Re: Akatsuki vs. Atoru

by **Akatsuki** Csüt. Feb. 12 2015, 19:17

- Nem szükséges elnézést kérned hisz te csak jót akarsz.
Mondta a lány Atonak. Majd a fiú tisztázta hogy hogyan is értette az előző mondatát, és így már világos volt Akatuki előtt hogy mire is utalt. A támadás után a kicsit nyögvenyelős barátfelkérés is sikeresnek bizonyult, majd a lány előtt felugrott egy ablak.
- Ez micsoda?
De alig kellet rá egy pillanatot várni Ato már ki is fejtette hogy mi is az az ablak. Majd Akatsuki elfogadta.
- Értem köszönöm a tippeket.
Ezt követően Ato egy gáncsolással próbálkozott amit ugyan Akatsuki kiszúrt, de már nem volt ideje kitérni előle. Inkább rögtön onnan próbált támadni és a esésből a másik tőrét kézbe véve megpróbálta azt Ato lábába állítani. Majd felpattant és futott a másik tőréért és mivel leárt a két kör ezért a képessége is újra aktív volt. Bele is bökte a lábába azt a másik tőrt és felkent egy gyenge gyengítő mérget, majd megindította második támadását. A fiú mellkasát célozta döfésével majd kicsit tovább futott hogy az esetleges ellentámadásra még időben tudjon majd reagálni.
- Ügyes vagy... látszik hogy nem sűrűn gáncsolsz, de szépen megoldottad. Ha jól néztem a sebzésed akkor körülbelül még max 2 ütést tudok elviselni a vereség előtt, de nem fogd ettől vissza magad. A harcot az utolsó pillanatig élvezni kell különben nem éri meg fegyvert fogni. Ahogyan a mesterem mondaná: Álj fel! Harcolj! És halj meg a hazádért! Különben a másvilágon még azt is bán fogod hogy egyáltalán fegyvert ragadtál.
Mesélte a lány majd újra a harcra összpontosított, tudta hogy nem húzza már túl sokáig, de avval is tisztában volt hogy a méreg hatására ha sikerült bevinni akkor valamilyen mértékben csökkenteni tudta Ato sebzését.

Hp 36

by **Atoru** Pént. Feb. 13 2015, 21:41

- Lehetek bármilyen jószívű, Beleszólásom nem lehet az életedbe. Legfeljebb tanácsokat adhatok, de ezt is úg próbáltam, hogy nem ismertelek eléggé. Sajnálom. – maradtam továbbra is meghajolva a lány előtt, és utána visszaegyenesedtem. Tudok komoly lenni, ha szeretnék… De ez általában nem így van. Viszont tudom, hogy melyikek azok a pillanatok, amikor erre szükség van. Azt hiszem…
Akatsuki pedig elfogadta a barát felkérésemet! \o/ Nem hittem volna, hogy bele fog egyezni. Ez is azt bizonyítja, hogy tudok hatni az emberekre. Cool

A legtöbb esetben.
És mindezek után még a gáncsolásom is betalált! Úgy érzem, hogy ez a szerencse napom. Már csak egy kellemes szintlépés kéne, és én lennék a legboldogabb ember a SAO kerekén.
Azonban, ahogyan mondani szokás, előre ittam a medvebőrére, és a kis nindzsa, kihasználva a gáncsolásom, esés közben belém is szúrta a kését.
Mint mondtam, a harci tudása elég előnyt ad neki, már csak szintek kellenek neki, és szinte megállíthatatlan lesz.
És az előbbi gondolatomat az is bizonyítja, hogy miközben a lábamba ékelődött kését próbáltam kihúzni, a következő támadása is betalált, és az életcsíkom mellett meg is jelent egy kis ikon.
Tehát most gyengülök, hm? Azonban, ha jól látom, csak kettővel. Ami azt jelenti, hogy mínusz egy sebzés…
Közben pedig Akatsuki tartott nekem egy eléggé szívhez szóló motiválást is.
- Igazad van Akatsuki, élvezzük a legvégéig! – válaszolom egy kis elszántsággal a hangomban, közben pedig felteszek neki egy kérdést. – Mondd, Akatsuki, hallottad már azt a mondatot, hogy Carpe diem? – Nem biztos, hogy ismeri, eddig eléggé kevés embertől hallottam ezt itthon. Én is csak úgy találtam rá, hogy érdeklődtem kicsit a latin nyelv iránt. Viszont eléggé érdekesnek tartom, és néha próbálok is megfelelni neki.
Közben, hogy ne hazudtoljam meg magamat, támadásba lendülök, továbbra is csak egy késemet használva. Most viszont átváltottam az Árnyszúró Bicskára, hogy azt is hadd lássa Akatsuki.

Hp: 34
/Egy támadás, 10 sebzés, ha talál/

by **Akatsuki** Pént. Feb. 13 2015, 23:43

Mikor a földre zuhantunk sikeresen betalált a és , majd kis idő elteltével a másik is ami így kettő sebzést leszedett Atoról. Ez nem túl sok ugyan, de ez is valami, legalábbis Akatsuki így gondolta.
- Carpe diem? Élj a mának? Igen ismerem a kifejezést. Otthon edzőtársaim között volt egy fiú aki latinul tanult és ő néha mesélt nekem. De a mester szavai csengnek legtöbbet a fülemben. Kill them all befor they kill you. Ezek a szava sok nehézségen segítettek át a harcok során amiket a dojoban vívtam meg.
Majd Ato támadásba lendült és majdnem sikerült a lányak kimozdulnia, de a hasán egy kis pixelcsík így is megjelent. Ataksukinak feltűnt hogy ez a kés most más mint az előző. -talán ez lenne a másik kése? vagy talán ez a képessége? ezt ki kell derítsem-
- Szép tőr, talán még az előzőnél is szebb. Várjunk csak...
Jutott eszébe Akatsukinak valami.
- Ez nem egy árnyszúró bicska? Mikor sétálgattam a városban egy boltban pont ilyet láttam.
Mesélte el a lány, majd a hp-jára nézett. 26 életpontja maradt ami azt jelentette hogy még így is eléggé nagy volt Ato sebzése.
-Lényegében 6 életem maradt, ami egy vágást jelent... ha most lenne egy füstbombám... na de ne ezen agyaljak inkább azon hogy hogyan tudnám a lehető legjobban bevinni az utolsónak vélhető támadásom.-
Majd a lány elindult Ato felé kezében a késével és először bal kezével Ato bordáit vette célba egy egyszerű ütéssel majd a késével pont az ellenkező irányból próbálta megvágni. Hátralépett és várta a támadást, amit jelen estben kevés helyről tudott volna blokkolni, de ugyebár a remény hal meg utoljára, hisz ő a gyilkos.
Akatsuki vs. Atoru - Page 2 492f5002db83652283d9992e3c6efff1_95fe3582cf981efad248acc5ea87c550c7540e3d

Akatsuki vs. Atoru - Page 2 492f5002db83652283d9992e3c6efff1_95fe3582cf981efad248acc5ea87c550c7540e3d

by **Atoru** Szomb. Feb. 14 2015, 15:28

Akatsuki válaszát hallva elmosolyodtam. Valamire hasonló válaszra számítottam.
- Igen, sokan azt hiszik, hogy ezt jelenti, azonban nem. A „Carpe Diem!”, szó szerint azt jelenti, hogy „Tépd le a Napot!”. Ezzel a görögök arra akartak utalni, hogy élj a pillanat örömének, és tudjunk örülni a kis dolgoknak is. – magyarázom a lánynak. Igazából nem állt szándékomban okoskodni, de azt az egyet nem szeretem, amikor az emberek félre vannak tájékozódva egy dologban. Persze beismerem, én is voltam már hasonló helyzetben, de ezért próbálok tájékozódni.
A támadásom éppen csak sebezte Akatsuki-t. A lány egyre jobban tér ki a támadások elől.
És még a késemet is felismerte.
- De bizony, ez az Árnyszúró Bicska. – mosolygok a lányra, jelezve, hogy jól tudta. Közben, mivel Akatsuki is felfelé pillantgatott, én is megnéztem az életcsíkját. Bizony, már kezdett közeledni a feléhez. Már csak egy, vagy kettő vágás.
De Akatsukit ez sem tántorította el a céltól. Annak ellenére, hogy a vereség küszöbén állt, még támadott, és megpróbált legyőzni. Vagy ha nem is legyőzni, de annyi sebet ejteni rajtam, amennyit csak lehet.
Én azonban most figyeltem, és amikor a támadást be akarta vinni, én szépen hátrébb siklottam a levegőben, így a másik sem talált be. És nem tudom, hogy Akatsuki mire számított, de nekem most nem sok kedvem volt támadni. Razz

Legalábbis, amíg vissza nem áll eredeti, védekező pozíciójába.
Ha megtette, akkor pedig rohanni kezdek felé.
- Nos, Akatsuki, lehet, hogy ez lesz az utolsó támadás. Előre is köszönet a remek harcért. – mondom a lánynak, futás közben. Azonban, mielőtt még vágás távolságba kerülne, csinálok egy szép becsúszás, ezzel megpróbálva a lábát sebezni. És remélem, hogy kivédi. Nem lenne túl jó, ha pont most szakadna véget a párbajnak, és pont Akatsuki vereségével. Mondjuk szerintem így is nyerni fog vele… De ez még maradjon az én titkom.

Hp: 36
/10 pontnyi sebzés, ha talál/

by **Akatsuki** Vas. Feb. 15 2015, 21:16

Mikor Ato elmagyarázta a tényleges jelentését a latin szövegnek, Akatsuki csak figyelt és nem szólt semmit majd mikor végzett Ato csak ennyit mondott:
- Értem, köszönöm.
Majd Ato beismerte hogy igen az egy árnyszúróbicska Akatsukinak a szemei szinte szivárványt eregettek magukból.
- Gyönyörű penge, igaz mestermunka.
Majd mikor szépen visszaváltott védekező pózába Ato elindult felé és megpróbált becsúszni. Sajnos a lány hirtelen ösztönösen át akart ugrani, de sajnos az akrobatika hiánya miatt ez halva született ötlet volt. A sebzés megtörtént majd a rendszer ki is írta hogy Ato nyert. Akatsuki egy pillanatra leült a földre majd csak ennyit mondott.
- Kajás vagyok... Nagyon jó volt a harc és nagyon szépen köszönöm.
Majd kicsit kutakodott a menüjében és meg is találta az utolsó kis szendvicsét. Falatozni kezdett majd mikor végzett vele csak nézte Atot és nem szólt egy szót sem. Csak nézte és egyre jobban elmerengett abba a hitben hogy ez az egész több volt mint egy párbaj... nem csak tapasztalatot hanem egy barátra is szert tett talán még annál többre is. Ám ebbe Akatsuki még belegondolni sem mert révén hogy soha nem volt még kapcsolata senkivel.
- A-Ato, van egy bátyád igaz? Milyen ha az embernek vannak testvérei? Jó érzés hogy nincs egyedül?
Tette fel egymás után a kérdéseket és egyre nyomasztóbb lett a hangja de az arca még így sem rezzent meg. Kicsit össze húzta magát a földön ülve, de kerülte a szemkontaktust.
- Ügyes volt ez a becsúszás, de talán kissé korán indítottad. Ha nem átugorni akartalak volna akkor simán kitérhettem volna előle... csak... csak,,, elfelejtettem hogy akrobatika nélkül nem vagyok olyan mozgékony mit a rendes testemmel.
Mesélte a lány.

by **Atoru** Hétf. Feb. 16 2015, 16:03

A becsúszás annak rendje és módja szerint megtörtént, és a találat is sikeres volt. Így aztán megszületett a végeredmény, és én nyertem.
Én. Nyertem.
Ebben az élményben eddig még soha nem volt részem. Akárhányszor bpárbajoztam valaki ellen, mindig én vesztettem. És most fordult a kocka. Bár a győzelem édes ízén keserít egy kicsit, hogy pont egy teljesen kezdő ellen nyertem, és még így is majdnem én vesztettem. Mert ugyan Akatsuki nem tudja, de ha még két késcsapása talál, akkor ő győzedelmeskedett volna, de nem így történt.
- Köszönöm szépen a küzdelmet, Akatsuki. Egy élmény volt. - hajoltam meg a lány előtt. - Ó, és tartogattam egy apróságot a számodra. - mondom a lánynak, és már le is szerelem a Cseppkövet, hogy átküldjem neki. - Amint láttam, a késeid eléggé kezdők még, tehát itt egy ajándék. - És már fel is villan a lány előtt egy ablak, ami egy tárgyátutalásról szól. - a Cseppkő egy eléggé jó fegyver, és az ellenfeledet könnyen legyengítheted vele. - adom a tippeket a leányzónak. Ha a párbajt nem is nyerte meg, de így is gazdagabb lett valamivel. Egy késsel, és egy új baráttal.
Közben néztem, hogy Akatsuki hogyan falatozik a szendvicséből, én azonban most nem ettem. A harc előtt eléggé belakmároztam az otthon található dolgokból, így most egyáltalán nem kínzott éhség.
Ahogyan az a tudat sem, hogy a nindzsalány egész végig engem figyelt, mert én pedig elheveredtem, és figyeltem a kék eget. Előbb-utóbb úgyis mondja, ha valami nyomasztja a lelkét.
És igazam is volt, fel is tette a kérdéseket. Én pedig közben felkönyököltem, hogy megteremtsem a szemkontaktust. Azonban Akatsuki valamiért kerülte ezt. Hm...
- Nos, a "van" helyett inkább azt mondanám, hogy volt. Sajnos már meghalt, még idebent. Igen, jó érzés, ha van egy testvéred, de nem csak egy testvérrel lehetsz társaságban. Egy barát is segíthet, hogy ne legyél egyedül. - válaszolom a lánynak, végig a szemébe nézve, hiába néz másfelé.
A magyarázkodását pedig már csak mosolyogva hallgatom végig.
- Köszönöm a jó tanácsot, Akatsuki. - mosolygok a lányra, majd lassan feltápászkodom. - Nos, a párbajunknak vége, de ez nem jelenti azt, hogy ne nézhetnénk el más merre is, nem igaz? Van kedved egy kicsit sétálni velem, vagy most inkább egyedül lennél? - kérdezem meg a lánytól, miközben nyújtózkodom. Tudom, hogy vannak pillanatok, amikor jobb, ha az ember egyedül van. De olyan is, amikor jobb, ha veled van valaki, akit barátodnak tarthatsz. Nos, vajon Akatsukinak milyen kedve van most?

//Köszönöm a játékot! ^^//

by **Akatsuki** Szer. Feb. 18 2015, 20:18

Ato felajánlotta Akatsukinak a tőrjét. Erre a lány nagyon megdöbbent, és elfogadta a küldést, majd mikor elmesélte a tesójáról a történetet Akatsuki kicsit elszomorodott és ez az arcán is tisztán látható volt.
- K- Köszönöm az ajándékot...
Remegett meg egy kicsit a hangja.
- N-nagyon fogok rá vigyázni. És bocsi a kérdésér, nem lett volna szabad...
Majd kicsit elfordult. Nem nagyon akarta hogy akárki akármilyen érzelmet is ki tudjon venni belőle, de akarva akaratlan legördült egy-egy könnycsepp kissé sápadt arcán. Gyorsan letörölte, majd visszafordult.
- Még ebben a világban is mehet por az ember szemébe?
Kérdezte meg a fiútól egyelőre kicsit kerülve a választ a kérdésére. Nem volt mit tenni válaszolni kellet hisz illetlenség lett volna ha nem.
- Igazából kedvem az van... de mégsem vagyok teljesen biztos benne hogy most jó lenne más tárasságában lenni. Soha nem volt még se barátom, sem pedig párom... nem igazán tudom hogy most mire lenne szükségem.
Mondta el a lány Atonak hogy mit érez.
- Talán magány talán tárasság. De az is lehet hogy mennem kellene tovább fejlődni. Kicsit össze vagyok most zavarodva... A gyönyörű ajándék, és a harc meg minden.... kedvellek... de nem tudom szabad-e egyáltalán akármilyen érzést mutassak a külvilág felé.
Próbálgatta picit kifejte hogy mire is gondol éppen ám kicsit nehézkesen jutottak eszébe a szavak... no meg persze ő sem volt teljesen biztos abban hogy mit is érez igazából. Majd eszébe jutott pár gondolat még a kinti világból.
- Eldöntöttem most annyira nem szeretnék társaságot... szerintem hazamegyek és lefekszem.
Felkel majd odasétál Atohoz és szépen lassan közelíti arcát az arcához majd ad egy puszit és egy kissé komisz félvigyorral integetve kiaszald a küzdőtérről, majd szépen lassan eltünik a horizontról.

by **Atoru** Csüt. Feb. 19 2015, 15:37

Jajj, Akatsuki milyen cuki, amikor próbál küzdeni az érzelmeivel. :3 Vajon tudja, hogy így csak a tsunderék szoktak viselkedni? Egy teljesen rideg külsőt mutatnak, de közben belül olyan lágyak, mint a... mint a... Szóval nagyon lágyak! ><
Viszont a nindzsalánynál és most tört el a mécses, és csak a remek önkontrolljának köszönhető, hogy nem sírta el magát jobban. Csodálom, hogy ekkora lelkiereje van. Ha nekem lehetne akkora, mint neki, akkor talán erősebb lehetnék. Hiszen a legnagyobb gyengeség, ha bevallod a saját gyengeséged.
- Szívesen, és használd egészséggel. A kérdezgetés miatt pedig ne fájjon a fejed, hiszen az ilyen titkok tudása az egyik vele járója a barátságnak, nem igaz? - mosolygok derűsen a lányra. Tényleg látszik, hogy eddig egész életében csak a harcnak élt, és kevés barátja volt, ők is csak felszínesek. Emiatt nagyon sajnálom szegényt. De talán majd idebent talál egy igaz barátot. Talán az én személyemben, talán máséban.
- Nos, nem hiába, eléggé élethű lett a játék, nemde? - kérdezek vissza a kislánytól. Eszem ágában sincs leleplezni azt, hogy egy teljesen kemény nindzsa elsírta magát csak azért, mert együtt érzett egy újdonsült barátjával. Nekem is megvan a saját becsület kódexem, nem csak a nindzsáknak. Wink

Viszont ha barátja vagyok, ha sem, ez a rágódás teljesen természetes volt. Ez neki még új, meg kell emésztenie, nekem pedig időt kell hagynom, hogy meg is tudja. És fogok is. Az egyik problémáján viszont könnyedén segíthetek.
- Hmm... Vedd úgy, hogy én nem a külvilág része vagyok, hanem egy... Afféle "híd". A te világod tagja is vagyok, és a külvilágé is. Így számomra nyugodtan kifejezheted az érzéseidet. Mit szólsz ehhez? - mosolygok a lányra. A döntésével pedig teljesen egyetértek. Ha haza szeretne menni, akkor nyugodtan menjen, nem erőszakolhatom rá magamat.
A puszi viszont... Igazán jólesett. Embarassed

eddig nem sokan pusziltak meg, és azok között sem volt tsundere. Ezek szerint megfogadta volna a fenti tanácsomat? Meglehet.
Ezek után elköszöntem Akatsukitól, és úgy léptem ki az aréna kapuján, hogy ezt a napot is felejthetetlenné tettem.

by **Cardinal** Pént. Ápr. 17 2015, 15:28

Ossu!

Miért nem szóltatok, hogy befejeztétek? >.> Lezárom a pérbajt, 25 xp és 60 arany a jutalmatok.

by Ajánlott tartalom