AincradStars [event]

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

default AincradStars [event]

Témanyitás by Kuradeel on Hétf. Jún. 09 2014, 02:03

A Tehetségkutató végre megnyitja kapuit!




Egy hónappal ezelőtt lerakták az alapjait bizonyos épületnek a Kezdetek Városában, és pontosan ekkor híre ment, hogy Tehetségkutató nyílik ugyanitt. Mindenkit várnak, aki úgy véli, hogy elég erős arra, hogy megmérettesse magát versenytársaival a nézők kegyeiért.

Két héttel ezelőtt pedig elkészült a nagy monstrum, mely színpompájával kitűnt a középkori épületek közül. Ekkor pedig azok, akik válaszoltak a kitett quest táblákra, tehát jelentkeztek versenyzőnek, azok kaptak egy behívót. Ők a nyitó előtt láthatták már, hogy milyen nagy is a színpad, rendes látásviszonyokban is.
Sőt, ezalatt a két hét alatt kaptak saját termet gyakorlásra. Tánctanárokat, stylelistokat, sminkeseket. A szervezők mindent megtettek azért, hogy az elképzelésből valóság váljék.

Most pedig, a nagy közönséget is immár tárt karokkal fogadja be az AincradStars. A legszembetűnőbb a hatalmas - színpad, mely elfoglalja a legnagyobb részét a stadionnak, a nézőtérrel összekötve.
Azonban vannak kávézók, pihenő helyek, ahol nagy kivetítőn megy a műsor egész este.
Ha valaki elég szemfüles észreveheti, hogy ugyanazt a platformot használják, mint a Viadal idején. Mindenki élőben láthat mindent!

Amíg nem kezdődik el a nagy attrakció, addig egy kellemes dalt játszik, a beszállingózó nézőseregnek egy ezidáig még ismeretlen együttes.

AincradStars [event] Axis2


Amikor mindenki elfoglalta a helyét, akár a nézőtéren, akár a kávézók egyikében, akár otthon, ahol szintén követhetik a műsort, elhalkul a zene s, ahogy egy hölgy halad a színpad kifutó részén egészen a végéig, újra felcsendül a már-már ismerőssé váló dallam. S ahogy az is véget ér, mindenki jól hallhatja, ahogy a kristályba beszélő hölgy, mintha csak mikrofon lenne, megszólal.
- Üdvözlök mindenkit! Várjátok már a kezdést? A versenyzőink már tűkön ülnek! Vajon ki lesz a legjobb!? Ki nyeri el mindenki bizalmát? Ki lesz az, akit elismerünk? Az AincradStars kideríti!
Had mutassam be a zsűrinket! A Knights of Blood céh három kiváló tagja. Név szerint Isei, Kuradeel, Akane. Illetve Stárvendégünk, Ryuninji Ren, Japán koronázatlan Popkirálya! o/
-
A zsűri tagjai integetnek nektek.
- Kezdődjön a verseny! Lássuk az első jelentkezőt! o/ -



AincradStars [event] Nevtelen33


_____________________________________________________
Kérek minden kedves versenyzőt, hogy a Produkciós posztja (ami legalább 500 szó legyen), címének adjátok meg ilyen sorban, középre igazítva ezeket.


Csapatnév
Csapattagok
Produkció címe



További infók itt, olvasástok el figyelmesen!

Határidő, mához két hét, Junius 22.

_________________
Épp neked mesélek? - Akkor ezt olvasd el! xP:
A meséim egy gamer szóhasználattal élve, Open World típusú játékot próbálnak szimulálni. Ez annyit jelent, hogy bármi, de tényleg bármi amit megemlítek fontossággal bír(hat). Mégpedig onnantól bír, hogy te, aki játszol benne, fontossá teszed. Tehát könnyű példával élve, mindig több út lehetséges, és mindegyik visz valahová. Persze mindig lesznek észrevehetőbbek és kevésbé észrevehetők, amin járhatsz. Te rajtad múlik melyiket választod. Wink
[/color]
Ismizárásért püben zargassatok ^^

AincradStars [event] Sword-Art-Online-episode-10-that-face-3_www.kepfeltoltes.hu_
Kuradeel
Kuradeel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 441
Join date : 2014. Apr. 20.

Karakterlap
Szint: ?
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi0/0AincradStars [event] 2yjvlht  (0/0)
Céh: Knights of Blood

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Chancery on Szer. Jún. 11 2014, 19:26

A macskafőnix
Chancery és Álomkelő
Tűzről pattanva


-Miért pont én? Q_Q
~Nem lehetsz mindig második. Most első vagy, fogadd el. És hajrá.~
A szívem valahol a torkomban dobogott, mintha eltévedt volna, de szerintem még a feltehetőleg kórházban senyvedő testemen is látni lehetett, hogy veszettül izgulok. Soha nem szeretek sehol sem első fellépő lenni, és tekintve, hogy a jelentkezést is jóformán az utolsó pillanatokra hagytam... nem volt jó ötlet ._.
Ezen kívül Ren-sama is ott van a zsűri tagjai között... facepalm
Hát, max majd nem nézek rá Rolling Eyes
Ez az elhatározás abban a pillanatban érvényét veszti, hogy a színpadra lépek. Ránézek, a cerkájára gondolok - amit még nem is láttam -, és elsápadok.
Inkább végigfuttatom a szemem a többi zsűritagon, akiket szerencsére úgyse ismerek még, a fejemben pedig megismétlem a kidolgozott koreográfiát és az esetleges improvizálásokat. Ez máris segít megnyugodni, egy mély levegő, kifúj, majd a színpad közepére lépek, szégyenlős és zavart mosollyal az arcomon. A cicafül a helyén, bár most nem a Peter-féle aranyszín, ugyanis félek, hogy baja esne a produkció későbbi perceiben. Nem, most csak egy ahhoz hasonló, de vörös másolat díszíti a fejemet, gyönyörű karmazsin tollakkal díszítve. A hajam kivételesen lófarokba fogott, csupán pár kósza tincs szabadult ki a gumi alól és leng az arcom körül instabil keretként. A ruhám viszont az igazán meglepő azok számára, akik ismernek engem, akik tudják, hogy igen ritkán hordok szoknyát vagy más lenge öltözetet, hiába kedvelem őket. Akik tudják, hogy szeretek nőies lenni, csak épp sosem merek. Most mertem. Bár mellem nem elég rá, mégis egy pánt nélküli darabnál döntöttem végül, életemben először hagyva szabadon a vállam és a nyakam. A kis narancssárga kövecske, amitől sosem szabadulok meg, most magabiztosan csillog a mellkasomon. Maga a ruha csak számomra számít talán nagy számnak; egyszerű, a földig ér, és több szintes, mégsem terebélyes.  szoknya redői mintha egymásra záródó szárnyak lennének, s a színe karmazsin pirosban, lenyugvó naplementében és gyertya sárgájában játszik. A hozzá való cipellő néha felvillan, ahogy lépdelek, a szoknya alól kinéz a nézőkre, majd visszabújik rejtekébe.
-Hát... -kezdem. -Chancery vagyok, a kancelláriához viszont nincs közöm. Ő pedig Álomból Kelt macskám, ki ezúttal is segítőm lesz... hát akkor.
Jöhet az első lépés. Szembeállok a mellettem üldögélő ÁK-val és leguggolok, hogy közelebb legyek az ő szintjéhez, még annak ellenére is, hogy jóformán a térdemig ér, ha áll. Majd szélesebb, és kissé magabiztosabb mosollyal folytatom.
-Ül. -ÁK megteszi.
-Forog. -bár elég ostobán fest, megteszi.
-Pitiz.
~Mi vagyok én? Kutya?~ -hangzik fel a hangja mindenki fejében a nézőtéren és a zsűritagok között egyaránt. Tudom, hogy ilyen sok csatornát kissé fárasztóbb fenntartania, épp ezért kérvényeztem, hogy a verseny idejére a Kitartáspontjaink kissé megugorjanak, ha nem is a maximálisra.
Mondatát magabiztos mosoly követte, némi tettetett meglepődéssel. -Miért nem az vagy? O.o
A szürke-fekete macska erőteljesen a hátára dőlt, kimutatva, mennyire meglepődött ezen ő maga is, majd elkezdett ugatni.
-Gomen, gomen ^^; -kuncogtam tovább, miközben feltápászkodtam álló helyzetbe és leporoltam a ruhám, annak ellenére, hogy egy fia porszem sem került rá. Kellett valami, ami felkészít még az igazi menetre... mert Álom feltápászkodott és nekiállt ugrálni körülöttem.
~Áu, áu, ne csináld már!~
Én csak nevettem, s következhetett az újabb menet. Mikor Álom mögém ért, eltűnt mindenki szeme elől a szoknya takarásában, s valahányszor előbújt, a bundája mintha füstölgött volna, bár szagot nem árasztott. És az egyik forduló után már két macska röppent elő a szoknyám mögül: Álom, füstölögve, és egy rá teljesen hasonlító, csak épp tűzből.
Mikor mögöttem volna, fekete tollakat idézett a levegőbe, s macska képére formálta őket, mit én végül meggyújthattam. Most, a gyorsan ellángoló tollakat folyamatosan pótolva tartja fenn a tűzmacska illúzióját, aki meglepődve torpan meg helyben, majd a nézőtér felé fordul.
Hopsz, a macskából röpke oroszlán lesz, s elüvölti magát. Hangja olyan igazinak tűnik, hogy beleremeg mindenki feje, pedig csak egyike a saját kitermesztésű kristályaimnak. Azokból elég sokat építettem a produkció számára, még félek is, hogy túl sokat, és nem fogják engedni, bár eddig egyetlen szervező sem szólalt fel negatívan ez értelemben. Az Oroszlánbőgés Kristály hűen leutánozta a szavanna királyának hangját, majd a tűzlény elrugaszkodott a színpadról, hogy a nézőtér felé vesse magát, torz vicsorba fordult pofával, dühöngő ábrázattal, lobogó tűzsörénnyel és kimeresztett lángkarmokkal.
Abban a pillanatban, hogy az első embereket elérte volna, szétfoszlik a levegőben, ártalmatlanul. A tűz melege érződik csupán, de hatása sehol sem mutatkozik. Amint erről megbizonyosodom, egy újabb kristály veszek elő.
-Bocsánat, máris helyrehozom. -szabadkozom, és a földhöz vágom a kristályt. Ezúttal még a képességemre sincs szükségem, mégis három túzmadár röppen ki belőlük, olyan valósághűen, ahogy az csak illik. A Tűzmadár Kristály teljesen ugyanazt a hatást kelti, mint a Farkasagyar vagy a Denevér, illúziókat kelt, amik szétrebbennek a nézőtér fölött és gyönyörű köröket leírva kápráztatják őket. Egyikük még le is száll egy közeli oszlopra tollászkodni, hogy végül lángokra robbanva tovább repüljön és körözzön a többiekkel.
Végül a színpad szélére szállnak, közel a nézőtérhez, és előre nyújtják a nyakukat, hogy elérhessék őket, ki csak akarja. Amint egy-egy kéz hozzájuk ér, pixelekre esnek és lassan eltűnnek az éterben.
-Hát... -mosolygok. -Ha valakit véletlenül megégettem, -ami úgyis lehetetlen, -most jobban érezheti magát. A főnixek könnye gyógyító erejű.
Teátrális mozdulattal megfordulok, hogy tegyek pár lépést távolabbra a színpad szélétől. Mikor nagyjából ismét középre kerülök, visszafordulok a zsűri felé, a szoknya szinte pörög körülöttem, enyhe szellővel simogatva a lábaimat. Ujjaimmal megcsippentem a szoknyát, kissé széthajtom, s mint régi időkben az udvarhölgyek, meghajolok a zsűri felé.
-És most tánc!
Álomkelő körülöttem köröz továbbra is, míg én felemelkedem. Egyik kezem a magasba lendül elegáns mozdulattal, a macska szénfekete idézett tollai pedig kígyóként kezdenek tekeregni körülöttem. Mikor elég sok van belőlük, valóban kígyók alakját veszik föl, kobrákét, boákét, siklókét. Üres szájukat tátogva táncolnak körülöttem, elhasználódott tollak röpködnek belőlük és lesznek ismét az enyészeté. Jómagam lassan forogni kezdek magam körül, gyorsabban, gyorsabban, egyre gyorsabban.
A szoknya egyre inkább elemelkedik a földtől, hullámzó mozdulatokkal követi a testem ritmusát, a lábaim mozgását. Ahogy egyre inkább forgok, a dísztollak és redők mintha szikrázni kezdenének. Illetve nem is jól használom a szót, hisz nem mintha... valóban szikráznak. A kígyók némán sziszegnek, és időnként felém kapnak, de sosem találnak el, a szikrák pedig egyre aggresszvabban pattognak a ruhámból, míg végül elkapják az egyik kígyót.
Minden egy pillanat leforgása, ahogy a fekete kígyókból tűzből álló selyemszálak lesznek, és velem együtt forogva csatlakoznak a tánchoz. Az egész kissé hasonlít a gimnasztika szalag-produkcióihoz, bár én pálca és szalag helyett a puszta kezemet és a tüzet használom. Ahogy simogatom a levegőben tekergő lángokat, úgy formálódnak a kezem alatt alakokká. Sárkánnyá, főnixé, teknőssé, tigrissé, kirinné. Majd les belőlük szarvas, farkas, macska, sas, európai sárkány. Álom tollai, melyek most szinte láthatatlanok, olyan gyorsan égnek, és az én lángjaim egy új világot teremtenek a színpadra, egy olyat, ami forró, égető, olvasztó, mégis gyönyörű. És nagyon remélem, hogy nem csak engem tud elkápráztatni.
A maradék perceimet meséléssel töltöm. Lángokkal és alakokkal mesélem el, ahogy a császár kilenc fia az égre költözik, és tüzével sírba taszítja az embereket, míg egy vadász le nem lő belőlük nyolcat, s ezzel a császár ítéletét hozza a saját fejére. Elmesélem, ahogy Susanoo túljárt a nyolcfejű sárkány, Orochi eszén azzal, hogy szakéval itatta le minden fejét egyszerre. Avagy mikor Amaterasu istennő a barlangba bújt, s hogy mikor kijött, meglátta a saját tükörképét, ismét önbizalmat nyerve.
Mikor már lassan lejár a tíz perc, a tánc és a mesélés elcsendesedik. A lángok kihunynak, a ruhám kissé megpörkölődve, kifakultan megáll a forgásban, én kissé pihegek és látszik, elfáradtam. Még megnövel Kitartáspontjaink se akadályozták meg, hogy a végére ilyen ábrázattal kelljen mutatkoznunk. Az utolsó toll is elég, s ezzel vége szakad a mesének.
Egy pár másodpercig állok, engedélyt adok magamnak a pihenésre, majd széles mosollyal az arcomon ismét pukedlizek egyet.
-Köszönöm! További jó szórakozást!
Integet a nézőtér felé, kapjak akármilyen rivalgást. Még a legkisebbel is beérem. Első fellépő voltam, az elvárások magasak, és két másik produkció után úgyis elfelejtenek, mint alapvetően is általában. Én viszont képes voltam úgy kilépni a színpadra és végigvinni, hogy nem álltam le, nem fagytam le. És megmutathattam mindenkinek a tűz csodáit.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
Chancery
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2681
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 28
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 45
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi8140/8500AincradStars [event] 2yjvlht  (8140/8500)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Utahime on Csüt. Jún. 12 2014, 14:45

Ez a nap is eljött. Már hetek óta gyakoroltunk, pontosabban Timidus mindent megtett, hogy a kis főnixnek minden tudása meglegyen a műsor kezdetére. Mégis, miért én vagyok az, aki kettőnk közül jobban izgul? Egész este nem aludtam, hosszú vergődés után hajnali kettő körül fel is adtam, és csak mászkáltam a szobámban újra és újra ellenőrizve a kellékeket. Végül leültem a teraszra, hol a tájat nézve, hol a szunnyadó madárkámat... Lassan hajnalodik. Ma legalább nem Falconak kell felvernie, mosolyodtam el magamban csodálva a napkeltét. Meglepetésemre Falco is épp ébredezett, ahogy a fénylő korong felemelkedett a hamis égre, már a petem is mellettem ugrált meglepetésében. Alighanem most először keltem korábban nála... de vajon ő mindig a nappal kel? Talán ő is csak izgul, de ha nem, vajon mit csinál addig a házban? Nyár lévén még öt óra sincs így tényleg elgondolkodtatott a dolog, hogy mit csinálhat, mielőtt meg nem éhezik, és nekiáll felverni engem... Mindenesetre most utoljára átnézve, hogy minden nálunk van-e kifutottunk a kertbe játszani egy keveset, csak hogy teljen az idő és mert nem akartuk felébreszteni a többieket.
Hat órakor viszont már Shukakuék ajtaja előtt vártunk az indulásra.
-Ah! Üm... Jó reggelt! Mi készen vagyunk...- Ugrottam vigyázzállásba ahogy kinyílt az ajtó.
-'Reggelt!- Csipogott feléjük Falco is, épp feltápászkodva egy sikertelen landolás után.
-Nem baj, landolni úgysem látnak majd...-Kuncogtam el magam, miközben összeszedtem a madárkám.
Ahogy megérkeztünk a helyszínre, mindenfelé néztem, csak előre nem. Pedig voltunk már itt a próbákon, de így élesbe mégis máshogy nézett ki az egész. A már megbeszélteknek megfelelően jócskán meg is növekedett a kitartásunk. Szerencsére Falco minden alkalommal hangosan felcsipogott, ha Shutól ellentétes irányba indultam így el sem tévedtem, a színpadot meg eltéveszteni sem lehetett...
-Merre induljunk elsőnek? Üljünk be valahova reggelizni?- Jutott eszembe, hogy mi még nem is ettünk.
-Ah, ez jó ötlet, én is éhes vagyok... Ti már ettetek?- Csipogott néhányat az ölmadaram is. Bár az izgalomtól nem is voltam éhes, de üres gyomorral mégsem kezdhetünk bele. Kellemetlen lenne, ha a kitartásunk emiatt csökkenne a műsor alatt. Ki is választottunk egy kellemes kis kertzugot természetesen egy hatalmas kijelzővel, ami a színpadon játszó együttest mutatta. Majd véget ért a számuk, és.... Kezdődött az előadás?
-Oh, ez Chancery! De szép....- Ámultam az égő tollakon majd hirtelen felkaptam a fejem.
-He? Shu, már elkezdődött!! Mikor is jövünk mi!?- Evvel fel is pattantam és futottam is volna a színpad felé, ha Falco nem csíp belém akkorát, ami sebzett is volna, ha nem a városban vagyunk.
-Öö, igen... Hol is volt a hátsó ajtó?- Fordultam vissza tanácstalanul. Shut követve sikerült eljutnunk a színpad mögé, ahonnan közvetlen közelről csodálhattuk a műsort, valamint egy hölgy is megjelent a nyári melegre tekintettel nem túlöltözve, és valószínűleg az ajándékcsomagolás közben rágabalyodott egy szalag is, amit nem tudott már időben lefejteni majáról. Ami engem illet, most is köpenyt viseltem. Egy szép mintásat, hasonló mintájú tunikával alatta.
-Jó napot! Azt hiszem, mi leszünk a következők.- Hajoltam meg, átadva a behívónkat, majd Shura pillantottam.


_________________
Stat:
Pontozás (6. szint)
Élet: 6+2=8
Fegyverkezelés: 8+0=8
Erő: 3+3=6
Irányítás: 7+15=22
Kitartás: 5+0=5
Gyorsaság: 5+8 =13
Spec. Képesség: 6+0=6
Páncél:+10=10
Elsődleges jártasságokO
Akrobatika: 1. szint
Észlelés: 1. szint
Keresés: 2. szint
Nyomkövetés: 1. szint
Másodlagos jártasságok
Növénylátás: Tier 1, 18. szint
Potifőzés/Méregkeverés: Tier 1, 11. szintO
Harmadlagos jártasságok
Horgászat: Gyakorló, 60. szint
Kertészet: Kezdő, 10. szint
Vadászat: Gyakorló, 50. szint
Főzés: Gyakorló, 50. szint
Lovaglás: Gyakorló, 50. szint

Adatlap
Utahime
Utahime
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 370
Join date : 2013. Dec. 01.

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi515/600AincradStars [event] 2yjvlht  (515/600)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Shukaku on Csüt. Jún. 12 2014, 15:05

Hanyū-mono / 羽生物 (Tollasok)
Falco, Timidus, Utahime, Shukaku
Pyro Cirkálók

Természetesen Timidus sem aludt az este. Újra és újra végiggondolta az egész produkció menetét, és kiküszöbölt minden lehetséges hibát. Valóban, a sárkány még arra is tervet készített, hogy ha esetleg elrontaná az egyik lépést, akkor mit fog tenni ahhoz, hogy úgy tűnjön, hogy azt pontosan úgy akarta. És ugye mivel ezt eltervezte, ez tulajdonképpen így is volt. Az ő esetükben is mindig a pet ébresztette az idomárt, és ők már tegnap összepakoltak mindent, tehát csak fel kellett öltözni, és várni Utahiméjéket, akik nemsokára már kopogtattak is.
-Szervusztok!
-Hali!

Köszöntek mindketten, majd már indultak is. nem voltak ugyan késésben, de a sárkány szeretett időben érkezni, így természetesen még a reggelire is bőven jutott idejük. Azon mindketten csodálkoztak, hogy Chan kezdte az egész produkciót. Eredetileg úgy tervezték, hogy majd valamikor később fognak ők szerepelni, de így borult az egész. A sárkány rávigyorgott a főnixre, és csipogva szólt hozzá.
-Gyere Falco, mutassuk meg nekik milyen egy igazi főnix, ha lángol!
Elismeréssel figyelték Álom produkcióját, és az ő személyében akár még ellenfélre is találhattak. Hiába, egy pet lehet csak versenytársa egy másik pet csapatnak. Bár Shu és Timi is tudta, hogy van még idejük, Uta kapkodós volt, ők pedig nem akartak rászólni, így hát loholtak utánuk, és meg is találták a bejelentős kisasszonyt. Shu pár percre félrevonta és illedelmesen megkérte, hogy egy picit hadd orozzák el a munkáját, amibe a hölgy szerencsére bele is ment, így nem kellett az egészet átvariálni. Ezután pedig a konferanszé már ki is sietett a színpadra Chan előadása után.

-Üdvözlök mindenkit! Ezután a látványos produkció után egy újabb hasonlóan tüzes attrakciónak lehetnek szemtanúi, ráadásul a tagok ugyanabból a céhből érkeztek Fogadják őket sok szeretettel!

Ezután pedig hosszú percekig csönd, a színpad üresen áll, lassan már a kabócák is ciripelnek. Talán hatásszünet. Egyszer csak azonban egy vékonyka hang töri meg a csendet. Aki ismeri a kislányt, az kihallhatja belőle Shu izgatott hangját.

-Mi lehet az ott az égen? Egy repülő? Egy madár?

Mi sem természetesebb, hogy a petek attrakciójának bevezetője egy képregény idézettel kezdődik. A sárkány imádja a képregényeket, és Falco is nagyon érdeklődött utánuk, amikor barátja elsőként mutatta meg neki. A mondat természetesen azonban csak addig tartja a jól ismert formáját, hiszen a nézők még Supermannél is szuperebb eseménynek lehetnek nemsokára szemtanúi.

-Nem! Falco és Timidus érkezik meg kedves nézőink! Köszöntsék őket hatalmas tapssal!

Akár van taps, akár nincs -bár amennyiben nincs, úgy a lelkes kommentátor kissé megszeppenve folytatja-, a sárkány lassan vitorlázva érkezik meg a közönség fölé, tesz pár tiszteletkört, és lejjebb ereszkedik, hogy a hátán kapaszkodó kis főnix is észrevehető legyen, és ő is kaphasson a rivaldafényből.

-Levegőakrobatika fog következni kedves nézőink. A bemutatót Timidus a tollas sárkány és Falco a főnix fogja tartani, aki még pirotechnikai elemekkel is kedveskedik majd Önöknek. A zenei aláfestést Utahime fogja szolgáltatni...

-A kommentátorunk pedig Shukaku lesz. Mindannyian a Young Justice céhből érkeztünk, a formáció neve pedig Hanyū-mono, azaz tollasok. Köszöntjük Önöket!

-És jó szórakozást kívánunk!

Kicsit feszengve álltam, a rejtekhelyünkön, Shura pislogva. Bár tudva, hogy a képességemnek hála a rendszer is besegít a kórussal, mégis ideges és lámpalázas voltam. Remélem, nem én rontom el a hangulatot, mikor Falcoék így igyekeznek. Meghallva Shu végszavát, nyeltem egy nagyot és halkan elkezdtem dúdolni, amit hamar követett is a mindenhonnan és sehonnan felcsendülő zene is.

Az persze, hála a rengeteg gyakorlásnak már nem látszik, hogy milyen nyögvenyelősen lett összerakva a szöveg. Jó pár papírlap landolt a kukában, és rengeteg a sárkányt dicsőítő rész lett kihúzva belőle, mire mindannyian úgy gondolták, hogy ezzel végre színpadra lehet állni. És ahogy ígérve is lett, úgy fel is csendül az ének, bár sem az előadó, sem a konferanszé még mindig nem lépett a színpadra. Úgy tűnik nem ők a műsor fő elemei, és nem is akarják magukra vonni a figyelmet.

-Az első manőver egy Lazy Eight. Egy kis bemelegítő és bemutató, hogy mindenki jól láthassa a sztárokat.

Lazy Eight:
AincradStars [event] Imageckg
A sárkány lassú ereszkedésbe kezd, egészen az aréna nyugati szektorának közepén ülő nézők feje fölött lévő pontig, ahol ismételten elemelkednek, egy nagy ívű visszafordító kanyart tesz, meglátogatják a csarnok közepét is, hogy mindenki remekül láthassa őket, innen újabb emelkedés és újabb fordulat következik, majd a szakasz befejező részének a stadion keleti részén ülő nézők örülhetnek. Ezután ugyanez a manőver lezajlik észak-dél irányban is.

Falco menetiránynak háttal ülve folyamatos, gyenge lángokat ereget. Így a közönség láthatja az útvonalukat. Az emelkedés megkezdésével viszont jobbra kezdi fordítani a fejét az égnek, de csak lassan, az emelkedés ütemében. A csúcson teljesen oldalra néz, a menetiránynak merőlegesen lőve a tüzét, majd lassan fordul vissza egyenesbe, hogy a következő emelkedésnél ugyanezt eljátssza balra fordulva is.

-Most következzen egy-két szédítő karikázás! Elsőként egy Cuban Eight!

Cuban Eight:
AincradStars [event] A16p1
A sárkány nagy sebességgel megindul előre, majd felhúzza magát, és majdnem egy teljes kört megtéve, a nyolcas közepén fél fordulatot tesz saját tengelye körül, szép ívesen megrajzolja a nyolcas másik hurkát is, majd befejezi a manővert. A fiókát a szíjak szerencsére végig a sárkány hátán tartják, így a kapaszkodással nem kell foglalkoznia.

Falco kivár, egészen addig, amíg a sárkány nem jelez. A tüzét ugyanis még az emelkedés előtt megkezdi, merőlegesen felfelé. Majd kitartja ezt a pozíciót az után is, hogy a sárkány megkezdi a fordulatot. Amikor a sárkány megpördül a tengelye körül, egy pillanatra abba hagyja a tűzfújást, hogy aztán ugyanúgy folytassa a menetiránynak merőlegesen egészen a következő pörgésig.

-Ezután lássuk ennek a felét és a fordítottját, és kössük is össze.

Reverse-, and Half Cuban Eight:
AincradStars [event] G04p1
Ezúttal Timidus már elkezdett emelkedni, mikor az első tűzlabdát ellövi, majd kis szünetekkel újra és újra feltűnnek a tűzgömbök. Amikor a kiindulási magasságot elérik, az utolsó tűzgömböt is ellövi, de ezt ki is tartatja, egy farok csíkot húzva a sárkány után. A sárkány következő forgásánál erősebb tüzelésbe kezd és enyhén felemeli a fejét –vagy le, tekintve, hogy fejjel lefele repülnek. Az ereszkedés megkezdésével a főnix egy kis pihenőt tart, majd az alapmagasságon elérve a tüzet, folytatja a csík húzását a túloldalra is. A sárkány újra jelez, nem sokkal az emelkedés megkezdése előtt, ekkor Falco hirtelen felkapja a fejét, majd visszaengedi. Az emelkedés után, a tetőponton végül még a pörgés előtt is megismétli és abbahagyja a tüzelést.

-Ám nem csak ez az egy mód van arra, hogy megfordulhassanak. Tekintsenek meg két hurkot, egy belsőt valamint egy külsőt, a fordulást pedig ezúttal áteső manőverrel, az úgynevezett Stall Turnel oldják meg a petek.

Loops and Stall Turn:
AincradStars [event] G05p1
Timidus újra az aréna felé fordul, a közepéhez érve ezúttal egy teljes kört ír le a levegőben, majd folytatja útját a széléig, ahol derékszögű emelkedésbe kezd, amit azonban pár méter után befejez, és nemes egyszerűséggel egy újabb forduló után zuhanásba fog, amiből csak néhány méterrel a talaj fölött húzza ki magát. Ezután megismétli a kör leírását, ezúttal fejjel lefelé fordulva, és a végén a stadion másik oldalán is bemutatja az átesést.

Falco egyenesen hátra nézve a kör végéig eregette a tüzét, majd menetirányba fordította a fejét. Az emelkedés megkezdésével három kis tűzkarikát eresztett a sárkány elé, amin áthaladva kitágították őket. A csúcspontonon végig az égnek fordította a fejét ahogy a sárkány éles fordulatot tett, és teljes tűzerejét bevetve kitartott amíg megkezdték az ereszkedést.

-A leglátványosabb, nehezebb manőverek előtt még egy utolsó forduló, az, Immelmann kanyar következik, vegyítve egy kis pörgéssel.

Rolls and Immelmann:
AincradStars [event] G09p1
És már kezdődik is az újabb mutatvány. Timidus folyamatosan váltogatja, hogy északról délre, avagy nyugatról keletre mutatja be a manővereket, így mindenki megkapja a maximális élvezeti lehetőséget. A pörgésbe bár kissé beleszédül, de még így is sikerül a figura, és mivel szerencsére rosszullét sincs a SAO világában, így tulajdonképpen akármilyen mutatványt elvégezhetnek gyomorbántalmak nélkül. Természetesen ez a látványosság is oda-vissza bemutatásra kerül.

Továbbra is menetiránynak háttal ülve kapaszkodik a főnix, de ennél a sebességnél már nem kockáztatja meg a forgolódást. A farok tüzet továbbra is szolgáltatja, de elsősorban a centrifugális erőt legyőzve igyekszik kapaszkodni.

-És ahogy ígértem, következzenek a nehezebb és látványosabb manőverek. Elsőként a Pugachev's Cobra kerül bemutatásra, majd ennek egy kibővített változata, a háromszázhatvan fokos Kulbit.

A páros ismételten nekilendül, nagy sebességre gyorsulnak fel, majd egyszer csak Timidus úgy tesz, mintha sétálni akarna a levegőben, vagy mintha megbokrosodott lóként ágaskodna hátsó lábaira, és a földre merőlegesen fordulva suhan tovább egy ideig. Ezt bemutatják kétszer-háromszor, ezután pedig be is fejezik a fordulatot.

Már megszokottan indítja tüzét a sárkány útvonalát kiemelve, majd a lassításnál, hogy ne csak maguk alá pörköljenek és látványosabb legyen a torlódás, elkezd a fejével pásztázni. Egy kis szünetet tart, hogy amikor Timidus megismétli a trükköt, azt tűz nélkül is megfigyelhessék. A teljes fordulatnál csak a lassítás után kezd lángszórásba és ugyanezt a mintát követve pásztáz körbe, szinte eltüntetve magukat a tűzgömb mögött.

-És az első rész befejezéséül tekintsék meg a Lomcovak mutatványt.

Timidus tesz néhány pihenőkört a levegőben. Neki is és Falconak is fel kell készülnie a mutatványra. Azt ugyan a nézők nem láthatják, de a sárkány a levegőben a madárka segítségével elővesz egy-két kristályt a nyeregtáskájából, hogy a kellő pillanatban aktiválhassa őket. Amikor mindennel el-, és felkészültek, megkezdik a bemutatót. A pet pont a csarnok közepére manőverezi magukat, ahol kilencven fokos emelkedésbe kezd, már ekkor bekapcsolva a füstkristályokat. Egyenes vonalban húzza maga után a füstöt, majd amikor elég magasra jutott, hurkokat kezd leírni úgy, hogy ezúttal a forgáspontot a feje jelentse. Ezután fejét felszegve átesik, és a saját maguk alkotta füstgyűrűkben zuhannak egy ideig, ezúttal már csak normál dugóhúzókkal megspékelve a mutatványt mielőtt kijönnének belőle.  

Mikor készenlétben álltak a kristályok, elkezdhették az utolsó komolyabb tüzes mutatványt. Falco ezúttal nem eresztett hátra tüzet, hiszen ezt a füstkristály szolgáltatta. Ehelyett bár egyenesen hátra nézve indított, hirtelen oldalra vagy fel kapva a fejét lövöldözött különböző irányokba. Végül a zuhanásnál újra csak egyenesen hátra szórta lángjait, amikor az utolsó füstkristály is kiapadt.

-Végezetül pedig tekintsék meg a Falling Leaf elnevezésű manővert. Ezzel a páros integet is önöknek, és megköszönik a figyelmüket.

Egy utolsó emelkedés a csarnok fölé, majd amikor elérik a tetőpontot, Falco kioldja a kötelékeit, és a sárkány mellett vitorlázva billegetik mindketten a szárnyaikat, megköszönve a tapsot, vagy legalább is a figyelmet. Valóban olyan látványt nyújtanak, mintha őszi levelekkel, vagy éppen a cseresznyevirág szirmaival játszana a szél.


Falco lesiklott a sárkány hátáról, kifeszítve kettejük közt egy leplet, amit lassan lengetve kis ejtőernyős cukorkákat hullajtottak alá. Az ernyők lassan ingadozva terültek szét, beterítve a csarnok légterét mielőtt a közönséghez értek.

És amiképpen a petek földet értek a csarnok egyik eldugott szegletében, a zene véget is ér, és onnan most elő is kerülnek, ezúttal már az idomár társaik mellett lépkedve. Együtt sétálnak fel a színpadra, hogy a közönség mindannyiukat együtt láthassa, hiszen mind a négyük nagyon fontos szerepet játszott abban, hogy a mutatványokat bemutathassák. Utahime mosolyogva és hálálkodva integet Falcoval a karjaiban, Shu mindössze kis meghajlásokkal búcsúzik, Timidus pedig hatalmas vigyorral a pofiján élvezi az elismerést.

-Nagyon szépen köszönjük a figyelmet!

-Reméljük, hogy tetszett a műsor. Ha szeretnék látni a következő számot is, szavazzanak ránk!- Integettem széles mozdulatokkal a fejem felett, míg Falcoval lesasszéztam a színpadról.

Ezután mindannyian levonulnak, és még a petek is gyalog távoznak. Úgy tűnik tényleg kimerítette őket a produkció.


_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi12695/10100AincradStars [event] 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Szophie on Szomb. Jún. 14 2014, 16:59



Az egész pár héttel ezelőtt kezdődött. Természetesen rögtön észrevettem az épülő..valamit, mint ahogy soha nem kerülik el ilyesmik a figyelmemet. Minden lehetőséget ki kell aknázni, amit adnak arra, hogy kilépjünk egy kicsit a megszokott farmolásokból. Habár Vezér ezt igazán ellenzi.. Viszont most vele is vannak terveim, csak természetesen erről ő még nem tud.
Szóval azon a bizonyos pár héttel ezelőtti napon kiszúrtam magamnak az épülő színpadot, a nézőteret, meg a többit, és rögtön érdeklődni kezdtem, hogy mi is ez az egész. Hamar a kezembe nyomtak egy plakátot, ami valamiféle tehetségkutatót hívatott reklámozni.
- Tehetséges vagy, ugye? – kiáltottam be a nappaliba, amint hazaértem, majd becsaptam magam mögött az ajtót a lábammal, ugyanis a kezem tele volt megtömött zacskókkal. Sok esetben elfelejtettem alkalmazni az invertorym adta lehetőségeket…
Egy nagy puffanás hallatszott, majd morgás. Természetesen aludt a nappalim hűs árnyékában. Sarki-farkas lévén nem tűrte jól a meleget.
- Tehetségesnek érzed magad, igaz? – kérdeztem újra, immár fölé tornyosulva. Szeme még ki sem nyílt rendesen, úgy pislogott fel rám morgolódva. Bezzeg, ha azt közöltem volna vele, hogy megyünk bossolni, már úton lennénk..
- Ahha…
- Tényleg?
- Hát mit gondolsz? Hányszor mondjam még el neked, hogy én egy farkas vagyok? És a farkasok a legügyesebb, legtehetségesebb, legerősebb lények.. Mobozuk?
- Nem! – ezzel elveszítette érdeklődését a téma iránt, így magára húzta a párnát, és aludt tovább. De persze ez már nem is volt fontos.. megtudtam, amit akartam, így el is kezdhettem a készülődést.

A másik két velem élőt egy külön szobába hívtam, hogy titokban értekezhessünk. Nem mintha nagyon hozzászóltak volna a dologhoz, egy két furcsa állathang kiadásától eltekintve.
Falat érdeklődve és kitörő örömmel fogadta a készülődést, és Brumi sem ellenkezett, sőt.. mintha még élvezte is volna. Talán csak az zavarta a kis medvembert, hogy Vezért kihagytuk a mókából. De megnyugtattam. A végén a farkas is csatlakozni fog. Csak először titkolózni kell, hogy.. nagyobb legyen a meglepetés a farkas számára. Habár nagyon féltem tőle, hogy Brumi elárulja a tervünket Vezérnek, és a farkasom pedig lefújja az egész akciót, végül nem történt így. Elég nehéz volt az elkövetkező napokban kibúvót keresni, hogy miért nem mobozunk, és miért akarok mindig odahaza lenni. És egyáltalán Vezért is nagyon nehéz volt elkerülni. Rendszerint késő délután, vagy kora hajnalban gyakoroltunk, mert akkor pihent Vezér. Ezekben a napokban szinte semmit sem aludtam. Volt, amikor tényleg semmit. Egyszerűen teljesítenem kellett Vezérrel a farmolási követelményeket, majd még tanítgatnom kellett az állatkákat, és be kellett közben szerezni a szükséges kellékeket is. Szóval az amúgy is tartalmas napjaimnak most minden perce be volt osztva. @.@ De szerintem teljesen megérte. Ahogy egyre ügyesebbek lettek az állataim, és lassan a produkció is összeállt, a terv is elkészült, és a kellékeket is mind beszereztem, egyre nagyobb izgalommal vártam azt a bizonyos napot. Annak örültem a legjobban, hogy én végig a színpad mögött maradhatok majd, így nem leszek kitéve a közönség figyelő tekinteteinek. Szeretem a figyelmet, de azért ennyire nem.
És végül eljött a nagy nap.. Már csak azt kellett kitalálni, Vezért hogy rángatom el a helyszínre. Végül ezt a feladatot Brumira hagytam, akinek próbáltam mutogatással elmagyarázni, mit is szeretnénk elérni, majd egy szórólapot a szájába nyomtam, és én el is indultam, hogy regisztráljak, és előkészüljek. Remélem, minden simán fog alakulni. Itt Vezér személye a legnagyobb fenyegetés ránk nézve. Hisz mi van, ha sehogy sem sikerül rávenni a dologra? Az bizony elég nagy probléma lenne..

_________________
AincradStars [event] Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2533
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi7666/7700AincradStars [event] 2yjvlht  (7666/7700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Yaru on Szomb. Jún. 14 2014, 17:00

Megszokott hétköznapok, az idő fokozatosan kezdett melegebbre váltani, ami kicsit kibírhatatlanná tette a mindennapokat.  A döglesztő meleg még a leglengébb öltözetet viselők számára is kellemetlen, nem hogy még egy olyan alaknak, aki egész nap egy szőrmebundában heverészik és mászkál fel alá egy szobába zárva. Talán sokan úgy hiszik, hogy még ha létezne is egy ilyen személy biztosan minden erejével azon van, hogy megszabaduljon a felesleges ruhadaraboktól és árnyékba húzódva vészeli túl a nappalokat. Viszont ez legkevésbé sincs így. Talán még a szokásosnál is aktívabban végzi a napi rutinjait, amik közé tartozik az órákon át tartó alvás, amit Vezér kíséretében tesz, próbálva minél közelebb férkőzni és bújni a farkashoz. Vagy éppenséggel a Mesterrel keres valami szórakozást. Korábban rengetegszer kísérelte meg a kijutást a szabad levegőre, hogy aztán kedvére ugrálhasson, játszadozzon a szép virágoskertben, amit naphosszat el tudott nézegetni, azonban mostanában mégsem próbálkozott egyszer sem meg azzal, hogy kikéredzkedjen, próbáljon kiosonni, vagy valami hasonlót. Ezért mindaddig, amíg a Mester távol volt, és Vezér is otthon tartózkodott rendszerint valami huncutsággal próbálkozott, hogy feldobja a lompos kis hangulatát, ami gyakran sikerült is. Vezér akkor boldog, amikor kiáltozhat, és morgolódhat. Éppen egy ilyen meglepetésszerű letámadást akadályozott meg a Mester, amikor is berobbant az ajtón, a medve pedig rémülten gurult le a kanapéról ahol éppen az alvó Vezérre próbált felmászni. Néhány fura kérdés, és egy csendes pihenőt követően pedig elkezdődött egyfajta játék, amit Falattal és a lánnyal közösen űztünk, anélkül, hogy egyszer is becsatlakozott volna hozzánk a farkas… Ezek a játékos délutánok, illetve délelőttök rendszerré kezdtek válni, és olykor-olykor némi felbátorodással amolyan „mutassuk meg a Vezérnek is milyen ügyesek vagyunk” gondolattal elkezdte megmutogatni milyen tehetségessé is vált pár nap alatt. Sőt, még arra is próbálta rávenni az unatkozó farkast, hogy ö is becsatlakozzon a huncutságba. Többé-kevésbé talán sikerült is Vezérnek ezeket a titkos fogásokat megtanítani, habár nem volt túlságosan egyszerű feladat erre rávenni, de valami oknál fogva mégis csak összejött. Még ha nem is mind, és nem is olyan tökéletesen és ellenállhatatlanul aranyosan is, mint ahogyan Yaru is tette.

Lassacskán teltek a napok, és a lánnyal folytatott rövidke diskurálás és egy fura szórólap lóbálását követően, végül úgy vélte, hogy a Mester azt szeretné ha ö maga menne és adná oda ezt a fontos papirost a társainak. Azonban akárhogy is forgatta a fejét, nézegette ebből csak egyetlen egy példányt kapott, és mivel már megtanulta, hogy nem lehet mindent azzal megoldani, hogy kettétépjük, vagy éppenséggel elfogyasztjuk, mert az „fúj”. Ezért más megoldás híján óvatosan elvette a lánytól a lapot, óvatosan a szája szélével fogta, ügyelve arra, hogy a fogaival meg ne sértse a lapot. Szépen odaegyensúlyozott négy lábon Vezérhez, mert végül is ö a Vezér… szóval neki szánta elsősorban a papirost odaadni, és ö majd biztosan tudni is fogja, ezzel mit kell kezdeni, majd megmutatja Falatnak is. A terv mondhatni egészen addig simán ment, amíg megtalálta a keresett személyt mielőtt elkezdene túlságosan is átázni a nyáltól, majd amikor végre sikerült felkeltenie a figyelmét éppen annyira, hogy ráfigyeljen és elvegye tőle a lapot. A semmiből Falat is előbukkant, aki egy könnyed mozdulattal meg is szerezte és jó alaposan meg gyürkézte a fontos ereklyét, amit a Mester bízott a medve felügyeletére.


//produkciót egy nagy különbe írjuk majd :3//

_________________
Szín: CornflowerBlue
Beszédszín: Skyblue
Yaru
Yaru
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 41
Join date : 2013. Oct. 25.

Karakterlap
Szint: 1
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi30/50AincradStars [event] 2yjvlht  (30/50)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Halász Alex on Hétf. Jún. 16 2014, 20:05

Artes band
Jun, Saya, Anatole Saito, Halász Alex, Esutel, Meredith White, Raven.
- címet majd az utánam lévők elárulják ;') -


1/7

Bőr ruha. Szegecsek, láncok. Ezüstben fürdik az öltözéke, éles kontrasztot támasztva a meghosszabbított, élénk szőke hajával. Széles öv, egy vastag x jelet ábrázoló csattal, és szegecsek! A nyakán pedig egy több darabból álló, hosszú, fekete bőr szál lógott, a mellkasánál nyakkendő szerűen csomózva össze, s azalatt még a derekáig leért a vége. Ám nem ez volt a legnagyobb gondja, hanem hogy a direkt erre a célra készült gomb nélküli kabát alatt nem volt semmi! Arra is pirulva gondol vissza, amit ~ az amúgy kedves ~ stylelist kisasszonyka mondott neki. - Neked kihívóbban kellene felöltöznöd! Megvan rá az adottságod külsőleg, ha érted mire gondolok. hentai - Megrémisztette a nő tekintete, de annyira rámenős volt, hogy minden ellenkezése ellenére, valahogy ez a ruha került végül fel rá. Anat lépett be, ő meg csak ült a hatalmas tükör előtt. Megfordult, mivel eddig háttal volt barátjának. - Bi-zz-tos jó leszek így? Embarassed - Rá volt írva, hogy akar egy mellényt a kabát alá, de "nem lehetett". >.>

Fellépve a színpad szélére, még nem indultak el. Előbb a nőci felkonferálja őket, ahogy az előttük indult három versenyzőt is. Csak olvasta, hogy mi a produkció címe, ami nem sokat árult el. A két első csapat petes volt, ráadásul Shukaku is köztük volt. Erre nem számított, ám arra sem, hogy valami Ryuu meg Youta nevezetűvel Kincaid is fellép! Őt azért megnézte volna, de túl ideges volt ahhoz, hogy megnézhesse őket. Azonban a végére beértek, és míg a három tagból álló "solo" csapat integetett, meg éljeneztette magát, addig az Artes band várakozó állásban volt. Ahogy Kincaidék elhaladtak mellettük, még intett is a srácnak jókedvűen. Kezdte legyőzni a lámpalázát. Pont jókor.

- Most pedig hallgassuk meg Aincrad fényes céhének együttesét! Hölgyeim és uraim, az Artes band következik! \o -

Végig haladtak a színpadon annak közepére. Ő a maga részéről ráhagyta a további szövegelést Anatra, biztosan akar valamit még a fiú. Tekintetével Hinarit kereste, miközben a piruló Esuról megpróbált megfeledkezni egy időre. Az íjász lány is ellenezte a ruhát, de hát ő is! o/ Végül is, Esu sem hétköznapi fellépő ruhában villog, és ez így is jó. :3 Azt a stylelistot pedig elkapja ezek után. Neutral

Teljesen egyértelmű volt, hogy anime zenékkel fognak fellépni. A gyakorlásnál is egyöntetű volt az első produkció mivoltja. Sok sok számot hoztak fel, de mindegyik ebben az egyben egyezett. Stílusát tekintve sokféle, színes palettán, de anime számok. Japán stílust tartottak, legalább is az első nap. Nem gondolták úgy, hogy kiesnének, de ki is tenné ezt ilyenkor? Főleg ha a dobja mellett ülhet, és dobolhat kedvére? *.*

Az intro, egy a nevéből adódóan is rövidebb, és talán az elején lassabban induló, de egyáltalán nem lightos szám volt. Az éneké, és a zongoráé volt a főszerep. Al pedig gyengéden adta alá a ritmust. - Zenbun zenbun zenbun zenbun, doki doki... -
Ezután pedig az következett, ami a fellépésük talán legszebb része, legalább is Alex számára. Esu énekelt!

- Yume ni mita i ta... -
Lágyan csengő szavak, dallamos ritmus, a szintetizátor adja a hullámzó aláfestő dallamot, kevés dolga van a dobnak ám a gyorsabb részeknél mégis csak a ritmust adó hangszer is kihallatszik. Egy álom válik valóra a színpadon. Esu középen, és minden szem rá szegeződik, míg a háttérben lágyan szólnak érte a hangszerek. Csak neki játszanak.

Majd a kellő hatás szünet után felhangzott a gitár solo, nem sokára rá bekapcsolódott a pörgős dobparádé is, és végül felcsendült Alex hangja. Igen! Dobol és énekel. \o/
- Dangan kometa shouchuu wo
boku wa kata te ni motteiru...
-
Csukott szemmel, néha néha a dobra vagy kezeire figyelve ütötte közben egy más ritmussal dolgozó ütemet a dobjain, míg a zeneszámot vitte tovább. Majd Anat is, és zene és pörgés, és aztán...
Aztán bekapcsolódtak még hozzájuk! \o\


további részletek a többiek hszeiben /o/

_________________
AincradStars [event] 698kise_ryouta_ryouta_kis
"Alex a minden lében kanál karakter"
by Ranmaru
flamberg:
AincradStars [event] Flamberg_www.kepfeltoltes.hu_
Zafírszálas fejpánt:
AincradStars [event] 8ac5fc45_www.kepfeltoltes.hu_

Statok
Alex és FalánkAlex Flamberggel
Halász Alex
Halász Alex
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 24
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze

Karakterlap
Szint: 36
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi5187/5300AincradStars [event] 2yjvlht  (5187/5300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Jun on Hétf. Jún. 16 2014, 21:54

Artes band
Jun, Saya, Anatole Saito, Halász Alex, Esutel, Meredith White, Raven.
- Azt hittétek mi?:3 A cím majd a kövi feladata lesz Cool -
2/7

AincradStars. Igen már a neve is arra céloz, hogy Aincrad sztárjai. Szóval akkor ha a sztárok vagyis mi nem leszünk ott akkor mi értelme van? Természetesen semmi, habár ugyanakkor semmi okunk sem lenne arra, hogy ezt kihagyjuk. A számok kiválasztása pite dolog volt, talán ez volt a legegyszerűbb része az egésznek, néha néha akadtak ellentétek de ezeket pillanatok alatt ki is küszöböltük. Elérkezett a nagy nap, irány a helyszín, ahova természetesen már bőven a megbeszélt időpont előtt odaértem, és körbe is vezettettem magam, hogy megleshessem a színpadot amin pár órával később előadunk.
Eleinte picit tartottam tőle, hogy nem lesz elég hely a tömérdek rajongónak azonban hamar minden kételyem elszállt. Sokaknak talán erős lámpalázat okozna, hogy ha végignézhetne a végtelenbe nyúló kilátónak. Érdekessége, hogy a színpad is óriási ezért elég érdekes képet alkot, bőven elég hely volt akár egy komplett orkestrának is. De ez még nem minden saját öltözőt, sminkest, és még egy styleistot is kapunk! Nem semmi teljesítmény! Mintha igazi sztárok lennénk. A nő már első pillanattól kezdve színpatikus volt számomra ezért hamar le is paktáltam vele és beadtam egy szomorú, megható szerelmi történetet ami némi valóságalappal is rendelkezett. Természetesen Al volt a cél. Korábban ugyan megtanítottuk néhány speciális nőfogó praktikára, de félő, hogy egy ilyen alkalmat nem fog megragadni, hogy magára vonzza annak a nőnek a figyelmét akit legjobban szeret. Ehhez pedig mi is lenne a legtökéletesebb? Hát persze, hogy a fanservice! Kivágott, szemmit  takaró ruhák, olcsó de mégis menő kiegészítők, és testhez simuló bőrszerkó, hogy az idomok még inkább kidomborodhassanak. Nem is kellett sokat győzködni ahhoz, hogy belemenjen a dologba. Majd rá is tértem a saját vágyaimnak a részletezésére, hogy mégis mit szándékozok magamra ölteni. Ez csak természetes, hogy nem érem be holmi vacakkal, ezért részletes leírást adtam a ruha színéről, formájáról, díszítéséről, mintázatáról, és hosszáról is. Ha már itt az adandó alkalom, hogy kicsit szórakozzak akkor miért ne tenném a lehető legtökéletesebben?

Pár órával később már szálingóztak az emberek a helyszínre, kint hosszú kígyózó sorokban álltak az emberek, hogy bejuthassanak. Nekünk szerencsére mivel fellépők vagyunk volt külön bejárat. Miközben a többiek ruházatát igazgatta a drága kedves és szépséges Styleist, addig én élveztem ahogyan a drága sminkesünk teljesíti a vágyaimat, és gyönyörű, de mégis egyszerűnek mondható cuki szemeket varázsol nekem, a bőröm mint egy porcelánbabáé, a körmeim a lehető legtökéletesebbek, többféle színben pompáznak, néhányra pedig még egy-két csíkot, és pöttyöt is tetettem. Ugyan ez nem látszik majd távolról, de én legalább tudom, hogy a legapróbb részleg is ki van dolgozva ami nagy szó! Majd jött a ruha, már egy ideje szemezgettem a fogasokon lógó fellépő szerkóinkkal, de végül erőt véve magamon türelmesen kivártam, hogy parancs nélkül hozza elém. A ruha lényegében egy egészet alkot, semmi különálló része nincs, ami elég érdekessé és kissé merésszé is tette. Mintha egy bő kapucnis pulcsi lenne, de valójában az alsó fele inkább egy szoknyára emlékeztető. A fülek mereven néznek az ég felé, aprócska gombszemeken pedig megtörik a fény ezért vonzza majd a tekinteteket. Tökéletes! Minden tekintetben megfelelő! A ruha cipzárját nem húztam fel, hogy jól látható legyen alatta az ing, és a nyakkendő ami tökéletes kontrasztot alkot, majd pedig egy térdzoknival dobtam fel, hogy az alsó része se legyen olyan üres. Talán a leghosszadalmasabb elkészülés lehetett az enyém hála ennek lemaradtam Chan előadásának az elejéről amit kicsit sajnáltam is, mivel az a rövidke rész amit el sikerült kapnom belőle tényleg elképesztő volt, majd ezt követően Shuék, a petek, meg a fura srácék előadása sem volt rossz. Izgatottabbnak éreztem magam, ami nem csoda. Szépen felsorakoztunk a színpad mellett, a nő már előre szólt, hogy milyen sorrendben fogunk következni, szóval úgy készüljünk. Ez idő alatt pedig a hangszerem bütykölgetésével voltam leginkább elfoglalva. Szerencsére a gitár hangolásával semmi probléma nem volt, a húrok is strapabírónak tűnnek, ha pedig mégis probléma lenne akkor úgyis csak felkapom az előre bekészített tartalékot és azzal folytatom az előadást, hogy minden szakadatlanul folyhasson.
- Ááh... mikor következüünk máár? - nyávogtam majd ekkor mintha egy Isteni sugallat lenne, a nő meg is kezdte a felkonferálásunkat. Egy rövidke intro bemelegítésnek, nem volt sok dolgom ugyan, de máris kezdtem érezni, hogy egy rövidke tíz perces koncert meg sem fog nekünk kottyanni. Ez után talán még egy turnét is betervezhetünk magunknak ahol Aincrad nagyobb városaiban adunk élőkoncertet. Az introt követően azonnal hozzá is láttunk a második számunkhoz. Szintén nem igényelt nagyobb koncentrációt, vagy problémát a követése, ugyanis elég kevésszer kellett húrhoz nyúlnom, helyette inkább a korábban bekészített BoomBox Kristályokhoz sétálgattam amik a színpad különböző részein voltak szétszórva. A nézők számára úgy tűnhetett csak, hogy a kedvükért sétálgatok, integetek, hajolgatok, de valójában csak a különféle hanghatások megfelelő időzítése végett volt erre szükség. A hatalmas hangzavarban nem kellett attól tartanom, hogy a színpadon kívül is hallják amit beszélek, szóval nyugodtan kiáltoztam a többieknek, ha valamire szükségem volt. Ilyen volt például amikor Anathoz siettem egy pillanatra, hogy kérdezzek mikor is dobáljam el a Szárazjég Kristályainkat, hogy a látványt még tovább fokozzuk. Működési elv alapján csak egyfajta ködöt alkot egy két méteres átmérőjű körben, természetesen a köd nem átláthatatlan, hála annak, hogy erős fényű reflektorok világítanak meg minket, és rövidesen el is terül a színpadon. A harmadik szám talán a kedvencem mind közül. Végre kapok egy kis ujjmunkát. Ekkor már elkezdtem a többieket figyelmeztetni, hogy a végén el ne felejtsék a közönségbe hajítani a pengetőket, és a dobverőket.
- Alex... Olyan cuki vagy! Miért nem mutatod meg magad ennél is jobban? A közönség tombolni fog, ha kicsit nekivetkőzöl. Hinari-tan is biztos örülne... - lépdeltem hátra, majdnem egészen a dobokig, hogy ezt megosszam a fiúval. Mindent a showért. Mindent a koncertért!

_________________
"Madness is not a state of mind...

...Madness is a place, where I live"
Jun
Jun
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 23

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi3984/4100AincradStars [event] 2yjvlht  (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Michiko on Hétf. Jún. 16 2014, 21:56

RenAi; ahogy csapat megalakul.

Olvastam én is a kiírást, s bár elsőre nem akartam vele foglalkozni, mert túl sokan voltak, és úgy éreztem, hogy túl sokan is lesznek, végül mégis rávitt a lélek. Napokig csak fuvolát kerestem mindenütt. Emberektől kérdeztem meg, hogy hol láttak hangszer boltot. Úgy gondoltam, hogy amíg azt nem találok, addig nincs értelme ezzel az úgynevezett Tehetség kutatóval foglalkoznom. Volt egy álmom, s a kezdeti félsz után rájöttem, hogy ez a hely megadhatja nekem ezt. De csak akkor, ha tudok szerezni fuvolát. Nem is gondoltam arra az eshetőségre, hogy nekem azt megadnák ott. Végül sikerült szereznem egyet a magma erejéből. Kiálltam a főtérre, ahol ki volt hirdetve, majd a nagy, készülő épület elé, s az embereket kérdezgettem meg. Mindenkit megállítottam és leszólítottam, aki egy kicsit is közel merészkedett hozzám. - Ano. Mondja, tud zongorázni? Szeretne velem együtt zenélni a versenyen? ^^" - Majd máskor úgy kezdtem, hogy én mit tudok. - Sumimasen! Todja én fuvolista vagyok, nem segítene nekem zongoraszóval a versenyen? - Megint máskor arra összpontosítottam, hogy a versenyt emeljem ki. Hátha valaki nem csak zavarosan fog nevetgélni vagy pironkodva kihátrálni a beszélgetésből, hanem tényleg megtalálom azt aki a párom lehet. - Yoroshiku, mondja szeretne társulni velem a versenyre? - Voltak akik furán kezdtek el viselkedni és olyanokat mondtak, hogy "veled máshol társulnék csini baba". Nem értettem őket, de annyit tudtam, hogy ők nem lesznek azok, akik zongorázni fognak nekem. Az én számaim mind egytől egyig zongoraszóval hangzanak jól, és kell találnom egy zongoristát. Megint nem gondoltam arra, hogy a verseny szervezői ebben is segítenének. Úgy gondoltam, hogy magamnak kell megszerveznem a csapatomat.
Ezért pedig, a cél érdekében, hogy felléphessek, és elfuvolázhassam az embereknek a világ érzéseit, ezért képes voltam olyan tettekre is, amikre más körülmények közt soha nem lettem volna képes. Magamtól kezdeményeztem beszélgetést, és ha nem is túl határozottan de elszántan. Ha nem is túl magabiztosan, és egy kissé remegve, de nem ismerve a feladás fogalmát.

_________________
AincradStars [event] Prussia5aedd

szint 10:

Élet: 8
Fegyverkezelés: 8
Erő: 10 +4
Kitartás: 5
Gyorsaság: 10
Speciális képesség: 10
Páncél: 6
Michiko
Michiko
Árnyharcos
Árnyharcos

Hozzászólások száma : 47
Join date : 2014. Jan. 12.

Karakterlap
Szint: 10
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi35/500AincradStars [event] 2yjvlht  (35/500)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Desdemona on Hétf. Jún. 16 2014, 22:01

Az egész történet előzménye.


Egy ideje elég nagy felhajtás van a kezdetek Városában. Valamit építenek, valami nagyot. Később megtudtuk, hogy ez valamiféle tehetségkutató helyszíne lesz.  Valahogy Aisu fantáziáját nagyon piszkálta a dolog és elég gyakran szeretett megfordulni a majd jövőben rendezett tehetségkutató helyszínén.
~Majd eljöjjünk megnézni a műsort?
~Te is jelentkezz, én meg majd jövök megnézni téged.
Meghökkenve néztem a gólemre. Elég sok hajmeresztő ötlete és húzása szokott lenni, de ez most tényleg meglepett.
~Ugyan még is mivel lépnék én fel?
~Éneklés. Nekem sokat szoktál énekelni esténként.
~Az más…Az nem színpadra való dolog.
~Szerintem meg pont oda való! Nincs semmi baj a hangoddal, miért ne lenne oda való az, hogy énekelsz?
Zavartan pillogtam kettőt Aisura. Igazából nem maga az éneklés lenne a bajom, de az a gondolat, hogy nagyközönség elé álljak. Igazából belegondolni se merek ilyesmibe már attól szorongok ás rosszul vagyok. Persze hiába szédülök bele a gondolatba, még is a lelki szemeim elé ugrott a kép és máris forgott velem a világ.
-Nem fogok jelentkezni és énekelni sem fogok!
Kiabáltam rá Aisura hangosan. A kis gólem meglepve rezzent össze, még sose kiabáltam vele és nem is szokásom. Az arcom teljesen kipirult és szám elé kaptam kezem és egy pár pillanatra behunytam a szemem és csak reménykedni mertem abba, hogy ezt most senki sem látta és hallotta. Az arcom még mindig vörös az előbb történtek miatt és a fejemben repkedő képek miatt is, amik a nagyközönség előtti szereplést pörgették le lelki szemeim előtt.
~Va..van az a másik is. Mi is a hangszer neve?
-He…Hegdű.
Hebegtem oda a gólemnek, még mindig fülig vörösen és kissé remegve.
~Igen hegedű azon is ügyesen játszol, akkor lépj fel azzal, ha nem akar énekelni. De azzal mindenképp, e mellől mát nem tágítok. Neked jelenezned kell!
Kész újabb ötlet és még hajthatatlan is a világ megint forog velem. Pedig ez nem nagy dolog, de számomra még is lehetetlen. Fizikai képtelenség, hogy én színpadra álljak.
-A-Aisu. Itt nem a hegedűvel vagy az énekléssel van gond. Egy-egyszerűen nem tudok emberek előtt fellépni bármivel is.
Elhaló hangon kezdtem beszélni hozzá. Zavaromban fel sem tűnt, hogy hangosan beszélek hozzá.
~De miért nem?
-Ez egy komplikált dolog. Nem kell értened.
A kis gólem csalódottan néz rám. Rosszul esik, hogy nem tudok a kedvében járni ezen a téren, de ez nekem sok. Bár Aisutól kitelik, hogy maga intézi el a jelentkezést engem meg csak kitolnak a színpadra, ahonnan menten lefordulnék. De, ha Aisu nem tud jelentkezni helyettem akkor megkérne mást, hogy tegye meg neki vagy több nógatót szervezne és közös erővel vennének rá az önkéntes jelentkezésre. Akárhogy is történik az számomra sehogy sem lenen kedvező helyzet.

_________________
Színeim: #FF9999 #00FFFF
Szöveg|Beszéd|~Telepátia
Aisu, mikor csak Des és a petek hallják|Aisu, mikor mindenki hallja

AincradStars [event] 2014-05-18-650072


Desdemona
Desdemona
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 404
Join date : 2014. Jan. 17.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi10/1700AincradStars [event] 2yjvlht  (10/1700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Tantalosz on Kedd Jún. 17 2014, 00:50

Az egész történet előzménye. - Egy másik szemszögből

Mostanában szárnyra kelt a hír, hogy építenek valamit a Kezdetek Városában. Én is úgy döntöttem, hogy megnézem magamnak ezt az építkezést. Mint kiderült, a pletykák igazat mondtak, tényleg építenek valamit. De vajon mit? Gondolom mindenki fejében zakatolt az óramű, hogy mégis mi lesz ebből. Voltak, akik azt mondták, hogy egy újabb szobor épül, amivel majd a szeretett adminunk akarja fényezni és dicsőítne magát. Mások azt rebesgették, hogy bizony nem jó ötlet ott ácsorogni, mert ez egy csapda lesz, amivel elkapnának bennünket. Néhányan azt suttogták, hogy ez valami nagyszabású küldetés lesz, megint mások pedig egy Eventre számítottak.
Nem is olyan sokkal ezután kiderült, hogy ez tényleg egy Event lesz, még hozzá pedig egy jópofa Ki-mit-tud? Ennél sem kívánhatna többet az ember. Már csak az a kérdés, hogy mivel induljak? Mert ahhoz kétség sem férhet, hogy indulni fogok. Talán az lenne a legjobb, hogyha a hangszeres tudásom vetném be. Csak ahhoz még kéne valaki, hiszen egy zongora önmagában nem elég,  hogyha valaki nyerni akar, én pedig nyerni akarok. Akkor mi legyen? Ének? Hm-hm... Mélynek mély a hangom, jól zeng is, csak a hangszínemmel vannak kisebb problémáim. Egy kissé ugyanis botfülű vagyok. Akkor tánc? Régen jártam páros táncokra, tangóztam is, csak ahhoz is kellene egy partner... Bűvészkedésről pedig szó sem lehet, ahhoz nem értek. Egyszer megpróbáltam a kedvesemnek előadni egy kártyatrükköt. Maradjunk annyiban, hogy nen sikerült túl jól és napokkal később is találtunk néhány elszóródott káetyát. Tehát vagy tánc, vagy zene...
Egyszer csak egy kiáltásra lettem figyelmes. Ismerős volt a hang. Próbáltam csak a szememmel megkeresni a tulajdonosát, de a szemfedőm miatt nem sikerült.  Így elfordítottam a fejem, és egy kissé a felsőtestem is. Egy kissé meglepődtem. A kiabáló hölgyemény Desdemona kisasszony volt. Hogyha valakiről, akkor róla elmondható volt az, hogy nem szokott kiabálni. És most mégis megemelte a hangját. Azonban ezt ő is észrevehette, így rögtön el is pirult és a kezébe temette az arcát. Utána még válaszokt valakinek. Én próbáltam közelebb menni, hogy halljam a választ. Tehát... hegedű? Ez a válasz nem volt elég nekem, így hallgattam tovább.
Lassan összeállt a kép. Tehát Desdemona kisasszony nem akar szerepelni, azonban - ha jól látom - Aisu pont ezt akarja. Normális esetben nem avatkoznék mások dolgába, de Desdemona mégis csak az ismerősöm, és nem mellesleg nekem is kéne partner. Így lassan közeledtem feléjük.
- Szép napot, Desdemona! Neked is, Aisu! Mi járatban vagytok errefelé? - kérdeztem meg tőlük, mint aki mit sem sejt. Remélhetőleg elmondják nekem is, és így fel tudom ajánlani a segítségemet ebben az ügyben.
Tantalosz
Tantalosz
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 125
Join date : 2014. Apr. 04.

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi291/300AincradStars [event] 2yjvlht  (291/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Shukaku on Kedd Jún. 17 2014, 11:26

~Vége? Vége! Nem rontottunk el semmit és tapsot is kaptunk! Hát ez valami… Kincaid?!~
Nem bírta ki, hogy ne fordítsa a mellettük elhaladó, a színpadra fellépő játékosok után a tekintetét, de szerencsére még időben tett valami meghajlásfélét a tagok felé, bár ez nagyrészt csak Kincaidnak szólt, hiszen őt ismerte. Mindketten elsuttogtak egy „sok sikert” kívánságot, bár a kifulladástól, a meglepődöttségtől, meg úgy az egész attrakció után nem nagyon remélte a lány, hogy az ő hangját is meghallja, de a sárkány jókívánsága ugye az övé is volt, Timidus pedig tudvalevőleg kedvelte a férfit. Az idomár Utahimére mosolygott, majd ők úgy döntöttek, hogy megállnak a fellépők kijáratánál, és onnan figyelik a produkciót. Nem érezték úgy, hogy vigyázni kellene a csapat másik felére, de mivel Utahime hajlamos volt az eltévedésre, így annak nagyon örültek, hogy céhtagokként látják egymást a térképen, de nem kellett mindenhova együtt lófrálniuk. Mindenesetre Timidus kíváncsi volt Kincaid előadására, Shu pedig szintén, bár ő inkább a sárkány miatt maradt ott. Ez a tény pedig csak erősödni látszott, amikor felcsendült a zene. Hát… nevezzük zenének. A lány nagyrészt mindenevő volt műfajok tekintetében, de ha a műfajt nem is kötötte meg, a fülének a tiszta hangon estek jól. Ez az össze-vissza torzított valami egyszerűen bántó volt. De oké… ez csak egyéni ízlés kérdése, valakinek biztos tetszik, így hát ugyan húzta a száját a szám kiválasztásán, és azt sem értette, hogy két férfi miért választ egy ilyen dalt a táncához… amin egyébként az is nagyban rontott, hogy Shu a szöveget is értette… de esélyt adva nekik, inkább akkor a produkciót figyelte. Ami szintén nem sokat segített… illetve de… sokat segített, mert az idomár megértette, hogy ez az egész egy kabaré. Ezzel a számmal, ezzel a szöveggel és ahogyan a fiúk egymás előtt vonaglottak a színpadon, a kint lévő énekesnő hangját lassan felváltotta Shu fejében a férfikórus, az építőmunkás, a rendőr, az indián… viccesnek tényleg vicces volt ezt meg kell hagyni, bár Kincaidtól nem várt ilyen előadást. Az pedig még nagyobb meglepetés volt, hogy amikor ők levonultak, és felvonult az Artes band, akkor Alex ruházatából úgy tűnt, hogy ő is valami hasonlóra készül. Persze ők is megkapták a jókívánságokat.

_________________
ADATLAP

Statok:

Élet: 34
Fegyverkezelés: 50
Erő: 6
Irányítás: 60
Kitartás: 41
Gyorsaság: 43
Speciális képesség: 51
Páncél: 45

Keresés: 3
Észlelés: 3
Nyomkövetés: 2
Akrobatika: 2

Kristályírás: 100
Növénylátás: 100

Horgászat: Mester
Kertészet: Mester
Vadászat: Mester
Főzés: Mester
Italkészítés: Mester
Lovaglás: Mester


Shu és Timidus Kristályboltocskája
Shukaku
Shukaku
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 5959
Join date : 2013. Apr. 27.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi12695/10100AincradStars [event] 2yjvlht  (12695/10100)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Desdemona on Kedd Jún. 17 2014, 19:41

Teljesen megszűnt számomra külvilág. Magamon kívül még csak Aisut érzékeltem és az sem tűnt fel ,hogy a vele való viaskodás közben átváltottam a gondolatokról hangos beszédbe. Persze mikor rákiabáltam Aisura az meglepett mindkettőnket és valahol onnantól lehetett az, hogy teljesen megfeledkeztem magamról, de legfőképp arról, hogy nem a fogadói szobában vagyunk, hanem kint az utcán. A fogadóban nem lett volna gond, hogy hangosan beszélek Aisuhoz és nem gondolati úton, de azért kint az utcán ahol mások is hallhatják már másképp hat a dolog. Főleg úgy, hogy csak engem hallnak Aisut nem. Próbáltam a közönség előtt való megjelenésem rémképeit kiűzni a tudatomból és lehiggadni. De a gólem makacs ragaszkodása a dologhoz, nem hagyta ezt. Ebből az egész civódásból egy ismerős hang zökkentett ki. Hirtelen összerezzentem, majd egy kis ideig csak meglepetten néztem az illetőre. Tantalosz volt az. Bár számomra ez most lényegtelen volt ki is áll előttem csak is abban reménykedtem, hogy ezt az előbbi kis műsort amit Aisuval előadtunk nem látta és nem is hallotta. A pár másodperces meglepettség után hamar nyugalmat vettem magamra és egy enyhe mosoly is kiült az arcomra. Persze a kis gólem már ott volt fal ként közöttünk és próbálta a férfit biztos távolban tartani tőlem.
-Szép napot önnek is. Mi csak épp erre járunk egyet. Aisut érdekelte az, hogy mi ez a felhajtás errefelé és eljöttünk megnézni. És ön mi járatban van errefelé? Netán önt is ez a nagy készülődés vonzotta ide?
Kezdtem bele a beszélgetésbe. Bár ez Aisunka egy kicsit sem tetszett, de az illem ilyenkor ezt követeli meg. Még sem nézhetek át rajta mintha nem is lenne. Nem bízok meg benne és nem csak az indikátora miatt az Aisut zavarja inkább, engem az zavar, hogy nem igazán ismerem, így inkább távolságot tartok és csak követem az ilyenkor szokott sablonos beszélgetést és viselkedést. Nem először teszek ilyesmit, ezt a dolgot nagyon jól megtanultam és fejembe véstem még kint. Hisz az a nagy fényűzés amibe éltem csak egy látszati dolog volt és úgy is kellet kezelni, nem lehetett elhinni vagy komolyan venni sosem.

_________________
Színeim: #FF9999 #00FFFF
Szöveg|Beszéd|~Telepátia
Aisu, mikor csak Des és a petek hallják|Aisu, mikor mindenki hallja

AincradStars [event] 2014-05-18-650072


Desdemona
Desdemona
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 404
Join date : 2014. Jan. 17.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi10/1700AincradStars [event] 2yjvlht  (10/1700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Tantalosz on Kedd Jún. 17 2014, 22:47

Az a kimértség, az az üres udvariaskodás, az az elegancia. Bizony Desdemona kisasszony egy úri hölgy, ezt bárki megmondhatja. Ilyen etikettet és kimértséget nem tanítanak otthon, hacsak nem gazdag az illető,  mert ugye akkor mindenféle helyen kell alkalmazni ezt a rideg eleganciát, és a lehető legkisebb jelét mutatni bármiféle bizalmaskodásnak, vagy jóhiszeműségnek, és azt, hogy valaki tetszik... Talán ez az egyetlen olyan dolog, amit nyíltan ki lehet,  és ki is kell nyilvánítani a társaságban, hogy így két gazdag családból kiemelkedjen egy addigiaknál is gazdagabb. Legalábbis a fantasy írók műveiben így szokott lenni, hogy van egy hercegnő, akisszerelmes egy ifjú hercegbe, akivel a családjának érdeke a házasság, azonban mily szomorú,  a szerelmesek idilli életét megpecsételi egy nagy tragédia, ami átíveli az egész művet, és ezalatt a főhőseink semmi szín alatt nem adnák fel szerelmük, és a végén megérkezik a jól megérdemelt Happy End.
Ez azonban a valóság. Itt nincsenek hercegnők, nincsenek szőke lovagok fehét lovon, nincs veszedelmes bestia, vagy háború, esetleg családi viszály, és nincsenek szerelmesek sem. Csak emberek vannak. Persze, sokszor látni azt, hogy dúl a L'amour, de ezek csak afféle tini-szerelmek, semmi többek. Ha pedig mégis csak házasság lenne a vége,  akkor két lehetőségük maradt: 1-2 éven belül kosarat kap a férfi, vagy pedig idős korukig együtt maradnak,  több gyreket nemzenek, de a végére eltűnik minden szenvedély, ami miatt létrejött az egész. Akkor már csak az érdek hajtja őket, semmi más.
Most is valami hasonló a helyzet. Első találkozásunkkor megkedveltem Desdemona kisasszonyt, azonban most valahogy más az egész. Eltűntek a rózsaszín felhők,  és nem maradt más, csak egy harminc éves, lelmi csődtömeg lovag, egy idomárlány, akinek a modorához egy kissé illik a góleme fagyossága, és persze a góleme, aki jó testőrhöz hűen továbbra is védelmezi mindentől - talán még a széltől is - az úrnőjét. Ennyi maradt, semmi több.
~ Láss. Ne csak nézz a szemeddel, hanem láss is.~ idézem fel a fejemben régi harcművész oktatóm hangját. Igaza volt, Sensei. Látnom kell, mint akkir is. Ő gyönyörű volt, kedves és életvidám. Pont az én esetem. Nem is voltam annál boldogabb, mint mikor vele találkoztam... De azok az idők elmúltak.  Vége a mesének, felébredt a kisfiú,  és a zord valóság várta. Itt nincs olyan, hogy visszatérés a halálból. Nem létezik forrasztófű, sem Fiatalság Forrása. Ez a valóság,  a valóság pedig kegyetlen. De vajon ez azt jelenti,  hogy nekünk is ilyennek kell lennünk? Nem... -mondaná benem egy hang, de elnyomják. Mindenki azt kapja, amit megérdemel! Hogyha így viszonyulnak hozzád, akkor nem érdemelsz többet. De..  ez vajon igaz visszafelé is? Nem. Mindenki úgy viszonyul a másikhoz, ahogyan hozzá viszonyulnak. Akkor viszont... nekem is ilyen ridegnek kéne lennem? Nem... Ebből csak egy ördögi kör alakulna ki, ami senkinek sem kedvező. Valamelyikünknek kezdeményezni kell. De ki legyen az? Én? Vagy használjam a hölgyeké az elsőbbség szabályt? Az nevetséges lenne. Nem mindig a hölgyeké az elsőbbség, főleg nem csatákban. Akkir viszont én kezdeményezek.
- Igen hölgyem. Jómagam is fellépnék, hiszen zongorázni tudok, csak az a gond, hogy a zongora önmagában nem elég dinamikus. Hogyha lenne mellé egy énekesem, vagy egy másik hangszeres kísérőm... Kegyed talán játszik valamilyen hangszeren? Esetleg fellép ezen a rendezvényen? - kérdeztem egy barátságos mosollyal az arcomon. Úgy gondolim, ez kezdésnek nem rossz, de később azt hiszem, hogy majd többre is futja. Csak szépen sorban, a váratlan és túlzott kedvesség még a végén elijesztené, ami nem lenne jó. Szeretném megismetni jobban is, mert szerintem a zord külső lágy szívet takar.

/Ez most user szemszögéből hihetetlenül ijesztő volt. Nekem csak le kellett írnom, amit a kari gondolt. Fura. @.@/
Tantalosz
Tantalosz
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 125
Join date : 2014. Apr. 04.

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi291/300AincradStars [event] 2yjvlht  (291/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Meredith White on Csüt. Jún. 19 2014, 10:50

Artes band
Jun, Saya, Anatole Saito, Halász Alex, Esutel, Meredith White, Raven.
Jun hazudott, neki kellett volna a címet írnia >.>

3/7

A céh részt vett a közelgő eseményen és nem tudtam, hogy hogy is kellett volna reagálnom erre. Korábban alakulóban volt már az Artesband, az Artes céh oly csodás és hivatalos együttese, azonban köztudott volt az is, hogy én nem tartoztam a színpadi emberek közé. Mi a zenét illette, úgy a kinti világban rajongtam az elektromos hegedűért, hogy milyen hangokat is tudtak ki adni vele. Csodás volt, s bár az együttes stílusa ezt nem követelte meg, úgy ezért inkább a basszusgitárra esett a választásom. Nem mondtam sosem, hogy olyan mesterien pengettem volna a húrokat, de inkább, mint hogy egy trombitával léptem volna fel. És hát a dob mellől sem lett volna jó kitúrni a mi Alexünket. Tehát a zenekar. Jó volt, hogy a hátsó sorokban álltam, és hogy nem kellett énekelnem, mert bizony addig tartott volna a tagságom a céhben. Ezt hangoztattam is elégszer Anatnak.
Most a fellépést megelőző órákban, a szobámban a nagy tükör előtt gyakoroltam a mozdulatokat és az akkordokat. A headbangelés első számú művésze lettem! És a térden való becsúszás és pengetés is egész jól ment már. Hehe. Raven és Anat volt akiknek e mozdulatokat mutattam és akiktől kértem vélemények elsőnek. Anat őszinte volt velem mindig is, Raven pedig igazi rossz fiúnak tűnt, rocker alkatnak. Biztos járatos volt ebben!

A ruha kiválasztása viszont már nehézkes volt. Mutattak képeket, próbababákat, de nem igazán tudtam dönteni, és végül a saját – illetve Anat - készletéből is öltöztem fel inkább. Fekete balerina cipő és egy fekete cicanadrág volt rajtam, mely egész jól mutatott a vékony lábaimon és formássá is tette a fenekem. A felső egy kigombolt fehér ing volt Anat szekrényéből és alatta egy fekete melltartó. A hasfalam sosem volt szégyellni való és a többieket elnézve én is megengedtem magamnak egy kis merészséget. Egész menőnek éreztem így magam. Kemény lánynak a gitárral a kezemben. A hajammal nem foglalkoztam különösebben. Tetszettem magamnak.

Saya belépője.
- Hát ez irtó cuki! - nevettem csodálattal a hangomban olyan aranyos volt a kislány ott a hatalmas színpad legelején. A zenéje elején a kuncogása és hangja szeretni, ölelni való volt. Mint egy árva kislány látszatát mutatva, de természetesen ez nem volt egészen így, mert utána rögtön következtünk mi is. Esutel éneke és a fiúk zenéje. Más volt a kettő, nem tudtam hogy jó ötlet volt e ilyen különbségeket tenni a zenéink között, bár az tény volt, hogy így több nézővel is megszerethettük magunkat. Míg a fiúk Esutelt csodálhatták, mert ha lehetett valakit, akkor őt biztosan, addig a lányok pedig Anatékra csorgathatták a nyálukat. Sosem ismertem volna be, de Alexet is lehetett volna most a seski jelzővel illetni, de természetesen csak utánam.

Furcsa volt és szokatlan érzés kerített a hatalma alá. Természetesen már sok minden kiderült a tagjainkról időközben, de azt sosem gondoltam volna, hogy ilyen produkciókra is képesek voltak a többiek. Anat persze elég sok oldalú volt és ugye volt egy Anatos kiállása, talán ő lepett meg most a legkevésbé, de a többiek bőven túl teljesítettek az elvárásaimon. Alex éneke és hozzáállása. Hogy Esutel is a mikrofon elé mert állni és hogy Raven is bevállalta, hogy részt vesz ebben. Saya meg hát a kedvenc lányommá vált innentől! Nevetve gitároztam a többiek mögött, mert olyan jól eső érzés volt itt lenni velük.

_________________
Élet: 15; Fegyverkezelés: 27; Erő: 26; Kitartás: 11; Gyorsaság: 40; Speciális képesség: 20; Páncél: 67
Meredith White
Meredith White
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 192
Join date : 2012. Dec. 31.

Karakterlap
Szint: 13
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi791/800AincradStars [event] 2yjvlht  (791/800)
Céh: Jumpy Vigor

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Peter Worker on Szomb. Jún. 21 2014, 01:19

Bűvész és Hercegnő
Peter Worker és Yurihime
- Az idegen -

Egy show akkor jó, ha nézőként látod, s nem tudod, hogy mit hogyan is csinálnak benne. Vagy ha tudod is, akkor sem foglalkozol vele oly nagyon, hisz látvány látványt követ, s te csak csodálod az előadást. Egy jó bűvész ilyen volt. Egy táncos, vagy zenekar. Látod a hatalmas színpadot, a lángokat, a fényeket és te a nézők egyike hangyának tűnsz a méretek mellett. Egy vagy a nézők sokaságából, de nem bánod ezt, mert az előadás neked szól.
Most a színpad mellett állva féltem egy kicsit. Nem tudtam, hogy miért álltam itt, hisz hát nem voltam egy színpadi ember. Nem tudtam, hogy mit akartam mutatni és hogy kinek. Lenyűgözni ezernyi embert nem az én stílusom volt, nem tartozott a kötelességeim közé és szórakoztatni is csak pár embert tudtam, közeli ismerősöket. Persze kisgyerekként mindig is álmodoztam róla, hogy milyen is lett volna egy énekesnek lenni. Mikor előtted több ezer ember egyszerre csapná az égbe az öklét, vagy azt a számot amit te írtál, azt egyként énekelnék. Bár nem ilyen szintű előadásra készültem most, de akárhogy is, nem igazán éreztem késznek rá magam. Talán csak az segített, hogy nem voltam egyedül. Yuina kezét fogtam, míg vártam, hogy szólítsanak minket. Nem készültem hősi halált halni és hasonlóan drámai helyzet sem állt fenn most, de kellett a kézfogása, hogy biztonságban érezzem magam. Mellettem volt, ő is az előadás egy szereplője volt. Yuina és Peter előad. A gondolat is mókás és szórakoztató lehetett egyesek számára és számomra továbbra is értelmetlennek tűnt ez. Miért csináljuk ezt?

A Young Justice kertjében Lea volt előttem és egy lassú és halk zene szólt az egyik fa tövében, mely megadta a ritmust. Egy kéttő, egy kéttő. Majd arra kért, hogy fogjam meg a derekát, hisz táncolni tanított.
- Gyerünk már, ez csak egy derék. - szólt és tartva a kezét lépett közelebb hozzám – Yuinával is ilyen távolságtartó vagy? Szegény lány. - csóválta megjátszva a fejét.
- Oké – oké.
Kicsit kényelmetlen volt ez a számomra, az ilyesfajta közelsége, de nem volt mit tenni, hisz erről szólt a tánc. Egy lányról és egy fiúról. Ezt meg kellett tanulnom. Nem is a mozdulatokat, nem is a lépéseket, talán igazából nem is tanulnom, hanem csak szoknom, hogy a tenyerem miként is fed le egy csípőt, vagy épp a tenyerem miként is fedi le a másik tenyerét. Lehetett szégyellni, vagy sem, de szokatlan volt ez még a számomra.


A színpad egyik sarkában egy fagytér kristályt törtem, mely jégbe borította így az egész színpadot. Önmagában talán ez nem is lett volna nagy szám, de a színpad sajátossága volt, hogy különösképp tudott a fényekkel játszani. Kék fény ragyogta be a színpadot, s ez a kék fény csillogott tovább a jégen. Káprázatos fényjátékot sikerült alkotni egyetlen apró cselekedettel is.
A zene szó elindult, s lágy, kellemes hang visszhangzott az éterben, mely leginkább egy felhúzós gyermekjáték zenéjére emlékeztetett. Megnyugtató volt, s hogy Yuina is megindult mellőlem, úgy egy pár lépéssel lemaradva követtem én is őt. A táncunknak volt egy története.
Yuina szinte suhant a jégen, egyszerű mozdulatait nem törte meg semmi sem. Árva lányként lépdelt, s én játszottam a maszkos idegent, ki követte őt titkon. A mozdulataink nem voltak bonyolultak, hisz nem voltunk táncmesterek, s azt sem lehetett feledni, hogy jég volt a talpaink alatt. Yuina ritmusra lépett, táncolt egyedül, s kerültem váratlan én is mögé. Úgy mozdultam ahogy ő, s ha fordult fordultam vele. Bár igazából tudta, hogy ott voltam mögötte, ezt nem szabadott megmutatni a nézői seregek. A történet így kezdődött.
A képességemhez fordulva egyszerű madarakat idéztem, melyek folyamatosan bukkantak fel Yuina mellől, ki csodálattal nézte őket, s nézett ártatlanul körbe, hogy ezek honnan is jöhettek. Ekkor vett észre engem, s megjátszva ijedten lépett hátra tőlem. Egy szép sötét frakk volt rajtam, csokornyakkendő, s az ingem is a buggyosabb fajta volt. Régen élt előkelő emberek viselhettek ilyet. Hogy ő meglátott, úgy lassan mozdultam, s emeltem le az arcomról a fehér maszkot megmutatva így, hogy nem vagyok rossz ember, hogy nem kell félnie tőlem. Léptem egyet felé, ő hátrébb lépett eggyel. Léptem még egyet, s már nem lépett el tőlem. A kezeinket emeltük. Az enyémről levettem a kesztyűmet, majd úgy érintettem meg az övét. Mosolygott, s kezdtünk el táncolni immáron együtt, egymással és amennyire a tudásunk és a tánc enegedte, úgy szenvedélyesen. A derekára tettem a kezem, s vezettem őt ahogy kellett, ahogy tanították nekem.
A szemek a szemekbe néztek, egy ideig nem tekintettünk félre. Ugyanakkor a történet igényelte a folytatást. A lépéseim egyre nehezebbé váltak, s talpammal a jeget törtem a lábam alatt. Egy fordulónál nem tudtam Yuina után fordulni, a lábam lecövekelt, megfagyott. A képességem bár nem ezt a célt szolgálta, de mégis ügyesen lehetett használni most. Miközben a jégpáncél folyamatosan borította be a testemet, úgy Yuina tánca is félbe és félbe maradt. A lány félt, a szemei csillogtak én pedig segítség kérően nyúltam utána. Persze tudtam volna mozogni, de ezt az ártatlan nézőknek nem kellett tudniuk. A lány sírt, hogy az idegen szerelme nem mozdult többé. A történet szomorú, drámai, de még nem ért véget. A történet búcsúcsókkal zárult, búcsúzott a lány a fiútól, s mint ahogy ilyenkor szokás volt, úgy életre kelt a hős, lekerült rólam a páncél.


_________________
Élet: 41; Fegyverkezelés: 52; Erő: 14; Irányítás: 21; Kitartás: 45; Gyorsaság: 37; Speciális képesség: 12; Páncél: 60
Keresés: 1; Akrobatika: 1 Súlyemelés: 1 Nyomkövetés: 3
Kertészkedés: Gyakorló szint; Lovaglás: Mester szint; Bűvészkedés: Haladó szint; Vadászat: Gyakorló szint

AincradStars [event] 296ogeu
Peter Worker
Peter Worker
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 1008
Join date : 2012. Sep. 28.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 26
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi2601/2700AincradStars [event] 2yjvlht  (2601/2700)
Céh: Young Justice

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Desdemona on Szomb. Jún. 21 2014, 22:19

Aisu szúrós és ellenséges tekintettel figyelte Tantaloszt, jómagam pedig tartottam a távolságot és igyekeztem fenntartani a helyzet aktualitásával magamra vett álarcot. De az a enyhe alig észrevehető mosoly is eltűnt az arcomról, mikor hallgattam a férfi beszédét és végül a kérdései, mint egy precíz pontossággal és jó erővel kilőtt nyílvessző tör volna át egy pajzson mely mögött a megfelelő helyen találja el az ellenfelét, mely ez esetben az aktuális álarcom volt. Bár lehet ez nem volt szándékos, de még is a kérdések hallatán egyszerűen összerezzentem kissé és döbbenten néztem a férfira. Meglehet hallotta az előbbi beszélgetésem Aisuhoz és lehet csak is pusztán udvariasságból nem említette meg. Talán az Aisuvla való veszekedésem miatt jött most ide, hogy rákérdezzen a társulásra. De még is mire fel? Ugyanannyira ismer ő engem, mint én őt, sőt Aisu első perctől kezdve képes lenne darabokra tépni egy rossz levegő vételért is. Akkor még is miért? Bár lehet csak véletlen ez a dolog, de ez semmit sem változtat azon, hogy nem áll szándékomban részt venni ezen a tehetségkutatón. Kissé zavartan kezdtem bele a válaszadásba.
-Tudja. Nekem nem áll szándékomban ind-…
~Tud hegedülni és nagyon szépen énekel, nekem esténként sokat szokott énekelni. Hegedülni pedig csak néha hallottam, de azt is szépen tud.
Vágott a szavamba Aisu, még mindig készenlétben van és falként állt köztem és Tantalosz között. De még is közvetlen és egész kedves hangon szólt a férfihoz. Még zavartabb lettem és még épp hogy hallható hangon fejeztem be az előbbi mondatom.
-ulni a rendezvényen…
Teljesen meglepve pillogtam Aisura. Egyszerűen nem tudtam kitalálni, hogy most épp mi juthatott az eszébe. Megpróbálná kihasználni a helyzete és úgy rendezni, hogy végül  a derekam beadva még is induljak.
~Indulni fog! Mert én rábeszélem majd. De veled biztos nem fog társulni! Azt nem engedem. Csak szólok mielőtt elbíznád magad.
Valahol itt jöttem rá. Aisu egyedül nem tud rávenni, de ha akad mellé valaki aki még rátesz egy lapáttal a dolgokra, akkor rátud venni. Ezzel tisztában van és ki is használja. De, ha még rá is vesz a dologra, egyedül biztos, hogy nem állok színpadra. Viszont, most kaptam egy partner felkérést, ha elfogadom akkor visszatudnék vágni Aisunak valamelyest. A makacssága miatt kell tűrnie majd, amit meg nem szeret. A kis gólemet kifejezetten zavarja, ha valami nem úgy jön össze ahogy kigondolta és ezt tudván most nem is restellem kihasználni. Ezt még megfogom bánni, de nem visszakozom, inkább bele megyek a játékba csak nem egészen úgy, ahogy azt Aisu kigondolta. Végül magamhoz térve sóhajtottam egy nagyot és ismét megszólaltam a pár perces csendem után.
-Aisu megint hajthatatlan. Úgy tűnik nincs más választásom, mint indulni a rendezvényen. De sose álltam még közönség előtt és már a gondolattól is rosszul vagyok, tehát éneklésről szó sem lehet nem tudnék egy hangot sem kipréselni magamból a színpadon. De hegedű kíséretet, megpróbálhatok adni a zongora mellé. Persze, ha tényleg szándékában áll társulni egy ilyen szerencsétlen valakivel mint az én személyem.
Zavaromban néztem minden fele és igyekeztem Tantalosz tekintetét elkerülni ez az egész helyzet meglepő és zavarba ejtő. A gólem nem tudott mit reagálni. Örült annak, hogy indulni fogok majd, csak a választott partneremmel van baja. De, hát részben emiatt is mentem bele az egészbe, hogy kicsit kötekedjek Aisuval. Eddig sose vágtam vissza neki vagy szidtam volna meg ás hát valamit valamiért. Annak, hogy fellépjek az a ára, hogy elviselje és tűrje Tantalosz közelségét, akármennyire nem tetszik neki. De kissé gyerekes ez a gondolkodásom most. Azért társulni valaki olyannal akiben nem igazán bízok, hogy kötekedjek Aisuval kicsit. Remélem minden lemegy majd gond nélkül.

_________________
Színeim: #FF9999 #00FFFF
Szöveg|Beszéd|~Telepátia
Aisu, mikor csak Des és a petek hallják|Aisu, mikor mindenki hallja

AincradStars [event] 2014-05-18-650072


Desdemona
Desdemona
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 404
Join date : 2014. Jan. 17.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi10/1700AincradStars [event] 2yjvlht  (10/1700)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Tantalosz on Vas. Jún. 22 2014, 14:29

A beszélgetés olyan mederbe kanyarodott, amire számítani sem mertem. Desdemona kisasszony először ellenkezettt... Aztán egyszer csak Aisu úgy gondolta, hogy a gazdival ellenkezik, és azt mondja, hogy indulni fog, ami meglepett.
Aisu valahogy mindig annak a típusnak tűnt, aki nem hagyná, hogy Desdemona akárkivel is összeállna, most pedig mégis...
Rá kellett jönnöm,  hogy nem is hagyja, mert után egyből mondta, hogy velem bizony össze nem állhat az ő szerett gazdája... Ennyit arról,  hogy elbízhatnám magam. Közben Desdemona kisasszony arcát is fürkésztem, de ő csendben volt. Úgy tűnik,  hogy a kis gólem őt is megdöbbentette. Esetleg éppen gondolkozik valamin? Nem tudom.  Sajnos nem nagyon ismerem Desdemonát, mint ahogyan a legtöbb játékost sem, akik itt vannak bent. És ennek én vagyok az egyik oka. Hacsak egy kicsit is elhagynám ezt a rideg hozzáállást, és lebontanám a falakat, amiket magam köré emeltem... De legalább annak örülök,  hogy ezen a falon van már egy ajtó is, amivel az egyetlen probléma,  hogy van rajta zár, és csak egy embernek van hozzá kulcsa... De lesz az több is, nem szabad feladni! Ha feladod, vesztettél. - mondta régebben a mesterem. Tehát annyi a dolgom, hogy ne adjam fel, és minden sikerülhet.
Hacsak nem jön közbe a kettes számú probléma: a másik személy nem akarja az ismeretséget. Hiszen minden két emberen áll, vagy bukik. Ha egyik nem akarja, a másik hiába erőlteti. Hiába adja a kalapácsot, vagy a vésőt, ha nem hajlandó hozzányúlni a falhoz. Viszont remélem, Desdemona majd elfogadja, és viszonozza a lépést. Mondjuk már az eddigiek is megdöbbentőek voltak számomra. Kedvesebb voltam, és egyből ekkora változás történt. Mondjuk ez volt Miu-val is, de ő valahogyan más. Nem tudnám megmagyarázni,  de vele sokkal jobban elvagyok, mint Desdemonával, de ennek minden bizonnyal a hozzáállásuk is besegít.
Desdemona monológját bólogatva hallgattam végig, karba tett kézzel és komoly ábrázattal.
- Ez rendben is van, senki nem kényszeríti az éneklésre, a zongora mellé pedig szívesen fogadom a hegedűt. Az utolsó kijelentés viszont teljesen abszurd. - csóváltam a fejem. - Egyáltalán nem vagy szerencsétlen, inkább én vagyok a szerencsés, hogy ilyen társat találtam magam mellé. - mondtam. Egy kicsit pedig meglepődtem... A végén már letegeztem Desdemonát! Pedig ilyet egy hölgyemény beleegyezése nélkül nem illik... Most viszont már nincs mit tenni... Ez visszafordíthatatlan, mint ahogyan az is, hogy most már egy csapat vagyunk. Majd meglátjuk, hogy mi lesz ebből.
Tantalosz
Tantalosz
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 125
Join date : 2014. Apr. 04.

Karakterlap
Szint: 6
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi291/300AincradStars [event] 2yjvlht  (291/300)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by RenAi on Vas. Jún. 22 2014, 21:19

Miciko - A kezdet.


- Tehetség kutató?... – Nézek le petemre kissé értetlen arckifejezéssel.
- És nekem miért is kéne résztvennem rajta? Jobban járnék hacsak nézőként mennék, és szavaznék a többiekre… amúgy sem értem miért is kellene, sőt hogy mivel is nevezhetnék… - Kezdtem el tanakodni, bár meggyőzve nem voltam, nem tudom… nem érzem úgy mint akit színpadra teremtettek, bár tény hogy ha jól csinálok valamit akkor szeretem produkálni magam… de valahogy…
- Értékes jutalmakat kap a győztes… és ahhoz nem kell mást csak lenyűgöznöd a többieket, amit tudtommal a szépségversenyen is képes voltál megtenni… - Magyarázta… igazán nem értettem miért erősködik ennyire, de a szépségversenyt élveztem, azt a sok ruhát és a többiek társaságát. Nagyszerű volt ott a hangulat… A szórólapot nézegetve, a jutalom része meggyőzött hogy egy esélyt adni kéne neki. Rég kincs vadászkodtam már, manapság eléggé ellustultam… ideje lesz össze kapni magam… de akkor sem értettem hogy Kyubei miért is akarja ennyire ezt az eventet… Viszont nem faggatom, van egy olyan érzésem hogy jobban járok…

Nem tudtam mit is tegyek… vagyis inkább hogy mivel is lépjek fel… mivel rukkoljak elő és nyűgözzem le a többieket… gyakoroltam az éneklést, de rájöttem hogy nem vagyok rossz benne de kevés ahhoz hogy azzal induljak, főleg hogy gyanítom hogy lesznek akik ebben a körben neveznek majd… a főtéren sétálgattam kilépve az egyik kedvenc fagyizómból, és egy furcsa lányt pillantottam meg, sok mindenkit kérdezgetett hogy tud-e zongorázni, és amint láttam ő is rápörgött erre a tehetségkutató eventre. Elmosolyodtam rajta, de csak kedvesen, tetszett hogy nem adta fel, ugyanakkor mindazok akik csak szó nélkül vagy egy fejingatással lerázták… haragudtam rájuk… Ha nem is szeretnének, de illett volna rendesen kifejteni miért is nem akarnak fellépni vagy hogy nem tudnak zongorázni… Majd leesett. Zongora! Csaptam össze a kezem örömömbe, majd oda síettem a lányhoz.
- Bocsánat. – Szólítottam meg.
- Hallottam hogy zongoristát keresel… - Kezdtem el a mondatot, kissé zavarba jőve.
- Én szívesen társulok melléd ha gondolod. – Folytattam.
- Ümm…RenAi a nevem. – Hajoltam meg előtte ahogy azt illik.
- De nyugottan hívhatsz csak Ai-nak… mindenki így hív. – Mutatkoztam be illedelmesen, majd megvártam hogy ő is megtegye.
- Örvendek… Én is szeretnék indulni a ki mit tudon, de nem igen tudtam hogy mivel is tehetném meg ezt… mindeddig. Szerintem hallgassuk meg egymást… - tanácsoltam.
- Egyébként… énekelsz vagy milyen hangszeren játszol? – Tettem fel a kérdést, bár lehet említette a többieknek de azt nem hallottam, viszont meg kell ismernünk egymást, sőt… rövid időn belül össze is kell szoknunk a hangszereinkkel… ami talán a legnehezebb feladat… arról nem is beszélve hogy rég zongoráztam már, talán be is rozsdásodtam picit.

_________________
Információk a karakteremről:


✿ Pontok✿ Képességeim, jártasságaim✿ Felszerelésem ✿ Inventorym |✿ Előtöri ✿ Érdekességek✿ Ozi féle Karakterlap✿ Ozi-féle Leltár✿ SAO Hivatalos karakterlap


Beszédszinem: orange/ff9933; Gondolat szín: eac117; Háttér/Kyubei(dőlt) színe:ffeec0
RenAi
RenAi
Lovag
Lovag

Hozzászólások száma : 1872
Join date : 2012. Aug. 26.
Age : 29

Karakterlap
Szint: 42
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi6908/7300AincradStars [event] 2yjvlht  (6908/7300)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése http://salume.gportal.hu , nostalehun.gportal.hu

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Yurihime on Pént. Jún. 27 2014, 14:30

Bűvész és Hercegnő
Peter Worker és Yurihime
- Az idegen -


Istenkém, mibe keveredtem? ^.^" Nehezen tudtam összpontosítani, annyi minden elterelte a figyelmemet! Mindenfelé a feladatukat ellátó személyzet futkározott, izgatott fellépők próbálták el az utolsó, kritikus pontjaikat az előadásaiknak a kulisszák mögött, a színpad felől pedig tompa hangorkán borzolta kedélyeimet. Mi viszont csak álltunk és vártunk. Egymás kezét fogva. Peter-samára vetettem pillantásom, éreztem rajta is, hogy tart attól, ami odakint vár ránk. Megszorítottam a kezét hát, hogy biztosítsam róla, itt vagyok mellette. Nem mintha képes lettem volna bármi hasznosra is, ez volt az egyetlen dolog, amit tehettem. Egy apróság. Ám ha ez elég, akkor máris boldogabbá válok.
Ha valaki ránk nézett, teljesen egyértelmű volt, hogy egyikőnk sem illett ide. Nem hogy egyenként, de még együtt sem. Öltözetünk is elütött a többiekétől, nem volt se divatos, sem pedig sokat mutató. Egyszerű volt, elegáns és szemet gyönyörködtető. Az előadásunk is ezeket a jelzőket szerette volna magáénak tudni. Bizonytalan voltam, hogy vajon meg tudjuk-e ragadni a nézők figyelmét, akik másfajta produkciókat láthattak eddig. Ám voltaképpen azt hiszem nem is emiatt vállalkoztunk arra, hogy fellépjünk ezen az eseményen, hiszen a művészet önkifejezés volt nagy részben.
Becsuktam a szemem és elcsendesítettem az elmém, igyekeztem kizárni belőle minden zavaró körülményt. Próbáltam visszagondolni azokra az órákra, amiket Peter-samával töltöttem, miközben készültünk és próbáltunk. A kezdeti esetlenségre, míg megtanultam járni és táncolni a jégen. A zavarba jövetelekre, amit a közelsége jelentett számomra. Az első lenyűgöző pillanatokra, amit a varázslatai váltottak ki belőlem. A lassú, de biztos haladásra, a közös örömre, amikor először sikerült esés, vagy baki nélkül végigcsinálni. Félreértés ne essék, nem terveztük meg minden pillanatát a darabnak, egy jó része rögtönzés volt. Így szabadítottuk meg magunkat egy béklyótól, mely természetünkből adódóan talán elronthatta volna a hatást, melyet láttatni kívántunk. Így azonban szabadok voltunk.
Lágy muzsika, egy zenedoboz dallama hangzott fel, és előttem sebesen terjedt el a színpadon a jeges felszín. Sóhajtottam egyet, Peter-samára mosolyogtam, és ráléptem a csúszós talajra. Megtettem hát az első lépést, melyet megannyi követett. Apró, óvatos léptek, melyekkel kitáncoltam a színpad közepére. Igyekeztem nem odafigyelni, hogy mennyien néznek, szerencsére a lámpák fényén nehéz volt átlátni. Félő volt, ha meglátnám a tömeget, talán még a színpad szélére se merészkednék ki, ám így képes voltam úgy tenni, mintha még mindig egymagunk lennénk, és legfeljebb Lea-sama vigyázó szeme felügyelné a próbánkat. A parányi, fürge szaporázást hosszú léptek követték, forogtam és pörögtem, engedve hófehér ruhámnak, hadd repkedjen körülöttem. Arcomon széles, örömteli mosoly játszott, mely aztán végül lehervadt. Megálltam, és felnéztem az "égre", kezemet pedig a szívem fölé tettem, magányosan. Aztán éreztem, hogy Peter-sama mögém lép, és eszembe jutott, hogy mostantól óvatosabban kell forognom, hogy ő is követni tudja, amit teszek. Érkeztek madarak, jégszárnyaikon reppentek el mellettem, s én kinyújtottam kezemet, hátha karomon, vagy ujjaimon találnak pihenőhelyet. Kíváncsian kémleltem körbe, hogy honnan jöhettek ezek a gyönyörű teremtmények. Ekkor vettem észre a maszkos alakot, ki mögöttem rejtőzött, s léptem hátra félénken, megilletődötten. Majdnem elcsúsztam, de megtartottam az egyensúlyom, és talán még valóságosabbá is tette ijedelmemet a pillanatnyi megingás.
A történet egyszerű volt, és éppen emiatt szavak nélkül is könnyen megérthető. Néhány mozdulat elég volt ahhoz, hogy kifejezzük, amit szerettünk volna. Egy fiú és egy lány históriája, kik ismeretlenül találkoztak, ám fokozatosan egymásra találtak. A maszk lehullott, a távolság eltűnt közülünk, magányunk pedig véget ért. Táncba fúlt játékunk, közös, szívmelengető táncba. Halvány pír kúszott még mindig az arcomra, hogy éreztem kezét derekamon nyugodni, és lépdeltem, követve a ritmust, melyet a zene és az immár cseppet sem idegen férfiú diktált. Az ütemek azonban ki-kimaradoztak, és úgy változott megnyugvásom fokozatosan rémületté. Ahogy testét elborította a jég, úgy szakadtunk el egymástól, s nyúltunk ki egymás felé kétségbeesetten. Beleéltem magam a történésekbe, szemeimbe valódi könnyek gyűltek, s kezdtem némán sírni jégszoborrá vált kedvesem mellett. Eljött a búcsú ideje, szerepem pedig itt vált különösen nehézzé. Ő már csókolt meg engem, és én szégyelltem, hogy egy színdarab tudott csak rávenni arra, hogy én is megtegyem, azonban rettenetesen zavarba hozott a csók gondolata újra, és újra, és újra. Most is, félénk és bátortalan voltam, ám végül rászántam magam, és egyben meg is rezzentem, hogy Peter-sama megmozdult. Pedig nem egyszer játszottuk már el ezt a jelenetet. Ám most, hogy véget ért játékunk, és felhangzott a taps a nézőtérről, egyszerre csak megrohant a gondolat, hogy mégis hány ember nézhette azt, amit az imént tettem. Arcom vörösbe öltözött, és én hanyatt-homlok menekültem a színpadról szégyenemben.
Yurihime
Yurihime
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 626
Join date : 2012. Dec. 12.
Age : 27

Karakterlap
Szint: 20
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi10/1500AincradStars [event] 2yjvlht  (10/1500)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Saya on Pént. Jún. 27 2014, 19:05

Artes band
Jun, Saya, Anatole Saito, Halász Alex, Esutel, Meredith White, Raven.
Nemis, mert a Mer-nek kellett volna ˇ^ˇ  Najó, nem is... majd az Anatnak Razz


-De hát nem arról volt szó, hogy én csak kabala vagyok? pale  
~Most mit izgulsz? Tudsz énekelni, ez a lényeg. Szépen kiállsz és kész is vagy.~
Duzzogok a tükör előtt, bár ezt én nem látom, mert csak a Hugi értetlen arckifejezése néz vissza rám. Persze ezt másik nem látják, ami jó is, mert pont jön be a néni, aki megcsinálja a hajat meg a ruhát, hogy kezelésbe vegyen. Ő nem látja a vöröslő szemeket és azt a furcsa bőrt, mint ami a Huginak van. Ő amúgy vet még rám egy utolsó gúnyos vigyort, aztán lemerül az agyam mélyére, hogy onnan kacagjon tovább nagyokat a zavaromon ._.;
A néni amúgy nagyon kedves, már megcsinálta az Alexet, az Esut, a Mert, mindenkit, csak én vagyok hátra, mert én afféle utolsó pillanatban toppantam, vagy ilyesmi. Jó'vanna, én félek, mert ilyen nagy közönség előtt ilyen nagy színpadon még sosem énekeltem .-. A többiek mind olyan magabiztosnak tűnnek, legalábbis nekem, de hát ők már mind felnőttek, én meg olyan picike vagyok D:
Ruhában sem tudok dönteni, mert én sosem tudtam, de aztán a néni, miután kértem rá, végül kiszed valamit és segít felöltözni. Én nem vagyok olyan csilli-villi mint a többiek, viszont legalább nem ütök el a stílustól, hiszen én folyton fehérben vagyok, ha tehetem. Most hasonlót kaptam, csak feketében, ezüstös szalagocskával a nyakamnál, és hosszú ujjú meg libeg a szoknya *.* Csak a szoknya az izé... elég rövidke. Mert minden rövid, amiből kivillan a bugyi szerintem, pedig azt illetlenség mutogatni >,< Viszont erre meg kaptam fekete harisnyát \o/
A végeredmény az végül ilyen lett, már persze a szárnyakat meg a pisztolyt leszámítva, mert én nem vagyok angyal. Az egy másik játék >.>
Már mindenki kész volt, mire elkészültem, de mosolyogtak, meg az Anat megnyugtatott, hogy még időben vagyunk. Ami jó, mert hogy én voltam az első, egy rövidke dallal, de mégis csak első, szóval... szóval nagyon izgulok ._.
Miután fel lettünk konferálva, kiállok, és mosolyogva végül belekezdek. Valahogyan végül sikerül, és egész szépen el tudom indítani a többieket, így nagyon büszke vagyok magamra, mikor a dal befejeztével félre vonulok, mert hangszeren már nem tudok játszani, a többiben nem tudok segíteni nekik. Oldalról nézem végig a másik két dalt, ami belefér az időben, végig tapsikolva a végén és nagyokat vigyorogva.
A fiúk nagyon cukik, ahogy előadják a maguk részét, valami Noragami sorozatból van, vagy ilyesmi, én nem ismerem, mondjuk azt se, amit én énekeltem. Főleg az Anatot figyelem, de az Alex is kitesz magáért, szerintem vele is az történik, ami általában velem szokott, hogy belemerül a zenébe és csak csinálja, csinálja, ahogy érzi. Asszem a Michael Jackson volt olyan, hogy azt csinálta a színpadon, ami épp jött neki érzésre, és nagyon be is futott még régen. Az Anat is hasonló, bár ő sokkal tisztábban van azzal, hogy hol lehet, én legalábbis így látom, de tényleg, nem szabad bármit is az én megfigyelő képességemre bízni, mert azt becsapós ^^;
Ja, meg a Mer-chan fellépése után én szerintem meg fogom tőle kérdezni, hogy nehéz-e hangszeren játszani, mert valamit meg akarok tanulni *.*
Aztán jött az Esu-chan, ismerős volt a dal, de azt nem tudom, honnan, mindenesetre gyönyörű volt. Nem olyan kis pattogós, mint én voltam, hanem nyugtatóbb, de végülis levezetésnek teljesen tökéletes volt. :3 Az arcán láttam, én legalábbis úgy láttam, hogy nagyon élvezte az éneklést, pedig nagyon-nagyon izgatott volt a fellépés előtt, talán jobban is, mint én, mert míg én hangosan zizegtem, ő halkan tette ugyanezt.
Annak ellenére, hogy én is tag vagyok, még én is megtapsoltam magunkat, miután végeztünk \o/
Jöhet a következő o/ Vagyis hopp, pillanat, nekem még szaladnom kell. Mert fogok még énekelni, csak már nem bandástul, hanem egyedül. <.<
Saya
Saya
Íjász
Íjász

Hozzászólások száma : 735
Join date : 2013. May. 17.
Age : 16
Tartózkodási hely : Limen o/

Karakterlap
Szint: 32
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi3807/4100AincradStars [event] 2yjvlht  (3807/4100)
Céh: Artes

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Jún. 27 2014, 22:38

Artes band
Jun, Saya, Anatole, Alex, Esutel, Meredith, Raven
A produkció címét természetesen majd csak a legvégén áruljuk el Razz


- Aztakutyafáját! - füttyentek elismerően, amikor meglátom a színpadot, olyan hatalmas, hogy az első gondolatom az, mégis hogyan tudom én majd ezt egymagam betölteni a szóló produkcióm alatt. Le a kalappal a rendezők előtt, igazán kitettek magukért. Mintha nem is Aincradban lennénk, hanem egy igazi show műsorban. Ebben a percben olyan érzés fog el, amiért még bizonyára haragudni fogok magamra: hálás vagyok Kayabának, hogy hagyott létrehozni egy ilyen eseményt. Annyira nem is lehet rossz arc az olyannyira gyűlölt adminunk. Lehet, hogy mindez csak kárpótlás a viadalt után, mindenesetre jót fog tenni mindannyiunknak ez a kis szórakozás és kikapcsolódás a sok harc után. Persze az is lehet, hogy Kayaba az ilyen eseményekkel próbál minket maradásra ösztönözni és ilyen körmönfont módon akar minket eltéríteni a fronttól, de a csudába is, működik neki és csöppet sem bánjuk. Na de koncentráljunk most már a fellépésre.
Ha látok ismerősöket odaintek nekik, ha közelebb érünk egymásnak, akkor szívélyesen üdvözlöm is őket és sok szerencsét kívánok nekik. Nem feltétlenül versenyként tekintek erre az egész fellépősdire, de természetesen szeretném megnyerni. Cool Van bennem egy egészséges izgalom, de az eljátszandó számokat már úgy begyakoroltuk, hogy nincs okom aggodalomra. Összességében hatalmas büszkeséget érzek, hogy egy ekkora színpadon léphetek fel. A valóságban sokkal komolyabban gondoltam a zenélést, mint idebent, mégis itt adatott meg, hogy valóban tömegek előtt játszhassak ilyen fenomenális dizájnban.

- Persze, hogy jó lesz Al, a csajok megvesznek majd érted! - próbálom biztatni a fiút a vállát veregetve és esküszöm, még nekem is elakad a lélegzetem egy pillanatra, ahogy végigmérem. Ha ez nem visz be minket a döntőbe, akkor semmi. Én még nem szándékozom kivillantani a hasam, de azért lényegesen lengébbre veszem, mint ahogy szoktam. Már csak Junt várom, hogy belibbenjen és végigtapizon bennünket hentai Aztán tekintem a felkonferáló nőcire terelődik és leplezetlenül legeltetem egy kicsit a szemem. Szinte azon nyomban érkezik a kupán vágás és a rosszalló tekintet Meredithtől és el is szégyellem magam. Tekintetem ezután Timidusék produkciójára terelődik, s a lélegzetem csak most áll el igazán. Bámulatos produkcióval rukkol elő a sárkány és a főnix! Egy ilyen előadás után következni és azt lekörözni nem lesz egyszerű, de bízom a csapatomban, mint mindig. A nőci felkonferál bennünket, én pedig nagy slunggal vonulnék is ki... hacsak nem akadna be a lábam egy kábelbe. Zajos fogadtatásban részesülhetnek mindjárt a nézők, mert kis híján lerántom az egyik hangfalat a helyéről. Ennyire rám ragadt volna Esu izgatottsága? A fenét, csak megint figyelmetlen bohóc vagyok Razz Mielőtt azonban a színpadra vonulnának a többiek, még utoljára megdicsérem mindenki küllemét és intézek feléjük pár lelkesítő szót. Még egy nagy közös céhölelés aztán banzaiiiii! Utoljára hátrasimítom a hajamat, majd fellépek az óriási színpadra az őrületes nézősereg elé, s a szívem pár pillanatra elfelejt dobogni. Nem hagyok azonban időt magamnak a hüledezésre, rögtön elmarkolom az egyik mikrofont és köszöntöm a nézőket.


AincradStars [event] 2woybo9

Üdvözlünk mindenkit ezen a fantasztikus estén! Mi vagyunk az Artes Band és jó szórakozást kívánunk az estéhez!


Összekacsintok Alexanderrel és már adja is az alapütemet. Úgy tűnhet, hogy látványosan rákezdünk és letépjük a nézők arcát, azonban ez mégsem történik meg. Sayara, a mi tüneményes kislányunk kezd bele egy rendkívül aranyos dalba.




A többiek önfeledt jókedve rám is átragadt, s úgy pengettem a húrokat, mintha csak otthon lennénk a próbatermünkben: nem vagyok sem feszélyezett, sem maximalista, egyszerűen csak élvezem a közös játékot. Aztán ahogy véget ér az intró, jöhet is az az arcletépés. Az egy dolog, hogy gitáros létemre énekelek, odakint is én voltam az énekese a bandánknak, de azzal villogni, hogy a dobosunknak nem csak kocka hasa van, de még énekelni is tud, na ezt csinálja utánunk bárki is Cool


Egymás után énekeljük a sorokat a szöszivel, mintha felelgetnénk egymásnak, a refrént pedig közösen énekli mindenki. Jun közben aktiválja az extra kristályokat, s a szárazjég adta füstben még menőbb a produkció. Amikor a gitárszóló részhez érek és Meredith vad dallamokat csal ki a basszusgitárjából, úgy közeledek felé, mintha párbajra hívnám. Aztán ahogy halkabban folytatja Alex, a küzdelem helyett az egész jelenet átmegy egyfajta udvarlási szeánszba, csakhogy én nem a tollaimmal páváskodok, hanem a gitár riffjeimmel. A tekerősebb, pörgősebb részhez már visszaérek a mikrofonhoz, de előtte még lopok egy puszit Juntúl.


Ez az Ainrad! Hangosabban! Élénkebben!


Valósággal fürdök a népszerűségben, s a kezemet többször a magasba emelve próbálom ösztönözni a közönséget, hogy indítsanak mexikói hullámot. Az rettentő menőn tud kinézni. Ahogy azonban csillapodik a jónép és a szívverésem is, felkonferálom az utolsó dalunkat.


Sss... egy kis csöndet kérnék, kis csöndet! Most pedig fogadjátok szeretettel ennek az elragadó hölgynek a dalát!


Esu következett, így intek a díszletmunkásnak, hogy az előre bekészített extra fényeket egyetlen személyre fókuszálják, Juntól pedig kérek még pár plusz füst kristályt. Az atmoszféra fenomenális, így bólintok Esunak, hogy lelket öntsek belé, Sayanak pedig, hogy bátran vokálozzon mellé. Ez a dal Raven nagy debütje is, hiszen a zongorának itt kifejezetten fontos szerepe van, s anélkül aligha lenne ennyire hatásos ez a szám. Szurkoltam a két szöszinek, hogy ki tudják zárni a tömeget és legalább olyan szívbemarkolóan adják elő, mint otthon.


Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi10/5000AincradStars [event] 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Anatole Saito on Pént. Jún. 27 2014, 23:29

Előadó: Anatole Saito
Produkció címe: Dancing shoes

AincradStars [event] 16gfj4g
A Arteses közös produkciónk után van jócskán időm szusszanni, s el is kell, mivel rendesen felpörögtem. Örömmel nézem végig a többiek produkcióját is, akadnak igazán jók és még jobbak is. Rendkívül magával ragadó az a hangulat, ami kialakult itt az este folyamán. A szóló produkciómhoz sokkal inkább rám jellemző öltözetre váltok. Alex nagy segítségemre volt, amikor a dalaimhoz kellő dob alapokat feljátszotta nekem egy hangfelvevő kristályra, így ezt csak oda kellett adnom a színpadi technikusnak, s már egymagam is boldogultam, kíséret nélkül. Olyan dallal nyitok, ami a teljesen elsötétített színpad és nézőtér közepette úgy hat, mintha valami misztikus film közepébe cseppenne a hallgatóság. Először csak a gitárom sejtelmes dallama csendül fel, aztán az igazán mély és karcos hangomat veszem elő a repertoárból. A technikus időben aktiválja a külön erre a célra kifejlesztett Karaoke kristályomat, amely az eredeti nyelven, tehát angolul és fordításban, japánul is mutatja a szöveget. Kezemmel intek a nézőknek, hogy bátran csatlakozzanak hozzám és a szöveget követve énekeljenek velem. A dal lényege velősen annyi, hogy ne packázzanak velem, mert ki fogom rántani alóluk a széket. Az én koncertemen nem lehet csak úgy a sarokban csücsülni. De a második számmal mindjárt értelmet is nyer, hogy miért ezzel a dallal nyitottam.


Hölgyeim és uraim, üdvözlök ismét mindenkit! Remélem jól szórakoztok! Hadd halljam mennyire jól! Háhá, isteniek vagytok ma! A következő számnak ugyanaz a címe, mint amilyen előadói nevet választottam magamnak az Aincrad Starsra. Az előző dalban azt ígértem, hogy ki fogom rántani mindenki alól a széket, hiszen ideje igazán bulizni és előkapni a tánccipőket!


Ez a dal igazán talpalávaló, nem véletlenül építettem erre mindent. A nyegle mozgásom, az elegáns öltözékem és a pörgősebb ütem nem feltétlenül illene össze, de most olyan édes hármast alkotnak, mintha ennek mindig is így kellene lennie. Könnyeden flörtölök az első sorban álló hölgyekkel, kimutatok az egyikőjükre és odakacsintok neki, majd beletúrok a hajamba. A kivetítőről olvasott szöveggel egyre többen kapcsolódnak be, s ahogy reméltem, vannak, akik táncba is kezdenek. Egy kedves, szemrevaló pár úgy ropja, hogy az öröm nézni, a szám végén nekik is kérek tapsot. A záródalom pedig még jobban felpörgeti majd a hangulatot Cool


Lassabb dallammal indítok, könnyed gitárdallammal. A hajam már teljesen összeborzolódott a tombolásban, mégis jól festek. Az ingem felső ingét már kigomboltam, hogy lazábbnak tűnjek kicsit. A szám azonban látszólag mindössze csak fél percig tart, de igazság szerint csak az éljenző tömeg szeretetében kívánok fürdőzni. Aztán beindul a hangkristályról Alex előre felvett lábdobjának üteme, s ismét belecsapok a húrokba, hogy folytatódjék az eszeveszett tombolás. A technikus kérésemnek eleget téve a színes fényeket is aktiválja, majd a produkció végén, amikor ismét elhalkulok és lassabb, levezető dallamokat csalok ki a gitáromból, akkor jön a végső attrakció: aktiválódik a Tűzijáték kristály, mely miután éles fényhatással szétrobban, apró, csillogó konfettiszerű aranyesőbe vonja a közönséget. Taps, meghajlás, még több taps. Aincrad, imádlak!

Anat kiállását, mozgását, grimaszait pontosan olyannak képzeltem el,
mint Alex Turnerét (frontember) \*.*/
Anatole Saito
Anatole Saito
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők

Karakterlap
Szint: 35
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi10/5000AincradStars [event] 2yjvlht  (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Mirika on Szomb. Jún. 28 2014, 16:26

Koneko
Mirika
Remény


- Nigitta messeji, that's rising hope! - A sötét színpad közepe hirtelen világosba borult a reflektornak hála, közvetlenül mielőtt felharsant volna a hangom a rövidke zongorás bevezető után.
- Here we go! - kiáltottam, és kezeimet a magasba emelve tapsra biztattam a közönséget, míg csak a zene szólt. Koneko, a cicafüles lány állt a fények közepén, aki most voltam. Magamhoz képest teljesen más imidzset kreáltam, a ruhám is tök visszafogott volt, egy sima egyrészes, ujjatlan ruha kék-fekete színkombinációban. Még csak dekoltázsa sem volt, viszont a könyökömig érő fehér kesztyűt imádtam, a hajdíszemet imádtam, a nyakamban lévő hatalmas kék masnit is... szerintem pöpec volt az egész külsőm Cool Egy kiscicától nem is lehetett elvárni, hogy merész, dögös ruhában lépjen fel, szóval így volt tökéletes. A csajszi aranyosan bekonferált, nekem most csak annyi dolgom volt, hogy énekeljek és táncoljak a közönségnek. Nem akartam bemutatkozással tompítani a belépőm hatását, dinamikus, magával ragadó és lendületes akartam lenni az első pillanattól kezdve. Ezért választottam ezt a számot is, nagyon erős a kezdése. Na meg azért, mert illik a szövege is, nem csak hozzám, de talán mindannyiunkra. Nem szabad megállnunk, mindig előre kell néznünk, történjék bármi. Csak így juthatunk ki ebből a "labirintusból".


A szám maga a kisujjamban volt, ha nem karaokéztam el már vagy ezerszer ezt a most kábé tíz éves számot, akkor egyszer sem. Volt egy időszakom, amikor már retrónak számító animéket nézegettem, és bár nem volt egy nagy was ist das ez a cucc, a zenéje nagyon klassz volt. Egyedül az angol részekkel küzdöttem nagyot, de begyakoroltam már őket annyira, hogy most se okozzanak gondot. A nézősereg sosem zavart, örömmel, beleéléssel énekeltem nekik, egyszer kiszemeltem egy helyes srácot a tömegben és rákacsintottam, másszor a táncomba építettem be egy-egy látványosabb mozdulatot, ha már szép magas szinten volt az akrobatika szintem. Na igen, a tánc, azt rengeteget gyakoroltam, azt is egy animéből szedtem, mármint a koreográfiát, és abba variáltam bele. Még arra is próbáltam figyelni, hogy a vége már ne legyen olyan intenzív, és ráerősíthessek az éneklésre. A rockos nóta jól kihozta a hangom erősségét :3
- Hanasanai kara that's rising hooooope! Rising Ho~pe! - hajlítottam meg a végét, és egy rövid táncos mozdulatsor után keresztbe tett lábakkal, a derekamat előredöntve, meghajolva álltam le. Lihegtem, fárasztó volt, de megcsináltam az első számot, azt hiszem baki nélkül. Fülig érő vigyorral egyenesedtem fel, és dobtam hátra a hajamat.
- Minnya~ arigatou! - integettem ki, míg össze nem szedtem magam kicsit - Ez volt a Rising Hope! Tetszett ugye? - tettem a kezemet a fülemhez, hogy hallani akarom az éljenzésüket - Ajánlom is, mert sokat dolgoztam vele! Értetek, hogy minél jobban szórakozhassatok ezen a menő estén! Koneko vagyok~nya! - álltam be egy cicapózba - Az idő sajnos szűkös, pedig nya~gyon szeretnék még nektek énekelni. Egy dalra szerencsére még van időnk. Kezeket fel, ki látta az Angel Beats-et? - kérdeztem, és fel is emeltem a kezemet, majd a másik kezemmel szemellenzőt formálva látványosan körbekémleltem, hogy ki emeli a kezét még - Hát-hát, ez nem sok! Több, mint tíz éves anime, egy pár diákról szól, akik a haláluk után nem tudnak átkelni a túlvilágra, mert valamit megbántak életükben, és egy köztes világban ragadnak, mígnem rá nem jönnek az őket körbelengő titkok nyitjára. Mi is egy idegen világban ragadtunk, akárcsak ők, társaktól, barátoktól búcsúzunk el időnként, de ki akarunk jutni még akkor is, ha valamit elveszítünk, mert nem ide tartozunk! Következzen a Girls Dead Monstertől a Crow Song! - és a zene a pörgős dobbal máris megszólalt, én pedig ismét a levegőbe emelve a kezeimet lelkesítettem a közönséget.


Talán egy fokkal lassabb szám volt, de amit ott veszített, visszanyerte azzal, hogy mennyire fülbemászóan zakatolt. Egy újabb dal a reményről, tőlem, nekik. Talán valamivel kevésbé lendületesen táncoltam, hiszen fáradtam én is, és azt hiszem a fejem is kicsit beintett most, hogy ilyen szokványos dolgokat műveltem. Ha szörnyekkel harcoltam, nem okozott gondolt a sok mozgás, de táncolni annyiszor táncoltam odakint is, hogy beütött a reflex, a valódi testem korlátait felelevenítette az elmém. Ettől függetlenül mindent megtettem azért, hogy végignyomjam a lehető legtisztább hangon a számot, de így is mikor befejeztem, már a lábamon is alig tudtam állni, és tisztán látszott rajtam a fáradtságom.
- Csodálatosak vagytok, köszönöm! - nyögtem ki két lihegés között, majd nyeltem egy nagyot, hogy újra össze tudjam szedni a hangom - Még szeretnék nektek énekelni, engeditek, ugye? Szavazzatok rám, és legközelebb megmutatom egy másik oldalamat... is! Vissza...térek egy újabb menő számmal, de hallhattok egy romantikus... gyönyörű dallamot is. Koneko voltam, vagyok és leszek... sziasztok! - hajoltam meg lazán, aztán integetve kitámolyogtam, és amint elveszítettek szem elől, erősen lihegve betámadtam az egyik falat, hogy leülhessek és literszámra öntsem magamba a folyadékot.
Mirika
Mirika
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2306
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 22
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi526/600AincradStars [event] 2yjvlht  (526/600)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Szophie on Vas. Jún. 29 2014, 20:42

Kell még egy Falat!
Szophie (Vezér, Falat), Yaru
Az élet egy komédia

Előre siettem, regisztráltam, majd a színfalak mögött görcsös gyomorszorongással fűszerezve vártam, hogy megérkezzenek az én kis sztárjaim. Ujjam morzsolgatva járkáltam fel-alá a nekünk szentelt öltözőben, miközben ütemes légzéssel próbáltam magamat nyugtatgatni. Mintha legalább én is a színpadra lépnék..
Ekkor befutottak. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel, és már irányítottam a peteket a színpad irányába. Nem szabad gondolkodási időt hagyni nekik!
- Gyerünk Vezér, mutasd azt a tehetséget! – mormoltam el még egyszer utoljára, miközben bíztatóan mosolyogtam a petekre, majd elfoglaltam helyem a színfalak mögött. Még szükség lesz rám is, ha minden igaz.. Csak sikerüljön!


Egy papír.. Gazdám valamikor az elmúlt napok során említett valamilyen mob ölési versenyt, mely a Kezdetek Városában kerül megrendezésre, de aztán azóta nem hozta fel a dolgot. Most viszont, hogy Brumi szájában egy szórólapot pillantottam meg, rögtön újra eszembe jutott az egész. Könnyen lehet, hogy Szophie megint el akarja sunnyogni a dolgot, és nem akar jelentkezni. Talán Brumi feladata lenne eltűntetni előlem az egészet. Eben a hitben utánaeredtem az állatnak. Jóval előttem járt már, de nem érdekelt, hiszen jóval gyorsabb voltam nála. Nyugodt léptekkel legyalogoltam a lépcsőn, majd hetyke kocogással utána eredtem. Alig telt el pár méter, már utol is értem, de addigra felfénylett előttem a hatalmas épület. Talán Brumi is oda tart? Mondjuk elnézve a szintjét, nem is árt neki egy kis gyakorlás, habár esélye aligha van. Kivéve, ha velem tart. Talán ez lehet a szándéka az egésszel. Nem is olyan buta ő, mint elsőre látszik. Csak azt tudnám, a gyíkot miért hozta magával. Talán  nasinak, ha megéhezünk a szünetben..

Ismered az érzést, amikor ott állsz a színpad mellett, orrodat megcsapja a függöny jellegzetes por szaga, mely előtted leng, és már csak pár pillanat választ el attól, hogy kilépj oda? Amikor mohón leskelődsz, és a beszűrődő hangokból, a tombolás jellegzetes erősségéből próbálod kitalálni, mekkora tömeg is vár rád odakint? Amikor a szíved a nyakadban dobog, és mintha csak kinyúltak volna az izmok, melyek rendeltetése a gyomrot a helyén tartani, úgy mozog valami a hasadban. Felemelkedik, majd egy csavarral alá hull, hogy újra valami feltörjön egészen a mellkasodig. Mintha csak hányni kellene, de mégsem kell. Az izgalom, az utolsó lélegzetvételek, és az az ütés, amikor kimondják a neved.. Mintha csak egy golyó hasított volna a mellkasodba, még érzed is a fájdalmat.

-És most fogadják a színpadon a következő csapatot, melynek tagjai Vezér, Brumi és Falat… *dobpergés* Kell még egy Falat!

Lábaid megremegnek, miközben lassan kievickélsz a színpadra, a fények elvakítanak, majd összefolynak, és mintha csak a mennyek kapujában állnál, nem látsz mást, csak egy izzó, összemosódó fényförgeteget. A közönségre feszült csend ereszkedik. És te megnyugszol. Valamilyen mesés magabiztosság száll rád, mi szállhatott a hadvezérekre csata előtt. Egy utolsó mély sóhajra még futja, hogy kiürítsd magadból az izgalom még megmaradt cseppjeit, majd ha önbizalomtól teli nem is, de elkezded… Nem csinálsz mást, csak amit begyakoroltál, de most rajtad van a nyomás. A nyomás, hogy ne rontsd el. Mert mi volt eddig, amikor nevetve fogadták, ha véletlenül egy lépést elrontottál, vagy ha éppen elbohóckodtad az egészet, esetleg kedv híján bele sem kezdtél a próbába? És mi van most? Egyetlen rossz lépés, és mindenek vége. És te mégis sokkal szórakozottabb vagy, mint valaha. Úgy érzed, a színpadon bármit megtehetsz, bármit megcsinálhatsz, amit csak szeretnél. Az egész azért van, hogy neked jókedved legyen. És te élvezed, igen, egyszerűen imádod. Teszed, amit begyakoroltál, de nem kényszerből, nem hajtasz görcsösen a tökéletességre! Egy ballépés senkinek nem tűnik fel, amíg nem elég nagy a rossz, amit elkövetsz. És a mozdulatok jönnek maguktól, mint vacsora közben, hogy felemeld a villát a szádhoz, vagy mint maga a rágás. Oly természetes minden, mint a legalapvetőbb dolgaink. Csinálod, boldog vagy, a közönség elégedettsége pedig csak amolyan ráadás. Nincs nagy varázslat, mint a filmekben, és végső soron nem is a közönség az, akiért teszed. Hanem a saját megelégedésed!

Nos.. Egy gyíkból aligha néznénk ki , hogy izgul. Azt is csak elvétve gondolnánk róla, hogy egyáltalán akármilyen érzelem is fűzi őt ehhez az egészhez. Pedig a mi gyíkunk előre rettegett, és nem csak a közönségtől, és a produkció jelentette nyomástól, hanem még egy mogorva farkas fogaitól is tartania kellett. Annyi minden volt, ami a fejében járt, annyi mindenre gondolt az a pici lény, amelyet senki nem nézne ki kicsiny kis fejéből. Pedig ő is értelmes volt, annak ellenére, hogy nem igazán beszédes. Még Brumi is többet tudott kommunikálni az emberekkel, mint ő. Falatnak egy-egy sziszegésen kívül nem sok eszköz jutott az önkifejezésre. Így hát a gyík gyakorlatlan szemnek pont úgy festhetett, mint úgy általában. Pedig a mi Falatunkat most remegés töltötte el. Egészen addig, amíg végül ki nem lépett arra a bizonyos színpadra, hogy őt is eltöltse a nyugalom, amelynek talán köze lehet az előadás szelleméhez. Varázslat, én mondom. Felcsillantak a piciny kis szemek, ahogy megteltek fénnyel, majd ugrott egyet, és már bele is kezdett az egészbe. Ott voltak a felszerelések, ott volt minden, ami kellhet. És ott volt már Brumi és Vezér is. Minden, ahogy annak lennie kell.  ~ Nem lesz gond, érzem! ~


A mester rábízott egy fontosnak tűnő papírt, valójában cseppet sem tűnt másnak mint a többi lap amit a házban talált, de mégis úgy érezte, hogy ez fontos jelentőséggel bír, hogy ha a szájába lett adva. Első gondolata az volt, hogy megmutassa Vezérnek is micsoda ereklye lett a felügyeletére bízva, majd büszkén kocogott oda hozzá, természetesen négykézláb, ahogy annak a rendje tartja. Majd amikor már csak pár lépés választotta el a Farkastól felkapta a fejét, és Vezér tekintetét látva mintha minden korábbi gondolata tovaszállt volna. A Farkas szemében felvillanó tűz és vagy csupán egy halovány lángocska, teljesen mindegy, hogy mi is volt valójában. De egészen biztos lehetek abban, hogy játszani akar! Felső testem a földre húzta, hátsóját a levegőbe emelte mint egy macska aki éppen játszani készül az áldozatával, kicsit megriszálta, majd hátat fordítva Vezérnek az ellenkező irányba kezdett rohanni. A semmiből előbukkanó gyíkocskát pedig próbálta kikerülni, hogy véletlenül se lépjen rá, mert akkor a Gazdi haragudni fog. Pár lépés, néhány esés, forgás és rohanás, majd végül vége is szakadt a hirtelen jött fogócskának. A papír Vezérhez került, de ekkor már mindegynek látszott az egész, hogy megszerezte e a Mester ereklyéjét, vagy nem. A hatalmas épület mindkettejüket megbabonázta. A medve mindig is szeretett a városban csatangolni, ezért esze ágában sem volt nem azonnal az épület irányába rohanni, a mellkasára tűzött névtábla alapján pedig sikeresen el is juttatták a kijelölt szobácskáig ahol a Mester várakozott. Boldogan ugrott a lány nyakába, arcán végignyalva, kis bátorítást nyerve, majd lassan el is jutottak egy tomboló függönyig. Miért kiáltozik egy régi poros rongydarab? Árverés? Aukció? De akkor miért nincsenek sehol sem ketrecek? Csak így szabadon lehet járkálni? Ötlöttek a fejébe a furábbnál furább gondolatok, amik egy külső szemlélőnek talán furának tűnhetnek, de számára ez természetes volt. Elégszer megtapasztalta már ezt az érzést. De szokásához híven ezúttal sem törődött azzal, hogy valami szokatlan történik, nyelvét kidugva leült a emelvény szélére, mancsával pedig az éppen arra felé mászkáló gyíkocskát paskolgatta. A válaszfalként szolgáló függönyök védelmében már kezdett hozzászokni a zajongáshoz, amikor is egy női hang töltötte be az egész helyiséget, a magyarázatra különösebben nem figyelt, egészen addig amíg meg nem hallotta a nevét. Kíváncsian felkapta a fejét, tekintetével kereste azt a személyt aki megszólította, azonban hiába de nem sikerült megtalálnia.
- Muuu - nyávogott fel a szokásosnál is hangosabban, kissé keserves hangon, Vezérre pillantva mintha magyarázatot várna erre az egész helyzetre.


Kikukkantottam a függöny mögül. Se mobok, se harcosok, csak bohócok ringatták magukat zenére, vagy ők maguk énekeltek. Unalmas volt és átlagos. Persze az emberektől ennél többre nem is számíthattam. Két produkció volt, amelyik tetszett, és mind a kettőben petek szerepeltek. A sárkányt és a tűzmadarat is ismertem már, és bevallom, ügyesek voltak. Viszont a legelső produkció volt az, amely leginkább megfogott.  Pedig egy macska volt a szereplő. De hisz tudtam már, hogy ez a macska nem olyan, mint a többi. És lám, most ezt meg is mutatta. Amikor lehetőségem volt rá, észrevétlenül Álomkelő mellé lépdeltem.
- Egészen… ügyes volt. – mondtam ki kelletlenül a szavakat, majd amilyen gyorsan jöttem, olyan gyorsan távoztam is, nem várva meg, hogy reagál-e valamit. Körbenéztem, és gazdámat láttam idióta tárgyak, Falat és Brumi kíséretében. Nem igazán értettem először, hogy mit is akar csinálni, majd mint villámcsapás hasított belém a felismerés. Őt ismerve tuti fel kell lépni. Szegény két pet, belerángatta őket ebbe az egészbe.. Na, ezért cserébe majd jó hosszú vadászatra rángatom el büntetésképp. Habár ez nem is olyan nagy büntetés, ha azt nézzük, hogy közben még fejlődik is..
Odaálltam mellé, és sajnálkozón néztem pet társaimra. Szegények, mi vár rájuk.. Nagyon úgy tűnt, mi következünk. Lement a színpadról az előttünk fellépő, majd kilépett középre egy nő, és kimondta a neveket.. Hát, abban a pillanatban jöttem rá, hogy én is a szerencsétlen petek közé vagyok sorolva. O.o Tényleg a nevemet véltem hallani? Forgott velem a világ, és alig telt bele pár perc, fények és színek kavalkádja közt álltam a színpadon. Nem tudtam, mi történik, mi ez az egész.. Szempárok szegeződtek rám, én pedig csak álltam földbe gyökerezett lábbal. Az idő megállni látszott, tik-tak, mintha egy óra is eltelt volna, pedig alig pár pillanat volt csak.
Aztán egy ütést éreztem a fejem búbján. Felnéztem, és azt az idegesítő kis gyíkot véltem felfedezni. Már megint bepróbálkozott nálam. De ez volt az utolsó eset! Felmordultam, és utána eredtem, nem is foglalkozva a közönséggel, vagy a helyzettel. A szokásosnál is idegesebb voltam, és ezt a feszültséget most rajta akartam levezetni. Ugrott egyet előttem, és éreztem, ahogy a farkával orrba ver. Akrobatikus mozdulatokkal kerülgette a díszletet a színpadon, majd átugrott egy kicsike kis karikán. Nem gondolkodtam, csak utána eredtem. Ugrottam, majd… beakadtam. Nem gond, kikászálódtam hamarosan a díszlet közül, és újra a nyomába eredtem a gyíknak! Az pedig újra egy karikát vett célba, amelyen ő nagyon egyszerűen átférhetett, nekem azonban esélyem sem volt rá ilyen formában. Mégis eszméletlen sebességgel haladtam a karika felé. Közben valaki leöntött valamivel. Olaj lehetett, vagy valami hasonló. A karika lángba borult. Neki futottam, és már csak a kis tűzgyűrű volt hátra.. Végül pedig ugrottam, és.. átfértem! Addigra nem is foglalkoztatott a gyík, se semmi. Meglepődötten néztem le két kezemre, majd fel a közönségre, végül eleresztettem egy büszke mosolyt. Igen, én ilyesmire is képes vagyok!



Nagy levegőt vettem, majd elkezdtem a produkciót. Melynek egyik lényege volt, hogy Vezért munkára bírjam. Így hát nagy meghajlások után elővettem egy miniatűr, gyík méretű kalapácsot, és a farkashoz sétáltam észrevétlen, majd fejbe vertem, ahogy meg volt beszélve. Utána pedig azonnal spuri, nehogy elkapjon. És a karikás jelenet után biztosra vettem, hogy sikerült eleget tennem a feladatomnak. Most pedig következzen a produkció következő lépése..

A hang forrására azonban úgy látszik még Vezér sem tudott felelni, ugyanis mit sem törődve, csupán néhány sajnálkozó pillantást vetett a medvére és a gyíkra, amit egy kissé rémültebb arckifejezés váltott fel. Az pedig már kérdéses, hogy ennek mi lehetett az oka. Talán valami olyan történt, amit nem akart, hogy megtörténjen? Vagy olyat látott, ami megijesztette? Vagy pisilnie kell, de nem tud elmenni? Ezen gondolatok keringtek a medve agyában, miközben Vezérre pillantott. Forgatta a fejét, nem mosolygott, inkább mintha aggódott volna. Nem szerette, ha a körülötte lévők rosszul érzik magukat, ezért, mint mindig most is kereste a módját annak, hogy jobb kedvre deríthesse őket. Jelen esetben Vezért. Figyelte, ahogyan fel s alá járkál, majd a hosszú egységet alkotó függöny megmozdulni látszott, és nem sokkal ezután szét is nyílt. A hirtelen mozgolódásra, lehúzta a fejét, és hátrébb húzódott, de a többiek sem reagáltak különösebbek a dologra ezért inkább belenyugodott, hogy nem ártalmas. Mielőtt teljesen széthúzódott volna a függöny, a medve is észbe kapott, a feje a földhöz elég közel volt, de ettől függetlenül még kényelmesen tudta úgy fordítani, hogy rálátása legyen a társaira. Majd villámcsapásként érkezett az ötlet, hogy oldja a stresszt. Megcsóválta a fenekét a levegőben, majd szélsebesen vágtatott ki a függöny takarásából, ami ekkor mér fokozatosan húzódott szét, egyenesen a mit sem sejtő Vezérre vetődve, mancsaival átkarolva hátulról a farkast, próbálva lebirkózni a földre.  Ez idő alatt Falat pedig tovább rohant, ö is fel akarja vidítani Vezért. Mindenki fel akarja! Mert Vezérnek boldognak kell lennie! Ezen szent célt tartva szeme előtt cselekedett a továbbiakban is. Falat úgy látszik sikerrel kezdett járni, ez viszont féltékennyé, majd kicsit szomorúvá tette Yarut. Nem hagyhatta, hogy a szeretett társát valaki más vidítsa fel, ezért mindent megragadott annak érdekében, hogy magára terelje a figyelmet. Rohant a gyík, mögötte a farkas, őt követte pedig egy medve. Elég komikus helyzet alakult ki, bukdácsolások, esések, karikaátugrás. Időnként még hassal is előrecsusszant, hogy hátha elkaphatja az ingerült Vezér lábát, mert tudta, hogy ha valakit levesz a lábáról, akkor a boldog ember…  Ekkor történt az, hogy a mancsai közé került egy érdekes kristály. Egy pillanatra megállt, leült a színpad közepén és elkezdte vizsgálni, majd az kicsusszant a két szőrmés kesztyű közül egyenesen a karikákhoz, amiknél a többiek játszottak, majd a tárgy darabokra tört és a semmiből lángra lobbant az egyik kör. Még csak esélye sem volt megnézni mi is következik majd, Vezér vajon átugorja e a lángoló karikát vagy sem, amikor a színpad szélén Szophie hevesen integet. Lehelészve rohant oda hozzá, hogy megtudja mit is akar tőle a drága mestere. Bugyuta maskara, fura smink, a szokásosnál is furább, és még egy nagy piros orr is. Arról a nagy vattacukor szerű parókáról pedig már nem is beszélve. A lány kitett magáért, hogy ha a vágyait akarta megvalósítani annyi szent. Azonban még értetlenül nézett, fogalma sem volt minek kellene következnie. Egészen addig, amíg a gazdi el nem kezdte mutogatni a korábban tanult mozdulatokat, amire a medve is azon nyomban elkezdett táncikálni. A háttérben pedig már hallani is lehetett a zenécskét, és szépen beoldalazva a színpad közepére kezdődhetett is a produkció! Időnként azonban mégis oldalra fordította a fejét, hogy tudja mi is következik éppen.


A következő Brumi volt. Magamhoz hívtam, és gyorsan segítettem neki átöltözni, majd kilöktem a színpadra, hogy tegye, amit kell. Viszont nem úgy tűnt, hogy értené, mit is kell most tennie, így hát elkezdtem a színfalak mögött mutogatni neki. Miközben egyre belemerültem a táncba és énekbe, melyet Brumi utánozott, észre sem vettem, hogy kilógok a színpadra. A következő pillanatban a nézők szeme rám tapadt, én pedig elvörösödve battyogtam vissza a függöny mögé. Mindeközben nagyon úgy tűnt, a petek rájöttek, mit kell csinálniuk, mert mind Vezér, mind Falat tökéletes akrobata produkciót mutatott be az előre elkészített karikákon.


Nem tudtam, mit csinálok, vagy Brumi mit csinál, vagy mi ez az egész, de élveztem. Nagyon tetszett, legalább olyan jó volt, mint egy boss harc. Ösztönösen tudtam, mit kell tennem, na meg persze előnyömre vált az is, amit Brumi tanított nekem.


A rivaldafény magával ragadott mindenkit. Azt hiszem, hamarosan sztárok leszünk. És akkor sok-sok mellecske között pihenhetek majd.*-* Már látom is magam előtt, ahogy a rajongóim – természetesen nagy keblű hölgyek – magukhoz szorítanak egy-egy ölelésre.*w* Mondjuk, ott az a zsűris csak igazán megölelgethetne. OwO


Szerencsére a lány tudta, hogy csak akkor fog tökéletessé válni az előadás, ha szakadatlanul és megállás nélkül sikerül elszórakoztatni a közönséget, ennek érdekében pedig minden tudását lakba vetette. A zene elhalkult lassacskán a fények is halványodtak, és egyetlen pontba összpontosultak, a színpad közepére. A medve sem maradhatott ki a mókából, és szélsebesen rohant is, hogy a többiekkel együtt hajolhasson meg. Vagyis valami hasonló járt az eszében, ugyanis a nagy futás közben összeakadtak a lábai, és előrecsusszant pontosan be Vezér elé, arcára pedig teljesen rászorulva a kapucni.

Már csak a nagy finálé volt hátra. Egy-egy utolsó szökkenés, miközben Brumi behulahoppkarikázik a színpad közepére, Vezér a lába között előrecsúszik, majd felkel, kitárja a karjait, Brumi egy tökéletes ugrással a vállára érkezik, majd Falat a piramis csúcsára. És tűzijáték. Tökéletes.*-*
És akkor Falat mindent elrontott.. Apró kis gyíklábait kitárva a zsűri felé vetült, egyenesen Isei karjai közé. Vagy inkább mellei… facepalm Nem az én gyíkom, közöm sincs hozzá._. Menekülés.>.<
- Köszönjük szépen minden egyes, és minden kettes nézőnek, hogy eljöttek megnézni az előadást!  - köszönt el végül Vezér egy utolsó poénnal. nem is tudtam, hogy képes ilyesmikre.. Még ha elég gyenge vicc is volt.

_________________
AincradStars [event] Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2533
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
AincradStars [event] Vo36oi7666/7700AincradStars [event] 2yjvlht  (7666/7700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: AincradStars [event]

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.