Nova

by **Nova** Kedd Dec. 29 2020, 21:05

Név: Nagai Shoichi
Nickname: Nova
Nem: Férfi
Kor: 17 (+8 )
Kaszt: Lovag
Szint: 18 (kvíz)

Kinézet: Sho az átlagosnál valamivel nagyobb magassággal rendelkezik. Mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a tornasor első három dobogójából az egyik rendre neki jutott. Testalkata teljesen átlagos, azon szerencsések egyike, kik ehetnek bármiből bármennyit, nem fog meglátszani rajtuk. Opál zöld színű haja épp elég hosszú ahhoz, hogy szemébe lógjon, de vállát nem érinti. Ugyan csak zöld és fáradt szemeit gyakran szemüveg mögé rejti, holott nincs rá szüksége. Emiatt alig látni a bal szeme alatt leledző apró kis anyajegyet. A bal fülében egy háromszög alakú fülbevaló díszeleg, amitől soha életében nem válna meg, bármi történjék vele. Járása határozottságot, tekintete fáradságot tükröz, amihez egy kedves, bár néha hamis, mosoly párosul.

Jellem: Sho alapjában éve nem túl bonyolult személyiség. Mindenkihez ugyan úgy viszonyul, érdeklődő és kedves mindemellett nagyon udvarias. Kerüli a konfliktusokat, nem futamodik meg előlük, inkább verjék jól laposra. A "problémák" akkor kezdődnek, amikor kellőképp megismer valakit és köteléket alakít ki ezáltal. Pozitív kapcsolat esetén igen ragaszkodó, segítőkész. Ha kell agytúrkász, orvos, ápoló vagy boxzsák, épp ahogy a helyzet megkívánja. Negatív kapcsolat esetén képes mosolyogva elküldeni az illetőt melegebb éghajlatra, mindenféle trágár, obszcén kifejezést mellőzve.

Képességek:

Név: One
Típus: Permanens
Hatás: Novát egy körben, egy ember, mob, boss mindössze egyszer támadhatja. Több támadó esetén mindegyik egyszer-egyszer gyorsaság ide vagy oda.
Hátrány: Nova egy harcban csak egyszer támadhat. Lehet akár tíz körös is a harc, tíz kör alatt egyetlen egyszer támadhat.
Lehűlés: -

Név: One Shot
Típus: Aktív
Hatás: Egy támadás erejéig átveszi egy ellenfele/társa pontozását, amit ő nem lát ugyan, csak érzi, hogy gyorsabb, erősebb.
Hátrány:Használat után, a következő három körben Nova eltalálásához nem kell dobni, mindenképp eltalálják. Egyszer lehet csak használni harconként.
Lehűlés:-

Előtörténet:
- IGEN! Igen-igen-igeeen MEGCSINÁLTA!!! - a kommentátor kirohanását hatalmas örömujjongás és tapsvihar követte- Hölgyeim és uraim! Nova megcsinálta!!! 3v1 mégis lehozta a meccset. Idén is megvédte címét a Dark Space csapata Nova vezényletével. Ismét ők a Knight's Raid bajnokai. Nagy tapsot nekik, nagy tapsot a háromszoros világbajnok csapatnak....

- Hé, nem kapcsolnád már ki? - Taku majdnem leesett a kanapáról ijedtében, annyira belemerült a televízió bámulásába, hogy észre sem vette barátja érkezését. - Több mint három napja történt, igazán leakadhatnál róla- a táskájából elő vett egy dobozos üdítőt, amit egy lágy karlendítéssel odadobott Takunak - Idd, amíg hideg- látta el jó tanáccsal értetlenkedő barátját. Hosszú lábaival elég volt pár lépés, máris elérte a kanapét, nekitámaszkodott és átemelte rajta a lábát. Egy fél fordulat után a puha párnára huppant.
- Hogy csináltad Sho!? Hogy? Hogyan!? - Sok idő nem is kellett, az alacsonyabb fiú megragadta őt a vállainál, azután rázni kezdte őt olyan erővel, mintha ájulásból szeretett volna felverni egy áldozatot - Hárman voltak ellened. De te mégis swaang, meg swiiing és husss - Taku úgy hadonászott a kezeivel, mintha szorgos kis méheket akarna vele lecsapni. Nagyon beleélte magát az elképzelt jelenetbe.
- Mit is mondhatnék? Csak szerencsém volt - Sho nevetve próbált elhajolni, védekezni a kalimpálás ellen több-kevesebb sikerrel. Egymás mellett látszott köztük a különbség. Korban teljesen, majdnem napra pontosan megegyeztek, egyik április 19 a másik 20, de Sho vagy két fejjel magasabb volt. Ezért a jelenet úgy nézett ki, mintha egy felnőtt civakodna egy gyerekkel.
- Persze, még hogy szerencse.... - szemeit forgatva hitetlenkedett Taku, a másik csak védekezően feltette a kezeit, jelezve: már pedig ő sem tud mást mondani, mindössze mázli volt. - Akkor játszunk, most biztos, hogy lenyomlak- már szaladt az asztalához bekapcsolni a gépet
- Mondja ezt egy földi halandó a bajnoknak?- amint kimondta Sho, már ugrott is hátra barátja ütése elől - Csak vicceltem, nyugi és amúgy sem lehet. Csak beugrottam szólni, hogy holnap este nálam. Kipróbáljuk a SAO-t - Taku mérge erre egy pillanat alatt elszállt, csillogó szemekkel meredt a jó hírek hozójára.
- Igen, minden csapattag kapott egyet ajándékba. Éljen az esport! - előre válaszolt, mert jól tudta mit kérdezett volna. Ennyire már bőven ismerte gyerekkori barátját.
- Nem lehetne délelőtt? - előzte meg a következő kérdéssel, amire kapott egy nagy hahotát válaszul. - Mit nevetsz? - kérdezte morogva, és igyekezett nagyon bosszús képet vágni igen kevés sikerrel.
- Sajnos nem. Anyuhoz megyünk nagyiékkal - Taku arca ettől valóban komor lett. Jól tudta, hogy semmiféle örömteli találkozóról nem volt szó. - Áh értem! Akkor a nagyidék adják át üdvözletünket - mosolyt erőltetett az arcára, amiről bárki megmondta volna mennyire hamis, de Sho csak mosolyogva intett neki.
- Köszi! Átadjuk feltétlen, na szia! - Taku csak forgatta a szemeit, mikor látta barátját, amint egy jó adag szemetet megfogott és magával vitte azt, ki a lakásból a nagy kukába.

Másnap délelőtt Sho elment a nagyszüleivel a szanatóriumba, ahol édesanyját ápolták már lassan nyolc éve. Mint mindig, most is keresett egy ablakot, ahonnan jól ráláthatott az udvarra. Ott találkoztak lányukkal a nagyszülők. Nagy öröm, boldogság ölelések és puszik tömkelege. Nagyon örültek egymásnak és ezt a fiú is jól látta az ablakból. Örült a szíve ennek a kis boldogságnak, ami jutott most a családjának. Legszívesebben odarohant volna ő is, hogy megölelje szeretett édesanyját, mégsem tette. Ő csak messziről nézhette, ez volt a szabály. Ez volt a szabály már évek óta. Azóta a bizonyos nap óta, amióta Sho egy éjszakát sem tudott rendesen végigaludni. A nap, ami mindent megváltoztatott.

Kilenc évvel ezelőtt történt egy baleset, melyben Sho édesapja életét vesztette. Az egész napos, fárasztó munka után ment el a fiáért az iskolába. A fiú nemrég kezdte az első osztályt, ezért mindenkinek teljesen új volt a fennálló helyzet, mindig más ment érte, aki éppen ráért. Talán a rossz időjárási viszonyok, a fáradtság vagy a túlzott kimerültség okán azon az elátkozott napon nem értek haza. Az egész családot, rokonságot megrázta a borzasztó katasztrófa, aki azonban a legjobban megtört, az újdonsült özvegy. A pici Shoichi a kórházban tért magához, semmire sem emlékezve a balesetből. Édesapja halálhírét csak hónapokkal később közölték vele. A lelkileg teljesen összetört csonka család a nagyszülőkhöz költözött, ők természetesen mindenben segítségükre voltak. Sho nagyon zárkózott volt az elején, nem akart senkivel sem beszélni és aludni is csak édesanyja mellett tudott rendesen, különben rossz álmok gyötörték.
Az idő múlásának és Taka, a nagyszülők szomszédságában nevelkedő gyermek, jótékony hatást gyakoroltak rá. Újra megnyílt másoknak, rendesen evett és még az iskolába is visszatért, ahol szívesen fogadták a gyerekek. Nem kellett sok, hogy begyógyuljon, vagyis elhalványuljon az a bizonyos seb, de a sors megint közbeszólt és újra elorozta a normális gyerekkor lehetőségét is.
A fiúval ellentétben az anya állapota egyáltalán nem javult az idő múlásával. Egyre csak mélyebbre süllyedt gyászban, míg az elméje bele nem roppant. Először csak ridegen kezdett viselkedni Sho-val, kerülte, ok nélkül leszidta, későbbiekben bántalmazásig fajult a dolog. Hatalmas kin egy hétéves gyereknek, az édesanyja akit nagyon szeretett, a támasza, az egyetlen megmaradt szülője fordult ellene. A nagyszülők természetesen próbáltak tenni valamit, de hiába. A fiú még így sem akart távol maradni az anyjától, őt szerette a világon a legjobban, mindezek ellenére sem akarta elveszíteni.
Nem sokkal a nyolcadik születésnapja előtt történt az újabb katasztrófa. Az idősek csak kiugrottak pár percre bepakolni a kocsiból, és mire visszaértek szörnyű dolog tárult a szemük elé. A szeretett lányuk a saját fiát próbálta megfojtani, s mikor ezt nem hagyták neki, elszaladt.
Shoichi megint kórházban végezte és ezúttal sokkal nagyobb, sokkal mélyebb sebet szerzett, melyet az idő magában nem képes meggyógyítani. Azóta képtelen egy rendes, pihentető alvásra. Minden este, mikor mélyálomba merült látta édesanyja gyűlölettől izzó tekintetét, érezte a jéghideg, remegő, csontos újakat amik a nyaka köré szorultak egészen addig szorítva azt, míg az álom meg nem szakadt....

Nyolc éve történt mindez, de még mindig kísértette álmaiban az a szörnyű nap. Sho nem járt annyit ide, mint a nagyszülei, már majdnem felnőttnek számított komoly foglalkozással. Ritkábban jött, de mindig itt volt amikor lehetőség adódott rá, még ha csak az ablakból figyelhetett is. Ennek oka, hogy bármikor látta meg őt az anyja, egyből neki akart rontani, azonban mikor nem volt jelen normálisan viselkedett. A történtek ellenére nem gyűlölte az anyját. Még mindig szerette és minden vágya az volt: gyógyuljon ki a szörnyű betegségből...
Shoichi annak ellenére, hogy az esetet sosem heverte ki, sikeres esport játékos lett belőle aki már a harmadik bajnokságát nyerte meg a hét elején. Pont ennek hála várta otthon a szobájában egy kibontatlan Nervegear, amit ő és minden csapattársa ingyen megkapott.
A hazavezető út csendes volt, mint mindig. Sosem jöttek a szavak a látogatás után, talán nem is akartak róla beszélni, inkább hallgattak. A házba belépve már más légkör uralkodott, mindenki mosolygott ebéd közben és miután alaposan kikérdezték unokájukat az elért eredményeiről, az közölte velük: egy ideig nem lesz elérhető állapotban. Shoichi izgatottan bontotta ki a dobozt, alig várta a kipróbálást. Szerencsére Taka-nak későbbi időpontot mondott, volt ideje kitapasztalni a játék mibenlétét érkeztéig. Kényelmesebb ruhára váltott, bekapcsolta a légkondit, majd elhelyezkedett az ágyon a nervegear-el a fején.
- Link Start! - kimondta a bűvös szavakat és Aincrad világa magába szippantotta egy pillanat alatt. Az első dolga nickname megadása volt. Nem töprengett sokat, azt használta, amit mindig is legyen az versenyen vagy valami gagyi játékban: Nova. Azután következett a kaszt kiválasztása mely a lovagra esett elsőre, gondolta majd később a többit is ráér kipróbálni, most viszont irány a játék.

Hat évvel később...

Egyes játékosokat nem engedett be a rendszer kapásból, hanem sztázisban tartotta a tudatukat, mintha csak aludnának. Nova balszerencséjére ezek közé a játékosok közé tartozott. Hat hosszú év után léphetett csak be Aincrad világába, ahol már semmi sem azt volt, aminek annak idején látszódott. Egy szempillantás volt az egész és ő elveszített hat esztendőt. Először ezt kellett megemésztenie majd következett a valós halál gondolata. Talán az eddig átélt borzalmaknak hála, vagy még mindig nem hitte el a történteket, se szokatlanul gyorsan sikerült feldolgozni az új információkat. Hat év? Majd ha látom! Halál? Mint a valóságban, csak vigyázni kell - gondolta, hitegette magát és talán meg is győzte.
Az első pár hétben csak járta a kezdetek városát, kérdezősködött gyűjtötte az apró morzsákat ahogy egy "kalandorhoz" illett. Az ő szintjén party tagokat nehéz volt találni, nagyobbak pedig nem szívesen vitték magukkal a kis szintje miatt, még az ő lelkükön száradt volna az újonc halála. A szóló karrierjét pedig az az aprócska tény akadályozta meg, hogy sem a kasztja, sem a hozzá kapott egyedi képessége nem volt alkalmas a csaták egyedüli megivásához. Talán probléma gyökerét az adta, hogy az előzőekhez igazodva osztotta el a pontjait is. Mindent összevetve egy egyszerű tank karaktert alkotott az elején, aminek tényleg nem sok haszna volt. Ezen okok miatt a fejlődése rettentő mód lassan haladt. Néha sikeresen meggyőzött egy kisebb csapatot, hogy magával vigye, ahol tette azt a keveset, amire képes volt. Volt, hogy csak egy másik kasztból való dps karakter vitte magával és olyan is volt, hogy napokig, hetekig nem csinált semmit.
Viccesnek találta magát a tényt: a nagy Nova, a best striker egyedül semmire sem volt képes ebben az elcseszett világban. Nem kapkodott, nem sietett hisz ő semmilyen hatással nem volt az események alakulására, az mindig is a frontharcosok kiváltsága és egyben átka, az egész világ szeme rájuk szegeződött. A képességek felfedését erősen ellenezték, nagyon privát számított Aincradban, akár a három fő méret a való világban, na meg a családi ékszer hossza. Tagadhatatlanul hasznos képességgel rendelkezett amiből haszna nem származott az íratlan titoktartási törvény miatt, de ezt már nem bánta. Az idő nem neki dolgozott, de nem is ellene, ez volt az mi miatt nem kapkodott, csak a biztosra ment. A napok, hetek elteltével egyre többször jutott eszébe családja, az édesanyja, hogy talán az ő rabságának hála, már újra hazamehetett, hisz nincs, aki kihozza belőle azt a félelmetes állatot. Erre gondolva furcsamód egy kis boldogságot érzett, már nem tűnt annyira rossz életnek a mostani....
Időbe telt, majdnem egy teljes évbe a második képesség feloldása. Hasznosságban elmaradt az elsőtől, mégis segítette és képesség vált támadások kivitelezésére, még ha korlátozott számban is. Egyedül is képes lett farmolásra bár sosem merészkedett túl nagy szintre, meghalni nem akart ráadásul tartott a vörös indikátoros playerektől is, noha sosem látott még egyet sem közelről. Kalandmentes napjait a város falain belül töltött és játékosok által nyitott boltok, kávézók és éttermek állandó részmunkaidős dolgozója lett néhány kósza aranyért. A szükség nagyúr, mégis legbelül érezte: lassan változtatni kell, mert ez az út sehova nem vezetett. A cél a huszadik szint elérése lett. Akkora szinttel és egy új képességgel biztosra vette, hogy már hasznát venné egy céh és fordítva.
A 18. szintet elérve úgy döntött, hogy nincs már ok, amiért folytassa a lassú "kínhalált" Lezárult egy fejezet, kezdődhet egy másik. Sho úgy gondolta mindig, egy új fejezet csak akkor kezdődhet, ha hátra hagy minden addigit és új utakat nyit meg, azon folytatja útját. Ilyen fejezet nyílt édesapja halála után, édesanyja betegsége után, a hat/két év a SAO-ban és most: a lassú árral sodródás után. Összeszedte minden cuccát, magára öltötte gyenge, kopott felszerelését, majd útnak indult, ki tudja merre. Azért nagyban kíváncsi rá mennyi kalandot írtak meg neki előre, melyikben viszi majd el a kaszás, aki már évek óta ott lihegett szerencsétlen fiú nyomában......

by **Kirigaya Suguha** Csüt. Jan. 07 2021, 00:18

Üdv néked, bátor Kalandor!

Mindenekelőtt elnézést szeretnék kérni tőled, amiért az elfogadás ilyen hosszú időt vett igénybe. Remélem, a negatív élmény még nem szegte kedved, és ugyanolyan vehemenciával veted bele magadat innentől a folytatásba!

Második, amit szeretnék leszögezni, hogy a én a képességedet Strea és Cardinal feltételesen fogadta el, azaz miután a gyakorlatban látják, fenntartják a lehetőségét a módosításnak.

Most pedig nézzük az előtörténetedet!
Szószám rendben, alapvető követelmények rendben. Heh, tudod, mit hiányolok azért belőle? Itt lent, mielőtt beküldöd, egy alapvető program is jelzi neked piros kis aláhúzásokkal az elütéseket. Úgy látom, túlságosan siettél a játéktérre és ezek javítására már nem maradt energiád. Sad

No, sebaj, lesz ez még jobb is, na meg persze én sem szoktam ellenőrizni beküldés előtt, amit írok, így aztán egy szavam sem lehet. ~~Maximum rossz példával járhatok előtted.~~

A karakter kinézetének leírása szép részletes, szinte avatarkép nélkül is látnám magam előtt.

Az előtörténet egy érdekes koncepció, kíváncsi vagyok rá, hogyan és mennyiben befolyásolja a fiú gondolatait és érzéseit a múlt és hogy lesznek-e olyan epizódok, amikor előbukkannak vagy éppen akadályozzák valamiben az emlékei. Talán Taka elvesztése is megviselte, az pedig, hogy fiúként el kell fogadnia, hogy az anyja nélküle talán normális, hétköznapi életet élhet.. Fájó. Viszont ebből semmit sem fogunk megtudni, ha nem engedlek el, szóval nyomás játszani!

Az előtörténetet elfogadom.

Lássuk a további teendőket mielőtt beleveted magad a játékba:

Először is, irány a pontozás. Szintenként 5 pontot elosztható pontot kapsz, esetedben a 18. szinten 90 pontot, amit lovagként a következő alappontozásra oszthatsz el:

Élet: 4
Fegyverkezelés: 1
Erő: 1
Kitartás: 2
Gyorsaság: 1
Speciális képesség: 1

Ezen kívül tárgyakat is kapsz a kalandozás elkezdéséhez ( a később kapott felszereléseket ITT fogod tudni felszerelni, de most még nincs dolgod vele)

Kezdő Kopja/Rövid Kard/Buzogány (felszerelt, +1 erő) <- kérlek ezek közül csak egyet válassz, majd azt tüntesd fel adatlapodon
Kezdő Pajzs (felszerelt, +5 páncél)
Kezdő Ruha (felszerelt, +5 páncél)
Hazatérés Kristály (ezzel már ismert városokba teleportálhatsz)
1x Mini Potion (+5hp) - harc közben visszatölt 5 hp-t.

A rendszer olyan kegyes, hogy mindezek mellé további 200 aranyat illetve 23 max. a tierednek megfelelő, szabadon választható gyakori nyersanyagot is juttat neked.

Most hogy mindez megvan, ideje az adatlapodat elkészíteni ITT, illetve megkönnyíti később a számolgatást, és a tervezgetést, hogyha ITT is elkészíted a karakteredet (illetve körülnézel, mert minden fontosat is tudsz ott vezetni)

Nincs más hátra, irány játszani. Ehhez kereshetsz társakat ITT. Ha az ismerkedős játékoknál többre is vágynál, és nem félsz a mesélőink karmai közé kerülni, akkor jelentkezhetsz küldetésre is ITT.

Már a játék elején szeretném figyelmedbe ajánlani a Jump Start küldetéssorozatot, ami segítséget nyújt, hogy az oldal fontos részeivel megismerkedj, és nem utolsó sorban némi exp-vel és arannyal elindulni is segít a játékban.

Ha kérdésed van a játékkal kapcsolatban, kereshetsz minket bátran itt PM-ben, vagy Discordon is. Hosszú, izgalmas kalandozást kívánok Very Happy

Nova

Nova

Re: Nova