[Event] SAO világ show!

Hát megláttam az eventet és az első gondolatom az volt: "Szuper! Leírhatom mi van odakint!"
Aztán komolyabban is eljátszottam a gondolattal és rájöttem, hogy van egy kis bökkenő...

Némán ültek egymás mellett a sötét nappaliban a képernyőre szegeződő tekintettel. Nézték, ahogy az őrült fiú ráveszi társát, hogy megöljenek másik két kölyköt. Csendben figyelték, ahogy a kés kérlelhetetlenül vág bele újra és újra a szerencsétlenek húsába, míg gyönyörű, vörösen fénylő pixelekké nem váltak. Hiába nem értettek vele egyet, lassan megtanulták értékelni azt a furcsa harcot, ami nap mint nap lezajlott a szemük előtt. Már rég megbocsátott neki mindent. Elvégre ő sem szörnyeteg. Jó oka van ezt tenni. Továbbra is a képernyőre szegeződő tekintettel előhalászott egy kis jegyzetfüzetet és egy tollat. Két nevet firkantott a lista végére. Végignézett a neveken és elismerte. Tényleg meg kellett halniuk. Kétség sem fér hozzá, hogy oka volt a haláluknak. Ennek így kelett lennie. Már épp elszakította volna a tekintetét a képernyőről, de aztán valami mégis odaszögezte. A maszkos újra lecsapott. Ezúttal a társára. Rezzenéstelen arccal nézte tovább a jelenetet, de a maszkos keze ezúttal sem hezitált sokáig. Ismét előhalászta a kis füzetet és felírta az újabb nevet is. Kazuma egyedül maradt a sötét járatban, így végre biztos lehetett abban, hogy van ideje kiszaladni a konyhába. A felesége természetesen a nappaliban maradt. Egyszerűen képtelen volt levenni  a szemét a tévéről.
- Szívem! Kérsz valamit? - kiáltott a férfi a konyhából, de a másik nem válaszolt. Sosem volt egy beszédes típus, vagy olyan, aki kiszipolyozná az embert. Bár ennél élénkebb szokott lenni. Az utóbbi időben vált csak szokásává, hogy egyáltalán nem válaszol egy kérdésre. Bizonyára megint szomorú. Mióta elindult a műsor sokat volt az, de az utóbbi időben már ez is kiveszett belőle. Hyuuga azonban nem zavartatta magát túlzottan. Már megszokta. Ma is csak magának készíti a teát. Hamarosan gőzölgő bögrével tért vissza a tévé elé. A képernyőn egy holló száguldott messze, egy fénylő csillag társaságában. Feleségéhez fordult és az orrához emelte a bögrét.
- Biztos nem kérsz? - mosolygott rá, de az nem válaszolt. Abban a pillanatban viszont lekapcsoltak a lámpák és a tévé is elhallgatott. Teljes sötétség borult a szobára. Hyuuga elgondolkodott, de hamar rájött, hogy mi a probléma. Nagyjából a műsor kezdete óta nem fizethették a villanyszámlát. Némán állt a sötétben, kezében a lassan kihűlő teával. Hyuuga mindig is értelmes, megbocsátó emberként tekintett magára. Sosem volt haragtartó típus. Egy dolgot azonban nem tudott megbocsátani. Letette a hideg bögrét a kis asztalra és megcsókolta a hideg, száraz ajkakat. Végül elindult a garázs felé. Az ajtón kilépve megcsapta orrát a friss levegő. A házat belengő nehéz szag után, szinte a szabadságot jelentette számára. Végignézve magán észrevette, hogy valami vörös ragacs került a kezére és gyorsan elkezdte dörzsölni.
- Hülye tea... - morogta, ahogy beszállt a kocsijába. Jó érzéssel töltötte el, hogy újra úton lehet, még ha nem is megy túl messze. Kinyomta a rádiót és csak a motor zugására figyelt.
Pár perc alatt aztán meg is érkezett, a nagy, egyszerű épület elé. Felkapta az anyósülésen heverő kis csomagot, majd kiszállt a kocsiból. Nem okozott gondot bejutni az épületbe, ugyanis régi ismerősként üdvözölte a bejáratnál strázsáló őr. Céltudatosan haladt végig a lépcsőkön, majd végig a folyosón a keresett szobáig. Sokszor járta be ezt az utat, de általában nem egyedül. Most viszont valószínűleg utoljára látogatott el ide. Benyitott a fiú szobájába és leült az ágy szélére. Letette a csomagot és ránézett. Az arca nyugodt volt és beteges mint mindig. Az eltelt hónapok alatt nem sokat változott. Milyen furcsa belegondolni, hogy lassan két éve mozdulatlanul fekszik, mégis milyen sokat tett ezalatt. Persze ő már mindent megbocsátott neki. Hiszen nem haragtartó.
- Kazuma... fiam. - mások azonban képtelenek erre. - Sajnálom... - megfogta a sisakot és a fiú csukott szemeit nézte. Tudta, hogy így lesz a legjobb. Lehúzta a fejéről a sisakot. Abban a pillanatban furcsa elektromos zaj töltötte meg a szobát és a fiú szeme felpattant, az izmai összerándultak. Majd ernyedten terült el az ágyon. Hyuuga elővette a jegyzetfüzetet és újabb neveket firkantott rá: Fujiwara Kazuma, Fujiwara Hyuuga. A füzetet és a tollat, fia mozdulatlan mellkasára tette és kezébe vette a kis csomagot, amit magával hozott. Kibontotta és kezébe vette a benne heverő tárgyat. A feleségére gondolt, akit a nappaliban hagyott. Végül meghúzta a ravaszt.

Rosszul járnék én ezzel az eventtel. <.<

Ui.:Boldogat, Szo! ^^