Re: Frieven

by **Ragnar** Vas. Aug. 03 2014, 14:27

*Gyors és viszonylag problémamentes beilleszkedése a játék környezetébe lezajlott, bár voltak nehézségek a harcrendszer megértésével, s a képessége használatával, de végül csak sikerült mindent valahogy elsajátítani. Harcos lett, s egy hatalmas pallost választott fegyveréül, amely valamelyest takarta is az egyéniségét. Ha minden fegyver közül választani kellett volna, bizonyára egy hatalmas kard lett volna, amivel szétpüfölte volna az ellent. S lám, most megadatott a lehetőség, hogy pont ezt tegye. Mivel meséltek neki korábban a Kiképzőről, gyorsan 10. szintre ugrott, s erősebb lett, mint azok akik hozzá hasonlóan csak most kerültek a sztázisból a játékba, azonban nem tudnak a kiképzőről. Mind amellett a tapasztalati pontja nem növekedett, csak a képességpontjai, így erősebb szetteket és fegyvereket továbbra sem tudott használni.
Nem is zavarta, hisz még erősen ismerkedett a játékkal, s eszébe nem jutott olyan környezetbe menni, ahol ténylegesen meghalhat, habár imádta a kockázatos harcokat…
Nem rázta meg nagyon a dolog, amikor hallotta emberektől, hogy már sokan meghaltak a bejelentés óta, meg hogy sokan már magas szinteken járnak, s élharcosként törnek előre… Tudta, hogy képes őket beérni, ha elég szorgosan dolgozik, bár nem volt fair, hogy így lefagyasztották az indulás után. Unottan lépdelt az úton, ami Friben faluba vezetett, azt hallotta egy újonnan szerzett ismerősétől, hogy ezen a helyen nagyon lehet lazítani, s nem sajnálják az emberek a kaját. A vicces az egészben, hogy ebben a faluban sokan vannak úgy, hogy inkább letelepedtek és benn éldegélték az életüket, mint hogy kockáztassanak, s esetleg ki is jussanak…*
~ Szánalmas… Pedig mennyivel könnyebb lenne, hogy mind megpróbálnák… valaki csak feljutna a csúcsra… deha más nem fog… hát majd én fogok… ~
*Gondolta, s ez a foszlány kicsalt belőle egy mosolyt. *
~ Én, mint aki ebben a videojátékban mindenkit lealázott és legyőzött… Ennél már csak az lenne jobb, ha a banda képes lenne átvenni az uralmat a többi felett Tokióban… ~
*Folytatta, s tovább lépdelt, és lépésről lépesre szépen lassan kibontakozott előtte, Friben a nyugalom szigete vagy mi…
Lassú léptekkel megközelítette a házsort, majd körbenézett, s látta, hogy nincs egyedül.
Játékosok kisebb nagyobb csoportjai elszórva jelen voltak a helyen, egymással beszélgetve. Az NPC-k pedig szorgosan sétálgattak és tették a napi teendőiket, ahogy minden alkalommal… *
~ Na és most… most mit csináljak… ~
*Megigazította a fekete hosszúkabátot magán, majd nagy léptekkel megindult a falu központjába. Mikor megérkezett az említett helyre kinézett magának egy átlagos magasságú épületet, majd fogta magát, s könnyeden felmászott rá, feje alatt összekulcsolta a kezeit, majd elfeküdt a háztetőn, onnan bámulva az eget.*

by **Shukaku** Vas. Aug. 03 2014, 14:52

Ugyan nem volt egy hosszú ismeretség az a pár perc, amit a sárkány Kagoméval töltött, de hatalmas tapasztalatokat szerzett belőle. Legfőképpen azt, hogy Shu nagyon nehezen fogja követni őt a tetőre, valamint azt is, hogy a tetőkön olyan emberek szoktak pihenni, akik a lány szerint lusták, gorombák és mindenféle káros dolgokat cselekszenek, mint például a dohányzás, aminek a károsságát a pet mindmáig nem tudta megérteni, de azért megígérte az idomárnak, hogy nem fog elfogadni senkitől cigarettát soha többé. Sok olyan dolog volt, amit Shu károsnak ítélt. Ilyen volt például a kávé, amit pedig a képregényben Garfield előszeretettel fogyasztott, ráadásul olyan boosterként dobta fel a kitartás és gyorsaság pontjait, amire egyik eddig ismert potion sem volt képes… erre Shu azt mondja, hogy az méreg, és nem ihatja, meg nem is fog neki készíteni. Hogyan lehetne olyasvalami méreg, ami növeli a pontokat? A másik ilyen dolog ugye az alkohol volt. Na erről viszont már Timidus is megbizonyosodott, hogy igenis méreg, hiszen az erdőben találkoztak azzal a részeges íjásszal, aki úgy dülöngélt, mintha negatívban lenne az akrobatika jártassága, és Shu szerint az ilyen italok még az irányítás pontokat is csökkentik, mert rosszabbul tudnak lőni tőle az íjászok. Abban biztos volt a sárkány, hogy ki fogja próbálni egyszer, hiszen ha megismeri az ellenséget, akkor jobban tud ellene védekezni… de eddig sohasem volt rá alkalma, Shu pedig azt mondta, hogy őt ki se szolgálnák ilyesmivel, szóval nem erősködött. Eredetileg vadászni jöttek a városba, de amint a sárkány meglátta a tetőn a fiút, és felmérte a felszerelését is, azonnal tudta, hogy mit kell tennie. Mint ugye tudvalevő, Shu nem kedvelte meg Kagomét, és haragudott is rá. Timidus harcolni szeretett volna. Olyasvalakivel való harcra pedig könnyebb rávenni az idomárt, akit nem kedvel, és eddig a tetőn fekvő emberek nemkedvelési aránya száz százalékos. Így hát jelzett a lánynak, aki éppen egy járókelőtől próbálta megtudakolni, hogy hol is lakhat errefelé Atoru, hiszen ha már itt jártak, akkor hozzá is be akartak köszönni, majd felröppent a tetőre, pont a fiú mellé.
-Üdv! Timidus vagyok, te pedig újonc. Ha nem mersz kimozdulni a védett területről, szívesen felajánlom a segítségemet.

by **Ragnar** Vas. Aug. 03 2014, 15:17

*Remek, már kezdte is érezni a pihentető szellőt, s a nyugodt relaxáció illatát… nem álltatta magát, tudta, hogy előbb utóbb lesz olyan, akinek nem tetszik , hogy ő túl nyugodtan heverészik, és idejön felverni… Igazából ezeknek a fajta embereknek több típusa is van… Az első a kíváncsi, aki csak azért jön oda, hogy rákérdezzen, hogy ugyan miért is heverészik pont ott, vagy pont azon a helyen…
A második a segítőkész, aki azért jön oda, hogy segítségére siessen egy látszólag tehetetlennek látszó egyénen…*
~ Csak nem látszom tehetetlennek… max lustának ~ *Gondolta, majd visszatért a korábbi gondolatmenethez.
Ott a harmadik típus, aki azért jön, hogy kötözködjön, hogy szétrúgassa a saját seggét… persze ezek a típusok elmosódtak egy virtuális világban, hiszen itt nem egyértelmű, hogy ki az erősebb, vagy hogy ki az akivel társalogsz, mert ugye a kinézetük az igazi, a nevüket és a szintjüket magától nem tudod kitalálni. Nyugodt relaxálását, tehát a három típus közül az egyik fajta szakította meg, amikor megszólította őt.. Nem fordított rá sok figyelmet, tovább bámulta a felhőket, de azért válaszolt az idegennek, aki úgy látszott segítséget akar nyújtani, de könnyen megeshet, hogy ez valami álca…*
- Kösz, de kösz nem, nem akarok senki segítségére hagyatkozni, egymagam harcolok, csakis saját magamért… -
*Épp kiszúrt egy hatalmas bárányfelhőt, majd egy pillanatra mégis az idegenre pillantott, aztán egy pillanatra elkapta a meglepetés… *
- Mi a f…. Te valami repülő kutyaféle vagy? -
*Kérdezte, mivel még nem látott beszélő állatot, és nem is tudta mi az az idomár, közben kicsit távolabb is húzódott az izétől… *
- És nem, nem félek kimenni oda, csak nem érdekel… -
*Lehunyta a szemét figyelemre sem méltatva Timidus-t, aki talán így elmegy és békén hagyja azt tudomásul véve, hogy RR nem kíváncsi egy repkedő valamire…*

by **Shukaku** Vas. Aug. 03 2014, 15:38

És a lustában még ki is egyezhetett volna a sárkánnyal, ha megosztja vele ilyen irányú, önmagáról alkotott gondolatait. Akkor persze Timidus talán nem lett volna ilyen kedves és segítőkész (ami persze most sem teljességgel a fiú felé irányult, de erről majd később), hiszen a lustaságot egy igen szégyellendő emberi tulajdonságnak tartotta. Ő sohasem volt lusta, mindig figyelt és tanult, a nap huszonnégy órájában, hiszen a céljához elengedhetetlen volt a fejlődés, ami pedig összeegyeztethetetlen volt a lustasággal. Azonban térjünk vissza arra, hogy miért is akar Timidus segíteni ennek az idegennek. A legfőbb ok először is az, hogy harcot provokáljon ki, amiből tapasztalatot szerezhet, amivel fejlődhet, amivel pedig teljesítheti a célját, azaz eredményesebben védheti meg az idomárt. Ren, aki igen nagy tapasztalatokkal büszkélkedő –bár nagy tudásúnak a sárkány semmiképpen nem mondhatta- idomár volt, azt javasolta nekik, hogy a céhvezérek legyőzése után kezdjenek el a solosokkal kiállni, és ez a srác nagyon solosnak tűnt, hiszen semmilyen céhlogó nem virított a neve mellett. Emellett pedig harcos kasztú volt a felszerelése alapján, amiképpen Timidus legfőbb riválisa is, akinek így valamelyest, ha közvetett adatok alapján, de megtudhat valamit a harcmodoráról, ha ezt a fiút figyeli, és persze arról is, hogy milyen tulajdonságú emberek választják ezt a kasztot. Azt már észrevette, hogy az idomárok nagyrészt hasonlítanak. Két csoportjuk volt, de mindkettő szélsőséges. A locsi-fecsi tündi-bündi barátkozós és a zárkózott visszahúzódó… és persze Ren. A fiú válasza nem lepte meg, és már biztossá is vált általa abban, hogy nem csak a felszerelés kezdő, hanem a viselője is.
-Ez nem fog sikerülni. Még abban az esetben is igénybe fogod venni mások segítségét, ha szólós vagy, hiszen csak két jártasságod lehet, amiből nem tudod magadtól elkészíteni az összes itemet. Ez volt az első tévedésed.
Igazgatni kezdte a tollait, majd a tekintetét újra a fiúra emelte.
-Tollas sárkány vagyok. Shu szerint inkább agáma vagy varánuszféle, de semmiképpen nem kutya. Kutyát láttam már, nem hasonlítanak rám. Ez volt a második tévedésed.
Ezután az alant közeledő idomárra nézett, aki befejezte az útbaigazítás kérését, és így elindult felé.
-A harmadik pedig inkább hazugság volt, mint tévedés, vagy még inkább tudatlanság. Nem sok reakciótokat tudom még biztosan elkülöníteni, de ez a hátrahőkölés, amit az előbb bemutattál legtöbbször a félelmet, az ijedtséget vagy a meglepődést jelöli. Mindhárom eset azt mutatja, hogy nem voltál felkészülve, és hirtelen lépésre szántad el magad. Ha itt bent, védett területen is megijedsz, ráadásul egy pettől, aki nem is viselkedik ellenségesen, akkor vagy hazudsz arról, hogy nem félnél kint, vagy még sohasem voltál kint, így pedig nem is tudod felmérni, hogy félnél-e kint.
Még egy gyors pillantás, de a lány szerencsére még jó pár méterre volt.
-Elmondanád nekem, hogy melyik az igaz, illetve azt, hogy miért nem érdekel téged az odakint?

by **Ragnar** Vas. Aug. 03 2014, 16:23

*Mint minden szerencsétlen alkalommal, mikor épp nem akart társaságot, de valaki rátukmálta magát, most is egy nagyszájú valamit kapott… Bár olyan még nem fordult elő, hogy egy beszélő és repkedő tollcsomóval sodorta össze a véletlen. A legnagyobb probléma pedig, hogy tudott a beszélni, hisz ha nem tudna, akkor elkerülték volna az összes ilyen nemű problémát…
Nem kellett hosszú idő, mire elkezdte cseszegetni mindenféle hülyeséggel, amiből ő csak egy részét vette le… *
~ Sárkány… valami vanya… vargánya… valami ilyesmi… de nem kutya… ~
*Lehunyta a szemét és tovább hallgatta a papolást, aztán kicsit közbevágott… *
- Nem láttam még vanya sárkányt… vagy kutyát… vagy mit… ez minden, nem lepődöm meg olyasmin amit ismerek… -
*Vonta meg a vállát, s folytatta a heverészést anélkül, hogy bármilyen jelét adta volna a figyelemnek, lehunyta a szemeit ismételten, s egyik fülén be, a másikon ki a pofázmányolás…
Még mindig hallotta a hangot, szóval biztos volt benne, hogy a tollas zsák nem unja meg a szövegdoboz szerepet… Addig elmerült a saját gondolataiban. *
~ Valószínűleg ez vagy egy idióta, vagy provokálni akar, mert annyival erősebb hogy biztos a győzelmében, na mára most ha ez igaz akkor… akkor… zZz….ZzZ…zZZ…ZzZ…~
*És eljött a pillanat, amikor a sok szövegelés meghozta a gyümölcsét, s hősünknek sikerült bealudni a kutya, vagy vanya sárkány szövegén bealudnia… nem volt túl nehéz révén, hogy életében már annyi provokálást hallott, vagy szenvedett el, hogy betéve ismerte, hogy az emberek, vagy nem emberek milyen stratégiával próbálják szidalmazni egymást… *
- Egy hatalmas… szendvics… vanya sárkányos szendvics… vanya sárkány rizzsel… vagy párolva… -
* Időnként előfordult, hogy álmában beszélt, s most épp egy sárkányos hamburgerről álmodott, amit heteken keresztül evett, s nem fogyott el.
Nem sokkal később átfordult a másik oldalára, s hangos horkolásban tört ki.*

by **Shukaku** Vas. Aug. 03 2014, 16:39

A válasz természetesen ismét átgondolatlan és hibás volt, ezenkívül pedig még közbeékelt is, pedig Shu azt tanította Timidusnak, hogy illetlenség mások szavába vágni. Márpedig ugye annak semmi értelme nem volt, hogy ez a fiú illetlenül viselkedjen vele szemben, hiszen éppen a segítségére volt. Szegény újoncoknak a legtöbb esetben nem akad egyetlen tanítómester sem a közelükben, hiszen még a céhekben sem nagyon szeretik pesztrálni a tagokat, nemhogy a solosokat bárki is istápolná, Ezen kívül, ha ez a gyerek még ki is fejti, hogy nincs szüksége senki segítségére sem, azaz nem fogadja el a segítséget, az csak egyetlen dolgot jelenthet, mégpedig azt, hogy meg akar halni. Na jó, nem csak ezt, hiszen mint említette, nem akar kimenni, de most legalább már kiderült, hogy miért.
-Tollas sárkány. Azért nem láttál még sárkányt, mert újonc vagy, és nem néztél még körül eléggé a világban. Egyébként attól sincs értelme megijedned, amit még nem ismersz. Akár megijedsz, akár nem, az nem változtat semmit a túlélési esélyeiden, vagy talán még ront is rajta, mert a megijedéssel töltött időt szánhatnád valami értelmes cselekedetre is. Annyit segítek, hogy elfutni nincs értelme.
Ekkor vette észre, hogy a fiú elszundított. Nem nagyon zavartatta magát, hiszen amikor Shu mesélt neki, és ő úgy csinált, mintha aludna, akkor Shu pár percig még tovább mesélt, mindig befejezte az aktuális oldalt, tehát valószínűsítette, hogy a fiú még figyel, így folytatta.
-Bizonyára az a problémád, hogy szégyellsz segítséget kérni. Ez is az emberek egy fura szokása, ami hátrá…
És ekkor érkezett meg a lány, és felfele bámulva, értetlenül nézett a sárkányra.
-Te meg kivel beszélgetsz, Timidus?
-Nem tudom, nem mutatkozott be, de szerintem éhes. Kajáról álmodik. Újonc, biztosan nincs még elég pénze ahhoz, hogy egyen.
-Jajj Timidus, miért nem ezzel kezdted? Ébreszd fel, és tessékeld le. Van nálam szendvics, és szívesen segítek neki.
A sárkány bólintott, majd egy erőteljes lökéssel letaszajtotta a fiút a tetőről, pont a lány elé…

by **Ragnar** Vas. Aug. 03 2014, 17:04

*Nyugalmasan eszegetett álmában, s egy hang szűrődött valahonnan, ami papolt a sárkányokról, meg a tudatlanságáról, meg miegyébről… ezek a dolgok pont nem érdekelték a pillanatban…
Kevéske kutakodás után megtalálta a forrást, a Hamburgernak szája volt, és onnan jött a hang…
RR pedig nem problémázott ezen, végtére is ez egy álom, előkapott a semmiből ragasztószalagot, majd befedte a hamburger beszélőkéjét, ami ezek után szerencsére el is hallgatott…
Kinn a virtuális világban is folytak az események, amiről ő nem is tudott… egy kislány meg az ő tollas vacsorája beszélgettek, és fel akarták őt ébreszteni… Ennek nem épp szórakoztató módját választották… lelökték a tetőről…*
- Hm… Idegesítő tollas kutya… kopj már le, nem vagyok rád kíváncsi… -
*Kiroppantotta a hátát, majd a kabátját leporolva felkelt a földről… ezek után lenyitotta az Inventory menüjét ellenőrizni, hogy ettől a tárgyai nem rongálódtak meg, s láss csodát szerencsére minden egyben volt, szóval semmilyen baj nem történt…*
- Megmondtam már, kell a francnak a segítséged, meg ha kell valami infó majd előveszem a kézikönyvemet… vagy ráguglizok… -
*A végét már csak úgy hozzátette, tudta, hogy nem tud böngészőt megnyitni a játékon belül, de azért jól hangzott…
Ekkor vette csak észre, hogy más is van itt… egy fiatal alacsony lány állt vele szemben, aki úgy nézett ki, hogy valamit mondani szeretne neki… *
~ Öcsém… Pihenőfalu mi… itt több a figura aki nem hagyja békén az embert, mint a városban… ~
*Fárasztotta az egész szituáció, de rájött, hogy ha elmenne valószínűleg a tollas és a fiatal kisbarátja követnék őt, szóval mindenképp beszélnie kell velük…*
- Figyelj… nem tudom mit akarsz mondani, és nem érdekel hogy segíteni szeretnél, nincs szükségem rá… tökéletesen megvagyok, és azért jöttem ide, hogy nyugi legyen, erre a tollas vanya békád idejött, szónokolt, kioktatott és ledobott egy tetőről... kezd fárasztó lenni, nem tudnád elküldeni valahova? -
*Kérdezte a repkedő izére mutatva, aki továbbra is a tetőn foglalta a helyet… *

by **Shukaku** Vas. Aug. 03 2014, 17:29

Csak egy sikkantás, és talán Timidus nevének valami artikulálatlan kiejtése tudta elhagyni a lány száját, ahogy félreugrott a zuhanó test elől. Reflexszerű reakció volt, és már csak akkor jutott eszébe, hogy megpróbálhatta volna tompítani a fiú becsapódását, amikor már elugrott, az meg már csak akkor jutott eszébe, hogy erre fájdalom és sebződés híján, hála a védett terület adta oltalomnak semmi szükség nincsen,amikor már ott állt szegény fiú felett életnövelő potionos üvegcsével a kezében, és igyekezett valamit mondani, de nem nagyon jött ki hang a torkán. A sárkány bezzeg mindenre számított, és igyekezett megnyugtatni az idomárt, aki megint feleslegesen idegeskedett.
-Védett terület. Tedd el a potionokat.
-Most inkább… most inkább maradj csöndbe Timidus…
A parancstól azért elég messze volt, inkább csak kérésnek lehetett mondani, de a sárkány mindenesetre furcsálló tekintettel figyelte az eseményeket, és nem nagyon értette, hogy mi a probléma. Shu azt kérte, hogy ébressze fel és hozza le a fiút, és ő mindkét kritériumnak eleget tett, ráadásul a lehető leggyorsabban. Ha éppen védett területen belül vadászott valamire, akkor ő is zuhanórepülésben csapott le, kihasználva a gravitációt, hiszen nem volt semmi veszélye a földet érésnek. Ez a leglogikusabb és legegyszerűbb módja a magas helyekről való lejutásnak, erre meg itt problémáznak. Az emberek még mindig érthetetlenek. Miután az idomár megbizonyosodott arról, hogy Timidus nem fog megszólalni, elkezdődhetett a bocsánatkérés.
-Izé… én… én nagyon sajnálom, Timidus csak segíteni akart, és ő is nagyon sajnálja… ne haragudj kérlek…
-Mit sajnálok?
-Azt, hogy lelökted.
-Miért?
-Mert nem szép dolog lelökni másokat a tetőről!
-Miért nem?
-Mert… mert azért ment oda, hogy ott legyen. Téged sem löklek le az ágyról, azért, hogy felkeltselek.
-De igen. Volt már rá alkalom.
-De... de...
-Lényegtelen. Akkor megígérem, hogy legközelebb nem löklek le a tetőről.
-Éééés?
-És elnézésedet kérem, amiért lelöktelek.
Már ezt a fogalmazási módot is nagyon nehéz volt megtalálni, hiszen Timidus nagyon ritkán volt hajlandó azt mondani, hogy valamit sajnál. A legtöbb esetben jogosan hivatkozhatott arra, hogy nem állt rendelkezésére elegendő információ, így az akkori információ alapján a legjobb döntést hozta, a sajnálata pedig úgy sem változtatna az eseményeken, így felesleges ilyet mondania, hazudni pedig természetesen nem hazudhatja, hogy sajnál valamit, hiszen az hazugság lenne, amit ő nem tesz.
-Én csak… csak szeretném jóvá tenni, amit Timidus okozott… ne haragudj rá… nem tudhatta… csak segíteni akart… és… és ha szeretnél… ha kárpótolhatunk valamivel, akkor mondd nyugodtan…
Látszott rajta, hogy nagyon ideges, nagyon szégyelli magát, és lassan már a sírás határán volt… soha nem volt célja senkit megbántani, és amennyire tudta, illemre is nevelte a petet, aki már köszönt is, bocsánatot is kért… de óhatatlanul félreértett pár dolgot, ami galibát okozott… bár emiatt nem tudott rá sohasem komolyan haragudni.

by **Ragnar** Vas. Aug. 03 2014, 18:09

*Vett egy nagy levegőt, és elfolytatta az indulatot miszerint megkíséreljen vacsorát csinálni a repkedő tollas cuccból, inkább szentelte a figyelmét annak, hogy hogyan nő a fű…
Sajnos kifogyott az ötletekből, hogy hogyan rázza le a tapadós bagázst, akik ketten jól elbeszélgettek a következő pár másodperc lefolyásáig, amiből kiderült, hogy valószínűleg a kiscsaj a béka gazdája…
Rábírta, hogy kicsit tartsa a lepcsest, meg hogy kérjen bocsánatot… nos hát igen, a lányon látszott, hogy próbálja nevelni a kis torzszülöttet, annak meg túl nagy az öntudata, hogy nevelhető legyen…
Mindenesetre, most hallgatott rá, és elnézést kért, meg lenyomta a szokásos maszlagot arról, hogy többet nem tesz ilyet… *
- Nos, ha megehetem, akkor megbocsájtok… -
*Mutatott újra a petre, aztán megigazgatta a hátán a pallost, és kisimította a fekete kabátját…
Megvakarva a tarkóját újra szemügyre vette a vele szemben álló fiatal lányt, akin úgy látszott, hogy már elég jó ideje itt van a játékban, ez pedig azt jelenti, hogy jelentősen magasabb a szintje mint az övé… Ez azt diktálta volna, hogy RR megküzdjön vele, de egyetlen egy dolgot sosem tett, sosem emelt kezet nőkre, vagy gyerekekre… Ezt az ígéretet magának tette, s csak akkor szegné meg, ha tényleg nagyon nagyon nem lenne választása.
A mostani szituáció pedig nem volt sem kilátástalan, sem olyan amiből harc alakulna ki, szóval nem is gondolkodott ezen tovább, inkább nekidőlt a legközelebbi falnak és karba fonta a kezét. *
- Nincs igazán olyan dolog, amit megtehetnél nekem, ha csak nem tudsz gyorsan fejleszteni 100 szintet, hogy szétrúghassam a végső Boss seggét és mind hazamehessünk…
*Vonta fel a szemöldökét a lányra nézve, aztán egy rövid mosollyal a fejét is a falnak támasztotta és lehunyta a szemét… *
- Kit érdekel, hogy kezdő vagyok vagy sem, én nem félek harcolni, mint sokan akik az elején játszani jöttek ide, aztán itt ragadtak… se meghalni nem félek, se szétrúgni pár segget. -
* Szeme újra kinyílt aztán leült a földre és a térdére támasztotta a karját…*
- Tutira nyerni fogok… csak idő kell hozzá… Ha valaki, akkor biztos, hogy egy Solo-s fogja megtörni a szituációt, nem a Klánozó majmot… -
* Fejezte be a mondandóját, és megint relaxálni kezdett.*

by **Shukaku** Vas. Aug. 03 2014, 18:51

-Hogy… hogy megenni?
A lány elhűlt a döbbenettől, még a szája széle is megremegett egy pillanatra ettől a szörnyű gondolattól, majd hirtelen felfogta, hogy a fiú bizonyára csak viccel, és a megkönnyebbüléstől nevetésben tört ki. Timidus azonban nem értette ilyen jól a viccet, és ismételten csak a kezdő harcos tudatlanságának megnyilvánulását látta a mondataiban.
-Nem tudsz megenni akkor sem, ha megölsz. Még mester szintű vadászattal is csak a ritka mobok húsát tudod megkapni és megfőzni és megenni, a petekét, minibossokét és bossokét nem, így a kérésedet nem teljesíthetem.
-Timidus, csak viccelt. Senki nem akar téged megenni.
-Tudom. Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy te azt tanítottad, hogy ha valaki bocsánatot kér, és őszintén teszi, akkor annak illik megbocsájtani. Én bocsánatot kértem, erre ő olyan feltételekhez köti a megbocsájtást, amelyek teljesíthetetlenek a számomra, ami csöppet sem fair.
-Ez csak vicc Timidus. Ő…
És ekkor jutott eszébe, hogy a fiú be sem mutatkozott… és nem mellesleg még ő sem, tehát gyorsan bepótolta, és a meghajlással igyekezett leplezni arcának vörösségét.
-Shukaku vagyok, A Young Justice céhből, ő pedig… őt pedig akkor már ismered, a társam, Timidus. És igaza van, semmi esetre sem tudnád megenni.
Újabb kis nevetgélés, a sárkány azonban mellé röppent, és a fiúra nézett.
-Még ha a kimaxolt jártasság lehetővé is tenné az elfogyasztásomat, neked kezdőként akkor sem lenne meg, és ha meg is lenne, akkor is le kell hozzá győznöd, amire semmi esélyed nincsen, ahogyan a századik szint elérésére sincs esélyed.
-Timidus! Senki nem fog megküzdeni senkivel, és főleg nem te vele, mert megmondtam, hogy a kisebbekkel nem verekszünk... ha csak nem gyakorolni szeretnének...
És ekkor még át sem futott az agyán, hogy ez sértő lehet a fiúra nézve. Ő már olyan régen élt itt, hogy a kort teljesen felülírta a tudatában a szintek, és így ez a mondat teljesen a Ragnar melletti kiállásáról akart tanúbizonyságot tenni.
-És… szinteket nem adhatok neked. Szinteket csak a kiképzőtiszt adhat, de azt nem ajánlom. Sokan akik választották már rájöttek, hogy nem volt jó döntés.
-Nézz rá. Ő azon már túl van. Már nem is számolom, hogy hányadik rossz döntése volt. Soloként pedig ne is reménykedj abban, hogy bármit is elérsz. Mi ketten már legyőztük a legerősebb solost. A csapatmunkát és egy jól összeszervezett egységet semmilyen solos nem tud legyőzni. Ha életben akarsz maradni, akkor ajánlom, hogy keress egy céhet magadnak.
-Timidus! Most már tényleg… ne nyaggasd szegényt! Majd ő eldönti, hogy mit szeretne… de…
Fordult vissza itt a fiú felé.
-Izé… szóval tényleg jobb lenne, ha elfogadnál egy kis segítséget, mert… sokan haltak meg azért, mert hősködni akartak. Persze… én nem tukmálok rád semmit… csak segíteni szeretnék…

by **Ragnar** Hétf. Aug. 04 2014, 20:06

* A vanya breki végül csak beadta a derekát, s bocsánatot kért tőle. Nem mintha ettől jobb lett volna, hiszen továbbra is az volt a célja, hogy lerázza magáról az okoskodó pixelpiszkot, és a kis gazdáját. Hisz kiderült, hogy a lány aki vele szaladgált, az idomárja.
Nem tűnt túl szófogadó típusnak az kis szörnye, de ezúttal hallgatott rá, egészen addig, amíg megosztotta Shukával, hogy mit akar tenni a tollas varanggyal...
Az egyből újra hadakozni kezdett, ki hitte volna... könnyen van nagy szája a szintrendszer védelme mögött, de RR nem idegesítette magát ezen, hisz a valóságban nem csak, hogy sokkal erősebb a sárkánynál, de az állat nem is létezik a valóságban...*
- Figyelj tollaspixel, amint én kilépek innen, te megszűnsz létezni, szóval majd gondolok rád, ha a nappalimban nézem a tévén a békák történetét... vagy nem... -
* Már megunta a bájcsevejt az állattal, így a lányhoz fordult..*
- Én nem leszek senki hőse lenni... - *Itt elmosolyodott.* - Csak erősebb akarok lenni mindenkinél, más nem érdekel... -
* Ezzel átmenetileg le is zárta a mondandóját, majd az egyik kúthoz lépett, s merített egy kis vizet és belekortyolt...
Furcsa, hogy milyen reálisan képesek voltak megalkotni, hisz az étel ízletesnek hatott, s a víz is hűsítő volt, csak mint a valóságban... *
- De jó neked, legyőztétek a legerősebb Solost... Nagy pofával van az, aki elbújhat a szintje mögött, de ha azonos szinten lennénk nem lenne olyan biztos az...
* Fejezte be a beszélgetést a pamaccsal, aztán visszafordult a lányhoz.*
- Ha el akarod mondani, amit szerinted tudnom kell, csak mond, de nincs szükségem segítségre, köszönöm...

by **Shukaku** Hétf. Aug. 04 2014, 20:36

Shu nem nagyon akart bajba kerülni, és legfőképpen megsérteni sem akart senkit. Bocsánatot kért Timidus helyett, sőt még maga Timidus is bocsánatot kért a tettéért, ám a lány kezdte úgy hinni, hogy elhamarkodottan ítélte meg a helyzetet, és talán a sárkány nem is döntött rosszul, amikor lelökte ezt a hólyagot a tetőről. Nem volt elég az, hogy nem fogadta el a sárkány bocsánatkérését, de még azok után, hogy a pet ezt megtette, majd azután, miután bejelentette, hogy meg akarja enni, nem harapta le a fejét, hanem szépen elmagyarázta neki, hogy miért nem teheti meg, ráadásul még a segítségére is volt abban, hogy elmagyarázta neki, hogy jobban járna, ha csatlakozna egy céhhez… szóval ennyi segítségnyújtás után, amit bár a sárkány nem a legkedvesebben közölt, de azért mégis csak segített, úgy beszélt vele, mintha nem is tudjuk honnan rángatta volna elő. És ha ez nem lett volna elég, akkor még Shut magát is semmibe vette, airől pedig már igazán nem lehetett azt mondani, hogy goromba lenne.
-Nem tollaspixel, hanem Timidus. És jobb ha beletörődsz abba, hogy sehova nem fogsz innen kijutni. Két év telt el, és még a tizenhatos bossal küzdenek a frontharcosok. Ha van egy kis eszed, akkor kiszámolhatod, hogy mikor fognak ők kijutni úgy, hogy a bossok folyamatosan erősödnek. Megsúgom, hogy soha. Szóval jobb lesz ha megszokod ezt a világot, és picit nagyobb tisztelettel viselkedsz az itt lakók iránt.
Gonosz kis vigyor suhant át az arcán. Tud ő is sértegetni, főleg, ha a petet kell megvédenie.
-Ez a világ az ő világuk, mi csak betolakodók vagyunk, főleg úgy, ha még ilyen kis pukkancsként is viselkednénk, mint te.
-Erősebb meg soha nem leszel mindenkinél. Van két év lemaradásod, és ha segítséget sem akarsz igénybe venni, akkor soha nem fogsz még a front közelébe sem érni. És azonos szinten sem győznél le.
-Ha pedig nem kérsz a segítségünkből, akkor nem segítünk.
Öltötte rá a nyelvét a lány a fiúra, majd elfordult.
-És már értem, hogy miért lökött le Timi a tetőről. Megérdemelted. A bocsánatkérését pedig már nem kell elfogadni, mert visszavontuk. Mindketten.
-Egyébként pedig ha életben akarsz maradni, akkor jobban is teszed, ha meghúzod magad, és inkább a városban maradsz.
A sárkány felröppent, majd a fiú elé állt, és olyan közelről nézett a szemébe, amilyen közelről csak tudott.
-A szinteket ki kell érdemelni. Mi kiérdemeltük. Beértük azokat, akiknek egy évvel több ideje volt fejlődni, és nem használtunk semmilyen kiképzőtisztet. A tapasztalatpontokat nem véletlenül hívják tapasztalatpontoknak. Te tapasztalatlan vagy, hiszen még azt sem tanultad meg, hogy ne kötekedj a nagyobbakkal.
Ekkor egy újabb taszajtással belelökte a fiút a kútba, majd a már elfele sétáló lány után röppent. Shu még visszafordult, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a nagyszájú fiú ki tud-e kecmeregni. Védett területen belül ugyan nem tudott megfulladni, a kút pedig színültig volt vízzel, és inkább volt itató, így nem is volt mély… de azért azt ő sem akarta, hogy egész hátralévő életét ott kelljen töltenie. Mindenesetre elégedett mosoly volt az arcán. Hogy jön bárki is ahhoz, hogy így beszéljen Timidussal? Még az, hogy vele goromba volt, az egy dolog, de a barátjával senki sem bánhat így.

by **Ragnar** Kedd Aug. 05 2014, 19:22

* Egy provokatív kis tollpamacs, meg egy gyerekes felfogású kölyök... Nahát... Ezzel bizonyára előbbre juthat valaki egy videojátékban... *
~ Király... de fárasztó... pedig én csak relaxálni akartam... ~
* Gondolta, aztán a lányra nézett, akin látszott, hogy kezd belepörögni a dolgokba, vagdalkozott mindenfélével, és úgy fellengzősködött, mintha csak az elejétől kezdve ezt a pillanatot várná...
RR önmagában élvezte, hogy Shuka arra építi a véleményét, hogy kinek mennyi tapasztalata van a harcban... A vicces a dologban, hogy ő életében csak harcolt, és harcolt, sokszor majdnem ölre is mentek...
Nem félt a haláltól, nem félt szembenézni a dolgokkal, amik kinn vannak, persze ezt magyarázhatta volna egy kölyöknek, aki még sosem harcolt a valóságban...
Rövid szócséplés után az állatka megpróbálta beletaszajtani a kútba, de már maga a pallos is túl hosszú volt, hogy beleessen a lyukba... meg a másik, hogy szerencsétlen állatkának nem tudta elég erősen lökködni, hogy beleessen, szóval csak megvonta a vállát..*
- Igen igen, rossz vagyok, és nem fogadom el a segítséget... Szóval nem érdemes velem foglalkozni... -
*Szerencsére a terve bejött, s a kölyök elindult a másik irányba lezárva a beszélgetést... Ezzel elérte, amit akart, végre nem zavarták a relaxálásban, sem kölykök, sem gyerekek...
Megvonta a vállát, majd elindult egy albérletet keresni magának...*

by **Kayaba Akihiko** Kedd Aug. 12 2014, 01:32

Ragnar: Vaskard (+2 erő)
Shukaku: Gyenge Kinézet Kristály

by **Asuka** Csüt. Aug. 28 2014, 20:22

Hogy mennyi idő telt el? Fogalmam sincs róla. Talán egy nap, kettő, egy hét, vagy több… Számomra az egész örökkévalóság is lehetett akár.
A nyolcadik szintig mászok el, szinte menekülök, hogy némi nyugalmat találjak. Megpróbáltam felkeresni réges-régi barátnőmet, de nincs siker. Semmi hír Kaguráról. T.T Mi minden történt? Nem tudom… Az utcák és városok olyan játékosokkal teltek meg, akiknek eddig hírüket sem hallottam. A céhről semmi hír, csupán emlékeimben találom meg bármiféle nyomát.
Éjszaka érkezem meg Friben faluba. Kétségbeesetten keresem azt a személyt, ki emberségem képes volt marokba szorítani, mielőtt az élet mocsara teljesen elsüllyesztené azt. Nem akarok elveszni. Újra kislánynak érzem magam. Mint amikor apával elmentünk a vidámparkba, de ismét magamra maradtam. Elkallódtam, a tömeg teljesen szétszakított minket. Nem sírtam. Kénytelen voltam feltalálni magam. A sírással nem érek el semmit. Az csak gyengít, nem haladok tőle semerre. Akkor és ott megtanultam, hogy az életben csakis magamra számíthatok.
Hogy a zuhogó pixelesőtől, vagy a sírástól nedves az arcom, nem tudni. Szerencsére nincs annyi fény, hogy jobban lássák kipirosodott szemeim. Meg annyi járókelő. Itt sokkal kevesebben vannak szerencsére. Egy szellemszerű alakot mégis megpillantok. Nem, a hallgatással többet nem érek semmit… Ideje végre intézkedni.
- Ne haragudj. – nyúl érte kezem. Finom vállát éppen csak megkoccintom, mintha félnék megérinteni őt. Húzom vissza kacsóim, s hajolok le a kislány felé, ha megfordul, hogy tekintetünk nagyjából egy magasságban legyen.
- Nem láttál valamerre egy lányt? Szőke hajú, körülbelül ilyen magas, meg kicsit pimasz és nagyszájú. – bármennyire is tartom vissza magam, látszik rajtam, hogy mindjárt elbőgöm magam. Utálatos dolog a gyengeség. Én nem ez vagyok.

by **Shukaku** Csüt. Aug. 28 2014, 21:02

-Elmondanád nekem még egyszer, ha szépen megkérlek, hogy mégis mi a bánatért vagyunk itt Timidus?
-Nem.
-De…
-Eddig egyszer sem mondtam el, tehát nagyon nem helyes úgy feltenni a kérést, hogy mondjam el még egyszer.
-De olyanokat mondtál, hogy ide kell jönnünk, meg…
-Nem tűnt fel, hogy ezzel csak kerülöm a válaszadást?
-De akkor miért nem azt mondtad?
-Azt mondtam, de te tovább kérdezősködtél. Meglepetés lesz, úgyhogy várd ki. Tudod, jól, hogy nem hazudhatok, úgyhogy ne kérdezősködj tovább, mert továbbra is csak kitérő válaszokat fogok adni, és ha azok elfogynak, akkor pedig semmilyen választ nem fogok adni, olyankor pedig meg te mindig rosszul érzed magad.
-Hát… ez mondjuk igaz…
-Naugye!
-De… másról azért beszélhetünk, Timidus?
-Milyen másról?
-Hát… mondjuk arról a papírról, amit Chan kifüggesztett mindenhova, hogy céhtagokat keresünk.
-Tudtam róla.
-Persze, hogy tudtál, hiszen megmutattuk.
-Akkor mi a kérdés?
-Hát… hogy mit gondolsz erről az egészről.
-Amit gondoltam, és el akartam mondani azt elmondtam ott és akkor.
-De… nem mondtál semmit…
-Akkor biztosan csak annyit akartam elmondani.
-Szerettem volna…
-Hmm?
-Semmi… csak úgy szebb… az akarni helyett…
-És két szó egy szó helyett, jelentésváltozás nélkül. Időpocsékolás.
-Persze máskor te is szeretsz ám kacifántosan beszélni.
-Akkor éppen időt húzok.
-Vagy az ellenfeleid idegeit.
-Vagy azt. Valóban.
-Akkor összesen csak annyi kikötésed volt, hogy a meghallgatáson jelen szeretnél lenni?
-Igen. Ennyi.
-És… mi csinálunk itt?
-Várunk.
-De kire, Timidus?
-Rá!
Bökött a sárkány a fejével a közeledő alak felé, majd behúzódott az árnyékba, így Asuka már nem vehette őt észre, csak az idomárt, aki viszont éppen a sárkány után fordult hirtelenjében, ezért is állt háttal a másiknak. Furcsa volt, hogy az éjszaka közepén csak így leszólítják, de tudta, hogy Timi a közelben van, és amikor a másik arcát meglátta, már azt is, hogy segítenie kell. Végighallgatta a lányt, majd lassan megcsóválta a fejét.
-Nem… sajnálom… valami baj történt?

by **Asuka** Pént. Aug. 29 2014, 08:49

Nem ismeri... Ismétlődik keserkés ízű hangja fejemben, én pedig lehajtom fejemet. Egyedül érzem magam. A magány pedig minden fájdalomnál őrjítőbb. Most, hogy ebben a világban vagyok, s valódi, fizikai fájdalmat sem érzek, hirtelen felértékelődött minden, ami másfajta kínnal járhat. Nem fogom bírni egyedül. Vajon él még egyáltalán? Itt van még? Merre vagy...? Gyere vissza, kérlek...
Lehajtott fejemről süt a csalódottság. Kisírt szemeim újra könnyekbe készülnek lábadni, mintha lázadni akarnának az ellen a szikla ellen, amit szívem helyére odapakoltam. Nekem mindig is objektívnek kellett maradnom. Ez lehet talán a vég. Beleőrültem. Kész. Az idegeimet minden bizonnyal tönkretette a NerveGear. Nálam jobban pedig ebben a világban senki sem tudja, hogy mit is jelenthet egy súlyos, agyi sérülés. Igaz, ez nem éppen a szakterületem.
- Semmi, csak...csak... - törik el a mécses, s egy pillanatra a kislány ruhájába kapaszkodok. Erőtlenül csúszok le a földre. Bizonyára elég szánalmas látványt kelthetek, én pedig mindennél jobban utálom, ha valaki szánalmas. Értékrendem nem engedi meg ezt. Vagy talán csak önmagam gyűlölöm. S minden vele járó félelmet. Félek a hibáktól. Szánalmas csúszómászónak lenni pedig elég nagy hiba a szememben.
- Én csak... Csak... Elvesztem. Haza akarok menni. - tör ki belőle a kislány. Jelen pillanatban a szellemlánynál is gyerekesebb lehetek. Csak most nem a jó értelemben, mint ahogyan az általában szokott lenni. Vörös indikátorom színe visszatükröződik az egyik pocsolyában, mintha még inkább bántani szeretne. Erre pedig csak még keservesebb sírásba kezdek. Miért akar mindenki mindig bántani? Én nem vagyok kishercegnő. Nekem nem ez lenne a szerepem!

by **Shukaku** Pént. Aug. 29 2014, 09:12

Shunak nagy tehetsége van ahhoz, hogy mindig megtalálják akiknek valamire szükségük van, legfőképpen lelki támaszra, és arra, hogy őt az ilyen nemű szemetesládájuknak használják. Persze ő maga meg nem nagyon talál ilyen embereket, vagy ha talál is, akkor ezek az emberek igen hamar lekopnak mellőle ilyen-olyan okok miatt. A legkülönösebb azonban az, hogy ő, ha a maga csekélyke módján is, de szeret és megpróbál segíteni, és most sem tesz másképpen. A piros indikátorra egy pillantást sem vet, soha nem érdekelte az a szín olyankor, amikor nyilvánvalóan nem volt veszélyes a másik fél, így hát ő maga sem volt veszélyben. A zöld színről sem lehetett tudni biztosan, hogy barátságos, és bár óvatos volt a vörösökkel, igyekezett előítéletek nélkül mozogni a világban. Megpróbálta a tekintetét egy szintbe hozni a síró lányéval, majd igyekezett egy pár pillanatot várni, hogy az megnyugodjon, és csak utána kezdett hozzá beszélni. Halkan, lassan, szelíden.
-Ha tudod a nevét, akkor küldhetünk neki üzenetet, vagy ha a barátlistádon van, akkor ott még azt is megnézhetjük, hogy merre van most.
-A Black Iron Kastély falán pedig azt is megnézhetjük, hogy él-e még egyáltalán, és érdemes-e a keresésével foglalatoskodni.
Lépett elő a sárkány az eddigi rejtekéből, és közölte nyugodt hangon a tényeket, amelyeket közölnie kellett.
-Timidus! Ezt… ezt ne most!
-Ahelyett, hogy egy halott keresésének látnánk hozzá, nyugodtan spórolhatunk időt azzal, hogy először a legvalószínűbb lehetőséget zárjuk ki. A térképnek hála itt nem lehet elveszni. Ha valaki eltűnik, az a valaki nagy valószínűséggel halott.
Shu csak megcsóválja a fejét, és továbbra is a lányt figyeli.
-Haza? Ha… ha megmondod, hogy hol laksz, szívesen hazakísérünk…

by **Asuka** Pént. Aug. 29 2014, 09:38

Nem érzem helyesnek, hogy egy vadidegent szólítottam le, akinek kiöntöm szívem és elmondom minden búmat, bajomat, bánatomat. Ez egyszerűen nem helyes. De mégis mit tehetnék? Kapargatom össze maradékom, ami még megmaradt énemből. Amióta a játékba kerültem, nem az életemet féltem. Annál vannak sokkal értékesebb dolgok is. Mint például az a csodálatos, fantasztikus elmém. Hiányoznak azok az ártalmatlan, régi szép idők, amikor még Aincrad csillagtérképét rajzoltam meg. Tulajdonképpen én neveztem el őket, s fejlesztettem ki erre a tájékozódási rendszert. Csak persze senki sem használja. Mert túl buták, hogy megértsék. A mini map meg ugye sokkal egyértelműbb. Számukra. De ízlések és pofonok, ugyebár.
- Hűűű, hogy neked micsoda minisüsüd van! *-* – kislányosan felcsillanó szemek a pet láttán. A sárkányokról az a hír járja, hogy amúgy tényleg nagyon intelligensek. Nem is tudtam, hogy be lehet fogni őket. A legtöbb állatidomárnak ilyen uncsi állata van csak. Cicák meg madarak meg hörcsögök meg nyulak... Bár egyszer láttam valakit, akinek pókja van. Tiszta édes volt. Egy sárkány azonban ennél jóval különlegesebb. Szerencsés lány. Szerintem sokan ölnének egy ilyenért.
- Hát, éppen ez az... – hüppögök, megnyitva a barátlistámat. Reménykedek benne, hogy csak az én eszem ment el, és ezért nem látom őt a barátlistámon. Vagyis ami azt illeti, senkit sem látok a barátlistámon. Amíg abban a kazamatában voltam, minden ilyesmi adatomat törölte a rendszer valamiért.
-Eltűnt a listáról. Ahogyan mindenki más is. Egyszer csak üres lett a panel. – a panelen látszik, hogy azt a nemhogy csekély, de nulla számú ismeretségemet böngészem. Egyszerűen nem jelennek meg rajta a nevek. Mintha senkit sem ismernék. Pedig ez nem igaz. De amikor abba a kazamatába keveredtem, úgy döntött, hogy nincs szükségem ilyenekre. Ez pedig nem igazság. Ki fogja így elviselni a sok-sok hülyeségem? T.T
- Hát... akkor engem miért nem keresett sehenkihiii? Olyan kegyetlen vagy. – meggondoltam magam. Ez a sárkány kegyetlen. Engem senki sem keresett. Be kell látnom, hogy talán még sem éri meg mélyebb kapcsolatokat ápolni, hiszen úgy sem jönnek utánad. Minden csak hazugság volt. Én hazudtam talán magamnak. Elfátyolozta elmém a normalitás, én pedig bevettem. Elhittem, hogy a felszínes ismeretek elegek számomra a túléléshez. Ezért pedig drágán megfizettem
- Hát, Tokyo, Seitoku kollégium. Bár nem hiszem, hogy oda tudsz vinni. Ne haragudj... Már biztos sok belőlem. Csak picit... mindegy. Talán nem is érdemes keresnem.Lehet, hogy mindenki meghalt, akit ismertem. – ha igaz, amit a kegyetlen sárkány mond, akkor lehet, hogy igazából mind meghaltak. Valóban? Tényleg így lenne? Ez történt volna? Talán be kell látnom újra, hogy magamra maradtam. Csak önmagamra támaszkodhatok.

by **Shukaku** Pént. Aug. 29 2014, 09:55

Nem, nem fogják újra végigmondani ugyanazt a monológot századszorra is, főleg úgy, hogy fogalmuk sincs arról, mit is jelent ez a minisüsü szó, amit a lány használt. Azonban mindkettejük figyelmét felkelti az, amit a lány mond. Ilyen helyzetbe már ők is kerültek, persze csak a küldetés keretén belül. Egyik másik játékmester nem örül annak, hogy amíg ő a játékosaival van elfoglalva, azok elspoilerezzenek minden kis elemét a cselekménynek, sőt, mivel ugye a kalandok csodálatos módon egyénekre vannak szabva, így még rontana is a játékélményen, ha kapcsolatot teremthetnének olyan személyekkel, akik esetleg külső szemlélőként objektíven tudnák szemlélni az eseményeket. Ezek a zárolások azonban mindig eltűntek, amint teljesítették a küldetést vagy az eventet.
-Nézd meg, hogy nincs-e jelenleg is futó küldetésed, utána pedig próbálj meg minket is felvenni a barátlistádra.
-Igaza van Timidusnak. Lehet, hogy nem is haltak meg az ismerőseid, csak éppen eltüntette őket valami a listádról.
A kifakadásra azonban már nem tud mit mondani a kis idomár. Tudja ő is, hogy az emberek ilyenek. Ha valaki eltűnik, akkor legyintenek, hogy biztosan meghalt, és nem keresik. Nem lehet számítani itt igazán nagyon senkire sem, és ezt már egy ideje megtanulta. Még az elején ő is próbálkozott barátkozással, most viszont csak nagyon kevesen maradtak, akik picit is közel állnak hozzá, és hála a csalódásoknak, bizalmába már senkit nem mer fogadni.
-Nem kegyetlen vagyok, csak kimondom az igazságot, amit ti emberek nem tesztek meg sokszor. Azért nem kerestek, mert valószínűleg nekik is eltűntél a listájukról, ahhoz meg lusták, hogy megnézzék a nevedet a kastélyban. Amíg azt nem láttad, nem tudhatsz semmit biztosra.
-De… ha esetleg… ha esetleg mondasz neveket, akkor hátha ismerek valakit közülük… és ha esetleg azt mondanád el, hogy itt hol laksz… egy céhet… vagy egy ismerőst…
Bátorítóan rámosolygott a lányra. Igazán segíteni akart.

by **Asuka** Pént. Aug. 29 2014, 11:21

Maradt-e futó küldetésem? Eddig erre nem gondoltam. Megnyitott panelemen kikeresem a megfelelő fület, azon viszont mindegyik küldetésem befejezettnek lett nyilvánítva. Innentől kezdve ez bukta. S nem az a szilvás, amit szeretek. Hanem az a rosszabbik, ami miatt nem vagyok képes haladni.
-Hát, én nem látok itt semmit. Viszont téged felvehetlek akkor? Mi a neved, hogy hívnak? – kérem el az adatait, majd elküldöm a sajátom. Így már láthatja az én adataimat is, amit a barátlista megenged.
- Kagurát keresem. Csak Kagura. Ismered? Nagy a szája, és picit pimasz, de egyébként jótét lélek. Olyan kis egyszerű, tudod. Igazi szőke, hamisítatlan. Eredeti, még márkajelzése is van. Vagy Aurorát, Himét... esetleg Yuichit, igen! Valaki biztos van. – sorolom a neveket. Legalábbis azokét, akik kicsit is jó benyomást keltettek bennem, s nem könyveltem el őket önmagamban idiótának. Sajnos sok ilyen van. Nagy az isten állatkertje. Talán túlságosan is.
- Igazad van, Süsü. Bölcs beszéd egy olyan apró lénytől, mint te. Ugye hívhatlak így? *-* – csillognak szemeim a sárkira nézikélve. Tiszta aranyos, ahogyan a bölcsességeket vakerálja. Mert valóban igaz, amit mond. Az igazság fáj. Az emberi ego pedig hatalmas. Sértve érzi magát mindenért. Hiszen az ego az, ami az embereket megakadályozza a valódi fejlődésben. Nem, nem mindenféle exp-vadászatra, meg ilyen-olyan dolgokra gondolok itt. Hanem magára a lélekre. Az pedig csak akkor képes fejlődni, ha az egot legyőzöd. Vajon én hogy haladok ösvényem útján? Mennyire vagyok képes egomat magam alá gyűrni? Egyáltalán értem-e el bármiféle sikert? S mi a siker? Kell-e hozzá a megbecsülés? Mások megbecsülését és riszpektjét vélhetem-e sikerként? Vagy ez is csak valami, ami önnös egomat táplálja? Gyanítom, az utóbbi, ha őszintén meg akarom magamnak vallani.
- A céhem megszűnt, tudod. Az úgy volt, hogy lementem egy társammal egy alsóbb szinten a kazamatákba, és... – elcsuklik hangom. Talán erről jobb nem beszélni. Felállok inkább, s megigazítom magam. Már kezdünk teljesen elázni ebben az esőben.
- Hideg van. Be kéne menni valahova. – megpróbálom összeszedni magam.Ha a fizikai fájdalmat nem is, de az eső nedvességét s a borzongató hideget még így is érzem. Ha pedig engem ennyire kikészít, a szellemlányt bizonyára még inkább. Az meg nem lenne jó, ha elkapna valami csúnya-csúnya pixelbacit itten.

by **Shukaku** Pént. Aug. 29 2014, 12:42

Shu bizonytalanul a sárkányra nézett, aki bólintott, hiszen eredetileg is az ő ötlete és parancsa volt, nem is értette, hogy miért gondolta úgy mindkét lány, hogy külön engedély kell ahhoz, hogy végrehajtsák az ő utasítását… mindenesetre ha kérték, akkor megadta az engedélyt.
-Shukaku. Shukaku és Timidus.
És miután elintézték az adatcseréket, a sárkány is rápillantott az adatlapra az idomár válla fölött, és nyugtázta, hogy az eddigi információk alapján a lány mindenben igazat mondott. Persze ez nem jelentett semmit.
-Én… Himét? Olyan… huszonéves nő… és lovag… őt ismerem. Illetve már találkoztam vele. Ő is arról beszélt, hogy sokáig önkéntes száműzetésbe vonult, és most visszatér, és megkeresi az ismerőseit… nem… valami olyasmit mondott, hogy becsapták és új életet akar kezdeni… a lényeg, hogy nem volt valami boldog…
Timidus persze pontosan emlékezett mindenre, de nem akart a kelleténél több információt megadni a lánynak. Amíg ők tudtak többet, addig náluk volt a helyzeti előny.
-Yuichi is él… úgy tudom… vele még nem találkoztam, de hallottam már róla. Azt hiszem most a Ligában van… talán…
Felnyitotta a jegyzetfüzetét, kikereste a nevet, majd bólintott, Timidus pedig türelmesen várta, amíg a lány önkéntelenül is az időt húzza.
-Igen… Hayashi Yuichi, kardforgató, a Justice League tagja. Szóval… nem minden ismerősöd veszett el… de a másik kettőt sajnos nem ismerem… viszont a céhházhoz szívesen elvezetlek, ha gondolod…
Timidus a kérdésre csak legyintett egyet a farkával.
-A termetemnek semmi köze a tudásomhoz. Magasabb szinten még egyszer nőni fogok, de a századik szinten is ugyanakkora leszek, mint a harmincadik körül. A bölcsesség pedig nem egy pontos kifejezés, én mindössze logikusan gondolkodom. A nevem pedig Timidus, de amíg következetesen nevezel valaminek, és az nem sértő, addig hívhatsz aminek akarsz.
Se Shut, sem Timidust nem zavarta az eső, de azért abban igaza volt a lánynak, hogy jó lenne behúzódni valahova.
-Van itt egy teaház a közelben. Ha eláll az eső, akkor pedig elvihetlek a céhházhoz. Yuichi biztosan örülni fog neked.

by **Asuka** Hétf. Szept. 01 2014, 22:12

Hevesen bólogatok, mikor az információkat árasztja Himéről. Van a tekintetemben valami, ami egyfajta izgatottsággal ér fel. Nagyszerű híreket kaptam ugyanis! Jó dolog, ha tudsz valakihez kapcsolódni, még ha ez a múltadból is egy személy. De ennek csak örülni lehet, különösen az én helyzetemben.
- Nem, nem, nem, cseppet sem volt önkéntes. Igen, igen, lovag. Vörös lobonccal, és olyan pallossal, ami vetekszik az én kicsikémmel. ^^ – a hátamon trónoló csatabárdomra célzok itt, Hentesre.
- Szegény… :/ Emlékszem, régen is felültették egyszer. Eléggé kibukott. Kicsit naiv a szentem. De hát mit lehet tenni. Vannak, akiknek ugyanazokat a dolgokat kell újra és újra megtapasztalniuk, hogy tanuljanak belőle. - azt hiszem, ezzel mindent sikerült kifejeznem, amit Himéről megtudtam. Már magát lényének valóságát. Ez persze nem egyenlő azzal az esszenciával, amit lelke tárol. Ennél bizonyára sokkal több rejlik benne. Azonban mint minden embernek, neki is rá kell jönnie saját korlátjaira, amikkel önmagát béklyózta meg. Mindezt személyes fejlődése érdekében. S hogy nekem mik a korlátaim? Jó kérdés. Nem igazán foglalkozok velük. Egyszerűen ignorálom őket.
- Yuichi, Yuichi… De úgy látom, te nem abba a céhbe tartozol. Tényleg el tudnál vezetni hozzá? Majd egyszer, valamikor. Kérlek. – már-már szánalmas könyörgésnek is tűnhet talán. Az én szememben, amit most művelek, kicsit az. Megtaláltam korlátom. Jelen állapotomban kénytelen vagyok másokra támaszkodni. Jó szokásom, hogy nem teszek így. Most azonban nem tudom, mitévő legyek. Elveszettnek érzem magam. Mint egy kutya, kit az utcára tettek.
- Ne haragudj, Süsü. ^^ – hajolok le az aprósághoz. Mosolyommal próbálom elűzni azokat a sötét felhőket, melyek egy ideje már felettem kavarognak.
- Nem áll szándékomban megsérteni téged. Vedd ezt egyfajta kedveskedésnek. Mindenki szereti, ha kedvesek vele, ugyebár. – s ez az, amivel a legtöbb embert meg lehet fogni. Meg ezek szerint az idomított mobokat is, talán. Úgy vélem, ezt a világot még mindig csak emberek, vagyis egy ember készítette. Neki pedig emberi agya van. Ez pedig a saját korlátja. Szabályokat és értelmet csempészett a világba. Így tehát, ha létezik ebben a világban bármi, ami szintetikus tudattal bír, az képtelen másként, csakis emberként gondolkozni. Ez valahol egy elég nagy hiba. Másrészt viszont nekünk, játékosoknak könnyebb beintegrálódni ebbe az elátkozott világba.
- A vendéglátást köszönöm, Shu-Shu. *-* Már ha beengednek hozzátok egyáltalán, ehhehe. ^^” – tisztában vagyok vele, hogy a pirikéket nem igazán szívlelik sok helyen. Ezt pedig vállalom.
- Tea, az jól esne. Meg annyi süti, amennyit nem szégyellek. *-* Imádom, hogy végre annyit zabálhatok, hogy nem kell a mérleg miatt aggódnom. >.> Tehát, merre? Ezen a szinten ezelőtt még sosem jártam, ehhehe. – ideje lenne tényleg betérni végre valahová. *-* Már eléggé fázom. Rossz belegondolni, hogy szegény Shushu és Süsü mit is élhetnek át. :S

Köszi a türelmet. ^^

by **Shukaku** Kedd Szept. 02 2014, 13:46

Shunak nagyon fura volt ez a hirtelen hangulatváltozás, amit a lány itt előadott, meg úgy általánosan nem bízott az emberekben, főleg, hogy egy pirivel hozta össze a sors, de hát csak nem hagyhatja csak úgy itt magára egyedül szegénykét. Talán csak az a pár kedves szó -nem, nem az amit Timi intézett felé- zökkentette ki a letargiából… nem tudni. Ahogyan azt sem tudni, hogy mi történne, ha valóban elkísérné őt Himéhez. Az a lány is igencsak mélabús, és talán ha összeeresztik őket, akkor csak felerősítenék egymás búskomorságát, ami egyiküknek sem tenne jót, de persze az is könnyedén megtörténhet, hogy megörülnének egymásnak, mint régi ismerősök, és mindketten boldogabbak lennének tőle, meg az is, hogy ez a vöröske igazából bántani akarja Himét, és Shun keresztül akarja megtalálni… túl sok a lehetséges eshetőség. Mindenesetre a segítségnyújtás akkor is egyfajta kötelessége, mint a nagyobbnak, hiszen ebben a világban már igencsak ő a nagyobb, és lassan már mindössze a Top10 áll előtte az ismerősi köréből, az ugye pedig nem sok ember… azaz pontosan nem sok ember, hanem csak tíz fő. Mindenesetre a feltételes módokra, meg a félreértésekre csak ijedten kapja fel a fejét.
-Majd egyszer? De hát… akár most is elvihetlek, amint elállt az eső. Vagy esetleg mindketten elteleportálunk a Kezdetek Városába, ott talán már szebb az idő, és onnan elsétálhatunk a Liga céhházához együtt. Nem kell erre várni. És… és Timidus nem haragszik, meg nem is nagyon tudod megsérteni, főleg nem ilyenekkel. És… én nem arra gondoltam, hogy a mi céhünkbe jönnél… sajnálom, ha félreértetted… meg annak nem is lenne semmi értelme… én csak a Ligához és Yuichihez gondoltam, hogy elkísérlek. De ha nem szeretnél… akkor… akkor ezt majd a tea mellett…
Idegesen elkapta a tekintetét, és elindult egy közeli fogadó felé, a sárkány pedig szótlanul követte… feltehetőleg a lány is.

by **Asuka** Csüt. Szept. 04 2014, 08:53

- Már most? – kisebb sokk ér a szavak hallatán. Nem vagyok benne biztos, hogy készen állok rá. Félek tőle, megbélyegezhetnek. Igen, azt hiszem, abban határozott vagyok, hogy mindenképpen találkozni akarok vele. De nem tudom. Lehet, nem látnak már szívesen. Azt pedig nem szeretném. Volt időm ugyanis gondolkozni. Szükségem van ezekre az emberekre. Önvédelem. Általuk néha még én is azonosnak tudom képzelni magam. De nem tudom, most mit fognak szólni hozzám. Nem, ez nem bűntudat. Félek attól, hogy nem lesz már olyan, mint régen, ilyen egyszerű. Márpedig elég régen volt az a bizonyos régen. o.o
- Bocsánat, nem értettem. Hogy Yuichi nem a ti céhetekben van, de oda akarsz vinni. És ez olyan zavaros. o.o Már majdnem olyan zavaros, mint mindaz a hablaty, amiket kiejtek a számon. *-* Azt mondják, néha túl sokat beszélek. Meg hogy nem bírnak követni. Aztán nem értik a gondolatmenetemet. De ez jó. Akkor lehet, már kezdek visszatérni régi önmagamhoz. Legalábbis csakis ezt jelentheti. – már kezdődik. Ha egyszer kinyitom a lepénylesőmet, elég nehezen tudok elhallgatni. Vagyis szinte sehogy sem lehet belém fojtani a szót.
Igyekszünk közben a fogadó felé, bár inkább teázó hangulata van ennek kivételesen. A régi asztalok körül csak néhány NJK ücsörög, monotonan szürcsögetve kis teácskájukat. Nincs is jobb dolguk. Nem lehet olyan rossz NJK-nak lenni. Agyatlan zombik. *-*
- Igazán kedves tőled, amit teszel. Tudod, nem sokan segítenének egy olyan játékosnak, mint én... Csak ezt kevesen értik meg. Nem mindenki kérdez. Pedig kérdezni jó dolog ahelyett, hogy simán csak cselekednél. Van, amikor nincs más választásod, hogy a saját életedet megmentsd. Az a hely, az szerintem elég jó lesz. – egy kényelmesebb sarokpad felé veszem utamat. Süsünek még petpárnája is van, szóval tiszta luxus az egész. Egy ilyesfajta teázóhoz képest, persze.
- Erre a vendégeim vagytok. ^^” Mit kértek? Szuflé, gyümölcskehely, emeletes torta, csokis parfé... Azt hiszem, én mindet akarom. Ó, és vízipipát. Imádom a vízipipát. – sorolom rendeléseim. Az édesség mindig is a gyengém volt. Nem bírom ki. Egy éve nem ettem csak mást, mint ami abban a kis lyukban volt loot. Érthetetlen módon a kincsek tele voltak kajával. Biztosan az olyanok miatt, mint én, akik képesek egy évet ott rekedni.

by Ajánlott tartalom