Saiba Kunochi

Zombify - Kunochi pete képes a csaták után újjáéledni, mint egy továbbra önálló problémamegoldásra és gondolkodásra nem képes, egyszerű parancsokat követő lény.

Egy napsütötte tájon ébredtem. Már amennyire a játékban található fényeffekteket lehetett mondani napsütésnek. Igazából jónak tűnt, tehát nem foglalkoztam azzal, hogy nem valós. Nekem teljesen megtette a látszat is. Valami ócska késnek nevezett vasdarab volt a kezemben. Siralmas egy gyártmány ez, amit szegény kezdők nyakába szórnak... még jó, hogy nem állítják bele ajándékképp. A köpeny szokásosan királyul állt rajtam, így a száznyolcvan fokos fordulatom igen drámai ízesítést kapott ennek köszönhetően. Úgy döntöttem, hogy az erdő felé indulok, hiszen ott úgyis mindenki annyira fél, hogy biztos sikerül rátalálnom valakire, akit megölve talán hozzájuthatok egy kis zsebpénzhez. Nem igazán hatott meg, ha valaki meghalt. Hozzászoktam a látványhoz, nem volt benne semmi különös. A játék viszont nyújtott olyan lehetőségeket is, amiket alapból nem lehetne elvégezni, például, hogy kitépem valami szívét. Jut eszembe, ez a dög is velem van. Nem igazán törődtem vele, valahol mögöttem küszködött a talajon lévő dolgokkal és próbálta tartani a tempót. Mily' édes... Jut eszembe, Áldozatnak neveztem el, hiszen úgyis csak egy használatosnak terveztem. Úgy működne, mint egy elem, Duracell nyusziként kitépem a szívét, megeszem, feltöltődöm, ő pedig kimerül. Az erdőben négy áldott métert sem kellett megtennem és máris, mintha ürülékbe léptem volna, valami hülye manóba sikerült beleakadnom. A lábán álltam ő meg sikítani kezdett. Rávittem a tekintetem, majd elmosolyodtam és levettem a lábamat. Lehajoltam hozzá, megsimítottam a fejét, lenyugodott és leszúrtam. Majd megint és megint. Nem kellett neki sok, elég hamar kimúlt. Mosolyom eltűnt. Kínos helyzet állt fel, mikor egyenként jelentek meg az újabb és újabb manók és kobold haverjaik. Nem volt túl sok kedvem velük küzdeni, tehát felkaptam áldozatot, kitéptem a szívét, elhajítottam, mint valami szemetet, majd bekaptam az erősítőt. Nem tellett sokba és máris távol voltam az átkozott erdőtől. Másnap nem megjelent újra a dög? Azt hittem elintéztem, de ez csak felkelt és bután követett engem. Megöltem hát, hogy megnézzem van-e még szíve. Volt.