Angyalszárny, napszemüveg és banánhéj (Clio és Clark)

Ahogy kipattantak a csipáim, csak fogat mostam, megfésülködtem, feldobtam magamra a cuccaimat, a napszemcsimet és a basszusgitáromat, és húztam le a főtérre.
Ma semmi, de semmi dolgom nem volt. A haverok küldin vannak, nekem meg nem jutott mára semmi, mert mindent elhappolta a többi játékos. Ötletem nem volt jelenleg egy új dalszöveg megírásához. Itt csak egyetlen egy megoldás volt, amivel elüthettem az időt: basszusgitározom a téren.
Ezúttal nem a lépcsőknél akartam, mert nem akartam úgy járni, mint a múltkor, amikor Joey, a béna szöszi lovag felborított és tönkretette a gitárom felületet. Verekedés lett a jussa, és a vége az lett, hogy gyáván elmenekült egy ok nélkül verekedő hülye haverjával, akinek a fogait szétpixeleztem egy feléje repülő kuka személyében. Padoknál se tudtam leülni, mert mindegyik foglalt volt.
Aztán a hirdetőtáblát vizslattam. Hmmmmm... tökéletes hely lehetne, de csak egy hibája volt ennek...
Ott terpeszkedett egy fura njk csöves. Szakadt farmergatya és pulcsi, koszos, mocskos, tetves szakáll és haj, aminek a tetején egy banánhéj rohadt.
Nem bírtam magammal. Mivel kellett nekem az a hely, odamentem hozzá, és megszólítottam.
- Kotródj a főtérről, mocskos csöves!
- Elhallgass, te gyerek, vagy megjárod. - szólt be a csöves.
- Hívom a haverokat, és elhajítunk!
- Hívd csak!
- Nem viccelek!
- Én sem!
Kis csönd állt be.
- Mit árulsz? - kérdezem érdeklődve.
- Nem árulok én semmit. - feleli Csöves.
- Akkor mit ücsörögsz itt? Legalább énekelhetnél vagy valami!
- Végül is miért ne? - csillant fel a csöves szeme, aztán énekelni kezdett a lehető legbárosabb hangján. - Lálálálálálálálá...
- Ááááá, hagyd abba, szétreped tőled a dobhártyám!
- Oké.
- Akkor elhúzol innen? Foglalod az én helyemet!
- Ez az én helyem!
- És ki mondta, hogy a tied?
- Én!
Mérgesen belerúgtam a Csöves melletti kukába.
- Hé, mit csinálsz?! - méltatlankodott a Csöves. - Tűnés a kukámtól!
- Mi az, hogy a te kukád! Nincs is rajta a neved! - méltatlankodtam.
- Dehogynem, ott van a belső aljában, megmutatom...
- Nem vagyok rá kíváncsi! Minek nézel engem? Csövesnek?
- Hé, te csak ne szemtelenkedj nemes rangommal, mert elverlek a kukafedőmmel!
- Én meg a basszusgitárommal, de ha kell, a kaszámmal! Na húzzál el innen! - Itt észreveszem, hogy a Csöves előtt egy kalap van, benne nem kevés aranykupaccal. Gondoltam, talán kilopnék belőle valamennyit, végül is úgyis kis híján vagyok a pénzemnek...
- Kezed törik, amint megérinted! - szólt be a Csöves, mire épphogy a kalaphoz nyúltam volna.
- Csak egy kis kevésre volna szükségem!
- Nekem is, nehéz munkámmal gyűjtöttem össze...
- Mivel? Hogy egész nap itt ülsz és bűzlesz?
- Na elég a szemtelenkedésből! Hagyj végre békén és törődj a magad dolgával! Te csak egy egyes szintű kis csitrike vagy, de én ha aggroba váltok, csúnya véged lesz! Ne kísértsd a sorsod!
Dühösen arrébb álltam. Úgy szidtam ezt a mocskos, szemét Csövest, ahogy illett... ráadásul az volt az a kuka, amit múltkor a kis szöszi haverjához vágtam. Felismertem azt a gyanús ovális formát a kuka oldalába.
~ Kell valami ütős terv, hogy elzavarjam innen ezt a mocskos szemét csövest. - gondoltam.

Nem kezdtem ma bele semmi komolyba. Azok után, hogy elhatároztam, végre teszek azért, hogy kijussak innen és nem várom a sült galambot, úgy gondoltam, a legjobb, ha szabad időmben megismerem a környéket és ezt a világot; mit merre találok, boltok, fogadók és a többi. Küldetés nem volt erre a napra, és előzőleg se nagyon szakadtam bele a keményebb dolgokba, így bőven volt időm reggel rendesen, nyugodtan elkészülni. Bragi még ejtőzött egy kicsit, és nem igen esett neki kedvére, hogy felébredjem. Előző este szépen kiütötte magát, de már nem emlékszem pontosan, hogyan, azt tudom, hogy ahogy kell, befejelte a szekrényt. Nem csodálom, hogy még nem kelt fel, így én is jobbnak láttam, ha megvárom, míg magától ébredezik majd.
~ Meg a fenéket. Múltkor ő is belém harapott, amikor éhes volt és úgy ébresztett. Azt hittem, hogy nem is kell neki kaja, mert már megkezdett engem. – ezen emlék okán rápillantottam, de még mindig el volt nyúlva a helyén. Igen, a saját helyén, ritka pillanatok egyike. Fogtam egy poharat, tele töltöttem hideg vízzel, majd lassan oda somfordáltam hozzá, és leöntöttem, mire rögtön felpattant és rosszálló pillantásokat vetett rám.
- Ezt a múltkoriért. – mondtam neki vigyorogva, persze neki kevésbé tetszett és még kevésbé volt nevetséges számára a dolog.. Duzzogva belenyomta a fejét a kajájába, amiben volt még alma, banán, némi kiwi és egy kis mangó is, gyorsan befalta, majd jött oda, hogy mit is fogunk ma csinálni. Megrángatta a nadrágom szárát, és kérdőn nézett rám.
- Nos, Bragi, a mai terv nem más, mint terepszemle. Kimegyünk és feltérképezzük a területet és a helyet, hogy ha valamire szükség van, tudjam, mit és hol keressek. – rögtön egy mosoly szaladt át az arcán, és már fel is pattant a vállamra. A pandák igen jól másznak, bár ezt kevesen tudják, általában mégis inkább a talajon maradnak. Egyébként tényleg roppant ügyesek.
- Indulhatunk? – tettem fel a kérdést, de már meg is indultam a kijárató ajtó felé, ám Bragi azért még rábólintott a kérdésemre válaszképpen.
Egy viszonylag rövid, körülbelül tíz perces séta után kiértem a főtérre, ahol zajlott az élet. Nem véletlenül ez volt a főtér. Voltak itt minden kasztból, jöttek-mentek, boltokba be, boltokból ki, árustól el, és különböző árusokhoz.
- Látod Bragi, azt hiszem ez volt a mai legjobb ötlet. – néztem körül, amikor megláttam egy lányt, aki egy szakadt csókával hadakozott egy kuka miatt. Felhúztam a szemöldököm, mert kettejük között a pasas volt a szakadtabb, ergo a kuka hozzá tartozna, a másik amúgy is játékos volt. A jelenetet többen is megpillantották, megálltak, megnézték őket, majd tovább mentek a dolgukra. Mivel én ráértem, egy darabig figyeltem, majd az ellenkező irányból megközelítve őket, leültem a lépcső tetejére, és úgy néztem végig, lefelé tekintve az egészet. Nagyon mókás volt elnézni, ahogy a játékos és mobbal próbálja meg megértetni magát. Mikor látszólag lenyugodtak a kedélyek, és egy jó ideig nem történt semmi, nem bírtam megállni szó nélkül.
- Befejeztétek? Vagy lesz második rész? Még nem fogyott el a pop-corn-om és még a kólámból is van egy kicsi. – Bragi, ahogy ezt befejeztem, majdnem lefordult a vállamról, úgy felnevetett, látszólag nagyon élvezhette ezt az egészet, és épphogy csak el tudtam kapni.
- No, no, óvatosan kis barátom. – tettem le magam mellé az egyik fokra, majd tekintetem ismét a másik duóra emeltem. Mob volt ugyan a szakadt pasi, de az nem jelenti, hogy ezt érdemli. Még nem foglalok állást, de ez igen érdekes kalandnak érkezik a mai napra, főleg úgy, hogy nem is terveztem szinte semmit mára.

Nem telt bele egy perc sem, odajött hozzám valami tag. Tuti állatidomár volt, mert volt vele egy bestia is.
- Befejeztétek? Vagy lesz második rész? Még nem fogyott el a pop-corn-om és még a kólámból is van egy kicsi.
A háziállata úgy tűnt, mintha röhögne, mert rázkódott és majdnem le is esett a gazdája válláról, ha az nem kapja el időben.
- Szellemes. - morogtam. - De örülhetsz, mert még nem végeztem vele. Ahelyett, hogy nézed a műsort, inkább segíts valahogy elzavarni innen ezt a mocskos szemét csövest. Jobb moboktól és játékosoktól nyúlja le a helyet, és pont nem a legjobbnál...
Tényleg így volt. Mivel a Csöves a hirdetőtáblánál tanyázott, lehetetlen volt ott bármit is tenni. Észrevettem, hogy néhány játékos oda akart menni, hogy nézzen a mai eladások, játékostárs-keresők és jelenleg most nem létező küldetések után, de a szakadt szemét bunkó nekik is beszólt rendesen.
- Tűnés a táblámtól!
- De hát e egy nyilvános tábla, tele a mi vagy NJK-k felkérésével! Nem az öné! - És egyéb hasonlókkal vágtak vissza neki a játékosok, de volt aki káromkodott.
- Ha nem hiszitek el, ott a nevem a tábla sarkában, ni!
Az illető, aki káromkodott neki, fenyegetőzött, de végül az lett a vége, hogy a Csöves aggroba váltott, felkapta a kukát, és jól lecsapta vele. Nem kevés HP ment le a szerencsétlenből. A tag ezután hanyatt-homlok menekült, és a csöves sárga-módba visszaváltva visszahelyezte a kukát maga mellé, és heverészett tovább.
Igaza volt; ez tényleg nem viccel!
Volt egy játékos, akit ugyanúgy elhajtott a táblától, de az még érdeklődött is, mielőtt elment volna csalódottan.
- Különben is... tudta, hogy egy banánhéj van a fején?
- Nem, mert még nem volt alkalmam a tükörbe nézni.
- Szedje le!
- Leszedi a halál, én meg a karodat szedem le, ha nem kotródsz innen végre az én táblámtól.
- Na látod! Nem magam miatt, hanem más normálisabb ember érdekében kellene elhajtani! - mutattam rá. - Én meg ott szeretnék basszusgitározni... ami azt illeti, ezúttal a másik oldalánál, mert nincs gusztám olyan helyre leülni, ahol ez a retkes bűzlő mócsing tette le a hátsóját.
Én se vicceltem, mikor azt mondtam neki, hogy elhajíttatom innen segítséggel. Bár igaz, egyedül kiállnék ellene, de nem szerettem volna kihagyni a buliból a srácokat, legyen az a haverjaim, vagy valaki más. De mivel ők nincsenek most itt, beérem ezzel a taggal is. Lehet, hogy nincs más választás, és kénytelen leszek drasztikusabb módszerekkel elűzni innen a Csövest melegebb éghajlatra.

A műsor folytatódott, és kezdtem úgy érezni, hogy én vagyok itt az egyetlen normális ember.
- A legjobb, hogy még 3D-s szemüveg sem kell hozzá. – Bragi inkább leült mellém, nem kockáztatta meg, hogy ismét nekiinduljon a vállamról, mint szikla a hegyről.
- Én mindent értek, de először is, nem értem miért kell letámadni valakit, még akár akkor is, ha mob – elnézést – – itt a csövesre néztem, de biztos tudta magáról, hogy ő csak egy program, semmi több. – és miért rögtön így? – megráztam a fejem. Azt most figyelmen kívül hagytam, hogy a többi mob és játékos is balhézott, bár ez már inkább csak a hab a tortán, a felbujtó egy ember volt. Már felálltam, mert láttam, hogy ez így vagy úgy, de el fog durvulni. Nem volt olyan magas, így simán le tudtam ugrani az oldalán, majd Bragi-t is levettem és a vállamra tettem vissza.
- Most azért vigyázz magadra, pajti. – mondtam neki, és egy maradék banán véget kapott tőlem, amit jóízűen elmajszolt.
- Elég nagy a főtér, aligha hiszem, hogy nem találnál más, ennél is jobb helyet, hogy elfoglald magad a… – itt valami kurtát akartam mondani, és volt egy pillanatnyi csend, de végül meggondoltam magam. – gitároddal. – léptem közelebb a lányhoz. Nem voltam benne biztos, hogy le tudom nyomni, sőt, halvány gőzöm sem volt arról, hogy ki ő, mi ő, és hogy mire képes, de ez a nyitás elég kemény volt, ahhoz képest, hogy itt él az ember jó ideje, még arra sem lehet fogni, hogy frusztrált a „bezártság” miatt.
- Amennyi időt itt most elpazaroltál, ahelyett egy másik helyet is kereshettél volna, ahelyett, hogy erre a szerencsétlenre pazarolod az idődet és az energiádat. – a kukás mutatvány egy kicsit erős volt, de szerencsére nem lett szétpixelezve, inkább felhúzta a nyúlcipőt.
- Hohó, maga visszaül oda, és öleli tovább a tábláját, akár a magáé, akár nem, te pedig, – visszafordultam a lány felé. – jobb, ha nem szítod tovább a tüzet, különben Bragi simán neked esik, és abból nem lesz köszönet. – próbáltam kicsit erélyesebben, és hogy mindezt nyomatékosítsam, mutatóujjammal megböködtem a mellkasát.

A csávó mondta a magáét, de úgy tűnik, inkább a hülye csöves pártját fogja. Szinte majdnem el is hittem róla, amíg be nem szólt a csövesnek a kukadobálós akciója után, utána még nekem kezdett okoskodni és fenyegetőzni, és hogy nyomatékosítson, elkezdett bökdösni az ujjával. Na ezen a ponton felhúztam az agyam. Utálom, amikor beszólogatnak és okoskodnak nekem mindenféle f*szságot, de hogy hozzám is érjenek, azt már nem hagyom. Nem bizony!
- Álljál már le, nagyfiú! - replikáztam, és könnyed mozdulattal ellöktem a bökdöső kezét. - Először is mit képzelsz magadról, hogy csak úgy játszod itt az okostojást és csak úgy hozzám érhetsz? Talán azt akarod, hogy vörös legyen az indikátorod? Felőlem oké, de inkább abból nem lesz köszönet, és ez rád vonatkozna. Attól nem takarodik el ez a hülye Csöves, ha rám uszítod a plüssmackódat. Másodszor meg ez az én területem, és mindig itt itt voltam. Nem fogja nekem egy őrült mob és egy játékos megmondani, hová menjek. Mindenki hálás lesz nekem, ha kirobbantom innét ezt a szemétládát, aki miatt még küldetést se lehet felvenni, vagy egy jót muzsikálni.
Azzal befejeztem a srác felé a mondandómat, és kikaptam a basszusgitáromból a kaszámat. Így mentem oda a hülye Csöveshez, aki ez idő alatt még további játékosokat zavart el innen, kettőt meg elintézett csúnyán a kukájával. Nem nagyon örült neki a banánhéj-fejű, amikor odaállítottam a kaszámmal elébe.
- Hé, Csöves!
- Már megint itt vagy? Meg nem mondtam, hogy húzz innen!
- Leszarom! - mondtam neki. - Ha kell, páros lábbal rúglak el innen! Egy dolog, hogy az én területemen terpeszkedsz, de hogy más játékosokat elkalapálsz, és nem engedsz a küldetések közelébe, az már felháborító!
- Mit tennél ezügyben? - kérdezte őszinte csodálkozással a Csöves.
- Ha rendőr lennék, vagy elzavarnálak, vagy letartóztatnálak játékosok fejlődésének gátlásáért. De mint játékos, kihívlak téged ezzel a pandás taggal együtt egy párbajra.
- Hogy-hogy hárman egymás ellen?
- Mert fenyegetőzött, hogy rám uszítja a kisbocsát, meg aztán hallhattad, hogy neked is beszólt. Legalább nyugodtan lerendezhetünk mindenki mindenki ellen párbajt. Teljes életre menően.
- Mondasz valamit. Párbaj bármikor jöhet! - egyezett bele a Csöves. - Ha én nyerek, elhúzol innen végre a jó francba, és békénhagysz. De ha te nyersz...
- Akkor te húzod el innen a beled, és soha nem térsz ide vissza. - fejeztem be a mondatát. - Hacsak nem hullasz el pixelekre.
- Rendben... de miért hullanék pixelekre?
- Mert csak egy mob vagy!
A Csöves röhögött.
- Én? Mob? Én nem vagyok mob. Hajléktalan szállóról léptem be a játékba, csak ugye a fejemen ragadt az a cucc... na mindegy, én nyerek, és eltűntök mind a francba az én táblámtól és a kukámtól!
Megdöbbentem... tehát a Csöves mégsem mob, hanem igazi játékos. De hülye vagyok! Hát nem kiszúrta a szememet a narancssárga indikátora?
De azért kihívóan néztem a másik leendő párbajtáramhoz, és mindkettőjüknek küldtem egy duel-kihívást teljes életre.