KezdőlapDenDen vs. Elaila, avagy szerelem első látásra?
4 posters
1 / 1 oldal
DenDen vs. Elaila, avagy szerelem első látásra?
by DenDenTsuku Hétf. Jún. 28 2021, 07:38
Idővel kitapasztaltam, hogy Diamonddal tűz és víz vagyunk. Ő nem futamodik meg a kihívásoktól, harcoktól míg én igyekszem elkerülni azt és csupán az élet egyszerű szépségeire koncentrálni. Mégis kénytelen voltam átértékelni ezt a gondolatmenetet és rákényszeríteni magam, hogy kilépjek a komfort zónámból. Közismerten gyáva alakként ez pedig elég nehéz volt számomra. Némi kifogásból felhasznált kerülőút után, mégis az aréna mellett találtam magam. Körmöm rágva, néha fel-fel sandítva a kihívóépületre kerülgettem azt, míg kis világomból egy mellettem elhaladó lányka hajzuhatagának vége rántott vissza. Épp csak egy keveset láttam belőle, mégis szinte azonnal az irányába fordultam, szívem pedig hatalmasat dobbant. Éreztem, hogy elönti a szívem egyfajta izgatottsággal vegyített melegség. Ösztönösen léptem utána egyet, majd eszméltem, hogy nincs okom mivel megszólítani, de ez nem tántorított vissza sokáig. Lépteimet sietősre vettem, hogy utolérjem, majd egy kecses mozdulattal elé kerekedtem és felé fordultam.
- Szia- Szólítottam meg, miközben Diamond, a nyálkás, kisebb kutya termetű béka is utolért minket és letelepedett mellém. Egy pillanatra a szavam is elakadt, amikor tudatosult bennem az első megérzésem. Gyönyörű és ártatlan, olyan természetes akárcsak egy földre pottyant angyal. Bár ezen nincs mit meglepődni, elég sok angyalka létezik ebben a világban, de éreztem ő ezek között is az egyik legkiemelkedőbb. Szívem még eddigieknél is gyorsabban vert, szinte éreztem ahogy eljut a torkomtól egész a fülemig. Eltelt pár másodperc, mire észleltem, hogy valamit mondanom kéne. Ezalatt pedig Diamond megelőzött, hosszú és nyálkás nyelvével arcon nyalta a leányzót akárcsak egy kutya. Elkerekedett szemekkel, rémülten vettem tudomásul az eseményeket.
- Diamond, hagyd! – Rivalltam rá petemre ijedten.
- Ne haragudj! Ne haragudj! Kissé neveletlen, az én hibám! Kérlek ne szaladj el! – Indultam ki magamból és hajoltam meg bocsánat kérően olyan mélyen, amennyire derekam engedte. Persze lelkem mélyén picit hálás voltam, így legalább volt mivel megszólítanom, csupán attól rettegtem, hogy tényleg undorral menekül el, de a rossz helyzet is helyzet, amit ügyeskedve át lehet fordítani jóra. Amennyiben nem alakult rosszul a helyzet. Felegyenesedtem és tekintetem is árulkodott róla, milyen mélyen sajnálom a történteket. Más helyen, más szituációban megkísérelném meghívni valamire, ahol egy baráti csevej közben felfedezhetjük egymást. De kényszerhelyzet volt, tudtam ha nem teszem meg, soha mással sem fogom.
- Tudom nem indult szépen a bemutatkozásom. DenDenTsuku vagyok és a helyzet az hogy… - Éreztem hogy kézzel tapintható volt a zavarom és hiába próbáltam csillapítani sikertelen próbálkozás volt.
- A helyzet az, hogy ellenfelet keresek arénára, de eddig nem mertem senkit sem kihívni. – Majd ráeszméltem, hogy ez nő létére nagyon rosszul jött ki, zavartan birizgálni kezdtem a hajam, miközben igyekeztem minél inkább kerülni a tekintetét és gondolataimat érthető szavakká alakítani. Nagyot sóhajtottam.
- Szeretnélek kihívni és közben jobban megismerni téged. – Észbe kaptam, hogy túl őszinte voltam.
- Ne-ne érts félre, csak olyan szép vagy és kedvesnek tűnsz, csak egy baráti párbajra szeretnélek invitálni. – Majd lelki szemeimben egy hatalmas faceplammal illettem magam. Mégis, most először sikerült a szemébe pillantani és igyekeztem azt ott is tartani, miközben ijedtséggel kevert izgatottsággal vártam a válaszát. Amennyiben beleegyezett, elsétáltam vele a kihívóba. Miközben végig azon ábrándoztam, milyen lenne kézen fogva sétálgatni, érezni közelről az illatát és szerelmes ajkait végig csókolni. Képtelen voltam leállítani fantáziálásom, amiből vagy ő, vagy pedig a panelhoz érés szakított meg. Felsóhajtottam és férfi módjára vállaltam a kezdeményezést és álltam oda a kihívóhoz. Ha bemutatkozott, akkor beírtam a nevét. Ha pedig nem, akkor kedvesen mégis zavarban megkérdeztem a nevét. Amennyiben ez sikerült, kicsit bénázva ugyan de kiválasztottam a pályánkat. Ami pedig egy nárciszokkal és sakuravirágzást idéző cseresznyefákkal övezett park volt.
- Használhatunk bármit? – Kérdeztem meg Elailát pironkodva, mikor feldobta a gép ezt a lehetőséget. ~Elaila, ízlelgettem a nevét. Olyan gyönyörű, mint ő maga. ~ Majd rákattintottam az elfogadásra. Ha minden jól alakult, pedig beléptünk a mi kis paradicsomunkba.
- Szia- Szólítottam meg, miközben Diamond, a nyálkás, kisebb kutya termetű béka is utolért minket és letelepedett mellém. Egy pillanatra a szavam is elakadt, amikor tudatosult bennem az első megérzésem. Gyönyörű és ártatlan, olyan természetes akárcsak egy földre pottyant angyal. Bár ezen nincs mit meglepődni, elég sok angyalka létezik ebben a világban, de éreztem ő ezek között is az egyik legkiemelkedőbb. Szívem még eddigieknél is gyorsabban vert, szinte éreztem ahogy eljut a torkomtól egész a fülemig. Eltelt pár másodperc, mire észleltem, hogy valamit mondanom kéne. Ezalatt pedig Diamond megelőzött, hosszú és nyálkás nyelvével arcon nyalta a leányzót akárcsak egy kutya. Elkerekedett szemekkel, rémülten vettem tudomásul az eseményeket.
- Diamond, hagyd! – Rivalltam rá petemre ijedten.
- Ne haragudj! Ne haragudj! Kissé neveletlen, az én hibám! Kérlek ne szaladj el! – Indultam ki magamból és hajoltam meg bocsánat kérően olyan mélyen, amennyire derekam engedte. Persze lelkem mélyén picit hálás voltam, így legalább volt mivel megszólítanom, csupán attól rettegtem, hogy tényleg undorral menekül el, de a rossz helyzet is helyzet, amit ügyeskedve át lehet fordítani jóra. Amennyiben nem alakult rosszul a helyzet. Felegyenesedtem és tekintetem is árulkodott róla, milyen mélyen sajnálom a történteket. Más helyen, más szituációban megkísérelném meghívni valamire, ahol egy baráti csevej közben felfedezhetjük egymást. De kényszerhelyzet volt, tudtam ha nem teszem meg, soha mással sem fogom.
- Tudom nem indult szépen a bemutatkozásom. DenDenTsuku vagyok és a helyzet az hogy… - Éreztem hogy kézzel tapintható volt a zavarom és hiába próbáltam csillapítani sikertelen próbálkozás volt.
- A helyzet az, hogy ellenfelet keresek arénára, de eddig nem mertem senkit sem kihívni. – Majd ráeszméltem, hogy ez nő létére nagyon rosszul jött ki, zavartan birizgálni kezdtem a hajam, miközben igyekeztem minél inkább kerülni a tekintetét és gondolataimat érthető szavakká alakítani. Nagyot sóhajtottam.
- Szeretnélek kihívni és közben jobban megismerni téged. – Észbe kaptam, hogy túl őszinte voltam.
- Ne-ne érts félre, csak olyan szép vagy és kedvesnek tűnsz, csak egy baráti párbajra szeretnélek invitálni. – Majd lelki szemeimben egy hatalmas faceplammal illettem magam. Mégis, most először sikerült a szemébe pillantani és igyekeztem azt ott is tartani, miközben ijedtséggel kevert izgatottsággal vártam a válaszát. Amennyiben beleegyezett, elsétáltam vele a kihívóba. Miközben végig azon ábrándoztam, milyen lenne kézen fogva sétálgatni, érezni közelről az illatát és szerelmes ajkait végig csókolni. Képtelen voltam leállítani fantáziálásom, amiből vagy ő, vagy pedig a panelhoz érés szakított meg. Felsóhajtottam és férfi módjára vállaltam a kezdeményezést és álltam oda a kihívóhoz. Ha bemutatkozott, akkor beírtam a nevét. Ha pedig nem, akkor kedvesen mégis zavarban megkérdeztem a nevét. Amennyiben ez sikerült, kicsit bénázva ugyan de kiválasztottam a pályánkat. Ami pedig egy nárciszokkal és sakuravirágzást idéző cseresznyefákkal övezett park volt.
- Használhatunk bármit? – Kérdeztem meg Elailát pironkodva, mikor feldobta a gép ezt a lehetőséget. ~Elaila, ízlelgettem a nevét. Olyan gyönyörű, mint ő maga. ~ Majd rákattintottam az elfogadásra. Ha minden jól alakult, pedig beléptünk a mi kis paradicsomunkba.
DenDenTsuku- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 19
Join date : 2021. Apr. 30.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: DenDen vs. Elaila, avagy szerelem első látásra?
by Elaila Heldfrisk Hétf. Jún. 28 2021, 08:40
Érzem, ahogy feszült szívem lassan dobog. Most először járok itt azóta, hogy a képességeim megváltoztak. Izgatott voltam, hogy végre talán én is hasznos lehetek, de túlságosan reménytelen vagyok ahhoz, hogy bárkit is kihívjak. Egyszerűen… nem mertem megszólítani. Érzem, ahogy egy pillanatra a szél felkap, és akaratlanul is összerezzenek, ahogy a szél a hajamba kap. Egy pillanatra megtorpanok, és egyik előre tévedt tincsemet fülem mögé simítva, végül folytattam volna utam, amikor is hirtelen valaki egyszerűen elém vágott.
A hirtelen meglepődöttségtől kissé megrezzenek, de végül bizonytalanul állok meg, jobb kezemet bizonytalanul mellkasomhoz emelve, tanácstalanul pislogva, az ezután beállt csendbe. Nem mertem megszólalni, féltem, hogy megzavarom valamiben, mert ha jól láttam, nagyon lelkes tekintettel nézett felém. Végül már készültem volna megszólítani, hogy segíthetek-e valamiben, amikor is hirtelen egy nyálkás valami csúszik végig az arcomon. Meglepetten, gyenge hangon sikkantva lépek hátra, mert váratlanul ért a dolog, majd óvatosan megtörlöm arcomat. Ezután veszem észre a nagyra nőtt békát, és furcsállom is, hogy nem sikerült észre vennem eddig. Bizonytalanul pillantok a fiúra, aki hírtelen nekiállt szabadkozni.
- K..kérem, ne féljen, é..én nem haragszom… - mondtam bizonytalanul, mert furcsa volt, hogy valaki tőlem kér elnézést, majd a béke felé fordulok – I…izé.. azt szeretné, hogy megsimogassam?
Kérdésem az idomárjához fordult, hisz nem tudtam más okot, miért nyalt volna a nagybéka. Ha igenlő választ kapok, úgy bizonytalanul meg-megsimogatom a békát. Nem undorodtam tőlük, ennél rosszabb dolgokhoz is volt már dolgom. Végül felkelek és kissé megigazítom szoknyácskámat és felsőmet, majd a fiú felé fordulok, mikor bemutatkozott.
- Ü.. üdvözlöm DenDenTsuku Úrfi, én Elaila Heldfrisk vagyok, parancsoljon velem. – mondom végül, kezeimet összekulcsolva magam előtt, illedelmesen meghajolva felé.
Mikor kiegyenesedtem és a téma lassan ráterelődött a beszélgetés az arénára, zavarral vegyes izgatottság lett úrra rajtam. Furcsa volt a másik félt zavarban látni, ami számomra is kényelmetlen volt, mert azt hittem, valami baja van velem, de mikor váratlanul elkezdett bókolni, akaratlanul lesütve szemeimet oldalra pillantok, jobb kezemmel pedig bal felkaromat dörzsölgetve, kissé elpirulok.
- I…izé… - hirtelen olyannyira meglepődtem, hogy a szavakat is elfelejtettem, de persze rövidesen megtaláltam – Sz..szívesen kiállok Önnel DenDenTsuku úrfi. Örömömre szolgálna kérésének eleget tenni.
Arcomra téved pír valamiért nem akart eltűnni, emiatt pedig még inkább zavartnak érzem magam. Alapjáraton se szerettem mások szemébe nézni, most pedig még jobban fokozódott a dolog. Képtelen voltam ránézni, csak néha-néha pillantottam fel, a pedig azt láttam, hogy ő lelkesen néz engem, az enyhe pírom, kissé elmélyült. Kissé furcsán éreztem magam. Végül megindultunk a panel felé, ha esetleg eközben karját nyújtotta volna, bizonytalanul még belé is karolok, hisz úgy gondolnám, ha hogy vezetni szeretne.
Végül a fiú szépen nekiállt megcsinálni a pályát, és én hálás voltam emiatt, mert sosem tudtam, hogyan kell ezt csinálni. Kérdésére bizonytalanul bólintok, de azért hozzáteszem:
- Ahogy óhajtja, az úrfi.
Türelmesen megvártam, hogyha esetleg szeretne valamit még, ha pedig nem, úgy végül megindulok az arénabejárat másik fele felé.
Elaila Heldfrisk (20) É: 14 | FK: 47 | E: 20+8 (18/kés) | K: 24 | GY: 40 | SK: 31 | P: 60
Jártasság: Rejtőzés I
Spec itemek:
- 2x Cseppkő
- Szélvész Köpeny
A hirtelen meglepődöttségtől kissé megrezzenek, de végül bizonytalanul állok meg, jobb kezemet bizonytalanul mellkasomhoz emelve, tanácstalanul pislogva, az ezután beállt csendbe. Nem mertem megszólalni, féltem, hogy megzavarom valamiben, mert ha jól láttam, nagyon lelkes tekintettel nézett felém. Végül már készültem volna megszólítani, hogy segíthetek-e valamiben, amikor is hirtelen egy nyálkás valami csúszik végig az arcomon. Meglepetten, gyenge hangon sikkantva lépek hátra, mert váratlanul ért a dolog, majd óvatosan megtörlöm arcomat. Ezután veszem észre a nagyra nőtt békát, és furcsállom is, hogy nem sikerült észre vennem eddig. Bizonytalanul pillantok a fiúra, aki hírtelen nekiállt szabadkozni.
- K..kérem, ne féljen, é..én nem haragszom… - mondtam bizonytalanul, mert furcsa volt, hogy valaki tőlem kér elnézést, majd a béke felé fordulok – I…izé.. azt szeretné, hogy megsimogassam?
Kérdésem az idomárjához fordult, hisz nem tudtam más okot, miért nyalt volna a nagybéka. Ha igenlő választ kapok, úgy bizonytalanul meg-megsimogatom a békát. Nem undorodtam tőlük, ennél rosszabb dolgokhoz is volt már dolgom. Végül felkelek és kissé megigazítom szoknyácskámat és felsőmet, majd a fiú felé fordulok, mikor bemutatkozott.
- Ü.. üdvözlöm DenDenTsuku Úrfi, én Elaila Heldfrisk vagyok, parancsoljon velem. – mondom végül, kezeimet összekulcsolva magam előtt, illedelmesen meghajolva felé.
Mikor kiegyenesedtem és a téma lassan ráterelődött a beszélgetés az arénára, zavarral vegyes izgatottság lett úrra rajtam. Furcsa volt a másik félt zavarban látni, ami számomra is kényelmetlen volt, mert azt hittem, valami baja van velem, de mikor váratlanul elkezdett bókolni, akaratlanul lesütve szemeimet oldalra pillantok, jobb kezemmel pedig bal felkaromat dörzsölgetve, kissé elpirulok.
- I…izé… - hirtelen olyannyira meglepődtem, hogy a szavakat is elfelejtettem, de persze rövidesen megtaláltam – Sz..szívesen kiállok Önnel DenDenTsuku úrfi. Örömömre szolgálna kérésének eleget tenni.
Arcomra téved pír valamiért nem akart eltűnni, emiatt pedig még inkább zavartnak érzem magam. Alapjáraton se szerettem mások szemébe nézni, most pedig még jobban fokozódott a dolog. Képtelen voltam ránézni, csak néha-néha pillantottam fel, a pedig azt láttam, hogy ő lelkesen néz engem, az enyhe pírom, kissé elmélyült. Kissé furcsán éreztem magam. Végül megindultunk a panel felé, ha esetleg eközben karját nyújtotta volna, bizonytalanul még belé is karolok, hisz úgy gondolnám, ha hogy vezetni szeretne.
Végül a fiú szépen nekiállt megcsinálni a pályát, és én hálás voltam emiatt, mert sosem tudtam, hogyan kell ezt csinálni. Kérdésére bizonytalanul bólintok, de azért hozzáteszem:
- Ahogy óhajtja, az úrfi.
Türelmesen megvártam, hogyha esetleg szeretne valamit még, ha pedig nem, úgy végül megindulok az arénabejárat másik fele felé.
Elaila Heldfrisk (20) É: 14 | FK: 47 | E: 20+8 (18/kés) | K: 24 | GY: 40 | SK: 31 | P: 60
Jártasság: Rejtőzés I
Spec itemek:
- 2x Cseppkő
- Szélvész Köpeny
Elaila Heldfrisk- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 170
Join date : 2018. Feb. 04.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: DenDen vs. Elaila, avagy szerelem első látásra?
by DenDenTsuku Csüt. Júl. 01 2021, 20:54
Nem szaladt el, ez máris jó jelnek bizonyult. Úgy éreztem célba érhetek, így megpróbáltam kifejezni szándékaimat irányába, de minden hang a torkomba szorult. Láttam ajkai apró rezdülésén, hogy szóra akarja nyitni édes szájacskáján, így sürgetve magam. Leszólítottam miközben szívem még mindig hevesen lüktetett a mellkasomban. De mielőtt bármit is mondhattam volna Diamond mindkettőnknél gyorsabb volt. Féltékeny is lehetnék rá mindezért. Mélyen meghajoltam szégyenemben és sűrű bocsánatkérésem közepette, lelkem legmélyén könyörögtem, hogy ne szaladjon el és hagyjon faképnél.
Megnyugtatott a leányzó válasza, bár nem éreztem teljesen őszintének, vagyis inkább határozottnak.
- Nem hiszem. Vagyis, de biztos azt szeretné, de elég undorító… nem gondolom, hogy jó ötlet volna. – Nem akartam, hogy bepiszkítsa a kezét, vagy bármiféle negatív tapasztalatlatot keltsünk benne. Végül rábíztam a döntést.
Lelkem olvadozni kezdett a elegáns szolidságtól, attól a mélységes tisztelettől ami a vele szembenálló gyönyörű teremtésből áradt, miután bemutatkoztak egymásnak. Meg tudtam volna ölelgetni, de ez nem lett volna túl illendő részemről, egy pár másodperces találkozás után. Örültem a zavarának, pironkodásának, hisz azt jelenti a kedvességem célba ért. Majd a köztünk beálló csendet megelőzve, megkérdeztem, indulhatunk-e, majd elindultam az aréna felé. Végig kettőnkről álmodoztam és az előre megírhatatlan jövőnket tervezgettem, de nem léptem semmit, ami tolakodó lehetne. Nincs még itt az ideje. Odaérve vállaltam a kezdeményező szerepét, na nem mintha nem lenne mindez újdonság számomra. Némi bizonytalan kattintgatás után elő is álltam a tereppel és a megfelelő beállításokkal.
Kicsit feszengve léptem be, pedig szándékosan egy megnyugtató, már-már romantikus területet választottam magunknak. Azt sem tudtam mihez kezdjek, hova álljak, így kissé teszetoszának éreztem magam, de igyekeztem nem mutatni bizonytalanságom. Körbenéztem és demonstráltam, hogy mindez meseszép. Ha nem ilyen körülmények között lennénk…
Helyet foglaltam a parkba a megközelítőleg harminc centis sárga virágok között. Mézédes illatuk volt. Örültem volna, ha Diamond nem látszódik ki, de termete nem adta meg ezt a reményt nekem. Szembeálltam a lánnyal, majd előhívtam a késem, Diamond pedig közel derékszögben vett vette fel helyzetét. ~ Eru.~ Hangzott el néha szájából egy esetlen brekegés, miközben nyelvével néha megnyalta pofázmányát, és tekintete el-elkóborolt ehető zsákmányt keresve. Az érzés egy pillanat alatt lebénította a lábaim, talán enyhén remegtek is.
- Hogy csináljuk? – Kérdeztem meg Elailát. ~ Ohh, istenem! Még a neve is csodaszép! ~ Ejtettem meg egy halk sóhajt, hogy a feszültséget kissé kiadjam magamból. Vártam, hogy támadjon. Miközben petem buta pillantásait váltogatta közöttünk.
Megnyugtatott a leányzó válasza, bár nem éreztem teljesen őszintének, vagyis inkább határozottnak.
- Nem hiszem. Vagyis, de biztos azt szeretné, de elég undorító… nem gondolom, hogy jó ötlet volna. – Nem akartam, hogy bepiszkítsa a kezét, vagy bármiféle negatív tapasztalatlatot keltsünk benne. Végül rábíztam a döntést.
Lelkem olvadozni kezdett a elegáns szolidságtól, attól a mélységes tisztelettől ami a vele szembenálló gyönyörű teremtésből áradt, miután bemutatkoztak egymásnak. Meg tudtam volna ölelgetni, de ez nem lett volna túl illendő részemről, egy pár másodperces találkozás után. Örültem a zavarának, pironkodásának, hisz azt jelenti a kedvességem célba ért. Majd a köztünk beálló csendet megelőzve, megkérdeztem, indulhatunk-e, majd elindultam az aréna felé. Végig kettőnkről álmodoztam és az előre megírhatatlan jövőnket tervezgettem, de nem léptem semmit, ami tolakodó lehetne. Nincs még itt az ideje. Odaérve vállaltam a kezdeményező szerepét, na nem mintha nem lenne mindez újdonság számomra. Némi bizonytalan kattintgatás után elő is álltam a tereppel és a megfelelő beállításokkal.
Kicsit feszengve léptem be, pedig szándékosan egy megnyugtató, már-már romantikus területet választottam magunknak. Azt sem tudtam mihez kezdjek, hova álljak, így kissé teszetoszának éreztem magam, de igyekeztem nem mutatni bizonytalanságom. Körbenéztem és demonstráltam, hogy mindez meseszép. Ha nem ilyen körülmények között lennénk…
Helyet foglaltam a parkba a megközelítőleg harminc centis sárga virágok között. Mézédes illatuk volt. Örültem volna, ha Diamond nem látszódik ki, de termete nem adta meg ezt a reményt nekem. Szembeálltam a lánnyal, majd előhívtam a késem, Diamond pedig közel derékszögben vett vette fel helyzetét. ~ Eru.~ Hangzott el néha szájából egy esetlen brekegés, miközben nyelvével néha megnyalta pofázmányát, és tekintete el-elkóborolt ehető zsákmányt keresve. Az érzés egy pillanat alatt lebénította a lábaim, talán enyhén remegtek is.
- Hogy csináljuk? – Kérdeztem meg Elailát. ~ Ohh, istenem! Még a neve is csodaszép! ~ Ejtettem meg egy halk sóhajt, hogy a feszültséget kissé kiadjam magamból. Vártam, hogy támadjon. Miközben petem buta pillantásait váltogatta közöttünk.
DenDenTsuku (20) - HP:60 | F:14 | E:6 | I:18 | K:11 | GY:11 | S:14 | P:5
DenDenTsuku- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 19
Join date : 2021. Apr. 30.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: DenDen vs. Elaila, avagy szerelem első látásra?
by Elaila Heldfrisk Kedd Júl. 06 2021, 10:28
Úgy éreztem, mintha valamicskét feszült lenne a fiú. Hogy valamiért zavarban lenne. Nem tudom, miért van így, még pánikolt is, ahogy a béka megnyalt. De nem értettem miért. Végül úgy döntöttem nyilvánvalóan valami rajtam kívüli dologról lehet szó, hisz ki aggódna értem? Pont értem. Szavait követően látszott, hogy elbizonytalanodtam abban, hogy it kéne tennem. Szerinte undorító volt, hiába szeretné a béka azt. Viszont a béka csak egy program volt. Semmi több. A fiú pedig élő személy, egy ember. Egy ember, akinek a szava többet ér, mint az enyém. Így hát bizonytalanul bólintok, és végül felállok.
Végül ezután felkért párbajra és én el is fogadtam készségesen, ezzel talán örömöt okozhatok neki és talán végre hasznomat is veszik. Végül türelmesen megvártam, hogy beállítsa a szükséges dolgokat és ezután mindketten elinduljunk a bejáratok felé. Belépve automatikusan bekapcsoltam a Lopakodásomat, hisz azt hittem, komoly harcot szeretne. Azonban ahogy gyors léptekkel megindultam rejtőzködve, ahogy végül megpillantom őt a virágok között üldögélve kissé elbizonytalanodtam. Nem igazán tudtam mit tegyek, ahogy ő csak úgy ült és várt. Mintha engem várt volna. Bizonytalanságom végül odáig fajult, hogy végül kiléptem az egyik fa mögül, és bizonytalanul elindultam felé, kikapcsolva ezzel jártasságom. Mikor végül észrevett, felállt és szembe állva velem egy kérdést intézett felém. Meglepődve pillantok félre.
- I..izé… ha szeretné, n..nekem jó a szokásos harc is. – feleltem bizonytalanul.
Ha végül rábólint, akkor kissé eltávolodok, hogy igazságos legyen a kezdés, majd előveszem én is a késeimet, majd ha jelez, hogy kezdhetünk, minden tőlem telhetőt megtéve próbálom megtámadni. Remélem, nem okozok neki csalódást… Persze utólag elfelejtettem, hogy nem kentem pengéimre mérget, de ebben a szituációban, túlságosan zavarban voltam, hogy mindent az eszembe tartsak. Remélem nem fog emiatt megharagudni rám.
// 3x2 támadás DenDenTsukura, minden 2. találat -2-vel csökkenti a fiú erejét és irányítását (1-2. sor jobb, 3-4. sor bal kéz) //
Elaila Heldfrisk (Sebzés: 18 /kés, támadás elvétése 1 ÉS halál dobása, minden más esetben talál, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 3.6 SP kiskörönként.)
DenDenTsuku (Sebzés: 6, Pet sebzés 18, támadáshoz 4 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 5 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elaila Heldfrisk (20. szint): 70/70 HP, 60 páncél, 120/120 CSP
DenDenTsuku (20. szint): 60/60 HP, 5 páncél, 55/55 CSP
Végül ezután felkért párbajra és én el is fogadtam készségesen, ezzel talán örömöt okozhatok neki és talán végre hasznomat is veszik. Végül türelmesen megvártam, hogy beállítsa a szükséges dolgokat és ezután mindketten elinduljunk a bejáratok felé. Belépve automatikusan bekapcsoltam a Lopakodásomat, hisz azt hittem, komoly harcot szeretne. Azonban ahogy gyors léptekkel megindultam rejtőzködve, ahogy végül megpillantom őt a virágok között üldögélve kissé elbizonytalanodtam. Nem igazán tudtam mit tegyek, ahogy ő csak úgy ült és várt. Mintha engem várt volna. Bizonytalanságom végül odáig fajult, hogy végül kiléptem az egyik fa mögül, és bizonytalanul elindultam felé, kikapcsolva ezzel jártasságom. Mikor végül észrevett, felállt és szembe állva velem egy kérdést intézett felém. Meglepődve pillantok félre.
- I..izé… ha szeretné, n..nekem jó a szokásos harc is. – feleltem bizonytalanul.
Ha végül rábólint, akkor kissé eltávolodok, hogy igazságos legyen a kezdés, majd előveszem én is a késeimet, majd ha jelez, hogy kezdhetünk, minden tőlem telhetőt megtéve próbálom megtámadni. Remélem, nem okozok neki csalódást… Persze utólag elfelejtettem, hogy nem kentem pengéimre mérget, de ebben a szituációban, túlságosan zavarban voltam, hogy mindent az eszembe tartsak. Remélem nem fog emiatt megharagudni rám.
// 3x2 támadás DenDenTsukura, minden 2. találat -2-vel csökkenti a fiú erejét és irányítását (1-2. sor jobb, 3-4. sor bal kéz) //
Elaila Heldfrisk (Sebzés: 18 /kés, támadás elvétése 1 ÉS halál dobása, minden más esetben talál, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 3.6 SP kiskörönként.)
DenDenTsuku (Sebzés: 6, Pet sebzés 18, támadáshoz 4 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 5 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)
Elaila Heldfrisk (20. szint): 70/70 HP, 60 páncél, 120/120 CSP
DenDenTsuku (20. szint): 60/60 HP, 5 páncél, 55/55 CSP
Elaila Heldfrisk- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 170
Join date : 2018. Feb. 04.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: DenDen vs. Elaila, avagy szerelem első látásra?
by Kayaba Akihiko Kedd Júl. 06 2021, 10:28
The member 'Elaila Heldfrisk' has done the following action : Kockadobás
#1 '6-os dobókocka' :
--------------------------------
#2 '2 oldal halál/korona' :
--------------------------------
#3 '6-os dobókocka' :
--------------------------------
#4 '2 oldal halál/korona' :
#1 '6-os dobókocka' :
--------------------------------
#2 '2 oldal halál/korona' :
--------------------------------
#3 '6-os dobókocka' :
--------------------------------
#4 '2 oldal halál/korona' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19623
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: DenDen vs. Elaila, avagy szerelem első látásra?
by DenDenTsuku Szer. Júl. 14 2021, 07:16
A hideg kirázott a gondolattól, hogy megérintse finom újacskáival azt a nyálas akármit, amit ez a világ petként sózott rám. Szerencsére még időben el tudtam tántorítani a gondolattól, így végül felállt és megigazította elegáns ruhácskáját. Szóbahoztam végül az aréna harcot, szerencsémre bele is ment, méghozzá kérdés nélkül. Talán túl gyorsan is. Utólag gondolkodtam el, hogy ez erős önbizalomra adhat okot részéről, ami viszont nem túl jó nekem. Vagyis nem tudom, nem tölt el örömmel az a gondolat, hogy meg kéne ütnöm. De szerencsére ez nem is az én dolgom… Diamond pont erre való, miközben én próbálok életben maradni a másik oldalon. A panel előtt mégis bizonytalannak tűnt, már-már visszakozni szerettem volna, végül mégsem tettem.
Beléptünk, jómagam egy pillanatra szemelöl tévesztettem a Elailát, nem lepődnék meg ha bújócskázni szeretne. Olyan kis ártatlan és kedves. Leültem a virágágyás közepébe és vártam. Bármi jelre, amikor megpillanthatom. Szándékosan nem indultam a keresésére, bármi neszt észrevettem volna, - legalábbis ezt gondoltam - elvégre nem egy végtelenül nagy parkról volt szó. Az egyik fa mögül elő is merészkedett én pedig mosolyogva fogadtam őt, bár feszélyezett kissé maga a szituáció. Felálltam és megkérdeztem az elképzeléseiről, hisz nekem semmi ilyesmim nem volt. Kielégítem ezzel az igényeit és közelebb is kerülhetek talán hozzá egy picit. Bólintottam a válaszára, bár a testem egy újabb jellel jelezte, hogy ki akar lépni a helyzetből. Verejtékezni kezdtem. A lábaim épphogy csak nem remegtek, ahogy megláttam a kést ellenfelem kezeiben. Azokban a finom kacsókban. Az a gyönyör amit egész idáig táplált bennem egy szempillantás alatt megváltozott és mély megrázkódtatásként öntötte el testem a rémület. Lendületet vett és meglepő gyorsasággal közeledett felém. A petemre néztem, de semmit sem reagált. A torkom kiszáradt, így képtelen voltam megszólalni. Megjelent az a bizonyos „block” a fejemben, miből olyan nehéz kilépni. Annyit tehettem csak, hogy félre ugrás helyett a földre kuporodtam és remegve elvékonyodott hangon könyörögtem neki.
- Ne! Kérlek ne bánts! – Remegtem mint egy nyárfalevél, a pet pedig csak bambán bámulta az eseményeket, néha elejtett egy berregést. A lánynak nem volt esélye megállni, hisz az utolsó pillanatokban kuporodtam össze. Rögtön lenullázódtam, de akkor még nem tudtam ez mit is jelent pontosan. Így vártam a hatást, majd cselekedtem. Egy mozdulattal felpattantam és egy öleléssel megpróbáltam levenni Elailát a lábáról, ezt pedig nem képletesen értve. Célom volt, hogy hátra essünk és egymáshoz simulva guruljunk egy keveset az enyhén meredek lejtőn. Olyan szép pillanat volna, ha sikerülne. Amint megpihenünk a gurulásból, elkiáltottam magam, közben Elailát végig magamhoz szorítom.
- Diamond! – És vártam hogy petem az undorító nyelvével megtámadja szegény angyalkámat. Ha sikerült, ha nem felvillant az a bizonyos lila fal, ami Elailát védte, hisz a harcunknak már vége. Megnyugodtam, hogy végül nem sérült a drágám. Önmagamról megfeledkezve felejtetettem a tekintetem az övében. A szívem iszonyatos sebességre kapcsolt, arcomon talán némi pír is megjelenthetett. A mozdulataim önkéntelen cselekedtek és egy csókot leheltem ajkaira, amennyiben ebben ezt ő is engedte.
- Pontok:
- Pontozás
Élet: 12 (+0) =12
Fegyverkezelés: 14 (+0) =14
Erő: 6 (+0) =6
Irányítás: 18 (+0) =18
Kitartás: 11 (+0) =11
Gyorsaság: 11 (+0) =11
Spec. Képesség: 14 (+0) =14
Páncél: (+5) =5
DenDenTsuku (20) - HP:60 | F:14 | E:6 | I:18 | K:11 | GY:11 | S:14 | P:5
Felszerelés
Jobb kéz: Kezdő Állatidomár Kés ( )
Testpáncél: Kezdő Ruha ( +5 Páncél )
DenDenTsuku- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 19
Join date : 2021. Apr. 30.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: DenDen vs. Elaila, avagy szerelem első látásra?
by Kayaba Akihiko Szer. Júl. 14 2021, 07:16
The member 'DenDenTsuku' has done the following action : Kockadobás
'6-os dobókocka' :
'6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19623
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: DenDen vs. Elaila, avagy szerelem első látásra?
by Elaila Heldfrisk Szer. Júl. 14 2021, 12:55
Tisztán éreztem, hogy bizonytalanságom egy picit elbizonytalanítja a fiút is, de végül mivel a fiú visszafordult befejezni a dolgokat a harc előtt, úgy éreztem, hogy talán tévedtem. Nem tartottam magam túlságosan jó emberismerőnek, épp emiatt is lehet, hogy nem álltam készen arra, hogy ő ülve fogad engem. És e nyomán akaratlanul is, de megközelítettem. Végül azért persze megadta a jelzést és megegyeztünk egy sima bárbajban.
Tisztán éreztem, hogy a szívem hol kihagy egy-egy ütemet feszült pillanatomban, hol pedig már-már a torkomban dobog. Végül aztán előhúztam a pengéimet a jelzés után és a fiúnak rontottam, bár szememben semmilyen elhatározás nem látszott. Lendületet véve egy pörgő támadással próbáltam elkapni a fiút, aki azonban pont akkor húzta össze magát, mikor már lendültem. Képtelen voltam megállni és eleinte nem is tudtam mit akar, azt hittem, csak tervez valamit. De mire elértek szavai, már lesújtottam.
A negyedik vágásomat végül a már ismert lila fal csapta vissza, és ha ez nem is lett volna elég, a fiú szavai nyomán, érzem, hogy megrezzenek a lábaim. Eleinte a páni félelem magjai kezdtek eluralkodni rajtam. Látszik, hogy meg vagyok rémülve. Elrontottam valamit? Valamit rosszul csináltam? Nem ezt akarta a fiú? De hát akkor miért akart akkor párbajozni? Nem tudtam rá válaszolni, és érzem, hogy kezdek pánikolni. Azonban, ahogy remegő hanggal próbálnék válaszra nyitni a számat, hogy gyenge hangon elnézésért esedezzek, egyszer csak felpattant és egyszerűen letepert. Keményen csapódtunk a földnek és én remegve hunyom be a szemem, testem megfeszült, és tudtam, hogy meg fog verni. Meg fog verni, hisz megérdemlem. Csalódást okoztam neki, és most lakolnom kell érte. Finoman remegve várom az első csapást, ám a rendszer blokkoló lila fala meggátolta, hogy kárt okozzon nekem, ám még így is arrébb lökött picurkát a rajtam lévő fiúval együtt. Akaratlanul is készültem felsikkantani, azonban ahogy szétnyíltak ajkaim, érzem, hogy rátapad és a váratlan ingertől szétnyíltak szemeim, a sikoly, egy bizonytalan nyüsszenésként szökött csak ki.
Látszott rajtam, hogy meglepődtem és a szemem még, bár remeg a nemrég átélt sokktól, de szemembe értetlen fény gyúlt. Most mi történt? Ő… ő most megcsókolt? De…de miért? Ő meg akart büntetni nem? Akkor miért csókolt meg? Tekintetem választ keresve pislant félre, azonban végül a megértés fénye villant fel bennem. Meg akar büntetni… meg akar büntetni, de úgy, hogy sose felejtsem el. Egykori gazdám is gyakran csinálta azt, hogy néhány lányt az ágyába rendelt… „Semmi hasznotok sincs, így legalább valamit értek valamit, ti semmire kellő kis mocskok!” Mondta mindig fennhangon. Ezt mondogatta nekik, bár én szerencsére sose okoztam neki olyan csalódást, hogy ehhez kelljen folyamodnia. De megértettem, hogy DenDenTsuku úrfinak pont ez a szándéka… biztos ő is úgy ítéli… hogy másra mégse lennék jó. Szememet végül lehunyom, és félig oldalra fordulok, mielőtt remegő hangon megszólalok.
- H…ha azt sz…szeretné velem cs..csinálni, kérem me...menjünk egy f…fogadóba Uram… O…ott kevesebb a k...kíváncsi szem… - mondtam neki vékonyka, bizonytalan hangon.
Remegésem végül finoman alább hagy, és látszólag teljesen elfogadtam sorsomat. Arcom erős pír jelent meg, ahogy rájöttem mi vár rám. Meg sem fordult a fejembe, hogy ez az egész más ok miatt történt, mint amire én gondolok. Számomra úgy tűnt, hogy mivel megaláztam a férfit akaratom ellenére, úgy ezért ő is hasonló módon fog tenni. De ha nem bír magával, csak annyiba tudok reménykedni, hogy remélhetőleg nem állította publikusra a meccset. Még csak az kellett volna, hogy egy ilyen senkiházi miatt, mint én, bemocskolja a nevét…
Tisztán éreztem, hogy a szívem hol kihagy egy-egy ütemet feszült pillanatomban, hol pedig már-már a torkomban dobog. Végül aztán előhúztam a pengéimet a jelzés után és a fiúnak rontottam, bár szememben semmilyen elhatározás nem látszott. Lendületet véve egy pörgő támadással próbáltam elkapni a fiút, aki azonban pont akkor húzta össze magát, mikor már lendültem. Képtelen voltam megállni és eleinte nem is tudtam mit akar, azt hittem, csak tervez valamit. De mire elértek szavai, már lesújtottam.
A negyedik vágásomat végül a már ismert lila fal csapta vissza, és ha ez nem is lett volna elég, a fiú szavai nyomán, érzem, hogy megrezzenek a lábaim. Eleinte a páni félelem magjai kezdtek eluralkodni rajtam. Látszik, hogy meg vagyok rémülve. Elrontottam valamit? Valamit rosszul csináltam? Nem ezt akarta a fiú? De hát akkor miért akart akkor párbajozni? Nem tudtam rá válaszolni, és érzem, hogy kezdek pánikolni. Azonban, ahogy remegő hanggal próbálnék válaszra nyitni a számat, hogy gyenge hangon elnézésért esedezzek, egyszer csak felpattant és egyszerűen letepert. Keményen csapódtunk a földnek és én remegve hunyom be a szemem, testem megfeszült, és tudtam, hogy meg fog verni. Meg fog verni, hisz megérdemlem. Csalódást okoztam neki, és most lakolnom kell érte. Finoman remegve várom az első csapást, ám a rendszer blokkoló lila fala meggátolta, hogy kárt okozzon nekem, ám még így is arrébb lökött picurkát a rajtam lévő fiúval együtt. Akaratlanul is készültem felsikkantani, azonban ahogy szétnyíltak ajkaim, érzem, hogy rátapad és a váratlan ingertől szétnyíltak szemeim, a sikoly, egy bizonytalan nyüsszenésként szökött csak ki.
Látszott rajtam, hogy meglepődtem és a szemem még, bár remeg a nemrég átélt sokktól, de szemembe értetlen fény gyúlt. Most mi történt? Ő… ő most megcsókolt? De…de miért? Ő meg akart büntetni nem? Akkor miért csókolt meg? Tekintetem választ keresve pislant félre, azonban végül a megértés fénye villant fel bennem. Meg akar büntetni… meg akar büntetni, de úgy, hogy sose felejtsem el. Egykori gazdám is gyakran csinálta azt, hogy néhány lányt az ágyába rendelt… „Semmi hasznotok sincs, így legalább valamit értek valamit, ti semmire kellő kis mocskok!” Mondta mindig fennhangon. Ezt mondogatta nekik, bár én szerencsére sose okoztam neki olyan csalódást, hogy ehhez kelljen folyamodnia. De megértettem, hogy DenDenTsuku úrfinak pont ez a szándéka… biztos ő is úgy ítéli… hogy másra mégse lennék jó. Szememet végül lehunyom, és félig oldalra fordulok, mielőtt remegő hangon megszólalok.
- H…ha azt sz…szeretné velem cs..csinálni, kérem me...menjünk egy f…fogadóba Uram… O…ott kevesebb a k...kíváncsi szem… - mondtam neki vékonyka, bizonytalan hangon.
Remegésem végül finoman alább hagy, és látszólag teljesen elfogadtam sorsomat. Arcom erős pír jelent meg, ahogy rájöttem mi vár rám. Meg sem fordult a fejembe, hogy ez az egész más ok miatt történt, mint amire én gondolok. Számomra úgy tűnt, hogy mivel megaláztam a férfit akaratom ellenére, úgy ezért ő is hasonló módon fog tenni. De ha nem bír magával, csak annyiba tudok reménykedni, hogy remélhetőleg nem állította publikusra a meccset. Még csak az kellett volna, hogy egy ilyen senkiházi miatt, mint én, bemocskolja a nevét…
Elaila Heldfrisk- Árnyharcos
- Hozzászólások száma : 170
Join date : 2018. Feb. 04.
Karakterlap
Szint: 20
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: DenDen vs. Elaila, avagy szerelem első látásra?
by Cardinal Szer. Júl. 28 2021, 03:32
Rendszerfrissítés... Aréna küzdelem zárása... 50 exp jóváírva... 120 arany jóváírva...
Elaila: +55 pont
DenDen: -55 pont
Aréna küzdelem lezárva!
Elaila: +55 pont
DenDen: -55 pont
Aréna küzdelem lezárva!
Cardinal- Moderátor
- Hozzászólások száma : 3346
Join date : 2012. Dec. 16.
Karakterlap
Szint: ?
Indikátor: Zöld
Céh: -
Similar topics1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|