Afton és a vérnyúl

by **Leonard** Szomb. Márc. 28 2020, 19:27

Leonál most már igazán kezdett betelni a pohár. Az elmúlt hetekben folyamatosan csak küldetésezett, de sikerült olyan szerencsétlenül feladatokat választania, hogy vagy átverték, vagy a jutalom olyan csekélyke volt, hogy azt szinte már szánalmasnak lehetett nevezni. Az egyik NJK például sírva közölte vele, hogy az arany, ami őt illeti a küldetés teljesítéséért, épp annyi, amiből jól tudja lakatni a gyerekeit egy hétig. Leo persze tökéletesen tisztában volt vele, hogy egy programmal beszélget, és akkor sem fog semmi sem történni, ha a gyerekek éhen maradnak. Épp ezért nem fogadta el végül az aranyat.
Ó hogy cseszné meg az a nagy szíve!
Ráadásul ezek a küldetések exp szerzésben sem jártak az élen, pedig az lett volna a legfőbb cél, ha már ennyi időt és energiát áldozott rá. És egyáltalán nem a legbénább, könnyű munkákat vállalta el. Keményen küzdött, harcolt, bolyongott és keresett hosszú hetek óta. A szintje viszont mintha beragadt volna. Emlékezett rá, hogy minden rpg-ben vannak olyan szintek, amikor egy picit belassul a fejlődés, és minden bizonnyal épp ezeket taposta. Ő mégis roppant elégedetlen volt a jelenlegi állapotával.
És nem csak ez zavarta. A fejlődésbe fecsérelt rengeteg fölösleges energia mellett nem maradt ideje másra. Gyakorlatilag semmire. Mirikával hónapok óta nem futott össze, sem a haverokkal, de még csak Hinarival is csak annyi időre, amíg néha köszöntek egymásnak a konyhában. Főként azért érezte magát ilyen elcsigázottnak, mert társaságra, egy kis kikapcsolódásra vágyott. Nem volt része egy jó beszélgetésben már hetek óta. Sőt, neki már csak az is elég lett volna, ha harcolhat egyet valakivel, egy élő, rendes személlyel, nem pedig holmi programozott szörnyekkel. Így aztán amikor Tapsi odarohant ehhez az idegenhez, és elcsórta a szemüvegét, aztán elfutott, úgy érezte, ezt a sors rendelte így. Már csak egy bibi volt. Vissza kellett szerezni azt a szemüveget minél előbb, Nyúlúr azonban rettenetesen gyors és ügyes volt.

by **Afton** Szomb. Márc. 28 2020, 21:49

Mindez még bőven azelőtt történt, hogy Afton úgy döntött volna, félmeztelenül beleugrik az óceánba, ezzel elindítva egy nagyobb eseménylavinát, de ne szaladjunk ennyire előre. Afton most még egy jól megérdemelt, kellemes kávét élvez az egyik kisebb üzletecske szabadtéri asztalánál, közel a küzdőtérhez.
Afton kávéfüggő. Odakint mindig legalább két kávéval kezdte a napot, majd munka közben is elfogyasztott legalább egyet, ha nem kettőt. Sok cukorral, tej nélkül, minél erősebb, annál jobb, ezen kívül odavan a különlegességekért is. Japán kávé, arab kávé, orosz kávé, angol kávé, bármilyen kávé jöhet, szívesen megkóstolja. Az egyik legkülönlegesebb a japán cseresznyefavirágos kávéja volt. Hosszú évek után is szívesen inna ismét egyet.
Napsütés, kellemes idő, kávé, és egy jegyzetfüzet, amibe Sugarnak szánt következő levelét írja. Mire lenne még szüksége a boldogsághoz? Tulajdonképpen most, ebben a pillanatban mindene megvan, amit csak kívánhatna, és nem igazán szokott sosem azon gondolkodni, hogy "mi lenne, ha". Hisz az élet lényege, hogy a jelent élvezzük ki, amennyire lehet, a többin meg ráérünk később izgulni.
Levette szemüvegét, az asztalra tette és megdörgölte a szemeit. A digitális világban felesleges lett volna, de a lelkének jól esett ez a kis stimulálás. Ahogy a HUD kitisztult ismét, a szemüveg mellett már egy aprócska, fehér folt nézett vissza rá.
-Nahát, helló.
És annak a foltnak a szájánál volt a szemüvegének szára.
-Hékás...
Ahogy Afton megszólalt, a nyúl megperdült és a szemüveggel a tulajdonában elugrott.
-... add azt vissza! Az az enyém!
Ámbár a játékban nem lett volna szüksége a szemüvegre, a tárgy inkább alapvető imidzsét és lelkének egy kis erejét kölcsönözte a számára. A szemüveg nélkül úgy érezte, meztelenül áll a városban sétálók gyűrűjében. Futva megindult, miután gyorsan beállította, hogy eltűnjön az asztalról a jegyzetfüzet és a toll, a kávé pedig már előre ki volt fizetve a szigorú rendszernek hála, az meg, ha elpixeleződik a fele, mert ott hagyta, most nem számít. A szemüveg sokkalta fontosabb.
Mikor futás közben is mellé szegődik egy széke férfi, szintén gyors tempóban, Afton kérdőn felé pillant, előre a cikcakkban rohanó nyúlra, majd ismét a férfira.
-Az öné? -biccent a nyúl felé, majd elmosolyodik. -Akkor magáé a nyúl, enyém a szemüveg! Vendégem egy kávéra, ha sikerül visszaszerezni, ha nem, vesz nekem egy új szemüveget.
Végig mosolyog, jelezve, hogy nem gondolja teljesen komolyan az ajánlatot, bár a kávéra való meghívás nem teljesen vicc, ellentétben az új szemüveg megvételével.

by **Leonard** Vas. Márc. 29 2020, 16:52

Leo bőven emlékezett még rá, milyen volt egy teljes kazamatán keresztül végigkergetni a nyulat, és hogy még Hinari és Nestor gyorsaságával is nehezen sikerült csak elkapni őt. Persze Tapsi sem volt fáradhatatlan, az viszont tény, hogy még nyúl mércével nézve is igen csak ügyes volt a bújócskában. Így aztán Leo már jó előre sejtette, hogy a szemüveg lopással nagyobb problémába ütköztek, mint azt elsőre gondolták. És habár az ő nyuláról volt szó, így természetesen neki volt kötelessége visszaszolgáltatni a tárgyat, a verseny lehetősége felvillnyozta. Oké, senki sem mondta ki hangosan, hogy valóban egy versenybe csöppentek, de azzal, hogy az idegen férfi "fődíjat" kiáltott ki, erre lehetett következtetni.
- Sajnálom, Tapsi szörnyen neveletlen - nyöszörögte, amikor a férfi megszólította. - Mindenképp vissza fogjuk szerezni! - biztosította aztán róla elszántan az idegent, bár szavait látványos tettek nem követték. Az egyik sarkon gyorsaságát kihasználva sikerült utolérnie a kis bolyhost, de az ügyessége még mindig szenvedett némi hiányt, így a tapsi könnyedén bújt ki a kezéből, akár Tapsihapsi a vadász elől. A nyúl aztán belevetette magát a tömegbe, ami miatt hirtelen úgy tűnt, teljesen elvesztették a nyomát.
Leo szaporán és rendszertelenül vette a levegőt, amikor megállt a tér szélén, hogy megpihenjen egy pillanatra.
- Elveszett - mondta elcsüggedve, és az újonnan megismert férfira pillantott. - Sajnálom, barátom, igazán nem így akar.. - csakhogy a mondatot nem tudta befejezni, ugyanis az egyik közeli árus ponyvájáról egyenesen a fejére ugrott a tapsifüles, szájában még mindig a szemüveget szorongatva. Azonban még mielőtt Leonak eljutott volna az agyáig, hogy mi történt, Nyúlúr már tovább is állt.
- Egyen meg a fene! - kiáltotta a fiú, és az állat után kapott, de már csak a levegőt markolta. A tapsi pedig a ponyvákon egyensúlyozva és ugrálva haladt tovább, rémisztő sebességgel, szinte csak egy fehér foltot hagyva maga után.
- Van akrobatikád? - kérdezte aztán a férfit, és már hozzá is látott, hogy felmásszon a tetőre. Leonak persze nem volt ilyesféle jártassága, így ez a művelet nem csak vicces látványt nyújtott, de kifejezetten halott ötletnek tűnt. Ő azonban megpróbálkozott vele, talán a móka kedvéért, talán pedig az okból kifolyólag, hogy a tér annyira zsúfolva volt emberekkel, hogy szinte alig lehetett mozdulni tőlük.
Valószínűleg sokkal egyszerűbb lenne csak vásárolni egy új szemüveget.
Abban viszont nincs semmi móka.

by **Afton** Hétf. Márc. 30 2020, 11:43

Verseny. Valahol az agya leges-legmélyén ez már Aftonnak is eszébe jutott, mikor a szőke úr mellé szegődött. Sejtette, hogy ő lehet a nyúl gazdája, csak biztos-ami-biztos alapon kérdezett rá. Mikor új ismerőse szabadkozni kezdett, csak megrázta a fejét egy lanyha kézmozdulat kíséretében.
-Semmi gond, a nyulak már csak ilyenek. -kuncogott, majd bár hiába próbált lépést tartani, a férfi bőven lehagyta és majdnem el is kapta a kis mitugrászt, de az végül kiszaladt a kezei közül. A tér szélén érte utol, ahol megpihent, ő maga is lefékezett mellette és mély levegőket véve várta, hogy pontjai visszatöltődjenek.
-Semmi gond. Igazából mellékes kellék, szinte bárhol lehet ilyet szerezni. -mosolygott. Be is akart mutatkozni egy kéznyújtás kíséretében, de a nyúl ismét megjelent, ráadásul a férfi fején. Afton, ismét csak valószínűleg Gyorsaságpontjainak hála, már nem tudott az állat felé nyúlni, az elszaladt, gyorsan, mint a nyíl.
-Fogják meg azt a nyulat!! -kiáltotta el magát a ponyvák felé mutatva. Pár játékos fel is figyelt rájuk, de a többség csak érdeklődve körbenézett, hogy pontosan milyen nyulat is kéne megragadni, mert mire felfoghatták volna a mondatot, Tapsifüles már odébb is állt. Afton pedig tagadón megrázta a fejét, és meg se próbált falon mászni.
-Egyenlőre még nincs semmi elsődlegesem. -szabadkozott, két kisfiú viszont, a jelek szerint, már rendelkezett velük. Mint a kis pókok, úgy másztak fel az egyik ház oldalán, a tetőn pedig kacagva futásnak eredtek.
-Nyuszi hopp, nyuszi hopp! -viháncoltak, nevettek, ahogy a nyúl után eredtek rögvest. Afton elmosolyodott.
-Vendégeim vagytok egy fagyira, ha elkapjátok! -kiáltott fel a kicsiknek, akik boldog rikkantások kíséretében ketté is váltak egy rövidke megbeszélés után. Afton ezúttal elnyomta a gondolatot, hogy ilyen pici gyerekek mit kereshetnek a SAO-ban egyáltalán, és Leo felé fordult.
-Mi kövessük őket itt lent. -biccentett, majd elindult az utcák és sikátorok rengetegében, a gyerekek hangját követve, akik úgy tűnik, gyorsaságban nagyjából Leo és Afton között lehettek, az Akrobatikájuk pedig első, maximum második szintű lehetett.

/picúrokat te is nyugodtan irányíthatod Smile

/

by **Leonard** Kedd Márc. 31 2020, 15:01

Leonak egész eddig fogalma sem volt róla, hogy a nyulak már csak ilyenek. Ő úgy képzelte el őket, mint aranyos, nyugodt kis bolyhos gombócok, akiket nap-estig lehet simogatni, akik a sarokban ücsörögnek egy apró, fűből épült ágyikóban, és répát meg salátát rágcsálnak.
A rágcsálás rész még stimmelt is, bár a fene se gondolta volna, hogy egy ilyen pici állat ilyen sokat képes enni. Még jó, hogy a játékban nem volt nyúlbogyó, mert azt már Leo végképp nem tudta volna elviselni amúgy is rendetlen szobájában.
Mindenesetre a szemüveg nem tréfa dolog. A fickó valódi nyúlszakértőnek festett, most hogy így Leo közelebbről megnézte. A fazon meg olyan tudósféle külsővel rendelkezett, szóval az elmélet tökéletesen egybevágott.
- Nem az ára vagy a fontossága a lényeg - legyintett Leo. - Tapsinak meg kell tanulnia, hogy nem lophatja el csak úgy más emberek holmiját. Most képzelje, milyen fényt vetne rám, ha valami értékesebbet csenne el? A végén Hinari kitesz a céhből - csóválta meg a fejét megadóan. Ennél több idejük azonban nem maradt a beszélgetésre, mert az állat folyamatosan fenntartotta a figyelmet. Leo szökkent egyet, és megpróbálta elkapni állatkáját, de az újfent kiszökött a kezei közül. Fújt egyet, és mélyeket lélegezve igyekezett ő is feltölteni kitartás pontjait. Megjegyezte, hogy ekkora gyorsasághoz nem árt azt is kicsit felturbózni.
Egy utolsó elkeseredett kísérletet tett még arra, hogy ő is felmásszon a ponyvákra, de sajnos nem volt olyan ügyes, mint a két kölyök, akik szívesen eredtek az állat nyomába.
- Igazad van - csóválta a fejét lemondóan. - Jobb lesz idelent követni őket.
Habár nem szívesen mondott le a tetőn rohangászás öröméről, be kellett látnia, ehhez alapvető képességei hiányoztak. Így aztán belevetette magát a tömegbe, ahol azonban sokkal lassabban tudott csak haladni, mint amit gyorsaság pontjai megengedtek volna. A nyúl közben eliramodott, nyomában a két kölyökkel. Az egyik ponyván aztán az egyik, alacsonyabb, huncut kinézetű fiú ugrott egyet, kihasználva annak rugalmasságát, és egyenesen a nyúlra vetette magát. Egy pillanatig úgy festett, sikeresen elkapásra került az állat, és Leo tapsolt is örömében párat, ám amikor a fiúcska megpróbálta karjai között felemelni, Tapsi egy ügyes mozdulattal ismét megszökött.

by **Afton** Szer. Ápr. 01 2020, 12:28

-Ez is jogos, bár nem tudom, egy digitális állat hogy is működik pontosan. Ön állatidomár ezek szerint? -bár Leonak ezek után nem sok ideje maradt válaszolni, ha más nem, a választ majd elraktározzák későbbre. Tapsifüles már-már a régi rajzfilmre emlékeztetve Aftont megugrott és szinte hallani vélte a fülében a "mi a hézag, hapsikám?" mondatot, ahogy a nyuszika fehér farkincája újra meg újra megugrott a fejük felett.
Afton pedig nem tudta eldönteni, hogy tényleg a pontjai miatt nem bírja tartani az iramot, vagy csak szimplán öregszik. Ejnye, pedig szándékában állt aktív apukának lenni valamikor a jövőben.
Mikor az egyik kissrác már-már sikerrel járt, Afton is megállt, és a falnak fél kézzel támaszkodva, mély levegőket véve pont úgy próbálta feltölteni pontjait, ahogy Leo is tette talán alig egy perccel ezelőtt. Mosolygott, örült annak, hogy végre a nyúl meg a szemüveg is megkerül, ámbár az örömök sajnos nem tarthatott sokáig. Tapsifüles eliramodott az egyik irányba, és a kissrác szomorúan nézett utána.
-Egyet se félj! Menjetek, egyetek egy jó gombóc fagyit! -dobott oda nekik egy-egy érmét. Nem tudja, egész pontosan mennyibe kerülhet egy fagyi, de reméli, tudta ezzel finanszírozni. Majd megpaskolta a szőke férfi vállát és fejével oldalra biccentett, ami pedig majdnem ellentétes volt a nyúl irányával.
-Tudok erre egy rövidebb utat. Jöjjön! Ha gyorsabb, akkor egész egyszerűen csak mindig forduljon jobbra.
Azzal futva elindult. Nem is kellett sok, hogy kiderüljön, Afton nem hazudott, és valamilyen csodálatos oknál fogva mind a ketten az egyik sarkon kibukkanva a nyúl elé kerülhettek. A tapsifüles bizonyára meg is torpanhatott idejében, amit Afton arra használt ki, talán balga módon, hogy széttárt kezekkel elállja a szűk sikátor útját, akár egy kapus a focimeccseken, és győzedelmes vigyorral lesse a nyúl következő mozdulatát.
-Itt a vége, hapsikám. Na gyere szépen, és add oda a szemüvegem. -hajolt kissé előre, hogy az állatra ugorhasson, ha az megpróbálna elszelelni mellette. Afton viszont sosem volt a rendes taktikázás vagy tervezés mintapéldánya, és hacsak Leo nem kerül a nyúl hátába valahogy, akkor arra még mindig bőven szabad az út.

by **Leonard** Pént. Ápr. 03 2020, 13:24

Nos, valójában Leo is csak sejtette, hogy működik egy virtuális állat. Vagyis még csak azt sem, inkább csak úgy gondolta, olyasmik lehetnek ezek a módszerek, mint a kinti állatok esetében. Csakhogy odakint sem volt soha egy nyamvadt hörcsöge sem, így aztán pláne nem tudott miből kiindulni. Jobb híján hallgatott tehát a megérzéseire, és leginkább csak próbált elevickélni a napok között. Ugyanis minél több időt töltöttek együtt, Nyúlúr annál inkább vált rosszá és kontrollálhatatlanná, ugyanakkor a simogatást és törődést is annál jobban tűrte, mi több, már-már elvárta. Az elején Silence is rendszeres vendégük volt, de aztán Leo elkezdett a küldetéseire koncentrálni, és egy ideje nem találkoztak. Lehet, hogy a szeretgetés hiánya állhat a nyúl viselkedése mögött?
Habár ha Leo jobban belegondolt, Tapsi már korábban is szeretett meglógni. Egyszer egy teljes kazamatán át üldözte őt a teljes céhes csapat, mire végre sikerült elkapni.
A fiú mélyet sóhajtott, és megrázta a fejét.
- Sosem bíznám az életemet a rendszer által generált programra. Ő egyszerűen csak mellém szegődött. Nem harci pet, vagy hogy mondják.
Nos, ami azt illeti, a mellé szegődött is egy kicsit túlzás, mert hát Leo sem ellenkezett, amikor Tapsi először kezdett körülötte sündörögni. Mi több, még meg is próbálta magához édesgetni az akkor még cukinak tűnő állatkát. Ez végül sikerült is, és a kardforgató élete egy csapásra fenekestül felfordult.
A nyúlról gondoskodni kellett. Úgy, ahogy Leo még sosem gondoskodott senkiről. Minden nap ugyanakkor kellett neki enni adni, mindig biztosítani kellett a friss vizet, és nem, a nyuszi nem elégedett meg a süteménnyel, vagy ilyesmivel. Szóval a fiú elkezdett piacra járni, zöldségeket vásárolni. Azoknak azonban gyors volt a lejárati ideje, szóval nem lehetett előre egy hétre vagy hónapra bevásárolni belőlük, mint azt a fiú általában a saját ételével tenni szokta.
A helyzetet tehát még mindkettejüknek szokni kellett, de legalább még mindketten éltek. Még.
Az üldözés pedig folytatódott. A gyerekek kezei közül sajnos kiszabadult az állat, pedig Leo már kezdett örülni, hogy ennek a hülyeségnek is vége szakadt.
- Szóval ketten maradtunk a versenyben - kommentálta, amikor a fiúk elrohantak a fagyis irányába, a frissen kapott pénzérmékkel a kezükben. - Akkor hát győzzön a jobbik! - vigyorgott a férfira, akinek még mindig nem kérdezte meg a nevét, aztán futásnak eredt. A rövidebb utat azonban nem ismerte, ugyanakkor remek ötletnek tartotta, így most rajta volt a sor, hogy kövesse társát a kis utcákba. Amikor kiértek az egyik végén, a tömegben sehol sem lehetett látni Tapsit. Leo fejét vakargatva épp azon kezdett gondolkodni, hogy talán elkéstek, de ekkor egy fehér folt jelent meg előttük. Társa gyorsan reagált, kitárt karokkal állta útját a nyúlnak. Nyúlúr farkasszemet nézett ellenfelével, Leo pedig még mindig a fejét vakargatta, és nem volt elég gyors a reakcióideje. A nyuszi megindult, egyenesen a férfi felé, végig a szemébe nézve. Aztán az utolsó pillanatban, hopp, ugrott egyet, és a férfi fején kötött ki, csak hogy aztán onnan tovább rugaszkodva ismét elszeleljen. Gazdája bámulva nézte a jelenetet, mire felfogta egyáltalán, mi történt. Az állat pedig ismét meglógott.

by **Afton** Vas. Ápr. 05 2020, 11:21

-Igazán érdekes verseny. -neveti el magát. Egy verseny, ahol pedig együtt kell dolgozniuk annak érdekében, hogy elkapják a csintalan kis állatot. Egy nyúl elfogása a valóságban sem épp gyalog-galopp, de itt, a rendszer által felhúzott, automata korlátok miatt még kevesebb esélye van. A szőke férfi gyors, de láthatólag a kitartása annyira nem üti meg a mércét, Afton pedig egyenlőre se nem gyors, se nem ügyes. Egyenlőre még nincs is tisztában azzal, mire kéne egész pontosan építkeznie, de a Kitartás, az mindenképp benne lesz a repertoárban mostantól. Főleg, hogy...
...
A képesség! Most jut eszébe csupán. Csak vajon a nyúlnak van külön kitartása, elfáradhat egyáltalán bármikor is?

Még mielőtt mindezeken töprengett volna, farkas... illetve, bocsánat, nyúlszemet nézett áldozatával, és mikor a tapsifüles elrugaszkodott, már felkészült, hogy kezeivel elkapja. Érezte apró kis mancsait a haján, a fejbőrén, de mire akár egyik tenyerével is elkaphatta volna, hogy magára szorítsa, már csak pár fehér szálacskát tudott megkaparintani tőle. Megfordult, hogy nézze a távolodó kis mitugrász fel-felbukkanó farkát.
-Ooo, hogy a... Kezd idegesíteni. -morogja a fogai között, eldobva a szőrszálakat. -Ennek nem lesz így sok értelme. Uram, egyszer felfogom tudni tölteni a maga kitartáspontjait, ha gondolja, szóval... mikor fog ez a nyúl kifáradni?
Fordul Leo felé, ámbár a nevét még mindig nem tudja. Nincs is nagyon idejük bemutatkozni jelenleg, talán mindez ráér majd a nyúlverseny után.
-Ön, ha jól láttam, gyorsabb, mint én, szóval ha dupla esélyt kapna, el tudná fogni?
Bár elméletileg versenyeznek, de Afton most a csapatmunkát részesíti előnyben. Majd utána versenyezhetnek valami máson; de a szemüveg nélkül még mindig esetlenebbnek érzi magát a kelleténél.
Miután esetleg gyors megbeszélték a taktikát, Leo után iramodva követi tovább a nyulat; miközben magában morog, hogy azért lassan jó lenne már legalább három-négy körön belül elkapni. Nincs kedve kiköpni a digitális tüdejét estére, hisz bármikor megeshet, hogy rapid randit szerez valami dögös csajjal.
...
Oké, írjuk alá, ez csak álmodozás a részéről, de a nagy számok törvénye alapján megeshet.

by **Leonard** Csüt. Ápr. 09 2020, 13:09

Leo megtorpant egy pillanatra, amikor a férfit hallgatta, és felcsillant a szeme.
- Elvileg a petem az én pontjaimból táplálkozik, habár még sosem teszteltem, tényleg így van-e, vagy csak az idomároknál. Szóval nagyjából akkor kell elfáradnia, amikor nekem. Viszont megeszem a kalapomat, ha ez a bestia nem gyorsabb még nálam is. Lehet, ez valami nyúlbuff - vakargatta meg a fejét. - Viszont a kitartás duplázó remekül hangzik. Ha megpróbáljuk, megígérem, hogy mindent beleadok! - villantott egy magabiztos vigyort a férfi felé, és még a hüvelykujját is feltartotta, hogy biztosítsa rátermettségéről. Na nem mintha az előző percekben erről tett volna tanúbizonyságot, amilyen béna volt, hogy még a saját háziállatát sem volt képes elkapni.
Mondjuk mintha Leonak is rémlene, hogy van valamilyen képessége, ami segíti a kitartás visszaszerzését. Persze eddig olyan kevés pontot tett speciális képességre, hogy alig tudta csak egy-két alkalommal használni a képességeit, de az utóbbi időben nekiállt picit arra is rágyúrni. Mégsem ártalmas az, ha vannak. Például ilyen esetekben egy kis "csalás" kifejezetten jól jött.
A terv tehát meg lett beszélve, vagy legalábbis kitalálva, így újra útnak eredtek. A nyuszi most kevesebb egérutat szerzett, mint előtte, és errefelé kevésbé voltak forgalmasak az utcák is, így nem kellett annyi embert kerülgetniük, miközben üldözőbe vették. Amikor érezte, hogy kezd fáradni, Leo jelzett újdonsült ismerősének, és kimeredt szemmel figyelte az állatkáját. Az - vele egy időben - mintha lassult volna kicsit, és az egyik sarkon még meg is állt egy pillanatra, orrát a magasba emelve. És mintha még zihált is volna, habár Leo ezt nem nagyon tudta megállapítani, meg ő is az oldalát fogta a fájdalomtól. Ettől függetlenül jól esett neki, imádta a lábait, és a gyorsaságot. Egész egyszerűen csak levegő után kapkodni még egy játékban sem esett jól. Amikor viszont a férfi aktiválta a képességét, Leoba mindta visszatért volna az élet. Egy csapásra új erőre kapott, és futásnak eredt. A meglepett nyulat egy jól irányzott mozdulattal kapta el a füleinél - a legérzékenyebb testrészeinél - fogva, és emelte a magasba, akár egy bűvész, aki most húzta ki őt a kalapból.
- Megvagy! - kiáltotta diadalittasan, és kihalászta az állat szájából gyorsan a szemüveget is. Az kicsit nyálas volt, de a fiú gyorsan beletörölte ruhaujjába, mielőtt még a másik meglátja, milyen állapotba került a becses tárgy.
- Kösz a segítséget, és bocs a kellemetlenségért! Ez a tiéd, és a kávét én állom - nyújtotta át a tárgyat gazdájának. - Egyébként én Leo vagyok - jött el végre a bemutatkozás ideje is.

by **Afton** Pént. Ápr. 10 2020, 11:30

-Az könnyen meglehet. Nem igazán lenne reális egy olyan nyúl, amelyik annyira gyors csak, mint az emberek. -von vállat, széles mosollyal, kicsit jobban kifújva a levegőt. Kifejezetten örült annak, hogy a férfi elfogadta a felajánlását a képesség kapcsán. Végre újra hasznát láthatja, éles gyakorlatban, már csak reméli, hogy sikerülni fog. Igaz, eddig mindig bevált, hála a magasságosnak vagy bárminek, amiben esetleg hinne. -Akkor uccu neki! Nu, págágyí!
Bár Afton már nem tartozott ahhoz a generációhoz, akik ismerték volna a klasszikus orosz mesét a farkasról és a nyúlról, ezen kívül amerikai lévén még kevesebb esélye volt, hogy bármikor is tudomást szerez a létezéséről, de megesett egyszer, hogy Sugar édesapja valamilyen oknál fogva elkezdett kutatni az iránt, más kontinenseken milyen rajzfilmek mehettek az ő gyerekkorában. A mánia nem tartott kifejezetten sokáig, de a két gyerek utána ezt a két szót ordítva egymásnak kergetőztek az udvaron. Nem sokkal a megismerkedésük után lehetett, ha jól rémlik a számára.
Afton ösztönösen is igyekezett ismét figyelni a légzésére, pedig nem lett volna ennek semmi gyakorlati haszna. Figyelte a szőke urat, és mikor meglátta a jelzést, lenyitotta a menüjét, ő maga pedig lassított. A rendszer pedig megkérdezte tőle, amit egy ideje, mikor aktiválni akarja ezt a képességet is, megtesz. Ujjával rányomott az opcióra, hogy csapattársa cselekvéspontjait töltse fel, és a nyúl gazdája olyan erővel robbant előre, mint egy rakéta. Bevált, Afton elmosolyodott, és hagyta, hogy a saját pontjai elfogyjanak. Mire beérte őket, már alig tudott levegőt venni, a térdeire támaszkodva próbált magához térni.
-Szerintem.... soha az életben... nem futottam még.... ennyit. -kuncogott, amennyire a kifáradása engedte. Pontjai lassan töltődni kezdtek, így ő maga is egyre jobban levegőhöz jutott és fel tudott egyenesedni, átvéve a szemüvegét. -Köszi. És semmiség. Kellemetlenségnek meg nem mondanám. -legyintett, és diadalmas tekintetet vetett a nyúlra. -Na ki az okos, Domonkos? -húzta ki magát kicsit, és ha engedte, megsimogatta a nyulacska selymes bundáját a fején. -Jó móka volt azért ez a maga módján.
-Afton, örvendek a szerencsének. -biccentet. Leo, mint az oroszlán, könnyű lesz megjegyezni, amennyiben bármikor is ismét összehozza őket a Sors. -A kávét megköszönöm, ha már miatta nem tudtam meginni az előzőt. Így, ahogy ránézek, még emlékeztet is egy ősrégi film nyulára, csak nehogy a torkomnak ugorjon legközelebb. -simít végig kezével a nyakánál és nyel egy nagyot. -Vagy hozhatom az antiókiai szent kézigránátot... Very Happy

by **Leonard** Vas. Ápr. 12 2020, 14:13

Leo eleve furcsán érezte magát, amiért a saját nyula így kifogott rajta, és ott motoszkált az agya hátsó felében a gondolat, hogy ez már-már mesébe illő. Nadehogy abban a pillanatban egy ősrégi, nyúlról szóló mesefilm egyik kiáltását hallja a levegőben, rendesen letaglózta. Egy pillanatig még üldözni is elfelejtette az állatot, annyira megdöbbent a szavakon. Főleg mivel először nem is magára a mesefilmre koncentrált, hanem a tényre, hogy ha bár kissé pöszén kiejtve is, de az anyanyelve egy mondatát hallotta. Valójában olyan automatikus volt a fejében a dolog, hogy az első másodpercben fel sem tűnt neki, hogy ennek furcsaságnak kellene lennie, és csak utána kapcsolt. Mivel ebben a játékban könnyen megeshetett, hogy az ember, akivel összefutott, valóban orosz, így aztán elraktározta magában az információt, és futott tovább, abban a gondolatban, hogy most ő a farkas. Ami egyébként nem volt túl jó ómen, mert emlékei szerint abban a mesében az ordas mindig pórul járt, mi több, soha, egyetlen egyszer sem kapta el végül a ravasz bolyhost.
Nos, ők szerencsére ügyesebbek voltak. Talán azért, mert nem lógott a szájukból cigaretta, és motoroztak rockereket megszégyenítő fekete kétkerekűkön. Nos, legalább is most. Leo régebben kipróbálta a motorozást, és csúcs élménynek találta, de aztán az apja eltiltotta tőle, mert hát az milyen amerikai dolog. Így aztán kapott egy autót, természetesen oroszt, és onnantól kezdve azzal száguldott. Utána hajtott ő német, de még amerikai autókkal is, természetesen, hisz rengeteg időt töltött külföldön ilyen vagy olyan ürüggyel.
Na de vissza a jelenbe. A nyúl elfogásra került, a fiúk pedig végre kifújták magukat.
- Valóban? Pedig ebben a játékban nem árt néha rohanni - vigyorgott szélesen, neki ugyanis kicsit gyorsabban visszaregenerálódtak a kitartás pontjai, mint a másiknak. - Már persze ha nem közlekedsz inkább a határban bérelhető lovakkal, de én azt nem ajánlanám. Igen nehézkes megülni őket, aztán ha letérsz róluk az útról, nem is sok hasznuk van - magyarázta tudálékosan, persze csupa jó szándékból. Nem mintha úgy gondolta volna, hogy az előtte álló nem hallott még a lovakról, egyszerűen csak a saját tapasztalatait osztotta meg vele. Még a játék elején úgy gondolta, ezek az állatok lesznek a tuti befutók, helyettesítvén a kocsikat, de hamar kiderült, hogy ez egyáltalán nincs így. - Jut eszembe.. - csapott hirtelen a homlokához, amikor az ősrégi film nyuláról esett említés. - Tudsz oroszul? - kérdezte az anyanyelvén, majd könnyedén visszaváltva újra rendesen kommunikált. - Az előbb egy hazai mesét emlegettél, bár bevallom őszintén, először nem is jutott eszembe, olyan régi.
- Tudsz errefelé jó kávézót? Menjünk, amerre mondod - ajánlotta fel aztán jobb híján, mert a vallásos gránát említésére nem nagyon tudott mit válaszolni. Mi a francról van szó? Ez benne lehet a tárgyösszesítőben? Egyáltalán itt mióta vannak gránátok?

by **Afton** Pént. Május 01 2020, 14:55

-Azokkal a lovakkal már szemeztem, de közölte velem az ürge, aki gondozza őket, hogy nem árt hozzájuk a Jártasság. Én meg nem értem az ilyesmihez. -tárja szét a kezeit kissé. Nem ismeri az NPC fogalmát, így igazából meg se tudja nagyon különböztetni a programozott karaktereket a játékosoktól. Számára, hiába teltek el évek, még ha neki kevesebb is, mint másoknak, egyszerűen szürreális belegondolni, mennyire megtévesztő a kettő közötti különbség. Már csak azt reméli, hogy NPC-ből még azért kevesebb van a játékban, mint játékosból... Még ha abban a Kastélyban levő táblán elég sok a kihúzott név is...
Mikor Leo egy másik nyelven szólal meg, nos, nem tanulta végül az oroszt, de mégis annyira felismeri, hogy talán pont ezt kérdezte tőle, beszéli-e. Megrázza a fejét, majd egy bocsánatkérő mosollyal fordul vissza a férfi felé, kezeit zsebre téve.
-Jaj, nem, elnézést. Nem beszélek oroszul, vagy ilyesmi. Amerikai vagyok, és bunkó módon az a típus, aki nem tanult más nyelvet. -von vállat, bár egy elhatározás már beette magát a fejébe, hogy nem ártana valamit megtanulni. Csak kérdés, hogy mit? Pont az oroszt? Vagy olaszt, franciát, németet...? No, majd eldönti. Sosem késő elkezdeni, elvégre. -A legjobb barátnőm apja érdeklődött egy időben kora rajzfilmjei iránt, és akkor ismertük meg a sorozatot, valahogy pedig megmaradt a kifejezés. Bocsánat.
Valamiért kicsit olyan érzés a számára, mintha most egyenesen megsértette volna Leo szülőhazáját azzal, hogy balga módon használta a szavaikat. Mostantól fix, hogy inkább ki sem mondja, nehogy ismét hasonlóan kínos szituációba keveredjen. A kávézóról már pont elgondolkodna, mikor rohanó léptek ütik meg a fülét; érdeklődve fordul feléjük, és az egyik, nyúlüldözésben is részt vevő srác bukkan fel két ember között. A célja egyértelműen ők ketten; széles, foghíjas mosollyal néz fel rájuk, nevetve.
-Hé, hé! Kölcsönkérhetnénk a nyulat? Ki akarjuk próbálni, hogy gyorsabb-e egy csigánál!
Afton szemei kissé elkerekednek. Hát persze... hogy gyorsabb. Alapvetően... Bár ismeri a mesét a teknősről és a nyúlról is, ez tény. Leo felé fordul, hogy ő mit szól az ötlethez, teljesen rá bízza, elvégre, az ő nyula. És valóban, kicsit odébb, a Főtér szélén egy kis körben a játékosok szabadon hagytak némi helyet, a gyerekek pálcákkal és zsinórokkal építettek egy egyméteres szakaszt, és egy Kék Csiga már komótosan menne előre az egyik sávban, kicsit nyáladzva, gülüszemekkel meredve előre, de a másik, ott maradt fiú rendre visszateszi a startvonalra.

by **Leonard** Szer. Május 13 2020, 15:05

- Valóban - bólogat Leo. - És még nagyobb szintű jártassággal is rémálom megülni őket. Sokkal jobb, ha az ember önmagára támaszkodik. Nem is beszélve arról a rengeteg időről, amit az ember a kifejlesztésével tölt el...
Leot nem nagyon érdekelték az ilyen dolgok. Sem a főzés, sem a kertészkedés. Az ital készítést is csak azért húzta fel, mert egy időben sokszor szervezett házibulit, ahol szükség volt rá, ha az ember nem hányás ízű kevert italokat akart inni. Jól emlékezett még rá, hogy a legelső whiskey-cola kombinációja olyan rosszul sikerült, hogy alig bírta magában tartani.
Ezen kívül még az búvárkodást fejlesztgette, bár még egészen alacsony szinten volt. Nem nagyon volt ellenben választása, ha élve meg akarta úszni a harmincas szinteket. Egész eddig nyugodt szívvel eléldegélt a jártasság nélkül, most azonban szükségessé vált - valamennyire.
- Áhh - mosolyodott el Leo, és egy icipici haragtartás sem volt benne, mi több, tele volt kíváncsisággal. - Hol éltél? Rengeteget jártam ott, egy ideig még iskolába is jártam Floridában. Szeretem Amerikát. Annyira más, mint ahol én felnőttem... - ábrándozott a múltján el egy pillanatra. - Pedig a nyelvek nagyon jók. Kitárul velük a világ. Mondjuk, ha valaki eleve beszéli az angolt, az úgy biztosan más - gondolkodott el egy pillanatra. - Én kölyök korom óta azzal bosszantom az apámat, hogy hacsak tehetem, angolul beszélek. Tudod, mifelénk nem nagyon vannak oda az amcsikért. Persze az anyám más volt - vigyorodott el újra. - Kifejezetten bírta a nyugati szabad szelleműséget, ha érted, mire gondolok - bökte oldalba játékosan társát, és hangosan nevetett. Mintha az ilyesmi teljesen természetes dolog volna. Számára az is volt.
- Aggodalomra semmi ok - mosolygott aztán, a bocsánatkérést hallgatva. - A világ nagy, én pedig csak örülök, ha az emberek ismernek valamit a hazámból, ami nem Putyin vagy a vodka - vont vállat aztán lazán, és zsebre dugott kézzel megindult Afton mellett a kávézó irányába. Egészen addig, amíg a két, már ismert fiatal el nem állta hirtelen az útjukat.
Leo szeme ugyanúgy elkerekedett a kérés hallatán, mint társáé, ő azonban nem ismerte a mesét. Értetlenül, de növekvő kíváncsisággal bólintott a fiúk kérésére, és melléjük terelte a már sokkal nyugodtabb, készséges Nyúlurat. Ahogy meglátta a pályát, főleg felcsillant a szeme. Ez olyasmi szórakozásnak bizonyult, amit sosem hagyna ki, habár halvány fogalma nem volt róla, a csiga hogyan is lehetne gyorsabb az ő pontjaiból táplálkozó Tapsinál.
A Start vonalhoz állt tehát, és tanácstalanul nézett körbe a többiekre, most mi a teendő. Megfogta a nyulat, és egészen addig tartotta, amíg valaki azt nem mondta, a verseny elindulhat.

by **Afton** Csüt. Május 21 2020, 08:20

Afton megnyugodott, ami a nyelveket illeti. Nem csak hogy szerencsére nem sértette meg Leot, de amaz még örült is neki. Talán még a végén a szemüveges tényleg megtanulja az oroszt, ki tudja. Rengeteg érdekes és hasznos nyelv van a világon, hát, mire kijutnak esetleg ebből a játékból, el is dönti, mi legyen.
-Baton Rouge-ban élek, Louisiana államban. Florida annyira nincs is tőlünk hűdemessze. -mosolyodik el. Egyébként nem nagyon utazgatott, járt valamennyit más városokban, de nem sokat, mert nem engedhette meg magának, de ezt már nem mondja ki hangosan. Miután édesanyja meghalt, az orvosit is csak Sugarék segítségével tudta folytatni. Hallgatja inkább félmosollyal Leo lelkesedését, amiből őrá is ragad azért valamennyi.
-Nem jártam ugyan külföldön, a fogadott húgom viszont volt Olaszországban. Azt mondja, igazából főleg Európában nem sok helyen beszélek az angolt, valamennyi olasz ragadt is rá, hogy könnyebben meg tudja magát értetni arra. Ott a németet jobban beszélték, de ahhoz bolond vagyok. -neveti el magát.

Majd érkezett a fő attrakció, mikor elhívták őket egy újabb versenyre. A helyszín már kiépítve várta őket, és végülis a pályák is úgy lettek megalkotva, hogy a nyúl majd ne tudjon kiszabadulni, csak a célvonalnál maradt szabad a terület. Leo beállt a helyére a tapsifülessel, Afton pedig akkor komótosan, zsebre vágott kézzel elsétált a pár méteres pálya másik végébe, ott leguggolt és elvigyorodott.
-Majd én elkapom a kis rosszcsontot, ha ideér.
Az egyik kölyök odament Aftonhoz és kérdezett tőle valamit. A szemüveges kicsit érdeklődve pislogott kettőt, majd vállat von.
-Hát, fogadhatok. -pillantott rá, majd a két versenyzőre nézett. Nyúl urat nem ismerte, de talán most kifáradt eléggé az iménti hercehurcában azért, hogy most mesébe illően ne induljon el. Végül elővett egy érmét és a srác kezébe nyomta. -Fogadok a csigára.
Bár ezzel is mondhatni, hogy két célja volt. Egyrészt sosem lehet tudni, másrészt nagyobb az esélye annak, hogy veszít, így a kölykök némi aranyhoz juthatnak, ami nekik igencsak jól jöhet. Eh, talán kicsit többet is kellett volna adnia... de akkor meg megkopasztaná őket, ha Nyúl úr megmakacsolná magát és hagyná, hogy a csiga érjen be elsőnek.

Persze ugyanezt a kérdést, hogy akar-e fogadni, Leo-nak is felteszik.

Majd mikor mindennel készen vannak, a fiatalok elrikkantják magukat, hogy mehet az "izgalmas" verseny, mire a csiga visszabújik a házába, hogy köszöni szépen, ő mégse indulna el.

by **Leonard** Vas. Május 24 2020, 14:35

- Louisiana - rikkantotta a fiú elismerően. - Nem semmi. Mindig is romantikusnak találtam a maga franciás stílusával, a mocsaras vidékeivel, fülledt levegőjével és színes homlokzatú ódon házaival. Csak kevésszer volt alkalmam ott járni és rövid ideig, de varázslatosnak tűnt.
Hát igen, Leo nem titkoltan világjáró volt, és ezt a hajlamát főleg édesanyjának köszönhette, aki gyerekkora óta hordozta keresztül-kasul a bolygón. Járt olyan helyeken, amikre már alig emlékezett, de volt olyanokon is, amik maradandó nyomot hagytak. Amerika pedig kifejezetten az egyik kedvence volt, nem kevésbé szőke hajú, világi életet élő anyjának, aki utálta Oroszország rideg telét. Leo meg tudta érteni az érzéseit.
- Áhh, akkor a húgod biztos észak-Itáliában volt. Ott valóban jobban beszélik a németet a közös határ miatt, de nekem Rómában az volt a tapasztalatom, hogy az angolt jobban preferálják.
Az emlékeitől kissé átmelegedve, felélénkülve, mosolyogva folytatta útját a kávézó felé, akkor azonban megtorpanásra késztette a korábban látott gyerek. Egy új, jobb ötlet lehetőségét vázolták fel előtte, Leo pedig egy csapásra igent mondott, habár meg sem kérdezte róla Tapsi véleményét. Na sebaj.
Start vonalhoz állt, és száz vattos mosollyal bólintott Afton felé. Nem is jutott volna magától eszébe, hogy a másik oldalon Tapsi újra megszökhet. Micsoda okos ötlet!
A fiú természetesen mellé is odaért, és fogadást ajánlott, Leo pedig nem hagyhatta ki az alkalmat, hogy kiürítsen egy-két aranyat a zsebéből, és a saját nyulára tegyen. Volt már alkalma találkozni a csigákkal, valóban lassú népség voltak. Elégedetten dőlt hát hátra, megvárta a visszaszámlálást, aztán elengedte a nyuszit, és még egy kicsit fenékbe is billentette, hogy nagyobb kezdőlöketet kapjon.
Az állatnak azonban esze ágában sem volt megindulni. Egy-kettőt ugrott előre értetlenül, majd megfordult, és szemrehányóan felváltva hol gazdája szemébe, hol a csigára nézett. Leo nem tudta eldönteni, hogy a szánalmas ellenfél miatt, vagy amiért nem kérdezték meg, de Nyúlúr határozottan megmakacsolta magát. Hatalmas pech.

by **Afton** Szer. Május 27 2020, 08:19

Afton a csiga, Leo pedig a nyúl pártján állt hát. Elégedett mosollyal biccentett a szőke srác felé, A fiatalok pedig hátrább álltak, majd elrikkantották magukat, jelezve, hogy induljon a verseny. A pálya körülbelül 15 méteres volt, elég hosszú, de innen is látni lehetett, hogy sem a csiga, sem a nyúl nem hajlandó elindulni, legalábbis egyelőre. A szemüveges doktor zavartan vakarta meg fejét a zilált haj alatt és felsóhajtott.
A csiga viszont, úgy tűnik, hamarabb kelt végül életre. Kibújt a házából, kicsit megmozgatta antennáit, illetve az azokon ülő, gúvadt szemeket, mintha csak most nézne körbe döbbenten, hogy hova is került pontosan. A nyúlra fordította tekintetét, és mintha pislogott volna kettőt. Afton szint hallotta az állat (pardon, mob) lassú gondolatait: naaaaháááááát, egy nyuuuuusziiiiiiii...
És a doktor elnyomott egy ásítást.
A csiga ismét előre fordult végül, és nyálkás, gusztustalan hanggal előrébb csusszant, miközben a nyúl még mindig nem akart mozdulni. Afton kérdőn billentette félre a fejét, majd leguggolt és kicsit rugózott lábaival, karjait enyhén széttárva, a nyuszi pályájának végén. Ha a tapsifüles esetleg mégis úgy döntene, hogy hirtelen átvág az egész pályán, akkor is legyen alkalma elkapni és visszaszolgáltatni őt a gazdájának.
Sokan azok közül, akik a csigára fogadtak, jobbára szintén idősebbek, mintha kissé elszontyolodtak volna; talán sokuknak ugyanaz volt a logikája, mint Aftonnak, hogy direkt azért fogadtak az esélytelenebbre, hogy a gyerkőcöknek utána legyen mit fagyira költeni. Az egyik fiú közben Afton mellé szegődött, az, akinek a feladat a célvonal figyelése, és gyors, halk párbeszéd zajlott le közöttük, miszerint őket azért jól tartják, valami régen megalapított, "Aincrad angyalai" árvaház lakói. Afton így végül megnyugodott, pedig logikus, hogy egy ilyen helyen is azért gondját viselik azoknak, akik kisgyerekként kerültek be a játékba.
Egy másik srác Leo mellé szegődik, és megszólal.
-Hát, nyuszi kifáradt nagyon az imént? Nem töltődtek még vissza a pontjai?

(akkor szabályok;
a pálya 15 méter, és kockával dobálva nézzük, hogy haladnak előre az állatok - nálam a csiga, Leonál a nyuszi. Aki előbb kidobja a 15. értéket, az nyer)

by **Kayaba Akihiko** Szer. Május 27 2020, 08:19

The member 'Afton' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Afton és a vérnyúl 4767251444_0f76bf2817_s

by **Leonard** Csüt. Május 28 2020, 17:41

- Vissza kellett volna - vakargatta meg a fejét értetlenül, és az állatkájára pillantott. Amaz továbbra is makacs módon ült a földön, Leo még azt is látta, ahogy képzeletben összefonja karjait. Nem akart részt venni a meccsben, amit úgy erőltettek rá, ellenfelét pedig szánalmasnak tartotta. Még az sem igazán mozgatta meg, amikor a csiga végül magához tért, és elindult. Mondjuk ezt Leo meg is értette, az állat nem mozgott valami gyorsan, szinte alig látta benne a kihívást. Vagy kell még idő neki, hogy összeszedje magát?
- Gyerünk, Tapsi, csak nem fogsz veszíteni egy csigával szemben! - noszogatta meg egy picit az állatot, de az még csak a füleit sem fordította felé. Leo felsóhajtott, és úgy döntött, más módszerhez fog folyamodni.
- Afton, kapd el! - kiáltotta némi menüben kotorászás után, és egy fej salátát hajított a férfi felé. Nyuszi még most sem indult el, de bajusza azért megmozdult, ahogy vágyakozva a zöldségre pillantott.
- A tiéd lehet, ha gyorsabban odaérsz, mint Csigusz - magyarázta a kardforgató, hátha ezzel ráveszi az állatot a mozgásra. - Csak a tiéd. Az egész! Ráadásul a fiúk is nagyon örülnének neki, ha szurkolhatnának, nem? - pillantott most az összeverődött gyerekseregre, és elmosolyodott. - Nem hagyhatjuk őket cserben. Fogadok, hogy ha nem te lennél itt, hanem mondjuk egy méretes sárkány, mint Momo vagy Nestor, sokkal jobban élveznék a műsort... - vetette be utolsó ütőkártyáját, és úgy tűnt, ez már hatott. Tapsi kicsit sem szerette a pikkelyes rondaságokat, imádott borsot törni az orruk alá, ráadásul képtelen volt elviselni, hogy a sárkányok bármiben is jobbak legyenek nála. Márpedig azok voltak. Méretben, harci képességekben, gyorsaságban és erőben is. Nyúlúr egyedül bolyhosságban győzhette le őket, de ez az érdem valamiért nem tudta érdekelni. Az viszont, hogy szórakoztatóbb legyen, mint azok a pikkelyes barmok, elérhető célnak bizonyult. Még egyetlen pillanatot engedélyezett magának a tétovázásra, aztán futni kezdett jellegzetes, ugráló mozgásával.
- Ezaz! - kiáltotta Leo, egyidőben a srácokkal. - Gyerünk Tapsi, hajrá! - állt be ő is a lelkes szurkolók táborába. Nyuszi pedig szedte a lábait, bár korántsem olyan gyorsan, mintha egy szemüveget csent volna el az előbb...

by **Kayaba Akihiko** Csüt. Május 28 2020, 17:41

The member 'Leonard' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Afton és a vérnyúl 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Afton** Pént. Jún. 19 2020, 09:27

Afton olyan ügyesen kapta el a salátát, mintha ebben már nagy gyakorlata lett volna... és ez igazából nem is áll messze a valóságtól.
Odahaza, kint, a Valóságban, Sugar és ő rendre dobáltak egymás felé mindenféle gyümölcsöt és zöldséget, leggyakrabban az almát. A lány direkt azért tartott magánál mindig párat a piros, kerek gyümölcsből, hogy ha Afton bármikor is elejtett egyet számtalan bolond, egyenesen perverz viccei közül, akkor a fejéhez vághassa, a férfi viszont a legtöbb alkalommal ügyesen elkapta az almát és egy ropogósat harapott bele, "köszike" felkiáltással. Úgy is lehet mondani, hogy közöttük a "napi egy alma az orvost távol tartja" mondás teljesen más értelmet nyert.
A nyuszi pedig végül megindul, Afton pedig a salátát a lábához teszi, direkt úgy, hogy a kis tapsifüles jól láthassa. Kezeit kissé széttárja, ezúttal úgy, hogy a saláta köré összpontosítson; ha az állat éhes, akkor rá fog harapni és elkaphatja, mielőtt elszökne ismét.
A gyerekek persze kitörő örömmel fogadják, hogy a nyúl elindult, vele együtt a verseny is. A csiga rá jellemzően lassú, komótos tempót vett fel, még talán el is aludt valahol menet közben, mert fejét hirtelen rántja fel, ahogy meglátja maga mellett a fehér villanást. Kicsit néz a nyuszi után, majd húzza magát tovább előre, és ekkor... ő is meglátja azt a bizonyos salátát.
A Kék Csiga nyála mintha megkétszereződne, és kicsit elkezd sodródni a nyúl pályája felé, egy fiúcska óvatosan benyúl és elhelyezi őt vissza a helyére, de nem, a csiga makacsul oldalra sodródik. Afton észreveszi, felveszi a salátát, és kicsit jobban középre igazítja, hogy a nyúl és a csiga egyaránt láthassa és elkezdhessen küzdeni érte. A Csiga reagál, és mintha talán gyorsabb tempóra kapcsolna annak érdekében, hogy elérhesse a finomságot. A szemüveges kicsit megigazítja a látássegítőjét, és elmosolyodik. Még a végén ez az egész izgalmasabb lesz, mint gondolták?

by **Kayaba Akihiko** Pént. Jún. 19 2020, 09:27

The member 'Afton' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Afton és a vérnyúl 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Leonard** Hétf. Jún. 22 2020, 18:30

Leo felemelte a hüvelykujját, és szélesen vigyorgott, miközben a férfira pillantott. Előrehajolt, és nekiállt, hogy egy kicsit megnoszogassa a nyulat, rövid időn belül pedig sikerült feléleszteni a harci kedvet is. Az állatnak nem kellett több, csak hogy meglássa a friss salátát, és olyan gyorsasággal indult útra, amit akármelyik nyúl megirigyelhetett volna. Igen ám, csakhogy fél úton - vagy valamivel még hamarabb - rájött, hogy ellenfele még ki sem dugta az orrát a páncélból. Hát így mi értelme van versenyezni, vagy bármilyen energiát belefektetni a haladásba? Leült, és apró, vörös szemével Aftonra pislogott, keresve a csapdát a történetben. Nem fogják odaadni a végén a salátát, igaz? Vagy megjelenik Nestor! Azon kezdte törni a fejét, mivel is törhetne borsot az emberek - és a sárkány - orra alá, ehhez azonban idő kellett. A csiga úgysem mozdult, semmi értelme nem volt hát, hogy akár a füle botját is mozdítsa. Az egyértelmű volt, hogy ha nem ér célba, elég bosszúságot okoz mindenkinek, az azonban tiszta sor volt, hogy mégsem hagyhatta a friss salátát sorsára. Meg kellett mentenie a csúnya emberi kezek közül, de úgy, hogy arra ne számítsanak. Apró nyúl fejében hát terv fogalmazódott - épp olyan egyszerű, mint akár ő, hiszen mégiscsak egy nyúl találta ki. Az volt a cél, hogy mindenkivel elhiteti - lelassult. Ezzel a tempóval egészen Aftonig kúszik-mászik, aztán egy hirtelen ugrással, hopp, a salátán terem, még mielőtt a férfi annyit mondhatna, Finish!
Közben megindult körülötte a hajrázás és kiabálás. Nyúlúr nem értette. Körbeszimatolt apró kis rózsaszín orrát mozgatva, és hirtelen észrevette az öröm tárgyát. A csiga megindult, és már nem volt sokkal lemaradva tőle. Nyakába kapta hát a lábát, de a tervéhez ragaszkodva nem túl nagy, de apró, lassú mozgással útra kelt. A terv ugyanis csak úgy működik, ha nem előzi le - szégyen szemre - egy csiga a célba érés előtt.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Jún. 22 2020, 18:30

The member 'Leonard' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Afton és a vérnyúl 4767251444_0f76bf2817_s

by **Afton** Szer. Júl. 01 2020, 19:35

A csiga pedig halad, halad, gusztusos kis nyáltócsát húzva maga után - vagyis pardon, az nyálka, nem nyál. Afton kicsit dobálgatja a salátát a kezében, fixírozva mindkét bestiát, de figyelme elsősorban a nyúlra összpontosít, mert ő a veszélyesebb példány. Mikor viszont a tapsifüles is úgy dönt, hogy lehiggad és komótosabb nagypapa-tempót vesz fel, Afton felsóhajt, és kicsit megrázza a fejét.
Itt valami nagyobb motiváció fog kelleni. Még kicsit meg is pörgeti a salátát, majd a mutatóujja hegyén egyensúlyozza két-három másodpercig, mint egy kosárlabdát, de lévén a saláta súlypontja nincs teljesen középen és a levelek is más légáramlatokat generálnak, hamar elkapja, még mielőtt a növény leesne a földre. Ami szerencse, lévén a férfi még azzal sincs igazán tisztába, hogy ha a zsákmány leesik, el fog pixeleződni. Neki még nagyon magas ez a digitális világ.
A Kék csiga pedig még mindig kicsit le van maradva a nyúl mögött, de mikor látja, hogy amaz megáll, egy kicsit mintha jobban rákapcsolna. Igaz, az erejét máris elfogyasztotta egyenlőre, és elég mókás látványt kelt a próbálkozása. Előre dőlve mintha saját magát akarná húzni, kezek nélkül. Nyúlványokon ülő szemei a nyúl felé fordulnak, mikor kicsit közelebb ér hozzá, a szája pedig mintha gonosz mosolyra húzódnának. Akár ha a tekintete azt akarná sugallni a nyuszinak, hogy "vigyázz, még a végén én nyerek! Enyém lesz a finomság!"
Majd húzza magát tovább, előre, már-már szánalmas látványt nyújtva. A gyerekek pedig nagyobb ovációba kezdenek, lévén a nyúl és a csiga lassan fej-fej mellett haladnak, annak ellenére, hogy mekkora különbség van a kettő között gyorsaság-ügyileg. Ej, ha nyúl úr nem húz bele, tényleg a csigáé lesz a saláta, bár ez a veszély még nem igazán fenyeget.
-Nyuszi hopp, nyuszi hopp... -mosolyodik el Afton, ahogy kétszer belecsatlakozik a gyerekek kórusába, akik újra és újra ezt ismételgetik. Legalábbis azok, akik a nyuszira fogadtak - avagy pont a gyerkőcök nagy többsége.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Júl. 01 2020, 19:35

The member 'Afton' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Afton és a vérnyúl 4767251444_0f76bf2817_s

by Ajánlott tartalom

Afton és a vérnyúl

Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl

Re: Afton és a vérnyúl