Re: [Játékos Küldetés] Félelem és Bátorság

by **Chancery** Kedd Júl. 09 2013, 23:20

Hiába horpaszt már a drága, és indulunk a lépcsők felé, gyakorlatilag pár lépés után kénytelen vagyok visszalopakodni, mert a folyamatos zajongás miatt félek, hogy felébredhet. Behunyom a szemem, elszámolok háromig, aztán kinyitom és mereven bámulom a szobor talpazatát.
Hmm, milyen érdekesek azok a kis repedések benne. Mintha egy jóó nagy térképet alkotnának, de vajon mihez? Megsimogatom, a tapintása kellemesen érdes és hideg, szinte odanyomnám a pofimat, hogy lehűtsön a nagy stressz melegétől. Ellenállhatatlan késztetést érzek rá, hogy megnyaljam, hogy tudjam, milyen egy kő íze. Már nyújtom a nyelvem, mikor...
Megrázom a fejem és kiűzöm a fülemen át a kisördögöt. Takarodsz innen! Egy küldi közepén vagyok, most ne zavarj!
Amint a kisördög eltűnik, velőtrázó sikoly hallatszik fel a fölső szintekről: a Csuklyás. Megint. Valami nagy baj lehet vele, vagy valójában nem szabadult ki a ketrecből és most kínozzák odafent. Meg kell mentenünk. Tanácstalanul körbenézek, hogy a többiek mit tesznek, és látom, hogy egy lány épp szalad felfelé a lépcsőn. Nahát, hogy jutott az oda fel?
-Nekünk is arra kéne mennünk... -suttogom olyan halkan, hogy talán még ÁK sem hallja, nemhogy a dög. Kérdőn nézek a másik szobor mögé bújt fiúra, hogy ő tervez-e valamit, és ha igen, idomulok hozzá. A lényeg, hogy együtt megpróbáljunk valahogy kijutni, és nekem azon kívül, hogy lopakodjunk a lépcsők felé, nem jut semmi az eszembe... hacsak...
Odaküldhetem ÁK-t a dög közelébe, hogy ha esetleg felébred, őt lássa meg először. Rátámad, a macska pedig menekülni kezd, de mi akkorra már a lépcsőn lehetünk. Ha találatot kap, switchelhetek vele, így felfogom az őt ért sebzést, és neki is elég ideje lesz elmenekülni.
Álomkelő olyan rosszallóan néz rám, hogy megremegek és újragondolom, hogy ez jó ötlet-e.... >.> De más nem jut az eszembe. Ha a fiúnak se, akkor rábeszélem a macskát, hogy csináljuk meg (hisz ha a dög nem ébred fel, mire felérünk a lépcsőn, ő is utánunk tud szaladni), viszont ha van B terv, akkor inkább azt részesítem előnyben. Asszem.

by **Asuka** Szer. Júl. 10 2013, 11:19

Fejemet moe-moe~kyun nézéssel kiegészítve cukin oldalra billentem, s beleharapok az ajkamba. Nem értem... Ez teljes képtelenség. A Mosolygós nem csak ravnos, hanem még gondolatolvasó is? O___O Hiszen egyébként nem láthatná azt, hogy én megnézem a statjait - amit igazán nem értek, hogy miért nem tudok, amikor tudnom kéne, hiszen pofonegyszerűen látom a páncélját is. Ha meg a páncélját látom, akkor azt is, hogy mekkora az élete, az ereje, a fegyverkezelése, az állóképessége, a gyorsasága, tehát gyakorlatilag mindent. A képességét pedig már tudom úgyis, ugyebár. :/ De ami emellett még piszkálja a fantáziám, az csupán egyetlen apróság, mire kérdő tekintettel pislogok szendén a Mosolygósra, kihez csupán egyetlen, csak egyetlen egy kérdésem van.
- What kind of képesség? - hiszen azt mondja, nem működik rajta a képességem. Csak hogy... én nem használtam semmiféle képességet. O.O Be vagyok zárva egy ketrecbe, tehát alapból butaság lenne rátámadnom egy olyan fegyverrel, amivel a ketrec miatt el sem érhetem. Más dolog, hogy egyébként képesnek kéne lennem ahhoz, hogy a valódi képességem miatt a páncélját ignorálhassam... szintem miatt viszont hiába magas az erőm, egyelőre kevés ahhoz, hogy leüthessem a HP-ját. Tehát mint általában mindent, ésszel oldok meg. Ha már a Mosolygósnak kijutott belőle, hiszen a gondolataimban turkál, akkor pont nekem ne sikerülne? Surprised

- Káromkodni csúnya dolog ám, nem illik olyat, Mosolygós-chan! - szidom meg, mint anyuka a kisgyermekét, ha ilyenen kapja. Hát miféle nevelést kapott ő? o.O Emlékszem, egyszer mondtam egy csúnya szót, még nagyon pici koromban, mert azt hittem, attól nagy leszek, meg felnőtt, de erre csak az történt, hogy az anyukám kimosta szappannal a számat. T.T Fúj, még mindig érzem az ízét. :S Torzul el arckifejezésem a gondolatra, majd újra szórakozottan pillantok rá a Mosolygósra. Hümm, érdekes ajánlat, határozottan megfontolandó. Körülbelül nem is foglalkozok vele, hogy a Csuklyás meghal, mert Nekem nem fog hiányozni, és igazán nem érdekel a sorsa. Így járt, ő volt a buta. Amúgy is csak egy NJK, mivel quest giver. A quest giverek pedig csak NJK-k lehetnek, ugyanis. Ez pedig azt jelenti, hogy a Csuklyás nem is létezik. ^.^
- Megmenteni? Hű, de buta voooolt! *.* De én nem vagyok ám buta, de még mennyire, hogy nem! *.* Már azt is tudom, hogyan hozzak neked magas szintű játékosokat! *.* Mikor kezdhetem? Kezdhetem? Mehetek? Légyszilégyszilégyszi! *.* - pattogok, mint nikkel bolha, hiszen tulajdonképpen több energia van bennem, mint egy flottányi duracell nyusziban. *.* A legjobb az egészben pedig, hogy olyan, de olyan szépeket mond rólam a Mosolygós! *.* Mindjárt szerelmes leszek! *.* Ha Kaguci megtudja, már ha túléli, biztosan annyira fog örülni neki, mint én! *___*
- Hűűűű, te aztán tudod, hogyan kell a lányokat az ujjaid köré csavarni! *.* Tényleg cuki a pofim, és tényleg formás az alakom? *.* Bár... szerintem sokkal nagyobb a popóm itt, mint a való életben... T.T De hiába küldtem erről privát üzenetet az Adminnak, hogy legyen szíves, és javítsa ki, mert túl hájas lett, valamiért nem válaszolt. :/ Móóóó. T.T - szövegelek, mert ahhoz értek, meg szeretek, meg mert jó dolog ám személyes viszonyt kialakítani a főnököddel. ^.^ Már alig várom, hogy hozhassam neki a játékosokat! *.* Elhozom neki az összes frontharcost! S meglátom, az ő statjaikat vajon képes-e elravnoskodni, még mielőtt ők fragelnék ki őt.. ^_^

by **Enheriel** Hétf. Júl. 22 2013, 08:02

OFF: Megjöttem! És sokat gondolkodtam, úgy gondoltam, hogy nem lenne értelme folytatni, viszont Asuka-val meg akarok valamit beszélni (Ne félj, nem kapsz lecseszéstXD)

ASUKA:
A fickó, akit te Mosolygósnak becézel, elvigyorodik lelkesedéseden. Ekkor egy kis denevér száll hozzá, és valami elvinnyog neki. És úgy látszik gazdája érti is.
- Már most elkezdheted is kedves! - És kinyitja a ketrecet, majd kinyit neked egy titkos ajtót. - Menj le a lépcsőn, és majd menj ki az ajtón, a ház főbejárata előtt leszel. Óh, és majd ide hozd őket. - És ad neked egy koordinátát, majd mehetsz utadra. A fickó aztán egy sípba fúj, és ő is eltűnik lényeivel és a ketrecekkel együtt...

TÖBBIEK:
Hirtelen azt látjátok, hogy kinyílt a bestia szeme, de felrepül, szétzúzza a plafonon lévő üvegkupolát, és elrepül. A szilánkok szerencsére nem okoztak nektek sérüléseket, mert pixelekre bomlottak időben. Ekkor erősen remegni kezd a ház, mintha földrengés lenne és omlik széjjel! Majdnem telibe kap a plafon egy nagyobb darabja, a falak kezdenek dőlni! Kagura is látja, hogy mindjárt ráomlik a fejére a plafon. És ekkor kinyílik a főajtó, amint kifuthattok.

by **Asuka** Kedd Júl. 23 2013, 13:52

Izgatottan várakozok, hiszen már alig, de tényleg alig várom, hogy megkezdhessem új munkámat. Igazi spicli vagyok! *_* Azt hiszem, éppen nekem való állás, ahogyan álláspontom is rendszeresen változik, és igen, bizony, én már pontosan tudom is azt, hogy miféle játékosok ám, akiket a Mosolygósnak hozni fogok! *w* Azt hiszem, a legjobb lenne a legnagyobb, legerősebb céheket felkeresni. Azért egy picit kár, igazán sajnálatos. Mert én kedvelem, tényleg kedvelem a Mosolygóst. :/ Csak az a baj, hogy ő azt hiszi, hogy tud okosabb lenni nálam, ez pedig nem lehet ám igaz, így ott kell keresztbe tennem neki, ahol csak tudok. A leginkább pedig ezt úgy tehetem meg, ha az eszemet használom fel. Hiszen mindig is az eszem volt a legnagyobb fegyverem, mint Rivernek, aki meg tud ölni az agyával ^.^ Hiszen tulajdonképpen ebben a világban amúgy is mindenki az agyát használja, hiszen a játékkonzol arra van rácsatlakozva, szóval végülis nem állok olyan távol a valóságtól. :/ A különbség csupán annyi, hogy én másként keresek megoldást az efféle dilemmákra. Hiszen így lesz a legjobb mindenkinek. ^.^
A ketrec ajtaja kinyílik, én pedig, mint akinek mi sem természetesebb, sétálok kifelé, arcomon boldog, üdvözült mosollyal köszönvén meg a Mosolygósnak, hogy máris indulhatok a dolgomra. Biztos lehet benne, hogy olyan birkákat hozok neki, akikkel elégedett lesz. S akiket remélhetőleg esélytelen, hogy legyőzhessen. *.* Indulok meg az utamra, hiszen immáron senki és semmi sem állíthat meg, éppen ellenkezőleg, az én feladatom olyanokat keresni, akik ténylegesen megállíthatják Mosolygós-chant. Az épület elé kerülvén toporgok egy darabig egy helyben, s a mapomon a megadott koordinátákat tanulmányozom, ahová majd az új játékosokat kell vinnem. *-*
Már egy kis ideje odakint ácsorgok, amikor megpillantom a többieket, akik kifelé futnak a főbejáraton. Sajnálom a házikót, ami a szemem előtt kezd pixelekre bomlani, pedig már egészen megszerettem, a ketrecemmel eggyütt. T.T Móóó... Talán találunk még ilyen helyet, jó lesz még valamire, például Menedéknek, vagy éppen játszóháznak. :/ Csápolok már jó messziről a többieknek, bár mintha picikét kevesebben lennénk, hiszen nem látom azt a vörös hajú vigyorit, akit a küldetés elején még igen. De legalább a cuki Kislány-chan még életben van! *-* Annyira aranyoooos! *.*
- De jó, hogy végre kiérkeztetek! *_* Nem tudtam nektek üzenni, mert folyton a Mosolygóssal beszélgettem. >w> - örömködök nekik, kezeimet pedig a hátam mögött összekulcsolom. Nem látszik rajtam, hogy megviselt volna a próbatétel. Ugyanolyan szociopata vagyok, mint eddig is.T^T
- Képzeljétek, engem bezártak egy ketrecbe, ahol beszélgettem a Mosolygóssal! *_* Sajnos a csuki-muki, aki idehívott minket, megmurderelt... :/ Na és veletek mi történt? *___* Kislány-chan, úgy örülök, hogy még életben vagy! *-* - ölelgetem meg a Kislányt, mert annyira cuki, hogy belehalok, és én akkor is akarok egy sajátot! TT_TT Bár lehet, picit megilletődik majd, hogy vadidegen néni kezdi el gyömöszkélődni.
- Képzeld, Kaguci, találkoztam valakivel, aki azt akarta elhitetni, hogy ő te vagy. :/ Miért néz mindig mindenki butácskának? T-T Pedig nem is vagyok sötétszőke... - karolom át barátnőképződményvalamicsodámat, hiszen ideje elindulni. Találtam egy receptet, ami megmondja, hogyan csináljak Aincradban tökéletes arcpakolást.

//Köszönöm a küldetést ^^//

by **Noxy** Kedd Júl. 23 2013, 19:08

- Nem. - mondtam a kislánynak, reagálva a javaslatára. - Nem kockáztatunk. Még úgy sem, hogy az én képességemmel simán kikerülném, de lehet hogy van akaratereje. Várunk, amíg el nem megy.
Szerencsére nem kellett sokáig várni. Ahogy ez a nagy bestia felébredt, úgy repült ki az üvegmennyezeten keresztül, hogy ezt az épület leomlása követte. De legalább a dög elment, és nekünk is volt miért elrohannunk. Kitörtünk a szó legszorosabb értelmében a szekrényből, s én azon mód a többiekhez intettem a kiáltásomat.
- Gyorsan, el kell tűnnünk innen, mielőtt a ház szétpixelez minket! - Ha kérdezik, mi lesz Asukával és a nagyszájú kislánnyal, csak ennyit mondok. - Asuka biztos már meghalt, mint a transzvesztita, de az a másik csak járulékos vesztesség, amilyen meggondolatlanul itt hagyott minket!
Azzal rohantam kifelé az épületből, ahogy a lábam bírta. Iszonyú gyorsasággal előztem be a többieket, akik remélhetőleg a nyomomban vannak olyan sebesen, ahogy a lábuk és a statjuk bírják. Mikor biztonságos távolra értünk ki az esős időben, visszafordultam, és már köpenyembe burkolózva, esőben ázva figyeltem, ahogy az épület leomlik, eggyé válva a földanyával.
- Béke a halottak poraira. - Keresztet vetettem a transzvesztita, Asuka és a nagyszájú lány emlékére, kivéve, ha az utóbbinak is sikerült megúsznia, mint nekünk.
De végül "csoda" történt. Ki a fene tudja, hogy honnan, de előkerült a rózsaszínhajó ovis-agyú, aki már egyből lökni kezdte a rizsát.
- De jó, hogy végre kiérkeztetek! Nem tudtam nektek üzenni, mert folyton a Mosolygóssal beszélgettem. Képzeljétek, engem bezártak egy ketrecbe, ahol beszélgettem a Mosolygóssal! Sajnos a csuki-muki, aki idehívott minket, megmurderelt... Na és veletek mi történt? Kislány-chan, úgy örülök, hogy még életben vagy! Képzeld, Kaguci, találkoztam valakivel, aki azt akarta elhitetni, hogy ő te vagy. :/ Miért néz mindig mindenki butácskának? T-T Pedig nem is vagyok sötétszőke...
Csak úgy áradt belőle a szóáradat, de végül elhallgatott. De hogy ne tűnjek bunkónak, feleltem a kérdésére.
- Talán azért nézünk így rád, mert te tényleg egy idióta vagy. Az én dolgaimról nem beszélek, de annyit elárulhatok, hogy egyedül nekem volt hasznom az egész szánalmas küldetésből. - vontam meg a vállam. - Most, hogy olyan félelemmel szálltam szembe, ami a valóságban TÉNYLEG megtörténhet, és ti is félnétek attól, ráébredtem egy-két dologra, és kasztot váltottam.
Elővettem az íjamat. Néztem egy jó darabig, aztán drámai hangulattal előre tartom az íjas kezem, és hatásszünetet követő pillanatban kiengedtem a kezemből a néhai fegyveremet, ami leesik a földre.
- Mostantól kezdve, aki velem vagy más nálatok sokkal normálisabb emberekkel kekeckedik, kockára teszem az indikátoromat, magyarul megölöm az illetőt. És azokat is, akik a nyakamra járnak.
Nem hiszem, hogy értenék, mint mondtam, de egyáltalán nem érdekelt. Ez az egész küldetés teljesen megváltoztatott. Még ha a vége ilyen váratlan fordulat lett.
Vajon melyik ostoba szerkesztő talált ki ilyen szánalmas küldetést, aminek csak egy hasznát vehettem és szembeszállhattam a félelmemmel?
Hátat fordítottam a többieknek, és elmentem. Ha valamelyikük, például a nagyszájú kislány nekem akarna rontani, amiért kiosztottam őt szarkasztikusan, akkor nagy hibát követ el, mert én akkor abban a pillanatban az új kis fegyvereimmel kivédem a csapást, és könnyűszerrel a földre kényszerítem. Mivel csak kicsi szintje van, nincs pici esélye se ellenem. Már ha ez így történik. Szánalmas, hogy képesek egyesek hátulról megtámadni az embereket.
Ha ez nem történik meg, csak megyek tovább, eltűnve az esőfüggöny mögé.

by **Chancery** Kedd Júl. 23 2013, 21:28

A fiú látszólag semmit sem tervezett, így végül döntöttem. Elindulok. Már lépek ki a szobor mögül, árgus szemekkel lesve az alvó lény minden mozdulatát, mikor végigfut hátamon a hideg; a dög ugyanis kinyitotta a szemét.
Alig bírom ki, hogy ne sikkantsam el magam, a szívem majd' kiugrik a helyéről és megijedek, hogy talán pont miattam ébredt fel. A bestia kitárja szárnyait és felröppen, de hatalmas kő esik le a szívemről, mikor azt látom, hogy kirepül. Nagyot sóhajtok és hálát adok a sorsnak, hogy ezúttal megmentett.
Viszont egyhamar kiderül, vajon mi elől menekült a drágaság. Megreng a föld, zizeg a ház, és szinte hallom, ahogy Richard Parker különös, távoli hangon üvölti, hogy fussak. Mikor látom, hogy páran elindultak a kijárat felé, követem őket, amilyen gyorsan csak tudom, fél szemmel lesve, hogy ÁK is sikeresen kerülgeti-e a lehulló darabokat.
Mikor mindketten kiérünk épségben, esőben, lihegve támaszkodom a térdeimre és próbálok levegőt kapni. A macska mellettem hasonlóképp elterül. Gyorsan felmérem, kik hiányoznak, de szerencsére senki, csak azok, akikről tudjuk, hogy kiteleportáltak... vagy rosszabb.
A szószátyár lányka monológjára jóformán nem is hallgatok, de Judyéra már annál inkább, már csak azért is, mert őt legalább részben ismerem. Összehúzom a szemöldököm, mikor kijelenti, hogy csak neki származott a küldetésből haszna és mutogatja a késeit. Fintorogva gondolok vissza arra, amin én mentem keresztül, majd felegyenesedem.
-Nem vagy egyedül, ezt ne felejtsd el. Nem csak te jöttél a küldetésre, ennyi erővel most mindenki verhetné a mellkasát, hogy ő volt a legjobb, mikor ezt senki sem tudja rajta kívül. -utalok arra, hogy nekem például gőzöm nincs, ki min ment keresztül. Csak a saját történetemet ismerem, a pókokat, a gonosz Normot, és a Csuklyást a ketrecben.
A folytatást meg már inkább nem veszem magamra. Tudom, milyen vagyok, hogy néha ostobább vagyok egy tyúknál, és ha túlteng bennem a szimpla jókedv, az olyan hatást kelt, mintha füvet szívtam volna. De ettől még nem hiszem, hogy nem-normális lennék.
-Akkor most hazamehetünk végre...? -kérdezem olyan halkan, hogy szerintem nem is hallja senki rajtam kívül. Álomkelő a lábamhoz tipeg kis tappancsain és egyiket a nadrágomnak támasztja, mintha azt mondaná, most már nem lesz semmi baj.
Remélem igazad van, kicsi drágám.

by **Kagura** Kedd Júl. 23 2013, 21:42

Ahogy eszetlen alattvalóm vállát veregetem, hirtelen elkapja a karom, és megpróbálja megropogtatni. Hát most komolyan, ember az ilyen? Kifejezetten haragossá tett, hogy bizony nem csak elkapta a karom, de még magyarázni is kezdett, lényegében teljesen feleslegesen, mert egy istennővel vitatkozni, olyan, mint égő fáklyával hajat szárítani. Lehet, csak nagyon nem ajánlott. Ahogy elkezd beszólogatni, egy pár pillanatig az übercool retinavédőm mögött pislogok, hogy ez mégis kinek képzeli magát, majd akcióba lendülök. Felfelé rúgok az időközben beinduló csillogó harci eszközömmel, és mélyen a karjába vájom a forgópengéket, majd elnyúlok a válla felett Grippel, és a fejemet előre szegve megragadom az ajtófélfát, és odarántom magam. Persze fél úton megfog a szemtelen leányzó orrnyerge, s így hangos csattanással lefejelem az arcátlan lánykát. Beletúrok a hajamba, s fölényesen rápillantva megszólalok.
- Talán előbb beszélni kellene megtanulni drága, mielőtt az istennőddel vitázol, főként mielőtt megpróbálod megtámadni. Nem jó ötlet, csak megnyugtatásként. Szóval, ha legközelebb nem akarod elveszteni a kacsód, és nem óhajtasz kock down effectet kapni, azt javaslom ne nyúlj hozzám picinyem. Ha pedig olyan sokat átéltél, talán eszedbe juthatna, hogy aki ismeri a csapatmunkát, azt nem nevezik magányos farkasnak, mert akkor nem magányos, ha másokkal dolgozik együtt. Akkor csapatjátékosnak hívják, kis hülye. - Közlöm teljesen lekezelő stílusban, ugyanis rettentően felbosszantott. - És ne haragudj, de ha mindenki annyira hülye, hogy inkább követik egy olyan arroganciával telt liba utasítgatásait, mint amilyen te is vagy, akkor előbb fogja a nyakuk egy mob fogai között végezni, minthogy elszámolsz kettőig. És elnéztél valamit édesem, mert nekem nincs szükségem mások segítségére. Tudod, én nem szoktam nyivákolni, hogy: Jajj segítség, segítség! Egy istennőnek a feladata, hogy megvédje az alattvalóit, és nem fordítva, szóval ne akarjon kioktatni, egy ilyen kis arrogáns liba mint te. - Közlöm, majd nemes egyszerűséggel sarkon fordulok, és felmegyek.

Amikor aztán feljutok a lépcső tetejére, elnézek a folyosó irányába, de fentebbről hallom a sikolyokat, így a padlás felé iramodok. Az über király, fekete retinavédőm megigazgatva odalépek az ajtóhoz, s megpillantok rajta egy lakatot. Gúnyos tekintettel elvigyorodok, és ismét felkattintom a szupermenő harci eszközöm, s a sarkain felsikoltó körpengékkel levágom a lakatot az ajtóról. Ha az ajtóra nem lakatot tett volna óvatlan alattvalóm, valószínűleg, most az alsóbb folyosó szobáiban kutatnék valamiféle kulcs után, hogy ne legyek annyira feltűnő, hogy a lenti ostoba dög felkeljen, s minden szobát végiglopakodva felkutatnám az ajtót nyitó zárat. Nem szeretem ilyesmikre pazarolni istennői hatalmam, így teljes nyugalommal lemetszem az egyetlen, bénán elhelyezett zárszerkezetet, majd az ajtóhoz nyúlok, hogy belökjem. Azám, de valószínűleg hűtlen, rakoncátlan tárgyam nem bír magával, s olyannyira reszket haragomtól, hogy a föld is beleremeg. Alig ér a súlyos fémlakat a talajhoz, üvegcsörömpölést hallok, s a tér és az idő is reszketni kezd, csupán azért, mert megérezték bosszúságom előszelét. Elmosolyodok, s leporolom magam, hiszen ha ennyire berezeltek tőlem, akkor itt már nincs több dolgom. Asu~chan biztosan kimenekült mostanra, s egy ilyen félelmetes élmény után a rakoncátlan alattvaló minden bizonnyal elszelelt.
- Yoshi! Ma is megmentettem a világot a pusztulástól. - Közlöm hangosan, s a lefele zuhanó törmelékek között sétálgatva, néhány elől eltáncolva kifele haladok. Míg a többiek minden bizonnyal sikoltva rohannak kifele, én széles vigyorral előlépek az összeomló ház porfelhőjéből, s előlépve, megigazítom a napszemcsim, s mosolyogva kilibbenek a házból. Szerencsémre éppen akkor érkezem, mikor Asu~chan előkerül, s amint éppen a vállamról porolom le a koszt, hozzám ugrik, és lelkendezve megszólal, amit én kedves mosolygással fogadok, majd megölelgetem, s mélyen a lelkemben hálát adok magamnak, hogy itt van. Ezek után újfent megszólalt az arrogáns liba, és elkezdte piszkálni a kedvenc barátnőmet, ráadásul úgy burkolózott a köpenyébe, mintha rémes eső zuhogna, azonban erről szó sem volt, az égen egy felhőt sem lehetett látni, úgyhogy kivételesen magamtól vettem le legkirályabb kiegészítőm, s ahogy nagy pofával eldobta az íját, megfordult, és elindult, gúnyosan utána kaptam a Grippel. A bokájánál fogva visszarántottam – ami egész könnyű volt, mintha semmi pontja nem lett volna elosztva, csak a kasztjából kapott alap statok. Ahogy magamhoz húztam, s végignéztem, amint a lábam elé csúszik a porban, hason fekve – hiszen nem rontottam neki, s nem is támadtam meg, így védekezésre sem jutott ideje - ellépdeltem mellette, és visszafordulva egy mondatot vetettem oda neki, s felvettem a napszemcsim.
- Ez a szituáció valahogy jobban passzol a szemed színhez, édesem. - Vigyorgok, majd megfordulok, s eltűnök a horizonton kedvenc barátnőmmel karöltve.

by **Nomad** Szer. Júl. 24 2013, 11:14

Sajnálatos módon ahogy megpróbáltam elosonni, már ugorhattam is vissza fedezékbe nehogy lebukjak. Nem olyan kellemes várni, hogy elmenjen ez az izé, ameddig mások már tovább is haladtak a küldetésben. Csendesen meglapulva a szobor mögött, onnan néha kilesve figyelem a szörnyet ami még mindig ott alszik. Egészen, ameddig. A szörnyeteg szeme hirtelen kipattan, és elrugaszkodik a talajtól, hogy a magasba emelkedve, áttörhesse az üvegkupolát, mellyel üvegszilánk esőt zúdíthatna ránk, ha az nem esne pixelekre még időben. Bár a házról ezt nem lehet elmondani, hogy túlzottan épségben megúszta, hiszen elkezd remegni, és omladozni. Nem is nagyon kell várni a habozásom miatt. Amint az első darab elkezd felém repülni a plafonról, már vetődök is arrébb, majd rajtállásból megiramodva, a kinyíló bejárati ajtó felé veszem az irányt, hogy távozási célból, kijáratként használva, kivágódok rajta, hogy engem biztosan ne temessen maga alá ez a mesterséges rom. Szégyen lenne pont így meghalni, ha már megölni eddig nem sikerült. Nem mintha, olyan sok lehetőség lett volna eddig rá... Ahogy nézem nagyjából mindenkinek sikerül kijutnia, így én sem maradok túl közel az épülethez, ami bármelyik pillanatban a nyakunkba omolhatott volna. A többiekkel együtt biztonságos távolságba érve megállok pár pillanatra, miközben mások máris magyarázni kezdenek. Az egyik eleinte csak annyit mond, hogy béke poraira, bár itt inkább pixeljeire. De aztán hamar feltűnt az egyik halottnak vélt játékos, aki megállás nélkül szövegelt, meg az egyik játékost kezdte el szorongatni. Én inkább csak egy helyben állva figyeltem a jelenetet, és megvakartam a tarkómat egy halk sóhajtás közben. Amikor viszont a másik azt mondja rá, hogy idióta, bár nem nagyon ismerem őket,valamiért reflex szerűen bólintok egyet, és fejemre húzom a csuklyámat. Egy darabig még figyelek, miközben kezeimet a nadrágzsebekbe rejtem, majd miután a volt íjászunk padlót fogott, a nagyképű önjelölt istenecskénk meg magyarázott neki valamit, csak egyszerűen elindulok egyenesen előre egy sóhajtás kíséretében. Nekem sem éppen a legjobb a jellemem, de azért ez még szerintem is bajos. Ahogy ellépdelek a többiek mellett, kihúzom jobbomat a zsebemből, és felemelve intek nekik.
- Inkább éljétek túl.
Vetem oda még szintén köszönés ként, aztán kezemet újból zsebembe rejtve elsétálok.

by **Jun** Szer. Júl. 24 2013, 11:37

Mielőtt még nekikezdhettem volna a cserélgetős ötletemnek, a lány akivel bujkáltam visszafogott, és igaza is volt, a szörny ébredezni kezdett, majd heves szárnycsapkodásba kezdett. Az épület megremegett, majd mielőtt még bármit is tehettünk volna felreppent és darabokra zúzta az épület tetején lévő hatalmas üveg kupolát. A ház tartópillérei nem tűntek már olyan biztonságosnak mint korábban, sőt néhány kicsit remegni valamelyik meg egyenesen dőlésnek indult. Hatalmasat nyeltem mielőtt még feleszmélhettem volna mi is történik a lány felordított, hogy el kell tűnnünk innen de most rögtön. Szélsebesen rohantam utána, és még ép időben sikerült kijutni az omladozó házból. Az épület előtt viszont nem kis meglepetés fogadott, az idegesítő rózsaszín lányka is felbukkant és már el is kezdett darálni mindenféle hülyeséget.
- Néni, én halhatatlan vagyok. - húztam ki magam büszkén, idióta mosolyt erőltetve az arcomra. Pedig valójában még annyi kérdésem lenne, és ezt mind ahhoz aki iderendelt minket. Mi volt az a szörnyeteg és mi értelme volt az egésznek? Na meg persze, mért kellett megölnie vöröst? Talán ezekre a kérdéseimre már soha sem kapok választ. Először odasétálok a lányhoz akivel osztoztam a szekrényen.
- Izé, Köszi, hogy visszatartottál, ha nem szólsz, most halott lennék. - Talán a küldetés alatt ő volt a legszimpatikusabb, nem sietett nem idegeskedett, nem tett meggondolatlan dolgokat. Igazi vezető egyéniség..persze csak utánam. Amíg a többiek próbáltak feleszmélni a sokkból, illetve megbeszélték az élményeik, én a romok felé vettem az irányt, körbenézni, hátha maradt valami nyom bármi amiből megtudhatok valamit. Feljegyzések, vagy netalántán a Csuklyás alak. A kisebb kődarabokat és összetört bútorokat még könnyűszerrel odébb tudtam dobálni, de amint valami nagyobb tárgyba ütköztem arrébb araszoltam, és ott folytattam a munkálatokat. Én ezt nem fogadom el, még nem végeztünk. Ha kell áttúrok mindent, az a szemét.. Mért kellett lebontania az épületet, amikor már olyan közel jártam.

by **Enheriel** Hétf. Júl. 29 2013, 16:23

OFF: Jól van, Ixion nem írt, nem várok, bocsánat!

ahogy mentek el, látjátok, hogy három nagy szintű játékos, köztük a Judy által látott jóképű férfi is rohan az épülethez, ami addigra már szétomlott.
- A fenébe! - Káromkodik az egyik játékos. - Megszökött megint!
- És lehet, vitte a foglyokat is.
- Akkor se adhatjuk fel, a többi játékos érdekében! - hangzik el az alábbi párbeszéd a kics trióból, majd elindultak útjukra.

Az 5-ös szint egy sötét barlangjában denevérszerű lények hangját lehet hallani, ketrecek mindenhol, a barlang végében meg a mosolygós szövögeti terveit a következő áldozatok fogadására.
- Ha a kis szépségem jól csinál mindent, olyan erős leszek, hogy Kayaba sem fog tudni megállítani... és akkor én leszek a játék ura! - Majd őrült kacagásba kezd...

ÉS VÉGE A KÜLDETÉSNEK, KÖSZÖNÖM A RÉSZVÉTELT!

És elnézést kérek a rossz végéért, kárpótlásul megkérem Kayaba-t, hogy mindenki kapjon valami tárgyat is a jutalomhoz!

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Júl. 29 2013, 17:32

Mindenki jutalma (kivéve Shiro Kurosa, mert ő nem írt):

Exp: 35
Arany: 35

Ezen kívül Judy Noxia a többi jutalomból nem részesül. Ok: nem a karaktered jelleme alapján játszottad az utolsó köröket.

Young Justice: +18 arany, +2 exp Peter Worker, +2 exp Askr, +2 exp Fuuko Shinatsu, +2 exp Mao, +3 exp Parvulus, +2 exp Chancery, +2 Aoishi Airi, +3 exp Clark Corben

Angelic Voice: +18 arany, +3 exp Mirika, +3 exp Fuun Kotarou, +3 exp Kusumi Ayani, +3 exp Sakamoto Rin, +3 exp Hitodama, +3 exp Tetsuko Jin

Mindenki (kivéve Judy) a következő tárgyak közül választhat egyet (többen is választhatnak egyet, a választást a bejelentőben jelezzétek): Hálóvágó (+3 erő), Ősi Pók Emblémás Íj (+2 irányítás +2 fegyverkezelés), Kidolgozott Bőrruha (+8 páncél), Bőr Cipő (+2 gyorsaság), Koboldgyűrű (+2 fegyverkezelés)

Nomad: Potion/Méregfőzés: Gyenge Vérontó Méreg Recept
Növénylátás: 13 -> 25, 1 Örökké Lángoló Tulipán, 3 Kis Tövisgyökér, 1 Faeno Levél, 2 Barna Gomba, 4 Tövisgyökér, 6 Vörös Pitypang

Jun: Kristályírás: Hullám Kristály Recept, Gyertya Kristály Recept
Növénylátás: 1 -> 13, 8 Kis Tövisgyökér, 4 Faeno Levél, 3 Barna Gomba, 2 Tövisgyökér, 3 Vörös Pitypang

Ixion: Érclátás: 1 -> 13, 6 Bronzérc, 4 Munkálatlan Bőr, 5 Sida Kő, 2 Halvány Rubin, 3 Vasérc

Chancery: Kristályírás: Bohóc Kristály Recept, Denevér Kristály Recept
Növénylátás: 1 -> 13, 6 Kis Tövisgyökér, 7 Faeno Levél, 3 Barna Gomba, 1 Tövisgyökér, 3 Vörös Pitypang

Asuka: Potion/Méregfőzés: Béna Frissítő Potion Recept, Rövid Akarat Potion Recept
Növénylátás: 1 -> 13, 5 Kis Tövisgyökér, 7 Faeno Levél, 3 Barna Gomba, 1 Tövisgyökér, 4 Vörös Pitypang

Kagura: Érclátás: 1 -> 13, 1 Rubin, 5 Bronzérc, 1 Munkálatlan Bőr, 1 Sida Kő, 6 Halvány Rubin, 3 Vasérc

by Ajánlott tartalom