkezdődött a párbaj, és én teljesen elképedve vettem tudomásul, hogy elkövettem a legvégzetesebb végzetes hibát, amit csak lehetett. Ugyanis agy pár perccel az előtt tettem el az invertorymba a fegyveremet. Ó, hogy az a fene..! Szerencsémre ő sem támadott, csak leguggolt, nyakába akasztotta a fegyverét, és rám pislogott. Ez így elég érdekes lesz.. Farkasszem néző verseny? Állok elébe.. Állnék, ha nem azzal foglalkoznék, hogy elővegyem azt a nyavalyás fegyvert. Ahogy lehívom a menüm, és abban matatok, egyszerre azt érzem, hogy valami fejen talál, és csillagok cikáznak a fejem körül. Nagyon szép kis csillagok voltak mondjuk.^^ Ott köröztek, és köröztek.
- Kívánság? - mormoltam elámultan. - Hát persze..!*-* - tettem a kezem a vállára. Közben előkotortam a dzsinn varázspálcám, ami igazából a fegyverem volt, és szépen-szépen megforgattam magam mellett a levegőben.
- Abrakadabra, mit akarsz kis hölgy?! - motyogtam még mindig kábultan. - Én akarok egy kis virágot, meg sok-sok vért. Csak az a gond, hogy itt nincs vér. Pedig én mennyire, de mennyire örülnék neki, ha lenne.. - magyaráztam, mintha csak egyszerű témákról beszélnénk. - Mert úgy a gyilkolást is jobban élvezném. Ezek a pixelek sem tetszenek nekem, mert nem jók. Tudod ezek miatt nem élvezhetem azt sem, amikor törnek a csontok, vagy kiszakadnak a belsőségek.. - magyaráztam, hevesen mutogatva magam előtt. - Pedig én azt nagyon szeretem ám!*-* - lelkendeztem. Azt hiszem, átvettem a lány lelkesedését, és kifejezéseit, csak egy picivel másabb témában.. Valahogy nagy hatással volt rám ez az Asuka, és miután megfejelt, egy icipicit el is vesztettem a fejem. Végül észhez tértem, de akkor már késő volt. Kimondtam, amit kimondtam. Nem kezdte el magyarázkodni, inkább csak nagyot sóhajtottam, és megtámadtam. Ha már egyszer párbajozunk..
Egy vágást indítottam srégen a vállától, és érdeklődve figyeltem, hogy sikerül-e a támadásom.
Elkezdődött a párbaj, és én teljesen elképedve vettem tudomásul, hogy elkövettem a legvégzetesebb végzetes hibát, amit csak lehetett. Ugyanis agy pár perccel az előtt tettem el az invertorymba a fegyveremet. Ó, hogy az a fene..! Szerencsémre ő sem támadott, csak leguggolt, nyakába akasztotta a fegyverét, és rám pislogott. Ez így elég érdekes lesz.. Farkasszem néző verseny? Állok elébe.. Állnék, ha nem azzal foglalkoznék, hogy elővegyem azt a nyavalyás fegyvert. Ahogy lehívom a menüm, és abban matatok, egyszerre azt érzem, hogy valami fejen talál, és csillagok cikáznak a fejem körül. Nagyon szép kis csillagok voltak mondjuk.^^ Ott köröztek, és köröztek.
- Kívánság? - mormoltam elámultan. - Hát persze..!*-* - tettem a kezem a vállára. Közben előkotortam a dzsinn varázspálcám, ami igazából a fegyverem volt, és szépen-szépen megforgattam magam mellett a levegőben.
- Abrakadabra, mit akarsz kis hölgy?! - motyogtam még mindig kábultan. - Én akarok egy kis virágot, meg sok-sok vért. Csak az a gond, hogy itt nincs vér. Pedig én mennyire, de mennyire örülnék neki, ha lenne.. - magyaráztam, mintha csak egyszerű témákról beszélnénk. - Mert úgy a gyilkolást is jobban élvezném. Ezek a pixelek sem tetszenek nekem, mert nem jók. Tudod ezek miatt nem élvezhetem azt sem, amikor törnek a csontok, vagy kiszakadnak a belsőségek.. - magyaráztam, hevesen mutogatva magam előtt. - Pedig én azt nagyon szeretem ám!*-* - lelkendeztem. Azt hiszem, átvettem a lány lelkesedését, és kifejezéseit, csak egy picivel másabb témában.. Valahogy nagy hatással volt rám ez az Asuka, és miután megfejelt, egy icipicit el is vesztettem a fejem. Végül észhez tértem, de akkor már késő volt. Kimondtam, amit kimondtam. Nem kezdte el magyarázkodni, inkább csak nagyot sóhajtottam, és megtámadtam. Ha már egyszer párbajozunk..
Egy vágást indítottam srégen a vállától, és érdeklődve figyeltem, hogy sikerül-e a támadásom.
_________________
Színem:DarkOrchid
Drake Haru- Harcos
- Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Asuka Csüt. Aug. 01 2013, 12:04
Nyóóóó, még mindig nem látom ám a kislány fegyverét! TT_TT A fejkoccanásba még nekem is belekondul ám a buksim, tapogatom és dörzsölöm is kobakom azon a ponton, ahol megfejeltem Haru-dzsinnt, mert hát kénytelen voltam végre én magam kezdeményezni, hiszen a kihívás ettől kihívás,és izé, azt hiszem, még mindig nem vagyok valami jó ám benne, mert hát móóó, goni dolog ám bántani másokat! TT_TT Még sem érzek igazán bűntudatot, hiszen Dzsinn-chan is megmondotta vala, hogy még én is gonosz vagyok, ahogyan ő is az, meg mindenki az a világon, meg még itt, Aincradban is.
- Hát mert ezt a játékot gyerekeknek is ajánlották! *.* Nem is tudtad? *.* - csillognak és villognak szemeim, s ámulok és bámulok mindazon, amit Dzsinn-chan mesél. Nem látszik rajtam, hogy meg lennék döbbenve mindazon, amit mond, pedig valójában aztán igazán csufi dolgokat beszél, szégyellhetné is össze magát! >.< De azt hiszem, hogy már többször is megmondták nekem, hogy érzelmi analfabéta vagyok, ami nem is igaz annyira, mert én igenis, érzek, és szoktam hisztis is lenni ám, mert nem vagyok én szociopata, csak nem tudom, milyen lenne normálisan reagálni egyértelmű dolgokra. Az unalmas! Én pedig utálom a monoton dolgokat. Hűűűű, hát meg is halnék, ha minden nap ugyanazt kéne csinálnom.
Vigyorgok rá fülig érő mosollyal, továbbra is azon a szikladarabon ácsorogva, mint akinek eltökélt szándéka, hogy végig csakis ezen a ponton maradhasson. Haru-channak is nagyon szép fegyvere van ám! *.* Úgy bizony, valószínű, ő is ugyanolyan harcos, mint én, csak sokkal picibb és okosabb nálam. Látom rajta, hogy volt alkalma gyakorolni, mit is kell a bökőjével csinálni, s talán még többször is, mint nekem, hiába igyekszem ám! T.T Egyetlen bökkenő mozdulatával, hogy túl monoton - én pedig gyűlölöm az állandó dolgokat. Annyira, hogy védekezni sincs kedvem ellene. Minek? Hiszen legfeljebb akrobatikával lenne értelme ténylegesen kitérni előle. Vágó mozdulata magasra ível, hiszen másként nehezen érne el, páncélomat pedig pillanatok alatt apró pixelekké darabolja. Sebzést ugyan nem kapok, de a védő ruhámnak bizony, annyi. Jaj, de kár érte! T.T Elképesztő, hogy mit tud ez a lány! *.*
- De buta vaaagy! *.* Nem is tudtad, hogy butaság itt az egész halál? *_* - egyértelműnek veszem, hogy nekem van igazam. Én be tudom bizonyítani, hogy ez az egész álomvilág egy hatalmas átverés. Hiszen én jártam már odakint. Ugyan már nem látom azt a kijelentkező gombot, de azon tapasztalat éppen elég nekem arra, hogy tudjam, itt minden hazugság. Még én is hazugság vagyok. Én maga vagyok a megtestesült hazugság.
- Tudod, csúnya dolog ám hallani valaki nyakának undorító, recsegő roppanását! *.* Ha egyszer meghallod, többé nem felejted el. - nem vagyok gyilkos. De láttam embert meghalni. Mégis olyan lelkesedéssel mesélem neki, mintha éppen a tündérkékről számolnék be, mert móóóóh, tündérkék! *_*
Támadáshoz rajtam a sor, de továbbra sem tágítok helyemről. Most elég közel van hozzám a lány ahhoz, hogy megpróbálhassam kirúgni kezéből a fegyvert. Ha pedig ez még mindig nem sikerülne, ezúttal a csatabárdommal is megpróbálok lesújtani rá, egyenesen a lány fejecskéjét célozván.
- Hát mert ezt a játékot gyerekeknek is ajánlották! *.* Nem is tudtad? *.* - csillognak és villognak szemeim, s ámulok és bámulok mindazon, amit Dzsinn-chan mesél. Nem látszik rajtam, hogy meg lennék döbbenve mindazon, amit mond, pedig valójában aztán igazán csufi dolgokat beszél, szégyellhetné is össze magát! >.< De azt hiszem, hogy már többször is megmondták nekem, hogy érzelmi analfabéta vagyok, ami nem is igaz annyira, mert én igenis, érzek, és szoktam hisztis is lenni ám, mert nem vagyok én szociopata, csak nem tudom, milyen lenne normálisan reagálni egyértelmű dolgokra. Az unalmas! Én pedig utálom a monoton dolgokat. Hűűűű, hát meg is halnék, ha minden nap ugyanazt kéne csinálnom.
Vigyorgok rá fülig érő mosollyal, továbbra is azon a szikladarabon ácsorogva, mint akinek eltökélt szándéka, hogy végig csakis ezen a ponton maradhasson. Haru-channak is nagyon szép fegyvere van ám! *.* Úgy bizony, valószínű, ő is ugyanolyan harcos, mint én, csak sokkal picibb és okosabb nálam. Látom rajta, hogy volt alkalma gyakorolni, mit is kell a bökőjével csinálni, s talán még többször is, mint nekem, hiába igyekszem ám! T.T Egyetlen bökkenő mozdulatával, hogy túl monoton - én pedig gyűlölöm az állandó dolgokat. Annyira, hogy védekezni sincs kedvem ellene. Minek? Hiszen legfeljebb akrobatikával lenne értelme ténylegesen kitérni előle. Vágó mozdulata magasra ível, hiszen másként nehezen érne el, páncélomat pedig pillanatok alatt apró pixelekké darabolja. Sebzést ugyan nem kapok, de a védő ruhámnak bizony, annyi. Jaj, de kár érte! T.T Elképesztő, hogy mit tud ez a lány! *.*
- De buta vaaagy! *.* Nem is tudtad, hogy butaság itt az egész halál? *_* - egyértelműnek veszem, hogy nekem van igazam. Én be tudom bizonyítani, hogy ez az egész álomvilág egy hatalmas átverés. Hiszen én jártam már odakint. Ugyan már nem látom azt a kijelentkező gombot, de azon tapasztalat éppen elég nekem arra, hogy tudjam, itt minden hazugság. Még én is hazugság vagyok. Én maga vagyok a megtestesült hazugság.
- Tudod, csúnya dolog ám hallani valaki nyakának undorító, recsegő roppanását! *.* Ha egyszer meghallod, többé nem felejted el. - nem vagyok gyilkos. De láttam embert meghalni. Mégis olyan lelkesedéssel mesélem neki, mintha éppen a tündérkékről számolnék be, mert móóóóh, tündérkék! *_*
Támadáshoz rajtam a sor, de továbbra sem tágítok helyemről. Most elég közel van hozzám a lány ahhoz, hogy megpróbálhassam kirúgni kezéből a fegyvert. Ha pedig ez még mindig nem sikerülne, ezúttal a csatabárdommal is megpróbálok lesújtani rá, egyenesen a lány fejecskéjét célozván.
_________________
Asuka
Asuka- Harcos
- Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 35
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja
Karakterlap
Szint: 34
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Drake Haru Szer. Aug. 14 2013, 14:11
- És a gyerekek miatt nincs vér? - ámultam el. Erről én miért nem hallottam? Pedig annyira, de annyira egyértelmű! Korlátozni kellett volna 18 fölé, és akkor most mennyire, de mennyire jó lenne.*-* Tele tolhatták volna vérrel, meg horrorral. És én azt annyira, de annyira kedvelném! Meg lehetnének olyan szintek, amelyek folyamatos sötétségbe borulnak, meg lerombolt házak, lepusztult város, és az NJK-k olyanok lennének, mint a maffia tagok. Lenne puska, meg pisztoly, meg ilyesmik, ésésés.. autós üldözések, meg hatalmas felhőkarcolók, ahonnan jól le lehetne lökni az embereket. Lehetne autó vezető, meg helikopter pilóta jártasság is, meg kémkedés, meg ilyesmik.. Húúúú, hogy az milyen jó lenne.*-* De sajnos nem én vagyok a tervező..
- Akkor szerinted sem halnak meg? - vontam fel a szemöldököm kérdőn. Hallottam már párszor ezt a hírt, de nem voltam teljesen biztos a dologban. Mondjuk az biztos, hogy nem élethű a haláluk, de ha tényleg nem halnak meg, akkor is megcsinálhatták volna jobbra az animációját. Vérrel legalább.. De nem, ez nem jött össze a buta tervezőknek.-.- És én sem vagyok tervező, hogy a fene enné meg.
- Tudom, hogy nem felejtem el, de nem is annyira csúnya hang. Szép zene. - magyaráztam. Látszólag nem érintette túlságosan mélyen a mondandóm, úgyhogy yugodtan mertem továbbfeszegetni a témát.
- Naaaaaa... - kiáltottam, ahogyan fejbe vert. Ez nagyon, de nagyon nem jó játék így! És a fegyverecském is messzire repült el.. Nem, nem, nem tetszik! Gyorsan ugrottam egyet, hogy újra kezemben tarthassam az én kis nagyméretű kaszámat. Mert lehet, hogy nem kasza volt, de attól még én annak használtam, ami annyit jelent, hogy kasza, és kész. Egy halálkasza. Szóval utána ugrottam, gyorsan felvettem, meglengettem, és vágni próbáltam.
/fogalmam sincs, mennyi volt akkor a pontod, meg azt sem tudom, hogy nekem mennyi volt, szóval nem tudok HP-t írni../
- Akkor szerinted sem halnak meg? - vontam fel a szemöldököm kérdőn. Hallottam már párszor ezt a hírt, de nem voltam teljesen biztos a dologban. Mondjuk az biztos, hogy nem élethű a haláluk, de ha tényleg nem halnak meg, akkor is megcsinálhatták volna jobbra az animációját. Vérrel legalább.. De nem, ez nem jött össze a buta tervezőknek.-.- És én sem vagyok tervező, hogy a fene enné meg.
- Tudom, hogy nem felejtem el, de nem is annyira csúnya hang. Szép zene. - magyaráztam. Látszólag nem érintette túlságosan mélyen a mondandóm, úgyhogy yugodtan mertem továbbfeszegetni a témát.
- Naaaaaa... - kiáltottam, ahogyan fejbe vert. Ez nagyon, de nagyon nem jó játék így! És a fegyverecském is messzire repült el.. Nem, nem, nem tetszik! Gyorsan ugrottam egyet, hogy újra kezemben tarthassam az én kis nagyméretű kaszámat. Mert lehet, hogy nem kasza volt, de attól még én annak használtam, ami annyit jelent, hogy kasza, és kész. Egy halálkasza. Szóval utána ugrottam, gyorsan felvettem, meglengettem, és vágni próbáltam.
/fogalmam sincs, mennyi volt akkor a pontod, meg azt sem tudom, hogy nekem mennyi volt, szóval nem tudok HP-t írni../
_________________
Színem:DarkOrchid
Drake Haru- Harcos
- Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Asuka Szer. Aug. 14 2013, 19:12
Számomra egészen nyilvánvaló, hogy a cenzúra "hibája", hogy nem látni a játékban semmiféle vért. *.* Csúnya dolog lenne ám, a sok kisgyereknek folyamatosan el kéne takarni a szemét, márpedig én nagyon-nagyon-nagyon-nagyon-nagyon sok kislányt és kisfiút láttam már ebben a játékban! *_* Szegénykék, a szüleik biztosan aggódnak értük... Tudom jól, hogy a kórházban ott szorongatják a kezüket, s imádkoznak azért, hogy egyszer csak felébredjenek. Már persze, ha olyan kórházban vannak, ahol kapnak látogatót. Az a hely, ahol én néhány hete felébredtem, nem tűnt éppenséggel ilyennek, igaz, édesapám már nem él, édesanyám pedig nincs olyan helyen, hogy ilyesmi luxust, mint a kórházlátogatás, megengedhessen magának. ^^
Rúgásom célba talál, s Haru fegyvere, márpedig neki is olyan cuki kétkezese van, mint nekem, a kezéből nem is olyan messzire, de azért mégis csak elrepül. Hah, sikerült! *.* Kezdek egyre jobbá válni ezekben a PVP-kben. Kaguci is bizti-mizti, nagyon büszke lenne rám! *_*
- Persze, hogy nem. Én egyszer már kijelentkeztem. ^_^ - a színtiszta igazat közlöm, hiszen nincs rá okom, hogy eltitkoljam előle. Cserébe pedig ő maga is megosztott valamit önmagáról. Valamit arról az énjéről, aki a burok mögött lakozik. Fél kézzel fogom a hatalmas méretű fegyvert, s lógatom azt jobb oldalamon, arra várván, hogy Haru visszajöjjön ide. Látom következő támadását, amint felkapja fegyverét, meglengeti egyszer, majd ismét nekem támad, ami elől megpróbálok egyszerűen félreugrani. Azonban nem vettem meg az akrobatika jártasságot, így nem csak a támadása talál be, hanem még össze is töröm magam. T.T Szerencsétlenül bukdácsolok lefele a talapzatként használt szikláról, amin mindeddig ácsorogtam, csupán fegyveremet szorítom meg erősen, hogy ne ejtsem el. Aucs, ez egészen fájt ám! T_T
- Sokkal jobban áll neked, amikor el tudsz lazulni, Haru-chan! *_* - nem is igazán a lány mondandójára figyeltem, amikor ismét a nyaktörésekről és a vérről beszél. Hanem arra a szenvedélyre, ahogyan azt tette. Bátorkodok hát mindezt megjegyezni neki. Ő tényleg, de igazán különleges.
Tápászkodok fel a földről, a csatabárdot továbbra is jobb kezemben lógatva, s félig meddig arra támaszkodva. Beletúrok kissé összekócolódott hajamba, majd mindkét kezemmel megfogom a csatabárdom, kihúzom magam, s egy rohammal megpróbálom bezúzni a lányt. Először ütök rá fegyveremmel. Kezdőként pedig ez a legjobb, amit kasztomból kifolyólag szerezhettem.
Rúgásom célba talál, s Haru fegyvere, márpedig neki is olyan cuki kétkezese van, mint nekem, a kezéből nem is olyan messzire, de azért mégis csak elrepül. Hah, sikerült! *.* Kezdek egyre jobbá válni ezekben a PVP-kben. Kaguci is bizti-mizti, nagyon büszke lenne rám! *_*
- Persze, hogy nem. Én egyszer már kijelentkeztem. ^_^ - a színtiszta igazat közlöm, hiszen nincs rá okom, hogy eltitkoljam előle. Cserébe pedig ő maga is megosztott valamit önmagáról. Valamit arról az énjéről, aki a burok mögött lakozik. Fél kézzel fogom a hatalmas méretű fegyvert, s lógatom azt jobb oldalamon, arra várván, hogy Haru visszajöjjön ide. Látom következő támadását, amint felkapja fegyverét, meglengeti egyszer, majd ismét nekem támad, ami elől megpróbálok egyszerűen félreugrani. Azonban nem vettem meg az akrobatika jártasságot, így nem csak a támadása talál be, hanem még össze is töröm magam. T.T Szerencsétlenül bukdácsolok lefele a talapzatként használt szikláról, amin mindeddig ácsorogtam, csupán fegyveremet szorítom meg erősen, hogy ne ejtsem el. Aucs, ez egészen fájt ám! T_T
- Sokkal jobban áll neked, amikor el tudsz lazulni, Haru-chan! *_* - nem is igazán a lány mondandójára figyeltem, amikor ismét a nyaktörésekről és a vérről beszél. Hanem arra a szenvedélyre, ahogyan azt tette. Bátorkodok hát mindezt megjegyezni neki. Ő tényleg, de igazán különleges.
Tápászkodok fel a földről, a csatabárdot továbbra is jobb kezemben lógatva, s félig meddig arra támaszkodva. Beletúrok kissé összekócolódott hajamba, majd mindkét kezemmel megfogom a csatabárdom, kihúzom magam, s egy rohammal megpróbálom bezúzni a lányt. Először ütök rá fegyveremmel. Kezdőként pedig ez a legjobb, amit kasztomból kifolyólag szerezhettem.
- Spoiler:
- Utánanéztem, 25 HP-d volt, nekem meg ha jól emlékszem, 35. >.< Én nem kifejezetten ragaszkodom a pontok szabályszerű követéséhez viszont. Ha gondolod, zárókör is jöhet. *.*
_________________
Asuka
Asuka- Harcos
- Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 35
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja
Karakterlap
Szint: 34
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Drake Haru Szer. Aug. 21 2013, 15:28
- Spoiler:
- Akkor jöjjön zárókör. Amúgy én sem ragaszkodom annyira a pontokhoz..
- Kijelentkeztél? - Azért van, amitől az én állam is leesik olykor-olykor. - Egyébként engem meg késve engedett be a rendszer, ez miatt egy kissé le vagyok maradva a többiektől. Nem is értem ezt az egészet, hiszen ez nagyon nagy igazságtalanság. - dühöngtem, ahogy visszagondoltam az első napokra. Még az az én szerencsém, hogy egy hozzám hasonló gyilkos nem került az utamba, mert rögtön végzett volna velem. Persze próbálom azért ezt a nagy lemaradást leküzdeni, és szerintem egészen sikeres is vagyok benne.
- És amúgy miért jöttél vissza? Nem tartozol azok közé, akik mindenáron haza akarnak menni, és soha vissza nem jönni? - kérdeztem a számomra oly egyértelmű dolgot meg. Én biztosan haza mennék. Ott a gyilkolás rendes dolog. Nem azt mondom, hogy feltétlen ki akarom oltani az emberek életét, mert azért megnyugtató a tudat, hogy továbbra is élnek, de azért a vér és fájdalom hiánya igazán rossz dolog. Buta cenzúra.>.<
Ahogy megtámadom a lányt, kinek kellemes társaságát éleztem egy ideje, egyszerre leesik a földre. Azt hiszem, én is eltaláltam, meg... meg csúnyán meg is ütötte magát. Persze itt semmi sem fáj, úgyhogy nem kérdezem meg tőle, jól van-e.
- Ellazulni?- kérdeztem vissza. - Nem, én nem vagyok laza, egyszerűen csak neked, és csak most a szenvedélyemről beszélek. Ennyi az egész. - magyaráztam tovább. Furcsa egy kifejezést használ rám ez a lány, én mondom. Miközben ezen gondolkodom, a lány megrohamoz, és megtámad. Csapása betalál, és rögtön jelentős életponttól szabadít meg. A fél életem lement. Vége a párbajnak. (Ezért nem szeretem én az ilyen párbajokat, olyan gyorsan végük szakad. Arról nem is beszélve, hogy nem is ír ki választási lehetőséget a... gyilkolásra.)
- Nos, gratulálok. - nyújtom kezem esetlenül. - Nyertél.
_________________
Színem:DarkOrchid
Drake Haru- Harcos
- Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Asuka Szer. Aug. 21 2013, 15:51
Furcsa emlék volt az a bizonyos kijelentkezés. Néha pedig egyszerűen kételkedni kezdek annak megtörténtében. Hogy biztosan csak álmodtam az egészet. Valami viszont mégis azt súgta, hogy nem így volt. Még azt a levelet sem töröltem a fiókomból, amit visszaérkezésemkor kaptam, de nem ám! T^T Mintha csak utolsó bizonyítékba kapaszkodnék, hogy visszaszerezhessem régi életem.
- Tudod, az az igazság, hogy nem voltam elég okos. Igen, igen... azt hiszem, akkor és ott nem voltam több egy eszetlen, agyatlan libánál, aki mindenkire hallgat, aki némi ételt, alamizsnát ad neki. ^.^ - fejtem ki neki nagy okosan, hogy mekkorát tévedtem. Az én hibám. Igen, az én hibám. Hittem valakinek, aki az arcát sem mutatta. Hittem valakinek, aki nem én vagyok. Hallgattam másra. Többé pedig soha, de soha nem fogok másra hallgatni. Csupán és csakis azt leszek hajlandó megtenni, amit a saját intuícióim diktálnak, úgy ám.
Már-már kis híján elkuncogom magam Dzsinn-chan gratulációjára, hiszen egészen nem értem eme reakcióit. Ő sokkal jobb azoknál, akik képesek a társadalmi normáknak megfelelően élni. Ő képes eltérni tőlük. Valamiért egy picit emlékeztet magamra, talán éppen ezt szerettem meg benne, persze a magam módján. ^w^ Mégis, néha mégis ragaszkodik azon társadalmi elvárásokhoz, melyet az élet belé táplált. Pedig szerintem egészen semmi szüksége nincsen rá.
- Nem értem, miért gratulálsz. Nem nagy dicsőség ám egy nálad vélhetően kisebb szintű ellen győzni. - a kezét elfogadom, noha az is igaz, hogy nem kézfogás miatt, hanem azért, hogy feltápászkodjak ám a földről. Csillogó szemekkel nézek körbe, s hiperaktív, figyelemhiányos hörcsögöt imitálva keresem meg a tőlem eltávolodott fegyverem, amit az inventorymba is pakolgatok. Ideje lenne menni. De tényleg.
- Haru-dzsinn, majd mesélj még nekem a szenvedélyedről máskor is. *.* - ölelem meg a kislányt, aki nem kislány, mert túl okos kislánynak. Nem félek a reakciójától. Hiszen miért is félnék? Akkor meg kéne felelnem a világnak. Én nem tudok megfelelni annak. Én a saját értékrendemet is megszegem.
Búcsúzván tőle ezen szavakkal távozok a templomból, miközben egy cuki kis gyermekdalt dudorászok, holott már rég kinőttem abból a korból.
- Tudod, az az igazság, hogy nem voltam elég okos. Igen, igen... azt hiszem, akkor és ott nem voltam több egy eszetlen, agyatlan libánál, aki mindenkire hallgat, aki némi ételt, alamizsnát ad neki. ^.^ - fejtem ki neki nagy okosan, hogy mekkorát tévedtem. Az én hibám. Igen, az én hibám. Hittem valakinek, aki az arcát sem mutatta. Hittem valakinek, aki nem én vagyok. Hallgattam másra. Többé pedig soha, de soha nem fogok másra hallgatni. Csupán és csakis azt leszek hajlandó megtenni, amit a saját intuícióim diktálnak, úgy ám.
Már-már kis híján elkuncogom magam Dzsinn-chan gratulációjára, hiszen egészen nem értem eme reakcióit. Ő sokkal jobb azoknál, akik képesek a társadalmi normáknak megfelelően élni. Ő képes eltérni tőlük. Valamiért egy picit emlékeztet magamra, talán éppen ezt szerettem meg benne, persze a magam módján. ^w^ Mégis, néha mégis ragaszkodik azon társadalmi elvárásokhoz, melyet az élet belé táplált. Pedig szerintem egészen semmi szüksége nincsen rá.
- Nem értem, miért gratulálsz.
Nem nagy dicsőség ám egy nálad vélhetően kisebb szintű ellen győzni. - a kezét elfogadom, noha az is igaz, hogy nem kézfogás miatt, hanem azért, hogy feltápászkodjak ám a földről. Csillogó szemekkel nézek körbe, s hiperaktív, figyelemhiányos hörcsögöt imitálva keresem meg a tőlem eltávolodott fegyverem, amit az inventorymba is pakolgatok. Ideje lenne menni. De tényleg.- Haru-dzsinn, majd mesélj még nekem a szenvedélyedről máskor is. *.* - ölelem meg a kislányt, aki nem kislány, mert túl okos kislánynak. Nem félek a reakciójától. Hiszen miért is félnék? Akkor meg kéne felelnem a világnak. Én nem tudok megfelelni annak. Én a saját értékrendemet is megszegem.
Búcsúzván tőle ezen szavakkal távozok a templomból, miközben egy cuki kis gyermekdalt dudorászok, holott már rég kinőttem abból a korból.
_________________
Asuka
Asuka- Harcos
- Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 35
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja
Karakterlap
Szint: 34
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Asuka vs. Haru
by Cardinal Pént. Aug. 23 2013, 15:03
Ossu!
Hangulatos egymásra találás volt ez
Lezárom a párbajt, 30 xp és 60 arany a jutalmatok.
Hangulatos egymásra találás volt ez
Lezárom a párbajt, 30 xp és 60 arany a jutalmatok.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Similar topics1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.