Fukishima Akemi

Név: Hida Akemi
Becenevek: Gabrielle, Gabi-chan (ezek ismertebbek)
Nem: Nő
Kaszt: Idomár
Kor: 19

Kinézet: Első pillantásra látszik, hogy nem hétköznapi külleme van. Igen különös a sors fintora, ugyanis nem csak szem színe különböző, de a haja is más színtónust vesz fel, mintha félúton megváltoztatták volna. Félig hófehér, félig szénfekete haja furcsa tónust ad, szürke és aranyszínű szemeinek. Bár alapjáraton kedves, kissé pimasz tekintete van. Egész életében elkísérte ez a felemás lét, így szereti az öltözékén is kihangsúlyozni ezt a féle tónust, mely eléggé egyedivé szokta tenni megjelenését. Az esetek többségében azonban ezt leginkább csak akkor szokta alkalmazni, ha fellépésre készül, a hétköznapok során általában az egyszerű szürke, kényelmes, bő ruhákat kedveli jobban.

Jellem: Kedves és barátságos jellem, aki bár szeret viccelődni, alapjáraton tudja hol a határ és nem szeret kényelmetlenséget okozni másoknak. Kedveli a jó időt, de a hóval sincsen gondja, szereti az édes ételeket, de a savanyú dolgokat se veti meg, szereti az élénk embereket, de elvan a csöndes típusok mellett is. Egyszóval igazi szélsőség, aki szinte mindent elfogad és szeret, illetve szinte minden esetben pozitív. Próbálja mindenben meglátni a jót, de nem igazán lehet optimista embernek tekinteni, mivel önmagát realista személynek tartja. Bár megtartja a titkokat, ha megkérik rá, sokszor szegte meg már szavát, ha a közjó vagy a személyes érzelmek megkívánták ezt, de minden esetben csak a mások segítése lebeg a szeme előtt. Nem szeret ítélkezni és senkit sem ítél meg vagy el a kinézete vagy a jelleme miatt, számára a tettek többet jelentenek minden külsőségnél. Bár régen sok kritikát kapott kinézetére, manapság nem féli felvállalni egyedi küllemét, és nem érzi magát rosszul, ha esetleg valaki furcsán néz rá. Szeret a figyelem központjában lenni, de ha csak nem az a feltett célja, nem feltétlen keresi a módját rá, hogy benne legyen. Nagyon kedveli a teaféléket és a hozzá illő sütiket, illetve nem igazán szereti a nyomulós férfiakat.

Képesség:
Equinox // Napéjegyenlőség (Permanens)
A képesség egy egyszerű medálionnal jár, mely Akemi nyakában lóg és vagy Hold vagy Nap szimbólumot mutat. Ez képviseli a képességet is, mi a napszakhoz van kötve. A medál reggel 06:00-tól, este 17:59-ig nap, míg 18:00-tól 05:59-ig hold szimbólumot mutat. Attól függően melyik szimbólum aktív, Akemi különböző hatások alá kerül. A permanens befolyásolja a pontozását és a későbbi képességeket is. Utóbbi esetében ez annyit takar hogy 1 képességnek van egy Nappali és egy Éjszakai hatása, mely minden esetben egymás ellentéte kell, hogy legyen. A szimbólumok hatása a következő:
- Nap szimbólum: A képességek Nappali része lép életben, ekkor képtelen kárt okozó, vagy negatív hatást létrehozni. A teljes Irányítás és Erő 10%-el csökken, a Speciális Képesség 20%-al nő.
- Hold Szimbólum: A képességek Éjszakai része lép életbe, ekkor képtelen healelő, vagy mást segítő hatást létrehozni. A teljes Irányítás és Erő 10%-al nő, a Speciális Képesség 20%-al csökken.

Előtörténet:
Születése pillanatától fogva tudni lehetett, hogy Akemira nem vár jó sors. Szemeinek egyedi színvilága csak a jövőbeli gondokat jelenthették, mikor pedig haja rendesen kinőtt, tudni lehetett már, hogy szörnyű gyerekkora lesz majd. Anyja, ki egyik barátja bíztatására, újfajta vitaminokat szedett terhessége alatt, önmagát okolta, hogy hagyta, hogy első gyermekével kísérletezzenek, hisz bár a gyógyszer nem volt kész, a tesztek szerint segítette volna a magzat fejlődését, ám végül a gyógyszer teljes kudarc lett, még ha Akemi biológiailag teljesen egészséges is volt.
Ahogy telt múlt az idő, a pici Akeminek szépen lassan óvodába kellett járnia, és bár szülei felkészítették lelkileg, az őt feszélyeztető sorsra, a valóság sokkal rosszabb volt, mint amire bármelyikük is számított. A többi gyerek nem tudta miért ennyire másabb ez a lány, mint ők, és eleinte ódzkodtak tőle, míg az első év után, már jószerével célponttá vált. A fiúk húzkodták a haját és boszorkánynak csúfolták, míg ha megpróbált odamenni valakihez, azok játszott sikítással elfutottak előle, mintha valami ragályt terjesztett volna. Így teltek tehát, magányosan és könnyekkel telve múltak el az óvódás évek, anélkül, hogy akár csak egy szép emlék is ehhez a helyhez kötötte volna. Az általánosba kezdeti évei szerencsére másképp kezdődtek, ugyanis az egyik szomszédságban lakó kislánnyal került egy osztályba, akivel már régebb óta, viszonylag szorosabb barátságban volt, így ha még mindig ki is volt rekesztve, szépen lassan azért kezdett barátokat szerezni. Igaz, ebben az időszakban is érték kritikák, de legalább már voltak olyan személyek, akik vigasztalóan átölelték, vagy megnyugtatták, ha valamim felzaklatta magát. Ez az időszak segített neki kissé megnyugodni és felvidulni is, ám az alsó-közép kezdetével ismét csak a romlás jelei mutatkoztak a sors szitáján. Tini korszakába lépve a kinézet egyre fontosabbá vált a lányok szemébe, és bár alapjáraton csinos és helyes lány volt, a különbségei nyomán, mik jól láthatóan különccé tették őt a többiektől, egyszerűen túl sok kritika érte. Többen kérdezték, hogy miért nem festi be a haját és hord színezett kontactlencsét, hogy úgy nézzen ki, mint egy normális lány, de valahogy sose tudta rá venni magá, hogy valóban így tegyen. Ő saját magát mindig is normálisnak tartotta és nem értette, hogyan is lehetne „normális”, ha külső eszközökkel érné el ugyanezt… az már… nem ő lenne. Így teltek, múltak az évek és lassan ideje volt már elgondolkoznia a felső-közepes éveinek terveiről, hisz közelgett az év vége. Ám ekkor minden megváltozott. Új, nevesebb iskola nyitotta meg a kapuit a környéken, mi idolok képzésével foglalaskodott, és e nyomán több iskolát is átjártak a létesítmény rendezői és néhány iskolát támogató hivatásos idol, hogy megpróbáljanak átcsábítgatni néhány diákot az új létesítménybe. Ez volt az a nap, mikor Akemi élete gyökerestül megváltozott. Azon a napon, amikor a külsős csoport megérkezett, az iskola igazgatója ragaszkodott hozzá, hogy minden osztályból 3-4 diák adjon elő valami solo vagy csapatos előadást a producerek szórakoztatására. Jó barátságban volt a másik épület vezetőségével, így nem volt olyan meglepő ez a szándéka. Ez így rendben is volt, de Akemi volt az egyetlen az osztályból, aki bármiféle képzést kapott zenei eszközökre, és bármennyire is ellene volt a dolognak, az osztályfőnöke végül őt is kijelölte az énekesek mellé, mint egyfajta kíséret. Az utolsók között voltak, mint előadók, így érthető, hogy feszültebb volt a hangulat, mint alapjáraton. Több hetes felkészülés volt mögöttük, így mindannyian a legjobbat akartak nyújtani. Az előadás kezdetétől fogva Akemi érezte a vizslató tekintetek magán és a folytot susmogást, mintha csak kibeszélnék a háta mögött, de végül azért ettől függetlenül, még lement az előadás, szerencsére mindenféle probléma nélkül. Végül a producerek megköszönték az előadásokat, állításuk szerint rengeteg ígéretes lánykát és ifjút láthattak. Az elkövetkezendő héten be-bejártak az osztályok énekóráira, de alapjáraton szépen lassan kezdett lemenni a dolog körüli hullám, így szinte ahogy felocsúdtuk, már minden folyt a rendes állapotában tovább. Végül azonban, olyan dolog történt, amire Akemi egyáltalán nem számított. Meghívást kapott a képzésre, ő is és pár másik osztály és évfolyamtársa is. Anyja gondolkodás nélkül jóváhagyta a dolgot, hisz reménykedett, hogy így talán jobban el képesek fogadni majd a lányukat, és bár apja egy ideig ellenezte a döntést, azonban végül ő is hagyta, hogy elvégezhesse a képzést. Az egyetlen gond az volt csupán, hogy eleinte ő maga, nem igazán akart menni. Jószerével anyja döntött helyette, hisz ő csak felesleges bonyodalmakat látott, és újabb kiközösítést, melyet torz kinézete nyomán kapna meg. Ám végül beletörődött az anyjával folytatott huzavonába és végül hagyott a nyomásnak. Beiratkozott. Később persze rájött, hogy soha életében nem örült még ennyire annak, hogy hagyta magát meggyőzni egy dologra. Tizenkét évesen kezdte meg a közép-felső oktatását, mint minden kortársa, ám ezúttal az idol-képző iskola keretein belül. Meglepő volt, de úgy tűnt ebben a közegben nem nézték ki külseje miat, mit eddig állandóan, ezúttal úgy tűnt, most áldásként tekintenek adottságára. Egyedi kinézete és kellemes hangja miatt elég népszerűvé volt a tanárai közt, de osztálytársai is kedvesen álltak hozzá és sok mindenben támogatták őt. A szokványos tanórák mellette, rengeteg tánc és ének oktatáson is részt kellett vennie, de ezeknél sokkal fontosabb dolgot is végre átélt: Végre… őt is emberként kezelték végre. Az alap iskolai tanulmányai elég jól mentek és ezek mellett megkezdődtek az Idolos karrierjének kezdeti felépítése is, ugyanis iskolai programokon belül minden tanulónak kötelező volt éles közönségek előtt  előadniuk, hogy ezzel is tapasztalatot és önbizalmat szerezzenek. Mivel minden idolnak óvnia kell magánéletét, így az előadásokon a Gabrielle nevet kapta, mi leginkább a producerek által kitalált szerepkör miatt lett nekiadva. Az idolruhája egy bő szoknyájú félig aranyozott, fehér és félig vörös szalagokkal díszített hegyes végű, fekete ruha volt, melyre fekete-fehér szárnyak és egy glória volt rögzítve a megadott helyeken. Bár eleinte kissé furcsának ítélte elsőre, de alapjáraton aranyos kis ruhácska volt, mi szépen lassan a szívéhez nőtt. Ahogy telt múlt az idő egyre népszerűbb és népszerűbb lett, egyre több fellépése volt, és ahogy végül befejezte a tanulmányait úgy vált szinte azonnal hivatásos, híres idollá. Nem ő volt a legkeresetteb, a legszebb, vagy a legjobbjobb hangú, de tény, hogy nem kevés rajongója volt, kik lenyűgözve álltak hozzá és dalaihoz. Az iskolai évei alatt ébredt rá arra, hogy már egyáltalán nem szégyelli mutatni arcát, sőt kifejezetten élvezte az előadásain való szereplést. A fények és hangok okozta adrenalin pedig csak hab volt a tortán. Éppen emiatt is volt számára oly nehéz a döntés, melyet végül meghozott ezután. Hosszú évek kemény munkájával végre hivatalosan is idollá válhatott… csupán egy évnyi munkával is népszerű lett és rengeteg követőt szerzett… és mégis… mégis olyan döntést hozott, mi előfordulhat, hogy talán a teljes életét felforgathatja. Az egyik koncertje után történt a dolog: Egyik gyermekkori barátja (kivel szoros kapcsolatot ápolt, és aki az általános iskolába is végig benne tartotta a lelket), nemrégiben elhalálozott. A SAO ölte meg, mi már vagy 7 éve tartotta fogságba a szerencsétlen fogjait. Ez emlékeztette rá, hogy a világ amiben van, bár boldog, sohase lesz olyan mint volt, míg vannak olyanok, kik a magányba zárkóznak egy olyan világba, mi elzárja őket a külső világ elől. Segíteni akart… segíteni, de ő csak egy fajta utat ismert… a zene világát. Nem kevés pénzbe került, de végül sikerült egy biztonságos sisakot szereznie, az Amusphere személyében, amivel bejuthat a játékba, hogy segíthesse az embereket a zenéjével. Nem volt nehéz, hisz kisebb vagyonnal rendelkezett, mivel sosem költött magára a kelleténél többet, és hát az idol szakma nem épp rosszul fizető szakma, emiatt nem meglepő, hogy nem kevés összeg pihent bankszámláján. Elhatározta, hogy eviszi a külső világ hangját a bent ragadottaknak, remélve, hogy elég erős lesz hozzá, hogy elvigye nekik a világ szavat. Így hát miután, elhatározta magát, egyetlen mondat hagyta el végül a száját, mi talán a teljes életét megváltoztathatja:
- Link… start…

// a karakter SAO beli élete közvetlenül ettől  ponttól indulna el, ami a napjainkban játszódik IC  / kariengedély: Strea-tól //