KezdőlapYunokawa Chitose
2 posters
1 / 1 oldal
Yunokawa Chitose
by Chitose Szomb. Márc. 23 2013, 19:02
Név: Yunokawa Chitose
Nem: nő
Kaszt: kardforgató
Kor: 17
Kinézet: Chitose világosbarna, egyenes, félhosszú hajjal rendelkezik, amit szeret feltűzve hordani. A szemei melegbarna színűek. Fülei kissé elállnak, ajkai apróak. Testalkata átlagos, magassága 167 cm. Szeret bő nadrágokat, pólókat hordani.
Jellem: Chitose alapvetően kedves személyiség. Szereti a barátait és az anyukáját, értük bármire képes lenne. Általában megpróbálja úgy elfogadni a történéseket, ahogy vannak, de ha számára fontos dologról van szó, akkor képes mindent beleadni, hogy elérje a célját. A gondolkodás nem az erőssége, kissé naív lány, de nem buta. Általában megpróbál mindenkivek kedves lenni, hiszen az anyukája is ilyen. Régen nem sokat törődött másokkal, de mostanában megpróbál ezen változtatni. Őszinte személyiség, nem szeret hazudni, megpróbál mindig beszületesen élni. Mindig optimizmussal tekint a jövőbe. Szeret a barátaival lenni, viszont utálja a tanórákat, untatják. Néha hajlamos könnyen jönni.
Képességek:
Szimultán hatás:
Abban az esetben működik, ha Chitosének legalább két olyan képessége van, amelyik nagyobb, mint az ellenfélé.
Ha ez a feltétel teljesül, akkor Chitose legalacsonyabb pontszámú képessége egy körig az eredeti 150 %-ára nő. Legfeljebb minden második körben használhatja. A képesség önmagára nem hat.
Előtörténet:
Üdv ! A nevem Yunokawa Chitose, de a játékban csak a Chitosét haszálom. Japánban Tokioban születtem, anyám, Tsurimi Asaka és apám, Yunokawa Ryuuto egyetlen gyermekeként. Gyerekkoromban egy kis faluban laktunk, ahol apám halász volt, anya pedig szobrászművész. Sajnos anyának sokszor kellett elutaznia Tokioba a munkája miatt, hiszen ott volt a galéria, ahol kiállították a munkáit. Tokio nem volt éppen közel, ezért anya mindig ragaszkodott hozzá, hogy engem is magával vigyen az utazásaira. Hat éves koromban azonban, a szüleim elváltak, mert anya beleszeretett a galéria tulajdonosába, Nomura Satoakiba. Miután apa és anya elváltak, anya össze is házasodott vele, mi pedig elköltöztünk Tokioba, Satoaki házába. Az emberek az mondták, ők a tökéletes pár: a művész és a galériatulajdonos. Egy évvel később pedig megszületett az egyetlen testvérem, a húgom, Nomura Yukimi. Azt hiszem, anya akkoriban nagyon boldog volt. Velem viszont más volt a helyzet: én sehogy sem tudtam elfogadni az új várost, az új életet és az új apát. Satoakival sosem jöttem ki jól, ő mindig is az apám akart lenni apám helyett, de én ezt sosem tudtam elfogadni, hiszen már volt apám. Igaz vele nem sokat találkoztam, csak hétvégén mentem el hozzá a faluba, ahol régen laktunk. Ami a város illeti, Tokiot sem tudtam megszokni egyhamar, eleinte nagyon hiányzott a falu. Gyerekkoromban mindig vissza akartam költözni apához, de ez nem volt lehetséges, és részben emiatt, részben az új férje miatt, a korábbi bensőséges kapcsolatom anyával meglazult. Annak érdekében, hogy minnél kevesebbet legyek a mostohaapámmal, új barátokra tettem szert, ha pedig otthon voltam, akkor inkább elvonultam a szobámba. A tokioi új barátaim, akik nagyobb részben az osztálytársaim, kisebb részben az iskolatársaim voltak, sok új dologra megtanítottak, például a gördeszkázás vagy a kosarazás. Imádtam velük lógni. Részben amiatt, mert kevés időt töltöttem otthon, részben azért, mert az iskolai tanulmányaimban nem jeleskedtem, a mostohaapám folyamatosan megpróbált tiltani tőlük. Akkoriban már nagyon utáltam őt, titokban mindig azt kívántam, bárcsak eltűnne az életünkből, és akkor talán apa is ideköltözhetne hozzánk Tokioba, és újra összeházasodhatnának anyával, és akkor megint minden töléletes lenne. Két évvel ezelőtt aztán megtörtént a tragédia: a mostahaapám meghalt autóbalesetben. Akkor azt hittem, hogy azért halt meg, mert én állandóan azt kívántam, hogy tűnjön el, és a kívánságaim átokként megtalálták őt és rászálltak, hogy a sírba vigyék őt. Mikor ezt elmondtam anyának, megnyugtatott, és azt mondta, hogy ez biztos, hogy nem az én hibám, nem én tehetek róla. Egyszerűen Satoaki sorsa volt az, ami elrendelte a halálát, nekünk pedig ezt így kell elfogadni, ahogy van. Akkor kezdtem csodálni anyámat, mert bár most halt meg a férje, nem vesztette el az életkedvét, és nem tört meg, ráadásul mindazok ellenére, amit elmondtam neki, továbbra is szeretett engem. Néhány hónappal ezelőtt történt, hogy az egyik fiú a barátaim közül hallott a SAO nevű játékról és a Nerve Gear-ről. Közösse elhatároztuk, hogy veszünk egyet. Összedobtuk a pénz, aztán sorshúzással eldöntöttük, hogy ki próbálhatja ki először a játékot. Akkor még úgy gondoltam, életemben először óriási szerencse ért, mert én nyertem. Haza vihettem estére a játékot, de aztán másnap reggel vissza kellett hoznom nekik. Persze akkor még nem sejtettem, hogy elég sok reggelnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni. A belépésnél a Chitose nevet választottam, mert szerettem a saját velem, ugyanakkor így mégsem derül fény a valódi személyazonosságomra. A fegyverek körül a kardot választottam, mert ez tűnt a legegyszerűbbnek. Mikor beléptem a játékba, azonnal elindultam felfedezni Aincrad városát, egészen addig, míg az admin, Kayaba Akihiko a főtérre nem teleportált mindenkit. Amit ott mondott, az egyszerűen lesújtott. Ráadásul pont akkor történik ilyen tragédia, amikor végre valahára, oly sok idő után újra kezd sínen lenni az életem. A húgommal is egyre jobban ki jöttünk már, pedig az előtt alig szóltunk egymáshoz. Ő nagyon szerette az apját, én nem így nem sokat törődtünk egymással. Ezen felül még anya is kezdte elfogadni a barátaimat, az egyiket meg is hívta hozzánk. És ha mindez nem lenne elég, akkor anya azt mondta, hogy van egy férfi, akivel újra randizni kezdett. A boldog jövőm érdekében pedig mindenképpen túl akartam élni a játékot. Ezért ki nem mozdultam a biztonságos városból, hiszen ott nem lehet meghalni, a napjaimat egy fogadóban töltöttem, és ott vártam a csodát, hogy egyszer csak valakinek sikerül elérnie a 100. szintet, vagy ami az én elképzeléseim szerint valószínűbb volt, egyszerűen a rendőrség letartóztatja Kayabát, és kényszeríti őt, hogy engedjen ki mindenkit. Voltak játékosok, akik azt mondák nekem, hogy próbáljak meg én is küldetéseket véghez vinni és elérni a 100. szintet, de nem tudtak meggyőzni. Végül egy nap rájöttem, hogyha valóban ki akarok jutni a játékból - márpedig viszont akartam látni a szüleimet és a barátaimat - akkor nekem kell tennem érte. Nem bízhatom a saját sorsom másra, hiszen anya azt mondta, mindenkinek a saját sorsáért kell felelnie. Innentől kezdve az lett a célom, hogy fejlődjek, és minnél előbb elérjem a 100. szintet, hogy aztán kijuthassak a játékból !
Nem: nő
Kaszt: kardforgató
Kor: 17
Kinézet: Chitose világosbarna, egyenes, félhosszú hajjal rendelkezik, amit szeret feltűzve hordani. A szemei melegbarna színűek. Fülei kissé elállnak, ajkai apróak. Testalkata átlagos, magassága 167 cm. Szeret bő nadrágokat, pólókat hordani.
Jellem: Chitose alapvetően kedves személyiség. Szereti a barátait és az anyukáját, értük bármire képes lenne. Általában megpróbálja úgy elfogadni a történéseket, ahogy vannak, de ha számára fontos dologról van szó, akkor képes mindent beleadni, hogy elérje a célját. A gondolkodás nem az erőssége, kissé naív lány, de nem buta. Általában megpróbál mindenkivek kedves lenni, hiszen az anyukája is ilyen. Régen nem sokat törődött másokkal, de mostanában megpróbál ezen változtatni. Őszinte személyiség, nem szeret hazudni, megpróbál mindig beszületesen élni. Mindig optimizmussal tekint a jövőbe. Szeret a barátaival lenni, viszont utálja a tanórákat, untatják. Néha hajlamos könnyen jönni.
Képességek:
Szimultán hatás:
Abban az esetben működik, ha Chitosének legalább két olyan képessége van, amelyik nagyobb, mint az ellenfélé.
Ha ez a feltétel teljesül, akkor Chitose legalacsonyabb pontszámú képessége egy körig az eredeti 150 %-ára nő. Legfeljebb minden második körben használhatja. A képesség önmagára nem hat.
Előtörténet:
Üdv ! A nevem Yunokawa Chitose, de a játékban csak a Chitosét haszálom. Japánban Tokioban születtem, anyám, Tsurimi Asaka és apám, Yunokawa Ryuuto egyetlen gyermekeként. Gyerekkoromban egy kis faluban laktunk, ahol apám halász volt, anya pedig szobrászművész. Sajnos anyának sokszor kellett elutaznia Tokioba a munkája miatt, hiszen ott volt a galéria, ahol kiállították a munkáit. Tokio nem volt éppen közel, ezért anya mindig ragaszkodott hozzá, hogy engem is magával vigyen az utazásaira. Hat éves koromban azonban, a szüleim elváltak, mert anya beleszeretett a galéria tulajdonosába, Nomura Satoakiba. Miután apa és anya elváltak, anya össze is házasodott vele, mi pedig elköltöztünk Tokioba, Satoaki házába. Az emberek az mondták, ők a tökéletes pár: a művész és a galériatulajdonos. Egy évvel később pedig megszületett az egyetlen testvérem, a húgom, Nomura Yukimi. Azt hiszem, anya akkoriban nagyon boldog volt. Velem viszont más volt a helyzet: én sehogy sem tudtam elfogadni az új várost, az új életet és az új apát. Satoakival sosem jöttem ki jól, ő mindig is az apám akart lenni apám helyett, de én ezt sosem tudtam elfogadni, hiszen már volt apám. Igaz vele nem sokat találkoztam, csak hétvégén mentem el hozzá a faluba, ahol régen laktunk. Ami a város illeti, Tokiot sem tudtam megszokni egyhamar, eleinte nagyon hiányzott a falu. Gyerekkoromban mindig vissza akartam költözni apához, de ez nem volt lehetséges, és részben emiatt, részben az új férje miatt, a korábbi bensőséges kapcsolatom anyával meglazult. Annak érdekében, hogy minnél kevesebbet legyek a mostohaapámmal, új barátokra tettem szert, ha pedig otthon voltam, akkor inkább elvonultam a szobámba. A tokioi új barátaim, akik nagyobb részben az osztálytársaim, kisebb részben az iskolatársaim voltak, sok új dologra megtanítottak, például a gördeszkázás vagy a kosarazás. Imádtam velük lógni. Részben amiatt, mert kevés időt töltöttem otthon, részben azért, mert az iskolai tanulmányaimban nem jeleskedtem, a mostohaapám folyamatosan megpróbált tiltani tőlük. Akkoriban már nagyon utáltam őt, titokban mindig azt kívántam, bárcsak eltűnne az életünkből, és akkor talán apa is ideköltözhetne hozzánk Tokioba, és újra összeházasodhatnának anyával, és akkor megint minden töléletes lenne. Két évvel ezelőtt aztán megtörtént a tragédia: a mostahaapám meghalt autóbalesetben. Akkor azt hittem, hogy azért halt meg, mert én állandóan azt kívántam, hogy tűnjön el, és a kívánságaim átokként megtalálták őt és rászálltak, hogy a sírba vigyék őt. Mikor ezt elmondtam anyának, megnyugtatott, és azt mondta, hogy ez biztos, hogy nem az én hibám, nem én tehetek róla. Egyszerűen Satoaki sorsa volt az, ami elrendelte a halálát, nekünk pedig ezt így kell elfogadni, ahogy van. Akkor kezdtem csodálni anyámat, mert bár most halt meg a férje, nem vesztette el az életkedvét, és nem tört meg, ráadásul mindazok ellenére, amit elmondtam neki, továbbra is szeretett engem. Néhány hónappal ezelőtt történt, hogy az egyik fiú a barátaim közül hallott a SAO nevű játékról és a Nerve Gear-ről. Közösse elhatároztuk, hogy veszünk egyet. Összedobtuk a pénz, aztán sorshúzással eldöntöttük, hogy ki próbálhatja ki először a játékot. Akkor még úgy gondoltam, életemben először óriási szerencse ért, mert én nyertem. Haza vihettem estére a játékot, de aztán másnap reggel vissza kellett hoznom nekik. Persze akkor még nem sejtettem, hogy elég sok reggelnek kell eltelnie ahhoz, hogy ezt meg tudjam tenni. A belépésnél a Chitose nevet választottam, mert szerettem a saját velem, ugyanakkor így mégsem derül fény a valódi személyazonosságomra. A fegyverek körül a kardot választottam, mert ez tűnt a legegyszerűbbnek. Mikor beléptem a játékba, azonnal elindultam felfedezni Aincrad városát, egészen addig, míg az admin, Kayaba Akihiko a főtérre nem teleportált mindenkit. Amit ott mondott, az egyszerűen lesújtott. Ráadásul pont akkor történik ilyen tragédia, amikor végre valahára, oly sok idő után újra kezd sínen lenni az életem. A húgommal is egyre jobban ki jöttünk már, pedig az előtt alig szóltunk egymáshoz. Ő nagyon szerette az apját, én nem így nem sokat törődtünk egymással. Ezen felül még anya is kezdte elfogadni a barátaimat, az egyiket meg is hívta hozzánk. És ha mindez nem lenne elég, akkor anya azt mondta, hogy van egy férfi, akivel újra randizni kezdett. A boldog jövőm érdekében pedig mindenképpen túl akartam élni a játékot. Ezért ki nem mozdultam a biztonságos városból, hiszen ott nem lehet meghalni, a napjaimat egy fogadóban töltöttem, és ott vártam a csodát, hogy egyszer csak valakinek sikerül elérnie a 100. szintet, vagy ami az én elképzeléseim szerint valószínűbb volt, egyszerűen a rendőrség letartóztatja Kayabát, és kényszeríti őt, hogy engedjen ki mindenkit. Voltak játékosok, akik azt mondák nekem, hogy próbáljak meg én is küldetéseket véghez vinni és elérni a 100. szintet, de nem tudtak meggyőzni. Végül egy nap rájöttem, hogyha valóban ki akarok jutni a játékból - márpedig viszont akartam látni a szüleimet és a barátaimat - akkor nekem kell tennem érte. Nem bízhatom a saját sorsom másra, hiszen anya azt mondta, mindenkinek a saját sorsáért kell felelnie. Innentől kezdve az lett a célom, hogy fejlődjek, és minnél előbb elérjem a 100. szintet, hogy aztán kijuthassak a játékból !
Chitose- Kardforgató
- Hozzászólások száma : 222
Join date : 2013. Mar. 23.
Age : 31
Karakterlap
Szint: 11
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Yunokawa Chitose
by Kayaba Akihiko Vas. Márc. 24 2013, 00:00
Szia!
Szép előtörténet és külön örültem neki, hogy nem hagytad ki az utolsó pontot sem. Természetesen elfogadom.
Azonban még nincs itt vége, hiszen itt az idő, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgy(ak)at is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Szép előtörténet és külön örültem neki, hogy nem hagytad ki az utolsó pontot sem. Természetesen elfogadom.
Azonban még nincs itt vége, hiszen itt az idő, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a kardforgató alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 0
Erő: 2
Kitartás: 0
Gyorsaság: 2
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod el.
A kiosztás mellett kapsz tárgy(ak)at is.
Kezdő Kard (felszerelt, +1 erő)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
És ne feledkezzünk meg az aranyról. 70 arany üti a markodat.
Itt az idő adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.