KezdőlapAfton
2 posters
1 / 1 oldal
Afton
by Lizbet Kedd Márc. 15 2022, 19:30
Dr. Afton Chambers
| Fő kihívás | Warrior kihívás | Mini kihívás |
Prizma | - | - |
| Ezüst kulcsok |
- |
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: Afton
by Lizbet Kedd Márc. 15 2022, 19:56
Név: Dr. Afton Chambers
Helyszín: A gyakorlólabor, ahol Sugarral tanultak annak idején
Szín: Lila
Személy: Az édesanyja
Megjegyzés: Viszlát, és kösz a halakat!
Helyszín: A gyakorlólabor, ahol Sugarral tanultak annak idején
Szín: Lila
Személy: Az édesanyja
Megjegyzés: Viszlát, és kösz a halakat!
Kihívás:
Karakternek: Szedd össze
A teleport kapun átlépve egy gyakorlólabor találod magad. A csuklódon egy különös ékszer található. Egy ezüst karperec egy kristállyal ami lilán pulzál.
Usernek:
Helyszín: Egy gyakorlólabor, ahol Sugarral tanultatok annak idején egy kis furcsasággal, méghozzá, hogy a laborvezető nem ugyan az, akire emlékszel. Ráadásul arra kér benneteket, hogy mindenféle abszurd mintákat gyűjtsetek neki a leglehetetlenebb helyekről
Személy: Az anyukád a laborvezető, aki a legvégén csak...... főz egy jó vacsit
Prizma: A lila színhez kapcsolódó érzelmek, tulajdonságok jelenjenek meg a postodban legalább egy (romantika, harmónia, művészi) Hogy ezeket mi hozza ki belőle, az is rajtad áll
A legnehezebb: "Viszlát, és kösz a halakat!" Fontos szerepe legyen ennek a mondatnak a postban. Lehet ez a tanulsága az egésznek, vagy csak egy jókor elejtett fontos mondat....
Minden rajtad áll, milyen minták kellenek és honnan, az érzelmek és a mondatod beleszövése a történetbe, minden....
Szólimit: min 1000 szó
Ha valami nem érthető, kérdezz nyugodtan.
Karakternek: Szedd össze
A teleport kapun átlépve egy gyakorlólabor találod magad. A csuklódon egy különös ékszer található. Egy ezüst karperec egy kristállyal ami lilán pulzál.
Usernek:
Helyszín: Egy gyakorlólabor, ahol Sugarral tanultatok annak idején egy kis furcsasággal, méghozzá, hogy a laborvezető nem ugyan az, akire emlékszel. Ráadásul arra kér benneteket, hogy mindenféle abszurd mintákat gyűjtsetek neki a leglehetetlenebb helyekről
Személy: Az anyukád a laborvezető, aki a legvégén csak...... főz egy jó vacsit
Prizma: A lila színhez kapcsolódó érzelmek, tulajdonságok jelenjenek meg a postodban legalább egy (romantika, harmónia, művészi) Hogy ezeket mi hozza ki belőle, az is rajtad áll
A legnehezebb: "Viszlát, és kösz a halakat!" Fontos szerepe legyen ennek a mondatnak a postban. Lehet ez a tanulsága az egésznek, vagy csak egy jókor elejtett fontos mondat....
Minden rajtad áll, milyen minták kellenek és honnan, az érzelmek és a mondatod beleszövése a történetbe, minden....
Szólimit: min 1000 szó
Ha valami nem érthető, kérdezz nyugodtan.
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
Re: Afton
by Afton Szer. Ápr. 20 2022, 12:28
-... Ez... ez hihetetlen! Ez komolyan hihetetlen!
-Miért lenne az?
Afton megperdült a tengelye körül, szinte fejbecsapásként érte a látvány. Sugar égkék szemei kérdőn meredtek rá az asztal másik oldaláról, szemöldökét emelve némán mintha megismételte volna az iméntit. Pár másodperc múlva letette a tollat és felkelt az asztaltól, de csak két lépést közelített a férfihoz.
-Mi bajod van? Látom, hogy van valami.
-Oh, nem, semmi, igazán semmiség...
Legyintett Afton, de nem bírta abbahagyni a halk nevetést. Az ablak felé fordult, ahonnan látni lehetett a várost, alattuk alig sétált pár ember az utcán. Nosztalgikus érzés volt ismét részesülni ebben a látképben, és összeszorult a szíve, mert tudta jól, hogy ez nem a valóság. Ő csak átlépett egy portálon, és itt találta magát, a szíve mégsem tudta abbahagyni a kismadárként való verdesést. Elvégre, ismét itt lehet, Sugar mellett.
Ismét a lány felé fordult. Kedve lett volna megkérdezni tőle, hogy hogy érzi magát, milyen az élete azóta. Hogy férjhez ment-e, lett-e gyermeke. Hogy boldog-e. Ám végül lenyelte a kérdéseit, hisz tudta, ez a Sugar nem fog tudni válaszolni neki.
-Minden oké, persze, csak eszembe jutott egy vicc.
-Már megint? -forgatta szemét a lány, elmosolyodott és visszatért az asztalhoz. -Na halljam, mi az.
-Két keze van, két lába, és béget. Mi az?
-Nem tudom. Micsoda?
-Kezesbárány.
Sugar elkuncogta magát, ismét letette a tollat, arcát pedig a tenyerébe temette. Afton már előre hallotta, hogy el lesz küldve a fenébe, nagy mosollyal végül ő is helyet foglalt az asztalnál ott, ahol mindig is, szemben a lánnyal. Lenézett a papírokra; régi tanulmányok, esszék, és firkák, amiket unalmukban készítettek. Mintha visszapörgették volna az időt, és valahol még kívánja is, hogy ez bár a valóság lenne. Akkor talán mindent ügyesebben csinálja, főleg Sugarral. Valahogy talán el tudná érni, hogy mégis csak őt válassza.
Már épp rászólna magára, hogy ne legyen önző, mikor nyílt az ajtó. Már várta, hogy belépjen Alphys, az alacsony, szőke, kissé dundi és dadogós mentoruk, helyette viszont egy magas, vékony hölgy lépett be, hosszú, egyenes, barna hajjal, szoknyája alól csak bokája villant elő, zöld blúza tökéletesen passzolt a formájához, és virágmintás kötényt viselt. Afton, mikor meglátta, úgy érezte, a szíve is megállt döbbenetében, azon már el sem csodálkozott, hogy Sugar nem tette szóvá Alphys hiányát.
-... Anya?
Emily Adams mosolya napsugárként ragyogta be a labort, ahogy végig nézett a két mentorálton. Afton nem is tudta, mikor kelt fel a székéről, úgy érezte, nem is ő irányítja a lábait, ahogy előre hajolt végül, és magához ölelte a nőt. Az érzés megegyezett azzal, amiben már hosszú évek óta nem volt része, pedig valahol mélyen tudta, hogy ez csupán az emlék. Anyja ugyan viszonozta a gesztust pár másodpercig, de aztán a vállánál fogva eltolta magától. A fia jó másfél fejjel volt magasabb nála, nevetve nézett fel rá, majd szemöldökét kérdőn megemelve megkérdezte.
-Nos? Elhoztad a zsiráfnyelvet?
-A... mit?
-Tudtam, hogy elfelejted, szóval hoztam én!
Sugar fel sem nézett a jegyzeteiből, úgy emelte meg az asztalon eddig tárolt kis zacskót. Emily megkerülte döbbent fiát és elvette a zsákmányt, a nejlon zizegett az ujjai alatt.
-Tökéletes! Öt pont a Hollóhátnak! Igaz, erre semmi szükségünk nem lesz majd, de majd felhasználjuk később. Most pedig, ideje munkába fognunk!
Afton döbbenten állt a labor közepén, úgy nézve a két nőre, mintha hirtelen szó szerint ufókkal találkozott volna. Tekintete a karperecre siklott, ami úgy pulzált, mintha csak emlékeztetni akarná arra, miszerint ez az egész nem több, mint puszta álom, illúzió, egy szimuláció. Emily edényeket vett elő az egyik szekrényből, amik nem is tartoztak oda, vizet forralt, kedvenc dalát dúdolgatva látott munkához, miközben eleinte elsősorban Sugart kérte, hogy hozzon neki ezt-azt. Csupa különös dolgot, mint gyík csontvelejét, egy zöld kapucnis pulcsit, vagy épp egy láng nyelvét. Az egyik kérésnél viszont Sugar ránézett és kérdőn félredöntötte a fejét.
-Ehhez már te is kelleni fogsz. A hegyi hó a padláson nagyon magasan van, csak te éred el.
Afton összecsapta a bokáit, kezét a homlokához érintette és megemelte a fejét.
-Igenis, asszonyom!
Katonás haptákba vágására mindkét nő elnevette magát, majd Sugarral az oldalán kilépett a labor ajtaján, hogy a padláson valóban magukhoz vegyék a hegyi havat tartalmazó befőttesüveget. Sugar a nyakába ült, hogy érték csak el, majd ezt követően segített neki bemászni az egyik szekrény alá, hogy a chili ízét is összeszedhessék por formájában. Afton már végül nem is csodálkozott, mi mindent kellett összeszedniük: hozni a piacról delfin hangját, kicsavarni egy villanykörtét a medencéből, a sólyom látását fél órán át keresték mindenhol, amíg a recepcióban szolgáló sólyomfejű férfi oda nem adta nekik egy kis fiolában. Valahányszor visszatértek a laborba, Emily újabb és újabb edényekkel ügyködött egy indukciós lapon.
Végül egészen a tengerpartig kellett menniük, hogy hallélegzetet kelljen összeszedniük, pedig Afton meg mert róla esküdni, hogy annak idején a városuk közelében nem volt tenger. Kicsit megmozgatta a tagjait, majd ahogy volt, köpenyestül ugrott a vízbe, nem is gondolva arra, hogy a súly majd lehúzná a fenékig, mintha ennek semmi veszélye nem lett volna. Sugar szinte delfinként mozgott mellette a vízben, mosolyogva, kacagva, mikor felmentek levegőért. A halak persze minduntalan kicsúsztak a kezeik közül, már a puszta jelenlétükkor szétszéledtek, akár a megriasztott madarak az utcán. Már pont kezdte volna feladni, mikor valódi delfinek bukkantak fel körülöttük. Az állatok megbökdösték őt palackorrukkal, majd erős uszonycsapások közepette eltávolodtak tőle, és megkerülték a halrajt.
A halak a delfinek elől is elkezdtek menekülni, ez viszont azt eredményezte, hogy Aftonék felé iramodtak. Talán arra gondoltak, a két ember még mindig kevesebb veszélyt jelent, mint a vízben otthonosan mozgó delfinek. Sugar és Afton egyszerre nyitotta szét a zsákokat, hogy elkapják bennük a halakat, és azok lélegzetét, majd ahogy a delfinek elhúztak felettük, Afton integetett feléjük hálája jeleként. Mikor ismét kimásztak a partra, mosolyogva fordult a fel-fel bukkanó állatok felé.
-Viszlát, és kösz a halakat!
Emelte meg a zsákját, a delfinek pedig csettegve búcsúztak el tőlük. A férfi észre se vette, hogy már meg is száradtak, nevetve tértek vissza a partról a laborba. Fenséges illatok szálltak a levegőben, és ahogy beléptek az ajtón, Emily mosolyogva, karját széttárva mutatta nekik az asztalra kihelyezett, szó szerint háromfogásos vacsora látképét.
Afton és Sugar egymásra nézett, majd elnevették magukat, a férfi pedig átkarolta a lányt, ahogy az asztalhoz léptek. A halak lélegzetére, sőt, a hozzávalók nagy részére még szükség sem volt, a húsleves, a sült hús és a tiramisu mind-mind nélkülözte őket, a nő csupán próbára tette a párost. Sugar és Afton boldogan pacsizott le az asztal fölött, hogy lám, még mindig jó párost alkotnak. A Hollóhát és a Hugrabug versenyét fej-fej mellett nyerték meg.
A finom vacsora maradék részében Afton viszont csak figyelte a két nőt, amint kacagva beszélgetnek egymás között. Úgy érezte, a szíve szinte meghasad. Mind a kettejüket elvesztette már, egyiküket örökre, a másikat csak részben, de valahol úgy érzi, ez utóbbi talán nem is olyan nagy baj. Sugar és ő mindig is jó párost alkottak, tökéletesen tudtak együtt dolgozni, szavak nélkül is megértették néha egymást, de a magánéletben nem működött volna. Van viszont valaki, aki talán...
Afton felkelt az asztaltól.
-Köszönöm a finom vacsorát, anyukám.
Emily kinyújtotta felé a karját.
-Gyere ide, kis angyalkám. Aztán jó legyél odakint.
-Ha tudok, az leszek. -nevetett, majd megölelte a nőt. Szíve szerint soha többé nem engedte volna el, de tudta, hogy muszáj lesz. Sugar felé csupán intett egyet, majd az ajtóban még visszafordult feléjük.
-Sziasztok! Ja, és Sugi; ajánlom, hogy menj majd a sarki gyógyszertárba. A kisasszony ott nagyon is szimpatikus.
Nevetve hajtotta be maga után az ajtót, hogy elkerülje a felé röpülő tollat, majd kezeit a zsebébe téve indult ki a laborból, bár nem tudta, mikor fog visszajutni a SAO világába.
Remélte kicsit, hogy később.
Mert biztos volt benne, ahogy leült a falnak döntve a hátát a földre, hogy minimum negyed órát fog még csendben sírni, arcát a tenyerébe temetve és egyszerre átkozva és áldva a készítőket, amiért ismét megölelhette az édesanyját és ehette a főztjét, még ha nem is volt igazi.
-Miért lenne az?
Afton megperdült a tengelye körül, szinte fejbecsapásként érte a látvány. Sugar égkék szemei kérdőn meredtek rá az asztal másik oldaláról, szemöldökét emelve némán mintha megismételte volna az iméntit. Pár másodperc múlva letette a tollat és felkelt az asztaltól, de csak két lépést közelített a férfihoz.
-Mi bajod van? Látom, hogy van valami.
-Oh, nem, semmi, igazán semmiség...
Legyintett Afton, de nem bírta abbahagyni a halk nevetést. Az ablak felé fordult, ahonnan látni lehetett a várost, alattuk alig sétált pár ember az utcán. Nosztalgikus érzés volt ismét részesülni ebben a látképben, és összeszorult a szíve, mert tudta jól, hogy ez nem a valóság. Ő csak átlépett egy portálon, és itt találta magát, a szíve mégsem tudta abbahagyni a kismadárként való verdesést. Elvégre, ismét itt lehet, Sugar mellett.
Ismét a lány felé fordult. Kedve lett volna megkérdezni tőle, hogy hogy érzi magát, milyen az élete azóta. Hogy férjhez ment-e, lett-e gyermeke. Hogy boldog-e. Ám végül lenyelte a kérdéseit, hisz tudta, ez a Sugar nem fog tudni válaszolni neki.
-Minden oké, persze, csak eszembe jutott egy vicc.
-Már megint? -forgatta szemét a lány, elmosolyodott és visszatért az asztalhoz. -Na halljam, mi az.
-Két keze van, két lába, és béget. Mi az?
-Nem tudom. Micsoda?
-Kezesbárány.
Sugar elkuncogta magát, ismét letette a tollat, arcát pedig a tenyerébe temette. Afton már előre hallotta, hogy el lesz küldve a fenébe, nagy mosollyal végül ő is helyet foglalt az asztalnál ott, ahol mindig is, szemben a lánnyal. Lenézett a papírokra; régi tanulmányok, esszék, és firkák, amiket unalmukban készítettek. Mintha visszapörgették volna az időt, és valahol még kívánja is, hogy ez bár a valóság lenne. Akkor talán mindent ügyesebben csinálja, főleg Sugarral. Valahogy talán el tudná érni, hogy mégis csak őt válassza.
Már épp rászólna magára, hogy ne legyen önző, mikor nyílt az ajtó. Már várta, hogy belépjen Alphys, az alacsony, szőke, kissé dundi és dadogós mentoruk, helyette viszont egy magas, vékony hölgy lépett be, hosszú, egyenes, barna hajjal, szoknyája alól csak bokája villant elő, zöld blúza tökéletesen passzolt a formájához, és virágmintás kötényt viselt. Afton, mikor meglátta, úgy érezte, a szíve is megállt döbbenetében, azon már el sem csodálkozott, hogy Sugar nem tette szóvá Alphys hiányát.
-... Anya?
Emily Adams mosolya napsugárként ragyogta be a labort, ahogy végig nézett a két mentorálton. Afton nem is tudta, mikor kelt fel a székéről, úgy érezte, nem is ő irányítja a lábait, ahogy előre hajolt végül, és magához ölelte a nőt. Az érzés megegyezett azzal, amiben már hosszú évek óta nem volt része, pedig valahol mélyen tudta, hogy ez csupán az emlék. Anyja ugyan viszonozta a gesztust pár másodpercig, de aztán a vállánál fogva eltolta magától. A fia jó másfél fejjel volt magasabb nála, nevetve nézett fel rá, majd szemöldökét kérdőn megemelve megkérdezte.
-Nos? Elhoztad a zsiráfnyelvet?
-A... mit?
-Tudtam, hogy elfelejted, szóval hoztam én!
Sugar fel sem nézett a jegyzeteiből, úgy emelte meg az asztalon eddig tárolt kis zacskót. Emily megkerülte döbbent fiát és elvette a zsákmányt, a nejlon zizegett az ujjai alatt.
-Tökéletes! Öt pont a Hollóhátnak! Igaz, erre semmi szükségünk nem lesz majd, de majd felhasználjuk később. Most pedig, ideje munkába fognunk!
Afton döbbenten állt a labor közepén, úgy nézve a két nőre, mintha hirtelen szó szerint ufókkal találkozott volna. Tekintete a karperecre siklott, ami úgy pulzált, mintha csak emlékeztetni akarná arra, miszerint ez az egész nem több, mint puszta álom, illúzió, egy szimuláció. Emily edényeket vett elő az egyik szekrényből, amik nem is tartoztak oda, vizet forralt, kedvenc dalát dúdolgatva látott munkához, miközben eleinte elsősorban Sugart kérte, hogy hozzon neki ezt-azt. Csupa különös dolgot, mint gyík csontvelejét, egy zöld kapucnis pulcsit, vagy épp egy láng nyelvét. Az egyik kérésnél viszont Sugar ránézett és kérdőn félredöntötte a fejét.
-Ehhez már te is kelleni fogsz. A hegyi hó a padláson nagyon magasan van, csak te éred el.
Afton összecsapta a bokáit, kezét a homlokához érintette és megemelte a fejét.
-Igenis, asszonyom!
Katonás haptákba vágására mindkét nő elnevette magát, majd Sugarral az oldalán kilépett a labor ajtaján, hogy a padláson valóban magukhoz vegyék a hegyi havat tartalmazó befőttesüveget. Sugar a nyakába ült, hogy érték csak el, majd ezt követően segített neki bemászni az egyik szekrény alá, hogy a chili ízét is összeszedhessék por formájában. Afton már végül nem is csodálkozott, mi mindent kellett összeszedniük: hozni a piacról delfin hangját, kicsavarni egy villanykörtét a medencéből, a sólyom látását fél órán át keresték mindenhol, amíg a recepcióban szolgáló sólyomfejű férfi oda nem adta nekik egy kis fiolában. Valahányszor visszatértek a laborba, Emily újabb és újabb edényekkel ügyködött egy indukciós lapon.
Végül egészen a tengerpartig kellett menniük, hogy hallélegzetet kelljen összeszedniük, pedig Afton meg mert róla esküdni, hogy annak idején a városuk közelében nem volt tenger. Kicsit megmozgatta a tagjait, majd ahogy volt, köpenyestül ugrott a vízbe, nem is gondolva arra, hogy a súly majd lehúzná a fenékig, mintha ennek semmi veszélye nem lett volna. Sugar szinte delfinként mozgott mellette a vízben, mosolyogva, kacagva, mikor felmentek levegőért. A halak persze minduntalan kicsúsztak a kezeik közül, már a puszta jelenlétükkor szétszéledtek, akár a megriasztott madarak az utcán. Már pont kezdte volna feladni, mikor valódi delfinek bukkantak fel körülöttük. Az állatok megbökdösték őt palackorrukkal, majd erős uszonycsapások közepette eltávolodtak tőle, és megkerülték a halrajt.
A halak a delfinek elől is elkezdtek menekülni, ez viszont azt eredményezte, hogy Aftonék felé iramodtak. Talán arra gondoltak, a két ember még mindig kevesebb veszélyt jelent, mint a vízben otthonosan mozgó delfinek. Sugar és Afton egyszerre nyitotta szét a zsákokat, hogy elkapják bennük a halakat, és azok lélegzetét, majd ahogy a delfinek elhúztak felettük, Afton integetett feléjük hálája jeleként. Mikor ismét kimásztak a partra, mosolyogva fordult a fel-fel bukkanó állatok felé.
-Viszlát, és kösz a halakat!
Emelte meg a zsákját, a delfinek pedig csettegve búcsúztak el tőlük. A férfi észre se vette, hogy már meg is száradtak, nevetve tértek vissza a partról a laborba. Fenséges illatok szálltak a levegőben, és ahogy beléptek az ajtón, Emily mosolyogva, karját széttárva mutatta nekik az asztalra kihelyezett, szó szerint háromfogásos vacsora látképét.
Afton és Sugar egymásra nézett, majd elnevették magukat, a férfi pedig átkarolta a lányt, ahogy az asztalhoz léptek. A halak lélegzetére, sőt, a hozzávalók nagy részére még szükség sem volt, a húsleves, a sült hús és a tiramisu mind-mind nélkülözte őket, a nő csupán próbára tette a párost. Sugar és Afton boldogan pacsizott le az asztal fölött, hogy lám, még mindig jó párost alkotnak. A Hollóhát és a Hugrabug versenyét fej-fej mellett nyerték meg.
A finom vacsora maradék részében Afton viszont csak figyelte a két nőt, amint kacagva beszélgetnek egymás között. Úgy érezte, a szíve szinte meghasad. Mind a kettejüket elvesztette már, egyiküket örökre, a másikat csak részben, de valahol úgy érzi, ez utóbbi talán nem is olyan nagy baj. Sugar és ő mindig is jó párost alkottak, tökéletesen tudtak együtt dolgozni, szavak nélkül is megértették néha egymást, de a magánéletben nem működött volna. Van viszont valaki, aki talán...
Afton felkelt az asztaltól.
-Köszönöm a finom vacsorát, anyukám.
Emily kinyújtotta felé a karját.
-Gyere ide, kis angyalkám. Aztán jó legyél odakint.
-Ha tudok, az leszek. -nevetett, majd megölelte a nőt. Szíve szerint soha többé nem engedte volna el, de tudta, hogy muszáj lesz. Sugar felé csupán intett egyet, majd az ajtóban még visszafordult feléjük.
-Sziasztok! Ja, és Sugi; ajánlom, hogy menj majd a sarki gyógyszertárba. A kisasszony ott nagyon is szimpatikus.
Nevetve hajtotta be maga után az ajtót, hogy elkerülje a felé röpülő tollat, majd kezeit a zsebébe téve indult ki a laborból, bár nem tudta, mikor fog visszajutni a SAO világába.
Remélte kicsit, hogy később.
Mert biztos volt benne, ahogy leült a falnak döntve a hátát a földre, hogy minimum negyed órát fog még csendben sírni, arcát a tenyerébe temetve és egyszerre átkozva és áldva a készítőket, amiért ismét megölelhette az édesanyját és ehette a főztjét, még ha nem is volt igazi.
_________________
Afton- Lovag
- Hozzászólások száma : 291
Join date : 2019. Jun. 25.
Age : 33
Karakterlap
Szint: 50 (59)
Indikátor: Zöld
Céh: Justice League
Re: Afton
by Lizbet Vas. Ápr. 24 2022, 18:37
A feladat az volt, és meg kell mondjam, hogy te aztán összeszetted.... mindent, még azt is, amit nem lehet \o/
Bár az anyai szeretetről sokat nem tudok, így is sikerült egy picit átérezni a végét
Prizma kihívás teljesítve! Gratulálok!
Választható Jutalom: 40 Félíves Fragment / 500 arany / 1db Ritka kártya az emlékházból
Bár az anyai szeretetről sokat nem tudok, így is sikerült egy picit átérezni a végét
Prizma kihívás teljesítve! Gratulálok!
Választható Jutalom: 40 Félíves Fragment / 500 arany / 1db Ritka kártya az emlékházból
Lizbet- Mesélő
- Hozzászólások száma : 740
Join date : 2013. Mar. 13.
1 / 1 oldal
Engedélyek ebben a fórumban:
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.