[Stella 1. kör] Anatole Saito vs Kyuushiro

Azt ígértem magamnak azon a bizonyos estén a kandalló előtt ülve, hogy legendás harcossá válok, s hogy minél többet erősödöm. Hajt a büszkeség és a diadal utáni szomj is abban, hogy jelentkezek azokra az új kupákra, amiktől hangos egész Aincrad. A legjobbak iratkoztak fel a listára, ahogy láttam szemeimet végigfutva a névsoron. Én viszont inkognitóban érkeztem, s nem a saját nevemen regisztrálok a megmérettetésekre. Egyrészt semmi kedvem Violeta elvesztése után senkivel sem jópofizni, másrészről az érzelmek csak hátráltatnak egy ilyen versenyen. Könnyen lehet, hogy céhtársakkal kerülök majd össze, vagy éppen a húgommal, Mirikával. Vannak, akiktől úgy érzem nem szégyen kikapni, de ha mégis így történne, talán könnyebben feldolgozom, ha nem tudják rólam, hogy engem vertek el. Első gondolatom az volt, hogy Sanchez néven adom le a jelentkezésem, de az túl feltűnő lett volna, ilyen alapon a homlokomra is írhatnám. Jah igen, mert az új külsőmről, az új kasztomról, az új fegyveremről, sőt még az új páncélomról sem tud senki. Senki az égegyadta világon! Hogy biztosra menjek a teljes inkognitóhoz, szuperhősökre hajazó arcmaszkot sikerült beszereznem egy árustól, lényegében ez is megteszi. A hajamat oldalt hátrafésültem, a szakállamon pedig elgondolkozva többször is végighúztam a kezem, amikor a nevemet le kellett adnom. A menümben beállítottam a fejem fölött látszó új megnevezésem: Pablo Lorente. Ő egy nagyon jó régi ismerősöm volt még az egyetemről, spanyol cserediák, akivel sokat jammelgettünk szabadidőmben. Tőle tanultam azt a pár alap spanyol kifejezést, amivel anno beloptam magam Violeta szívébe.

Eljött az első küzdelem ideje, s egy számomra ismeretlen fiúval sorsoltak össze. Elnézve a felszerelését, nem éppen a legspécibb, de nem szabad elbíznom magam, ráadásul a szabdalója nem kezdő ellenfélre vall. Hmm, az a sisak viszont az én kovácsolási stílusomra vall, reméljük akkor is visszatér vásárolni hozzánk, ha most elverem. Biccentek feléje, enyhén meghajlok, hogy a tiszteletet megadjam számára. A vadászok is tisztelegnek a legyőzött vad előtt. Ám hang nem szökik ki ajkamon, nehogy eláruljam bárki előtt kilétemet. Meglátjuk meddig húzza ellenem a fiú. Hidegvérrel fogok átgázolni mindenkin a győzelem érdekében, egyetlen szó nélkül fogom elhódítani a trófeát, mert más lehetőség nem létezik innentől előttem! Felteszem fejemre a bikaszarvas sisakomat, megragadom jó öreg Baran Bika Tábornok pörölyét, s ahogy megszólal a gong, némán megrohamozom ellenfelemet, hogy irdatlan erővel lecsaphassak rá.