Chitose vs. Nio

by **Nio** Szomb. Jún. 22 2013, 09:51

A mai reggel igen csak unalmasan indult. Igazából nem akadt semmi teendőm. Ha otthon lettem volna akkor volna házimunkám bőven, de itt... se küldetés, se kedv mely edzésre ösztönözne. Céltalan bolyongás mondván hátha látok valami érdekeset, vagy éppen történik végre valami. Nem sokban reménykedtem, de legalább egy baráttal összefuthatnék. Azt se bánnám,ha csak egy futó találkozás lenne, mert akkor már tudnám, hogy megérte ma is felkelni.
Céltalanul bolyongtam a Kezdetek városába. Az ilyen tétlenség nálam mostanában elég gyakori. Ilyenkor általában gondolkodni szoktam, hogy mit is kéne először fejleszteni. Jelenleg a ruhám és a fegyverem a legelavultabb, tehát mindenképpen azt. Viszont eztán jön a nagy kérdés: pontosan milyen statjaimat kéne növelnem? Kitartás megvolt, az most már remélhetőleg optimális. De mi legyen a következő?
A nagy gondolkozás közepette lassacskán a város egyik ülőhelyekkel rendelkező terére értem. Nem volt se jobb dolgom így leültem az egyikre. Elvégre gondolkodni ülve is lehet. Legfeljebb nézem az erre járó NJK-kat vagy más játékosokat. Hátha jön valami ihlet, hogy mi legyen a mai program. Bár az igazat megvallva csak egy kis társaságra vágytam.
Mióta itt vagyok rá kellett jönnöm, hogy mennyire igénylem a társaságot. Pontosabban a valódi emberek társaságát. Az NJK-k nem emberek csak programkódok halmazai. A mobok szintén. Egyik társasága sem ér fel egy emberével, aki tényleg él és létezik. Bár otthon, a való életbe nem volt sok kapcsolatom, sok barátom. Itt se sok van ugyan, de akik vannak, őket nagyra tartom. Ők tényleg barátok. Őszintén szólva remélem, hogy ha egyszer hazajutunk találkozhatunk végre...
Megrengtem el egy jobb jövő gondolatában és bámultam ki fejemből. Gyakran gondolkozom, gyakran bambulok és nézek céltalanul. Ez most sincsen másként. Viszont ezúttal jó a gondolattal játszani, hogy hamarosan kijutok... kijutunk.

by **Chitose** Kedd Jún. 25 2013, 21:12

Egy teljesen átlagos napra ébredtem. Mivel már elég régóta vagyok itt, a SAO-ban, egyre kevesebbszer lep meg az, hogy nem a saját szobámban ébredek. Ma se volt ez másképp. Gyorsan ruhát váltottam, majd elmentem reggelizni a fogadó éttermébe. Miközben a szokásos, kedvenc hagymás omlettemet eszegettem, furcsamód végig az járt a fejemben, hogy ma mindenképp csinálnom kell valami hasznosat. Nem akarat volt ez, csak egy érzés, ami valahogy mindig előjött, hiába akartam kiverni a fejemből. Pedig a mai napot tényleg a pihenésnek akartam szentelni. Hányszor esett már meg az velem, hogy valamit mindenképp meg kellett csinálnom, de egyszerűen nem ment, hiába kezdtem neki a nap bármely szakaszában, egyszerűen nem tudtam még elkezdeni se. Ilyenkor éltelében úgy délután körül feladtam a dolgot és úgy döntöttem, hogy inkább pihenni fogok. Általában nagyszabású dolgok előtt történt ez meg velem a valódi világban, mint például egy házidolgozat írása, témazáróra tanulás, vagy csak születésnapi ajándék kitalálása és készítése/vásárlása anyának. És most, hogy itt vagyok a SAO-ban, ebben az ember alkotta, mesterséges világban, bőven lenne időm pihenni, vagy akárcsak azt csinálni, amit akarok, de valahogy nem tudok egyszerűen csak ülni. Még azon is lehetne gondolkodnom, hogy ez miért van így nálam, csak hogy nem tudok, bennem van az, hogy egyszerűen csinálnom kell valamit ! Áh, mindegy, legyen így, csinálni fogok valamit ! Miután sietve megettem a maradék omlettet, szinte futva tettem meg a fogadó és a küldetésfal közötti távolságot. Sajnálatomra azonban nem volt semmi olyan küldetés, amit eltudtam volna vállalni. Vagy a pénz nem volt megfelelő, vagy az én szintem... közben csalódottan ballagtam a Kezdetek városának főtere felé. Komolyan, talán nem kellene ilyen gyakran ezekre a megérzéseimre hallgatnom. Bár, ha jobban belegondolok, szinte egész eddigi életemben az ilyen ösztönszerű megérzésekre hallgattam. De most mi legyen a következő lépés ? Mit csináljak következőleg ? Tanácstalanul leültem egy padra, egy lány mellé.
- Mondd csak, volt már veled olyan, hogy az érezted, mindenképp csinálnod kell valamit, de nem tudtad, hogy mit ? - kérdeztem meg a mellettem ülő, barna hajú lánytól, váratlanul feléfordulva. - Csak arra lennék kíváncsi, hogy ez valami SAO-i népbetegség, vagy csak nálam fordul elő ? - tettem hozzá a magyarázatot. - Áh, egyébként Chitose vagyok. - mosolyodtam el.
Most két lehetőség áll előttem: vagy válaszol, vagy nem.

by **Nio** Szer. Jún. 26 2013, 18:41

Nem sokáig ülte egymagamban a főtéren, mivel csak hamar egy lány csatlakozott hozzám egy furcsa kérdéssel együtt. Ránéztem, a mellém csapódott lányra, majd ismét magam elé kissé melankolikus tekintettel. Igazából nálam a játékban másmilyen tünetek szoktak lenni. Kezdtem meg gondolat menetem.
-Igen, tuti, hogy valami betegség. Maga a játék az talán-gondoltam az egyedüllétekre, melyek általában kerülgetni szoktak, illetve a nyomásra, mely mindenkit arra késztet, hogy tegyen valami hasznosat és fejlődjön vagy valami hasonló, ami segíthet életben hazajutni.- Szerintem mindenki haza szeretne jutni, ezért mindenki érezhet valami hasonlót, valami késztetést, hogy tegyen valamit a cél érdekében- fejtettem ki gondolataimat általánosságban. Aztán hirtelen észbe kaptam. Én még be se mutatkoztam!- Mellesleg, Nio vagyok. Harcművész- szűnt meg egy pillanat alatt komor hangulatom. Bár a tény hogy egy játékba vagyunk még sajnos nem tűnt el.- Veled mi történt, hogy egy idegentől ezt kérdezed?- fordultam ezúttal egész testemmel felé. Mivel nálam nemigen jellemző, hogy csak úgy odaülök valaki mellé és elkezdek beszélgetni.Nálam ez sajnos nem ilyen egyszerű.
Sose volt az.Se itt, se otthon. Ha valakit megismerek, csak akkor kezdek el komolyabban beszélgetni. Itt viszont elég egy kevéske beszélgetés, míg otthon kell egy pár alkalom. Itt minden másként megy, egyáltalán nem olyan, mint otthon. Valahogy itt a barátkozás könnyebben megy.
Ültem mellette gondolataimba tévelyegve, azonban hamar visszatértem a valóságnak csúfolt világba és arcát kezdtem tanulmányozni. Nekem is voltak, vannak gondjaim ebben a világban, viszont bár egy a cél mégsem egy gonddal küzd mindenki. Ezért érdekelt, hogy vajon vele mi történt.

by **Chitose** Pént. Jún. 28 2013, 22:32

És a lány szerencsére válaszolt, és nem küldött el úgy, mintha valami őrült lennék, aki idegeneket zaklat !! Amúgy nem is tudom mi van velem. A kinti világban nem is szoktam én így viseltedni. Ennek is biztos a SAO az oka !
Mondandójában az ismeretlen lány is megerősíte agyanúmat, miszerint ez a "mindenképpen-csinálnom-kell-valamit" érzés egy különleges SAO-i betegség. Érdekes, amit mond. Ezek szerint ez olyan, mint a túlélési ösztön ?
- Oh, üdv, Nio. Én pedig Chitose, kardforgató. Bár az előbbit már tudtad, szeretem rendesen elmondani a dolgokat. Olyan SAO-hoz illően. - mondtam mosolyogva, majd a végén intettem a kezemmel. Kissé zavarban voltam. - És nem, nem szoktam én minden idegenhez odamenni kérdeződködni, igazából te vagy életemben az első, akivel ezt tettem. - vallottam be a kérdésére válaszolva. - És ami azt illeti, én tényleg nem vagyok olyan szabados, különc jellem, aki csak a saját szabályai szerint él, és azt csinál másokkal amit akar, de tényleg ! - mondtam neki határozottan, majd lehajtottam a fejem. - Igazából, már reggel, ébredés óta bennem van egy érzés. Egy érzést, miszerint ma mindenképpen csinálnom kell valami. Bármit is csináltam, nem tűnt el ez a furcsa érzés. Szóval, amikor már feladtam a próbálkozásokat, egy hirtelen ötlettől vezérelve azt gondoltam, hogy megkérdezek másokat is, hogy nekik volt-e már ilyenjük. Amolyan közvélemény-kutatásra gondoltam. - tettem még hozzá. - Egyébként, ami engem illet, szerintem nálam nem véletlenül jelentkezett most ez a "betegség". - hajtottam le a fejem szomorkásan. - Gondolj csak bele ! Hány hónapja is vagyunk már itt a SAO-ban ? Már rengeteg ideje, és én még alig fejlődtem valamit. - vallottam be csalódottan. - Ha pedig ez így folytatódik, hány hónap, vagy hány év fog eltelni, mire elérem a századik szintet ? - kétségbeesettem széttártam a karjam, majd ránéztem Niora. - Ezzel fog elmenni a fél életem. - végül rácsaptam öklömmel a padra ahol ültünk, nem erőből, csak úgy megszokásból. Közben összeráncolt szemöldökkel bámultam a földet, a gondolatok csak úgy kavarogtak a fejemben.

by **Nio** Hétf. Júl. 01 2013, 14:12

Ahogy hallgattam Chitosét, aki kicsit szerintem furcsán reagált erre az egész szituációra nosztalgikusan eszembe jutottak itt töltött napjaim,melyeket semmittevéssel töltöttem még eleinte.Mikor még nem érdekelt az hogy csináljak valamit. Mikor még azon a véleményen voltam, hogy valaki majd csak hazajuttat. Azonban, mint kiderült ezt is meg lehet unni. És egyszer mindenki elkezdi érezni, hogy valami nem stimmel és lépni kell végre.
Nálam is csak nem régen kezdődött el ez az egész. Nálam is csak most indult el valami, amit eddig még soha nem éreztem se itt, se máshol.
Amiket mondott, azok nekem ilyen formába még nem jutottak eszembe. Pláne nem az hogy az "asztalra csapjak" emiatt. Legjobban talán ezt a reakciót furcsálltam. Nem spilázza vajon túl? Viszont jobban belegondolva nem. Mindenki máshogy éli meg a jelenlegi helyzetet. Valaki hamarabb átlátja a dolgokat és hamarabb cselekszik. Valaki nem. Valaki másként dolgozza fel a történteket. Ami engem illet... eleinte kétségbe voltam esve, majd jött az a bizonyos "majd valaki kijuttat" rész, most meg harcolok. Talán meguntam várni a hősre, nem tudom. De az a lényeg, hogy most itt vagyok tettre készen.
-Te mit csináltál eddig? -csúszott ki ez a kérdés. Halkan mondtam őt nézve és arcát fürkészve. Nem tudtam hogy veszi a kérdést, pontosabban minek. Tolakodásnak, vagy csak egy egyszerű és ártalmatlan kérdésnek... nem tudom. De ha már itt tartunk kezd izgatni a téma.

by **Chitose** Szer. Júl. 03 2013, 21:50

És ha ezzel fog elmenni a fél életem... akkor mit fogok csinálni a másik felében ? Vajon festőművész leszek, vagy inkább építészmérnök ? Vagy egyszerűen csak családanya leszek ? Áh, az biztos nem, az túl unalmas. Most jut eszembe, még azt se tudom, mit fogok csinálni, ha egyszer kikerülök innen, a SAO-ból. És mi fog velem történni, amíg itt vagyok, életemnek ebben a felében ? Áh, fogalmam sincs. Most túl bonyolult kérdéseket boncolgatok, gondoltam lemondóan.
-Te mit csináltál eddig? - kérdezte váratlanul Nio.
- Nos... - kicsit szényeltem hangosan kimondani, hogy mit is csináltam eddig, de mivel én voltam az, aki előbb kérdezett, így illendőnek tartottam válaszolni. ...az az igazság, hogy amikor először meghallottam, hogy ha az életpontjaim nullára zuhannak, akkor én is meghalok, nagyon megijedtem attól, hogy milyen könnyen meghallhatok. Ígyhát a biztonságos városban maradtam. A napjaimat vagy afogadóban, vagy az utcán járkálva töltöttem, és egyszerűen arra vártam, hogy majd lesz valaki, aki teljesíti a századik szintet, és így mindenki kijut, vagy Kayabát egyszerűen csak letartóztatja a rendőrség, és így mindennek vége lesz. Egyszer azonban rájöttem, hogy nem szabad másra bíznom a sorsomat, mert én felelek a saját boldogulásomért ! - vittem itt váratlanul fel a hangsúlyt, és közben az égre néztem. Eszembe jutott anya és apa, meg a barátaim, hogy mennyire hiányoznak. - És ezután már elkeztem küldetéseket vállalni, hogy én magam teljesíthessem a századik szintet ! - fejeztem be immár vidáman a mesélést Nionak, egy halvány mosollyal az arcomon. - Bár még csak a harmadik szinten tartok. - szomorodtam el kissé. - A képességeim csak egy keveset nőttek. Ami azt illeti, még nagyon messze vagyok a századik szinttől. Alig változtam valamit azóta az elhatározásom óta. - legyintettem lemondóan.

by **Nio** Pént. Júl. 05 2013, 15:18

Miután befejezte elmosolyodtam. Egyrészt, mert én is pontosan ezt csináltam. Másrészt meg mert én se tartok még sehol sem.
-Rokonlelkek vagyunk. Én is eddig másra vártam, én se csináltam sokáig semmit. De hogy is mondják... csak akkor tudod jól végezni a munkát ha te csinálod... vagy micsoda... Mindenesetre tényleg nem lesz ez így jó.
Hallgattam el és néztem körbe. Minden mű, minden virtuális. Ez a világ szép és jó. Szinte tökéletes. Minden mesebeli, mint valami álomban. Azonban mióta ezt az álmot álmodjuk, mindenki fel szeretne végre ébredni és inkább élni. Még akkor is ha nehéz, és olykor kegyetlen az élet. Én is ahogy feltehetőleg mindenki vissza akarom kapni a régi életemet és élni akarom, mert itt semmi se olyan. Se az étel íze, se a szél simogatása, semmi... Jól meg van alkotva ez a világ, de mégse.
Olyan emberrel nem találkoztam még, aki ne akarna hazamenni. Aki itt akarna maradni örökre, még akkor is ha meghalhat bármelyik pillanatban. Viszont fejlődni se egyszerű. Minden nap a veszéllyel kell szembenéznünk. Minden nap tennünk kell valamit, vagy elveszünk. Ki tudja mikor megyünk, haza, de lehet, hogy gyorsabban telik így az idő, ha teszünk is valamit. Majd egyszer csak azt vesszük észre, hogy felébredtünk és családunk, barátaink, ismerőseink mosolyognak ránk vissza.
Kalandoztam el és gondoltam egy szebb jövőt magamban. Remélem ez a jövőkép nem csak az agyamban él és hamarosan valóra válik.

by **Chitose** Csüt. Júl. 11 2013, 17:18

Miután befejeztem a mondandóm, észre vettem, hogy egy aprócska mosoly bújt meg Nio szája szélén. Érdekes... gondoltam, majd meghallgattam Nio válaszát. Ezek szerint ő is így érez, ahogy én, és hasonló utat járt be akárcsak én. Ezáltal rögtön közelebb éreztem magam ehhez az ismeretlen lányhoz.
- És mondd csak, milyen küldetéseket teljesítettél ezidáig ? - tettem fel neki a kérdést kíváncsian. - Csak azért kérdezem, mert én még eddig csak kevés küldetésen voltam. Elmesélnéd neked milyen tapasztalataid vannak ?
Na, igen, még csak pár hónapja vagyok itt, de már rájöttem, hogy ebben a játékban nagyon fontos, hogy együttműködjenek a játékosok. Ez pedig, legtöbbször sikerül is nekik, gondoltam vissza az eddigi küldetéseimre. Egyedül nem tudtam volna megcsinálni, ebben biztos vagyok. De mivel itt a SAO-ban mindenkit egy közös cél vezérel, mégpedig a kijutás, ezért könnyen sikerült összefognunk és együtt dolgoznunk, annak ellenére, hogy egyáltalán nem is ismertük egymást.
Együtt könnyebb. Bár ezt mindig is egy elég elcsépelt gondolatnak tartottam, most, hogy itt vagyok, már látom, hogy ez teljesen igaz. Nem véletlenül alakult meg annyi céh a SAO elindulta óta. Talán nekem is be kellene lépnem egybe. Azt hallottam, a céheknek kölönleges kiváltságaik vannak, lehet, hogy majd érdemes lesz keresni magamnak is egyet...
Egek, miken rágódok én itt ! Nemrég még anyával és a bosszantó kishúgommal éltem együtt, és egyszerűen csak annyi volt a dolgom, hogy iskolába járjak. Most pedig mobokkal harcolok és küldetéseket teljesítek, meg azon gondolkodok, miképp van a legnagyobb esélyem túlélni. Sokszor és sokféleképp elképzeltem már, hogy milyen lesz a jövőm, de ilyesfajta jövő egyik elképzelésemben sem szerepelt. Emlékszem, kiskoromban, még mikor apával éltünk, kalózkapitány akartam lenni, mert az annyira izgalmas, mosolyodtam el. Aztán, amikor elköltöztünk a városba anya új férjéhez, akkor meg halász, hogy együtt dolgozhassak apával. Nem is olyan rég, néhány éve pedig televíziós műsorvezető, mert őket annyian szeretik, és mindig emberek között van. De azt sosem gondoltam volna, hogy majd egy játék fogja leszek. Egek, hogy hiányzik a régi életem... jó volna már hazamenni.

by **Nio** Pént. Júl. 12 2013, 11:46

Meglepett kérdése, melyre a válasz igencsak egyszerűnek bizonyult. Mondhatni ebben is egy cipőben járok Chitose-val.
- Nemigen teljesítettem még sokat, de nekem nemigen volt dolgom. Nem ismerem még az ilyen játékokat,- kezdtem kifejteni.- még soha nem játszottam ilyen online valamivel, ez az első. Emiatt igencsak rosszul raktam a statokra a pontokat és kitartásom nagyon gyenge volt. Nem is vártak emiatt sokat tőlem csapattársaim. Kicsit úgy érzem, hogy eddig szinte csak potya küldieim voltak. Mázlim volt. Viszont lehet,hogy komolyabb feladatokat is kéne vállalni. Igazából mióta észhez tértem és elkezdtem fejlődni szinte csak mobokat öltem.
Kicsit elkeserítő a tény hogy nem vagyok képes semmire és mindig másokra támaszkodom. De egyedül eleinte képtelen az ember mindenre. Viszont, ha eljön az idő remélem mások is fognak majd rám támaszkodni.
- Itt még nem találkoztam senkivel, aki szinte teljesen egy cipőben jár velem- jegyeztem meg befejezésképpen.
Kyuu első találkozásunkkor nem volt annyira elveszett,mint én, ő már jóval nagyobb szinten van. Yuichi se tétovázik. Mind a ketten nagyban különböznek tőlem. Ők már most többre jutottak, mint én.
A mai nap tele van csalódásokkal. Hagyta el a csöppnyi sóhaj számat. Csak remélni tudom, hogy majd egyszer utolérem őket.

by **Chitose** Csüt. Júl. 25 2013, 17:58

Miután a küldetéseivel kapcsolatban kérdeztem, kiderült, hogy ebben is hasonlít hozzám. Neki se nagyon volt még tapasztalata, ahogy nekem se.
- Értem. Ami engem illet, én csak úgy megérzésre osztottam el a pontjamat az elején. Igazából, ami azt illeti, nem is nagyon gondoltam, hogy ez olyan fontos lehet. - vallottam be neki, majd sóhajtottam egyet. - Bár, ami engem illet, nekem már van egy kis harci tapasztalatom. - folytattam, miközben ránéztem. - Egyszer volt egy valamilyen verseny, amire ha beneveztél kipróbálhattad, milyen tizes szintűnek lenni. - magyaráztam gesztikulálva, széles karmozdulatokkal. - Nah, én ott harcoltam néhány játékossal. Kettő közülük elég bosszantóan viselkedett, de találkoztam egy olyan lánnyal is, aki egész kedves volt. - emlékeztem vissza mosolyogva Fuukora.
Na, igen ha visszagondolok én sosem voltam az az erőszakos fajta. Az iskolában sose verekedtem, és amikor a játszótéren kitört valami veszekedés, én inkább hazarohantam. Még az se nagyon tudtam elviselni, amikor a barátaim vitatkoztak valamin. Mindig én voltam az, aki megpróbálta elcsendesíteni őket. Sőt, néhány évvel ezélőtt, amikor még elég rosszul jöttünk ki anyával, akkor is inkább a "passzív ellenállást" választottam, vagyis szinte csak aludni jártam haza.
Ehhez képest jelenleg muszály harcolnom, ha ki akarok innen jutni. Bár, ha úgy vesszük, ebben a tekintetben a SAO jobb, mint a való élet. Itt még ha meg is vágok valakit a kardommal, az nem érez fájdalmat, és a valódi teste sem sérül meg. Bár volt valaki, aki viszont rácáfolt erre, Hermit, gondoltam vissza az első ellenfelemre a tornán. De ettől függetlenül muszály volt harcolnom ellene, nem volt más lehetőség. Sőt, ha nem harcoltam volna ellenük, most még kevesebb tapasztalatom lenne, mint amennyi most is van, eszméltem rá. Szóval akárhogy is nézzük, a mobok elleni, vagy akár a játékosok elleni harc egy fontos eleme ennek a játéknak, vontam le a következtetést.
- Öhm,.. Nio ? Mi szólnál egy gyakorlópárbajhoz ? - tettem fel neki a kérdést, miközben újra ránéztem.

/Bocsi a késésért, rájött az ihlethiány./

by **Nio** Szer. Aug. 14 2013, 18:31

//Bocsi a kései válaszért... :S a következőnél igyekszem.//

A nap bár unalmasan indult, de jól esett ez a beszélgetés Chitose-val, azt nem tagadom. Új barátot szereztem, akivel még remélem még sokszor összehoz a sor, bár itt nem csak a játékra gondoltam. Bár ki tudja mikor jutunk innen ki. Vagy azt, hogy hogyan...
-Örülnék neki, ez egy remek ötlet- válaszoltam mosolyogva előbb feltett kérdésére.
Régen párbajoztam már, fegyveremet meg talán még régebben használtam. Talán már azt se tudom kivel, mikor és hogyan kell. Bár eléggé sűrűn találkozok kardforgatókkal. De az is igaz, hogy egyikük se hasonlít a másikhoz. Lehet, hogy karddal küzdenek, de máshogyan.
Álltam fel pár pillanat múlva és nyújtóztattam ki magamat. Bár a statom már jobb valahogy mégis kellemes fáradságot érzek hátamban, mintha egy jó alvás után ébrednék fel egy kellemes alvásból.
-Vezess, merre legyen a tett színhelye?- néztem körbe a téren. A napszakhoz képest eléggé kihalt volt, csak egy két npc járkált a szegélyén, de játékosnak nyoma sincsen. Már mindenki feljebbi szinten járkál, amit lassan nekem is kéne, mivel már hármas szinten talán illene nehezebb vizekre evezni.

by **Chitose** Kedd Szept. 03 2013, 20:01

Alig ismertem meg egy új lányt, Nio személyében, máris egy gyakorlópárbajra invitáltam. Utólag azért reméltem, nem fog megsértődni rám, vagy nem tart túl erőszakos személyiségnek. De nem, nem történt semmi ilyesmi, Nio szerint "ez egy remek ötlet". Örültem, hogy egyet ért velem, őszintén szólva nem is tudom, hogy jutott eszembe most párbajozni, dehát mindent gyakorolni kell egyszer. Vagyis legalább egyszer.
-Vezess, merre legyen a tett színhelye? - kérdezte Nio.
Jah, igen, erre nem is gondoltam, végülis, itt mégsem párbajozhatunk, néztem szét az emberektől nyüzsgő főtéren.
- Nos, ezt még nem tudom, de ha elég sokáig megyünk, akkor csak találunk egyet, nem ? - kérdeztem vissza, miközben a hajamat birizgáltam. Kicsit zavarban voltam, hiszen párbajra invitáltam valakit, és közben nem is szerveztem meg az egészet. Bár nem ez az első alkalom. Már a SAO-ba kerülésem előtt is megvolt az a szokásom, hogy spontán döntéseket hozzak, hogy csak egyszerűen kimondjam azt, ami eszembe jut. Anya különösen nem szerette ezt a tulajdonságomat, emlékszem, többször is megszidott érte. Ha ő most itt lenne, biztos csak sóhajtana egyet és az égre nézne, mosolyodtam el. Na de jó volna el is indulni valamerre, hisz nem volna túl szép dolog sokáig váratni Niot. Azzal el is indultam egy tetszőlegesen választott irányba.
- Kövess, légyszíves ! - fordulok még vissza, hogy intsek Nionak. És ha ő követ, márpedig remélem, hogy követ, habár ez is csoda volna, abból kiindulva, hogy nem is tudom, hova vezetem őt, de ha ez mégis megtörténik, akkor a legközelebbi utcába indulok el.
Házak és fogadók követik egymást, mire végre nem is tudom mennyi idő után egy kisebb tisztásra érünk, valahol a város szélén. Itt jó is lesz. Megállok néhány méterre Niotól és megkérdezem:
- Akkor, ha nincs kifogásod a helyszínnel, szerentél kezdeni ? Vagy kezdjem el én ?

by **Nio** Szomb. Szept. 14 2013, 18:15

Rövid beszélgetésünk után egyre izgalmasabb kezdett lenni ez a mai nap. Először megismerek egy új arcot, Chitose személyében, majd elindulunk párbajozni valamerre egy hirtelen jött ötletből kiindulva. A párbaj terén ugyan nem vagyok valami biztos magamba, de akár nyerek akár nem jó mókának ígérkezik. És egyébként sem unatkozom addig is legalább. Valahogy mióta itt vagyok nem szeretek egyedül lenni. Felörli az ember idegeit ez az itteni egyedüllét. Mióta itt vagyok valahogy társasági ember lettem, mondhatni.
Chitose hamarosan egy rövid szusszanás után elindult valamerre, pontosabban párbajra alkalmas helyszínt felé, melyen még nem gondolkozhatott, olyan gyorsan és váratlanul tette fel a kérdést. Pontosabban, nekem nem lett volna időm ennyire előre gondolkozni. Felpattantam és utána mentem. Nem volt alkalmam még sokakkal párbajozni, de ez nem számít, mert ahányféle ember annyiféle stílus. Bár kardforgatóval már volt dolgom, de mind a ketten másként csinálták, azt amit. Kíváncsi vagyok, hogy ő miként. De hamarosan úgyis megtudom, ha akarom, ha nem. Márpedig én nagyon szeretném megtudni.
Hamarosan meg találtuk a helyszínt is, és egyre közeledett a párbaj pillanata.
-Nekem meg felel a helyszín. Remélem el is férek- vettem elő fegyveremet, mely ezúttal már nem a kezdő fegyverem volt, hanem egy nemrégen beszerzett Míves Lándzsa, mely elődjénél kicsit díszesebb nyéllel rendelkezett. És több stattal, de kinézetre csak ennyi volt.- Elférek. Indítom a párbajt, de te kezded- küldtem el a meghívást, majd amennyiben elfogadta már számolt is visszafelé az óra, mely megjelent kettőnk között a levegőben.

by **Chitose** Csüt. Okt. 17 2013, 00:03

Rövid időn belül egy tisztásra vezettem Niot, aki, miután nem talált kivetnivalót a helyszínben, mondott valami érdekeset: "Remélem el is férek" ?! Ezt meg vajon hogy értette ? Nem mintha eddig olyan szűk sikátorokban jártunk volna. Hamarosan meg is pillanthattam a fegyverét: egy lándzsa volt az, méghozzá szép díszes. Hmm, ez az első alkalom, hogy olyan ellenséggel párbajozok, aki lándzsát forgat. Habár, az igaz, hogy nem sok emberrel párbajoztam eddig se. Volt egy árnyharcos, egy lovag és egy állatidomár, emlékeztem vissza eddigi ellenfeleimre. És most egy harcművész. Vajon mit fog csinálni azzal a lándzsával ? Megpróbálja majd hozzám vágni ? Vagy meg akar majd vele szúrni ? Fogalmam, sincs, de annyi biztos, hogy vigyáznom kell majd vele, mert egy lándzs mindig messzebb ér el, mint egy kard, elmélkedtem magamban. Egyszer azt vettem észre, hogy megjelent a párbajra való felkérés előttem. Gondolkodás nélkül rányomtam az "Elfogadás" gombra. Miközben a számlálót figyeltem, elővettem végre én is a fegyveremet, a Hálóvágót.
- Fél életig, ugye ? - kérdeztem meg Niotól, hiszen el se olvastam igazán a párbajfelkérést.
Az óra lassan a nullához közelített, én pedig megpróbáltam valamiféle támadó pozíciót felvenni, amit az eddigi harcaim során is szoktam. Ahogy megbeszéltük, én kezdek, végül is én hívtam ki őt. A számláló végül nullát mutatott és el is tűnt. Kisvártatva támadtam is: nekifutottam és egy vízszintes kardvágást ejtettem felé. De nem rá magára céloztam, hanem a fegyverére. Csak úgy megzavarásképpen, kíváncsi vagyok, erre mit lép, hogy reagál. Talán ideje lesz valami statégiát kitalálni a párbajaim elején, és úgy harcolni, hátha ez beválik.

/Edit: köszönöm a türelmedet. Smile

/

by **Nio** Csüt. Okt. 17 2013, 11:52

-Csakis addig!- válaszoltam a harcunk előtti kérdésére, talán kicsit vidámra sikerült, ami nem is csoda, hiszen végre kipróbálhatom újonnan szerzett fegyveremet egy igencsak érdekesnek ígérkező menetben.
Bár alighogy elmondtam ezt a két szót, a visszaszámláló elérte a nullát és Chitose máris támadásba lendült. Viszont nemcsak az ért váratlanul, hogy támadott, hanem az is hogy hogyan. Kardja pengéje a lándzsám nyelén landolt. Csak arra volt időm, hogy egyik lábammal hátra lépjek, és lándzsámat vízszintesen magam elé emeljem védekezésképpen. Utána már vissza is tért eredeti helyére.
Hamar vissza kellett térnem a kábulatból és valami okosat kitalálni. Érdekes menet lesz az biztos, bár ilyen első lépést még nem pipáltam pedig már volt dolgom kardforgatóval. Van egy sanda gyanúm, hogy valamit tervez. Talán ki akarja deríteni, hogy mire vagyok képes. Ha pedig ez a célja akkor állok elébe. Ha ez kell, akkor legyen.
Fordítottam fegyverem hegyét feléje és markoltam meg erősen Míves fegyveremet. Kicsit bedőltem és kezdtem felé futni alap sebességemmel, amíg statjaim engedik, sajnos 3-as szinten még nem volt valami sok pont rajta, de kezdéshez talán éppen elég. Azonban néhány lépéssel ellenfelem előtt felugrottam és, mint valami karatés filmben felülről csaptam. Akrobatikámat akartam kihasználni, de nem akartam elsőként sokat mutatni, elvégre a nevemhez híven akarok cselekedni, ami azt jelenti, hogy "macska", kicsit játszunk, és tegyük érdekesebbé a mai szép napot.
Támadásom után hátra menetben visszább ugráltam, hogy elég messze legyek tőle, talán még messzebb mentem, mint eredeti helyem. Bár most még nincs taktikám, elvégre még nem láttam semmit, csak azt tudom, hogy az akrobatikára akarok támaszkodni.
Mikor visszaértem felvettem előbbi helyzetemet és vártam, hogy vajon mégis mit lép. Tud ennél jobbat is tehát, hajrá!

Aktuális stat: 3.szint:

by **Chitose** Kedd Jan. 07 2014, 22:08

Stratégiát akartam bevetni, hát meg is csináltam, ami először eszembe jutott. Nem az ellenfelemet magát, hanem inkább a fegyverét támadtam. Láttam rajta, hogy kissé ugyan meglepődött, de ennek ellenére könnyűszerrel kivédte a támadásom. Ezután elvettem a kardom Nio fegyveréről és néhány ugrással hátrébb helyeztem a pozíciómat. Úgy látszik ennyi nem lesz elég ellene, valami jobbat kell kitalálnom. Ki akartam találni valami új stratégiát, de nem volt rá időm: azt vettem észre, hogy Nio máris ellentámadásba lendült. Felém kezdett el futni, lándzsáját oldalra fordítva. Arra számítottam, hogy majd átlósan fog csapni egyet, ezért én is keresztbe fordítottam a fegyveremet. Csakhogy mikor már csak néhány lépés távolság volt köztünk, Nio hirtelen magasra ugrott és fentről támadt rám. Alig volt időm vízszintesbe fordítani a kardom, olyan váratlanul ért a támadása. A kardom oldalra hajtott Nio csapásának erejétől, így a súly miatt lecsúszott róla a lándzsa éle, a kard hegye felé. Emiatt majdnem az én bal vállamon landolt a fegyver, épphogy el tudtam ugorni előle oldalra. Ismét jobbnak láttam, ha védekezek: hátrébb léptem néhányat. Közben felnéztem, és láttam, hogy Nio is ugyanezt tette, így már több méter távolság keletkezett köztünk. Én pedig mostmár idejét láttam annak, hogy új támadással próbálkozzak. Most ugyan nem jutott eszembe semmilyen stratégia vagy csel, de őszintén szólva sosem voltam valami jó a tervek felállításában. Arra viszont már sikerült rájönnöm, hogy mivel az ő fegyvere egy lándzsa, ezért neki előnyösebb a távolsági harc, hiszen az ő fegyvere messzebbre ér. Tehát jobb lesz nekem, hogyha közelebbről indítok támadást. Azzal Nio felé kezdtem el futni. Igyekeztem lendületet adni a csapásomnak, már amennyire ez a pár méter engedte. Ezután egy vízszintes vágással támadtam őt. Ezzel azonban még nem volt véeg. Ezt valószínűleg kivédi. Így amikor a lándzsája megakasztja a fegyveremet, nem tétovázok, visszahúzom a kardomat, de csak azért, hogy így próbáljam megszúrni. Arra számítok, hogy ilyen távolságból valószínűleg nem tudja kivédeni.

/Bocsánat a késésért. De védre elkészült. :-)/

/Statjaim 3-as szinten (úgy emlékszem, ugyanazon a szinten voltunk, amikor elkezdtük a kt-t):

Élet: 7
Fegyverkezelés: 7
Erő: 3
Kitartás: 2
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 2
Páncél: 9/

by **Nio** Csüt. Jan. 09 2014, 15:34

Ami azt illeti tudott jobbat. Mivel nem várt támadással rukkolt elő. Először azt hittem, hogy csak felülről csap egyet, melyet egy lazább mozdulattal sikeresen ki tudtam védeni. Viszont arra nem gondoltam, hogy még egy döfést is megejt a csapás után. Az utóbbit nemigen sikerült hárítanom.
A döfés eltalált, telibe. Csak annyit tudtam tenni, hogy mikor visszafelé húzta egy erőteljesebb mozdulattal fegyverem segítségével bal oldali irányba löktem. Néhány pixel ugyan távozott hasam tájékáról, de a játéknak köszönhetően fájdalmat nem éreztem. Azonban vissza akartam vágni, nem is kicsit. Sejtettem, hogy vannak még trükkök tarsolyában, de szerencsére az enyémben is akad egy-két meglepetés.
Az igazat megvallva a speciális képességemet még nem akartam lelőni, annak még nincsen itt az ideje. Az akrobatikát már használtam. Lehet, hogy másik mozdulatot is ki kellene próbálni. Viszont merről?
A mozdulatba egyenlőre nem vagyok biztos, de nem szabad közel engednem magamhoz. Eléggé kicsi a sebzésem, ami nagyon rossz esetemben. Több találatot kell bevinnem, mint neki. Illetve kevés alkalommal, jobbik esetbe egyszer sem szabad beengednem a támadásait... Kemény dió lesz, de nem akarok veszíteni. Bár az sem olyan nagy baj. A lényeg hogy élvezzem.
Húztam egy apró, de talán kicsit félelmetes mosolyra számat. Párbajaim alkalmával az ilyen arckifejezés előfordul. Valahogy magától jön...
Mindezek után enyhén előre dőltem, térdeimet kicsit berogyasztottam. Bal kezem tenyere majdnem a földön volt, viszont csak az ujjaim érintették a tér köveit, mely lábunk alá volt programozva. Jobb kezemben a lándzsám támadásra készen... Indulás!
Löktem el magamat a földtől, és indultam meg egy igencsak gyors rohammal. Végül mégis a bónusz gyorsasággal próbálkoztam, de nem is akárhogy! Futásom közben lándzsám hegye ezüstre váltott, majd egyik pillanatról a másikra gyorsaságom statjai megduplázódtak. Talán a közöttünk lévő távolság háromnegyedéig futottam, majd kitértem balra, hogy kardja hatótávolságán, vagy mijén kívül maradjak, és egy kanyarral bezárva futásomat mögé kerültem. Ahol bevittem csapásomat. A hátát céloztam meg, melyre két elegáns mozdulattal egy X-et rajzoltam.
Mindezek után ez alkalommal nem tértem vissza eredeti helyemre, hanem mögötte foglaltam el egy helyet egy messzebbi ponton.

Páncél: 45/42
Élet: 35/35

Statok:

by **Chitose** Pént. Jún. 27 2014, 01:05

Ezúttal a számításaim bejöttek. A hosszú lándzsa valóban kevésnek bizonyult ahhoz, hogy kivédjen egy ilyen közeli támadást, vagy csak Nio nem számított ilyesmire, nem tudom, de a támadásom most célba ért. Nio hasát találta el a pengém, a vörös pixelek pedig azonnal megjelentek. Persze, itt ez jelzi a sérülést. Közben arra gondoltam, hogy talán ez egyetlen jó dolog a SAO-ban: hogy az ember úgy gyakorolhatja a harcot, hogy közben nem okoz sérülést másoknak. Lehet, hogy az itt szerzett képességeim, mint a kardforgatásban való jártasság vagy a harci statégiák kigondolása később, ha egyszer kijutok a SAO-ból, még hasznomra lesznek, ki tudja.
De a párbaj folytatódott tovább, a pengémet, ami mégcsak alig távozott a hasából, Nio erősen félrelökte, én pedig majdnem elvesztettem az egyensúlyom. Minekután oldalra tántorogtam, rájöttem, hogy így teljesen védtelen pozícióban vagyok, tehát léptem párat hátra, és magam elé emeltem a kardomat védekezésképp. Nem volt nehéz kitalálni, hogy ellentámadásra készül. De mire ? Próbáltam a mozdulataiból kiolvasni ezt, de ez nem igazán ment, hiszen csak úgy szaladt felém. Úgy éreztem, most jobb lesz vigyázni, és a sejtésem be is igazolódott. Az ellenfelem lándzsájának a hegye ezüst színű lett, majd Nio egyszercsak őrült gyorsan kezdett el száguldani. Olyan gyors volt, hogy alig tudtam követni, nem hogy reagálni rá. Persze így könnyen mögém került, és támadott is. Miközben a csapása a hátamat érte, megfordultam és elhajoltam a második támadása elöl. Épp hogy csak sikerült, mert még mindig nagyon gyors volt. Közben láttam a szálló pixeleket a levegőben, amik íly módon távoztak a virtuális testemből. Én is megsérültem, ezt az életcsíkomra nézve is megállapíthattam. Közben Nio a nemrég még mögém eső területem helyezkedett el, ott várva a harc további alakulását. De amit az előbb csinált, az tényleg meglepett. Mintha csak úgy megduplázódott volna a sebessége. Ilyet még nem láttam, ez olyan furcsa, hogy biztos csak valami speciális képesség lehet.
- Nem is gondoltam volna, hogy ilyesmi is van a tarsolyodban ! - szóltam neki oda egyszerre elismerően és vidáman, miközben már ismét Nioval szemben álltam. Megengedhettem magamnak, hiszen ez nem éles harc volt, csak fél életig megy a párbaj. - Ez a speciális képességed, ugye ? - kérdeztem tőle, és miközben a válaszra vártam, úgy éreztem, itt az ideje, hogy egy újabb támadáson kezdjek el gondolkodni.
A lényeg az, hogy valahogy közel kerüljek hozzá úgy, ő a lándzsájával már ne tudjon eredményesen támadni. Hisz ez már korábban is bejött. De nem valószínű, hogy mégegyszer hagyja, hogy csak úgy a közelébe jussak. Miután válaszolt, elkezdtem felé futni. Kardom felemelem, szúrásra készen. Ha közvetlenül elébe érek, szúrok is egyet feléje. De ez megint csak a támadás első része. Ha kitér előle vagy megakasztja a pengém, akkor én rögtön lefékezek, kitámasztom a lábam és közel hajolok hozzá, hogy meg tudjam ragadni a lándzsáját. Nem kell az nekem soká, csak addig, hogy ne tudja használni egy pillanatra. Hogy ne tudja kivédeni a támadásomat, ami csak ezután jön. Ha megvan a lándzsa, akkor egy vízszintes vágást indítok az oldala felé. Talán ez egy kicsit kockázatosabb roham, de lássuk, mit csinál most !

/Páncél: 6/9 Élet: 35/35/

by **Nio** Szer. Aug. 27 2014, 15:24

-Mondjuk, hogy az volt- válaszoltam kérdésére szinte azonnal.- Bár ami azt illeti, nem szoktam sűrűn használni- tettem hozzá kissé halkabban támadására várva, ami jött is sebesen.
Elindult felém egy rohammal. Kivont kardját támadásra emelte és döfött volna… nemigen tudtam mit csináljak, védekezzek, vagy egyből támadjak? A reakcióm ösztönösen jött. Kettőt hátraszökkentem. Kissé ki is billentem az egyensúlyomból és földre is estem, ami miatt szerencsére nem talált el, de nekem nagyon úgy tűnik, hogy ezt a hátrafelé ugrálást még gyakorolni, kell. De esésemnek hála a fejem felett süvített el pengéje. Bár ami azt illeti, van némi problémám… Túl közel van, én meg a seggemen csücsülök… Valahogy hátrább kellene mennem. Ideje gondolkodni!
-Még van mit tanulnom…- jegyeztem meg egy apróbb mosollyal, majd cselekedtem.
Lendületből álltam fel majdnem szinte teljesen lándzsámra támaszkodva. Illetve némi akrobatikával, úgy hogy szinte a lábam nem is érintette a talajt, de hála neki kellő távolságba kerültem ahhoz, hogy támadni tudjak. Egy lazább haránt terpesz és ismét támadásba lendültem ugyanazzal a lendülettel, amivel felálltam.
Én is döfésre emeltem fegyveremet, és ez alkalommal normális sebességemmel, illetve amennyire kitartásom és gyorsaságom engedte megrohamoztam. Amint közel értem hozzá mellkasa felé döftem a találat reményében. De nem húztam vissza lándzsám. Hanem oldal irányba kicsaptam egy lazább átlós vágásként.
Ezt követően most lassabban megfontoltabban tértem vissza az előbbi támadásom kiinduló pontjára. Felvettem most is a már megszokott védekezős pozíciómat, bár már kicsit lazábban tartottam, nem úgy ahogy az elején. Mindenesetre ha ennek vége akkor illene fejlesztenek az akrobatikámat is, nem lesz egy olcsó dolog, de ami kell az kell.

Páncél: 6/9
Élet: 35/35

by **Chitose** Hétf. Okt. 13 2014, 20:01

Szóval ilyen a speciális képessége. Milyen menő ! Hirtelen meg tudja vele duplázni a sebességét. Bezzeg az enyém csak arra jó, hogy mozgásképtelenné tegye a célpontot. Egy az egy elleni harcban semmi hasznát nem veszem. Végülis, mi értelme lenne annak, ha mind a ketten lebénulnánk ?
Tehát a speciális képességem ebben a harcban nem jöhet szóba. De akkor hogyan kéne megtámadnom ? Kérdeztem magamtól, miután Nio a második támadásomat is kikerülte. Vagy talán csak hátraesett ? Áh, ki tudja, mindegy is.
Most viszont az a lényeg, hogy el kéne valahogyan találnom... De már nem eszembe egyetlen támadási stragégia sem !
-Még van mit tanulnom… - gondolataimból Nio hangja ébresztett fel. Tanulni ?! Igen, ez az, hogyha én is tanultam volna valamilyen harcművészetet, akkor most biztosan tudnám, hogyan kell támadni ! Hallottam, hogy itt, a SAO-ban, sokat vannak, akik a való életben is tudnak harcolni. Na ők biztosan nincsenek híján a harci stratégiáknak. Ha egyszer innen kijutok, biztosan megtanulom valamelyiket, mondjuk a kendo-t vagy a vívást.
De nem volt időm sokat gondolkodni, mert Nio ismét támadott. A felém irányuló szúrása elöl még ösztönösen ki tudtam lépni oldalra. Azt hittem, hogy majd visszahúzza a lándzsáját vagy lendületből elmegy mellettem, de nem így lett. Nio kicsapta a fegyverét oldalra, én pedig döbbenten vettem észre, hogy eltalálta a vállamat.
Ösztönösen odakaptam a kezem, majd néhány hátraszökkenéssel eltávolodtam tőle. Az utolsó lépések már kissé nehezen mentek, furcsa érzés kerített hatalmába. Furcsa, de ismerős. Már a korábbi harcaim alatt is éreztem ilyet. Igen, ez azt jelenti, hogy nem tettem eleget a kitartáspontjaimra. Egyre szaporábban vettem a levegőt, a fejem lüktetett, a tagjaim elnehezültek. Nem tehettem mást, meg kellett támadkodnom a kardomom, hogy kifújjam magam, mégha egy harc közepén vagyunk is. Kicsit gáz, hogy pont most állok le pihenni, de nincs mit tenni, ez a virtuális fáradtság, ellentétben a való világbélivel, nem leküzdhető.
- Állj, állj, állj, állj, időt kérek ! - mondom lihegve. Közben a kezeimmel a világ minden pontján elismert "T" betű jelét mutatom a kezeimmel, persze csak addig, amíg újra le nem rogyok a földbe szúrt kardomra. - Szükségem van egy kis pihenőre ! - tájékoztatom Nio-t, bár már biztosan rájöhetett a lényegre. Noha tudom, ezt egy valódi harcaban nem tehetném meg, hogy csak úgy időt kérek, most valahogy mégis jól esik ezt tenni.
- És te, tanultál valamilyen harcművészetet, mielőtt beléptél volna a SAO-ba ? - teszem fel az első kérdést, ami az eszembe jut. Nem mintha ez nagyon fontos lenne, de engedek a kíváncsiságomnak.

/Páncél: 3/9 Élet: 35/35/

by **Nio** Kedd Okt. 14 2014, 12:13

Támadásom első fele ugyan nem talált, de a második része sikeres volt. Ugyan nem pontosan így terveztem, de egynek mindenesetre megteszi, elvégre a végeredmény a fontos, ami azt jelenti, hogy talált.
Támadásom után védekezésre emeltem fegyverem és vártam, de a támadás elmaradt. Chitose a földre huppant időt kérve. Kimerült. Ezek szerint Ő is beleesett ugyanabba a hibába, mint én még a legelején. Ostoba hiba, így visszagondolva, de senki se születik igazi gamernek.
Állásomon lazítottam, és leengedtem védelmem. De nem mentem közelebb egy tapodtat sem. Még annak ellenére sem, hogy látszott rajta, hogy tényleg elérte korlátait és nem játssza meg magát.
-Harcművészetet?- kérdeztem vissza. -Szép is lenne, de nem- csóváltam fejem mosolyogva.- Semmi hasonló. Eredetileg nem is akartam játszani. De a tanulmányaimhoz szükségem volt mintára, ezért itt vagyok. Rajzolok, és kellett egy hely ahol kipróbálhatom a fejemben elképzelt mozdulatokat. Szerencsére segítettek egy páran itt a SAO-ba, hogy el tudjak indulni valamerre- fejtettem ki történetem. Még mindig szokatlan, hogy nem folytathatom a rajzolást, és itt vagyok, hogy az életemért küzdök.- De még én se vagyok tökéletes. És te?- néztem rá érdeklődve, majd kissé gondolkodva enyhén félre.- Hogy is mondjam... Eléggé egyedik a támadásaid, és meg kell hagyni hatásosak. Gondolom van gyakorlatod az ilyesmiben, mert harcoltam már kardforgatókkal, de egyikük se alkalmazott se ilyen, se hasonló mozdulatokat- fejeztem be gondolatomat. Ezen a ponton leguggoltam, én is. Kitartásom még bírja, de egy kis pihenés nekem sem árt. Addig legalább megismerem ellenfelemet is. És különben is, egyikünk se vörös, és barátságos a meccs.
Bár igaz, hogy nincs két egyforma harcmodor, de olyat nemigen láttam, hogy valamelyikük a lándzsámnak rontott helyettem. Meg is lepett, és tényleg hatásos is volt, kezdésnek meg pláne. Még mindig kíváncsi vagyok, hogy mire képes, mert abban biztos vagyok még most is, hogy nem merült ki a fegyvertára.

by **Chitose** Vas. Nov. 30 2014, 19:52

Nemrég rámtört a fáradtság ugyan, de már kezdett elillanni. Ugyan már nem vagyok olyan fáradt, mégis így maradok, az előbbi testhelyzetemben. Arra tippeltem, hogy Nio tanult valamilyen harművészetet, végülis ő elég sok támadásomat ki tudta kerülni. Aztán csodálkozva hallgattam, hogy egyáltalán nem. Mire a mondandója végére ért, el is szomorodtam kissé, fejemet kissé lehajtom, úgy kezdek el beszélni hozzá:
- Az akkor szörnyű lehet, nem ? - kérdezek vissza komoly hangon. Aztán rájövök, hogy az iménti monddatom talán egy kis magyarázatot kíván maga után, ezért még hozzáteszem:
- Mármint, hogy eredetileg nem is akartál játszani. Úgy értem, a többiek, vagyis én legalább aztért léptem be a játékba, és tettem a fejemre a Nerve Gear-t, mert játszani akartam, és ez után ragadtam itt. De te nem is ezért... - a végére a szavaim elhalkulnak, nem tudom megfelelően befejezni, mert nem tudom rendesen kifejezni magam. Aztán a mondanivalója furcsa irányt vált: és én ?! Mármint arra gondol, hogy én tanultam-e ?
- Jah, nem, én egyáltalán nem ! - mondom kissé meglepve, miután befejezte. - Később, majd ha kikerülök a SAO-ból, majd szeretnék, de még egyáltalán nem tudok. - legyintek egyet. - Ha egyediek a támadásaim, az max azért lehet, mert mindig egy perccel az előtt találom ki őket, hogy megtenném. Nem tudok semmi hivatalos kendo- vagy vívásmozdulatot, ezért csak a fantáziámat használom, hogy kitaláljak egy támadást, amiről úgy gondom, hogy elég meglepő ahhoz, hogy az ellenfelem ne tudjon kitérni előle. Aztán vagy bejön, vagy valami ostobaság lesz belőle. Tudom, ez elég hülyén hangzik, de nem tudok mást csinálni. - zárom le a mondatomat, aztán a másik kérdése kissé gondolkodóba esek. - Háá~át... nem mintha én olyan sokat harcoltam volna már. Jó, nem azt mondom, hogy ez az első párbajom, mert volt már néhány, de azért nem is vagyok még olyan gyakorlott. Persze több küldetésen is voltam, ahol harcra került a sor, de az azért nem ugyanaz. - mosolyodok el a végére. Fejem immár nem lefelé csüggesztem, hanem felfelé nézek, egyenesen Nio szemébe. Mosolyom még egy ideig nem hervad le, mert eszembe jutott egy ötlet. - Nos, akkor folytathatjuk ? - kérdeztem tőle, miközben felálltam a földről. Ha helyeslő választ kaptam, akkor már indítottam is a következő támadást. Kardomat oldalra vonva szaladtam Nio felé, mintha egy vízszintes vágással akarnék támadni. Ezt majd bizonyára kivédi, arra számítok, hogy a lándzsájával akarja blokkolni a támadást. Ha valóban így lesz, akkor a kardom markolatát csapom neki Nio fegyverének, és azt próbálom nekitolni, mintha így akarnám elérni őt. De nem. A megfelelő pillanatban aztán megváltoztatom a súlypontomat, előredőlök, a kardommal egy félkörívet írok le, és így próbálom megvágni, a lándzsáját pedig lefelé lökni. És ha ez összejön, akkor már remélem, hogy nem leszek olyan béna, hogy ráessek Niora...

/Páncél: 3/9 Élet: 35/35/

by **Nio** Pént. Dec. 12 2014, 19:07

Kicsit furcsán érintettek Chitose szavai. Ez még sose jutott eszembe, hogy szörnyű lenne. Az meg hogy Chitose sem tanult semmit kicsit nyugtatólak hatott. Bár nem válaszoltam egyik válaszára sem. Még nem.
Miután összeszegte magát nem is tétovázott, bár nem hiszem, hogy így tervezte. Nem éppen ösztönösen cselekedtem, sokkal inkább tapasztalatból. Szúrása elől sikeresen kitértem egy egyszerűbb, akrobatikával kombinált hátrafelé megejtett szökkenéssel, ami kicsit távolira is sikeredett. Volt már olyan meccsem, ami nem engem, hanem fegyveremet vették célba, ami miatt én védtelenül maradtam. Ezt a hibát még egyszer nem követem el. Valahogy nem áll szándékomban veszteni. Mindenesetre szökkenésemnek hála második támadását is sikerült elkerülnöm.
Helyváltoztatásom után kiegyenesedtem, és míg a válaszán gondolkodtam, elkezdtem röviden összefoglalni gondolataimat és érzéseimet.
-Tényleg nem maga a játék miatt léptem be a SAO-ba. De egyetlen percét se bánom. Még ugyan nem láttam sokat a játékból, de amit itt élek, az is én leszek, és ezen senki nem változtathat. Szörnyű lenne? Talán. Nem éri meg ezen rágódni, nem is fogok- álltam fel támadó helyzetbe, van egy olyan érzésem, hogy most nagyot fogok futni. Az előbbi kis pihi nekem is jót tett, bár még nem volt rá kifejezetten szükségem.- Az meg hogy te sem tanultál harcművészetet egyrészt azt jelenti, hogy van fantáziád, és tudod forgatni fegyvered. Másrészt pedig egyenlő felek vagyunk, egyszerű emberek, akik nem tudják szakszerűen forgatni fegyverüket.
E szavak után meg is indultam. Nem volt nagyon hosszú táv, de nem is volt olyan rövid. Lehetett volna hosszabb, de pont jó volt így is. Futásom sebességét pontjaim adták, melyek gyorsaságomon voltam. Első körbe nem támadtam csak elfutottam mellette, majd mikor még közel voltam hozzá megfordultam és hátát vettem célba egy vízszintes vágással, majd egy erőteljesebb döféssel.
Ezt követően amerre az utam vitt a kanyar miatt ball oldalától néhány lépésre találtam meg helyemet, és ott vártam válaszát.

by **Chitose** Csüt. Feb. 12 2015, 22:36

...és szerencsére nem is estem rá Niora, bár sajnos a támadásom sem sikerült. Pontosabban Nio kikerülte mindkettőt, mielőtt még kivitelezhettem volna. Kicsit csalódott voltam, de úgy látszik Nio már volt ilyen helyzetben, tapasztaltabb nálam. Miután kikerülte a támadásomat, nem léptem hátra az eredeti helyemre, hiszen ha tovább növelném köztünk a távolságot, azzal, kardforgatóként csak nehezebb dolgom lenne. Ehelyett, ahova a legutóbbi szúrásom után érkeztem, onnan hallgattam végig Nio válaszát. Kissé meglepettem néztem ugyan rá, miután megtudtam, hogy nem bánja a SAO-ba való belépését. Én már nagyon sokszor megbántam. Rengetegszer elgondoltam azon is, hogy vajon mit csinálnék most, hogyha sohasem tettem volna a fejemre a sisakot. Végül mindig arra jutottam, hogy valószínűleg boldogabb lennék. Úgy látszik viszont, hogy Nio nem így látja, hiszen nem bánta meg a belépést. Azonban abbab valamelyest egyetértek vele, hogy az itteni élet is hozzátartozik a személyiségünkhöz. Kérdés, hogy vajon milyen következményei lesznek hosszútávon ?
A lány mondandója végén bólintottam egyet, jól estek a szavai. Eután megpróbáltam a támadására koncentrálni. Sejtettem, hogy az a futás csak valami elterelés lesz, nem az igazi támadás. Amikor pedig mögém került megpróbáltam megfordulni, és a kardom markolatával elütni a fegyverét. De nem, a lándzsa valahogy gyorsabb volt, és előbb elért engem, a kard pedig már csak a levegőt szántotta fel. Nio szavai viszont még mindig a fejemben jártak.
- De nem szoktál elgondolkodni azon, hogy mindaz, amit itt élsz, az milyen hatással lesz majd rád ? - jutott hirtelen eszembe. - Vagy hogy milyen lennél a jövőben, hogyha sohasem léptél volna be ide ? - kérdeztem tőle. Miközben a válaszára vártam, egy lehetséges támadásom is gondolkodtam, majd, ha válaszolt, végre is hajtottam. Egy szökkenéssel felé ugrottam, és szúrtam, majd hogyha elég közel vagyok hozzá, akkor a szabad kezemmel próbáltam elérni a lándzsáját. Ha ez megvan, akkor egyszerűen lerántom a fegyvert, és így már talán könnyebb lesz Niot eltalálnom egy felé intézett suhintással.

/Páncél: 0/9 Élet: 35/35/

by **Nio** Szer. Feb. 25 2015, 14:33

Támadásom sikerességén magam is meglepődtem egy kicsit, de szavai és kérdései talán egy fokkal jobban. Ahogy elnézem neki is lehettek rossz napjai már itt a SAO-ban. Emlékeim szerint főleg a magány az, amit eléggé nehezen lehet viselni.
Mikor elkezdtem komolyabban a játékot magam is így gondoltam. De valahogy átléptem ezt a pár szintet. Megismertem embereket, akik ugyanarra a sorsra jutottak, mint én és tudnak még vagy már mosolyogni. Viszont ezt nem tudom elmagyarázni, nem lehet. Erre mindenkinek magának kell rátalálnia.
-Már nem gondolkodom- vártam támadását kissé leeresztve védelmem. -Már nem. Mert akkor mindig depis leszek, és az nem egy kellemes érzés- vettem fel védekező állást a szórakozott válaszom után. -Nem éri meg hogy tönkretegyem az idegeimet, még mielőtt haza jutnék- vettem komolyra a figurát és vártam, hogy mit lép.
Támadása enyhén szólva meglepett. Ami azt illeti eléggé sajátos támadási technikára utal. Ugyanis mikor a közelembe került megfogta lándzsámat és úgy támadott. Ez ellen nem tettem semmit, csak amikor elengedte fegyverem, akkor ugrottam csak hátra. Eltalált is talált és páncélomnak ereje is fogyni kezdett.
Alig ért földet a lábam máris elkezdtem reflex-szerűen a visszatámadást. Még vitt a lendület, így alig ért földet a lábam máris kicsit előre dőltem, kicsaptam oldalra fegyveremet, és támadtam is. Igazából, nem tudtam miként tegyek, csak azt hogy el kell találnom. Nem futottam teljes erőmből, csak a normál tempómnál kicsit lassabban, elvégre tartalékolnom kell az erőmet. Viszont mikor már majdnem oda értem hasam alá húztam lándzsám, úgy hogy felé nézzen lándzsám hegye, majd mikor odaértem, megtorpantam, meglazítottam fogásom, hagytam, hogy előre csússzon kicsit a lándzsa, majd ismét jól megmarkoltam és egy igen csak hosszúra sikerült vágást ejtettem meg Chitose hasa tájékán vízszintesen a találat reményében.

Páncél: 3/9
Élet: 35/35

by Ajánlott tartalom

Chitose vs. Nio

Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio

Re: Chitose vs. Nio