[Event] OFF 2.0: Log in/Log out

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Go down

default [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Diabel on Vas. Május 05 2013, 01:03

Ha nem nyomtál rá elsőre, amint felfedezted, akkor már órák óta a tudatában vagy annak, hogy ki tudnál lépni a SAO-ból. Hogy van Log out gombocskád. A menüd már teljes. Ne félj, ha erős jellem voltál, és akár napokig vagy hetekig is ellenálltál a csábításnak, akkor sem változott semmi: a gomb ott van. Aktív. Elérhető.
Mások nem látják, hiába mutatod nekik, számukra a menüd ez a része le van tiltva. Nem láthatják. Titkosított. Merő pixel csak az egész. Ez a titok a tiéd, és csakis a tiéd.

Mi bajod származhat abból, ha tényleg kipróbálod? Hiszen ha rányomsz, még kérdés is ugrik fel, hogy biztos vagy-e benne. Megerősítést kér. Még mindig visszafordulhatsz! Még most is megteheted. Megtehetnéd. Megtehetnéd? Azt hiszem, hogy ha más nem is, a kíváncsiság ennél nagyobb úr…


Vio

Szabad vagy! Hát nem gyönyörű? Lassan lábra kapsz, és úgy tűnik, hogy bár erősen meggyengültél, bizony semmi sem ment örökre veszendőbe, és hamarosan már majdnem olyan jó bőrben leszel, mint régen. A kórházból kiengednek. Orvosaid egyelőre nem engedélyezik a kihallgatásokat, a média nem tudja a nevedet vagy a címedet. Szabad vagy!
Egyetlen dolog viszont még mindig állandó az életedben: a rendszeres orvosi látogatások.

Szervezeted igényli, és ilyenkor te is megint abban a kórteremben lehetsz, amelyikben az utóbbi fél évet is tölthetted. Injekciók, gyorsvizsgálatok. Soha nem fáj igazán, soha nem kellemetlen.
A mostani is sablon-alkalom, azonban ezúttal az injekció után bizony a szemed elnehezedik, képtelenség, hogy ébren tartsd magad… és annak az orvosnak a kezében, aki kórtermedbe lépve a kezedbe adta volna a NerveGeart, szépen elalszol.


Szólimit: 250 szó
Határidő: május tíz, péntek éjfél
Feladat: egyelőre nem sok, csak rányomni a gombra.


A hozzászólást Diabel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Május 05 2013, 18:28-kor.

_________________
Mesélői Adatlap
Mesélői Szín: #bbae94



[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Alrs02
Diabel
Diabel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi612/700[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (612/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Szophie on Vas. Május 05 2013, 11:26

Egy nap különös felfedezést tettem. Egy furcsa gombot találtam az invertorymban. Bár nem igazán ismerem ki magam azon az izén, így mindig érnek meglepetések, azért most mégis elég feltűnő volt az az új gomb, ami eddig nem volt ott. Kijelentkezni.. Azt hittem, ez csak valami vicc, vagy nem is tudom. Viszont az angolommal biztosan nem volt semmi baj, hisz az az anyanyelvem. Nem jelenthet mást, mint amit. Ez az egész egyre furcsább, hisz nem úgy volt, hogy nem lehet? Eddig mindenki azon sírt nekem, hogy innen a kilépés lehetetlen, végig kell hozzá vinni a játékot, és kész, más mód nincs. Nem is olyan régen viszont nekem sikerült, valami hiba folytán ugyan, de sikerült hazatérnem. Vagy az csak álom lett volna? Nem, túl erősen élnek bennem az emlékek ahhoz, hogy csak a képzeletem szüleménye lett volna az egész. Találkozhattam a bátyámmal, még mindig magam előtt látom könnyeit, melyet a viszontlátás öröme okozott. Nagyon hiányzott. Még csak el sem búcsúztam, úgy futottam vissza ide, ebbe a gondtalan világba. És hogy mit találtam itt? magamat, aki ugyanolyan érzéketlen, és elkeseredett, mint mindig. Vidámságom rövid idejű volt, de eltűnt. R nyomta bélyegét tetteimre, álszent módon keserítette meg életemet. Nevettem, meggondolatlan voltam, és ennek éltem. Sütit sütire halmoztam, mert megtehettem. Szabadságot kaptam, és ettől megváltoztam. Most visszatért az igazi én, és érzéketlen felsőbbrendűségembe burkolózva mindenkit meg kell bántsak. Ők nem ilyennek ismernek, jobb lenne, ha itt hagynám a pajkos ént, had emlékezzenek rá, és én hazamennék.
Ennek ellenére még csak véletlenül sem próbáltam ki. Ezt most kivételesen jól át kellett gondolnom. Mi van akkor, ha az egész egy csapda? Előbb ki kell várni, hogy mások mit tesznek..
Napok, sőt hetek teltek el, de nem változott semmi. Nem tűntek el hirtelen emberek a közelemből, mindenki tette a dolgát, mint általában. Csak nálam jelent volna meg ez a gomb? Lehetetlen..Viszont ha náluk is megjelent volna, akkor lenne legalább egy-két személy, aki hazamegy, ebben biztos vagyok. Hisz a legtöbben ezt szeretnék, hazatérni újra, élni a mindennapjaikat. Semmi még csak fel sem kavarta a levegőt. Ha nekik is enne ilyen gombjuk, akkor elkezdene róla beszélni a tömeg. Egy-egy elvétett nézés, vagy elejtett szó több, mint elég lenne arra, hogy meggyőződhessek erről. Mindenki gondolataiba merülne, fontolgatná, hogy mit tegyen. Viszont semmi ilyet nem látok magam körül, semmit.
Egy napon végül megtörtem.
Reggel óta zuhogott az eső. Nem mintha anyira ki akartam volna menni, pusztán nem örültem neki túlságosan, hogy a szobámban az esőcseppek ütemes kopogását hallom, amik mintha minden erejükkel azon dolgoznának, hogy elaludjak. Gondolataim ide-oda cikáztak, de mindig ugyanoda lyukadtam ki. A gomb. Szinte vonzott magához. Újra, és újra meggyőződtem arról, hogy tényleg ott van-e. Eljátszadoztam a gondolattal, hogy mi lenne, ha.. Végül véletlenül rácsusszant ujjam és megnyomtam. Szívverésem az egekbe szökött, és visszafojtott lélegzettel vártam, de egy felugró ablak eltüntette görcsös szorongásom. A kérdés megdermesztette a levegőt. Biztos vagyok-e? A legkevésbé sem. Belülről üresség emésztett, és tanácstalanság. Kilépni, vagy sem? A levegőben lógott a kérdés. Percekig ültem felette, ujjaimat hol egyik, hol másik lehetőség fölé rakva, de megnyomni egyiket sem tudtam, nem voltam képes rá. Az eső monoton kopogása abbamaradt. A felhők alól előtörtek a napsugarak, bevilágítva a szobámba. Egyenesen az elvetés gombra világított egy sugár. Maradjak? Ez egy Isteni sugallat? hisz én nem is hiszek ilyesmiben.. Csak azért sem fogok hallgatni egy amolyan Isteni tancsra. Nem, biztosan nem! Idegesen felpattantam a székemről, és erőteljesen rányomtam, hogy az igenre. Nem fog nekem holmi sugallat parancsolni!

_________________
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2533
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi7666/7700[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (7666/7700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Asuka on Hétf. Május 06 2013, 11:29

Borzalmas dolog történt! Még most sem hiszem el, hogy az élet ilyen kegyetlen velem, na persze, igazából még csak azt sem tudom, mi az, amit elhihetek, és mi az, amit nem. Az egész világom összedőlni látszik, az énképemről nem is beszélve, mindez pedig ennek a kis jelentéktelen apróságnak köszönhetően!
Szóval, az úgy volt, hogy egyszer csak megjelent nálam a Log Out gomb, szóval tisztára boldog voltam, és szeplős mosollyal vigyorogtam bele olyan Harisnyás Pippisen Miyako-chan képébe, annak ellenére, hogy nekem nincsenek is szeplőim, szépek a fogaim, és nem olyan borzalmas a fogam, de hát na, Harisnyás Pippi mégis csak Harisnyás Pippi, és őt mindenki szereti, aki pedig nem, az csak hazudik, mert olyan nincsen, hogy valaki nem szereti, az meg aztán tutkóra-mutkóra elképzelhetetlen, hogy valaki nem ismeri, de ha mégis lenne ilyen, annak mindenképp meg kell néznie! Surprised Akartam is gyerekkoromban majmócát, tudjátok, olyan édeset, piciny sipkával, amit be lehet tanítani arra, hogy hozza oda a sminkkészleted, cserébe tömheted eperrel meg banánnal, s mindkettő erotikus gyümölcs, de azért ebbe ne menjünk bele, mert hát az csúnya és gusztustalan és undorító lenne, főleg akkor, ha az előbb még cuki makikról beszéltem. o.O Na és mivel Miyakonak is makis a neve, mert azok cukik, és Miyako is cuki, meg a neve is az, ezért hát, meg aztán főleg azért, mert éppen ő volt a közelemben, amikor megláttam a gombot, azonnal elújságoltam neki, hogy hű, micsoda jóság történt velem, végre kiléphetek! *.* Amúgy is, már fogalmam sincsen, hogy mióta vagyok benne a játékban, mert az is lehet, hogy alig egy óra telt el a való világban, nem pedig néhány ilyen hosszú hónap. Nyilvánvaló, első dolgom lesz a naptárra, valamint az órára nézni, mert hát meg kell ám tudnom, hogy mennyi az idő, hiszen ha tényleg a valós idő telt el itt, akkor egészen biztos, hogy lecsúsztam nagyjából minden jóságról! T.T Pedig remek tervet találtam ki a pályázatomra a Nemzetközi Űrkutató Intézet felé, amit én nagyon, de nagyon meg akartam nyerni, mert csak, meg aztán ösztöndíjat is adnak, és az sosem baj, ha van, nem beszélve arról, hogy már réges-régen náluk is dolgozhatnék ahelyett, hogy itt gyakorlatilag semmit sem csinálnék, és azon agyalnék, egyáltalán Aincrad létezik-e, s valójában én most álmodom, vagy ez a valóság, s a másik lét nem lenne valóság.
Tehát, izgatottan hadorásztam, meg hevesen mutogattam Miyakonak, hogy micsoda jóság van, és hogy én most azonnal rányomok, mikor az egész világomat összetörte egyetlen kérdéssel: milyen gomb? .___.
Kétségbeesetten, pánikolva némultam el már abban az egyetlen, szent pillanatban, nem tudván, mitévő legyek, és mit kezdjek a helyzettel, könnyeim drámaian kicsordultak, s apró cseppekként folytak le, mert hát fel kellett ismernem a felismerhetetlent, mely teljesen megrendített: lehet, hogy őrült vagyok. Látok valamit, amit más nem lát. Van előttem valami, amit csak én látok, amit senki más nem. Gondolhatnám persze azt is, hogy igazából Miya-chan az őrült, amiért ő nem látja a Log Out gombot, kerestem hát fel az utcákat, és nem válogattam a faggatózásban. JK-kat, NJK-kat, de még mobokat is megkerestem, mert hát miért ne, és mert minden visszajelzésre szükségem van, hogy megtarthassam énképem.
A baj csak az, hogy rajtam kívül senki sem szembesült a ténnyel, hogy van Log Out gomb, vagyis biztosan én vagyok a hülye. Letörve török be Kagurához, hiszen ezúttal én vagyok az, akinek támogatásra van szüksége. Mellkasom még mindig hevesen zihál fel-alá, s kapkodva a szavakat, kétségbeesetten kezdek bele monológomba. Olyan gyorsan akarok beszélni, hogy nyelvem többször is összeakad, de nem tehetek róla, a gondolataim túl gyorsak a nyelvemhez képest, így túl sokat akarok gondolni, meg aztán mondani egyszerre.
- É-é-én ki-ki-ki-ki-kint vo-vo-vo... já-jártam a vá-vá-vá-rosba-ban, szóval ki-kint. T.T - dadogom el azt, hogy mi az, ami ennyire nyomaszt.
- Én-én-én az-az-azt hi-hiszem, meg-meg-meg-ő... őrült vagyok. Ki tudok je-je-je-le-lent... Lá-lá-lá-tok egy-egy go-go-go-go-gombo-bot, amit-mit más nemmm. - sírom el neki bánatom, bár kérdéses, bármit is felfog belőle. Megtörlöm csöpögő orromat egy zsebkendőben, majd nagyot sóhajtok és elregélek mindent, hogy miről is van szó valójában.
- Látom a logout gombot a menümben, azonban senki más nem látja, még Miyako-chan sem, pedig annyira megörültem, meg minden, hogy biztosan valaki kivitte a 100. szintet, és akkor mehetünk haza, szóval elújságoltam Miyakonak, hogy mi van, de azt mondta, ő nem lát ilyet, aztán megkérdeztem mindenki mást, JK-kat és NJK-kat meg még mobokat is, utóbbiak persze nem beszéltek, az NJK-k pedig lámák voltak, de minden JK azt mondta, hogy ők nem látnak semmi ilyet, és ha ennyire király vagyok, akkor húzzak inkább haza, mert amúgy is idegesítő vagyok! T.T Szóval, azt hiszem, megőrültem, Kagucihiiiiii !T.T - csüngök rajta elkeseredetten, a dadogást is abbahagyom, hogy végre mindent rázúdíthassak a lányra.
Nem gondoltam volna, hogy ennyire megéri majd! *.* Csillannak fel szemeim, amikor bejelenti, hogy tulajdonképpen ő is látja, amit én, vagyis biztosan nem én vagyok a hülye. Meg sem kérdezem tőle, hogy tényleg így van, Kaguci egyszerű lány, ilyenben úgy sem hazudik, szóval örömködve ölelgetem meg egy kitörő, lányos sikoly kiadása után, majd nem gondolkozom tovább, vagyis tulajdonképpen egyáltalán nem gondolkozom, rányomok a Log Out gombra. Megerősítést kér? Megkapja! Biztos vagyok magamban! *.* Hiszen mégis mi bajom történhetne? Legfeljebb meghalok! Na és akkor? Vannak ennél sokkal rosszabb dolgok is! *w*
Asuka
Asuka
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 29
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi4530/4700[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (4530/4700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Kyuushiro on Hétf. Május 06 2013, 11:54

Ülök az ágyamon, és némán meredek előre. Szemem a falra néz, de nem látom. Nem veszem észre. Nem érdekel.
Ez mi a franc?
Újból, már vagy huszadjára lehívom a menümet. És igen, ott van. Ott van, és kiteljesíti a lehívható menümet. Log Out...
Két napja láttam meg, teljesen véletlenül. Éppen a harmadik szinten irtottam a mobokat, és potizni akartam, amikor egyszer csak... egyszer csak ott volt.
Némán néztem, A farkas megsebzett. Majd még egyszer. Semmit nem tettem ellene. Majd mintha nem is lenne ott, rohantam...
Mi ez?
Beértem a városba. Kiválasztottam a legforgalmasabb utcát, és lehívtam a menümet. Csak úgy. Kíváncsi vagyok, más látja-e, és ha igen, akkor mit szól hozzá.
Senki nem szólt semmit. Néhányan ránéztek a menümre, véletlenül vagy akaratból, aztán mentek tovább. Meg sem rezdült az arcuk.
Igen, már rányomtam. Nem is egyszer. Biztos voltam benne, hogy megerősítést is kér, ezért rányomtam, és visszavontam. Csak hogy tudjam, valóban ott van-e? Nem illúzió, vagy valami ilyesmi? Nem, a kis, megerősítést kérő ablak felugrott minden alkalommal. Tehát ki tudok jelentkezni.
Most mi a fenét csináljak?
Emlékszem, amikor véletlenül kijutottam a virtuális világból. Teljesen véletlenül. Akkor én választottam a visszatérést. Most lenne rá lehetőség? Ki-be lépkedhetnék, ahogy kedvem tartja?
Nem tudom... és csak egyféleképpen tudhatom meg.
Szóval, ahogy írtam, ülök az ágyamon, és nézek a semmibe. Rászántam magam, hogy megnyomom... rászántam? Az túlzás, inkább csak egy halvány ötletféle alakult ki bennem.
Lehet, hogy meghalok? Vagy nem tudok visszajönni ide, és nem tudok segíteni? Vagy... minden lehetséges és lehetetlen eshetőség átfut az elmémen. Aztán döntök.
Ezt ki kell próbálnom!
Újra lehívom a menümet. Log Out. Ott van előttem. Rányomok. Megerősítést kérő ablak...
Leokézom, majd várok. Várom, hogy mi történik.

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27
Kyuushiro
Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi871/900[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Chancery on Hétf. Május 06 2013, 15:50

Ott van. Ottvanottvanottvan. Ellenőriztem háromszor is, miután megláttam. Vártam másnap reggelig, hátha csak egy bug, amit majd kijavítanak, de ott volt. Egyszerűen nem értem. Végigvizslattam a híreket, hogy esetleg végigvitték-e a 100. szintet, vagy Kayaba gondolta-e meg magát, de semmi ilyesmit nem találtam.
A Kezdetek Erdejében annak a fának egy vastag ágán ülök, ahol fél éve élek. Hátamat a fatörzsnek vetem, ölemben egy szürke-fekete gombócot simogatok. Furcsa tapintású, nem olyan, mint egy macska, sokkal... puhább. Mintha egy rossz mozdulattal kionthatnám a belét, és ez részben talán igaz is lenne, ha a Valóságban lennék. Norm, az óriáspókom békésen csipog és élvezi az új szokásomat. Fel sem fogtam igazából, hogy egy "gusztustalan dögöt" simogatok minden alkalommal, mikor elmerengek, mitől lehet ott a Kijelentkezés gomb a helyén.
Megnyomjam? Ne nyomjam?
Talán csapda. Ha megnyomom, lehet, azonnal belehalok. De miért, mi értelme lenne a dolognak?
Előhozom a menüt és megnézem újra. Ott van és hívogat. Nagy levegőt veszek.
Kijuthatok, ha minden simán megy. Újra láthatom a párom, ha valóban csak azért nem találtam rá eddig, mert nem vette fel a NerveGeart. Újra láthatom a családom, a barátaim, a macskám.
Normot magam elé teszem az ágra, mire kíváncsian néz rám, mintha kérdezné: "Most mi van?"

-Figyelj rám egy picit. -kezdek bele. -Most elmegyek egy időre. Talán örökre, nem tudom. Szeretnék majd visszajönni, de lehetőleg csak akkor, ha kiderül, hogy szabadon ki-be járkálhatok ezután. Ígérd meg nekem, hogy addig nagyon-nagyon fogsz vigyázni magadra!
Igazából nem tudom, offline állapotom során a petem szabad lehet-e vagy ő is automatikus alvó állapotba kerül-e. Igazából bizonyára, de mégis jó érzés ezt elmondani neki, hogy a gazdi, akivel egész nap együtt van, most elmegy egy időre. Megsimogatom a potrohát, vigyázva a kis szemeire, mire egyik lábát a kezem fejére teszi és nyüszít, mint egy kiskutya.
Kicsit fáj a szívem, hogy itt hagyom, de nem vihetem magammal. Önző módon most magamra akarok gondolni. Előhívom a gombot, rányomok, és a kérdésre is igennel felelek. Ki akarok jutni egy kis időre, minél előbb, még mielőtt meggondolnám magam.

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
Chancery
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2680
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 27
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 45
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi8140/8500[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (8140/8500)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Viola on Kedd Május 07 2013, 09:09

Nem tudom mennyi idő telhetett el, mióta idekint vagyok. A valóságban. Nem nézek az órára, jobban mondva nem merek, a naptárnak pedig a közelébe sem megyek. Visszaszokni a valódi életre és annak problémáira nehezebb, mint ahogy azt legelőször gondoltam volna. Az orvosok hitegetése csak mese, rávettek, hogy maradjak, de milyen áron..? Nem tudok rendesen aludni, enni, a testem lomha, mintha ezeréves álomból ébredt volna fel. Sokszor nehéz, mint egy szikla, az orvosok szerint csak beképzelem magamnak... Azt is elfelejtettem már, hogy mennyit bírnak az izmaim: Aincradi súlyemelés hiányában alig tudok pár tárgyat megemelni, észlelésem nélkül nem tudom, hogy ki közelít felém, akrobatikám nem segít a mozdulatoknál. Van, hogy egy egyszerű lépésnél elesek. Fél éve nem használtam a lábaimat, ez a büntetésem... Szinte újra kellett tanulnom járni, kitapasztalni, hogy mennyit bír a testem jelenlegi állapotában. De ezek még nem a legveszélyesebbek. Hanem a látásom...
Szemembe visszatért egy olyan dolog, melyet Aincradban elfelejthettem, s eszembe sem jutott egy idő után, hogy egyáltalán létezik: a sötétség. Kegyetlen dolog, a fény hiányából ered és behálóz mindent, ami az útjába kerül. Sokszor látok rémeket, mikor egy sötét sarokba pillantok, s nem tudom mi van benne. Kínoz. Esténként egyre inkább körém gyűlik, s akkor az egész világ is teljes homályba borul. Fényhez szokott szemem nem képes átlátni semmilyen sötét ponton, ami a virtuális valóságban nem volt akadály...
A távolság újra kihívást jelentett képességem nélkül. Teleportálás hiányában éjt nappallá téve gyalogolnom kellett mindenhova egy lépést a másik után téve.
Rövid időn belül megpróbáltam öngyilkos lenni, de a mindenre elszánt orvosi brigád visszahozott az élők sorába, holott lelkemben alig van már élet. Fenyegető magányomat Yukka sem tudta tökéletesen kipótolni, nekem nem őrá volt szükségem, hanem arra az egyetlen férfira, aki boldoggá bírt tenni...

Sokáig vártam, de mint mondtam nem tudom mennyit. Anatot vártam, s arra számítottam egyszer csak betoppan majd hozzám fehér lovon és akkor folytathatjuk az életünket úgy, ahogy SAOban abbahagytuk. Boldogan, kettesben. De Anat nem jött el értem, s üzenetet sem hagyott. Elhatároztam hát, hogy én leszek az, aki felkeresi őt.
A kórházban, ahol engem is kezeltek, megtudták nekem, hogy Anatole egy tokyoi kórházban van, de állapotáról nincs információ. Nekem nem is kellett több, biztos voltam benne, hogy ő is lábadozik csak úgy, mint én és még nem volt ideje felkutatni engem.
Nagy reményekkel szálltam hát fel egy vonatra, mely egyenesen a fővárosba vitt engem kezemben egy térképpel. Elnavigáltam magamat a kórházba, melyre mikor odakint feltekintettem, valamilyen megmagyarázhatatlan rosszullét fogott el.

- Anatole Saitohoz jöttem. - szólítom le a recepciós pultban ténykedő nővért, ki piros keretes szemüvege mögül nézett vissza rám. Bőre olyan sötét, mint Kinggé volt, akit odabent ismertem meg.
- Hozzátartozó? - hangja reszelős.
- A barátnője. - felelem, mire szemüvege mögött szeme elkerekedik, majd egy pillanat múlva elmélyül a számítógépe monitorában. Megmondja nekem, hogy hanyas szoba, sőt még kezével mutatja is nekem az irányt. "Nem tévesztheti el" - hallom még utoljára, ahogy nekivágok a folyosók és lépcsők rengetegének. Lábam már fáj, el van fáradva. Az utolsó lépéseket a bizonyos kórterem felé viszont már úgy teszem meg, hogy nem is érzem.
Megtorpanok az ajtó előtt. Hajamat kissé megigazítom, ruhám gyűrődéseit elsimítom, majd kezemet a kilincsre teszem, s lenyomom.
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Kepatmeretezes_hu_InstaCam_20130414_044158du._www.kepfeltoltes.hu_
Dermedten, mint egy kőszobor, úgy állok a nyitott ajtóban. Szememmel az ágyat kémlelem, melyben Anatole fekszik, a párom, a szerelmem... És nem tudom elhinni.
- A-Anat... - mondom elhaló hangon, s teszek előre egy lépést, kezemet kinyújtom felé azt várva, hogy ő is így tesz, de nem történik meg. Remegő léptekkel állok a szerelmem ágya mellé, kisvártatva térdeim felmondják a szolgálatot és lerogyok a földre.
- Neee... - sikkantom és elsírom magamat. A könnyeim patakokban folynak miközben kezemmel Anatole arcát simogatom. Nem számít, hogy éppen nincs megborotválva, vagy a haja nagyobb, mint amire emlékeztem. Semmi sem számít, csak az, hogy itt van. És mégsem...
- Miért..? - kérdem tőle, mintha bírna válaszolni. - Miért mentél vissza..?! - felemelem a hangom, hátha úgy meghallja, de semmi értelme.
- Szeretlek. - mondom ki újra, mit már ezerszer hallott tőlem, most mégsem juthat el a tudatáig...

Akkor kezdett el bennem megfogalmazódni két gondolat. Az egyik, hogy azonnal vissza kell jutnom Aincradba, a másik pedig, hogy megvárom őt, s itt leszek mellette, mikor felébred. Egyik elképzelés sem tetszett igazán, de tudtam, hogy valamit tennem kell...
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Tumblr_mfon0vh5nP1qejvrxo1_500_thumb_www.kepfeltoltes.hu_
Szürke utcákon, gyér fényben kellett hazáig vánszorognom, mely valójában Yukka otthona, de befogadott magához, míg talpra nem tudok állni anyagilag is. Aznap este erős nyugtatókat vettem be, hogy el bírjak aludni.

A kórházba majdnem minden nap be kellett mennem, ha nem kezelésre, akkor olyan gyógyszerekért, amiket nem lehetett otthon nagyobb mennyiségben tárolni. Fáradtságos volt a gyaloglás, de kedves barátnőm többször is el vitt autóval, hogy ennyivel is könnyítsen rajtam.
Az orvosok injekciókat nyomtak belém, tabletták nyelettek velem és valóban kezdtem magam egyre jobban érezni...

- Dőljön hátra Violeta, lazítsa el a karját. - kommendálja a doki, ki anno rávett, hogy maradjak a valóságban.
- Ha még több tűszúrást kapok, lassan olyan leszek, mint egy szivacs..! - próbálok humorizálni, de csak egy kisebb mosolyt sikerül elérnem. A férfi rutinosan szúrja belém az injekciót, de a fájdalomtól felszisszennek. Azt mondja nekem maradjak így egy kicsit, így aztán úgy is teszek. Szememre álmosság jön, s nem is veszem észre, de elalszok...
Viola
Viola
Harcművész
Harcművész

Hozzászólások száma : 365
Join date : 2012. Sep. 24.

Karakterlap
Szint: 21
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi1535/1700[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (1535/1700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Askr on Kedd Május 07 2013, 11:06

Már legalább egy hete üresnek éreztem magamat. A könyvkupacok előtt üldögélve nem a lapokra, hanem a végtelenségbe bámultam és még arra sem ábrándultam ki, mikor Hati megrángatta a nadrágszáramat. Bizonyára aggódott értem, de nem érthette, miért voltam elragadva onnan. Hét napja találtam módot arra, hogyan "jelentkezzek ki" a játékból. Hati nyüszítve kíváncsiskodott felőle, de pet lététől vagy talán más ok miatt nem tudtam megmutatni azt a bizonyos kijelentkezés gombot. Habár akkor belenyugodott, és lefeküdt a helyére, látszott, hogy belül még mindig ideges a szokatlan viselkedésem miatt. Aznap délután nyugtalanul feküdtem le aludni. Még a pihenés sem tartott felhőtlenül nyugtatót. Legalább fél óráig csak hánykolódtam az ágyban, mire el tudtam szundítani. Amint lehunytam szememet, megint kinyitottam. Ám nem a valóságban, hanem az álmok világában. A lidérces álmokéban. Mindenütt sűrű füstfelhőt láttam, s ameddig a szem ellátott, a sötétség uralkodott ebben az illúzióban. A tökéletes üresség, semmi más. A földet néztem: apró, sárga részecskék kövezték ki az ismeretlenbe vezető ösvényt. Vállamat megvonva indultam meg rajta. Minden lépessel a részecskék táncot jártak és porként hullottak a tökéletes semmibe. Mögöttem fogyott az út, míg előttem egyre több lett. A lassú lépkedést egy gyorsabb tempó váltotta fel, végül futottam, ahogyan csak a lábam bírta. Egy nagyobb szikra csapódott be elém, ami megállja késztetett. Az út világoskék, üvegszerű formát vett fel, ami az egész semmiséget beterítette. Bár az égbolt még koromfekete volt, az "üvegvilág" fényt adott és némi nyugalmat egészen addig, míg nem kezdett el valami szokatlant csinálni. Az üvegből azonos színű rúnák váltak ki, melyek nem okoztak sérülést a sima felületen. Vitathatatlan volt: norvég rúnákról voltak és szinte az összes körém gyűlt. Olyan érzés fogott el, ami arra sarkalt, hogy folytassam az utat az ismeretlenbe. Ki tudja, hány perc múlva, de nagy fényesség tört fel, és később a táj annál kietlenebbé, barátságtalanabbá vált, mint amire számítottam. A fénnyel arra számítottam, hogy valami békés, barátságos, élettel teli helyen kötök ki, de csalódnom kellett. A köd még sűrűbb lett az üveg felett. Egy korhadt, de még egyben maradt fát láttam magam előtt, ám legalább a szikrák nem tűntek el. Megdöbbentem, amint újabb rúnák jelentek meg, melyek vérvörösek voltak. Szemközti irányból jöttek és amint találkozták a kékekkel, mindkét fajta rúnaszikra egy nagy pukkanás közepette eltűnt. Feszülten figyeltem, ahogy a sűrű ködből egy velem egyidős alak lépett elő. Fekete, egyrészes ruhát viselt, csuklyával a fején, így nem láthattam az arcát. Kezét maga elé tartva megállja intett, mikor meg akartam indulni felé.
- Askr. Érted jöttem. - szólt mélyebb, mégis fiatalos hangon. Tehát jól sejtettem: tényleg egy szinte velem egykorú fiúról volt szó.
- Mégis miért? És honnan tudod a nevemet? - záporoztam meg a kérdéseimmel csendesen, miközben próbáltam nyugodt maradni. Az alak csendre intett, ami kissé felháborított.
- A "megbízóm" azt akarja, hogy nyomj rá arra a gombra. Feltéve, ha van elég vér a... - ...pucámban. Ezt már nem mondta végig, hanem megköszörülte torkát és várt. Ez túlságosan durvának és felháborítónak tartottam. Akkor az üvegréteg a legváratlanabb pillanatban megrepedt. Annyira, hogy elvesztettem az egyensúlyomat és a hátamra estem. A fekete ruhás alak a látókörömbe lépett és leguggolva nézett le rám.
- Dacos vagy, de vajon elég bátor is ahhoz, hogy tényleg megtedd azt? - kérdezte, majd a vörös rúnák közepette eltűnt. Egyedül hagyott a felháborodottságommal együtt. Felálltam, s abban a pillanatban a feltépett üvegréteg alól kitört az a kétfejű, karmazsinvörös-azúrkék sárkány, akivel már régebben álmodtam. Mint abban a lidérces álomban, úgy ebben is be akart kapni. Szerencsére pont akkor ébredtem fel, mikor a vég már nagyon közel volt. Izzadtan ültem az ágyamban, orrnyergemet masszírozgatva. Lassan bár, de az izgatott állapotom elmúlt. Mellkasomhoz húztam térdeimet és rájuk hajtva fejemet, gondolkodásba kezdtem. Csöndes percek múltak el, míg végül felnyitottam azt a menüsort, ahol megtaláltam azt a bizonyos kijelentkezés gombot. Rányomva egy kérdésablak ugrott fel: biztos vagyok-e benne? Tekintetem az ágy másik felében szunnyadó démonfarkas kölyökre irányult. Keseredetten hunytam le szememet.
- Ég veled, Hati. - suttogtam, végül tényleg megtettem. Pedig volt rá alkalmam, hogy visszaforduljak. Túlságosan érdekelt, ki volt az a fekete csuklyás alak és a "megbízója". Ha kijelentkezek, talán fény derül az engem foglalkoztató rejtélyekre?

_________________
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Zbluh5zsgm5p8j7j37z
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Kickutisthsjlb3jvsrj
Askr
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi2779/2900[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (2779/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Hayashi Yuichi on Pént. Május 10 2013, 13:42

Szokásomhoz híven, az üvegre tapadva bámultam a falra felszerelt kardot, olyan szép! Csorgattam a nyálam is persze ha tudnám hogyan kell, biztos lehet, de mégsem sikerült. Az elmúlt félórámat, amit így töltöttem, lehet kicsit sok is volt és kezdtem már meg is éhezni, no akkor irány haza. Kezeim szépen zsebre dugtam, szokásomhoz híven, még a vállam fölött lehet bambábban, mint elsőre gondoltam, de túl bambára sikerült és visszanéztem a címerre, sárga sárkány, ami a pofájában tart egy kardot keresztbe. Visszatérek még ide holnap is jövök, várj meg kardocskám. Azzal, míg is indultam utam felé. a főtér előtti elágazásnál újfent elgondolkoztam, oké balra el, irány a főtér. Célom nem volt más, mint a küldetés tábla, ahol újfent csalódnom kellett, megint túl magas szintű küldetésekkel volt tele. Kissé elszontyolodva, zsebre dugott kézzel folytattam utam, a városkapu felé. Hosszú idő után sikerült rövid ideig gondolatmentesen úgymond teret ugranom. Utam során egyetlen vaddisznó és semmi sem állta utam, az erdőbe beérve viszont az a fránya fagyökér újra felbuktatott, mint mindig. Elejtettem egy-két szitokszót, de mivel ez már olyan rutinosan ment, inkább kinevettem a helyzetet. A szokás hatalma, túlélés, de egyben butaság is. Eddig bevált, gondolkodtam el a tényen. Félni az újtól, eddig ezt az életet éltem mielőtt feltettem a fejemre a Nerve Geart, és az azután is bevált, itt Aincradban. De akkor miért tettem fel a kütyüt? Hasított tudatomba pengeként a felismerés, kíváncsiság vezért, vagy valami más? Ezt már nem is tudom talán az, hogy egy újabb MMO amibe belefogok. Na mindegy ostobaság lenne tovább ezen rágódni, jutottam elhatározásra. Körbenéztem és már közel jártam rejtekhelyemhez, ismét letekintettem lábamra, mész magadtól, mi? Olyan, mintha sötétebb lenne, nézek fel a lombok között az égre, egy két esőfelhő, vajon fog esni? Jó lenne már látni egy esőt, a természet körforgását ebben a digitális világban. Ez nagyon hiányzik, sőt minden más a való világból. Főleg a beszéd, na az is hiányzik. Közben ismerős talajra érkeztem, itt a tisztásom és azok a furcsa bokrok, ami ismeretlen nevű gyümölcsöt teremnek. Piros színe és jellegtelen alakja nem hasonlít semmire, de finom. Még pár perc lehet, hogy leszedjem termését, már amúgy is kezdtem nagyon éhes lenni. Mindig ilyenkor eszek, és itt. A városi kaja nem nekem való, ismeretlen.
Pár perc elteltével ez alatt botorkáltam a magas fűben meg is jelentek, a „gyümölcsök”. Hamar leszedtem őket, majd a felszereléseim közé felvettem. Nyugodt szívvel leheveredtem a főben, bal kezem a tarkóm alá vettem és néztem az égboltot. Szépen tisztult, egyre kevesebb felhő van, ma sem lesz eső, ez még mindig egy virtuális világ Aincrad. Hosszan eltanyáztam a gondolaton, felidéztem képeket, amiket már megéltem, lényegében jobban tetszik ez a hely, mint gondoltam. Ez még csak az első szint, hónapok óta itt vagyok, vajon mikor jutok fel a legtetejére? Olyan távolinak tűnik.
Akkor ideje enni, határoztam el magam, jobb kezem mutatóujját a levegőben lehúztam, elő is került a menü, teljességgel véletlen megismételtem a mozdulatot, én buta, így a legaljára kerültem a menünek. a felfedezés sokkolólag hatott. Ott volt a „Log OUT” felirat.
- Ez meg miiiii! – kiáltottam fel, miközben ülőhelyzetbe kerültem irdatlan gyorsan. Körbenéztem és füleltem, hogy hallok-e neszeket, semmi. Majd félve, hogy ott van-e még a felirat visszatekintettem gyorsan, de ott volt szerencsére. Hihetetlen öröm járt át. Mivel egyedül voltam, tudtommal, hamar rá is nyomtam, a gombra, nehogy valami csapda legyen és rajtam ütnek, miközben ámuldozok a gomb láttán. Megerősítő üzenetet kér. Ujjam megindult az elfogadás felé, de kicsivel előtte megállítottam. Mi van, ha ez csapda, vagy valami átverés. Kétely mezejére léptem, de ismeretlen félelmektől tartva megnyomtam a gombot.




_________________
Adatlap

Spec:
[T4] Agni Hayashi Yuichi >> 8 tűzsebzés
Hayashi Yuichi
Hayashi Yuichi
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 1490
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 31
Tartózkodási hely : JL Palota 2. emelet 4. ajtó

Karakterlap
Szint: 33
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi4298/4400[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (4298/4400)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Diabel on Szomb. Május 11 2013, 01:00

Eddigi résztvevők

  • Szophie: 1. kör
  • Asuka: 1. kör
  • Kyuushiro: 1. kör
  • Möraja: 1. kör
  • Vio: 1. kör
  • Askr: 1. kör
  • Yuichi: 1. kör





Kicsit nehézkesebb az ébredés, de ezzel már nem először szembesülsz. Nem igazán akar nyílni a szemed, nehezek a tagjaid. Sőt, konkrétan nem is nagyon érzed őket. Mozgatni aztán végképp nem. A tető viszont a fejed felett egészen más, mint eddig a kórházban.
Kiloggolt. Rehabilitás vége – csattan a férfihang. Nem tudod megállapítani, hol a forrása. Hangosbemondóból szól. Lassan tisztul a látásod, ahogy pislogsz. Nővérek sürögnek-forognak körülötted. Módszeresen dolgoznak. A testedből ezernyi tű áll ki. Egyesével húzzák ki őket, és teszik egy tálcára. Nem vagy alig serken a véred a nyomukban. Nem szólnak hozzád. Beszélni tudsz, bár elképzelhető, hogy nehezen találod a hangodat. A fejedről minden további nélkül leemelik a NerveGeart. Nincs áramütés, nem történik semmi baj. Mondjuk ellenkezni se nagyon tudnál. Ahogy egyre kevesebb tű szúrja át a bőröd, kezded érezni a tagjaidat, mintha vér áramlana beléjük.
A nővérek végeznek. Semmilyen kérdésedre nem válaszoltak, nem is fognak. Nem láthattál érzelmeket átsuhanni az arcukon. Elvonulnak, és az egyik holtteredben ajtó szisszenése hallatszódik, ahogy hermetikusan zárul mögöttük. Egyedül maradsz, legalábbis elsőre úgy tűnik. Alig egy perc, és visszanyered az uralmat a tested felett. Meglepő, de nem maradtak sebek, ráadásul egyáltalán nem fáj mozgatni a kezedet, a lábadat. Nem mozogsz könnyen, le vagy fogyva, de mégis sokkal jobb kondíciónak örvendesz, mint amilyen állapotban legutóbb voltál. Fel tudsz ülni, körbeleshetsz. Nem jelent problémát a járás sem. Egy asztalon feküdtél, amely a szoba közepén foglalt helyet. Ruha nincs rajtad, egyetlen törölköző öltözteti a derekad. Hajad megnyírva, a bőrödet beolajozták.
A szobád kör alakú, ólomszürke és feketés, bézs színű falát gumírozott anyag borítja. Ha netalántán bármilyen dühroham törne ki rajtad, akkor sem tudnál kárt tenni. Sem az anyagban, sem önmagadban. Az asztalod mellett akkurátusan odakészítve némi ruhanemű. Kezeslábasnak tűnik, bár az anyaga igen furcsa.
Kérem, öltözzön fel – szólít fel ugyan az a férfihang. Dirigáláshoz szokott. Ha mégis úgy éreznéd, hogy benned van elég szufla ahhoz, hogy ellenszegülj, sokáig abban az egyetlen szobában kell ücsörögnöd. Visszacsatlakozási lehetőséged nincs, kijáratot nem találsz. Időnként felszólít a hangosbemondó mikrofonja mögött ülő ember. Bár a hangsúly soha nem változik. Feletted üveges minden. Sötét krómüveg. Nem látsz át rajta.




Határidő: mivel többen jelezték, hogy később talán szívesebben beszállnának, illetve a Stella és a Nova most nagyon pörög, ezért két hetes határidőt adok. Május 25 éjfél a következő határidő. 500 karakterrel fog tudni becsatlakozni, aki szeretné. Tehát a jelentkezés nyitott, csak írjatok ide, jelezzétek, hányadik körök, és automatikusan részt is vesztek akkor ezen az eventen. Egyelőre kevesen vagyunk, szóval nyugodtan hirdessétek, ha jönnek újak, haverok/barátok/ismerősök.

_________________
Mesélői Adatlap
Mesélői Szín: #bbae94



[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Alrs02
Diabel
Diabel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi612/700[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (612/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Chancery on Szomb. Május 11 2013, 17:56

2. kör

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem számítottam ilyesmire, de őszintén: megfordult a fejemben, hogy meghaltam. Kayaba becsapott, és mikor a gombra nyomtam, megölt a NerveGear vagy valami más programkód. Ezért a sötétség, ezért ez a nehéz érzés. Vagy tényleg ilyen lehet halottnak lenni egyáltalán?
– Kiloggolt. Rehabilitás vége
A hang adott végül elég erőt ahhoz, hogy ki tudjam nyitni a szemem. Minden homályos és elmosódott, de érzem, hogy nincs is rajtam a szemüvegem. Valaki fölém hajol, de semmit sem látok az arcából, csak színpacákat. Igazából nehéz leírni, hogyan is lát egy rövidlátó, főleg azt, ahogy előttem tárul fel a világ. Az egyik szemem -5, a másik egy féllel rosszabb, és most legszívesebben nyúlnék oldalra, hogy megkeressem a látássegítőmet, de nem mozdul a karom. Amúgy is félek mocorogni, érzem, ahogy matatnak rajtam, sürögnek körülöttem; jobb híján, ha már úgyse látom, behunyom a szemem és megvárom, amíg végeznek.
Hallom, hogy kimennek, és a szöszmötölés is abbamarad. Várok még pár másodpercet, hogy zsibbadó végtagjaimba visszatérjen az élet. Kicsit megmozgatom az ujjaimat, hogy tudjam, ura vagyok-e a testemnek vagy sem. Visszaemlékszem arra, mikor egyik reggel arra ébredtem még jóval a NerveGear előtt, hogy elaludtam az egyik karomat és olyan volt, mintha csak egy gumivégtagot ragasztottak volna rám. Milyen fura érzés volt, ahogy visszaáramlott belé a vér, és ez a mostani is hasonló.
Mikor elég erősnek érzem magam, felkelek. Csak egy törölköző van rajtam, az is deréktájon. Jaj... inkább gyorsan leveszem és feljebb tekerem. Fél kezemmel tartanom kell, a melleim, hiába vagyok testileg felnőtt, nem elegek ahhoz, hogy megtartsák a törölközők, mint más nőknél. Mindig is irigykedtem rájuk. Átvizsgálom magam: még a szokottnál is soványabb vagyok, nem vérzek sem sebekből, sem menstruáció hatására; bár testem sovány erőtartalékait elnézve (és egészségügyi tudásomat elővéve) abban is kételkedem, hogy az egyáltalán működött-e az elmúlt fél év során.
Viszont úgy érzem, most kapok sokkot. Valami nem stimmel. Ahogy felülök az asztalon, nem simogatja semmi a nyakamat és a vállamat, mint a NerveGear előtt. Szabad kezemmel a fejemhez nyúlok, és kis híján felsikoltok.
A hajam! A hosszú hajam oda! Nincs semmi, amit csavargathatok! T_T
Olyan ez nekem, mintha egy láncdohányostól elvennék a cigarettáját! Nekem a hajam a stresszoldóm! Vissza akarok menni a SAO-ba, ott még van, és addig ki sem jönni, amíg vissza nem nő! De hiába dühöngenék... a NerveGear nincs sehol, nem tudok visszamenni. Megsajdul a szívem: elvesztettem Normot, a hajamat, és még ki tudja, mit.
– Kérem, öltözzön fel
Körbenézek, mikor megszólal a pasas, de a szemüveg híján még mindig nem látok sokat. Végül pár színfoltról gondolom, hogy azok lehetnek a ruháim, óvatos tapogatózás után a szemüvegemet is megtalálom rájuk fektetve. Máris élesebb a világ, és úgy tűnik, a szemem se nem romlott, se nem javult. Igaz, már évek óta ilyen, tavaly voltam vizsgálaton, de nem változott az előtte való négy év alatt. Egy halk "igenis" elmotyogása után felkapom a ruhákat és felöltözöm, miközben mindenfélén pörög az agyam.
Ez nem egy kórház, de akkor micsoda?
Vajon másoknak is megjelent a kijelentkezés? Ők is itt vannak valahol?
Mi lehet Normmal? Mobként éli a napjait, vagy alszik, amíg offline vagyok?
Leszek egyáltalán online újra valaha is?
Fogok bárkinek is hiányozni a SAO-ban?
És ami számomra a legfontosabb: mi lehet Vele, életem párjával?

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
Chancery
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2680
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 27
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 45
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi8140/8500[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (8140/8500)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Szophie on Szomb. Május 11 2013, 19:30

2.kör
Hirtelen éreztem, ahogy végtagjaim az ágyba süppednek. Sehol többé a szobám, sehol a szék, amin ültem, sehol a nap, mely a szemembe sütött. Sötétség. Átható sötétség telepedett mindenre. Halk hangokat hallottam a távolból. Egyszer már átéltem ezt. Most sem becsapás az egész, kijutottam. Megint.. Vajon a bátyám itt van mellettem? Vajon leszid, amiért megint elhagytam, saját akaratomból? Vajon van még mellettem virág, csoki, süti, ajándékok, és minden egyéb? Oda van-e készítve a széke az ágyam mellé, mint akkor? Vár rám? Vagy elhagyott? Elfelejtett? Megint fájni fog? Emlékeim képei megrohamoznak, ha kinyitom a szemem? Annyi a kérdés.. És itt a válasz, csak fel kell ébrednem, felemelni szemhéjamat.. De akarom tudni? Mi van akkor, ha fájdalmas igazság képe tárul a szemeim elé? Ha elhagyott? Ha nem is figyel már rám? Lehetetlen, ő nem olyan.. Törődik velem, mert szeret. Megbocsájt nekem, hogy visszamentem. Itt lesz, hamarosan beszélhetek vele, a nyakamba borul, és boldogságában sírni fog. Rám néz majd, rám mosolyog, és szemében a töretlen gondoskodás fog megcsillanni. Pontosan úgy, mint akkor.. Mégis hogy lehettem ekkora balek? Miért mentem vissza? És most miért jöttem ki? Kételyek, kérdések tömkelege.. Talán megtudhatom, rájöhetek, csak ki kell nyitnom a szemem, és beszélni vele. Érezni fogom, mit akarok, tudni fogom.. Újra a nyakamba szakadnak gondjaim, de ő velem lesz. És ha most vissza megyek a játékba - ha ez egyáltalán lehetséges - akkor most azt úgy teszem, hogy előtte megbeszélem vele, elbúcsúzom tőle. Mély melankólia telepedett rám, amiért nem tudtam elköszönni, még csak meg se magyarázni, hogy miért.. Ez miatt nem is éreztem magam jól az elmúlt időben, gyötrődtem saját magam miatt, de most végre itt az idő, hogy mindenen változtassak. És mit kell csak tennem? Kinyitnom a szemem..
Erősen rá kellett koncentrálnom, hogy sikerüljön, de végül nehézkesen felemelkedett szemhéjam. A fény hirtelen mindent elárasztott, és pár pislogásig nem is láttam semmit. Végül csak valami furcsát, ismeretlent láttam. Próbáltam törni az agyam, hogy mi is ez, de sehogy sem volt ismerős. Egy férfi hang hallatszódott, de nem tudtam, honnan. Megpróbáltam megfordulni, hogy körbenézzek, de végtagjaim nem engedelmeskedtek, még csak a fejem sem tudtam elfordítani. Viszont különösképpen nem éreztem fájdalmat, semmit az ég világon. Ez új volt.. Vagyis pont a régi. De itt kéne, hogy fájjon, muszáj! Valami belibbent a képbe, mintha egy kéz lenne. Szememet irányába fordítottam, és néhány nővért láttam meg, amint a testemből kiálló ezernyi tűt húzogatták ki. Tűk? Mik ezek? És miért? Elborzadtam a látványtól. idegen volt minden, és rajtam még ruha sem volt. Nem voltam otthon, nem volt mellettem testvérem sem. Csak tűk, melyek fájdalmasan álltak ki belőlem. Tűpárna.. ennyire tartanak. Nem volt rajtam a sisak, levették. A tűket is lassan kiszedték belőlem, és érezni kezdtem a végtagjaimat. Gyengén bizsergett mindenem. Elmentek végül, egy szó nélkül itt hagytak. Még csak nem is köszöntöttek boldogan, mint ahogy kellene, még annyit sem kérdeztek, hogy vagyok, semmi. Megpróbáltam mozogni, és most már sikerült. Nem fájt, pedig kellett volna. Felültem, és végignéztem magamon. Még csak egy ruhát sem adtak rám, egy szál törölközőben feküdtem.. Undorító. Testem valamilyen anyagtól, talán olajtól, csúszott, és különös illatom volt. Különösen vékonynak is találtam magam, csonka karjaim ha lehet, még vékonyabbnak tűntek, eddig vastag combom olyan volt, mint egy csont, hasam pedig egyáltalán nem volt. Talán még a mellemből is fogytam, arcomat is beesettnek éreztem. Furcsa volt, és feltűnt a változás, hisz a játékbeli én az a csatlakozásomkor levő én volt, mind a súlyom, mind a többi tekintetében, és most ehhez képest nagyon nagy volt a változás. A hajamhoz akartam nyúlni, beletúrni, idegességemben bizergálni, de nem találtam meg. A hajam.. Mi van a hajammal? Ez én vagyok?
Gyorsan le akartam nyitni az invertorym, hogy megnézzem magam a tükrömben, de csak idegesen a levegőben hadonásztam. Invertory... Már az sincs. Butus Szophie, butus, butus.. Nem hívhatod csak úgy le a menüd ahhoz, hogy átöltözz, vagy elővegyél valamit. Már nincs ilyen. Nagyot sóhajtottam. Egy hangot hallottam ekkor, arra kért, öltözzem fel. Nem, nem kell lehíni a menümet. csak magamra kell kapni a mellettem fekvő ruhaneműt. Jó ötlet, hisz úgyis fáztam már így csupaszan. Öltözés közben volt időm körbetekinteni. Teljesen üres kis szoba volt, kör alakú, és fura színű. És mintha a falakat valamilyen anyag borítaná. Amikor végeztem az öltözéssel, közelebb mentem. Lassan mozogtam, nehezen reagáltak végtagjaim, de nem fájt. Közelről megnézve rájöhettem, hogy valami rugalmas, gumi szerű anyag borít mindent. Sehol egy ablak? Sehol egy ajtó? Semmi? A felismerés hideg zuhanyként ért. Ez egy gumiszoba! Engem bezártak ide, mert.. mert.. mert...
- Én nem vagyok őrült! Én teljesen normális.. - amúgy is gyenge hangom elhalt a mondat végére. A bátyám küldött ide? Elhagyott? Azt hiszi, hogy megőrültem? Nem szeret? Nem akar többé velem foglalkozni? Hiszen én..
Lehajtottam a fejem, és elpityeredtem. Ennél rosszabb nem is lehetne a valóság. Hiszen így nincs jövőm, nincsenek feladataim, nem ehetnek céljaim.. Csak ködös képek egy szobában, ahol bezárva tartanak. Semmi süti, semmi napfény, semmi.. Ezt nem tehetik!
- E-Ez csak valami félreértés. Én teljesen ép eszű vagyok. Tudom, hogy hallanak, mert ilyen helyeken mindig figyelik az embereket, szóval engedjenek ki! Elmondok ha kell akármit, bizonyítom, hogy én még mindig én vagyok.. Ismereteim széles körűek, és beszédem is választékos. Nincsenek semmi fajta rohamaim, sem pótcselekvéseim. Egyetlen mániámnak talán a sütizést mondhatnám, és ezen kívül még jellemző rám a szerencsétlenség olyan formája, hogy mindenben elesek, de amúgy semmi bajom nincs.. - magyarázkodásba kezdtem. Ez csak tévedés lehet. Ilyen helyre nem a hozzám hasonló embereket zárják. Bizonyítanom kell, hogy velem minden rendben. Minden a helyén van a fejemben, és nem kell itt tartaniuk. Aztán megkeresem majd a testvéremet, és felelősségre vonom mindezért, az tuti. Sosem gondoltam volna, hogy itt kint ilyesfajta megaláztatás vár engem. Viszont azt kell mondjam, megértem azok után, hogy visszamentem csak úgy a játékba.. Hiszen ép eszű ember nem tette volna. Lehet valami alapja, hogy végül ide küldött.Smile

_________________
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2533
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi7666/7700[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (7666/7700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Askr on Szer. Május 15 2013, 15:50

Olyannak tűnt ez az egész, mintha egy mélyen tartó álomból ébredtem volna. Vagy a megszületéshez is hasonlíthatnám, bár számomra ez az érzés kifejezetten kellemetlenül esett. Az ébredés nehézsége nem volt új a számomra. Egyszer már kiloggoltam, de akkor az akaratom ellenére. A szemem csakis nagy nehézségek árán tudott kinyílni, tagjaim egyáltalán nem mozdultak, ahogy azokat már tapasztalhattam. A valóságba való visszatérés hátulütője volt, ám akkor nem nagyon foglalkoztam a testemmel. Azzal inkább, hogy hol voltam? Nem a szobámba ébredtem, mint először. A plafon se tűnt kórházszerűnek, ami aggodalomra adott okot.
– Kiloggolt. Rehabilitás vége. - szólalt meg váratlanul egy férfi hang, egy hangosbemondón keresztül. Vajon ki lehetett? És hogyan kerülhettem oda? Összezavarodottan, sűrű pislogással próbáltam látásomat tisztítani. Mire minden kristálytiszta lett, azon kaptam magamat, hogy nővérek körülöttem serénykedtek. Megrémülve láttam, hogy rengeteg tű állt ki a testemből. Sokat olvasgattam az akupunktúráról és azt mondták, nagyon hatásos kezelési forma volt. Habár elsőre megijedtem, egyáltalán nem fájt, bár a kihúzkodás egy picit kellemetlennek bizonyult, de még sebek sem maradtak a tűk után. Kezdtem érezni a végtagjaimat. Kisebb ellenkezésem ellenére leveszik a fejemről a NerveGeart. Szerencsére nem semmi se történt, amitől tartanom kellett.
Mire összeszedhettem volna magamat ahhoz, hogy megkérdezzem valamelyik nővért, már ki is mentek a szobából, ahol tartottak. Csuklómat mozgatva örvendve vettem észre: újra mozoghattam. Lassan, magamat nem megerőltetve ültem fel. Eddig egy asztalon feküdtem, bár azt már korábban is éreztem. Hideg volt és kemény. Nem próbáltam a mozgással, inkább csak körbetekintettem a szobában. A berendezkedése tisztára a diliházra emlékeztetett. De vajon az is volt, vagy csak én képzeltem annak? Csupán utólag vettem észre, hogy egy törülközőn kívül más nem is fedte testemet, elég kínossá vált a helyzet. Tarkómat megvakarva rémítő hírre tettem szert: az aranyszőke hajkoronámat csak úgy lenyírták! Legalább az vigasztalt, hogy bár még soványabb lettem, testem jobb kondiban volt, mint azelőtt. Furcsállóan szagolgattam a bőrömet. Valami olajjal kentek be, nyilván a tűkúra miatt. Ott ültem, a falat bámulva, kétségbeesett kérdésekkel a fejemben. A szobát újra körbepásztázva egy ruhát vettem észre, az asztal mellett.
– Kérem, öltözzön fel - dörrent a parancs. Elég határozottnak tűnt. Nem szerettem, ha dirigálnak, ám a hangja igazán rendre utasító volt. Mivel máshogy amúgy sem deríthettem ki, mi történhetett velem, inkább szótlanul engedelmeskedtem. A ruhát felkapva visszaültem az asztalra, keresztbe font karokkal várva, hátha valami lesz. Azonban valahol féltem. Rettegtem, amiért nem anyám fogadott, hanem ismeretlen arcok, akik még azt sem mondták el, hol vagyok. Kíváncsi voltam a férfira a hangosbemondóból, mégis mi köze volt az egészhez. Már-már kezdtem bánni, hogy rányomtam arra a gombra. Vissza akartam menni, hogy véget érjen ez a rossz álom. Vagy csak egyszerűen haza, az édesanyámhoz, ha netán ne lenne lehetőségem a visszacsatlakozáshoz. Levették a NerveGeart, így már nem is kellett tartanom a kényszerű visszatéréshez. De azért szomorú voltam, amiért Hatit magára kellett hagynom és ki tudja... ezúttal vajon végleg? Legszívesebben ordítottam volna, hogy engedjenek ki abból a rémes szobából. Egyáltalán nem értettem ezt az egészet: megbolondultam a játéktól?

_________________
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Zbluh5zsgm5p8j7j37z
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Kickutisthsjlb3jvsrj
Askr
Askr
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 533
Join date : 2013. Feb. 15.

Karakterlap
Szint: 27
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi2779/2900[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (2779/2900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Asuka on Szomb. Május 18 2013, 14:04

Amilyen izgatottan kattintottam rá arra a bizonyos felvillanó gombra, most ugyanannyira érzem magam erőtlennek. Fura, hiszen tisztán emlékszem arra, mennyi energia, mennyi élet volt bennem néhány pillanattal ezelőtt. Tisztán emlékszem rá, mennyire pörögtem, mennyire élveztem azt az életet, amit magaménak tudhatok.
Fájdalom hasít bele fejembe, ahogyan a valódi, pörgős, hiperaktív énem hirtelen átcsap erőtlenül tehetetlenbe. Iszonyúan sajog valamiért a buksim, de mindemellett nem ez az egyetlen problémám. Mentálisan ugyan felkészítettem magam erre az utazásra, és tudtam, hogy nem lesz könnyű, de hogy ennyire ne legyen egyszerű, arra aztán végképp nem számítottam. Kicsit úgy érzem magam, mint amikor fogorvosnál végzek egy foghúzással, aztán pedig beletelik vagy két hétbe a teljes regeneráció. Fájdalmas, hosszú, kényelmetlen és kellemetlen folyamat, mely ellen nem tudsz tenni semmit. Egyszerűen csak tűrnöd kell, hogy egyszer véget érjen az egész. No persze, fura dolog ám, hogy éppen a fogorvosok jutnak erről az egészről az eszembe, de végülis, mind a két dolog ugyanolyan félelmetes, mármint hogy benne ragadsz egy játékban, és hogy a szádban matatnak meg fájdalmat okoznak. De ha választani kéne a kettő között, azt hiszem, dalolva visszamennék abba a világba, ami még csak nem is létezik, mintsem hogy gyökérkezelésen kelljen végigmennem. Elég gyökér vagyok így is, azt hiszem.
A daloláshoz azonban hang is szükséges, s akármennyire is próbálom kiszáradt számat kinyitni, s valamiféle hangot kipréselni belőle, lehetetlennek bizonyul a folyamat. Szemeim továbbra is csíkszem csapásban, csupán némi mesterséges fényt vélek átszűrődni szemhéjam felől, melyeket így egészen narancssárgának látok. Nem is igazán fogom fel azt a monoton férfihangot, mely valahonnan a közelemből szólhat. Bár az iránnyal sem vagyok biztos úgy igazán. Én tisztán emlékszem, hogy a saját fotelemben ültem, amikor felcsatlakoztam a játékra a fejemen a NerveGearrel, most viszont nem igazán tudom azt sem, hogy hol lehetek. Az is lehet, az egész meg sem történt, csak kómában voltam valami baleset miatt. Minden megeshet, bármi megtörténhet. Talán földönkívüliek raboltak el igaziból. Hű, hogy én annak mennyire örülnék! *.*
Némileg csalódottság tükröződik arcomon, amikor leveszik rólam a konzolt, és szembesülnöm kell vele, hogy igencsak emberek foglalkoznak itt velem. >.> Nemtetszésemnek azonban nem tudok se hangot adni, se tettileg megnyilvánulni, hiszen egészen olyan, mintha a zsibbadó fejembe lennék zárva, s valami nehezéket csatoltak volna rá végtagjaimra. Nem csak arra nincs erőm, hogy megmozduljak, de még arra sem, hogy akarjak megmozdulni. Óráknak tűnő másodpercekig mindez pedig nem változik, lassacskán viszont normalizálódik még mindig lassú vérkeringésem, így gondolkozni is tudok végre ismét, valamint a mozgással is megbarátkozom. Bár azért egy járókeretnek igencsak nagy hasznát venném. Vagy egy cuki gyógytornász fiúnak. Hű, biztosan borzalmasan nézhetek ki. T.T
Nem érzek szégyellősséget félig fedetlen testem miatt, hiszen én képes vagyok egy testre csupán testként gondolni, még a sajátomra is. Megannyi kérdésem lenne a nővérek felé, de egyszerűen annyira kiszáradt a szám, hogy bármennyiszer megpróbálok néhányat feltenni, legfeljebb nyüszörgő hangot adok ki magamból. Majd a nővérek kicsit egyedül hagynak, s így amint kellő akaraterőt gyűjtöttem magamnak, megpróbálok nyújtózni egyet. Kifejezetten jól esik. Arra számítok, izmaim teljesen elhagyták magukat, nem mintha amúgy sok lenne belőlük, s ahogyan felállok és végignézek magamon, nem nehéz azt sem megállapítanom magamról, hogy tényleg sokat fogytam. Még a bordáimat is látom. Ennek ellenére most már nem érzem gyengének magam. Bizonyára a cuki gyógytornász fiúk minden nap mozgatták kicsit a végtagjaimat, hogy ne szenvedjek izomsorvadást a mozgásképtelenségtől. Ez lehet rá a magyarázat.
Hangos bemondóból utasítást hallok, körbenézek hát a termen, hogy mit látok. Valamiféle hangszóróra és kamerára mindenképpen számítok. Végül sóhajtást kísérlek meg - már kiszáradt torkom miatt kifejezetten rosszul esik - , s felöltözök abba a kezeslábasba, amit kikészítettek nekem. Egyedüli problémám a szomjúságom mellett a várakozás végtelenségében, hogy unatkozom. Legalább egy keresztrejtvényt hagyhattak volna itt nekem. Szöszölni kezdek el kezeslábasom anyagával, míg semmi nem történik, kicsit freestyle-ban újradizájnolván azt. Letépek a nyakából egy darabot, virágot formálok belőle, és visszakötöm azt így a nyakához. Egy fokkal máris üdébbnek érzem magam tőle. Minden esetre remélem, nem kell sokáig itt maradnom. Türelmetlen vagyok.
Asuka
Asuka
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 29
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi4530/4700[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (4530/4700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Kyuushiro on Vas. Május 19 2013, 20:48

Bágyadtan nyitogatom a szemem, mintha átaludtam volna a legutóbbi bejelentkezésem óta eltelt időt. De hát át is aludtam, bizonyos értelemben...
Emlékszem még a kórházra. A virág illatára. A napfényre, ami besütött az ablakon. Az engem életben tartó gépek egyenletes pittyegésére.
De ez nem ugyanaz. Nagyon nem.
Oké, fájnak a tagjaim, és tűk fúródnak a húsomba. Sok. Nagyon sok. De a tető... hol vagyok?
Valaki van mellettem. Sőt, nemcsak egyvalaki. Jó néhányan mozognak körülöttem, és az apró fájdalmakból ítélve szedik ki belőlem a tűket. Sokat. Aztán... aztán elmennek.
-El... elnézést! - kiáltok utánuk, de semmi. Meg sem rezzennek, robotként végzik a dolgukat. Mintha njk-k lennének.
Mi a franc folyik itt? Hol vagyok? Felülök, és csak azután villan az eszembe, hogy képes voltam felülni. A fájdalom sokkal gyengébben jelentkezik, mint a múltkor. Egy szál törölköző van a derekam körül, de hát nincs itt senki, úgyhogy nem is zavar.
Hova kerültem? A kórház egy speciális termébe? Vagy elrabolták a testemet? Hülyeség, mi értelme lett volna? Bár, ha Akihiko a semmiért létrehozott egy gyilkos játékot, én már semmin sem lepődöm meg.
Körbenézek. Kör alakú terem, furcsa fekete falakkal. A mennyezet tükröződik, mintha fekete tükör lenne.
De ki az a férfi, aki a rehabilitásról beszélt? Most jut el az agyamig, eddig el voltam foglalva az ébredéssel. Nem értek semmit. Mi történik?
Ekkor szólal meg másodszor a titokzatos hang. Öltözzek fel? Ha csak ezen múlik, semmi akadálya. Felveszem az előre odakészített ruhát, majd várok. Várok, mert semmi mást nem tehetek.
Zaklatottságom kezd lecsendesedni. Végül is, nagy baj nem lehet. Meghalni biztos nem fogok, nem azért vagyok itt. Semmit nem tudok az ápolóim szándékáról, de ha meg akartak volna ölni. már megtették volna...

_________________
Nio vs Kyuu:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 6+8
Erő: 6+14
Kitartás: 6+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10
Páncél: 24


Jelenlegi stat:
(13. szint)
Élet: 14 => 70 HP
Fegyverkezelés: 10+3
Erő: 6+23
Kitartás: 7+6
Gyorsaság: 35+10
Spec. képesség: 10+3
Páncél: 27
Kyuushiro
Kyuushiro
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 398
Join date : 2013. Mar. 09.

Karakterlap
Szint: 14
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi871/900[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (871/900)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Yuna on Pént. Május 24 2013, 16:10

A napokban különös dolog ütötte fel a fejét amit még most sem tudtam megérteni és nem tudom, hogyan lehetséges. Alig egy héttel ezelőtt a menüben ott figyel a „log out” felirat ami annyit tesz, hogy itt hagyhatom a saot, biztonságban. Legalábbis elméletben ezt kellene jelentenie. Az első gondolatom mikor megláttam az volt, hogy végre hazatérhetek. Nem a való világba és nem is a Tokio lakásomba. Az otthonomba ahol felnőttem, ahol anya és apa már hosszú ideje vár rám. De valahányszor rányomtam a kilépésre a rendszer minden alkalommal megkérdezi, hogy biztosan akarom-e és én minden alkalommal a nemre kattintok. Nem voltam benne biztos, hogy tényleg akarom. Nem azért mert annyira hozzászoktam az itteni élethez vagy mert annyira ragaszkodom a saohoz, pusztán az emberi természetem miatt. Nem tudtam, hogyan is miért jelent meg ez a felirat itt és amit az ember nem ismer attól bizony fél. Én is féltem az ismeretlentől, mi van ha csak egy bug? Vagy talán tényleg kilépek a játékból de a nerve gear ugyan úgy végez velem amint leveszem. Sok volt a kérdés és semmi válasz. Kutakodni kezdtem, talán valaki legyőzte a századik bosst? Nem ebben biztos voltam hisz még a nyolcadik szint sem nyílt meg. Kérdezősködni kezdtem és egy újabb furcsaság látott napvilágot… vagyis pontosabban kettő. Senki másnak nem jelent meg az ikon csak nekem és ami még ijesztőbb senki nem látta rajtam kívül. Mint valami rossz horror film! Új teóriákat gyártottam, talán egy külső segítség? Valaki megpiszkálta a nerve gearem és kiiktatta a gyilkos eszközt? Talán ám ez magát a kiléptető ikont nem magyarázza. Még ha az én készülékem módosítják is maga a log out ikonnak nem szabadna itt lennie hiszen tudtommal ez központi dolog. Az egész rendszer parancsait alapjában kellene megváltoztatni így vagy mindenkinél vagy senkinél nem szabadna ott lennie. Sok a kérdőjel ám van egy másik alapvető emberi természet ami minket jellemez. A kíváncsiság! Egy másik tulajdonság ami szinte mindenkiben ott van és ami a legtöbb emberben felül kerekedik a félelmén. Én sem voltam kivétel ez alól. A kíváncsiságom sokkal erőteljesebb mint a félelmem. Ma elhatároztam magam, nem tudom mi fog történni de tudni akarom. Ha ez nem csak egy rossz tréfa akkor így vagy úgy de utoljára írok ide. Yuna naplója ezennel bezárul!

Az utolsó betűk leütésével elmentem a szövegfájlt majd Yukira pillantok aki az ágyon feküdt és mélyen aludt. Csupán egyetlen lámpa halovány fénye világította meg a szűk szobát mégis tisztán látszott az arcán mennyire nyugodt az álma, szinte már mosolyog, mintha tényleg élő lenne. vissza fordulok a székemben és meredtem bámulok magam elé. Még mindig erős félelem érzet járja, át az egész testem amint rágondolok mire készülök. Egy görcsös mozdulattal lehívom a menüt és a kilépésre nyomok. Felugrik a szokásos megerősítés én pedig újból habozok. Lassan előrenyújtom az újam és egyre közeledek a gomb felé.
- Igen! – Suttogom remegő ajkakkal és rábökök az ikonra…
Egy kis időre elsötétül minden, az üresség érzete fogja el a testem mintha ott se lennének valami történt hisz teljesen más érzés lesz úrrá rajtam mint ami korábban a játékban volt. Lassan rájövök, hogy a szemem csukva van ezért megpróbálom kinyitni. Nehezen engedelmeskedik a testem, csak lassan sikerül kinyitni a szemem és a sötét foltot átveszi egy nagy fehér folt.
- Re…ha… bi…li…tás! – A szavak csak nagyon nehezen hagyják el az ajkaim de reflexszerűen visszamondtam amit először halottam. A látásom fokozottan kezdett vissza térni és egy szoba látképe tisztult meg előttem. Korházba kerültem? Felülnék de nem vagyok rá képes épp csak a fejemet tudom oldalra billenteni. Rengeteg ember sürög körülöttem… nővérek… vagy esetleg orvosok… Tűket szednek ki a testem minden pontjából… több százat… - Mi… ez… - csupán ennyit tudtam kinyögni de ők nem válaszoltak. Lassan eltávolítottak belőlem minden idegen tárgyat és éreztem ahogy a vér lassan szétáramlik a testemben. Ismét megpróbálok felülni ezúttal sikeresen. Magam elé tartom a karom és az ujjaimat mozgatom majd hirtelen a fejemhez kapok. A nerve gear eltűnt… a nővérek szedhették le rólam… akik már fel is szívódtak. Az előbbi férfi hang felszólít, hogy öltözzek fel. Csupán ekkor veszem észre, hogy meztelen vagyok. Szétnézek a szobában és meg is pillantom a nekem előkészített ruhaneműt. Óvatosan lelépek az ágyról és lassú kissé ingatag léptekkel oda sétálok hozzá és magamra öltöm a kezeslábast.
- Mi… ez a hely? – Teszem fel a legnyilvánvalóbb kérdést amit jelen helyzetben fel lehet tenni.
Yuna
Yuna
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2013. May. 10.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi105/150[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (105/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Hinari on Vas. Május 26 2013, 21:07


[1. kör]
A lemenő nap fényei furcsa játékot játszottak a penge élén, itt-ott vérvörösve festve a szürkén csillogó fémet. Néhol elúszott a vonal, és ahogy teltek a percek, a narancssárga lassanként felkúszott a sárkányig, egyesülve a tompa sötéttel, fénnyel árasztva el a feketeséget. Elmélázva néztem a színek játékát, néha fordítva egy-egy fokot a Katanán.
Sword Art.
Nem tudtam betelni vele, még ennyi itt töltött hónap után sem. Mindig találtam valami újat benne, valamit, amit eddig nem ismertem fel, értékeket és érzéseket, benyomásokat, amiket a kinti világban sohasem tapasztalhattam volna meg. Erősnek éreztem magam, erősebbnek, mint akkor, ott, erősebbnek, mint amikor visszatértem. Mélyeket lélegeztem, s az oldalamra fordultam: a tárva nyitott ablakon át a szemembe sütött a nap, rózsaszínbe burkolva arcom minden kacskaringós, virtuális vonalát.
- Nos?
- Úgyis visszajössz.
Dühös voltam rá, de be kellett vallanom, hogy van valami abban, amit mond. Mindig van, akármennyire is kívánom, hogy bárcsak ne lenne. Megszerettem ezt a helyet. Hozzászoktam a világához, alkalmazkodtam az itt uralkodó hangulathoz, és lassacskán én is átvettem a ritmust. Olyannyira, hogy az a pár perc a kórházban képes volt felborítani az egész egyensúlyt, ami cselekedeteimet meghatározta s irányította mindenkori gondolataim. Nem voltam önmagam, sokáig nem, és talán ő volt az, aki miatt képes voltam visszarázódni. Ő tudta, mire gondolok, és ez több volt annál, mint amit bármelyik társam magáénak tudhatott. Mégsem ért fel velük, a családommal, a barátaimmal, és ezt mindketten tudtuk.
- Gondolod?

Megnyitottam a menüt. Nem gondolkoztam, fölösleges is lett volna. Kezemben még mindig ott volt a Katana, s én továbbra sem voltam képes letenni. Ragaszkodtam hozzá, a szavaihoz, a tanácsaihoz, mindahhoz, amit a szememben képviselt. Rányomtam a gombra, s felugrott a kisablak. Kivártam.
- Tudom – felelte a kard, hangja nyugtatóan ismétlődött fejemben. Elmosolyodtam. Ujjaim gyengéden érintették a kék kört, s ahogyan elkezdődött testem elpixeleződése, a Katana puhán esett rá a Justice Leage céhházának felső emeleti ágyára.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3756
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi14712/10100[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (14712/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Hinari on Hétf. Május 27 2013, 12:10


[2. kör]
Már vártam. Pontosan tudtam, mi fog történni, hisz mindmáig emlékeztem minden mozzanatra, minden lélegzetvételre. A fájdalomra és az örömre. Ahogy tudatom kezdett elválni virtuális testemtől, már nyitottam is volna a szemem: látni akartam a kupát, biztos voltam benne, hogy ott van. Egy pillanatig sem kételkedtem benne, hogy nincs.
Hamarosan megéreztem a meleget s hideget egyaránt, lassanként magam körül éreztem valódi testem, habár érzékszerveimnek kellett pár perc, mire hozzászoktak a megváltozott körülményekhez. Mély hang érkezett, mondanivalója elfolyt, nem értettem. Nem is akartam. Az aranyat akartam látni, ahogy a kórházi neon sápadt fénye csillog rajta. Ahogy felém nevet, visszatükrözve mosolyom, ahogy megnyugtat, hogy sikerült. Már nagyon vártam. De nem volt ott.

Köhögve ültem fel, a mozdulatok könnyebben mentek, mint a múltkor, de lehet csak a mindent elsöprő elhatározás miatt, ami izmaim mozgatta. Kint voltam, mégse ugyanott.
- A bátyámat akarom – hangom halovány volt, mégis akaratos. Nem kértem, a tényeket közöltem csupán, ám senki nem hallott, nem válaszoltak. Ekkor néztem körül, összeráncolt homlokkal fogadva a látványt. Hol vagyok?
Több perc telhetett el így. Szememet dörgöltem, és szótlanul figyeltem. Megnéztem magamnak mindent, ám mégse mozdultam meg. Néha-néha újra hallani véltem a hangot, de nem foglalkoztam vele. Idegesített. Sokkal jobban, mint az, hogy egy szál törülköző van rajtam. Ennek nem így kéne lennie. Körül kéne, hogy ugráljanak, lesniük kéne minden szavam. Segíteniük kéne. Hiszen most tértem vissza közéjük. Újra önmagam voltam, de nem a sarokba húzódó kislány, mégcsak nem is a magabiztos kardforgató. Szájamat összepréseltem, és karba font kézzel vártam, hogy bejöjjön valaki. Én aztán nem fogom azt tenni, amit mond, addig nem, amíg nem veszi a fáradtságot, hogy személyesen kérjen meg. De már tudtam. Valahol mélyen, a tudatalattimban, ám még nem voltam felkészülve arra, hogy meg is fogalmazzam. Nem. Ha megtettem volna, bizonyosan magába ránt a kétségbeesés.

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3756
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi14712/10100[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (14712/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Mirika on Hétf. Május 27 2013, 15:59

I. kör


Nem haltam meg, de lehet, hogy már nem térek vissza. Ha így lesz... kint várni fogok rád, Kota.

Miyanari Kana

Letettem a tollat és hosszan nézegettem a papírt. Hiányzott róla egy szó, de én... azt hiszem azt most nem voltam kész odaírni. Megrendült a bizalmam sok minden és mindenki irányába, mióta visszatértem a játékba, nem voltam boldog. Nyomasztott a teher, hogy kijuthattam volna a játékból, de az is, hogy akkor itt kellett volna hagynom ezt a nagyszerű közösséget. Ez a kettősség marcangolt belülről már napok óta, de igazából nem éreztem annyira... nagyszerűnek ezt a közösséget már. Belefáradtam az állandó vitákba, egyesektől el is idegenedtem és semmi sem ment jól már. Sem a céhem, sem a boltom, sem az életem. Kudarcélményekből pedig köszönöm, nem kérek, éppen elég nekem az, ami kint várt. Azt hittem, itt majd más lesz. Hát nem lett, és hiába a fellángolások, mindig visszaesek. Akkor már inkább kint szenvedjek, olyan problémákkal, amikkel értelme is van foglalkozni.
Eldöntöttem, rányomok a Logout gombra, ami feltűnt a menümben. Nem szóltam róla senkinek, tisztában voltam vele, hogy másoknak nincs ott. Akkor már rég alig lézengenének a játékban páran, kevés hülye volt, aki itt maradna kockáztatni az életét. Vicces, hogy én ilyen voltam, legalábbis hezitáltam, mi legyen. Idemenekültem a sisak túloldaláról, és most visszamenekülök oda. Nem éreztem helyesnek, de legalább elbúcsúztam azoktól, akik fontosak voltak nekem. Így már aggodalom nélkül böktem rá arra a gombra, és a szememet becsukva vártam, hogy ismét felébredjek gyengén, és betegen.
- Cseszd meg >.> - mérgelődtem, mikor mindez nem következett be és rájötte, hogy egy megerősítő panel ugrott fel. Épp elég volt egyszer összeszedni rá a bátorságom, erre most még egyszer meg kellett tegyem? Pfff... Idegesen, feszültem sóhajtottam fel a szoba közepén. Teljesen egyedül voltam, csak az a levél szemezett velem, amit az imént fejeztem be.
- Bah... nesze neked >.> - csaptam rá a panel zöld gombjára végül, annyira remegett a kezem, hogy simán úgysem tudtam volna megnyomni. De most... most megtettem. És jött a fény...

II. kör


Ismerős érzések tértek vissza. Nem éreztem a tagjaimat, képtelen voltam kinyitni a szemem. Zsibbadt volt mindenem, pedig tutira tornáztattak. Viszont ebből is tudtam, hogy ismét kijutottam és a kórházban vagyok. Működött a gomb. Megmagyarázhatatlan szomorúság fogott el, mintha kitépték volna egy részemet. Gáz volt bevallani, de azért hozzám nőtt egy kicsit Aincrad minden szenvedésem ellenére.
Kinyitottam a szemem, miután meghallottam a hangosbeszélő hangját. Visszatértek az érzékeim, de várakozásaimmal ellentétben nem abban a kórteremben voltam, ahol eddig. Sőt, nem is kórteremben voltam o.O Sajgott a nyakam, ahogy oldalra fordítottam a fejem, hogy körbenézzek, de valami tök idegen helyen voltam steril körülmények között. Körülöttem egy csomóan sürögtek-forogtak, és ahogy megláttam, mit csinálnak, elfogott a hányinger és megszédültem. Az a sok tű nem volt kellemes látvány, ahogy kiálltak belőlem és húzogatták kifelé. Gyorsan becsuktam a szemem, nem akartam látni. A számat viszont kinyitottam, de hang... na az nem jött ki a torkomon. Váratlanul azonban könnyebb lett a fejem és elmúlt a szorító érzés, amit... a mit a sisak okozott. Rémületemben kipattant a szemem, de mire igazán megijedhettem volna, a Nerve Gear már nem volt a fejemen és én éltem. Elfogott a remegés. Ezek szerint talán... talán akkor sem lett volna bajom, ha azon a napon lekapom a fejemről. Kuso... >.>
Na de hol vagyok? Most ez volt a legégetőbb problémám. Mire az utolsó nővér is kiszállingózott a teremből, addigra már én is képes lettem mozogni, még ha kicsit nehezen is. A betegségemnek nyoma sem volt, a hajam se volt olyan lenőtt állapotban, ahogy felültem az ágyon és megvizsgáltam magam. Bár egyedül voltam, mégis kicsit zavarba jöttem a ruhátlanságomtól, a törülközőt megforgatva takartam el magam teljesen. Azért ez más volt, mint amikor ismerősök között vagyok vagy valami bulin...
- Hol vagyok? Meg stb... Valaki nem szeretne tájékoztatni? - szólaltam fel számon kérő hangnemben, miután arra... utasítottak? hogy öltözzek fel. Ja, de mibe? Ja, hogy abba a overallba, ami ott feküdt az ágy mellett? Eh... Abban se voltam biztos, hogy lehetett érteni, amit mondtam, alig akart működni a hangom. Még egyszer megismételtem az előbbit éppen ezért, most már nem hagytak cserben a hangszálaim, csak halványnak éreztem kicsit. De tényleg! Mi ez a gumiszoba? Tudtommal nem vagyok ketyós...
Mirika
Mirika
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2306
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 22
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi526/600[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (526/600)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Diabel on Kedd Május 28 2013, 00:06

Eddigi résztvevők

  • Szophie: 1. kör, 2. kör
  • Asuka: 1. kör, 2. kör
  • Kyuushiro: 1. kör, 2. kör
  • Möraja: 1. kör, 2. kör
  • Vio: 1. kör
  • Askr: 1. kör, 2. kör
  • Yuichi: 1. kör
  • Hinari: 1. kör, 2. kör
  • Mirika: 1. kör, 2. kör
  • Yuna: 1. kör, 2. kör





Voltak, akik nem vették fel a ruhájukat: az idő ellenük dolgozik. Nem muszáj felvenni a ruhákat, természetesen, de ahogy a kiloggolással kapcsolatban is türelmesek voltak, úgy a ruhafelvételre sem sürgetnek titeket. Nem fogja semmilyen új inger érni azokat, akik nem öltöznek fel. Csak a hangosbemondó ismétli meg random időközönként a tájékoztatását, így még ahhoz sem tudjátok mérni az időt. Amíg a ruhát fel nem veszitek, nem történik semmi.




Ruhafelvétel után nem sokkal: új ajtó válik el a faltól, és szabad utat kínál neked, ahogy felöltöztél. A ruha igen különleges. Rengeteg apró „gömböc” van benne. A testedre simul, mégis hagyja lélegezni a bőröd, nem fuldokolsz benne. Könnyed viselet. Néhány perc múlva már úgy érezheted, mintha semmi nem lenne rajtad.
Az ajtó a korábbi szobádból jócskán nagyobb méretekkel rendelkező terembe vezet téged. A talaj szinte él a talpad alatt. Mezítláb jársz rajta, érzed, hogy szobahőmérsékletű. Nem padló, nem csempe, nem szőnyeg. Ugyan az az anyag, mint amivel a fal volt bevonva. Egyetlen igazán erős fényforrás vezet téged, méghozzá a szoba közepéhez. Újabb asztal vár rád, ez azonban sokkal kisebb, mint a korábbi. Egy fura szemüveg-féle van rajta, erős fejtapaszokkal, és rögzítőfelületekkel.
Már régen nem csatlakozott a SAO-hoz. Kérem, hogy az elvonási tünetek elkerülése végett minél hamarabb aktiválja az AmuSphere-t – szólít fel a korábbi hang.
Mögötted újabb hermetikus szisszenés, ahogy zárult a korábbi szobád ajtaja. Még az illesztéseket se találnád meg, ha netalántán nekiállnál keresni. Az AmuSphere ott fekszik előtted az asztalon. Emlékszel még a NerveGear kulcsszavára, igaz?




Határidő: egy hét. Hétfő este fog a következő mesélői megérkezni. Az biztos, hogy Viót bevárjuk. Ne haragudjatok, ha gyorsabb eventre számítottatok.

_________________
Mesélői Adatlap
Mesélői Szín: #bbae94



[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Alrs02
Diabel
Diabel
Mesélő
Mesélő

Hozzászólások száma : 269
Join date : 2012. Oct. 23.

Karakterlap
Szint: 12
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi612/700[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (612/700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Yuna on Kedd Május 28 2013, 10:32

Furcsa volt az a ruha amit magamra öltöttem, egy kis idő után olyan érzésem támadt mintha a saját bőrömben lennék. Teljesen rám simult és ami fontosabb, kényelmes volt. Néhány perc elteltével egy ajtó halk szisszenését hallom és egy másik terembe vezetett. Ezúttal nem kaptam semmiféle utasítást. Várok, egy keveset hátha valaki belép az ajtón, de nem így lett. Ezek szerint azt akarják, hogy én lépjek be oda, hát legyen! Kissé óvatosan indultam el és az idegen szobát Fürkészem. Az ajtóhoz lépve az egyik kezemmel neki támaszkodom az ajtó „keretnek” és úgy kémlelek be. Az egész terem üres csupán egy asztal volt középen rajta valamiféle szerkezettel. Oda sétálok hozzá és a szemüvegre nézem.
- Mi ez? – Kérdezem a hangos bemondótól, de ő csak részleges választ ad és újra utasításokkal bombáz.
- Régen nem csatlakoztam? Miről beszél hiszen alig pár perce, hogy leléptem! Miféle elvonási tünetekről beszél? Mi ez a ketyere? – Emelem fel a szemüveget de közben egy ablakot vagy kamerát kerestem ahová beszélhetek és nem csak úgy a semmibe háborodok fel. – Miféle hely ez? Miért vagyok itt? Hogyan juttattak ki a játékból? Miért élek még mindig a Nerve Gear levétele után. – Kérdések egész sorát zúdítom az alaktalan hangra még mindig valami fizikai valót keresve a hangnak ha a választ nem kapom meg akkor egyre idegesebben követelem a választ. – VÁLASZOLJ! – Kiabálom amennyire az erőmből telik. Az ajtó ahonnan bejöttem lezárult, nem tudok kijutni innen. Ledobom a szemüveget az asztalra és tovább követelőzöm. – Mit csinál velem ez az izé? Miért vagyok elzárva? FELELJ!
Yuna
Yuna
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 23
Join date : 2013. May. 10.

Karakterlap
Szint: 3
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi105/150[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (105/150)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Hinari on Kedd Május 28 2013, 11:57


[3.kör]
Eddig észre se vettem, hogy nincs rajtam a NerveGear. Valahogy elfeledkeztem róla, az apró részletekről, amik idáig befolyásolták logikus gondolkodásmódom. Elvesztettem, ahogy minden mást is. Legszívesebben sírni akartam volna, kiadni magamból a bizonytalanság dühét, ám itt nem voltak pontok, amik segítettek volna, itt csak önmagam voltam, gyengén és elhagyatottan.
Felöltöztem.
Hiába akartam ellenszegülni, nem történt semmi, és a várakozás lassacskán eljuttatott odáig, hogy inkább megcsináltam, amire utasítottak. Tudtam, hogy ki vagyok szolgáltatva nekik, akárkik is legyenek az üveg túloldalán, s bár magamban a falat csapkodtam volna és kiabáltam volna, a külvilág felé mégsem ezt közvetítettem. Csapdába estem. A túszuk voltam, fogva tartottak, és ez jobban fájt, mint a játék által nyújtott fogság, hiszen amíg itt egy kör alakú szobába voltam bezárva, ott legalább szabadon mozoghattam. Élhettem. De itt? Kár volt kijelentkezni. Mi értelme volt, ha csupán egy ilyen valóság fogadott? Szemeim elsötétültek, ahogyan visszakászálódtam az asztalféleségre, továbbra is szótlanul, magamba fordulva. Számukra nem voltam ember, egy emberi, érző lénnyel mindezeket nem csinálták volna meg. Kísérlet voltam, aki tehetetlenül tűr, és nem képes változtatni a sorsán. Gépként kezeltek, és nem tudtam semmit sem tenni ez ellen. Ki akartam jutni innen. Haza, vagy a játékba, mindegy volt már.

Érzékszerveim hamar hozzászoktak a csöndhöz, így szinte azonnal meghallottam a hangot, s kaptam arrafelé a fejem. Egy ajtó volt, és nekem több nem is kellett. Óvatosan indultam el, néha fel-felnézve a láthatatlan személyre, aki föntről figyel. Egy pillanatig sem gondolkodtam, hogy átlépjem-e a küszöböt: mindenhol jobb volt, mint itt. Nem kérdeztem többet, csupán odasétáltam, ahova sétálnom kellett, és tettem, amit tennem kellett. Beletörődtem, egyelőre. Igen. Higgyék csak azt, hogy egy báb vagyok, de adjanak akár csak egy icipici lehetőséget, és meglátják, hogy mire vagyok képes! Lopva körülnéztem, ám sajnos semmilyen, kardszerű tárgy nem volt a közelben, csupán a férfi által említett AmuSphere. Hülyeségeket beszélt, de nem foglalkoztam vele. Lehet, hogy az én időérzékem csal, és tényleg régen történt, hogy utoljára játszottam, ám az is lehet, hogy a tényleges bejelentkezésre gondol. De ez a tárgy, ez a szemüvegféle… segíthet visszajutni? Felemeltem, és forgattam egy kicsit, hogy minden szögből lássam, hogy biztos legyek benne, nem fog, nem képes megsütni. Valójában azonban ez is csak a látszat volt, igazából mohón kaptam volna utána, és kérdés nélkül tettem volna a fejemre, ám nem akartam függőnek tűnni, valószínű hamarabb végeznek velem, ha normálisnak találnak. Lefeküdtem, és behunytam szemeim. Reméltem, hogy ez is hasonlóképpen működik, mint az a másik, így egy rövidke szünet, egy utolsó sóhajtás után harmadszorra is kimondtam a szót... amit igazából egyszer se kellett volna.
- Link Start!

_________________
Adatlap
Szín: #a8a8a8 #787878 #464699 #9F703A steelblue

Ki mit és mennyit tudhat Hinariról? Információk az adatlap alján.


Figyelem! Amennyiben valaki visszaél a plot armorral (pl kari előtt öl meg játékost vagy dicsekszik azzal hogy megtette stb), annak neki magának kell megoldást találnia rá, hogy kari miért ne tudja őt megölni/börtönbe zárni - ha pedig nem tud ilyet kitalálni, vállalja annak következményeit is! Ez karakter minden játékára, tehát a bossra is vonatkozik.
Hinari
Hinari
Kardforgató
Kardforgató

Hozzászólások száma : 3756
Join date : 2012. Dec. 28.

Karakterlap
Szint: 50
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi14712/10100[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (14712/10100)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Chancery on Kedd Május 28 2013, 13:30

3. kör

Nagyon fura ez a ruha, sosem láttam még hasonlót ezelőtt. Miután mindent magamra vettem, nem sietve a dolgokkal, érdeklődve figyelem, ahogy sziszegve, mint valami mérges kígyó, kinyílik az ajtó. Még nem indulok el felé, leülök és várok. A szívem a torkomban dobog olyan sebességgel, amiről nem is tudtam, hogy egy szerv képes lenne, és egyszerűen muszáj vennem pár mély levegőt, hogy lenyugodjak. A jelek szerint nem is siettetnek, és talán egy perc után elindulok az ajtó felé.
Fura nekem mezítláb járni, hiszen sosem szoktam, legalább zokni mindig van rajtam. Nem is a talpamon járok, hanem a külső szélén, pedig nem vagyok o lábú, egyszerűen csak a megszokás, hogy "ne járj a hideg kőlapon, fel fogsz fázni és b*szhatod!". Jóformán érzem, hogy már a SAO-n kívül vagyok, jönnek fel az emlékek agyam mély kútjából, a kéromkodással, gonoszsággal teli képek. És én ide akartam visszajönni? Komolyan?
Megfordulok, hogy visszamenjek megnézni, ott van-e mégis a NerveGear, de már bezáródott az ajtó. A szívem sajogni kezd, vissza akarok menni Aincradba. Olyan jó volt ott. Nem neveztek rút boszorkánynak, nem rúgdostak meg, nem aláztak meg. KayaBá, had menjek vissza, légyszí...
Körbenézek, de itt sincs NerveGear, csak valami fura szemüveg. Felemelem az asztalról, megnézem alaposan, és elgondolkodom, vajon a mostanira fle tudnám venni. Megpróbálom, de nem, hacsak el nem töröm vele a sajátomat.

-– Már régen nem csatlakozott a SAO-hoz. Kérem, hogy az elvonási tünetek elkerülése végett minél hamarabb aktiválja az AmuSphere-t
AmuSphere? Ez valami újgenerációs NerveGear lehet? Informatikusként tisztában vagyok vele, milyen hamar képes fejlődni a technológia, így igazából meg sem lepődöm. Viszont mi az a szöveg, hogy régen csatlakoztam a SAO-hoz? Most léptem ki...
Ezek szerint... mégis visszamehetek Aincradba? Csak azért jelent meg a kijelentkezés, hogy az új NerveGear használatával játszhassunk tovább, és azért ez a fura környezet is? Végülis, megmagyarázná a dolgokat, ha ez lenne a válasz. Elmosolyodom.

-Igenis...
Jayről nem kaptam feleletet, hogy itt van-e vagy sem, pedig ő a fontosabb számomra. Viszont mégis olyan érzésem van, hogy nem fogom itt kint megtalálni... az előérzeteim pedig csak ritkán csalnak. Leveszem a szemüvegem, felfekszem az új helyemre és felteszem az AmuSphere-t. Párszor megigazítom, hogy jó legyen, ellenőrzöm a szemüvegem magam mellett. Minden homályos megint, mintha ködös üvegen át látnék. Végül, részemről másodszorra is kimondom angolul...
-Link start...

_________________
Színem: #993300, Álom: #999999, ferdén akkor, ha csak Chan hallja.
Chancery
Chancery
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2680
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 27
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban

Karakterlap
Szint: 45
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi8140/8500[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (8140/8500)
Céh: Unity

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Asuka on Szer. Május 29 2013, 17:24

Idegőrlő a semmittevés, s a tétlenkedés, amit tűrnöm kell. Még az idő múlását sem tudom megállapítani, bár lehet, ha a falon egy óra is ketyegne, csak még inkább idegesítene, hogy ilyen lassúnak érzem az idő telését. Mindazonáltal az utasításnak eleget teszek, s felöltöm magamra azt a ruhát, amit kikészítettek nekem. Eddig is ilyen lassú volt az idő a való életben, vagy csak azért érzem így, mert agyam az állandó stimuláláshoz szokott?
Reménykedem benne, ha eleget teszek az elvárásoknak, mihamarabb kikerülhetek innen. Egyszerűen olyan elveszettnek érzem magam itt, mindazok ellenére is, hogy pontosan felfogom, hogy mi történik körülöttem. Legalábbis remélem, hogy felfogom. Annyira nem lep meg, hogy nem kapok személyes ellátást, mindazonáltal örülnék egy arcnak, még ha ugyanolyan semmitmondó, érzelemmentes, apatikus is, mint a nővéreké volt a másik szobában, akik annyira feltűnően igyekeztek egyedül hagyni engem. Vajon Kaguci is rákattintott arra a gombra? Nem vagyok biztos benne, hogy volt benne annyi bátorság, igaz, az én részemről inkább vakmerőségről van szó. Hiszen nem tagadom, nem volt ott veszítenivalóm.
Azért aggódom Kagura iránt. Ismerem annyira, hogy tudjam, nehezen viseli az ilyen feszült helyzeteket. Hiszen hónapokon át mást se nagyon csináltam, csupán az ő lelkét ápolgattam. Általában üres szavakkal, s némi megtévesztéssel, hogy a biztonság illúziójába rángassam. Holott bolondnak tűnhetek, nem vagyok az. Minden mozdulat, mimika, s viselkedés, amit tanúsítok a külvilág iránt, mesterkélt, szándékos színjáték. Általában az ő érdekükben. Engem a legjobb akkor, ha nem ismernek igazán.
Egy újabb ajtó nyílik, s lévén végre történik valami, gondolkodás nélkül felállok, s határozott léptekkel besétálok. Talán csak vállaim ereszkedtek le jobban, s hajam sem olyan ápoltan, mintsem inkább csapzottan hullámzik nyakamban.
Újabb utasítást hallok a gépies, monoton hangtól, azonban egy pillanatra ettől már igazán kezdek kétségbeesni. Szándékosan akarnak engem ennyi ideig itt tartani? Szándékosan játszanak az idegeimmel? Hű, nem lesz ez így jó, ha továbbra sem kapok egyértelmű válaszokat... én utálom a tudatlanságot. Nem szeretek tudatlan lenni, hiszen az ember ettől a leginkább sebezhető. Ráadásul nem is értem, miért beszélnek elvonási tünetekről... én jól vagyok, köszönöm. Hiszen csak most jelentkeztem ki... vagy talán már fél napja is lehet, nem tudom. De nem érzem úgy, hogy vissza kellene mennem oda.
Az eszköz neve azonban valami más, s bár hasonlít a NerveGearre, még sem ugyanaz. Úgy sejtem, ez az eszköz nem visz el valóban vissza a játékba, talán csak az agyam és bizonyos idegeket stimulál úgy, hogy ne jöhessenek ki ezek az állítólagos elvonási tünetek. Pedig az lenne a legjobb az elvonási tünetekre, ha egyáltalán nem adnák meg a testnek. Hiszen azok akkor alakulnak ki, amikor a szervezet külső dologtól kap meg valamit, amit önmaga is megtermelhetne, csupán nagyobb dózisban. Így pedig az emberi szervezet egyszerűen elfelejti termelni azt, hiszen kényelmesebb neki, ha máshonnan megkapja ugyanazt. Ha a játék képes lehet ilyesfajta anyagot a szervezetbe juttatni, a legjobb az lenne, ha megtanítanák az emberi testnek, miképp termelje ezt önmaga. Úgy hiszem, így lenne logikus.
A biológia azonban nem az én szakterületem. Méregetem párszor az új eszközt, azonban nem sietem el, hogy felvegyem azt, s elindítsam annak működését.
Asuka
Asuka
Harcos
Harcos

Hozzászólások száma : 1507
Join date : 2013. Apr. 24.
Age : 29
Tartózkodási hely : Taft szépségszalonja

Karakterlap
Szint: 34
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi4530/4700[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (4530/4700)
Céh: Liberators

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Szophie on Szer. Május 29 2013, 19:35

3.kör

A fal halk puffanással kinyílik. Igazból eddig fel sem tűnt, hogy ott van. Talán megértették, amit mondtam. Egyszerűen, logikusan elmagyaráztam mindent, és rájöttek, hogy igazam van. Ez miatt meg most ki is fognak szépen engedni. Mondjuk a ruhámmal kapcsolatban van egy két fenntartásom, mivel egyszerűen ronda, és bár kényelmes, minden mozdulatomra zizeg, az összeütődő golyóktól, illetve azzal is, hogy "és akkor hogyan tovább?" . Hiszen azt sem tudom, hol vagyok, nincs egy nyavalyás telefon sem nálam, pénz meg még úgyse.
Végül odabattyogtam az ajtóhoz, és átkukucskáltam rajta. Éppen hogy csak a fejem búbja, meg a szemem látszódott ki az ajtófélfa mögül. Noha nem hiszem, hogy halálos zombik várnak rám odakint, azért jobb meggyőződni arról, hogy nincsen veszély. Nem, ez nem a játék miatt van, nem őrület, vagy folyamatos moboktól való rettegés, ez az igazi, kicsit bolond én. És ezek után még csodálkozom, hogy ide zártak? Mezítláb elkezdtem sétálni, át a másik, biztonságosnak tűnő szobába. Egyik lépés a másik után. Csend volt, és csak én voltam ott, egyedül halk lélegzetem, és lépteim apró zaja hallatszott. Nem fázott a lábam, meleg volt a padló, akár le is ülhetek rá, nem fázok fel. Ugyanolyan üres, és csendes volt minden, mint az előző helyen. Egyedül az vonzott át, hogy fúrta az oldalamat a kíváncsiság , hogy vajon mi is lehet ott az az asztal, és mi is lehet rajta. Ahogy közeledtem, kezdett egyre világosabban kirajzolódni valami szemüveg féle. Értetlenül meredtem hosszú, csendes percekig a tárgyra. Aztán majdnem szívrohamot kaptam, amikor megint megszólalt a parancsoló férfi hang. Szóval ez is valami olyasmi lehet, mint a NerveGear? Nem akarok többet játszani! És biztos, hogy ez nem ugyanaz! Itt nincsenek itt a barátaim, és lehet, hogy még Vezér sem! Megfordultam, hogy visszamenjek, és elheveredjek az ágyamra, majd további kérvényekkel forduljak az engem figyelőkhöz, hogy engedjenek ki. Ekkor viszont bezárult az az ajtó is, és hűlt helyét sem találtam. - Mi a..? - kerekedett el a szemem. Végül egyszerűen vettem egy mély levegőt, és hangomat komolyra, és tárgyilagosra fordítottam. - Kérvényezem, hogy engedjenek ki! Nekem nincs szükségem ilyesfajta beavatkozásra, illetve nem követtem el semmiféle bűncselekményt, ami miatt bezárhatnak. Újra átvizsgálást akarok az elmém állapotával kapcsolatban. mivel ha mindent rendben találnak. akkor egyáltalán semmi joguk nincs nekem itt maradni, illetve szeretnék ügyvéddel is beszélni. Ha nem adja meg a nekem járó szabadságot, akkor ígérem, börtönbe juttatom. hangom kimért volt, és fenyegető. Nemesi önbizalmam, és tudásom határtalanságával álltam ott, meggyőződve arról, hogy igenis nekem van igazam. És jobb, ha ezt most ők is szépen belátják! Nem vehetik el az alapvető szabadságomat! És nem is kényszeríthetnek arra, hogy újra visszamenjek, engem ugyan nem! Link Start.. ugyan már.. Minek venném fel? Minek mondanám ki? Addig biztosan nem teszem, amíg nem beszélhetek Nii-sannal. Majd utána lehet, hogy visszamegyek, utána lehet, hogy vissza akarok majd menni, de az is lehet, hogy maradok. Viszont engem nem fognak kényszeríteni semmire! Nem engedelmeskedem! Leültem a földre, és keresztbe fontam karom. Biztos, hogy hallották, amit mondtam, most már csak idő kérdése, hogy fontolóra vegyék, és rájöjjenek, hogy igazam van. És akkor majd jöhet a többi lépés, mint ügyvéd, s pszichológus keresése, beszélni a bátyámmal, elintézni ezt-azt. Már nincs sok hátra a szabadságomig. És megjegyzem, ha továbbra is bezárva akarnak tartani, akkor én bizony megkezdem az egyszemélyes szabadságharcot, és annak nem lesz jó vége!

_________________
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Advent
Szophie
Szophie
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2533
Join date : 2012. Nov. 21.
Age : 22
Tartózkodási hely : "pokemonok mellett"

Karakterlap
Szint: 43
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi7666/7700[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (7666/7700)
Céh: -

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Mirika on Hétf. Jún. 03 2013, 15:12

<< 3. kör >>

Semmi válasz. Mennyei, de tényleg. Pompás >.> Morcosan bújtam bele a ruhába. Idegen érzés volt az anyaga, de nem irritált és nem is volt kényelmetlen. Arra számítottam, hogy rám izzad, meg fojtogatni fogja a sok szabad bőrfelülethez szokott testemet, de nem. Viszonylag tűrhető volt. Azért olyan kifejezést nem szeretnék használni, hogy mintha rám öntötték volna, mert két percnyi viselet után ezt lehetetlen megmondani, de na... Mindegy, legalább volt rajtam valami ruhaszerű képződmény, szóval már nem éreztem magam zavarban. Csupán ideges voltam, mert itt voltam a fene se tudja, hol, és nyilvánvalóan figyelnek, de nem tudnak ideböfögni egy kétmondatos választ. Hát, nem így képzeltem ezt, mikor rányomtam arra a rohadt gombra, hirtelen azt se tudtam, hogy ezt szeretném jobban, vagy azt a beteges tehetetlenséget, amit legutóbb tapasztaltam. Az legalább olyan érzés volt, mintha valóban élnék. Merthogy ez nem olt olyan, semmi kapcsolatom nem volt a külvilággal.
- Na végre valami... - kommentáltam az ajtó kinyílását méltatlankodva, majd ha kicsit bicegve és botladozva is, de lassan elindultam. Gyorsan megfájdultak a lábaim, a kínzó érzéstől grimaszra húzódott az arcom, de valahogy átvonszoltam magam. Hátha találkozok valami emberszerű élőlénnyel, valami dokival vagy agykurkásszal, aki esetleg mondjuk, ha nem nagy kérés, tud velem kommunikációt folytatni. Baromi happy lettem volna tőle, mert megannyi kérdés halmozódott fel bennem. Azonban a teremben egy lélek sem volt, legalábbis első pillantásra. Megálltam, hogy pihenjek, kicsit a szemem is becsuktam. Iszonyat nehéz volt élni, eh :/ Aztán sántikáltam tovább, egyenesen a középen lévő asztalig. Úgy nézett ki az egész, mintha valami hipermodern kiállítási tárgyat világítanának meg, de amúgy csak azért vánszorogtam oda, hogy meg tudjak támaszkodni valahol, mert ilyen, mint szék, hát az mintha nem lett volna. Csalódtam, egyre inkább úgy éreztem magam, mint valami kísérleti patkány, akinek tanulmányozzák a reakcióit azután, hogy beadtak neki valami világmegváltó szert. Ez az én esetemben a SAO volt.
- Igen, volt az fél órája is, húha. Bakker... - csóváltam a fejem, komplett nonszensz volt az egész. Kinek képzelnek ezek engem? Mint valami rossz drogos >.> Hát kösz nem, nem vagyok kocka, aki képtelen felállni a gép elől, volt nekem rendes életem, barátnőim, már úgy hellyel-közzel, mikor éppen nem haragítottam őket magamra... Elvonási tünetek, pfff... Nem hiányzik, egy cseppet sem, szimplán le akartam pihenni. Ehelyett kacatokkal tukmálnak, mintha ki se jutottam volna. Nem volt meg a feeling :/ Felemeltem a szemüveget és közelebbről is meglestem. Hasonló interface-t láttam rajta, mint a Nerve Gearnek van, csak nem olyan ormótlan sisak. Biztos nincs benne annyi kütyü, de sejtéseim szerint hasonló cucc lehetett. Arra gondoltam, hogy ha ezzel a baromsággal minél hamarabb végzek, annál gyorsabban szabadulok, így végül feltettem a fejemre és felcsatoltam ezt az amumicsodát.
- Link start... - ejtettem ki a parancsot, kelletlenül. Semmi kedvem nem volt ehhez a bohóckodáshoz, nem vágtam le, miért akarnak visszaküldeni a virtuális világba. Tök hülyeség volt :/
Mirika
Mirika
Állatidomár
Állatidomár

Hozzászólások száma : 2306
Join date : 2012. Aug. 02.
Age : 22
Tartózkodási hely : Nyster

Karakterlap
Szint: 11
Exp:
[Event] OFF 2.0: Log in/Log out Vo36oi526/600[Event] OFF 2.0: Log in/Log out 2yjvlht  (526/600)
Céh: Justice League

Felhasználó profiljának megtekintése

Vissza az elejére Go down

default Re: [Event] OFF 2.0: Log in/Log out

Témanyitás by Ajánlott tartalom


Ajánlott tartalom


Vissza az elejére Go down

1 / 2 oldal 1, 2  Next

Vissza az elejére


 
Permissions in this forum:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.