Hinari vs. Chancery

by **Chancery** Csüt. Feb. 06 2020, 13:05

Jó ideje nem nézett már az Aréna közelébe se. Jobb dolga volt; a céh körüli teendők megszaporodtak, aminek felettébb örült. Mivel a Unity, sőt, még annak elődei is elsősorban a tipikus átjáróház-céh volt, sose hitte volna, hogy egyszer megéli azt a látványt, hogy majdnem telinek látja a céh taglistáját. Páran azóta már tovább léptek, de az épület egyre inkább telve van élettel; sőt, azóta mintha Dust begye is nagyobbra duzzadt volna.
Pont, mint Chancery boldogsága.
Most viszont úgy döntött, ideje szünetelni egy kicsit. Elsősorban a kertben megjelent új növények, a Csillagvirágok kapcsán végzett egyfajta "kutatásokat", de még semmire se jutott velük. Elindult sétálni kicsit, gondolkodni, merengeni, és az útja egészen idáig vezette. Mikor felnézett a hatalmas épületre, akkor jutott eszébe:
Ki kéne magát ismét próbálnia. A Küzdőtér egy dolog, bár már oda is elég rég tette be a lábát, de az Aréna, az volt neki mindig is az igazi kihívás, ahol a rendszer is közbeszól a csata kimenetelébe. Majdnem, mint mikor mobokkal harcol.
Chan sosem volt egy PvP típus, de néha ki akarja magát próbálni benne, ha csak kicsit is. Az, hogy ő elsősorban support, nem könnyíti meg a helyzetét, ellenben ha úgy vesszük, van egy rahedli, harcot elősegítő iteme, amit igazából szinte még sosem használt igazán. Ideje lenne talán kipróbálni...
Mire észbe kapott, már az Aréna területén járt, azok között, akik harcra vártak vagy csak nézték az éppen zajló meccseket. Chan nyújtogatta a nyakát, tekergette a fejét, de nem sok ismerős arcot látott, olyanokat pedig pláne, akik ellen ki mert volna egyáltalán állni. Sőt, igazából senkit. Az egyetlen, akit észrevett és akiről tudta, hogy rendszer szerint kihívhat, arról is tudta, hogy mindenképp elvesztené ellene a harcot, mert az a lány, na, ő talán a korlátok ellenére is Aincrad legerősebb játékosa.
...
-Hát megvagy! -rikkantja el magát végül, Hinari felé fordulva, széles mosollyal, de elszánt ábrázattal. Páran körülötte kíváncsian félreálltak, és nem sokra rá ki is alakult szinte egy szabadon hagyott folyosó kettejük között. Chancery csípőre tett kézzel, kihúzott háttal, kicsit szétterpesztett lábakkal állt pár lépcsőfokkal feljebb, pont, mintha egy rajzfilmben ő lenne az éppenhogy megérkezett hős megmentő. Teátrális, elnagyolt mozdulattal Hinari felé mutatott és harsány hangon folytatta.
-Megvagy, te, gonosz lélek, ki elrabolta a Liga hercegnőjét! Hiába bújsz emberbőrbe, hiába veszed fel az Ő alakját, én felismerlek, és most, a Béke és az Igazság nevében, meg fogsz fizetni gonoszságodért. Készülj hát a harcra, és vele a kudarcra! -emeli fel a kezét, majd alig észrevehetően Hinarira kacsint.
A macska kicsit odébb megy, mintha azt akarná sugallni, "ő nem ismeri ezt a lányt...."

by **Hinari** Csüt. Feb. 06 2020, 13:57

Jóideje nézegettem már be az Arénához; sőt, mostanában egyre többször: volt időm rá, hiszen a céh körüli teendők szinte rutinszerűen mentek, az egyéb, bűnüldözéssel kapcsolatos dolgokból pedig szánt szándékkal vállaltam el az idő előrehaladtával mindinkább kevesebbet. Hooráék nélkülem is elintézték, én pedig örültem az időleges nyugalomnak és végre, kicsit kezdtem helyreállni az elmúlt történések után. Legtöbb időmet a céhtagokkal töltöttem; segítettem nekik a fejlődésben és együtt forrócsokiztunk, teáztunk vagy éppen sétáltunk a céh kertjében... amikor pedig úgy alakult, ellátogattam az arénához, hogy a Katanát is fejlesszem, hisz neki is kijárt már az, amiben oly sokáig nem lehetett része.
Ellenfélre akadni viszont annál nehezebb volt.
Nagyon kevesen akartak téttel bíró meccset játszani és közülük még annál is kevesebb volt, aki kiállt volna ellenem, így általában több órásra terveztem az ilyen kiruccanásokat és eleinte csak sétáltam az emberek között és nézegettem az éppen aktuális meccseket. Ahogyan a fegyverek csapódtak egymásnak, játékosok nevetése hallatszott és pár jóbarát biztató szavai. Egészen belefeledkeztem ebbe a maga nemében rendkívüli folyamba, így amikor éles hang csattant mögülem, önkéntelenül is a fegyveremhez kaptam a kezem és úgy pördültem meg, hogy mi lehet a probléma. A lépcső tetején Chancery állt ott és kétségkívül én voltam az, akihez kiáltását intézte, jóllehet szólni nem szólaltam még meg, mert érdekelt az idomárlány újfajta stílusának indoka. És ő folytatta is! Arcomon egymást váltotta az értetlenkedéssel vegyes szorongás, majd a felismerés mosolya, végezetül pedig az a sokatmondó mosoly, amelyhez elválaszthatatlanul tartozott hozzá íriszeim vidám csillogása, mik azt voltak hivatottak jelezni, "móka". Gyorsan előhívtam a menümet; az utolsó szavai után hagyott, hitetlen csendben pedig csupán ujjam tompa koppanásai hallatszódtak, ahogyan előkerestem az ehhez leginkább szükséges tárgyat: egy rózsát, a sok tulipán között.
- Hah, botor lélek, ki ki mer állni a sorsa ellen! Átláthatsz rajtam, de a B-ig nem fogsz eljutni sem! Megmentem e világot a pusztulástól; az ellenállás zászlaja alatt fog egyesülni minden céh! És ez még csak a kezdet, halandó, képességeim ésszel fel nem foghatod! - szívtam be mélyen a rózsa illatát, majd tartottam azt egyenesen felé - Elfogadom a kihívást! Lássuk mennyire erős a Béke és Igazság, mit képviselsz! - közöltem vele fennhangon, amíg a körülöttünk lévő, egyre duzzadó nézősereg közül kik mosolyogni, sőt egyesek tapsolni látszódtak, kik pedig továbbra is hitetlenkedve vagy dühösen meredtek rám, mert még mindig nem értették fennkölt szavaink mély igazságát. De tartottam, konokul tartottam a szerepem. Eleget gyakoroltam álcákat, szerepeket idebent, simán ment már - ez azonban most mégis más volt: felemelő, vidám és kacagásra késztető. Olyasmi, amit kevés ember tud csak előhozni belőlem, de Chan, ő egyértelműen egy volt közülük.

by **Chancery** Csüt. Feb. 06 2020, 14:35

Félt attól, hogy Hinari nem fogja érteni a poén lényegét, de mikor a kardforgató szeme megcsillant és ő is felvette a színpadias pózt, egy szikla gördült le Chancery lelkéről. Ha Hina most "elutasította" volna, fix, hogy az eddig összekapart önbizalmának ismét befuccsolt volna jó időre. Ilyen volt ő: hol fent, hol lent, ráadásul az is elég szélsőséges mértékben. Csupán meg kéne már erősítenie magában egyszer azt, hogy fogadja el magát annak, aki, és ezek a kilengések máris elviselhetőbb mértékre csökkennének.
-Háh! Ki mondta, hogy én halandó vagyok? -vigyorodott el, ujjaival megpöccintve a macskafüleket a fején. Dust, mintha csak megérezte volna, mit kell tennie, hosszú, elnyújtott, ragadozó madáréhoz hasonló vijjogással röppent fel, elszállt Chan feje felett, szárnycsapásai nyomán apró szikrákat hullajtva, amik izzó zsarátnokokként hulltak le a lábaik elé. -A macskafőnix fénysebességgel csap le az áldozatra! Add meg magad most rögtön, vagy készülj a kudarcra!
Majd Álomkelő felé nézett.
Álomkelő visszanézett rá, majd elfordult és elkezdte nyalogatni a bundáját.
-Legyen hát, te gonosz, megszálló sárkánykígyó! Lépjünk a harcmezőre és küzdjünk meg, mint férfi a.... akarom mondani, mint... várj, egy pillanat...
A lány kicsit úgy tett, mintha a háta mögött kutakodna valamiért, majd elővett egy köteg, amúgy üres, papírlapot. Kicsit nézegette, lapozgatta őket, orra alatt motyogva közben, majd bólintott, mint aki ért mindent, eltette a lapokat és visszatért az iménti, egyenes hátú, Hinari felé elszántan mutogató pozitúrába. -De, jól mondtam, mint férfi a férfival! Rajta hát!
Az előadás olyan sikert aratott a közönségben, hogy mikor egyértelművé vált, hogy itt bizony egy egyedi, harcra való kihívás volt, pár játékos egymást odébb tolva állította be az egyik küzdőteret, ami készen is állt, mire Chan és Hinari odaértek. A két játékost és a két petet szinte belökték, és valószínűleg minden jelenlévő az ő kijelzőjüket figyelhette a továbbiakban. Maga a harctér pedig végül egy zöld füvű pusztasággá vált, néhol sziklákkal tarkítva, az aréna két végében egy-egy nagyobb kőhalommal. Chan kicsit vállat von gondolatban; víz nincs, amit pedig beállított volna, ha ő csinálja a teret, a Kraken Gyűrű miatt, ám, hát, akkor így járt. Megoldja anélkül. Gyorsan fel is szaladt az egyik nagyobb kőhalomra és felemelt arccal, büszke mosollyal nézett le ellenlábasára, mintha már most a zsebében érezné a győzelem ízét. Hmm, inkább neki kellett volna a gonosznak lennie, akkor reálisabb lenne majd Hinari győzelme... Hacsaaak...
Már most tudja, mi lesz a csata végén, csak nehogy elfelejtse.
-Na mutasd, mit tudsz, Káosz Gyermeke! Kezdődjék a körülbelül tíz epizódon át tartó harc! -utal a réges-régi japán rajzfilmre, amiben állandóan üvöltözve szálltak egymás felé a mindenféle alakok epizódokon keresztül, "harc" címszó alatt, mire végre elhangzott a "Kamehameha".

by **Hinari** Csüt. Feb. 06 2020, 15:28

Mivel a színdarabok és egyéb animációs filmek során a főgonosz mindig tett nélkül, türelmesen tűri a főhős monológját, így én sem szakítottam félbe a lányt: nem, én már a hasonlóan vérmes, ádáz, gonosz válaszmonológomra készültem ördögi, elszánt vigyorral - kit nem rettent a szikra, amely a sötétségben mindig ott fénylik ám, de kioltható, bizony kioltható! Amikor viszont Chan előszedte azokat a papírokat, szájam szeglete vidám mosolyra húzódott és végül a közönséggel együtt én is megengedtem magamnak egy jóízű, gyomorból jövő kacagást... még mielőtt köhintettem volna, felszegett állal:
- Mint férfi a férfival, he!? Rendben, legyen hát! - hallatszódott ekkor a mély, férfias hang, én pedig tátogtam hozzá, ahogy kellett, miközben tenyerem puhán pihent a Katana markolatán, aki valószínű nem igazán értette, miért kérem gondolatban, hogy hangosan ismételje szavaim. A siker pedig osztatlan maradt. Hamarost készen is állt a harctér és igaz furcsálltam, hogy ennyire lelkes közönségünk akadt, de végülis félig ez is volt a célunk, nem? Az pedig, hogy mire állítják be, végülis olyan nagyon nem számított... gyorsan körül is néztem és egyedül Álomkelőt sajnáltam kicsit, ki talán az egyetlen volt a környező élőlények közül, aki nem lelkesedett ezért a felhajtásért annyira. Az idomárlány felmászott az egyik kupacra, én pedig a másikra, egyenesen vele szemben.
- Mutassam, mit tudok, mi? Lásd meg erőm hatalmasságát!
Kis köhintés, torokköszörülés; a látótér szinte lélegzet-visszafojtva figyelt.
- Vár állott, most kőőőhalom! - tártam szét a karjaim az alattam elterülő kövek felé és kezdtem szavalásba - Kedv s öröm röpkedtek! Hal... oh, várjunk, nem ez jön? - néztem Chanra kérdőn és szedtem elő én is pár papírt, majd vakartam meg a tarkóm zavartan - Bocsánat. Másik fejezet - vigyorodtam el, majd megvontam a vállam és eldobtam a "forgatókönyvet": akkor vissza a viszályhoz!
- Chanceeeeryyyyyy! Én, a Káosz Gyermeke, a Sötétség Kardforgatója, a Könyörtelen Katana Követe, és a Több Nem Jut Eszembe, most elsöpörlek téged! Győzelmemmel pedig utat nyitok Aincrad valahavolt legsötétebb lángjának, aminek még a fényhozó főnixed sem állhat útjába! Add fel, Béke Szószólója, az Igazságosztó, perceid ugyanis meg vannak számlálva!
Majd erre fel fel is szerelkeztem és vártam, hogy véget érjen a színtérbe egyáltalán nem illő, habár az arénán sajnos feltétlenül szükséges visszaszámláló.

by **Chancery** Csüt. Feb. 06 2020, 16:06

Chan igencsak meglepődött a férfihang hallatán, de úgy tett, mintha egyáltalán nem érte volna váratlanul, és próbálta elrejteni a mosolygását is, mikor jobban felismeri a hangot. Még mindig nem biztosa forrásában, de mindig Hinari körül hallotta halkan már nagyon-nagyon hosszú ideje.
Talán pont a kard. Nem lenne meglepő.
Mikor Hinari a sziklán szavalni kezd, majd rájön a papírok után, hogy rossz szöveget kezdett mondani, Chan kicsit legyint felé párszor, akár az animékben ilyenkor a karakterek, olyan "nyugi, nyugi" stílusban. -Az egy másik jelenet, de nyugi, majd kivágjuk. -kuncog.
Álomkelő mindvégig a lábai mellett ülve várt szótlanul.
Chan igazából még a számláló leteltének várakozásából is igyekezett kihozni valamit. Amikor Hinari végzett monológjával, és a számláló pörgette a másodperceket, a lány eleinte ugrásra készen állt a szikla tetején, majd kicsit körbenézett, ellazította tagjait, gondolkodva megvakargatta az állát, majd Hina felé fordult.
-És, amúgy, hogy vagy? Urad, család, minden oké? Jól van, annak örülök. -bólogat mosolyogva, pláne ha kap is választ. -Találtam a neten egy jó kis receptet, majd átküldöm fészen. Ja, ja.
Majd amikor a számláló már pittyeg is, hogy mindjárt lejár, Chan visszaveszi a "Béke és Igazság vagy a fene se tudja már minek a bajnoka" pózt. Mikor a számláló üresbe ugrik és elindul a valódi harc, Álomkelő előre ugrik és fogait villogtatva ráfúj az ellenfelére.
~Hogy merészeled?~ -majd abbahagyja a fújtatást és elereszt egy kis kacajt a részt vevők fejében. ~Lám, lám, buta vagy és botor, ha azt hiszed, engem kihagyhatsz a harcból! Azt képzeled, én csak egy mellékszereplő vagyok? Ugyan, hahaha, ne röhögtess. Én fogok leszámolni veled, te rém, számíts rá, hogy hátba foglak szúrni a tőrömmel. Nem érdekel, hogy mivel tervemet már elárultam, valóban számítani fogsz rá, mert arra apellálok, hogy pont azért nem fogsz számítani rá, mert elárultam!~
Chan elmorzsol egy könnycseppet.
-Büszke vagyok rád <3

Hinari (Sebzés: 110, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia, 3.1 SP kiskörönként.)
Chancery (Sebzés: 10, Pet sebzés 91, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 4 vagy afölé kell dobnia, 1 SP kiskörönként.)

Hinari (50. szint): 300/300 HP, 85 páncél, 300/300 CSP
Chancery (46. szint): 325/325 HP, 105 páncél, 260/260 CSP

by **Hinari** Pént. Feb. 07 2020, 13:44

Jól éreztem magam, az érzés pedig az idő előrehaladtával nem hagyott alább.
- Áh, igenigen - bólogattam Chan legyintésére éshát szántam bántam bűneim, dehát semmi sem lehet tökéletes, ugye? Azt hittem ha kőhalom hát kőhalom, de a rendezők jól összezavartak, nem igaz? Lépjünk is ezen a kis hibán tovább. Jöhetett a nagy monológ! - és végén a gonosz kacaj, amit az idő hamar kuncogásba fojtott, végül pedig én is csak álltam ott és vártam, mikor jár már le az a számláló - Jah, um, megvagyunk - értettem egyet - Ti? Nálatok is minden okés, ugye? Szuper - tettem hozzá a nélkülözhetetlen visszakérdezést, a receptre pedig csak mosollyal bólintottam egyet:
- Mindig találnak ki valami újat.
Utána pedig vissza a szerepbe. Megköszörültem a torkomat és újult erővel tört elő belőlem a gonosz kacagás, a Katanát felemeltem és készültem az elsöprő rohamra, amikor Álomkelő úgy döntött, végül csak-csak beszáll ebbe a komédiába.
- Hah, ugyan! - utasítottam el a monológját egy fölényes pillantással - Te, a Fény Négylábúja, Karmok Császárnője, elárultad tervedet és én nem fogom hagyni, hogy sikerrel járj! Azt hiszed, nem fogok számítani rá, mert azt hiszed számítani fogok rá mert elárultad? Tudd meg, hogy nem dőlök be rafinált tervednek! És most, te Szemet Villogtató, leszámolok először veled, majd a társaddal, muhhahaha! - ugrottam le én is és ha már így alakult, úgy döntöttem, hogy arénaharc ide vagy oda, egy kis műsor még bőven beleférhet. Teljes sebességgel közelítettem meg Álomkelőt és fegyveremmel az oldala felé vágtam, csakhogy a lila erőtér hátradobjon, hiszen petet nem lehet támadni, ugyebár.
- Oh jaj, te sebezhetetlen fenevad! Árnyak, segítsetek e gaz ellenséggel szemben, oltsátok ki a fényt szemeiből! - borultam térdre, majd szemeimben új terv villant - Te pedig! Méltó büntetésed lesz, ha előbb társaddal számolok le - kiáltottam Álomkelő felé, majd sarkon fordultam és egyenesen Chancery felé vettem az irányt:
- Ne térj ki utamból, ha képes vagy rá vagy szállj szembe velem, ha nem mered! - mondtam ki drámaian és igaz összekavartam pár tagadószót, azt hiszem, de ez mit sem számított mostmár. Szerencsére volt még hozzá elég gyorsaságom, így a beszéd után a fegyverem pengéjének éle is az idomárlány felé szállt, hogy dupla, vörös pixelcsíkkal jutalmazza őt.

Egy támadás Álomkelőre (de furi, lila fal Surprised

), majd kettő Chanceryre, ezekre dobok is xD Az első támadásom nem fogyaszt CSP-t és (a két rendes támadásból) max 1-et hibázhatok :3

by **Kayaba Akihiko** Pént. Feb. 07 2020, 13:44

The member 'Hinari' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Hinari vs. Chancery 4767251444_0f76bf2817_s

Hinari vs. Chancery 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Chancery** Csüt. Feb. 20 2020, 08:16

Ahogy elhallgatta Hinari válaszát Álomkelő előadására, Chan elmosolyodott és ismét szavalni kezdett, kissé más stílusban. Egyértelműen idézett valami másból, lehetőleg érzelemmentes, alig gesztikulált hangon.
-Viszont ők nem tudják azt, hogy mi nem tudjuk, amiről ők úgy tudják, hogy tudjuk! Ez az a tudás, ami miatt menekülnünk kell! *
Álomkelő, bár nagyon is jól tudta, hogy a fal meg fogja védeni, mégis megkísérelte elkerülni a csapást, és mikor a lila falról Hinari kissé visszapattant, fejükben hallhatták a lányok, hogy elneveti magát. Nem szólalt meg, lévén az ő előadásait igazából talán csak ők ketten hallhatták; arra már nincs kapacitása, hogy a kinti nézők összes kommunikációs csatornájára rákapcsolódhasson. Egyenlőre még sem ő, sem a gazdája nem sejti, hogy ha majd eljön a napja, hogy Álomkelő teljesen kifejlődjön, már ez sem fog neki gondot okozni.
Álomkelő nem igazán szándékozik megvárni, hogy Hinari elinduljon Chan felé, és mikor a nő felkel a földről, karmaival megkísérli annak vádliját elkapni és beleakaszkodni, vagy legalábbis vöröslő, ízzóvörös pixelcsíkokat hagyni maga után, majd futva követi prédáját.
Chancery pedig felkészül a csapásra. Nagyon jól tudja, hogy Hinari a legerősebb, leggyorsabb és legkitartóbb játékos talán az egész játékban, és semmi esélye ellene, de mit érne az iménti fellépés, ha legalább nem próbálkozna. Mikor a kard lecsap, a lány egy derékfordulattal tér ki előle, és pillanatnyi öröme olyan határtalanná válik, hogy nem is számít a következő csapásra és a vörös csík megjelenik a csípője felett. Nincs fájdalom, de meghökkenve szívja be a levegőt, és Kesztyűs kezével odébb lökve Hinarit a vállánál fogva megpróbál távolabbra kerülni tőle. Ahogy elperdül, a hatás kedvéért apró lángnyelvek kezdenek kibomlani ujjai közül és direkt egy elnagyolt, de egyébként még teljesen ártalmatlan tűzgömböt kezd forgatni az egyik tenyere felett.
-Nem eszik olyan forrón azt a kását, Megszálló! -mosolyodik el magabiztosan, és a tűzgömböt Hinari felé hajítja, bízva abban, hogy ilyen kis távolságból eltalálja. -Ismét felszólítalak arra, hogy add fel és távozz, mielőtt lesújt rád a Mjölnir! Teljesen lényegtelen, hogy az villámos, én meg inkább tüzes vagyok, szeretem azt a kalapácsot.
Simán máskor elnevetné magát ezen, de most csak egy provokáló mosoly van az arcán, a szemei viszont csillognak. Élvezi ezt a helyzetet.

320/325 HP, páncél, 191/260 CSP
Első kocka Álom, második én. Sikeres képihasználat esetén Pirokinézis, ami 96-ot sebez
Inspiráció: 1/5
*Idézet a Vektor című paródiafilmből/

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Feb. 20 2020, 08:16

The member 'Chancery' has done the following action : Kockadobás

#1 '6-os dobókocka' :
Hinari vs. Chancery 4766610511_dda12706fc_s

--------------------------------

#2 'Római stílusos 6-os' :
Hinari vs. Chancery 4767242330_2db9f185a1_s

by **Hinari** Pént. Feb. 21 2020, 09:45

Az idézetet nem ismertem, de egyértelmű volt, márcsak Chan hanglejtéséből is, hogy ezeket a sorokat nem most találta ki. Persze a nézőtérről biztos volt tájékozottabb ember, de erre most nem igazán tudtam odafigyelni: előadás vagy sem, azért mégiscsak egy arénaharcot vívtunk éppen.
Álomkelő pedig nem adta alább és egy szép mozdulattal tért ki a csapásom... vagyis a lila fal... szóval a támadásom elől. Nevetésére kihívó mosoly került az arcomra és ahogy felém mozdult, úgy gurultam oldalra, hogy felpattanva egyenesen társa felé vegyem az irányt. Én szónokoltam, ő pedig koncentrált - és ennek meg is lett az eredménye, de egy pillanatig sem bántam. Az elvétett vágás nyomán fegyverem pengéjén halványkék csík futott végig, érdekes összhangban a Chan-chan kezében lévő, vöröslő tűzgömbbel. Éreztem magamon a lökés keltette bizsergést és mostmár a karomnyomot is a lábamon: két találat, életcsíkom pedig máris lejjebb szökkent kicsit, jelezve, hogy ennyi volt az amúgysem túl sok páncélomnak. Egy momentum erejéig, talán pont azon mondat közben, behunytam szemeim.
És amikor Chancery eldobta a tűzgömböt jöttem rá, hogy a nagy szerepjátszás közben mit hagytam ki.
- Azt hiszed, ennyi eltántorít!? - feleltem magabiztosan, habár a sárgászöld életcsíkom nem erről árulkodott - Villamos vagy tüzes, nekem nem számít! - szavaltam és örültem, hogy pont rímre jött ki, közben pedig ellenfeleim láthatták, amint visszatöltődik egy kevés az életpontjaimból. Igen, ez volt az én terepem. Onnantól, hogy leütötték a páncélpontjaim, csak idő kérdése volt, hogy előnybe kerüljek - az idő pedig, hála a gyorsaságomnak, nekem dolgozott most. Ezúttal viszont nem töltöttem az időt csevegéssel; ahogy Chan, úgy én is fókuszáltam és talán még a felelet előtt, talán közben, de fegyverem újra vágásra emeltem. A Katana határozottan csapott le egyszer, fordítottam a csuklóm mégegyszer, kifújtam a levegőt, pördültem egyet, harmadszorra is. Gyorsabb voltam, mint legutóbb, ezt láthatták is - egyelőre persze nem olyan gyors, hogy negyedik esélyem is legyen, de erre nem volt szükség most: az utolsó ütésem újfent lila falba ütközött, ez azonban Álomkelő megtámadásával ellentétben a meccs végét is jelentette. Fáradtan engedtem lejjebb a Katanát és lélegeztem mélyeket.
- Ez... iszonyatosan jó volt - összegeztem kimerült mosollyal és amíg a cselekvéspontjaim maximumra töltődtek, vidáman néztem körbe, ahogyan minket tapsolnak a nézők. Mindannyiunkat.
- Zseniális volt az ötleted Chan, rég nem éreztem magam ennyire jól - nevettem aztán a lányra - Győzött a Gonoszság! - emeltem magasba a karom, ezzel úgymond véget is vetve a szerepnek, ami érdekes módon nem volt annyira idegen tőlem, mint amennyire mások annak gondolnák. Fekete és fehér... nem; szürke. Szürke. Derűsen köszöntem meg gondolatban a segítségét és csúsztattam vissza a Katanát a tokjába, miközben a terep is lassacskán visszaalakult - Ilyesmit játszhatunk még máskor is, ha van kedvetek - fordultam feléjük, mostmár kifele menet...

Sebződés: [91-9 (rúna)]+[10-1(rúna)]+96= 187 --> Köröm eleji állapot: 300/198 HP, 300/200 CSP
Az elszenvedett sebzésektől a vértem generál nekem +0.7 SP-t (0.1+3.1+0.7=3.9)
A fejpántom +20 hp-t visszatölt (187+20=207).
Ezek után megy 3 támadás Chanceryre, a pernamensem és az előző hibám miatt ezek már biztosan betalálnak: 3*110=330 sebzés, amivel meg is nyerem a meccset.

by **Chancery** Szomb. Feb. 22 2020, 12:49

Chan az elejétől tisztában volt azzal, hogy veszíteni fog. Hina jól építette a pontjait és a felszerelését, ellentétben vele, aki mindig csak arra pakolt, amire épp szüksége volt, ezzel egy balanszolt, de semmiben sem kiemelkedő karaktert építve fel, a felszerelése pedig valljuk be, már akkor elavult, mikor beszerzi új darabjait. Chan sosem lesz semmiben sem az élen, de ellentétben pár évvel ezelőttről, ez már nem is számít nála. Most már csak mókázni akar, és azért harcolni, hogy élve kijussanak ebből a játékból, aminek az életét, valljuk be, már egyébként is megszokta. Lassan harminc éves; a családalapítás, az egyetlen mozgatórugója, amiért küzdött, szép lassan úgyis értelmét fogja veszíteni. Röpke tíz év még itt bent, és nem igazán lesz már oka kilépni. Már amennyiben megélik azt a tíz évet egyáltalán.
Hinari pedig gyors. Iszonyú gyors. Az öröm, mikor sikerült kikerülnie a támadását, rögtön átcsap némi csalódásba, mikor a többit már nem sikerül. Kvázi ő maga is látja, hogy szó szerint esélye sincs; a katana mintha magától mozdulna a levegőben és követné a mozgását. Mikor feldereng a lila fal, Chan a hátsójára huppan és döbbenten mered fel, mintha nem erre számított volna annak ellenére, hogy de; erre számított.
Hinari pedig fürdik a diadal és a különös párbaj adta fényben, örömtől csillogó szemekkel, ami már kárpótolja Chant a veszteség miatti keserűségben. Ráadásul a döbbent arckifejezést lassan felváltja egy furcsa mosoly. Hisz van még terve, számára még nem ért véget a produkció. Felkel, miközben fokozatosan egyre harsányabb, a végén már-már gonosz, vérszomjas nevetést hallat, összehúzott szemekkel, és hátrább lépve teátrális mozdulattal Hinarira mutat.
-Álnok! Átláttam a terveden, kár tagadnod tovább. Ne titkold a titkolnivalót, hogy valójában TE vagy a főszereplő! Hogy valójában te vagy a Fényhozó, Skywalker! Megpróbáltam megtéveszteni a népet azzal, hogy a Jónak adtam ki magam, de egyet se félj: legközelebb egy még zseniálisabb tervvel fogok előállni, Én, Doktor Eggman, csak genderbend formában... -von vállat, azzal oldalazva elindul kifelé. -Au revoir, Sosana! -idéz még a Becstelen Brigantyk-ból, majd úgy tesz, mint aki elszalad. Perdül egyet, és mire ismét Hinari felé fordul, már Chancery mosolya villan rá.
-Én is imádtam \o Kedves nézőink, ne aggódjanak, még folytatjuk \o -integet az őket nézők felé, majd Hinari mellett bandukolva ő is elhagyja a termet. Most már nem is bánja, hogy veszített.
Ahhoz túl jó volt ez a móka.
Már most alig várja a visszavágót.

/köszöntem a játékot \o Legközelebb eggyel több támadással fogsz legyőzni, hogy ne legyen olyan könnyű dolgod Razz

by **Cardinal** Hétf. Feb. 24 2020, 22:05

Rendszerfrissítés... aréna küzdelem zárása... 125 exp jóváírva... 300 arany jóváírva... 31 legendás exp jóváírva...

Hinari: +32 pont
Chancery: -32 pont

Aréna küzdelem lezárva!

by Ajánlott tartalom

Hinari vs. Chancery

Hinari vs. Chancery

Re: Hinari vs. Chancery

Re: Hinari vs. Chancery

Re: Hinari vs. Chancery

Re: Hinari vs. Chancery

Re: Hinari vs. Chancery

Re: Hinari vs. Chancery

Re: Hinari vs. Chancery

Re: Hinari vs. Chancery

Re: Hinari vs. Chancery

Re: Hinari vs. Chancery

Re: Hinari vs. Chancery

Re: Hinari vs. Chancery