RenAi vs Ren

Korán akartam kelni de amint látom ez nem sikerült. Rendszer idő: tizenegy negyvenkettő… Összeráncoltam a szemöldököm, majd a takaróm a fejemre húztam. Így már felesleges felkelni, inkább lustálkodok tovább. Majd bevillant egy fiúcska képe… Igen az öcsém. Muszáj felellenem és folytatni a fejlődést. És még ott van Jin is, jó ideje nem láttam, fel kellene kutatni hogy mi van vele. Kíváncsi vagyok hogy ha kijutunk innen akkor is szeretni fog-e még vagy csak most úgymond jobb híján én vagyok neki. Nem tudom, kissé rossz hangulatom van, nem is állmodtam jót, ráadásul a napi tervem is sutyba dobhatom mivel ilyen későn keltem fel. Kelletlen kikószálódtam az ágyból, átöltöztem, rendbe szedtem a hajam és magam, viszont a csatjaim valahogy elfelejtettem feltenni, és ilyenkor két kósza tincs antennaként lobog felfele. Nem vettem észre. Kimentem a fogadó ebédlőjébe, rendeltem majd leültem hogy elfogyasszam a déli reggelimet. Pár srác kuncogott valamit mögöttem, de eleinte nem foglalkoztam velük, megdörzsöltem a szemem majd kajához is láttam. Nem hagyták abba… egyre inkább röhögtek valamin, és engem ez egyre jobban frusztrált. Hátra néztem, nem túl kedvesen, és egy pillanatra abba is hagyták utána folytatták, nem bírtam tovább idegekkel, oda mentem hozzájuk.
- Mégis mi olyan vicces?...- Kérdetem őket csípőre tett kézzel. Majd két röhögőgörcs közepette megszólalt az egyik.
- Semmit….csápkisasszony…- Majd mindketten még harsányabban felnevettek. Nálam ekkor szakadt el a cérna, mind két gyereket kihajítottam a fogadóból a súlyemelésemet kihasználva.
- Csápkisasszony?!... Chö… - Majd felszaladtam a szobámba… és a csatokkal lefogtam és így most már teljesen rendbe szedtem a hajam is. Nagyot sóhajtottam, nem épp indult kellemesen a napom. De azt hiszem erre tökéletes megoldás lesz egy kis harc. Felkerestem a közeli arénát ahol megküzdhetek valakivel, és így némi feszültséget is levezethetek. Oda érve látom hogy mindenkinek van párja. Így megtorpantam, várhatok míg valaki befeje… Reginald?... Kerekedett el a szemem. Nem is azért mert megpillantottam a kis főnixet hanem azért mert egy tök idegen nyakában csücsült. Egy rövid hajú srác, várt valamire, gondolom hogy egy pár felszabadulhasson vagy mit tom én. De mégis mit keres nála Ren Regináldja?... ~ Lehet ellopta tőle?! ~ Hasonlított belém a felsimerés. Regit elrabolták! És most a gazdája mindent tűvé tehet érte, plusz regi is biztos nagyon fél ennél az… az aljas tolvajnál. Halkan, lépésről lépésre oda osontam mögé, majd mikor közel értem hozzájuk, felkaptam Regit és Elszaladtam vele, ha tudtam. Mindeközben hangosan kiabáltam a fiúnak.
- Bocsi de Regi az igazi gazdáját illeti, vissza viszem neki! – És szaladtam tovább ahogy csak bírtam… míg nem… pufff a föd az arcomban. Felbuktam, de Regi még mindig a kezemben, magasra emelve nehogy megüssem véletlen. És két összetört hajcsat is ott fityegett a földön. Ez igazán nem az én napom.

~ Hallkan… csendben… egy pisszenést sem, nehogy észre vegyen..~ …éééés hoop, már szaladok is Regivel a kezemben, gyorsan amennyire csak tudok. Úgy néz ki épp a kapkodás okozza a vesztem. Hátra pillantottam de az szék már üres volt amiben a srác ücsörgött. És csatt… csapódtam arcal a földbe mint egy meteor.
- Jól vagy Regi?.. – Kérdeztem még mindig föd felé fordított arccal, majd robotikus mozgássak megfordítottam, és ki volt mellettem na ki?... igen a tolvaj uraság. Úgy beszél mintha ismerne, sőőőt úgy kezel mintha ismerne. Egyre furcsább nekem ez a gyerek. A kezét nyújtja hogy felsegítsen, amit el is fogadok, ugyanakkor végig szorítom magamnál Regit és a fiút fürkészem hogy mégis ki lehet. Tudja a pet nevét tehát ismeri Rent, lehet hogy most Ő vigyáz Regire az Ren helyett? Áhh annyira nem ostoba hogy a saját petjét másra bízza főleg nem egy harcpálya kellős közepén. Vagyis a nézőtéren, de most ez mindegy. Várjunk csak…. a nevemet mondta?... Elkerekedett szemeket vetek rá, mikor ez az észre vétel tudatosul bennem. Ki lehet ez? Valami őrült rajongó aki… aki… követte Ren-t és .. és ellopja az életéét???... Olyan villámgyorsan iszkoltam hátra pár métert ahogy csak tudtam….
- Ki.. ki vagy tee és honnan tudod a nevem, és miért raboltad el Regi és .. és hol van Ren?... – Vonom kérdőre, az igazat megvallva igencsak féltem a fiútol, elvégre ha ilyenekre képes… hajjaj mit csinálhatna velem vagy mit csinálhatott Ren-el?... Lehet épp be van zárva egy szobába, hozzá kötözve egy.. egy székhez.. félmeztelen … Na jó most állítsd le magad Ai! Ren biztos jól van és lehet épp Regit keresi, plusz ezt a tagot hogy jól elverhesse amiért elrabolta a kis Regit. Ölelem magamhoz.
- Biztos nagyon féltél ennél a csúnya bácsinál, de most már nincs baj, segítek megkeresni a gazdid jó? – Gügyögök picit Regihez miközben még szorosabban magamhoz ölelem. Ügyet sem vetve a fiú szavaira.

Furcsa fordulatot vett a napom, nem csak hogy nem indult jól, de még furcsábbnál furcsább események sora is a nyakamba zúdult. Azt hiszem sikeresen elfogtam egy tolvajt, vagyis inkább csak lenyúltam a tolvajtól az ellopott Regit. Jobban bele gondolva ezzel én is sunyi kis tolvajjá váltam de nem zavar mert jó cél érdekében tettem. Minél hamarabb vissza akartam adni a gazdájának, de esetlenségem és szerencsétlenségem nem hagy cserben most sem. Sikeresen hasra vágódtam, és a hajcsatom amit reggel elfelejtettem a hajamba tenni, most a földön hevert össze törve. A furcsa gyerek ki is nevetett mind az esésem mind pedig a hajam végett. Regivel a kezemben ott álltam, és próbáltam kiszedni belőle hogy mégis mi ez az egész. Azt állítja magáról hogy Ő lenne Ren, jó a hangja hasonlít rá, de a haja meg a ruhája sőt még az arca sem annyira Ren-es. Összehúzott szemöldökkel pislogtam a fiúra hogy vajon most neki vagy épp a szememnek hihetek-e. Jobban bele gondolva, Regi sem repült el a válláról, meg a stílusa és mint mondtam a hangja is Ren style, de akkor is. A régi hosszú hajú Ren volt az igazi Ren, ezzel a rövid hajjal rocker stílussal valahogy már nem Ő az. De valahogy még is el kell döntenem hogy mégis Ő az-e vagy sem. Hmmm egy keresztkérdést kéne feltennem neki, amivel bizonyíthatná hogy Ő az igazi és nem csak valami sunyi tolvaj.
- Hmmm, tegyük fel hogy igazat mondasz. Az hogy Regi a válladon csücsült és nem repült el, plusz hogy a hangod is olyan mint az övé az melletted áll, ugyanakkor külsőleg valahogy más vagy… - Formáltam egy kamerát az újaimmal.
- Ugyanis sem a hajad, sem az arcod de még az öltözködési stílusod sem, Ren-es nyan. Ne érts félre csak szeretnék biztosra menni. Hmmm ha te vagy Ren akkor hmm hogy találkoztunk először nyan? – Ha tudja rá a választ akkor Ő lesz az, bár nehezemre esne elhinni, elvégre annyira megváltozott és a régi Ren-sama volt az igazi Ren-sama. És jelenleg ellenfelet keresek magamnak. – Válaszoltam az utolsó kérdésére is.
- Van kedved megküzdeni velem? – Ha elfogadta a kihívást, lebaktattam a küzdőtérre, és felvettem egy védekező pózt.
- Támadj! – Kíváncsi voltam mit tud, és azt egy első támadással le is tudom szűrni. Talán.

Furcsa ez a gyerek nekem, egyszerre ismerős ugyanakkor gyanús is. Hmmm…. értetlenül néz a dolgaim előtt. Ugyanakkor én is értetlenkedve pislogok rá. Szép párost alkothatunk. Tett olyan megjegyzéseket, amik arra utalnak hogy Ő tényleg Ő, de mi van ha mégsem Ő csak azt akarja elhitettetni velem hogy Ő, Ő… hmm elgondolkodtató. Sok dolog mellette áll, az hogy tud a szemüvegemről, hogy beszélt a kastélyról amiben egy küldetésen voltunk, Hime-sama-val, Esu-chan-al, és hogy késve érkeztem, majd egy mondat fogta meg a fülem és visszhangzott vissza, újra, újra és újra.
~ Malackaa… malackaa… malackaaa…~ Regi felé fordul hogy bizonyítsa igazát, de addigra mérgemben a lelátó egy székét hozzá vágtam a fiúhoz. De a madárka attól még választ adott a kérdésére, és bizonyította hogy ez fiú valójában tényleg Ren. Kicsit bele pirultam hogy most csináltam magamból hülyét sokadjára. Oldalra pislantottam párat, majd egy újabb ötlet jutott az eszembe. Héé, az emberek sokszor akkor váltanak teljes ruhatárat és külsőt ha valami új kezdődik az életükben, egy fordulat, valami ami megváltoztathat mindent. Igen Ren szerelmeees! Ezek a gondolatok hatására ördög fakam és szarvacskáim nőttek hirtelen, sunyin kuncogtam párat a kezem a szám elé téve.
- Hihihiii, ki lenne az? Ne szégyenlősködj mondd el bátran, ki az a szerencsétlen… köhöm akarom mondani szerencsés lány? ^^- Majd közelebb léptem hozzá és a kezem a szám és a füle elé téve hogy más ne halja.
- Netán Hime-sama, a küldetés végén jól elszórakozgattatok. – Kuncogtam párat. Biztos vagyok benne hogy ekkora orbitális változást csakis egy lány hozhat egy srác életébe. Majd a megbeszélt párbaj megkezdéséhez lementem a harctérre. Páran arrébb még harcoltak, de akadt elég terünk ahhoz hogy kényelmesen egymásnak eshessünk. Ragaszkodtam hozzá hogy támadjon, nem is kellett kétszer kérnem meg is tette. Regi már támadott is felém, mire megpróbáltam a pajzsommal félre lökni, de egy száguldó lángoló meteort nem tudtam kivédeni.
- Mi a??!... – Szűkült össze a szemem.
- Tudtam én hogy nem te vagy! Nem tudom hogy hogy de… de rá vetted Regit hogy segítsen… vagy netán őt is becsapod?... – Puffogtam, mert nem akartam elhinni azt amit tapasztaltam, az a gyerek nem is olyan rég alig sebzett és még ha hagytam volna is magam… akkor is hosszú időbe telt volna míg lecsipegeti az életem ahhoz hogy győzhessen, és most… bosszantó hogy mindenki mennyit fejlődik körülöttem… míg én csupán egy helyben toporgok…De most nem agyalhatok ezen, támadnom kell.
Ha Regi nem repült vissza a gazdájához, akkor ha tudtam megfogtam hogy ne repkedjen és igyekeztem a karmait és a csőrét távol tartani magamtól. Majd elfordultam hogy Ren ne lásson és csendben oda szóltam Reginek.
- Nyugi nem bántalak, csak meg szeretném viccelni a gazdid, addig is légy jó fiú és tedd amit mondok kérlek, maradj így és légy csendben jó? Ha segítesz, akkor adok neked olyan finom csokit amit annyira szerettél az étteremben is.- Azzal vissza fordultam és volt Regi nincs Regi. Mint ha nálam sem lett volna szőrén szálán eltűnt. Persze nem esett semmi baja, épp csak kíváncsi voltam hogy na vajon most hogy a bűvészetemet kihasználva eltüntettem a petjét mégis mit fog kezdeni. De persze mindezt nem véletlen csináltam ám ^^ Tudni akartam valamit és faggatni is kezdtem újból a fiút.
- Nyhiii, nem kapod vissza addig amíg meg nem mondod nyan ^^. - Igen én vagyok a világ egyik legkíváncsibb teremtménye és muszáj volt tudnom, hogy mégis kicsoda lehet az a lány aki meg tudta szelídíteni egy ilyen reménytelen alak szívét. :3

Páncél:0
Élet:118

A kis disznó gúnynevet vagy jelzőt már másodjára süti el, sőt ezzel biztossá vállt a szememben hogy Ő bizony Ő… Ren, kedvelem a gyereket meg minden, elég energikus és vicces arc de vannak húzásai amik nem tetszenek. Egy széket repítek felé dühömben, és ő mit csinál? Na mit? Értetlenül áll a dolgok előtt, persze biztos csak rájátszik, mert az egy dolog hogy szőke.. mármint most már nem de nah.. egy ilyen dolgot nem lehet kiküszöbölni egy hajnyírással és festéssel. Én már csak tudom..
- Hogy miért?... Azért mert nem vagyok kis disznó! – Adok magyarázatot tettemre puffogva, karba font kezekkel. Nem sokra rá esett le hogy egy férfi életében ekkora változást valószínű hogy csak egy nő hozhat. Rögtön izgalomba is jöttem és tudni akartam hogy kiről is lehet szó. Mindenképpen meg akartam tudni. Nem kellett sok, szenvtelenül rá is kérdeztem, amire szintén adta a hülyét. Nah kész ez a gyerek… de átlátok én a helyzeten, kellett hogy legyen valami nyomós ok ekkora változásra.
- Ehhh tehát nem lány az illető? – Kerekedtek el a szemeim, majd vöröslött el az arcom teljesen. Lelki szemeim előtt már meg is jelentek azok a nagyon, nagyon mocskos képek amikről nem szabadna tudnom.
- Hogy ha nem lány az illető… akkor az azt… azt jelenti hogy te…te.. egy… - Whaaa, nem tudtam kimondani, a nyelvemen volt meg minden de nem vitt rá a lélek, a lelkem sikítozott a tudattól hogy Ő netán kicsit más mint mi.. már mint az átlag féri, és én eddig ezt észre sem vettem. Mocsoda egy vak nőszemély vagyok… felfoghatatlan. Pedig vissza gondolva akadhattak utaló jelek, sőt a túlzott vonzódás a női nemhez is egy tökéletes ellenünk irányuló illúzió volt amit azért alkotott hogy a karierje megmaradhasson, vagy nem tudom. Bár jobban bele gondolva most csak még izgalmasabbnak tartom a személyiségét, és még többet akarok tudni róla. Sőt így még inkább akarom tudni az áldozata nevét.
- Öhh.. izé ne érts félre, nekem semmi vajon azzal ha valaki.. öhhmmm más kicsit mint az átlag. De tényleg. – Mosolyogtam rá még mindig kicsit kipirulva hogy nyugtázzam hogy igazat mondtam. Nem sora rá a harc is elkezdődött, nagyot sebzett Regi, nem is gondoltam volna. Hirtelenjében ez az egész… hm… olyan volt mintha nem is ők lettek volna, hisz már harcoltam vele egyszer és akkor teljesen más volt a helyzet most pedig… az én irányoban áll negatívan a dolog… Tényleg hogy fejlődhetett ennyit ennyi idő alatt… olyan mintha én nem is csináltam volna semmit és ez igazán bosszantott. Mert én is mindent bele adva próbáltam fejlődni, és mégis sorra hagynak le az emberek. Elszomorító… Kicsit lesütöttem a szemem mikor mind ez tudatosult bennem, de nem fogom hagyni magam. Nem is olyan rég került be a képességekbe a másodlagos jártasságok, gyorsan ki is fejlesztettem párat, köztük a bűvészkedést is, így ennek segítségével vettem rá Regit hogy segítsen nekem megviccelni kicsit a gazdáját. Nem kellett sokat kérlelni, imádom ezt a kis madarat, aranyos, okos, és benne van mindenféle hülyeségbe. Legszívesebben a keblemre ölelném és csak szorítanám.. szorítanám és szorítanám. Elrejtettem hát hogy Ren ne tudja merre van. Oda léptem a közelébe, és körbe fordultam hogy láthassa azt hogy nincs nálam, egyszóval a trükköm sikeres volt. Ismét rá kérdeztem a dologra, de vissza kérdezett ahogy azt szokta.
- Istenem és még engem mondanak butának! - *Hörcsögpofa*
- Hát az illető nevét, aki ekkora változást hozott az életeden nyan ^^- És vártam a válaszára. Félek ismét adja majd a hülyét, de ha meg meri ezt tenni, addig fogom húzni a haját míg ismét olyan hosszú nem lesz mint volt.

Jól beégettem magam a fiú előtt ráadásul még ki is nevetett. Komplett bolondnak tarthat, de gondoskodtam is róla. De naaa gáz ez az új Ren én a régit „szerettem”, mármint úgy amilyen volt. Persze megmagyarázta hogy a hajváltoztatás meg minden olyan mint még azelőtt hogy sztár lett volna. Ezek szerint a szponzorok erőltették rá azt az egyéniséget? oO Hallani ilyesmikről, bár nem tartom valószínűnek hogy egy ekkora ökörre rá lehetne-e bármit erőltetni… Sőt képtelenség, hisz ahogy megismertem Ő csak a saját feje után tud menni, amivel különösebben nincs is semmi baj. Legalább nem az egy helyben toporgó de mégis fejlődést váró fajta nyan. Bár azt nem tudom neki megbocsájtani hogy le disznózott, ösztönösen sírósra állt a szám, majd hasra vágtam magam és kezemmel lábammal hadonászva kezdtem el hisztizni.
- Én .. én … igen tényleg csak egy buta kis disznó vagyok, szip szip… - Fakadtam ki magamból. Amióta itt vagyok… nem csinálok más csak hízok hízok és hízok… az okés hogy oda is, mutatok a kebleimre, de.. de oda is… igen kissé kikerekedett mostanság a popóm sőt picit még a pocim is. Ha így haladok egy elhízott házi sertés malac leszek. A gondolattól még inkább sírósra állt a szám. Ajkaim reszkettek, majd mint valami óvodás egyszerűen felsírtam a könnyeim patakokban hullottak, és már nem is láttam. Igyekeztem letörölni őket, de újból ujjak szökelltek a helyükbe. Hangosan bömböltem, a popsimon csücsülve nyitott terpesszel úgy hogy a talpam be volt húzva alám, karjaimmal reménytelen próbáltam letörölgetni krokodil könnyeimet. Ez a fiú rátapintott a lényegre.
- Én tényleg egy kis disznó vagyook! – Kiáltottam fel, keserves hangon. Többen idefigyeltek, és Rent stírolták hogy mégis mit tett velem, de nem érdekelt, nem tudtam abba hagyni. Jint akartam meg Ritát, szip szip… Majd idővel lenyugodtam és össze szedtem magam és mintha mi sem történt volna talpra szökelltem és folytattam. Majd a kíváncsiságom ismét erőt vett rajtam és kifaggattam hogy mégis ki lenne az aki meghódíthatta a szívét. A válaszán kicsit meglepődtem, bár egyértelmű lehetett volna hogy egy ekkora faszi csakis magát szeretheti igazán. Egy pillanatig csönd honolt, mind az ajkaim mind pedig az agytekervényeim elhalkultak. ~Egy gyönyörű örökké tartó szerelem… Milyen csodás is az amikor két ember egymásra talál, de… de itt nem beszélhetünk egymásra találásról inkább csak a szerelem önmagunkban való felismeréséről… Csodálatos a szerelem *-* Egy örökké tartó beteljesülten beteljesületlen szerelem… *-*~ Ren csakis annyit látott az egészből hogy az arcomra teszem a kezem, jobbra balra billegek és bele pirulok az egészbe. De hisz a szerelem az mindig csodás. Ámuldozásomból az ébreszt fel, hogy megpöcköli a homlokom és két szó ragadt meg a mondatából, butaság és nem aranyos… Nem kellett sok pár pillanat alatt megint eltörött a mécses, és a tömeg ismét vádlóan pillant a fiúra.
- Maaaah~… igazad van, hisz én csak egy csúnya buta kis disznó vagyok, aki aki… még nem aranyooos, nem vagyok kawaiiiii~...- Vágtam ismét a földhöz magam. A könnyeimmel ismét árvizet okoztam és nem csináltam mást csak folytattam a mondatokat alig érthetően a hisztitől. Drámai színdarab.

Nem is tudom mi ütött belém, de ez a fiú sorra kezdett el sértegetni és mahh rosszul esett mert tudtam hogy igaza van, tényleg egy buta makacs kis disznó vagy épp malac vagyok ahogy Ő mondaná, de ezt most mégis miért kell mindenki előtt így a képembe vágni?... Igazán gonosz… >< Nem is tudtam hogy a hisztiben is ki lehet fáradni, ez nekem is új, így néha két pityergés és földhöz vágás között pihennem is kellet. Meg az előbb azt mondta hogy nem vagyok kawaiii erre most meg pont azt magyarázza nekem hogy a malacok aranyosak és nem kövérek… Nem tudom miért akar ezzel engem beetetni, ebből már nem jön ki jól, vérig sértett.
- A disznók nem is aranyosak… nagyok, kövérek, büdösek és azt mondják röff röff…- Szipogok két könnytörlés közepette.
- Röff…röff nem vagyok kis disznóóóó szip… - Majd ismét megtörlöm a szemem, előveszek egy zsepit és nagyot trombitálok bele.
- Én…. én nem mondom azt hogy röff én azt mondom hogy nyan, nyhiii meg,, meg maoo és még azt is hogy mahh,,, de nem azt hogy röff, én… én cica vagyok nem malaackaaa~… - Tőr ki belőlem a hiszti ismét. Pár lépést tesz felém a fiú, megdermedek hogy mégis mit akar most csinálni, kipirult arcal tekintek fel rá mikor lehajol hozzám és …. fellibbenti a szoknyám…. ><
- Kyaaaaaaa~ - Felkiáltok.
- Te tényleg gonosz vaaagy!... – Felállok, és megigazítom a szoknyám. Vöröslő arccal tekintek rá, de a szemeimben izzik az indulat. De úgy látszik Ren sem adja lentebb tovább fenyegetőzik. ~ Mah tovább akar menni?... Mégis ezt hogy érti, remélem nem… csak nem… azért… bár kinézem belőle… Perverz gondolatok és képek indítottak hadi támadást az elmémben és keltettek bennem olyan érzelmeket amiket nem kellene…Nem nem szabad!...~ Szóltam magamra gyorsan és megráztam a fejem. Az arcomtól a fülem tövéig paradicsom színben úsztam és a lábaim is remegni kezdtek… Nem tudom mi van velem… vagyis tudom, és remélem minden úgy fog alakulni ahogy terveztem. Hirtelen megszédülök, a homlokomhoz kaptam, majd a látásom is homályossá vált és megszűnt a világ… elájultam.

~Ehh?... Nem vállt volna be?...~ A földön feküdve várom hogy mégis mit szándékozik tenni majd az ellenfelem. Sokminden megfordult a fejemben, hogy oda jön hozzám és elkap, vagy… vagy hogy legalább megpróbálkozik vele. De pihe puha karok helyett a poros föld keménysége fogadott inkább. Még úgy maradtam inkább, hátha csak lassú a felfogása, de ez van meg sem próbált megmenteni, hiába még sem egy gentleman… Mint ahogy azt már egyszer megfejtettem, ő saját magán kívül sosem fog talán szeretni mást. Mégis csak oda lépett hozzám, és hangosan felnevet. ~Tényleg gonooosz QQ ~ Majd még egy otromba mondattal is fenyegetőzik. >< Azt hiszem ennyire merész még Ő sem lenne, de nem szeretnék kényelmetlen helyzetbe kerüli sem emiatt. Főleg nem Jin előtt, azt hiszem egy életre csalódna bennem… De akkor sem akarom elhinni hogy igazuk volt a többieknek, hogy nem… hogy nem is vagyok jó színész… QQ Mivel oda lépet hozzám, így egyik pillanatról a másikra megragadtam a lábát, és megrántottam azt ha tudtam, így már mindketten vízszintesben lehettünk. Gyorsan felpattantam, majd vissza adtam Regit a jogos tulajdonosának. A színészkedés a bűvészkedés ezennel véget ért. Mindezt olyan gyorsan csináltam amennyire csak tudtam, és a kardommal megkíséreltem Ren-t a földhöz szegezni. Regivel nem foglalkoztam ha támadt akkor sem. Megkíséreltem visszatartani a pajzsommal ha tudtam de ennyi tellett tőlem. Időközben a kardom kicseréltem a pajzsomra, leszorítottam vele a földre, és igyekeztem köhöm minél közelebb kerülni Ren-samahoz hogy ha Regi támadna is ne csak engem sebezzen, hanem a fiú is kapjon ki a jóból. A kardommal is próbáltam sebezni ha tudtam. Amint mindeközben még minél nagyobb porfelhőt is próbáltam kavarni hogy ezzel is nehezítsem Regi támadását. Én amennyire csak tudtam bele „csimpaszkodtam” Ren-be. De semmi félre érthető, igyekeztem minden olyan testrészemet távol tartani tőle ami köhöm bezavarhatja a harci kedvét és valami mást kelletne benne.
- Ne érts félre, tényleg sokat fejlődtél de azért én sem fogom hagyni magam! - *Nyelvkiöltés*

Furcsa helyzetbe kevertem magam ismét, ráadásul egy elég furcsa fiúval. Az addig csak hagyján hogy egy vérbeli perverz és még az egója is magasan túlszárnyalja bizonyos méreteit.. mármint köhöm a magasságát természetesen. :PHiába a hiszti, hiába a cukiság a végén úgy néz ki minden esetben én húzom a rövidebbet. Megpróbáltam kissé színészkedni neki, még el is ájultam a szeme láttára, de azt hiszem túl sokat vártam el tőle hogy egy ilyen mozzanatra mint egy igazi férfi elkapjon, mondjuk mint Jin. Ez a gyerek csak állt és kacagot. Mit tehettem volna mást, semmit sem tettem, a mondata ellenére is mozdulatlanul feküdtem. Alig bírtam visszatartani először hogy el ne röhögjem magam másodjára viszont mikor a megjegyzéseit tette hogy fel ne kelljek és le ne csapjam valahogy. De álltam a sarat, és a fiú talán mit sem sejtve közelebb lépett hozzám. ~ Ez az… Gihihihiii, gyere csak….~ Már örvendeztem is hogy vagy így vagy úgy, de igen, elég közel került hogy egy igazi merényletet indíthassak ellene. Amilyen gyorsan csak tudok köhöm rá mászok hogy lefogva tarthassam, biztos voltam benne hogy valahogy fog védekezni, de nemtett semmit. Eleinte még örültem is ennek hogy megkönnyíti a dolgom, még meg is sebeztem, legalábbis a páncéljának egy részét leszedtem. Tehát pakolt azóta életre is… Futott át a fejemen látva hogy nem csúszott lentebb az életcsíkja. Úgy próbálok evickélni hogy mozgásképtelenné tegyem a srácott, erre annak majdhogy nem még a szája is habzik…. ejnye ejnye, igencsak hiánya lehet a nagy Ren-samanak. :PIgen, ilyen gonosz gondolatok is átfutottak picinyke agyacskámon. Még meg is dicsérem. Mire Ő ismét kinevet. Már kezd elég irritáló lenni a viselkedése, eddig aranyos kedves sráckának gondoltam, mostanra igencsak elszállt magától. És igen ahogy a mondatát kimondja be is ugrott hogy mégis mi volt az.
- A manó….baaaaaaa…. – Kiáltok fel, igen tényleg ki ment a fejemből hogy egy sima csettintéssel is el tud repíteni. ~Ez egy köcsög képesség!...~ Gondolom magamban, mivel már annyit fáradoztam hogy köhöm megtaláljam a megfelelő pózt amivel le tudom fogni. Útközben még Reginaldba is bele futok.. akarom mondani repülök. Sebzést is okozot, de amennyire csak tudtam észnél voltam. Az akrobatikám segítségével megmarkoltam Regi két lábacskáját, és a sújemelésemet plusz minden erőmet bevetve megkíséreltem hozzá vágni az idomárjához.
- Bocsi regi, de azért tudd hogy szeretlek. – És igen így volt, Regit tényleg nagyon csípem és kicsit rosszul is érzem magam hogy ilyet csináltam vele. Próbáltam talpal földre érkezni, de ez nálam már alap reménytelen ügy. És igyekeztem még ezt azelőtt hogy a rendszer ki írta volna hogy Ő lett a győztes. Hogy mi is volt ez tőlem, egy teszt hogy így még ki lehet-e játszani a rendszet, plusz igen, azért mégiscsak be akartam volna vinni neki még egy találatot. Mikor földet értem ki is írta Ren felett a győzelmet jelző szöveget. Nem is tudom mit éreztem abban a pillanatban, a szívem össze szorult, nem azért mert annyira győzni akartam hanem azért mert eddig akkora szakadék volt közöttünk most viszont én állok a szakadék veszélyesebb végén... eddig is annyira hajtottam előre de most valahogy el ment a kedvem tőle. Minek gürizzek eredménytelenül?... Nem zavar a győzelme, épp csak az zavart amit megláttam és amit megértettem. Lehajtottam a fejem, és megszólaltam.
- Gratulálok a győzelmedhez! - Kissé robotikusra és tartószkodóra sikeredet, az eddigi közvetlen viselkedés után kissé furcsa volt visszahallani a saját mondatom is.
- Most pedig megyek... szia. - Köszöntem el tőluk és már nem is láthattak sokáig. Nem, nem haragudtam rájuk egyáltalán, csak azért durva volt hogy eddig mindig nagy csomószor kellett hogy sebezzenek rám, erre jön valaki tök magas alap sebzéssel és két támadással elintéz. Túlontúl könnyelmű voltam, ezt nem engedhetem meg magamnak még egyszer, akár ismerős az illető akár nem. Eddig még úgymond játszadoztam is azzal hogy úgyis sok életem van hadd csapkodjanak, de mára ezt már nem tehetem meg. Nem is érzem azt hogy előre haladnék, mindinkább előznek be sorra és sorra.... Elkeserítő.

Megmaradt élet: 58 pont.

/Kösziii a játékooot :3/