Re: [39. boss]

by **Kayaba Akihiko** Kedd Nov. 10 2020, 19:45

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[39. boss] - Page 2 4767249862_5877ffd2ef_s

[39. boss] - Page 2 4766609959_af0c0eb7c7_s

[39. boss] - Page 2 4767250438_224285ea8b_s

by **The Gleam Eyes** Kedd Nov. 10 2020, 19:48

Gratulálok! Legyőztétek a 39. bosst!

A 40. szint megnyílt.

Jutalom: minden túlélőnek 80+8 exp és 1 szabadon elosztható pont.

A bossdrop szerencsés tulajdonosa: Hinari

A Szükség pajzs +92 exp-t kap

by **The Gleam Eyes** Kedd Nov. 10 2020, 19:57

Hinari csapása nyomán a boss olyan hangos visításba kezd, hogy az az egész labirintusba visszhangot ver, így a közvetlen mellette állók jószerével az eszméletvesztés határain vannak a hirtelen jött erős hangtól, majd a boss elpixeleződött a Félelem Árnyékaival egyetemben. Végül egy kattanás és a labirintus vize elkezd leengedni, miközben a válaszfalak is szépen jönnek lefele vele együtt, így lassan mindenki szabadon megpillanthatja a másikat. A K6 melletti szürke fal végül megnyílt, megmutatva az utat az újabb emelethez.

by **Simeon** Csüt. Nov. 19 2020, 18:36

Simeon a tőle telhető legnagyobb sebességgel haladt előre, ölében a kíváncsi madárkával, kissé összezavarodva, mert ha Rinne írt neki, miért Mirikát hallja? Lehet, hogy mindketten ott vannak? Mert akkor... akkor mindkettejüknek segít! A gondolat új erőt adott az idomárfiúnak, nemsokára pedig észre is vette Rinnét a földön, összekuporodva.
- Rinne! Rinne itt vagyunk, segítünk! - kiabált és rohant oda hozzá. Kimi Simeon vállára telepedett át, amikor a fiú leguggolt a lovaglányhoz és tanácstalanságában elkezdte annak hátát simogatni - Itt vagyunk. Semmi gond. Mi történt? - igyekezett megnyugtatni a lányt és ha amaz felnézett rá, úgy jókedvűen rámosolygott és még bólintott is mellé:
- Ne aggódj, már nem vagy egyedül! - kacsintott.
Ekkor fülsüketítő visítás hallatszódott és Simeon rémülten kapta fel a fejét: Tengerszem! Gyengéden megfogta Rinne kezét és húzta fel a földről, miközben egyhelyben toporgott, egyre türelmetlenebbül: lehet, hogy egyetlen polipja bajban van, sietniük kell! A falak azonban a vízzel együtt elkezdtek leengedni, így a srác megpillanthatta először az Ozi nyomában siető polipot, aztán sorban a többieket is.
- Látod? Mindenki jól van és vége van! - nevetett Rinnére megkönnyebbülten, majd elengedte kezét, hogy Fuwa felé kezdhessen el integetni - Fuwa! Fuwa, itt vagyunk! - iramodott meg Tengerszem és a lány felé, aztán mindkettejüket átölelte - Jó újra látni titeket. Miről maradtam le? - vigyorgott és örült, hogy Mirikával és Fuwával együtt mindenkit épségben talált és annak is, hogy a bosst is sikerült legyőzniük.

by **Rikomono** Kedd Nov. 24 2020, 18:03

A sarkon befordulva végre megláttam azt a görcsöt. Szőke haja és giccses páncélja... ja nem, az egy másik görcs Rolling Eyes

Úgy festett, mintha az egymásra hányt tűzifa kelt volna életre, szóval úgy voltam vele, hogy majd farigcsálok belőle valami szépet a késeimmel, aztán hozzávágom a nagyszájú kisköcsöghöz, vagy valami. Erre mire odaértem volna, valami olyan sikítást hallatott, hogy tuti vérezni kezdett tőle a fülem, és azzal a lendülettel szétrobbant, én meg a hűlt helyén szaladtam át a levegőt suhogtatva, tök süketen.
- Faszom... hogy mi?! - buktam lazán orra a lendülettől, majd törökülésbe vágódtam, és a fülemet kezdtem piszkálni, hátha jobban fogok hallani - Most nem mondjátok, hogy az egész annyi volt, hogy futunk-futunk aztán ennyi? >.> Milyen kibasztott gyenge görcs volt ez? <.< - mérgelődtem, miközben eltűnt a sok hülye fal körülöttünk. Mi a faszért jövök én ide, ha még csak annyi se jut nekem, hogy megforgassak benne egy kést, mert az első nyomorék elég ahhoz, hogy lecsapja? Kurva gáz...
- Meh, remélem a 40. szint izgi lesz legalább >.> - indultam el a lépcső felé. Ott talán találok valami izgalmasabbat, amiért megérte idejönni <.<

by **Rinne** Kedd Nov. 24 2020, 18:39

Valaki a nevét kiabálta, de a hang olyan tompa volt, mintha egy vízesés mögül hallotta volna, vagy esetleg vattapamacsok lettek volna a fülében. Az érzés azonban nosztalgikus volt, vagy mondhatjuk úgy is, hogy déjá vu kerítette hatalmába. Igyekezett kinyitni a szemét, de a látása homályos volt. Mellette azonban kétségtelenül egy alak guggolt, és kisvártatva megérezte a gyengéd kezet a hátán, a simogatás pedig kellemesnek hatott. Érezte, hogy a zsibbadás mintha visszább szorulna. Minden rendben lesz: ez a gondolat furakodott a fejébe, pedig alig pár perccel ezelőtt mindez elképzelhetetlennek tűnt. Görcsbe rándult teste lassan kiengedett, helyét fáradt zihálás és kimerültség vette át. Kezdtek a külvilág ingerei visszaszivárogni a tudatába, ahogy a pánikroham csillapodni látszott, noha talpra ettől még nem tudott állni. Mozogni azonban újra tudott, már nem sújtotta tagjait ólomnehéznek ható súly. Ez pedig pont elég volt arra, hogy megkapaszkodjon Simeonban, átölelje őt, és beletemesse arcát a fiú hátába, vállába. Érezte a másik testének melegét, és ez elég volt ahhoz, hogy kitisztuljon a feje. A zsibbadásnak nyoma veszett. Minden rendben volt. Nem volt egyedül. Nem fájt semmije. Ismerős arcok vették körbe. Könnyek szöktek a szemébe a megkönnyebbüléstől. Vagy csak a víz nem száradt még fel az arcáról?

by **Silence** Hétf. Dec. 07 2020, 20:42

Hinari csapásai nyomán a boss eltűnt, ahogy a falak is, és körbenézve gyorsan megakadt a szeme Simeonon. Azonnal mozdult, hogy odafusson hozzá, de megakadt, látva, hogy Rinne átöleli a fiút.
Végül mégiscsak elmosolyodott, és odaszaladt, hogy csatlakozzon az idomárhoz. Közeledve pedig azt is látta, hogy Rinne milyen szomorú, és mire odaért, már határozottan az volt a szándéka, hogy csatlakozik a nagyölelélshez, és segít Simeonnak megnyugtatni a furcsa lányt. Mert hát azt csinálta a fiú, ez teljesen világos volt. Mást nem is csinálhatott volna.
- Most-már min-den rend-ben! - igyekezett tőle telhetően ő is nyugtatni a lovaglányt - El-tűnt a boss! - tette hozzá csillogó szemmel, sugárzó örömmel mosolyogva Simeonra.

by Ajánlott tartalom