[7. boss]

Őszintén szólva örülök és reménnyel tölt el, hogy Ran most velünk van, az viszont ambivalens érzéseket vált ki belőlem, hogy Kota pedig nem jött el. Nem tudom, hogy megsértődött-e a múltkori leszereplése miatt, vagy történt vele valami, ami azt illeti Mirika is elég tanácstalannak tűnik és biztos mondta volna, ha más nem nekem, hogy mi a helyzet vele. Anélkül, hogy végigmustrálném a társaságot, szorosan Peter mellett haladva lépek be a boss terembe. Kár volt aggódnom a homok miatt, akiknek porja száll, azoknak meg kár volt nélkülünk betérniük. Őrültek, kik életükkel fizettek. Lehet mi is őrültek vagyunk, de bízom a pánik burokban. A bosst támadó csapat már meg is indult, eddig felemás eredménnyel. Mikor már azt hihetném, hogy nincs értelme támadni, mert képtelenek vagyunk megsebezni a bosst, Ranmaru végre sikeresen levesz a páncéljából. Itt az idő, hogy én is bemutatkozzak a szószátyár III. Bunmeinnek, akinek a másik tesójára, arra a bizonyos II-ra már nagyon rég fáj a fogam.
- Üdvözletem a boss uraságnak. - érek oda végre a gladiátor szintfőnök elé a kristályomtól felturbózva - Ami azt illeti, engem érdekelne, hogy min állunk, igazán lekötelezne, ha megosztaná velünk. De ha nem haragszik meg érte, közben tenném a dolgomat is. Bemutatnám Baran tábornok, az 5. szintfőnök pörölyét. - S megtartva szavamat, két lendületes csapást mérek a bossra. Ezután viszont kénytelen vagyok hátrálni, hogy tudjak újra kristályt használni és cserélni Peterrel. - Switch Peter Worker! - majd már el is nyomok egy újabb futó kristályt.