Kayabuky Yahiko

Név: Kayabuky Yahiko
Nem: Férfi
Kaszt: Árnyharcos
Kor: valamivel 18 felett
Kinézet: Magasságát tekintve átlagosnak mondható, 180 centi körüli, rövid, fekete hajú, és kék szemű srác. Izomzata nem túl kimunkált, de szerencséjére nem is elhízott, így egy egészen jó fizikumú ember benyomását keltheti másokban. Lazán szokott öltözködni, többnyire kapucnis fölsőben flangál, holott szinte sose megy ki a házból. A felső mellé általában egy farmer és egy tornacipő dukál.

Jellem: Kijutni bármi áron, de közben jól szórakozni! Nagyjából ez a mondat jellemzi leginkább Yahiko hozzáállását. A való világi élete ugyan kevésbé vonzza, s szívesen tartózkodik a játékban, de egyfajta bizonyítási vágy és dac vezérli abban, hogy elérje a végső szintet és kiléphessen. Bizonyítani akarja, hogy ő a legjobb, és meg akarja mutatni az adminnak is, aki bezárta, hogy őt bizony nem lehet irányítani, felül tud emelkedni a szabályokon, amiket mások hoztak. Más karakterekkel nem nagyon törődik, csak két eset lehetséges, amiért egyáltalán kapcsolatot létesít velük. Egyik a harc. Ha kihívást érez, akkor azt kész örömmel elfogadni, és megragadja a lehetőségeket egy jó kis harcra, még akkor is, ha tisztában van vele, hogy az élete forog kockán. A másik ok, ha valakivel kapcsolatot próbál teremteni, az az, ha a másik félt hasznosnak ítéli meg saját maga számára, például segítségként egy boss ellen, vagy éppen csak információszerzés céljából. A harcok során az elméjében minden más megszűnik és csak az adott csatának él, ám ha éppen nem ütközetben van, akkor szívesen elmélkedik, filozofál. Nem okozna neki lelkiismeret furdalást mások karakterének megölése, ám ha nem szükséges, nem szokott ilyen eszközökhöz folyamodni, hiszen attól, hogy valakit megöl, ő még nem kerül közelebb a szabaduláshoz, legalábbis ő így gondolja.
 


Kurohebi: Yahiko egy testet ért (sebzést okozott) vágás során egy mikroszkopikus méretű fekete kígyót juttat ellenfele testébe. Az aktiválási ideje két kör. Ezt követően a kígyó dinamikus fejlődésnek indul. Ehhez a gazdatest energiáját és felépítését használja, így a hordozójának ereje és gyorsasága két körön keresztül 0,6-szeresére csökken. A technikát az aktiválástól számított negyedik körben lehet ismét bevetni, tehát gyakorlatilag akkor, amikor az előző támadás hatása (amennyiben sikeres volt) lejár. A kígyó a dinamikus fejlődés után egyszerűen lebomlik, nem károsítva tovább az ellenfelet.
 

Yahiko egy jólszituált család első és ez idáig egyetlen gyermekeként látta meg a napvilágot. Anyja kiskorában meghalt, apját pedig lekötötte a családi vállalat vezetése, mely egyre sikeresebb és sikeresebb lett, így még kevesebb figyelmet kapott a kisfiú. Ideje java részét cselédek felügyelete alatt töltötte, és szórakozás gyanánt gyakran használt különféle játékkonzolokat, illetve a televízió előtt is szívesen töltötte az idejét.
Az anyagi lehetőségei a családjának lehetővé tették, hogy a legmodernebb platformokat kapja meg, s hozzájuk a legújabb programokat, ellenben mindennek ára volt. Noha az iskolában jól teljesített, és tanárai szerint sok területen tehetséges volt, ám egyiket sem aknázta ki. Magántanulóként járta ki a teljes általános iskolát, sőt, a gimnáziumot is. Az emberi kapcsolatai gyakorlatilag a feltétlenül szükséges formaiságokra, mint például a tanárokkal való kommunikáció, illetve a szolgálóknak szóló rövid utasításokra korlátozódott.
Apjával csak hébe-hóba találkozott, de lassanként a rajongás, melyet kiskorában érzett iránta eltűnt, egyre inkább elhidegült tőle, mígnem teljesen közömbössé nem vált. Nem lett több számára az apja, mint egy tanára, vagy akár egy szolgáló, csak egy volt a sok közül.
Annak ellenére azonban, hogy otthonából nem mozdult ki, a hálózat nyújtotta lehetőségetek teljes mértékben kihasználta. A különböző közösségi fórumokon rengeteg ismerősre tett szert, de ezek sem voltak többek számára puszta adatcsomagoknál. Az igazi otthonát egyenesen az elektronika jelentette. Ott érezte igazán azt, hogy ő az úr, és azt tehet, amit akar. Hiába engedelmeskedett neki a ház összes cselédje, az nem volt ugyanaz. A virtuális térben az lehetett, aki akart, úgy viselkedhetett, ahogy csak akart, de ami még fontosabb volt, oda mehetett, ahová akart.
Igen, bár nem is akart magának igazi kapcsolatokat másokkal, a villán kívül, melyben lakott, nem sokszor volt, legfeljebb a kertben, de kellő társaság nélkül ott sem lehetett mit csinálni. Noha örömmel kiment volna felfedezni a várost, a régiót, vagy akár az egész országot is, ez mégis csak ábrándként, egyfajta tündérmeseként jelent csak meg a fejében. Az igazság az volt, hogy ő maga is félt, bár ezt nem merte bevallani még saját magának sem. És hogy mitől félt? Nehéz ezt megmondani, de talán úgy lehetne leginkább leírni, hogy az ismeretlentől. Mindenki tart attól, ami új, még akkor is, ha tudja róla, hogy nagy valószínűség szerint jó dolog, így hát Yahiko se mozdult ki soha a birtokról, mindössze a feltétlen szükséges esetekben, mint például egy iskolai vizsga vagy efféle formaságok, azonban ekkor is sötétített ablakú autóban utazott, és meg sem próbálta megszemlélni a maga körüli világot.
Aztán elérkezett a névnapja. Ilyenkor rendszerint minden rokon, ismerős, és a család „barátai”, azaz az apja üzlettársai valami meglepetéssel álltak elő, és csomagok tucatjait szokta kapni, akárcsak a születésnapjain. Azonban ez a névnap felejthetetlenné vált számára örökre., s bár még alig múlt tizennyolc, belekóstolhatott a valódi élet-halál harcba.
 
Kinyitottam a dobozt, és kivettem belőle a szerkezetet. Pontosan tudtam, hogy mi az, egy Nerve Gear, hozzá pedig több játék is. A hálón már olvastam róla, és terveztem, hogy beszerzem, de így megoldódott a kérdés. Végigfuttattam a szemem a hozzá csatolt játékokon, és megakadt a szemem a Sword Art Online nevű programon.  Olvastam már a bétatesztjével kapcsolatos kritikákat, és azok egészen jó véleménnyel voltak róla, ami nem sok játékról mondható el, bár természetesen bétateszt révén ott még akadtak hibák is dögivel.
Viszont így is arra esett a döntésem, így azt behelyeztem be a konzolba, elindítottam, és leültem elé játszani. Az első lépes a kasztválasztás volt. Nem sokat válogattam. Ugyan voltak leírások mindegyikről, de csak futólag pillantottam rájuk, és inkább leegyszerűsítettem a dolgot. Fogtam egy dobókockát, eldobtam, s a dobott szám általi sorszámú, esetemben a négyes, azaz az árnyharcos kategória lett a befutó. Gyorsan megkreáltam a karaktert, és már bele is vetettem magam a játékba. A grafika tetszetős volt, és a fejlődési rendszer is kifejezetten szimpatikusnak tűnt, aztán egyszer csak minden eltűnt körülöttem, és ismét a kezdőterületen találtam magam, holott nem haltam meg, és nem is volt nálam olyan eszköz, mellyel teleportálható lett volna a karakter.
De hát nem nagyon akadtam fenn rajta, elkönyveltem egy egyszerű bugnak, és indultam is volna tovább, de ekkor tűnt fel, hogy túl sok játékos van ugyanott, ahol én. Mintha csak mindenkinek a felhasználóját összecsoportosították volna, és rövidesen megtudtam, hogy nem is tévedtem. Megjelent köztünk az admin, és olyan dolgokat közölt, melyet nem akartam elhinni, de mégis igazak voltak. Azt állította, hogy a játékból mostantól lehetetlen kilépni, az egyetlen esély a kijutásra az az, ha valaki végigviszi a játékot. De ez még csak a jéghegy csúcsa volt. Azt is mondta, hogy aki meghal a játékban, az a való életben is halálra van ítélve, tehát nem tanácsos, hogy csak úgy meggondolatlanul tegyünk valamit.
Nem én voltam az egyedüli, aki azon a véleményen volt, hogy ez baromság, bár azt el kellett ismernem, hogy nem tudtam kijelentkezni. Többen úgy gondolták, hogy ez valami rendszerhiba lehet csak, és nekirontottak egy-egy erősebb mobnak a város peremén, vagy éppenséggel más módon lettek öngyilkosok. Én csak álltam ás vártam, hogy mi lesz a hatás, de azok, akiknek elfogyott a HP-ja egyszerűen darabokra hullottak, jobban mondva szétpixeleződtek, és nyomtalanul eltűntek, a kezdőhelyen pedig nem jelent meg senki újra. Ez jelenthette azt is, hogy csak egyszerűen sikerül kijelentkezniük, de akár azt is, hogy igazat mondott az admin, ezt nem tudtam megmondani. Ezen kívül pedig játszani léptem be, szóval elhatároztam, hogy akkor játszom is, ha már itt vagyok. Így kezdődött el a történetem, mint Sword Art Online játékos, s hogy hogyan ért véget… nos, az már egy másik történet.