Kezdőlap[Miniboss] Hanna
+11
Hinari
Halász Alex
Kincaid
Koshitsu Esutel
Kusumi Ayani
Ozirisz
Phobos
Tachibana Makoto
Noxy
Chancery
Egil
15 posters
1 / 2 oldal
1 / 2 oldal • 1, 2 
[Miniboss] Hanna
by Egil Vas. Márc. 09 2014, 10:54
1. fejezet
A barlangban homály és sötétség volt, mi fény is beszűrődött volna, azt megtörte a vízfüggöny, mi a bejáratot takarta. A víz csobogásának hangja halkan visszhangzott, s gyűlt a víz egy kisebb patakba a terem közepén. Egy – egy szikla kiemelkedett és pár félreeső vízcsepp kristályossá tette a felületüket. Mint valami tükör játék, úgy jutott el néhány rakoncátlan fénysugár a barlang elejétől egészen annak a végig. A barlang feletti hatalmas fák gyökerei is lenyúltak eddig, s törték át a sziklákat, buktak ki a falakból szabadon. Néhány ágszerű gyökér fentről csüngött le, néhány pedig oldalról tört ki.
Kintről üldözés hangja hallatszódott be, kiabálások és szitkozódások, majd váratlan ugrott be a barlangba egy fiú menekülésképpen. A bőre sötét, az ajkai vastagak, a haja pedig immáron vizes, de mégis dús, égnek álló és koromfekete. A falnak szegezte a testét és csak lihegett, próbált elbújni a vad üldözői elől. Eltelt pár perc, mire a kereső szavak elhalkultak, de úgy tűnt végleg tovább álltak, s szabadulhatott fel ő. A tartása megrogyott, kimerült, minden jel arra mutatott, hogy sokáig futott. Csak ekkor nézett körül, hogy hová is került, mert eddig azt nem figyelte.
- Azta. Az áldóját. – bár nem kiabált, a szavainak utolsó hangjai mégis hosszan visszhangoztak és rémítette meg ez őt. Egy pillanatra hátralépett csodálkozva, majd előre, hogy körbetekintsen. A levegő hűvösé vált, ő pedig lengén volt öltözve, ösztönszerűen simogatta az alkarját, miközben egyre beljebb és beljebb haladt. Elérte a patakot és egy hirtelen hangos csobbanás miatt megijedt, a lábai kicsúsztak alóla és esett hátra. Ha lett volna fájdalom, úgy érezte volna, de ennek hiányába csak nedvesé vált, csak ez lehetett a kellemetlen a számára. A patakban egy kisebb béka úszkált, a lábaival lökte magát előre, majd hogy a fiú ráébredt, ő ugrott be az előbb a vízbe, úgy egy kavicsot fogott és hajította azt az állathoz. Szégyellte, hogy tőle is így megijedt.
A kíváncsiság hajtotta őt, így felállt, neki készült, majd elrugaszkodott, ugrott az egyik sziklára. Onnan a másikra és még egyre, hogy elérjen a túlsó partra. Ott mintha egy emelvény állt volna, lépcsők mit normális esetben a természet alkotott volna, legalábbis ez a látszat lett itt keltve. Igen, fellépett rá, fel kellett, hogy lássa, mit meg akart mutatni az. A falhoz lépett és látta, ott volt a sziklák közt egy arc, egy lány arca, épp aludt.
A fiú óvatosan mozdult, félt kicsit. Ismeretlen helyen volt, s mégis ilyet még nem látott. Lassan emelte a kezét, majd hogy érintette a behunyt szemet, utána az ajkait, úgy a testét mintha meglökték volna, el lett taszítva a faltól és esett hátra pár métert.
A sziklafal, mint a víz felülete melybe kavicsot dobtak, olyan körkörös hullámzásba kezdett. A lány szemei váratlan kinyíltak, a száját rémültem kitátotta. Lassan engedte el őt a fal. Eleinte a meztelen nyaka, a vállai és mellkasa látszódtak, majd a dereka, s a combjai is megmutatkoztak. Hogy nem tartotta őt már semmi, úgy rongybabaként esett tehetetlenül előre a földre. A fiú elé ugorhatott volna, de mozdulatlanul feküdt és csak nézte a történéseket, hogy miként is zuhant elé egy meztelen lány, miként kelt életre egy ilyen szép programozott karakter.
![[Miniboss] Hanna 68ao20](https://2img.net/h/oi58.tinypic.com/68ao20.jpg)
A fiú a felszerelései közül hamar egy köpenyt húzott elő és terítette azt a lányra. Bár megvolt a maga stílusa, bár csodálhatta volna még az elé kerülő látványt, most mégis egy másik énje került elő, s udvariasan takarta el a törékenynek látszó kecses és meztelen testet. Tudta, hogy nem lehetett valódi, nem lehetett játékos, mégis nyomasztotta, hogy ilyen tehetetlenül feküdt előtte a lány.
- Van neved? – most született, nem tanították meg még beszélni, sem járni. A fiú próbálta felállítani, de a lány csak tehetetlenül csüngött a nyakában. A lány hajlataihoz nyúlt, s emelte fel őt, tette fel egy magasabb sziklára.
- Ha… - csak halkan nyögdécselt az érintéstől, s hogy mozgatták őt.
- Mi vagy te? – csodálkozott még mindig, majd lépett el távolabb tőle.
A lány nem tudott válaszolni, pedig mintha próbálkozott volna. Elhaló hangokat hallatott, nem tudott többet. A fiú csak figyelte, nem igazán tudott mást. A lány programja lassú volt, csak most kezdett el éledezni. Vibrált és vált élénké a feje fölött az indikátor, mely vörös színt hozott a kékesszürke, s sötét barlangba. Az indikátor mellett egy rövid név is megjelent.
- Hanna. – olvasta fel hangosan a fiú, a lány pedig tekintett rá nyitott szemekkel, hogy nevén nevezték őt.
A fiú nem volt ostoba, tudta hogyan működtek a dolgok. Ha nem is a rossz szándék, inkább csak a félelem vezérelte, hogy az acélkarmait a kezeire vette. Nem várt, nem gondolta át a cselekedetét, azonban ha másra eddig nem is, szinte csak a félelemre tanította meg a lányt. Úgy, mint az egyik, úgy a másik is félt. A fiú suhintott a karjával, s a pofon miatt esett le újra a földre a lány. Neki sem fájt, nem fájtak az ütések, azonban síró hanggal nézett fel és egy mozdulattal, egy hasonló lendítéssel repítette arrébb a fiút. Nem ért hozzá, az eddig nem mutatott erejét, képességét használta. A fiú hamar újra neki rontott, azonban egy megismételt mozdulattal most a falba építette be a lány, oda nyomta erejével, honnan ő esett ki korábban. A fiú testét gyorsan benőtte a fal, esélye sem volt a szabadulásra.
Kintről üldözés hangja hallatszódott be, kiabálások és szitkozódások, majd váratlan ugrott be a barlangba egy fiú menekülésképpen. A bőre sötét, az ajkai vastagak, a haja pedig immáron vizes, de mégis dús, égnek álló és koromfekete. A falnak szegezte a testét és csak lihegett, próbált elbújni a vad üldözői elől. Eltelt pár perc, mire a kereső szavak elhalkultak, de úgy tűnt végleg tovább álltak, s szabadulhatott fel ő. A tartása megrogyott, kimerült, minden jel arra mutatott, hogy sokáig futott. Csak ekkor nézett körül, hogy hová is került, mert eddig azt nem figyelte.
- Azta. Az áldóját. – bár nem kiabált, a szavainak utolsó hangjai mégis hosszan visszhangoztak és rémítette meg ez őt. Egy pillanatra hátralépett csodálkozva, majd előre, hogy körbetekintsen. A levegő hűvösé vált, ő pedig lengén volt öltözve, ösztönszerűen simogatta az alkarját, miközben egyre beljebb és beljebb haladt. Elérte a patakot és egy hirtelen hangos csobbanás miatt megijedt, a lábai kicsúsztak alóla és esett hátra. Ha lett volna fájdalom, úgy érezte volna, de ennek hiányába csak nedvesé vált, csak ez lehetett a kellemetlen a számára. A patakban egy kisebb béka úszkált, a lábaival lökte magát előre, majd hogy a fiú ráébredt, ő ugrott be az előbb a vízbe, úgy egy kavicsot fogott és hajította azt az állathoz. Szégyellte, hogy tőle is így megijedt.
A kíváncsiság hajtotta őt, így felállt, neki készült, majd elrugaszkodott, ugrott az egyik sziklára. Onnan a másikra és még egyre, hogy elérjen a túlsó partra. Ott mintha egy emelvény állt volna, lépcsők mit normális esetben a természet alkotott volna, legalábbis ez a látszat lett itt keltve. Igen, fellépett rá, fel kellett, hogy lássa, mit meg akart mutatni az. A falhoz lépett és látta, ott volt a sziklák közt egy arc, egy lány arca, épp aludt.
A fiú óvatosan mozdult, félt kicsit. Ismeretlen helyen volt, s mégis ilyet még nem látott. Lassan emelte a kezét, majd hogy érintette a behunyt szemet, utána az ajkait, úgy a testét mintha meglökték volna, el lett taszítva a faltól és esett hátra pár métert.
A sziklafal, mint a víz felülete melybe kavicsot dobtak, olyan körkörös hullámzásba kezdett. A lány szemei váratlan kinyíltak, a száját rémültem kitátotta. Lassan engedte el őt a fal. Eleinte a meztelen nyaka, a vállai és mellkasa látszódtak, majd a dereka, s a combjai is megmutatkoztak. Hogy nem tartotta őt már semmi, úgy rongybabaként esett tehetetlenül előre a földre. A fiú elé ugorhatott volna, de mozdulatlanul feküdt és csak nézte a történéseket, hogy miként is zuhant elé egy meztelen lány, miként kelt életre egy ilyen szép programozott karakter.
- Van neved? – most született, nem tanították meg még beszélni, sem járni. A fiú próbálta felállítani, de a lány csak tehetetlenül csüngött a nyakában. A lány hajlataihoz nyúlt, s emelte fel őt, tette fel egy magasabb sziklára.
- Ha… - csak halkan nyögdécselt az érintéstől, s hogy mozgatták őt.
- Mi vagy te? – csodálkozott még mindig, majd lépett el távolabb tőle.
A lány nem tudott válaszolni, pedig mintha próbálkozott volna. Elhaló hangokat hallatott, nem tudott többet. A fiú csak figyelte, nem igazán tudott mást. A lány programja lassú volt, csak most kezdett el éledezni. Vibrált és vált élénké a feje fölött az indikátor, mely vörös színt hozott a kékesszürke, s sötét barlangba. Az indikátor mellett egy rövid név is megjelent.
- Hanna. – olvasta fel hangosan a fiú, a lány pedig tekintett rá nyitott szemekkel, hogy nevén nevezték őt.
A fiú nem volt ostoba, tudta hogyan működtek a dolgok. Ha nem is a rossz szándék, inkább csak a félelem vezérelte, hogy az acélkarmait a kezeire vette. Nem várt, nem gondolta át a cselekedetét, azonban ha másra eddig nem is, szinte csak a félelemre tanította meg a lányt. Úgy, mint az egyik, úgy a másik is félt. A fiú suhintott a karjával, s a pofon miatt esett le újra a földre a lány. Neki sem fájt, nem fájtak az ütések, azonban síró hanggal nézett fel és egy mozdulattal, egy hasonló lendítéssel repítette arrébb a fiút. Nem ért hozzá, az eddig nem mutatott erejét, képességét használta. A fiú hamar újra neki rontott, azonban egy megismételt mozdulattal most a falba építette be a lány, oda nyomta erejével, honnan ő esett ki korábban. A fiú testét gyorsan benőtte a fal, esélye sem volt a szabadulásra.
Egil- Mesélő
- Hozzászólások száma : 231
Join date : 2013. Jan. 12.
Re: [Miniboss] Hanna
by Egil Kedd Márc. 18 2014, 21:12
2. fejezet
A szívdobogás ütemét felvéve ütötte a barlang egyik falát. A hang visszhangzott, s az érkezettek emiatt rémülten tekintettek körbe.
- Eddig így… - tartott egy kis szünetet, csak a falat ütötte tovább az öklével – És hogy egyre közelebb és közelebb értek hozzám, úgy így hallak titeket. – folytatta és gyorsította az ütemet utánozva a hevesen dobogó szívveréseket. Féltek a játékosok. Ha ezt nem is mondták ki, az hogy remegő kezekkel fogták a fegyvereiket, épp elég volt az ártatlan, laikus szemeknek is, hogy felismerjék ezt.
- Miért féltek? – lépett elő a fényre, várt és hogy választ nem kapott, úgy csak csalódottan csóválta a fejét. A játékosok megindultak rögtön, ahogy a rendszer engedte nekik. Nem csodálkoztak, nem kérdeztek. Nem volt taktikájuk, a gyorsak elől és utánuk a többiek, ez volt a megszokás minden hasonló szörnynél. Hanna hátat fordítva nekik lépett távolabb, majd ült le a sziklákból kiemelt egyszerű trónjára. Az felpuffasztva tekintett le a magaslatról, mérges volt rájuk.
A falban mögötte látszódott még mindig az első látogatójának rémült tekintette. A fiú még élt, s látta a történteket, de esetében ezzel most nem sok mindent tudott kezdeni. Szólni sem tudott, mozdulni sem, csak várni ébren és érezni, gondolni rá, hogy nem jut ki a börtönéből soha többé.
Hanna csak nézte hosszú percekig, hogy a halálát kívánó játékosok miként is küzdöttek a vízzel. Tanulmányozta a hangokat. A vad és bátornak hangzó csatakiáltásokat, vagy épp a vékony és síró üvöltéseket. Volt mindenféle hang, melyekből csak egy könyörtelennek hangzó zenei produkciót lehetett volna komponálni. Bár Hanna nem hallott még igazi muzsikát, a szemeit behunyva mégis jobbra és balra döntögette lassan a fejét. Mintha élvezte volna mindezt, azonban váratlan kinyitva a szemeit állt fel és emelte előre a karjait.
- Ez unalmas és hideg.
- Eddig így… - tartott egy kis szünetet, csak a falat ütötte tovább az öklével – És hogy egyre közelebb és közelebb értek hozzám, úgy így hallak titeket. – folytatta és gyorsította az ütemet utánozva a hevesen dobogó szívveréseket. Féltek a játékosok. Ha ezt nem is mondták ki, az hogy remegő kezekkel fogták a fegyvereiket, épp elég volt az ártatlan, laikus szemeknek is, hogy felismerjék ezt.
- Miért féltek? – lépett elő a fényre, várt és hogy választ nem kapott, úgy csak csalódottan csóválta a fejét. A játékosok megindultak rögtön, ahogy a rendszer engedte nekik. Nem csodálkoztak, nem kérdeztek. Nem volt taktikájuk, a gyorsak elől és utánuk a többiek, ez volt a megszokás minden hasonló szörnynél. Hanna hátat fordítva nekik lépett távolabb, majd ült le a sziklákból kiemelt egyszerű trónjára. Az felpuffasztva tekintett le a magaslatról, mérges volt rájuk.
A falban mögötte látszódott még mindig az első látogatójának rémült tekintette. A fiú még élt, s látta a történteket, de esetében ezzel most nem sok mindent tudott kezdeni. Szólni sem tudott, mozdulni sem, csak várni ébren és érezni, gondolni rá, hogy nem jut ki a börtönéből soha többé.
Hanna csak nézte hosszú percekig, hogy a halálát kívánó játékosok miként is küzdöttek a vízzel. Tanulmányozta a hangokat. A vad és bátornak hangzó csatakiáltásokat, vagy épp a vékony és síró üvöltéseket. Volt mindenféle hang, melyekből csak egy könyörtelennek hangzó zenei produkciót lehetett volna komponálni. Bár Hanna nem hallott még igazi muzsikát, a szemeit behunyva mégis jobbra és balra döntögette lassan a fejét. Mintha élvezte volna mindezt, azonban váratlan kinyitva a szemeit állt fel és emelte előre a karjait.
- Ez unalmas és hideg.
Egil- Mesélő
- Hozzászólások száma : 231
Join date : 2013. Jan. 12.
Re: [Miniboss] Hanna
by Egil Kedd Márc. 18 2014, 21:34
3. fejezet
A besúgó mellett egy másik alak is áll. Széles kalap, a vállain egy hosszabb, fehér poncho és a kezében egy lant. A pengető szinte már füstöl a kezében, s az éneke eleinte érdekes, azonban sokadjára frusztráló is lehet. Nem játékos, a játék egy kreált karaktere. A dal szövege egyszerű, melyet röviden fogalmazok meg nektek:
Felébredt a lány.
Bár nincsenek hegyek ezen a szinten, azonban kisebb dombok elszórva talán találhatóak erre. A barlang bejárata egy vízfüggöny, egy vízesés és a leeső víz befelé folyik. Nem tudni, hogy pontosan honnan is ered, de szemmel láthatóan itt ér véget. A helyszín Torubana város és Horunka faluja között található, csupán csak egy apró kitérőt kell tennetek.
Résztvevők:
- Anatole Saito
- Hinari
- Jun
- Tachibana Makoto
- Halász Alex
- Chancery
- Koshitsu Esutel
- Kusumi Ayani
- Raven
- Kincaid
- Ozirisz
- Judy Noxia
Aki nem ír első körben, az nyilván nem lesz résztvevő, ugyanakkor, ki eddig nem jelentkezett, az már nem teheti meg. Szervezőt nem kérdeztem, nem neveztem meg, így ez az lesz, aki elsőnek ír és az ő posztjától kezdve egy hét a határidő az első körre.
Egil- Mesélő
- Hozzászólások száma : 231
Join date : 2013. Jan. 12.
Re: [Miniboss] Hanna
by Chancery Szer. Márc. 19 2014, 00:09
//Kisregény. Asszem ha bármi lelki bajom van, amitől nem tudok írni, ültessetek le egy film elé. 
//
-...Jay?
Az első név, ami eszembe jutott.
-Peter? ... Shu? ... Yuichi...? Valaki?
A házak lassan bontakoztak ki a szemem előtt, s tudtam, hogy a hátam mögött ismét elvesznek a tejfehér ködben. Az égből oly lágyan siklottak a finom pernye darabkái, mint a fehér angyaltollak, és a vékony réteg olyan volt, mint a friss hó a földön.
Valahol az agyam mélyén tisztába voltam azzal a ténnyel, hogy mindez csupán álom. A Kezdetek Városa szinte éjjel-nappal élettel teli utcái nem olyanok, mint az a horror-város a játéksorozatban. Egy olyan játéké, ami valamilyen oknál fogva mindig is izgatta az eszemet, kipróbáltam, időről-időre a világába ránt, mintha maga Alessa, az ártatlan démon nyúlna ki értem kis fehér pók-ujjaival. Silent Hill uralkodik, mikor uralkodni akar, és a rémségek úgy futnak rajtam keresztül, mint egyetemista lányokon a futballcsapatok ._.
Megálltam, tudván, hogy nem találok itt senkit. Ha mégis így lenne, valószínűleg hullaként akadna a nyomomba, legyen álom vagy valóság. Lehunytam a szemem, s mint a kisfiú a Ragyogás-ban, elszámoltam tízig.
~Merre jártál, Csipkerózsika?~
Álomkelő hangja még a szokásosnál is gúnyosabbnak hangzik a fejemben, ahogy magamhoz térek a kanapén. Elsőre nem is emlékszem, miért vagyok itt, miért nem az ágyamban aludtam, aztán eszembe jut; mert dühös voltam és elkeseredett. Az emlékek megrohannak, és rögvest értelmet nyer Álom szokatlan rosszkedve is. A macska mindig is utálta az emberek azon rossz szokását, hogy gyakorta félreértik egymást, főleg én és Jay, ez pedig tegnap sem volt másképp.
Rohamom volt. Elvesztettem az eszem, és tévedést tévedésre halmoztam.
Keserűen mosolygok az orrom alatt; roham. Milyen rég volt az utolsó. Yuichi-val, Nysterben, mikor részegen dülöngéltem az úton. Az a roham tehet arról, hogy elvesztettem a bátyjámat, és sok-sok roham arról, hogy lassan a páromat is elveszítem.
~Max veszítheTED, ha hülye maradsz.~
-Kösz a biztatást. -morgom keserűen, és megszegem a saját szabályomat. Minek kezdjek egy ilyen reggelt teával? Utálom a sört, számomra keserű, mint a bűn, de kivételesen jól fog esni....
A besúgótól nem messze van a kocsma. Ez legalább jómódú fajtának tűnik, és nem megfizethetetlen; bár egy ideje sosem kell a pénz miatt aggódjak. Csupán egy korsó, bőven elég lesz, részeg nem akarok lenni, de kell az energia, az önbizalom, a bátorság, hogy rendbe szedjem magam.
Nem Yuichi társaságában volt az utolsó rohamom. Ami kirobbant, az igen, de érzem, hogy ismét bontakozik bennem egy. Olyan, mint a kitörni készülő vulkán, összegyűjti a lávát egy kicsit, majd hirtelen kiokádja, mindent elpusztítva vele, amit csak ér. Egyre nehezebb a mellkasom, mintha az igazi testemben lennék, ingerült vagyok, kiszámíthatatlan, és bolond. Nem vagyok önmagam, egy gonosz démon (Leptys?) elborítja az agyam és zöldségeket sugdos a fülembe. Bűnös vágyakkal kerít körbe, pont, mint az a fekete hajú ribi a vidámparkban. A legrosszabb az, hogy rendszeresen erősebbnek ítéltetik nálam, és a vége mindig az, hogy Jay nem bírja tovább, üvölt, avagy csak megszid. Jogosan. Én pedig vagy magamhoz térek... vagy nem.
Most például, valami miatt, nem sikerült. Ugyanolyan bolond vagyok, egy akasztófára való, aki nem hiszi el a saját párjának sem, hogy szereti. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni. A gondolatra is nevethetnékem támad; mégis ki szeretne egy ilyen szerencsecsomagot, mint én? Semmi alakom, semmi tartásom, a magabiztosságom, az önbizalmam és az önállóságom nullán, ha nem mínusz-gyökkettőn, és persze mindig mindenkire balszerencsét hozok. Ki az, aki engem választana pont párjának...?
~Dzséj.~
-Te fogd be...
Megiszom a sör maradékát, megköszönöm a pultosnak, és ellököm magam a székről.
~Keressünk harcot.~
-Miért is?
~Levezetni a feszültséged.~
Piti, kárörvendő ciccegés a válaszom erre. Nem ismerek rá a saját hangomra sem...
~Ki kell ezt űznöd magadból, mielőtt eluralkodik rajtad.~
-És a harc erre a megoldás? Ne röhögtess...
~Komolyan mondom.~
Határozott léptekkel megyek tovább. Az alkohol, még ha kicsi is, a fejembe szállt és őrült vigyort kölcsönzött az arcomra. Magabiztos vagyok. Csak épp célom nincs... a macska kicsit előrébb szalad, hogy a látóterembe kerülhessen, sárga szemei úgy villannak rám, mint lidércfények a sötétben.
~LEPTISZ!~
Megtorpanok. -Mi va'? Minek neveztél...?
~Leptisz. Te most nem Csan vagy, hanem Leptisz! Nézz végig magadon! Mit művelsz? Teljesen szétcsúsztál, nem vagy önmagad, már megint! Emlékezz vissza, egyszer már volt ilyen! Akkor segített a tizedik szinten a miniboss! Aztán megint, akkor a kazamatában tértél magadhoz! Most újra Leptisz vagy. Harcolnod kell, hogy megint önmagad legyél!~
Remegő kezeimre nézek, fejemben ismét végigpörög az előző esti jelenet; Jay fáradtan, Jay dühösen, Jay elkeseredetten... Mikor karba tett kézzel közöltem, hogy akkor legyen vége, én pedig alszom a kanapén. Jay szomorú szemei az ajtóból, és az eskü, amit már milliószor mondott el, de sosem fogom fel, csak utólag...
A dal szövege mintha egyenesen felénk szólna. Álomkelő győzedelmes cicavigyorral az arcán figyeli a múzsát, a daloló NPC-t. "A lány felébredt."
~Ne Leptisz ébredjen fel, hanem Satinka.~ -utal Álom arra a képzeletbeli főnixlányra, akiről időnként írogatok a könyvemben. ~Nos? Megyünk legyőzni ismét a fekete főnixet?~
-Te mikor ismertél meg ennyire?
~Valakinek azt is kell.~
Utánakérdeztem. Hazamentem. Átöleltem, megcsókoltam. Megmondtam neki, hogy szeretem. Bocsánatot kértem. Elindultam. Elindultunk, hisz ÁK-t is számolnom kell.
Izgultam - hogy ne izgultam volna. Minden miniboss vagy nagyobb feladat előtt úgy érzem, a digitális szívem ki akar ugrani a helyéről. Tisztába vagyok azzal, hogy az életemet kockáztatom minden alkalommal - a Darázskirálynőnél szerencsém volt, de sosem lehet tudni, megismétlődik-e a dolog. Többek közt ezért sem értem, miért akarok annyira bossolni... de talán ha szembe nézek az elsővel életemben, amit még senki sem győzött le, majd megértem.
Mi voltunk az elsők, akik megérkeztek, s Álomkelő rögvest elhúzta a száját:
~Nemááááá'. Víz?~
Gúnyos mosolyom nem tudtam leplezni semmivel, bár nem is próbáltam.
-Bírd ki, értem. Megjutalmazlak, ha igazad lesz.
~Meglátod, úgy lesz.~
A barlang bejáratánál vártuk meg a többieket, akik érkeztek, szép lassan, ismerősök és ismeretlenek. Köszöntünk, bemutatkoztunk, bár én továbbra is komorabb voltam, mint ahogy az ismerősök már megszokhatták. Az arany cicafüleket belepte a digitális permet, ruhám kissé át is ázott tán, Álomkelő pedig igyekezett távol maradni tőle, de néha mégis közelebb merészkedett. Talán szokni akarta a nedvesség érzését, hogy a harcban majd ez ne okozzon neki gondot. Okos macska.
Ha mindenki megérkezett, és indulásra készen álltunk, felálltam a szikláról, ahol eddig álltam. Hangosan beszéltem, ami nem szokásom, a szívem a torkomban dobogott, de nem érdekelt. Muszáj volt megmondanom:
-Szerintem mindenki érti a dolgát. Aki nem, az kérdezzen bátran, válaszolunk. Figyelni fogok, de a figyelmem sem tökéletes, vigyázzunk egymásra. Én egyszer, és valószínűleg csakis egyszer képes lehetek aoe gyógyításra, szóval ha úgy érzitek, muszáj, szóljatok, de jól gondoljátok meg, mikor.
~Tűzből vagy, és rögvest hátránnyal indulsz...~
Bólintok, jelezve, hogy tudom.
//-...Jay?
Az első név, ami eszembe jutott.
-Peter? ... Shu? ... Yuichi...? Valaki?
A házak lassan bontakoztak ki a szemem előtt, s tudtam, hogy a hátam mögött ismét elvesznek a tejfehér ködben. Az égből oly lágyan siklottak a finom pernye darabkái, mint a fehér angyaltollak, és a vékony réteg olyan volt, mint a friss hó a földön.
Valahol az agyam mélyén tisztába voltam azzal a ténnyel, hogy mindez csupán álom. A Kezdetek Városa szinte éjjel-nappal élettel teli utcái nem olyanok, mint az a horror-város a játéksorozatban. Egy olyan játéké, ami valamilyen oknál fogva mindig is izgatta az eszemet, kipróbáltam, időről-időre a világába ránt, mintha maga Alessa, az ártatlan démon nyúlna ki értem kis fehér pók-ujjaival. Silent Hill uralkodik, mikor uralkodni akar, és a rémségek úgy futnak rajtam keresztül, mint egyetemista lányokon a futballcsapatok ._.
Megálltam, tudván, hogy nem találok itt senkit. Ha mégis így lenne, valószínűleg hullaként akadna a nyomomba, legyen álom vagy valóság. Lehunytam a szemem, s mint a kisfiú a Ragyogás-ban, elszámoltam tízig.
~Merre jártál, Csipkerózsika?~
Álomkelő hangja még a szokásosnál is gúnyosabbnak hangzik a fejemben, ahogy magamhoz térek a kanapén. Elsőre nem is emlékszem, miért vagyok itt, miért nem az ágyamban aludtam, aztán eszembe jut; mert dühös voltam és elkeseredett. Az emlékek megrohannak, és rögvest értelmet nyer Álom szokatlan rosszkedve is. A macska mindig is utálta az emberek azon rossz szokását, hogy gyakorta félreértik egymást, főleg én és Jay, ez pedig tegnap sem volt másképp.
Rohamom volt. Elvesztettem az eszem, és tévedést tévedésre halmoztam.
Keserűen mosolygok az orrom alatt; roham. Milyen rég volt az utolsó. Yuichi-val, Nysterben, mikor részegen dülöngéltem az úton. Az a roham tehet arról, hogy elvesztettem a bátyjámat, és sok-sok roham arról, hogy lassan a páromat is elveszítem.
~Max veszítheTED, ha hülye maradsz.~
-Kösz a biztatást. -morgom keserűen, és megszegem a saját szabályomat. Minek kezdjek egy ilyen reggelt teával? Utálom a sört, számomra keserű, mint a bűn, de kivételesen jól fog esni....
A besúgótól nem messze van a kocsma. Ez legalább jómódú fajtának tűnik, és nem megfizethetetlen; bár egy ideje sosem kell a pénz miatt aggódjak. Csupán egy korsó, bőven elég lesz, részeg nem akarok lenni, de kell az energia, az önbizalom, a bátorság, hogy rendbe szedjem magam.
Nem Yuichi társaságában volt az utolsó rohamom. Ami kirobbant, az igen, de érzem, hogy ismét bontakozik bennem egy. Olyan, mint a kitörni készülő vulkán, összegyűjti a lávát egy kicsit, majd hirtelen kiokádja, mindent elpusztítva vele, amit csak ér. Egyre nehezebb a mellkasom, mintha az igazi testemben lennék, ingerült vagyok, kiszámíthatatlan, és bolond. Nem vagyok önmagam, egy gonosz démon (Leptys?) elborítja az agyam és zöldségeket sugdos a fülembe. Bűnös vágyakkal kerít körbe, pont, mint az a fekete hajú ribi a vidámparkban. A legrosszabb az, hogy rendszeresen erősebbnek ítéltetik nálam, és a vége mindig az, hogy Jay nem bírja tovább, üvölt, avagy csak megszid. Jogosan. Én pedig vagy magamhoz térek... vagy nem.
Most például, valami miatt, nem sikerült. Ugyanolyan bolond vagyok, egy akasztófára való, aki nem hiszi el a saját párjának sem, hogy szereti. Egyszerűen képtelen vagyok elhinni. A gondolatra is nevethetnékem támad; mégis ki szeretne egy ilyen szerencsecsomagot, mint én? Semmi alakom, semmi tartásom, a magabiztosságom, az önbizalmam és az önállóságom nullán, ha nem mínusz-gyökkettőn, és persze mindig mindenkire balszerencsét hozok. Ki az, aki engem választana pont párjának...?
~Dzséj.~
-Te fogd be...
Megiszom a sör maradékát, megköszönöm a pultosnak, és ellököm magam a székről.
~Keressünk harcot.~
-Miért is?
~Levezetni a feszültséged.~
Piti, kárörvendő ciccegés a válaszom erre. Nem ismerek rá a saját hangomra sem...
~Ki kell ezt űznöd magadból, mielőtt eluralkodik rajtad.~
-És a harc erre a megoldás? Ne röhögtess...
~Komolyan mondom.~
Határozott léptekkel megyek tovább. Az alkohol, még ha kicsi is, a fejembe szállt és őrült vigyort kölcsönzött az arcomra. Magabiztos vagyok. Csak épp célom nincs... a macska kicsit előrébb szalad, hogy a látóterembe kerülhessen, sárga szemei úgy villannak rám, mint lidércfények a sötétben.
~LEPTISZ!~
Megtorpanok. -Mi va'? Minek neveztél...?
~Leptisz. Te most nem Csan vagy, hanem Leptisz! Nézz végig magadon! Mit művelsz? Teljesen szétcsúsztál, nem vagy önmagad, már megint! Emlékezz vissza, egyszer már volt ilyen! Akkor segített a tizedik szinten a miniboss! Aztán megint, akkor a kazamatában tértél magadhoz! Most újra Leptisz vagy. Harcolnod kell, hogy megint önmagad legyél!~
Remegő kezeimre nézek, fejemben ismét végigpörög az előző esti jelenet; Jay fáradtan, Jay dühösen, Jay elkeseredetten... Mikor karba tett kézzel közöltem, hogy akkor legyen vége, én pedig alszom a kanapén. Jay szomorú szemei az ajtóból, és az eskü, amit már milliószor mondott el, de sosem fogom fel, csak utólag...
A dal szövege mintha egyenesen felénk szólna. Álomkelő győzedelmes cicavigyorral az arcán figyeli a múzsát, a daloló NPC-t. "A lány felébredt."
~Ne Leptisz ébredjen fel, hanem Satinka.~ -utal Álom arra a képzeletbeli főnixlányra, akiről időnként írogatok a könyvemben. ~Nos? Megyünk legyőzni ismét a fekete főnixet?~
-Te mikor ismertél meg ennyire?
~Valakinek azt is kell.~
Utánakérdeztem. Hazamentem. Átöleltem, megcsókoltam. Megmondtam neki, hogy szeretem. Bocsánatot kértem. Elindultam. Elindultunk, hisz ÁK-t is számolnom kell.
Izgultam - hogy ne izgultam volna. Minden miniboss vagy nagyobb feladat előtt úgy érzem, a digitális szívem ki akar ugrani a helyéről. Tisztába vagyok azzal, hogy az életemet kockáztatom minden alkalommal - a Darázskirálynőnél szerencsém volt, de sosem lehet tudni, megismétlődik-e a dolog. Többek közt ezért sem értem, miért akarok annyira bossolni... de talán ha szembe nézek az elsővel életemben, amit még senki sem győzött le, majd megértem.
Mi voltunk az elsők, akik megérkeztek, s Álomkelő rögvest elhúzta a száját:
~Nemááááá'. Víz?~
Gúnyos mosolyom nem tudtam leplezni semmivel, bár nem is próbáltam.
-Bírd ki, értem. Megjutalmazlak, ha igazad lesz.
~Meglátod, úgy lesz.~
A barlang bejáratánál vártuk meg a többieket, akik érkeztek, szép lassan, ismerősök és ismeretlenek. Köszöntünk, bemutatkoztunk, bár én továbbra is komorabb voltam, mint ahogy az ismerősök már megszokhatták. Az arany cicafüleket belepte a digitális permet, ruhám kissé át is ázott tán, Álomkelő pedig igyekezett távol maradni tőle, de néha mégis közelebb merészkedett. Talán szokni akarta a nedvesség érzését, hogy a harcban majd ez ne okozzon neki gondot. Okos macska.
Ha mindenki megérkezett, és indulásra készen álltunk, felálltam a szikláról, ahol eddig álltam. Hangosan beszéltem, ami nem szokásom, a szívem a torkomban dobogott, de nem érdekelt. Muszáj volt megmondanom:
-Szerintem mindenki érti a dolgát. Aki nem, az kérdezzen bátran, válaszolunk. Figyelni fogok, de a figyelmem sem tökéletes, vigyázzunk egymásra. Én egyszer, és valószínűleg csakis egyszer képes lehetek aoe gyógyításra, szóval ha úgy érzitek, muszáj, szóljatok, de jól gondoljátok meg, mikor.
~Tűzből vagy, és rögvest hátránnyal indulsz...~
Bólintok, jelezve, hogy tudom.
Chancery- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 2967
Join date : 2013. Apr. 23.
Age : 32
Tartózkodási hely : Itt-ott Aincrad városaiban
Karakterlap
Szint: 23
Exp:![[Miniboss] Hanna Exp_bal](https://2img.net/h/ozirisz.xyz/saofrpg/exp_bal.gif)
![[Miniboss] Hanna Exp_ures](https://2img.net/h/ozirisz.xyz/saofrpg/exp_ures.gif)
(2062/2100)
Céh: Unity
Re: [Miniboss] Hanna
by Noxy Hétf. Márc. 24 2014, 16:11
/Múltkori megbeszélés, illetve Oz engedelmével végigvíve az alábbi lent írt szövegek. \o/ 
/
- Picsába!
Első szó, ami kicsúszott a számon, miután felébredtem az éjszaka kellős közepén Oz mellett. Rémálom gyötört.
Crazy Cementery... halálos sikolyok... ott térdepelek a vérben, alaposan megkaszabolva. Tehetetlenül néztem végig, ahogy egy rejtett arcú fiatalember kíméletlenül kaszabolja céhtársaimat, barátaimat, ellenségeimet, köztük Tachibát, Kaguráékat, és Yuichit is, aki jól eltűnt a térről egy ideje, és nem hinném, hogy éppen a ribancával van (azt hiszem, valami nagyon nyomaszthatja most a lelkét, hogy nem nagyon akar társaságban lenni); valamint családtagjaimat... és Ozt. Szemem láttára választotta el késével a fejét a nyakától, majd a hajánál fogva mutatta meg eltorzult véres fejét nekem. Sírtam, könyörögtem, kínlódtam, mindent el akartam mondani nekik, amit csak tudni akarnak. Még a saját életemet is felajánlottam értük, de azok csak csóválták a fejüket, és mondták, hogy majd akkor fognak velem végezni, ha az összes ismerősöm meghalt körülöttem.
Aztán felébredtem, és rájöttem, hogy ez csak egy rossz álom. Itt a játékban nincsen vér, és ha valaki meghal, rögtön pixelekre robban. De mégis... ez az egész egy illusztrálás, hogy mi várna rám, ha netán elkezdenék nyomozni a bizonyos Crazy Cementery után. Árny C. szerint a vörös céh még nagyon az elején jár, és nagyon kevés a tagjuk. Szóval még van időm, hogy rögtön elejét vegyem ennek, mielőtt elkezdődne az igazi vérfürdő pixel módra.
A meztelen vállamat libabőr lepte el. A takarómat bizonyára alvás közben gyűrtem le magamról, és most semmi se fedi, takarja ruhátlan testemet. Gyorsan visszahúztam magamra, mielőtt megfáznék... a SAO-ban meg lehetne fázni? o_o
Odabújtam a kedvesemhez. Teste nagyon finom és meleg. végigsimogattam oldalán és mellkasán.
- Oz? Oz - ébresztgettem, aztán, ha felébred azt mondom neki: - Megint rosszat álmodtam.
Elmeséltem neki mindent, amit az álmodtam. De azért hozzátettem a végére, hogy persze ez az egész csak egy illúzió, amit alvás közben látok azután, hogy mennyi gondunk van így is ébren. Nos... talán ezzel akartam elfedni a valóságot, hogy nagyon aggódtam. Ha netán a Crazy Cementery valami miatt mégis hamar szétesik, előbb vagy utóbb csak jön egy másik céh, ami veszélyt jelenthet mindenkire.
- Ne aggódj, miattam, tudok én ám magamra vigyázni, szerelmem - nyugtattam meg Ozt, és megbirizgáltam az orrát. - És tudom, hogy akármennyire féltelek én is téged, nagyon erős, belevaló férfi vagy. Sőt, lassan mindjárt együtt fogjuk ölni a maradék nyolcvanvalahány bosst, aztán megünnepelhetjük halálát egy jó kis borozással. Sőt, a miniboss jó gyakorlat is lesz.
Optimista gondolkodás, enyhe aggodalommal, mint szokásod.
Na te most hallgass, kérlek, és hagyj kettesben Ozzal!
Jól van, Judy, nem kell morogni miattam, megyek is.
Huncuttul elmosolyodtam, aztán magunkra húztam a takarót, és jól megnyomkodtam öleléseimmel és csókjaimmal a párocskámat úgy, ahogy ilyenkor kell is. Legalább melegedünk egy jót ilyen hideg éjszaka... meg hát a második alkalmak általában sokkal, de sokkal izgalmasabbak. Amíg még nem jön el annak is az ideje, addig ki kell használnunk a szabadságot, amíg fiatalok vagyunk. Én huszonegy évesen már így is elég sokat vártam annak ellenére, hogy eddig Ozirisz a második szerelmem.
Másnap. Szép reggel köszöntött ránk. Egy kis ölelkezés, öltözködés, finom reggeli a mi kis konyhai tudásunk mellett, felvettük harci felszereléseinket, aztán kézen fogva elindultunk a minibosshoz, amely egy vízesés területén vagy annak a belsejében... vagyis ízé, valahol ott fogjuk találni a minibosshoz vezető átjáró előtt a társaságot.
- Remélem hoztál egy kis sört vagy bort - kacsintottam Oznak. - De nem baj, ha nem, nálam van tartalék, és nem adunk belőle senkinek, ha nem viselkednek rendesen.
Így mentünk a kijelölt helyre, amíg el nem érkeztünk a vízeséshez. Nahát, virtuálisan is vízesek leszünk, no sebaj. Úsztam én már nagyon sokat SAO-ban amúgy is. Az első ember, akit megláttunk ott, az Chancery volt. Mostanság valami nagyon van vele. Kézenfekvőbb megoldás lenne, ha egyre csak gyűlő problémáit végre megbeszélhetné valakivel, mert ha mondjuk pont olyan problémái vannak, akkor talán kell valaki, aki segíteni tud neki. Jay nem mindig van mellette.
- Szia, Chancery - köszöntöttem a lánynak.
Amíg vártunk a többiekre leültem egy sziklára, és nekiestem a finom zsíros-lilahagymás kenyeremnek és a sörömnek. Szóltam Oznak is, hogy üljön le ide mellém, és akkor ő is nyugodtan elfogyaszthatja reggelijét. Szerencsére úgysem vagyok az a típus, akihez csak úgy odarohannak az emberek puszilkodni és ölelkezni, úgyhogy békében leszünk. Ha elhangzana, hogy Chancery furcsán viselkedik mostanság, rálegyintettem, hogy most ne nagyon foglalkozzunk mások bajával, inkább töltsük el együtt félrehúzódva a maradék kis időt, amíg várunk.
- Amúgy hogy legyen a minibossnál, édesem? Maradjunk egymás mellett, hogy fedezhessük egymást, vagy majd eldönti az erősségi szint, hogy ki milyen oldalról támadjon? - kérdeztem Oztól. - Szerintem nem árt a healerek közelében maradnunk, ha netán kezdene fogyni az életünk rendesen. Ha valamelyikünk bajban lenne, akkor azonnal szóljunk a másiknak, hogy segíteni tudjunk egymáson. Hmmm, talán lehet, hogy még jobban meg kéne ezt a dolgot beszélnünk. Hiszen ez az első olyan boss... ízé, miniboss, amin együtt harcolunk.
Ahogy megérkeznek a többiek, az ismerősöknek odaköszönök. Tachi és Ayani esetében úgy teszek, mintha nem is venném őket észre, Ozzal annyira el vagyunk foglalva egymással. Nem nagyon szeretném kettejükre felhívni a figyelmet, mert Oz képes és beszólne mindkettőjüknek. Tachinak azért, mert kikezdett velem, Ayaninak meg hát köztudott, miért is. Amúgy sem nagyon szereti a kislányt. Nocsak, úgy látszik, ezúttal nem jött Yuichi. Már régóta beszélnem kell vele valamiről. Ami persze teljesen más tészta. Először is adni szeretnék neki még egy esélyt, hogy újra barátok lehessünk, valamint szeretnék tőle vásárolni valami igazán jó mérget.
Bár mérgeim vannak, amiket azóta se használtam, és talán szabad erre a bossra használni. Előbb jobb, ha mégis megkérdezek erről valakit, nehogy emiatt történjék valami a késemmel. Vagy... hmmm... jobb ha inkább csak a mobokra vagy a játékos ellenfelekre tartogatom a mérgeimet. Szóval YUichi mérgei. Szeretnék tőle valami igen speciális darabot venni.
Aztán egyszer csak Chancery elkezdte játszani a főnököset. Mi volt rá a reakcióm? Úgy néztem rá a lányra, mint valami őrültre. Ez már egyáltalán nem volt tőle jellemző. Úgy beszélt itt mindenkivel, mint az alattvalóival. Ezt sértésnek vettem.
- Chancery, nem szeretnélek megbántani - mondtam csak bizalmasan a lánynak baráti, nyugodt hangnemben, mikor egy pillanatra odamentem hozzá. - , de ha jól is beszélsz, azért figyelj oda, milyen hangnemben teszed... tudod, ebben a vegyes társaságban nem mindenki szereti, ha úgy beszélnek vele, mint a csatlósokkal. Meg hát ne haragudj meg érte, de ezt inkább hagyd a sokkal tapasztaltabbakra. ^^"
Azzal visszamentem Ozhoz, hogy még megbeszélhessük magunk között a stratégiákat és meghallgassuk Chancerynél sokkal szakértőbb stratégoszokat.
//Szerk: Bizalmas azt jelenti, suttogva szinte csak Judy és Chan között, más nem hallja... tisztelet a hallgatózással rendelkezőknek, akik vannak olyan tapintatlanok, hogy hallgatózzanak Utólag megjegyezve azért ne legyen ebből gond, sorry. //
/- Picsába!
Első szó, ami kicsúszott a számon, miután felébredtem az éjszaka kellős közepén Oz mellett. Rémálom gyötört.
Crazy Cementery... halálos sikolyok... ott térdepelek a vérben, alaposan megkaszabolva. Tehetetlenül néztem végig, ahogy egy rejtett arcú fiatalember kíméletlenül kaszabolja céhtársaimat, barátaimat, ellenségeimet, köztük Tachibát, Kaguráékat, és Yuichit is, aki jól eltűnt a térről egy ideje, és nem hinném, hogy éppen a ribancával van (azt hiszem, valami nagyon nyomaszthatja most a lelkét, hogy nem nagyon akar társaságban lenni); valamint családtagjaimat... és Ozt. Szemem láttára választotta el késével a fejét a nyakától, majd a hajánál fogva mutatta meg eltorzult véres fejét nekem. Sírtam, könyörögtem, kínlódtam, mindent el akartam mondani nekik, amit csak tudni akarnak. Még a saját életemet is felajánlottam értük, de azok csak csóválták a fejüket, és mondták, hogy majd akkor fognak velem végezni, ha az összes ismerősöm meghalt körülöttem.
Aztán felébredtem, és rájöttem, hogy ez csak egy rossz álom. Itt a játékban nincsen vér, és ha valaki meghal, rögtön pixelekre robban. De mégis... ez az egész egy illusztrálás, hogy mi várna rám, ha netán elkezdenék nyomozni a bizonyos Crazy Cementery után. Árny C. szerint a vörös céh még nagyon az elején jár, és nagyon kevés a tagjuk. Szóval még van időm, hogy rögtön elejét vegyem ennek, mielőtt elkezdődne az igazi vérfürdő pixel módra.
A meztelen vállamat libabőr lepte el. A takarómat bizonyára alvás közben gyűrtem le magamról, és most semmi se fedi, takarja ruhátlan testemet. Gyorsan visszahúztam magamra, mielőtt megfáznék... a SAO-ban meg lehetne fázni? o_o
Odabújtam a kedvesemhez. Teste nagyon finom és meleg. végigsimogattam oldalán és mellkasán.
- Oz? Oz - ébresztgettem, aztán, ha felébred azt mondom neki: - Megint rosszat álmodtam.
Elmeséltem neki mindent, amit az álmodtam. De azért hozzátettem a végére, hogy persze ez az egész csak egy illúzió, amit alvás közben látok azután, hogy mennyi gondunk van így is ébren. Nos... talán ezzel akartam elfedni a valóságot, hogy nagyon aggódtam. Ha netán a Crazy Cementery valami miatt mégis hamar szétesik, előbb vagy utóbb csak jön egy másik céh, ami veszélyt jelenthet mindenkire.
- Ne aggódj, miattam, tudok én ám magamra vigyázni, szerelmem - nyugtattam meg Ozt, és megbirizgáltam az orrát. - És tudom, hogy akármennyire féltelek én is téged, nagyon erős, belevaló férfi vagy. Sőt, lassan mindjárt együtt fogjuk ölni a maradék nyolcvanvalahány bosst, aztán megünnepelhetjük halálát egy jó kis borozással. Sőt, a miniboss jó gyakorlat is lesz.
Optimista gondolkodás, enyhe aggodalommal, mint szokásod.
Na te most hallgass, kérlek, és hagyj kettesben Ozzal!
Jól van, Judy, nem kell morogni miattam, megyek is.
Huncuttul elmosolyodtam, aztán magunkra húztam a takarót, és jól megnyomkodtam öleléseimmel és csókjaimmal a párocskámat úgy, ahogy ilyenkor kell is. Legalább melegedünk egy jót ilyen hideg éjszaka... meg hát a második alkalmak általában sokkal, de sokkal izgalmasabbak. Amíg még nem jön el annak is az ideje, addig ki kell használnunk a szabadságot, amíg fiatalok vagyunk. Én huszonegy évesen már így is elég sokat vártam annak ellenére, hogy eddig Ozirisz a második szerelmem.
Másnap. Szép reggel köszöntött ránk. Egy kis ölelkezés, öltözködés, finom reggeli a mi kis konyhai tudásunk mellett, felvettük harci felszereléseinket, aztán kézen fogva elindultunk a minibosshoz, amely egy vízesés területén vagy annak a belsejében... vagyis ízé, valahol ott fogjuk találni a minibosshoz vezető átjáró előtt a társaságot.
- Remélem hoztál egy kis sört vagy bort - kacsintottam Oznak. - De nem baj, ha nem, nálam van tartalék, és nem adunk belőle senkinek, ha nem viselkednek rendesen.
Így mentünk a kijelölt helyre, amíg el nem érkeztünk a vízeséshez. Nahát, virtuálisan is vízesek leszünk, no sebaj. Úsztam én már nagyon sokat SAO-ban amúgy is. Az első ember, akit megláttunk ott, az Chancery volt. Mostanság valami nagyon van vele. Kézenfekvőbb megoldás lenne, ha egyre csak gyűlő problémáit végre megbeszélhetné valakivel, mert ha mondjuk pont olyan problémái vannak, akkor talán kell valaki, aki segíteni tud neki. Jay nem mindig van mellette.
- Szia, Chancery - köszöntöttem a lánynak.
Amíg vártunk a többiekre leültem egy sziklára, és nekiestem a finom zsíros-lilahagymás kenyeremnek és a sörömnek. Szóltam Oznak is, hogy üljön le ide mellém, és akkor ő is nyugodtan elfogyaszthatja reggelijét. Szerencsére úgysem vagyok az a típus, akihez csak úgy odarohannak az emberek puszilkodni és ölelkezni, úgyhogy békében leszünk. Ha elhangzana, hogy Chancery furcsán viselkedik mostanság, rálegyintettem, hogy most ne nagyon foglalkozzunk mások bajával, inkább töltsük el együtt félrehúzódva a maradék kis időt, amíg várunk.
- Amúgy hogy legyen a minibossnál, édesem? Maradjunk egymás mellett, hogy fedezhessük egymást, vagy majd eldönti az erősségi szint, hogy ki milyen oldalról támadjon? - kérdeztem Oztól. - Szerintem nem árt a healerek közelében maradnunk, ha netán kezdene fogyni az életünk rendesen. Ha valamelyikünk bajban lenne, akkor azonnal szóljunk a másiknak, hogy segíteni tudjunk egymáson. Hmmm, talán lehet, hogy még jobban meg kéne ezt a dolgot beszélnünk. Hiszen ez az első olyan boss... ízé, miniboss, amin együtt harcolunk.
Ahogy megérkeznek a többiek, az ismerősöknek odaköszönök. Tachi és Ayani esetében úgy teszek, mintha nem is venném őket észre, Ozzal annyira el vagyunk foglalva egymással. Nem nagyon szeretném kettejükre felhívni a figyelmet, mert Oz képes és beszólne mindkettőjüknek. Tachinak azért, mert kikezdett velem, Ayaninak meg hát köztudott, miért is. Amúgy sem nagyon szereti a kislányt. Nocsak, úgy látszik, ezúttal nem jött Yuichi. Már régóta beszélnem kell vele valamiről. Ami persze teljesen más tészta. Először is adni szeretnék neki még egy esélyt, hogy újra barátok lehessünk, valamint szeretnék tőle vásárolni valami igazán jó mérget.
Bár mérgeim vannak, amiket azóta se használtam, és talán szabad erre a bossra használni. Előbb jobb, ha mégis megkérdezek erről valakit, nehogy emiatt történjék valami a késemmel. Vagy... hmmm... jobb ha inkább csak a mobokra vagy a játékos ellenfelekre tartogatom a mérgeimet. Szóval YUichi mérgei. Szeretnék tőle valami igen speciális darabot venni.
Aztán egyszer csak Chancery elkezdte játszani a főnököset. Mi volt rá a reakcióm? Úgy néztem rá a lányra, mint valami őrültre. Ez már egyáltalán nem volt tőle jellemző. Úgy beszélt itt mindenkivel, mint az alattvalóival. Ezt sértésnek vettem.
- Chancery, nem szeretnélek megbántani - mondtam csak bizalmasan a lánynak baráti, nyugodt hangnemben, mikor egy pillanatra odamentem hozzá. - , de ha jól is beszélsz, azért figyelj oda, milyen hangnemben teszed... tudod, ebben a vegyes társaságban nem mindenki szereti, ha úgy beszélnek vele, mint a csatlósokkal. Meg hát ne haragudj meg érte, de ezt inkább hagyd a sokkal tapasztaltabbakra. ^^"
Azzal visszamentem Ozhoz, hogy még megbeszélhessük magunk között a stratégiákat és meghallgassuk Chancerynél sokkal szakértőbb stratégoszokat.
//Szerk: Bizalmas azt jelenti, suttogva szinte csak Judy és Chan között, más nem hallja... tisztelet a hallgatózással rendelkezőknek, akik vannak olyan tapintatlanok, hogy hallgatózzanak
Utólag megjegyezve azért ne legyen ebből gond, sorry. //A hozzászólást Judy Noxia összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Márc. 26 2014, 18:53-kor.
Noxy- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 1050
Join date : 2013. Jan. 21.
Age : 34
Karakterlap
Szint: 25
Exp: (2457/2500)
Céh: White Rose
Re: [Miniboss] Hanna
by Tachibana Makoto Hétf. Márc. 24 2014, 20:49
Nem manapság volt utoljára, hogy minibossról értesültem, így aztán egészen frissítő volt rákészülni erre a kis kalandra :] Ha belegondolok, volt egy időszak, amikor már csömöröm volt ezektől az eseményektől, ez a ki szünet azonban feltétlenül jót tett. Készen álltam rá, hogy agybajig bosszantsam, bárki is jelenik meg \o/ Persze ennél jóval visszafogottabban nyilvánultam meg mind a külvilág, mind magam felé, hiszen a nagy készülődés nem állt tulajdonképpen másból, minthogy leellenőriztem a felszerelésem meglétét és állapotát, különös tekintettel a csuklómon függő karkötőre. Vajon ma fogom használni, vagy megint nem lesz rá szükségem? Ritkaságszámba ment, amikor kénytelen voltam valódi lovagként viselkedni és a pajzsomat is használatba venni, de nézzük a jó oldalát: nem használódik el :]
A helyszín egy domboldalban lévő barlang volt, melyet egy vízesés választott el a szabad levegőtől. A vízpermet kellemesen hűssé tette a levegőt, frissítő érzés volt a közelébe somfordálni, és lám, úgy fest még korán is érkeztem, hiszen alig-alig lézengett ott valaki. Sajnos ahogy gyűltünk, túl sok mindenkit felismertem, bár egy-két viszontlátásnak kifejezetten örültem... néhánynak meg nem. És lám, gyorsan felpiszkálta a fantáziámat a "mi lenne ha" kérdése az elém táruló jelenetet látva, szóval kényelmes, de hosszú léptekkel odasétáltam Judy-chanhoz és tenyeremet a feje búbjára helyeztem.
- Nahát, csak nem egy apró bolha pattog itten? :] Te vagy az utolsó személy, aki stílusról papolhat valakinek, cica. Vette a bátorságot, hogy felvállalja a vezetői pozíciót és ezzel magára vegye a felelősséget is. Persze miért is ismernéd fel a segíteni akarást? Ha nem tetszik a hangnem, nem muszáj veszélybe sodornod a hitvány, értéktelen kis életed, elmehetsz nyugodtan - szólítottam meg a lányt, akire a hölgy jelző lenne az utolsó, ami eszembe jutna. Tekintetem kellően fenyegető volt ahhoz, hogy nyomatékosítsa a mondanivalómat, bár nem fűztem hozzá sok reményt, hogy sikeresen csendre intem. Nem ismer ahhoz eléggé jól, hogy tudja, milyen veszélyes tudok lenni. Elengedtem az egyik barnát és a másik, a cicafüles felé fordultam.
- Örülök, hogy újra láthatlak. Nem ígérhetem, hogy kezesbárány leszek, de aki megérdemli, azt nem fogom hátráltatni :] - hajoltam meg színpadiasan - Bár nekem valószínűleg nem lesz szükségem rá, de számítunk a területi healedre. Egy kalappal, nagy terhet vettél a válladra, tisztelem a bátorságod :] - fűztem hozzá, majd Oziriszre vetettem a pillantásom. Nem tudom, mi vette rá arra, hogy egy házisárkány oldalán mutatkozzon, de azt nem vitatom, hogy a szerelem különös dolog, és könnyen elvakíthatja a tiszta látást.
A helyszín egy domboldalban lévő barlang volt, melyet egy vízesés választott el a szabad levegőtől. A vízpermet kellemesen hűssé tette a levegőt, frissítő érzés volt a közelébe somfordálni, és lám, úgy fest még korán is érkeztem, hiszen alig-alig lézengett ott valaki. Sajnos ahogy gyűltünk, túl sok mindenkit felismertem, bár egy-két viszontlátásnak kifejezetten örültem... néhánynak meg nem. És lám, gyorsan felpiszkálta a fantáziámat a "mi lenne ha" kérdése az elém táruló jelenetet látva, szóval kényelmes, de hosszú léptekkel odasétáltam Judy-chanhoz és tenyeremet a feje búbjára helyeztem.
- Nahát, csak nem egy apró bolha pattog itten? :] Te vagy az utolsó személy, aki stílusról papolhat valakinek, cica. Vette a bátorságot, hogy felvállalja a vezetői pozíciót és ezzel magára vegye a felelősséget is. Persze miért is ismernéd fel a segíteni akarást? Ha nem tetszik a hangnem, nem muszáj veszélybe sodornod a hitvány, értéktelen kis életed, elmehetsz nyugodtan - szólítottam meg a lányt, akire a hölgy jelző lenne az utolsó, ami eszembe jutna. Tekintetem kellően fenyegető volt ahhoz, hogy nyomatékosítsa a mondanivalómat, bár nem fűztem hozzá sok reményt, hogy sikeresen csendre intem. Nem ismer ahhoz eléggé jól, hogy tudja, milyen veszélyes tudok lenni. Elengedtem az egyik barnát és a másik, a cicafüles felé fordultam.
- Örülök, hogy újra láthatlak. Nem ígérhetem, hogy kezesbárány leszek, de aki megérdemli, azt nem fogom hátráltatni :] - hajoltam meg színpadiasan - Bár nekem valószínűleg nem lesz szükségem rá, de számítunk a területi healedre. Egy kalappal, nagy terhet vettél a válladra, tisztelem a bátorságod :] - fűztem hozzá, majd Oziriszre vetettem a pillantásom. Nem tudom, mi vette rá arra, hogy egy házisárkány oldalán mutatkozzon, de azt nem vitatom, hogy a szerelem különös dolog, és könnyen elvakíthatja a tiszta látást.
Tachibana Makoto- Lovag
- Hozzászólások száma : 1809
Join date : 2012. Sep. 18.
Age : 30
Tartózkodási hely : Aincrad
Karakterlap
Szint: 43
Exp: (10/7700)
Céh: -
Re: [Miniboss] Hanna
by Phobos Kedd Márc. 25 2014, 20:26
Mintha egy sötét hullámoktól tajtékos tengerben küszködtem volna, úgy próbáltam felébredni abból az álomból. Akárha csak egy vízburkot igyekeztem áttörni, úgy kapaszkodtam a realitás apró, de erős fonalába, mely végleg kirángathat az álmok zivataros óceánjából. Csakis rosszat jelenthetett: keserédes, fejsajdító, szívszorító képeket arról a lányról. Ha nem őróla, akkor az egyedüllétről - az örökös magányról. Tiltakozásom záloga a küzdelem volt - harc, hogy megszabaduljak ezektől a lidércnyomásos álmoktól. Emlékek iránti vágyódásomnak ez lett az eredménye. El kellett volna fogadnom a büntetésemet, mégis úgy menekültem előle, mint egy buta kisfiú, aki rossz fát tett a tűzre, s retteg a következményektől. Nem éppen a félelem okán futottam, hanem inkább a küzdelemből. Még alvás közben is harcoltam, tetszéstől vagy nemtetszéstől függetlenül.
- Mond csak - A sötét bordó, kapucnis lepedőt viselő, rendkívül alacsony termetű idegenforma a legváratlanabb pillanatban lépett elém. Ahogyan előttem állt, csupasz lábai belesüppedtek a harmattól nedves erdei pázsitba. Fák vettek körül, s az azokból álló tisztásgyűrű közepére pont rásütött a Nap. Tavaszi idő volt, és bár látszólag a kép az élettől pezsgett, a fák, s a növények üresek voltak. Még állatokat sem lehetett látni a közelben. Minden üres volt - annyira üres, hogyha rajtam múlott volna, egy könnyedén összetéveszteném ezt a tavaszi festményt az igazi sötétséggel. S ennek az ürességnek a forrása minden kétséget kizárólag a gyermek volt.
- Mond csak - ismételte meg újból. Hangjából nem sejthettem, hogy fiú-e vagy lány, de az mégis ellentmondást nem tűrőnek hangzott. - Miért küzdesz? - Nem az első, aki kíváncsi erre az okra. Tudtam rá a választ, de az idegen - mérettől függetlenül - veszélyes fickónak tűnt. Az biztos, hogy nem lennék vele egy sötét sikátorban, ámbátor nem kerülhettem el a kérdésért járó választ. Furcsa aura lengte körbe: akarattal teli, ijesztő légkör, mely hatalmas nyomást gyakorolt rám. Még ha késtem is a válasszal, az ismeretlen gyermekhatalom kierőszakolta belőlem azt. Nem tehettem mást.
- Az élet maga a küzdelem. - feleltem rá, a csuklya alatt megbúvó tekintetet fürkészve. - Az emberek azért léteznek, hogy harcoljanak azért, amit érdemes életben tartani. - Éreztem, ahogyan izmaim teljesen megmerevednek. Hangom elcsuklott, de merítettem egy kis bátorságot egy kurta befejezéshez. - A vérünkben van… - Ahogyan kimondtam az utolsó szót, még a szél is átsüvített a kör alakú tisztáson. A levegő szavakkal telt meg, amitől a festmény sem volt már annyira üres és sivár. A gyermek kifejezéstelen arccal meredt rám. Ajkai mintha egy pillanatra mosolyra húzódtak volna, de meggondolta magát.
- Ez érdekes - jelentette ki. Hangjából csipetnyi gúny sütött, noha a kijelentés oroszlánrészét kihívó komolyság ötvözte. Megszólalását a megnövő árnyékok támasztották alá, és ez hatásos trükknek bizonyult, hogy valaki - mint ahogyan én is - számottevőnek vélje a megnyilvánulását. Bár így is látványos volt az árnyak megnyúlása, az idegen-gyermekének a megváltozása teljességgel meglepett: egy sárkánykígyó csattogtatta már az árnyékban is rettenetesnek tűnő agyarait. A Nap is szemlátomást erősebben virított a kelleténél. A gyermek halálos nyugodtsággal állt előttem, s még meg sem rezdült az események hatására. Minden őmiatta történt. A sárkányárnyék kígyózva indult meg felém, mire ösztönösen léptem egyet hátrébb - még ha a fenyegetés forrása egy ártatlan árny volt csupán. A sárkány nem követett tovább, ráadásul a fogcsattogtatást is időközben abbahagyta. A gyermek kinyújtotta felém jobb karját, s mutatóujjával rám bökött. Akárcsak egy láthatatlan, szemmel fel nem fogható akarat hatására, úgy a magasba néztem. Térlátásból ítélve a fiú eltűnt a színem elől, miképpen a Napot egy igazi sárkány árnyékolta be. A messzeségből ítélve elég hatalmas lehetett, de ahogyan egyre közelebb ért, rájöttem, hogy csupán két ember nagyságával vehette fel a versenyt. A többi részét is csak árnyékba borítva láttam - csakis a lilán izzó íriszei árulkodtak arról, hogy evilági szörny. Kinyitotta száját, megvillantotta borotvaéles agyarait, és aztán…
…fölébredtem. Azon kaptam magamat, hogy kiver a víz, tagjaim erőtlenül remegnek. Tekintetemet a függöny borította ablak felé fordítottam, melyen erős fénysugár sütött át. Már bőven reggel volt. Azt hittem, a többi éjhez hasonlóan ezt sem fogom egy könnyedén átvészelni. A sárkány felbukkanása egy jel volt, és bár éreztem, mivel van dolgom, a ló kétségbe vonta állításomat. Sleipnir mindenben kezesnek mutatkozott, mióta megláttam őt a tükörben. Habár jóval kevesebbet idéztem meg mostanság, mégis úgy véltem, hogy ennél közelebb még sosem állt mellettem - ha nem is erővel, hát lélekkel támogatott. Heves tiltakozása azonban nem csak szórakoztatónak, de elgondolkodtatónak is találtam.
- Egyébként honnan tudod? - kérdeztem némi gúnnyal.
Én mindent tudok, jelentette ki, a maga természetességével. Hiába hangzott nagyképűnek, igazat adtam neki: igen, nagyon sokat tudott. Nem mész el?
Hamar belém csapott a felismerés, miszerint meg lett beszélve egy harc valamivel, ami hasonlít a szintfőnökre, mégsem mérhető annak erejéhez. Ha nem is érek oda időben, hogy Anaték oldalán induljak el az ellenséghez, az elmúlt idők emlékeinek kedvéért a ló felajánlotta segítségét. Jól esett a fantom készséges felajánlása, és miután készen álltam az indulásra, felpattantam a lóvá vált Sleipnirre, mire az megbokrosodva a végtelenbe vágtatott. Patái néhol vízhangot vertek a kicsempézett macskaköveken, ahogyan kicsörtetett a Limenből. Jól érezte magát Aincradban, ahol szabadon futhatott, amerre és ameddig csak erejéből tellett. Nem kellett tudatnom vele, merre kell mennie - magától tudta, hiszen elég volt gondolatban elé vetítenem, mit kell tennie. Izgatottnak és harciasnak is tűnt, elvégre már ki tudja, mióta nem sikerült harcban előhívnom, s nem egyszer közölte, hogy harc az ő lételeme.
A dimbes-dombos táj a maga módján nyugtató látványt nyújtott. Kedveltem a kietlen, csendes helyeket, amikről az idegen azt hiheti, hogy üresek, pedig élettel pezsegnek. Ahogyan a ló egyre közelebb vitt a szörnyeteg odújához, lelassított. Szemlátomást gyorsabbak voltunk a társaságnál, ami enyhén megnyugtatott, de valahol aggodalmat gerjesztett bennem.
Ne félj, eljönnek, motyogta a ló, miképpen barátságosan megbökött az orrával. Habár csak a pókerarcot vágtam mondandójára, kissé enyhült a korán érkezés okozta szorongásom. Hála jeléül még utoljára megpaskoltam Sleipnir hátát, mire ő visszament Esmarchba. Nem lehetett ott velem a harc kezdetén, míg újra meg nem idézem. Ez szerinte a fantom-protokoll vagy valami hasonló, amit be kell tartania. Csak erről meg arról a szabályról tudtam, miszerint idézés-megszerzésnél sem ő, sem pedig a Sándor nem segíthetett nekem. Nem mintha önerőből nem ment volna a harc, néha azért jó, ha valaki védi a hátamat. Így lépdeltem oda a többihez, akik azért jöttek, hogy legyőzzék ezt a Hanna nevezetűt. Akit ismertem, egy bólintással köszöntöttem, és a céhtársak felbukkanására vártam. Bíztam a lóban és persze bennük, hiszen még egyszer sem hagytak engem cserben.
- Mond csak - A sötét bordó, kapucnis lepedőt viselő, rendkívül alacsony termetű idegenforma a legváratlanabb pillanatban lépett elém. Ahogyan előttem állt, csupasz lábai belesüppedtek a harmattól nedves erdei pázsitba. Fák vettek körül, s az azokból álló tisztásgyűrű közepére pont rásütött a Nap. Tavaszi idő volt, és bár látszólag a kép az élettől pezsgett, a fák, s a növények üresek voltak. Még állatokat sem lehetett látni a közelben. Minden üres volt - annyira üres, hogyha rajtam múlott volna, egy könnyedén összetéveszteném ezt a tavaszi festményt az igazi sötétséggel. S ennek az ürességnek a forrása minden kétséget kizárólag a gyermek volt.
- Mond csak - ismételte meg újból. Hangjából nem sejthettem, hogy fiú-e vagy lány, de az mégis ellentmondást nem tűrőnek hangzott. - Miért küzdesz? - Nem az első, aki kíváncsi erre az okra. Tudtam rá a választ, de az idegen - mérettől függetlenül - veszélyes fickónak tűnt. Az biztos, hogy nem lennék vele egy sötét sikátorban, ámbátor nem kerülhettem el a kérdésért járó választ. Furcsa aura lengte körbe: akarattal teli, ijesztő légkör, mely hatalmas nyomást gyakorolt rám. Még ha késtem is a válasszal, az ismeretlen gyermekhatalom kierőszakolta belőlem azt. Nem tehettem mást.
- Az élet maga a küzdelem. - feleltem rá, a csuklya alatt megbúvó tekintetet fürkészve. - Az emberek azért léteznek, hogy harcoljanak azért, amit érdemes életben tartani. - Éreztem, ahogyan izmaim teljesen megmerevednek. Hangom elcsuklott, de merítettem egy kis bátorságot egy kurta befejezéshez. - A vérünkben van… - Ahogyan kimondtam az utolsó szót, még a szél is átsüvített a kör alakú tisztáson. A levegő szavakkal telt meg, amitől a festmény sem volt már annyira üres és sivár. A gyermek kifejezéstelen arccal meredt rám. Ajkai mintha egy pillanatra mosolyra húzódtak volna, de meggondolta magát.
- Ez érdekes - jelentette ki. Hangjából csipetnyi gúny sütött, noha a kijelentés oroszlánrészét kihívó komolyság ötvözte. Megszólalását a megnövő árnyékok támasztották alá, és ez hatásos trükknek bizonyult, hogy valaki - mint ahogyan én is - számottevőnek vélje a megnyilvánulását. Bár így is látványos volt az árnyak megnyúlása, az idegen-gyermekének a megváltozása teljességgel meglepett: egy sárkánykígyó csattogtatta már az árnyékban is rettenetesnek tűnő agyarait. A Nap is szemlátomást erősebben virított a kelleténél. A gyermek halálos nyugodtsággal állt előttem, s még meg sem rezdült az események hatására. Minden őmiatta történt. A sárkányárnyék kígyózva indult meg felém, mire ösztönösen léptem egyet hátrébb - még ha a fenyegetés forrása egy ártatlan árny volt csupán. A sárkány nem követett tovább, ráadásul a fogcsattogtatást is időközben abbahagyta. A gyermek kinyújtotta felém jobb karját, s mutatóujjával rám bökött. Akárcsak egy láthatatlan, szemmel fel nem fogható akarat hatására, úgy a magasba néztem. Térlátásból ítélve a fiú eltűnt a színem elől, miképpen a Napot egy igazi sárkány árnyékolta be. A messzeségből ítélve elég hatalmas lehetett, de ahogyan egyre közelebb ért, rájöttem, hogy csupán két ember nagyságával vehette fel a versenyt. A többi részét is csak árnyékba borítva láttam - csakis a lilán izzó íriszei árulkodtak arról, hogy evilági szörny. Kinyitotta száját, megvillantotta borotvaéles agyarait, és aztán…
…fölébredtem. Azon kaptam magamat, hogy kiver a víz, tagjaim erőtlenül remegnek. Tekintetemet a függöny borította ablak felé fordítottam, melyen erős fénysugár sütött át. Már bőven reggel volt. Azt hittem, a többi éjhez hasonlóan ezt sem fogom egy könnyedén átvészelni. A sárkány felbukkanása egy jel volt, és bár éreztem, mivel van dolgom, a ló kétségbe vonta állításomat. Sleipnir mindenben kezesnek mutatkozott, mióta megláttam őt a tükörben. Habár jóval kevesebbet idéztem meg mostanság, mégis úgy véltem, hogy ennél közelebb még sosem állt mellettem - ha nem is erővel, hát lélekkel támogatott. Heves tiltakozása azonban nem csak szórakoztatónak, de elgondolkodtatónak is találtam.
- Egyébként honnan tudod? - kérdeztem némi gúnnyal.
Én mindent tudok, jelentette ki, a maga természetességével. Hiába hangzott nagyképűnek, igazat adtam neki: igen, nagyon sokat tudott. Nem mész el?
Hamar belém csapott a felismerés, miszerint meg lett beszélve egy harc valamivel, ami hasonlít a szintfőnökre, mégsem mérhető annak erejéhez. Ha nem is érek oda időben, hogy Anaték oldalán induljak el az ellenséghez, az elmúlt idők emlékeinek kedvéért a ló felajánlotta segítségét. Jól esett a fantom készséges felajánlása, és miután készen álltam az indulásra, felpattantam a lóvá vált Sleipnirre, mire az megbokrosodva a végtelenbe vágtatott. Patái néhol vízhangot vertek a kicsempézett macskaköveken, ahogyan kicsörtetett a Limenből. Jól érezte magát Aincradban, ahol szabadon futhatott, amerre és ameddig csak erejéből tellett. Nem kellett tudatnom vele, merre kell mennie - magától tudta, hiszen elég volt gondolatban elé vetítenem, mit kell tennie. Izgatottnak és harciasnak is tűnt, elvégre már ki tudja, mióta nem sikerült harcban előhívnom, s nem egyszer közölte, hogy harc az ő lételeme.
A dimbes-dombos táj a maga módján nyugtató látványt nyújtott. Kedveltem a kietlen, csendes helyeket, amikről az idegen azt hiheti, hogy üresek, pedig élettel pezsegnek. Ahogyan a ló egyre közelebb vitt a szörnyeteg odújához, lelassított. Szemlátomást gyorsabbak voltunk a társaságnál, ami enyhén megnyugtatott, de valahol aggodalmat gerjesztett bennem.
Ne félj, eljönnek, motyogta a ló, miképpen barátságosan megbökött az orrával. Habár csak a pókerarcot vágtam mondandójára, kissé enyhült a korán érkezés okozta szorongásom. Hála jeléül még utoljára megpaskoltam Sleipnir hátát, mire ő visszament Esmarchba. Nem lehetett ott velem a harc kezdetén, míg újra meg nem idézem. Ez szerinte a fantom-protokoll vagy valami hasonló, amit be kell tartania. Csak erről meg arról a szabályról tudtam, miszerint idézés-megszerzésnél sem ő, sem pedig a Sándor nem segíthetett nekem. Nem mintha önerőből nem ment volna a harc, néha azért jó, ha valaki védi a hátamat. Így lépdeltem oda a többihez, akik azért jöttek, hogy legyőzzék ezt a Hanna nevezetűt. Akit ismertem, egy bólintással köszöntöttem, és a céhtársak felbukkanására vártam. Bíztam a lóban és persze bennük, hiszen még egyszer sem hagytak engem cserben.
Phobos- Harcos
- Hozzászólások száma : 682
Join date : 2013. Sep. 15.
Karakterlap
Szint: 27
Exp: (10/2900)
Céh: -
Re: [Miniboss] Hanna
by Ozirisz Szer. Márc. 26 2014, 16:09
Oz? Oz.. Megint rosszat álmodtam. - ébresztgetett Judy. Majd elmesélte milyen szörnyűségeket látott álmában. - Nyugi, csak egy rossz álom volt. És különben is, a babona szerint, ha valakinek megálmodod a halálát, hosszú élete lesz! - mondtam neki mosolyogva, és megsimogattam az arcát. - A rémálmok véget érnek, ha felébredsz, és csak a tudatalatti tréfája mindez. Amíg alszik az ember, az agy tudatos része kikapcsol, és a tudatalatti veszi át az irányítást, ami felett közvetlen nincs befolyásunk. Sokszor összefüggéstelen és kaotikus dolgokat mixel össze az agyunk, de van, hogy a félelmeinkkel próbál szembeállítani, vagy megoldani azokat a helyzeteket, amikre az ember ébren képtelen rákoncentrálni. - próbáltam megnyugtatni, legalábbis logikusan elmagyarázni neki az álmok működését, de szerintem eléggé otthon van ebben a témában. Aztán ő próbált megnyugtatni, hogy tud magára vigyázni. Nem is tudom, mit tennék, ha őt is elveszíteném. - Amíg élek és mozdulni tudok, nem hagyom, hogy bármi bajod essen - mondtam szerelmemnek, majd a maradék nyolcvanakárhány bosst említve megmosolyogtam. Már nem kell olyan sok, hogy kijussak a frontra, és ott harcoljak én is, melletted, a céhtársaim mellett, haladni előre, fel, egyenesen Aincrad tetejéig. Vajon milyen a kilátás a 100. emeleten? Távcsővel figyelnénk a hangyáknak tűnő NJK-kat a főtéren, ahogy toporognak, mászkálnak céltalanul, kijelentkezés hiányában. Aztán koccintanánk egyet a végső győzelemre, majd egy utolsó pillantást vetnénk Aincradra, és visszatérnénk a valódi világba... - kezdtem el ábrándozni a még oly távoli jövőn. Addig még sok akadályt kell leküzdenünk, és megúsznunk élve. Aztán Judy huncutul mosolyogva magunkra húzta a takarót, és forró öleléseivel és édes csókjaival kényeztetett, amit egytől egyig viszonoztam.
Reggel egymás karjaiban ébredtünk, kávé, készülődés, egy kis főzőcskézés reggel, avagy ki tudja meddig tart a bossölés, nem árt felkészülni egész napra. Bár a főzés jártasságom messze elmarad szerelmemétől, de azért segíteni tudtam neki a reggelikészítésben, anélkül hogy elrontottam volna. Persze jobban örültem volna, ha a jártasságrendszer nem köti meg az ember kezét, és nem 3-4 menüben kattintás lenne az egész folyamat, de hát ez van. Amit odakinn megtanultunk, idebenn lekorlátozzák, míg más dolgokat pedig megtanít számunkra a rendszer. Valamit valamiért, minden bizonnyal a rendszer segítsége nélkül már az első vaddisznó is leterített volna, és a konnektor orrával még egy utolsót röfögött (vagy inkább röhögött?) volna nekem, mielőtt eltűnök. Legalábbis a kardforgató technikák nélkül valószínű változat lett volna ez is.
Aztán útra keltünk, és kis séta után oda is értünk. Anno elég sokat bolyongtam ezen a környéken, és elég jól kiismertem magam a Horunka falu felé vezető úton és annak környékén, és elég sok emléket felidézett bennem az út. Abban az időben Horunkán húztam meg magam, alvászavarokkal küzdöttem egy mérgezés miatt. És a méreg ellenszerének felkutatásakor ismertem meg Ai Hanet is még pár hónappal ezelőtt, aki szintén ugyanabban a nyavalyában szenvedett. Elég sokat voltunk ezeken a mezőkön még a kataklizma előtt. Utána pedig elég sokat bolyongtam errefele, őt keresve. Előjöttek a szomorú emlékképek, amikor ő már nem volt, Judyt pedig még nem ismertem eléggé. Szótlanul haladtam tovább az úton, amíg a vízeséshez nem értünk. Judy szavai kizökkentettek a hirtelen jött elkomorodásból. Persze hogy hoztam, anélkül sosem indulok el - mondtam kedvesemnek mosolyogva, majd az inventorymat ellenőríztem: bizony van itt minden, sör, bor, likőr, szaké, ami csak kellhet, meg van itt valami halálfej címkés töményes üveg. Nah az még jól jöhet, ha esetleg tüzet akarok fújni a lángoló kardom segítségével..
A minibossról még semmit sem tudunk, sem a támadási formáit, sem a képességeit. De akárhogy is, nem hagyhatom hogy bajod essen. - mondtam Judynak a taktikai megbeszélést illetően - Vigyázni fogok rád.
Aztán egy kicsit felgyorsultak az események, Chancery közölte velünk a gyógyító képességét, és hogy szóljunk neki mikor aktiválja. Judy elég rendesen letámadta szegényt. - Szerintem korrektül beszélt Chancery, nem kezelt le minket, csak elmondta a képességét, és annak korlátait. Hidd el, például egy gyárbeli sorvezetőhöz képest egyáltalán nem olyan hangnemben szólt hozzánk - mondtam Judynak - Lehetséges hogy a rémálmok és a kialvatlanság hozta ezt ki belőled.
Felbukkant Tachi is, aki ugrott a kialakult feszültség első morzsáira, mint etióp kisgyerek a kajajegyre. Nem lesz ennek így jó vége - gondoltam, majd kicsit később észrevettem magamon a méregető tekintetét.
Aztán odamentem Chanceryhez egy pár szó erejéig: Szia, ne haragudj Judy miatt, nem akar rosszat, csak nehéz idők járnak rá mostanság. A területi gyógyítás viszont értékes és ritka képesség, köszönjük hogy szóltál róla, és a korlátairól. A meglátásom az, ha valakinek hirtelen lemegy pirosba az élete, és még rajta van valami sebző effekt vagy kábítás, akkor érdemes használni, vagy ha hirtelen sokan sebződnek sokat rövid idő alatt. Látatlanban még nem sokat tudunk a bossról, majd kiderül mi lesz - mondtam a lánynak, majd visszamentem Judy mellé.
Vigyázni fogok rád, szerelmem -suttogtam neki, majd megcsókoltam. Ami azonban nyugtalanított, az Tachi. Tachival nem árt vigyázni. "Ha nem harapnak, én sem harapok" - ugrottak be a szavai egy korábbi küldetésről. Egy piros indikátoros egyén "harapása" meg tudjuk mit jelent, és nem tudhatjuk, mikor, ki, mi, és miért húzza ki nála a gyufát. Jobb lesz vele vigyázni, az egyszer biztos. Majd amíg még a többiek beérnek, és a taktikai megbeszélés lezajlik, addig lehívtam a menümből két poharat és egy üveg jó minőségű vörösbort. Töltöttem egy pohárral kedvesemnek, és nyújtottam felé, majd a saját adag gyorsítómról is gondoskodtam. Talán kicsit megnyugtat minket, és különben is, a "Részeges Kardforgató" színjózanul nem az igazi...
Reggel egymás karjaiban ébredtünk, kávé, készülődés, egy kis főzőcskézés reggel, avagy ki tudja meddig tart a bossölés, nem árt felkészülni egész napra. Bár a főzés jártasságom messze elmarad szerelmemétől, de azért segíteni tudtam neki a reggelikészítésben, anélkül hogy elrontottam volna. Persze jobban örültem volna, ha a jártasságrendszer nem köti meg az ember kezét, és nem 3-4 menüben kattintás lenne az egész folyamat, de hát ez van. Amit odakinn megtanultunk, idebenn lekorlátozzák, míg más dolgokat pedig megtanít számunkra a rendszer. Valamit valamiért, minden bizonnyal a rendszer segítsége nélkül már az első vaddisznó is leterített volna, és a konnektor orrával még egy utolsót röfögött (vagy inkább röhögött?) volna nekem, mielőtt eltűnök. Legalábbis a kardforgató technikák nélkül valószínű változat lett volna ez is.
Aztán útra keltünk, és kis séta után oda is értünk. Anno elég sokat bolyongtam ezen a környéken, és elég jól kiismertem magam a Horunka falu felé vezető úton és annak környékén, és elég sok emléket felidézett bennem az út. Abban az időben Horunkán húztam meg magam, alvászavarokkal küzdöttem egy mérgezés miatt. És a méreg ellenszerének felkutatásakor ismertem meg Ai Hanet is még pár hónappal ezelőtt, aki szintén ugyanabban a nyavalyában szenvedett. Elég sokat voltunk ezeken a mezőkön még a kataklizma előtt. Utána pedig elég sokat bolyongtam errefele, őt keresve. Előjöttek a szomorú emlékképek, amikor ő már nem volt, Judyt pedig még nem ismertem eléggé. Szótlanul haladtam tovább az úton, amíg a vízeséshez nem értünk. Judy szavai kizökkentettek a hirtelen jött elkomorodásból. Persze hogy hoztam, anélkül sosem indulok el - mondtam kedvesemnek mosolyogva, majd az inventorymat ellenőríztem: bizony van itt minden, sör, bor, likőr, szaké, ami csak kellhet, meg van itt valami halálfej címkés töményes üveg. Nah az még jól jöhet, ha esetleg tüzet akarok fújni a lángoló kardom segítségével..
A minibossról még semmit sem tudunk, sem a támadási formáit, sem a képességeit. De akárhogy is, nem hagyhatom hogy bajod essen. - mondtam Judynak a taktikai megbeszélést illetően - Vigyázni fogok rád.
Aztán egy kicsit felgyorsultak az események, Chancery közölte velünk a gyógyító képességét, és hogy szóljunk neki mikor aktiválja. Judy elég rendesen letámadta szegényt. - Szerintem korrektül beszélt Chancery, nem kezelt le minket, csak elmondta a képességét, és annak korlátait. Hidd el, például egy gyárbeli sorvezetőhöz képest egyáltalán nem olyan hangnemben szólt hozzánk - mondtam Judynak - Lehetséges hogy a rémálmok és a kialvatlanság hozta ezt ki belőled.
Felbukkant Tachi is, aki ugrott a kialakult feszültség első morzsáira, mint etióp kisgyerek a kajajegyre. Nem lesz ennek így jó vége - gondoltam, majd kicsit később észrevettem magamon a méregető tekintetét.
Aztán odamentem Chanceryhez egy pár szó erejéig: Szia, ne haragudj Judy miatt, nem akar rosszat, csak nehéz idők járnak rá mostanság. A területi gyógyítás viszont értékes és ritka képesség, köszönjük hogy szóltál róla, és a korlátairól. A meglátásom az, ha valakinek hirtelen lemegy pirosba az élete, és még rajta van valami sebző effekt vagy kábítás, akkor érdemes használni, vagy ha hirtelen sokan sebződnek sokat rövid idő alatt. Látatlanban még nem sokat tudunk a bossról, majd kiderül mi lesz - mondtam a lánynak, majd visszamentem Judy mellé.
Vigyázni fogok rád, szerelmem -suttogtam neki, majd megcsókoltam. Ami azonban nyugtalanított, az Tachi. Tachival nem árt vigyázni. "Ha nem harapnak, én sem harapok" - ugrottak be a szavai egy korábbi küldetésről. Egy piros indikátoros egyén "harapása" meg tudjuk mit jelent, és nem tudhatjuk, mikor, ki, mi, és miért húzza ki nála a gyufát. Jobb lesz vele vigyázni, az egyszer biztos. Majd amíg még a többiek beérnek, és a taktikai megbeszélés lezajlik, addig lehívtam a menümből két poharat és egy üveg jó minőségű vörösbort. Töltöttem egy pohárral kedvesemnek, és nyújtottam felé, majd a saját adag gyorsítómról is gondoskodtam. Talán kicsit megnyugtat minket, és különben is, a "Részeges Kardforgató" színjózanul nem az igazi...
Ozirisz- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 2125
Join date : 2013. Jun. 10.
Age : 35
Tartózkodási hely : Házi karanténban Yurihimével :3
Karakterlap
Szint: 50
Exp: (19096/10100)
Céh: Justice League -
Re: [Miniboss] Hanna
by Kusumi Ayani Szer. Márc. 26 2014, 16:47
Olybá tűnt ez a nap olyan péntek 13.-a lesz számomra. Nem elég, hogy az egész éjjelt át kellett virrasztanom neves szobatársam (Tűzrózsa) járkálásától, mert nem tudott aludni (jóformán nem is haragszok, hisz már 3 napi energiát pazaroltunk el a semmittevésre akaratlanul, így ez az energia kicsit visszaütött). De még az a nyavalyás ébresztő sem akart kelteni. Pedig érdekes napnak indult. Egy eddig (számomra) ismeretlen minibossnak tervezett nekimenni. Mint mindig most is két érzelem miatt akaródzottam elmenni oda. 1. és legfontosabb nem akarom senki halálát, és az ilyen minibossokon elég gyakoriak a halálok, még az 1. szinten is a felelőtlen játékosok miatt. 2. pedig jó fejlődési lehetőség, melyet nem érdemes kihagyni. A frontharcosok nagyja 4-5-6 szinttel vannak fölöttem, ami a mostani EXP határokat nézve nem kevés mobgyilkolást és küldetést jelentene, ha vissza akarok zárkózni közéjük. Midnenesetre jelenlegi szintemmel el vagyok egyelőre, de szabad megállnom, ha szeretnék a valódi bossharcokra is menni még jó ideig, nem pedig a kicsikre, azaz a minibossokra… bár aki alábecsüli, őket az sem jár sokkal jobban, akik a bossokat becsülik alá. Mindenestre sikerült pofára esnem mikor kikeltem az ágyból, mivel túlságosan elmerengtem a gondolataimon. Mire a bossterem elé érek, felfigyelek egy két ismerősre, és csalódottan látom, hogy Judy is eljött, és nekiállt pofázni. komolyan mondom.. én soha nem voltam vele haragba az én részemről, de mikor egyszer Yuival kézen fogva meglátott minket mintha hirtelen én lettem volna nála a közellenség. Nem különösebben tudom mi volt Yui és Judy között, de azért kezd kicsit fárasztani néha, még ha nem is hozzám beszél. Mikor azonban Tachi felszólal kis híján elröhögtem magamat. Szó mi szó én is valami hasonlót akartam mondani, de nem ilyen jól megfogalmazva. Azért egy kis mondatot nem bírtam magamban hagyni.
- Nem mintha te sokkal tapasztaltabb lennél Judy… meg jólneveltebb. Én sem vagyok egyikben sem jobb, de legalább próbálok kedves lenni másokkal… bár nem mindig sikerül. – pillantok oda Tachira, majd mosolyogva lépek oda Chanhoz, és ha engedi, még át is ölelem 8szinte már testvériesen) – Ne hagyd magad Chan te sokkal többet érsz, mint ő. Mellesleg jó újra látni.
- Nem mintha te sokkal tapasztaltabb lennél Judy… meg jólneveltebb. Én sem vagyok egyikben sem jobb, de legalább próbálok kedves lenni másokkal… bár nem mindig sikerül. – pillantok oda Tachira, majd mosolyogva lépek oda Chanhoz, és ha engedi, még át is ölelem 8szinte már testvériesen) – Ne hagyd magad Chan te sokkal többet érsz, mint ő. Mellesleg jó újra látni.
Kusumi Ayani- Állatidomár
- Hozzászólások száma : 1874
Join date : 2012. Aug. 14.
Age : 27
Tartózkodási hely : valahol a porban >.>
Karakterlap
Szint: 32
Exp: (3819/4100)
Céh: Angelic Voice
Re: [Miniboss] Hanna
by Koshitsu Esutel Csüt. Márc. 27 2014, 16:34
* Az Artes ismét bevetésen. Úgy tűnik, most már nem csak a bossokra megyünk közösen, hanem a minibossokra is. Jó-jó, nem tudott mindenki eljönni, de azért mégis együtt bandázhatunk, amire nagyon büszke voltam. Nem sok céh mondhatja magáról, hogy igazán összefognak egymásért. A lényeg, hogy teljes felszerelésben, a céhlogót is kitéve haladtuk végig a városon, s mentünk a kijelölt helyre. Ravent nem értettem, miért nem jön velünk, amikor úgy volt, hogy ő is csatlakozik. De aztán megláttam a barlang előtt, így elmosolyodtam, s biccentettem felé, ha rám nézett. *
~ Nah... jól gondoltam én, megbízható fiú ő. ~
* Nem is értem, miért, de egy cseppet sem izgultam. Annyi bosson részt vettem már, s azok is rutinfeladatoknak tűntek egy idő után. Miért pont egy miniboss miatt kellene aggódnom? Ráadásul itt van nagyon sok céhtársam. Számítok rájuk! És ahogy a bossokról sem, úgy tűnik a minibossról sem maradhat el Tachi. Nem véletlen szerveztem találkát Szophival. Igazából csak meg akartam ismerni azt a lányt, aki képes volt megolvasztani egy pirosindikátoros, s nem is akármilyen ember szívét. Néhány ember körül kialakult egy kis beszélgetés, vagy vita?, de nem igazán hallottam, miről beszélnek. És a meglepő az volt, hogy Tachi is a beszélgetők közé tartozott. Őt elég hallgatagnak ismertem, aki ritkán szól, de akkor ütőset. Nekem nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni. Így csak az íjat a vállamra támasztva fogtam, másik kezemet a csípőmre tettem, s talán kicsit vagánynak tűnhettem, de egy kis terpeszben, ebben a pózban vártam, hogy történjék végre valami, s induljuk harcolni. *
~ Nah... jól gondoltam én, megbízható fiú ő. ~
* Nem is értem, miért, de egy cseppet sem izgultam. Annyi bosson részt vettem már, s azok is rutinfeladatoknak tűntek egy idő után. Miért pont egy miniboss miatt kellene aggódnom? Ráadásul itt van nagyon sok céhtársam. Számítok rájuk! És ahogy a bossokról sem, úgy tűnik a minibossról sem maradhat el Tachi. Nem véletlen szerveztem találkát Szophival. Igazából csak meg akartam ismerni azt a lányt, aki képes volt megolvasztani egy pirosindikátoros, s nem is akármilyen ember szívét. Néhány ember körül kialakult egy kis beszélgetés, vagy vita?, de nem igazán hallottam, miről beszélnek. És a meglepő az volt, hogy Tachi is a beszélgetők közé tartozott. Őt elég hallgatagnak ismertem, aki ritkán szól, de akkor ütőset. Nekem nem volt kedvem senkivel sem beszélgetni. Így csak az íjat a vállamra támasztva fogtam, másik kezemet a csípőmre tettem, s talán kicsit vagánynak tűnhettem, de egy kis terpeszben, ebben a pózban vártam, hogy történjék végre valami, s induljuk harcolni. *
Koshitsu Esutel- Íjász
- Hozzászólások száma : 806
Join date : 2012. Dec. 19.
Age : 28
Tartózkodási hely : Artes Limen
Karakterlap
Szint: 22
Exp: (1900/1900)
Céh: Artes Liberales -
Re: [Miniboss] Hanna
by Kincaid Csüt. Márc. 27 2014, 22:38
Ismertem Hannát. Bár ez az ismertség kicsit egyoldalú volt, és nem is túl mély. Biztos voltam benne, hogy részéről csak egy voltam a sok ellenfél közül, akikkel már meg kellett küzdenie a rendszer miatt. Nem mondhatom, hogy utáltam őt, hiszen nem igazán tartottam érző lénynek. Ő csak egy program volt, egy a sok közül. Miniboss. Emberszerű külsővel. Magas statokkal. És néhány trükkel a tarsolyában. Igen, küzdöttem már ellene, de ezt el nem mondtam volna senkinek. Titok, ssh!
Fáradtan álltam a Hannához vezető vízfolyástól alig néhány méterre, egy fa tövében. Az oldalának dőltem. A szemem nyomkodtam fáradtan. Nem aludtam jól az este: egy újabb magamnak való titokkal álmodtam a sok közül. Nem szerettem, amikor a halott csapattársak kísértettek. Hiszen… Nem is voltak igazi csapattársak: alig néhányukat ismertem csak korábbról, a legtöbbjük alacsony szintű kalandvágyó mitugrász volt, akikkel összeálltunk egy küldetés erejéig. Mondjuk legyőzni Hannát. Mondjuk alig néhányan éltük túl. Mondjuk csak én.
Nem akartam zavarni az egymást örömmel fogadó játékosokat. Nem is ismertem mindegyiket. Nem voltak ott bosson. Hamarosan már azt vettem észre magamon, hogy az esélyeiket latolgatom. Hiszen akkor logikusan kisebb szintű játékosok lehetnek, és mint ilyenek… Próbáltam kiverni a fejemből, hogyan is végződhet a sorsuk Hannával szemben.
Akadt azért néhány ismerősebb arc. Egy healer, az ő képességeit már megfigyeltem más bossokon. És az egyik fiún is megakadt már néhányszor a tekintetem. A szemem sarkából követtem minden mozdulatát most is. Csak annyira, hogy ő azért ne vegye ezt észre… Persze ez a technika soha nem a titkosságáról volt híres.
Amikor meguntam… nos, a stírölést… Várakozásteljesen sóhajtottam. Alex, merre jársz? – Reméltem, hogy a fiú is csatlakozni fog hozzánk. Idegesen játszottam a kisujjamra tolt harmat gyűrűvel. Elintézni valóm volt a harcossal.
Fáradtan álltam a Hannához vezető vízfolyástól alig néhány méterre, egy fa tövében. Az oldalának dőltem. A szemem nyomkodtam fáradtan. Nem aludtam jól az este: egy újabb magamnak való titokkal álmodtam a sok közül. Nem szerettem, amikor a halott csapattársak kísértettek. Hiszen… Nem is voltak igazi csapattársak: alig néhányukat ismertem csak korábbról, a legtöbbjük alacsony szintű kalandvágyó mitugrász volt, akikkel összeálltunk egy küldetés erejéig. Mondjuk legyőzni Hannát. Mondjuk alig néhányan éltük túl. Mondjuk csak én.
Nem akartam zavarni az egymást örömmel fogadó játékosokat. Nem is ismertem mindegyiket. Nem voltak ott bosson. Hamarosan már azt vettem észre magamon, hogy az esélyeiket latolgatom. Hiszen akkor logikusan kisebb szintű játékosok lehetnek, és mint ilyenek… Próbáltam kiverni a fejemből, hogyan is végződhet a sorsuk Hannával szemben.
Akadt azért néhány ismerősebb arc. Egy healer, az ő képességeit már megfigyeltem más bossokon. És az egyik fiún is megakadt már néhányszor a tekintetem. A szemem sarkából követtem minden mozdulatát most is. Csak annyira, hogy ő azért ne vegye ezt észre… Persze ez a technika soha nem a titkosságáról volt híres.
Amikor meguntam… nos, a stírölést… Várakozásteljesen sóhajtottam. Alex, merre jársz? – Reméltem, hogy a fiú is csatlakozni fog hozzánk. Idegesen játszottam a kisujjamra tolt harmat gyűrűvel. Elintézni valóm volt a harcossal.
Kincaid- Lovag
- Hozzászólások száma : 258
Join date : 2013. Oct. 11.
Karakterlap
Szint: 29
Exp: (3167/3300)
Céh: -
Re: [Miniboss] Hanna
by Halász Alex Szomb. Márc. 29 2014, 11:55
~ Hiába volt megbeszélve, én mégis csak egyedül jöttem. Anat is pepecsel valahol, Hinarit meg jobb szerettem volna nem ott látni, de úgy is fogom. Ő a JL vezére, az egyik legbefolyásosabb és talán legközkedveltebb céhének első számú embere. Néha még engem is leterhel az ő posztja. Én meg ugyan az Artes tagja vagyok és nem hiszem, hogy rosszak lennének a statjaim, ~ amiket csak tegyük szépen hozzá, hogy még mindig kevéssé értékelek ~, mégis kicsinek, és jelentéktelennek érzem magam mellette. Mintha nem hiányoznék a képből. Ma reggel a kajmán ébresztett. Aztán a szokásos módon jártam egyet, edzettem, kimentem levegőzni, majd megnéztem a közeli mob lelőhelyet. Első szint, már már szánni való szintű mobocskák. Ugyan a huszadik szintem még nem elég nagy ahhoz, hogy ösztönösen kerüljenek ezek a fenevadak, de egy kettő kinyiffantása után, már nem olyan vérszomjasak. Mégis ma valahogy bepörögtem. Aprítottam a pixel hadat motollaként felpörögve és még csak azt sem tudom miért. Mondhatnám, hogy teljesen érthetetlen módon ébredtem gyomorgörccsel, de a lelki eredetű visszahatásokat még a sao sem gátolja meg. Valamennyire azért érezzük a ránk nehezedő nyomást, és ezt végül is nevezhetjük fájdalomnak. Az én esetemben főleg. Nem akarok itt lenni.
Főleg nem akarok a többiek útjában lenni. De már nem léphetek vissza. Játszanom kell. Folytatnom az örökös exp hajhászást, még ha már nem olyan felhőtlen is. Muszáj. Egyszer elérem Hinari szintjét is, és akkor nem kell szégyenkeznem előtte. Hmhh. >.< ~
Gondterhelten lépett a kialakult kis csapat mellé. Nem különösebben vágyott most senkinek sem az üdvözlésére, így inkább meghúzta magát. Látta Esut, látta Kint, örült is annak, hogy itt vannak. Ők legyenek csak itt, jöjjön Anat is. Ők legalább meg tudják védeni Hinarit, a segítségére tudnak lenni ha baj van, nem úgy mint ő. Ökölbe szorult a keze álltában. Olyan mint egy szellem...
Főleg nem akarok a többiek útjában lenni. De már nem léphetek vissza. Játszanom kell. Folytatnom az örökös exp hajhászást, még ha már nem olyan felhőtlen is. Muszáj. Egyszer elérem Hinari szintjét is, és akkor nem kell szégyenkeznem előtte. Hmhh. >.< ~
Gondterhelten lépett a kialakult kis csapat mellé. Nem különösebben vágyott most senkinek sem az üdvözlésére, így inkább meghúzta magát. Látta Esut, látta Kint, örült is annak, hogy itt vannak. Ők legyenek csak itt, jöjjön Anat is. Ők legalább meg tudják védeni Hinarit, a segítségére tudnak lenni ha baj van, nem úgy mint ő. Ökölbe szorult a keze álltában. Olyan mint egy szellem...
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 29
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Exp: (5187/5300)
Céh: Justice League
Re: [Miniboss] Hanna
by Hinari Szomb. Márc. 29 2014, 14:43
Érdeklődve néztem körül, ujjaimmal a szépen megmunkált markolattal babrálva: ahhoz képest, hogy egy – legalábbis a szóbeszéd szerint – veszélyes minibossal állunk szemben, nem voltak itt sokan a frontosok közül. Sőt, még Anatot sem láttam sehol, pedig pont ő volt az, aki tudomásomra hozta az időpontot és a helyszínt. Homlokráncolva sóhajtottam, és léptem közelebb a társasághoz: rossz előérzetem volt. Hogy a céhemből nem ért rá az, akit lelkiismeret-furdalás nélkül elhoztam volna, az még a kisebbik gond volt, de ahogy pillantásom Oziriszra tévedt, máris gondterheltebb lettem. Nem tudtam, ki vagy mi ez a Hanna, de a fiút inkább biztonságban akartam volna tudni, nem egy kockázatos harc kellős közepén. Márpedig az előttünk lévő csata mindennek tűnt, csak egyszerűnek nem.
Alex jelenlétének viszont örültem. Talán mert máris könnyedebben éreztem magam, ha itt volt, talán mert bíztam az erejében, és így a miniboss sem tűnt már annyira fenyegetőnek, mint eddig. Odaléptem hozzá, mosolyogva köszöntöttem, és próbáltam rájönni, mi az oka annak, hogy ennyire rosszkedvű. Nem mondta ugyan, de látszott rajta. Végül mellette maradtam egész a kezdésig, persze azért biccentettem Ozinak és a többi ismerősnek, ha találkozott a tekintetünk, különösképpen egy bizonyos lovagnak, akire amúgy rá is csodálkoztam, hogy eljött. Az addig rendben, hogy a pluszpontért jár a bossokra, meg mert elegen vagyunk ott, és magas szintűek is, így nem jelent neki túl nagy rizikót… de hogy ide miért jött? Kedvem lett volna odamenni hozzá és megkérdezni tőle, ám a múltkori után – függetlenül attól, hogy a végén azért nem nehezteltünk már annyira a másikra – inkább elvetettem a gondolatot, és Alex mellett ácsorogva vártam, hogy mindenki megérkezzen. Ezúttal nem volt túl sok kedvem felszólalni, a fiú hangulata egy kicsit rám is hatással volt, a macskafüles lány pedig elég jól megoldotta a dolgokat, azt hiszem. Talán nem lesz baj. Talán…
Alex jelenlétének viszont örültem. Talán mert máris könnyedebben éreztem magam, ha itt volt, talán mert bíztam az erejében, és így a miniboss sem tűnt már annyira fenyegetőnek, mint eddig. Odaléptem hozzá, mosolyogva köszöntöttem, és próbáltam rájönni, mi az oka annak, hogy ennyire rosszkedvű. Nem mondta ugyan, de látszott rajta. Végül mellette maradtam egész a kezdésig, persze azért biccentettem Ozinak és a többi ismerősnek, ha találkozott a tekintetünk, különösképpen egy bizonyos lovagnak, akire amúgy rá is csodálkoztam, hogy eljött. Az addig rendben, hogy a pluszpontért jár a bossokra, meg mert elegen vagyunk ott, és magas szintűek is, így nem jelent neki túl nagy rizikót… de hogy ide miért jött? Kedvem lett volna odamenni hozzá és megkérdezni tőle, ám a múltkori után – függetlenül attól, hogy a végén azért nem nehezteltünk már annyira a másikra – inkább elvetettem a gondolatot, és Alex mellett ácsorogva vártam, hogy mindenki megérkezzen. Ezúttal nem volt túl sok kedvem felszólalni, a fiú hangulata egy kicsit rám is hatással volt, a macskafüles lány pedig elég jól megoldotta a dolgokat, azt hiszem. Talán nem lesz baj. Talán…
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4967
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Exp: (29686/10100)
Céh: Justice League
Re: [Miniboss] Hanna
by Jun Pént. Ápr. 04 2014, 21:44
Pár órával ezelőtt még viszonylag nyugodtan szürcsölgettem a teám, némi tea süteményt ropogtatva, a Limen kertjében, egy bájos kis asztalnál ülve, nem reagáltam túl a készülődést a közelgő miniboss harcra, nem is akartam túlságosan felspannolni magam, de akaratlanul mégis csak sikerült. Már kora reggel felkeltem, nem tudtam aludni, elvégeztem minden teendőm, amit reggel szokás tenni, és azokat is amiket csak a megszokásból teszem, de valójában semmi szükség nem lenne rá. Ilyen például a reggeli zuhany. Nem leszünk koszosak, mégis elengedhetetlenné vált számomra, hogy még ha csak egy pillanatra is de érezhessem magamon, hogy lefürödtem és tisztábbnak érezhessem magam. A kristályaim összepakoltam, leraktam a nem kellő, felesleges tárgyaimat, ugyan nem volt sok, nem is érzem tőlük nehéznek magam, de ez is hozzá tartozott a hülye szokásaimhoz. Majd pár gondolkodás, és ruha igazítás után rátaláltam a legtökéletesebb pontra az öltözékemen, ahova feltűzhetem a céhes kitűzőt. Általában az övtáskámra, vagy a mellényem egyik jól látható részére szoktam feltűzni, viszont a mai nap különleges. Majdnem minden céhtag eljön és együtt, fogunk harcolni. A céhes embléma ezúttal arra az oldalra került, ahol eredetileg a szívemnek is lennie kellene. Kicsit tartok a minibosstól, sőt talán Reynail óta túlságosan is félek Kayaba bugyuta kis játékszereitől, valahogyan sikerül mindig kitalálnia valami olyat amivel megnehezítheti az életünket, és halálközeli élménybe sodorhatja az amúgy mondhatni nyugodt kis életünket. A megbeszélt időpont előtt pár perccel végigkopácsoltam azon tagok ajtaját akikről tudtam, hogy ott lesznek. Most pedig minden perccel egyre csak izgatottabb leszek, boldognak érzem magam, amiért egy olyan tag hívott el, akivel korábban nem sok alkalommal beszélgettem. Mondhatni meglehetősen ritkán, az út alatt, elég sokáig azon törtem a fejem, mit is mondhatnék neki, miről beszélgethetnénk, vagy egyáltalán mondjak e valamit. De mielőtt bármi is eszembe juthatott volna már meg is érkeznünk a helyszínre, a térképem vizsgálva, hamar megbizonyosodhattam arról, hogy körülbelül azon a ponton lehetünk amit a koordinátákban is megadtak. Viszont nem elsőként érkeztünk meg, rajtunk kívül már ott volt Chan, akit rögtön köszöntöttem is, megölelgetve a kis macskafüles lányt. Hozzá hasonlóan Judy-t is így üdvözöltem, majd intettem Ozinak, és a szőke kardforgató lánynak akit korábban cosplayeltem is. Kicsit zavarban éreztem magam amikor rá néztem, főleg azok után, hogy elég sokáig rajtam volt a kosztüm, és talán még meg is van valahol a felszerelésem, amit akkor hordtam. De amiről ö nem tud az nem fáj neki, Alexnek pedig talán elég sokat segíthettem ezzel a kis csínnyel. Apropó Alex, hamar kiszúrtam öt is és Raven-t is, akik ugyan céhtagok, mégsem velünk együtt érkeztek a csatára.
Jun- Harcművész
- Hozzászólások száma : 1565
Join date : 2013. May. 10.
Age : 28
Karakterlap
Szint: 32
Exp: (3984/4100)
Céh: Jumpy Vigor
Re: [Miniboss] Hanna
by Anatole Saito Szomb. Ápr. 05 2014, 20:32
Furcsa döntésre szántam el magam. Hogy mi lehetett a késztetés, ami rávitt erre? Nos, nem is tudom... eddig nem gondolkodtam rajta. Csak megszületett az elhatározás és mindent ennek megfelelően intéztem. Azt hiszem a kíváncsiság hajtott... igen, leginkább az. Meg egy kis izgalom hajhászat, de nevezhetjük unaloműzésnek is. Fel akartam kavarni kicsit a körülöttem lévő állóvizet.
A barlang bejáratához közeli fán ücsörögtem. Nem lógattam le a lábam, nem mocorogtam. Vártam az első, majd pedig a többi érkezőt. Nincs lopakodásom, nem tudok elrejtőzni az észlelés jártassággal bírók rendkívüli érzékei elől, mégsem féltem a lebukás veszélyétől. Mégis ki tartana egy ártatlan fa lombkoronájától? Különben sem volt semmilyen ártó szándékom, egyszerűen csak megfigyelni szerettem volna az embereket. Néhányuknak küldtem infót is arról a minibossról, amelynek koordinátái ehhez a kazamatához vezettek. Nem hibáztatok senkit sem, aki végül nem jött el, viszont az sokkal inkább meglepett, hogy kik jöttek még pluszba: a JL-es fiú, Judy új céhlogója, Ayani egyedüli jelenléte a Voiceból, Raven lova, Chan, Kin, na és persze Tachi. Az a minden lében kanál fickó valahogy mindig kiszagolja a bossok és minibossok jelenlét... szerencsére máshol legalább nem fújja elém a szél az ilyen kéretlen szemetet. -.-
Fejben amolyan feljegyzésféléket készítek a kialakult szituációkról, mélyen elraktározom az emberkék egymáshoz való viszonyát és megfigyelem a viselkedésüket. Elsősorban Alex és Hinari viszonyát. Illetve Kint. Igen, a srác egyre jobban érdekel, miután Alex annyit fecsegett róla. A megfigyelésem azonban hozott egy nem várt eredményt: valami furcsa nyugtalanság lengi be a kialakult csapatot. A beszélgetések, a gesztusok, az arcjátékok... nem voltam elragadtatva. Nem időztem tovább a fán, hisz nyilvánvaló volt, hogy nem mennének el nélkülem. Közéjük sétáltam, üdvözöltem őket, egytől-egyig, kit őszinte, kit megjátszott mosollyal. - Indulhatunk? - Most már nyugtalan voltam én is...
A barlang bejáratához közeli fán ücsörögtem. Nem lógattam le a lábam, nem mocorogtam. Vártam az első, majd pedig a többi érkezőt. Nincs lopakodásom, nem tudok elrejtőzni az észlelés jártassággal bírók rendkívüli érzékei elől, mégsem féltem a lebukás veszélyétől. Mégis ki tartana egy ártatlan fa lombkoronájától? Különben sem volt semmilyen ártó szándékom, egyszerűen csak megfigyelni szerettem volna az embereket. Néhányuknak küldtem infót is arról a minibossról, amelynek koordinátái ehhez a kazamatához vezettek. Nem hibáztatok senkit sem, aki végül nem jött el, viszont az sokkal inkább meglepett, hogy kik jöttek még pluszba: a JL-es fiú, Judy új céhlogója, Ayani egyedüli jelenléte a Voiceból, Raven lova, Chan, Kin, na és persze Tachi. Az a minden lében kanál fickó valahogy mindig kiszagolja a bossok és minibossok jelenlét... szerencsére máshol legalább nem fújja elém a szél az ilyen kéretlen szemetet. -.-
Fejben amolyan feljegyzésféléket készítek a kialakult szituációkról, mélyen elraktározom az emberkék egymáshoz való viszonyát és megfigyelem a viselkedésüket. Elsősorban Alex és Hinari viszonyát. Illetve Kint. Igen, a srác egyre jobban érdekel, miután Alex annyit fecsegett róla. A megfigyelésem azonban hozott egy nem várt eredményt: valami furcsa nyugtalanság lengi be a kialakult csapatot. A beszélgetések, a gesztusok, az arcjátékok... nem voltam elragadtatva. Nem időztem tovább a fán, hisz nyilvánvaló volt, hogy nem mennének el nélkülem. Közéjük sétáltam, üdvözöltem őket, egytől-egyig, kit őszinte, kit megjátszott mosollyal. - Indulhatunk? - Most már nyugtalan voltam én is...
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Exp: (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Miniboss] Hanna
by Egil Szer. Május 21 2014, 20:51
Bocsánat.
A vízfüggönyön átlépve egy sötétebb barlangba kerültök. A látás jártasság a leírtak szerint segít, más egyébként homályosan láttok. A barlang végén a sziklák mintha egy lépcsősort alkotnának és azok legtetején egy szikla trónon ül lenézően Hanna. A nevét a feje felett tisztán eltudjátok olvasni.
Közte és köztetek egy patak terül el, mely lefedi az egész barlangot, kivéve persze a lépcsős területet. A patak nem mély, mondjuk azt hogy Anat derekáig ér, a többiek hasonlítsák magukat hozzá.
A vízfelszín felett a következő nevek siklanak szabálytalanul: Medúza. A gazdáig a víz alatt vannak. A lépcsők alján pedig meg pár különleges szerzet pihen. Zöld Hold.
Anat (Sebzés: 76, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Anat
Hanna
Hiii (Sebzés: 55, Minden 4. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Hiii
Hanna
Al (Sebzés: 68, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat.)
Hanna
Kin (Sebzés: 37, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Judy (Sebzés: 26/kés, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Rave Master (Sebzés: 29, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Esu (Sebzés: 57, Minden 2. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Aya (Sebzés: 4, Pet sebzés: 25, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Chan (Sebzés: 15, Pet sebzés: 34, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Ju (Sebzés: 31, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Ozi (Sebzés: 38, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Tachi (Sebzés: 40, Minden 4. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Hanna: Teljes HP, Teljes Páncél
Medúza #1: Teljes HP
Medúza #2: Teljes HP
Medúza #3: Teljes HP
Medúza #4: Teljes HP
Medúza #5: Teljes HP
Medúza #6: Teljes HP
Medúza #7: Teljes HP
Medúza #8: Teljes HP
Medúza #9: Teljes HP
Medúza #10: Teljes HP
Zöld Hold #1: Teljes HP
Zöld Hold #2: Teljes HP
Zöld Hold #3: Teljes HP
Zöld Hold #4: Teljes HP
Zöld Hold #5: Teljes HP
Anat: 220 HP, 55 Páncél
Hiii: 180 HP, 50 Páncél
Al: 120 HP, 65 Páncél
Kin: 165 HP, 66 Páncél
Judy: 105 HP, 68 Páncél
Rave Master: 150 HP, 116 Páncél
Esu: 140 HP, 30 Páncél
Aya: 195 HP, 45 Páncél
Chan: 110 HP, 30 Páncél
Ju: 70 HP, 30 Páncél
Ozi: 75 HP, 30 Páncél
Tachi: 100 HP, 90 Páncél
Anat kezd. Kétszer támadhat.
Remélem nem maradt ki semmi, ha igen, úgy láthatóan pótolom majd.
A vízfüggönyön átlépve egy sötétebb barlangba kerültök. A látás jártasság a leírtak szerint segít, más egyébként homályosan láttok. A barlang végén a sziklák mintha egy lépcsősort alkotnának és azok legtetején egy szikla trónon ül lenézően Hanna. A nevét a feje felett tisztán eltudjátok olvasni.
Közte és köztetek egy patak terül el, mely lefedi az egész barlangot, kivéve persze a lépcsős területet. A patak nem mély, mondjuk azt hogy Anat derekáig ér, a többiek hasonlítsák magukat hozzá.
A vízfelszín felett a következő nevek siklanak szabálytalanul: Medúza. A gazdáig a víz alatt vannak. A lépcsők alján pedig meg pár különleges szerzet pihen. Zöld Hold.
Hanna
![[Miniboss] Hanna 2n1esy8](https://2img.net/h/oi61.tinypic.com/2n1esy8.jpg)
Medúza
![[Miniboss] Hanna 2lqph2](https://2img.net/h/oi59.tinypic.com/2lqph2.jpg)
Zöld Hold
![[Miniboss] Hanna 4vmxkl](https://2img.net/h/oi61.tinypic.com/4vmxkl.jpg)
Megjegyzés: Aki Metapodhoz hasonlítja őket, azoknak mínusz tíz hápé.
Medúza
Zöld Hold
Megjegyzés: Aki Metapodhoz hasonlítja őket, azoknak mínusz tíz hápé.
Anat (Sebzés: 76, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Anat
Hanna
Hiii (Sebzés: 55, Minden 4. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Hiii
Hanna
Al (Sebzés: 68, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat.)
Hanna
Kin (Sebzés: 37, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Judy (Sebzés: 26/kés, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Rave Master (Sebzés: 29, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Esu (Sebzés: 57, Minden 2. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Aya (Sebzés: 4, Pet sebzés: 25, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Chan (Sebzés: 15, Pet sebzés: 34, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Ju (Sebzés: 31, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Ozi (Sebzés: 38, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Tachi (Sebzés: 40, Minden 4. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Hanna: Teljes HP, Teljes Páncél
Medúza #1: Teljes HP
Medúza #2: Teljes HP
Medúza #3: Teljes HP
Medúza #4: Teljes HP
Medúza #5: Teljes HP
Medúza #6: Teljes HP
Medúza #7: Teljes HP
Medúza #8: Teljes HP
Medúza #9: Teljes HP
Medúza #10: Teljes HP
Zöld Hold #1: Teljes HP
Zöld Hold #2: Teljes HP
Zöld Hold #3: Teljes HP
Zöld Hold #4: Teljes HP
Zöld Hold #5: Teljes HP
Anat: 220 HP, 55 Páncél
Hiii: 180 HP, 50 Páncél
Al: 120 HP, 65 Páncél
Kin: 165 HP, 66 Páncél
Judy: 105 HP, 68 Páncél
Rave Master: 150 HP, 116 Páncél
Esu: 140 HP, 30 Páncél
Aya: 195 HP, 45 Páncél
Chan: 110 HP, 30 Páncél
Ju: 70 HP, 30 Páncél
Ozi: 75 HP, 30 Páncél
Tachi: 100 HP, 90 Páncél
Anat kezd. Kétszer támadhat.
Remélem nem maradt ki semmi, ha igen, úgy láthatóan pótolom majd.
Egil- Mesélő
- Hozzászólások száma : 231
Join date : 2013. Jan. 12.
Re: [Miniboss] Hanna
by Anatole Saito Szer. Május 21 2014, 21:08
Anélkül, hogy megvárnám a választ, már be is masírozok a többiek előtt a kazamatába. Valamiért nincsen jó hangulatom, de nem akarom, hogy ezt lássák rajtam. Azt hiszem én már sejtem mi a gond: Nincs mellettem a legfőbb támaszom. Aki megdorgál, ha butaságot csinálok és megkönnyezi, ha még nagyobbat. Na de lássuk inkább mi vár ránk odabent!
A vízfüggönyön átlépve látás jártasság híján elég homályosan látok. Kénytelen vagyok aktiválni egy gyertya kristályt, melyet a páncélom külön erre kialakított részébe helyezek, így mindkét kezem szabadon marad a harchoz. Kénytelen vagyok ilyen előre felkészülni mindenféle praktikákkal, mert a vaksiskodás igen kellemetlen ám. De bár ne látnék jobban, mert a látvány nem nyűgöz le. A trónoló kislányt megtámadni nem merem és talán nem is tudnám bántani. Lehet csak megbabonázták, egy ilyen törékeny gyermek nem lehet gonosz. Próbálom kivenni az indikátora színét, de nem látok el addig tisztán. Az viszont bizonyos, hogy az előttem lévő Zöld Hold nevezetű lényektől egy szempillantás alatt felfordul a gyomrom. Irtani való jószágok
S bár nem füllik hozzá a fogam, hogy bemocskoljam a pixeljeikkel Falánkot, mégis velük kezdem a sort. Ehhez persze át kell gázolnom a vízen, de igyekszem kikerülni a medúzákat. Cél minél előbb partot érni a lépcsőnél.
2 támadás megy a Zöld Hold 1-re, ha egy ütéstől kipurcanna, tehát marad támadásom, akkor a Zöld Hold 2-re megy a második támadás.
A vízfüggönyön átlépve látás jártasság híján elég homályosan látok. Kénytelen vagyok aktiválni egy gyertya kristályt, melyet a páncélom külön erre kialakított részébe helyezek, így mindkét kezem szabadon marad a harchoz. Kénytelen vagyok ilyen előre felkészülni mindenféle praktikákkal, mert a vaksiskodás igen kellemetlen ám. De bár ne látnék jobban, mert a látvány nem nyűgöz le. A trónoló kislányt megtámadni nem merem és talán nem is tudnám bántani. Lehet csak megbabonázták, egy ilyen törékeny gyermek nem lehet gonosz. Próbálom kivenni az indikátora színét, de nem látok el addig tisztán. Az viszont bizonyos, hogy az előttem lévő Zöld Hold nevezetű lényektől egy szempillantás alatt felfordul a gyomrom. Irtani való jószágok
S bár nem füllik hozzá a fogam, hogy bemocskoljam a pixeljeikkel Falánkot, mégis velük kezdem a sort. Ehhez persze át kell gázolnom a vízen, de igyekszem kikerülni a medúzákat. Cél minél előbb partot érni a lépcsőnél. 2 támadás megy a Zöld Hold 1-re, ha egy ütéstől kipurcanna, tehát marad támadásom, akkor a Zöld Hold 2-re megy a második támadás.
A hozzászólást Anatole Saito összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Szer. Május 21 2014, 21:15-kor.
Anatole Saito- Harcos
- Hozzászólások száma : 2965
Join date : 2012. Sep. 10.
Tartózkodási hely : örök vadászmezők
Karakterlap
Szint: 35
Exp: (10/5000)
Céh: Artes Liberales, Sayonara
Re: [Miniboss] Hanna
by Kayaba Akihiko Szer. Május 21 2014, 21:08
The member 'Anatole Saito' has done the following action : Kockadobás
'6-os dobókocka' :
![[Miniboss] Hanna 4767249862_5877ffd2ef_s](https://2img.net/h/farm5.staticflickr.com/4096/4767249862_5877ffd2ef_s.jpg)
![[Miniboss] Hanna 4767250438_224285ea8b_s](https://2img.net/h/farm5.staticflickr.com/4077/4767250438_224285ea8b_s.jpg)
'6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19623
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: [Miniboss] Hanna
by Egil Szer. Május 21 2014, 21:43
Anat bár próbál ügyesen mozogni a medúzák között egy mégis eléri, s teszi mozdulatlanná őt. Csak egy pár pillanatig, de az első támadás meghiusúl így és szenved is el a medúza csípése miatt 7 sebzést. Bár a lépcsőre még nem tud fellépni, a pörölyével eléri a Holdat, melynek bőre(?) megcsillan. Ekkor Anat páncéljából lejjebb megy 38 egység, majd hull a pixeleire a Holdacska.
Hanna: Teljes HP, Teljes Páncél
Medúza #1: Teljes HP
Medúza #2: Teljes HP
Medúza #3: Teljes HP
Medúza #4: Teljes HP
Medúza #5: Teljes HP
Medúza #6: Teljes HP
Medúza #7: Teljes HP
Medúza #8: Teljes HP
Medúza #9: Teljes HP
Medúza #10: Teljes HP
Zöld Hold #2: Teljes HP
Zöld Hold #3: Teljes HP
Zöld Hold #4: Teljes HP
Zöld Hold #5: Teljes HP
Anat: 220 HP, 10 Páncél
Hiii: 180 HP, 50 Páncél
Al: 120 HP, 65 Páncél
Kin: 165 HP, 66 Páncél
Judy: 105 HP, 68 Páncél
Rave Master: 150 HP, 116 Páncél
Esu: 140 HP, 30 Páncél
Aya: 195 HP, 45 Páncél
Chan: 110 HP, 30 Páncél
Ju: 70 HP, 30 Páncél
Ozi: 75 HP, 30 Páncél
Tachi: 100 HP, 90 Páncél
Hiii jön, kétszer támadhat.
- Spoiler:
Anat (Sebzés: 76, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Anat
Hanna
Hiii (Sebzés: 55, Minden 4. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Hiii
Hanna
Al (Sebzés: 68, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat.)
Hanna
Kin (Sebzés: 37, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Judy (Sebzés: 26/kés, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Rave Master (Sebzés: 29, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Esu (Sebzés: 57, Minden 2. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Aya (Sebzés: 4, Pet sebzés: 25, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Chan (Sebzés: 15, Pet sebzés: 34, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Ju (Sebzés: 31, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Ozi (Sebzés: 38, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Tachi (Sebzés: 40, Minden 4. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Hanna: Teljes HP, Teljes Páncél
Medúza #1: Teljes HP
Medúza #2: Teljes HP
Medúza #3: Teljes HP
Medúza #4: Teljes HP
Medúza #5: Teljes HP
Medúza #6: Teljes HP
Medúza #7: Teljes HP
Medúza #8: Teljes HP
Medúza #9: Teljes HP
Medúza #10: Teljes HP
Zöld Hold #2: Teljes HP
Zöld Hold #3: Teljes HP
Zöld Hold #4: Teljes HP
Zöld Hold #5: Teljes HP
Anat: 220 HP, 10 Páncél
Hiii: 180 HP, 50 Páncél
Al: 120 HP, 65 Páncél
Kin: 165 HP, 66 Páncél
Judy: 105 HP, 68 Páncél
Rave Master: 150 HP, 116 Páncél
Esu: 140 HP, 30 Páncél
Aya: 195 HP, 45 Páncél
Chan: 110 HP, 30 Páncél
Ju: 70 HP, 30 Páncél
Ozi: 75 HP, 30 Páncél
Tachi: 100 HP, 90 Páncél
Hiii jön, kétszer támadhat.
Egil- Mesélő
- Hozzászólások száma : 231
Join date : 2013. Jan. 12.
Re: [Miniboss] Hanna
by Hinari Szomb. Május 24 2014, 20:45
Ezúttal inkább kimaradtam a megbeszélésből és a taktikázásból is, egy időre bőven elegem volt az efféle agyalásokból. Hagytam, hadd tárgyalják ki, amit ki kell, s amikor bementek, én is követtem őket, nem teljesen úgy állva hozzá ehhez a harchoz, mint a bossokhoz. Nem éreztem azt a fajta feszültséget, így a kedvem is jobb volt egy kicsivel.
Mindez persze nem jelentette azt, hogy nem figyeltem. Voltak medúzák, nem is kevés, meg zöld bábfélék, ám ahogy a harcos fiú keresztülszlalomozott a vízen, és sikeresen elért a lépcső aljáig, el is tüntetve az első mobot… fölöslegesnek éreztem, hogy a medúzákkal foglalkozzak. Ha jól láttam a szituációt, azok ottan nemigen voltak képesek kijönni a vízből, Anat mozgását ugyan lassították, de csak átjutni kell rajtuk, megtámadni őket nem. Utóbbival valószínű több kört vesztenénk, mint az átúszással. El is indultam én is, belegázolva a vízbe, a Katanát eközben a víz felszíne felett tartva, felizzítva azt a második Hold megtámadására, s átgondolva a lépéseket, ha nem érnék el odáig. Most azonban szó nélkül tettem meg mindezt. Nem mondtam meg a többieknek, mire gondolok, sem azt, hogy mit kéne vagy nem kellene tenni. Egyszerűen csak mentem. A víz pedig hűsített…
Szintén. Támadás(ok) éretlen hold #2-re, (ha nem érném el, úgy a Katana erőstatjával egyenlő sebzés annak a holdba hajítása miatt).
Mindez persze nem jelentette azt, hogy nem figyeltem. Voltak medúzák, nem is kevés, meg zöld bábfélék, ám ahogy a harcos fiú keresztülszlalomozott a vízen, és sikeresen elért a lépcső aljáig, el is tüntetve az első mobot… fölöslegesnek éreztem, hogy a medúzákkal foglalkozzak. Ha jól láttam a szituációt, azok ottan nemigen voltak képesek kijönni a vízből, Anat mozgását ugyan lassították, de csak átjutni kell rajtuk, megtámadni őket nem. Utóbbival valószínű több kört vesztenénk, mint az átúszással. El is indultam én is, belegázolva a vízbe, a Katanát eközben a víz felszíne felett tartva, felizzítva azt a második Hold megtámadására, s átgondolva a lépéseket, ha nem érnék el odáig. Most azonban szó nélkül tettem meg mindezt. Nem mondtam meg a többieknek, mire gondolok, sem azt, hogy mit kéne vagy nem kellene tenni. Egyszerűen csak mentem. A víz pedig hűsített…
Szintén. Támadás(ok) éretlen hold #2-re, (ha nem érném el, úgy a Katana erőstatjával egyenlő sebzés annak a holdba hajítása miatt).
Hinari- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 4967
Join date : 2012. Dec. 28.
Karakterlap
Szint: 50
Exp: (29686/10100)
Céh: Justice League
Re: [Miniboss] Hanna
by Egil Vas. Május 25 2014, 10:27
Anatnál az imént elfelejtettem számolni a harcos bónuszát, de utólag már nem változtatok rajta.
Hivel ugyanaz történik, mint Anattal. Egy medúza eléri őt is, így az első támadása semmis, azonban a másodikkal már eléri a kiszemelt Holdat. A csapás miatt ő 28-at sebesül, s a medúza csípése miatt további 7-et. A Hold eltűnt.
Hanna: Teljes HP, Teljes Páncél
Medúza #1: Teljes HP
Medúza #2: Teljes HP
Medúza #3: Teljes HP
Medúza #4: Teljes HP
Medúza #5: Teljes HP
Medúza #6: Teljes HP
Medúza #7: Teljes HP
Medúza #8: Teljes HP
Medúza #9: Teljes HP
Medúza #10: Teljes HP
Zöld Hold #3: Teljes HP
Zöld Hold #4: Teljes HP
Zöld Hold #5: Teljes HP
Anat: 220 HP, 10 Páncél
Hiii: 180 HP, 15 Páncél
Al: 120 HP, 65 Páncél
Kin: 165 HP, 66 Páncél
Judy: 105 HP, 68 Páncél
Rave Master: 150 HP, 116 Páncél
Esu: 140 HP, 30 Páncél
Aya: 195 HP, 45 Páncél
Chan: 110 HP, 30 Páncél
Ju: 70 HP, 30 Páncél
Ozi: 75 HP, 30 Páncél
Tachi: 100 HP, 90 Páncél
Alex jön.
Hivel ugyanaz történik, mint Anattal. Egy medúza eléri őt is, így az első támadása semmis, azonban a másodikkal már eléri a kiszemelt Holdat. A csapás miatt ő 28-at sebesül, s a medúza csípése miatt további 7-et. A Hold eltűnt.
- Spoiler:
Anat (Sebzés: 76, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Anat
Hanna
Hiii (Sebzés: 55, Minden 4. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Hiii
Hanna
Al (Sebzés: 68, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat.)
Hanna
Kin (Sebzés: 37, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Judy (Sebzés: 26/kés, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Rave Master (Sebzés: 29, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Esu (Sebzés: 57, Minden 2. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Aya (Sebzés: 4, Pet sebzés: 25, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Chan (Sebzés: 15, Pet sebzés: 34, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Ju (Sebzés: 31, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Ozi (Sebzés: 38, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Tachi (Sebzés: 40, Minden 4. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Hanna: Teljes HP, Teljes Páncél
Medúza #1: Teljes HP
Medúza #2: Teljes HP
Medúza #3: Teljes HP
Medúza #4: Teljes HP
Medúza #5: Teljes HP
Medúza #6: Teljes HP
Medúza #7: Teljes HP
Medúza #8: Teljes HP
Medúza #9: Teljes HP
Medúza #10: Teljes HP
Zöld Hold #3: Teljes HP
Zöld Hold #4: Teljes HP
Zöld Hold #5: Teljes HP
Anat: 220 HP, 10 Páncél
Hiii: 180 HP, 15 Páncél
Al: 120 HP, 65 Páncél
Kin: 165 HP, 66 Páncél
Judy: 105 HP, 68 Páncél
Rave Master: 150 HP, 116 Páncél
Esu: 140 HP, 30 Páncél
Aya: 195 HP, 45 Páncél
Chan: 110 HP, 30 Páncél
Ju: 70 HP, 30 Páncél
Ozi: 75 HP, 30 Páncél
Tachi: 100 HP, 90 Páncél
Alex jön.
Egil- Mesélő
- Hozzászólások száma : 231
Join date : 2013. Jan. 12.
Re: [Miniboss] Hanna
by Halász Alex Csüt. Május 29 2014, 19:47
~ Csak azt tettem amit a többiek. Se többet se kevesebbet. Majd talán legközelebb,. Később belefolyok én is a nagy megbeszélésbe. De talán nem. Egyelőre úgy érzem, hogy nem az én asztalom ez. Majd valaki más, majd.... wáh egyszerűen csak fárasztott az egész. Kimerült voltam, nem testileg. Hanem lelkileg. Miket kell itt átélnem? :no:Weh! ._.
Nem szóltam semmit. Becsörtettem és úgy tettem, mintha nem félnék attól, hogy fájni fog ... akármi is. Nem! Nem mutathatom magam gyengének, hiszen.... hiszen nem is gondolom magamat annak! Megráztam magam kissé, és nekilendültem annak a Zöld holdnak nevezettpokémonnak , amelyiket a többiek is célba vették.
Ha sikerült, akkor képit is használtam!
- Air walk! -
Kiáltottam el magam. Persze mindenki tudja, hogy nem biztos hogy fog sikerülni, de ha nemsikerül, akkor gázcsi kicsit. És nem történt semmi. \o\
A fene rúgja meg,akkor neki megyek így! >.< ~
// 1x 68 sebzés a Zöld Hold 2#-be //
Nem szóltam semmit. Becsörtettem és úgy tettem, mintha nem félnék attól, hogy fájni fog ... akármi is. Nem! Nem mutathatom magam gyengének, hiszen.... hiszen nem is gondolom magamat annak! Megráztam magam kissé, és nekilendültem annak a Zöld holdnak nevezett
Ha sikerült, akkor képit is használtam!
- Air walk! -
Kiáltottam el magam. Persze mindenki tudja, hogy nem biztos hogy fog sikerülni, de ha nemsikerül, akkor gázcsi kicsit. És nem történt semmi. \o\
A fene rúgja meg,akkor neki megyek így! >.< ~
// 1x 68 sebzés a Zöld Hold 2#-be //
Halász Alex- Harcos
- Hozzászólások száma : 1731
Join date : 2012. Dec. 16.
Age : 29
Tartózkodási hely : JL palota; Hinari és Al közös lakrésze
Karakterlap
Szint: 36
Exp: (5187/5300)
Céh: Justice League
Re: [Miniboss] Hanna
by Kayaba Akihiko Csüt. Május 29 2014, 19:47
The member 'Halász Alex' has done the following action : Kockadobás
'6-os dobókocka' :
![[Miniboss] Hanna 4766610511_dda12706fc_s](https://2img.net/h/farm5.staticflickr.com/4076/4766610511_dda12706fc_s.jpg)
'6-os dobókocka' :
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19623
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: [Miniboss] Hanna
by Egil Szomb. Május 31 2014, 22:47
Ügyes gondolat volt, hogy a képességét használva esetleg át tudta volna Alex hidalni a tavat, s így a medúzákat, azonban, hogy nem tudja használni a speciális képességét, így ez is semmis lett. A vízben azonban ő már nem olyan gyors, mint Anat és Hi. Őt is eléri egy medúza, megállítja, s Alex már nem tud tovább haladni csak a következő támadásánál. A csípés miatt elszenved 7 sebzést.
Hanna: Teljes HP, Teljes Páncél
Medúza #1: Teljes HP
Medúza #2: Teljes HP
Medúza #3: Teljes HP
Medúza #4: Teljes HP
Medúza #5: Teljes HP
Medúza #6: Teljes HP
Medúza #7: Teljes HP
Medúza #8: Teljes HP
Medúza #9: Teljes HP
Medúza #10: Teljes HP
Zöld Hold #3: Teljes HP
Zöld Hold #4: Teljes HP
Zöld Hold #5: Teljes HP
Anat: 220 HP, 10 Páncél
Hiii: 180 HP, 15 Páncél
Al: 120 HP, 58 Páncél
Kin: 165 HP, 66 Páncél
Judy: 105 HP, 68 Páncél
Rave Master: 150 HP, 116 Páncél
Esu: 140 HP, 30 Páncél
Aya: 195 HP, 45 Páncél
Chan: 110 HP, 30 Páncél
Ju: 70 HP, 30 Páncél
Ozi: 75 HP, 30 Páncél
Tachi: 100 HP, 90 Páncél
Kincaid jön.
- Spoiler:
Anat (Sebzés: 76, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Anat
Hanna
Hiii (Sebzés: 55, Minden 4. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 2 vagy afölé kell dobnia.)
Hiii
Hanna
Al (Sebzés: 68, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességet nem használhat.)
Hanna
Kin (Sebzés: 37, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Judy (Sebzés: 26/kés, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Rave Master (Sebzés: 29, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Esu (Sebzés: 57, Minden 2. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Aya (Sebzés: 4, Pet sebzés: 25, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Chan (Sebzés: 15, Pet sebzés: 34, Minden 5. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Ju (Sebzés: 31, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Ozi (Sebzés: 38, Minden 4. körben pihen, támadáshoz 3 vagy afölé kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Tachi (Sebzés: 40, Minden 4. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, spec. képességhez 3 vagy afölé kell dobnia.)
Hanna
Hanna: Teljes HP, Teljes Páncél
Medúza #1: Teljes HP
Medúza #2: Teljes HP
Medúza #3: Teljes HP
Medúza #4: Teljes HP
Medúza #5: Teljes HP
Medúza #6: Teljes HP
Medúza #7: Teljes HP
Medúza #8: Teljes HP
Medúza #9: Teljes HP
Medúza #10: Teljes HP
Zöld Hold #3: Teljes HP
Zöld Hold #4: Teljes HP
Zöld Hold #5: Teljes HP
Anat: 220 HP, 10 Páncél
Hiii: 180 HP, 15 Páncél
Al: 120 HP, 58 Páncél
Kin: 165 HP, 66 Páncél
Judy: 105 HP, 68 Páncél
Rave Master: 150 HP, 116 Páncél
Esu: 140 HP, 30 Páncél
Aya: 195 HP, 45 Páncél
Chan: 110 HP, 30 Páncél
Ju: 70 HP, 30 Páncél
Ozi: 75 HP, 30 Páncél
Tachi: 100 HP, 90 Páncél
Kincaid jön.
Egil- Mesélő
- Hozzászólások száma : 231
Join date : 2013. Jan. 12.
Re: [Miniboss] Hanna
by Kincaid Pént. Jún. 06 2014, 07:44
Ilyen csapattal megtámadni Hannát? Nem láttam sok értelmét. Érdekel, hogy miért? Elmondom.
Nem voltunk toppon. Feszengő beszélgetések, egy-két vita csattant. Nem volt jó így rákészülni a lányra. Akiről tudtam, hogy komoly ellenfél lesz. Sokkal komolyabb, mint amire ez a mélabús, kicsit összeszedetlen banda képes lesz. Hogy szóltam-e? Nem. A szavak embere más – lestem Anatola felé, de most még ő is csendben figyelt. Ahogy Alex is. Ő sem jött oda hozzám, én sem tettem másként. Megérkezett Hinari. Tekintetünk kósza szellő volt, ami a másik irányába fújt. A többiek? Elvoltak. Mindenki elvolt. Nem akartam ámítani magamat: ki fogjuk próbálni magunkat. Még így is. Hannát. Meg a fegyvereinket, a képességeinket és a szerencsénket. Be fogunk menni és…
…És a víz majdnem a nyakamig ér majd. Erről egészen elfelejtkeztem! A hideg futkosott a hátamon, ahogy láttam, hogyan ül kőszikla-trónján a lány. Körülöttünk a medúzák… Előttünk a holdak. Múltkor nem jutottunk sokáig, és én is csak azért éltem túl abból a csapatból, mert hátul voltam. Nem akartam egyből a csata sűrűjébe kerülni. Így is volt a legjobb, hiszen én még élek, nem úgy, mint a múltkori csapatból bárki más.
Most sem kívántam másként cselekedni. A látásom és az észlelésemnek hála biztos voltam benne, hogy így sem fogok lemaradni semmiről. Legszívesebben már most bebiztosítottam volna magam, hogy a gyógyításokat én is megkapjam, de fontosabbnak láttam első körben az aprítást. És láthatóan ha azt akartuk, hogy tényleg el tudjuk érni az ellenfeleinket, első körben a medúzákkal kellett végezni. Még ha ez nem is volt egyértelmű mindenkinek.
Aktiválni próbáltam a képességem, hogy egyszerre több medúzát is szétzúzzak.
A karakter mindenképpen bekiabálja, hogy mennyivel sebzett, tehát mennyi életük lehet a medúzáknak.
Nem voltunk toppon. Feszengő beszélgetések, egy-két vita csattant. Nem volt jó így rákészülni a lányra. Akiről tudtam, hogy komoly ellenfél lesz. Sokkal komolyabb, mint amire ez a mélabús, kicsit összeszedetlen banda képes lesz. Hogy szóltam-e? Nem. A szavak embere más – lestem Anatola felé, de most még ő is csendben figyelt. Ahogy Alex is. Ő sem jött oda hozzám, én sem tettem másként. Megérkezett Hinari. Tekintetünk kósza szellő volt, ami a másik irányába fújt. A többiek? Elvoltak. Mindenki elvolt. Nem akartam ámítani magamat: ki fogjuk próbálni magunkat. Még így is. Hannát. Meg a fegyvereinket, a képességeinket és a szerencsénket. Be fogunk menni és…
…És a víz majdnem a nyakamig ér majd. Erről egészen elfelejtkeztem! A hideg futkosott a hátamon, ahogy láttam, hogyan ül kőszikla-trónján a lány. Körülöttünk a medúzák… Előttünk a holdak. Múltkor nem jutottunk sokáig, és én is csak azért éltem túl abból a csapatból, mert hátul voltam. Nem akartam egyből a csata sűrűjébe kerülni. Így is volt a legjobb, hiszen én még élek, nem úgy, mint a múltkori csapatból bárki más.
Most sem kívántam másként cselekedni. A látásom és az észlelésemnek hála biztos voltam benne, hogy így sem fogok lemaradni semmiről. Legszívesebben már most bebiztosítottam volna magam, hogy a gyógyításokat én is megkapjam, de fontosabbnak láttam első körben az aprítást. És láthatóan ha azt akartuk, hogy tényleg el tudjuk érni az ellenfeleinket, első körben a medúzákkal kellett végezni. Még ha ez nem is volt egyértelmű mindenkinek.
Aktiválni próbáltam a képességem, hogy egyszerre több medúzát is szétzúzzak.
- Ha sikeres a képességpróba: a sebzésem duplikálódik (tehát 74 lesz), ez a sebzésszám pedig három medúzára oszlik szét, tehát minden medúza 24.6, tehát 25 sebzést szenved el.
Ha sikertelen: egy csapás megy Medúza #1-re.
A karakter mindenképpen bekiabálja, hogy mennyivel sebzett, tehát mennyi életük lehet a medúzáknak.
Kincaid- Lovag
- Hozzászólások száma : 258
Join date : 2013. Oct. 11.
Karakterlap
Szint: 29
Exp: (3167/3300)
Céh: -
1 / 2 oldal • 1, 2
Similar topics» [Miniboss] Hanna
» [Miniboss] Csak egy cuki miniboss
» [Miniboss] Csak egy cuki miniboss
» [Miniboss] 1# miniboss
» [Miniboss] 8# miniboss
» [Miniboss] Csak egy cuki miniboss
» [Miniboss] Csak egy cuki miniboss
» [Miniboss] 1# miniboss
» [Miniboss] 8# miniboss
1 / 2 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.|
|
|