KezdőlapHanabusa Chinatsu "Hanatsu"
2 posters
1 / 1 oldal
Hanabusa Chinatsu "Hanatsu"
by Asobi Szomb. Feb. 02 2013, 17:36
Adatlap
Név: Hanabusa Chinatsu
Karakternév: Hanatsu
Nem: Nő
Kaszt: Íjász
Kor: 16
Kinézet
Magasságom 170 cm, és a súlyom… a súlyom… n-nem gondolod, hogy elárulom, na, azt már nem. Na, de amúgy a szemeim színe kék (már ha passzív képessége nem aktiválódik), viszont közelre nem látok túl jól, ezért ha olvasnom kell, egy vörös keretes szemüveget viselek. A hajam barna színű, de ha úgy esik, rá a fény bordónak látszik (magyarán a szerencsétlen user nem tudta eldönteni, hogy milyen színű is). A hajamba amúgy egy kék színű hajráf is helyet foglal, melyen a fülek felett mindkét oldalon egy szürke fektetett „V” alakú fémdíszek is elhelyezkednek. Hajamat, mely majdnem derékig ér, általában két copfba összefogva és a vállamon átvetve a mellkasomat kis részben takarva hordom.
Genetikai örökségem az anyámtól a néha igen csak idegbeteg, őrült tekintet egy mosollyal karöltve mely, mint másoktól hallottam igen csak ijesztő hatást tud kelteni.
Felszereléseim közé tartozik egy vörös keretes szemüveg, ami csak díszítő elemként szolgál lévén az SAO-n belül még a rosszul látoknak sincs szüksége szemüvegre. Illetve egy bő csuklyával ellátott köpeny barna színnel.
Jellem
Általában kedves és barátságos vagyok a környezetemmel, de megeshet, hogy ha rossz kedvem van, hogy kötözködővé és hamar felbosszanthatóvá válok. Menthetetlenül oda és vissza vagyok a kislányokért (na, nem rosszra gondolni), így ha egyet is meglátok, nem igen tudom megállni, hogy ne kapjam el és ölelgessem agyon, vagy költsem el az összes aranyam olyan édességekre, amit szeret (tehát ők a tökéletes manipulátoraim).^^’
Nagy a versenyszellem bennem így szeretek mindemben versenyt és versenytársakat találni. Már fő versenytársat is találtam magamnak egy Mirika nevű szintén íjászlány személyében.^^
Mindig is megfontolt és taktikus egyéniségnek tartottam magam. Folyton terveket készítek bármiféle fontosabb tetteim előtt és adatokat gyűjtöttem a környezetemből, melyek a segítségemre lehettek a tervezgetésben. Tökéletes emlékező képességemnek köszönhetően, pedig még jegyzetfüzetre sincs szükségem, hogy ezeket az adatokat és a terveket megjegyezzem. Terveim főként az összegyűjtött adatokon szoktak alapulni.
Mellesleg a férfiak helyett a nők felé vonzódom, tehát leszbikusnak vallanám magam, ha tudnám, hogy az vagyok, de még egyelőre nem esett le.^^’
Képességek
Képességek: Fast Corners – Gyors Kanyar
Leírás: A képesség két lépésből áll. Első: A használó a kilőtt nyilat hangosan kimondva képes parancsot adni arra, hogy irányt váltson. A parancsot a rendszer felismeri, majd a szerint megváltoztatja az irányát. Második: az irányváltás pillanatában azonban + 2 ponttal növekszik a gyorsasága és a sebzése.
Előtörténet
- Gyerünk, Chi-chan, mindjárt ott vagyunk. – feleli egy kedvesen mosolygó lány előttem miközben felém fordulva hátrafelé szökellve halad ugyan abba az irányba, mint jómagam. A lányt Akino-nak hívják, vagy, ahogy itt elnevezte magát RedCicada azaz VörösKabóca. Bár azt, hogy miért pont ezt a nevet választotta valahogy nem mertem megkérdezni. Ellenben én csak leválasztottam a vezetéknevemből a Hana és a keresztnevemből a tsu szavakat így megkapva végül a Hanatsu nevet.
- Megyek, megyek, de… – csuklik el végül a hangom, hisz nem akarom senki kedvét szegni. Már két hete be vagyunk zárva a játékba, és most hogy sikerült végre olyan társakat találnunk, akik nem csak sírdogálnak az egyik sarokba valahol a Kezdetek városában, nem akarom eloszlatni a jókedvüket, melyet az első küldetésünk öröme okoz. De nem tudok mit tenni, ma valahogy mégis olyan rossz érzésem van. Talán mégsem kéne bemerészkednünk a koboldok területére, vagy legalább is nem ma.
- De mi? Na, mit akartál mondani? – kérdi a lány miközben még mindig hátat fordítva az útnak halad, ami gondolkodóba is ejt: Mégis hogy csinálja ezt? Nem ez csak kifogás, hogy eltereljem a gondolataimat és ne tudjak arra gondolni, hogy rossz érzésem valami miatt.
- Um… semmi, semmi, de ha továbbra is így haladsz, el fogsz esni. – felelem egy gyors mosolyt varázsolva az arcomra, amit Akino azonnal el kezd vizsgálni.
- Hát ez nem valami meggyőző mosoly. Gyerünk tessék egy kicsit vidámabbnak lenni, és vess be valami menő mozdulatot, ahogy csinálni szoktad. – a lány kérését először furcsálltam, majd elgondolkodtam miközben megálltunk mindketten.
- Mint például, ez? – azzal lehunyom a szemem, miközben lehajtom a fejem. Veszek egy mély levegőt, majd hirtelen megragadom az előttem álló lány derekát a bal kezemmel és közelebb húzom magamhoz, a jobb kezem mutató és hüvelyujjaival pedig gyengéden közre fogom a lány állát. Tekintetem teljesen megváltozott, mintha csak egy shoujo ai/yuri manga legszebb és legmenőbb női karaktere lennék, aki épp szeretné elcsábítani a történet másik főszereplőjét.
- Ka-kakkoii~ ~!- feleli a lány hebegve. Fogalmam sincs miért pont ezt a pózt választottam, de mégis meglehetősen tetszik ez a felállás. Bár a szívem úgy kalapál, hogy úgy érzem, majd kiugrik.
- Héé! Gerlepár mozogjatok, vagy nem marad semmi nektek! – szakít félbe minket az egyik társunk.
- Jól van, jól van! Mindjárt megyünk! – szól utánuk Akino-chan, majd hirtelen átölel. - ’ttaku, miért ilyen ünneprontók? – ez a megmozdulására teljesen elvörösödtem bár fogalmam sincs miért, bár így belegondolva mindig ezt csináltam, mikor megölelt vagy adott egy puszit.
- Hát… öhm… jobb lesz, ha-ha megyünk. – hebegtem nagy nehezen.
Körülbelül még 15 percnyi sétát teszünk meg mire elértük a koboldok területét. A feladatunk egyszerű volt, levadászni őket és a megölt koboldok után kapott kristályokat visszavinni a kovácsnak. Nem tűnt nehéznek a küldetés főleg, hogy hatan vagyunk jelen, köztünk is van két íjász én és egy másik fiú. Minden jól is megy, egymás után kaszaboljuk le a mobokat akik kettes csapatokban lézengenek és csak azután támadnak ránk miután megtámadjuk őket.
- Már majdnem megvan, az összes. – jelentette ki az egyik fiú, akinek azt a feladatot adtuk, hogy gyűjtse be a nyersanyagot minden kitől, aki megölt egyet is. Ekkor azonban történt valami. Akino túl közel merészkedhetett egy nagyobb csapathoz, akik hirtelen megrohamoztak bennünket. Gyors védekezni kezdtünk, és úgy is tűnik egy pillanatra hogy megússzuk a dolgot. A koboldok egymás után esnek el, csak egy fogja menekülőre, de mivel már távolabb volt tőlünk inkább hagytuk. A csapaton végig nézve jól látszott, hogy minket-íjászokat kivéve mindenki életcsíkja sárgára váltott, így pihenőt hirdettem, hogy mindenki vegyen be egy potiont.
- Hehe… ügyes voltál, Chi-chan az előbb. Komolyan egy kicsit megijedtem, mikor megrohamoztak.- sétál oda a lány hozzám.
- Ugyan már, mindenki tudja, hogy te semmitől sem félsz. – felelem a lánynak mosolyogva. Így is van, Akino semmitől sem fél. Még akkor sem esett pánikba mikor Kayaba Akihiko közölte velünk, hogy bezár minket ebbe a világba és mindaddig nem juthatunk ki, amíg ki nem visszük mind a 100 szintet. Sőt ő volt az, aki átölelt és megnyugtatott, mert engem igen csak rosszul érintett a dolog, pedig nem vagyok az-az ijedős fajta.
Csak egy sziszegő hangot hallok, majd hirtelen Akino eldől.
- Akino! – kiálltok fel, mikor megpillantom a mellkasába ágyazódott nyílvesszőt. Fejem azonnal arra fordul amerről a támadás érkezett. - Rohadék! – feszítem meg az ideget, majd lövöm el nyilat a kobold irányába akit hagytunk elmenekülni. A mob a nyílvessző becsapódása után pixeljeire esik szét, én pedig ezt látva gyorsan Akino felé fordulok, de…
- Aki… – még láttam, amint a keze felém nyúl és a szokásos mosolyt az arcán mielőtt a koboldhoz hasonlóan ő is csillogó pixelekre esik szét. Ezt látván lábaim összerogynak, és sírni kezdek. Egyre csak Akino nevét mondogatom. A küldetésünk itt ér végett. A csapat többi tagja szomorú arccal áll még egy kis ideig mellettem, majd ketten két oldalról közre fognak és így visznek vissza a Kezdetek városába. Egészen addig a fogadóig visznek ahol legjobb barátnőmmel szálltam meg, sőt még a szobámig is felvisznek.
- Sajnáljuk… – mondják ki egyszerre halkan, majd még mielőtt távoznának, kiraknak a csoportból.
Ezt követően hetekig nem csináltam semmit, csak az ágyamban feküdtem. A szobában mindig sötét volt hála annak, hogy a függönyöket sosem húztam ki. Amiatt hogy éhen haljak, vagy szomjan haljak, nem kell félnem, bár azt kívánom, bárcsak megtörténne. Három hét. El se hiszem, de három hete fekszem az ágyban, mikor úgy döntök, nem maradok itt tovább. Inkább megyek, és Akino-val leszek, ám ezt nem tehetem meg csak akkor, ha itt meghalok. A városban nem tehetem meg, mert védett zóna így hát kikászálódom az ágyamból, majd a város kapuja felé veszem az irányt.
Kiérve az íjamat a kezembe fogva célzom meg a legelső vaddisznót, amelyiket meglátom. Kilövök rá egy nyilat, majd hagyom, had támadjon vissza. Egy, kettő, három a vaddisznó egymás után ütközik nekem, annyira sem ellenkezem, hogy legalább állva maradjak, hagyom, had taszigáljon, jobbra-ballra miközben az életem egyre csak fogy. Ám még mielőtt bevihetné az utolsó csapást a lény pixeljeire hullik szét. Hirtelen felülök és körbe-körbe tekintek, hogy vajon mi történt? Ekkor megpillantok egy lányt. Két fekete copfja és törékeny testalkata van, kezében pedig egy íjat tart.
- Te meg vagy húzatva?! Mi a fenét művelsz, meg akarod magad öletni, vagy mi?! - és odadob nekem egy potion-t. Csak ennyi kellett. A lány egyetlen mondatával visszahozott a depresszióból, de megköszönni sem volt időm, ugyan is figyelmem hamar magára vonta a már hetek óta a látómezőmben villogó levél ikon, mely bejövő üzenetet rejtett megában. Kezemet lassan az ikon felé emelem, majd rá klikkelek. Teljesen ledöbbenek, mikor meglátom, hogy ki a feladó: RedCicada. Ez a volt a feladó helyére írva. Szemem egyre lejjebb halad és elkezdtem az üzenetet olvasni.
A levelet elolvasva, sírva fakadok. Szeret, azt írta, hogy szeret mindennél és mindenkinél jobban. Pont ezt… pont ezt éreztem én is mindig, mikor vele voltam. Sőt nem csak akkor még most így érzek. És… és én-éne nem adhatom itt fel.
Törlöm meg könnyektől tarkított arcomat. Nem adhatom fel!
- Nem adom fel! Találni fogok magamnak egy célt! Ezt megígérem Akino… Megígérem… segíteni fogok, akinek csak tudok… mert nem akarom, hogy csalódj bennem… – kezd el szemeimből újra előtörni a könnyzápor. Nem tudom mennyi időt telt el, de mire észbe kapok, a nap már lenyugvóban van és a lány, aki segített rajtam már sehol sincs, pedig meg akartam köszönni, hogy észhez térített és megmentette az életemet.
Végül összeszedem magam és megiszom a potiont, majd visszatérek a városba. Arcomról még mindig törölgetem a könnyeket, miközben elindulok vissza a fogadóm felé. Ekkor azonban akadályba ütközöm szó szerint. Egy kisfiú az egy NJK. Épp újságokat árul.
- Sajnálom… – kérek bocsánatot a karaktertől, miközben felállok és felsegítem.
- Mmm… *csóválja a fejét*… semmi gond. Aincrad Hír-eket? – kínálja fel az egyik újságát a kezéből. Kedvesen elveszem és adok neki két aranyat cserébe érte. Legalább megtudhatom belőle, hogy mi történt az óta mióta bezárkóztam a fogadóba.
- Mi? – amint kinyitom az újságot egy ismerős arc néz vissza róla. - „Mirika az íjász és frontharcos saját céhével az Angelic Voice-al egyre feljebb haladnak a ranglétrán.” – a hír alatti képen szereplő lány pedig pont az, aki segített nekem ma a város előtt. - Hatos szint? Mi? Ez valami vicc, van, aki már hatos szintű? – lepődöm, meg, mikor tovább olvasom a cikket és kiderül, hogy a lány már vagy öt szinttel lehagyott.
- Akino… Találtam magamnak egy új célt. Én leszek a legjobb, a legjobb íjász mindközül és le fogom győzni ezt a Mirikát! – végre visszatértem. Újra az vagyok, mint régen. A versengés gondolata egyre jobban felspannol. - De előbb eszem… jó sokat. – fogok rá vadul korgó gyomromra.
Az este jól belakmároztam így a mai napot már újult erővel és lélekkel kezdek neki fejlődésemnek. De először is új felszerelésekre, de főként egy új fegyverre lesz szükségem viszont ahhoz pénzre lesz szükségem. A pénzt pedig itt egyféle képen tudok csak szerezni, mob öléssel.
A városon kívülre érve meg is kezdem a vadászatot, mely órákig eltart. Többször is meg-megállok, mert bár ez egy játék még itt is elfárad az ember, arról nem is beszélve, hogy nem egyszer elér egy-egy támadás így potiznom kell. Végül aztán a speciális képességemnek köszönhetően összegyűlik egy tetemesebb összeg.
- Huh, ennyivel már biztosan tudok valamit kezdeni… – kifújom magam, majd visszaindulok a városba. Ahogy telt az idő nyíltak több helyen olyan boltok, üzletek, amiket játékosok vezettek, így én is az egyik ilyenbe térek be.
- Jó napot, van valami erős íja? – kérdem az üzletvezető lányt. Kérdésemre távozik az egyik ajtón, majd kis idő múlva egy íjjal a kezében tér vissza. - Ősi Pók Emblémás Íj? – veszem a kezembe a fegyvert és nézem az adatlapját, amit a felugró ikonon látok.
- Rendben, megveszem. – jelzem a lánynak, majd a kereskedés ikonra kattintok a menümön belül. Az üzlet lebonyolítását követően a kijárat felé veszem az irány, kilépve az ajtón pedig az ég felé pillantok.
- És most, kezdődhet a verseny… Mirika!
Köszönöm a segítséget és engedélyeket a következő személyeknek: Kayaba Akihiko, Rita Hanami, Miyanari Kana
Ui.: Remélem nem gond, hogy néhány pontot kihagytam a sablonból, de ebbe a változatba már valahogy nem tudtam elképzelni, így azokat majd legfeljebb IC játékokban visszaemlékezésekként pótlom.
Név: Hanabusa Chinatsu
Karakternév: Hanatsu
Nem: Nő
Kaszt: Íjász
Kor: 16
Kinézet
Magasságom 170 cm, és a súlyom… a súlyom… n-nem gondolod, hogy elárulom, na, azt már nem. Na, de amúgy a szemeim színe kék (már ha passzív képessége nem aktiválódik), viszont közelre nem látok túl jól, ezért ha olvasnom kell, egy vörös keretes szemüveget viselek. A hajam barna színű, de ha úgy esik, rá a fény bordónak látszik (magyarán a szerencsétlen user nem tudta eldönteni, hogy milyen színű is). A hajamba amúgy egy kék színű hajráf is helyet foglal, melyen a fülek felett mindkét oldalon egy szürke fektetett „V” alakú fémdíszek is elhelyezkednek. Hajamat, mely majdnem derékig ér, általában két copfba összefogva és a vállamon átvetve a mellkasomat kis részben takarva hordom.
Genetikai örökségem az anyámtól a néha igen csak idegbeteg, őrült tekintet egy mosollyal karöltve mely, mint másoktól hallottam igen csak ijesztő hatást tud kelteni.
Felszereléseim közé tartozik egy vörös keretes szemüveg, ami csak díszítő elemként szolgál lévén az SAO-n belül még a rosszul látoknak sincs szüksége szemüvegre. Illetve egy bő csuklyával ellátott köpeny barna színnel.
Jellem
Általában kedves és barátságos vagyok a környezetemmel, de megeshet, hogy ha rossz kedvem van, hogy kötözködővé és hamar felbosszanthatóvá válok. Menthetetlenül oda és vissza vagyok a kislányokért (na, nem rosszra gondolni), így ha egyet is meglátok, nem igen tudom megállni, hogy ne kapjam el és ölelgessem agyon, vagy költsem el az összes aranyam olyan édességekre, amit szeret (tehát ők a tökéletes manipulátoraim).^^’
Nagy a versenyszellem bennem így szeretek mindemben versenyt és versenytársakat találni. Már fő versenytársat is találtam magamnak egy Mirika nevű szintén íjászlány személyében.^^
Mindig is megfontolt és taktikus egyéniségnek tartottam magam. Folyton terveket készítek bármiféle fontosabb tetteim előtt és adatokat gyűjtöttem a környezetemből, melyek a segítségemre lehettek a tervezgetésben. Tökéletes emlékező képességemnek köszönhetően, pedig még jegyzetfüzetre sincs szükségem, hogy ezeket az adatokat és a terveket megjegyezzem. Terveim főként az összegyűjtött adatokon szoktak alapulni.
Mellesleg a férfiak helyett a nők felé vonzódom, tehát leszbikusnak vallanám magam, ha tudnám, hogy az vagyok, de még egyelőre nem esett le.^^’
Képességek
Képességek: Fast Corners – Gyors Kanyar
Leírás: A képesség két lépésből áll. Első: A használó a kilőtt nyilat hangosan kimondva képes parancsot adni arra, hogy irányt váltson. A parancsot a rendszer felismeri, majd a szerint megváltoztatja az irányát. Második: az irányváltás pillanatában azonban + 2 ponttal növekszik a gyorsasága és a sebzése.
Előtörténet
- Gyerünk, Chi-chan, mindjárt ott vagyunk. – feleli egy kedvesen mosolygó lány előttem miközben felém fordulva hátrafelé szökellve halad ugyan abba az irányba, mint jómagam. A lányt Akino-nak hívják, vagy, ahogy itt elnevezte magát RedCicada azaz VörösKabóca. Bár azt, hogy miért pont ezt a nevet választotta valahogy nem mertem megkérdezni. Ellenben én csak leválasztottam a vezetéknevemből a Hana és a keresztnevemből a tsu szavakat így megkapva végül a Hanatsu nevet.
- Megyek, megyek, de… – csuklik el végül a hangom, hisz nem akarom senki kedvét szegni. Már két hete be vagyunk zárva a játékba, és most hogy sikerült végre olyan társakat találnunk, akik nem csak sírdogálnak az egyik sarokba valahol a Kezdetek városában, nem akarom eloszlatni a jókedvüket, melyet az első küldetésünk öröme okoz. De nem tudok mit tenni, ma valahogy mégis olyan rossz érzésem van. Talán mégsem kéne bemerészkednünk a koboldok területére, vagy legalább is nem ma.
- De mi? Na, mit akartál mondani? – kérdi a lány miközben még mindig hátat fordítva az útnak halad, ami gondolkodóba is ejt: Mégis hogy csinálja ezt? Nem ez csak kifogás, hogy eltereljem a gondolataimat és ne tudjak arra gondolni, hogy rossz érzésem valami miatt.
- Um… semmi, semmi, de ha továbbra is így haladsz, el fogsz esni. – felelem egy gyors mosolyt varázsolva az arcomra, amit Akino azonnal el kezd vizsgálni.
- Hát ez nem valami meggyőző mosoly. Gyerünk tessék egy kicsit vidámabbnak lenni, és vess be valami menő mozdulatot, ahogy csinálni szoktad. – a lány kérését először furcsálltam, majd elgondolkodtam miközben megálltunk mindketten.
- Mint például, ez? – azzal lehunyom a szemem, miközben lehajtom a fejem. Veszek egy mély levegőt, majd hirtelen megragadom az előttem álló lány derekát a bal kezemmel és közelebb húzom magamhoz, a jobb kezem mutató és hüvelyujjaival pedig gyengéden közre fogom a lány állát. Tekintetem teljesen megváltozott, mintha csak egy shoujo ai/yuri manga legszebb és legmenőbb női karaktere lennék, aki épp szeretné elcsábítani a történet másik főszereplőjét.
- Ka-kakkoii~ ~!- feleli a lány hebegve. Fogalmam sincs miért pont ezt a pózt választottam, de mégis meglehetősen tetszik ez a felállás. Bár a szívem úgy kalapál, hogy úgy érzem, majd kiugrik.
- Héé! Gerlepár mozogjatok, vagy nem marad semmi nektek! – szakít félbe minket az egyik társunk.
- Jól van, jól van! Mindjárt megyünk! – szól utánuk Akino-chan, majd hirtelen átölel. - ’ttaku, miért ilyen ünneprontók? – ez a megmozdulására teljesen elvörösödtem bár fogalmam sincs miért, bár így belegondolva mindig ezt csináltam, mikor megölelt vagy adott egy puszit.
- Hát… öhm… jobb lesz, ha-ha megyünk. – hebegtem nagy nehezen.
Körülbelül még 15 percnyi sétát teszünk meg mire elértük a koboldok területét. A feladatunk egyszerű volt, levadászni őket és a megölt koboldok után kapott kristályokat visszavinni a kovácsnak. Nem tűnt nehéznek a küldetés főleg, hogy hatan vagyunk jelen, köztünk is van két íjász én és egy másik fiú. Minden jól is megy, egymás után kaszaboljuk le a mobokat akik kettes csapatokban lézengenek és csak azután támadnak ránk miután megtámadjuk őket.
- Már majdnem megvan, az összes. – jelentette ki az egyik fiú, akinek azt a feladatot adtuk, hogy gyűjtse be a nyersanyagot minden kitől, aki megölt egyet is. Ekkor azonban történt valami. Akino túl közel merészkedhetett egy nagyobb csapathoz, akik hirtelen megrohamoztak bennünket. Gyors védekezni kezdtünk, és úgy is tűnik egy pillanatra hogy megússzuk a dolgot. A koboldok egymás után esnek el, csak egy fogja menekülőre, de mivel már távolabb volt tőlünk inkább hagytuk. A csapaton végig nézve jól látszott, hogy minket-íjászokat kivéve mindenki életcsíkja sárgára váltott, így pihenőt hirdettem, hogy mindenki vegyen be egy potiont.
- Hehe… ügyes voltál, Chi-chan az előbb. Komolyan egy kicsit megijedtem, mikor megrohamoztak.- sétál oda a lány hozzám.
- Ugyan már, mindenki tudja, hogy te semmitől sem félsz. – felelem a lánynak mosolyogva. Így is van, Akino semmitől sem fél. Még akkor sem esett pánikba mikor Kayaba Akihiko közölte velünk, hogy bezár minket ebbe a világba és mindaddig nem juthatunk ki, amíg ki nem visszük mind a 100 szintet. Sőt ő volt az, aki átölelt és megnyugtatott, mert engem igen csak rosszul érintett a dolog, pedig nem vagyok az-az ijedős fajta.
Csak egy sziszegő hangot hallok, majd hirtelen Akino eldől.
- Akino! – kiálltok fel, mikor megpillantom a mellkasába ágyazódott nyílvesszőt. Fejem azonnal arra fordul amerről a támadás érkezett. - Rohadék! – feszítem meg az ideget, majd lövöm el nyilat a kobold irányába akit hagytunk elmenekülni. A mob a nyílvessző becsapódása után pixeljeire esik szét, én pedig ezt látva gyorsan Akino felé fordulok, de…
- Aki… – még láttam, amint a keze felém nyúl és a szokásos mosolyt az arcán mielőtt a koboldhoz hasonlóan ő is csillogó pixelekre esik szét. Ezt látván lábaim összerogynak, és sírni kezdek. Egyre csak Akino nevét mondogatom. A küldetésünk itt ér végett. A csapat többi tagja szomorú arccal áll még egy kis ideig mellettem, majd ketten két oldalról közre fognak és így visznek vissza a Kezdetek városába. Egészen addig a fogadóig visznek ahol legjobb barátnőmmel szálltam meg, sőt még a szobámig is felvisznek.
- Sajnáljuk… – mondják ki egyszerre halkan, majd még mielőtt távoznának, kiraknak a csoportból.
Ezt követően hetekig nem csináltam semmit, csak az ágyamban feküdtem. A szobában mindig sötét volt hála annak, hogy a függönyöket sosem húztam ki. Amiatt hogy éhen haljak, vagy szomjan haljak, nem kell félnem, bár azt kívánom, bárcsak megtörténne. Három hét. El se hiszem, de három hete fekszem az ágyban, mikor úgy döntök, nem maradok itt tovább. Inkább megyek, és Akino-val leszek, ám ezt nem tehetem meg csak akkor, ha itt meghalok. A városban nem tehetem meg, mert védett zóna így hát kikászálódom az ágyamból, majd a város kapuja felé veszem az irányt.
Kiérve az íjamat a kezembe fogva célzom meg a legelső vaddisznót, amelyiket meglátom. Kilövök rá egy nyilat, majd hagyom, had támadjon vissza. Egy, kettő, három a vaddisznó egymás után ütközik nekem, annyira sem ellenkezem, hogy legalább állva maradjak, hagyom, had taszigáljon, jobbra-ballra miközben az életem egyre csak fogy. Ám még mielőtt bevihetné az utolsó csapást a lény pixeljeire hullik szét. Hirtelen felülök és körbe-körbe tekintek, hogy vajon mi történt? Ekkor megpillantok egy lányt. Két fekete copfja és törékeny testalkata van, kezében pedig egy íjat tart.
- Te meg vagy húzatva?! Mi a fenét művelsz, meg akarod magad öletni, vagy mi?! - és odadob nekem egy potion-t. Csak ennyi kellett. A lány egyetlen mondatával visszahozott a depresszióból, de megköszönni sem volt időm, ugyan is figyelmem hamar magára vonta a már hetek óta a látómezőmben villogó levél ikon, mely bejövő üzenetet rejtett megában. Kezemet lassan az ikon felé emelem, majd rá klikkelek. Teljesen ledöbbenek, mikor meglátom, hogy ki a feladó: RedCicada. Ez a volt a feladó helyére írva. Szemem egyre lejjebb halad és elkezdtem az üzenetet olvasni.
Kedves Chi-chan!
Már azóta gondolkodom e levél megírásán mióta Kayaba kijelentette, hogy innen nem szabadulhatunk. Szeretlek, mindennél és mindenkinél jobban épp ezért féltelek is. Tudom, te nem halnál meg olyan könnyen, hisz erős vagy, elszánt és ügyes nem úgy, mint én. Épp ezért ha ezt az üzenetet olvasod, az azt jelenti, hogy én már nem lehetek része a világodnak.
Kérlek, ha ez megtörtént, ne szomorkodj annyit, és kérlek, semmiképp ne add fel. Ha ezt megteszed, azt nem tudnám elviselni. Kérlek, találj új célt az életednek, keress versenytársat, ahogy szoktad. Mindig is szerettem benned, hogy mindig és mindenben a versenyt láttad és mindig megpróbáltál a legjobb lenni. Segíts másokon, ahogy azt mindig is tetted, mert biztos vagyok benne, hogy sokaknak lesz szükségük egy segítő kézre.
Már azóta gondolkodom e levél megírásán mióta Kayaba kijelentette, hogy innen nem szabadulhatunk. Szeretlek, mindennél és mindenkinél jobban épp ezért féltelek is. Tudom, te nem halnál meg olyan könnyen, hisz erős vagy, elszánt és ügyes nem úgy, mint én. Épp ezért ha ezt az üzenetet olvasod, az azt jelenti, hogy én már nem lehetek része a világodnak.
Kérlek, ha ez megtörtént, ne szomorkodj annyit, és kérlek, semmiképp ne add fel. Ha ezt megteszed, azt nem tudnám elviselni. Kérlek, találj új célt az életednek, keress versenytársat, ahogy szoktad. Mindig is szerettem benned, hogy mindig és mindenben a versenyt láttad és mindig megpróbáltál a legjobb lenni. Segíts másokon, ahogy azt mindig is tetted, mert biztos vagyok benne, hogy sokaknak lesz szükségük egy segítő kézre.
Szeretlek és légy erős,
Akino
Akino
A levelet elolvasva, sírva fakadok. Szeret, azt írta, hogy szeret mindennél és mindenkinél jobban. Pont ezt… pont ezt éreztem én is mindig, mikor vele voltam. Sőt nem csak akkor még most így érzek. És… és én-éne nem adhatom itt fel.
Törlöm meg könnyektől tarkított arcomat. Nem adhatom fel!
- Nem adom fel! Találni fogok magamnak egy célt! Ezt megígérem Akino… Megígérem… segíteni fogok, akinek csak tudok… mert nem akarom, hogy csalódj bennem… – kezd el szemeimből újra előtörni a könnyzápor. Nem tudom mennyi időt telt el, de mire észbe kapok, a nap már lenyugvóban van és a lány, aki segített rajtam már sehol sincs, pedig meg akartam köszönni, hogy észhez térített és megmentette az életemet.
Végül összeszedem magam és megiszom a potiont, majd visszatérek a városba. Arcomról még mindig törölgetem a könnyeket, miközben elindulok vissza a fogadóm felé. Ekkor azonban akadályba ütközöm szó szerint. Egy kisfiú az egy NJK. Épp újságokat árul.
- Sajnálom… – kérek bocsánatot a karaktertől, miközben felállok és felsegítem.
- Mmm… *csóválja a fejét*… semmi gond. Aincrad Hír-eket? – kínálja fel az egyik újságát a kezéből. Kedvesen elveszem és adok neki két aranyat cserébe érte. Legalább megtudhatom belőle, hogy mi történt az óta mióta bezárkóztam a fogadóba.
- Mi? – amint kinyitom az újságot egy ismerős arc néz vissza róla. - „Mirika az íjász és frontharcos saját céhével az Angelic Voice-al egyre feljebb haladnak a ranglétrán.” – a hír alatti képen szereplő lány pedig pont az, aki segített nekem ma a város előtt. - Hatos szint? Mi? Ez valami vicc, van, aki már hatos szintű? – lepődöm, meg, mikor tovább olvasom a cikket és kiderül, hogy a lány már vagy öt szinttel lehagyott.
- Akino… Találtam magamnak egy új célt. Én leszek a legjobb, a legjobb íjász mindközül és le fogom győzni ezt a Mirikát! – végre visszatértem. Újra az vagyok, mint régen. A versengés gondolata egyre jobban felspannol. - De előbb eszem… jó sokat. – fogok rá vadul korgó gyomromra.
Az este jól belakmároztam így a mai napot már újult erővel és lélekkel kezdek neki fejlődésemnek. De először is új felszerelésekre, de főként egy új fegyverre lesz szükségem viszont ahhoz pénzre lesz szükségem. A pénzt pedig itt egyféle képen tudok csak szerezni, mob öléssel.
A városon kívülre érve meg is kezdem a vadászatot, mely órákig eltart. Többször is meg-megállok, mert bár ez egy játék még itt is elfárad az ember, arról nem is beszélve, hogy nem egyszer elér egy-egy támadás így potiznom kell. Végül aztán a speciális képességemnek köszönhetően összegyűlik egy tetemesebb összeg.
- Huh, ennyivel már biztosan tudok valamit kezdeni… – kifújom magam, majd visszaindulok a városba. Ahogy telt az idő nyíltak több helyen olyan boltok, üzletek, amiket játékosok vezettek, így én is az egyik ilyenbe térek be.
- Jó napot, van valami erős íja? – kérdem az üzletvezető lányt. Kérdésemre távozik az egyik ajtón, majd kis idő múlva egy íjjal a kezében tér vissza. - Ősi Pók Emblémás Íj? – veszem a kezembe a fegyvert és nézem az adatlapját, amit a felugró ikonon látok.
- Rendben, megveszem. – jelzem a lánynak, majd a kereskedés ikonra kattintok a menümön belül. Az üzlet lebonyolítását követően a kijárat felé veszem az irány, kilépve az ajtón pedig az ég felé pillantok.
- És most, kezdődhet a verseny… Mirika!
Köszönöm a segítséget és engedélyeket a következő személyeknek: Kayaba Akihiko, Rita Hanami, Miyanari Kana
Ui.: Remélem nem gond, hogy néhány pontot kihagytam a sablonból, de ebbe a változatba már valahogy nem tudtam elképzelni, így azokat majd legfeljebb IC játékokban visszaemlékezésekként pótlom.
A hozzászólást Hanatsu összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Vas. Feb. 03 2013, 00:05-kor.
Asobi- Hozzászólások száma : 52
Join date : 2013. Jan. 31.
Karakterlap
Szint: 4
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Hanabusa Chinatsu "Hanatsu"
by Kayaba Akihiko Szomb. Feb. 02 2013, 23:35
Szia!
A képességed második fele megegyezik Anatole Saito és King képességével. Kérlek vedd ki vagy változtasd meg.
A képességed második fele megegyezik Anatole Saito és King képességével. Kérlek vedd ki vagy változtasd meg.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
Re: Hanabusa Chinatsu "Hanatsu"
by Asobi Vas. Feb. 03 2013, 00:05
Javítva!
_________________
Post szín: lightgreen
Növénylátás: 19; Érclátás: 19
- Eladó:
- Ércek:
5 Bronzérc
1 Munkálatlan Bőr
1 Sida Kő
3 Vasérc
Nővények:
4 Kis Tövisgyökér
1 Faeno Levél
5 Barna Gomba
Asobi- Hozzászólások száma : 52
Join date : 2013. Jan. 31.
Karakterlap
Szint: 4
Indikátor: Zöld
Céh: -
Re: Hanabusa Chinatsu "Hanatsu"
by Kayaba Akihiko Vas. Feb. 03 2013, 00:28
Szia!
A mellesleg nagyon szépen megírt előtörténetedet így már elfogadom. Ilyen szép előtöri mellett a sablon többi pontját nem muszáj pótolni, de ha nagyon szeretnéd, arra ott van az élmények topik.
Nos, mivel elfogadtam az előtörténetedet leírom, hogy miket készíts elő a játékhoz.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a vadász alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 1
Erő: 0
Kitartás: 0
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod ki.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Ősi Pók Emblémás Íj (felszerelt, +4 fegyverkezelés)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
Ugye Rita Hanami játékostól már kezdéskor megvetted az íjat, így 65-el kevesebb arannyal fogsz kezdeni, mivel 70-et fizettél érte, 5-ért meg beolvasztottad a régit. A 70 aranyat Rita Hanami ezennel megkapja.
Röviden: 5 aranyad van.
Nyomás adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
A mellesleg nagyon szépen megírt előtörténetedet így már elfogadom. Ilyen szép előtöri mellett a sablon többi pontját nem muszáj pótolni, de ha nagyon szeretnéd, arra ott van az élmények topik.
Nos, mivel elfogadtam az előtörténetedet leírom, hogy miket készíts elő a játékhoz.
A legfontosabb, hogy pontozd a karakteredet. A karakterek kezdéskor tíz (10) pontot kapnak, amit a vadász alapra, azaz:
Élet: 1
Fegyverkezelés: 1
Erő: 0
Kitartás: 0
Gyorsaság: 3
Speciális képesség: 0
Erre ráoszthatsz. Az elosztáshoz ha kéne egy kis segítség akkor ide kattints és a pontokat itt oszthatod ki.
A kiosztás mellett kapsz tárgyakat is.
Ősi Pók Emblémás Íj (felszerelt, +4 fegyverkezelés)
Kezdő Ruha (felszerelt, +2 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.
Ugye Rita Hanami játékostól már kezdéskor megvetted az íjat, így 65-el kevesebb arannyal fogsz kezdeni, mivel 70-et fizettél érte, 5-ért meg beolvasztottad a régit. A 70 aranyat Rita Hanami ezennel megkapja.
Röviden: 5 aranyad van.
Nyomás adatlapot készíteni, amit itt tehetsz meg, új topic nyitásával, aztán ha játszani szeretnél, találj magadnak egy játszó vagy küzdőtársat esetleg jelentkezz küldetésre.
Kayaba Akihiko- Admin
- Hozzászólások száma : 19698
Join date : 2012. Jul. 29.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.