Tavacska

//Chan :3//
- értem, remélem lesz valami aranyos falucska, most békés környékre vágyom. - kezdtem el ecsetelni a céljaimat a költözéssel. Sok elvárás, amiből valószínűleg semmi sem valósul meg. A horgászatom sem a legtökéletesebb, ha többet gyakoroltam volna...na sebaj előttünk az egész nap és csak sikerül némi halat fogni amivel jól is lakhatunk. Chan is kezd gyanakodni, hogy nem vagyok túl profi a horgászatban ezért megkérdezte hány pontom is van. Na ezt tényleg jó lenne ellenőrizni. Lenyitottam a menüt, kikerestem a képességek és jártasságok részt. Majd letekergettem egészen a harmadlagosokig.
- ööö... 27 pont. De semmi pánik, se perc alatt összehorgászok nagyobb halakat is. Csak kell egy kis türelem. - ismét felszenvedtem a botra csalit majd bedobtam. Pár perc leforgása alatt ismét egy kis halacska, majd megint egy kicsike. Negyedik próbálkozásra egy picivel nagyobb. Kezdem úgy érezni, hogy mégsem horgászom ki a tavi szörnyet... A vödörben már vagy tíz hal úszkált, de azok közül is alig két három volt ami valamicskét nagyobbnak látszott mint egy kavics... Chan biztatása adott erőt, hogy újra bedobjam. Majd végül amikor már elkezdtem hínárt meg hasonló dolgokat fogni kezdett betelni a pohár. A földre hajítottam a botot és elindultam a lány felé.
- Chan-tan. - vigyorogva fordultam felé, - mondd csak tudsz úszni? - tettem fel a kérdést, majd a válaszától függetlenül megfogtam a kezét és a víz felé indultam vele. - Szerintem öltözz át valami kényelmesebbe, most vadászni fogunk. - most túl járunk a halak eszén. Azt hiszik, hogy egész nap a felszínen leszünk és etessük őket finom csalétekkel. De most majd megkapják, kézzel is el lehet őket kapni. Csak egy kis ügyesség kell.
- mindent bele! - és már rohantam is be a vízbe egyre beljebb és beljebb haladva, majd amikor végre mélyebbre is mehettem, hatalmas levegővel lebuktam a mélybe. Ott is van egy halacska! Már nyúltam is a kis bestia felé, de mielőtt még megragadhattam volna tova úszott... nem baj majd a következő!

//Jun :3//

Amikor már van pár halacska a vödörben, Álomkelő kíváncsian közelebb oson és szimatol, mintha érezné, hogy itt valami olyasmi folyik, ami neki talán tetszik. Viszonylag ritkán viselkedik így, ezért örülök nagyon a jellemváltozásának, de nem hagyom, hogy elkezdve kihasználni magának a halakat. Majd kap, ha úgy döntünk, és ezt meg is mondom neki, amit láthatólag megért, mert visszaül a fűbe, de a farka izgatottan jár ide-oda és lesi a horgászbotot.
Mikor Jun elárulja a jártasság-pontját, előkapom a kézikönyvet és elkezdek benne lapozgatni. A keresett szócikknél megállok, és szinte érzem, hogy megint megjelenik az a vízcsepp a fejem mellett, köhintek, és idézem:
-"1-49 pont: Tudsz horgászni, de csak kis halakat tudsz kifogni."
És, mint aki jól végezte dolgát, visszacsukom a könyvet és eltüntetem. Mosolyogva folytatom: -Nem baj, sok kicsi sokra megy.
Végül ez az elméletem is megbukott, mikor már nem halak, hanem mindenféle más dolgok kerültek elő a vízből, amiket nem igazán lehetett megenni - bár a japánok elvileg esznek hínárt. Mikor Jun vigyorogva megkérdezi, hogy tudok-e úszni, izgatottan elkezdem rázni a fejem.
-Nem-nem-nemtudok, még nagyon nem, süllyedek mint a kő és JÁÁÁÁJHAGYJÁBÉKÉNERESSSSSSZ!
Ez utóbbit már visítom, mikor elkezd húzni a víz felé, és próbálom a földbe vackolni a lábam, hogy ne tudjam elvinni odáig, de végül sikerül. Amint elenged, abban a minutumban hátraugrik pár métert és köszönöm szépen, de én nem kérek a dologból. Úgy ébredt fel benne a víz iránti gyűlöletem, hogy hihetetlen.
-Oké, de nekem vadászaton sincs pontom. -vonok vállat és legördítem a menümet, hogy megnézzem. Igen, főzésen van sok, próbálgattam már a kertészetet, meg a lovaglást, és ennyi, ezek közül elsőnek a főzést akarom kimaxolni minél előbb. Visszacsukom a menüt és figyelem, ahogy Jun újból nekivág a víz mélyének.
Istenem, hogy lehet valaki ilyen bátor, hogy bemerészkedjen abba a hidegbe? ><; Én meg csak totyogok itt fel-alá, mert nem tudom, mit tegyek, nem akarok vizes lenni, nincs fürdőruhám, meg amúgy is, víz, hideg, azt nem szeretem, de segíteni akarok neki halat fogni... Dósijó? Mit tegyek? ><;

//Chan :3//
Végül beletörődtem. hogy nem tud úszni. Végül is vizesen nem tudna tüzet gyújtani sem...vagy mégis? Mindegy is most a legfontosabb, hogy szerezzek halakat. Halacska ne menekülj itt van Jun és szépen lassan fog felfalni. De mire meglett volna odébb úszott, majd a következő is..és így tovább sokadszor. Kezd fogyni a levegőm hirtelen a felszínre török. Majd a távolban észreveszek egy ott felejtett vödröcskét. Kicsit messzebb tőlünk. Vajon mi lehet benne... nem nem szabad kíváncsinak lenned Jun vadász! Visszamentem a víz alá ismét sikertelenül a halak nem foglalkoznak velem. Ennyit számítana a pontrendszer? Kérdeztem magamtól kicsit elszontyolodva. Olyan tehetetlennek érzem magam a halakkal szemben. Majd ismét feljutottam a felszínre levegőért. A vödör továbbra is hívogatóan ott van. De nem foglalkozom vele inkább csak kiúszok a partra felkapom a sajátunkat.
- Mindjárt lesz soook sok hal, szóval gyújts tábor tüzet jó? - mosolyogtam a lány felé erős magabiztosságot sugározva magamból. Harmadszorra már nem okozhatok csalódást. Majd amikor a lány elindult vízbe ugrottam és ameddig csak tehettem a víz alatt odaúsztam a part azon részére ahol a vödör van. Kimásztam a vízből, és odabattyogtam hogy megnézzem tényleg azt rejti e amire gondolok és igazam volt. Mázli! Felkapom a vödröt és ott hagyom helyette a sajátunkat. Majd visszarohanok Chan-tanhoz a vödörrel. Odasétáltam a tábortűzhöz ha készített ha nem akkor csak a lányhoz és a macskához. Elégedetten letettem a vödröt.
- Mondtam, hogy rajtam nem fognak ki a halak. - elégedetten mutattam a vödörre ami tele van hallal. Hatalmas halakkal. Azt hiszem még sosem volt ilyen szerencsém semmivel sem...a lottón kívül. A cicára néztem aki izgatottan várta a történéseket. Közelebb léptem majd leguggoltam hozzá.
- A te haladat én magam fogom megsütni cicus. - kacsintottam egyet majd megpaskoltam a fejét.
- Hogy, hogy nem tudsz úszni? - kérdeztem Chan-tól, a nagy "vadászat" közben teljesen kiment a fejemből a kérdés. Már azért is érdekel, mert ha valaki nem tud úszni vajon miért időzhetett kitudja mennyi időt a tóparton. Bár mintha említette volna, hogy kirándulnak cicussal...

//Jun:3//

Miközben azért tipegtem ide-oda, mert nem tudok úszni és félek a víznek ennyire a közelébe menni, kis idő eltelte után már azért is toporogtam, hogy Jun vajon jól van-e és nem kéne-e utána ugrani. Már vettem volna le a cicafüleimet, mikor felbukkant épen és egézségesen, és kijött a partra, zsákmány nélkül. Na, nem mintha az érdekelt volna, a fő tény, hogy nem fulladt meg.
- Mindjárt lesz soook sok hal, szóval gyújts tábor tüzet jó?
-Okés! -vágom magam haptákba, aztán elindulok a talált tábortűzhely felé Álommal az oldalamon, aki mintha egyre izgatottabban pattogna. Mint mikor érzi, hogy lassan etetésidő van. Ejh, ugyanolyan éhenkórház vagy, mint az otthoni macskám, az már biztos. Odaérve körülnézek, valóban miénk-e a tűzhely, majd leguggolok és elkezdek dolgozni. Kicsit meglepődök, hisz harcon kívül csak az első szinten használtam még a Pirokinézist, legutóbb Jun ellen pedig a pontok miatt nem működött, de most úgy suhant ki agyamból az a fura érzés, mintha beolajozták volna. Kisvártatva apró lángok születnek a farakás belsejében, és mikor megbizonyosodom róla, hogy kész, felkelek a földről és jelzek Jun felé, hogy részemről minden oké, bár ő már közeleg is egy vödörrel.
Csak én látom úgy, hogy ez nem a mi vödrünk? Áh, kit érdekel?
-Jaja, mondtad. -nevetek és szemügyre veszem a halakat. Fuh, sosem dolgoztam még velük, de lássunk neki. Inventoryból elővarázsolom a konyhakést - egyenlőre csak ez van nálam, de talán megteszi - és egy fadeszkát, majd nekilátok a munkának, vagy legalábbis annak, hogy parancsolgassak a főzőrendszernek. Álomkelő hatalmas figyelemmel kíséri a műveletet és nyalogatja a szája szélét, végül megajándékozom olykor-olykor egy kis belsőséggel, ami nekünk úgyse kell.
-Nem tudtam megtanulni. -válaszolom közben Junnak. -Próbáltak a nagyszüleim megtanítani, a szüleim, az iskolában, meg külön is egy úszótanár, de sosem sikerült úgy, mint egy profinak. Sekély vízben nincs bajom, de amíg nem tudok sok-sok percig lábletétel nélkül tempózni, addig a mély és ismeretlen víz részemről felejtős. Meg az is, hogy csak úgy bedobjanak. -emelem fel a kést, mivel tudom, hogy a legtöbb embernek az jut ilyenkor eszébe, hogy az ilyeneket, mint én, be kell dobni a mélyvízbe, majd akkor megtanulnak úszni. -Már próbálták, nem sikerült.

//Chan :3//
Egész jó kis táborhelyet talált Chan, a halak is jól néznek ki és a tűz kellemes melege jól eső érzést kelt bennem. Chan már elő is vette a kis főzőfelszerelését, a konyhakés meglehetősen tetszetős. Nekem is be kéne szereznem valami hasonlót, ha tovább akarom fejleszteni a főzőjártasságom. Illetve egy jó botot...a bot a hibás a kis halakért ez biztos. A macsek is kapott némi halmaradványt amit jóízűen eleszegetett. Közelebb léptem és figyeltem, hogyan szeleteli, vagdalja belezi ki a halakat és meghallgattam a történetét az úszásról. Pont a bedobáson gondolkodtam, amikor említette, hogy már azt is próbálták vele és nem sikerült. Ezt meg is erősítette, azzal hogy felemelte a kést. Kicsit kirázott a hideg amikor a véres kést felém tartotta.
- Nyugi én nem dobnálak be semmi esetre sem. - ráztam meg magam előtt a kezem. Kicsit elgondolkodtam, hogy hogy lehetne valakit megtanítani úszni ha eddig sehogy sem sikerült neki. Hmm... nagyokat sóhajtoztam, elég sok minden megfordult a fejemben ami talán működhet is. De ezeket talán jobb lenne evés utánra halasztani. Biztos sikerülne neki is, úszni nem nehéz és cseppet sem veszélyes. Bólogattam magamban elégedetten és elfogadtam a tényeket. Majd a falatozó állatkára terelődött a figyelmem, olyan kis védtelenül eszegeti a... azokat..a dolgokat... Vajon ő tud úszni? A macskák nem igazán szeretik a vizet... hmm érdekes. De lehet ez alól ő kivétel. Tegyünk egy próbát. Lenyitottam a menüt kikerestem a tárgyaim közül a italokat. Még pont volt egy palack víz. Tökéletes a célra, hátam mögé rejtve lépdeltem a kis állat felé természetesen mögötte voltam. Majd közelebb lépve lehajoltam és kinyitottam az üvegcsét.
- Bocsi cicus, csak kísérlet. - mondtam neki, majd elkezdtem önteni rá a palack tartalmát. - de buta is vagyok! - pattantam fel amikor eszembe jutott, hogy vizes kézzel megpaskolgattam azt se szerette. - Bocsi, csak érdekelt...valami. Remélem azért nincs harag. - nevettem el magam majd felkaptam a cicát és kicsit megráztam, hátha megszárad vagy valami...
- Csak semmi pánik megszáradsz! - nem igazán értek az állattartáshoz, de talán ez működhet. - Chan-tan mennyi idő mire megszárad a bunda? - kíváncsiskodtam.

//Jun :3//

Nyugodt mosollyal nyugtáztam, hogy Jun nem dobna be váratlanul, meg várva sem, így tovább folytattam a pöckölgetést és a főzöcskézést. Nem nagyon tudtam, mit is csináljak a végére, mert otthon halat sosem készített anya, így nem is tanultam meg tőle, ha vett is, az már készre volt sütve. Végül csípőre tett kézzel töprengtem egy kicsit.
-Háát... van valami tipped, mi legyen? Halászlét szerintem még elrontanám, de a sült hal az talán menne, ha szerzünk valamit, amivel a tűz fölé lógathatjuk őket. -töprengek, Jun válaszától függően vagy csinálom, ami eszébe jut, vagy keresek az inventorymban pár nagyobb pálcikát, amire fölfűzhetjük a zsákmányt és megsüthetjük a tűz fölött, ahogy filmekben látni néha.
Álomkelő zavartalanul rágcsál egy béldarabkát, fel sem figyel igazán Junra, úgy elmerült a gondolataiban ő is. Mikor a lány megszólal, hogy "bocsi, cicus", abbahagyja a rágcsát, hogy aztán jóformán visítva pattanjon a levegőbe, rohanjon mögém és dühösen fújtasson a palackos ellenfelére.
-Ez nem volt jó ötlet. -jegyzem meg. -Csak az oroszlán meg a tigris szereti a vizet. Ő egyik sem. És szerintem ez sem jó ötlet. -mutatok rá, mikor Jun felemeli ÁK-t. A macska még erősebb fújtatással és karmainak intenzív használatával fejezi ki, hogy őt mégpedig azonnal és sürgősen tegyék le, különben valóban pánikolni fog, és abban nem lesz köszönet.
- Chan-tan mennyi idő mire megszárad a bunda?
-Nem sok. -válaszolom a kérdésre, és elmosolyodom Jun aggodalmának láttán. -Legalábbis az otthoni cicám is mindig hamar megszáradt eső után, meg a legutóbb ÁK is. De legközelebb előbb szólj, nem akarom, hogy haragban legyetek >.>; -teszem hozzá aggódón.

//Chan:3//
Miközben próbáltam szegény párát szárítgatni, nem igen volt időm szegény Chan-al foglalkozni. Sőt amíg a macsek meg nem karmolt én is azon elmélkedtem milyen formában ennék halat...Talán grillezve, vagy pálcikára tűzve.. hmm.
- Olyan sok mindent tudsz az állatokról. Én is olyan okos akarok lenni e téren is mint te. -jegyeztem meg a lánynak. Majd közelebb léptem a kifilézett halakhoz, hogy szemügyre vehessem őket. -hmm szerintem tűzzük fel valamire és süssük meg a tűz fölött. - javasoltam, majd átnéztem a felszerelésem hátha akad még valami amit használhatnánk. Semmi főzéshez alkalmasat nem találtam, de egy pár törölközőt igen. Elő is kaptam egyet és leguggoltam a cicushoz. Ha tudtam volna, hogy van ilyen talán el kerülhettem volna a karmolást is.
- Cicc... -hívogattam a dühös állatkát. De türelmetlen fajta vagyok ezért inkább odarohantam hozzá. Ha futott akkor rohantam utána amíg el nem kapom. Ha nem moccant, vagy odajött akkor bebugyolálom.
- Azt hiszem az állattartást nem nekem találták ki. Még jó, hogy nem állatidomár lettem. Biztos halott lenne már a petem. - vontam le a következtetést a mai nap történtek alapján. Hát még én sem lehetek mindenben tökéletes. Az igaz, hogy a szépségem és az eszem páratlan, ezzel kompenzálja Isten, hogy nem szeretnek az állatok. Milyen kár... De talán egy oroszlán... az oroszlánokat biztos könnyebb eltartani. Csak enni adni nekik, szeretnek fürödni is. Legalábbis Chan állítása szerint. Akár közösen is fürödhetőnénk. Igen! Nekem egy oroszlán kell.
- Chan merre lehet oroszlánt venni? - kérdeztem hatalmas izgalommal a lánytól. Ő okos biztos tudja, hol szerezhetek. - Ha lenne egy oroszlánom, nem kéne gyalog mennem sehova, velem fürödheten...és még inkább ki tudnám hangsúlyozni a vezetői egyéniségem. - ecseteltem miért is kell. Az oroszlánokat mindenki tiszteli az állatvilágban. Ők az állatok királyai. Én meg az embereké...lehetnék...
- Tényleg, majd elfelejtettem! - léptem ismét a lány mellé - segíthetek valamiben? - kérdeztem kedves mosollyal az arcomon.

//Jun :3//

-Csak sokat olvastam róluk kiskoromban. -legyintek félénken, miközben érzem, hogy elpirulok lassan. Ritkán kapok dícséretet az életben, és minden alkalommal úgy érzem, nem érdemlem meg. Végül úgy belemerülök a gondolataimba, hogy észre se veszem, ami forog körülöttem, csak forgatom a halakat, hogy egyenletesen átsüljenek. Ha egy kemencében tenném ugyanezt, a rendszer még meg is spórolná a dolgot, de most a természetben vagyunk.
Álomkelő közben köszöni szépen, de ő prímán megvan így is, és lelkesen menekül Jun elől, amennyire csak lehet, persze előbb-utóbb utolérik és keserves nyávogás kíséretében próbál utána szabadulni a törölköző fogságából.
-Oroszlánt? -hülledek meg egy pillanatra a kérdés hallatán. -Nem tudom. Lehet díszpetet tartani a játékban, de hogy hol szerezheted be őket, arról fogalmam sincs. Két embert tudok, aki segítséget nyújthat, az Ryuinji Ren-sama, a főnixes híresség, meg a Macskás Kovács tulaja, neki nem tudom a nevét, mert ott láttam még díszpetként egy macskát. Tőlük megkérdezheted, hogy szereztek plusz petet.
A következő kérdésére elmosolyodom. -Nem kell. Nekem nagyobb a főzésem, és nem tudom, a rendszer miként értelmezné a váltást. De úgyis mindjárt kész van.
Nem tévedek sokat, mivel az ínycsiklandó illatok lassan betöltik a levegőt, és végül egy pittyenés jelzi, hogy a folyamatnak vége, lehet zabálni. A végeredmény: enyhén megégetett, de viszonylag jól sikerült sült hal, összesen három darab, kibelezve, szálkátlanítva, ahogy a nagykönyvben meg van írva. Az egyiket oda is nyújtom Junnak egy Jóétvágyat kíséretében, én meg szagolgatom a magamét, mert hát, be kell valljam, a halat is eddig max rudacskák formájában ettem, így nem...
Viszont első harapásra nem is rossz.
Álomkelő pedig sértődötten gubbaszt a takaró rabjaként és sóhajtozik - igen, a macskák azt is tudnak

//Chan :3//
Ámuldozva néztem, ahogyan forgatta a halakat egymás után. Szépen sorban, egyiket a másik után közben hallgattam a petek beszerzéséről szerzett információit. Szinte már látom lelki szemeimmel, ahogyan mellettem sétálgat az oroszlánom teljes életnagyságban. Bár nem láttam még testközelből egyet sem, de csak nem lehetnek olyan óriásiak. A macsek is befejezte a haldokló hangok keltését. Egész nyugodt kis légkör keletkezett, a halak illata is fenséges, már alig vártam, hogy megízlelhessem őket.
- A macskás kováccsal találkoztam már. - közben előkerestem a felszereléseim közül az ott vásárolt Macska védjegyes sisakot és a lány felé mutattam. - teljesen meg vagyok elégedve a sityakkal. - majd visszaraktam a páncéljaim közé, - De a másikról még csak nem is hallottam.  Mitől ilyen híres ez a Ren-sama? - tettem fel a kérdést a lánynak közben végre megkaparinthattam a sült halacskámat. Először csak szemeztem vele, elégedetté tett a gondolat, hogy az egyik kis bestia van a kezemben. Majd megköszöntem az ételt és jó étvágyat kívántam mind Channak mind a macseknak és egy jókorát haraptam a halba.
- Voa. - lepődtem meg. - Ez... ISTENI! - kiáltottam fel csillogó szemekkel. - és egy ilyen készítéséhez elég, ha pontokat rakok a főzésre? - elképesztő van egy olyan érzésem, hogy én is szakács leszek. Újabb és újabb falatokat kaptam be a halból. Közben figyeltem, ahogyan a cicus szenvedő arccal gubbaszt bebugyolálva. Milyen kis aranyos. De az én oroszlánom ezerszer cukibb lesz. Ő lesz a legnagyszerűbb pet. Végül is a legnagyszerűbb emberhez ez illik.
- Mondd Chan-tan lenne kedved elmenni egy onsen-be? Azt hiszem láttam egyet Arbus-ban mielőtt még kitévedtem volna ide. - majd újabb falatot haraptam ki a halacskából. A nap is már kezd lemenni, és teljes sötétségben nem a legbiztonságosabb a falukon kívül ténykedni. Na meg rám férne már egy kis fürdőzgetés. Már időtlen idők óta vágyom egy onsenre. Hallottam pletykákat, hogy a Kezdetek városában is rejtőzik egy, de sosem találtam meg.
- Szerintem még a cicus is élvezné. Főleg mert az onsenekben van tej. - hmm tejet is milyen rég ittam. Egy jó forró fürdő után... kissé előtört a honvágy. A víz felé néztem, és olyan érzés fogott el mintha valamit elfelejtettem volna...de hogy mit..rejtély.

//Jun meg egy újabb ördög :3//

-Ren-sama? Híres énekes odakint. -válaszolom. El is feledkeztem róla, hogy nem ismerheti őt mindenki, hisz én sem hallottam még egy számát sem anno, és itt a játékban is jóformán csak azért hallottam róla, mert a hatalmas főnix-mániám nyomán mindig emlegették nekem. Aztán egy nap össze is mérkőzhettünk az arénában, aztán egy ramenre is meghívott, és olyan kis édes cukorfalat pasi és... najó, nem kéne itt magamban áradoznom róla ennyire, mert szinte érzem Álom szurkáló pillantását a vállamon. Brr.
Jun újabb dicsérete viszont eltereli a figyelmem, de megint csak szégyenlősen kuncogok a hallatán. -Valójában, attól fejlődik egy jártasságot legjobban, ha gyakorlod is. Én mindig kölcsön vettem a fogadó konyháját és azon ügyködtem. -válaszolom. Én a magam részéről előnyben részesítem az olyan képességeket, amiket munka árán szerez az ember, nem csak pontosztogatásként. Talán Jun is sűrűbben fog kijárni ide horgászni, és a végén egész asztaltársaságokat tömhetünk meg ketten együtt. Hmm.
Az onsen hallatán el kell gondolkodnom egy pillanatra, hogy mi is az pontosan, de végül eszembe jut. -Ooh. Végülis, lenne. Sosem jártam még egyben sem, max uszodában, azt is iskolai óra keretében. -remegek meg az emlékekre, szóval inkább befalom a hal maradékát és hagyom, hogy a csontok pixelekre essenek a földön. Mégis rossz érzés ledobni, mintha szemetelnék.
Ekkor zajt hallok az egyik közelebbi fácska irányából. Álomkelő fülel, de annyira bebugyolálták a takaróba, hogy nem tud kiszabadulni, és nem is próbálkozik vele tovább.
-Hát az meg...? -töprengek és elindulok a zaj forrása felé. El sem érem a fát, mikor egy nagyobbacska pók ereszkedik le róla, komótosan a földre ér, megindul a társaságunk felé, majd két lépés múlva megáll és rám néz. Kicsit felemeli szürke alapon fekete csíkos potrohát, mire a szívem, úgy érzem, kiugrik a helyéről.
-Norm? -szalad szét a mosoly az arcomon, Álomkelő viszont idegesen kezd mocorogni és nyávog Junnak, hogy engedje el. -Norm, hát te vagy az? Gyere ide a mamihoz, te rosszcsont, kóborló kis ebugatta, gyere! -hívogatom.
Viszont nem Norm az, hanem csak egy vad óriáspók.

//Chan :3//
Nem is tudtam, hogy hírességek is foglyai a játéknak. Furcsa, de ilyen az élet. Kegyetlen és minden bokorban valami váratlan dolog rejtőzik. De ami jobban érdekelt, az a jártasság fejlesztés. Csodálkozva hallgattam, ahogyan meséli az élményét. Nekem még csak meg sem fordult a fejemben, hogy használjam a szálláshelyem konyháját. Inkább csak rendeltem reggelit vagy hasonlóak. De ha a jártasságom fejlesztéséhez kellhet akkor kipróbálom. Finomabbnál finomabb ételek várnak rám. Mert megérdemlem. Közben az onsen ötletembe is belement aminek nagyon örültem.
- Hidd el, az onsent össze sem lehet hasonlítani egy uszodával. - Jelentettem ki bőszen. Nincs is jobb dolog a világon mint az onsen. Na jó azért van, de magamat leszámítva nincs. De mielőtt még megbeszélhettem volna a részleteket, valami zajra lettünk figyelmesek a macsek irányából. Először nem igazán figyeltem rá, mert azt hittem a macska, de amikor a lány is elindult arra felé, és a észlelésem is jelzett már kezdett gyanús lenni a dolog. Felállok és a bebugyolált macsek felett leereszkedő állatot nézem. Egy hatalmas pók. Amíg én undorral addig a lány csillogó szemekkel nézi. Egy ilyen méretű pók biztos nem veszélytelen. Jobb ha eltüntetem onnan cicust.
- Change! - közben a kezemben lévő halmaradékokat küldtem a bugyolált macsek helyére. Majd megfosztottam 'láncaitól' és ismét szabad lehetett. Immáron szárazon. - hogy mennyivel cukibban néz ki szárazon. - jelentettem ki, közben a lány a pókot kezdte hívogatni. Mivé lett a világ.
- Chan-tan. - fogtam meg a vállát, - hagyd azt a pókot lehet veszélyes. Nem tudom kire vagy mire emlékeztet, de jobb nem a közelébe menni. - próbáltam elszeparálni az állattól. Elkezdtem elpakolni a tárgyaimat, illetve a vödörbe vizet meríteni, hogy elolthassam a tábortüzet.
- Imádni fogod a fürdőházat. Nincs is annál csodálatosabb dolog a világon. - próbáltam felvidítani.

//Jun :3//

Néhányan talán el sem tudják képzelni, milyen érzés, ha megfogják az ember vállát. Egyeseknek ez csak egy szimpla mozdulat, de nekem minden alkalommal a mennyországot jelentette. Most is talán ez ébresztett fel és vettem észre, hogy nem Norm az, és gyorsan odébb is lépdeltem tőle, nehogy a mob aggresszivitásának körébe kerüljünk. Egy ilyen csalódás után semmi kedvem harcolni, főleg nem egy olyan pók ellen, aki kísértetiesen emlékeztet az előző petemre.
Az óriáspók még sziszeg egyet felénk fenyegetően, aztán megfordul és elindul ismeretlen célja felé.
-Álom előtt volt egy másik petem. -kezdem mesélni, hogy röviden elmagyarázhassam a viselkedésem. -Egy óriáspók volt. De mai napig ismeretlen oknál fogva egy nap elragadta őt tőlem a rendszer, és azóta van nekem ÁK.
Közben segítek Junnak eloltani a tüzet, a végén némi, a partról hozott homokkal is befedem, hogy biztos ne éledhesse fel a tűz újra. Álomkelő, immár szabadon, alaposan megmozgatja a tagjait, aztán olyan szorosan mellém szegődik, hogy néha kis híján orra bukom benne. A jelek szerint nem akar még egyszer őrizetlenül maradni, amíg Jun a közelben tartózkodik
-Ah, tényleg, fürdőház. Olyat animékben láttam már. -kuncogok. -Alig várom. Most menjünk, vagy majd máskor? -kérdezem, és közben elgondolkodom, hogy Jay-nek is küldjek-e egy üzenetet, hogy van-e kedve jönni. Biztos van, ahogy ismerem, és ő sem járt még onsenban, legalábbis nem tudok róla, ezen kívül már ő is fel tud jönni a második szintre. -Tényleg, nem bánod, ha meghívok még valakit, ha megyünk? -mosolygok, és ha Jun beleegyezik, gyors pötyögök is egy rövid üzenetet a dologról drága páromnak.

//Chan :3//
Nem is gondoltam volna, hogy a cicus nem a kezdő petje, és mégis miféle rendszer ez, hogy valaki kap egy főnixet férfi létére, egy nő meg egy óriás pókok? Hihetetlen...a tüzet sikerült eloltanunk, Chan még földel el is takarta, nehogy meggyúladjon ismét. Habár kétlem, hogy itt a semmi közepén bármi felgyulladna... azokon a padokon és a kis halászházon kívül.
- Természetesen most- mosolyogtam - az onsen mindig akkor esik a legjobban ha előtte kiélvezted a meleg nyári napot a parton. - ecseteltem. Milyen rég is voltam már utoljára. Habár sok rossz és vicces emlékem van a fürdőkkel kapcsolatban mégis imádok járni. Közben megkérdezte, hogy hívhat e valakit.
- Persze, csak nyugodtan. - közben fél szemmel a fa irányába nézelődtem. Ha már itt volt egy óriáspók akkor valószínűleg a tópartot este el szokták lepni a mobok. Jobb lenne eltűnni innen. Kitudja mennyien vannak, és milyen méretben. - és kit hívsz? - tettem fel a kérdés kíváncsiskodóan. Talán még ismerem is a vendéget.
- Mi lenne, ha a teleportáló bigyónál várnánk rá Arbusban? - kérdeztem a lánytól, tekintettel a lenyugodni készülő napra. Kellett volna magammal hozzak, gyertya kristályt. Fenébe...Remélem az onsen hatalmas lesz és tiszta. Tényleg, ha jól emlékszem a legtöbb onsen fogadóként is működik. Finom ételekkel...kényelmes futonokkal...asztali tenisszel. Oh igen, kíváncsi vagyok Kayaba mennyi mindent rakott bele ezek közül a játékba is. Remélem minőségi munkát végzett azzal is, nem csak a harcrendszerrel meg az étkezéssel...
- Milyen ember is a barátod? - tettem fel a kérdést, kíváncsian Chan felé fordulva, közben az indulásra biztatgatva. - ő is állatidomár? - olyan érzésem van mintha a cicus elkezdett volna kerülni. Sőt mintha valamiért túlzottan is imádja Chan lábát.

//Ha gondolod a következő kőrt már folytathassuk Arbus-ban Jay-el:3//

//Jun:3//

'Levél elküldve', én meg cicamosollyal nyugtázom, hogy igen, felfogtam, királyság. Remélem, Jay hamar elolvassa és válaszol, főleg, miután Jun közölte, hogy máris indulnánk. Mikor végeztem, nagyot nyújtózom és lélekben is felkészülök életem első onsenes élményére.
-Pont írtam neki, hogy majd ott megvárjuk. -mosolyogtam, hisz én is azt gondoltam a leglogikusabb helynek a találkozáshoz. Jay hozzám hasonlóan még sosem hagyta el az első szintet, és nem lenne jó, ha rögtön el is tévedne a városban, főleg most, hogy megy le a nap.
-Nem, ő kardforgató. -felelem, mikor elindulunk a város felé. Álomkelő olyan szorosan nyomul hozzám, hogy végük megunom a vele való kerülgetést és a karjaimba veszem. Szemmel láthatólag elégedettebb, hogy így talán semmiképp sem bánthatja megint Jun vízzel. Még nem fogta fel, hogy az onsenek is általában vízzel vannak teli. -És a párom. Nemrég találtunk egymásra a Kezdetek Erdejének szélén a disznóknál. -válaszolom tán túlzott jókedvvel is, de ez van. Még mindig alig merem elhinni, hogy rátaláltam és épségben van, fél évnyi aggódás, félelem és bizonytalanság után. Még mindig a felhők között érzem magam a gondolatra, és 'I wonder', ahogy angol mondaná, mikor fog ez az érzés elmúlni, avagy elmúlik-e egyáltalán.
Legszívesebben ugrálnék, de nem akarok hülyét csinálni magamból, és nehogy Álomkelő is rosszul legyen tőle, így követem tovább nyugiban Jun-t a város felé. Mire odaérünk, eléggé besötétedett, és van egy olyan érzésem, hogy annak a póknak azóta lett társasága. Most fogom csak fel, hogy hoppá, éjszaka egyes mobok aktívabbak, akiket jobb elkerülni, és nem tudom, itt mifélék lakozhatnak. Huha. Jobban kéne figyelnem.

//Oksa, csak még megvárom a válaszát, addig kezdj nyugodtan Én meg szólok zárásért //

Már sokadik napja csak hánykódom a fogadói szobámban. Semmi tennivalóm sincs amióta végeztem egy elég jól fizető küldetéssel. A napi mozgásigényemet mindössze az a pár méter elégíti ki amit a szobámtól a fogadó étkezőéig teszek  meg. Véletlenszerűen rábökök valamire az étlapról, és a pincér már hozza is az ételt. Az utóbbi időben már erre sem veszem a fáradtságot, a pincérre bízom mit hoz ki. Itt úgyis szinte lehetetlenség elrontani az ételeket. Szóval nem is kell aggódnom az miatt, hogy egy megégett pirítós kerül a tányéromra. Ez a nap is pont úgy indult mint a többi, felkeltem, majd minden erőmmel azon voltam hogy sikerüljön lejutnom és megebédelnem. Habár annyira nem kellett törnöm magam miatta, a beépített éhség érzet tett róla, hogy mozgósítsam önmagam. Nézzük csak...pont ma egy hete...bólintottam egyet. Igen pontosan egy hete győztem le hősies harcban, a Kyuubit. De valahogy mégsem érzem magam elégedettnek vele. Csak legyőztem...és? Ez nem olyan nagy dolog, nem én voltam az egyetlen aki ezt megtehette. Sőt, legalább négyen voltunk egy árva rókadémon ellen. Elfeküdtem az étkezőasztalon, fejemet az ablak felé fordítottam és vontam le kevésbé érdekes következtetést.
- Süt a nap. - milyen régen esett már... vajon odakint milyen az idő? Ezt aligha fogom megtudni. A játék naptára szerint, hamarosan vége a nyárnak. Ki kéne élvezni az utolsó napokat mielőtt még beköszöntene az esős évszak. Egyedül semmi kedvem sincs ilyesmire, átböngésztem a barátlistám, néhányukat felkerestem. Amilyen az én szerencsém pont foglaltak. Küldetések, kalandozások. Mindenki teszi a dolgát, csak én nem. Összeszedtem minden erőm és felültem a székben.
- 14:30 - pillantottam rá az órára. Valóban annyi az idő. Már meg sem lepődök rajta, hogy ilyen gyorsan eltelt a nap fele anélkül, hogy bármi említésre méltó történt volna. - köszönöm az ételt. - toltam hátra a székem és egy picinyke meghajolást is hozzácsatoltam a njk pincér felé. Úgy döntöttem, ha más nem jön akkor majd magam megyek kirándulni. Még ha nincs is hozzá kedvem, de elindultam a Tavacska felé vezető úton. Kivételesen normálisan jártam, nem siettem, nem szökdécseltem, még csak az út szélét jelképező téglákon sem próbáltam meg járni. Csak mentem, amerre az út vezet.