[Raid Boss] Dixi Viadal

-Ohh és még egy szupermen! Szólal meg, miközben fejével követi a kis teremtmény röppályáját.
- Várj! Szólal meg, mikor leesik neki a húszfilléres. -Oh ez az enyém! Mit csinál ez? Hé te kis gnóm! menjél vissza harcolni! Kiált a felé támolygó dixinek. Amikor odaér hozzájuk, finoman felvesz és megigazítja a feje tetején levő növény indát. Na jó. Ha most visszamész verekedni, kapsz valami finomságot jutalom gyanánt jó?
Odasétál az aréna széléhez és ismét a ringbe rakja a kis bestiát. És most hajrá, ess neki gyorsan és rendezzük ezt le. Ahogy nézem már nincs sok hátra.
A mellette ugrabugráló lány szurkolása és lelkesedése őt is lázba hozza és majdhogy nem felveszi a lány infantilis szurkolási stílusát.
- Ezaz mutasd meg neki gömböc és te is fűfej!
A hatás kedvéért még bele is boxol egyet a levegőbe!

The member 'Garrgantis' has done the following action : Kockadobás

---

'2 oldal halál/korona' :

The member 'Daiki' has done the following action : Kockadobás

---

'2 oldal halál/korona' :

A boss HP csíkja szépen csökken. Többed magammal ostromoljuk az ellenfelünket. Ám az szépen kapja el és dobálja elfelé a Dixieinket.
- Héééé! - kiálltok rá.
- Finomabban! - mondom neki mert kezdem sajnálni a falnak csapódó kis lényeinket.
Mivel nekünk sem fáj a sebzés így nekik sem hiszem, hogy fáj. Az egyik srác éppen ezt ecseteli egy másiknak.
Hogy szerinte se úgy vannak programozva, hogy fájjon nekik.
Na meg akkor nem hiszem, hogy ilyen nagy elánnal jönnének vissza hozzánk és húznák a lábaikat vagy látszódna rajtuk a sérülés.
- Megvagy pajti? - kérdezem a kis Dixim ahogy vissza jön hozzám és az oldalamon várja az újabb támadásra felszólító parancsot.
- Csapjunk oda! Tűzköpet támadás! - adom ki a parancsot.

The member 'Dragneel Darman' has done the following action : Kockadobás

---

'2 oldal halál/korona' :

Talán a mosoly volt hatásos, vagy csak ilyen egyszerű programozású a dixi, a kis lény minden túlélési ösztönt nélkülözve besorol a köpenyes fickót gyepáló többi közé, akik közül alkalom szerűen megragad és el hajigál a "boss" időnként egyet-egyet. Jobb szórakozás híján Chiyome a többi játékost figyeli. A legtöbbjük csapatba verődve szurkolnak vagy épp társaslognak egymással. természetesen akad olyan is aki a magányos farkas szerepét vette fel. Chiyome a helyzet elemzését követően úgy dönt egyelőre hagy mindent a maga medrében folyni, és nem vonja magára a figyelmet.
Bérelt dixije közben teszi a dolgát és egyelőre még szárnyra sem két a köpenyes jóvoltából, és mivel Chiyome nem tudja felmérni a többi repkedő egészségi állapotát, nem akar kockáztatni, így inkább visszahívja a liliomanóját.
- Riri-chan! Riri-chan! Gyere szépen vissza Chi nee-chanhoz, megbeszélünk egy új támadási stratégiát.
Mivel a dixik felteszem sem a beszéd, sem pedig a beszéd értésének képességével nincsenek felruházva, így a kis lény a kötelességtudattól (vagy inkább a programjától) hajtva csépelné tovább a rémet, azonban ideiglenes gazdája, megragadja a grabancánál és elrángatja a köpenyes alak közeléből.
- Idefigyelj Riri-chan! Nem ismerem sem a képességeidet sem a statisztikáidat, így nem szeretnék kockáztatni, hogy egy hajítást követően elveszíted a küzdőképességed és így kiesünk a játékból. Szóval most szépen hagyjuk hogy a többiek ügyesen eliminálják az a rondaságot.
Mondja a lénynek leguggolva hozzá, hogy arcuk egy magasságba legyen. Elmélete elég egyszerű feltételezésen alapul. A felvilágosítás során az njk nem tért ki arra, hogy a dixik elpusztíthatatlanok lennének és az sem világos neki, hogy a sikeres győzelem esetén az elpusztult dixik gazdái is, vagy csak a túlélőké kap jutalmat. Mindenesetre a lény a "Mészáros" nevet kapta, így feltételezi képes lenullázni a dixi életpontjait. A dixi azonban vélhetőleg továbbra sem érti Chiyome szavait, ennélfogva valószínű menne vissza a csatába, azonban ezt Chiyome nem engedi, és minduntalan  visszahúzza mikor elindul a rém felé (feltéve, hogy valami nem tereli el a figyelmét a bérlényéről).

________

Most nem támadunk.
Ha akad olyan, akinek van kedve egy kis interaktivitáshoz, és eltereli Chiyome figyelmét a dixijéről, akkor azt a játékost megkérem dobjon Chiyome liliomanójára is. A dobáshoz felteszem, kellő jogalapot ad a fenti hozzászólásom.

A küzdelem elfajulni látszik és a boss élete szépen csökken, mígnem, az egyik ismeretlen srác kis petje beviszi a végső találatot.
- Ez szép volt! Elismerően megtapsolja a kis dixi erőn felüli teljesítményét. Az ő dixije, mintha féltékeny lenne és szemrehányó képpel odatotyog elé, jelezvén hogy hasonló figyelemre vágyik, azonban mielőtt bármit is tehetne, a boss viselkedése megváltozik. A kis dixi is rémülten fordul hátra és néz szembe ellenfelével, ám késő. A paralízis kiválóan működik gazdánál és szolgánál egyaránt.
- Ez... ~ Nem tudok megszólalni. Mi történt?. A félelem egy elsöprő hullámban tör rá, amit furcsáll, mert nem egy ijedős fajta.
- Mi a fene történik itt? Préseli ki a szavakat majd elfordítja a fejét hogy a többieket is láthassa. Szemmel láthatóan hasonló élményekben van részük.
Amilyen hirtelen jött, olyan gyorsan távozik a folytogató érzés, majd Vermillion egy elegáns kilépőt mutat be és egy jópofa kicsinyített másolat huppan Garr ölébe.
-Meg kell hagyni... Fura humorérzéke van a készítőknek. Felemeli a kis dixit és körbeforgatja hogy jobban szemügyre vegye.
Eközben liliomanó is odatotyog mellé. Azt hiszem itt végeztünk! Menjünk is! SZól oda nekik.
-Mi pedig találkozzunk még! kiált oda Darmannak és Vaninak.
Azzal elhagyja a sátrat, hogy újabb látványosság után nézzen.

Köszönöm a játékot!
liliomanó fejlődik 1-->2

Chiyome még Riri-channal van elfoglalva, így nem veszi észre, hogy a végső ütés már betalált és a lény újabb sikításba kezd. A beálló sötétségben ösztönösen a dixi után nyúl, hogy megállítsa, ha esetleg megindulna a boss felé. De keze félutón megáll. Nem az ijedségtől, vagy a meglepetéstől, hanem azért, mert nem tud mozdulni. Amikor a lény szeme egyetlen fényforrásként vörösen izzani kezd, akartalanul is oda tekint, és megborzong. Nem megijedt vagy megrettent, mert nincs tapasztalata abból az időből amikor a SAO élet-halál játék volt, hanem csak meglepődik.
Az egész olyan gyorsan játszódik le, hogy nem is nagyon fogja fel ami történik, és már csak arra eszmél hogy az ölébe huppan egy apróság, aki nagy fekete szemeivel bámul Chiyome barna szemeiben.
-Ijesztő!
Fakad ki Chiyome. Felegyenesedve néz körbe és veszi tudomásul, hogy a küzdelemnek vége.
-Jól van Kowai-kun! Gyere kísérjük vissza Riri-chant a tulajdonosához.
Ragadja kézen a kis Liliomanót és visszavezeti a sátor bejáratánál aló njkhoz akitől kapta a küzdelem elején. Megköszöni szépen a lehetőséget, és újdonsült dixijével az odalán keres magának új szórakozást.

_________

Köszönöm én is!

A harc elég komoly és kiélezett. Mikor az utolsó találatot beviszi a kis Dixim azt hiszem, hogy nyertünk.
- Ezazzz!!!! - kiálltok fel öröm ujjongással.
Persze miért is lenne másként. Valami történik.
A boss életsávja és maga a lény se tűnik el meg robban pixeljeire.
Helyette, egy hatást tesz rám és ránk ami következtében nem tudok mozdul.
* Baj van, nagyon nagy baj van! * zakatol a gondolat a fejemben hiszen beszélni képtelen vagyok.
Ami rosszabb, hogy kb mindenki így járt mint én.
A Boss meg csaló módon újra tölti az életétt és fegyvereket vesz elő. ezt követően megindul felénk, aminek egy végkifejlete lehet. 
GAME OVER felírat a számomra.
* Oké, állj le kérlek. Ne csalj, én se töltöttem az életem. Neked sem kellene! * gondolom magamban és üzenem neki. 
Bár bíztos vagyok benne, hogy semmi értel nincs.
Már egészen közel jár és emeli a kést. Céloz precízen és a szívre célozva lesújt....
Nem is néznék oda. De sajnos a szemem se tudom lecsukni.
A csapás félúton megáll és abba marad. 
Meglepődve nézem azt ami ezután következik.
Repedés és repedések keletkeznek Vermillionon. Amik pillanatok alatt jobbára elpusztítják az ellenségünk.
Ahogy a Boss pixeljeire robban a hatás eltűnik rólunk és újra tudunk mozdulni.
- Fú.... - fújom ki a levegőt. - Ez közel volt. A nadrág majdnem barna lett! - mondom miután a levegőt kifújtam.
Ami jobban meglepp, hogy egy ajándék esik a kezembe.
Ahogy elfogadom és megjelenik, hogy mi is az a szemem elkerekedik és a szám nyitva marad.
- Azt a leborult szivarvégit nekije.... - füttyentem el magam ahogy látom az egyedi ritka osztályú most beszerezhető Dixit.
Garrgantis nevezetű játékos szavaira kapja fel a fejét.
- Oké! - kiáltom oda az ppen távozó személynek.
Majd jómagam is úgy gondolom, hogy ideje lépni. 
Ennyi izgalom elég volt így első menetre! S én is megindulok a kijárat felé....

__________________________________________________________


Köszönöm a játékot és a Lootot!
Sajnos csak 4 alkalommal írtam így nincs szintlépés.

A nyuszinak sok dolga már nem is volt, a többiek egyesített erővel a sok kidobás ellenére is hamar leütötték az ellenfelet. Mikor annak életcsíkja kezdett felkúszni, Chan hátrább lépett ugyan, de inkább emelt szemöldökkel nézte végig a történéseket. Valamiért volt egy sanda gyanúja, hogy nem kell félnie, vége van már, és alig telt el fél perc, igaza is lett. Úgy tűnik, gyakrabban kellene tényleg hallgatnia az ösztöneire.
Két kézzel kapja el a kis jövevényt, kicsit szemléli, majd elmosolyodik.
-Üdv itthon, kincsem. Ne aggódj, jó kezekben leszel. -bólint, majd az arénához lép, hogy magához vegye a kis nyuszit is. Mindketten kapnak azért egy-egy puszit a homlokukra, mielőtt a rendszer adta lehetőséget kihasználva visszarakná őket a helyükre (legyen az inventory, gyűjtemény, vagy teleportáció a céhházba), ő pedig sok más emberrel együtt elhagyja a sátrat.

Bunnaery fejlődik, lvl0 -> lvl1
Köszönöm a játékot \o/