A mocsár

Áhá, szóval itt van a hunyó! Teljesen érthető. A szülő elvesztése normális esetben egy trauma. Főleg, ha ez ilyen fiatalon történik. Nekem is meghaltak a szüleim, azonban az is igaz, hogy mi egyáltalán nem álltunk közel egymáshoz annyira. Ellenben a testvéremre nekem kellett vigyáznom. Ő eléggé kiakadt. Most pedig én sem vagyok neki, így egyedül kell boldogulnia.
- Shuu... - ez a lány nagyon szét van csúszva, mint a methesek. Össze fog omlani, ha így folytatja. Látom a bizonytalanságot. Timidus nem képes mindentől megvédeni... ez pedig nincs így jól. A szeme előtt ment tönkre ez a lány, és semmit, semmit sem tud tenni ellene. S ami azt illeti, én sem tudom, mi lenne a megoldás. Csupán egyetlen dolog jut eszembe, amit magam sem tudom, miért csinálok. Az ölelés... bármennyire is egy meleg, őszinte dolog, nekem valahogy mindig kellemetlen volt. Most viszont, egyszerűen elengedem a botot, meg a bakancsot, majd átölelem a lányt. Néhány másodpercig nem mondok semmit, csak megsimogatom a fejét, hátha akkor megnyugszik kicsit. Össze kell szednie magát. Túl sokat jelent Aincradban. Egy nőnek erősnek kell lennie. Shuu pedig éppen most érik nővé... ehhez pedig segítségre van szüksége.
- Nőnek lenni... Nőnek lenni nehéz, Shuu. Főleg szerelmesnek. Tényleg odavagy azért a fiúért, ugye? - még egyszer megsimogatom a fejét, majd elengedem. A horgászbotot újra leeresztem, majd az inventorymból előkapom a süteményeket. Mindig viszek magammal, amióta főzéssel kísérletezek. Bármikor jól jöhet. A különböző, színes, habos-babos, krémes sütik pedig most a legjobbak, ebben a helyzetben. Kivétel nélkül mindegyik rózsaszín, természetesen.
- Valóban, nem lehetek ott melletted mindig, sem én, sem a céhtársaid, de még Timidus sem. Éppen ezért meg kell tanulnod saját magadnak is helyt állnod a világban. Különben el fognak tiporni. A világ ugyanis kegyetlen. - egy olyan rózsaszín krémest nyújtok Shuu felé, aminek a tetejére maci mintát tettem. Legalábbis próbálkoztam vele. Talán felismerhető.
- Pici szemei vannak, meg hosszúkás arca... és csúcsos álla. A haja nem volt teljesen rövid, de éppen annyira, hogy ne lógjon a szemébe. - adom meg neki azt, amit kért. Ennél jobban nem tudom részletezni. Inkább veszek egy olyan sütit, amire nyuszikát nyomtattam. A nyulak ugyanis éppen olyan cukik, mint az a sok cukor, amit a sütikbe raktam. :3

Azt mondják, a szerelemre nincs bizonyíték. Az emberek egyszerűen csak tudják, ha azok. De igazán mi értelme is ennek? Miért érzi az ember szükségét annak, ha szeretik? Miért van az, hogy még én is vágyat érzek afelé, hogy valaki szeressen? Lehet, hogy éppen ez a kislány fogja megadni erre a kérdésre a választ?
- Kimiko? Mit mondott neked Kimiko? ^^ - nem ismerem azt a Kimikot, szóval bárki lehet. Nagy valószínűséggel nem lényeges információ. Az azonban sokkal inkább, hogy mi az, amit mondott neki. A mondatát félbehagyta... de úgy érzem, fontos lehetett. Az ő szemszögéből az.
- Persze, egy darabig ki lehet ügyeskedni. De mi van, ha egyszer csak találkozol még egy újonccal? Egy olyannal, aki ugyanolyan, mint Ren, meg a többi. - majszolom a süteményt, miközben a botom végét vizslatom. Újra kapást jelez, ami jó jel. Nem nagyon horgásztam még, de éppen itt az ideje megtanulnom, ha kellenek nekem azok a jelvények.
- Hát, vannak, akik ezért csinálják, amiért te is... De én például, én csak jobban védem így magamat. Ha azt hiszik, egy buta csitri vagy, akkor nem félnek majd tőled. - ezzel a mondattal megrántom a horgászbotot, aminek a végén most ismételten ott lóg valami. Valami, amit az előbb már találtam. Még egy bakancs.
- Jaj, ne már, megint egy bakancs! Na nem baj, legalább megvan a párja. - csóválom a fejem, s a másik mellé teszem. Egészen helyesek így ketten. Mondhatni, egy cipőben járnak, amiért mindkettőt én fogtam ki.

Rendben, nagylány. Hiszek neked. Ha te elhiszed magadról, hogy nagylány vagy, akkor legyen úgy! Nem állok az utadba. Cinkosul rávigyorgok, miközben a két bakancsot egymás mellé teszem, de nem szólok bele beszédébe.
- Értékes? o.o - megnyitom a panelemet, egy újabb csaliért, meg hogy megnézzem a területi teljesítmények listáját, s meg is pillantom, amit meg kell. Tényleg, itt ilyenek is vannak! Annyira nem szoktam horgászni, hogy egyáltalán nem jegyeztem meg őket.
- Nahát, és tényleg! Látszik, hogy ritkán járok horgászni. ^^" De azt hiszem, ezzel odalett a kezdő szerencsém. - biztos vagyok benne, hogy most, hogy egymás után két bakancsot is találtam, többet nem fogok egy jó darabig. Túl egyszerű lenne. Pont, mint a csirkék. -.-
Aztán, ahogy végighallgatom, s meghallom a felém intézett kérdését, még én is elvörösödöm. Szerencsére a rossz fényviszonyok miatt ez annyira nem látszik, de egy pillanatra a fejembe szökken a vér. Azonban megemberelem magam, hiszen nem mutathatok rossz példát neki ezzel.
- Nem volt tőle jó ötlet, hogy épp ilyen sztorikkal vidít fel. Nem ez az érettség első jele. - már általános iskolában is rengeteg olyan lány volt, akik túlestek rajta, pedig még nagyon fiatalok voltak. Szóval annyira nem lep meg, hogy ilyen ismerőse akadt. Ilyen a mai világ.
- Uhm... tudod... én a SAO-ban még senkivel... szóval nincs nagyon szerencsém a férfiakkal. Yuichi például nem is beszélget velem, amióta vörös az indikátorom, pedig őt tényleg kedveltem. Aztán mostanában... Szóval, nem akarok túl válogatósnak tűnni, de egyszerűen nem találok olyat, aki az esetem lenne. - talán emlékszik rá, hogy amikor először találkoztunk, akkor is az ő nevét mondtam. Azóta már beszéltem a viszonyunkról egyszer neki, azonban nem említettem név szerint, hogy kiről is van szó.
- Nincs olyan, hogy idősebb vagy tapasztaltabb fiú kell hozzá. Sehol nincs leírva ilyen szabály. Kétség sem fér hozzá, az első alkalom mindenképpen csalódás... viszont ha szereted, és viszont szeret, és nem éreztek megbánást, akkor nincs ezzel semmi gond. Az a lényeg, hogy ne kelljen győzködnöd magad. Én innen tudtam, hogy mikor vagyok rá kész. ^^ - lecserélem a csalit, ismételten ugyanarra, hátha még megvan a szerencsém. Még kéne két bakancs, és akkor megvan a jelvény. *.*
- Ami pedig a fájdalmat illeti... szóval ebben nem vagyok biztos. Tudod, ez egészen másfajta fájdalom, mint amikor megvágod a kezed, vagy elesel. - erre tényleg nem tudom a választ. Fájdalomnak fájdalom, de nem teljesen olyan, mint a többi. Ettől még nem egy jó élmény.

A téma láthatóan kényelmetlenné vált Shuunak, de nem hibáztatom érte. Az ő korában igazából ez lenne a normális. Ehelyett, hát mit ne mondjak a mai tizenévesekről. Persze, én is fiatalon estem át ezeken a dolgokon, de az akkori osztálytársaimhoz képest még így is későn volt mindez.
- Arról nem is beszélve, hogy akkoriban ismerkedett velem, amikor még Himével járt. Ugye egy céhbe tartoztunk... és nagyon kiakadt, amikor dobta. De izé, szóval attól még rosszul esik, hogy ennyire nincs hozzám sem egy jó, sem egy rossz szava. - letámasztom a botot a csónak aljára, majd pedig nekidőlök a falának annyira, hogy ne tudjon beborulni a bot a vízbe. Az azért elég kellemetlen lenne. Már úsztam így is eleget ma.
- Ilyet mondott? Tényleg? o.o Sosem gondoltam volna róla... De persze mindenki inkább engem hibáztat, meg a Miu-féléket, ha valami baj van. ^^" - tényleg nem gondoltam volna pont Yuichiről, hogy ilyeneket mond. Ő inkább az a tipikus pozitív hősfigura volt a szememben. Mindeddig. Most már tudom, hogy ugyanolyan romlott, mint én. Vagy talán még romlottabb.
- Hű, tényleg tudnátok segíteni? *.* Az nagyon jó lenne. Kockás liliomot keresek... Kockás minta van a szirmain. De tényleg! Meg bármilyen gyógynövényt. De ha T3-as növényeket találtok, az is jó! *.* Az mondjuk inkább az új receptjeimhez kell. Még egyet sem tudtam megcsinálni, pedig nagyon jó recepteket fedeztem fel. - pazarlás a világtól, hogy ennyire nehéz nyersanyagokhoz jutni. Teljesen unfair! A növénylátásomat egyáltalán nem tudom kihasználni egy ilyen terepen, amit nem értek. Nem igazság.
- Mit gondolsz, bakancs lesz? Úgy látom, kapásod van. - szurkolok, hogy az legyen. A két horog veszélyesen közel van egymáshoz, ráadásul mind a kettő körül mozgást látok. Nem lenne rossz, ha megmaradna a cseresznyém.

A síp hangjára Timidus meg is érkezik. Ahogyan leszáll a csónak orrára, az egy picit billegni kezd, s ösztönösen kapok mindkét kezemmel a ladik két szélébe, hogy megtámasszam magam, de nem borulunk fel.
- A növénylátásom nekem is lassan fejlődik... Csak a tier ketteseket tudom leszedni sajnos. Azért járok el mostanában ilyen helyekre, hátha akkor jobban tudom fejleszteni. - ami azt illeti, tényleg elég lassan fejlődik. Azért sajnálom, hogy Shuu is csak alacsony szintű növénylátó. Pedig biztosan segített volna találni nekem pár dolgot.
- Igen, ez a beszédstílus rá vall... Komolyan képes volt ilyet mondani? Amúgy sem hiszem, hogy bárki megkockáztatna ilyet egy boss harcon. Mármint, hogy megölje a többieket. Instant céltábla lenne. Ebből nem tudnád kihúzni magadat. - Yuichi konkrétan hülyének nézi az összes vöröst. Igen, akad pár, akik tényleg elég furán intézik a dolgaikat, azonban ilyen merész akcióra egyedül senki sem vállalkozna. Járjon ez bármekkora jutalommal.
- Picit tartok tőle, mi lesz a boss harcon... De nem fogok úgy élni Aincradban, hogy közben hagyjam, hogy eltiporjanak. Szóval igenis, hasznos leszek... - jelentem ki határozottan, majd a kapásra terelődik a figyelmem. A szerencse azonban tényleg nem velem van mostantól. A kezembe bakancs helyett egy kecskebéka kerül.
- Remélem, ezek nem mérgezőek. o.o - nem nagyon értek a békákhoz, úgyhogy inkább lerakom az állatkát az egyik vízi növény levelére. Majd ott jól ellesz.
- Hát, van egy ritka receptem... a Vérengző Áldozat Méreg. Elég durva, amit tud, de ugye Sárkánylevél kell hozzá, amit nagyon nehéz megszerezni. Meg felfedeztem a Kikerülés és a Harag Potion recepteket. Sokkal hasznosabbak, mint a T2-esek, azokat nem szerettem. - sorolom fel a receptjeimet, s minden bizonnyal már Shuu is el tudja érni a tartalmat, hogy mit is tudnak ezek a potik.

Lehet, nem kellett volna újra felhoznom a front témát, de már késő. Ismételten ugyanazt a reakciót kapom, mint eddig mindig, amikor csak szóba került a téma. Azonban én ki akarok jutni ebből a játékból, és nem fogok várni addig, míg más kijuttat innen. Amilyen szerencsétlenül haladnak, sose fogunk megszabadulni ettől a játéktól, meg a NerveGeartől. Leszámítva, hogy nekem AmuSphere-em van, de ez már csak részletkérdés. Amúgy meg, fogalmam sincs, mi a különbség a kettő között technikailag, akkor meg nem teljesen mindegy?
- Értem én, hogy védeni akarsz tőlük... De én azért szeretnék elmenni. Csak egyszer. Hogy lássam, milyen. Ha meg esetleg megtetszik, és még sem olyan rossz, akkor maradok. Viszont szólj rám, ha kezdek olyan lenni, mint a beképzelt hímegyedek... - na igen, az meg cseppet sem hiányzik nekem. Némelyik frontossal ellentétben én nem azért akarok annyira bossolni, mert tiszteletet várok el. Ez élesen szemben áll azzal, amit csinálok. Ahhoz, hogy folytatni tudjam a magam játékát, nincs szükségem tiszteletre. Legfeljebb arra az emberi bánásmódra, ami úgymond sztandard lenne másokkal szemben.
- Mondjuk a burok tényleg drága, ebben igazad van... Már vettem egyet, pedig egy jártasságra gyűjtök, már hónapok óta. Ugye az elég drága... Igaz, mostanában nagyobb a forgalom a szalonban is. Főleg, mert Rincicc is betársult. *.* A szintje miatt sajnos le kellett mondanom arról, hogy Taftba mehessek, de néha áldozatokat kell hozni a barátaidért. - már említettem neki, hogy a boltomba új segédek érkeztek, azt azonban még nem mondtam, hogy kik. Igaz, hogy Shuu sok mindenkit ismer, de nem hiszem, hogy Rin és Kanami is közéjük tartoznak. Nem túl jelentős játékosok.
- Hű, ezek tényleg kockás tulipánok, köszönöm! *.* És, és... azta, még sosem láttam igazi sárkánylevelet! Pedig már két hónapja kutatom. - megszemlélem a kockás tulipánokat, amiknek tényleg jellegzetes minta van a szirmain. Valahogy egészen furcsa a természet ezen tréfája. Annyira abszurdnak tűnik, hogy létezik ilyen virág, pedig tényleg létezik! Még a valóságban is. Majd pedig megfogom a sárkánylevelet, s megszemlélem. Nem csodálom, hogy ritka. Amióta növényekkel és alkímiával foglalkozom, még sosem láttam ennyire gyönyörű és impozáns növényt. Még akkor is, ha nincs is virága, hanem ez csak egy levél. A jellegzetes erezeteit alaposan belevésem a memóriámba, hogy azonnal felfedezzem, ha meglátok egyet.
- Hát, rendben... A vérengző áldozat mérget, ha minden hozzávalót hoztok, akkor ingyen elkészítem. Még 12 darab gyilkos galóca kell hozzá. Különben 480 arany lenne a hozzávaló. A gyakori potikért 50 aranyat kérek munkadíjként, darabonként. Ha mindkettőből kettőt szeretnétek, akkor ahhoz 22 Nihil Ág, valamint 10 Gyilkos Galóca, ééés 2 Eknier Levél kell. - tehát, ha minden hozzávalót hoznak, akkor 200 profitom lesz, különben a vérengzőért elég sokat kérnék.

Persze, "elveszítettem" néhány "barátot", ám arról Shuunak nem kell tudnia, hogy nagy részükért igazából a lehető legnagyobb áldozatot hoztam. Kivittem őket a játékból, hogy ne szenvedjenek. Cserébe pedig némileg vállalva a megbélyegzést a vörös indikátorom által. Azonban elég unalmas lenne, ha hátralévő sao-s életemet úgy élném, hogy attól rettegek közben, kik mutogatnak rám ujjal. Ez nem hozzám való, nem nekem való. Ennél jobb ötleteim vannak arra vonatkozóan, hogy mivel töltöm ki az időmet a játékban. Nem beszélve arról, hogy még mindig rengetegen vannak, akiket fel kell szabadítani. Mire mennének nélkülem?
- Minibosson már voltam, kettőn is... jó, a Darázskirálynőn tényleg csak azért voltam jó, hogy adjam a köreimet másoknak... De T'urkban szerintem meghalt volna az a sok pici nélkülem. Nagyon durva, hogy mennyit számít a jó felszerelés és a tényleges tizedik szint, a kiképzősökhöz képest. o.o - egyébként tényleg. Akkor láttam a leginkább azt, hogy mennyire erős is vagyok a kiképzőtisztesekhez képest. Pedig akkor még én is tíz szinttel kisebb voltam, mint most. Szóval azért ez elég durva. o.o Úgy sejtem viszont, hogy fronton is ezzel fogok találkozni. Csak abban az esetben én leszek a pici, a többiekhez képest, s én leszek talán az egyik leggyengébb. Nem mintha ez számítana a döntésemben.
- Hát akkor úgy tűnik, áldozatokat kell hoznom... Csak már, már meguntam a tétlenséget. Meg fogom mutatni, hogy nem minden vörös olyan, amilyennek ők azt hiszik... még akkor sem, ha nem léphetünk be egy csomó városba. - nemes cél mögé bújtatott kíváncsiság. Valójában nem ez motivál arra, hogy bossokkal próbálkozzak, hanem a lehetséges kapcsolatok, szövetségesek. Valamint az információk. Emellett pedig, tényleg szeretek harcolni. A való életben sosem lettem volna elég merész ehhez, most pedig nem lehet elrángatni engem a kazamatákból kábé.
- Igen, Kita... Ismered őt is? Még egy Kanami nevű lányt is be szeretnénk szervezni, aztán meg meglátjuk, mi lesz belőle. Így lesz két fegyverkovácsunk, egy páncélosunk, meg ugye én, mint alkimista. Sőt, a szépség bizniszbe is be szeretném venni őket! Legszívesebben mondjuk elköltöztetném Taftba a boltot, nagyon tetszik az a város! *-* De ugye ők még kiképzősök, és így nem lehet. - közben átveszem a növényeket, a leveleket alaposan kisimítom, hogy ne legyenek rajtuk csúnya gyűrődések. Értékes nyersanyagok ezek, amikkel nem szabad csak úgy játszadozni. Ettől függetlenül a potikat el akarom készíteni, de nem hiszem, hogy ez a legalkalmasabb hely rá.
- Hát, azt jobb lenne a laboromban... Ott van minden felszerelésem. De ha gondolod, indulhatunk. Hacsak nem találunk még egy bakancsot. - biztos, ami biztos, ne essen kár bennük, elrakom az inventorymba a növényeket, majd odalesek a víz felé, hátha kapást jelez a horgászbot.

Igen, sajnos van ilyen is... De nem fogom a félelmeim miatt hátráltatni magamat ebben. Még az is lehet, hogy jól jövök ki belőle. Ha meg nem, akkor nem, így jártam. Majd meglátom, mi lesz, és ennyi... Mindenesetre megvonom a vállam a dologra, s a vízre pillantok, hogy lássam, milyen kapásom lesz. A horgot ugyanis valami elkapta, hiszen elég jellegzetesen fodrozódik körülötte a víz.
- Hát, én nem értek a parancsnoki dolgokhoz... de ha valaki nem azt teszi, amit mond, és tényleg elbukják miatta a harcot, akkor bizonyára lehet benne valami. A világ rendekre és szabályokra épül. Még ez a világ is. Szabályok nélkül nem lehet létezni. - csak az a kérdés, ki írja a szabályokat.
Shuu sajnos megint nem talált semmit, nekem viszont tényleg beleakadt valami a horgomba. Erőteljesen kirántom azt a vízből, s az ismeretlen valami hamarosan a kezemben landol. Hogy mi az a valami, azt elképzelni sem tudom. o.o Sosem láttam még ilyen izét. De komolyan, ez mi? O.O
- Fúúúúj... ez micsoda? o.o Még sosem láttam ilyet... - megjelenik az újabb értesítő ikon, miszerint sikerült egy ritka valamit is kihorgásznom. Ami mind szép és jó, de tényleg, őszintén nem tudom, hogy ez mi. Na mindegy, legalább kaptam érte ötven aranyat is... Azért ez most tényleg váratlanul jött. Visszadobom a vízbe ezt az izét, hiszen hiába írja ki a rendszer, hogy ez egy iszapfaló, és hogy ingyen tintát ad, szerintem nem éppen az az iszap az ideális, amit belőle nyerek ki.
Na mindegy. A Kezdetek Városa. A boltomat tudod hol van, ugye? Megcsinálom neked a főzeteket. ^^ - a horgászbotot is elrakom, majd a kezembe veszem a teleport kristályt. Ha Shuuék is azt mondják, indulhatunk, akkor pedig a városba teleportálok.