Szophie vs Tachi meg a birkózás afterparty

Zokon vette. Nos, tulajdonképpen nem volt váratlan reakció a felháborodás, elvégre meglehetősen szemtelen formát öltött az érdeklődésem, vagy ha úgy tetszik tapogatózásom :] Szophie-chan kétségtelenül szemrevaló tündérke volt, de efelett a tény felett állt érdeklődésem a különleges produkciója és ígéretes személyisége iránt, így megérte számomra a kockázat, amit tettem hordozott magában. Mint kiderült, foganatja nem volt, hiszen unalmas és kiszámítható reakciót kaptam válaszul. Kár, igazán kár, de azért bizakodtam benne, hogy a lány színjátéka csapott be és lesz alkalmam megismerni egy számító, körmönfont jellemet, aki ügyesen kéreti a magát. Ha meg azt nem, talán szórakozhatok egy jót valamilyen módon :] Ezen indíttatásból döntöttem úgy, hogy figyelemmel kísérem a mozgolódását, és amikor végül elhagyta az arénát, utána indultam és tisztes távolságból követtem őt és a farkasát, amíg a forgalmas utcákon haladtunk. Tekintetemet nem voltam rest ringó csípőjén nyugtatni, és nem csak azért, mert ebből a távolságból kevés esélye volt arra, hogy felfedezzen. Megtettem volna akkor is, ha közvetlenül mögötte sétálok, nem az a típus voltam, aki elrejtené az érdeklődésének tárgyát és hamis illúziót keltene álszent módon. Ami szép és figyelemfelkeltő, azt miért ne csodálhatná egy őszinte lény, mint a férfi? :]
Ahogy a város néptelenebb részeire értünk, úgy kezdtem el felzárkózni a szép virágszálhoz. Véletlen egybeesés vagy sem, a település ezen kerülete ismerős volt számomra is, itt székelt annak idején egy lovagcéh, melynek én is tagja voltam még a játék indulása után. Sajnálatos, ahogy érthetetlen módon odavesztek mindannyian. Vajon hogy történhetett a szörnyűség? :]
- Szophie-chan...! - szólítottam meg a lányt, mikor már alig tíz méterrel lehettem mögötte, és a siető, célpontját mindenképp utoléri kívánó ember látszatát keltettem. Még némi lihegést is színleltem, mielőtt kihúztam volna magam és rápillantottam.
- Megértem, ha dühös vagy rám, és nem rejtem véka alá, szándékosan tettem mindent. Nem fogok bocsánatot kérni, sem hajbókolni, hogy mennyire sajnálom. Viszont azért szeretnélek kárpótolni, amiért eszköz voltál a kezemben, egy ilyen bájos teremtés nem érdemelte volna meg a mostoha bánásmódot. Hadd hívjalak meg egy-két szelet csokitortára! :] - fogtam bele a mondandómba, mintegy elölről elindítva a folyamatot afféle nullázási szándékkal az előbb történtek irányába. Megvolt a varázsszó a kezemben, ami a csoki volt, az pedig már csak a lányon múlt, hogy mennyire tolerálja a stílusomat és hogy nem vagyok azon tucatférfiak mintaegyede, aki valami rosszat tesz, és ha kedvezőtlen reakciót kap rá, azonnal mentegetőzni és sajnálkozni kezd. Én rosszfiú voltam, amúgy is hiteltelenné tette volna az előadásomat az indikátorom, ha megkísérlem az ellenkezőjét.
- Mindazonáltal azon ajánlatom is áll még, hogy egy játékos birkózás keretében megmutatjuk egymásnak... amit tudunk. Ha az időjárás és a nyilvánosság miatt aggódsz, ismerek egy helyet, ahol kedvünkre kiélhetjük magunkat kíváncsi szemek nélkül, az időjárás viszontagságaitól mentes környezetben. Csodálatra méltó vagy bikiniben, nem szívesen mondanék le a látványról :] - folytattam, hogy másik célomat, szándékomat is kifejezzem Szophie irányába. Egyáltalán nem utalt a viselkedésem arra, hogy valami rosszat terveznék, egyszerű, őszinte kihívás volt. Úgy véltem, nem fogok rá túl pozitív reakciót kapni, de ha a mérge elpárolgott, talán van némi esélyem, hogy elérhetem a kívánságomat.

Valóban paprikás hangulatú hölgyeménnyé változott a korábban szende, visszafogott lányként megismert Szophie-chan, de kirohanásán csupán csak kuncogtam. Rengeteget foglalkozott Enheriel-channal, azt hiszem a nőkre jellemző féltékenység belőle is előbújt. Bizonyára bosszantotta, hogy nem egyedül vele foglalkoztam, mérgét pedig rajta tölti ki. Elsősorban őt sértegette, nem is engem. Hm, nehéz logikát találni benne, miért is tesz így, elvégre arra a következtetésre jutottam nemrégen, hogy nem érdeklődik irántam különösebben, és most mégis a kapzsiság hangja szólt belőle.
- Valóban, ott hagyott rögtön azután, hogy távoztál. Nagyon zaklatottnak és csalódottnak tűnt, a megállapításod vele kapcsolatban nagy eséllyel helytálló. Mégsem mentem utána, helyette téged értelek utol :] Mellesleg nem arra voltál eszköz, amire gondolsz... - feleltem némileg hízelegve, elfedve a valós indokaimat és terveimet. Szophie ebben a pillanatban érdekesebbnek tűnt, a szöszkét hagynom kell megnyugodni. Mindazonáltal az is hozzátartozik a döntésemhez, hogy az ő nyomát elveszítettem. Ez mindenesetre nem tartozik az előttem mérgelődő tüneményre, hagyom hadd gondoljon azt, amit szeretne. Azzal valószínűleg jobban járok :]
- Nahát... igazán tündéri vagy, amikor puffogsz :] - jegyeztem meg egy ártatlan félmosoly kíséretében, persze a válasz sem sikkadt el - Értettem, úrnőm. Nem kapsz konkurenciát, bájos lényednek szentelem minden figyelmemet, ha úgy kívánod :] - hajoltam meg úriember módjára, majd egy finom intéssel jeleztem, hogy merre is kellene fáradnia ahhoz, hogy az általam kiszemelt helyszínre eljussunk. Még a karomat is nyújtottam feléje, ha esetleg úgy gondolja, elfogadná egy magamfajta alaktól, hogy egymásba karolva andalogjunk. A hölgyek csakis a legszebb szeletet érdemlik személyemből, persze bizonyos határok között. Ők sem ússzák meg, hogy alkalomadtán elferdítsem a mondanivalómat manipuláció céljából, ám többnyire az ő örömük érdekében teszem.
- Hmmm... és mi volna a jutalmam, ha én nyerek? :] - gondolkodtam el félhangosan, ha már a sütis vacsorát a párbajhoz kötötte. Nem mintha győztesként nem állt volna szándékomban nekem állni a cehhet, ez a kárpótlásom része volt, és egy csinos hölggyel szemben messze nem vagyok olyan zord és számító :] Különben is tetszett a hozzáállása, ezek a sejtelmes mosolyok, a sokat ígérő pillantások, szinte éreztem a zsigereimben, hogy drótokon rángat. Hiába, nehéz ellenállni a női nem elbűvölő szépségének és nem is szeretek ellenállni.
Mivel megérkeztünk, így beinvitáltam a díszes kapuval bíró épületbe. Hiába volt elhagyatott már hónapok óta, kifogástalan állapotban leledzett. Rövid lépcsősor vezetett fel egy belső kapuhoz, majd a kihalt, pajzsokkal díszített folyosókon átvágva a belső udvarban lyukadtunk ki. 30 méteres belmagasság jellemezte, tetőként egy kristálykupola szolgált, mely igazán látványos módon engedte be a napfényt, kápráztató fényjátékba vonva az enteriőrt. Középen pedig egy medence volt, amit különféle pástok vettek körül. Edzőterem volt, még ha nem is tűnt annak.
- Ez az épület egy lovagcéhé volt egykoron, mielőtt sajnálatos balesetbe nem keveredtek a tagjai - magyaráztam semleges hangon, miközben lehívtam a menümet, és az ígéretnek megfelelően eltüntettem magamról a köpenyemet és a felsőruházatomat. Csupán egy bő nadrág maradt rajtam, ezzel gázoltam bele a térdig érő vízbe, ami pont annyira volt magas, hogy már okozzon némi gondot a benne való gázolás.
- Ebben a medencében zajlottak a fegyveres tréningek, a nehéz páncélzatban komoly kihívás volt mozogni a vízben :] - tettem hozzá, majd megálltam a medence közepén és rápillantottam a lányra. Hívogató mosolyt vettem fel, szinte adta magát, hogy ruhaváltást várok tőle is.
- Remélem elégedett vagy :] - szólaltam meg, utalva a helyszínre, illetve a... kockáimra. Az túlzás volt, hogy izompacsirta lettem volna, de bizonyos behatásoknak köszönhetően elegendő edzettséghez jutottam ahhoz, hogy kielégítő látványt nyújtsak félmeztelenül is. Már csupán a párbajkihívás hiányzott rajta kívül, ám azt átengedtem neki. Nem volt sok értelme, hiszen csupán birkózni fogunk, de lelke rajta :]

A lány kíváncsi volt, akárcsak én magam. Nem elégedett meg kitérő válaszokkal, a részletekbe menően kérdezett. Tudni akart mindent. Nahát... Lehetséges, hogy el fog érkezni az a pillanat, amikor nem fogom egyenes válaszra méltatni, ámde jelenleg nem származott semmilyen hátrányom abból, hogy feleltem a kérdéseire, sőt. Vártam a reakcióját :]
- Nem azért tettem, amit tettem, hogy elcsábítsam a másik lányt. Arra voltam kíváncsi, feltámad-e benne a féltékenység, a versenyszellem. Ennek az apró információtöredéknek a megszerzésére voltál eszköz, ártani nem kívántam senkinek sem voltaképpen :] - feleltem, és egyben teszteltem is a tüneményes teremtést, hogy kissé sántító mondandómat lefüleli-e. Elvégre a büszkeségüket bántottam kicsit
- Szeretem megválogatni a szavaimat, különösen hölgytársaságban. Mellesleg olvasottság kérdése... úrnőm :] - reagáltam szavaira a neki tetsző megszólítást is hozzátéve. Lehet, hogy kicsit művinek tűnt az, ahogy kifejeztem magam, viszont úgy gondoltam, Szophie-chan megérdemli a szép szavakat, a különleges bánásmódot. Mondhat magáról bármit, kellő bátorság és spiritusz szorult beléje, amit bizonyított a szépségversenyen, illetve most is. Gesztusaiból ítélve tartott tőlem, ám mégis folyton incselkedett, pajkos mosolyai pedig teljesen magával ragadtak.
- Mondhatok bármit, végső soron a te döntésed. Bevallom engem az étel nem vonz annyira, mint az elbűvölő társaságod, olyasmire volna szükség, amiért megéri nekem is küzdenem. Jelenleg igen csábítóan hangzik eltölteni veled egy kis időt ezután egy cukrászdában, kettesben, még a végén szándékosan veszítenék :] - nevettem fel, és egyben visszapasszoltam neki a labdát is, amellett hogy adtam némi útmutatást. Érdekelt, mivel hozakodik elő, és túl tud-e lépni a falánkságán, bele tud-e gondolni abba, mire áhítozhat egy magamfajta úr.
Az épületben végig a lányt figyeltem, jól láthatóan tetszett neki az egykori főhadiszállás, leszámítva a kihaltságát. Valóban jobban illett volna hozzá, ha teli lett volna élettel, ám még jó ideig nem fogja senki sem birtokba venni, erről gondoskodni szándékozom.
- A romantika korszakából hiányzott az egységes építészeti stílus... Nem szükséges badarságokkal még jobban zavarba hoznod magad :] Ne rejtsd el a véleményed, nem áll jól. Egyébként egyetértek veled, valóban romantikus helyszín, és ez még inkább igaz lenne, ha a szökőkút is működne - intettem az udvar egy másik pontja felé, ahol néhány paddal körbevéve díszelgett a száraz művészeti remek. Stílusos és pompás pihenőhely volt a megfáradt lovagoknak. Elmosolyodtam, jelezvén, hogy nem gúnyt kívántam belőle űzni, csupán korrigáltam az apró tévedését és kinyilvánítottam, hogy átlátok a gyenge próbálkozáson.
- Talán nehezen hihető, de egyikük vére sem került a kardomra. Belső viszály vezetett egy szerencsétlenül végződött küldetéshez, ketten éltük túl - ismertettem Szophieval az elferdített tényeket tárgyilagos hangnemben, hiszen az igaz volt, hogy nem én közvetlenül okoztam a halálukat, ám a konfliktust hátterében már én álltam. Igazán felemelő volt végignézni a marakodásukat és azt, ahogy belesétálnak a csapdámba :]
- Éppoly lenyűgöző vagy, mint ez az udvar... sőt, még szebb! - válaszoltam kérdésére, miután átöltözött, és én ismét láthattam a falatnyi fürdőruhába rejtett bájait. Olyan áhítattal szólaltam meg, hogy abból lehetetlen volt nem kiérezni csodálatomat. Valóban elvarázsolt a látvány, és igazán alig vártam, hogy testközelből is érezhessem elbűvölő kisugárzását.
- Érd el, hogy a másik feladja a küzdelmet. Minden eszköz megengedett, amíg külső segítséget nem használunk :] - húzódott ajkaimra pajkos vigyor, miközben vártam, hogy a számláló nullára érjen. Néhány oldallépéssel tapostam a vizet, kezeimet pedig felemeltem, készen arra, hogy fogadjam a lány offenzíváját. Átadtam neki a kezdeményezés lehetőségét is, elvégre hölgyeké az elsőbbség :]

Kuncogtam a sértődöttségén, meglehetősen érdekesnek találtam az énközpontúságát. Ahhoz képest, mennyire érdektelennek mutatkozott, most már egyenesen követeli magának a figyelmemet, noha a hangjának tónusát tekintve egyfajta játékként fogta fel ezt a kis beszélgetést, pajkos provokációnak. Ám ha játszani szeretne, nála alkalmasabb személyt nem is találhatott hozzá :]
- Az eszközök és a célok percről-percre, óráról-órára változnak. Nemrég még eszköz voltál egy viselkedéstani tesztben, immár viszont nincs semmi akadálya annak, hogy cél legyél... Szophie-chan :] - pillantottam kihívóan a szemébe - Ehhez pedig szükség volt arra, hogy eszköz is legyél - tettem hozzá. Ha belegondol, nyilván nem véletlenül jöttem utána, hogy behajtsam rajta az ígéretét, ehhez viszont szükség volt arra is, hogy abba a szituációba keveredjünk. Minden a tervnek megfelelően haladt, már ha fogalmazhatok ilyen... szemtelenül :]
- Valóban, egyéni preferencia kérdése, hogy milyen eszköztárat használunk az érzéseink, gondolataink kifejezésére. Ennek az eszköztárnak a bősége már olvasottság és neveltetés kérdése is. Ha megismernél, megbizonyosodhatnál róla, hogy nem játszok rá :] - feleltem a felvetésre, bevallom tetszett, hogy ilyesmi témánk is adódhatott. Jó meglátásai voltak, jól forgatja a nyelvét és eszesnek is tűnt. Impresszív, hogy a bájos küllem mellé intelligencia is tartozik, ritka párosítás ez manapság. Sokkal több van benne, mint első látásra tűnne, máris határozottan jó döntésnek bizonyult utána jönni, én pedig hátba veregethetném magam, hogy felfedeztem a szépségversenyen a benne rejlő mélységet :] Kár, hogy ilyesmit nem teszek.
- Yare-yare, most megfogtál - nevettem fel - Így van, számomra már az is kész főnyeremény, hogy pozitívan feleltél a kihívásra, habár... ez attól is függ, mi történik pontosan :] - ragasztottam az arcomra egy félvigyort egy pillanatra, ám gyorsan el is tüntettem és egy ártatlan kacsintást ejtettem meg feléje, hogy lássa, nem gondoltam komolyan. Vagy mégis?
- Egy randevúval az általam választott időpontban elégedett lennék, úrnőm :] - szólaltam meg végül. Az elmúlt pillanatokban eldőlt bennem, hogy eléggé megragadta ez a tüneményes jelenség a figyelmemet ahhoz, hogy felvessem nyereményalapnak. Mást egyébként sem nagyon tudna adni, hogy az ő szavaival éljek, csupán önmagát és a közös élményeket. Ugyanakkor el kívántam különíteni a cukrászdai kirándulástól, így biztosítva, hogy ne ez legyen az egyetlen találkozásunk.
- Ezek szerint nem az a típus vagy, aki könnyen feladja? - érdeklődtem hümmögve - Mellesleg nem olyan biztos, hogy nehéz lesz elérned a feladást :] - tettem hozzá tűnődve, elég sok lehetősége fog azt hiszem kínálkozni arra, hogy meggyőzzön, jobb ha ő nyer. Nem voltam túl finnyás, ami azt illeti. Lévén a céhes témát a gesztusaiból ítélve nem kívánta firtatni, így azt hagytam is békében nyugodni, egyébként sem szándékoztam túl sokat mondani neki erről. Inkább figyeltem, ahogyan gondosan benedvesíti magát, és hozzá hasonlóan tettem én is. A víz nem volt éppen meleg, de jéghideg sem.
- Máris irigylem a vízcseppeket :] - jegyeztem meg, míg gyönyörködtem a bőrén végiggördülő gyöngyökön, ám már nem sokáig kellett várnom rá, hogy újfent testközelbe kerüljek ezzel az angyalkával. Kitérhettem volna előle, de természetesen nem ez volt a célom, így hagyta, hogy a lendülete elsodorjon és csobbanjunk egy nagyot a medence alján. Lábamat máris az övé köré fontam, hogy ne tudjon menekülni, és az első adandó alkalommal igyekeztem átfordítani, hogy fölébe kerülhessek. Akár sikerült, akár nem, mélyen a szemébe néztem és megsimogattam az arcát.
- Nahát... elmúlt az irigységem... Hogy szeretnéd elérni, hogy feladjam? :] - kérdeztem halkan, bizalmasan, akár rajta feküdtem, akár alulról öleltem át a derekát...

Nahát-nahát, tényleg magára vette, hogy nem célként lebegett a szemem előtt, hanem viselkedéstanulmányi tesztemhez használtam fel őt. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire súlyosan sértem az önérzetét egy ilyen semmiséggel, elvégre kára nem származott belőle, sőt! Enélkül alighanem nem várna ránk a cukrászda ezután a kis... "párbaj" után. Az én szemszögemből mindenképp jobban jártunk így, nyomatékosabb, emlékezetesebb kezdete volt ez kettőnk kapcsolatának, mintha csupán egyszerűen megpróbáltam volna levenni a lábáról :]
- Azt hiszem visszavonnám egy korábbi kijelentésemet. Mélységesen sajnálom, hogy ennyire megbántottalak. Nézd a jó oldalát, legalább van indokod elverni :] - hajoltam meg előtte enyhén. Bevallom nem esett jól, hogy egy ilyen felettébb szemrevaló hölgyemény így haragszik rám, de mivel a kiengesztelése már folyamatban volt, így nem aggódtam miatta túlságosan. Egyébként sem tűnt haragtartónak, különben nem viselkedne így.
- Aucs, már most fáj :] - dörzsöltem meg az arcomat, mintha máris kaptam volna egyet - Ki tudja, lehet hogy még élvezném is, ha megnevelnél. Egy tündérien finom kacsótól egy pofon is lehet kellemes ;] - kacsintottam rá hasonló huncutsággal, ahogy ő az imént az apró kis nyelvét nyújtogatta felém. Egyre jobban elvarázsolt a lány viselkedése, a tétre vonatkozó válasza pedig egyenesen mennyeinek bizonyult. Gyorsan belement, ennyire magabiztos senki sem lehet egy megfoghatatlan párbaj kimenetelét illetően. Talán tisztában van vele ő is, hogy mást nemigen kínálhat, ugyanakkor talán nem is bánná. Elvégre miért ment volna bele, ha később megbánhatná a választását? :]
- Időben értesíteni foglak, hogy a legelbűvölőbb oldaladat mutathasd. Én is jól járok, ha a legszebb arcodat mutatod, s abban gyönyörködhetek... :] - mosolyodtam el, meg sem említve, hogy abban az esetben, ha feladásra késztetem Szophie-t. Voltaképpen ezen a párbajon minden attól függ, hogy melyikünk unja meg előbb, hiszen bárhogy jövünk ki belőle, mindkettőnk jól jár és mindkét feltett tét könnyedén megvalósulhat. Ha rajtam múlik, meg is fog :]
Ami a birkózást illeti, hiszen jelenleg azért voltunk itt, gyorsan a lány fölé kerekedtem fizikai fölényem és egy apró lábfogást kihasználva. Nem számított rá, ez szinte rá volt írva az arcára, és most jöhetett rá, hogy hiába a nagy önbizalom, az önmagában nem lesz elég.
- Szóval megfelelő eszközök alatt a farkasodat értetted? - pillantottam a petre, aki a medencétől nem messze gubbasztott - Nem túl bölcs dolog terv nélkül belevágni ilyesmibe, biztos vagyok benne, hogy ennél sokkal fantáziadúsabb lány vagy. Rengeteg eszköz áll a rendelkezésedre, biztosíthatlak róla :] - biztattam, miközben felemelkedtem róla, hogy hagyjam levegőhöz jutni, és ne csak az arcát szemlélhessem közvetlen közelről, hanem nagyobb rálátást nyerjek a virágszálra.
- Gyönyörű vagy, Szophie... De ha győzni akarsz, a bármi nem lesz elég. Mindent meg kell tenned érte :] - bókoltam neki ismét, miközben ujjammal megérintettem a hasát és köröztem rajta egy kicsit. Ámde itt volt az ideje, hogy akciót érjek el rajta, ha már birkóztunk, így átkaroltam és megkíséreltem átpörgetni, ezzel némi esélyt is adva neki, hogy amatőr mozdulataimból képes legyen kiszabadulni.

Egy fiatal idomárlány, aki még a játékban is erőtlennek számít, egy edzett, a súlyos páncélokhoz hozzászokott és kemény tréningeken keresztülment ereje teljében lévő lovag ellen. Így álltunk neki ennek a birkózó párbajnak. Nyilvánvaló volt, hogy azt teszek Szophieval, amit csak szeretnék, ám abban nem lenne meg a szórakozás, ha komolyan venném kettőnk küzdelmét. Éppen ezért szándékoztam feltűnésmentesen menekülőutakat hagyni neki, már amikor. Ugyanis a testi kontaktus ezzel a bájos testtel feltétlenül előnyt élvezett, és nem kívántam lemondani róla :]
- Valóban? Ahhoz képest, hogy tervek nélkül próbálsz legyőzni... Ha ismered a rendelkezésedre álló eszközöket, onnantól már csak egy lépés tervet formálni :] Esetleg segítsek? - jegyeztem meg sejtelmesen vigyorogva, hátha felfedezi az ellentmondást a szavaiban ő is. Persze lehetőséget hagytam most még arra, hogy elsikkadjunk a téma felett, hiszen nem mondtam ki egyértelműen, hogy véleményem és megfigyeléseim alapján a farkas bevetésén kívül fogalma sincs, hogyan késztethet feladásra, vagy csupán nem mer olyasmire gondolni, ami triviális lenne :]
Mozdulataim értékes információkkal szolgáltak, hiszen hasa cirógatására határozottan érzékenynek bizonyult, és ahogy kapálózni kezdett, ha tudtam volna, se lettem volna képes pontosan végrehajtani azt a mozdulatot, amit el kívántam érni. Nem volt meglepő, hogy kicsúszott a kezeim közül, képtelenség volt a vadul vergődő szépséget rendesen megragadni, főleg mivel nem is szándékoztam megtenni. Egy "nahát" kicsúszott a számon, ahogy megbotlott a saját lábában és elhasalt a vízben, ám ez a látvány is magában hordozott néhány igen kellemes aspektust. Feltérdeltem, ám mire felocsúdhattam volna, Szophie heves vízfröcskölésbe fogott, mire védekezően eltakartam az arcomat a kezeimmel. Kitört rajtam a nevetés, bár a szemembe ment némi víz, de határozottan élveztem ezt a játékot. Minden a társaságon múlott, ami jelen pillanatban kiválónak bizonyult, egyáltalán nem okozott gondot átadnom magam az örömnek. Eleinte csupán fél kezemmel visszafröcsköltem, gyerekes játszadozásunk pedig csak tovább gyűrűzött, miután elhatároztam, és rávetettem magam újra a lányra, ezúttal azzal a céllal, hogy megcsiklandozzam az oldalát. Érzékeny volt, kételkedtem benne, hogy kudarcot vallanék. Arra is igyekeztem figyelni, hogy ezúttal fölém kerülhessen, így nem nehezedtem rá, csupán oldalról kapta a támadást.
- Csikicsikicsikicsiki :] - jött tőlem is a hasonló megnyilvánulás, azt hiszem ha valaki belépne, minden méltóságomat elveszíteném előtte. Ennek a lánynak viszont megérte megmutatni, hogy komolytalanabb énnel is rendelkezem. Igazából nincs olyan én, amivel ne rendelkeznék, helyzettől függetlenül bármire lehet tőlem számítani voltaképpen
- Mondd csak, ha nem lett volna ott a másik lány... Hogyan reagáltál volna arra, hogy megsimogattam a lábad? :] - hagytam abba hirtelen, és tettem fel egy talán váratlan kérdést, arcomon szemtelen és pajkos mosollyal. A kezemet otthagytam az oldalán, ezúttal kicsivel gyengédebben megsimítva a derekát. Nem tudtam ellenállni neki, csodálatosan festett ilyen csuromvizesen, bikiniben :]

Ízlelgettem a szavakat, melyek elhagyták a bájos tündérke cseresznyepiros ajkait. Kénytelen voltam igazat adni neki, a testbeszédén és a mondandóján kívül nem utalt semmi sem arra, hogy valóban igazam van :] Ugyanakkor itt egy olyan lányról beszélünk, aki tökéletesen eljátszotta a szende, ártatlan szépséget, aztán csak kiderült, hogy egy kacér vadmacskáról van szó. Bizony-bizony, akár azt is elhitethette velem, hogy nincs semmilyen terve, mikor már éppen a kivitelezésének közepén jár :]
- Yare-yare... azt hiszem beadom a derekam :] Alig várom, hogy megmutasd, milyen fondorlatok járnak a fejedben. Ne okozz csalódást... :] - vigyorogtam rá, miután színpadiasan eljátszottam a nagy rádöbbenés pillanatát, és ezzel igazat adtam a lánynak. Na és persze némi nyomást is helyeztem rá, hiszen elvárást támasztottam vele szemben a kívánalmaimmal. Kíváncsi voltam, mivel fog megpróbálni előrukkolni, végső soron nem kételkedtem benne, hogy fel fogja találni magát. Tudatában volt a hatalmának, amivel a férfi nem felett rendelkezik, minden jel erre utalt.
Fröcskölőpárbajunk közepette némi dilemmába kerültem, hiszen olyasmire kérdezett rá, amire nem különösebben szeretek őszintén válaszolni. Ilyenkor inkább arra a válaszra törekedtem, amit a másik hallani kívánt, és bár a kérdés bagatellnek tűnhetett, válaszom igen mély betekintést is adhatott egy analitikus elmének a gyerekkoromba. Szophie logikája a helyén volt minden látszat ellenére.
- Minden gyermek, aki járt medencében vagy tengerparton, játszott ilyet :] - válaszoltam végül, azt sugallva, hogy én is közéjük tartozom. Hogy valóban így van-e, vagy sem, azt homály fogja fedni továbbra is, hacsak nem kérdez a válaszom tartalma mögé ismét, ahogy eddig is. Mindenesetre a csikizés elhallgattatta, legalábbis nevetésen és némi vízen kívül más nem jött ki a torkán, amíg abba nem hagytam.
- Örömmel hallom, hogy élvezed :] - mosolyodtam el, és válaszoltam halkan, ha már ilyen közel volt az arca az enyémhez. Mélyen és kihívóan a szemébe néztem, miközben magamban szavait értelmeztem, valamint eddigi tevékenységünket elemeztem. Zavarba jött a kérdések hallatán, ám a gyengédebb érintéseimnél nem ellenkezett, hagyta a finom simításokat is, nem csak magát a birkózást.
- Veszítettél - jelentettem ki , mikor kimászott a medencéből - Legalábbis szeretném ezt mondani, de azt hiszem elkövettem azt a hibát, hogy nem kötöttem ki a küzdőteret :] - próbáltam ráijeszteni, hamiskás mosolyt varázsolva az arcomra a korrekció után. Én is kigázoltam a vízből, persze mindketten csuromvizesek voltunk. Határozott léptekkel követtem, majd ellentmondást nem tűrően kaptam fel az ölembe, és óvatosan letérdelve lefektettem a lányt földre.
- Ha nem tudod a választ, hadd segítsek eldönteni... - reflektáltam még az iméntire, kezemmel pedig végigsimítottam a combján, ahogy ott feküdtünk. Lassan és gyengéden cirógattam, ajkaimmal pedig az övéhez közelítettem, miközben elmerültem az igéző tekintetében. Játsszunk kicsit... másképp :]

Nem lepődtem meg, számítottam rá, hogy csak azért is belekérdez a részletekbe. Kíváncsi természete alapos, minden részletre kiterjedő válaszok után kutatott. Ez az én szempontomból bizonyos szemszögből kellemetlen volt, ám nem az a típus vagyok, aki oly' könnyen kétségbe esne. Habozás nélkül képes vagyok a megfelelő válaszokat előhúzni, ahogy egy varázsló teszi azt a nyúllal a kalapból.
- Fején találtad a szöget, veled játszok ilyet először. Ahhoz képest tapasztaltnak tűnök, nem? :] - vigyorodtam el, ahogy ő is, úgy én is rengeteget mosolyogtam. Nem gonoszan, nem gúnyosan, mint sok esetben, hanem a huncut és a kedves között ingadoztam. Talán még én is élvezem ezt a birkózást és nem csupán azért, mert egy ilyen szemrevaló lány van a társaságomban, hanem magában a játékban is örömömet lelem. Ki gondolta volna, hogy az események ilyen kedvező fordulatot vesznek?
- Hogy tessék? - kérdeztem, és midőn szavaim elhagyták fogam kerítését, ritka érzelem ült az arcomra. Meglepett ábrázattal vettem tudomásul megjegyzését, miszerint... nem vagyok etióp. Már az iménti banánhéjas-bálnás félmondata is mosolyra késztetett, ám ezúttal elvesztettem az irányítást a mimikám felett. Kitört belőlem a nevetés a szokatlan asszociáció hallatán, el nem tudtam képzelni, milyen gondolatmenet során jutott el a pancsolástól addig, hogy nem vagyok egy afrikai nép leszármazottja.
- Bárcsak láthatnám, mi zajlik a fejedben. Egész nap tudnám bámulni, úgy érzem :] - közöltem Szophieval, s széles mosollyal kísértem mindezt, miközben már kifelé tartottam a medencéből. A lány ugyanis úgy döntött, elég neki a vizes környezetből, mire én természetesen nem átallottam kicsit ráijeszteni, puffogását pedig újfent nevetésem követte. Határozottan átvettem a kezdeményezést, és nemsokára a padlón fekve bámultuk egymást, míg ő újra felrótta nekem azt, ami az arénában történt.
- Meggyőztél, ha még egyszer odakerülnék, csak te lennél a célom, senki és semmi más. Ha megfelel, nem mondok nemet arra, hogy tömegben is... fogdossalak. Persze másik lány nélkül :] - feleltem pajkos villanással a szememben, míg kezem immár a lábát érintette. Nem húzódott el, nem rezzent össze, nem taszította el simogatásomat, így kérdés nélkül merészebb helyre tévedtem, combjai érzékeny belső felét cirógattam immár, és úgy kezdeményeztem a csókot. Vagyis kezdeményeztem volna, ha nem előznek meg! Puha ajkai rövid, de annál mámorítóbb táncba keveredtek az enyéimmel, miközben kezem a combjáról a csípőjén keresztül felsiklott az oldaláig, majd onnan a hátára csúszott, hogy megtámaszthassam a lányt.
- Nahát... ezt csak akkor bocsátom meg, ha még élvezhetem édes ajkaid finom érintését. Ez a kóstoló nem volt elég :] - mosolyodtam el, és bár nagyon csábító volt a gondolat, hogy ellenkezzek a parancsával, tiszteletben tartottam a kérését. Tekintetem minduntalan letévedt azokra a finom ajkakra, miközben karjaimban tartottam a lányt, szemeim a vágytól csillogtak. Teljesen az ujja köré csavart, nem vitás.
- Feladod és engedsz a csábításnak, vagy ragaszkodsz a birkózás folytatásához, tündérkém? :] - búgtam halkan a fülébe, miközben újfent vándorútra indultak ujjaim a szépséges és nedves idomokon, ezúttal biztosan haladva a lány bikini által takart keblei felé.

Komolyan gondolta. Lerítt az arcáról, hogy komolyan gondolta. Azt hiszem valamit súlyosan alábecsültem. Szophie-chan egy csapásra új köntöst kapott lelki szemeim előtt, miközben felpattant és "elmenekült" egy oszlop mögé. Elképedt arccal bámultam utána, nem találtam rá magyarázatot, hogy lehet valaki egyszerre ennyire értelmes, eszes és egyben rettentően gyerekes is. Ez lenne az álarca, amivel tökéletes elfedi zsenijét? Ez a többrétű kettősség, ami őt jellemezte, egészen felpumpálta az adrenalinszintemet. Az ártatlan bája mellé társuló kacérság, az éles szemét és intelligenciáját elfedő gyermekies vonások teljesen magukkal ragadtak, elbűvöltek!
- Nahát... ebben az esetben kössünk üzletet. Ahány sütit kapsz tőlem, én annyi csókot kapok érte cserébe, így mindkettőnk függőségét csillapítani tudjuk. A tanfolyamodon pedig akkor veszek részt, ha te a "bevezetés a felnőtt játékok világába" című kurzusomat látogatod rendszeresen :] Természetesen a tömegtől távol, ha úgy kívánod - tettem meg az ajánlataimat én is a lánynak pajkos mosollyal az arcomon, habár ő ezt nem láthatta onnan, az oszlop mögül. Valamit valamiért, azt hiszem mindkét javaslatom egyenértékű volt, és mindkettőnk érdekét és örömét szolgálta. Visszautasíthatatlan üzlet volt :] Közben egy tapodtat sem mozdultam, legalábbis amíg mondanivalóm volt a számára, addig nem kívántam felfedni előtte a mozgásomat. Most viszont lopakodás jártasságomnak hasznát véve, észrevétlenül kíséreltem meg Szophie mögé osonni, hogy orvul hátba támadjam egy öleléssel. Lépéseimnek se hangja, se súlya nem volt, arra a körülbelül tíz másodpercre elcsendesült a terem és csak a lány csilingelő kuncogása hallatszott. Akár sikerült magamhoz húznom, akár elszökött előlem, azért megszólaltam, ha már felfedtem jelenlétemet.
- Ha bújócska-fogócskázni akarsz, szépségem, az már nem birkózás. Tartok tőle, hogy ebben az esetben meg kell fosszalak a diadaltól, de ha elkaplak/elkapsz*, akkor még döntetlenre mentheted a párbajt és mindketten megnyerjük a tétet, úrnőm :] - mosolyogtam rá fölényesen és kihívóan, ahogy egy győzteshez illik. Remélem nem veszi zokon, elvégre mindketten csak nyerhetünk. Vesztes ma itt nem lesz, ebben biztos vagyok :]

Hmm, a számításaimon kívül esett annak az eshetősége, hogy feldühítem. Talán túlságosan tárgyilagosan gondolkoztam, vagy inkább nem tettem nyilvánvalóvá a szándékaim mögött rejlő jelentéstartalmat, így csupán a felszínes jelentés jutott el a lányhoz, amit végül nem tudott megfelelően értelmezni, és ezáltal rossz következtetést vont le. Ez nem változtatott a tényen, miszerint ballépést követtem el, de ahhoz kevés volt, hogy romba döntsem mindazt, amit eddig felépítettem. Ha valóban szimpatikus voltam neki, márpedig az eddigi jelek ezt sugallták számomra, akkor egy megfelelő fordulattal visszaterelhetem a kívánt mederbe a kettőnk közötti kapcsolatot, ám vigyáznom kellett, hogy ne tűnjön erőltetett magyarázkodásnak az, ami valóban nem volt az.
Észrevett, így elkerülte az ölelésemet. Ezek szerint a lopakodásom hasztalan volt, ám a beálló temetői hangulat ezt most mellékessé tette. Érezhető volt a részéről a feszültség, így én nyugodt, komoly pillantással illettem a lányt, akiért úgy éreztem, meg kell tennem mindent. Megérte a fáradozást, nem hagyhattam futni őt csak úgy.
- Értékes vagy számomra, Szophie. Lenyűgöztél a könnyed és játékos lényeddel, mely alatt egy olyan éles szemű és eszű nő rejtőzik, akit vétek lenne nem megismerni. Elvarázsoltál, boszorkány :] A legszebb boszorkány, akit valaha láttam... - próbáltam oldani a hangulatot, megválogatva a szavaimat. Igencsak érdekesnek tartottam, hogy mindehhez semennyi mesterkéltségre nem volt szükségem, őszinték voltak a szavak, melyek kiszöktek az ajkaim között. Megannyi magasztos jelzőt tudtam volna rá találni, teljesen magával ragadott és kitöltötte a gondolataimat.
- Talán azt gondolod, hogy a csókod csupán ennyit ér nekem, pedig voltaképpen csak mohó vagyok, aki nem tud betelni azzal az édes csodával, amit megízleltettél velem. Úgy gondolok a csókodra, ahogy te a süteményre, ez a párhuzam szülte a fejemben ezt a képtelen ötletet erre a különös rituáléra, mely a köztünk fennálló kapcsot szimbolizálná :] Valójában bármit megtennék azért, hogy az ajkaidat az enyémen érezhessem... - folytattam monológomat. Egy tapodtat sem mozdultam, csupán felemeltem a hangom, ahogy lassan távolodott mesés alakja. És megannyi szó után szónoklatom elérkezett ahhoz a ponthoz, mely a legerősebb közlést tartalmazta. Lehetett volna erősebb is, ám olyan szavakkal nem kívántam dobálózni, melyekben egyelőre nem voltam bizonyos. Szophie, az elbűvölő tündérke nem érdemelte meg, hogy hamis érzéseket közvetítsek felé.
- Bocsáss meg - ejtettem ki a két szót, miközben mélyen meghajoltam, és a kellő hatásszünetet követően folytattam - Feladom, ha elvihetlek arra a randevúra, úrnőm - Elérte a győzelmet, amit annyira akart, bár nem egészen azzal a módszerrel, amire én gondoltam. Ettől függetlenül reménykedve pillantottam fel rá, nem kívántam ugyanolyan hangulatban elbúcsúzni tőle, ahogy az arénában is elváltunk egymástól. Ehhez pedig készen álltam arra a megaláztatottságra is, melyet a bocsánatkérés terhe jelent, és mely többet ért, mint az összes többi általam kimondott szó előtte.