Alicia

Név: Alicia
Nem: Nő
Kaszt: Kardforgató
Kor: 16
Kinézet: Kék szemek és hosszú haj. Tökéletes páros, ugye? Ruházata mindig más, de általában gyengéd, könnyebb a képessége miatt. Annyira nem magas, csak 155 centi körüli, mert az igazán aranyos lányok, alacsonyak. Bővebben kéretik a profilképet csekkolni. Vagy:




Jellem: Kedves. Huhh… Ennyi nem elég? Oké.
Alicia szeret a fejében összerakni az emberekről képeket, az első benyomások alapján. Így eléggé könnyen bele tud szeretni bárkibe. Na jó, lányba azért talán mégsem. A harcokhoz úgy áll hozzá, mint valamilyen játékhoz.

Képességek

Light EQ:
//Kayaba, ha ezt olvasod, akkor ha fáradt vagy, menj aludni. Majd elolvasod holnap //
Passzív képesség. A karakter, nem képes semmi mást viselni kardon kívül. Igen. Semmi mást, csak egy pucér kardot.
Ezért cserébe, ezeket élvezheti:
1. Megváltoztathatja ruhája, kardja kinézetét, bármikor, bármire.(a kard mérete nem haladhatja meg a két métert.)
2. A kardja bónuszának az alapját plusz az alapjának a felét megkapja. Felfelé kerekítve. (pl: a kard ad +2 erőt, osszuk kettővel, az ugye 1, azaz összesen 3 erőt kapok belőle.)
3. A sebességének a felét megkapja még egyszer. (PL: Van 4 sebesség pontom, 4/2=2, így 6 gyorsasága van.)
4. Szintenként +2 pontot oszthat még el. (PL: 3ról 4re lépek, akkor 2vel több pontot osztok el. Pont úgy mint 1 ről 2 re lépéskor. Vagy 0ról 1re lépéskor. Azaz ha elfogadják a történetet meg a képességet, 2vel többet oszthatok.)
//Szerintem eléggé igazságos, mivel későbbiekben, ez nagy hátrányt jelent a karakteremnek. Mert se gyűrűt, se csukát, se sisakot, semmit nem vehet fel a karakterem, csak a kardja lehet a kezében. Na meg ruha :3 Eléggé fairnek tűnik. //

256
Előtörténet

Egy normális, szerető családban születtem. Egyedül voltam, nem volt egy testvérem sem. Pedig akartam volna néhányat, na jó… Talán egy is elég lett volna. A szüleim olyanok voltak, mint a mesében, tökéletesek. Foglalkoztak velem, amikor idejükből kitellett ez a kiváltság, ami nem mindig volt meg. Kisebb koromban, gyakran gyötörtek rémálmok. Mindig egy két fejű, nagy, sötétkék macska ijesztgetett álmomban. De néha, még most is találkozok ezzel a macskával. Mindig nagyobb volt mint én, és azt hittem, hogy meg akar enni. De most, mikor már feljebb nőttem, valamiért összement. És ha találkozok is vele az álmaimban, akkor is, csak mint valami mellékszereplővel. Hol el megy mellettem, hol csak úgy érzem mintha itt lenne. De mindig, velem van az az érzés, hogy az a macska figyel. De valójában, szeretem a macskákat, de ez az egyetlen, akitől riadok. Lehet, mert két feje van? Pozitív, mindig örömteli lánykaként nőttem. Az iskolában voltak barátaim. Sőt, túl sok volt belőlük. Igazán nem tudok még mit mondani magamról a SAO előtt, mert unalmas életem volt. De boldog.
A nerve gearre meg a SAOra saját magam találtam rá. A nerve geart egyszerű volt beszerezni, de szüleimet sokáig kellett győzködnöm, hogy meg vegyék. A játékot hozzá szintén így szereztem be.
A játék első napján, nem tudtam, hogy mit csináljak. Beléptem. Nem sokáig érkeztem ismerkedni a játékkal. Egyből be teleportálódtam a város központjába. Ahol eléggé érdekes dolgok vártak minket. Egy admin. Aki eléggé nagy volt, és mély is volt a hangja. Közölte velünk, hogy nincs kiút, csak ha átvisszük a játékot. A geart, nem lehet levenni. Bent ragadtunk, ebben a világban. Ami ránézésre csodálatos. De valójában, nem tudom, hogy milyen. A dolgok hallatán, megindultak a könnyeim, csak 3-4 könnycsepp gördült le az arcomon. Minden jó, ami a másik világban volt, most egy időre, vagy örökre elveszett. Sőt, ha meg halok itt, nem lépek ki a játékból, valójában is feldobom a talpam. Ezek hallata után, el ment a játéktól a kedvem. Ezért kivettem egy szobát, ahol hosszú elmélkedésbe kezdtem saját magammal. Nem tudtam, hogy mit tegyek. Ez eltartott sokáig. Az álmaimban folyamatosan ott volt, az a bizonyos macska. De megint, óriási volt. De nem éreztem rémálomnak. Egy szörnyű éjjel után, amikor rémálmom volt ugyan azzal a macsekkal, fura dologra figyeltem fel. A képességek menüben, megjelent egy új képesség. Az inventorymból eltűnt minden páncélzat, felszerelés, kivéve a kardom. Bármekkora meglepetésemre, ott feküdt az ágy szélén, egy macska. Aki olyan volt, mint az álmaimban. Sötétkék, már-már fekete macska. Valahogy ragaszkodott hozzám a kis aranyos. Nem tudtam, hogy nevezzek el egy macskát. Mivel egy teremtménynek, a legfontosabb dolga, a neve. Mindennek van neve. És ez meg fogja őt határozni. Mivel én nem tudtam, hogy miként nevezzem el. Ezért a neve, röviden, tömören, slamposan, Neko lett. Vele játszadoztam a házban egy ideig. Mikor kimerészkedtem a házból, már a frontharcosok legyűrtek egy pár szintet. Ez eléggé nagy önbizalmat keltett bennem. Kimentem hát Nekoval egy két vaddisznót megverni. Ekkor rájöttem, hogy a macska nem sokat konyít a harchoz, így hát, csak oldalról nézte, ahogyan leütök egy két vaddisznót. Ezzel az alkalommal megtanultam használni a képességemet. Ami elég nagy hátránnyal bírt, de volt benne potenciál. Lehet, hogy később még gyengébb lesz, sőt, lehet, hogy erősebb. Nem játszottam sosem MMORPG-kkel. Nem tudhatom, hogy mi vár rám az elkövetkezendő szinteken. De megpróbálom, nem elveszteni önmagam, és ugyan az a pozitív lányka lenni, aki eddig voltam.


//Rövidke, de még ma leakartam tudni. Ígérem, írok bővítést élmények formájában.

Amúgy. A macskának kell külön pályázatot írni?

Éééés, még akkor ha elfogadásra kerül a képességem, akkor a páncélért megkaphatnám azt a pénzösszeget vagy valamit, ami az elmorzsolásáért jár? (úgy értem a páncél helyett.)

Ja, és a nevem is meg kellene változtatni //

Mivel fény derült arra, hogy 10es szinten a képességem már +4 szintnyi pontot jelent, ezért így gondoltam redukálni a dolgot egy kicsit:

minden páratlan szintre lépéskor: +1 elosztható pont
minden páros szintre lépéskor: +2 elosztható pont.

Ha jó az előző, akkor az fantasztikus. De ha jó a redukált változat, akkor ez is megteszi