[Küldetés] Thingamajig - Az első

Kérésemet egyből tett is követte, a szúnyogrobik ugyanis mutatták az utat: vissza, ahonnan jöttünk. Hmm, tehát ezek szerint mégis a rossz irányba indultunk el ketten. A lány, aki "velem" tart, eléggé fél tőlem...biztosan kis szintű. De akkor miért vörös az indikátora? Na, ezt majd megkérdezem tőle, ha egyáltalán eljutunk odáig.
Sétáltunk már egy jó ideig, a leányka többnyire mögöttem próbált sétálni, de ezt nem igazán engedtem: mindig figyeltem a szemem sarkából, nehogy egy rossz mozdulatot tegyen. Túl nagy távolságot sem próbáltam tartani, nehogy lenyilazzon: sose tudhatja az ember, mire számíthat idebent a másiktól, legyen az pozitív vagy negatív dolog.
És akkor a kilátás ütötte meg hű kardforgatónk, azaz jómagam szemét: egy gyönyörű kastélyféleség állott amott, a szigeten odébb. Robibarátaink pedig intettek, szálljunk be az ott lévő csónakba.
A parancsolgatásra, hogy evezzek, kissé felháborodtam, de el is nevettem magam: blöfföl. Látni rajta, hogy fél, alig bír beszélni. Így hát felszólaltam nyugodt, ámde magabiztos hangon.
-Ad 1, van nevem is, Jay-nek hívnak. Ad 2, persze, hogy nem esik bántódásom, de ne aggódj, neked sem. Ad 3, nem hagynám, hogy egy ilyen fiatal lány evezzen. Ad 4, nincs is evező. Szerintem menni fog ez magától is.
És igen, amint beszálltunk, a csónak szépen el is kezdett távolodni a parttól, a repülő kisgépekkel egyetemben, akik velünk repültek tovább.
A kastély maga lenyűgözött, sokkal szebb közelebbről, mint a távolból. Megint séta, majd elértünk négy kékszínű apró....valamikhez. /off: Pöttömök \o/ /
A tagikomédia, ami lejátszódott köztük, megnevettetett: hisz mindegyikőjük lehet király, csak a korona különbözteti meg őket egymástól.
-Hé, te jobb, ha lenyugszol, és hagyod a babáidat ott, ahol vannak, még mielőtt valaki lerántja őket onnan! Viselkedj rendesen!- parancsolok rá a lányra, bár nem volt rá szükség, saját magát ütötte meg. - Helyes, köszönöm.
Majd a kék lényekhez fordultam:
-Ó, Pöttömök Királyai, halljátok szavam. Szükségünk lenne a segítségetekre. Én és a társam keresünk egy állatot, pontosítva több állatot, de sajnos nem tudjuk, pontosan milyen állatokat. Egy bizonyos: vagy nagyon ritka, vagy nagy, vagy erős..vagy mind ez egyszerre. Segítenétek nekünk megtalálni ezeket a ritka vadakat? Ellen adta nekünk a küldetést.- említem küldetésbiztosítónkat, hátha őt ismerik.
-Tényleg, még valami: errefele jövet láttunk egy sárga repülő kis valamicsodát, amely errefele vezetett minket, ám valami nagyon gyors farokkal rendelkező lény ellopta előlünk. Tudjátok, mi lehetett, akár a lény, akár a fény? Természetesen nem ingyen kérjük segítségetek, ha esetleg tudunk bármiben a szolgálatotokra lenni, hát mondjátok.- kérdezem őket.

Valamit valamiért, szokták mondani.

No lám, no lám, úgy tűnik, végre eldöntötték, ki is a király valójában. Lehet, hogy a kedves szólásom hozzájuk, vagy más alapján döntöttek így? Tudja akinek tudnia kell.
Tehát, Ellen a barátjuk. Első pont a sokból, legalább már van egy kis támaszunk.
Viszont az, hogy az állat megnevezést nem igen használná azokra, amiket keresünk, na ez már kissé megint aggódással tölt el. Ellen megint szépen átejtett volna minket a palánkon? Megint valami szörnyeket kell hajkurásznunk? Ne már :S Elég volt az a kilenc, még ha jó pár közülük nem is volt veszedelmes.
Főleg úgy, hogy most már tudomásunkra jutott, hogy pusztít. "\o/"
Intésére követem ők, már nem is érdekel, hogy az a lány mit csinál, már nem törődök vele. Habár még mindig nem engedem a hátam mögé, az biztos.
-Szóval Ellen nem jött el érte? Mégis pontosan milyen lényről van szó? Ha elzártátok, akkor tudnotok kell. Veszélyes? Van esetleg valami gyenge pontja? Esetleg támadékony? - árasztom el kérdéssel a pöttömöket.
Kis tapsolós mutatványára nézek, mint a luki nyúl. Megpróbálom én is, de mivel nem vagyok se király, se pöttöm, így nekem nem sikerül. Kissé szomorú is leszek. Király akarok lenni
De legalább megint itt van a kis repkedő izémicsoda, ami eddig is kissé megbabonázott. Talán most is, bódulva nézem a gömböcskét, amit magamban elneveztem szikrancsnak, mert miért ne , na szóval, mutatta nekünk az utat. Na de nem is szikrancs a neve, hanem lum!
-Pontosan ki az a Daisy, ha nem vagyok túl indiszkrét? - érdeklődöm a királytól.
-Egyébként köszönjük a segítséget - hajlok meg a "négy" király felé. -Remélem, egyszer meghálálhatjuk.
A kis lények repkedése pedig már zizgeti a hallójáratomat, így felajánlom annak, amelyiket én raktam össze, hogy repüljön na vállamra, és maradjon is ott nyugodtan, hátha már elfáradt.
-Csak annyit kérek, ha hozzám beszélsz, akkor egy kicsit lassabban és nyugodtabban, ne úgy, mint a kávét ivott mókus a Pirosszkában. - nevetem.
Majd elindulok a lumot követve a fák közé.

Zavarba hozott, amikor bemutatkozott, sőt egy pillanatra talán el is pirultam amikor a fenyegetésemre reagálva értem is aggódni kezdett, végül pedig az evező... ki gondolta volna, hogy a csónak magától elindul ha beleülünk? Csendben elhelyezkedtem, és szó nélkül ültem végig az utat, saját szórakoztatásomra pedig a repkedő robotbogarakkal foglalkoztam. Tetszett ahogyan csapkodnak a kis szárnyaikkal, mintha igazi élőlények lennének. A pöttömök felsorakoztak és a vitát, egy kicsit hevesebb módon próbálta lerendezni ezúttal Kagamin, amit Shimogu el is intézett.
- Ők nem babák! - öltöttem nyelvet, majd odébb álltam, és figyeltem mi is történik a korona visszaadása után. Az egyik pöttöm előre lépett miután jól látható módon megkoronázta magát. Bizonyára ö a király. Türelmesen végighallgattuk a mondandóját, habár a felére sem emlékszem.
- Mekkora az a lény? - kérdeztem félénken, a magát királynak nevező pöttömtől. Fontos tudni, hogy ha valami után vadászunk tudjuk, hogy legalább hogyan néz ki, ha pedig nincs konkrét elképzelésünk, az sem egy utolsó dolog, hogy ha a magasságát meghatározza nekünk valaki, ami alapján már könnyedén ki lehet kalkulálni mennyire lehet erős.
- Nem tűntök erősnek...hogyan sikerült bezárnotok egy templomba? - kérdezte gyanakvóan Kagamin, a szokásos hangsúlyával, amire Shimogu ismételten egy pofonnal reagált.
- Maradj csendben, ha túlságosan kukacoskodó vagy nem fog válaszolni a kérdésre... - kulcsolta össze aprócska karjait és bólintott, amire a másik bábú is hasonló cselekedettel válaszolt. - kissé aggasztó, hogy nem tudjuk mi az a másik dolog amiről a fiú is beszélt...
- Úgy érted Jade? - gondolt itt a korábban bemutatkozó fiúra, akinek máris elfelejtette a nevét. - Szerintem lehet a templomba zárt  bestia kölykét láttunk. Egy kiscicát. - csillogó szemekkel széttárt karokkal fantáziáltam el azon, hogy lehet csak egy ritka tigrisfajtáról van szó, és annak az aranyos kiskölykei itt vannak az erdőben szabadlábon. A fiú tisztelettudó meghajlását utánozva, szintén úgy tettem mint ö. Majd utánam a két kézre húzott játékszer is elimitálta a meghajlást.
- Mossan... ha ennyire hangosan zúgsz nem lehetsz a bajtársunk... Kezdenünk kell valamit a hangoddal, mert lebuktatsz minket, és az ellenség megtudja a helyzetünket.
- Bizony... a jó vadásznak csendben kell lennie...
- Mert mi most olyan csendben vagyunk...

// bocsánat, hogy eddig kellett rám várni Teljesen kiment a fejemből, hogy Mameko küldetésére még nem reagáltam x_x //

/Jólvanna, jólvanna, nem kell pötty sok a munka.És tényleg bocsi, hogy megy a huzavona az idővel /

Aha, szóval Daisy az Daisy. Ez annyira hasznos információ volt a pöttömtől, hogy rögvest felvéstem magam egy papírra, hogy el ne felejtsem
Egyébként lehet, hogy nem keleltt volna ennyi kérdést feltennem nekik, mert kissé zavarodottnak tűnnek mindannyian, de végülis válaszolnak.
Szóval az a valami, amit keresünk, egy valami.... Békés volt, megváltozott, agresszív lett. Na már most, ez egy palotapincsinél nem igazán nagy ok az aggodalomra, mert húha, most megharapja a bokámat, de mondjuk ha egy hatfarkú, villámokat szóró állatról van szó, akkor már igenis hajlandó vagyok az aggodalomra. De ha a pöttömöknek sikerült elzárniuk egy épültebe, akkor talán annyira nagy vagy erős nem lehet az a lény. De az is lehet, hogy a pöttömöknek valami hihetetlen képességük van, képesek mágiát használni, vagy ilyesmi... van egyáltalán mágia ebben a játékban? Asszem nincs O.o
Sebaj, hát kalandra fel, mostmár Mamekoval túlságosan nem törődök, pontosabban nem figyelek rá annyira. Úgysem támad meg, ha eddig megtette, ha meg igen, akkor itt van mellettem a szúnyoglégy, akit megkérek, hogy azért néha pillantson rá a lányra, nem vesz-e észre rajta valami furcsaságot. Mert akkor igen is, hogy védekezni fogok.
-Szóval szeretnéd tudni, ki az a Pirosszka? Nos, ez egy igen hosszú történet, de elmondom röviden.- szólok, majd belekezdek a mese tömörített verziójába./piroska.rar XD/
A kis mese után még mindig követve a villanyt adó kis gömböcskét érzem azt, hogy bezony itt eltévednék. Merthogy se ösvény, se semmi nincs itt, ami az utat mutatná.
No, de el is értünk a romhoz, ami inkább úgy néz ki, mintha már régóta nem lenne odabent semmi, és csak itt magába roskadna szegény.
Persze, mint a legtöbbször, most is tévedek, mert a zajok benntről nagyon is azt mutatják, hogy van odabent valami, ami ráadásul méretileg hozzánk képest nagy.
Segond, szép lassan odasétálok a bejárathoz, és bekukkantok, ha pedig a kukkantással nem érek el semmit, akkor közelebb hajolok, és kissé benyitok az ajtón, hátha..

Szépen sorban bombáztuk kérdésekkel a pöttömöket, hogy a mindenféle okosságra deríthessünk fényt. Kagamint különösen izgatta a dolog, ami teljesen érthető mert lehet most bővülni fog a banda egy újabb taggal, de ez még elválik. Ha már Mossan is a csapatunk tagja lesz akkor elégé bonyolulttá fog válni az életünk. Talán szelektálni kellene, mert ez így nem nagyon lesz rendben. Nagyobb csapat nagyobb felelősség, és nagyobb rizikó, hogy lebukjunk egy rajtaütés során. De emellett nagyobb biztonságot is élvezhetünk.
- WÁÁ miért ilyen nehéz mindeen?! - a kezeit a fejére dobta, miközben hangosan nyafogásba kezdett. - Mossan, mondd csak van valami különleges képességed? Valami amiben kiemelkedően jó vagy? - kíváncsiskodott a lány ami teljesen természetes. A szelektálás jó dolog, és akkor mindig a leghasznosabb embereket kell megtartani, akik pedig gyengébbek elrakni talonba. Vagy csak simán megszabadulni tőlük. Ha nem tudnak bosszút állni az a legjobb út.
- Mire célzol Momo?
- Toborzok, ha nem látnád. Rengeteget gondolkodtam, és úgy döntöttem, hogy csak hasznos emberekkel fogunk szóba állni.
- Mossan nem ember...
- Tiszteletbeli ember lesz ha van képessége! Ha nem akkor pedig alkalmi munkatárs. - fejezte be a mondandóját a lány miközben boldogan a szúnyogra pillantott. Közben a két játékbaba ártatlanul, szótlanul lógatták tovább a karjaikat. Mi mást is tehettek volna? A lány eldöntötte amit akart, nem volt tovább szüksége rájuk. A pöttömök magyarázatát is jó alaposan az eszébe véste, szóval elegendő tudásra tett szert, hogy meglesse ezt a bizonyos Daisy-t. Viszont az, hogy semmi információja nincs a lény képességeiről, vagy arról, hogy mivel lehet legyőzni csak jobban feltüzelte. Ez egyre csak izgalmasabb lesz. A  sűrű szőke hajkoronája csíntalanul lengedezett a lány szélben, de mit sem törődött vele, nem fogta össze. Még a hangos géprovar zajokkal sem foglalkozott, ami kezdetben kicsit idegesítette. A romos templom láttán pedig még inkább aktívvá vált, mély levegőt vett majd se szó se beszéd elkezdett rohanni.
- Jövök már Daisy! - eszelős vigyor rajzolódott az arcán, fegyverét a kezébe kapta, és egy nyíl után nyúlt.
- Gyerünk Momo, te leszel a gyorsabb! - bátorította Kagamin, a lány pedig ha tehette berontott az épületbe, hogy meglesse mi is ez a "Daisy".

/Engem ismersz...bocsi./

Nos tehát, akkor a bekukkantás után, mivel nem látok semmit, benyitok a...a...tátongó lyukba, mert hogy ajtó az pont hogy nincs, az biztos
Éppen mikor jobban benéztem volna a rom belsejébe, Mameko úgy rohant el előttem, mint az a szárnyas-tollas-farkas lény. Lehet, hogy ő volt, és csak rejtegeti magát előlem, hogy röhöghessen egy jót? O.o Sebaj, besétálok én is a bejáraton.
Mindenesetre a berohanása úgy tűnik, meghozta a "hatását". Sikerült a bennt lévő valamit felébreszteni. Mert hogy aludt. Ja . Vagy lehet, hogy épp könyvet olvasott. Vagy végezte a dolgát. És elfogyott a wc-papír. Mert ilyen ordítást kiadni magából...
Az már egyszer tuti, hogy a lény, ami bent van, az a Daisy nem éppenséggel egy apró-cseprő állatka..
Épp fordulnék meg, hogy kicsit közelebbről vegyem figyelemre a mostmár kijáratnak kinevezett bejáratot, mikor látom, hogy már nem kijárat. Meg úgy nagyjából semmilyen járat. Mert hogy indák szőtték be. Ja! Meg körénk is. De én hozzájuk nem nyúlok, inkább megkérdezem a szúnyoglegyet, hogy mit csinálhatnánk ebben a helyzetben, de az már rég valahol az indák között bújkálhatnak. Mert hogy félnek. Legalábbis számomra ez derül ki a gép-remegés hangocskákból De az zászlók! Hát akkor hajrá, küzdjünk meg ezzel a hatalmas fenevaddal!
-Te ha jól tudom, íjász vagy, ugye? - szólok Mamekonak.- Ahogy látom, nincs más választásunk, mint harcolni. Fedezz hátulról, én támadok elölről.
Majd kivont fegyverrel várom a szörnyet, hogy felbukkanjon. Ha mégis békés szándékot mutatna, akkor nem támadom meg, és fegyveremet is elteszem.
~Bár a zene nem épp erre utal...~

Ahogy közeledtek a célpont felé egyre inkább érezte, hogy elhatalmasodik rajta a kíváncsiság és a vágy, hogy valamit felfedezzen, valami ismeretlent, valami olyant ami akár a segítségére is lehet. Amikor pedig már tényleg nem bírta tovább, a mosolya átváltott egy eszelősebbe, kezébe kapta a fegyverét, és ahogy csak bírt rohant is be a különös templom szerű építménybe, hogy megnézhesse magának ezt a bizonyos lényt amiről a pöttömök is beszéltek. Kagamin heves szurkolása, még inkább felbuzdította, és végül már csak az ö fejében zúgtak a szavak, amik előrébb küzdötték  lánykát. Majd végül sikerült is bejutnia, a furcsa háttérzaj megszűnt, a lányka pedig először körbeforgatta a fejét, hogy valami képet kapjon arról a teremről amiben éppen van.
- Szóval merre van Daisy? - kérdezi Kagamin, megtörve a pillanatnyi csendet, és szinte azonnal rá érkezett is egy fülsiketítő bömbölés.
- Valószínűleg a hang tőle származik - okoskodott Shimogu is, aki ezúttal karba próbálta fonni az aprócska kacsókáit.  A lányka éppen előre akart lépni, hogy felfedezze azt a lényt ami miatt idejött. Nem szándékozta visszavinni annak a lánynak aki magát a tulajdonosának hívta. Neki nagyobb szüksége van rá, mint holmi vadidegeneknek. Na meg persze fene sem tudja mire kellene neki egy ilyen lény. Tuti csak magának akarja megtartani. Egy pillanatnyi földrengés rázza meg az épületet, ami hatására a lányka a földre huppan, majd mire észbe kapna, hogy csináljon valamit egy növénybörtönbe került.
- Ez nem éér! - nyafogott dühösen - Tudtam ám, hogy csapdába csaltál minket! Ne hidd, hogy átverhettél. Átlátok a terveiden! - mutogattam Jade, vagy Jay-kunra, lényegtelen a neve. Dühösen mutogattam felé, jól vigyázva, hogy ne érjek hozzá a tüskés indákhoz, nem kívánta elszakítani egyik társát sem.
- Szóval nyomozol is utánam? Mit tudsz még rólunk?! - kérte számon a fiút aki úgy tűnik főnöknek kezdi magát érezni, és még azt is kiderítette a lányról, hogy milyen kasztba is tartozik.
- Te vagy a fiú. Csinálj valamit!- fonta karba a kezeit, és kihúzta magát.
- Amúgy is... ki mondta, hogy harcolni jöttünk ide?
- Daisy fontos szerepet tölt be a jövőbeli terveinkben. - helyeseltek a hű kis társaim. - Inkább maradj csendben, és próbálj ajtót csinálni, amíg mi idecsalogatjuk Daisy-t.
- Mameko!  - mondta ki szinte parancsszerűen a lány nevét, mire a lányka szalutált.
- Cicc, cicc. Gyere ide Daisy-nyan. Nem akarunk bántani. cicc, cicc. - hívogatta mintha csak egy ártatlan kiscicáról lenne szó, remélte, hogy ezzel sikerül magához csalogatnia a lényt, hogy aztán jó alaposan szemügyre vehesse, és hozzá kezdjen a tárgyaláshoz.

Istenem, esküszöm az égiekre, hogy ez a lány a bábuival az agyamra megy.... méghogy nyomozok utána? Az isten szerelmére, hát egy íjjal a kezében mi más lehetne? Még a mezőn lebuktatta magát, akkor meg most mit van úgy fennakadva ezen?
Én viszont annál inkább fennakadok a viselkedésén: rosszabb, mint egy ötéves. Hívogatni egy szörnyet úgy, hogy saját magának parancsol a kezén lévő bábukkal.... hajjaj~~

No, de Daisy úgy tűnik, nem váratja magát tovább, és...komolyan ez most a ciccogásra jött elő?!
Legközelebb nekem is ki kell próbáljam ezt! XD
Na, de viccet félretéve, előttünk egy...egy...egy...húsevő növény? Ez nem is állat, te...te....te....ELLEN! Már megint átejtettél a palánkon, hogy az ég szakadna rád XD
Tényleg, most komolyan, miért nem tudtad elmondani, hogy egy húsevő növényről van szó, nem egy állatról?
Ráadásul, nem tűnik valami gyengének, három életcsíkja vészjóslóan csillog neve mellett...még hogy szegény Daisy... inkább szegény Jay T_T
Két esélyem van, menekülni az indák által mutatott irányba, avagy felvenni a harcot a szörnyeteggel...vajon milyen erős lehet?
Inkább nem próbálkozom meg a harccal mégsem, hanem megpróbálok minél hamarabb bemenekülni a templom belseje felé, háthogyha valami megoldást találunk odabent.
-Fuss, ha drága az életed! Nem hiszem, hogy ezt ketten le tudnánk győzni!- kiáltok a lánynak, bár nem hiszem, hogy hallgat rám: eddig se nagyon tette.
Én mindenesetre teljes erővel rohanok az egyetlen irányba, ami talán a megmenekülésemet adhatja.
Amint biztonságban tudom magam, azonnal előkapom a menüt, kikeresem Ellent, és megírom neki a következő üzenetet:
"Esküszöm, soha többet nem vagyok hajlandó segíteni neked, ha nem árulod el, miért akarsz ennyire megöletni minket?! Egy több méter magas húsevő szörnyeteggel kell szembenéznünk, köze nincs egy állathoz, pláne nem a te kis Daisyd-hez! Segítesz, hogy miként tudnánk megszelidíteni? Csak mert ránktámadt, három életcsíkja van, és össze akart egyből minket lapítani! A tiéd, szóval tudnod kell róla mindent! Segíts, vagy itt nyúvadok meg Mamekoval együtt!
Jay."

A templomba érve nem az a látvány fogadta amire várt, sehol a drága ritka állatka, és ami a legrosszabb, hogy csapdába is esett, ami cseppet sem érintette jól. Hatalmasat sóhajtott miközben mindenfelől tövisekkel borított indák szaladtak elő, elállva az utat. Először jobbra majd balra pillantott, hátha észreveszi a templomban szunnyadó lényecskét, akit a pöttömök Daisy néven emlegettek. De sehol. Ekkor jött az a kellemetlen dolog amikor Jade, csak úgy a semmiből megállapította a kasztját és még parancsnoknak is kezdte érezni magát. Felháborodottan dobált mindenféle sületlenséget a srác fejéhez, mit sem törődve azzal, hogy ha kissé átgondolná a dolgokat talán érthető magyarázatra találna. De ami a legszörnyűbb az egészben, hogy a fiú azt hitte, hogy le akarjuk támadni szegény állatkát. Mégis, hová gondolt? Mért jönnénk ide, megölni az egyik lehetséges társunkat? Nem megbízható. A lány ciccegésbe kezdett és a semmiből elő is tűnt a keresendő lény. Ami cseppet sem egy cica, vagy tigris mint ahogyan azt először gondolta, sokkal inkább egy növény.
- Szóval egy virág! - szólalt meg a rövidke csendjéből amit a meglepődés okozott. A körülötte fonódott indák meglazultak kissé, ezzel akár könnyedén ki is bújhatott volna belőlük de még sem élt ezzel a lehetőséggel. - Ez... Tökéletesebb mint hittem! Daisy kellesz a csapatunkba! - örömködött a lány, majd átengedte a szót.
- Először is fontos lenne tudnunk mik az erősségeid, és a gyengeségeid. Elnézve az életpontjaidon elég tankos vagy. Tökéletesen illenél a csapatunkba.
- Természetesen nem kellene állandóan dolgozni, csak fontosabb küldetésekkor kellene velünk jönnöd, és a fizetségen osztozunk persze.
- De ÉÉN vagyok a FŐNÖK! - hangsúlyozza ki Kagamin, majd büszkén karba teszi a kezét. Látszólag csak arra volt jó neki ez, hogy megzavarja Shimogut a mondandójában.
- Persze az sem árthat, hogy ha van egy törzshelyünk, szóval szeretnénk a templomod igénybe venni, találkozóhelynek. - közben a fiú menekülőre fogja. A fiú után pillant, majd ismét visszaszegezi a tekintetét a növényre, remélve, hogy sikerült meggyőznie, közben egy képességet is aktivál, vagyis megpróbál, hogy ha mégis elutasítaná a tökéletes ajánlatot, akkor ne veszítsen túl sok, vagy egyáltalán ne életpontokat.
- Nem kellene elhamarkodnod a döntést. Bármikor megtalálsz minket a templomban leszünk még egy kicsit. - majd átbújik az indák között ügyelve arra, hogy ne sebesítse meg magát.  Majd néhány lépést tesz a templom belseje felé vezető úton, majd onnan pillant rá Daisyre.
- Hamarosan visszajövünk addig kérlek dönts. - integetett a növénynek majd a fiú után rohant.

//tartom magam a "sorrendhez" és mindig Jay után írok :3//

Ennyire egy nem normális egyént...petként akarja használni MÁS petjét? Most komolyan? Miért kell játszadoznia azokkal a babákkal, amikor életveszélyben vagyunk? Esküszöm, ha kijutok innen, olyan messzire elkerülöm ezt a lányt, amennyire csak tudom... Meg msotmár a küldink adójától, Ellentől is. Minden egyes küldetés, amit tőle kaptam, pontosabban az az egy, meg ez is, kész öngyilkosság. Bár valahogy túl lehet élni. De hogyan szerezhet be egy ilyen lényt, amikor állítása szerint olyan gyenge? Érdekes.... meg még az is, hogy az üzenetem nem ment el. Na, majd akkor megmondom neki szemtől szembe!
Mindenesetre eközben tovább rohantam, bár sokat nem értem vele: szó szerint darabokra szedi az egész berendezést ez a Daisy. Hát egy tuti: nem valami műkedvelő a petecske XD
Már épp-épp egy nyugodt helyre kerültem, legalábbis ezt hittem: olyan erővel csapódott be az indája a lábam alatt lévő padlóval, hogy szó szerint beszakadt alattam: zuhanhattam vagy egy emeletet. Vagy kettőt. De legalább puhára esett a popóm, és nem is fájt. Mert hogy itt nem is lehet érezni a fájdalmat. Ja! Frankón, ezt mindig elfelejtem, és összeszorított szemmel várom az eseménydús fájdalmat, de sose jön.
Daisy viszont jön, nem is akárhogy: már előttünk van. Mostanra biztos vagyok benne, hogy harcolnunk kell. És éppen ezért jobban szemügyre is veszem, és valami rózsaszín izét veszek észre rajta. Felmérve a helyzetet, nem hiszem, hogy esélyem lenne szemtől-szemben ellene, valami más megoldást kell találni. Először odarohanok és megpróbálom megbökni a kezemmel rajta az a valamit, hátha reagál rá. Ha igen, akkor az a gyenge pontja. Ha nem, akkor legközelebb megpróbálom levágni, vagy megsebezni azt a rész. Hiszen állítólag nemrég megváltozott, nem is kicsit. Akkor viszont valami kell legyen, ami megváltoztatta, vagy valaki..remélem, hipotézisem megállja a helyét és törpénik valami vele. Mamekoval meg egyszerűen nem törődök.

/Off: ez nem feltétlenül jó ötlet, hogy mindig utánam írsz, mert van, hogy nem tudok simán reagálni a történtekre XD bocs./

A fiú csak úgy elrohant, mit sem törődve azzal, hogy a lány közben próbál a diplomácia erejével üzletelgetni a kis virággal, hátha sikerül a csapatba betoborozni. Egy három fős kis társaság nem lehet teljes kabala lény nélkül. Ugyan már Mossan is megpályázta a szerepet de valljuk be cseppet sem tűnik elég rémisztőnek, ráadásul Daisy még elég robusztus alkat, ezért biztosan sikerülne meglepni vele mindenkit. Néhány szót intézett még a lányka felé, majd mivel látja, hogy nincs túl jó kedvében ezért inkább ott hagyta. A bejáratot mindenféle tövisekkel borított indák takarták ezért valószínűleg nem akarja, hogy elmenjenek. Vagyis még át akarja gondolni az ajánlatot. Hangos bömbölést hallat, mire lányka már elindult az egyetlen járatban ami úgy látszik a templom belseje felé vezet.
- Szerintetek meggyőző voltam?
- Persze! De én jobban csináltam volna. Legközelebb megmutatom mit tudok én. - húzza ki magát Kag, majd Shimogu leüti.
- Akkor majd minden ilyen lehetőség előtt kő papír ollóval eldöntsük melyikünk fog dumálni. - közben hátra fordul, látja, hogy Daisy is jön utánuk. - Azt hiszem fogócskázni akar.
- Ez biztosan egy próbatétel! Azt hiszi nem vagyunk elég jók ahhoz, hogy a társunk legyen! Fuss Momo fuss! - szurkol a kis játékszer a lány pedig megpróbálja összeszedni minden erejét ahhoz, hogy a növény ne előzze meg. A kinti világban már oda volt a bújócskáért, de a fogyócska volt mindig is az igazi erőssége. A becsülete nem bírná, ha egy virág ellen veszítene, akinek még csak rendes lábai sincsenek.
- Héé Jade-kuun.  Ne próbálj az utunkba állni! - kiállt a fiú után, ugyanis kissé tart tőle, amióta a fiú harcolni szándékozott Daisyvel. Micsoda egy szörnyű alak. El akarja happolni tőlünk Daisyt, mert irigy. - Menj csak haza, a többit mi elintézzük. Sziaa - parancsol rá a fiúra, majd integetni kezd neki. Közben a játszótárs is úgy dönt elege van a futásból és inkább egy új terepet választ, ezért bezúzza a padlót.
- WIIII - emeli magasba a karjait, miközben zuhan, úgy tűnik élvezi a helyzetet. A földre érkezés is tökéletes volt. Jó alaposan kipárnázott, vagyis moházott talajra érkezett. Megvárta, hogy Daisy is leérjen, majd felkelt és leporolta a szoknyácskáját.
- Szóval akkor mit mondasz? Leszel a társunk? - nyújtja felé a kezeit, egy széles mosoly kíséretében. Hátha sikerül meghatnia a dühöngő virágot.

// Semmi baj :3 Akkor kövinek megpróbálok én írni először, hátha úgy jobban fog menni :3 <3 //

A lány aranyosan elbeszélget a bábuival, időnként Daisy felé is intéz egy két kérdést. Eleinte fel sem tűnt neki, hogy a kardos fiú egy ideje már csendben van, sőt még csak arra sem méltóztatja őket, hogy legalább leszidja, vagy valamit mondjon. Ez kissé zavarni kezdte a lányt, már éppen szóvá akarja tenni amikor is, a fiú csak úgy fogja magát és megtámadja szegény kicsi Daisy-t.
- HÉÉÉÉ! Hagyd abba! - riad fel a lány, és rohan a növény felé, majd ha sikerül neki megpróbál a fiú és Daisy közé ékelődni, széttárt karokkal. - Ne bántsd! - parancsol rá a fiúra, mindent megtesz, hogy ne sérüljön meg jobban a leendő társjelöltje. Mégis, hogy nézne ki ha csak úgy szétcincálódna, és végül cserepes virág lenne belőle? Csak akadályozna mindenben.
- Mi a fenét csinálsz? Elment az eszed? Éppen egy fontos tárgyaláson vagyunk, te meg csak úgy megtámadod? Anyukád nem tanított meg rá, hogy nem szabad beleszó... -azonban Kag egyszercsak elkezdett lecsusszanni a lány kezéről, amit éppen feltartott, hogy jó alaposan látható legyen, hogy ezúttal nem ö hanem a játékszere szólalkozik fel. Rémül meg a lány, és nyúl is a babáért a másik karjával.
-NEE! ENGEDD EL! - visítja el magát a lány, megy egy pár másodpercig a "na most az enyém, nem a tiéd" játék. Néha már úgy tűnt mintha a lány megszerezné, de ekkor a növény erősebben húzza és végül sikerül felhúznia magához a plafonra.
- NEEEEEE! ADD VISSZA, KAGAMIIINT, TE GAZ! - kiáltozik utána, majd előkapja az íját és becélozza a növénykét.
- Momo csak a fejét, hogy meg ne sántuljon...
- Persze, hogy a fejét célzom. Ott nem tudom eltalálni Kagot.. - alaposan próbálja bemérni a célpontot, és puff, már repül is a nyíl. Már csak az a kérdés, hogy vajon eléri e a célját. Mégis mit képzel magáról, hogy csak úgy lenyúlja más magántulajdonát. Ráadásul olyan kedvesen is viselkedtünk vele... - Pattog magában a lányka, az arcát jó alaposan megszedi levegővel, szinte már vörösödik is a pofikája.

Hihetetlen, egyszerűen hihetetlen. Én is csak ámulok és bámulok magamon, de sikerült végül is valamit okoznom ennek a szegény kis Daisy-nek... habár se nem szegény, se nem kicsi, de mindegy is. Mondjuk, üvölteni azt tud az tuti. Mameko próbálkozását, hogy közénk álljon pedig olyan szinten figyelmen kívül hagytam, hogy csak na. Talán még annál is jobban!
Aztán jött a meglepődés: Pókvirág, vagy mi a szösz a fejünk fölött lavírozott jobbra-balra, majd egy váratlan és hirtelenül aljas mozdulattal ráteszi mancsát...vagyis kacsát...nem, libát, azt jobban szeretem, főleg a máját... na, a lényeg, hogy el akarja magának tulajdonítani az idegesítő lány egyik kezén lévő kis babáját. Így járt, megérdemli. Harchelyzetben talán nem kellene tovább játszania a kis játékát, hanem harcolni vagy menekülni kellene.
-Ez nem a te leendő társad, hanem más tulajdona. Ne nagyon akard Ellen lényét elvenni, te nem ismered őt. Jobb, ha nem kezdesz ki vele, mert még a végén rád uszítja egyik tetemesebb barátját - üvöltöm fel a lánynak a plafonra. Merthogy őt meg felemelték. Ja! Frankón!
De látok valami érdekeset: valami rózsaszín trutymák szerűség a kis barátunk feje tetején. Pont olyan, amit az elébb megpróbáltam szétszedni, sikerrel. Erre beugrott, hogy valószínűleg ezért olyan Daisy, amilyen: valami megtámadta, legyen ez gomba, vagy más egyéb, de befolyásolja a gondolatát és a cselekvéseit. Na, azt viszont már nem engedem. Nem kell ide semmi pszicho-cucc, főleg nem egy kis növénykére.
Indulnék is meg valahogy a feje tetejére, de szemem nem csal, Mameko végre előkapja az íját, ki is lőtt egy nyilat, hogy eltalálja az a göböt. Ha sikerül neki, akkor szerény véleményezésem szerint közelebb kerülünk Daisy megmentéséhez, a mi számunkra és számára is pozitív kihatással lesz. Úgyhogy egyenlőre várok, és készenlétbe helyezem magam a további akciókhoz.

Az egyik pillanatban még elégedetten tárgyalt, mert minden a lehető legnagyobb rendben ment, a toborzással, vagyis inkább úgy tűnt rendben van. A másikban pedig heves kiáltások közepette, verekedett a csápos, kaccsos, randa növényszerűséggel, hogy visszaszerezhesse tőle drága kis barátját, még mielőtt az a borzalmas lény, valami elképzelhetetlen dolgot művel vele. Már a puszta gondolatától megborzong, és folytatja a huza-vonát, még nem végül lába megemelkedik, és távolodni kezd a talajtól. a lány ugyan fájó szívvel, de rögtön elengedte Kagamint, és a földre érkezve előkapta íját, és egy ügyes célzással, bele is eresztett a bestiába egy nyilat. Daisy hangos bömbölések közepette hajította a földre, a kis bábút, mire a lány elégedetten rohant oda, hogy felkaphassa, és leporolja a drágát.
- Pff... Micsoda önző disznó ez a Daisy... nem kell ilyen alak a csapatunkba.
- Öljük meg!
- Igen! Meg fogjuk ölni. Ha az enyém nem lehet másé sem. - ért egyet, majd a fiúra pillant, aki az imént valami érdekeset mondott. A lány először csak felnevet, utána válaszol. - Jöjjön csak. Az én barátaim majd segítik megölni. Igaz srácok?
- Senki sem állíthat meg minket. Szóval ami nem lehet a miénk, meg lesz semmisítve. Rád már nincs szükségünk, el is mehetsz. - parancsol rá a fiúra. Majd gondosan végigméri a lényt. Az előbb nem volt annyira bonyolult célpont, ugyanis a plafonon volt, viszont ezúttal egy fura nyelvszerű dolog is kijött belőle. A lány odasietett a bigyóhoz, végigsimított a puha, anyagon a kezével, majd ellenőrizte mennyire strapabíró is ez a dolog, majd ha sikerült akkor felmászott rá.
- Véged bestia! Búcsúzz el az életedtől! - kiáltozik fennhangon Kagamin, aki épp az előbb szabadult meg a lény szorításától.
- Bye bye Daisy. Jó csapat lettünk volna... De mivel nem sikerült megegyezni, nem hagyhatom, hogy valaki mással legyél. - könnyes búcsú, és már repült is a nyíl, kitudja, hol ér célba..

Ezúttal Daisy volt a gyorsabb, a jelek szerint mire Mameko felmászott a nyelvére, annak ragadós vége már meglazult annyira, hogy a nyíl egyszerűen lepattanjon a már becsukott szájának külső rétegéről. Mintha csak valami kitinpáncél vagy védőburok borítaná, a fegyver pixeleire robban, Mameko meg persze már ismét a földön találja magát, akármilyen pozitúrában.
Persze a jelek szerint ez a növény se az eszéről híres, mert ismét kitátja a száját, ismét kaméleonként lövi ki a nyelvét feléd, de elvéti, a nyelv pedig ismét ráragad a falra, felfedve a torka mélyén világító rózsaszín göböt. Újabb esélyt kaptatok rá, hogy eltaláljátok, már ha akarjátok egyáltalán. Kiút az viszont továbbra sincs, Daisy tüskéi minden kijáratot eltorlaszolnak, szóval kéne csinálni valamit

//Jay 500 szóval pótol//

Első találatom után kissé felbuzdúlva támadtam volna újra, ám ezúttal elég messze volt tőlem mind Mameko, mind a lény: mivel a lány első találata sikerült, így nincs más lehetőségünk, mint tovább próbálkozni. Vajon hány ilyen göb lehet még?
Szegény Daisy feje körül csillagocskák jelentek meg, amikor lefele zuhant Mameko támadásától, és valóban nagyon messze került tőlünk. Ekkor sok mindent nem tehettem, bár megláttam a nyelve végén, mármint a tőlünk messzebb levő lévén, mert hogy ez a bestia volt képes felénk kilőni. Mármint a nyelvét. Ami ráadásul odaragad. Mármint a falhoz. XD
Viszont a bábos lány reakciója, miszerint öljük meg, nem tetszik.
-Nem az a célunk, hogy megöljük ezt a bestiát, hanem az, hogy visszavigyük az eredeti tulajának!!- ordítom Mameko felé.
A harag csak úgy izzott bennem, szemem villámokat szórt, kezem lassan már a kardom felé indult.
Nagyon, nagyon, nagyon feldühített ez. Ha már nem lehet az övé, akkor ne legyen másé sem? Ez most komoly? Csak az igazi elmebetegek gondolkodnak így... vagy a gyilkosok...vagy a nem tudom, hogy mik. Amúgy is, miért kell idebent, a SAO-n belül játszania ezekkel a babákkal? Egyáltalán hogy élhette eddig túl a játékot? Nagyon egy fura elme lehet, az már egyszer biztos...
-Ha meg mered ölni Daisyt, esküszöm, addig ütlek amíg piros nem lesz az életcsíkod...-fenyegetem meg mind a két bábuját meg a lányt is.
Szerencsére a második nyíl nem igazán talált, hála az istennek. Vagyis talált, de eléggé érdemtelenül. Daisy-t valami védi, és fogalmam sincs, hogy mi, egy biztos: nem lehet megölni. Én pedig ennek csak örülök, mert így meg tudjuk menteni, és Mameko-t sem kell agyonütnöm \o/
Amint ismét nyújtja a nyelvét a fal felé, már rohanok is a göb felé, és megpróbálom megszúrni/megbökni/levágni róla, hogy végre megszabadulhassunk a gonosz énjétől.
-Daisy, csak tartsd kinyújtva a nyelved, és se perc alatt az igazi gazdid mellé viszlek vissza!- mondom a harapós növénynek- Ezzel a lánnyal meg ne is törődj. Nem normális. - ezt viszont már csak félhangosan mondtam, hogy mindenképp csak Daisy hallhassa meg.
Csak kerüljünk ki innen, mondom már magamnak sokadszorra: valami kőrözést fogok kiadni Mameko ellen, vagy kérek valami távoltartási végzést, vagy tudom is én...az viszont 100%, hogy senkinek sem fogom bemutatni, semmilyen körülmények között.

- Pff.. - fújta ki a levegőt összezárt szájjal. Egyre jobban felidegesítette a helyzet. Egyrészről Daisy viselkedése és elutasító magatartása. Talán ez volt az ami leginkább dühítette a lányt. Másrészről ott van Jade-kun aki folyamatosan kiabál és demoralizálja a csapatot. Micsoda egy alak... az biztos, hogy nála szörnyűbb csapattárssal össze se hozhatta az élet.. De ha ez még nem lenne elég ez a gaz képes volt megkísérelni ellopni a lány drága kis pajtásait. Na ez volt az a pillanat amikor amikor már nincs visszalépés. A babák visszaszerzése és örömteli újra egyesülés után egy gyors, hangos tanakodás közepette megbeszélték, hogy Daisynek halnia kell, a tettéért. Már kapta is elő a lány az íját, ügyesen becélozva a virágot, és már suhant is a nyíl keresztül a termen, egyenesen a szájába. Viszont egyszerűen csak becsukta a száját, a nyelvét pedig visszarántotta így a lány földre huppant.
- Hogy képzeli... - füstölgött magában a lányka, majd ismét két lábra állt, leporolta ruhácskáját, közben magában szitkozódott, illetve a fiú fura mondatára is reagált egyet... vagyis Kagamin.. reagált..
- Te csak maradj ki ebből! Ez magánügy! Amúgy is a csapat akarata érvényesül. Mi pedig megszavaztuk, hogy Daisynek halnia kell... talán legközelebb nagyobb szerencséd lesz, és nem hárman fognak leszavazni. - vágta a fejéhez, és még nyelvet is öltött rá. Kezeivel lassan már kapott is elő egy újabb nyilacskát, viszont még nem emelte az íj mellé. Mintha csak várt volna valamire. Ezúttal türelmesebben végignézte mit is fog cselekedni az ellenfél, várt, oldalra lépdelt, közben még a fiú fenyegetései is eljutottak a füléhez, amire egyszerűen csak megrántotta a vállát.
- Anyu mindig azt mondja, hogy a buta emberekkel nem kell foglalkoznom. Ezért ha megbocsájtasz... - kapja fel az orrát, és még messzebb lépdel a fiútól, gondolván, hogy ha elég messzire kerül tőle akkor már nem fogja hallani azokat a sületlenségeket amiket összehord. Közben ismét repül a nyelv, tapad a falhoz, mint ahogy az legutóbb is történt. A fiú pedig szalad mint a szél, hogy elérje.
- Mame, talán rá kellene kicsit segítenünk.
- Mire gondolsz Kag?
- Tudod, ha előbb eltalálod minthogy levágná azzal megmutathatod mennyire erős vagy, és akkor Jade-kun is átérzi a zsenialitásod.
- Végre elismer!
- És meg fog dicsérni, és talán bocsánatot is kér. - csillantak fel a lányka szemei, és azon nyomban ki is lőtte a nyilat. Már csak reménykednie kellett, hogy időben célba ér.

//Nagyon nehéz cukin gonosz karaktert játszani  //