[Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
+3
Chancery
Nio
Ducker
7 posters
1 / 1 oldal
[Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
Szép napos időtök van, csiripelnek a madarak és a városban szokás szerint nagy a nyüzsgés. Csak a távolban van néhány szürkébb felhő, ami később ide is elérhet de, most még kellemes meleg van. Sokan lustálkodnak a parkokban, bár még mindig sokkal többen vannak azok, akik még most is a dolgukat végzik. Bárhogy is teljen a napotok előbb-utóbb biztos az orrotok elé, kerül a város valamelyik hirdetőtáblája. A sok hirdetés között, pedig megakadhat a szemetek egy ígéretesnek tűnő küldetésen.
Ha elfogadjátok a küldetést, akkor a térképetek egyből jelzi is az említett fogadó helyét. A jel a város északi részébe vezet titeket és annak is egy nagyon romos részébe. Ügyetlenül összetákolt, omladozó házak között vezet utatok. Végül az egyik ajtó fölött egy kopott, törött de kétségkívül valaha almát ábrázoló cégért pillantotok meg és a térképetek is, azt jelzi, hogy megérkeztetek. Maga az épület mindössze annyiban különbözik a többitől, hogy valamivel nagyobb és romosabb is társainál. Míg az alsó két szint kőből készült addig a többi fából volt összerakva. Sötéten és nem túl stabilan magasodik fölétek.
Az ajtón belépve pár lefelé vezető lépcső után már bent is vagytok. Ha még reménykedtetek, hogy bent valamivel jobb a helyzet akkor csalódnotok kell, ugyanis a falak nem csak kívül omladoznak és padlón is érdemes óvatosan lépkedni, ha nem akartok egy nagyobb repedésben hasra esni. A berendezés is szegényes. Pár kerek asztal és kis billegő háromlábú székek. Ezek után nem is nagy csoda, hogy csak hárman tartózkodnak a barátságtalan homályos helyiségben.
A pult mögött egy mogorva szakállas NPC törölgette a fa poharakat. A sarokban, pedig egy sárga indikátoros alak italozgatott. Arcát csuklya takarta így mást nem is nagyon lehetett megfigyelni rajta. A legfeltűnőbb azonban a harmadik volt. Mustárszínű köpenyével, Szőke hajával és széles vigyorával tökéletes kontrasztot alkotott környezetével szemben.
– Hello! - integet nektek, és hellyel kínál titeket. Miután mind elhelyezkedtetek, feláll, és beszélni kezd.
– Úgy látom, már nem leszünk többen. Sziasztok, a nevem Ducker! - Kicsit vár hogy ti is bemutatkozhassatok, aztán folytatja. - Gondolom a hirdetésből, már rájöttetek, hogy miről is van szó így nem is, húznám sokáig az időt. Van valakinek kérdése? - hordozza lassan körbe a tekintetét.
Sorrend: Nincs
Határidő: 3 nap/fő
Kincsvadászat!!!
Igen, jól olvastátok! Ügyes harcosokat várok a Vadalma fogadóban, akik nem ijednek meg egy kazamata meglepetéseitől. Nem tudom mekkora a barlangrendszer de, a végén ott vár a rengeteg kincs, amin aztán egyenlően osztozunk.
Ha elfogadjátok a küldetést, akkor a térképetek egyből jelzi is az említett fogadó helyét. A jel a város északi részébe vezet titeket és annak is egy nagyon romos részébe. Ügyetlenül összetákolt, omladozó házak között vezet utatok. Végül az egyik ajtó fölött egy kopott, törött de kétségkívül valaha almát ábrázoló cégért pillantotok meg és a térképetek is, azt jelzi, hogy megérkeztetek. Maga az épület mindössze annyiban különbözik a többitől, hogy valamivel nagyobb és romosabb is társainál. Míg az alsó két szint kőből készült addig a többi fából volt összerakva. Sötéten és nem túl stabilan magasodik fölétek.
Az ajtón belépve pár lefelé vezető lépcső után már bent is vagytok. Ha még reménykedtetek, hogy bent valamivel jobb a helyzet akkor csalódnotok kell, ugyanis a falak nem csak kívül omladoznak és padlón is érdemes óvatosan lépkedni, ha nem akartok egy nagyobb repedésben hasra esni. A berendezés is szegényes. Pár kerek asztal és kis billegő háromlábú székek. Ezek után nem is nagy csoda, hogy csak hárman tartózkodnak a barátságtalan homályos helyiségben.
A pult mögött egy mogorva szakállas NPC törölgette a fa poharakat. A sarokban, pedig egy sárga indikátoros alak italozgatott. Arcát csuklya takarta így mást nem is nagyon lehetett megfigyelni rajta. A legfeltűnőbb azonban a harmadik volt. Mustárszínű köpenyével, Szőke hajával és széles vigyorával tökéletes kontrasztot alkotott környezetével szemben.
– Hello! - integet nektek, és hellyel kínál titeket. Miután mind elhelyezkedtetek, feláll, és beszélni kezd.
– Úgy látom, már nem leszünk többen. Sziasztok, a nevem Ducker! - Kicsit vár hogy ti is bemutatkozhassatok, aztán folytatja. - Gondolom a hirdetésből, már rájöttetek, hogy miről is van szó így nem is, húznám sokáig az időt. Van valakinek kérdése? - hordozza lassan körbe a tekintetét.
Sorrend: Nincs
Határidő: 3 nap/fő
- A küldetésen használt pontjaitok:
- Aidor:
Élet: 3
Fegyverkezelés: 2
Erő: 2+1
Kitartás: 2
Gyorsaság: 4
Speciális képesség: 2
Páncél: +2
Jártasságok: -
Yuna:
Élet: 5
Fegyverkezelés: -
Irányítás: 3
Kitartás: 1
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 4
Páncél: +2
Jártasságok: -
Möraja Chancery:
Élet: 6
Fegyverkezelés: 2
Irányítás: 5
Kitartás: 3
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 1
Páncél: +9
Jártasságok: Keresés 1, Akrobatika 1, Növénylátás
Nio:
Élet: 6
Fegyverkezelés: 3
Erő: 3+1
Kitartás: 3+1
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 3
Páncél: +2
Jártasságok: Keresés 1, Akrobatika 1, Érclátás, Növénylátás
Ducker- Mesélő
- Hozzászólások száma : 80
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
A reggelem pompásan indult. Tökéletesen jól voltam és kedvem is támadt valami küldetés után nézni. Fel is kerestem reggeli teendőim után a hirdetőtáblát, és kutakodni rajta.
Nem kellett sokat olvasgatnom, míg rátaláltam az ideális feladatra:
Fel is vettem és el is indultam ez említett fogadó felé. Eljutni se volt egyszerű, nemhogy bejutni. A fogadó kicsit nagyon lestrapált volt. Romos és kopott nagy épületnek készült. Első gondolatom az volt, hogy csak rám ne dőljön.
Az ajtón belépve pár lefelé vezető lépcső után már bent teljesen beértem, de a belseje is tartogatott meglepetéseket az épületnek. Nem volt rosszabb állapotban mint a külső rész, de pont olyan romos és lelakott volt, mint az. Körbenéztem, először azt se tudtam, kihez kell mennem.
A pult mögött egy mogorva, szakállas NPC volt. Nem hinném, hogy ő akarja itt hagyni ezt a helyet. A pultos szemrevétele után tovább kerestem a küldetést adót. A sarokban egy sárga indikátoros alak italozgatott egymagában. Valami azt súgta, hogy nem őt kerestem azzal le is vettem róla tekintetem és tovább folytattam a nézelődést. A legfeltűnőbb jelölt mustárszínű köpenyével, szőke hajával és széles vigyorával elütött ugyan a vendégektől, akik nem voltak olyan sokan... Mindenesetre volt egy tippem, hogy őt keresem.
A tippem nem is volt rossz. Intett egyet, óvatosan odamentem. Miután bemutatkozott én is bemutatkoztam, és csak aztán ültem le asztalához.
- Nio vagyok, örvendek- foglaltam helyet, majd hallgattam végig.
Mondandója után nem volt semmi kérdésem, nem is tudtam mit lehetne ilyenkor kérdezni pontosan. Bár az tény, hogy a felhívás nem volt valami beszédes. De majd minden kiderül a maga idejében, ha odaérünk. Ezért hátradőltem és vártam, hogy kérdezzen, aki akar.
Nem kellett sokat olvasgatnom, míg rátaláltam az ideális feladatra:
Kincsvadászat!!!
Igen, jól olvastátok! Ügyes harcosokat várok a Vadalma fogadóban, akik nem ijednek meg egy kazamata meglepetéseitől. Nem tudom mekkora a barlangrendszer de, a végén ott vár a rengeteg kincs, amin aztán egyenlően osztozunk.
Igen, jól olvastátok! Ügyes harcosokat várok a Vadalma fogadóban, akik nem ijednek meg egy kazamata meglepetéseitől. Nem tudom mekkora a barlangrendszer de, a végén ott vár a rengeteg kincs, amin aztán egyenlően osztozunk.
Fel is vettem és el is indultam ez említett fogadó felé. Eljutni se volt egyszerű, nemhogy bejutni. A fogadó kicsit nagyon lestrapált volt. Romos és kopott nagy épületnek készült. Első gondolatom az volt, hogy csak rám ne dőljön.
Az ajtón belépve pár lefelé vezető lépcső után már bent teljesen beértem, de a belseje is tartogatott meglepetéseket az épületnek. Nem volt rosszabb állapotban mint a külső rész, de pont olyan romos és lelakott volt, mint az. Körbenéztem, először azt se tudtam, kihez kell mennem.
A pult mögött egy mogorva, szakállas NPC volt. Nem hinném, hogy ő akarja itt hagyni ezt a helyet. A pultos szemrevétele után tovább kerestem a küldetést adót. A sarokban egy sárga indikátoros alak italozgatott egymagában. Valami azt súgta, hogy nem őt kerestem azzal le is vettem róla tekintetem és tovább folytattam a nézelődést. A legfeltűnőbb jelölt mustárszínű köpenyével, szőke hajával és széles vigyorával elütött ugyan a vendégektől, akik nem voltak olyan sokan... Mindenesetre volt egy tippem, hogy őt keresem.
A tippem nem is volt rossz. Intett egyet, óvatosan odamentem. Miután bemutatkozott én is bemutatkoztam, és csak aztán ültem le asztalához.
- Nio vagyok, örvendek- foglaltam helyet, majd hallgattam végig.
Mondandója után nem volt semmi kérdésem, nem is tudtam mit lehetne ilyenkor kérdezni pontosan. Bár az tény, hogy a felhívás nem volt valami beszédes. De majd minden kiderül a maga idejében, ha odaérünk. Ezért hátradőltem és vártam, hogy kérdezzen, aki akar.
_________________
- 20.Szint:
- Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70
Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)
- Futnak:
- Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
Nio- Harcművész
- Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
~Subidubidúúú~
Majd' kicsattanok a jókedvtől, mióta egy újabb névvel bővült a barátlistám, igaz, az illető nemigazán nevezhető pusztán a barátomnak. Gyakorlatilag ötpercenként nyitom meg a listát, hogy lássam, tényleg ott van, életben és kézzelfoghatóan. Jay <3
-El tudod ezt hinni, Álom? -kérdezem a vadmacskát, aki mellettem ügetve úgy néz rám, mintha megbolondultam volna. És ha igen? Kit érdekel? A lényeg, hogy minden szép, minden jó, és minden csodálatos! Úgy érzem, semmi nem állhat már az utamba. És véleményem szerint ilyen hozzáállással kell küldetést elfogadni.
Jay-t nem hívtam magammal. Szóltam neki, hogy keresek némi elfoglaltságot, ő viszont még gyakoroljon a gyesznókon meg esetleg pár emberrel párbajon, mielőtt kilépne a fénybe, ahogy azt én is tettem az elején. Főleg amilyen békés embernek ismerem, hozzá kell szoknia ahhoz, hogy kardot forgasson a kezei között, ahogy nekem is időbe telt megszoknom, hogy nagy félelem nélkül indítsam harcba a petemet.
Eddig csak egy hirdetőtáblát ismerek a városban, így arra veszem az utam, a Főtéren. Rengeteg az ember, főleg itt, de a macskusszal gond nélkül átszlalomozunk közöttük. Hehe, mintha csak odahaza egy utcán lennék, olyan nosztalgikus. Végigfuttatom szemem a kirakott hirdetéseken, mikor megakad az egyiken.
Kazamata? YaY, sosem voltam még kazamatában, de hallottam róluk. Hmm, viszont nem kéne megtanulnom az Észlelést, ha odamegyek? Áh, hagyjuk inkább, a keresés meg az akrobatika talán elég lesz oda. Úgyis túlcsordul most bennem az energia, nincs az a csapda vagy szörny, ami keresztül tudna rohanni rajtam, háhá! Persze, nem árt az óvatosság se, de sebaj. Odamegyek, és ha mondjuk kiderül, hogy túl sokan vagy túl kevesen vagyunk, majd visszamondom. Remélhetőleg az nem jár sok veszteséggel. Felnyitom a menüt és elfogadom a kihívást.
Egész hamar beérek a fogadóba, elég ütött-kopottnak tűnik, de sebaj. Ilyen helyekre is szükség van, had színesítsék a világot. Atyaég, én most tényleg ilyen optimista vagyok? Ritka eset.
Felkapom Álomkelőt a karjaim közé és belépek az ajtón. Bent még siralmasabb a helyzet, de nem gond, megmondtam magamnak: ha baj van, majd eliszkolok sűrű bocsánatkérés közepette. Szigorúan magam elé nézek, nem bámulok meg senkit és semmit, nehogy azzal kövessek el bűntettet, főleg, miután látom a sárga indikátort. Igaz, a pirosaktól sem félek igazán, védett helyen vagyunk, nem eshet bántódásom, nemigaz?
A poharat törölgetőnek, feltehetőleg a tulajnak, mosolyogva biccentek köszönésképp. Akár NPC, akár nem, attól még emberszerű és az illemnek is megvannak a maga szabályai. Szerencsémre a harmadik emberke már jóval szimpatikusabbnak látszik, sőt, egyenesen vonz az aura, amivel szólít magához, és már társasága is akadt, akiről lerít, hogy ugyanazért jött, amiért én. Egy ilyen küldetésfeladóval csak nem lesz bajom, igaz?
-Hello. -köszönök vissza, megköszönöm a helyet és leülök, Álom pedig elterpeszkedik az ölemben. A soron következőket is üdvözlöm, és mikor vendéglátónk feláll beszédet tartani, örömmel látom, hogy nem vagyunk se túl sokan, se túl kevesen. Nem kell elmennem a jelszóval, hogy mégse vállalom a dolgot.
-Én Chan vagyok, ő pedig Álomkelő. -mutatkozom be én is röviden, hogy a többieknek is legyen idejük, majd megrázom a fejem, hogy nekem nincs kérdésem. Amúgy is az a típus vagyok, akinek majd út közben jutnak ezek eszébe, de remélhetőleg sosem túl későn.
Majd' kicsattanok a jókedvtől, mióta egy újabb névvel bővült a barátlistám, igaz, az illető nemigazán nevezhető pusztán a barátomnak. Gyakorlatilag ötpercenként nyitom meg a listát, hogy lássam, tényleg ott van, életben és kézzelfoghatóan. Jay <3
-El tudod ezt hinni, Álom? -kérdezem a vadmacskát, aki mellettem ügetve úgy néz rám, mintha megbolondultam volna. És ha igen? Kit érdekel? A lényeg, hogy minden szép, minden jó, és minden csodálatos! Úgy érzem, semmi nem állhat már az utamba. És véleményem szerint ilyen hozzáállással kell küldetést elfogadni.
Jay-t nem hívtam magammal. Szóltam neki, hogy keresek némi elfoglaltságot, ő viszont még gyakoroljon a gyesznókon meg esetleg pár emberrel párbajon, mielőtt kilépne a fénybe, ahogy azt én is tettem az elején. Főleg amilyen békés embernek ismerem, hozzá kell szoknia ahhoz, hogy kardot forgasson a kezei között, ahogy nekem is időbe telt megszoknom, hogy nagy félelem nélkül indítsam harcba a petemet.
Eddig csak egy hirdetőtáblát ismerek a városban, így arra veszem az utam, a Főtéren. Rengeteg az ember, főleg itt, de a macskusszal gond nélkül átszlalomozunk közöttük. Hehe, mintha csak odahaza egy utcán lennék, olyan nosztalgikus. Végigfuttatom szemem a kirakott hirdetéseken, mikor megakad az egyiken.
Kincsvadászat!!!
Igen, jól olvastátok! Ügyes harcosokat várok a Vadalma fogadóban, akik nem ijednek meg egy kazamata meglepetéseitől. Nem tudom mekkora a barlangrendszer de, a végén ott vár a rengeteg kincs, amin aztán egyenlően osztozunk.
Kazamata? YaY, sosem voltam még kazamatában, de hallottam róluk. Hmm, viszont nem kéne megtanulnom az Észlelést, ha odamegyek? Áh, hagyjuk inkább, a keresés meg az akrobatika talán elég lesz oda. Úgyis túlcsordul most bennem az energia, nincs az a csapda vagy szörny, ami keresztül tudna rohanni rajtam, háhá! Persze, nem árt az óvatosság se, de sebaj. Odamegyek, és ha mondjuk kiderül, hogy túl sokan vagy túl kevesen vagyunk, majd visszamondom. Remélhetőleg az nem jár sok veszteséggel. Felnyitom a menüt és elfogadom a kihívást.
Egész hamar beérek a fogadóba, elég ütött-kopottnak tűnik, de sebaj. Ilyen helyekre is szükség van, had színesítsék a világot. Atyaég, én most tényleg ilyen optimista vagyok? Ritka eset.
Felkapom Álomkelőt a karjaim közé és belépek az ajtón. Bent még siralmasabb a helyzet, de nem gond, megmondtam magamnak: ha baj van, majd eliszkolok sűrű bocsánatkérés közepette. Szigorúan magam elé nézek, nem bámulok meg senkit és semmit, nehogy azzal kövessek el bűntettet, főleg, miután látom a sárga indikátort. Igaz, a pirosaktól sem félek igazán, védett helyen vagyunk, nem eshet bántódásom, nemigaz?
A poharat törölgetőnek, feltehetőleg a tulajnak, mosolyogva biccentek köszönésképp. Akár NPC, akár nem, attól még emberszerű és az illemnek is megvannak a maga szabályai. Szerencsémre a harmadik emberke már jóval szimpatikusabbnak látszik, sőt, egyenesen vonz az aura, amivel szólít magához, és már társasága is akadt, akiről lerít, hogy ugyanazért jött, amiért én. Egy ilyen küldetésfeladóval csak nem lesz bajom, igaz?
-Hello. -köszönök vissza, megköszönöm a helyet és leülök, Álom pedig elterpeszkedik az ölemben. A soron következőket is üdvözlöm, és mikor vendéglátónk feláll beszédet tartani, örömmel látom, hogy nem vagyunk se túl sokan, se túl kevesen. Nem kell elmennem a jelszóval, hogy mégse vállalom a dolgot.
-Én Chan vagyok, ő pedig Álomkelő. -mutatkozom be én is röviden, hogy a többieknek is legyen idejük, majd megrázom a fejem, hogy nekem nincs kérdésem. Amúgy is az a típus vagyok, akinek majd út közben jutnak ezek eszébe, de remélhetőleg sosem túl későn.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Kincsvadászat
És eljött ez a nap is... [sóhajtottam] Már megint meló van... na talán nem kéne így hozzá állnom elvégre minden nap meló van és csak ritkán engedek meg magamnak egy kis pihenőt... ami éppenséggel tegnap volt, jól kirúgtam a hámból, de itt az ideje ismét elhagyni a védett területe. Elvégre nem lógathatom öröké a lábam, nem ha valaha ki akarok jutni innen.
Kedvenc küldetéses táblám most sem hagyott cserben, egy igazán figyelem... illetve figyelmem felkeltő hirdetésre esett rá a tekintetem:
Kincsvadászat!!!
Igen, jól olvastátok! Ügyes harcosokat várok a Vadalma fogadóban, akik nem ijednek meg egy kazamata meglepetéseitől. Nem tudom mekkora a barlangrendszer de, a végén ott vár a rengeteg kincs, amin aztán egyenlően osztozunk.
Ez igazán kecsegtetőnek hangzik... több szempontból is. Habár ez a hiányos információ... nagyon nem tetszik... persze logikus, ha túl sokat árulna el a "titokzatos" megbízó fen állna a kockázata, hogy valaki más nélküle akarja megkeresni a kincset. Ami viszont még kevésbé tetszik, hogy "nem tudom" tehát még a megbízónak sem áll túl sok információ a rendelkezésére.
Segítségre meg nyilván azért van szüksége mert gyanítom ez az út se egy tipikus "séta galopp". Ezek szerint ez a küldetés nem ép a bizalomról fog szólni... na majd meglátjuk, vállaltam el a küldetést. A térkép segítségével hamar oda találtam a fogadóhoz. Egy lepukkant kégli egy lepukkant környék kellős közepén. Hát igen... az Északi város rész, a szegény negyed, nem kedvelem ezt a környéket és eddig mindig csak átkeltem itt, a fogadó pedig... sosem voltam ép gazdag, de rosszabb napjaimon is jobb helyre mennék ennél, az biztos. Az ajtó felett a cégér egy... darabja... mi ez hófehérke mérgezett almája amibe már beleharapott? Na belülről talán egy fokkal jobb... nem, nem az. Belülről se jobb a helyzet, csoda, hogy még össze nem dőlt. Ez az egész kóceráj! A lépcsőn gyorsan végig mentem, mindig teli talpal léptem... semmi kedvem nem volt egy repedés miatt az oromra esni.
Oda lent egy mogorva csapos... néhány szétesőben lévő szék, asztal, egy sárga indikátoros csuklyás fazon. És egy alma... illetve egy idiótán vigyorgó csákó aki úgy vigyorog mint egy vadalma. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ő a megbízó... a környezetből már csak úgy tűnhetne ki jobban ha néhány karácsonyfa izzót akasztana a nyakába, jódlizna és az asztalan kozák táncolna. [ami már ön magában lehetetlen mivel gyanítom ezek az asztalok a sörös korsókat is alig állják nem, hogy egy ember súlyát.] Csak tipp ugyan, de gyanítom, hogy ép csúcs forgalom van...
Miután alaposan megbizonyosodtam arról, hogy a tetőszerkezet nem omlik össze... 15 percen belül semmi kép. Helyet foglaltam az asztalnál.
– Úgy látom, már nem leszünk többen. Sziasztok, a nevem Ducker!
-Aidor, vágtam rá egyszerűen.
-Gondolom a hirdetésből, már rájöttetek, hogy miről is van szó így nem is, húznám sokáig az időt. Van valakinek kérdése? Habár fölös leges, de jelentkezek mint az iskolában és megvárom amíg mindenki rám figyel a jelenlévők közül.
Nem dől össze az épület? Kérdeztem volna... de nem kérdeztem, pedig magában foglalta az összes aggályomat és aggodalmam a küldetés első veszély forrása ként. Helyette inkább azt kérdeztem. [suttogva és előtte alaposan körülnéztem]
-Pontosan milyen... Nem voltam biztos benne, hogy mennyire bölcs dolog kiejteni a "kincs" szót ilyen nyilvánosan... itt még a falnak is füle van az a sárga indikátoros fazon meg kifejezetten gyanús, persze lehet, hogy csak az üldözési mániám... Végül arra jutottam, hogy fölösleges titkolózni elvégre ez a fazon[ utólag meggondolva, ostobaság volt] tele ragasztotta az "egész várost" na jó ez túlzás... de a hirdető táblákat biztosan, a felhívásával így akik esetleg nem ép... becsületes úton akarják megszerezni... feltételezhetően a megszerzőktől a kincset azok már úgyis mindenütt ott vannak. Így végül is félelem nélkül mondtam ki a szót: ... kincsről lenne szó? És a veszélyek is érdekelnének.
Kedvenc küldetéses táblám most sem hagyott cserben, egy igazán figyelem... illetve figyelmem felkeltő hirdetésre esett rá a tekintetem:
Kincsvadászat!!!
Igen, jól olvastátok! Ügyes harcosokat várok a Vadalma fogadóban, akik nem ijednek meg egy kazamata meglepetéseitől. Nem tudom mekkora a barlangrendszer de, a végén ott vár a rengeteg kincs, amin aztán egyenlően osztozunk.
Ez igazán kecsegtetőnek hangzik... több szempontból is. Habár ez a hiányos információ... nagyon nem tetszik... persze logikus, ha túl sokat árulna el a "titokzatos" megbízó fen állna a kockázata, hogy valaki más nélküle akarja megkeresni a kincset. Ami viszont még kevésbé tetszik, hogy "nem tudom" tehát még a megbízónak sem áll túl sok információ a rendelkezésére.
Segítségre meg nyilván azért van szüksége mert gyanítom ez az út se egy tipikus "séta galopp". Ezek szerint ez a küldetés nem ép a bizalomról fog szólni... na majd meglátjuk, vállaltam el a küldetést. A térkép segítségével hamar oda találtam a fogadóhoz. Egy lepukkant kégli egy lepukkant környék kellős közepén. Hát igen... az Északi város rész, a szegény negyed, nem kedvelem ezt a környéket és eddig mindig csak átkeltem itt, a fogadó pedig... sosem voltam ép gazdag, de rosszabb napjaimon is jobb helyre mennék ennél, az biztos. Az ajtó felett a cégér egy... darabja... mi ez hófehérke mérgezett almája amibe már beleharapott? Na belülről talán egy fokkal jobb... nem, nem az. Belülről se jobb a helyzet, csoda, hogy még össze nem dőlt. Ez az egész kóceráj! A lépcsőn gyorsan végig mentem, mindig teli talpal léptem... semmi kedvem nem volt egy repedés miatt az oromra esni.
Oda lent egy mogorva csapos... néhány szétesőben lévő szék, asztal, egy sárga indikátoros csuklyás fazon. És egy alma... illetve egy idiótán vigyorgó csákó aki úgy vigyorog mint egy vadalma. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ő a megbízó... a környezetből már csak úgy tűnhetne ki jobban ha néhány karácsonyfa izzót akasztana a nyakába, jódlizna és az asztalan kozák táncolna. [ami már ön magában lehetetlen mivel gyanítom ezek az asztalok a sörös korsókat is alig állják nem, hogy egy ember súlyát.] Csak tipp ugyan, de gyanítom, hogy ép csúcs forgalom van...
Miután alaposan megbizonyosodtam arról, hogy a tetőszerkezet nem omlik össze... 15 percen belül semmi kép. Helyet foglaltam az asztalnál.
– Úgy látom, már nem leszünk többen. Sziasztok, a nevem Ducker!
-Aidor, vágtam rá egyszerűen.
-Gondolom a hirdetésből, már rájöttetek, hogy miről is van szó így nem is, húznám sokáig az időt. Van valakinek kérdése? Habár fölös leges, de jelentkezek mint az iskolában és megvárom amíg mindenki rám figyel a jelenlévők közül.
Nem dől össze az épület? Kérdeztem volna... de nem kérdeztem, pedig magában foglalta az összes aggályomat és aggodalmam a küldetés első veszély forrása ként. Helyette inkább azt kérdeztem. [suttogva és előtte alaposan körülnéztem]
-Pontosan milyen... Nem voltam biztos benne, hogy mennyire bölcs dolog kiejteni a "kincs" szót ilyen nyilvánosan... itt még a falnak is füle van az a sárga indikátoros fazon meg kifejezetten gyanús, persze lehet, hogy csak az üldözési mániám... Végül arra jutottam, hogy fölösleges titkolózni elvégre ez a fazon[ utólag meggondolva, ostobaság volt] tele ragasztotta az "egész várost" na jó ez túlzás... de a hirdető táblákat biztosan, a felhívásával így akik esetleg nem ép... becsületes úton akarják megszerezni... feltételezhetően a megszerzőktől a kincset azok már úgyis mindenütt ott vannak. Így végül is félelem nélkül mondtam ki a szót: ... kincsről lenne szó? És a veszélyek is érdekelnének.
_________________
- Statok:
Élet:17[+4]=21 [105]
Fegyverkezelés:17[+8]=25
Erő/Irányítás:17 [+24]=41
Kitartás:17 [+2]=19
Gyorsaság:17[+9]=26
Speciális képesség: 15 [+4]=19
Páncél 55
- Jártaságok:
Keresés 3. szint
Észlelés 1. szint
Látás 2. szint
Nyomkövetés 1. szint
Érclátás T2
Növénylátás T2
Aidor- Harcművész
- Hozzászólások száma : 613
Join date : 2013. May. 16.
Tartózkodási hely : Solvik
Karakterlap
Szint: 18
Indikátor: Zöld
Céh: Angelic Voice
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
Az elmúlt fél évben gyakran tették fel nekem a kérdést, hogy lehetek még mindig csak egyes szintű? Erre a válaszom minden esetben az volt mert lusta vagyok, de ez nem fedi a valóságot. Három fő indoka volt annak, hogy nem vettem részt semmiféle tevékenységben itt a saoban. Az első amire leginkább ráfogtam az volt, hogy a játék kézikönyvét bővítettem vagy javítottam át a megszerzett információk alapján. A második, hogy valami rejtélyes oknál fogva a petem nem akart kikelni és idomárként sajnos elég nagy szükségem lett volna rá. A harmadik indok pedig leginkább a tudatalattimnak köszönhettem és ezt nem is vallanám be másnak, sőt nagyon még magamnak sem, de féltem. Féltem a haláltól és emiatt nem mertem kimozdulni a városok oltalmazó falai közül. Úgy tartottam, hogy előbb vagy utóbb megoldódnak nélkülem is a gondok, a frontharcosok megverik az utolsó bosst vagy a „kintiek” találnak megoldást arra miként vegyék le biztonságban a Nerve Geart. Fél év telt el azóta. A századik szint tizedéig sem jutottunk még el odakint pedig… nos semmit nem lehet tudni ami külön zavar. Ideje mozgósítanom magam hiszen részt vettem a bétában, ismerem a játékot, csak azok a fránya barlangok…
A tegnapi nap borzasztó lassan telt el a számomra. Nem volt kedve semmihez, se írni, se olvasni sem pedig egyéb máshoz ami Yukinak nem is tetszett és módszeres pusztítással kezdte el ezt kifejezni ma viszont elhatározásra jutottam. Elvállalok egy küldetést! Ahogy kilépek a fürdőből és a hajamat törölgettem már pörgött az agyam rajta, hogy melyik küldetést is fogadjam. Még emlékeztem a béta alatt lezajlott küldetésekre és bíztam abban, hogy valamelyik ott lesz közülük és majd azt vállalom el. Felöltözök és a város főterére vándorolok ahol a küldetés táblát vizsgálva kutattam valami feladat után. Yuki ez idő alatt a szokottnál nyugodtabban ül és türelmesen vár. Talán kifejezetten örül, hogy küldire megyünk.
- Nézzük csak! Tisztítsd meg a kazamatát…Nem! Egy földalatti kastély… hmm… Érdekesen hangzik de kizárt… Egy bánya…NEM! Jesszus minden kaland valami barlangba vezet? Nicsak kincsvadászat! – Akad meg a szemem egy újabb küldin és hangosan kezdem olvasni a leírást. - Ügyes harcosokat várok a Vadalma fogadóban, akik nem ijednek meg egy kazamata meglepetéseitől. Nem tudom mekkora a barlangrendszer de… Na azt hiszem itt ez is megbukott. – Lépek el a táblától – Gyere Yuki, azt hiszem holnapra marad a nagy kaland. – Szólok a kis tigrisnek és elindulok vissza a szállásomra.
Naplóbejegyzés: 2023.05.28
A tegnapi nap borzasztó lassan telt el a számomra. Nem volt kedve semmihez, se írni, se olvasni sem pedig egyéb máshoz ami Yukinak nem is tetszett és módszeres pusztítással kezdte el ezt kifejezni ma viszont elhatározásra jutottam. Elvállalok egy küldetést! Ahogy kilépek a fürdőből és a hajamat törölgettem már pörgött az agyam rajta, hogy melyik küldetést is fogadjam. Még emlékeztem a béta alatt lezajlott küldetésekre és bíztam abban, hogy valamelyik ott lesz közülük és majd azt vállalom el. Felöltözök és a város főterére vándorolok ahol a küldetés táblát vizsgálva kutattam valami feladat után. Yuki ez idő alatt a szokottnál nyugodtabban ül és türelmesen vár. Talán kifejezetten örül, hogy küldire megyünk.
- Nézzük csak! Tisztítsd meg a kazamatát…Nem! Egy földalatti kastély… hmm… Érdekesen hangzik de kizárt… Egy bánya…NEM! Jesszus minden kaland valami barlangba vezet? Nicsak kincsvadászat! – Akad meg a szemem egy újabb küldin és hangosan kezdem olvasni a leírást. - Ügyes harcosokat várok a Vadalma fogadóban, akik nem ijednek meg egy kazamata meglepetéseitől. Nem tudom mekkora a barlangrendszer de… Na azt hiszem itt ez is megbukott. – Lépek el a táblától – Gyere Yuki, azt hiszem holnapra marad a nagy kaland. – Szólok a kis tigrisnek és elindulok vissza a szállásomra.
Yuna- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 23
Join date : 2013. May. 10.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
Nio, Chancery, Aidor:
Ducker kicsit habozik, vagy épp gondolkozik de, végül a hangját kicsit lehalkítva válaszol Aidornak.
– Nos… én sem tudom egészen pontosan. Annyit tudok, hogy egy ládát kell keresnünk. Viszont komoly veszélytől nem kell tartanunk. Egyszerűbb csapdák és pár kis szintű mob van csak odalent az alapján, amit hallottam. Szerintem, nem jelenthet nagy problémát négyünknek. Nekem ez már nem az első kazamatám lesz. - húzta ki magát határozottan, mint aki csak egy könnyű ebéd elfogyasztására készül. - Általában a csapdák észlelése volt az én feladatom és eddig mindig sikerrel jártunk. Ti, pedig segítetek megtisztítani és kifosztani Kayaba egy újabb kazamatáját. - fejezte be egy magabiztos mosollyal.
– A barlang itt van a Kezdetek erdejében szóval, ha nincs más, akkor indulhatunk is, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk. - indítványozta, majd ha követitek, akkor szépen el is hagytátok a barátságtalan fogadót és egy kis séta után már a Kezdetek erdeje felé masíroztok.
Gyorsan, gond nélkül éritek el a fákat de, az erdőbe érve Ducker lassít, és mintha kicsit bizonytalanabbul haladna tovább. Néha megáll, körbenéz, majd elindul egy másik irányba, csak hogy pár lépés után megismételje a műveletet. Ezt párszor megismétli, és már azon kezdhetnétek törni a fejeteket, hogy tudja-e merre kell menni mikor hirtelen megáll.
– Megvan! Megjöttünk! - fordul felétek vigyorogva. Látszatra nem sokban különbözik az erdő ezen része a többitől és barlangnak sincs nyoma.
– Gyertek. - int és elindul majd hirtelen, eltűnik az egyik nagyobb bokorban. Csak a halkuló kiáltás hallatszódik utána - Vihííí! - és egy nagy csobbanás. Ha követitek, akkor észrevehetitek a bokor alatti lyukat. Elég széles hogy egy ember könnyedén átférjen, rajta viszont a járat nyílegyenesen lefelé halad és az alja sem látszódik. Utána mertek ugrani?
Yuna:
Látszólag egyik küldetés sem nyerte el a tetszésedet. Azonban ahogy elfordulsz a táblától egy srác lép oda hozzád. Kezdő felszerelése van még ennyivel a játék kezdete után is, bár nem kirívó dolog. Sokan vannak, akik az első szint városainak biztonságát keresik a kalandok helyett. Talán az egyetlen zavaró tényező a feje felett virító sárga indikátor.
– Bocs. Nem küldetést keresel éppen? Az a helyzet hogy a Kezdetek erdejében lenne dolgom de, nem szívesen mennék ki egyedül. - magyarázza zavartan. Egy kicsit halkabbra veszi a hangját. - Ha minden igaz akkor arany van ott elrejtve. - gyorsan körülpillant, hogy más is hallja-e aztán visszafordul hozzád. Habozik kicsit, aztán folytatja. - Viszont, sietnünk kéne, hogy odaérjünk mielőtt valaki más szerezi meg. - Várakozón néz rád. Ha nemet mondasz, akkor csalódottan elfordul, és egyedül indul el az erdő felé. Ha viszont beleegyezel, akkor láthatóan felderül az arca, és rögtön el is indul.
– Erre! - mutatja az utat, és gyors iramban halad a Kezdetek erdeje felé. A városon kívül azonban lelassul, és földet nézve lépked tovább. Láthatóan erősen koncentrál valamire ugyanakkor ideges is. Nem is szólal meg, amíg te nem töröd meg a csendet.
Sorrend: Nincs
Határidő: 3 nap/fő
//Bocs hogy ilyen sokáig tartott de mostanában nem nagyon volt időm írni. ><”//
Ducker kicsit habozik, vagy épp gondolkozik de, végül a hangját kicsit lehalkítva válaszol Aidornak.
– Nos… én sem tudom egészen pontosan. Annyit tudok, hogy egy ládát kell keresnünk. Viszont komoly veszélytől nem kell tartanunk. Egyszerűbb csapdák és pár kis szintű mob van csak odalent az alapján, amit hallottam. Szerintem, nem jelenthet nagy problémát négyünknek. Nekem ez már nem az első kazamatám lesz. - húzta ki magát határozottan, mint aki csak egy könnyű ebéd elfogyasztására készül. - Általában a csapdák észlelése volt az én feladatom és eddig mindig sikerrel jártunk. Ti, pedig segítetek megtisztítani és kifosztani Kayaba egy újabb kazamatáját. - fejezte be egy magabiztos mosollyal.
– A barlang itt van a Kezdetek erdejében szóval, ha nincs más, akkor indulhatunk is, hogy még sötétedés előtt visszaérjünk. - indítványozta, majd ha követitek, akkor szépen el is hagytátok a barátságtalan fogadót és egy kis séta után már a Kezdetek erdeje felé masíroztok.
Gyorsan, gond nélkül éritek el a fákat de, az erdőbe érve Ducker lassít, és mintha kicsit bizonytalanabbul haladna tovább. Néha megáll, körbenéz, majd elindul egy másik irányba, csak hogy pár lépés után megismételje a műveletet. Ezt párszor megismétli, és már azon kezdhetnétek törni a fejeteket, hogy tudja-e merre kell menni mikor hirtelen megáll.
– Megvan! Megjöttünk! - fordul felétek vigyorogva. Látszatra nem sokban különbözik az erdő ezen része a többitől és barlangnak sincs nyoma.
– Gyertek. - int és elindul majd hirtelen, eltűnik az egyik nagyobb bokorban. Csak a halkuló kiáltás hallatszódik utána - Vihííí! - és egy nagy csobbanás. Ha követitek, akkor észrevehetitek a bokor alatti lyukat. Elég széles hogy egy ember könnyedén átférjen, rajta viszont a járat nyílegyenesen lefelé halad és az alja sem látszódik. Utána mertek ugrani?
Yuna:
Látszólag egyik küldetés sem nyerte el a tetszésedet. Azonban ahogy elfordulsz a táblától egy srác lép oda hozzád. Kezdő felszerelése van még ennyivel a játék kezdete után is, bár nem kirívó dolog. Sokan vannak, akik az első szint városainak biztonságát keresik a kalandok helyett. Talán az egyetlen zavaró tényező a feje felett virító sárga indikátor.
– Bocs. Nem küldetést keresel éppen? Az a helyzet hogy a Kezdetek erdejében lenne dolgom de, nem szívesen mennék ki egyedül. - magyarázza zavartan. Egy kicsit halkabbra veszi a hangját. - Ha minden igaz akkor arany van ott elrejtve. - gyorsan körülpillant, hogy más is hallja-e aztán visszafordul hozzád. Habozik kicsit, aztán folytatja. - Viszont, sietnünk kéne, hogy odaérjünk mielőtt valaki más szerezi meg. - Várakozón néz rád. Ha nemet mondasz, akkor csalódottan elfordul, és egyedül indul el az erdő felé. Ha viszont beleegyezel, akkor láthatóan felderül az arca, és rögtön el is indul.
– Erre! - mutatja az utat, és gyors iramban halad a Kezdetek erdeje felé. A városon kívül azonban lelassul, és földet nézve lépked tovább. Láthatóan erősen koncentrál valamire ugyanakkor ideges is. Nem is szólal meg, amíg te nem töröd meg a csendet.
Sorrend: Nincs
Határidő: 3 nap/fő
//Bocs hogy ilyen sokáig tartott de mostanában nem nagyon volt időm írni. ><”//
A hozzászólást Ducker összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szomb. Jún. 08 2013, 13:55-kor.
Ducker- Mesélő
- Hozzászólások száma : 80
Join date : 2013. May. 18.
Karakterlap
Szint: 1
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
Ducker és a kincsvadászok
Ahogy gondoltam igazán maga se tudja, hogy volta kép mire számíthatunk csak hallomásból. A kérdés csak az, hogy kitől hallotta, hogy kincs van ott és kis szintű mobok. Ha valóban olyan kis szintűek inkább magam kerestem volna meg a kincset mintsem, hogy megosszam valaki mással a titkot, gondoltam miközben azon filóztam, hogy Ducker kitől halhatott erről. Persze az is lehet, hogy ez is Kayaba egyik küldetése és így szerzett tudomást róla Ducker. És ebben az utóbbi lehetőségben reménykedek, különben nagy valószínűséggel Duckert átverték, vagy az illető többet ivott a keleténél. Hm... egyáltalán le lehet részegedni a SAO-ban? Na mindegy, már eldöntöttem, hogy megyek és eme omladozó épülethez képest egy kis barlangrendszer tele kis szintű lényekkel délutáni kiruccanásnak hangzik.
A kezdetek erdeje... szeretem ezt az erdőt, veszély gyakorlatilag nincs is és igazén kellemes kikapcsolódási lehetőség, azonban kétségtelen, hogy ide remekekül el lehet rejteni bármilyen közepes kategóriájú barlang nyílást. Ahogy ez azt is mutatta, hogy Duckernek láthatólag ötlete sincs arról merre tovább. Persze a csodával határos módon csak oda találtunk egy barlanghoz, bár jelenlegi vezetőnk barlang kereső tehetsége révén simán eltudnám képzelni, hogy ez nem az a barlang amit keresünk. Ennek lennére, habozás nélkül beugrott oda. A "barlang" nyílás inkább hasonlított egy lyukra a földben mintsem egy igazi barlang nyílásra, valahogy kicsit... nagyobbra számítottam. De ez van, talán valami víz gyűjtő.
Most komolyan? Nem veszélyes ez? Mondom, de még mielőtt bárki bármit szólhatott volna én is beugrottam.... az alján gyanítom víz van... a csobbanásból ítélve...
Ahogy gondoltam igazán maga se tudja, hogy volta kép mire számíthatunk csak hallomásból. A kérdés csak az, hogy kitől hallotta, hogy kincs van ott és kis szintű mobok. Ha valóban olyan kis szintűek inkább magam kerestem volna meg a kincset mintsem, hogy megosszam valaki mással a titkot, gondoltam miközben azon filóztam, hogy Ducker kitől halhatott erről. Persze az is lehet, hogy ez is Kayaba egyik küldetése és így szerzett tudomást róla Ducker. És ebben az utóbbi lehetőségben reménykedek, különben nagy valószínűséggel Duckert átverték, vagy az illető többet ivott a keleténél. Hm... egyáltalán le lehet részegedni a SAO-ban? Na mindegy, már eldöntöttem, hogy megyek és eme omladozó épülethez képest egy kis barlangrendszer tele kis szintű lényekkel délutáni kiruccanásnak hangzik.
A kezdetek erdeje... szeretem ezt az erdőt, veszély gyakorlatilag nincs is és igazén kellemes kikapcsolódási lehetőség, azonban kétségtelen, hogy ide remekekül el lehet rejteni bármilyen közepes kategóriájú barlang nyílást. Ahogy ez azt is mutatta, hogy Duckernek láthatólag ötlete sincs arról merre tovább. Persze a csodával határos módon csak oda találtunk egy barlanghoz, bár jelenlegi vezetőnk barlang kereső tehetsége révén simán eltudnám képzelni, hogy ez nem az a barlang amit keresünk. Ennek lennére, habozás nélkül beugrott oda. A "barlang" nyílás inkább hasonlított egy lyukra a földben mintsem egy igazi barlang nyílásra, valahogy kicsit... nagyobbra számítottam. De ez van, talán valami víz gyűjtő.
Most komolyan? Nem veszélyes ez? Mondom, de még mielőtt bárki bármit szólhatott volna én is beugrottam.... az alján gyanítom víz van... a csobbanásból ítélve...
_________________
- Statok:
Élet:17[+4]=21 [105]
Fegyverkezelés:17[+8]=25
Erő/Irányítás:17 [+24]=41
Kitartás:17 [+2]=19
Gyorsaság:17[+9]=26
Speciális képesség: 15 [+4]=19
Páncél 55
- Jártaságok:
Keresés 3. szint
Észlelés 1. szint
Látás 2. szint
Nyomkövetés 1. szint
Érclátás T2
Növénylátás T2
Aidor- Harcművész
- Hozzászólások száma : 613
Join date : 2013. May. 16.
Tartózkodási hely : Solvik
Karakterlap
Szint: 18
Indikátor: Zöld
Céh: Angelic Voice
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
Figyelmesen hallgatom és bólogatok Ducker magyarázatára. Kisebb moboktól nem félek, főleg a majommal való összecsapás óta, és azóta még fejlődtem is, plusz amúgy sem vagyunk egyedül. A csapdákat pedig mondta, majd ő elrendezi, de ha mégis eltűnne... hát, akkor is megoldjuk valahogy. Nincs olyan akadály, amit ne lehetne megoldani, nemigaz?
A Kezdetek Erdejének hallatán még inkább felpörgök, azt a helyet legalább jól ismerem. Mikor már ott vagyunk és követjük jelenlegi mentorunkat, a vége felé már-már elbizonytalanodom, hogy lesz-e egyáltalán bármi is az egész kalandból. Álomkelő is kíváncsian pislog erre-arra, felmászik a fákra, illegeti magát, gyakorol, mintha semmi gondja nem lenne az életben. Irigylem.
Közben megnézem magamnak a társaimat is, had tudjam, kikkel állok szemben. Egy harcművész, egy árnyharcos, és én, mint idomár. Nem is olyan rossz párosítás. Az árnyharcos gyors, mérgezős, ilyesmi, a harcművész meg... najó, őket nem ismerem, de majd most meg fogom. Nem tudom, mennyire erősek vagy ügyesek, de bízom bennük, én meg ismerem a saját korlátaimat.
Mire feleszmélek, Ducker már sivítva ugrik lefelé. Mivan? Oda le kéne menni utána? Nemáá, koszos leszek ><
Nagyot sóhajtok. Kosz vagy sem, itt úgyse számít, nem úgy fogok hazamenni, mintha a kutya szájából rángattak volna elő, és nem fogok kikapni, nemigaz? Ebben a világban független vagyok, egy kis por vagy sár nem számít. Az árnyharcos is egyből megindul, ami még több bátorságra ad okot nekem is.
-Álom, gyere! -szólok a társamnak, aki láthatólag nem igazán szeretné követni a társaságot, de kénytelen lesz. Magamhoz kapom a kis dögöt, a mellkasomhoz szorítom, amennyire egy állatot szokás, és lehajolok a lyuk fölé.
-Hé, ugye nem mély az az izé? -utalok a vízre. Kicsit tartok tőle, mert nem tudok úszni, szóval mindenképp megvárom a választ. Ha azt mondják, nem mély, akkor óvatosan én is lecsusszanok, ha azt mondják igen, akkor még hozzáteszem, hogy tessék engem elkapni légyszíves akkor és kihúzni, köszönöm ^^
A Kezdetek Erdejének hallatán még inkább felpörgök, azt a helyet legalább jól ismerem. Mikor már ott vagyunk és követjük jelenlegi mentorunkat, a vége felé már-már elbizonytalanodom, hogy lesz-e egyáltalán bármi is az egész kalandból. Álomkelő is kíváncsian pislog erre-arra, felmászik a fákra, illegeti magát, gyakorol, mintha semmi gondja nem lenne az életben. Irigylem.
Közben megnézem magamnak a társaimat is, had tudjam, kikkel állok szemben. Egy harcművész, egy árnyharcos, és én, mint idomár. Nem is olyan rossz párosítás. Az árnyharcos gyors, mérgezős, ilyesmi, a harcművész meg... najó, őket nem ismerem, de majd most meg fogom. Nem tudom, mennyire erősek vagy ügyesek, de bízom bennük, én meg ismerem a saját korlátaimat.
Mire feleszmélek, Ducker már sivítva ugrik lefelé. Mivan? Oda le kéne menni utána? Nemáá, koszos leszek ><
Nagyot sóhajtok. Kosz vagy sem, itt úgyse számít, nem úgy fogok hazamenni, mintha a kutya szájából rángattak volna elő, és nem fogok kikapni, nemigaz? Ebben a világban független vagyok, egy kis por vagy sár nem számít. Az árnyharcos is egyből megindul, ami még több bátorságra ad okot nekem is.
-Álom, gyere! -szólok a társamnak, aki láthatólag nem igazán szeretné követni a társaságot, de kénytelen lesz. Magamhoz kapom a kis dögöt, a mellkasomhoz szorítom, amennyire egy állatot szokás, és lehajolok a lyuk fölé.
-Hé, ugye nem mély az az izé? -utalok a vízre. Kicsit tartok tőle, mert nem tudok úszni, szóval mindenképp megvárom a választ. Ha azt mondják, nem mély, akkor óvatosan én is lecsusszanok, ha azt mondják igen, akkor még hozzáteszem, hogy tessék engem elkapni légyszíves akkor és kihúzni, köszönöm ^^
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
Hosszas tanakodás után aztán végül egyetlen küldetés sem nyeri el a tetszésem és kissé csalódottan fordulok el a táblától de amint, hogy ezt megtettem egy felettébb jóképű és aranyosnak tűnő fiú lép oda hozzám. A srác elmondja, hogy a kezdetek erdejében lenne némi elintézni valója és szüksége lenne valakire aki betársul mellé.
- Nos… - Végig nézek a fiún miközben tanakodom, kezdő felszerelésben van abban biztos vagyok így valószínű a szintje is az máskülönben aggodalom nélkül bemehetne az erdőbe de másrészről az indikátora sárga. Valakire rátámadt vagy meg is ölt valakit de már lement a piros jelzés és ez felettébb elbizonytalanít. Már épp nyögném ki a nemleges választ mire Yuki a fiú lábának dörgölődzve hízeleg neki. – Ne haragudj! – Szabadkozom és ölbe veszem a kis tigrist. – Rendben segítek! – Válaszolom. Meggondoltam magam mikor láttam Yuki reakcióját a fiúra és ezek szerint a bizalmába is fogadta. Még nem tudom adjak hitelt az ő szavára de egy esélyt mindenképp adok neki. A fiú megörül és gyors léptekkel elindul az erdő felé én pedig követem őt. Kissé nehézkesen tudom csak tartani a lépést de amint kiérünk a városból lelassít így már utol tudom őt érni. Yukit leteszem a földre, hogy a saját lábán haladjon tovább én pedig biztos ami biztos alapon készenlétben tartom a hazatérés kristályom.
- Nekem nincs nyomkövetés jártasságom így nem látom de keresel valamit? – Kérdem a fiút látva, hogy egyfolytában a földet nézi. –Egyébként miféle kincsről van szó és egyébként a nevedet sem tudom még. – Töröm meg a csendet. Az igazat megvallva kételkedtem a kincs létezésében vagy legalábbis már réges-rég megtalálhatták azt.
- Nos… - Végig nézek a fiún miközben tanakodom, kezdő felszerelésben van abban biztos vagyok így valószínű a szintje is az máskülönben aggodalom nélkül bemehetne az erdőbe de másrészről az indikátora sárga. Valakire rátámadt vagy meg is ölt valakit de már lement a piros jelzés és ez felettébb elbizonytalanít. Már épp nyögném ki a nemleges választ mire Yuki a fiú lábának dörgölődzve hízeleg neki. – Ne haragudj! – Szabadkozom és ölbe veszem a kis tigrist. – Rendben segítek! – Válaszolom. Meggondoltam magam mikor láttam Yuki reakcióját a fiúra és ezek szerint a bizalmába is fogadta. Még nem tudom adjak hitelt az ő szavára de egy esélyt mindenképp adok neki. A fiú megörül és gyors léptekkel elindul az erdő felé én pedig követem őt. Kissé nehézkesen tudom csak tartani a lépést de amint kiérünk a városból lelassít így már utol tudom őt érni. Yukit leteszem a földre, hogy a saját lábán haladjon tovább én pedig biztos ami biztos alapon készenlétben tartom a hazatérés kristályom.
- Nekem nincs nyomkövetés jártasságom így nem látom de keresel valamit? – Kérdem a fiút látva, hogy egyfolytában a földet nézi. –Egyébként miféle kincsről van szó és egyébként a nevedet sem tudom még. – Töröm meg a csendet. Az igazat megvallva kételkedtem a kincs létezésében vagy legalábbis már réges-rég megtalálhatták azt.
Yuna- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 23
Join date : 2013. May. 10.
Karakterlap
Szint: 3
Indikátor: -
Céh: -
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
Nem sok mindet mondott küldetésünk feladója, de valószínűleg ő se tudott sokkal többet az ügyről, mint mi. De egy ilyen kincsvadászatnál mire lehet számítani? Rejtélyekre és titkokra, ami miatt érthető. És mivel Ducker szerint csekély a veszély, ezért talán nem is baj,hogy ennyire nem tudunk semmit. Csak a végén érje meg a küldetés.
Ültem szótlanul a romos kocsma egyik roskatag székén, melyre lehuppantam először érkezésemkor. Nemigen agyaltam a dolgon,hogy vajon mi vár ránk, lesz ami lesz én ott leszek.
A kis csapat Ducker bevezetője után el is indult aki jelölt irány felé, bár pontosan nekem fogalmam se volt merre van az a kincs. Tág fogalom, az, hogy a Kezdetek Erdejében, ezért hátul mentem, és figyeltem. Az utóbbi némiképpen nehézkesnek bizonyult.
Séta közben volt egy olyan sejtésem, hogy eltévedtünk, mivel Ducker össze vissza kóválygott. Hol erre ment, hol arra, nemigen tudtam követni, de szerintem nagyon más se. Viszont nemrég még a kocsmába említette, hogy a csapdák keresése a specialitása, tehát, az se kizárt, hogy most is gyakorolta hivatását. Bár, mint végül kiderült; egyik tippem se állta meg a helyét. Ducker a bejáratát kereste a kazamatának, ahol az a bizonyos kincs található. Meg is találta, bár én nem egészen így képzeltem el egy kazamatát...
Egy bokor alatt volt a bejárat, bár nem hinném, hogy szokványos. Bár ebben a világban ki tudja mi a megszokott, és mi a rendhagyó. Mindenesetre a bejárat egy nyíl egyenes vájat, mely alján ki tudja milyen mély víz volt. Remek, nem hoztam fürdőruhát... Sóhajtottam és néztem le a lyuk mélyére,amit nem láttam. Majd végül én is bele ugrottam a többiek után.
Ültem szótlanul a romos kocsma egyik roskatag székén, melyre lehuppantam először érkezésemkor. Nemigen agyaltam a dolgon,hogy vajon mi vár ránk, lesz ami lesz én ott leszek.
A kis csapat Ducker bevezetője után el is indult aki jelölt irány felé, bár pontosan nekem fogalmam se volt merre van az a kincs. Tág fogalom, az, hogy a Kezdetek Erdejében, ezért hátul mentem, és figyeltem. Az utóbbi némiképpen nehézkesnek bizonyult.
Séta közben volt egy olyan sejtésem, hogy eltévedtünk, mivel Ducker össze vissza kóválygott. Hol erre ment, hol arra, nemigen tudtam követni, de szerintem nagyon más se. Viszont nemrég még a kocsmába említette, hogy a csapdák keresése a specialitása, tehát, az se kizárt, hogy most is gyakorolta hivatását. Bár, mint végül kiderült; egyik tippem se állta meg a helyét. Ducker a bejáratát kereste a kazamatának, ahol az a bizonyos kincs található. Meg is találta, bár én nem egészen így képzeltem el egy kazamatát...
Egy bokor alatt volt a bejárat, bár nem hinném, hogy szokványos. Bár ebben a világban ki tudja mi a megszokott, és mi a rendhagyó. Mindenesetre a bejárat egy nyíl egyenes vájat, mely alján ki tudja milyen mély víz volt. Remek, nem hoztam fürdőruhát... Sóhajtottam és néztem le a lyuk mélyére,amit nem láttam. Majd végül én is bele ugrottam a többiek után.
_________________
- 20.Szint:
- Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70
Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)
- Futnak:
- Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
Nio- Harcművész
- Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
Aidor, Chan, Nio:
Hipp-hopp leértek a járat aljára. A jó hír az, hogy a pocsolya nem mély. Körülbelül térdig ér, viszont az egész termet beborítja a sekély víz, a terem pedig elég nagy ahhoz, hogy fényforrás nélkül ne lássátok be teljes egészében. A rossz hír meg az, hogy egymásra estetek, így az egész kalandotokat nem ártana azzal kezdenetek, hogy kiválogatjátok a saját végtagjaitokat. Miután teljesítettétek ezt a feladatot és azon is túlteszitek magatokat, hogy csuromvizesek lettetek, Ducker kioszt mindenkinek egy-egy Gyertya Kristályt.
- Nem tart sokáig, egyszerre csak az egyikőtök aktiválja - tanácsolja büszkén, és ha egyikőtök használatba vette a sajátját, akkor végre felfedezhetitek a sötét lyukat. Nos, nincs rajta sok felfedezni való, ami azt illeti. Falak, falak, és falak mindenfelé, leszámítva egy szűk nyílást tőletek úgy tíz-tizenöt méterre.
- Menjünk! Én haladok elöl és semlegesítem a csapdákat - vigyorog lelkesen, és már meg is indul, végiggázolva a vízben a kijárat felé. Vigyázzatok, a nyílás olyasféle, mint egy küszöb, könnyű orra esni benne, hiszen alig látszik ki a vízből a lépcső teteje. Nem kell sokat mennetek, és egy keresztfolyosóba torkollik a nem túl széles, áporodott levegőjű járat. Kiáltás hangja visszhangzik benne, és alig pár pillanattal később feltűnik egy barna hajú, kétségbeesetten menekülő alak, őt pedig négy Kobold üldözi.
- Mentsük meg! - fordul felétek Ducker, és fegyverét elővonva már fut is segíteni a katanával hadonászó férfinak.
Yuna:
A fiú jószerivel megrezzen, mikor hozzászólsz, annyira koncentrál. Mikor rájön, hogy csak te szólaltál meg, kicsit megnyugszik, de a nyugtalansága tapintható, könnyen észrevehető marad még számodra is. Ugyanakkor a viselkedése nem adhat gyanúra okot, sokkal inkább tűnik úgy, hogy valami tőled független dologtól tart, mintha paranoiás lenne.
- Bocs, Titus vagyok. És te... vagyis ti? - kérdez vissza, majd a választ követően folytatja - Én sem tudom pontosan, csak azt, hogy egy kapu maradványait kell keresnünk - említi meg kissé tétovázva, és felemeli a fejét, hogy körbekémleljen, nem hallotta-e valaki. Kerüli a tekinteted és idegesen vakarózik, majd visszatér a talaj pásztázásához. Ha segítesz neki, akkor az egyik facsoport mögött felfedezhetsz egy ösvényt, amit egy ponton két derékig érő kőoszlop szegélyez. Egyenetlen, megtört tetejük és eltérő magasságuk arról árulkodik, hogy az építménynek nem ez a teljes alakja. Talán pont ez lenne a romos kapu?
Átveszem a mesélést Duckertől. Lévén régen indult a küldi, a pontjaitokat majd újra elkérem, ha szükség lesz rá, addig lehet még fejlődni, szintet lépni.
Sorrend: nincs
Határidő: 4 nap/fő
Hipp-hopp leértek a járat aljára. A jó hír az, hogy a pocsolya nem mély. Körülbelül térdig ér, viszont az egész termet beborítja a sekély víz, a terem pedig elég nagy ahhoz, hogy fényforrás nélkül ne lássátok be teljes egészében. A rossz hír meg az, hogy egymásra estetek, így az egész kalandotokat nem ártana azzal kezdenetek, hogy kiválogatjátok a saját végtagjaitokat. Miután teljesítettétek ezt a feladatot és azon is túlteszitek magatokat, hogy csuromvizesek lettetek, Ducker kioszt mindenkinek egy-egy Gyertya Kristályt.
- Nem tart sokáig, egyszerre csak az egyikőtök aktiválja - tanácsolja büszkén, és ha egyikőtök használatba vette a sajátját, akkor végre felfedezhetitek a sötét lyukat. Nos, nincs rajta sok felfedezni való, ami azt illeti. Falak, falak, és falak mindenfelé, leszámítva egy szűk nyílást tőletek úgy tíz-tizenöt méterre.
- Menjünk! Én haladok elöl és semlegesítem a csapdákat - vigyorog lelkesen, és már meg is indul, végiggázolva a vízben a kijárat felé. Vigyázzatok, a nyílás olyasféle, mint egy küszöb, könnyű orra esni benne, hiszen alig látszik ki a vízből a lépcső teteje. Nem kell sokat mennetek, és egy keresztfolyosóba torkollik a nem túl széles, áporodott levegőjű járat. Kiáltás hangja visszhangzik benne, és alig pár pillanattal később feltűnik egy barna hajú, kétségbeesetten menekülő alak, őt pedig négy Kobold üldözi.
- Mentsük meg! - fordul felétek Ducker, és fegyverét elővonva már fut is segíteni a katanával hadonászó férfinak.
Yuna:
A fiú jószerivel megrezzen, mikor hozzászólsz, annyira koncentrál. Mikor rájön, hogy csak te szólaltál meg, kicsit megnyugszik, de a nyugtalansága tapintható, könnyen észrevehető marad még számodra is. Ugyanakkor a viselkedése nem adhat gyanúra okot, sokkal inkább tűnik úgy, hogy valami tőled független dologtól tart, mintha paranoiás lenne.
- Bocs, Titus vagyok. És te... vagyis ti? - kérdez vissza, majd a választ követően folytatja - Én sem tudom pontosan, csak azt, hogy egy kapu maradványait kell keresnünk - említi meg kissé tétovázva, és felemeli a fejét, hogy körbekémleljen, nem hallotta-e valaki. Kerüli a tekinteted és idegesen vakarózik, majd visszatér a talaj pásztázásához. Ha segítesz neki, akkor az egyik facsoport mögött felfedezhetsz egy ösvényt, amit egy ponton két derékig érő kőoszlop szegélyez. Egyenetlen, megtört tetejük és eltérő magasságuk arról árulkodik, hogy az építménynek nem ez a teljes alakja. Talán pont ez lenne a romos kapu?
Átveszem a mesélést Duckertől. Lévén régen indult a küldi, a pontjaitokat majd újra elkérem, ha szükség lesz rá, addig lehet még fejlődni, szintet lépni.
Sorrend: nincs
Határidő: 4 nap/fő
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
//Hopp, észre se vettem, gomenne //
Oké, ez az én kezem, ez meg az én lábam... hopp, ez valaki más keze, nem tudom, ki hagyta el, de tessék. Viccelődést félretéve amint összeszedem magam, a macskámat is kihalászom a vízből, aki mogorva képpel adja a tudtomra, hogy ez neki nagyon nem tetszett, és ha lehet, ne ismételjem meg (oooh, ha tudná, mi minden vár még rá).
Miután a Gyertya-kristályokat is megkaptuk, úgy látom jónak, ha először én gyújtom meg, a többiek pedig nyugodtan eltehetik. Miközben követjük Duckert, nem tudom a szemem levenni a kristályról, majd felszólalok.
-Apropó, nem akar majd venni valaki tőlem egy Boldog Szülinapot Kristályt? Nemrég fejlesztettem ki, nagyon szép, használat után színes csíkokat ereget meg trombitál és énekli a boldog szülinapot-ot. Ingyen próbaterméket is adok, sőt, ha most rendeltek, még egy kristályt kaptok ajándékba, csak 20.000 aranyért! Hát nem fantasztikus ajánlat?
Majd kuncogva előkaparom a ruhám alól a kisördögöt és elpöccintem a távolba. Amaz egy halk sikítással belecsobban a vízbe és buborékokat eregetve elmerül. -Bocs, a lurkó megint megviccelt. A kristály eredeti ára 10.000 arany :3
Álomkelő tüsszent egy lelkeset, mikor beérünk a keresztfolyosóra, valószínűleg ez az áporodott légkör nem tetszik neki. Viszont nem aggódhatok érte sokat, mert fülsüketítő kiáltással akció lendül tőlünk nem messze, és persze kazamata-beli kalandjaim első mobjaival is szembe találom magam. Négy Kobold, meg egy bajba jutott idegen. Véletlen vakszerencse, hogy mi is pont négyen vagyunk?
-Nosza... -vigyorodom el, majd Ducker neki is áll megtámadni valamelyik támadót. Én egy másikat veszek célba, de jómagam nem indulok neki teljes sebességgel; a macskát küldöm ellene, hogy nagyobb sebzésével hamar elintézze.
Oké, ez az én kezem, ez meg az én lábam... hopp, ez valaki más keze, nem tudom, ki hagyta el, de tessék. Viccelődést félretéve amint összeszedem magam, a macskámat is kihalászom a vízből, aki mogorva képpel adja a tudtomra, hogy ez neki nagyon nem tetszett, és ha lehet, ne ismételjem meg (oooh, ha tudná, mi minden vár még rá).
Miután a Gyertya-kristályokat is megkaptuk, úgy látom jónak, ha először én gyújtom meg, a többiek pedig nyugodtan eltehetik. Miközben követjük Duckert, nem tudom a szemem levenni a kristályról, majd felszólalok.
-Apropó, nem akar majd venni valaki tőlem egy Boldog Szülinapot Kristályt? Nemrég fejlesztettem ki, nagyon szép, használat után színes csíkokat ereget meg trombitál és énekli a boldog szülinapot-ot. Ingyen próbaterméket is adok, sőt, ha most rendeltek, még egy kristályt kaptok ajándékba, csak 20.000 aranyért! Hát nem fantasztikus ajánlat?
Majd kuncogva előkaparom a ruhám alól a kisördögöt és elpöccintem a távolba. Amaz egy halk sikítással belecsobban a vízbe és buborékokat eregetve elmerül. -Bocs, a lurkó megint megviccelt. A kristály eredeti ára 10.000 arany :3
Álomkelő tüsszent egy lelkeset, mikor beérünk a keresztfolyosóra, valószínűleg ez az áporodott légkör nem tetszik neki. Viszont nem aggódhatok érte sokat, mert fülsüketítő kiáltással akció lendül tőlünk nem messze, és persze kazamata-beli kalandjaim első mobjaival is szembe találom magam. Négy Kobold, meg egy bajba jutott idegen. Véletlen vakszerencse, hogy mi is pont négyen vagyunk?
-Nosza... -vigyorodom el, majd Ducker neki is áll megtámadni valamelyik támadót. Én egy másikat veszek célba, de jómagam nem indulok neki teljes sebességgel; a macskát küldöm ellene, hogy nagyobb sebzésével hamar elintézze.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
//kijöttünk a formából, akkor esünk neki
elnézést a nyelvtani hibákért, de a microsof world állandóan lefagy a géppel együtt, mikor meg nyitom és már elegem van belőle//
Uf Szisszentem fel mikor váratlanul egy macska pottyant a fejemre... biztos macska volt? Majd megint mikor az egyik ideiglenes csapattársam és így tovább.
Akkor se volt jobb a helyzet mikor valaki a képembe könyökölt illetve azt hittem,de jobban átgondolva az egy térd volt... vagy kettő? Úgy fest kezdek begolyózni, túl sok ütést kaptam hirtelenjében. A víz elég kemény volt... vagy ez nem is víz hanem valaki alattam? Ezek szerint középtájon lehetek. Legalább is azt hiszem... és gondolom az alólam jövő nyögés se véletlen. Majd némi hadakozás után nekem is sikerült kikeverednem a kupacból és ténylegesen bele estem a vízbe. De még mielőtt csak gondoltam volna arra, hogy talán úszni kéne, földet is értem... illetve a víz aljára. Úgy fest egyáltalán nem mély. Gondoltam miközben felálltam. Fentről áramlott némi fény, de ha nem lenne az a nyílás itt korom sötét lenne. Illetve az is lesz ha mélyebbre merészkedünk. Szerencsére vezetőnk is összeszedte magát és felmutatta az első érdemleges dolgot amit saját szememmel is láttam. Néhány fény kristályt, amiket szét is osztott. Miután a macskás lány magára vállalta a kő meg gyújtását én nyugodtan elraktam a sajátomat. Közben néhány bólintással jeleztem egyetértésemet és jóváhagyásomat. A fény barátságosan világított, igazán kellemes hangulatot teremtve. De nem sokáig tudtuk élvezni ugyanis kaptunk egy igen komoly üzleti ajánlatot. boldog szülinapot kristály? Minek az? Énekelni mi is tudunk. És főleg ennyiért? Persze nem mondtam ki... inkább csak annyit feleltem:
Kösz, azt hiszem passzolom.
Aztán elhallgattam. Egy darabig még simán haladtunk... még, ha bár Ducker mégis csak árulkodott némi előre látásról, de ez még kevés ahhoz, hogy ne találgassak, hogy melyik sarkon fognunk oroszlán ketrecbe pottyanni. Nos ketrec az nem volt... és oroszlán se... helyette egy idióta fazon volt aki azt hiszi a koboldok jó játszótársak. Nos... fogócskázni kétségtelenül jól tudnak, de a szabálykönyv menekülő elkapása utáni rész felett mintha átlapoztak volna, mert gondolom magamnak se kell ecsetelnem, hogy mit tesznek azokkal akiket elkapnak.
Megforgattam a nyakam és gondtalanul csak annyit mondtam:
Hát jól van.
Úgy tűnik 1 vs 1-et akarunk játszani. Ép elegen vagyunk hozzá. Így Ducker és a macskás lány után én is kiválasztottam a magam célpontját. Az pedig a leghátsó kobold volt.
Tőreimet előkapva rohamoztam meg és, hogy elkerüljem a gyorsabbakkal az összetűzést elhajítottam felettük a tőröm így mindegyikük háta mögé kerülve, megkísérlem egy lerohanó támadással hátba támadni a leghátul jövő koboldot.
elnézést a nyelvtani hibákért, de a microsof world állandóan lefagy a géppel együtt, mikor meg nyitom és már elegem van belőle//
Uf Szisszentem fel mikor váratlanul egy macska pottyant a fejemre... biztos macska volt? Majd megint mikor az egyik ideiglenes csapattársam és így tovább.
Akkor se volt jobb a helyzet mikor valaki a képembe könyökölt illetve azt hittem,de jobban átgondolva az egy térd volt... vagy kettő? Úgy fest kezdek begolyózni, túl sok ütést kaptam hirtelenjében. A víz elég kemény volt... vagy ez nem is víz hanem valaki alattam? Ezek szerint középtájon lehetek. Legalább is azt hiszem... és gondolom az alólam jövő nyögés se véletlen. Majd némi hadakozás után nekem is sikerült kikeverednem a kupacból és ténylegesen bele estem a vízbe. De még mielőtt csak gondoltam volna arra, hogy talán úszni kéne, földet is értem... illetve a víz aljára. Úgy fest egyáltalán nem mély. Gondoltam miközben felálltam. Fentről áramlott némi fény, de ha nem lenne az a nyílás itt korom sötét lenne. Illetve az is lesz ha mélyebbre merészkedünk. Szerencsére vezetőnk is összeszedte magát és felmutatta az első érdemleges dolgot amit saját szememmel is láttam. Néhány fény kristályt, amiket szét is osztott. Miután a macskás lány magára vállalta a kő meg gyújtását én nyugodtan elraktam a sajátomat. Közben néhány bólintással jeleztem egyetértésemet és jóváhagyásomat. A fény barátságosan világított, igazán kellemes hangulatot teremtve. De nem sokáig tudtuk élvezni ugyanis kaptunk egy igen komoly üzleti ajánlatot. boldog szülinapot kristály? Minek az? Énekelni mi is tudunk. És főleg ennyiért? Persze nem mondtam ki... inkább csak annyit feleltem:
Kösz, azt hiszem passzolom.
Aztán elhallgattam. Egy darabig még simán haladtunk... még, ha bár Ducker mégis csak árulkodott némi előre látásról, de ez még kevés ahhoz, hogy ne találgassak, hogy melyik sarkon fognunk oroszlán ketrecbe pottyanni. Nos ketrec az nem volt... és oroszlán se... helyette egy idióta fazon volt aki azt hiszi a koboldok jó játszótársak. Nos... fogócskázni kétségtelenül jól tudnak, de a szabálykönyv menekülő elkapása utáni rész felett mintha átlapoztak volna, mert gondolom magamnak se kell ecsetelnem, hogy mit tesznek azokkal akiket elkapnak.
Megforgattam a nyakam és gondtalanul csak annyit mondtam:
Hát jól van.
Úgy tűnik 1 vs 1-et akarunk játszani. Ép elegen vagyunk hozzá. Így Ducker és a macskás lány után én is kiválasztottam a magam célpontját. Az pedig a leghátsó kobold volt.
Tőreimet előkapva rohamoztam meg és, hogy elkerüljem a gyorsabbakkal az összetűzést elhajítottam felettük a tőröm így mindegyikük háta mögé kerülve, megkísérlem egy lerohanó támadással hátba támadni a leghátul jövő koboldot.
_________________
- Statok:
Élet:17[+4]=21 [105]
Fegyverkezelés:17[+8]=25
Erő/Irányítás:17 [+24]=41
Kitartás:17 [+2]=19
Gyorsaság:17[+9]=26
Speciális képesség: 15 [+4]=19
Páncél 55
- Jártaságok:
Keresés 3. szint
Észlelés 1. szint
Látás 2. szint
Nyomkövetés 1. szint
Érclátás T2
Növénylátás T2
Aidor- Harcművész
- Hozzászólások száma : 613
Join date : 2013. May. 16.
Tartózkodási hely : Solvik
Karakterlap
Szint: 18
Indikátor: Zöld
Céh: Angelic Voice
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
Az események lassan, de biztosan kezdenek elindulni a küldetéssel együtt, ami eléggé jó hír, bár egy-két dolgot kihagytam volna a mai napból. Kezdve azzal, hogy bőrig áztam én is, mint minden résztvevő már a küldetés elején. Bár a dolgok innentől tényleg izgalmasabbak lettek.
Amint leértünk a bejárathoz egy alacsonyabb vízállású medencében vagy valami hasonlóba érkeztünk le. Nem volt valami sok fény idelent, de valaki gondolt erre és fel is volt készülve erre az eshetőségre is. Ducker adott mindenkinek egy-egy kristályt mellyel világítani lehet, de meg kell hagyni, nem volt sok látnivaló. A kopár falakat leszámítva csak egy üreget láttunk, ami az utunk folytatását is megjelölte, mivel nem volt más út csak az.
A szűk és bukkanókkal teli nyíláson először idegenvezetőnk ment át. Ha jól emlékszem csapdákat keresett, bár nem vagyok benne biztos, hogy olyan közel lennénk, hogy szükség volna rájuk. Viszont, mint kiderült nem vagyunk egyedül.
Egy menekülőalak képe rajzolódott ki a nyíláson túl, akit éppen koboldok üldöztek. De vajon mit keres itt az a valaki? Talán a kincs kell neki? Mindenesetre bármiért is legyen itt, bajba van és segítségre szorul. Ahogy meg Ducker is mondta, "Mentsük meg!".
Egyre jobban használom fegyveremet, egyre több "funkcióját" fedeztem fel, így elővettem és az egyik üldöző kobold felé hajítottam lándzsámat. Hirtelen ötlet volt, de mint kiderült igencsak hatásosnak bizonyult.
Amint leértünk a bejárathoz egy alacsonyabb vízállású medencében vagy valami hasonlóba érkeztünk le. Nem volt valami sok fény idelent, de valaki gondolt erre és fel is volt készülve erre az eshetőségre is. Ducker adott mindenkinek egy-egy kristályt mellyel világítani lehet, de meg kell hagyni, nem volt sok látnivaló. A kopár falakat leszámítva csak egy üreget láttunk, ami az utunk folytatását is megjelölte, mivel nem volt más út csak az.
A szűk és bukkanókkal teli nyíláson először idegenvezetőnk ment át. Ha jól emlékszem csapdákat keresett, bár nem vagyok benne biztos, hogy olyan közel lennénk, hogy szükség volna rájuk. Viszont, mint kiderült nem vagyunk egyedül.
Egy menekülőalak képe rajzolódott ki a nyíláson túl, akit éppen koboldok üldöztek. De vajon mit keres itt az a valaki? Talán a kincs kell neki? Mindenesetre bármiért is legyen itt, bajba van és segítségre szorul. Ahogy meg Ducker is mondta, "Mentsük meg!".
Egyre jobban használom fegyveremet, egyre több "funkcióját" fedeztem fel, így elővettem és az egyik üldöző kobold felé hajítottam lándzsámat. Hirtelen ötlet volt, de mint kiderült igencsak hatásosnak bizonyult.
_________________
- 20.Szint:
- Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70
Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)
- Futnak:
- Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
Nio- Harcművész
- Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
Egy-két-há' és négy, a koboldok hathatós együttműködéseteknek köszönhetően apró, fénylő pixelekké robbannak, így ideiglenesen világító kristály nélkül is láthattok, igaz csak néhány másodpercig. A fazon, akit eddig üldöztek a mobok, menekül tovább, mígnem végre leesik neki, hogy már nincs mi elől futnia. Megtorpan hát és óvatosan a háta mögé les, majd látványos megkönnyebbüléssel fújja ki magát.
- Huh... meg vagyok mentve! Micsoda szerencse, hogy erre jártatok! Haver, már azt hittem itt a vég! Huh... - liheg egy sort még a térdén támaszkodva, elcsigázott pillantásokkal méregetve titeket. Végül összeszedi magát és a homlokát megtörölve kiegyenesedik és szembefordul veletek. Széles vigyor kerül az arcára, ezerwattos mosolya arra a bizonyos vadalmára emlékeztet.
- Ezer köszi! Kész életveszély ez a hely, már a negyedik csapdába sétáltam bele, pedig még csak fél órája bolyongok itt lenn. Ja igen, én Klein vagyok! Örvendek! - böki magát mellkason hüvelykujjával, miután kipanaszkodta magát kicsit, majd félrenéz és megvakarja a fejét, jól láthatóan töpreng valamin és ennek végül hangot is ad.
- Ti is azért vagytok itt, mint én, mi? Izé, nem lenne nagy gond, ha csatlakoznék hozzátok? Több szem többet lát... vagy mi, hehe - vakarja meg a tarkóját zavartan, és szinte könyörgő szemekkel pillant rátok, tekintetét az arcok között járatva. Ducker tétován néz fel, a ti véleményeteket várja. Ami azt illeti, a fickó állításának tanulsága szerint már itt bolyong egy ideje, így akár még olyan információi is lehetnek, amik hasznosak lehetnek számotokra. Rajtatok áll, elfogadjátok-e a jelenlétét és kifaggatjátok-e.
Yuna jelezte, hogy időhiány miatt kiszáll a küldetésből.
Sorrend: nincs
Határidő: 4 nap/fő
- Huh... meg vagyok mentve! Micsoda szerencse, hogy erre jártatok! Haver, már azt hittem itt a vég! Huh... - liheg egy sort még a térdén támaszkodva, elcsigázott pillantásokkal méregetve titeket. Végül összeszedi magát és a homlokát megtörölve kiegyenesedik és szembefordul veletek. Széles vigyor kerül az arcára, ezerwattos mosolya arra a bizonyos vadalmára emlékeztet.
- Ezer köszi! Kész életveszély ez a hely, már a negyedik csapdába sétáltam bele, pedig még csak fél órája bolyongok itt lenn. Ja igen, én Klein vagyok! Örvendek! - böki magát mellkason hüvelykujjával, miután kipanaszkodta magát kicsit, majd félrenéz és megvakarja a fejét, jól láthatóan töpreng valamin és ennek végül hangot is ad.
- Ti is azért vagytok itt, mint én, mi? Izé, nem lenne nagy gond, ha csatlakoznék hozzátok? Több szem többet lát... vagy mi, hehe - vakarja meg a tarkóját zavartan, és szinte könyörgő szemekkel pillant rátok, tekintetét az arcok között járatva. Ducker tétován néz fel, a ti véleményeteket várja. Ami azt illeti, a fickó állításának tanulsága szerint már itt bolyong egy ideje, így akár még olyan információi is lehetnek, amik hasznosak lehetnek számotokra. Rajtatok áll, elfogadjátok-e a jelenlétét és kifaggatjátok-e.
Yuna jelezte, hogy időhiány miatt kiszáll a küldetésből.
Sorrend: nincs
Határidő: 4 nap/fő
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
A koboldok nem lehettek ellenfelek számunkra. Pár pillanat és mindegyik pixeleire bomlott. Kicsit keményebb összecsapásra számítottam, de nem gond. Az exp ugyan úgy jár értük, mint másért. A szerencsétlen menekül tovább... tovább... tovább és végül feltűnik neki a változás, hogy végre nem üldözik. Megkönnyebbülten sóhajtott. Úgy tűnik a neve Klein és hasonló célok vezérlik, mint minket. Ducker úgy tűnik közszavazásra bocsájtja a témát azzal kapcsolatban, hogy engedjük-e velünk tartson vagy sem. Elgondolkodtam. Egy olyan fazon, akin kifogott egy maroknyi gyenge kobold nem lehet túl erős. Az-az fenyegetést négyünkre nézve nem jelent. Így attól sem kell tartanunk, hogy el akarja majd venni a kincset tőlünk. Így viszont akár velünk is tarthatna. Végül vállat vontam és azt mondtam:
Nekem nincs kifogásom ellene.
Mondtam, majd a többiek felé fordultam. Hogy megtudjam, miképpen vélekednek erről. Majd Klein felé fordultam és megkérdeztem tőle:
Egyébként mennyire sikerült feltérképezned az alagutakat? Kérdezem, remélve, hogy ha velünk tart megosztja velünk a térképét. Egy ilyen helyen egyszerűen muszáj térképezni. Igaz kicsit többfelé kell elosztani a kincset, de ha ez tényleg olyan nagy kincs, mint Ducker állítja, akkor ez nem jelenthet gondot. Mindenesetre úgy tűnik, kezdődik a veszélyes szakasz. Innen fokozattan ébernek kell lennünk. Különben úgy járunk, mint Klein és kifelé futni fogunk egy kobold csordával a nyomunkban. Vagy még rosszabbul. Karóba húznak… farkas verembe esünk… háló esik a fejünk… belénk eresztenek pár nyílvesszőt… oroszlán ketrec… kígyó verem… stb. Na meg az Indiana Jonesos sziklák. Szívem szerint mindet kihagynám. De vajon erre meddig lesz lehetőségünk? Remélhetőleg Ducker tényleg olyan jó, mint mondja.
Nekem nincs kifogásom ellene.
Mondtam, majd a többiek felé fordultam. Hogy megtudjam, miképpen vélekednek erről. Majd Klein felé fordultam és megkérdeztem tőle:
Egyébként mennyire sikerült feltérképezned az alagutakat? Kérdezem, remélve, hogy ha velünk tart megosztja velünk a térképét. Egy ilyen helyen egyszerűen muszáj térképezni. Igaz kicsit többfelé kell elosztani a kincset, de ha ez tényleg olyan nagy kincs, mint Ducker állítja, akkor ez nem jelenthet gondot. Mindenesetre úgy tűnik, kezdődik a veszélyes szakasz. Innen fokozattan ébernek kell lennünk. Különben úgy járunk, mint Klein és kifelé futni fogunk egy kobold csordával a nyomunkban. Vagy még rosszabbul. Karóba húznak… farkas verembe esünk… háló esik a fejünk… belénk eresztenek pár nyílvesszőt… oroszlán ketrec… kígyó verem… stb. Na meg az Indiana Jonesos sziklák. Szívem szerint mindet kihagynám. De vajon erre meddig lesz lehetőségünk? Remélhetőleg Ducker tényleg olyan jó, mint mondja.
_________________
- Statok:
Élet:17[+4]=21 [105]
Fegyverkezelés:17[+8]=25
Erő/Irányítás:17 [+24]=41
Kitartás:17 [+2]=19
Gyorsaság:17[+9]=26
Speciális képesség: 15 [+4]=19
Páncél 55
- Jártaságok:
Keresés 3. szint
Észlelés 1. szint
Látás 2. szint
Nyomkövetés 1. szint
Érclátás T2
Növénylátás T2
Aidor- Harcművész
- Hozzászólások száma : 613
Join date : 2013. May. 16.
Tartózkodási hely : Solvik
Karakterlap
Szint: 18
Indikátor: Zöld
Céh: Angelic Voice
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
-Yatta! -boxoltam örömittasan a levegőbe, mikor ÁK karmaitól vezérelve felpuffadt, majd pixeleire bomlott az egyik kobold. A többit már elintézték a többiek, miközben lenyomtam az OK gombot a felvillanó panelen. Álomkelő azonnal bevonult egy szárazabb sziklakiszögelésbe a mancsát nyalni és megszabadulni mindentől a bundájáról, aminek köze van a h2o-hoz vagy akármelyik rokonához.
Jómagam megfordulok, hogy rászóljak a menekülő ipsére, immár semmi vész, de nem úgy tűnik, hogy hallana. Végül megáll, megfordul és ránk vigyorog, mint aki beszívott és most repül, mégis olyan kisugárzása volt, amit csak keveseknél tapasztalni még a játékon belül is.
-Ezer szívesen. -válaszoltam félrehajtott fejjel, majd közelebb léptem hozzá pár lépést, miközben tovább mondta a magáét. Alaposan végigmértem, és csak úgy az orrom alatt megjegyeztem. -Ismerős a neved. Na mindegy.
Ezzel részemről le is zártam egy legyintéssel a témát. Biztos valami játékoslistában láttam valahol, esetleg még a Pengék Táncán régebben. Visszalépek a kezdeti csapathoz, hogy ha esetleg mégis imposztorral állnánk szemben, akkor ne legyek a támadósugarában - na nem mintha a másik kettőben és Duckerben annyira megbíznék, de ha ők meg akarnának ölni mindenkit, már rég megtették volna. Az árnyharcos kérdezés nélkül rábólintott, hogy csatlakozzon, én viszont karba tettem a kezem a mellkasom előtt.
-Felőlem is maradhatsz, de te pontosan miért is vagy itt? -kérdezem közvetlenül a térképfelfedezős érdeklődés után, hogy ne legyen kavarodás a beszélgetésben. Bár sok kedvem most nincs hozzá, a mosoly ugyanúgy az arcomon marad, mint eddig, hogy legalább ennyivel jelezzem, tőlem nem kell félnie. Bár az ösztöneim azt súgják, nem kell tőle félni, azért jobb óvatosnak is lenni.
Jómagam megfordulok, hogy rászóljak a menekülő ipsére, immár semmi vész, de nem úgy tűnik, hogy hallana. Végül megáll, megfordul és ránk vigyorog, mint aki beszívott és most repül, mégis olyan kisugárzása volt, amit csak keveseknél tapasztalni még a játékon belül is.
-Ezer szívesen. -válaszoltam félrehajtott fejjel, majd közelebb léptem hozzá pár lépést, miközben tovább mondta a magáét. Alaposan végigmértem, és csak úgy az orrom alatt megjegyeztem. -Ismerős a neved. Na mindegy.
Ezzel részemről le is zártam egy legyintéssel a témát. Biztos valami játékoslistában láttam valahol, esetleg még a Pengék Táncán régebben. Visszalépek a kezdeti csapathoz, hogy ha esetleg mégis imposztorral állnánk szemben, akkor ne legyek a támadósugarában - na nem mintha a másik kettőben és Duckerben annyira megbíznék, de ha ők meg akarnának ölni mindenkit, már rég megtették volna. Az árnyharcos kérdezés nélkül rábólintott, hogy csatlakozzon, én viszont karba tettem a kezem a mellkasom előtt.
-Felőlem is maradhatsz, de te pontosan miért is vagy itt? -kérdezem közvetlenül a térképfelfedezős érdeklődés után, hogy ne legyen kavarodás a beszélgetésben. Bár sok kedvem most nincs hozzá, a mosoly ugyanúgy az arcomon marad, mint eddig, hogy legalább ennyivel jelezzem, tőlem nem kell félnie. Bár az ösztöneim azt súgják, nem kell tőle félni, azért jobb óvatosnak is lenni.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 3005
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 33
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 27
Indikátor: Zöld
Céh: Unity
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
A koboldokat villámgyorsan végeztük ki, így a menekülő alak hamar megmenekült a veszély elől. Bár nem tudom elképzelni miért nem szállt szembe velük. Jó lehet, hogy túlerőbe voltak a mobok, de ezen a helyen képtelenség lerázni őket. Egyrészt nincs hely, másrészt meg mázlija volt, hogy erre jártunk. Mi van ha nincs itt senki? Ráadásul miért5 indult egy ilyen veszélyes útnak egyedül?
Mindenesetre egy röpke bemutatkozás után kiderült, hogy az alakot Kleinnek hívják és szeretne csatlakozni, ha már így alakult. A többiek nem ellenezték a dolgot, és ami azt illeti nekem se volt semmi ellenvetésem, bár volt egy-két ellenért, de a küldetés sikere érdekében, a helyzet alapján... mégse. Elvégre valamennyi csapdát már felfedezett, aminkbe mi már nem sétálunk bele. Feltéve, hogy velünk jön és megmutatja a helyüket.
-Minél többen, annál jobb- vontam vállat. -El kellhet még a segítség. Én Nio vagyok- mutatkoztam be végül én is. Elvégre így illik, ha valaki bemutatkozik. De udvariasság ide vagy oda, nem járhatunk csukott szemmel.
Mert a szituáció miatt az tény, hogy így a kincset, vagy azt amit találunk még eggyel több részre kell osztani. Bár őszintén ez engem annyira nem nagyon érdekel. Elsősorban a fejlődés és a fegyveremmel való barátkozás miatt jöttem el, mivel még nem nagyon tudom forgatni. Nem a kincs volt az eredeti cél. Így emiatt nem aggódom. Viszont csak remélni tudom, hogy ő nem egy olyan játékos, aki más játékosok vérére pályázik, vagy ebben az esetben a kincsre.
Mindenesetre így elsőre szinpatikus, a továbbiakban majd kiderül mennyire vagyok jó emberismerő, vagy micsoda. Az infói viszont biztos hasznosak.
Mindenesetre egy röpke bemutatkozás után kiderült, hogy az alakot Kleinnek hívják és szeretne csatlakozni, ha már így alakult. A többiek nem ellenezték a dolgot, és ami azt illeti nekem se volt semmi ellenvetésem, bár volt egy-két ellenért, de a küldetés sikere érdekében, a helyzet alapján... mégse. Elvégre valamennyi csapdát már felfedezett, aminkbe mi már nem sétálunk bele. Feltéve, hogy velünk jön és megmutatja a helyüket.
-Minél többen, annál jobb- vontam vállat. -El kellhet még a segítség. Én Nio vagyok- mutatkoztam be végül én is. Elvégre így illik, ha valaki bemutatkozik. De udvariasság ide vagy oda, nem járhatunk csukott szemmel.
Mert a szituáció miatt az tény, hogy így a kincset, vagy azt amit találunk még eggyel több részre kell osztani. Bár őszintén ez engem annyira nem nagyon érdekel. Elsősorban a fejlődés és a fegyveremmel való barátkozás miatt jöttem el, mivel még nem nagyon tudom forgatni. Nem a kincs volt az eredeti cél. Így emiatt nem aggódom. Viszont csak remélni tudom, hogy ő nem egy olyan játékos, aki más játékosok vérére pályázik, vagy ebben az esetben a kincsre.
Mindenesetre így elsőre szinpatikus, a továbbiakban majd kiderül mennyire vagyok jó emberismerő, vagy micsoda. Az infói viszont biztos hasznosak.
_________________
- 20.Szint:
- Élet:23(-2)
Fegyverkezelés:18(+27)=>45
Erő:18(+25)=>42
Kitartás:20(+11)=>31
Gyorsaság:17(+37)=>54
Spec. képesség:21(+2)=>26
Páncél:70
Felszerelés:Végzetes Lándzsa(+12erő)
Aranykorona (+3 erő +5 gyorsaság + 25 páncél)
Bőrgyűrű (+18 fegyverkezelés +3 erő -2 élet);Mennydörgés Gyűrű (+18 gyorsaság, + ehhez még 4 gyorsaság, ha Villanás is fel van szerelve)
Mindenes Rúna (+2 fegyverkezelés +2 erő +2 irányítás +2 kitartás +2 gyorsaság +2 speciális képesség)
Opáltalpas Cipő (+12 gyorsaság +4 erő +5 páncél)
Opálbevonatú Ruha (+1 kitartás +1 erő +35 páncél)
Foltozott Köpeny (+7 fegyverkezelés +8 kitartás +5 páncél)
- Futnak:
- Ismerkedős:-
KüzdőTér(2/0):-
Küldetés(3/2):Under Solvik; Lonely Day
Nio- Harcművész
- Hozzászólások száma : 560
Join date : 2013. Mar. 06.
Age : 32
Karakterlap
Szint: 23
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
Küldetést átvenni mindig lutri, vagy sikerül a mesélőnek kibontania, vagy nem. Ezúttal utóbbi eset áll fenn, szóval nem húzom tovább az időtöket. Lezárom a küldetést, sajnálom, hogy így alakult
Jutalom:
- Egy Gyertya Kristály mindenkinek
- 25 xp és 40 arany Channak, Nionak és Aidornak
- 15 xp és 30 arany Yunának
Céhjutalom félbeszakadt küldire nem jár, viszont kárpótlásként a nyögvenyelős kalandért teljes értékű nyersanyag és receptjuttatást kaptok KA-tól a kurtasága ellenére.
Jutalom:
- Egy Gyertya Kristály mindenkinek
- 25 xp és 40 arany Channak, Nionak és Aidornak
- 15 xp és 30 arany Yunának
Céhjutalom félbeszakadt küldire nem jár, viszont kárpótlásként a nyögvenyelős kalandért teljes értékű nyersanyag és receptjuttatást kaptok KA-tól a kurtasága ellenére.
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3348
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: [Küldetés] Ducker és a kincsvadászok
Nio: Érclátás: 29 -> 38, 6 Bronzérc, 3 Munkálatlan Bőr, 5 Sida Kő, 4 Halvány Rubin, 2 Vasérc
Növénylátás: 21 -> 30, 6 Kis Tövisgyökér, 3 Faeno Levél, 5 Barna Gomba, 5 Tövisgyökér, 1 Vörös Pitypang
Chancery: Kristályírás: Gyenge Anti-boss Kristály Recept
Növénylátás: 13 -> 22, 9 Kis Tövisgyökér, 2 Faeno Levél, 4 Barna Gomba, 1 Tövisgyökér, 4 Vörös Pitypang
Aidor: Érclátás: 1 -> 10, 6 Bronzérc, 3 Munkálatlan Bőr, 3 Sida Kő, 5 Halvány Rubin, 3 Vasérc
Növénylátás: 1 -> 10, 6 Kis Tövisgyökér, 6 Faeno Levél, 2 Barna Gomba, 3 Tövisgyökér, 3 Vörös Pitypang
Növénylátás: 21 -> 30, 6 Kis Tövisgyökér, 3 Faeno Levél, 5 Barna Gomba, 5 Tövisgyökér, 1 Vörös Pitypang
Chancery: Kristályírás: Gyenge Anti-boss Kristály Recept
Növénylátás: 13 -> 22, 9 Kis Tövisgyökér, 2 Faeno Levél, 4 Barna Gomba, 1 Tövisgyökér, 4 Vörös Pitypang
Aidor: Érclátás: 1 -> 10, 6 Bronzérc, 3 Munkálatlan Bőr, 3 Sida Kő, 5 Halvány Rubin, 3 Vasérc
Növénylátás: 1 -> 10, 6 Kis Tövisgyökér, 6 Faeno Levél, 2 Barna Gomba, 3 Tövisgyökér, 3 Vörös Pitypang
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.