KezdőlapDrake Haru
2 posters
1 / 1 oldal
Drake Haru
by Drake Haru Csüt. Május 16 2013, 19:15
Név: Drake Haru
Kor: 18
Nem: lány
Kaszt: Harcos
Kinézet:
Hosszú haja van, elöl apró frufruval. Általában megjelenése hideg, és közömbös, ruházata egyszerű, és komor. Nem ad a külsőségekre. Kinézete inkább kislányos, mint nőies, így akár több évet is letagadhat korából. Esetlen, gyenge kinézete sokszor megtévesztheti ellenfeleit.
Jellem: Gyilkos. Általában csak ennek él, de sokszor szeret eljátszadozni áldozataival, félénk, ártatlan, jó kislánynak tettetve magát, hogy végül a benne vakon megbízó, neki segítő „lovagot” egy mozdulattal elintézze.
Képesség:
Szeme vörösen kezd izzani, és hirtelen a semmiből egy női hang távoli kacagása hallatszik.
Ekkor ellenfelére is tisztán kihat valamifajta nyomasztó érzés, melynek következtében annak kitartása felére csökken.
Mivel Isten kegyes, mindennek megvan a maga oka. Meg kell ismernünk a veszteség fájdalmát, mert ha nem így lenne, nem éreznénk könyörületet mások iránt, és önző szörnyetegekké, rideg, számító lényekké válnánk. A veszteség fölött érzett mérhetetlen fájdalom alázatra tanítja gőgös fajtánkat, meglágyítja érzéketlen szívünket, és jobb emberekké tesz minket. - mondta egyszer egy szerzetes. Így lenne? Nem tudom.. Úgy látszik, rajtam ez nem hat, én a fájdalomtól csak még ridegebb lettem, lelkem a sötétségbe hullott. Voltam egyáltalán valaha másmilyen? Talán jó?? Érző ember?
Gyermekkorom: Nem nagyon emlékszem másra, csak az oly ismerős halálra, szenvedésre körülöttem. Ezt nem tartottam különösnek, nem szenvedtem tőle, ebbe születtem. Háborús környezet, semmi más. Nem lehet gyerekkornak nevezni. Szüleim hamar meghaltak, én pedig küzdöttem, ahogy csak tudtam, az életemért.
Igen.. háborús környéken nőttem fel. A városka, ahol laktam, folyamatos csaták helyszíne volt. Mi földalatti bunkerekben, tanyákban bujkáltunk, sokszor akár 50-en is egy kis, 30 fős helyiségben, csak nők és gyerekek. Élelemért, és vízért viszont olykor-olykor fel kellett járni, az anyák sokszor indultak útra, de sokan nem tértek vissza soha többé. A robbanások, és a puskalövések hangja mindennapos volt, nem bántotta a fülemet, hozzászoktam. Nekem is volt saját fegyverem, sokszor kellett a felszínre mennem, sokszor kellett új bunker után néznem, ha az előző összeomlott, sokszor kellett menekülnöm, és embereket is ölnöm. A vér és a holtak látványa nem rémiszt, ez is amolyan átlagos látvány volt, ezek után a pokol sem tűnik rémségesnek. Sokszor próbálkoztam barátok szerzésével, de rá kellett jönnöm, hogy ez lehetetlen egy ilyen helyen. Akiket megismertem, azokkal általában nem voltam együtt többet, mint pár hónapot, azután elváltunk. A menekülés forgatagában, amikor ellenséges csapatok találtak ránk, szinte soha sem sikerült együtt maradnunk, rosszabb esetben a barátaim a szemem láttára vesztették életüket.
Aztán jött a váltás..
Külső országokból sokszor érkezett segítség az itt ragadt civilekhez, de eddig engem egyszer sem sikerült kimenteniük, aztán egyszer, egy szép napon végül a többi menekülttel együtt egy repülőgépen távozhattam egy békésebb országba. Ekkor 13 éves voltam.
Egy szerzetesrendhez kerültem először, azzal a céllal, hogy ők majd megtanítanak a mindennapi életre, és segítenek elfeledtetni velem múltamat. A nyugodt élet tetszett, a szerzetesek is nagyon rendesek voltak, de a véres múltam meghatározta a mindennapjaimat. Bár senkinek nem mondtam, de még mindig égtem a vágyra mások halála, és harcok után. Mindenkiben ellenséget véltem felfedezni, mindig bombáktól, és rám szegezett pisztolyoktól tartottam. Közben beírattak iskolába is, de ez nem változtatott semmin. Nem bíztam senkiben, nem voltak barátaim, és csak és kizárólag tanulni jártam arra a helyre, és megpróbáltam a legjobban megfelelni minden tantárgyban. Ez nem volt annyira nehéz feladat, tartottam a 4,5-ös átlagot, de ezzel nem is volt baj. A kezem viszont viszketett a gyilkolásra, semmi nem feledtette el velem az érzést, amikor kést szúrok egy emberbe, ahogy a penge könnyeden csúszik a bőrön, majd a húsba ér, és azon át, szinte érződik, ahogy áthatol a szívbe. Vagy amikor egy lövés után egy emberen egy pillanatra még semmi nem vehető észre, majd a homályos tekintete rám villan, és hirtelen kibuzog a vörös vér, hamarosan mindent elborítva. Nevezhettek mániákus gyilkosnak, de ez volt minden vágyam. Ez miatt kezdtem bele a szerepjátékokba, úgy gondoltam, talán ott levezethetem ezt a vágyat, de hiába, az nem volt az igazi, ha gombokat nyomogatva gyilkolok. Ekkor hallottam a Nerve Gear-ról. Ez talán újra élethű közelségbe hozhatja a gyilkolás örömét. Sikeresen megszereztem, és rögtön ki is próbáltam.
Első ízben kiválasztottam egy személyt, és rögtön megöltem. Az érzés szinte tökéletes volt. Minden a régi, itt végre kiélhetem magam, büntetlenül. Vagy mégsem?
Kayaba Akihiko bejelentése után rá kellett jönnöm, hogy itt a gyilkolás a valóságban is gyilkolás.. És ha így van? Hisz öltem már embert, ez a kis tény, hogy a valóságban is megölök valakit, nem riaszt vissza. Nyugodt szívvel taposom ki az utamat, egyenesen a pokolba..!
/Piros indikátorral kezdek../
Kor: 18
Nem: lány
Kaszt: Harcos
Kinézet:
Hosszú haja van, elöl apró frufruval. Általában megjelenése hideg, és közömbös, ruházata egyszerű, és komor. Nem ad a külsőségekre. Kinézete inkább kislányos, mint nőies, így akár több évet is letagadhat korából. Esetlen, gyenge kinézete sokszor megtévesztheti ellenfeleit.
Jellem: Gyilkos. Általában csak ennek él, de sokszor szeret eljátszadozni áldozataival, félénk, ártatlan, jó kislánynak tettetve magát, hogy végül a benne vakon megbízó, neki segítő „lovagot” egy mozdulattal elintézze.
Képesség:
Szeme vörösen kezd izzani, és hirtelen a semmiből egy női hang távoli kacagása hallatszik.
Ekkor ellenfelére is tisztán kihat valamifajta nyomasztó érzés, melynek következtében annak kitartása felére csökken.
Mivel Isten kegyes, mindennek megvan a maga oka. Meg kell ismernünk a veszteség fájdalmát, mert ha nem így lenne, nem éreznénk könyörületet mások iránt, és önző szörnyetegekké, rideg, számító lényekké válnánk. A veszteség fölött érzett mérhetetlen fájdalom alázatra tanítja gőgös fajtánkat, meglágyítja érzéketlen szívünket, és jobb emberekké tesz minket. - mondta egyszer egy szerzetes. Így lenne? Nem tudom.. Úgy látszik, rajtam ez nem hat, én a fájdalomtól csak még ridegebb lettem, lelkem a sötétségbe hullott. Voltam egyáltalán valaha másmilyen? Talán jó?? Érző ember?
Gyermekkorom: Nem nagyon emlékszem másra, csak az oly ismerős halálra, szenvedésre körülöttem. Ezt nem tartottam különösnek, nem szenvedtem tőle, ebbe születtem. Háborús környezet, semmi más. Nem lehet gyerekkornak nevezni. Szüleim hamar meghaltak, én pedig küzdöttem, ahogy csak tudtam, az életemért.
Igen.. háborús környéken nőttem fel. A városka, ahol laktam, folyamatos csaták helyszíne volt. Mi földalatti bunkerekben, tanyákban bujkáltunk, sokszor akár 50-en is egy kis, 30 fős helyiségben, csak nők és gyerekek. Élelemért, és vízért viszont olykor-olykor fel kellett járni, az anyák sokszor indultak útra, de sokan nem tértek vissza soha többé. A robbanások, és a puskalövések hangja mindennapos volt, nem bántotta a fülemet, hozzászoktam. Nekem is volt saját fegyverem, sokszor kellett a felszínre mennem, sokszor kellett új bunker után néznem, ha az előző összeomlott, sokszor kellett menekülnöm, és embereket is ölnöm. A vér és a holtak látványa nem rémiszt, ez is amolyan átlagos látvány volt, ezek után a pokol sem tűnik rémségesnek. Sokszor próbálkoztam barátok szerzésével, de rá kellett jönnöm, hogy ez lehetetlen egy ilyen helyen. Akiket megismertem, azokkal általában nem voltam együtt többet, mint pár hónapot, azután elváltunk. A menekülés forgatagában, amikor ellenséges csapatok találtak ránk, szinte soha sem sikerült együtt maradnunk, rosszabb esetben a barátaim a szemem láttára vesztették életüket.
Aztán jött a váltás..
Külső országokból sokszor érkezett segítség az itt ragadt civilekhez, de eddig engem egyszer sem sikerült kimenteniük, aztán egyszer, egy szép napon végül a többi menekülttel együtt egy repülőgépen távozhattam egy békésebb országba. Ekkor 13 éves voltam.
Egy szerzetesrendhez kerültem először, azzal a céllal, hogy ők majd megtanítanak a mindennapi életre, és segítenek elfeledtetni velem múltamat. A nyugodt élet tetszett, a szerzetesek is nagyon rendesek voltak, de a véres múltam meghatározta a mindennapjaimat. Bár senkinek nem mondtam, de még mindig égtem a vágyra mások halála, és harcok után. Mindenkiben ellenséget véltem felfedezni, mindig bombáktól, és rám szegezett pisztolyoktól tartottam. Közben beírattak iskolába is, de ez nem változtatott semmin. Nem bíztam senkiben, nem voltak barátaim, és csak és kizárólag tanulni jártam arra a helyre, és megpróbáltam a legjobban megfelelni minden tantárgyban. Ez nem volt annyira nehéz feladat, tartottam a 4,5-ös átlagot, de ezzel nem is volt baj. A kezem viszont viszketett a gyilkolásra, semmi nem feledtette el velem az érzést, amikor kést szúrok egy emberbe, ahogy a penge könnyeden csúszik a bőrön, majd a húsba ér, és azon át, szinte érződik, ahogy áthatol a szívbe. Vagy amikor egy lövés után egy emberen egy pillanatra még semmi nem vehető észre, majd a homályos tekintete rám villan, és hirtelen kibuzog a vörös vér, hamarosan mindent elborítva. Nevezhettek mániákus gyilkosnak, de ez volt minden vágyam. Ez miatt kezdtem bele a szerepjátékokba, úgy gondoltam, talán ott levezethetem ezt a vágyat, de hiába, az nem volt az igazi, ha gombokat nyomogatva gyilkolok. Ekkor hallottam a Nerve Gear-ról. Ez talán újra élethű közelségbe hozhatja a gyilkolás örömét. Sikeresen megszereztem, és rögtön ki is próbáltam.
Első ízben kiválasztottam egy személyt, és rögtön megöltem. Az érzés szinte tökéletes volt. Minden a régi, itt végre kiélhetem magam, büntetlenül. Vagy mégsem?
Kayaba Akihiko bejelentése után rá kellett jönnöm, hogy itt a gyilkolás a valóságban is gyilkolás.. És ha így van? Hisz öltem már embert, ez a kis tény, hogy a valóságban is megölök valakit, nem riaszt vissza. Nyugodt szívvel taposom ki az utamat, egyenesen a pokolba..!
/Piros indikátorral kezdek../
Drake Haru- Harcos
- Hozzászólások száma : 255
Join date : 2013. May. 16.
Karakterlap
Szint: 21
Indikátor: Vörös
Céh: Liberators
Re: Drake Haru
by Kayaba Akihiko Pént. Május 17 2013, 22:52
Szia!
Zseniális karakter és még harcos is (:CHEERS:), természetesen elfogadom.
Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcos alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 3
Kitartás: 1
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő *Pallos/Fejsze/Pöröly* (+2 erő *-1 kitartás/-1 fegyverkezelés/-1 gyorsaság*) <- ezek közül választhatsz egyet, amit majd az adatlapodon tüntess fel.
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Zseniális karakter és még harcos is (:CHEERS:), természetesen elfogadom.
Ezután a legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a harcos alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 3
Kitartás: 1
Gyorsaság: 0
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Kezdő *Pallos/Fejsze/Pöröly* (+2 erő *-1 kitartás/-1 fegyverkezelés/-1 gyorsaság*) <- ezek közül választhatsz egyet, amit majd az adatlapodon tüntess fel.
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.