Akatsuki vs. Atoru

by **Atoru** Szer. Jan. 14 2015, 20:19

Atoru írta:Küzdőtársat keresek!

Egy tízes szint körüli játékost keresek küzdőtérre. A harc komolyságában megegyezünk, a játéktól a komoly harcig bármelyik megfelel. Árnyharcosok előnyben. Várok minden jelentkezőt a 3-as arénában.

Atoru

Legutóbb is bevált számomra ez a keresési módszer, és remélhetőleg most is szerencsém. Bár való igaz, a legutóbbi párbajom óta már eltelt egy év, de a szinten tartás az sajnos elengedhetetlen, hisz bármikor jöhet valaki, aki rám támad és Game Over. Az életem pedig egyelőre annál még többet ér, hogy piti gyilkosoknak adjam őket. Rolling Eyes

Mindemellett pedig, lassan fejlődnöm is kéne. Mostanában nagyon lassan megy a szintszerzés, ami gondolom a kóros ellustulásomnak köszönhető. Megint kezdek visszazuhanni a régi, könnyelmű énembe, amit nem kéne. Ha nem akarok Shu-nak és Timidusnak csalódást okozni, akkor bizony fejlődnöm kell, és a lehető legtöbb szintet. Ezért aztán párbajozom. \o/
És emellett még az újévi fogadalmam is közre játszik, ami szintén az, hogy fejlődöm. És persze az, hogy megnyerek Shuék ellen egy párbajt. Ehhez pedig fejlődnöm kell, így aztán bele kell húznom. >< Kazamata, párbaj, küldetések... Ez aztán aktív élet lesz.

Persze a jóból is megárt asok, így csak szépen lassan fogom őket elfogadni. Rolling Eyes

Bár bevallom, az aréna is elég kecsegtető volt, de előbb megnézném, hogy mennyit is tudok valójában. Főleg, hogy most én vagyok az utolsó, ha jól emlékszem... Nem szeretnék még ennél is lejjebb esni. Mondjuk az is igaz, hogy akkor nem kellett volna kiírnom, hogy baráti játékban is benne vagyok, de erre nem vitt rá a lélek. Főleg, mivel a legutóbb is remek párbajom volt Shizuval, így talán most is találok egy hozzá hasonló játékost.
Terepnek gondoltam az erdős terület lesz a legjobb, mert itt jól ki lehet használni a fáknak a rejtekét, és persze azt is, hogy lehet őket pajzsként használni. És így, hogy minden készen állt, már csak egy ellenfél kellett. ost viszont nem fogok elaludni... >.>

by **Akatsuki** Csüt. Jan. 15 2015, 20:36

Akatsuki igen csak korán kelő típus volt, és a mai napon is már pirkadatkor ébren volt. Nem is tudott egy idő utána mit kezdeni magával, elment hogy körbenézzen a kezdetek városába. Nézelődött a városban egyszerre meg akadt a szeme egy nagy építményen, ami nem volt más mint a küzdőtér. Szépen lassan közelebb ment és elcsodálkozott rajta hogy mekkora és hogy milyen szép építmény, igaz elrejtőzni nem lehet túlságosan, de egy sima harcra teljesen megfelelő. Majd meglát egyszerre egy üzenetet, amiben valaki 10-es szint körüli ellenfelet keres. Oda is megy az illetőhöz és próbál kicsit beszélni vele a harc előtt.
- Hali, én Akatsuki vagyok árnyharcos. Szívesen kiélnék ellened igaz még kezdő vagyok, de egy nindzsa kötelessége hogy mindent megtegyen a győzelem érdekébe. Sajnos túl erős cuccaim még nincsenek de egyelőre még azt sem tudom hogyan működik itt egy harc. Nem kérem hogy elmagyarázd, csak annyit szeretnék kérni hogy most még nem menjünk vérre hanem csak egy középerősségű barátságos gyakorló mérkőzés legyen amiben ki bírom tapasztalni hogy hogyan is működik a harc. És még azt sem tudom hogy a képességemet hogyan tudom aktiválni, de erre is magam szeretnék rájönni.
Fejezte be a mondatok a kis növésű lányka, és nézte hogy milyen lehetőségek vannak küzdelem felkéréseknél. -Valós teljes élete, teljes életes, fele élete, vagy egy ütéses.... melyik lenne nekem jó? talán a fele életes... igen az lesz a tökéletes-
- Lehetne esetleg egy fele életes harc? az tűnik a legjobbnak az én szemszögemből.
Jelentette ki Akatsuki és hátralépett pár lépést de nem indította el a küzdelem inkább megvárta hogy ellenfele indítson, feltéve ha bele egyezik az ilyen stílusú küzdelembe.

by **Atoru** Vas. Jan. 18 2015, 11:22

Örültem, hogy most nem kell olyan sokat várnom a kihívóra. Sőt, ez most eléggé boldoggá tett, ugyanis megint egy lánnyal kerültem össze... Na jó, várjunk csak. Én miért mindig csak lányokat fogom ki ellenfélnek? Rendben, hogy fiú vagyok. Az is rendben, hogy kedvelem a lányokat - ezt talán még megállapítani sem kellett volna. Rolling Eyes

Azonban ez mégiscsak több a soknál. O.o Az első párbajom Ayani ellen volt... Utána volt egy Shukaku ellen, akivel ott volt Timidus, így ez már kettő lány, egy párbaj alatt. Utána pedig ott volt Shizuka, és most itt van Akatsuki.
Persze ezt nem azért mondom, mert utálnám a helyzetet. Sőt, szerintem valahol belül, a szívem mélyén, majd kiugrok a bőrömből, ha lányokkal találkozom. Azonban egy fiúval is harcolnék, legalább egyszer. T.T Olyan nagy kérés ez, hogy a többi kilencezer-kilencszázkilencvenkilenc játékosból egy férfi szembe szálljon velem? Hiszen... Ő mégiscsak egy lány! Egy lány ellen pedig nm harcolhatok teljes erőmből... Az olyan etikátlan lenne.
Azonban úgy tűnik Akatsuki sem szeretne komoly harcot, inkább egy bevezető küzdelmet. Ez nekem is megfelelt.
- Üdv Akatsuki, én Atoru vagyok. Rendben van, ha segítség nélkül szeretnél rájönni a dolgokra, akkor nem zavarlak majd. De ha mégis lenne kérdésed, akkor szólj nyugodtan. - mondom a lánynak. Amikor pedig azt mondta, hogy ő egy ninja... Nos, egy kicsit meglepődtem. Tudtommal nem indult ninja kaszt. Suspect

Sőt, ha jól emlékszem, említette is, hogy árnyharcos. Ez esetben... Úgy fog játszani, mint egy ninja? Milyen cuki! *-*
És még eléggé kezdőnek tűnik. Legalábbis abból ítélve, hogy még nem tudja használni a képességét. De persze igaz a mondás is, hogy "Ne a borítóról ítéld meg a könyvet."
Ahogy látom, még küzdőtéren sem lehetett igazán, mivel a harcmódokat is most nézegette át. Akkor viszont meg kell próbálnom a lehető legjobb tudásom szerint segíteni neki. Ami lehet, hogy annyiból fog állni, hogy nem segítek neki, mert ezt kérte. Majd kiderül.
- Akkor legyen féléletes. - bólintottam rá, és már indítottam is a párbajt, majd vártam, hogy leteljen a visszaszámláló. - És mondd csak, Akatsuki, régóta játszol?- kérdeztem meg a lánytól, hogy addig is elüssük az időt.

by **Akatsuki** Vas. Jan. 18 2015, 22:03

- Rendben, ha kell a segítség szólni fogok...
Mondta el a lányka majd hátrált pár lépést mielőtt a küzdelem elkezdődött volna. Majd szépen lassan lejárt az óra és ellenfele feltett neki egy kérdést.
- Nincs egy hete...
Majd körülnézett felmérte a terepet és elővette tőreit. -Mit tenne most egy nindzsa? Megvan! megpróbálná elterelni ellenfele figyelmét és kivégezni.-
Ahogy ezt végig gondolta, meg is indította a támadást ám közel sem sikerült olyan jó mint tervezte próbálta átugrani Atot, de csak neki tudott ugrani, és ezzel picit meglökte.
- Mi a csuda?
Majd mivel a támadási kísérlete nem jött össze ezért máshogyan próbálkozott. Ato mögül próbált vágni, talán még sikerült is neki, de ezt nem tudta. Ennek két oka is volt, fogalma sem volt róla hogy hogyan néz ki a sérülés, a másik pedig az hogy nem is nézett hátra, hanem futott egyenesen tovább hogy egy helyet keressen ahol lehetőség szerint el tud bújni. Ahogy futott és hirtelen besorolt egy fa mögé és remélte hogy Ato nem vette észre. Hallgatózott, ám jártassága nem volt hozzá így elég gyengécskén. Hallotta a levelek suhogását, a fák recsegését, és halott egy két madarat, de nem nagyon foglalkozott velük. Inkább egy hangosabb mélyebb hangot keresett ami akár egy lépés vagy egy ugrás lehetne, de egyelőre ilyet nem halott. Próbált kicsit ki leskelődni a fa mögül, de nem nagyon merte kidugni a fejét, mert tartott tőle hogy ellenfele észreveszi. Igaz ezt a mérkőzést csak tapasztalatszerzésnek szánta, de tapasztalatot éles helyzetben tud a legjobban szerezni és egy nindzsa nem engedheti meg magának a tapasztalat megszerzésének más módját.

by **Atoru** Kedd Jan. 20 2015, 20:56

- E-egy hete? Az hogy lehet?- néztem elképedve a lányra. Egy hete lépett volna csak be? Ezek szerint... Ezek szerint volt kint? Akkor talán tud néhány válasszal is szolgálni. Hogy most milyen világ van odakint. Hogy el ítélik-e Kayabát a tettéért. Hogy mit gondolnak a játékosokról, akik még bent vannak. Elszántak, hogy kijussanak, vagy inkább azt, hogy beletörődtek sorsukba? Ezt még én sem tudom biztosan, hogy milyenek a játékosok, pedig már két éve bent vagyok. Az biztos, hogy vannak, akik kijutnának, és ezért bármit megtesznek. Ahogyan olyanok is vannak, akik idebent maradnának. De hogy melyikükből van több... Ezt nem tudom eldönteni.
És még a kérdést sem tudtam feltenni, mert már le is telt a számláló. Szívesen szóltam volna Akatsukinak, hogy támadhat, de úgy látszik, hogy erre semmi szükség nem volt. A leányzó már meg is indította a támadását, ami... Ami nem tudom, hogy mi szeretett volna lenni, mert egyszerűen nekem jött. Normális esetben, lestem volna, de hála az akrobatikának, kutyabajom sem történt. Hm... Esetleg csak el szerette volna terelni a figyelmemet? Igen, ez lehetséges... Főleg, mert ezek után a lányka már fut is a fák közé, hogy védelmet keressen a támadásom elől. Pedig nem olyan vagyok, aki bántana lányokat. Suspect

Azonban arról elfeledkezem, hogy egy nindzsáról van szó, akinek mindenre fel kell készülnie. Hm... De akkor vicceljük meg kicsit a nindzsahölgyeményt. Razz

Ilyenkor sajnálom, hogy nics nyomkövetés jártasságom, pedig akkor sokkal könnyebb dolgom lenne. Így viszont marad az, hogy - amennyire csendesen csak tudom - megközelítem a fákat, és benézek mögéjük.
El is kezdtem ilyen módon átkutatni a törzseket, de a legtöbb esetben maximum csak mohát találtam ott. Pech. Ahogy mentem, egyszer nem figyeltem oda, és ráléptem egy ágra, ami - jó ághoz illően - reccsent is egy nagyot.
- Úgy tűnik lebuktam.- mondtam hangosan. Már nem volt értelme rejtegetni a tartózkodási helyemet. - Na és mondd csak, Akatsuki, hogy értetted, hogy egy hete játszol? Előtte esetleg... Kint voltál? Adtam nyomatékot a szónak. Ha kint volt, akkor bizony sok kérdésem lesz hozzá. Hogyha nem... Akkor is. Ki szeretném deríteni, hogy mi is történt vele. És így talán egy új barátot is szerzek magamnak. És ha kezdő, akkor tudok neki segíteni is. Ha tudással kapcsolatos dolgokban nem is, legalább felszerelés ügyileg igen. Remélem, hogy ezt legalább el fogja fogadni. Persze ehhez előbb olyan közel kell hozzá kerülnöm, tehát hajrá Én!

Statok ^^":

by **Akatsuki** Szomb. Jan. 24 2015, 20:44

Mikor Akatsuki meghallotta Ato-san rálépett a botra, próbált kicsit közelebb kerülni de sajnos ő is rálépett egy darab botra ami nagyot reccsent.
- A csudába... na mindegy. Jah, nem nem voltam kint.... ilyen stasis féleségben voltam. Nem túl rég tudtam elkezdeni a játékot.
Mesélte el Akatsuki és lehívta a konzolját majd kicsit jobban elolvasta a képességét.
- Ne haragudj ki próbálhatok valamit? Azt hiszem rájöttem a képim aktiválásának módjára.
Megvárta hogy a fiú válaszoljon majd a saját combjaiba döfte a tőreit. Ha minden igaz most felkentem egy Gyenge Paralízis Méregt (egy körig megbénítja az ellenfelet, maximum 1 találatig marad a pengén, bossokon nem használható, egy harcban maximum egyszer használható). Majd a véres tőrrel odasétál Atohoz és egy picit megvágja.
- Ha igazam van és így műkszik a képességem akkor most nem tudsz mozogni. Kérlek próbálj meg mozogni.
Majd figyelte hogy vajon a fiú tud e mozogni avagy a képessége nem így működik. Figyelte a pajzsát, ami most eggyel kevesebb volt mint a felkenés előtt, gondolta biztasson ahogy megsebezte saját magát, ám ez ahhoz kevés volt. Több az alap sebzése mint a veszteség, akkor viszont hogy vonódik le a sebzés? talán a tőr alap sebzése számít? Ezt Akatsuki nem tudta eldönteni így annyira nem is foglalkozott vele. Visszanézett a fiúra és várta a reakciót hogy vajon tud-e mozogni avagy sem.
- A második támadásomat ezúttal kihagyom mert hagytad hogy megvágjalak, és nem lenne nindzsához méltó ha most venném tovább az életedet, akármennyire is szeretnék nyerni.
Tisztázta hogy biztossan ne essen folt a becsületén, majd koncentrált hogy észrevegye ha a fiú megmozdul.

by **Atoru** Szomb. Jan. 24 2015, 21:41

Úgy látszik nindzsabarátomnak sincs szerencséje, mert ő is tzalált magának ágat, ami - hogy ne hozza szégyenbe magát a másik ág előtt - reccsent egy jó nagyot. Így pedig egyből kiderült, hogy hol is rejtőzik a lány, és már ő sem akarta titkolni a jelenlétét.
A kérdésemre adott válasza egyszerre töltött el szomorúsággal, és sajnálattal. Szomorú voltam, mert így nem tudhatok meg dolgokat kintről, de a lányt is sajnáltam, mert ő egész eddig csak "lebegett az éterben" , hogy ezzel a kifejezéssel éljek. Ha belegondolok, hogy az elmúlt idő, amit idebent töltöttem, egyszer csak nem lenne... Szomorú lennék. Annyi minden történt itt velem, amit nem a akarok elfelejteni. És ezzel a szegény lánnyal is annyi minden történhetett volna, ha nem fagy be. Ez nem igazság. Sad

Miközben viszont ilyeneken gondolkodtam, Akatsuki egy kérdést intézett felém.
- Hm? Ó, persze, nyugodtan. - mondtam, és figyeltem, hogy milyen képessége lehet a lánynak. Nos, enyhén meglepődtem, amikor a saját combjába döfte a kését. O_o Még az a szerencse, hogy nem érzünk fájdalmat, mert ez most bizony eléggé fájt volna...
Ezek után pedig felém sétál, és megvág azzal a késével, amit magába mártott. És igaza van, tényleg nem tudok mozdulni. O.O
- Ne-nem tudok. Eléggé érdekes képességed van, Akatsuki.- mondom a lánynak. Ennek a fele sem tréfa. Egy ilyen képességgel eléggé könnyen tud győzni egy az egy ellen. Nem hiába, ő valóban egy nindzsa.
Méghozzá egy jószívű nindzsa, aki nem aláz porba, és inkább kivárja, amíg oldódik a méreg.
- Köszönöm, Akatsuki.- köszöntem meg a lány jószívűségét. - És mondd csak, eddig merre jártál, amióta beléptél? És hogyan telt el ez a két éved. Mármint, éreztél bármit is? Kapcsolatban voltál valamelyik világgal?- kérdezem a lánytól, hogy elüssem a bénulásommal járó perceket.

by **Akatsuki** Vas. Jan. 25 2015, 00:11

- Már értem akkor hogyan működik a képességem, köszönöm a segítségedet. hm... miután beléptem én magam is a főtéren találtam magam és bejelentették a nagy hírt. Majd szinte rögtön utána a játék elsötétült, nem láttam és nem hallottam semmit.... mozogni sem tudtam. Ezek szerinte az idő abban a fázisban gyorsabban telik hisz nekem bentről nem tűnt 20-30 percnél többnek. Merre jártam amióta beléptem? Talán a kezdetek városán kívül még nem is voltam még semerre.
Próbált kicsit gondolkodni hogy vajon tényleg ilyen kevés helyen volt vagy csak emlékszik rá. Nem emlékezett semmilyen helyre a kezdetek városán kívül így arra a következtetésre jutott hogy nem járt a kezdetek városán kívül.
- Nem tényleg nem jártam még sehol sem, a városon kívül. És csak hogy tisztázzuk csak azért nem támadlak meg még le vagy bénulva mert ezt nem adta a mesterem utasításba... na meg persze valószínűleg jelenlegi erőmmel még úgy sem lenne esélyem. Azt tervezem hogy a harcunk végén vállalok pár megbízást és szerzek be egy két jobb itemet mint amijeim vannak.
Mesélte el a rövidtávú tervét a lány. Igaz a megvalósításáról még nem tudott semmit, abba sem volt biztos hogy a harc végén mit fog csinálni.
- Mondtad hogy tehetek fel harc közben kérdéseket, ezt most szeretném igénybe venni. Miért nem tudtalak a küzdelem elején átugrani? Miért nem tudok lopakodni? Meg az ilyen alapvető dolgok valamiért nem mennek... és ez aggodalomra ad okot.
Tényelg aggódott ezek miatt a lány hisz egy nindzsa nem is nindzsa ha nem tud lopakodni, hatalmasakat ugrani, nyomokat követni és a többi hasonlóbb tulajdonságot ami egy igazi nindzsának elengedhetetlen.

by **Atoru** Vas. Jan. 25 2015, 13:16

- Tehát egy afféle kómába estél...- mondom elgondolkodva a lánynak. Eléggé rossz érzés lehet ez neki. Hiszen eléggé le van így maradva a többiektől. Még tőlem is, pedig én aztán nem hajtok a nagy szintekért. Vajon ő nindzsaként hogy élheti meg ezeket a dolgokat? Biztosan bántja, hogy ilyen gyenge.
Akárhogyan is gondolkodtam, egyre jobban sajnáltam szegény lányt. Nem fair, hogy eddig nem léphetett be, csak azért, mert egy rendszerhiba megakadályozta. >.>
- Tehát még nem jártál a Kezdetek Városán kívül? Pedig az Első Szint nagyon szép hely. Tolbanába és Horunkába is érdemes elnézni, mert szép helyek. Nyugisak, meg minden.- mondom a lánynak. Azt nem tudom, hogy mekkora lehet a szintje, így inkább nem ajánlottam neki magasabb szinteken lévő településeket, vagy látnivalókat. Megkérdezni pedig... Ez olyan lenne, mintha a korát kérdezném, azt pedig egy hölgytől nem illik megkérdezni. Viszont a mondandója többi része is érdekes volt.
- Mestered? Ezek szerint már van egy játékos, akinek szolgálsz?- kérdeztem meg. Ez azért érdekes. Nem hittem volna, hogy ennyire komolyan veszi majd ezt az egész nindzsa dolgot. Le a kalappal a lány előtt. - Viszont fegyvereket majd én is tudok neked adni, hogyha szeretnéd. Most fogom nem sokára leváltani a dolgaimat, így aztán lesz néhány feles cuccom, ami talán jól jöhet neked.- ajánlottam fel a lánynak a segítségemet. A legtöbb felszerelésemet már megszereztem, csak egy köpeny kell, és már le is cserélhetem. És gondolom Szophie majd tud is egy köpennyel szolgálni, ha megkérem. Lassan már túl sokkal tartozom neki.

Viszont a tippeit még mindig nem tudtam hasznosítani sehol sem. Suspect

Lassan oldódni kezdett a paralízis is, így már lassan megmozgathattam a tagjaimat. Eddig még egyszer sem bénítottak le, de mit ne mondjak, nem éppen a legjobb érzés...
- Hm? Oh, tehát átszerettél volna ugrani engem.- mondom a lánynak. Így már érthető, hogy miért jött nekem. - Nos, gondolom azért, mert nincsenek meg hozzá a kellő jártasságaid. Ezeket a jártasságokat úgy kell megvenned, pénzért. Ha megveszed őket, akkor tudsz lopakodni, hallgatózni, megemelni súlyos dolgokat, vagy éppen átugorni egy akadályt. - mondom a lánynak, és már be is mutatom, hogy mire vagyok képes. Aktiváltam az Akrobatikát, és átugrottam felette, majd könnyedén lábra érkeztem mögötte. - Erre vagy képes, ha van Akrobatikád. Persze ennek is van több szintje, és ez csak az első szint, de már ez is több a semminél. Gondolod nem tudod, hogy milyen jártasságok vannak, igaz? Esetleg elmondjam, hogy melyik jártasságnak mi az előnye?- kérdezem a lánytól. Igaz, hogy most támadhatnék, de akkor nagy eséllyel le is győzném egy, vagy kettő ütésből, ha minden igaz. Abban pedig semmi izgalom nincs. Így aztán még nem támadok, hanem várom, hogy Akatsuki támadjon. :3

by **Akatsuki** Vas. Jan. 25 2015, 13:39

- Mesterem? Nem még sajnos nincs, de biztosan van a világban egy játékos aki elég erős ahoz hogy egy nindzsa legyen a fegyvere.
Mikor atú meg említette a felszereléseket a lány nagyon megörül, de ennek nem akarta láccatát kelteni, így nem is mutatta ki érzelmeit.
- Köszönöm a nagylelkű ajánlatodat. Nem tudok cserébe ...
Lehívta a konzolját és kicsit ide oda lapozgatott majd eltüntette.
- 70 aranynál többet adni, esetleg ha kevés felajánlhatom a szolgálataimat is.
Ez után a fiú elkezdett a jártasságokról beszélni, és meg is mutatta hogy neki van akrobatikája és hogy ezzel már át bír ugrani egy embert.
- Értem szóval így működik... Akkor ha jól sejtem és az előbb említettek alapján minden extra tulajdonságét fizetni kell. Köszönöm, a segítséget az hiszem most már értem.
Figyelte hogy vajon Ato mikor fog támadni, de semmi jelét nem mutatta, így úgy döntött ő fog kezdeményezni és a még véres pengével próbált meg először találatot bevinni, majd kilépett oldalra és a másik letisztult tőrrel vágott Ato felé. Ahogy végzett a támadásokkal egyből kereste az erdő mendékét és észrevett egy fát ahova talán fel is tudna mászni. Odaszaladt és ahogyan az sejtette a ág elég alacsonyan volt ahhoz hogy fel tudjon rajta mászni és a lombok közül figyelni a terepet. Remélte hogy még egyszer sikerül le paralizálnia az ellenfelét majd hirtelen felugrott egy ablak. -Ezt a mérget csak egyszer lehet egy harc során alkalmazni... a csudába akkor még ha el is találtam akkor sem fog megdermedni... de ez a második kör még nem tudok semmiféle új mérget kinyerni a vérből-
Gondolta magában a lányka és vára vajon Ato mit fog lépni ezután.

by **Atoru** Vas. Jan. 25 2015, 19:14

- Akkor viszont nem értem... Akkor ki adta utasításba neked, hogy ne támadj rám ameddig le vagyok bénulva?- mondom értetetlenül a lánynak. Talán belezavarodott a saját szerepébe, és azért mondta azt, amit mondott. Vagy esetleg félreértettem valamit? Passz.
A segélykérésemre adott válasza... Hát, mondanám, hogy meglepett, de akkor hazudnék. Valamiért a játékosok mindig azt hiszik, hogy a segítségért cserébe kell valamilyen ellenszolgáltatást nyújtaniuk. Ebből is látszik, hogy a mai világból kiveszett az önzetlen segítségnyújtás fogalma.

- Nem kérek cserébe semmit sem.- mondtam Akatsukinak. - Vedd egyszerű segítségnyújtásnak.- mosolyogtam a lányra. Tényleg ilyen hihetetlen lenne, hogy valaki ilyet tesz? Pedig ha jól tudom, akkor Shukakuék is hasonlót szoktak csinálni a kis szintű játékosokkal.
Vártam volna, hogy esetleg Akatsuki kér egy kis összefoglalót a jártasságokról, de sajnos nem kért. Pedig már olyan jól átgondoltam, hogy mit fogok mondani. Sad

De be kell érnem ennyi segítséggel.
Azonban úgy látszik, hogy Akatsuki nem tétlenkedik, és már támadásba is lendült. Én viszont még időben észbe kaptam, így - ugyan csak az első pengét, de - sikeresen kikerültem a támadást. Azonban ezután arrébb lépett, így az sikeresen húzott rajtam egy pixelcsíkot. De a jó hír az, hogy legalább most nem tudott lebénítani, így nyugodtan indulhattam utána. Azaz indulhattam volna, ha tudtam volna, hogy merre ment... Így viszont maradt az, hogy osonva keresem, és benézek a fák mögé, mint ahogyan nem régen is tettem. Viszont eddig élvezem ezt a harcot. Még soha nem volt dolgom olyan ellenféllel, aki a lesből támadás taktikát alkalmazná, méghozzá lopakodás nélkül. Bár gondolom csak néhány nap kérdése, és arra is be fog ruházni. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon mivé válik majd ez a kislány a játék során. Csak az a gond, hogy ezt majd nem követhetem nyomon. T.T
De talán majd találhatok rá egy módot. Talán...

by **Akatsuki** Vas. Jan. 25 2015, 20:40

Akatsuki kémlelte a terepet, de Atonak sehol semmi nyoma és még csak zajt sem adott ki. Léptet nem lehetett hallani, és árnyékokat sem mozogni, a kis nindzsa kicsit aggódott hogy rossz helyen bújt meg, de amint ezt a gondolatsort lefuttat már meg is látta Atot. -Hm... ha most felfedem magam akkor nagyon nehezen fogok tudni újra elbújni... na de várjunk csak le járt a képességem cd-je. Milyen méreg lenne most a leghatásosabb hogy nyomon tudjam követni? hm...-
Miközben ezen gondolkodott lapozgatta a kis leírását a mérgéről, majd meg akadt a szeme a röhögőgörcs mérgen amitől az ellenfél nemvetésbe kezd.
-Igen ez lesz az ezt fogom használni!-
Majd szépen ahogyan azt kell jobb késével megvágta az alkarját és ezzel fel is vitte a pengéjére a mérget.
-Na most tök jó, de továbbra sem kéne felfedjem magamat... vajon el tudom dobni a tőrömet?-
Ahogyan látta közeledni a fiút próbált koncentrálni és célozni, majd a jobb kezéből eldobta Ato felé a tőrt.
-Remélem nem fog észrevenni, ha ezzel most el tudom találni akkor tudni fogom hogy hol van és könnyebb lesz rejtve támadjak. De vajon amikor neki meg volt a lehetősége miért nem támadott meg? és miért akar önzetlenül segíteni rajtam? és miért pont rajtam?-
- ÁÁÁÁÁÁ.... Nem értem a pasikat...
Kiabálta el magát, majd mikor ráeszmélt erre kicsit elpirult.
- Mindegy ha már felfedtem magam akkor elmagyarázom... Az előbbit kicsit félreértetted. A lényege az hogy senki nem adta utasításba hogy le kellene győzzelek tehát nem is áll szándékomban aljasan harcolni, az nem illene egy hozzám hasonló nindzsához.

by **Atoru** Szer. Jan. 28 2015, 21:01

Már ki tudja, hogy hányadik fa alá néztem be. Én nem, ugyanis már az elején leálltam a számolgatással. Egy nindzsánál soha nem tudhatom, hogy a tizedik, vagy a száztizedik fa mögé bújt el. És most bizony egy nindzsa az ellenfelem. Hajj, mit meg nem adnék ilyenkor egy Nyomkeresés jártasságért... Vagy legalább egy Lopakodásért, hogy ne vegyen észre. De egyikre sem költöttem. És már csak egy jártasságnak maradt hely, ami vagy Súlyemelés lesz, vagy pedig az előbb említett Nyomkeresés. Egyszerűen túl sok a jártasság ahhoz, hogy kellően sikeresen kiválasszunk közülük négyet, amit aztán használni fogunk. Igaz, már hallottam egy állítólagos "Jártasság törlés"-ről, de a mostani jártasságaimra is szükségem van, így erről szó sem lehet.
~Hol lehet már az a lány...~ morfondíroztam magamban, mikor már tényleg a sokadik fa mögé néztem be. ~Az nem lehet, hogy elnyelte a föld... ~
És ekkor történt a váratlan fordulat. Az egyik pillanatról a másikra egy tőr fúródott a karomba. És nem sokkal utána el is fogott a nevetés.
Egyből rájöttem, hogy ez Akatsuki tőre lesz. És most szépen bekente Röhögőgörcs méreggel...
- Hahahahahahahahaha! A-A--Aka-tsu-tsuki, ez nem éri! Hahaha!- próbáltam kinyögni valami normálisat is a számon, de eléggé nehezen sikerült. Ez most gonoszság volt tőle. T.T De legalább ennek is látom a hatását. Közben ő is előbújt a rejtekéből, egy kiadós kiabálás után. Talán nem ezt a hatást szerette volna elérni?
De nem sokára tisztázta a helyzetet, és mint kiderült, az előbb félreértettem valamit. Először nem értettem, hogy mit és mikor, de aztán összeállt a kép, amennyire kiszűrhettem a mondandójából a sok nevetés közül. Eléggé frusztráló tud lenni az, amikor a saját nevetésed miatt nem hallod a többieket. És főleg, ha nem önszántadból csinálod. Suspect

- Haha! Rendben van A-a--aka-tsu-uki. De ez most egy kicsit aljas volt, nem gondolod?- próbálom kiszűrni a szavakat. Nem tudom, hogy mennyire fogja megérteni a mondandóm, ha ennyire nevetek.
És ha már így nevetek, akkor értelmetlen lenne támadni is. Még a végén elnézne egy pszichopatának, aki élvezi, hogy fájdalmat okozhat. No jó, ez talán erős túlzás, de akkor sem tudok így rendesen támadni.
Így aztán lefekszem a földre, és nevetek, fel, az ég felé. Mintha a felsőbb szint lakóit, vagy Kayabát akarnám kinevetni. Nem is tudom pontosan, hogy kit. Csak azt tudom, hogy a méregnek nem nagy a hatóideje, így csak várnom. Várni, és nem belehalni a nevetésbe.

by **Akatsuki** Csüt. Jan. 29 2015, 15:47

- Miért ne érne? El kerülhetted volna, és szerintem el is tudtad volna csak nem tetted. ÉS amúgy is ez aljas? A harc kezdete óta te még nem támadtál... na ez az aljas... lehet hogy még kis szintű vagyok és nincs jó páncélom, jártasságaim meg végképp nem, de attól még vehetnéd komolyabban egy kicsit a harcot.
Mondta Akatsuki kicsit morcosan. Ám közel sem gondolta annyira komolyan ezt a kijelentését hisz szinte biztos volt benne hogy nem lenne Atonak 1-2 ütésnél több levinni a fele életét.
-Biztosan csak meg akarja adni az esélyt a győzelemre és majd utána belelendül a harcba. -
- Amúgy ha már így lelepleződtem akkor már elmondom hogy mit terveztem... A nevető méreggel akartalak megjelölni hogy bárhol legyél én azt tudjam és lesből tudjalak támadgatni. De ez sajnos nem jött össze... ez van.... de ha már ennyire jó sikerült visszavenném a tőrömet.
Majd fogta magát és szépen óvatosan közeledett Atohoz. Mikor már majdnem ott volt meghallott valamit és fejét azonnal odakapta hogy mi is lehet az, de nem látott semmit. Majd visszafordult és újra Atoval foglalkozott.
-Vajon meddig tarthat ez a nevetés? És lehet hogy kicsit óvatosban kéne bánjak a mérgekkel hisz már így is 2 Hp-t veszítettem miatta, de ez persze megéri hisz az ellenfelem jelenleg is folyamatosan nevet és nevet. Vajon nekem milyen jártasságokra kellene építsek? Nyomkövetés? Akrobatika? Lopakodás? talán Látás? Igen azt hiszem ezek lesznek azok amiket választani fogok, ezek illenek leginkább egy nindzsához.-
Gondolta végig magában a lány miközben már majdnem Ato lábán állt a menetelés közben. De észrevette és megállt előtte.

by **Atoru** Pént. Jan. 30 2015, 21:47

- Hahaha! A semmiből érkező kést, amit észre sem vettem? Hahaha! - nevettem még mindig a méreg miatt. Pedig eléggé komoly dolgok beszél most a lány. Még a végén azt hiszi, hogy valójába nevetek, a méreg hatásának ellenére. Remek. >.> - A... Hahaha! Ami pedig a támadást illeti, te kértél baráti párbajt. Hahaha! De rendben, legyen! - mondom a lánynak. Nem hiszem el, hogy ilyen sorssal sújtott engem Akatsuki. T.T
Ezután pedig megosztja velem a tervét. Itt most egy kicsi zavart éreztem. Egy nindzsa, akinek az a célja, hogy az ellenfele nehogy kiismerje a gondolatait, vagy céljait, most megosztja azt vele. Vagy talán lehet, hogy ezt direkt csinálta? Esetleg... Kedveskedni akart? Erre még nem gondoltam. Lám, milyen újdonságokat tudhatok meg egy párbaj alatt.
Na de várjunk csak... Miért kedveskedik nekem? Esetleg... Tetszem neki? Nehem, biztos, hogy nem. Én nem az a fajta srác vagyok, aki után bomlanak a nők. Az a testvérem volt - és máig nem tudom, hogy hogyan csinálta. Suspect

- Nyugodtan. Hahaha! - mondom Akatsukinak, amikor mondta, hogy jönne a tőrért. A figyelmetlensége még jól is jött nekem, és amikor a lábamhoz ért, annak segítségével levettem a lábáról... Akarom mondani feldöntöttem.
Ha nem értené a dolgot, akkor pedig elmagyarázom neki, miközben fölé tornyosulok.
- Nagyon egyszerű. - hahaha! - Mondtad, hogy vegyük komolyan, így aztán megfogadom a tanácsod. - mondom, és meg is vágom a Cseppkővel. Hm... Vajon látott már ilyen fegyvert? És... Vajon tudja, hogy ezt meg fogja kapni tőlem? Remélem, hogy nem. Látni akarom az arcát, amikor meglepődik. x3
Az Árnyszúró Bicskát még nem veszem elő, az maradjon meglepi. De lehet, hogy azt inkább megtartom, afféle emlékként.
- Egyébként, - hahaha! - hallottál már lovagiasságról? Hahaha! - kérdeztem a lánytól, remélve, hogy így érti, hogy mit is csináltam vele az előbb.

/10 sebzés/
Hp: 50
Páncél: 12

by **Akatsuki** Hétf. Feb. 02 2015, 19:37

- Ez így van baráti párbajt kértem, de ezzel csak annyira akartam utalni hogy ne egymás élete legyen a cél hanem a barátsága és ehhez elengedhetetlen a komoly küzdelem. Legalábbis szerintem.
Majd mikor közelebb sétált és Ato "levette a lábáról" Akatsukinak teljesen megváltozott Atoról a véleménye.
- Nagyon helyes.
Majd Ato egyik tőre is előkerült, szép kés volt, és a lány a pajzsát nézegetve rájött hogy nem csak szép még erős is.
- Szép vágás, szép késsel. Bocsi, de nem néztem ki belőled ilyesmit. Kellemes csalódás vagy számomra.
A vágás után a lány felpattant, de mielőtt újra elszaladt volna Ato feltett egy kérdést.
- Terméseztessen halottam lovagiasságról. Nálunk Nindzsáknál ez csak a gyerekek körében elterjedt. Nálunk a cél többnyire a győzelem / a célpont eliminálása bármilyen módszerrel, eszközzel. Értékelem hogy próbálsz vigyázni rám, de sajnos attól nem leszek erősebb, nem tudom meg milyen ha megvágnak, nem tudok majd kitérni a támadások elől. Nagyon kedves tőled hogy nem végeztél velem 3 kör alatt, de azzal tudsz leginkább segíteni rajtam hogyha te is mindent beleadsz a harcba. Egy hozzám hasonló bérgyilkosnak nincsen joga élni ha nem képes egy harcban felülkerekedni a kiszemelt cépontjén, de mivel ez még közel sem egy Mester által kiadott parancs egy ici picit sem fog megviselni ha veszítek. Ígérem nem lesz a végén Sepoku.
Az utolsó mondatával a lány egy enyhe mosolyt és egy kacsintást is odahajított a fiúnak, majd kivette tőrét és ismételten támadni próbált, ám a rendszer csak annyit irt: Elfáradtál, pihenj. És mivel ez nem csak egy kérés vagy egy eldöntendő dolog volt ezért Akatsukinak nem volt más választása mint egy kis hátrálás után várni ellenfele támadását.

40 Hp 2 P

by **Atoru** Kedd Feb. 03 2015, 16:02

- Hm... Ezek szerint félreértettem a mondanivalódat. Elnézést. Most már komolyabban fogom venni a harcot. - hajolok meg a lány felé. Így már sokkal érthetőbb és tisztább, hogy milyen harc felel meg neki. Bár ez lehet, hogy nem lesz túl hosszú életű.
Azonban rövid idő alatt is sokat tanulhat az ember. Ahogyan Akatsuki is megtanulhatta, hogy velem is vigyázni kell, mert tudok komolyan is küzdeni, ha szükséges. És ha tudom, hogy ilyen párbajra vágyakozik, akkor már az elejétől komolyan veszem. De jobb későn, mint soha.
A lány hozzászólását pedig bóknak vettem. A kellemes csalódások számomra mindig örömteliek. ^.^ Ameddig a megfelelő személyek mondják ezt. Egy gyilkostól nem biztos, hogy jólesne ugyanezt hallani.
A lovagiasságról szóló gondolatatait végighallgattam ugyan, de nem tartottam igazságosnak, a "Mindenképp nyerek" taktikát. Bár, ha ez nem tetszik, akkor talán inkább egy szamurájjal kellett volna kikezdenem. Őket köti a Bushido, ha pedig megszegnék, akkor nem tekinthetők többet szamurájnak.
De most éppen harcoltunk, ha jól emlékszem.
- Azért annyira ne vedd komolyan a dolgot. Ha meghalsz, akkor nem is lesz alkalmad arra, hogy bosszút állj az ellenfeleden. Annak pedig örülök, hogy a harc kimenetele nem lesz halálos. - mosolyogtam vissza a lányra, miközben már vágtam volna át a levegőt, hogy betaláljak. Azonban pont most kellett kimerülnie a nindzsalánynak...
Sóhajtottam egyet. Baráti párbaj ide, vagy oda, így mégsem küzdhetek meg vele. Az olyan... Igazságtalan lenne. És ez most teljesen független attól, hogy lány, vagy nem lány. Meg vannak a saját szabályaim, amit nem szeghetek meg.
Ezért aztán leültem a földre, és várakoztam, míg Akatsuki újra harcképes állapotba nem kerül.
- Mondd Akatsuki, neked volt valamilyen célod? Mármint azzal, hogy beléptél ide. Persze nem muszáj válaszolnod, csak... Gondoltam megkérdezem. - mondom a lánynak. Ez lehet, hogy most még egy olyan téma, amit nem kéne feszegetni. De ha már várnunk kell, akkor legalább ne unatkozva töltsük el.

/pihikör/
Hp: 50
Páncél: 12

by **Akatsuki** Vas. Feb. 08 2015, 11:45

Bocsi dobok egyet a méreg miatt
6-os esetén Vérontó méreg
4-5 esetén gyenge gyengítő méreg
Ez alatt semmi de a sérülést megkapom.

by **Kayaba Akihiko** Vas. Feb. 08 2015, 11:45

The member 'Akatsuki' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Akatsuki vs. Atoru 4767251444_0f76bf2817_s

by **Akatsuki** Vas. Feb. 08 2015, 11:57

- Ezt köszönöm neked. Nem sokan képesek felfogni hogy a harcot komolyan kell venni még ha edzés is, hisz csak akkor tanul belőle rendesen.
Majd mikor végzett a mondandójával kicsit merészebbet próbálkozott és egy ritka mérget próbált a szervezetéből elővarázsolni, nem mást mint a vérontómérget. De sajnos a szervezete ilyen erős mérget nem bírt el ezért nem történt semmi egy kis sebeződésen kívül.
- Lényegében igazad van, ha meghalok nem lesz aki bosszút álljon....
Majd elindult Ato felé és próbálta megvágni az oldalát majd a másik tőrével a hátát. Majd a háta mögött a fiúnak megállt.
- Hogy miért? Egyetlen okból léptem be ebbe a világba, az pedig az hogy itt ismét önmagam lehetek és nem kell egy idegent játsszak a valódi testemben. Itt igazán nindzsa lehetek... És a szüleim nem kárhoztathatnak arra a sorsra mint a másik, számomra már nem létező világba.
Mondta kissé indulatosan a lányka majd azon tűnődött vajon miért érdeklik ezt a fiút ilyen apróságok, egyáltalán miért foglalkozik vele ha vélhetően magasabb harci tudással rendelkezik mint ő maga.
- Te milyen inditatásból léptél be? És miért foglalkozol velem? Hisz én csak egy kezdő vagyok, nyilván van jobb dolgod is mint kezdőket utasítgatni. Biztasson vannak barátaid vagy céhtársaid akikkel szívesebben játszanál.
Akatsuki közel sem volt biztos benne hogy tovább kellene feszegetnie ezt a témát így inkább hagyta is, inkább a harcra összpontosított Felkészült a következő csapásra amit vélhetően nagyon nehezen fog tudni majd csak kikerülni. Egyik tőrét vissza tette a hüvelyébe és csak egyet hagyott elől amit maga elé tartott hogy ha szükséges akkor képes legyen blokkolni.

by **Atoru** Vas. Feb. 08 2015, 12:49

- Azért véresen komolyan se vedd a harcot, mert az edzés elsősorban a szórakozást szolgálja. Élvezd a harcot, és a komlyságot hagyd az éleshelyzetekre. Ez a mottóm. - mosolyogtam a lányra, miközben figyeltem, hogy újból magába szúrja a kését. Kíváncsi voltam, hogy most milyen méreggel fog meglepni a kis nindzsa. Azonban most nem láttam semmilyen mérget a pengéjén. Hm... Nem működött volna a képessége? Talán.
Közben Akatsuki támadásba lendült, és bár az oldalamba fúródó kést blokkoltam, a hátam teljesen védtelenül maradt, így szépen el is talált engem. Habár ennyi sebzés még nem igazán számít, mivel kicsi a szintje.
Viszont most úgy éreztem, hogy Akatsuki egy kicsit megváltozott. Mintha... Dühös lenne valakire, vagy valamire. És ki is derült, hogy kire: A szüleire. Habár megértem a lány indulatait, de azt is tudom, hogy igaz a szólás: Csak akkor jövünk rá, hogy mink volt, miután elveszettük azt. Akatsuki még egy kislány, akinek olyan álmai vannak, mint például, hogy nindzsa legyen. A mai világban ilyen álmot nehezen válthat valóra egy ember. Én is ezért tettem le a szamurájjá válásról. Pedig élveztem volna.
Azonban Akatsuki egy dologba nem gondolt bele. A szülői gondviselésbe. Lehet, hogy a szülei nem negedték neki, hogy nindzsa legyen, de fogadni mernék, hogy naponta meglátogatják a kórházban. És az ő szülei még élnek.
- Azért ne haragudj rájuk annyira, Akatsuki. Fogadni mernék, hogy kint ülnek a kórházi ágyad mellett, és aggódnak, hogy mikor fogsz végre felébredni. A szülők szeretete erős, még akkor is, ha ez nem látszik. - válaszoltam Akatsukinak. Ezután viszont ő tette fel nekem a hasonló kérdést, és belátom, jogosan. Azonban tudom is rá a választ.
- Hogy miért léptem be? Nos... Az ikertestvéremmel a játékok megszállotjai voltunk, így ezt sem hagyhattuk ki. - nevetek egyet, az emlék felidézésén. Hogy mennyire is vártuk, hogy végre magunkra vehessük a sisakot, és felfedezzünk egy világot. Csak ő, meg én. És bár az álom szertefoszlott, a mai napig eljárok a Black Iron Palace-be beszámolni neki a fenti szintek szépségéről. - A kezdőkkel pedig azért foglalkozom, mert játékosok vagytok, akiknek segíteni. Eléggé igazságtalan lenne, ha a tudásunkat megtartanánk magunknak, nem igaz? És valóigaz, hogy a céhtársaimmal és barátaimmal is játszanék. Azonban a kezdők segítését előrébbvalónak tartom a saját vágyaimnál. - mondom a lánynak. - És különben is, jó móka olyanokkal találkozni/harcolni, mint amolyan te is vagy. - mosolygok a lányra, és elindulok feléje, még mindig csak egy késsel.
A Cseppkővel direkt úgy vágok, hogy blokkolni tudja, és közben beviszek még egy csapást az öklömmel a gyomorszájába. Bár félő, hogy így eltalál a késével, de vállalom a kockázatot.

/pusztakézzel próbálok ütni egyet, 4 sebzés, ha talál/
Hp: 50
P: 6

by **Akatsuki** Hétf. Feb. 09 2015, 21:00

- Sajnos te nem ismered a szüleimet... nem volt még soha egyetlen barátom sem, én kint is csak a harcnak éltem, de elvették tőlem... Elvették az életem értelmét, lehet hogy külső szemszögből ezt csak egy hiú ábránd volt, de nekem akkor is fontos. Mivel elvették tőlem az életem így egyre jobban ignorálni kezdtem a körülöttem élőket és egyre ridegebb és ridegebb lettem.
Mesélt Atonak egy kicsit majd a támadását ugyan éppen hogy de sikerült blokkolnia. Majd jött az öklös, próbált ugyan kitérni de csak annyit tudott elérni hogy ne a gyomrát hanem a bordáit találja el Ato. Szinte rögtön Ato nyakához emelte saját kését, de nem támadta meg hanem inkább picit hátrált, ő maga sem tudta miért, de a majdnem biztos találati esélyt inkább elszalasztotta és hátrébb állt.
- Belegondolva nekem ez az első játékom... ez fura... itt biztos mindenki nagy játékos és akkor itt vagyok én aki semmit nem konyít a játékokhoz.
Majd tekintetét a földre szegezte, nem a támadásra készült, hanem inkább szégyenkezett az előző meghátrálásáért. Tudta jól hogyha akkor rögtön támad Atonak esélye sem lett volna kivédne, de valamiért mégis a hátrálást választotta. El is pirult kicsit, majd enyhén pirosas arca ismét rezzenéstelen komor és rideg lett.
- Az elnézésedet kell hogy kérjem, elszalasztottam a támadási lehetőségemet amit kaptam tőled.
Majd ahogyan végighallgatta Atot és a kezdőkhöz való viszonyát kicsit mintha megértette volna hogy miért is teszi mindezt.
- Igazad van a tudást tovább kell adni, de mit tennél ha mondjuk én vagy akármelyik kezdő ezt a tudást amit tőled szerez rossz célokra használja fel és levadássza a hozzá hasonló kezdőket?
Kezében a tőrt egyre erőteljesben szorította, majd egyre közelebb futott Atohoz és egy egyenes döféssel próbált rajta sebet ejteni.

Hp: 37

by **Atoru** Kedd Feb. 10 2015, 20:05

Akatsuki elkezdte kitálalni számomra a múltját. A sok szenvedést, amit át kellett élnie. Azonban bármennyire együtt akartam érezni vele, tudtam, hogy mi okozta a szenvedéseit: Önmaga.
Az, hogy semmi másért nem élt, csak a harcnak, eléggé megijeszthette a szülőket, így nem csodálom, hogy elvették tőle. Én se szeretném, hogy a gyermekem egy értelmetlen dologért éljen, mint amilyen a harc is. Helyette inkább azt szeretném, hogy barátokat szerezzen, szerelmet és bajtársakat. A harc csak ideiglenesen biztosít bajtársakat, és fontosnak számító embereket.
És gondolom a szülei hasonló remény érdekében tiltották el a harctól. Azonban a kislány nem hogy megnyílt volna a világ felé, még jobban beburkolózott a saját fantazmagóriájának a rejtekébe. Az emberekkel közönyösen viselkedett, senkivel nem kereste a kapcsolatot, így egy idő után abbahagyták a próbálkozást, és egyedül maradt. Hogy miből gondolom, hogy így történt? A válasz egyszerű: Velem is ez történt.
Sokáig nem akartam bevallani, de ez az igazság. Cserbenhagytam az embereket, nem kerestem a barátaimat – sokkal inkább ők kerestek engem. Én pedig azt hittem, hogy senki nem kedvel, a testvéremen kívül. Milyen hülye is voltam…
Akatsukival viszont nem történhet meg ugyanez. Valakinek tanulnia kell a hibáimból, és Akatsuki pontosan ugyanolyan hibákba botlott, mint én. De vajon el fogja fogadni? Lehet, hogy nem… De meg kell próbálnom.
- Akatsuki… Lehet, hogy nem ismerlek, és ezért nincs jogom ilyeneket mondani, de… Szerintem te vétettél. Nem szabad az egész életedet egy célnak feláldozni. Nekem is van célom, de emellett ugyanúgy élem az életem, mint bárki más. Te is éld az életed. Szerezz barátokat, ismerkedj, és emellett még nyugodtan lehetsz nindzsa is. – ajánlom a lánynak, hátha beleegyezik. Ha pedig nem, akkor remélem, hogy nem haragszik meg, mert ilyeneket mondtam neki.
Bár az ütésem betalált a lánynak, azonban egyre nem gondoltam. A nyakam teljesen védtelenül maradt. Akatsuki viszont nem mártotta belém a pengéjét. Ezt ugyan furcsálltam, de nem szóltam semmit.
- Oh, ne hidd, hogy mindenki olyan jó. Bár tényleg sok embert csábított a NervGear világa, de volt köztük újonc is. Úgyhogy ne aggódj, mert a játékbeli tapasztalatlanságod ellensúlyozza a harctéri tapasztalatod. Tehát ha elég erős leszel, akkor te lehetsz az egyik legjobb játékos. – bíztatom a lányt, egy mosollyal az arcomon. Az előbb is nagyon ügyesen rájött, hogy mi a gyengepontom. Ha nem csak gyakoroltunk volna, és nagyobb szintű, akkor néhány ilyen csapás után már elég nagy hátrányban lennék.
Habár nem hoztam fel a témát, Akatsuki úgy érezte, hogy bűnt követett el az előbbi meghátrálásával. Olyan cuki, amikor így viselkedik. ><
- Ugyan, a múlt miatt ne aggódj, inkább tekints a jövőbe. – bátorítom a lányt, egy régi könyvidézettel. Közben már fel is tett egy frappáns kérdést, amire egy kis gondolkodás után tudtam is válaszolni.
- Nos, rossz embereknek nem szoktam továbbadni a tapasztalatom. Ezért is szoktam párbaj alatt átadni a dolgokat, mert így kiderülnek az ellenfél szándékai. – válaszolom a lánynak, és várom a támadását.
Most nem védekeztem a pengék ellen. Jobban mondva, úgy látszott, mintha védekeztem volna, de a kései könnyedén átjutottak a védelmemen, így ejtve rajtam két vágást. Ezután nem tettem mást, mint egy hátraugrást, és vártam a lány következő támadását.

Hp: 45

by **Akatsuki** Szer. Feb. 11 2015, 13:01

- Sajnálom, de ez az én utam amit választottam. Örülök hogy aggódsz értem, de semmi szükség erre... Magam választottam ezt a sorsot és egyelőre nem szándékozom ezt felülírni.
Mondta a kis nindzsa.
- A jövőbe? ha erre képes lennék valószínűleg már végeztünk volna a harcunkkal. ám mivel sajnos nem tudok a jövőbe nézni ezért csak az aktuális pillanatok helyes leolvasását próbálgatom ami sokak szerint megegyezik a jóslással. De ez butaság a jóslás és a látás között van különbség de ezt szerintem neked nem szükséges elmondjam.
A támadást ugyan az előbb sikeresen bevitte, de úgy vélte kétszer ugyan az a támadás eleve halott gondolat. -Vajon honnan kellene támadnom, mi lenne a legcélszerűbb? Nem tudom, mivel kihagyta a támadását ezért valószínűleg felkészült a következő támadásra.-
Majd Akatsukinak eszében jutott egy kis terv. Felkapott egy kis kavicsot és Ato felé hajította majd rögvest utána a hüvelyében nyugvó tőrét is.
- Tudod... mi akik a nindzsa utat választottuk sok mindent el kell tűrnünk és sok olyan feladatot is vállalnunk kell amit máskor, vagy önként nem végeznénk el. Remélem soha nem kerül rá sor hogy nekem is ki keljen valaki életét oltsam... de ha az élet úgy adja és bármilyen okból te lennél a célpontom valószínűleg nem fogadnám el a küldetést és a nemes halált választanám. Ahogyan egy szamuráj is tenné ha a mesterével kellene végeznie. És remélem hogy erre soha nem fog sorkerülni és talán még b-ba.... ba...
Akadoztak a lány szavai.
Barátok... is lehetünk, persze csak akkor ha ez téged sem zavar.... nem kjell komolyan venned azokat a butaságokat amiket mondok... meg ház izé...
Próbálta Akatsuki tertelni a témát.

by **Atoru** Szer. Feb. 11 2015, 19:40

Akatsuki szavaira bólogattam. Igaza van, semmi beleszólásom nem lehet az életébe. És úgy látszik komolyan elhatározta, hogy ezt fogja csinálni, tehát tényleg nem tehetek semmit.
Sóhajtok egyet.
- Igazad van Akatsuki, a döntés egyedül a te kezedben van. Elnézésedet kérem ezért. – mondtam a lánynak, és meghajoltam előtte. Nem szabadott volna beleavatkoznom ilyen dologba úgy, hogy nem ismertem eléggé. Legközelebb óvatosabbnak kell lennem.
A mondanivalómat pedig félreértette! >< Igaz, hogy csak egy gyors idézettel válaszoltam, de akkor is, nem volt olyan félreérthető, mint amilyennek feltünteti! ><
- Nem úgy gondoltam Akatsuki. Hanem arra, hogy ne foglalkozz a múlttal, a jelenre helyezd a hangsúlyt és így próbáld meg szebbé tenni a jövődet. – mondtam a lánynak, most már egy saját aranyköpéssel válaszolva neki. Ha ezt is félreérti, akkor pedig irgum-burgum lesz neki! ><
Ezután pedig jött a várva várt támadása, amit megspékelt egy kis félrevezetéssel. Egy aprócska félrevezetéssel…
A mai napig nem tudom, hogy hogyan dőlhettem be a világ egyik legszakállasabb trükkjének, a figyelemelterelésnek. Eldobunk egy tárgyat, az ellenfél arra figyel, és így biztos a találat. Még hagynom sem kellett magam, így is könnyedén kijátszott.
Ameddig ezen gondolkodtam, Akatsuki egy szép kis vallomást mondott nekem. A végén nem tudtam mit szóljak, azonban az, hogy a nyelvére nehezen jöttek a szavak egy kicsit könnyített a helyzetemen.
- Rendben, legyünk barátok. – mosolyogtam a lányra, és megpaskoltam a fejét. Tudom, hogy ez csak még jobban zavarba hozza, de ő mondta, hogy legyünk barátok. Razz

Közben el is küldtem neki egy barátfelkérést, amit nem biztos, hogy el fog fogadni. De egy próbát megér. Ha megkérdezi, hogy mi az, akkor pedig válaszolok neki.
- Ez egy barátfelkérés. Így tudhatod, hogy az ismerősöd él-e még, és ha igen, akkor jelenleg hol tartózkodik. – válaszoltam, de azért még gyorsan hozzátettem. – De ne aggódj, van olyan opció rajta, amitől csak azt a szintet láthatom, amin tartózkodsz, és semmi mást. – nyugtattam meg a lányt. Tudom, hogy nindzsa, és ezért gondolom, nem szeretné, ha akárki is tudná a pontos pozícióját.
Ha elfogadta, azután megpróbáltam közelebb menni hozzá, és megpróbálkozni egy olyan mozdulattal, amivel eddig még soha: gáncsolással. Szépen becsúsztam a lány alá, és egyik lábamat beakasztva, megpróbáltam feldönteni. Persze simán arrébb is vetődhet, és így könnyedén letámadhat, de vállalom a kockázatot.

by Ajánlott tartalom

Akatsuki vs. Atoru

Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru

Re: Akatsuki vs. Atoru